Időpont: corvusi időszámítás 628. év A Háborúk hava 14.nap (2011.07.14. - 07.25.)
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Rienn Arsinoe Lameth #276660-
07.25 23:22:58 -
477802[Könyvtárszalon]
Csak rebben a szeme, valahol érezte még, hogy hosszas magyarázását nem
ússza meg a tévesen vétett tánclépésnek. Talán békíti, talán nem. Ő is
tudja nagyon jól, minden nagyon sokféleképpen értelmezhető az Érkezők
maszkabáljában, így a legjobb próbája az oroszlán étvágyának is, ha a
szájába dugjuk a kezünket... az valóban egy biztos próba. Önmagában a
szemtől szembeni találkozás, a tekintetváltás, a beszéd, essen szó
bármiről, már árulkodik - de ez már valóban magasiskolája a
diplomáciának is, okosan megtenni azt a próbát... és főleg, ha
fölösleges, elkerülni azt.
A szobrok örökkévalóságba vésett, mindig hibátlan mosolya ereszti a Legátust és társát, egyetlen szót már nem szól, ő lezárta a beszélgetést. Csak a levegőt issza mélyen magába. Ezt akarja ő is: had tekerje az elme az eléadott színeket kedve szerint, ő a legtöbbet ebből, a másik fél értelmezéséből tudja meg. Az első pillanaton túl az utolsót szokta fontosnak tartani leginkább. A többi, az mind körítés...
Avagy szórakozás.
Nem fog ostoba vezeklési próbálkozásokon, dogmák értelmezésein, a külcsín hajhászásán illetve az oly gyakran álszent ítélkezésen mulatni - odabenn. Ha kívülre esetleg még mosolyognia is kell mindig egy porcelánbabának. A vihart meghagyja azoknak, akik ázni szeretnek... az érzelmek szokott nagy tombolásától Drenule papja csakugyan mentes.
Komornyik kíséri majd ki a vendégeket, a kapuban fegyvereiket visszakapják hiánytalanul.
Ő pedig húgához fordul végre, kivárta az bőven a sorát. Ressa tudja a legtöbbet arról a bizonyos `toleranciáról` itt mindannyiuk közül.
Fegyver: Kétkezes törpe csatabárd Páncél: A Dalnok Árnyéka
A szobrok örökkévalóságba vésett, mindig hibátlan mosolya ereszti a Legátust és társát, egyetlen szót már nem szól, ő lezárta a beszélgetést. Csak a levegőt issza mélyen magába. Ezt akarja ő is: had tekerje az elme az eléadott színeket kedve szerint, ő a legtöbbet ebből, a másik fél értelmezéséből tudja meg. Az első pillanaton túl az utolsót szokta fontosnak tartani leginkább. A többi, az mind körítés...
Avagy szórakozás.
Nem fog ostoba vezeklési próbálkozásokon, dogmák értelmezésein, a külcsín hajhászásán illetve az oly gyakran álszent ítélkezésen mulatni - odabenn. Ha kívülre esetleg még mosolyognia is kell mindig egy porcelánbabának. A vihart meghagyja azoknak, akik ázni szeretnek... az érzelmek szokott nagy tombolásától Drenule papja csakugyan mentes.
Komornyik kíséri majd ki a vendégeket, a kapuban fegyvereiket visszakapják hiánytalanul.
Ő pedig húgához fordul végre, kivárta az bőven a sorát. Ressa tudja a legtöbbet arról a bizonyos `toleranciáról` itt mindannyiuk közül.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Könyvtárszalon]
*Bár többé-kevésbé külső szemlélője volt csupán a társalgásnak
(leszámítva ugye azt a kis kitérőt a szertartással, amikor előtte is
nyitva állt a lehetőség a Lamethek hitének megismerésére), egy valamire
mindenképpen hasznos volt a dolog: kicsit többet látott a befolyásos
úrnőből, ki nagyjából az egyetlen pormedri, aki időről időre hallat
magáról.
Amikor audienciájuk véget ér, csak azt bánja, hogy az üzleti ügyeket olyan gyorsan és felületesen elintézték. Szívesebben hallott volna valamit azoknak a drágaköveknek a sorsáról, arról, hogy létrejöhet-e előnyös alku a Céh és a Mocsár-negyed között. De ez most, úgy tűnik, még függőben marad. Amikor Harolson felkel, ő is hasonlóképpen tesz, és meghajol.*
- Úrnő, megtiszteltetés volt önt megismerni. Remélem, ezt követően is lesz még alkalmunk találkozni, s talán legközelebb olyasmi kapcsán is szót válthatunk, amihez hozzá tudok szólni.
*búcsúzik el, majd Arayanne felé fordul.*
- Hölgyem, örülök, hogy megismerhettem. Remélem, önnel is módomban lesz még eltársalogni a jövőben.
*végezetül Aurry`mycah Elvar felé fordul, akinek szavát nem hallotta az egész találkozó alatt, s kit be sem mutattak. Talán, mert olyan jelentéktelen, talán, mert olyan jelentős. Ez most nem derült ki. De minden esetre felé is meghajol, mielőtt Herold nyomában távozna.*
Fegyver: Díszes tollas buzogány Páncél: Közönséges bélelt pikkelyvért Másik kézben: Furmányos arany tekercs Amikor audienciájuk véget ér, csak azt bánja, hogy az üzleti ügyeket olyan gyorsan és felületesen elintézték. Szívesebben hallott volna valamit azoknak a drágaköveknek a sorsáról, arról, hogy létrejöhet-e előnyös alku a Céh és a Mocsár-negyed között. De ez most, úgy tűnik, még függőben marad. Amikor Harolson felkel, ő is hasonlóképpen tesz, és meghajol.*
- Úrnő, megtiszteltetés volt önt megismerni. Remélem, ezt követően is lesz még alkalmunk találkozni, s talán legközelebb olyasmi kapcsán is szót válthatunk, amihez hozzá tudok szólni.
*búcsúzik el, majd Arayanne felé fordul.*
- Hölgyem, örülök, hogy megismerhettem. Remélem, önnel is módomban lesz még eltársalogni a jövőben.
*végezetül Aurry`mycah Elvar felé fordul, akinek szavát nem hallotta az egész találkozó alatt, s kit be sem mutattak. Talán, mert olyan jelentéktelen, talán, mert olyan jelentős. Ez most nem derült ki. De minden esetre felé is meghajol, mielőtt Herold nyomában távozna.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Könyvtárszalon]
- Talán. Bár még ha nem is, úgy is csodálatos dolgokat láthatott,
elvégre vagy Thrillion isteneit emlegette, vagy a Fehérhon és Távolrév
közötti út porát szemlélte közelről... *utal az elhíresült vezeklési
kúszására hazáig, mit kevéssé lehet felmagasztalónak, mint inkább
nevetségesnek tartani. Noha mindez már történelem, akár csak az
orrcsonkolás esete is. Az ereklye említésére csak elmosolyodik, elvégre
valami olyasmivel kapcsolatos igazi küldetése itt Pormederben, minden
más csak körítés.*
- Való igaz, nem legyőzhetetlen a távolság, ha jó ügy érdekében indul útnak az Érkező. Pormeder tökéletes lenne helyszínnek. *hagyja ennyiben a dolgot, mert miért is ne, tervüknek épp megfelelne. Főképp, hogy a főpapnő mondandója még meg is ihlette...*
- S különösen, mert valóban nem csak az Egyház hierarchikus kipótlásáról kéne szólnia egy zsinatnak, ahogy mondja, hanem hitbéli összehozásról. De sajnos, a világtól valókat sokszor jobban érdeklik a mulandó hívságok és méltóságok, mint az öröklét csodálatos titkai... *sopánkodik mérsékelten, s gyorsan hadarva a hátralévőket:*
- Hogyne, sőt, még többet! Főpapnő, Önnel egy élmény találkozni s beszédbe elegyedni, s remélem, máskor is megengedi szerénységünknek eme kegyet... *pattan fel a székről, s ha valaki olyan jó lesz, hogy átvegye tőle a kiürült citromos kelyhet, akkor neki külön is megköszöni a közreműködést a csodás estéhez.*
- Kérem, tegye, s bárhogy is döntsön majd, hiszem, az lesz az Érkezők érdeke. Engedelmével tehát... *hajol meg, mikor távozásukra az engedélyt megadják. Mosolya töretlen, tényleg rég érezte ilyen jól magát, hogy egy klasszissal méredzkedhetett. Az utózöngére szeme sem rándul s pusztán azért szól még, hogy legyen elvarrva ez a felfeslés:*
- Ami pedig a korbácsot illeti, töredelmesen megkövetem, ha sértésnek hangzott, mit nem annak szántam. Pusztán úgy értettem, hogy mert egyszerű ember vagyok, a fájdalmat kellemetlen valaminek tartom, az imádságot meg felemelőnek, s ezért ostobaság lenne feltételeznem, hogy ha vakmerően igent mondok ezen estén a próbatételre, bármit is megérthetnék a hit csodálatos titkaiból. Talán majd egyszer... *hajol meg bocsánatkérően, ha tehát a hiba őt terheli, bár mint tudjuk, ő nem nagyon szokott hibázni. Ki tudja, talán így könnyebb volt megítélnie, igaz-e a főpapnő nagy toleranciagondolata a másként gondolkodókkal szemben, függetlenül attól, mi is a drenulita hitgyakorlat lényege. Azt úgysem tudná egy órácska alatt megérteni, -arra valóban csak egy jól megszervezett zsinat lehet rá alkalmas-, de egy félreérthető és provokációnak tűnő megszólalásra adott reakció az igazán őszinte. És Rienn Arsinoe Lameth ezen utolsó próbatételen el nem bukott, sőt, fölé emelkedett kortársainak, kik feltehetően már rég habzó szájjal követelnének elégtételt, meg kiabálnának eretnek megbélyegzéseket. A Viharhozó tehát bevégezte dolgát, vihart keltett egy limonádés csészében, s figyelte egész este a felhők járását. Ha valaki jós, akkor ő az, időjós, minden érzékével ráhangolódva koruk diplomáciai erőterére...*
- Hölgyem, Önnek is köszönjük türelmét és figyelmességét, s ha megengedi megjegyeznem: kétségem sincs afelől, hogy nem csak szépségben hasonlatos nővéréhez, de nemes tartásban is, s még ha bölcsességet is bír erényként, akkor Önök Corvus ékei, nem holmi egybekovácsolt hármaskoronák! *hajol meg egy túlméretezett bókkal Arayanne irányában, kinek sajnos nem volt módja kibontakoznia, így csupán őrzött virágszálként, a távolból illatozott jelenlétével. De mit lehet tenni, az első kapcsolatfelvétel mindig döcögős, s általában két törzsfő vagy micsoda próbál egymásnak hadonászva valamit elmagyarázni, míg a többiek körülállják őket, csodálatra görbült szájjal. Már, hogy a khumoknál. Az Érkezők ennél azért szofisztikáltabbak...*
- Úrnőm, köszönjük még egyszer a lehetőséget s vendéglátásukat! A drágakövek ügyében pedig majd még jelentkezünk, s remélhetőleg a kijelölt intézővel a részleteket rendezzük. Hölgyeim, további szép estét, a miénket azzá tették! *utolsó meghajolás, s ha Radeck is végzett a búcsúzási procedúrával, akkor mehetnek is. Nyilván valamiféle őr fogja kikísérni őket, ő pedig némán követi, közben meg nem létező bajsza alatt bazsalyog. Tényleg örömét lelte az estében, ami meglepő, tekintve a környezet kriptikus hangulatát, hol még a mélységi szurtoselfek is mintha csak szobor gyanánt állnának...*
Fegyver: Ötbányai hajítóbárd Páncél: Thrillion égi páncélja
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Való igaz, nem legyőzhetetlen a távolság, ha jó ügy érdekében indul útnak az Érkező. Pormeder tökéletes lenne helyszínnek. *hagyja ennyiben a dolgot, mert miért is ne, tervüknek épp megfelelne. Főképp, hogy a főpapnő mondandója még meg is ihlette...*
- S különösen, mert valóban nem csak az Egyház hierarchikus kipótlásáról kéne szólnia egy zsinatnak, ahogy mondja, hanem hitbéli összehozásról. De sajnos, a világtól valókat sokszor jobban érdeklik a mulandó hívságok és méltóságok, mint az öröklét csodálatos titkai... *sopánkodik mérsékelten, s gyorsan hadarva a hátralévőket:*
- Hogyne, sőt, még többet! Főpapnő, Önnel egy élmény találkozni s beszédbe elegyedni, s remélem, máskor is megengedi szerénységünknek eme kegyet... *pattan fel a székről, s ha valaki olyan jó lesz, hogy átvegye tőle a kiürült citromos kelyhet, akkor neki külön is megköszöni a közreműködést a csodás estéhez.*
- Kérem, tegye, s bárhogy is döntsön majd, hiszem, az lesz az Érkezők érdeke. Engedelmével tehát... *hajol meg, mikor távozásukra az engedélyt megadják. Mosolya töretlen, tényleg rég érezte ilyen jól magát, hogy egy klasszissal méredzkedhetett. Az utózöngére szeme sem rándul s pusztán azért szól még, hogy legyen elvarrva ez a felfeslés:*
- Ami pedig a korbácsot illeti, töredelmesen megkövetem, ha sértésnek hangzott, mit nem annak szántam. Pusztán úgy értettem, hogy mert egyszerű ember vagyok, a fájdalmat kellemetlen valaminek tartom, az imádságot meg felemelőnek, s ezért ostobaság lenne feltételeznem, hogy ha vakmerően igent mondok ezen estén a próbatételre, bármit is megérthetnék a hit csodálatos titkaiból. Talán majd egyszer... *hajol meg bocsánatkérően, ha tehát a hiba őt terheli, bár mint tudjuk, ő nem nagyon szokott hibázni. Ki tudja, talán így könnyebb volt megítélnie, igaz-e a főpapnő nagy toleranciagondolata a másként gondolkodókkal szemben, függetlenül attól, mi is a drenulita hitgyakorlat lényege. Azt úgysem tudná egy órácska alatt megérteni, -arra valóban csak egy jól megszervezett zsinat lehet rá alkalmas-, de egy félreérthető és provokációnak tűnő megszólalásra adott reakció az igazán őszinte. És Rienn Arsinoe Lameth ezen utolsó próbatételen el nem bukott, sőt, fölé emelkedett kortársainak, kik feltehetően már rég habzó szájjal követelnének elégtételt, meg kiabálnának eretnek megbélyegzéseket. A Viharhozó tehát bevégezte dolgát, vihart keltett egy limonádés csészében, s figyelte egész este a felhők járását. Ha valaki jós, akkor ő az, időjós, minden érzékével ráhangolódva koruk diplomáciai erőterére...*
- Hölgyem, Önnek is köszönjük türelmét és figyelmességét, s ha megengedi megjegyeznem: kétségem sincs afelől, hogy nem csak szépségben hasonlatos nővéréhez, de nemes tartásban is, s még ha bölcsességet is bír erényként, akkor Önök Corvus ékei, nem holmi egybekovácsolt hármaskoronák! *hajol meg egy túlméretezett bókkal Arayanne irányában, kinek sajnos nem volt módja kibontakoznia, így csupán őrzött virágszálként, a távolból illatozott jelenlétével. De mit lehet tenni, az első kapcsolatfelvétel mindig döcögős, s általában két törzsfő vagy micsoda próbál egymásnak hadonászva valamit elmagyarázni, míg a többiek körülállják őket, csodálatra görbült szájjal. Már, hogy a khumoknál. Az Érkezők ennél azért szofisztikáltabbak...*
- Úrnőm, köszönjük még egyszer a lehetőséget s vendéglátásukat! A drágakövek ügyében pedig majd még jelentkezünk, s remélhetőleg a kijelölt intézővel a részleteket rendezzük. Hölgyeim, további szép estét, a miénket azzá tették! *utolsó meghajolás, s ha Radeck is végzett a búcsúzási procedúrával, akkor mehetnek is. Nyilván valamiféle őr fogja kikísérni őket, ő pedig némán követi, közben meg nem létező bajsza alatt bazsalyog. Tényleg örömét lelte az estében, ami meglepő, tekintve a környezet kriptikus hangulatát, hol még a mélységi szurtoselfek is mintha csak szobor gyanánt állnának...*
Fegyver: Ötbányai hajítóbárd Páncél: Thrillion égi páncélja
Rienn Arsinoe Lameth #276660-
07.24 15:34:56 -
476858[Könyvtárszalon]
Nem érezhető rajta, hogy nem veszi bizonyosságnak amit hall - most sem.
Eddig sem mutatta kívülre a szép arc és ezután sem fogja, a korrekciót
apró kis biccentéssel fogadja. Őelőtte másként vannak Sziklaöböl
törvényei is és történetesen egészen biztos a saját tudásában.
- Kristálygömb? Még tán mágikus hatalma volt annak, mint a jósnők kristálygömbjének a medri történetekben... tudja, amik elmondták a jövőt... ha meglenne valahol még talán komoly ereklyének számíthatna. Vigyázzon, hogy szól. - Puha bőrbe búvik az irónia, int, hogy fölösleges a szabadkozás. Még úgy tűnik, most kezdi jól érezni magát a társalgás során először.
- Nincs messzebb Pormeder önnek, mint nekem Sziklaöböl. - Jegyzi meg mellékesen. Hiszen ő Távolrévben, ahogy mondta, nem gondolkozik. - Azért én több hittel viseltetnék az igazságszolgáltatás felé, avagy... csak felénk ilyen szerencsés a helyzet, hogy megbízhatóak a negyedek őrségei, néha már felejtem. Nos Pormeder... nem akarok változtatni azon, hogy ennek a Katedrálisnak maradjon a legsokszínűbb a pantheonja, egyelőre jól van ez így, a mi hitünk sohasem mondta magát kizárólagosnak, járhat az Egyetlen útján az Érkező úgy is, hogy nincs is vele tisztában... nem kizárt még, hogy lesz jelöltje Pormedernek - noha én elsősorban nem úgy tekintettem eleddig a zsinatra, mint egy főméltóság választásra. - Valamennyire mintha megszürkülne azért a hangja ennél az utolsó mondatnál.
- Nos, Legátus, úgy hiszem itt fog végetérni a beszélgetésünk. Remélem megtudta, amit meg akart... - Siklanak tenyerei az íróasztala lapjára, rátámaszkodik ahogy feláll, hangosan sikkant a kövön a szék lába.
- Még átgondolom mind Sziklaöböl, mind Távolrév dolgát, ígéreteket a ~levegőbe~ nem szoktam adni. Mindenesetre a jövendőbeli főapát mindenképpen számíthat a segítségemre majd. - `Csak Yoxát elém ne hozzák, gyűlölöm a gnómok aránytalan nagy fejét látni, ocsmány, az ujjaiktól egyenesen kiráz a hideg.` Ez természetesen csak a gondolat.
- Távozzanak most. - Jelenti ki felegyenesedve, a minden vonásában már-már túl szép, túl fehér arc ismét márvánnyá keményedik, se haragot, se neheztelést nem mutat.
Egyszerűen - ennyi volt.
Még a mosoly is megmarad a szája szegletében, nagyon szelíden és halványan.
- Mentsége, hogy Sziklaöböl és az általam nagyra tartott Szellemlovagok, az Egyetem legátusa és önmagát egyszerű embernek vallja... egy egyszerű embernek egyszer szemet hunyok a vigyázatlan szája fölött, amely olyan módon beszélt hitünkről és hitgyakorlatainkról, ahogy ön tette. _Felesleges_vakmerőség_ volt kipróbálni, hogy oda alacsonyodok-e én is, ahová ön azt megtette. - Noha a hangja bársonya megmarad, a tartása azt sugallja, hogy most kell fejet hajtani, még egyszer utoljára, igen mélyen és menni.
Fegyver: Kétkezes törpe csatabárd Páncél: A Dalnok Árnyéka
- Kristálygömb? Még tán mágikus hatalma volt annak, mint a jósnők kristálygömbjének a medri történetekben... tudja, amik elmondták a jövőt... ha meglenne valahol még talán komoly ereklyének számíthatna. Vigyázzon, hogy szól. - Puha bőrbe búvik az irónia, int, hogy fölösleges a szabadkozás. Még úgy tűnik, most kezdi jól érezni magát a társalgás során először.
- Nincs messzebb Pormeder önnek, mint nekem Sziklaöböl. - Jegyzi meg mellékesen. Hiszen ő Távolrévben, ahogy mondta, nem gondolkozik. - Azért én több hittel viseltetnék az igazságszolgáltatás felé, avagy... csak felénk ilyen szerencsés a helyzet, hogy megbízhatóak a negyedek őrségei, néha már felejtem. Nos Pormeder... nem akarok változtatni azon, hogy ennek a Katedrálisnak maradjon a legsokszínűbb a pantheonja, egyelőre jól van ez így, a mi hitünk sohasem mondta magát kizárólagosnak, járhat az Egyetlen útján az Érkező úgy is, hogy nincs is vele tisztában... nem kizárt még, hogy lesz jelöltje Pormedernek - noha én elsősorban nem úgy tekintettem eleddig a zsinatra, mint egy főméltóság választásra. - Valamennyire mintha megszürkülne azért a hangja ennél az utolsó mondatnál.
- Nos, Legátus, úgy hiszem itt fog végetérni a beszélgetésünk. Remélem megtudta, amit meg akart... - Siklanak tenyerei az íróasztala lapjára, rátámaszkodik ahogy feláll, hangosan sikkant a kövön a szék lába.
- Még átgondolom mind Sziklaöböl, mind Távolrév dolgát, ígéreteket a ~levegőbe~ nem szoktam adni. Mindenesetre a jövendőbeli főapát mindenképpen számíthat a segítségemre majd. - `Csak Yoxát elém ne hozzák, gyűlölöm a gnómok aránytalan nagy fejét látni, ocsmány, az ujjaiktól egyenesen kiráz a hideg.` Ez természetesen csak a gondolat.
- Távozzanak most. - Jelenti ki felegyenesedve, a minden vonásában már-már túl szép, túl fehér arc ismét márvánnyá keményedik, se haragot, se neheztelést nem mutat.
Egyszerűen - ennyi volt.
Még a mosoly is megmarad a szája szegletében, nagyon szelíden és halványan.
- Mentsége, hogy Sziklaöböl és az általam nagyra tartott Szellemlovagok, az Egyetem legátusa és önmagát egyszerű embernek vallja... egy egyszerű embernek egyszer szemet hunyok a vigyázatlan szája fölött, amely olyan módon beszélt hitünkről és hitgyakorlatainkról, ahogy ön tette. _Felesleges_vakmerőség_ volt kipróbálni, hogy oda alacsonyodok-e én is, ahová ön azt megtette. - Noha a hangja bársonya megmarad, a tartása azt sugallja, hogy most kell fejet hajtani, még egyszer utoljára, igen mélyen és menni.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Könyvtárszalon]
- Nagyon igaz. Rang csak köteles tiszteletre elég, de valódi
megbecsülést magának csak a kiemelkedő személy szerezhet. *bólogat
egyetértően. Majd próbálja összeszedni, mikben kell kiigazítást
eszközölni.*
- Két apró megjegyzést, ha lehet: Sziklaöbölben törvényben pusztán a három bevett vallás elfogadásáról van szó, eltiltva minden mást, de maga a vallásgyakorlat érintetlen és közvetlenül nem felügyelt. A másik pedig, hogy nem tudom, mennyire igaz a Kapuk lovagjaira az ortodoxia, mert sok esetben épp ők hoznak be új és oda nem illő elemeket Egyházunk életébe. Említhetném a gyónásnak nevezett eljárást, -melyet mi ugyanúgy nem használunk, mint a purgálást-, valamiféle thrillionita hittételek sorát, -miket kérésünk ellenére sem bocsátottak eddig rendelkezésünkre, hogy áttanulmányozhassuk őket-, s végül, mondjuk egyik kedvencemet: képzelje, a néhai Liliana Lyen-Mort fogadalomtételekor kapott botját fogta, s valami kristálygömbbel vagy mivel, mondjuk úgy, "feljavította". Nyilván derogált neki a sima szerzetesi fadarab, noha Davini apát is így magyarázza a funkcióját az új szerzeteseknek: "Fogadd a botot, mely védhet az utadon, segítheti lépteid nehéz tájakon át!" De egy távolrévi nyilván nehezen érti meg, hogy a csicsa semmiben sem nemesít, avagy segít a dolgos hétköznapokban. Nyugodjon azért lelke békében, Thrillionban... *teszi azért hozzá, mert halottról vagy jót, vagy semmit, de náluk még mindig ő a példája a szirupos álszentség hegymagasságának. A szarkazmusából tehát adagol még egy keveset, de csak mértékkel.*
- Úrnőm, azért remélem, nem tartja modoromat közönségesnek, csak szóljon, s menten változtatok rajta. De szó mi szó, ha már tréfálkozni sem szabad, mely kiábrázolhatja érkezői hibáinkat, akkor bizony beköszöntött egy új gonosz kor. *mosolyog előzékenyen várva az ítéletet viselkedése felett.*
- Értem. Nos, való igaz, hogy talán szerencsésebb lenne egy semleges helyszínen lefolytatni a hittani megbeszélést, ilyenformán Pormeder épp lehetne alkalmas terep. Bár kissé messze található... *bök hozzá egyetlen kifogást, azt már nem is említve, hogy szinte kibírhatatlan itt a meleg. Az éjszakai hűvösség mondjuk kárpótol mindenért, nem is csodálja a főpapnő bagolysági életvitelét.*
- További tervek? A főpapi gyilkosság ügyét nem biztos, hogy sikerülne hamvaiból felszítani, sajnos elég sok idő eltelt az eset óta. S közel sem biztos, hogy kit előrántanának a bokorból, az a valódi gyilkos lenne, sokkal inkább egy beáldozható, bűnösnek kikiáltott kisnyúl. *látszólag tehát visszakozik, elvégre ő csak felfedett néhány kártyát itt és most a paklijából, de azokat nem feltétlenül játszanák ki, vagy nem olyan sorrendben, esetleg másképpen. Herold erőssége nem más, mint hogy sosem lehet nála tudni, mikor blöfföl, s mikor állnak a csapatok már a határszélben.*
- S bár nincs apátság Pormederben, érdekelne, mi az itteni hívők helyzete, lenne-e alkalmas jelölt... *ő sem ostoba, nagyon jól tudja, hogy a harmadik súly dönthet úgy, esze ágában sincs a mérlegben elveszni, de fogja magát, s önállósodik. Ideje tehát ilyen irányban is puhatolózni...*
Fegyver: Ötbányai hajítóbárd Páncél: Thrillion égi páncélja
- Két apró megjegyzést, ha lehet: Sziklaöbölben törvényben pusztán a három bevett vallás elfogadásáról van szó, eltiltva minden mást, de maga a vallásgyakorlat érintetlen és közvetlenül nem felügyelt. A másik pedig, hogy nem tudom, mennyire igaz a Kapuk lovagjaira az ortodoxia, mert sok esetben épp ők hoznak be új és oda nem illő elemeket Egyházunk életébe. Említhetném a gyónásnak nevezett eljárást, -melyet mi ugyanúgy nem használunk, mint a purgálást-, valamiféle thrillionita hittételek sorát, -miket kérésünk ellenére sem bocsátottak eddig rendelkezésünkre, hogy áttanulmányozhassuk őket-, s végül, mondjuk egyik kedvencemet: képzelje, a néhai Liliana Lyen-Mort fogadalomtételekor kapott botját fogta, s valami kristálygömbbel vagy mivel, mondjuk úgy, "feljavította". Nyilván derogált neki a sima szerzetesi fadarab, noha Davini apát is így magyarázza a funkcióját az új szerzeteseknek: "Fogadd a botot, mely védhet az utadon, segítheti lépteid nehéz tájakon át!" De egy távolrévi nyilván nehezen érti meg, hogy a csicsa semmiben sem nemesít, avagy segít a dolgos hétköznapokban. Nyugodjon azért lelke békében, Thrillionban... *teszi azért hozzá, mert halottról vagy jót, vagy semmit, de náluk még mindig ő a példája a szirupos álszentség hegymagasságának. A szarkazmusából tehát adagol még egy keveset, de csak mértékkel.*
- Úrnőm, azért remélem, nem tartja modoromat közönségesnek, csak szóljon, s menten változtatok rajta. De szó mi szó, ha már tréfálkozni sem szabad, mely kiábrázolhatja érkezői hibáinkat, akkor bizony beköszöntött egy új gonosz kor. *mosolyog előzékenyen várva az ítéletet viselkedése felett.*
- Értem. Nos, való igaz, hogy talán szerencsésebb lenne egy semleges helyszínen lefolytatni a hittani megbeszélést, ilyenformán Pormeder épp lehetne alkalmas terep. Bár kissé messze található... *bök hozzá egyetlen kifogást, azt már nem is említve, hogy szinte kibírhatatlan itt a meleg. Az éjszakai hűvösség mondjuk kárpótol mindenért, nem is csodálja a főpapnő bagolysági életvitelét.*
- További tervek? A főpapi gyilkosság ügyét nem biztos, hogy sikerülne hamvaiból felszítani, sajnos elég sok idő eltelt az eset óta. S közel sem biztos, hogy kit előrántanának a bokorból, az a valódi gyilkos lenne, sokkal inkább egy beáldozható, bűnösnek kikiáltott kisnyúl. *látszólag tehát visszakozik, elvégre ő csak felfedett néhány kártyát itt és most a paklijából, de azokat nem feltétlenül játszanák ki, vagy nem olyan sorrendben, esetleg másképpen. Herold erőssége nem más, mint hogy sosem lehet nála tudni, mikor blöfföl, s mikor állnak a csapatok már a határszélben.*
- S bár nincs apátság Pormederben, érdekelne, mi az itteni hívők helyzete, lenne-e alkalmas jelölt... *ő sem ostoba, nagyon jól tudja, hogy a harmadik súly dönthet úgy, esze ágában sincs a mérlegben elveszni, de fogja magát, s önállósodik. Ideje tehát ilyen irányban is puhatolózni...*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Rienn Arsinoe Lameth #276660-
07.23 16:06:59 -
476465[Könyvtárszalon]
Az úrihölgyek és a koronás fők hozzátartozói azért merőben mást is
megengedhetnek néha maguknak. Míg az előbbiek csakugyan gúzsba vannak
kötve az illemmel, az utóbbiak maguk fogják megszabni mit és hogyan
kívánnak - ő pedig roppantul _nem_ fog nyűgöt vállalni holmi ostoba
elvárások miatt ha nincs kedve hozzá. És ha majd valaki emiatt egyszer
nem nevezi úrinőnek... hát nem Corvus dől össze.
Figyelmes, hálás hallgatóközönség, nem kétséges most sem, egyetlen percig se, hogy mérlegre van helyezve minden szó és minden jelentés, mind az általa megfelelőnek tartott súlyokkal.
- Véleményem szerint a rangnak akkor van súlya, ha valaki jelentést tesz mögé. Rang nélkül is lehet jelentős egy személy... ha a tetteiben, szavaiban annak mutatkozik. Mindenképpen megfontolandó, ki kapja a lehetőséget, az ortodox lovagok, avagy Sziklaöböl, ahol talán még súlyosabbak most is a hitgyakorlást megszabó rendeletek... - Tűnődő, finom kis ránc mélyül el a két szép ívű szemöldök között. E kettőben gondolna csak valóban? Nem biztos. És annyira nem lehet egyértelmű az sem, melyik lépés is a bölcsebb az átlagos Érkezőnek, lehetne indokot százat is adni egy Lameth szájába a Kapuk lovagjai és Távolrév ellen... ha már e kettőben gondol mégis. Hirtelen derül megint mosoly az arcára, finoman megrezzen a válla is, kuncogást fojt el.
- Legátus, ne féljen, eressze csak bátran szabadon azt a kis iróniát... mint a malacot a nyárson! Ez bájos, még esetleg elnyerné a szimpátiám, ha nem csak sejtetné, milyen is valójában a modora. Nem fogom továbbadni a magánbeszélgetésünket, sem az önről alkotott véleményem. Úgysem ez alapján döntök semmiben. - Hamar visszakomolyodik persze, de az arca az mosolyog továbbra is, mintha talán tört volna a jég... a hangja puha bársonya, a hideg jégálarc alól elősejlő melegség mindenképpen erre utal. Célt ér előbb utóbb a jó diplomata?
- Ha az megnyugtatja, a tudomására hozom most rögtön, én magam azt sem támogatom, hogy a zsinat helyszíne Távolrévben legyen. Jobb szeretném ha inkább itt minálunk lenne, a szabad hitek és a vallási sokszínűség városában őszintébbnek érezném a közeledési szándékot mint Távolrévben... ahol ilyen apró... balesetek történhetnek bármikor. - Ám hogy ebben van-e szarkazmus? Azt már nem olyan egyszerű megmondani. Mindenesetre egy bizalmasabb hangvételű beszélgetésben őt nem zavarja se Radeck, se Ressa, Aurry főleg nem. A magafajta megszokta már jól, hogy feléjük néha még a nászéjszakát is végig szokták nézni, királyoknak sem jár ki a magányos bizalmas beszélgetések luxusa.
- Értem az aggályait. Mik lennének a további, elsődleges terveik? Nyilván azon túl, hogy a fű alól segédkeznének a halott főapát ügyét előkaparni, a felelősöket felelősségre vonni. Nem hiszem, hogy az én útmutatásom kellene csakugyan és ne lennének azok a tervek már meg... - Most tényleg elkuncogja magát arra, ami a korbács jelenlétére a felelet.
Semmit ehhez nem fűz hozzá - még.
Fegyver: Kétkezes törpe csatabárd Páncél: A Dalnok Árnyéka
Figyelmes, hálás hallgatóközönség, nem kétséges most sem, egyetlen percig se, hogy mérlegre van helyezve minden szó és minden jelentés, mind az általa megfelelőnek tartott súlyokkal.
- Véleményem szerint a rangnak akkor van súlya, ha valaki jelentést tesz mögé. Rang nélkül is lehet jelentős egy személy... ha a tetteiben, szavaiban annak mutatkozik. Mindenképpen megfontolandó, ki kapja a lehetőséget, az ortodox lovagok, avagy Sziklaöböl, ahol talán még súlyosabbak most is a hitgyakorlást megszabó rendeletek... - Tűnődő, finom kis ránc mélyül el a két szép ívű szemöldök között. E kettőben gondolna csak valóban? Nem biztos. És annyira nem lehet egyértelmű az sem, melyik lépés is a bölcsebb az átlagos Érkezőnek, lehetne indokot százat is adni egy Lameth szájába a Kapuk lovagjai és Távolrév ellen... ha már e kettőben gondol mégis. Hirtelen derül megint mosoly az arcára, finoman megrezzen a válla is, kuncogást fojt el.
- Legátus, ne féljen, eressze csak bátran szabadon azt a kis iróniát... mint a malacot a nyárson! Ez bájos, még esetleg elnyerné a szimpátiám, ha nem csak sejtetné, milyen is valójában a modora. Nem fogom továbbadni a magánbeszélgetésünket, sem az önről alkotott véleményem. Úgysem ez alapján döntök semmiben. - Hamar visszakomolyodik persze, de az arca az mosolyog továbbra is, mintha talán tört volna a jég... a hangja puha bársonya, a hideg jégálarc alól elősejlő melegség mindenképpen erre utal. Célt ér előbb utóbb a jó diplomata?
- Ha az megnyugtatja, a tudomására hozom most rögtön, én magam azt sem támogatom, hogy a zsinat helyszíne Távolrévben legyen. Jobb szeretném ha inkább itt minálunk lenne, a szabad hitek és a vallási sokszínűség városában őszintébbnek érezném a közeledési szándékot mint Távolrévben... ahol ilyen apró... balesetek történhetnek bármikor. - Ám hogy ebben van-e szarkazmus? Azt már nem olyan egyszerű megmondani. Mindenesetre egy bizalmasabb hangvételű beszélgetésben őt nem zavarja se Radeck, se Ressa, Aurry főleg nem. A magafajta megszokta már jól, hogy feléjük néha még a nászéjszakát is végig szokták nézni, királyoknak sem jár ki a magányos bizalmas beszélgetések luxusa.
- Értem az aggályait. Mik lennének a további, elsődleges terveik? Nyilván azon túl, hogy a fű alól segédkeznének a halott főapát ügyét előkaparni, a felelősöket felelősségre vonni. Nem hiszem, hogy az én útmutatásom kellene csakugyan és ne lennének azok a tervek már meg... - Most tényleg elkuncogja magát arra, ami a korbács jelenlétére a felelet.
Semmit ehhez nem fűz hozzá - még.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Könyvtárszalon]
*Nem érkezhet folyvást manna az égből, csak amikor szükség van rá,
naponként. Így hinti el különféle szavait, gesztusait is a diplomata,
mindig annyit, mennyi haladásához kell. Elmosolyodik a hízelgő válaszon,
hogy nem zavarnak, s hogy tehát vendéglátójuk nem modortalan, csak úgy
felpattanni, ha már megunta vendégeit. Igazán jó látni, hogy még élnek
úri hölgyek Corvuson...*
- Örömmel hallom. Részünkről lenne fájó veszteség, ha nem élvezhetnénk fenséges társaságát... *íme tehát az ajándék, mit a másik tán várt, de hamar átfordulnak ismét a komolyságba. Olyan ez, mint valami tánc, hol helyenként lassan lejtenek, máskor viszont vad mozdulatokban gyorsulnak a táncosok fel.*
- Hogy mit remélünk? Kezdjük talán azzal, hogy ez nem holmi rang, s vágynánk, hogy ezt végre mások is belássák. Mert több annál, mondhatni teljesen más: ez roppant felelősség és szent kötelesség, mely megköveteli a legnagyobb alázatot. Azt mindenki előszeretettel feledi, hogy a főapáti lét alapja, hogy betartsa és betartassa a Corvusi Kátéban megfogalmazott parancsolatokat, tanításokat. Eleddig mindkét szempontból elbuktak a révi főapátok, s nincs reményünk, hogy bármi változna a közeljövőben, ha haladunk tovább a megkezdett lejtős úton. Főképp, hogy épp azok takargatták a Tisztitótűz Társaságot, -kikről tudni illik, hogy a Corvusi Kátét, annak bizonyos hittételeit nyíltan megkérdőjelezték-, kik most nagy egységről álmodoznak, s nyilván nagy ígéretekkel és felmagasztalt jelölttel fognak előállni. *feltehetően könnyen kitalálható, hogy a Thrillion Kapui Lovagrendről van szó. S bár korábban már rákérdezett a főpapnő az ellentét kérdésére, de csak most válik kerekké és egésszé a történet. Nyilvánvaló, hogy egyre nagyobb a hasadék az általuk képviselt mérsékelt-konzervatív, és amazok radikális, inkvizícióban gondolkodó irányzata között. A nagy kérdés tehát, hogy a harmadik pólus, Pormeder illetve a drenulita gyülekezet, miként lép egy ilyen helyzetben, merre billentik a mérleg nyelvét. Nagy próbatétel lehet ez tehát a főpapnőnek, mert bár evidensnek látszik a választás, hogy a Falka és egyéb okok végett a révi szelencébe helyezik el súlyukat, közel sem biztos, hogy az lenne a helyes lépés...*
- Reméltük mondjuk egykor, hogy nem jön el oly átkos nap, mit megélhettünk, midőn az előző főapátot meggyilkolták. És tegyük hozzá gyorsan: brutálisan, oly kegyetlenséggel, mely egyértelművé akart tenni valamiféle üzenetet. Mert remélem, nem áltatjuk magunkat, hogy a kivégzés formája véletlen választás volt, már mint a megégetés, mely minő véletlen - épp a purgálással rokon eljárás. S kérdem tehát: előkerült a gyilkos azóta, vagy folyik egyáltalán bármiféle nyomozás az ügyben? Oh, nem, miért is kéne, teljesen normális az eset... *veszélyesen kezd előjönni a szarkazmus hangjából, ilyen arcát eddig még nem mutatta a publikumnak.*
- Ha a királyi család egy tagjának görbülne meg haja szála, rögvest vadul ordítanának, de úgy tűnik, egy főapátért nem kár, azzal bármit csinálhatnak. Úgyhogy, talán érthető fenntartásunk, ha azt mondom, nem bízunk benne, hogy Távolrév alkalmas terep bármily értelemben: valódi egység kovácsolására, mindenkiért egyenlően s alázattal szolgáló főapát adására, vagy akár csak megvédésére is. Eddig azt hittük, a Kapuk Lovagjai arra esküdtek fel, hogy megvédik az Egyházat s annak tagjait, nem pedig arra, hogy ölbe tett kézzel, sértődötten végignézik, hogy az egyházvezetőt fényes nappal, Távolrév közparkjában megsüssék, mint holmi malacot a nyárson. Pardon, rosszul fogalmaztam, nyilván nem nézték végig az esetet... *szabadkozik, bár ő még tévedni sem szokott cél nélkül.*
- A helyzet tehát roppant súlyos, noha eddig ügyesen a szőnyeg alá söpörték a bűntény kérdését. Ezért is látnánk fontosnak a tiszta újrakezdést, Sziklaöbölben, olyan főapát vagy főapátnő által, kit még nem fertőzött meg a révi úrhatnámság mételye. És úgy véljük, ez Pormeder, sőt az Érkezők teljes közösségének érdeke is. De hallgatom alázattal véleményét és döntését. *adja át a szót vendéglátójuknak, ki lassan kifut a lehetőségekből, hogy kikerülje a döntés kényszerét. Talán még az a fránya korbács alkalmas játék gyanánt a gondolati kerülőkre, de azt is rövidre vágja, kurta felelettel:*
- Ami pedig a korbácsot illeti, ha használata része hitgyakorlatuknak, akkor köszönettel bár, de el kell utasítanom, nem élnék véle. Egyszerű ember vagyok, ki látván lát, s értvén ért, a fájdalmat az imádság állapotával, nem összekevervén. Bocsásson meg gyarló természetemnek, de én maradnék a bátorság oly értelmezésénél, mely nem hasonlatos az ostobaságéval és a felesleges vakmerőségével... *hajol meg alázatosan, de ebben is nyomatékosan kifejezvén álláspontját. Most már az úrnőn a sor, hogy felfedje kártyáit s lássák: alájátszik, vagy megüti övéit...*
Fegyver: Ötbányai hajítóbárd Páncél: Thrillion égi páncélja - Örömmel hallom. Részünkről lenne fájó veszteség, ha nem élvezhetnénk fenséges társaságát... *íme tehát az ajándék, mit a másik tán várt, de hamar átfordulnak ismét a komolyságba. Olyan ez, mint valami tánc, hol helyenként lassan lejtenek, máskor viszont vad mozdulatokban gyorsulnak a táncosok fel.*
- Hogy mit remélünk? Kezdjük talán azzal, hogy ez nem holmi rang, s vágynánk, hogy ezt végre mások is belássák. Mert több annál, mondhatni teljesen más: ez roppant felelősség és szent kötelesség, mely megköveteli a legnagyobb alázatot. Azt mindenki előszeretettel feledi, hogy a főapáti lét alapja, hogy betartsa és betartassa a Corvusi Kátéban megfogalmazott parancsolatokat, tanításokat. Eleddig mindkét szempontból elbuktak a révi főapátok, s nincs reményünk, hogy bármi változna a közeljövőben, ha haladunk tovább a megkezdett lejtős úton. Főképp, hogy épp azok takargatták a Tisztitótűz Társaságot, -kikről tudni illik, hogy a Corvusi Kátét, annak bizonyos hittételeit nyíltan megkérdőjelezték-, kik most nagy egységről álmodoznak, s nyilván nagy ígéretekkel és felmagasztalt jelölttel fognak előállni. *feltehetően könnyen kitalálható, hogy a Thrillion Kapui Lovagrendről van szó. S bár korábban már rákérdezett a főpapnő az ellentét kérdésére, de csak most válik kerekké és egésszé a történet. Nyilvánvaló, hogy egyre nagyobb a hasadék az általuk képviselt mérsékelt-konzervatív, és amazok radikális, inkvizícióban gondolkodó irányzata között. A nagy kérdés tehát, hogy a harmadik pólus, Pormeder illetve a drenulita gyülekezet, miként lép egy ilyen helyzetben, merre billentik a mérleg nyelvét. Nagy próbatétel lehet ez tehát a főpapnőnek, mert bár evidensnek látszik a választás, hogy a Falka és egyéb okok végett a révi szelencébe helyezik el súlyukat, közel sem biztos, hogy az lenne a helyes lépés...*
- Reméltük mondjuk egykor, hogy nem jön el oly átkos nap, mit megélhettünk, midőn az előző főapátot meggyilkolták. És tegyük hozzá gyorsan: brutálisan, oly kegyetlenséggel, mely egyértelművé akart tenni valamiféle üzenetet. Mert remélem, nem áltatjuk magunkat, hogy a kivégzés formája véletlen választás volt, már mint a megégetés, mely minő véletlen - épp a purgálással rokon eljárás. S kérdem tehát: előkerült a gyilkos azóta, vagy folyik egyáltalán bármiféle nyomozás az ügyben? Oh, nem, miért is kéne, teljesen normális az eset... *veszélyesen kezd előjönni a szarkazmus hangjából, ilyen arcát eddig még nem mutatta a publikumnak.*
- Ha a királyi család egy tagjának görbülne meg haja szála, rögvest vadul ordítanának, de úgy tűnik, egy főapátért nem kár, azzal bármit csinálhatnak. Úgyhogy, talán érthető fenntartásunk, ha azt mondom, nem bízunk benne, hogy Távolrév alkalmas terep bármily értelemben: valódi egység kovácsolására, mindenkiért egyenlően s alázattal szolgáló főapát adására, vagy akár csak megvédésére is. Eddig azt hittük, a Kapuk Lovagjai arra esküdtek fel, hogy megvédik az Egyházat s annak tagjait, nem pedig arra, hogy ölbe tett kézzel, sértődötten végignézik, hogy az egyházvezetőt fényes nappal, Távolrév közparkjában megsüssék, mint holmi malacot a nyárson. Pardon, rosszul fogalmaztam, nyilván nem nézték végig az esetet... *szabadkozik, bár ő még tévedni sem szokott cél nélkül.*
- A helyzet tehát roppant súlyos, noha eddig ügyesen a szőnyeg alá söpörték a bűntény kérdését. Ezért is látnánk fontosnak a tiszta újrakezdést, Sziklaöbölben, olyan főapát vagy főapátnő által, kit még nem fertőzött meg a révi úrhatnámság mételye. És úgy véljük, ez Pormeder, sőt az Érkezők teljes közösségének érdeke is. De hallgatom alázattal véleményét és döntését. *adja át a szót vendéglátójuknak, ki lassan kifut a lehetőségekből, hogy kikerülje a döntés kényszerét. Talán még az a fránya korbács alkalmas játék gyanánt a gondolati kerülőkre, de azt is rövidre vágja, kurta felelettel:*
- Ami pedig a korbácsot illeti, ha használata része hitgyakorlatuknak, akkor köszönettel bár, de el kell utasítanom, nem élnék véle. Egyszerű ember vagyok, ki látván lát, s értvén ért, a fájdalmat az imádság állapotával, nem összekevervén. Bocsásson meg gyarló természetemnek, de én maradnék a bátorság oly értelmezésénél, mely nem hasonlatos az ostobaságéval és a felesleges vakmerőségével... *hajol meg alázatosan, de ebben is nyomatékosan kifejezvén álláspontját. Most már az úrnőn a sor, hogy felfedje kártyáit s lássák: alájátszik, vagy megüti övéit...*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Rienn Arsinoe Lameth #276660-
07.21 21:26:36 -
475598[Könyvtárszalon]
De kár, hogy nem jön még egy olyan hízelkedő kis körmondat, szomjazza
most, mint azt a vihart, az esőt a sivatagi homok. De valahogy esni sem
kíván azonnal, lehet csak rossz szemkáprázat volt a boruló ég, csalóka
volt a fülledt levegő.
Mosoly nyugtázza ezt a reakciót is, a simulékonyságot. Érdekes bogár ez a Haroldson... a gyűjteményében lehet megtartaná.
- Dehogy rabolja, ha rabolná, már felálltam volna az asztaltól, erről biztosítom, Legátus. - Hízeleg vissza most az ő hangja bársonyos feketéje nagyon őszintén, a játékos kedvében mutatkozó gyereklány egy-egy jellegzetes vonása fedezhető fel a máskor nagyon céltudatos és határozott nőben. Az ilyenfajták percről percre váltanak hangulatot, uszítanak esetleg vérebet szórakozásból a kedves, eleddig dédelgetett, ajándékba kapott őzgida után, mert akkor éppen az a `mókás`, hogy riadtan fut `szegény`.
Felvonja a szemöldökét, mintha hitetlenkedne. Ha sokszor kiált farkast a pásztorfiú, ki hisz neki amikor igazat mond? Ő is mélyebbre akar előbb nézni, lapul-e más, vagy csakugyan amit a Legátus előad, az lehet-e _tényleg_ lényeges elem.
- Mit remélnek egy ilyen rangtól, Legátus? - Szelíden érkezik a kérdés. Most már átveszi Ressától a korbácsot, odateszi azt Armand levelére. -
- Nézőként? A néző csak lát, de nem ért. Ha ön csakugyan a helyes válaszokat akarja _érteni_, nem nézője lesz a hitgyakorlatnak, hanem alája veti magát. Nem tiltja a hitünk azt, hogy a mi vallásunkon kívül másban gondolkodó Érkezőket is segítsük a tiszta látás felé. Amint mondtam, a fülünk rosszul hall néha, csak az elmét elérni néha kevés. A test és a lélek közti bonyolult kapcsolat vitatott kérdés, ám megvannak a módjai annak, hogy a híd megteremtessék a materiális és a szellemi között. Ilyenkor jobb és tisztább a megértés. A Bátorságnak a próbája a korbács.
Fegyver: Kétkezes törpe csatabárd Páncél: A Dalnok Árnyéka
Mosoly nyugtázza ezt a reakciót is, a simulékonyságot. Érdekes bogár ez a Haroldson... a gyűjteményében lehet megtartaná.
- Dehogy rabolja, ha rabolná, már felálltam volna az asztaltól, erről biztosítom, Legátus. - Hízeleg vissza most az ő hangja bársonyos feketéje nagyon őszintén, a játékos kedvében mutatkozó gyereklány egy-egy jellegzetes vonása fedezhető fel a máskor nagyon céltudatos és határozott nőben. Az ilyenfajták percről percre váltanak hangulatot, uszítanak esetleg vérebet szórakozásból a kedves, eleddig dédelgetett, ajándékba kapott őzgida után, mert akkor éppen az a `mókás`, hogy riadtan fut `szegény`.
Felvonja a szemöldökét, mintha hitetlenkedne. Ha sokszor kiált farkast a pásztorfiú, ki hisz neki amikor igazat mond? Ő is mélyebbre akar előbb nézni, lapul-e más, vagy csakugyan amit a Legátus előad, az lehet-e _tényleg_ lényeges elem.
- Mit remélnek egy ilyen rangtól, Legátus? - Szelíden érkezik a kérdés. Most már átveszi Ressától a korbácsot, odateszi azt Armand levelére. -
- Nézőként? A néző csak lát, de nem ért. Ha ön csakugyan a helyes válaszokat akarja _érteni_, nem nézője lesz a hitgyakorlatnak, hanem alája veti magát. Nem tiltja a hitünk azt, hogy a mi vallásunkon kívül másban gondolkodó Érkezőket is segítsük a tiszta látás felé. Amint mondtam, a fülünk rosszul hall néha, csak az elmét elérni néha kevés. A test és a lélek közti bonyolult kapcsolat vitatott kérdés, ám megvannak a módjai annak, hogy a híd megteremtessék a materiális és a szellemi között. Ilyenkor jobb és tisztább a megértés. A Bátorságnak a próbája a korbács.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Könyvtárszalon]
*Csendben ül, és figyel továbbra is. A hitéleti diskurzus egyáltalán nem
az ő asztala, de a tudás sose árt. Vagy legalábbis ritkán. Udvariasan
viszonozza Arayanne mosolyát, de tiszteletlenség lenne a beszélgető
felekkel szemben, ha mellettük egy másik tereferélést indítanának meg.
Így marad a hallgatás, figyelés.
Amikor előkerül a korbács, és említésre kerül a Korbács Útja, alig láthatóan felvonja a szemöldökét. Lévén teljesen laikus, mondhatni kívülálló a hit kérdéseiben, számára ez a tárgy pontosan az, ami: egy korbács, a büntetés, a fegyelmezés eszköze, néha fegyver, de semmiképpen sem olyasmi, amit szívesen lát az ember, ha nem a saját keze ügyében van.
Harolsonra hagyja, hogy kívánja-e látni a szertartást, ha őt is megkérdeznék, csak ennyit szólna.*
- Köszönöm, jómagam továbbra is csak külső szemlélő maradnék.
Fegyver: Díszes tollas buzogány Páncél: Közönséges bélelt pikkelyvért Másik kézben: Furmányos arany tekercs Amikor előkerül a korbács, és említésre kerül a Korbács Útja, alig láthatóan felvonja a szemöldökét. Lévén teljesen laikus, mondhatni kívülálló a hit kérdéseiben, számára ez a tárgy pontosan az, ami: egy korbács, a büntetés, a fegyelmezés eszköze, néha fegyver, de semmiképpen sem olyasmi, amit szívesen lát az ember, ha nem a saját keze ügyében van.
Harolsonra hagyja, hogy kívánja-e látni a szertartást, ha őt is megkérdeznék, csak ennyit szólna.*
- Köszönöm, jómagam továbbra is csak külső szemlélő maradnék.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Könyvtárszalon]
- Ugyan... *mondja, bár hogy ez még a köszönetre, vagy a túlzás
feltételezésére válasz, azt nehéz eldönteni. Ám már nincs sok hátra a
virágillat imitálásából, mert mint rekkenő hévű nyári nap egén, úgy
borul rájuk a vihart megelőző lehűlés. S szélfuvallat támad, jó lesz
fedezékbe vonulni:*
- Igaza van, s röstelkedem, elvégre ígértem, nem raboljuk feleslegesen idejét... *közben megérkezik az ösztökélő szerszám is, amit elkerekedett szemmel néz, mint ökör, ki inkább még békésen kérődzne a vágóhíd helyett.*
- Egyetlen mentségem, hogy már éppen hoztam volna elő mondandóm lényegét, s úrnőm jól ráérzett is, mi igazi vágyunk. Nem mást kérnénk tehát alázattal, mint támogatását egy esetleges főapáti választáson, hogy az egyensúly helyreállhasson, s ismét lehessen sziklaöbli egyházfőnk. Több mint fél évszázada várunk rá... *persze attól függ, mitől számítják, lehet ez hetven esztendő is. De ez ennyiben marad, mert már a korbács rendeltetése kerül elő, igaz, még közel sem részletezve.*
- Korbács útja? Hallani hallottam róla, de nem tudom, mit is jelent pontosan. Így kérem, magyarázza el, miként is történik hitgyakorlatuk. S hogy ebben nekünk, nézőknek, mi lenne szerepünk... *a vállalást maga részéről csak abban tudja elképzelni, hogy figyel, mi fog történni.*
Fegyver: Ötbányai hajítóbárd Páncél: Thrillion égi páncélja
- Igaza van, s röstelkedem, elvégre ígértem, nem raboljuk feleslegesen idejét... *közben megérkezik az ösztökélő szerszám is, amit elkerekedett szemmel néz, mint ökör, ki inkább még békésen kérődzne a vágóhíd helyett.*
- Egyetlen mentségem, hogy már éppen hoztam volna elő mondandóm lényegét, s úrnőm jól ráérzett is, mi igazi vágyunk. Nem mást kérnénk tehát alázattal, mint támogatását egy esetleges főapáti választáson, hogy az egyensúly helyreállhasson, s ismét lehessen sziklaöbli egyházfőnk. Több mint fél évszázada várunk rá... *persze attól függ, mitől számítják, lehet ez hetven esztendő is. De ez ennyiben marad, mert már a korbács rendeltetése kerül elő, igaz, még közel sem részletezve.*
- Korbács útja? Hallani hallottam róla, de nem tudom, mit is jelent pontosan. Így kérem, magyarázza el, miként is történik hitgyakorlatuk. S hogy ebben nekünk, nézőknek, mi lenne szerepünk... *a vállalást maga részéről csak abban tudja elképzelni, hogy figyel, mi fog történni.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Rienn Arsinoe Lameth #276660-
07.20 21:11:56 -
475030[Könyvtárszalon]
Ő nem nevet a saját `tréfáján`, csak a mosolya marad puhább, melegebb.
Mintha barátságosabban fürkészné most a hosszú pillák alól a Legátust, a
körülötte mindig hűs légkört vitathatatlanul felmelegíti - a nevetés.
- Köszönöm, ön igazán kedves. - A hízelgést hogyne fogadná a szeme mély, fekete csillogása. Nagyon szereti, naphosszat elhallgatná, máris örömet okozott neki ez a `találkozás`.
- Ám úgy hiszem túloz, nem kelhetnék versenyre a kopasz gnóm apátnővel... tényleg úgy mesélik, a szemei megbabonázzák az Érkezőt. Nem szeretnék árnyéka lenni egy ilyen különleges jelenségnek. - Hogy a tréfát viszi-e tovább? Erről most nem árulkodik a mosoly sem, a hangsúly főleg nem, ezt Haroldsonnak magának kell eldöntenie.
- Tehát önöknek egy Sziklaöbli születésű főapát lenne a vágyuk? Nolám, ó... hogyne. Legátus, kérem! - Komolyodik el hirtelen az arca, úgy hervad le róla minden melegség, mint ahogy a harmat szárad itt fel egyetlen minutum alatt a napsugaraktól. - Ha úgy is várható egy... efféle zsinat, ami épp arra szolgál majd, hogy egymás hittételeit mélyebben megismerhessük, az ideákat egyeztethessük, nem gondolja... a nagyon hízelgő és kedves puhatolózás helyett üdvösebb lenne érkezésének egyéb szándékait nyíltan előtárnia? Ressa, kedvesem, köszönöm. - Pillant fel húgára, a finom kis ujjak Ressa tenyerébe zárják egyelőre a korbácsot. Lehet, még szükség lesz őrá.
- Természetesen szeretek csevegni... én élvezem a beszélgetést. Csupán nagyon más a hozzáállásom, ha köntörfalazást látok, esetleg félreértés születik abból, amit én majd erre válaszul csevegésnek szánok. Ezek a félreértések pedig nem nekem lesznek esetleg kellemetlenek. - A vihar pedig ahogy jött, úgy múlik is, mintha a gyertyák lángja is rebbenne, a hűvös ezüst helyett mély aranyszínt öltve. Megint mosolyogni fog, nem csak az arca, a szeme is. Csupa finom báj ilyenkor a minden vonásában szép, fehér arcocska.
- Biztos vagyok benne, hogy tudja, a Korbács útján járok... nem hiszek abban, hogy önmagában a szó helyes értelmezésre lel a fülben, amíg tökéletlen az Érkező lelke... hogy mit is jelent pontosan az, hogy Ő az Egyetlen Tanítómester, szívesen _megmutatom_, ha vállalja annak módját. - Pihen még most is ott a keze húga kezén és azon a bizonyos korbácson.
Fegyver: Kétkezes törpe csatabárd Páncél: A Dalnok Árnyéka
- Köszönöm, ön igazán kedves. - A hízelgést hogyne fogadná a szeme mély, fekete csillogása. Nagyon szereti, naphosszat elhallgatná, máris örömet okozott neki ez a `találkozás`.
- Ám úgy hiszem túloz, nem kelhetnék versenyre a kopasz gnóm apátnővel... tényleg úgy mesélik, a szemei megbabonázzák az Érkezőt. Nem szeretnék árnyéka lenni egy ilyen különleges jelenségnek. - Hogy a tréfát viszi-e tovább? Erről most nem árulkodik a mosoly sem, a hangsúly főleg nem, ezt Haroldsonnak magának kell eldöntenie.
- Tehát önöknek egy Sziklaöbli születésű főapát lenne a vágyuk? Nolám, ó... hogyne. Legátus, kérem! - Komolyodik el hirtelen az arca, úgy hervad le róla minden melegség, mint ahogy a harmat szárad itt fel egyetlen minutum alatt a napsugaraktól. - Ha úgy is várható egy... efféle zsinat, ami épp arra szolgál majd, hogy egymás hittételeit mélyebben megismerhessük, az ideákat egyeztethessük, nem gondolja... a nagyon hízelgő és kedves puhatolózás helyett üdvösebb lenne érkezésének egyéb szándékait nyíltan előtárnia? Ressa, kedvesem, köszönöm. - Pillant fel húgára, a finom kis ujjak Ressa tenyerébe zárják egyelőre a korbácsot. Lehet, még szükség lesz őrá.
- Természetesen szeretek csevegni... én élvezem a beszélgetést. Csupán nagyon más a hozzáállásom, ha köntörfalazást látok, esetleg félreértés születik abból, amit én majd erre válaszul csevegésnek szánok. Ezek a félreértések pedig nem nekem lesznek esetleg kellemetlenek. - A vihar pedig ahogy jött, úgy múlik is, mintha a gyertyák lángja is rebbenne, a hűvös ezüst helyett mély aranyszínt öltve. Megint mosolyogni fog, nem csak az arca, a szeme is. Csupa finom báj ilyenkor a minden vonásában szép, fehér arcocska.
- Biztos vagyok benne, hogy tudja, a Korbács útján járok... nem hiszek abban, hogy önmagában a szó helyes értelmezésre lel a fülben, amíg tökéletlen az Érkező lelke... hogy mit is jelent pontosan az, hogy Ő az Egyetlen Tanítómester, szívesen _megmutatom_, ha vállalja annak módját. - Pihen még most is ott a keze húga kezén és azon a bizonyos korbácson.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Könyvtárszalon]
*Oly hideg, és oly távoli mind az, ami a két vitafél között húzódik.
Sosem térhetnek egy útra, ezt a külső megfigyelő jól láthatja...tévedés,
ha az eleven és szelíd tekintet mögé együgyű közönyt képzel az Érkező,
ugyanis mindent kíváncsisággal fejteget tovább, forgat ki önmagából,
hogy egy egészen sajátos nézettel vizsgálja mikroszkopikus
darabkáiban...
Türelme éppenséggel van, leköti figyelmét a szép keretből vésni ki a színét vesztett portrét...Oh, minő csalfa ecsetvonás, és milyen sokat késik a tökéletes befejezés.
Cseppet sem csalódott, rég volt már, hogy nővérkéjét így hallotta, ő elhallgatná reggelig is.
Felpillant Radeckre és biztatón elmosolyodik. Szívesen váltana vele pár szót, de nem akarja megzavarni a hitkérdésről eszmét cserélőket...
Zavartan fordul hirtelen Rienn felé, amikor nővérkéje felnéz rá. Elsőre az elkalandozott gondolatok közül nehéz lesz kihámozni a megfelelőt, de hamar csillan a felismerés szemében, majd tényleg elbizonytalanodik, de végül engedelmesen bólint, és elindul ki a szobából.
- Uraim...-*hajt fejet nekik is míg kimegy. Gyors léptekkel halad végig a folyóson, hogy mielőbb visszatérhessen, kezében a kívánt tárggyal.
Huncut mosoly húzódik az ajkaira, sokkal élénkebb mint az előbbi szelídség... talán csak az emlékek játszanak vele, vagy csak a bőr érintése az, ami így elbódítja...egyelőre. Az első lendületig, mert ahogy a karmazsin patak táncolni kezd már biztosan el fog menni a kedve...és milyen jó, hogy ha az ő keze megremeg, akkor kéznél lesz a hím...
- Nővérem...-*lép vissza mellé gyorsan, félig-meddig a háta mögül előre nyújtva a korbácsot. Letenni nem fogja az asztalra, szívesen lenne most ő a Főpapnő segítsége...*
Türelme éppenséggel van, leköti figyelmét a szép keretből vésni ki a színét vesztett portrét...Oh, minő csalfa ecsetvonás, és milyen sokat késik a tökéletes befejezés.
Cseppet sem csalódott, rég volt már, hogy nővérkéjét így hallotta, ő elhallgatná reggelig is.
Felpillant Radeckre és biztatón elmosolyodik. Szívesen váltana vele pár szót, de nem akarja megzavarni a hitkérdésről eszmét cserélőket...
Zavartan fordul hirtelen Rienn felé, amikor nővérkéje felnéz rá. Elsőre az elkalandozott gondolatok közül nehéz lesz kihámozni a megfelelőt, de hamar csillan a felismerés szemében, majd tényleg elbizonytalanodik, de végül engedelmesen bólint, és elindul ki a szobából.
- Uraim...-*hajt fejet nekik is míg kimegy. Gyors léptekkel halad végig a folyóson, hogy mielőbb visszatérhessen, kezében a kívánt tárggyal.
Huncut mosoly húzódik az ajkaira, sokkal élénkebb mint az előbbi szelídség... talán csak az emlékek játszanak vele, vagy csak a bőr érintése az, ami így elbódítja...egyelőre. Az első lendületig, mert ahogy a karmazsin patak táncolni kezd már biztosan el fog menni a kedve...és milyen jó, hogy ha az ő keze megremeg, akkor kéznél lesz a hím...
- Nővérem...-*lép vissza mellé gyorsan, félig-meddig a háta mögül előre nyújtva a korbácsot. Letenni nem fogja az asztalra, szívesen lenne most ő a Főpapnő segítsége...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Könyvtárszalon]
- Oh, igen, elnézést... *nevetgél zavartan, úgy tűnik végül mégiscsak
ragaszkodnak majd a Felelősség megnevezéshez, még ha ezek szerint
kiragadvány is, meg nem is. Kezdi nem érteni...*
- Természetesen, főpapnő, szomjúhozzunk a tudást, miként eme felüdítőt is! *emeli meg poharát, s várja, miként is lesznek kiokosítva. Nem gondolná, hogy korbács kerül elő, bár ha kérdeznék, miféle segédeszközt fognak előhúzni, akkor épp erre tippelt volna. Ennyire ismeri a pormedri drenuliták hírét...*
- Hogy a főapátgnőm? Valóban, ragyogó szemei vannak. Úgy csillognak, mint egy pár briliáns, tar hegy alatt... *leginkább ennyit jegyzett meg kinézetéből, tehát hogy: alacsony, villog tekintete, és kopasz. De a móka közben elfogy, várnak valamire, illetve házigazdájuk bedob még egy térfát. Nevet is rajta, ahogy kell.*
- Ily aggodalomnak nyoma sincs bennem, sőt, úrnőm bölcsességével talán még színt is vinne az Egyház életébe. *hízeleg, noha a túlzás egyértelmű, még ha az előző főapátok mélyrepülése alacsonyra állította is be a mércét. Mit nagyjából egy hitetlen féllábú imp is megugrana. ~Egész szép a mosolya~ állapítja meg közben, hogy az úrhölgyből előjött valami emberi.*
- A Kapuk lovagjai már megkapták válaszunkat, abban részletesen leírtuk fenntartásainkat. *láthatóan elgondolkozik, követutasításában ilyen irányban miféle utasításokat kapott, mit tárhat fel belőle.*
- Nos, mondjuk úgy, hogy bár a Távolrévi és Sziklaöbli Apátságok névleg egyenrangúak, ezt kevéssé érezzük. Elég, ha csak azt vesszük, hogy mindig távolrévi származásút választanak főapátnak, noha Davini apát a rangidős. *egyelőre ennyit mond ebben a témában, elvégre ő se siet sehova. Szereti a szálakat szépen kibontani...*
Fegyver: Ötbányai hajítóbárd Páncél: Thrillion égi páncélja
- Természetesen, főpapnő, szomjúhozzunk a tudást, miként eme felüdítőt is! *emeli meg poharát, s várja, miként is lesznek kiokosítva. Nem gondolná, hogy korbács kerül elő, bár ha kérdeznék, miféle segédeszközt fognak előhúzni, akkor épp erre tippelt volna. Ennyire ismeri a pormedri drenuliták hírét...*
- Hogy a főapátgnőm? Valóban, ragyogó szemei vannak. Úgy csillognak, mint egy pár briliáns, tar hegy alatt... *leginkább ennyit jegyzett meg kinézetéből, tehát hogy: alacsony, villog tekintete, és kopasz. De a móka közben elfogy, várnak valamire, illetve házigazdájuk bedob még egy térfát. Nevet is rajta, ahogy kell.*
- Ily aggodalomnak nyoma sincs bennem, sőt, úrnőm bölcsességével talán még színt is vinne az Egyház életébe. *hízeleg, noha a túlzás egyértelmű, még ha az előző főapátok mélyrepülése alacsonyra állította is be a mércét. Mit nagyjából egy hitetlen féllábú imp is megugrana. ~Egész szép a mosolya~ állapítja meg közben, hogy az úrhölgyből előjött valami emberi.*
- A Kapuk lovagjai már megkapták válaszunkat, abban részletesen leírtuk fenntartásainkat. *láthatóan elgondolkozik, követutasításában ilyen irányban miféle utasításokat kapott, mit tárhat fel belőle.*
- Nos, mondjuk úgy, hogy bár a Távolrévi és Sziklaöbli Apátságok névleg egyenrangúak, ezt kevéssé érezzük. Elég, ha csak azt vesszük, hogy mindig távolrévi származásút választanak főapátnak, noha Davini apát a rangidős. *egyelőre ennyit mond ebben a témában, elvégre ő se siet sehova. Szereti a szálakat szépen kibontani...*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Rienn Arsinoe Lameth #276660-
07.19 22:06:23 -
474403[Könyvtárszalon]
A meghajlásra mosoly felel, semmit sem változó. A nehezen kifürkészhető
szép babaarcon az a rezzenetlen nyugalom állandó. Ő szereti a bátor
Érkezőket. De nem szereti, amikor a másik útra akarják vinni, arra, ami
nem az övé.
- Látja, nem... nem _vagy_ valami_ hasonló_. Épp ezt mondtam az imént... kiragadva, önmagában rögtön más az íze a _szónak_, Legátus. - Most már helyrejavítja időben, mielőtt tévedés lenne.
- Mást ajánlanék, ha csakugyan megérteni óhajtja tanaink lényegét és azt a bizonyos ősideát. Akarja megérteni? - Mintha összébb húzódnának egy kicsit azok a fekete szembogarak, eddig is meglepően világos volt a szeme, most válik egyértelművé: azért olyan sajátos a tekintete, mert fehérré fakultak valami okból a papnő íriszei. Ressára tekint, amaz tudni fogja jól mit kéret ide, biztos benne, hogy el fogja intézni hamar. Egy bólintás is nyugtázza majd, ha a felismerés nyomán felötlő bizonytalanságot látni véli húgán. Igen. Jól érti.
-... Yoxa apátnő megkapó jelenés pedig, vitatja talán? - Dől előrébb, felkönyököl most az asztalra, maga előtt összefonja az ujjait. Megvárja Ressát, amíg intézkedik, addig kivár a feleletek egy részével... neki ideje van, ő nem siet sehová. Az éjszaka hosszú, nem álmos. Tán csak húga türelme fogy el, nem tudja milyen mondanivalóval jött ő most hozzá, mi kényszerül várakozni.
Játszik ő is, ha kedve nincs is hozzá. A kíváncsisága valóban kivételes és ez épp hogy ebben mutatkozik meg.
- Mondja, min aggódik, Legátus? Hogy jelöltetem magam főapátnak? - Először veti le az arca a porcelán hibátlan, merev szépségét. Most, ahogy a tréfa mellé színt kap a mosolya, mintha a hangjába is valami puhaság venné oda magát. A bársony érzetét kelti szinte.
- Vagy tán van valami ellentét önök és a kapuk lovagjai között, így lenne egy másik, jobb kezdeményezésük ennél, ami itt formálódik? - Lát ő egy harmadik kérdést, amin csak befelé mosolyog. Ezt nem teszi fel, nem arra való hogy nyíltan egymás orra alá teregessék, túl nyilvánvaló.
Olyan körülményes nehézséggel mellesleg Ressa se szembesül, a közbevetett intermezzo pedig még a mélységi figyelmét is bizonyosan fel fogja kelteni. Ott vár az egyik asztalon, a könyvtár másik végében, amit lehagyott amikor így dolgozik és hosszasan íróasztal mögött ül. A szépséges kovácsoltvas fegyveröv, súlyos csatjaival, rajta a feltekert, címeres korbács.
Ha minden igaz, a korbács fog most ide kerülni a papnő keze alá.
Fegyver: Kétkezes törpe csatabárd Páncél: A Dalnok Árnyéka
- Látja, nem... nem _vagy_ valami_ hasonló_. Épp ezt mondtam az imént... kiragadva, önmagában rögtön más az íze a _szónak_, Legátus. - Most már helyrejavítja időben, mielőtt tévedés lenne.
- Mást ajánlanék, ha csakugyan megérteni óhajtja tanaink lényegét és azt a bizonyos ősideát. Akarja megérteni? - Mintha összébb húzódnának egy kicsit azok a fekete szembogarak, eddig is meglepően világos volt a szeme, most válik egyértelművé: azért olyan sajátos a tekintete, mert fehérré fakultak valami okból a papnő íriszei. Ressára tekint, amaz tudni fogja jól mit kéret ide, biztos benne, hogy el fogja intézni hamar. Egy bólintás is nyugtázza majd, ha a felismerés nyomán felötlő bizonytalanságot látni véli húgán. Igen. Jól érti.
-... Yoxa apátnő megkapó jelenés pedig, vitatja talán? - Dől előrébb, felkönyököl most az asztalra, maga előtt összefonja az ujjait. Megvárja Ressát, amíg intézkedik, addig kivár a feleletek egy részével... neki ideje van, ő nem siet sehová. Az éjszaka hosszú, nem álmos. Tán csak húga türelme fogy el, nem tudja milyen mondanivalóval jött ő most hozzá, mi kényszerül várakozni.
Játszik ő is, ha kedve nincs is hozzá. A kíváncsisága valóban kivételes és ez épp hogy ebben mutatkozik meg.
- Mondja, min aggódik, Legátus? Hogy jelöltetem magam főapátnak? - Először veti le az arca a porcelán hibátlan, merev szépségét. Most, ahogy a tréfa mellé színt kap a mosolya, mintha a hangjába is valami puhaság venné oda magát. A bársony érzetét kelti szinte.
- Vagy tán van valami ellentét önök és a kapuk lovagjai között, így lenne egy másik, jobb kezdeményezésük ennél, ami itt formálódik? - Lát ő egy harmadik kérdést, amin csak befelé mosolyog. Ezt nem teszi fel, nem arra való hogy nyíltan egymás orra alá teregessék, túl nyilvánvaló.
Olyan körülményes nehézséggel mellesleg Ressa se szembesül, a közbevetett intermezzo pedig még a mélységi figyelmét is bizonyosan fel fogja kelteni. Ott vár az egyik asztalon, a könyvtár másik végében, amit lehagyott amikor így dolgozik és hosszasan íróasztal mögött ül. A szépséges kovácsoltvas fegyveröv, súlyos csatjaival, rajta a feltekert, címeres korbács.
Ha minden igaz, a korbács fog most ide kerülni a papnő keze alá.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Könyvtárszalon]
- Akkor tehát az igaz Helyes Utat ismerik... *hajol meg elismerően
ültében, de talán csak azért, hogy eltakarja mosolyának gunyoros élét. A
csapda tökéletes volt, s a vad beleszaladt a hurokba. Persze, nem
gonosz szándékból vetette ki, inkább csak kíváncsiságból a leheletfinom
hálót, mint pók teszi, hogy közelebbről megcsodálhassa a pillangó
szárnyát. Jelen esetben semmi másnak nem szólt a kifejezés bedobása
csaliként, csak hogy tesztelje, a másik mennyire ismeri a Thrillion
Kapui Egyház egyházpolitikai mocskait. Persze, ennyi még édes kevés a
kérdés megítéléséhez, de szépen közelítenek...*
- A tökéletesedés szándéka, tenmagunk csiszolása naponként bizony a legnemesebb hajtóerő, mi minket a Kapukhoz és Thrillionba visszaterelhet. S a bátorság sem kevesek kiváltsága, de mindenki számára elvetett ajándék, mit megtalálhat szíve mélyén, akár csak egy kritikus pillanatra. Kyssa nem fukarkodott véle, nem nézett címereket, s nem várt viszonzást soha, így tehát bárki által vehető, s bárki által járható útja, Kapuja. *próbálja eltiporni a félreértés lehetőségét, mert ők nem tartják kizárólagosnak sem a Kapuőrt, sem Kapuját, s végképp nem lovagrendjüket, holmi hamis kiválasztottság érzésével. Kyssa nem véletlenül kedveli például Szyl gyermekeit is, bennük jó táptalaját látván a bátor kiállásnak.*
- Egyszóval, Felelősség, vagy valami hasonló. *ízlelgeti a szót, vajon megfelelhet-e ősideának. Meg nem tudná mondani, de nem is az ő dolga ennek megítélése, ezt minden kultuszkörnek magának kell(ene) megtalálni.*
- Az ősidea viszont, -fájó ugyan, ámde igaz-, nem az én fejemből pattant ki fogalomként. Még fájóbb, hogy ugyanúgy kipottyantak viszont Thrillionból, mint mi, kik elnevezték magukat Érkezetteknek, bár talán ezen erők egyetlen gyámolítóink ezen szörnytenger borította földeken. Azon a bizonyos közel hét évszázados, vitába és káoszba fulladt ősmágusi tanácson történt meg a szakadás az ősideák között, s mert magunk is tapasztalhatjuk, mennyire elforgácsolódott minden kezeink között elperegve, mint homokszemek, fontosnak látnánk tisztázni, mik is ezek az ideafragmentok, miként köthetőek az ősmágusokhoz, s mi történne, ha sikerülne valamennyire ismét összehozni őket... *s itt válik különösen kényessé a téma, úgyhogy meg is áll elbeszélésében egy pillanatra. Tudja jól, hogy az Egység urának is mondták-mondják Drenulét, viszont közel sem biztos, hogy mindenki vágyja az ő egységét...*
- Mielőtt azonban folytatnám, meg kell kérdenem, mert használta is a jól ismert megnevezést: mit jelent pontosan, hogy Ő az Egyetlen Tanítómester? *ez már közel sem elleplezett szándék, az Egyetlen istenség megjelölés kizárólagosságát nyíltan boncolgatja. De egy mosolyba vezeti át a feszültséget.*
- Megértem, hogy idegenkedik úrnőm a zsinatnak nevezett gyűlésektől, mert többnyire vagy nem jutunk általuk semmi érdemlegesre, vagy botrányba fullad egymás meg nem értése. *tudna történeti példákat felhozni, de minek, ezek mindenki által ismeretesek.*
- Mindazonáltal, a korábban felemlegetett levél elég nyíltan vall a szándékokról, melyek közel sem csak szavakban élnének. Egyfelől, kérdés tétetik fel, hogy az eddig tán szektának titulált ősmágusi kultuszok kívánnak-e a Thrillion Kapui Egyház elismert részévé válni, az ősmágus pedig hivatalos tanítómesterévé. Másfelől, ha jól értettük, megkérdőjelezik a jelenlegi főapátnő legitimitását, s a zsinat kívánna Bezoárdnak méltó utódot választani. Úrnőm, mit gondol tehát mindezekről? *kérdi töretlen mosollyal, de szeme mélyén már ott rejtezik a félelem, mit hallhat, s mit hozhat a jövő.*
Fegyver: Ötbányai hajítóbárd Páncél: Thrillion égi páncélja - A tökéletesedés szándéka, tenmagunk csiszolása naponként bizony a legnemesebb hajtóerő, mi minket a Kapukhoz és Thrillionba visszaterelhet. S a bátorság sem kevesek kiváltsága, de mindenki számára elvetett ajándék, mit megtalálhat szíve mélyén, akár csak egy kritikus pillanatra. Kyssa nem fukarkodott véle, nem nézett címereket, s nem várt viszonzást soha, így tehát bárki által vehető, s bárki által járható útja, Kapuja. *próbálja eltiporni a félreértés lehetőségét, mert ők nem tartják kizárólagosnak sem a Kapuőrt, sem Kapuját, s végképp nem lovagrendjüket, holmi hamis kiválasztottság érzésével. Kyssa nem véletlenül kedveli például Szyl gyermekeit is, bennük jó táptalaját látván a bátor kiállásnak.*
- Egyszóval, Felelősség, vagy valami hasonló. *ízlelgeti a szót, vajon megfelelhet-e ősideának. Meg nem tudná mondani, de nem is az ő dolga ennek megítélése, ezt minden kultuszkörnek magának kell(ene) megtalálni.*
- Az ősidea viszont, -fájó ugyan, ámde igaz-, nem az én fejemből pattant ki fogalomként. Még fájóbb, hogy ugyanúgy kipottyantak viszont Thrillionból, mint mi, kik elnevezték magukat Érkezetteknek, bár talán ezen erők egyetlen gyámolítóink ezen szörnytenger borította földeken. Azon a bizonyos közel hét évszázados, vitába és káoszba fulladt ősmágusi tanácson történt meg a szakadás az ősideák között, s mert magunk is tapasztalhatjuk, mennyire elforgácsolódott minden kezeink között elperegve, mint homokszemek, fontosnak látnánk tisztázni, mik is ezek az ideafragmentok, miként köthetőek az ősmágusokhoz, s mi történne, ha sikerülne valamennyire ismét összehozni őket... *s itt válik különösen kényessé a téma, úgyhogy meg is áll elbeszélésében egy pillanatra. Tudja jól, hogy az Egység urának is mondták-mondják Drenulét, viszont közel sem biztos, hogy mindenki vágyja az ő egységét...*
- Mielőtt azonban folytatnám, meg kell kérdenem, mert használta is a jól ismert megnevezést: mit jelent pontosan, hogy Ő az Egyetlen Tanítómester? *ez már közel sem elleplezett szándék, az Egyetlen istenség megjelölés kizárólagosságát nyíltan boncolgatja. De egy mosolyba vezeti át a feszültséget.*
- Megértem, hogy idegenkedik úrnőm a zsinatnak nevezett gyűlésektől, mert többnyire vagy nem jutunk általuk semmi érdemlegesre, vagy botrányba fullad egymás meg nem értése. *tudna történeti példákat felhozni, de minek, ezek mindenki által ismeretesek.*
- Mindazonáltal, a korábban felemlegetett levél elég nyíltan vall a szándékokról, melyek közel sem csak szavakban élnének. Egyfelől, kérdés tétetik fel, hogy az eddig tán szektának titulált ősmágusi kultuszok kívánnak-e a Thrillion Kapui Egyház elismert részévé válni, az ősmágus pedig hivatalos tanítómesterévé. Másfelől, ha jól értettük, megkérdőjelezik a jelenlegi főapátnő legitimitását, s a zsinat kívánna Bezoárdnak méltó utódot választani. Úrnőm, mit gondol tehát mindezekről? *kérdi töretlen mosollyal, de szeme mélyén már ott rejtezik a félelem, mit hallhat, s mit hozhat a jövő.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Könyvtárszalon ]
*Hogy mellkasa a lélegzetvételek megújhodó sora miatt emelkedik és
süllyed, csalfa képe annak, hogy a karmait megkövülten meresztő oroszlán
lábánál kuporgó korcself életben van, vagy hogy mindaz, amiről az úrnő
és vendégei beszélnek, érdekkel bírna számára. Süketségről, vakságról
szó sincs, noha utóbbi csorbát szenvedett már az éjen, amikor
preparátorának támadt, reményében annak, hogy rajta keresztül megnyílnak
a sziklakúria zárt ajtajai, és visszatérhet oda, ahonnan a milícia
kiragadta. `Természetes közegébe, ahol úgy élhet, mint fajtársai - a
sivatag egyik ragadozójaként.`
A beljebb invitáltak személyéről is mindössze annyit tud, hogy nem a homok szülöttei, és hogy az úrnő tudtukra is adja nemtetszését, a látogatás okát illetően. Előtte, vagy előle nem lehet elrejteni az érzelmeket és gondolatokat, próbálják bármilyen mélyre is ásni azokat. Tisztára mosott ablaküvegként tekint át a szemeken, nincsenek homályos részletek, melyek eltitkolhatók lennének.
...néha, mintha a levegővételről is megfeledkezne, akárcsak az... obszidiánelf.*
Fegyver: Egyszerű vívótőr Páncél: Könnyített mellvért
A beljebb invitáltak személyéről is mindössze annyit tud, hogy nem a homok szülöttei, és hogy az úrnő tudtukra is adja nemtetszését, a látogatás okát illetően. Előtte, vagy előle nem lehet elrejteni az érzelmeket és gondolatokat, próbálják bármilyen mélyre is ásni azokat. Tisztára mosott ablaküvegként tekint át a szemeken, nincsenek homályos részletek, melyek eltitkolhatók lennének.
...néha, mintha a levegővételről is megfeledkezne, akárcsak az... obszidiánelf.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Rienn Arsinoe Lameth #276660-
07.19 12:10:52 -
473948[Könyvtárszalon]
- Hmm... - Meghajtja egy kicsit a fejét, bólint a legátus szavaira.
Nincsen semmi probléma a büszkeséggel, jó, ha tiszteli az érkező saját
hazája értékét és érdemét. Nem fog elvitatni semmiféle szentséget a
Kapuk Templomától. Figyelmesen hallgat most is, a tudást szivacsként
eszi magába, hogy a szép kis fejecskében ki tudja, hogy hámozza,
forgassa, míg elteszi végül... tán nem is a vallás dolgai mellé címkézi
fel az apró kis tanulságmorzsákat.
- A helyes Út fogalmát... mondjuk úgy mi is ismerjük. Mi is a tökéletességre törekszünk, a fejlődésre, ahogy a Kapuk hite is mondja... talán ez az egyik alapvető esszenciája Egyetlen Tanítómesterünk ránkhagyott útmutatásának is. Szembenézni velük, felszámolni a gyengéinket, a tökéletességig vinni az erényeinket és az erősségeinket. A mi utunknak is vitathatatlan sarokköve a bátorság, az is, amit ön mond: a másokért való cselekvés. Az, ami a különbség, és talán az igazi ősideánk - a maga terminusai szerint, Legátus - az a Felelősség lesz. A felelősség a saját, a hozzátartozóink, a közösségünk fejlődése és tökéletesedése iránt. De én mindig szeretek csínján bánni az ilyen mértékű egyszerűsítéssel. Nem tartom szerencsésnek. Nehezen használja és érti jól az Érkező. Épp ezért nem szeretem a szóval csűrhető csavarható, üres tanításokat sem... a példamutatás többet ér számunkra. A zsinatoktól is idegenkedem valamilyen mértékben... Sohasem a szó útját jártam. A jövőről szólva pedig... én magam üdvözölném azért az efféle törekvéseket... - Érintik a munkát sose látott ujjak a pergament. - ...üdvös lehet. Had legyen világos mindenkinek, hogy annyira nincs elaprózódva a hitünk, mint azt vélik... sokszínűségünk mögött sokkal több hasonlóság rejlik, mint azt sokan gondolják.
Fegyver: Kétkezes törpe csatabárd Páncél: A Dalnok Árnyéka
- A helyes Út fogalmát... mondjuk úgy mi is ismerjük. Mi is a tökéletességre törekszünk, a fejlődésre, ahogy a Kapuk hite is mondja... talán ez az egyik alapvető esszenciája Egyetlen Tanítómesterünk ránkhagyott útmutatásának is. Szembenézni velük, felszámolni a gyengéinket, a tökéletességig vinni az erényeinket és az erősségeinket. A mi utunknak is vitathatatlan sarokköve a bátorság, az is, amit ön mond: a másokért való cselekvés. Az, ami a különbség, és talán az igazi ősideánk - a maga terminusai szerint, Legátus - az a Felelősség lesz. A felelősség a saját, a hozzátartozóink, a közösségünk fejlődése és tökéletesedése iránt. De én mindig szeretek csínján bánni az ilyen mértékű egyszerűsítéssel. Nem tartom szerencsésnek. Nehezen használja és érti jól az Érkező. Épp ezért nem szeretem a szóval csűrhető csavarható, üres tanításokat sem... a példamutatás többet ér számunkra. A zsinatoktól is idegenkedem valamilyen mértékben... Sohasem a szó útját jártam. A jövőről szólva pedig... én magam üdvözölném azért az efféle törekvéseket... - Érintik a munkát sose látott ujjak a pergament. - ...üdvös lehet. Had legyen világos mindenkinek, hogy annyira nincs elaprózódva a hitünk, mint azt vélik... sokszínűségünk mögött sokkal több hasonlóság rejlik, mint azt sokan gondolják.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Könyvtárszalon]
*Figyelmesen hallgat minden szót, ami Harolson és Rienn között
elhangzik. Sajnálatos módon kevesebb szó esett az üzletről (egyelőre),
mint remélte, pedig igazán ez az a téma, amihez értelmesen
hozzászólhatna. Ámde túl általánosak voltak az elmondottak. Csak
bizakodhat abban, hogy később esetleg szó esik még valamilyen üzletről.
Addig viszont éberen figyel, mert bár a vallás tőle ugyancsak távol áll, azért még kíváncsi ezekre a már-már bizalmas, de legalábbis nem túl gyakran taglalt ügyekre. Hiszen nem csak üzletember, hírmondó is, és talán itt adódik egy izgalmas, sok ember figyelmére joggal számot tartó téma. De ha mégsem, hát legalább Radeck lesz egy kicsit jobban tisztában Corvus vallási ügyeivel.
Közben frissítő érkezik, amit hálás biccentéssel vesz át. Egy kis citromos víz igazi szomjat oltó, hűsítő áldás, még a hűs házon belül is. Közben néha érdeklődve Arayannéra néz, mert úgy tűnik, az ifjú nemeshölgy ugyanúgy csak szemlélője és fültanúja még az eseményeknek, mint ő maga.*
Fegyver: Díszes tollas buzogány Páncél: Közönséges bélelt pikkelyvért Másik kézben: Furmányos arany tekercs Addig viszont éberen figyel, mert bár a vallás tőle ugyancsak távol áll, azért még kíváncsi ezekre a már-már bizalmas, de legalábbis nem túl gyakran taglalt ügyekre. Hiszen nem csak üzletember, hírmondó is, és talán itt adódik egy izgalmas, sok ember figyelmére joggal számot tartó téma. De ha mégsem, hát legalább Radeck lesz egy kicsit jobban tisztában Corvus vallási ügyeivel.
Közben frissítő érkezik, amit hálás biccentéssel vesz át. Egy kis citromos víz igazi szomjat oltó, hűsítő áldás, még a hűs házon belül is. Közben néha érdeklődve Arayannéra néz, mert úgy tűnik, az ifjú nemeshölgy ugyanúgy csak szemlélője és fültanúja még az eseményeknek, mint ő maga.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Könyvtárszalon]
- Köszönöm, igazán figyelmes... *veszi át a beszéd közepette a citronyos
vizet, mely tehát a Lameth húg házigazdaságának érdeme, hogy előkerült.
Kortyol belőle, ez által kis pauza áll be, de csak annyi, hogy
eltűnődjön, miként lehetne többet megtudni, mert eddig leginkább csak
viszont kérdéseket kap. De türelmes, elvégre egy új üzletbe is először
temérdek kincseket kell befektetni, hogy később aratásba forduljon át az
egyenleg. Meg aztán, őszintének tűnik az érdeklődés, ami csakis
megbecsülést érdemelhet. Így tehát ül az anti-babaház közepén, mint
valami rusnya, foltozott kócmackó, hol sok a szépség körötte, de nem
rózsaszín a háttér, inkább valami feketés csipke, letűnt korok
dicsszagával, mintha csak egy öreg komódból illatozna elő a naftalin.*
- Nem panaszkodhatunk, elvégre a Kapuk Temploma ősidőktől van, s túl is fog élni minden korokat. *mondja mosollyal, sutba szorítva holmi Legősibb Szentélyeket, meg ideig-óráig álló szent helyeket. Ugyan Sziklaöböl sokáig nem volt igazán hittel élő város, az első épített imaházat mégiscsak ők tudhatják magukénak, s ez büszkeséggel tölti el még az egyszerű halászembert is.*
- De fontosabb, milyen szellemiség leng be egy helyet, elvégre a többi csak hideg kő, s csakis elkülönített cselekvés által válhat valami szentté. Ilyenformán, igen, azt hiszem Corvuson mindenhol hasonlóan nehéz megmaradni a Helyes Úton... *nem szívesen használja ezt a kifejezést, mert ennek értelmét is eltorzították, valami mérhetetlenül ocsmány dologgá.*
- Kyssa ősideája nem más, mint a Bátorság. Ezért is mottója rendünknek már a kezdetektől Kymel töredékes gondolata, utolsó lehelete hősi halála előtt: "...és nem lészen rajtunk Halálnak hatalma!" Mert kedves Ő előtte, ki nem fél a mártíromságtól, s képes egész éltét is áldozattá tenni másokért, cselekedvén becsületben naponként... *válaszol meg az érdeklődésre, majd ismét kortyol, citrusban nyerve egyszerre oltást s szomjúhozást.*
Fegyver: Ötbányai hajítóbárd Páncél: Thrillion égi páncélja
- Nem panaszkodhatunk, elvégre a Kapuk Temploma ősidőktől van, s túl is fog élni minden korokat. *mondja mosollyal, sutba szorítva holmi Legősibb Szentélyeket, meg ideig-óráig álló szent helyeket. Ugyan Sziklaöböl sokáig nem volt igazán hittel élő város, az első épített imaházat mégiscsak ők tudhatják magukénak, s ez büszkeséggel tölti el még az egyszerű halászembert is.*
- De fontosabb, milyen szellemiség leng be egy helyet, elvégre a többi csak hideg kő, s csakis elkülönített cselekvés által válhat valami szentté. Ilyenformán, igen, azt hiszem Corvuson mindenhol hasonlóan nehéz megmaradni a Helyes Úton... *nem szívesen használja ezt a kifejezést, mert ennek értelmét is eltorzították, valami mérhetetlenül ocsmány dologgá.*
- Kyssa ősideája nem más, mint a Bátorság. Ezért is mottója rendünknek már a kezdetektől Kymel töredékes gondolata, utolsó lehelete hősi halála előtt: "...és nem lészen rajtunk Halálnak hatalma!" Mert kedves Ő előtte, ki nem fél a mártíromságtól, s képes egész éltét is áldozattá tenni másokért, cselekedvén becsületben naponként... *válaszol meg az érdeklődésre, majd ismét kortyol, citrusban nyerve egyszerre oltást s szomjúhozást.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Rienn Arsinoe Lameth #276660-
07.18 15:10:30 -
473539[Könyvtárszalon]
Lehet pedig jobban járna a Legátus, ha babaházban hinne és gondolkozna,
amikor ezek között a hallgatag, selyembe burkolt falak között jár.
Sokban nem különböznek ők a révi udvartól... csupán egy erős
szövetségekkel, régi barátságokkal, korokra visszanyúló gyökerekkel
rendelkező nemesház pihepuha karosszékén van szerencséje üldögélni a
Szellemlovagok küldöttének, még a koronás fő megléte vagy hiánya se nagy
különbség. A húga ő az előző révi királynak... a frissítőjét csöndesen
kortyolgató másik, kíváncsi tekintetű teremtéssel egyetemben. Csak nekik
nincs ezer fős városőrségük... csupán pénzen vett zsoldosaik, akik
szétkergetik a csürhét a kapuik elől ezen a rossz környéken is.
Nem tudja hová tenni azt a mosolyt, a zavar - avagy a kíváncsiság - jele egyetlen pillanatra mutatkozik talán rajta először.
Itt nincs szó klánról, annak harcosairól... nem biztos, hogy van bármi is, amiről jó nem tudni. Lehetne kérdezni bátran.
Bólint hát, halvány mosolya melegebb színt kap.
- Úgy sejtem hát az elmondottakból, hasonló helyzetben vannak önök is ezekben a zavaros, fővesztett időkben, mint mi... csupán az Egyetlen követői talán számosabbak még ma is, holott a mi befolyásunkat nagyon erősen megcsappantotta a Vahadok kora. Úgy tudom a Katedrálisunknak az alapkövei sem azonosak már az új révi templom köveivel. - Elmereng a tekintete egy hosszabb pillanatra. Nem szívesen foglalkozik Távolrév dolgaival, ez még tudhatja is róla egy-egy jól figyelő fül. - Valóban... mely idea Kyssáé, ha még kíváncsiságommal zaklathatom én is, Legátus? Kölcsönös az érdeklődésünk. - Modortalanságnak érezné, ha hosszas taglalásába bocsátkozna tanaiknak addig, amíg nincs helyén minden kósza ismerete a másik félről, azokról, akik kérdezik. A tudásvágya a szép arcú, fiatal nőnek néha meglepően nagy és minden előtt való, ez csillan most is a tekintete mélyén.
Fegyver: Kétkezes törpe csatabárd Páncél: A Dalnok Árnyéka
Nem tudja hová tenni azt a mosolyt, a zavar - avagy a kíváncsiság - jele egyetlen pillanatra mutatkozik talán rajta először.
Itt nincs szó klánról, annak harcosairól... nem biztos, hogy van bármi is, amiről jó nem tudni. Lehetne kérdezni bátran.
Bólint hát, halvány mosolya melegebb színt kap.
- Úgy sejtem hát az elmondottakból, hasonló helyzetben vannak önök is ezekben a zavaros, fővesztett időkben, mint mi... csupán az Egyetlen követői talán számosabbak még ma is, holott a mi befolyásunkat nagyon erősen megcsappantotta a Vahadok kora. Úgy tudom a Katedrálisunknak az alapkövei sem azonosak már az új révi templom köveivel. - Elmereng a tekintete egy hosszabb pillanatra. Nem szívesen foglalkozik Távolrév dolgaival, ez még tudhatja is róla egy-egy jól figyelő fül. - Valóban... mely idea Kyssáé, ha még kíváncsiságommal zaklathatom én is, Legátus? Kölcsönös az érdeklődésünk. - Modortalanságnak érezné, ha hosszas taglalásába bocsátkozna tanaiknak addig, amíg nincs helyén minden kósza ismerete a másik félről, azokról, akik kérdezik. A tudásvágya a szép arcú, fiatal nőnek néha meglepően nagy és minden előtt való, ez csillan most is a tekintete mélyén.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Könyvtárszalon]
- Nagyszerű. A Céh is nyilván elégedett lesz, hogy Önök intézik el a
bányászokkal az apróságokat... *mosolya most közel sem ártatlan, elvégre
nagy a különbség a "nem tudom" és a "nem akarom tudni" között. S jelen
esetben sem ő, sem a Céh nem akarja tudni, milyen eszközöket használnak
az üzletfelek a kitermelés folytonosságának biztosítása s az árak
letörése érdekében. Herold közel sem idealista, így a Kert-negyedet sem
keveri össze a révi királyi palota babaházával. Noha utóbbi
királykisasszonykái veszik nyakukba a véres gyémántokat...
Elégedetten zárja tehát az üzleti részt, mert noha konkrétumokat nem beszéltek át, láthatóan van hajlandóság az üzletre, első körben meg annyi is elég. A Céh nyilván így is úgy is megszerzi, amit akar, de nem mindegy, mennyit kell magáért a kitermelt nyerskövekért fizetni, s mennyi a járulékos költség. Mely utóbbi jobb kezekben van a soklábú unikornisnál, mintha sok kézbe fizetnének, s mégis, időnként a drágaságoknak lába kélne...*
- Igen, ennyi lenne a piszkos materiális világ, jöhetnek az égi szférák. Hallgatjuk főpapnő, kíváncsi buzgósággal bölcsességét. *kér szinte elnézést, hogy összekeverte a kalmártelhetetlenséget a hit szentségével. Mi tagadás, Sziklaöböl már csak ilyen, ott még a vallás is üzlet...*
Fegyver: Ötbányai hajítóbárd Páncél: Thrillion égi páncélja
Elégedetten zárja tehát az üzleti részt, mert noha konkrétumokat nem beszéltek át, láthatóan van hajlandóság az üzletre, első körben meg annyi is elég. A Céh nyilván így is úgy is megszerzi, amit akar, de nem mindegy, mennyit kell magáért a kitermelt nyerskövekért fizetni, s mennyi a járulékos költség. Mely utóbbi jobb kezekben van a soklábú unikornisnál, mintha sok kézbe fizetnének, s mégis, időnként a drágaságoknak lába kélne...*
- Igen, ennyi lenne a piszkos materiális világ, jöhetnek az égi szférák. Hallgatjuk főpapnő, kíváncsi buzgósággal bölcsességét. *kér szinte elnézést, hogy összekeverte a kalmártelhetetlenséget a hit szentségével. Mi tagadás, Sziklaöböl már csak ilyen, ott még a vallás is üzlet...*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Rienn Arsinoe Lameth #276660-
07.18 12:53:35 -
473460[Könyvtárszalon]
Ressa gondoskodik a vendégekről helyette, egy futó, apró pillantás
köszöni neki, hogy intézkedik. Az ő figyelme jelenleg a Legátusé. Egy
pillanatra nem lehet leolvasni a szép arcról semmit, az illedelmes,
kifogásolhatatlan mosoly marad - mintha csakugyan egy porcelánbaba ülne
amoda szemben a hatalmas fekete asztal mögött, gyönyörű ruhákba
bújtatva.
Nem szereti keverni a dolgokat - a vallás ügye és az üzlet ügye, messze elkülönítendő. Akkor ha kezdik az üzlettel...
- Nincsen semmi különleges feltétel vagy kívánalom... annyi a lényeg, hogy mivel mi felügyeljük a negyedet, általunk van lehetőségük elkerülni a kofákkal való egyezkedést. Ők nem srófolnak rá az árra olyan magasan és talán egyszerűbb, ha az általunk piacra engedett ékköveket egyenesen a mi kezünk alól veszik. De ahogy mondtam, ha másra is kíváncsiak, az Intézőim foglalkoznak mélyremenően az üzlettel. Én csak a hogyanját szabom meg nekik, remélem megértik, hogy kissé nyűgös... ennyi mindent közvetlenül nekem magamnak felügyelnem. -
A pillantása Radecken pihen meg most. Nagyon távolságtartó, nagyon hűvös, a szeme viszont vonzza néha az emberek kíváncsiságát. Az első találgatás néha az, hogy a papnő nem lát jól, azért néz olyan furcsán `távol`. Szinte át az Érkezőn.
- Ha csakugyan ennyi lesz az üzletről... _akkor_ térjünk át a vallásügyek dolgára. - Jegyezte mind az információt, mind a kérdést, már el tudja helyezni azt az ősmágust is, az emlékei között derengő sejtelem bizonyossággá lett. A figyelmeztetés annak szól, hogy itt van az ideje az egyenesebb beszédnek is, ha valamit még megtudakolni kellene esetleg, mert ha mind Radeck, mind a Legátus rábólint most, akkor már mint főpapnő ül itt előttük.
Fegyver: Kétkezes törpe csatabárd Páncél: A Dalnok Árnyéka
Nem szereti keverni a dolgokat - a vallás ügye és az üzlet ügye, messze elkülönítendő. Akkor ha kezdik az üzlettel...
- Nincsen semmi különleges feltétel vagy kívánalom... annyi a lényeg, hogy mivel mi felügyeljük a negyedet, általunk van lehetőségük elkerülni a kofákkal való egyezkedést. Ők nem srófolnak rá az árra olyan magasan és talán egyszerűbb, ha az általunk piacra engedett ékköveket egyenesen a mi kezünk alól veszik. De ahogy mondtam, ha másra is kíváncsiak, az Intézőim foglalkoznak mélyremenően az üzlettel. Én csak a hogyanját szabom meg nekik, remélem megértik, hogy kissé nyűgös... ennyi mindent közvetlenül nekem magamnak felügyelnem. -
A pillantása Radecken pihen meg most. Nagyon távolságtartó, nagyon hűvös, a szeme viszont vonzza néha az emberek kíváncsiságát. Az első találgatás néha az, hogy a papnő nem lát jól, azért néz olyan furcsán `távol`. Szinte át az Érkezőn.
- Ha csakugyan ennyi lesz az üzletről... _akkor_ térjünk át a vallásügyek dolgára. - Jegyezte mind az információt, mind a kérdést, már el tudja helyezni azt az ősmágust is, az emlékei között derengő sejtelem bizonyossággá lett. A figyelmeztetés annak szól, hogy itt van az ideje az egyenesebb beszédnek is, ha valamit még megtudakolni kellene esetleg, mert ha mind Radeck, mind a Legátus rábólint most, akkor már mint főpapnő ül itt előttük.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Könyvtárszalon]
*Büszke öntudat csillan a szemeiben. Nem óhajt, és nem igazán fog szólni
ezekhez a témákhoz, még ha a véleménye nyomna is a latba valamicskét.
A család másodszülött lányaként ő Rienn után a következő, akinek a szavára azonnal ugranak. Nővérkéje jól kinevelte, tudja hol a helye, és mi a szerepe. De most elég, ha csak odaáll az idősebbik vörös széke mellé, és karfájára támaszkodva hallgatja a vendégeket.
- Drenule kegye szálljon Önökre!- *az üdvözlésre természetesen biztató, és negédes mosoly lesz a válasza. Olyan, amilyet beképzelt nemes kisasszonykák hírből sem ismerhetnek, így azokat a rútul elferdített pletykákat az ember ésszerűnek tarthat átgondolni, hogy vajon mennyire lehetnek igazak, és mennyire csak a Lameth lányok hírnevének bemocskolása a céljuk...
Hallotta a révi történeteket, ismeri a tragédiát, és a rémes végkifejletet. Nem úgy, mint a feneketlen tükörvilág, az ő pillantása elrebben most az Érkezőkről. Sokkal jobban átérzi a mások szívében hordozott fájdalmat, mint testvérei. Talán Vilma húga szeleburdiságához hasonlatos azaz együttérzés, ami ilyenkor ébred benne. Amilyen gyorsan jön, úgy kénytelen úrrá lenni rajta...különben nem csak a frissen nyitott ispotálytól lenne hangos a ház, hanem egy egész árvaházat hoznának létre a sziklába vájt kastélyban. Nergal király biztosan büszke lenen két kisebbik húgára...
Apró biccentés lesz parancs a szolgálónak. Itt az ideges frissítőkkel kínálni a vendégeket. Bodzaszörp, és citromos víz lesz hozva nekik.
Tetszik neki a mézes-mázas udvarlás, miként nővérkéjét bolondítja Herold. Érdemes a szép szavak kavalkádját kihámozni, és elveszve köztük mégis résen lenni. El kell ismerje nagyon is felkeltette az érdeklődését. Szélesebbre húzódik a mosolya, kissé félre billentve fejét hallgatja. Olykor még meg is ugrik a szemöldöke, de nem ad hangot gondolatainak. Replikáit most kénytelen lenyelni, pedig egy izgalmas, és elmés szópárbaj az, amire régóta vágyik.
Jobb is így, még a végén korbáccsal fenyegetve terelnék vissza a helyes útra, amiről méltóztatott lelépni. Az ő vallási nézetei kivert kutyaként bolyongnak a világban, és amíg nincs velük komoly összetűzése, addig nem is zavarja, hogy elváltak útjaik...
Ajkához emelve a poharat mélázik el a kérdésen. *
A család másodszülött lányaként ő Rienn után a következő, akinek a szavára azonnal ugranak. Nővérkéje jól kinevelte, tudja hol a helye, és mi a szerepe. De most elég, ha csak odaáll az idősebbik vörös széke mellé, és karfájára támaszkodva hallgatja a vendégeket.
- Drenule kegye szálljon Önökre!- *az üdvözlésre természetesen biztató, és negédes mosoly lesz a válasza. Olyan, amilyet beképzelt nemes kisasszonykák hírből sem ismerhetnek, így azokat a rútul elferdített pletykákat az ember ésszerűnek tarthat átgondolni, hogy vajon mennyire lehetnek igazak, és mennyire csak a Lameth lányok hírnevének bemocskolása a céljuk...
Hallotta a révi történeteket, ismeri a tragédiát, és a rémes végkifejletet. Nem úgy, mint a feneketlen tükörvilág, az ő pillantása elrebben most az Érkezőkről. Sokkal jobban átérzi a mások szívében hordozott fájdalmat, mint testvérei. Talán Vilma húga szeleburdiságához hasonlatos azaz együttérzés, ami ilyenkor ébred benne. Amilyen gyorsan jön, úgy kénytelen úrrá lenni rajta...különben nem csak a frissen nyitott ispotálytól lenne hangos a ház, hanem egy egész árvaházat hoznának létre a sziklába vájt kastélyban. Nergal király biztosan büszke lenen két kisebbik húgára...
Apró biccentés lesz parancs a szolgálónak. Itt az ideges frissítőkkel kínálni a vendégeket. Bodzaszörp, és citromos víz lesz hozva nekik.
Tetszik neki a mézes-mázas udvarlás, miként nővérkéjét bolondítja Herold. Érdemes a szép szavak kavalkádját kihámozni, és elveszve köztük mégis résen lenni. El kell ismerje nagyon is felkeltette az érdeklődését. Szélesebbre húzódik a mosolya, kissé félre billentve fejét hallgatja. Olykor még meg is ugrik a szemöldöke, de nem ad hangot gondolatainak. Replikáit most kénytelen lenyelni, pedig egy izgalmas, és elmés szópárbaj az, amire régóta vágyik.
Jobb is így, még a végén korbáccsal fenyegetve terelnék vissza a helyes útra, amiről méltóztatott lelépni. Az ő vallási nézetei kivert kutyaként bolyongnak a világban, és amíg nincs velük komoly összetűzése, addig nem is zavarja, hogy elváltak útjaik...
Ajkához emelve a poharat mélázik el a kérdésen. *
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Könyvtárszalon]
- Való igaz, bőrén érzi az ember... *nevetgél két pillanatig megkönnyebbülve, hogy tehát nem zavarnak kései érkeztükkel.*
- Hölgyem, áldás Önre! *hajol meg Arayanne Lameth irányában is, kiről, -mivel imént bemutattak a protokoll szabályai szerint-, már tudja, kicsoda. S a mélységiről, hogy a társalgásban indifferens személy, ahogy gondolta.*
- Hogy miként éltük meg? Leginkább, sehogyan. Elvégre, a Kapuk Templomában nem történt hasonló... *mondja vidáman mosolygó arccal. A témáról többet nem tud, vagy nem akar mondani. A levelet viszont látja, így tehát bebizonyosodik, jól sejtették, amit.*
- Trinitárius felekezetűnek tartjuk magunkat, s Katekistának a Thrillion Kapui Egyház vonalán. Patrónusunk, Kapuőrünk ugyanaz évszázadok óta: Kyssa, kiről bár kiderült, hogy ősmágus, de mert soha nem is mondta magát előttünk istennek, s nem is kívánt meg tőlünk hódolatot, így szavai megállnak igaznak, s tanításait megbecsüljük továbbra is. *foglalja össze, mit lehet vagy érdemes tudni a Szellemlovagok hitéről. De ez ennyiben is marad ideig, mert előbb tehát az üzlet következik...*
- Elnézését kell kérnem, hogy nem tudott velünk jönni kollégánk a Céhből, de biztosíthatom, kellően informáljuk majd őket, elvégre a végső döntés őket illeti. *szabadkozik, bár az eljárás menete teljesen mindegy az eredményt tekintve. Viszont nem sokat ért az utána következőkből...*
- Úrnőm, természetesen nem akarnánk a részletekkel zargatni, arra valóban bőven elég lesz majd egy intéző partnernek, de ha volna oly kegyes néhány szóban feltételeiket kifejteni... *nem mintha vágyná a kívánságlistát, mit úgysem áll módjában egyedül s teljességgel elfogadni, de azért szívesen hallaná, mivel álltak elő Harunnak hajdanán. Elvégre, valamit mégiscsak közölnie kell a Céhhel, szappanbuborékra meg nem lehet homokvárat építeni...*
- S biztosíthatom, hogy nagyrabecsülésünk s hálánk nem marad el, hogy védik nem csak a bányászok életét és zavartalan munkálkodási lehetőségét, de eme negyedet is.*próbálja a felröppent fullánkot mézbe levonni.*
- De akkor tehát, térjünk is vissza a vallás szentséges témájához, elvégre a bölcsesség manapság ritkább a rubintköveknél is. Ezért is fordultunk Önhöz, mert gazdagnak véljük eme erényben. A kérdés tehát a következő, melyen sokat töprengünk, de Úrnőm segítsége nélkül nem juthatunk előbbre: mit gondol, mi lenne megfelelő definíciója, körülírása az ősideáknak, s ha meg kéne jelölnie egyet, mely Drenule sajátja, akkor mi lenne az Ő ősideája? *tereli vissza a beszélgetést, ha már az üzleti résszel végeztek.*
Fegyver: Ötbányai hajítóbárd Páncél: Thrillion égi páncélja
- Hölgyem, áldás Önre! *hajol meg Arayanne Lameth irányában is, kiről, -mivel imént bemutattak a protokoll szabályai szerint-, már tudja, kicsoda. S a mélységiről, hogy a társalgásban indifferens személy, ahogy gondolta.*
- Hogy miként éltük meg? Leginkább, sehogyan. Elvégre, a Kapuk Templomában nem történt hasonló... *mondja vidáman mosolygó arccal. A témáról többet nem tud, vagy nem akar mondani. A levelet viszont látja, így tehát bebizonyosodik, jól sejtették, amit.*
- Trinitárius felekezetűnek tartjuk magunkat, s Katekistának a Thrillion Kapui Egyház vonalán. Patrónusunk, Kapuőrünk ugyanaz évszázadok óta: Kyssa, kiről bár kiderült, hogy ősmágus, de mert soha nem is mondta magát előttünk istennek, s nem is kívánt meg tőlünk hódolatot, így szavai megállnak igaznak, s tanításait megbecsüljük továbbra is. *foglalja össze, mit lehet vagy érdemes tudni a Szellemlovagok hitéről. De ez ennyiben is marad ideig, mert előbb tehát az üzlet következik...*
- Elnézését kell kérnem, hogy nem tudott velünk jönni kollégánk a Céhből, de biztosíthatom, kellően informáljuk majd őket, elvégre a végső döntés őket illeti. *szabadkozik, bár az eljárás menete teljesen mindegy az eredményt tekintve. Viszont nem sokat ért az utána következőkből...*
- Úrnőm, természetesen nem akarnánk a részletekkel zargatni, arra valóban bőven elég lesz majd egy intéző partnernek, de ha volna oly kegyes néhány szóban feltételeiket kifejteni... *nem mintha vágyná a kívánságlistát, mit úgysem áll módjában egyedül s teljességgel elfogadni, de azért szívesen hallaná, mivel álltak elő Harunnak hajdanán. Elvégre, valamit mégiscsak közölnie kell a Céhhel, szappanbuborékra meg nem lehet homokvárat építeni...*
- S biztosíthatom, hogy nagyrabecsülésünk s hálánk nem marad el, hogy védik nem csak a bányászok életét és zavartalan munkálkodási lehetőségét, de eme negyedet is.*próbálja a felröppent fullánkot mézbe levonni.*
- De akkor tehát, térjünk is vissza a vallás szentséges témájához, elvégre a bölcsesség manapság ritkább a rubintköveknél is. Ezért is fordultunk Önhöz, mert gazdagnak véljük eme erényben. A kérdés tehát a következő, melyen sokat töprengünk, de Úrnőm segítsége nélkül nem juthatunk előbbre: mit gondol, mi lenne megfelelő definíciója, körülírása az ősideáknak, s ha meg kéne jelölnie egyet, mely Drenule sajátja, akkor mi lenne az Ő ősideája? *tereli vissza a beszélgetést, ha már az üzleti résszel végeztek.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Rienn Arsinoe Lameth #276660-
07.17 11:48:27 -
472958[Könyvtárszalon]
Az első pár pillantás számára döntő. Az a hosszú, lélegzet nélküli
szívdobbanás, amíg az első tekintetek őt is felmérik... a füle főleg
ilyenkor nem elsősorban a szavakra figyel. Nem a nyájas formulák
érdeklik, ha a valószerűtlenül szép arcon még halványan ott is sejlik az
illedelmes, kifogásolhatatlan mosoly. Míg Ressa előbb érezheti azt a
jellegzetes, méricskélő izgalmat, a következő pillanatban az ő gerince
mentén már végigsimíthat a Dalnok tompa selyemlepedőként érkező
érdektelensége.
A főpapnő viszont mosolyog. Az illő köszöntést és a tisztelettudó beszédet még egy apró fejbiccentéssel fogadja... ez mindenképpen kedvére való... hízeleg az ő lelkének, ha valaki elő tudja adni az ügyet, amivel érkezett. Ha nem is teljesen őszinte és egyenes.
- Ha nem értesültek róla, engem a kései óra nem zavar. Nappal túl meleg Pormeder klímája... még nem szándékszom lefeküdni aludni... - Jegyzi meg, aztán mosolyog rá Ressára, int felé. Jöjjön közelebb.
- Ő a húgom, Arayanne Lameth. - A mélységit nem fogja bemutatni. Nyilvánvaló lesz talán, hogy a vérteket viselő harmadik féltől nem a hitkérdések boncolgatását kell elvárni, avagy az üzleti ügyekben való elmélyedést. Mellesleg Aurryt most ő valóban úgy kezeli, mintha csakugyan egy élettelen, lényegtelen bútordarab lenne... sajátos dísze fekete bőrével, ezüsthajával a tekintélyes könyvtárnak és őneki magának. Jelezni fogja, foglaljanak helyet amazok, ő maga is visszaül az asztala mögé. Haroldsonnak - míg beszél - ha jó a szeme feltűnhet, mit emel maga elé az egyik papírstócból a kis, kesztyűs kacsó. Armand levelét.
- Hmm... engem érdekelne azért bővebben, mint élte meg Sziklaöböl a sárkányok és a tűz esetét... Távolrév templomában. Tényleg, a Szellemlovagok mely hiten is vannak? Erről sajnos nincsen tudomásom. - Pillant fel a Legátusra. - Javasolnám, kezdjük akkor az üzleti ügyekkel előbb... az úgysem lesz hosszú. Természetesen a Céh jó partner... meglep, hogy nem jött önökkel egyik emberük sem. - Rebbennek a fekete pillák - Semmivel sem fog kellemetlenebb helyzetbe kerülni, mint eleddig volt. Sőt, most általunk egy nehézkes árrést megkerülhet, ez bizonyára örömükre lesz. A konkrét, mélyre menő kérdésekkel majd valamelyik intézőm fog foglalkozni... bár úgy hallottam... voltak már kisebb problémák, volt, akinek kissé nehézkes volt megértenie a mi esetleges segítségünk jelentőségét.
Páncél: A Dalnok Árnyéka
A főpapnő viszont mosolyog. Az illő köszöntést és a tisztelettudó beszédet még egy apró fejbiccentéssel fogadja... ez mindenképpen kedvére való... hízeleg az ő lelkének, ha valaki elő tudja adni az ügyet, amivel érkezett. Ha nem is teljesen őszinte és egyenes.
- Ha nem értesültek róla, engem a kései óra nem zavar. Nappal túl meleg Pormeder klímája... még nem szándékszom lefeküdni aludni... - Jegyzi meg, aztán mosolyog rá Ressára, int felé. Jöjjön közelebb.
- Ő a húgom, Arayanne Lameth. - A mélységit nem fogja bemutatni. Nyilvánvaló lesz talán, hogy a vérteket viselő harmadik féltől nem a hitkérdések boncolgatását kell elvárni, avagy az üzleti ügyekben való elmélyedést. Mellesleg Aurryt most ő valóban úgy kezeli, mintha csakugyan egy élettelen, lényegtelen bútordarab lenne... sajátos dísze fekete bőrével, ezüsthajával a tekintélyes könyvtárnak és őneki magának. Jelezni fogja, foglaljanak helyet amazok, ő maga is visszaül az asztala mögé. Haroldsonnak - míg beszél - ha jó a szeme feltűnhet, mit emel maga elé az egyik papírstócból a kis, kesztyűs kacsó. Armand levelét.
- Hmm... engem érdekelne azért bővebben, mint élte meg Sziklaöböl a sárkányok és a tűz esetét... Távolrév templomában. Tényleg, a Szellemlovagok mely hiten is vannak? Erről sajnos nincsen tudomásom. - Pillant fel a Legátusra. - Javasolnám, kezdjük akkor az üzleti ügyekkel előbb... az úgysem lesz hosszú. Természetesen a Céh jó partner... meglep, hogy nem jött önökkel egyik emberük sem. - Rebbennek a fekete pillák - Semmivel sem fog kellemetlenebb helyzetbe kerülni, mint eleddig volt. Sőt, most általunk egy nehézkes árrést megkerülhet, ez bizonyára örömükre lesz. A konkrét, mélyre menő kérdésekkel majd valamelyik intézőm fog foglalkozni... bár úgy hallottam... voltak már kisebb problémák, volt, akinek kissé nehézkes volt megértenie a mi esetleges segítségünk jelentőségét.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Könyvtárszalon]
*Csak bólint Herold megjegyzésére a házzal kapcsolatban. Valójában az ő
ízlésének is túl komor kissé, ám fényűzőségéhez nem férhet kétség. De
nem kell sok időt fecsérelniük a nézelődésre, mert szinte rögtön
hivatják őket. Belépve először csak meghajlással köszönti a
jelenlévőket. Csöndben is marad mindaddig, amíg úgy nem érzi, ildomos
lenne bemutatkoznia, ám Harol fia kitér az ő jelenlétére, s jövetele
okára is, így amikor bemutatása megtörténik, szólal csak meg:*
- Úrnő, megtisztelő, hogy végre személyesen is megismerhetem. Ahogyan önöket is.
*hajol meg Arayanne Ressa Lameth és Aurry`mycah Elvar felé, bár nem tudja, hogy kik ők, és mi célból csatlakoztak a megbeszéléshez. De nyilván oka van. Radeck pedig már annak is örül, hogy ezúttal talán sikerül személyesen a Lameth úrnővel tárgyalniuk, nem úgy, mint legutóbb.
Mivel a vallási ügyletben valóban nem érintett, annak kapcsán nem is nagyon figyel. Ám amikor szóba kerül a másik üzlet, már érdeklődőbb.*
Fegyver: Díszes tollas buzogány Páncél: Közönséges bélelt pikkelyvért Másik kézben: Furmányos arany tekercs
- Úrnő, megtisztelő, hogy végre személyesen is megismerhetem. Ahogyan önöket is.
*hajol meg Arayanne Ressa Lameth és Aurry`mycah Elvar felé, bár nem tudja, hogy kik ők, és mi célból csatlakoztak a megbeszéléshez. De nyilván oka van. Radeck pedig már annak is örül, hogy ezúttal talán sikerül személyesen a Lameth úrnővel tárgyalniuk, nem úgy, mint legutóbb.
Mivel a vallási ügyletben valóban nem érintett, annak kapcsán nem is nagyon figyel. Ám amikor szóba kerül a másik üzlet, már érdeklődőbb.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Könyvtárszalon]
*Kellemes meglepetés számára, hogy a helyiség könyveket is tartalmaz,
mely előttük a legbecsesebb jószág. S mégis, annyira más a hangulat, mi
belengi e helyt, hogy el sem mondható. Nagymestere gyakorta fogad
vendégeket könyvtárukban, kik vagy a Szabadegyetem miatt keresik fel
rendjük tudástárát, vagy személye bölcsessége miatt, ám a találkozóknak
többnyire oldottabb a hangulata, még ha komoly is a téma. Most viszont e
helyt, határozottan rossz az előérzete, bár egyébként sem számított
másra. Tudja jól, hogy itt duplán is meg kell az embernek válogatnia a
szavait, ha nem háromszorosan. A mélységi és a másik hölgy jelenlétét
egyelőre nem tudja mással magyarázni, mint hogy nyilván védői a
megkeresettnek. De mert már hangzik is megszólításuk, így ideje kicsit
közelebb menniük, s válaszolniuk. Meghajolva köszönt:*
- Miként legyen a Kapuk Kegyelme is a Főpapnővel! Köszönjük, hogy fogad bennünket, tengernyi elfoglaltsága mellett. Társam Radeck Harunn úr, kit leginkább újságcikkei révén ismerhet Corvus, ám most főképp üzleti ügyekben van segítségünkre. *mutatja be útitársát, noha ha minden igaz, már volt e helyt, tehát emlékezhetnek rá. Csak remélni tudja, hogy nem rossz szájízzel...*
- Mint levelemben utaltam rá, valóban érdeklődnék hitük iránt, ám mivel a hit dolgai sokszor meglehetősen összetettek, így nem merülnék el túlságosan mélységeiben, elvégre kései az óra, s nem kívánhatjuk türelmét kelleténél tovább rabolni. Így inkább okát tárom fel ez irányú megkeresésünknek: talán egy hónapja, hogy kaptunk bizonyos levelet a Thrillion Kapui Lovagrend nagymesteri testvérpárjától, s feltételezzük, Drenule főpapnője is megkapta ezt. Elvégre, ha ő nem, ugyan ki volna oly főméltóság vallások terén, kinek bölcs szavát feltétlen ki kéne kérni? *körülményes a megfogalmazás és indoklás, e helyt csak tapogatnak, de talán célba talál tippjük.*
- Ha jól értettük a leírt szándékot, Távolrévben is megelégelték a vallási megosztottságát az Érkezőknek, pontosabban azt a kaotikus állapotot, mely már inkább ártalmas, mint hasznos. A Tűz Templomához köthető sárkányszobros esetet nem kívánnám felemlegetni, de a mi fülünkbe is eljutott, mik történtek. *nem kommentálja véleményüket, ez csak amolyan bedobott kishal.*
- Alázatos kérdésünk tehát, mivel úrnőmhöz fordulunk, az alábbi: Drenule követői miként tudnák elképzelni a jövőt vallási szempontból, mely meghagyja a teret a kisebb kultuszoknak is, ám kellő keretbe illeszti a három nagy bevett vallást, s világos dogmatikai rendszer által megmutatja, miként is juthatunk a Kapukon át Thrillionba? *elég általános a kérdés, de egyelőre nem kívánja részletezni, a válasz majd sokat elárul egyébként is, miként közelítheti meg a kényesebb témákat.*
- A másik ügy pedig, melyben társam is inkább érdekelt, egy bizonyos ékszerkő lelőhely termése. Ha jól tudom, Önök bírnak komoly befolyással, nem csupán ezen negyedben s általánosságokban, de ezen kitermelés felett is. Ilyenformán, s mert a Céh megbízásából vagyok fülük és szájuk most a betakarítási időszakban és Pormederben, minden régi vagy új üzleti lehetőséget nagy reményekkel kutatok fel. Kérdezném tehát, hogy elképzelhetőnek tartja-e, hogy esetleg egy kölcsönösen előnyös megállapodás szülessen közöttünk, akár a jövőben, s ha igen, milyen feltételekkel? *a korábbi kudarc beszámolójából tudja, hogy veszélyes magasra dobni fel a labdát, de egyelőre nem tehet mást. Ők vannak idegen terepen, veszélyesen...*
Fegyver: Ötbányai hajítóbárd Páncél: Thrillion égi páncélja
- Miként legyen a Kapuk Kegyelme is a Főpapnővel! Köszönjük, hogy fogad bennünket, tengernyi elfoglaltsága mellett. Társam Radeck Harunn úr, kit leginkább újságcikkei révén ismerhet Corvus, ám most főképp üzleti ügyekben van segítségünkre. *mutatja be útitársát, noha ha minden igaz, már volt e helyt, tehát emlékezhetnek rá. Csak remélni tudja, hogy nem rossz szájízzel...*
- Mint levelemben utaltam rá, valóban érdeklődnék hitük iránt, ám mivel a hit dolgai sokszor meglehetősen összetettek, így nem merülnék el túlságosan mélységeiben, elvégre kései az óra, s nem kívánhatjuk türelmét kelleténél tovább rabolni. Így inkább okát tárom fel ez irányú megkeresésünknek: talán egy hónapja, hogy kaptunk bizonyos levelet a Thrillion Kapui Lovagrend nagymesteri testvérpárjától, s feltételezzük, Drenule főpapnője is megkapta ezt. Elvégre, ha ő nem, ugyan ki volna oly főméltóság vallások terén, kinek bölcs szavát feltétlen ki kéne kérni? *körülményes a megfogalmazás és indoklás, e helyt csak tapogatnak, de talán célba talál tippjük.*
- Ha jól értettük a leírt szándékot, Távolrévben is megelégelték a vallási megosztottságát az Érkezőknek, pontosabban azt a kaotikus állapotot, mely már inkább ártalmas, mint hasznos. A Tűz Templomához köthető sárkányszobros esetet nem kívánnám felemlegetni, de a mi fülünkbe is eljutott, mik történtek. *nem kommentálja véleményüket, ez csak amolyan bedobott kishal.*
- Alázatos kérdésünk tehát, mivel úrnőmhöz fordulunk, az alábbi: Drenule követői miként tudnák elképzelni a jövőt vallási szempontból, mely meghagyja a teret a kisebb kultuszoknak is, ám kellő keretbe illeszti a három nagy bevett vallást, s világos dogmatikai rendszer által megmutatja, miként is juthatunk a Kapukon át Thrillionba? *elég általános a kérdés, de egyelőre nem kívánja részletezni, a válasz majd sokat elárul egyébként is, miként közelítheti meg a kényesebb témákat.*
- A másik ügy pedig, melyben társam is inkább érdekelt, egy bizonyos ékszerkő lelőhely termése. Ha jól tudom, Önök bírnak komoly befolyással, nem csupán ezen negyedben s általánosságokban, de ezen kitermelés felett is. Ilyenformán, s mert a Céh megbízásából vagyok fülük és szájuk most a betakarítási időszakban és Pormederben, minden régi vagy új üzleti lehetőséget nagy reményekkel kutatok fel. Kérdezném tehát, hogy elképzelhetőnek tartja-e, hogy esetleg egy kölcsönösen előnyös megállapodás szülessen közöttünk, akár a jövőben, s ha igen, milyen feltételekkel? *a korábbi kudarc beszámolójából tudja, hogy veszélyes magasra dobni fel a labdát, de egyelőre nem tehet mást. Ők vannak idegen terepen, veszélyesen...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Könytárszalon]
*Úgy hallotta végre egyedül van Rienn, és elérhető a sok teendői mellet
is. Sietve semmivel sem akar bajlódni. Haját szabadon eresztve hordja
itthon, és a meleg időre való tekintettel, egy leheletvékony hófehér
ezüst hímzéses ruhát visel, melyet ezüst selyemszalagok tartanak
mellkasán, olyan formában, hogy az embernek kedve támad kioldani, hátha
leseik az egész ruha a kisasszonyról. Elől pántos sarujába bújtatja a
lábát, úgy lép ki szobájából. Nem készült különösebben vendégfogadásra,
de amilyen átjáróház van mostanság náluk, nagyon otthon sem érezheti
magát, hogy hálóköntösbe flangáljon.
Bekopog, és benyit. Fejét félre billentve néz hol Riennre, hol a mélységire, ki árnyékként még jelen van. Gondolatai kuszán kavarognak, összetörik a remény, hogy tud négyszemközt egy kis időt együtt tölteni vele...
Amikor vendégek érkezéséről hoz hírt egy cseléd végképp elmegy a kedve. Sóhajtva hajt fejet, és lép oda nővérkéje mellé az asztal túloldalára. A két nővér nagyon hasonlít egymásra, de mégis oly erős köztük a különbség is. Míg a hideg taszít a feneketlen világ pillantásában, addig a mélytüzű élénk tekintet egyenesen meg melengeti az Érkező lelkét. Ölelve puhán csend a hangja, nem tart távolságot a közvetlenség mely árad belőle. Bőre rózsaszínjénél már csak ajkai élénkebben. Csendben várakozik, sanda oldalpillantás lesz csak a mélységi jussa, egyelőre. Kicsit frusztrálja, hogy oda kell engednie maga mellé.
Biccentéssel üdvözli ő is a férfiakat. *
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Bekopog, és benyit. Fejét félre billentve néz hol Riennre, hol a mélységire, ki árnyékként még jelen van. Gondolatai kuszán kavarognak, összetörik a remény, hogy tud négyszemközt egy kis időt együtt tölteni vele...
Amikor vendégek érkezéséről hoz hírt egy cseléd végképp elmegy a kedve. Sóhajtva hajt fejet, és lép oda nővérkéje mellé az asztal túloldalára. A két nővér nagyon hasonlít egymásra, de mégis oly erős köztük a különbség is. Míg a hideg taszít a feneketlen világ pillantásában, addig a mélytüzű élénk tekintet egyenesen meg melengeti az Érkező lelkét. Ölelve puhán csend a hangja, nem tart távolságot a közvetlenség mely árad belőle. Bőre rózsaszínjénél már csak ajkai élénkebben. Csendben várakozik, sanda oldalpillantás lesz csak a mélységi jussa, egyelőre. Kicsit frusztrálja, hogy oda kell engednie maga mellé.
Biccentéssel üdvözli ő is a férfiakat. *
[ Könyvtárszalon ]
*Beöltöztetik, és mint marionnett-bábút, rángatják a milícia
vörös-fekete uniformisában. Egy obszidiánelf, a Mocsár
`rendfenntartóinak` sorában, azok között, akik elfogták, megkötözték és
csúffá tették külsejét. Akiknek végsoron bal szeme életének végét, és a
mellkasát végighorzsoló mágiacsapást köszönheti. Mondják, hogy egy, a
mélységben született és nevelkedett elf számára nincs nagyobb erő a
kitartásánál, amellyel gyűlölt-vágyott ellensége után veti magát,
kelljen a legmagasabb hegyek hágóján át üldöznie őt, vagy át, a
szárazvillámokkal és homokviharral korbácsolt dűnék között megtalálni az
utat, amely vágyának beteljesüléséhez vezet.
Fontos momentum veszik így el a részletekben, a hajsza nem érne semmit, ha az emlékezetből időnek előtte kikopna a név, az arc, az illat. A korcself mindet megőrizte magának, fel is fedezte régi `ismerőseit`, amikor kilépett a kínzókamrák sötétjéből, a ház egyik gyógyítója által kezelten. Épen. Bőrruhás, sudár alak, egyike a sziklakúria néma ajkainak, akivel csak az úrnő szól. Belépnie is pusztán a megjelölt helyiségekbe szabad...
...a zsúfolásig telt könyvtárszalonban, ahol a falak mentén, helyenként súrolva a plafon magasát, másutt épp csak egy törpe méretét elérő trófeák sorakoznak, bőven akadna helye a fantomoknak is megbújni. Egy szemmel, és két füllel több, ami lát és hall. Kitömött és preparált ereklye lett őbelőle is, az úrnő által készített példányok egyike, alig néhány lépésnyire teremtőjétől. Annak egy újabb büszkesége, aki most alább, a terem hátsó traktusában fogadja vendégeit.
Számára teljességgel mindegy a ki, és a miért. Ő a hogyan miatt van jelen, még ha nem is állva, megülve pusztán egy sivatagi oroszlán talapzatán, felhúzott lábakkal, elhitetvén, hogy szükség esetén mozgása és reakcióideje lassú lenne. Arcának bal felét hóezüst hajzat takarja, minek mutassa hasznavehetetlen szemét, ha mást nem lát, csak tajtékfehér hullámokat?
Ő az úrnő legújabb szerzeménye...*
Fegyver: Egyszerű vívótőr Páncél: Könnyített mellvért Fontos momentum veszik így el a részletekben, a hajsza nem érne semmit, ha az emlékezetből időnek előtte kikopna a név, az arc, az illat. A korcself mindet megőrizte magának, fel is fedezte régi `ismerőseit`, amikor kilépett a kínzókamrák sötétjéből, a ház egyik gyógyítója által kezelten. Épen. Bőrruhás, sudár alak, egyike a sziklakúria néma ajkainak, akivel csak az úrnő szól. Belépnie is pusztán a megjelölt helyiségekbe szabad...
...a zsúfolásig telt könyvtárszalonban, ahol a falak mentén, helyenként súrolva a plafon magasát, másutt épp csak egy törpe méretét elérő trófeák sorakoznak, bőven akadna helye a fantomoknak is megbújni. Egy szemmel, és két füllel több, ami lát és hall. Kitömött és preparált ereklye lett őbelőle is, az úrnő által készített példányok egyike, alig néhány lépésnyire teremtőjétől. Annak egy újabb büszkesége, aki most alább, a terem hátsó traktusában fogadja vendégeit.
Számára teljességgel mindegy a ki, és a miért. Ő a hogyan miatt van jelen, még ha nem is állva, megülve pusztán egy sivatagi oroszlán talapzatán, felhúzott lábakkal, elhitetvén, hogy szükség esetén mozgása és reakcióideje lassú lenne. Arcának bal felét hóezüst hajzat takarja, minek mutassa hasznavehetetlen szemét, ha mást nem lát, csak tajtékfehér hullámokat?
Ő az úrnő legújabb szerzeménye...*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Rienn Arsinoe Lameth #276660-
07.16 13:14:10 -
472616[Könyvtárszalon]
Ahogy jelezték neki, hogy megérkeztek a következő vendégei, szólt is,
hogy hozhatják őket elé. Minél hamarabb túl kíván lenni ezen, mostanság
nehéz őt elkapni hivatalos ügyekben, nem szívesen foglalkozik velük.
Ahogy Ressa is épp a szolgálólánnyal egy időben kíváncsiskodott befelé,
őt nem küldte most el, vele is lesz beszélnivalója.
A Könyvtárba lehozatta a nagy, fekete íróasztalt, oda hátra, a fóliánsok és kódexek birodalmának hátsó zugába, amikor itt dolgozik, akkor fogad vendéget és _akkor_ lehet keresni.
Haroldsont és Radecket egy karcsú, vörös hajú nő fogadja, amikor elé vezetik majd őket. A gyertyák meleg-aranyában is nagyon sápadt az arca, szép vonásai most szigorúak, nagyon hűvösek, noha meglepően fiatal ahhoz képest, hogy elviekben ő a családfő kellene legyen? Ruhája galambszürke, feketén hímzett fűzője egész vékonnyá teszi az amúgy is törékeny alakot, nyakában Sziklaöböl legszebb gyöngyei rezzennek dús füzérekben.
Távolról és a gyertyák fényénél nehéz megmondani, mi az, ami sokakra nyomasztóan hathat a megjelenésében. A tartása talán, a hanyag elegancia mögött alvó arrogancia, a tekintete szúr valahogy nagyon távol, mintha átnézne az emberen, avagy az a bökkenő, hogy egy mélységi jelenleg az ő harmadik szeme?
- Drenule bölcsessége fényeskedjen az utadra, Szellemlovagok legátusa... Jöjj beljebb, örömmel hallottam, hogy érdeklődsz a hitünk iránt. - Siklik a pillantása tovább Radeck Harunnra. Őt nem jelentették neki, nem tudja kicsoda, micsoda, mi végre érkezik.
Illetve... ki fog az derülni azonnal.
Páncél: A Dalnok Árnyéka
A Könyvtárba lehozatta a nagy, fekete íróasztalt, oda hátra, a fóliánsok és kódexek birodalmának hátsó zugába, amikor itt dolgozik, akkor fogad vendéget és _akkor_ lehet keresni.
Haroldsont és Radecket egy karcsú, vörös hajú nő fogadja, amikor elé vezetik majd őket. A gyertyák meleg-aranyában is nagyon sápadt az arca, szép vonásai most szigorúak, nagyon hűvösek, noha meglepően fiatal ahhoz képest, hogy elviekben ő a családfő kellene legyen? Ruhája galambszürke, feketén hímzett fűzője egész vékonnyá teszi az amúgy is törékeny alakot, nyakában Sziklaöböl legszebb gyöngyei rezzennek dús füzérekben.
Távolról és a gyertyák fényénél nehéz megmondani, mi az, ami sokakra nyomasztóan hathat a megjelenésében. A tartása talán, a hanyag elegancia mögött alvó arrogancia, a tekintete szúr valahogy nagyon távol, mintha átnézne az emberen, avagy az a bökkenő, hogy egy mélységi jelenleg az ő harmadik szeme?
- Drenule bölcsessége fényeskedjen az utadra, Szellemlovagok legátusa... Jöjj beljebb, örömmel hallottam, hogy érdeklődsz a hitünk iránt. - Siklik a pillantása tovább Radeck Harunnra. Őt nem jelentették neki, nem tudja kicsoda, micsoda, mi végre érkezik.
Illetve... ki fog az derülni azonnal.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Sötét kilátások]
*No igen, történetünkből csak a többes szám használata sejteti, hogy nem
egyedül érkezett. De úgy tűnik, "hatalmas" termetével kellően kitakarta
Harunnt ahhoz, hogy az őr ne lássa meg elsőre, így már csak késve tudja
megjegyezni:*
- Az úr velem van... *no, de közben bemutatkozik társa is, átesik a kötelező átkutatáson, s tehát bejutnak valamiféle helyiségbe.*
- Várunk, és köszönjük! *mondja az őrködő hölgynek, aki aztán eltávozik, ők meg szobrozhatnak szemben egy másik figyelővel. Ilyen helyzetben nincs nagy kedve beszélgetni, így csak ennyit jegyez meg Radecknek:*
- Szép otthon. *persze, épp ellenkezőjét gondolja, mert bár meglepő az épületegyüttes zord külsejéhez képest a belső gazdagsága, inkább múzeumnak vagy mauzóleumnak látja, mintsem a törpe szóhasználatban: Sziklának.*
Fegyver: Ötbányai hajítóbárd Páncél: Thrillion égi páncélja
- Az úr velem van... *no, de közben bemutatkozik társa is, átesik a kötelező átkutatáson, s tehát bejutnak valamiféle helyiségbe.*
- Várunk, és köszönjük! *mondja az őrködő hölgynek, aki aztán eltávozik, ők meg szobrozhatnak szemben egy másik figyelővel. Ilyen helyzetben nincs nagy kedve beszélgetni, így csak ennyit jegyez meg Radecknek:*
- Szép otthon. *persze, épp ellenkezőjét gondolja, mert bár meglepő az épületegyüttes zord külsejéhez képest a belső gazdagsága, inkább múzeumnak vagy mauzóleumnak látja, mintsem a törpe szóhasználatban: Sziklának.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Kapu - Radeck]
*Amalie bólint egyet, majd átveszi a fegyvert. Valóban, a másik őr
megmotozza a férfit a biztonság kedvéért, majd Radeck beljebb léphet a
kapuból.*
-Rendben, kövessen. *a lány ugyanazon a vonalon bevezeti ezt a vendéget is a házba. Ugyanaz a meglepő kontraszt tárulhat a férfi szeme elé. A kintről látható ridegség után nem gondolná az ember, hogy belül ilyen pompa várja az Érkezőket. Gyors léptekkel halad Amalie újfent a várakozó helyiségbe, ahol már Herold is jelen van.*
-Várjanak itt. *érkezik az utasítás, majd a biztonság kedvéért beint egy őrt, hogy figyelje a vendégeket. Ezután távozik és visszatér őrhelyére.*
Fegyver: Glyneth haragja Páncél: Thrillioni vért
-Rendben, kövessen. *a lány ugyanazon a vonalon bevezeti ezt a vendéget is a házba. Ugyanaz a meglepő kontraszt tárulhat a férfi szeme elé. A kintről látható ridegség után nem gondolná az ember, hogy belül ilyen pompa várja az Érkezőket. Gyors léptekkel halad Amalie újfent a várakozó helyiségbe, ahol már Herold is jelen van.*
-Várjanak itt. *érkezik az utasítás, majd a biztonság kedvéért beint egy őrt, hogy figyelje a vendégeket. Ezután távozik és visszatér őrhelyére.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Sötét kilátások]
*Mégiscsak lekésett picit Harolson Herald mögött, olyannyira, hogy már
nem is gondolják, hogy vele érkezett. De hát semmi gond, ezen könnyen
segíthetnek.*
- Üdvözlöm, kisasszony! A nevem Radeck Harunn, sziklaöbli kereskedő. Harol fia Herold kíséretében érkeztem, ugyanazon okból.
*mondja, bízva abban, hogy ennyi már elég lesz. Ha ezt követően kérik, átadja a fegyverét, akár még motozást is eltűr, aztán pedig remélhetőleg beljebb engedik, hogy csatlakozzon Heroldhoz, és együtt várják Rienn Arsione Lameth invitálását.*
Fegyver: Díszes tollas buzogány Páncél: Közönséges bélelt pikkelyvért Másik kézben: Furmányos arany tekercs
- Üdvözlöm, kisasszony! A nevem Radeck Harunn, sziklaöbli kereskedő. Harol fia Herold kíséretében érkeztem, ugyanazon okból.
*mondja, bízva abban, hogy ennyi már elég lesz. Ha ezt követően kérik, átadja a fegyverét, akár még motozást is eltűr, aztán pedig remélhetőleg beljebb engedik, hogy csatlakozzon Heroldhoz, és együtt várják Rienn Arsione Lameth invitálását.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Kapu - Radeck]
*Ma is nagy a jövés-menés a ház körül, ami a kapuőröknek bizony okoz
némi fejfájást. Az ő felelősségük, hogy ki jut be, illetve ki nem.
Nemsokkal az után, hogy a Szellemlovagoktól érkezett küldöttet
bekísérte, érkezik a következő férfi.*
-Maga mi ügyben jött? kérdezi mielőtt bármit is tenne. Addig nem kerülhet beljebb, amíg nem indokolja ittlétét. A fegyvereket sem veszi el, míg nem bizonyosodik meg róla, hogy beengedheti az érkezőt. A másik őr már húzza a száját, mivel nem szokásos éjszaka ez ennyi vendéggel, de a türelem ezek szerint nem erénye. A lánynak annál inkább, így türelmesen, rezzenéstelen arccal várja a magyarázatot.*
Fegyver: Glyneth haragja Páncél: Thrillioni vért
-Maga mi ügyben jött? kérdezi mielőtt bármit is tenne. Addig nem kerülhet beljebb, amíg nem indokolja ittlétét. A fegyvereket sem veszi el, míg nem bizonyosodik meg róla, hogy beengedheti az érkezőt. A másik őr már húzza a száját, mivel nem szokásos éjszaka ez ennyi vendéggel, de a türelem ezek szerint nem erénye. A lánynak annál inkább, így türelmesen, rezzenéstelen arccal várja a magyarázatot.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Sötét kilátások]
*Nem sokkal lemaradva Harolson Herold nyomában érkezik egy másik
középkorú, elegáns ruhákat viselő úriember. Lévén, hogy ugyanazon okból
érkeztek, s voltaképpen együtt, ő is figyelmesen hallgatja a kapuőr
szavait, és azok szerint cselekszik.
Neki egy kardja van, ugyanúgy csak biztonsága megóvása érdekében, és egyáltalán nem fájlalja, hogy azt le kell adnia. Sőt, már ismeri a Lameth ház reguláit, ugyanis nem először jár itt vendégségben. Igaz, a legutóbbi alkalom nem azt az eredményt hozta, amiben bizakodott. De talán majd most. Elvégre most nem magánszemélyként érkezett, hanem a Céh küldöttségének kíséreteként.*
Fegyver: Díszes tollas buzogány Páncél: Közönséges bélelt pikkelyvért Másik kézben: Furmányos arany tekercs
Neki egy kardja van, ugyanúgy csak biztonsága megóvása érdekében, és egyáltalán nem fájlalja, hogy azt le kell adnia. Sőt, már ismeri a Lameth ház reguláit, ugyanis nem először jár itt vendégségben. Igaz, a legutóbbi alkalom nem azt az eredményt hozta, amiben bizakodott. De talán majd most. Elvégre most nem magánszemélyként érkezett, hanem a Céh küldöttségének kíséreteként.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Kapuőr - Herold]
*Egyáltalán nem meglepő, ha errefelé félti az ember a bőrét, mivel így
sötétedés után már egyáltalán nem biztonságos a környék, bár még nappal
se. Egészen kezdi megszokni a lány az őrködést, főleg, ha éjszakára
osztják be, azt kifejezetten szereti is. A nappali hőségnek nyoma sincs,
az égen tisztán ragyognak a csillagok, miközben a sötétség védőn ölel
körbe mindent.
Mostanában egyre többen keverednek errefelé, mint szoktak. Ismét egy kopogtató alak, akinek a jelek szerint nincs jobb dolga, mint este itt mászkálni. Amalie int a másik őrnek, hogy menjenek oda, nézzék meg ki az.*
-Mutasson egy címert. *ő is mondhatja magáról, hogy a kapu negyed rendfenntartóinak klánjából való, de az ilyet bizonyítani is kell. Amennyiben látott egy -ezúttal- négy lábú unikornist, folytatja.*
-A fegyverét le kell adnia. *ezt tehát készséggel meg is teszi az érkező.* Nézd meg. *int a másik őrnek, hogy tapogassa át a férfit, hogy maradt-e nála fegyver. Biccentés a válasz, tehát minden rendben van.*
-Kövessen. *érkezik az inkább utasítás, mint invitálás. Amennyiben a diplomata követi őt, elindul be a házba. Amint belépnek, nagy meglepetés érheti a férfit, mivel a mocsárból látható rideg külső ellenére, bent elegáns pompa tárul a vendégek szeme elé. Amalie számára ez irritáló, de ez csak magánvélemény. A Távolrévre emlékeztető, kifinomult dekoráció és berendezés nem mindennapi látvány, ezt meg kell hagyni.
A lány a fogadószobába vezeti az Érkezőt.*
-Várjon itt, amíg szólok az Úrnőmnek. *ezzel megfordul és kimegy, hogy a Kisasszonyt értesítse vendégéről.*
Fegyver: Glyneth haragja Páncél: Thrillioni vért
Mostanában egyre többen keverednek errefelé, mint szoktak. Ismét egy kopogtató alak, akinek a jelek szerint nincs jobb dolga, mint este itt mászkálni. Amalie int a másik őrnek, hogy menjenek oda, nézzék meg ki az.*
-Mutasson egy címert. *ő is mondhatja magáról, hogy a kapu negyed rendfenntartóinak klánjából való, de az ilyet bizonyítani is kell. Amennyiben látott egy -ezúttal- négy lábú unikornist, folytatja.*
-A fegyverét le kell adnia. *ezt tehát készséggel meg is teszi az érkező.* Nézd meg. *int a másik őrnek, hogy tapogassa át a férfit, hogy maradt-e nála fegyver. Biccentés a válasz, tehát minden rendben van.*
-Kövessen. *érkezik az inkább utasítás, mint invitálás. Amennyiben a diplomata követi őt, elindul be a házba. Amint belépnek, nagy meglepetés érheti a férfit, mivel a mocsárból látható rideg külső ellenére, bent elegáns pompa tárul a vendégek szeme elé. Amalie számára ez irritáló, de ez csak magánvélemény. A Távolrévre emlékeztető, kifinomult dekoráció és berendezés nem mindennapi látvány, ezt meg kell hagyni.
A lány a fogadószobába vezeti az Érkezőt.*
-Várjon itt, amíg szólok az Úrnőmnek. *ezzel megfordul és kimegy, hogy a Kisasszonyt értesítse vendégéről.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Sötét kilátások]
*Egyáltalán nem tudja, miként keveredtek ide épen és egyben, elvégre még
nappal se szívesen sétálna ezen negyed utcáin, hát még az alkonyat
sötétjében. A kezében vitt lámpást időnként eltakarta tenyerével, ha úgy
vélte, valaki követi vagy figyelheti őket, így időbe telt, míg ráleltek
a Lameth-sziklaházra, darabosan haladva, szinte minden sarkon megállva.
~Életemben nem volt ilyen rossz előérzetem...~ párolog el belőle minden
bátorsága, mely csak annyira tér vissza, hogy meglátva az ágaskodó
unikornisképet szusszan egyet, mert megérkeztek. A sok lábát észre se
veszi a címerállatnak, vagy sötétség miatt, vagy mert egyelőre csak
azzal foglalkozik, hogy mily öröm, ha nincs az ember hátában kés.
Kopogtat, s megvárja, míg valakinek bemutatkozhat:*
- Áldás éltükre! Harol fia Herold, Szellemlovagok legátusa. Kérem, jelentsen be az Úrnőnél bennünket, s amennyiben tud fogadni bennünket, előtte tiszteletünket tennénk. *nem tudja hirtelen, miképp is hívják e helyt a főpapnőt, de bízik benne, hogy ennyi is elég megjelölésként. Ha kedvező válasz érkezik bentről, s tehát bemehetnek, úgy aláveti magát minden kutatásnak, sőt örömmel leadja hajítóbárdjait is, miket csak a kerület közbiztonságára való tekintettel vett magához, önvédelemre. Furán is néz ki a diplomata, hogy övéből kikandikál az ötbányai ikerpár, -mellyekkel inkább valami szőrmevadásznak tűnhet, sivatagba tévedve- tehát csak örül, ha ideiglenesen megszabadul tőlük. A továbbiakban követi teljességgel a helyiek iránymutatását és rendelkezéseit, tehát megy arra s olyan formában, ahogy engedik.*
Fegyver: Ötbányai hajítóbárd Páncél: Thrillion égi páncélja
- Áldás éltükre! Harol fia Herold, Szellemlovagok legátusa. Kérem, jelentsen be az Úrnőnél bennünket, s amennyiben tud fogadni bennünket, előtte tiszteletünket tennénk. *nem tudja hirtelen, miképp is hívják e helyt a főpapnőt, de bízik benne, hogy ennyi is elég megjelölésként. Ha kedvező válasz érkezik bentről, s tehát bemehetnek, úgy aláveti magát minden kutatásnak, sőt örömmel leadja hajítóbárdjait is, miket csak a kerület közbiztonságára való tekintettel vett magához, önvédelemre. Furán is néz ki a diplomata, hogy övéből kikandikál az ötbányai ikerpár, -mellyekkel inkább valami szőrmevadásznak tűnhet, sivatagba tévedve- tehát csak örül, ha ideiglenesen megszabadul tőlük. A továbbiakban követi teljességgel a helyiek iránymutatását és rendelkezéseit, tehát megy arra s olyan formában, ahogy engedik.*
