Apródi eskü - Farrior Dal Corten

Helyszín: Sziklaöböl / Külső kerületek, városkapu / Szellemlovagok Rendháza / Földszint - Szellemöböl Szabadegyetem

Időpont: corvusi időszámítás 628. év A Süvöltő hava 16. nap (2012.01.16. - 31.)
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Farrior Dal Corten #302770- 01.31 16:17:16 - 561218 - 

[Na még egyszer...]

* Addig van jó világ, míg a fiatalok kardot akarnak forgatni, és az idősek forgatják az elmét meg a könyveket. Legalábbis, Farrior, ha most kellene bölcselkednie, aligha tenné, igaz, fordítva már Nogusta inkább ki tudna állni a pástra hamarabb, mint az ifjú dal Corten egy szónoki emelvényre. De, az baj lenne, ha nem lennének sokkal többen, akik erős karral és éles karddal akarnak majd menetelni az ellen elébe, mint azok, akik hátul maradnak, és okos szavakkal irányítják őket.

- Egy dicső seb nem számít! Egy kevésbé dicső sem.... sőt, a nyavalya is kitöri néha az embert. De ha edzett, és kemény, akkor akkor is ép, hía nem is ép! - mondja, maga szerint rendkívül elmésen.

- Ruhát? - kérdez vissza csak ennyit, hiszen nem érti, mire is kellene a ruha, másik, hiszen neki is vannak olyan darabjai, amik tökéletesen elegendőek a testedzés kívánalmainak. De, lehet van erre valami előírás. Ki tudhassa azt.

- Igen, uram! - bólint arra is, majd annyira nem siet kifelé, hiszen neki még ismeretlen a terep, és a hely, alaposan megnézi, mielőtt elindulna ő is, hogy felkészüljön... s hogy ha beöltözött a fura, párnázott, nehéz és füllesztő ruhába, visszatérjen.

Fegyver: Kétkezes csatabárd Páncél: Könnyített teljesvért 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395- 01.27 14:40:44 - 559168 - 

[Na még egyszer...]

- Az már nem rajtam áll...* húzza fülig a tagját, melyből karjai erednek, a felelősséget áttestálva.*

- Helyes-helyes* bólogat joviális mosolyt öltve - másként ő se tett, mást el se várt. Csak a szokásos lelkesedést, főleg, hogy kezd komoly esélyt látni rá, hogy valaki ne csak a száját jártassa ez ügyben, de ettől még szkeptikus marad egy darabig. Mondjuk addig, míg erősen rá nem cáfolnak a sokak által kialakított véleményére.*

~ Megmondtam* kontráz unottan.* Minden ifjonc azt hiszi, hogy a lovagság alapja a kard!

* Ifjonc. Úgy hangzik ez belül, mintha ő nem majdnem-harminc lenne, hanem legalább kétszer ennyi.*

~ Persze még ez is jobb, mintha annyiban maradna. Most legalább fűti a hév, mely hamar elhamvadhat...* de nincs idő, hogy porló indulatról filozofálva szabadjára engedje a benne rejlő kölyök Szókratészt. Helyette oszló testekről lehetne szó.*

- Erre, mondjuk, egy páran rácáfolnánk...* érkezik a mély felelet monoton, cinikus hangon. Éppenséggel, mikor harmad ennyi idősen az az anya worg a tomporából kicsípett egy darabot nem volt túl ép a teste hetekig, de az agya forgott s kelepelte: "De mocskosul fáj!"

No a gyermekkorról talán majd máskor, alkalmasabb időpontban...*

- Rendben. Elfreddel küldetem a ruhát!* De hogy milyet? Azt Farrior majd megtudja akkor, mikor megérkezik - már ha a kíváncsiság rá nem veszi a kérdésre.*

- Az óra ugyanitt lesz, gyakorlófegyverről gondoskodom, Te csak a kapott gyakorlóba öltöztetett* itt a válasz a nagy kérdésre, Nog már megint poéngyilkos kedvében van...* legjobb formádat hozd!* magyaráz s az ajtó felé lépked, ha apródja akar maradhat, vagy hagyhatja magát kiterelni, még kérdezhet is, míg el nem vállnak útjaik egyikük másikuk ajtaja előtt, de aztán legjobb dolga a párnázott védőöltözékre való várakozás lesz, mert ha az megjön - kezdődik az első lecke.

Szegény komornyik rovására, aki megint készítheti elő a termet, de már valódi foglalkozásra.*

Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Elfeledett Erő pajzsos vértje Másik kézben: Kusza piros tekercs 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Farrior Dal Corten #302770- 01.26 18:08:34 - 558802 - 

  

[Na még egyszer...]

- Legyen úgy! - mondja ő is, mikor Nogusta felsegíti, és talpra áll.... immár apródként. Ám tudja, ez még csak a küszöb, amit átlépett a lépcső előtt, aminek most már nekikezdhet kapaszkodni. Hogy mennyire lesz ebben sikeres, azt most csak a Fényhozó látja, vagy talán még ős sem, de a szándék mindenesetre megvan.

- De még mennyire! - mondja, ám utána a kérdésre megválaszolni már nem olyan egyszerű, talán trükkös a dolog. De ami fontos, az az, hogy kihasználja a nekibuzdulást, és az áhított hangulatot. És mihez kell ez? Persze hogy egyértelmű.

- Az elme csak akkor forog, ha a test ép, amelyben lakozik. Így azt mondom, kezdjük a karral! - jelenti ki harciasan.

Fegyver: Kétkezes csatabárd Páncél: Közönséges bélelt mellvért

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395- 01.25 15:36:42 - 558187 - 

[Na még egyszer...]

* S ha rettenetet kerülve sikerült is ilyet alkotni, az se nagyon érdekli a lovagot: lesz még alkalom bőven egymásra sandítgatni, leckék előtt, után, közben... No meg néhány hét, és megszokott lesz ez a tényező is, mint a többi, meglehet, odáig fajulnak a dolgok, mint a jelenlegi fegyvernökével (épségben hazatértekor pedig azonnal lovagtárssal): kitör a nagy barátság, s fraternizálás. De ez már más téma, zenebonája eljövendőnek...*

- Kívánom, hogy esküdet ne csak illanó szavak, de emlékezetre méltó tettek is alkossák! Légy üdvözölve a Pegazussarjak soraiban, kik büszkék, hogy köztük képzeled el neved tovanemesítését* s nyújt kezet az előtte térdeplőnek, de nem parolára, hanem, hogy felsegítse. Felsegítse, de ne csak a Lovagterem talajáról, hanem egy kis szimbolikával vegyítve az apródság közel sem rögmentes útjára.

Eztán úgy tetszhet, mintha Farrior érzékletében eleddig ismeretlen szívélyesség is elegyedni hallana a mélységes mély orgánumban.*

- Mondd, apródom, tettrekészség dúl-e már benned?* incselkedik.* Mire használnád szívesebben, a kéz vagy elme pengéjének forgatásához?* eddig persze még olyan választ nem hallott, hogy valaki ne az acéllal akarta volna kezdeni a kiképzést, így annak terve már körvonalazódik benne, akárcsak lehetőség egy kiadós meglepetésre...*

Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Elfeledett Erő pajzsos vértje

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Farrior Dal Corten #302770- 01.24 10:12:12 - 557423 - 

[Na még egyszer...]

* A szövegre figyel, nem a szemekre, ezt Nogusta is láthatja, amikor fel-felrebben a plafon felé a tekintete, ahogy a valamin gondolkodó vagy valamire emlékezni próbáló embereké szokott. Talán ez az oka annak, hogy nem retten meg, és pontosan tudja folytatni, amit Nogusta mond. Vagy talán csak ennyire rettenthetetlen lenne? Inkább az első. A folytatás sem különb, ugyanúgy mondja, mint eddig, folytatja az eskü szövegét, egészen míg el nem érkeznek a végéig, mikor megakad a szó, s mikor sézleli a szünetet, akkor néz a másikra, és látja a biztatást, vagy olyasmit, hogy akkor most kellene előrukkolnia azzal, amit maga gondol, amit maga akar hozzátenni.

- Fogadom, hogy méltó leszek a tisztességre, hogy eme lovagok oldalán harcoljak! Fogadom, hogy meghajtom fejem a nálam bölcsebb mesterek akarata előtt, még ha önzésem berzenkedik is majd ellene! Fogadom, hogy újra felemelem a dal Corten házat a mélységből, ahova süllyedt, és nevünket újra magasztossá teszem ezen szolgálat által! Fogadom, hogy a jeges főnix szellemiségével hozzájárulok a rend fejlődéséhez! Fogadom, hogy nem hátrálok meg soha büszkeségem miatt semmi feladattól! A Fényhozó velem van, lámpása világítja majd az utam, s őrzi hitem, és erőm! - fejezi be. Tisztában van azzal, hogy a családjuk ősi istenségének nevét elbitorolta egy pormedri sötételf papnő, ám ő tudja, kihez beszél, s tudja, hogy így sem felejti majd el.

* Nem olyan nagyon a szavak embere, de mindent elmondott, amit akart. Amit érez. Ha szünet is volt a mondatok között. S ez volt az.

Fegyver: Kétkezes csatabárd Páncél: Közönséges bélelt mellvért

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395- 01.19 20:26:26 - 555387 - 

[Na még egyszer...]

* Illúziók ide, vagy oda, azt biztosan nem kell beképzelnie magának, hogy Farrior szóról szóra, helyesen ismétli el a formaszöveget, még a jégcsap módjára beléfúrt tekintet ellenére sem hibázik.*

~ Ezen a vérfagylaló nézésen még dolgozni kell...* csóválná a csóválnivalót legszívesebben, de csak bólogathat vele, mert kivetnivaló az sehogy nem akar előbújni.*

- Apródként lebegjen szemem előtt a cél, hogy majdan fegyvernökként, lovagi feljebbvalóm oldalán, megálljam helyemet, segítvén őt mind harcban, mind békeidőben, s ha méltónak találtatom egykoron reá, megerősítvén a szövetséget, mi most új családommal köttetik, lovaggá ütésemtől fogva, tovább vigyem lovagi elődeim ügyét, eszmeiségét és emlékét. Ehhez segedelmet bajtársaimtól, Lovagi Patrónusaink példájától, s minden hitbéli, szellemi erőtől remélek. Mindezeket, a jelenlévő élők s tán figyelő szellemlelkek előtt, ígérem és fogadom, hogy szívemben megőrzöm, cselekedetben betöltöm, s mindenkor megtartom!*adja elő változatlan stílusban.

Ha pedig az ifjonc elérkezik eddig a részig, újfent bólint, s mivel e mellé hallgatás is társul, sejtheti a másik, hogy itt az idő alkotni, nagyot, nagyobbat dobni, mint az elődök.

Mondjuk Marcus legutóbbi esküvégét nem lesz nehéz túlteljesíteni... Talán pont ez adja a dolognak azt a fokozott, várakozó érzést, ami hatalmába keríti a lovagot.*

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Farrior Dal Corten #302770- 01.19 11:02:34 - 555165 - 

[Na még egyszer...]

* Vannak illúziói minden embernek sokféle helyzetről, és Farriornak is vannak-voltak-lesznek. Mondjuk ez egy kicsivel kevésbé elsz fényes, de ki tudja, mi áll az egész mögött. Nem az a lényeg, mennyire hivalkodó vagy nem az a külsőség, ha eredménye lesz annak, amire elszánta magát. És akkor jöjjön, a szöveg.

- Én, Farrior dal Corten, fogadom mindenre, mi előttem szent és kedves, hogy a Szellemlovagok Rendjének hű gyermeke, hasznos tagja és bátor harcosa leszek, s legjobb igyekezetem szerint fogok mind a tanulásban, mind a szolgálatban eljárni. Ígérem, felelősségem teljes tudatában, hogy úgy viseltetem mások előtt, hogy szégyent ne hozzak majdan választott Házamra és a Lovagrendre, mely befogadott, továbbá, hogy elöljáróim szavát megfogadom, szívemben forgatom, s megőrzöm, a parancsszót pedig zokszó nélkül teljesítem, ahogy az fegyverforgatóhoz illik. - fejezi be, Nogustáénál sokkal kevésbé imponáló saját tenorján az eskü szövegét. Hát hiába, ő inkább csak kellemes társalgásra használta, mint parancsok üvöltésére.

Fegyver: Kétkezes csatabárd Páncél: Közönséges bélelt mellvért

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395- 01.18 18:39:55 - 554915 - 

[Na még egyszer...]

* Valahogy nem képes feladatának tekinteni azt, hogy ennél több emelkedettséget vigyen a dologba. Talán majd a szöveg megteszi helyette - nagyon reméli is, mert nem szeretné sótlan alakként elkönyveltetni magát az újdonsült apród szemében.

Furcsa... Mióta foglalkoztatják őt egyáltalán ilyenek?*

- Khm...* menetrend szerint érkező torokköszörülő időhúzás. Elmaradhatatlan egy ilyen produkció előtt.* Akkor ismételd:

Én, - itt a neved mondd -, fogadom mindenre, mi előttem szent és kedves, hogy a Szellemlovagok Rendjének hű gyermeke, hasznos tagja és bátor harcosa leszek, s legjobb igyekezetem szerint fogok mind a tanulásban, mind a szolgálatban eljárni* rövidke szünet, inkább légvételre, semmint terv szerint.*

- Ígérem, felelősségem teljes tudatában, hogy úgy viseltetem mások előtt, hogy szégyent ne hozzak majdan választott Házamra és a Lovagrendre, mely befogadott, továbbá, hogy elöljáróim szavát megfogadom, szívemben forgatom, s megőrzöm, a parancsszót pedig zokszó nélkül teljesítem, ahogy az fegyverforgatóhoz illik* mutatja be, hogy attól, mert nem nagyon szeret egyhuzamban három szónál többet beszélni, még képes rá. Sőt, mi több, egész jól megy neki (legalább annyira, mint amennyire jól megy a mennydörgő hangjához). A szépséghiba az egészben csak az, hogy nem rögtönzés, hanem betanult mondóka.*

Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Elfeledett Erő pajzsos vértje Másik kézben: Ómágusi megsárgult tekercs

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Farrior Dal Corten #302770- 01.18 15:26:07 - 554815 - 

[Na még egyszer...]

* Nem állíthatná, hogy Nogusta kicsattan a fennköltségtől, vagy a feszült várakozástól, még igen-igen jóindulatúan sem. Mindenesetre már itt van, és közelebb inti, meg még magyarázza is, mi lesz.

- Mi? Nem. - kérdez vissza meglepetten, de igazából mikor leesik neki, nem is vár választ a kérdésre. Hát ha neki kell kitalálnia a szöveget, akkor majd kitalálja. Persze biztos valami fennköltebb lenne, ha tudott volna gondolkozni, de így leginkább azt fogja majd mondani, ami eszébe jut, de azt legalább nagyon. Nem kell a gondolatait míves szavak mögé rejtenie. Nem is baj az.

- Akkor... - sóhajt egyet, és féltérdre ereszkedik. Nem vár, nem hátrál. Persze arra kiváncsi, hogy neki kezdenie, vagy befejeznie kell majd a szöveget.

Fegyver: Kétkezes csatabárd Páncél: Közönséges bélelt mellvért

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395- 01.17 20:14:08 - 554512 - 

  

[Na még egyszer...]

- Egy a Szikla!* csepegtet némi pátoszt a dologba, csakhogy fel ne tűnjék, hogy mennyire unja, hogy csak az arcok változnak. (Csoda, hogy nagy - na, jó legyünk őszinték... ipari... - mennyiségű dohányáruval megrakodva tért vissza a medri kitérőből? De ezt ne most forszírozzuk :D). Teljes testével a fiú irányába fordul, s most feje helyett keze lendül, bár ennek sebességéből se következtethetünk az átlagosnál magasabb vérnyomásra. Jelentését kitalálni pedig nem nehéz: "jöjj közelebb!"*

- Nem állt szándékomban, hogy kellemetlen helyzetbe hozzalak, de első találkozásunkkor kimaradt az a rész, mely az esküt taglalja. Ennek két része lesz, de én csak az egyikhez szolgálhatok sablonnal, a másikat az adja majd, ami szívedből van. Remélem nem gond* közli különösebb együttérzés nélkül. Hogy ne maradjunk adósak a részletekkel Farrior öltözéke is jobban leköti figyelmét, mint a tény, hogy elsikkasztotta ezt az információt, de túlontúl skrupulózus hangulat nem válik úrrá rajta. Eszes a srác, megoldja! Vagy nem és akkor a tortúra mégsem volt akkora túlzás... Majd elválik.*

- Ha késznek érzed magad, kérlek, ereszkedj fél térdedre!* hág az időhúzás nyakára és kedves mondására gondol:*

~ A huzavona az idő tolvaja!* hangja is inkább az időgyilkoláshoz illik, mintha hátát a falnak vetve készülne a véres ütközetre. Magyarán egy hangyányit kevésbé fennkölt, mint azt általában megkövetelné magától ilyenkor. (Apropó általában ilyenkor? Ugye hogy nevetséges?)*

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Farrior Dal Corten #302770- 01.17 10:45:03 - 554261 - 

[Na még egyszer...]

* Jelenleg egy seregnyi vénasszony se tudná lebeszélni az ötletéről, és egy seregnyi ökör se tudná kivontatnia Rendházból. Épp, ahogy egy seregnyi ökör nem tudná lebeszélni és egy seregnyi vénasszony kivontatni. Az elhatározottság megvan, és ha a szándékolt kitartás nem is nagyon az erőssége, meglepő konoksággal ragaszkodik a döntéseihez, mert soha, soha nem akarja bevallani, ha tévedett, és soha nem akarja elismerni, ha rossz az út. Bár egyelőre eddig erről szó sincs.

* Ám most, az elhatározásnak és az elköteleződésnek új szintje jön, ő pedig felkészülten megy elébe. Felkészülten, és megtisztelve a hagyományokat, megtisztelve öltözékével is.

* A legjobb darabokat vette fel, amik csak megmaradtak. Minden összehasonlításban jó darabok azok. Hófehér selyeming, fölé a sötétkék bársony zeke, és nadrág, fekete színű csizma tükörfényesen, megcsúszna még tán a napfény is rajta, ha lenne, ujján a pecsétgyűrű, rajta a jegesen kék főnix szimbólumával. Vért, fegyver, semmi, ünnepelni fognak, egy elhatározást, nem pedig küzdeni.

* Ekképpen felöltözve, s legerősebb szándékával felvértezve érkezik meg a Lovagterembe, s köszönti a már ott lépvő Nogustát.

- Egy a Szikla! - nem emeli fel nagyon a hangját, mert megfogja az egész ünnepélyes jelleg...

Fegyver: Kétkezes csatabárd Páncél: Közönséges bélelt mellvért

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395 - 01.16 18:56:11 - 553969 - 

[Na még egyszer...]

* A Rend legújabb Pegazussarj jelöltje, Farrior nem sokat késlekedett. Beköltözését követő pár napban kinyilatkoztatta azon szándékát, miszerint jó itt neki a lovaggá válás, nem keres más helyet sem a szoba minősége, sem a harcona marcos Nogusta jegeces tekintete miatt. Ideje hát ennek valamiféle látható nyomát is felvillantani, s valljuk be, erre kevés alkalmasabb aktus van, mint az apródi eskü letétele.

Ez a döntés, ami az egyik félnek nagyszerű, valóban nagy horderejű, a másiknak csupán rutin, de abból is lassacskán az unalmasabb fajtájából. Elég lehangoló tud lenni az Érkezőre nézve, amikor megannyi tetterős, valós potenciállal rendelkező lovagjelöltek sorra bizonyítják be, hogy eztán mennyire tesznek a dologra. Ne adják az égiek, pusztán a meg(sem)szerzett mutatós ranggal vadásznak szoknyára a városban, amit rosszabb esetben a Renddel egyetemben hátuk mögött is hagynak mindössze hónapok leforgása alatt.

Szóval apród szinten nagyok a veszteségek, és a mentor is kezd belefásulni a folyamatos sikertelenségbe és önismétlésbe. Főleg mióta Fafner határozatlan időre távozott ügyes-bajos családügyeit intézni, gyakorlatilag nincs egy épkézláb növendék házon belül. S ha már itt tartunk ő se sokáig fegyvernök...

Azután mihez fog kezdeni ez a nyomorult lovag?

Na, s most, hogy mindenkinek kellőképpen megjött a kedve egy ilyen kesergő után, térjünk a tárgyra, kicsit kevesebb körítéssel!

Ahogy a rutin megköveteli Elfreddel karöltve előkészítették a Lovagtermet erre a kihívásra, s dolguk végeztével a kopjafő távozott. De nem ám Thrillionba, a monotóniától, hanem a szobájába tovább agonizálni, fekete ünneplőt, pegazus-címeres díszvértet ölteni a kopott bőrkabát helyébe, s úgy általában kinézetét a "nem mindennapi" szókapcsolatra méltóvá tenni. Dolga végeztével pedig a már említett helyiség falai közé vonult. Csak várni, külsőleg megváltozva, belülről pedig leginkább fohászkodva az Ősökhöz. Egyelőre...*

Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Elfeledett Erő pajzsos vértje

Delyrea Mor-Bain érkezése

Helyszín: Sziklaöböl / Külső kerületek, városkapu / Szellemlovagok Rendháza
Sziklaöböl / Külső kerületek, városkapu / Szellemlovagok Rendháza / A Rendház épülete   
Időpont: corvusi időszámítás 629. év A Süvöltő hava 10. nap (2012.01.10 - 01.17.)
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Delyrea Mor-Bain #300467- 01.17 10:14:53 - 554249 -

[ Audiencia ]

*Kutakvó pillantása nem veszít élénkségéből. Delyrea igazán igyekszik megőrizni derűjét, annak ellenére is, hogy érzi, ez a szituáció, amibe fivérei sodorták, nem egyszerű. És nem is veszélytelen a magafajta "gyenge" nő számára. Macska a forró háztetőn ő most, de úgy tűnik, puha mancsai bírják a forróságot... Nem ugrik el, nem menekül és nem is fúj. Sőt... Mintha dorombolna.*

- Úgy van. Pormederben is éltünk. És valóban, hallottam róla, hogy sokáig igen feszült volt a viszony a család két ága között... Igazán sajnálom, hogy így esett. A múlton viszont változtatni nem tudok, csak a jövőt lehetek képes formálni, ha lehetőség kínálkozik erre. Megértem az aggodalmát, hiszen mondják, a vér nem válik vízzé, de... Jó bátyáim és én azon fáradozunk majd, hogy a Mor-Bain név újra fényesen csengjen.

*Bájosan elmosolyodik. Első ízben válnak igazán komollyá ennek a fiatal teremtésnek a szavai, Morganus talán ki sem nézte belőle, ki tudja? Akárhogy is legyen, amiért érkezett, végül megkapja.*

- Ön igazán nagylelkű. Igyekszem rászolgálni a bizalomra.

*Mosolya töretlen még akkor is, amikor a Nagymester elé lép, és közelebbről végigmustrálja az arisztokratikusan szép arcát.*

- Úgy lesz.

*Hajtja meg hollótincsekkel ölelt fejét, és ahogy Morganus elbocsátja, kecsesen suhanó léptekkel távozik. A poggyászáról ezek szerint intézkednek hamar, nem lesz más dolga, mint követni a komornyikot a szobája felé. Remélni tudja csak, hogy nem kell sok mindenről lemondania a korábban megszokott kényelemhez képest.*

Fegyver: Glyneth haragja Páncél: Láncpáncél 

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Morganus Yl Chays  #286617- 01.16 22:40:41 - 554156 -

[ Audiencia ]

- Ha jól sejtem, korábban Pormederben éltek, igaz? Nos, ha ez így van, akkor, bár nem tudom, hogy hallott-e róla, de voltak bizonyos feszültségek a család ágai között... *s bár nem tudora családfák történeteinek, a Sziklaöbölben elkövetett merényletek mögött jó ideje a porlaki Hollót sejtik. Ezért tehát gyanakvása, különösen, hogy nem oly rég kerültek elő a medálok. Függetlenül attól, valódiak-e a darabok, vagy sem - ők sem tudják, s egy esetleges kém sem tudhatja, még...*

- Hogy mennyire merész vagy botor, ki Önt ide küldte, azt nem tudhatom. *mondja hideg hangon, de feltehetőleg nem a lánynak szól elmélkedése, maga is azt mérlegeli, mire lehet képes valaki, saját vérét felhasználva ügynökként. Egyelőre hajlik rá, hogy ne rögvest a legrosszabbra gondoljon, bár ébersége nem lankadhat, övéi miatt.*

- Mindenesetre, a kérésnek s kegyednek helyt adunk falaink között, kezdetben próba időnek véve tartózkodását körünkben. S ha majd kiismerjük egymás dolgait, beszélünk a továbbiakról... *kell fel székéből, s kicsit közelebb lép a búcsúzás rítusát elvégezni, s a lány arcát közelről megszemlélni, bár félhomályos szemei mintha mögé néznének, vagy épp bele lelkébe.*

- Leljen örömet Sziklaöbölben s e helyt, bölcs tanácsot s baráti szívet! *kívánja, majd engedi dolgára. Elfred majd intézkedik a többiről, szoba dolgában s egyebekről.*

Fegyver: Sir Borthard Páncél: Thrillioni Sárkányláng

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Delyrea Mor-Bain #300467- 01.15 23:19:54 - 553715 - 

[ Audiencia ]

*Morganus halk nevetgélésre Delyrea ajkán is kuncogás kél, noha nem tudja igazán, min is derülnek ilyen jót. Ő csak annyit tud, amennyit fivérei rábízni okosnak találtak: nevezetesen, hogy Kotta egy szörny, aki időről időre felbukkan, és áldozatokat szed az Érkezők közül. Ennyi nagyjából elég is volt, hogy utazásra buzdító szenvedélyét letörjék. Az hiányoznék még, hogy egy szörny az ő puha bőrébe vájja a karmát!

Lesz itt is mivel megküzdenie, rögtön most kínálkozik erre az első alkalom, hiszen a Nagymester gyanakvó, mintha árulást sejtene a buja virágillatot árasztó, kökényszemű teremtés felől. Delyrea nyugalma és határozottsága azonban megingathatatlannak tűnik, kedvesen elmosolyodik, akárha egy kíváncsi gyermeknek felelgetne épp, anyai türelemmel.*

- Épp azért, jóuram, mert családunk utolsó _ismert_ képviselői Szellemlovagok voltak. Bocsássa meg nekem, de nem értem igazán, miért találja ennek ellenére furcsának, hogy aggódó bátyáim ide küldtek tanulni. Családunk sziklaöbli ága nem maradt oly elszigetelt más ágaktól...

*Bizony, szapora família a Mor-Baineké, imitt-amott manapság is felbukkannak balkézről született vérrokonok. Ki tisztább vérrel, ki kevésbé, e kérdésben mindig is meglehetősen kényesek voltak a Hollócímeresek. Hogy mára mi maradt meg ebből a mániákus vérvonal és család-ág mizériából..? Nem tudni, de ha Delyreát kérdezné bárki, hát kerek vállait megvonva azt felelné, hogy `ugyan, kit érdekel ez már`...*

- Gondolja talán, hogy nemes családunk... Kevésbé kedvelt ágából merészelnék idejönni? Nagyfokú bátorságra vallana a részemről, de nem tagadom, én nem vagyok ilyen merész.

*Kökényszemeit Morganuséba fúrja, ha amaz épp felé fordul, bár gyanúja szerin a férfi úgysem látja tisztán az ő pillantását. Annyi baj legyen, attól még az ilyen öntudatlan gesztusokat nem zabolázza meg Delyrea sem.*

Fegyver: Glyneth haragja Páncél: Láncpáncél

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Morganus Yl Chays  #286617- 01.15 21:06:05 - 553646 -

[ Audiencia ]

- Oh, a Kotta, a régi nóta... *nevetgél magában, hogy a birodalomépítő királynőt miként táncoltatja jó ideje, kedves mamája egykori matrónája. Igazi sikertörténet ez, minden szereplőnek. De jelenleg elég annyi, hogy érthetővé válik a magyarázat alapján, miért a család döntése, s a hölgy érkezése. Azaz, egy dolog még nem világos:*

- Az okot értem már, köszönet a magyarázatért, de a célként való megjelölésünk kissé még homályos. Ugyanis, apródjaimként vesztek el a Mor-Bain család sziklaöbli ágának utolsó, ismert tagjai, így csodálom,hogy ide bíznának egy hason nevű virágszálat. Miért tehát rendünkre esett választásuk? *persze lehet, sokat akar egy lánytól, ki nem mindent tudhat-láthat, de gyanakvása nem alszik, még ha szemeit elfedi is homály fátyla...*

Fegyver: Sir Borthard Páncél: Thrillioni Sárkányláng

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Delyrea Mor-Bain #300467- 01.14 23:38:21 - 553136 -

[ Audiencia ]

*Ó, nem kétli Delyrea, hogy a Nagymesternek megvan az oka a fura viselkedésre... Senki nem viselkedik szokatlanul ok nélkül, a kökényszemű épp csak nem is sejti, hogy mi lehet ez az ok. De nem is kezdi firtatni, otromba illetlenség volna az. Ahogy visszatartani az újabb feleletet is...*

- Távolrévben óhajt letelepedni jó bátyám, bár nem tudom, milyen megfontolásból. Ez ügyben utaztak tájékozódni. Hírét vették azonban a szörnyű vésznek és én így nem tarthattam velük. Ön is hallotta bizonyára, hogy annak a Kottának a seregei prédálják a város dűlőit.

*Az egyetlen indok ez, aminek örülni tud. Napokig ostromolta fivéreit, hogy mehessen ő is, de végül csak lecsillapodott, hallván, hogy az út vélhetően szörnyhordákon keresztül vezet. Hogy Rowyr ennek ellenére miért vágott mégis neki az útnak, hogy új otthon után nézzen..? Nos, ezt nem kötötték a kishúg orrára.*

- Megértem, hogy aggódik... De tudtommal egyéb veszély nem fenyeget, csak ami a legtöbb, fegyverforgatásban járatlan nőt is Corvusszerte.

Fegyver: Glyneth haragja Páncél: Nomád nehéz bőrpáncél

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Morganus Yl Chays  #286617- 01.14 21:58:08 - 553085 -

[ Audiencia ]

*Lehet, hogy furcsán viselkedik, de erre megvan az oka. És csak az egyik múló, korábbi vaksága. Nagyobb gondja mostan, hogy a Mor-Bain név nem jól cseng számára...*

- Szóval, bátyja a család feje. Komoly feladat és felelősség. S ők miért Távolrévbe, s kegyed miért nem velük? *töredékesen fogalmaz, de ha kell, hát megtoldja a központi gondolattal:*

- Elnézést, de ha védelemre irányul kérelem, jó tudni, kitől s mitől érkezhet ártó szándék. Már, ha nem csak zsenge korára való tekintettel lakozik fivére szívében féltés a szeretet mellett... *próbál találgatni, hogy összeálljon a kép, mi kusza, mint szeme előtt a megvilágított alak, s mögötte a homályfutott háttér.*

Fegyver: Sir Borthard Páncél: Thrillioni Sárkányláng

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Delyrea Mor-Bain #300467- 01.14 21:47:45 - 553081 -

[ Audiencia ]

*Kicsit furcsállja a férfit. No, nem mintha lett volna szerencséje ismerni eddig is, nem... De van valami szokatlan a viselkedésében mégis, amit alapjában véve nem várna egyetlen Érkezőtől sem. Töprengését elodázza azonban, kérdezik, tehát válaszol. Kökény íriszei nyíltan fürkészik a Nagymestert, ahogy elveszi a levelet, és rövidlátó módjára vizsgálgatni kezdi.*

- Igen, a legidősebb fivérem, Rowyr. Pillanatnyilag, ha nem tévedek, családunk fője. Azért küldött ide, hogy védjen engem, s hogy pallérozzam az elmém még... Hogy tehetségem megtaláljam valamiben. Bátyáim Távolrévbe utaztak ugyanis, én pedig maradni kényszerültem. Felteszem, úgy gondolták, hogy nem volna ildomos magamra maradnom.

*Adja meg hát a feleletet késlekedés, és mindenféle morfondírozás nélkül. A levél tartalmáról csak onnan tud, hogy fivére megosztotta vele, mit vet majd papírra.*

- Hogy a Rend falain belül mi vár rám... Azt viszont nem tudom. De bízom benne, hogy ön majd elmondja nekem.

*Mosolyodik el újra. Pillantásában van valami gyanakvó, amit Morganus nem is láthat talán... Furcsa az a hunyorgó tekintet. Olyan természetellenes.*

Fegyver: Glyneth haragja Páncél: Nomád nehéz bőrpáncél

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Morganus Yl Chays  #286617- 01.14 21:36:44 - 553075 -

[ Audiencia ]

- Nyitva! *szól ki a kopogásra, miután visszamászik a foteljéhez. Valamit keresgélt tapogatózva egy polcon, de nem igen találta. A belépő hölgyből részleteket nem igen lát, bár ennek vannak előnyei is.*

- Kyssa hozta! Testvére? *nyúl ki kezével, bár a levéllel gondjai akadnak. Miután feltöri a pecsétet, a fény felé tartja, számít az átvilágítás nyújtotta kontrasztra. Szerencse, hogy kellően rövid az üzenet, utána visszafordulhat.*

- Tudja, miért küldték ide s mire számíthat? *szólal meg, hogy a levelet visszahajtja. Érdekli, miért van vendégüknek szüksége oltalomra.*

Fegyver: Sir Borthard Páncél: Thrillioni Sárkányláng

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Delyrea Mor-Bain #300467- 01.14 18:54:31 - 553007 -

[ Audiencia ]

*Drága selyem surrog a sudár nőalak bokája körül, ahogy végigsétál a Rendház folyosóin. Arra, amerre eligazították Morganus felé. Büszkén felszegett állal, ajkain derengő mosollyal teszi mindezt, s akkor sem lohad kevélysége, amikor megtorpan a Nagymesteri szoba előtt. Jobb keze ökölbe szorul, s megemelkedik, hogy kopogjon párat, aztán csak vár. Csekély türelemmel ugyan, némileg izgatottan, de vár.

Egészen addig, amíg egy hang odabentről ki nem szól. S ha az a hang beljebb invitálja, hát lenyomja a kilincset, és hasonlóképp büszke fejtartással, és mosollyal, egyenes háttal belép, meg sem áll addig, amíg illő közelségbe nem kerül a Nagymesterrel.*

- Üdvözlöm, uram! Delyrea Mor-Bain vagyok, s fivérem akaratából kerestem fel Önt, hogy alávessem magam a Rend életének és szabályainak. Íme...

*Nyújtja át rögvest Rowyr levelét is, feltéve, hogy Morganus igényt tart rá. Ha így történik, akkor lendületes kézírással rótt, de amúgy kurta üzenetet olvashat, melyből kiderül, hogy Delyreát taníttatni óhajtják, s hogy oltalmat kérnek számára itt, s hogy cserébe nem kevés vagyoni hányaddal szolgálják majd a Tudás e fellegvárát. Amíg pedig esetlegesen a Nagymester olvas, addig Delyrea kökény íriszei fürkészőn merednek a férfiúra.*

Fegyver: Glyneth haragja Páncél: Nomád nehéz bőrpáncél

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Delyrea Mor-Bain #300467 - 01.14 18:42:20 - 553005 - 

[Delyrea Mor-Bain érkezése]

{Őrség}

*Bájos, szépen metszett arcán enyhe rosszallás fut át, ahogy az őrszem elejti azt a megjegyzést... `Szóval egy Mor-Bain`. Mintha azt konstatálná kelletlenül, hogy újabb bogár mászott elő a falak közti résből. A férfi fejébe szerencsére már nem lát, bizonyára a sértettség újabb hullámai gyűrűznének végig a szép arcon: hát mégis micsoda dolog ez, hogy így számba veszi egy névtelen baka?

Enyhülést csak az varázsol a lelkébe, hogy beljebb engedik végre, be is libben szépen, összébb húzva magán a köpeny szárnyait. Kökényszemei előbb a bakára, aztán hátrahagyott poggyászára siklanak.*

- Lekötelez. És igazán hálás lennék, ha gondoskodna csekélyke poggyászomról is, úgy tervezem ugyanis, hogy itt maradok máris.

*Kedves mosolya csak hűvösen csendülő szavától válik hamissá. Aztán már siet tova máris, vissza sem néz az őrszemre, mielőbb Morganus Nagymester színe elé akar járulni, hogy kényszerű ügyét lerendezze véle.*

Fegyver: Glyneth haragja Páncél: Nomád nehéz bőrpáncél

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Myrla Yl Chays  #286128  - 01.14 18:17:00 - 552992 - 

[Delyrea Mor-Bain érkezése]

{Őrség}

* Figyelmesen végighallgatja a hölgyet, közben folyamatosan fürkészve annak arcát, hátha hazugságon kapja. Amilyen gyanús alakok járnak a világban mostanság, sose tudni, mikor kerül az ember fia elé egy tolvaj vagy csaló, ki álcát öltve, leplezve ártó szándékát, megpróbál bejutni az általa felügyelt területre.*

- Szóval egy Mor-Bain...*- ismétli el, majd emlékeiben kutat. A név viselői közül sokan megfordultak már a Szellemlovagok közt. Legutóbb éppen a szerencsétlen véget ért Arturius úrfi, kivel, ha jól tudja, kihalt a sziklaöbli ág. Azaz Delyrea a pormedriek közül való lehet.

A levélért nem nyúl, el sem kéri, helyette visszazárja a kémlelő nyílását.

Nemsokára motoszkálás hallatszik a gyalogjáró zárja felől, aztán kinyílik a kapu.*

- Fáradjon be!*- áll el az őr az útból, szabad bejárást hagyva Delyrea számára.*

- A nagymester a Rendház épületében tartózkodik. Menjen keresztül az udvaron, aztán forduljon balra. Ott már meglátja a bejáratot. Bent meg majd csak eligazítja valaki.*- mutat a megadott irányba, majd ha nincs több kérdés, és a lány elindul, akkor visszatér az őrség fülkéjébe.*

Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Elfeledett Erő pajzsos vértje

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Delyrea Mor-Bain #300467 - 01.14 17:50:23 - 552977 -

[Delyrea Mor-Bain érkezése]

{Őrség}

*Nem sejti, hogy voltaképpen felesleges is kopogtatnia, ujjai már megállíthatatlanul fonódnak a kopogtató vasára. Aztán ezzel nagyjából egy időben ki is nyílik a keskeny retesz, mely mögül egy mordon ábrázatú strázsa pillant ki rá. köszöntése ismerősen cseng, nagyon is, ám attól még a kökényszemű nem veszi ajkára azt. Szikla... Nem szereti a követ, és bármennyire is ismeri ezt a köszöntést, sosem értette, mit is jelent voltaképpen. Biccent hát, nyugtázva a férfi szavát, aztán ajkain talányos mosollyal válaszol.*

- Üdvözlöm! A Rend Nagymesterét, Morganus Yl Chayst keresem, az elsőszülött Mor-Bain, Rowyr kérésére.

*Feleli büszkén felszegett állal. Bármennyire is eltűntek a feledés mocsarában e patinás nevű nemesi ház szülöttei, ő még büszkén viseli. Különben is, jön még kutyára dér.*

- Delyrea Mor-Bain keresi.

*Finom kis kacsójában egy viaszpecséttel lezárt levelet szorongat, vélhetően az említett fivér irománya lehet, elöljáróban kedves húga érkeztéhez. Ha a marcona őr elkéri, hát készséggel átnyújtja azt, máskülönben pedig... Érezhető a hollófekete hajú nő toporgásán, hogy nem szívesen várna idekinn sokáig.*

Fegyver: Glyneth haragja Páncél: Nomád nehéz bőrpáncél

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Myrla Yl Chays  #286128 - 01.13 22:11:48 - 552669 -

[Delyrea Mor-Bain érkezése]

{Őrség}

* Még nem is érintették ama vékony ujjak a vasalt tölgykapu kopogtatóját, amikor a mindig éber őrség már felfigyelt az érkező, majd rövidesen távozó kocsi utcaköveken megzördülő kerekeinek zajára.

Hamarosan nyílik a retesz, és az elegáns ruhát viselő, szemlátomást úri kisasszony, egy vizslató, szigorú szempárral nézhet farkasszemet.*

- Egy a szikla!*-hangzik egy érces hang.*

- Mit vagy kit tetszik keresni, hölgyem?*-érkezik a kérdés, a még mindig zárt kapu túlfeléről.*

Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Elfeledett Erő pajzsos vértje

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Delyrea Mor-Bain #300467  - 01.10 11:26:18 - 551316 -

 

*Kétszemélyes kis kocsi áll meg a Szellemlovagok méltán büszke rendháza előtt. Díszítés és signum nincs rajta, egyszerűsége, és kopottsága alapján bérkocsi lehet, abból a fajtából, amit gyakran és szívesen vesznek igénybe. A kocsis fürgén pattan le a bakról, hogy utasának ajtót nyisson, és lehajtsa a piciny lépcsőt, még cserzett markát is odanyújtja, hogy leszállhasson az. Finom kis hölgy elvégre, aki bőséggel mérte az aranyat kényelméért, a pénz pedig beszédesebb jóval, mint bármilyen varázslatosan kék szempár...

Kecses kis láb kandikál hát ki a kocsiból, s követi aztán az abroncsos szoknya csipkeszegélye is, majd a súlyos ruhaanyag tengerkék foltja. Éjszín köpönyeg fedi el azt a ruhát, és a fiatal hölgy hollószín tincseit egyaránt, kökény íriszek vetülnek az impozáns, ám minden sallang nélküli épület kapuzatára. Kacsójával finoman pát int a kocsisnak, s minthogy már ki is fizette előre, amaz távozik.

Delyrea pedig magára marad csekélynek mondható poggyászával, és a testvéri ukázzal a szívében. Vékony ujjait a kopogtatóra fontja, aztán meg is döngeti a masszív kaput, hogy eleget tegyen fivére óhajának. Itt majd reményei szerint tanulni fog és biztonságra lelni, egyedül a nagyvilágban mégsem ildomos egy magafajta fiatal hölgynek. Egyesek szerint...*

Fegyver: Glyneth haragja Páncél: Nomád nehéz bőrpáncél

Farrior Dal Corten érkezése

Helyszín: Sziklaöböl / Külső kerületek, városkapu / Szellemlovagok Rendháza
Sziklaöböl / Külső kerületek, városkapu / Szellemlovagok Rendháza / A Rendház épülete   
Időpont: corvusi időszámítás 629. év A Süvöltő hava 05. nap (2012.01.05. - 01.12.)
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395- 01.12 18:56:36 - 552238 -

//Jelentkező//

* Még jó, hogy egyikük sem egy ivarérett, koraszülött patkányogre mása, még hozzávetőleg sem. Farrior ugyan számíthat egy kis gyarapodásra, ha Nog rossz kedvében naphosszat menetelteti majd teljes vértben, egyéb felszereléseket cipelve, vagy hasonló szánt szándékkal elkövetett kegyetlenséget eszel ki, de erre csekély a reális esély. Szerencsére a lovag nem haragtartó. Egy-két extrém esettől eltekintve...

Ami pedig az olvasást illeti, nos, az majd értelmet nyer, ha saját apróddal büszkélkedhet az ifjú.

Tartottunk tehát ott, hogy Vad már a távozás szélén áll, (az egyik) bakancsos lába feje is homlokegyenest mást mutat, mint ami a maradás állapotában megszokott, midőn új kérdés torpantja meg:*

- Amíg el nem jutsz a tegeződés szintjére, uramozhatsz, hölgyemezhetsz/kisasszonyozhatsz, vagy hívhatsz bárkit a rangján. Illetve, minden rendtagot megillet a "Szellemtestvér" megszólítás. Kezdetben talán ezt a legegyszerűbb használni, mert mindenkinél egységes* tárja fel a választékok - relatíve tág - tárházát, megismétli a türelmesen várakozó másodperceket, aztán ugyanúgy el, ahogy azt alább már láthattuk.*

Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Elfeledett Erő pajzsos vértje Másik kézben: Mágikus zöld olaj

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Farrior Dal Corten #302770- 01.12 16:17:13 - 552157 -

//Jelentkező//

* Valóban, kifejezetten és kellemesen zord arcberendezéssel rendelkezik leendő mestere, de őt nemigen ijeszti meg az iylesmi, noha maga alacsonyabb és vékonyabb is nála. Nem divat az ő köreikben a túlságosan durva izom, hiszen meg kel jelenni fényes eseményeken is, és ezt az elvet nem tudta levetkőzni még katonakorában sem, így nem lett olyan tagbaszakadt, mint jó páran, a termet pedig... nos, Miled nem volt valami nagyon sudár hölgy.

- Úgy legyen - bólint, és a maga részéről örül azért a fegyverforgatás órának is, bár hogy üres óráiban is azzal fog foglalkozni, az valószínű. Persze a könyveket is majd előveszi, meg a pergameneket, igaz, még nem készült fel arra, hogy a lovaglét mibenlétéről kell majd hosszú értekezéseket végigolvasnia... hány gyertya fog a körmére égni, mert elalszik? Jó kérdés, és elválik.

- Nem hinném, hogy fenyegetés lenne, pár családi kép, esetleg ruhák, ilyenek.... emlékek. - ennyit mond. Személyeket egyelőre nem. Nem mintha szüksége lenne bárkinek a társaságára bármilyen körökből.

- Úgy lesz.... - torpan meg itt, mert nem tudja, hogy fejezze be a mondatot. - Bár, van még egy kérdés. Van valami címük itt a lovagoknak, amiken szólítanom kellene őket, vagy megfelel az egyszerű “uram`? - ennyi már tényleg, s ha megtudja a választ, illően elköszön, s hagyja Nogustát elmenni, ő pedig leül az ágyra, és gondolkodik.... mi lesz még...

Fegyver: Kétkezes csatabárd Páncél: Közönséges bélelt mellvért

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395- 01.12 18:35:15 - 551917 -

//Jelentkező//

* Mindemellett, mintegy bónuszként a sisak- és észtartó funkció mellett rendelkezik egy kellemesen antipatikus arccal, melyet ötvözve fagyos szemeivel, kriptamély hangjával teljessé tudja tenni "kiképzőőrmester imázst", ha esetleg úgy adódik. S az, hogy mindezt meg tudja fejelni testi adottságaival (nem egy khum félvér, vagy Jaq főkapitány, illetőleg GEFes megfelelői, két méter pluszos magassággal és nevetségesen magas tömegű "szteroid izomzattal" rendelkező alfahím, de azért emberhez képest magas, vállas... ), az már kész szerencse, egyébiránt meglehetősen mostoha sorsa mellett.*

- Ha már gondoltál rá, az bíztató* kanyarít ki valami dicséretfélét.* A lényeg az, hogy helyén legyen ez *itt homlokára* és ez* itt pedig szívére mutat* a helyén és összhangban legyen. A többi magától jön.

* Ha Farrior így folytatja, farkasos lovagnak a végén még klasszisokkal feljebb kell kezelnie. Csak ne szívódjon fel az eskü után, mint mások...*

- Hm...* görbíti száját, mint akit nem győztek meg, de végül kelletlenül, kurtán bólint.*

- Nem hiszünk az "ölve, vagy halva" elvben, de hogy a módszerek különböznek-e? Majd meglátod* jegyez elő egy fegyverforgatás órát, melyben az alapállásoké és hasonlóké a főszerep.

Talán más lovagok nem értenek egyet vele, de Nogusta véleménye a küzdelemről meglehetősen hasonlít a hóhérokéhoz. Ha _mindenképpen_ ölnie kell, akkor abban maximális hatékonyságra törekszik. Az áldozatnak sem jó, ha sokat szenved a vég előtt...

Ez nem jelent egyet azzal, hogy elfogadná a fegyvertelen ellenfél felkoncolását (hacsak nem maga fegyverezte le), vagy a hátba döfést, de a pajzs élének, vagy a markolat használatának például nem mond ellent, ha a szükség úgy hozza.*

- Felteszem, igen* bólint huromizálva.* Jómagam a Nagymester alatt tanultam a Gerle-kopjában. Egy rossz szó nem sok, de annyit nem mondanék rá* fejti ki azért bővebben, elvégre a döntés megkívánja a fokozott komolyságot.*

- Semmi akadályát nem látom. Ameddig nem fenyegeti a Rendházat, vagy hírnevét, azt hozol fel ide, amit, akit szeretnél...* ez persze leszűkíti a kört egy-két nem kívánatos foglalkozást űző személlyel, de egy valamire való lovag-növendéknek ilyesmi meg sem fordul a fejében, nem igaz?*

- Ha készen állsz az esküre, keress meg engem. Egy előre megbeszélt időpontban a Lovagteremben leteheted azt. Követelmény nincs, csak tisztességes ruha, és persze illő komolyság - nem mindennapi a döntés, amely ott kerül az Ősök elé* vár még egy pár pillanatot, s ha nincs tovább miért maradnia, elköszön, s öles léptekkel megy a maga dolga után.*

Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Elfeledett Erő pajzsos vértje Másik kézben: Mágikus zöld olaj

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Farrior Dal Corten #302770- 01.11 16:11:52 - 551798 -

//Jelentkező//

- Így meg sosem gondoltam rá - mélázik el egy pillanatra. Úgy tűnik,. Nogustának sem csak azért van feje, mert különben hülyén állna rajta a sisak, hanem ész is van benne. Bár, azért, kár, hogy a nagy öregek csak leírták az okosságot, mert bizony gyakori az, hogy ő valami egészen máshogy kérdezné meg azt, ami le van írva, vagy talán kérhetné, hogy ezt vagy amazt, fejtse ki. Milyen jó is lenne, ha így működne az élet, meg a könyvek... de sajnos nem, így azzal kell majd beérni, ami van.

- Talán, de más ahogy egy zsoldos, és más ahogy egy lovag küzd, talán.... - magyarázza, mire goondolt. Hogy szilárd alapokra lehet majd építeni ezt a tudást,a z biztos, de van nyilvánvalóan jó pár mestervágás, amiket elleshet.

- Nem hiszem, hogy nagyon válogatnom kellene. Felteszem, mindegyik lovag kiváló ismerője azoknak, amiket mondott. Így nekem tökéletes a Farkas-kopja. - bólint, megfontoltan. Nem azért, mert sietne, csak már eddig is mondott újdonságokat Nogusta, első lendületre bizalomgerjesztően. A tortúra szót nagyvonalúan elengedi a füle mellett, bizonyára csak viccel. Félig.

- Csak egy kérdésem van már. Ugye nem probléma ha egy-két személyes dolgot áthozok a Kúriából? Már ha egyáltalán megmaradt a tűz után. - ennyi az utolsó kérdése, s ha más nincs, akkor a részéről már nincs is több.

Fegyver: Kétkezes csatabárd Páncél: Közönséges bélelt mellvért

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395- 01.10 19:34:11 - 551494 -

//Jelentkező//

- Az is valami* hagyja helyben, meglehet faragatlanul, de ki az, kinek nincsenek gyengéi?* Ahogy a mondás tartja: az okos máséból, a hülye - már elnézést a kifejezésért* tesz úgy, mint aki nem szokott ennél cifrábbakat is hallani, alkotni* pedig a sajátjából* vezeti fel az emeletre újoncukat, ahol a folyosón ott sorakoznak a szobák. Ezek között keresnek most ürest, Farrior elszállásolásának okán.*

- A gond csak az, hogy egyes néhai kiválóságokkal már nem találkozhatunk, s így olykor kénytelenek vagyunk szellemi végtermékükből kinyerni az általuk felhalmozott tudás, tapasztalat töredékét* érvel még egy keveset. Túlzásba nem akar esni, ő sem egy lovag kiszerelésű könyvmoly, ettől viszont még belátja azok hasznosságát.*

- Kétségkívül* csapja le már az elején sokatmondóan, de még pillantásra sem méltatva.*

- Aki képes volt zsoldosként túlélni, annak ebben nem lehetnek súlyos fogyatékosságai. Természetesen a fegyverforgatást ugyanúgy belefoglaljuk a képzésbe, mint másnál. Elsősorban igyekszünk más apródokkal, fegyvernökökkel párosítani a tanoncainkat, de mivel a gyakorlás nekünk - lovagoknak - sem árt, mi is bekapcsolódunk alkalomadtán, s nem csak dirigálunk alapállásokról, vágásokról meg az efféléről* magyarázza a "táncrendet", burkoltan belefoglalva magát.*

- Jut eszembe! Apródok, fegyvernökök és tanulmány. Az első lépés a mester kiválasztása, aki lovag, vagy fegyvernök lehet. Mivel a Farkas-kopjában üresedés van, én ez úton felajánlok egy helyet. Ezt nem kötelező elfogadni, a szabad válogatás jogát fenntarthatod, vagyunk még egy páran...* noha kevesen teszünk eleget kötelességeinknek - tenné hozzá, de visszakozik. Mások befeketítése nem az ő stílusa.*

- Ha ezen túl vagy, leteszed az apródi esküt és kezdetét veszi a tortúra* kuncog tettetett gonoszsággal. *

- Következő kérdés?* s nem sokkal kérdése után benyit egy ajtón, jól kitárja azt, hogy társának is jó rálátása nyíljon. Karjával félkört ír le:*

- Remélem, megfelel majd. Ha valami gond volna vele, avagy úgy általában, kiálts Elfredért, vagy keress meg engem!* bök egy ajtóra, mely nincs messze az legfrissebb tagétól, természetesen még mindig ugrásra készen, már ami a kérdéseket illeti.*

Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Elfeledett Erő pajzsos vértje

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Farrior Dal Corten #302770- 01.10 11:16:33 - 551314 -

  

//Jelentkező//

* Hogy türelemre tud-e szokni, vagy szoktatni magát, esetleg mások rászoktatják-e, az egy jó kérdés, egy remek kérdés, s talán sarkalatos is. A válasz pedig az időben rejlik, az időben magában, ami előttük van, s persze magában a kódexekben is, amiket majd át kell böngésznie, nagymértékben azokon is. Az ifjoncot erővel kellett volna rákényszeríteni, most már talán van annyi akaratereje. Talán. Ez fog majd eldőlni.

- Meglehet. - bólint - De a bölcs emberekkel való eszmecseréből és a bölcs emberek tetteiből, tanácsaiból tanultam eddig a legtöbbet.

* Nem akar azonban vitát kezdeni. Majd megpróbálja, s reméli, sikerül. A lényeg az az, hogy nem fogja feladni. Most azonban övé a kérdezés joga, s ha már felajánlják neki, él is vele.

- Jó mesterek keze alatt tanultam a Kalandoroknál, ám nem tudom, hogy ez elég lesz-e majd ide. Összemérhetem majd magam valakivel, hogy megtudjam, mennyit kell fejlődnöm a harci készségek terén? - ez a legfontosabb kérdése Aztán azért hozzáteszi - mert a többi, hm, elméletibb tudomány terén azt hiszem bőven lesz mit behoznom...

Fegyver: Kétkezes csatabárd Páncél: Közönséges bélelt mellvért

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395- 01.09 19:17:20 - 551131 -

//Jelentkező//

* A tőle megszokott hideg közönnyel fogadja a tekintetet. Olvas, de őt nem olvassák. Legalábbis idegenek ritkán.*

- Ez esetben irigyellek, cimbora* veszi tudomásul könnyedén a tényeket. Az igazat megvallva ez nem esik különösebben nehezére, elvégre tapasztalt kovácsmesterként már megtanulta idején felismerni, és helyén értékelni a jó alapanyagot. Márpedig érzése szerint az ifjú itt vele szemben ígéretes, mert megvan benne az egyik legfontosabb a lovaggá váláshoz: a tisztelet.

És itt jön a csattanó. saját bevallása szerint ugyanis hiányzik belőle a türelem. Persze, lehet, hogy csak a mágia irányába, de attól még aggodalomra ad okot. A lovaglét annak ellenére, hogy szervesen kapcsolódik a tettekhez és fegyverekhez, mégis sokkal több annál. Ezt a megállapítást, ha nem is így, de Farriortól hallotta is, a kérdés nem ennek a ténynek az ismerete tehát, hanem az, hogy a fiú képes-e ezt tovább fejleszteni egy másik lovagi erénnyé: az állhatatossággá.

Komoly kérdés. És a megoldáshoz sajnos kockáztatnia kell.*

~ A puding próbája...* halovány, száraz mosolyra húzza szájszegleteit.*

- Nos, ebben egyezünk* von vállat hanyagul, és mozgásra ösztökéli a dal Corten származékot, egy könnyed intéssel, lépéssel.*

- Ettől függetlenül * hozakodik elő a fekete levessel* a könyv olyan az elmének, mint a pengének a fenőkő* él ismét el nem ítélhető módon szakmai hasonlattal.* A hatását - felteszem - nem kell bemutatnom..., de tapasztalni akarom, ha arra kerül a sor.

* Ezzel le is rendezte a kérdést. De hogy miként fogadja az már több erény dolga: alázaté, bölcsességé, engedelmességé. A lovagi képzéshez hozzátartozik némi stratégiai illetve taktikai oktatás is, ebből pedig nem enged, de iparkodik elviselhetővé változtatni, finomítani módszereit, kinek-kinek igénye szerint.*

- Egen, ez valóban két igen fontos ismérve egy lovagnak. És most, fáradj be, kérlek* nyit be a Rendházba.*

- Egyelőre nincs több kérdésem, de, gondolom, ezzel egyedül vagyok* bazsalyog szellemlovaghoz illő szellemességén.*

- Van kérdésed?

Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Elfeledett Erő pajzsos vértje Másik kézben: Drenule verejtéke

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Farrior Dal Corten #302770- 01.09 12:17:29 - 550952 -

//Jelentkező//

- Főleg. - adja a választ a Távolrévet firtató kérdést, aztán azonban megtorpan, és Nogusta szemébe néz, hogy lehessen látni az őszinteséget benne.

- Sohasem emeltem a kardomat ártatlanok, vagy a törvény szolgái ellen. - mondja, hiszen érezte ő a kérdés mögötti kérdést. - Hol a bűn lakozik, ott van szükség azokra is, akik védenek a bűntől.

* Zsoldos volt, úttörő a vadonban a szörnyek ellen, és gazdagok védelmezője a városon belül, igen, de megválogatta, hogy hova szegődik el, és nem restellte akár otthagyni se a kenyéradót, ha olyat tett, vagy olyat akart tettetni vele, ami nem volt helyes szerinte.

- Mágia? Nem próbálkoztam sohasem vele. Kicsit kemény a koponyám - mutat a halántékára - ahhoz a rengeteg tanuláshoz, amit a varázslók útja kíván. Még ülni sincs türelmem. Inkább edzem magam acélkeményre, minthogy a könyvtárban kuksoljak a pergamenek felett.

* Ez látszik is rajta, hogy az edzettségnek nincs hiánya, s amiket beszél, az is inkább józan észre vall, mintsem nagyfokú műveltségre. Annyit tud, amennyit muszáj volt megtanulnia, ám az alig több a betűvetésnél. Húga úgyis olvas eleget kettejük helyett is. S erről tanúskodik a következő megszólalása is.

- Bátorság és becsület. A lovagnak mindenekelőtt bátornak kell lenni, hogy szembenézzen bármilyen veszéllyel. És ahhoz is, hogy szembe tudjon nézni saját gyengeségeivel, és föléjük tudjon kerekedni. Becsület pedig.... nos, az a becsület. Becsületes embernek nem kell magyarázkodnom róla.

Fegyver: Vérszomj Páncél: Díszpáncél

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395- 01.07 15:58:50 - 550325 -

//Jelentkező//

* Az első valódi kérdésére kapott felelet valahogy nem hagyja nyugodni. S nem azért, mert előítéletes fajta - éppen ellenkezőleg: a mestermű (ahogy a Kő-Magma-Érc nevezi) elkészítéséhez előbb hibázni is kell, mert csak azok útján jutunk el a tapasztalathoz, de ugyanakkor a tisztánlátásnál kevés dolgot becsül többre. Ez hajszolja nyelvét új kérdésre bomlani.*

- Távolrév?* de a mondat mögött ott bujkálna az "Alvilág?" is. Elvégre ott meglehet szerezni a kellő tapasztalatot, akár név és megbecsülés nélkül is. No meg biztosan ott leselkedik még tudatalattijában legfrissebb apródja Marcus Dar is, aki szintén onnan (és a zsoldos-életből) jutott el a Rendig.*

- Érett, felnőtt gondolkodásra vall* ezt valószínűleg pozitívumként rótta fel a képzeletbeli listára.*

- A mágiával hányadán állsz? Preferálod-e az acéllal szemben?* puhatolózik egyben már jó előre, hogy mit kell majd a kiképzésbe foglalni, ha eljutnak az esküig. S fel is vezeti az elméleti részt.*

- S ha már a felszerelésnél tartunk, térjünk ki az elvontakra is, melyek legalább annyira el nem hagyhatóak. Mit tartasz a legfontosabb erényeknek, amelyet egy lovagnak birtokolnia kell?

* Egyelőre beéri ennyivel, a megoldások hallgatása közben majd kiötöl még valamit, hacsak nem nyűgözik le nagyon-nagyon.*

Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Elfeledett Erő pajzsos vértje

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Farrior Dal Corten #302770- 01.07 15:21:26 - 550307 -

//Jelentkező//

- Kérdezzen, s megkapja rá a választ - így az első kérdésre már meg is adta, noha sejti, inkább költői volt az. De voltaképpen ez természetes. Az információ mindig kell ahhoz, hogy döntés születhessen, s minél több az információ, annál biztosabb a döntés, annál kevésbé valószínű, hogy később okot majd meghozatalának megbánására.

- Eddig még nem járultam hozzá családom hírnevének öregbítéséhez. - mondja - Atyám, s még inkább nagybátyám jeles tetteket hajtott végre, ám én, ifjúkorom derekán itt hagytam a várost, s csak most tértem vissza. Tapasztalatot szereztem már, nevet, s megbecsülést még nem.

* Az első kérdésre könnyű volt tehát a válasz, de a másodikra, nos, már nehezebb. Főleg, mert még ő sem tud többet, mint egy homályos érzést, egyfajta meggyőződést, miszerint ez a helyes döntés, és ez lesz a helyes út a továbbhaladásra.

- Láttam már dolgokat, és tettem már dolgokat de még sose volt semmi, amiért tehetnék, csak hogy épp akkor örömet találjak. De.... úgy érzem, nem mehet tovább, nem élhetek egyik napról a másikra. Célt akarok találni, s először itt kerestem.

Fegyver: Vérszomj Páncél: Díszpáncél

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395- 01.06 18:10:57 - 550072 -

//Jelentkező//

* Kellemesen érinti, hogy valaki ilyen gyorsan képes azonosulni szokásaikkal, legyen szó akár csak egy köszöntésről. Az pedig már inkább a panel érdeme, hogy a felelet megegyezik/megegyezhet az első felével - így lehetővé téve, hogy első hallás után is helyesen használható legyen. Az elfogadott kéz csupán ráadás, mely biztosítja a elméjét afelől, hogy szeme nem csapta be: az ifjonc nem csak ránézésre bír el egy kardot. S bár ez csak másodlagos követelmény itt a Rendház falai között, mert lehet valaki az fortély lovagja is éppúgy, mint fizikai erőé.*

- Értem* jelenti ki, mert borotvált arcára ez sincsen kiírva gondolatainak magas hányadával egyetemben. Szemével még vizsgálgatja egy csöppet az érkezőt, mielőtt feltenné első kérdését.*

- Nos, ez esetben nem bánod, ha felteszek egy-két kérdést, igaz?* engedély helyett azonban figyelemre van szüksége:*

- Farrior...* ízlelgeti a nevet. (Mintha kellemesen savanyú volna.)*

- A dal Corten név, mint az gondolom kitaláltad, nem ismeretlen előttem, de a Te személyed mindeddig ismeretlen maradt előttem. Esetleg máshol nevelkedtél?* dönt végül a tegeződés mellett, minthogy minden szempontból ő tűnik a rangidősnek, s mint ilyen talán megengedheti magának.*

- Honnan jött az intenció, hogy közénk állj?* percnyi nyugtot sem hagy, kriptamély hangja megfontoltan, de fürgén sújt le, akár a kovácspöröly.*

Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Elfeledett Erő pajzsos vértje

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Farrior Dal Corten #302770- 01.06 10:15:46 - 549921 -

//Jelentkező//

* Túlzás azt mondani, hogy bizalomgerjesztő a szem, ami megjelenik a kapu résén, de nem is olyan rossz. Kimért, nyugodt, és valamennyire barátságos is, épp annyira, amennyire kell.

- Egy a Szikla, Nogusta Conalin. - viszonozza az üdvözlést, bár nem tudja, így kell-e válaszolni, de ahogy tartja, ha Pormederben vagy, viselkedj úgy, mint a pormedriek, ha meg Sziklaöbölben, úgy mint a sziklaöbliek, s ha valahovba bevocsátást kérsz, akkor üdvözöld úgy a gazdát, ahogyan illik. Ezt jól tudja. A kéz, amit megfog, kemény, s az övé is az, férfias a köszöntés hát.

- Jöttöm oka igen egyszerű, noha véghezvinni már kevésbé az. - lépdel a másik mellett, de nem kertel többet a szükségesnél, hiszen ő maga sem állhatja azt, ha valaki nem egyenes.

- Szeretnék felvételt nyerni a Szellemlovagok soraiba. - mondja egyszerűen.

Fegyver: Vérszomj Páncél: Díszpáncél

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395- 01.05 20:13:08 - 549780 -

  

//Jelentkező//

* "Csak az okok különböznek" vetné oda velősen, egyetlen halvány pillantás kíséretében, fűszerezve hamiskás félmosollyal feloldva a rezzenéstelen kifejezést, mely általában arcán honol.

Erre azonban nincs érkezése, másként keveredik az elkerülhetetlen interakció elébe. Konkrétan a Rendház helyett a kapu felé veszi az irányt, amint meghallja a kopogtatást. Elvégre szintén önmagától idézve:*

~ Ezek az őrök olyanok, mint a herélt majmok...* veti rájuk leplezetlen, nyers bizalmatlanságot sugárzó tekintetét.*

- Majd én* inti helyére az ifjú Ravixot, mikor az még teljes életnagyságú jelenlétéből sem szűri le a megfelelő következtetést, s a kémlelő másik oldalán hamarosan meg is jelenik egy dermeteg, szenvtelen szem, s jeges párja.*

- Egy a Szikla, Farrior, sarja a dal Cortenek nemzetségének* üdvözli és némi zörgést, mozgolódást követően kitárja a gyalog átjárót.*

- Nogusta Conalin a név* biccent kurtán szénfekete üstökével, nyújt ujjatlan bőrkesztyűs markot, párhuzamosan felméri az ifjú jövevényt.*

- Engedd megtudnom jöttöd okát* invitálja beljebb egyenest - bárhová, csak messze a naplopó strázsáktól. Még a végén a vendég is kap egy vödör jeges vizet a nyakába...*

Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Elfeledett Erő pajzsos vértje

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Farrior Dal Corten #302770- 01.05 17:01:37 - 549713 -

//Jelentkező//

* Elmélkedve talpal végig a külső kerületeken, nem túl gyors tempóban. Itt van újra. Az egykoron megzabolázhatatlan, vad ifjú, mostanra, ha meg nem is öregedett, de lenyugodott valamennyire, megcsendesedett, és utat keres. Nem a város útjait vizslatja, mert azt már ismeri, mint a tenyerét, pár évvel ezelőttig a kerületek utcáin mindennapos látvány volt ő is, ismeri hát a járást, hanem a maga útját. A Kúriát megnézte, de csak messziről, pár percnél, és aztán egy vállvonó elfordulásnál többet nem ért meg neki az épület. A kaland öröme már nem csiklandozza úgy a talpát, az ismeretlen nem tüzesíti a vérét, egy jó kis verekedés már nem vonzza magához, mint a mágnes. Talán túl sokat látott már mindegyikből. Nem, nem oda megy. Hanem hova tegye? Hagyja, hogy gondolatai, és lábai vezessék, szinte oda sem figyel, csak amikor egy nagydarab félork elől félrehúzódik, hogy ne ütközzenek össze, akkor áll meg, körbenézve, hova is keveredett.

* A Szellemlovagok Rendháza. Hallott már róluk ezt-azt. Lovag... lovag... jut eszébe egy régi kép, ami apja dolgozószobájában lógott a falon, s egy régi, oldalági dal Cortent ábrázolt, egy szikár arcú férfit, kék páncélban, ahogy diadalmasan emelte a magasba a főnixbárdot, és alatta ott volt a férfi neve is: Flavius dal Corten, a Főnix Lovag. Büszke volt, és nemes. Lovag... egy cél, egy út, az életben, valami, amiért harcolhat, ha már máshoz nem ért, nem tud, és nem is akar. Bólint hát, és odalép a vaskos kapuhoz, hogy vagy kopogtatóval, vagy öklével kopogtasson rajta, s a kinyitóhoz szóljon.

- Farrior dal Corten vagyok, és bebocsátást szeretnék. - ennyit mond. A hangja határozott, ahogy a megjelenése is.

Fegyver: Vérszomj Páncél: Díszpáncél