Helyszín: Sziklaöböl / Külső kerületek, városkapu / Szellemlovagok Rendháza
Sziklaöböl / Külső kerületek, városkapu / Szellemlovagok Rendháza / A Rendház épülete
Időpont: corvusi időszámítás 629. év A Süvöltő hava 05. nap (2012.01.05. - 01.12.)
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
//Jelentkező//
* Még jó, hogy egyikük sem egy ivarérett, koraszülött
patkányogre mása, még hozzávetőleg sem. Farrior ugyan számíthat egy kis
gyarapodásra, ha Nog rossz kedvében naphosszat menetelteti majd teljes vértben,
egyéb felszereléseket cipelve, vagy hasonló szánt szándékkal elkövetett
kegyetlenséget eszel ki, de erre csekély a reális esély. Szerencsére a lovag
nem haragtartó. Egy-két extrém esettől eltekintve...
Ami pedig az olvasást illeti, nos, az majd értelmet nyer, ha
saját apróddal büszkélkedhet az ifjú.
Tartottunk tehát ott, hogy Vad már a távozás szélén áll, (az
egyik) bakancsos lába feje is homlokegyenest mást mutat, mint ami a maradás
állapotában megszokott, midőn új kérdés torpantja meg:*
- Amíg el nem jutsz a tegeződés szintjére, uramozhatsz,
hölgyemezhetsz/kisasszonyozhatsz, vagy hívhatsz bárkit a rangján. Illetve,
minden rendtagot megillet a "Szellemtestvér" megszólítás. Kezdetben
talán ezt a legegyszerűbb használni, mert mindenkinél egységes* tárja fel a
választékok - relatíve tág - tárházát, megismétli a türelmesen várakozó
másodperceket, aztán ugyanúgy el, ahogy azt alább már láthattuk.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Elfeledett Erő
pajzsos vértje Másik kézben: Mágikus zöld olaj
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
//Jelentkező//
* Valóban, kifejezetten és kellemesen zord arcberendezéssel
rendelkezik leendő mestere, de őt nemigen ijeszti meg az iylesmi, noha maga
alacsonyabb és vékonyabb is nála. Nem divat az ő köreikben a túlságosan durva
izom, hiszen meg kel jelenni fényes eseményeken is, és ezt az elvet nem tudta
levetkőzni még katonakorában sem, így nem lett olyan tagbaszakadt, mint jó
páran, a termet pedig... nos, Miled nem volt valami nagyon sudár hölgy.
- Úgy legyen - bólint, és a maga részéről örül azért a
fegyverforgatás órának is, bár hogy üres óráiban is azzal fog foglalkozni, az
valószínű. Persze a könyveket is majd előveszi, meg a pergameneket, igaz, még
nem készült fel arra, hogy a lovaglét mibenlétéről kell majd hosszú
értekezéseket végigolvasnia... hány gyertya fog a körmére égni, mert elalszik?
Jó kérdés, és elválik.
- Nem hinném, hogy fenyegetés lenne, pár családi kép,
esetleg ruhák, ilyenek.... emlékek. - ennyit mond. Személyeket egyelőre nem.
Nem mintha szüksége lenne bárkinek a társaságára bármilyen körökből.
- Úgy lesz.... - torpan meg itt, mert nem tudja, hogy
fejezze be a mondatot. - Bár, van még egy kérdés. Van valami címük itt a
lovagoknak, amiken szólítanom kellene őket, vagy megfelel az egyszerű “uram`? -
ennyi már tényleg, s ha megtudja a választ, illően elköszön, s hagyja Nogustát
elmenni, ő pedig leül az ágyra, és gondolkodik.... mi lesz még...
Fegyver: Kétkezes csatabárd Páncél: Közönséges bélelt
mellvért
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
//Jelentkező//
* Mindemellett, mintegy bónuszként a sisak- és észtartó
funkció mellett rendelkezik egy kellemesen antipatikus arccal, melyet ötvözve
fagyos szemeivel, kriptamély hangjával teljessé tudja tenni
"kiképzőőrmester imázst", ha esetleg úgy adódik. S az, hogy mindezt
meg tudja fejelni testi adottságaival (nem egy khum félvér, vagy Jaq
főkapitány, illetőleg GEFes megfelelői, két méter pluszos magassággal és
nevetségesen magas tömegű "szteroid izomzattal" rendelkező alfahím,
de azért emberhez képest magas, vállas... ), az már kész szerencse, egyébiránt
meglehetősen mostoha sorsa mellett.*
- Ha már gondoltál rá, az bíztató* kanyarít ki valami
dicséretfélét.* A lényeg az, hogy helyén legyen ez *itt homlokára* és ez* itt
pedig szívére mutat* a helyén és összhangban legyen. A többi magától jön.
* Ha Farrior így folytatja, farkasos lovagnak a végén még
klasszisokkal feljebb kell kezelnie. Csak ne szívódjon fel az eskü után, mint
mások...*
- Hm...* görbíti száját, mint akit nem győztek meg, de végül
kelletlenül, kurtán bólint.*
- Nem hiszünk az "ölve, vagy halva" elvben, de
hogy a módszerek különböznek-e? Majd meglátod* jegyez elő egy fegyverforgatás
órát, melyben az alapállásoké és hasonlóké a főszerep.
Talán más lovagok nem értenek egyet vele, de Nogusta
véleménye a küzdelemről meglehetősen hasonlít a hóhérokéhoz. Ha _mindenképpen_
ölnie kell, akkor abban maximális hatékonyságra törekszik. Az áldozatnak sem
jó, ha sokat szenved a vég előtt...
Ez nem jelent egyet azzal, hogy elfogadná a fegyvertelen
ellenfél felkoncolását (hacsak nem maga fegyverezte le), vagy a hátba döfést,
de a pajzs élének, vagy a markolat használatának például nem mond ellent, ha a
szükség úgy hozza.*
- Felteszem, igen* bólint huromizálva.* Jómagam a Nagymester
alatt tanultam a Gerle-kopjában. Egy rossz szó nem sok, de annyit nem mondanék
rá* fejti ki azért bővebben, elvégre a döntés megkívánja a fokozott
komolyságot.*
- Semmi akadályát nem látom. Ameddig nem fenyegeti a
Rendházat, vagy hírnevét, azt hozol fel ide, amit, akit szeretnél...* ez persze
leszűkíti a kört egy-két nem kívánatos foglalkozást űző személlyel, de egy
valamire való lovag-növendéknek ilyesmi meg sem fordul a fejében, nem igaz?*
- Ha készen állsz az esküre, keress meg engem. Egy előre
megbeszélt időpontban a Lovagteremben leteheted azt. Követelmény nincs, csak tisztességes
ruha, és persze illő komolyság - nem mindennapi a döntés, amely ott kerül az
Ősök elé* vár még egy pár pillanatot, s ha nincs tovább miért maradnia,
elköszön, s öles léptekkel megy a maga dolga után.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Elfeledett Erő pajzsos vértje Másik kézben: Mágikus zöld olaj
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
//Jelentkező//
- Így meg sosem gondoltam rá - mélázik el egy pillanatra. Úgy
tűnik,. Nogustának sem csak azért van feje, mert különben hülyén állna rajta a
sisak, hanem ész is van benne. Bár, azért, kár, hogy a nagy öregek csak leírták
az okosságot, mert bizony gyakori az, hogy ő valami egészen máshogy kérdezné
meg azt, ami le van írva, vagy talán kérhetné, hogy ezt vagy amazt, fejtse ki.
Milyen jó is lenne, ha így működne az élet, meg a könyvek... de sajnos nem, így
azzal kell majd beérni, ami van.
- Talán, de más ahogy egy zsoldos, és más ahogy egy lovag
küzd, talán.... - magyarázza, mire goondolt. Hogy szilárd alapokra lehet majd
építeni ezt a tudást,a z biztos, de van nyilvánvalóan jó pár mestervágás,
amiket elleshet.
- Nem hiszem, hogy nagyon válogatnom kellene. Felteszem,
mindegyik lovag kiváló ismerője azoknak, amiket mondott. Így nekem tökéletes a
Farkas-kopja. - bólint, megfontoltan. Nem azért, mert sietne, csak már eddig is
mondott újdonságokat Nogusta, első lendületre bizalomgerjesztően. A tortúra
szót nagyvonalúan elengedi a füle mellett, bizonyára csak viccel. Félig.
- Csak egy kérdésem van már. Ugye nem probléma ha egy-két
személyes dolgot áthozok a Kúriából? Már ha egyáltalán megmaradt a tűz után. -
ennyi az utolsó kérdése, s ha más nincs, akkor a részéről már nincs is több.
Fegyver: Kétkezes csatabárd Páncél: Közönséges bélelt
mellvért
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
//Jelentkező//
- Az is valami* hagyja helyben, meglehet faragatlanul, de ki
az, kinek nincsenek gyengéi?* Ahogy a mondás tartja: az okos máséból, a hülye -
már elnézést a kifejezésért* tesz úgy, mint aki nem szokott ennél cifrábbakat
is hallani, alkotni* pedig a sajátjából* vezeti fel az emeletre újoncukat, ahol
a folyosón ott sorakoznak a szobák. Ezek között keresnek most ürest, Farrior
elszállásolásának okán.*
- A gond csak az, hogy egyes néhai kiválóságokkal már nem
találkozhatunk, s így olykor kénytelenek vagyunk szellemi végtermékükből
kinyerni az általuk felhalmozott tudás, tapasztalat töredékét* érvel még egy
keveset. Túlzásba nem akar esni, ő sem egy lovag kiszerelésű könyvmoly, ettől
viszont még belátja azok hasznosságát.*
- Kétségkívül* csapja le már az elején sokatmondóan, de még
pillantásra sem méltatva.*
- Aki képes volt zsoldosként túlélni, annak ebben nem
lehetnek súlyos fogyatékosságai. Természetesen a fegyverforgatást ugyanúgy
belefoglaljuk a képzésbe, mint másnál. Elsősorban igyekszünk más apródokkal,
fegyvernökökkel párosítani a tanoncainkat, de mivel a gyakorlás nekünk -
lovagoknak - sem árt, mi is bekapcsolódunk alkalomadtán, s nem csak dirigálunk
alapállásokról, vágásokról meg az efféléről* magyarázza a
"táncrendet", burkoltan belefoglalva magát.*
- Jut eszembe! Apródok, fegyvernökök és tanulmány. Az első
lépés a mester kiválasztása, aki lovag, vagy fegyvernök lehet. Mivel a
Farkas-kopjában üresedés van, én ez úton felajánlok egy helyet. Ezt nem
kötelező elfogadni, a szabad válogatás jogát fenntarthatod, vagyunk még egy
páran...* noha kevesen teszünk eleget kötelességeinknek - tenné hozzá, de
visszakozik. Mások befeketítése nem az ő stílusa.*
- Ha ezen túl vagy, leteszed az apródi esküt és kezdetét
veszi a tortúra* kuncog tettetett gonoszsággal. *
- Következő kérdés?* s nem sokkal kérdése után benyit egy
ajtón, jól kitárja azt, hogy társának is jó rálátása nyíljon. Karjával félkört
ír le:*
- Remélem, megfelel majd. Ha valami gond volna vele, avagy
úgy általában, kiálts Elfredért, vagy keress meg engem!* bök egy ajtóra, mely
nincs messze az legfrissebb tagétól, természetesen még mindig ugrásra készen,
már ami a kérdéseket illeti.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Elfeledett Erő
pajzsos vértje
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
//Jelentkező//
* Hogy türelemre tud-e szokni, vagy szoktatni magát, esetleg
mások rászoktatják-e, az egy jó kérdés, egy remek kérdés, s talán sarkalatos
is. A válasz pedig az időben rejlik, az időben magában, ami előttük van, s
persze magában a kódexekben is, amiket majd át kell böngésznie, nagymértékben
azokon is. Az ifjoncot erővel kellett volna rákényszeríteni, most már talán van
annyi akaratereje. Talán. Ez fog majd eldőlni.
- Meglehet. - bólint - De a bölcs emberekkel való
eszmecseréből és a bölcs emberek tetteiből, tanácsaiból tanultam eddig a
legtöbbet.
* Nem akar azonban vitát kezdeni. Majd megpróbálja, s
reméli, sikerül. A lényeg az az, hogy nem fogja feladni. Most azonban övé a
kérdezés joga, s ha már felajánlják neki, él is vele.
- Jó mesterek keze alatt tanultam a Kalandoroknál, ám nem
tudom, hogy ez elég lesz-e majd ide. Összemérhetem majd magam valakivel, hogy
megtudjam, mennyit kell fejlődnöm a harci készségek terén? - ez a legfontosabb
kérdése Aztán azért hozzáteszi - mert a többi, hm, elméletibb tudomány terén
azt hiszem bőven lesz mit behoznom...
Fegyver: Kétkezes csatabárd Páncél: Közönséges bélelt
mellvért
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
//Jelentkező//
* A tőle megszokott hideg közönnyel fogadja a tekintetet.
Olvas, de őt nem olvassák. Legalábbis idegenek ritkán.*
- Ez esetben irigyellek, cimbora* veszi tudomásul könnyedén
a tényeket. Az igazat megvallva ez nem esik különösebben nehezére, elvégre
tapasztalt kovácsmesterként már megtanulta idején felismerni, és helyén
értékelni a jó alapanyagot. Márpedig érzése szerint az ifjú itt vele szemben
ígéretes, mert megvan benne az egyik legfontosabb a lovaggá váláshoz: a
tisztelet.
És itt jön a csattanó. saját bevallása szerint ugyanis
hiányzik belőle a türelem. Persze, lehet, hogy csak a mágia irányába, de attól
még aggodalomra ad okot. A lovaglét annak ellenére, hogy szervesen kapcsolódik
a tettekhez és fegyverekhez, mégis sokkal több annál. Ezt a megállapítást, ha
nem is így, de Farriortól hallotta is, a kérdés nem ennek a ténynek az ismerete
tehát, hanem az, hogy a fiú képes-e ezt tovább fejleszteni egy másik lovagi
erénnyé: az állhatatossággá.
Komoly kérdés. És a megoldáshoz sajnos kockáztatnia kell.*
~ A puding próbája...* halovány, száraz mosolyra húzza
szájszegleteit.*
- Nos, ebben egyezünk* von vállat hanyagul, és mozgásra
ösztökéli a dal Corten származékot, egy könnyed intéssel, lépéssel.*
- Ettől függetlenül * hozakodik elő a fekete levessel* a
könyv olyan az elmének, mint a pengének a fenőkő* él ismét el nem ítélhető
módon szakmai hasonlattal.* A hatását - felteszem - nem kell bemutatnom..., de
tapasztalni akarom, ha arra kerül a sor.
* Ezzel le is rendezte a kérdést. De hogy miként fogadja az
már több erény dolga: alázaté, bölcsességé, engedelmességé. A lovagi képzéshez
hozzátartozik némi stratégiai illetve taktikai oktatás is, ebből pedig nem
enged, de iparkodik elviselhetővé változtatni, finomítani módszereit,
kinek-kinek igénye szerint.*
- Egen, ez valóban két igen fontos ismérve egy lovagnak. És
most, fáradj be, kérlek* nyit be a Rendházba.*
- Egyelőre nincs több kérdésem, de, gondolom, ezzel egyedül
vagyok* bazsalyog szellemlovaghoz illő szellemességén.*
- Van kérdésed?
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Elfeledett Erő
pajzsos vértje Másik kézben: Drenule verejtéke
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
//Jelentkező//
- Főleg. - adja a választ a Távolrévet firtató kérdést,
aztán azonban megtorpan, és Nogusta szemébe néz, hogy lehessen látni az
őszinteséget benne.
- Sohasem emeltem a kardomat ártatlanok, vagy a törvény
szolgái ellen. - mondja, hiszen érezte ő a kérdés mögötti kérdést. - Hol a bűn
lakozik, ott van szükség azokra is, akik védenek a bűntől.
* Zsoldos volt, úttörő a vadonban a szörnyek ellen, és
gazdagok védelmezője a városon belül, igen, de megválogatta, hogy hova szegődik
el, és nem restellte akár otthagyni se a kenyéradót, ha olyat tett, vagy olyat
akart tettetni vele, ami nem volt helyes szerinte.
- Mágia? Nem próbálkoztam sohasem vele. Kicsit kemény a
koponyám - mutat a halántékára - ahhoz a rengeteg tanuláshoz, amit a varázslók
útja kíván. Még ülni sincs türelmem. Inkább edzem magam acélkeményre, minthogy
a könyvtárban kuksoljak a pergamenek felett.
* Ez látszik is rajta, hogy az edzettségnek nincs hiánya, s
amiket beszél, az is inkább józan észre vall, mintsem nagyfokú műveltségre.
Annyit tud, amennyit muszáj volt megtanulnia, ám az alig több a betűvetésnél.
Húga úgyis olvas eleget kettejük helyett is. S erről tanúskodik a következő
megszólalása is.
- Bátorság és becsület. A lovagnak mindenekelőtt bátornak
kell lenni, hogy szembenézzen bármilyen veszéllyel. És ahhoz is, hogy szembe
tudjon nézni saját gyengeségeivel, és föléjük tudjon kerekedni. Becsület pedig....
nos, az a becsület. Becsületes embernek nem kell magyarázkodnom róla.
Fegyver: Vérszomj Páncél: Díszpáncél
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
//Jelentkező//
* Az első valódi kérdésére kapott felelet valahogy nem
hagyja nyugodni. S nem azért, mert előítéletes fajta - éppen ellenkezőleg: a
mestermű (ahogy a Kő-Magma-Érc nevezi) elkészítéséhez előbb hibázni is kell,
mert csak azok útján jutunk el a tapasztalathoz, de ugyanakkor a
tisztánlátásnál kevés dolgot becsül többre. Ez hajszolja nyelvét új kérdésre
bomlani.*
- Távolrév?* de a mondat mögött ott bujkálna az
"Alvilág?" is. Elvégre ott meglehet szerezni a kellő tapasztalatot,
akár név és megbecsülés nélkül is. No meg biztosan ott leselkedik még
tudatalattijában legfrissebb apródja Marcus Dar is, aki szintén onnan (és a
zsoldos-életből) jutott el a Rendig.*
- Érett, felnőtt gondolkodásra vall* ezt valószínűleg
pozitívumként rótta fel a képzeletbeli listára.*
- A mágiával hányadán állsz? Preferálod-e az acéllal
szemben?* puhatolózik egyben már jó előre, hogy mit kell majd a kiképzésbe
foglalni, ha eljutnak az esküig. S fel is vezeti az elméleti részt.*
- S ha már a felszerelésnél tartunk, térjünk ki az
elvontakra is, melyek legalább annyira el nem hagyhatóak. Mit tartasz a
legfontosabb erényeknek, amelyet egy lovagnak birtokolnia kell?
* Egyelőre beéri ennyivel, a megoldások hallgatása közben
majd kiötöl még valamit, hacsak nem nyűgözik le nagyon-nagyon.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Elfeledett Erő
pajzsos vértje
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
//Jelentkező//
- Kérdezzen, s megkapja rá a választ - így az első kérdésre
már meg is adta, noha sejti, inkább költői volt az. De voltaképpen ez
természetes. Az információ mindig kell ahhoz, hogy döntés születhessen, s minél
több az információ, annál biztosabb a döntés, annál kevésbé valószínű, hogy
később okot majd meghozatalának megbánására.
- Eddig még nem járultam hozzá családom hírnevének
öregbítéséhez. - mondja - Atyám, s még inkább nagybátyám jeles tetteket hajtott
végre, ám én, ifjúkorom derekán itt hagytam a várost, s csak most tértem
vissza. Tapasztalatot szereztem már, nevet, s megbecsülést még nem.
* Az első kérdésre könnyű volt tehát a válasz, de a
másodikra, nos, már nehezebb. Főleg, mert még ő sem tud többet, mint egy
homályos érzést, egyfajta meggyőződést, miszerint ez a helyes döntés, és ez
lesz a helyes út a továbbhaladásra.
- Láttam már dolgokat, és tettem már dolgokat de még sose
volt semmi, amiért tehetnék, csak hogy épp akkor örömet találjak. De.... úgy
érzem, nem mehet tovább, nem élhetek egyik napról a másikra. Célt akarok
találni, s először itt kerestem.
Fegyver: Vérszomj Páncél: Díszpáncél
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
//Jelentkező//
* Kellemesen érinti, hogy valaki ilyen gyorsan képes
azonosulni szokásaikkal, legyen szó akár csak egy köszöntésről. Az pedig már
inkább a panel érdeme, hogy a felelet megegyezik/megegyezhet az első felével -
így lehetővé téve, hogy első hallás után is helyesen használható legyen. Az
elfogadott kéz csupán ráadás, mely biztosítja a elméjét afelől, hogy szeme nem
csapta be: az ifjonc nem csak ránézésre bír el egy kardot. S bár ez csak
másodlagos követelmény itt a Rendház falai között, mert lehet valaki az fortély
lovagja is éppúgy, mint fizikai erőé.*
- Értem* jelenti ki, mert borotvált arcára ez sincsen kiírva
gondolatainak magas hányadával egyetemben. Szemével még vizsgálgatja egy
csöppet az érkezőt, mielőtt feltenné első kérdését.*
- Nos, ez esetben nem bánod, ha felteszek egy-két kérdést,
igaz?* engedély helyett azonban figyelemre van szüksége:*
- Farrior...* ízlelgeti a nevet. (Mintha kellemesen savanyú
volna.)*
- A dal Corten név, mint az gondolom kitaláltad, nem
ismeretlen előttem, de a Te személyed mindeddig ismeretlen maradt előttem.
Esetleg máshol nevelkedtél?* dönt végül a tegeződés mellett, minthogy minden
szempontból ő tűnik a rangidősnek, s mint ilyen talán megengedheti magának.*
- Honnan jött az intenció, hogy közénk állj?* percnyi
nyugtot sem hagy, kriptamély hangja megfontoltan, de fürgén sújt le, akár a
kovácspöröly.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Elfeledett Erő
pajzsos vértje
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
//Jelentkező//
* Túlzás azt mondani, hogy bizalomgerjesztő a szem, ami megjelenik
a kapu résén, de nem is olyan rossz. Kimért, nyugodt, és valamennyire
barátságos is, épp annyira, amennyire kell.
- Egy a Szikla, Nogusta Conalin. - viszonozza az üdvözlést,
bár nem tudja, így kell-e válaszolni, de ahogy tartja, ha Pormederben vagy,
viselkedj úgy, mint a pormedriek, ha meg Sziklaöbölben, úgy mint a
sziklaöbliek, s ha valahovba bevocsátást kérsz, akkor üdvözöld úgy a gazdát,
ahogyan illik. Ezt jól tudja. A kéz, amit megfog, kemény, s az övé is az,
férfias a köszöntés hát.
- Jöttöm oka igen egyszerű, noha véghezvinni már kevésbé az.
- lépdel a másik mellett, de nem kertel többet a szükségesnél, hiszen ő maga
sem állhatja azt, ha valaki nem egyenes.
- Szeretnék felvételt nyerni a Szellemlovagok soraiba. -
mondja egyszerűen.
Fegyver: Vérszomj Páncél: Díszpáncél
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
//Jelentkező//
* "Csak az okok különböznek" vetné oda velősen,
egyetlen halvány pillantás kíséretében, fűszerezve hamiskás félmosollyal
feloldva a rezzenéstelen kifejezést, mely általában arcán honol.
Erre azonban nincs érkezése, másként keveredik az
elkerülhetetlen interakció elébe. Konkrétan a Rendház helyett a kapu felé veszi
az irányt, amint meghallja a kopogtatást. Elvégre szintén önmagától idézve:*
~ Ezek az őrök olyanok, mint a herélt majmok...* veti rájuk
leplezetlen, nyers bizalmatlanságot sugárzó tekintetét.*
- Majd én* inti helyére az ifjú Ravixot, mikor az még teljes
életnagyságú jelenlétéből sem szűri le a megfelelő következtetést, s a kémlelő
másik oldalán hamarosan meg is jelenik egy dermeteg, szenvtelen szem, s jeges
párja.*
- Egy a Szikla, Farrior, sarja a dal Cortenek nemzetségének*
üdvözli és némi zörgést, mozgolódást követően kitárja a gyalog átjárót.*
- Nogusta Conalin a név* biccent kurtán szénfekete
üstökével, nyújt ujjatlan bőrkesztyűs markot, párhuzamosan felméri az ifjú
jövevényt.*
- Engedd megtudnom jöttöd okát* invitálja beljebb egyenest -
bárhová, csak messze a naplopó strázsáktól. Még a végén a vendég is kap egy
vödör jeges vizet a nyakába...*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Elfeledett Erő
pajzsos vértje
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
//Jelentkező//
* Elmélkedve talpal végig a külső kerületeken, nem túl gyors
tempóban. Itt van újra. Az egykoron megzabolázhatatlan, vad ifjú, mostanra, ha
meg nem is öregedett, de lenyugodott valamennyire, megcsendesedett, és utat
keres. Nem a város útjait vizslatja, mert azt már ismeri, mint a tenyerét, pár
évvel ezelőttig a kerületek utcáin mindennapos látvány volt ő is, ismeri hát a
járást, hanem a maga útját. A Kúriát megnézte, de csak messziről, pár percnél,
és aztán egy vállvonó elfordulásnál többet nem ért meg neki az épület. A kaland
öröme már nem csiklandozza úgy a talpát, az ismeretlen nem tüzesíti a vérét,
egy jó kis verekedés már nem vonzza magához, mint a mágnes. Talán túl sokat
látott már mindegyikből. Nem, nem oda megy. Hanem hova tegye? Hagyja, hogy
gondolatai, és lábai vezessék, szinte oda sem figyel, csak amikor egy nagydarab
félork elől félrehúzódik, hogy ne ütközzenek össze, akkor áll meg, körbenézve,
hova is keveredett.
* A Szellemlovagok Rendháza. Hallott már róluk ezt-azt.
Lovag... lovag... jut eszébe egy régi kép, ami apja dolgozószobájában lógott a
falon, s egy régi, oldalági dal Cortent ábrázolt, egy szikár arcú férfit, kék
páncélban, ahogy diadalmasan emelte a magasba a főnixbárdot, és alatta ott volt
a férfi neve is: Flavius dal Corten, a Főnix Lovag. Büszke volt, és nemes.
Lovag... egy cél, egy út, az életben, valami, amiért harcolhat, ha már máshoz
nem ért, nem tud, és nem is akar. Bólint hát, és odalép a vaskos kapuhoz, hogy
vagy kopogtatóval, vagy öklével kopogtasson rajta, s a kinyitóhoz szóljon.
- Farrior dal Corten vagyok, és bebocsátást szeretnék. -
ennyit mond. A hangja határozott, ahogy a megjelenése is.
Fegyver: Vérszomj Páncél: Díszpáncél
Új bejegyzések:
