Egy-két héttel később

Helyszín: Sziklaöböl / Külső kerületek, városkapu / Szellemlovagok Rendháza / Földszint - Szellemöböl Szabadegyetem
Időpont: corvusi időszámítás 628. év A Gnómok hava 13. nap (2011.09.13 - 10.16.)

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harolson Herold #288655- 10.16 19:17:46 - 520146 - 

[ Egy-két héttel később ]

- Megpróbálhatjuk. De figyelmeztetem, ezen témában is könnyebb a múltról beszélni, mint a jelen helyzetet jellemezni! *mondja, mert hát a Céh annyira megváltozott jellegben és tettekben, hogy már szinte rá se ismernek. Történeti órára mindenesetre alkalmas lehet története...*

- Nincs mit. S akkor tehát, hamarost indulunk. *int búcsút, majd megy dolgára, ideje néhány dolgot elintéznie, még az elutazásuk előtt.*

Fegyver: Embervadász dobótőr Páncél: Thrillion égi páncélja

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Suette Lienz #300467- 10.12 14:36:38 - 518565 -

[ Egy-két héttel később ]

*Nem tudok mást tenni, csak bólogatok én is. Nem vettem tüzetesebben szemügyre a városfalakat, de talán majd legközelebb. Arra is csak bólintok, hogy nemsokára indulunk, igaz, ezeknél a szavaknál már felderül amúgy jellegtelen ábrázatom.

Végre!

Már nagyon kíváncsi vagyok. A hajózásra épp úgy, mint Távolrévre, a Révkapu fogadóval és Mara M. Jadennel együtt.*

- Rendben!

*Mosolygok izgatottan. Nem lesz olyan nehéz kitalálni a következő témát sem. De most... Most mással is el tudnám magam foglalni, ami azt illeti, és úgy látom, Heroldnak is mehetnékje van. Nem tartóztatom hát tovább.*

- Legközelebb beszélhetnénk a Céhről? Semmit nem tudok róluk... Kikből áll, mi a hatás- és működési körük, és a többi.

*Vetem fel már jó előre, hogy mi érdekel még, hadd legyen Heroldnak is módja felkészülni. Bár egy igazán jó előadónak konkrét kérdések nélkül is tudnia kell beszélni egy témakörről. Én is sokáig tudnék beszélni, ha valaki megkérdezné, hogy milyen a Lápvidék, legfeljebb csapongó lenne az elbeszélésem, és hosszú. A konkrét kérdések úgyis menet közben fogalmazódnak meg. De az, aki semmit nem tud egy adott témakörről, az még azt sem tudja, hogy mit kérdezzen. Lehet, hogy a Céhről mesélni szintén túl tág kör lesz majd Heroldnak, de mit tegyek..?

Öntudatlanul is megvonom a vállam. Aztán menni készülök.*

- Akkor hát... Köszönöm a mai alkalmat is!

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harolson Herold #288655- 10.10 20:24:47 - 517979 -

[ Egy-két héttel később ]

- Talán megtették. Elvégre a két kapusor közti falszakaszon törtek be, azt pedig újjá kellett építeni, kapukat erősebbé tenni... *bólogat, igen, emlékszik, ott szenvedett a Dorn Daer főkapitány nyílt lábszártörést, mit lábon szépen ki is hordott. Sok csodát éltek meg azon napokon...*

- Való igaz, elkövetkezett legrémesebb hónapunk. Most már csak remélhetjük, városunk, harcosaink s falaink kitartanak... *állapítja meg, elvégre eddig kellett volna megtenni a szükséges lépéseket. Azért bízik benne, hogy elfogytak a négyemeletes trollok és más túlméretezett szörnyűségek.*

- Hamarosan. Amint megkapjuk a kihajózási engedélyt. De készülhet, csak pár napról lehet szó... *összehívták őket a Tengerfigyelőbe, ott pedig beterjeszti a kérvényt, hogy lerendezhessék a szállítást mielébb.*

- Akkor, egyelőre ennyit, a következő témát meg találja ki! *hunyorog, mert ezzel az építészeti dióhéjjal maga részéről letudta a spontán várostörténeti okítást. Konkrét kérdésfelvetéssel már majd tud valamit kezdeni, de most már ideje a tettek mezejére lépni...*

Fegyver: Embervadász dobótőr Páncél: Thrillion égi páncélja

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Suette Lienz #300467- 10.10 11:32:22 - 517807 - 

[ Egy-két héttel később ]

*Kissé hűdötten hallgatom Herold válaszát. Hogy a koldulás, mint munka? Elképzelni sem tudom, hogy valaki életvitel szerűen kolduljon. Már csak azért sem, mert a koldusbotra jutottak többnyire hontalanok, vagyis hajléktalanok... Legalábbis az én elképzeléseim szerint, amit ugyebár megint csak szűkös gyakorlati tapasztalattal tudnék alátámasztani. Nyilvánvalóan jót tenne, ha valaki megragadná a karom, és elvonszolna a városba, több napos megfigyeléseket tenni, hogy rádöbbenjek végre, mi hogyan működik. Mert úgy hallom, Öbölben minden teljesen más, mint a lápvidéken. Ha Herold nem hallott róla, azt nem csodálom... De attól még, hogy nem tud e vidék létezéséről, az még létezhet. Nem csak Corvus nagyvárosaiban élnek Érkezők...

Na de, érdeklődéssel várom, mit tud nekem mondani Sziklaöböl építészetéről. Bólogatok is, miszerint igen, érdekel, bár, amennyit elmond, azt már volt alkalmam megfigyelni. Égbe nyúló épületek, kivéve a Zsugorit. Bólogatok hát. Azonban a városfalhoz nem tudok hozzászólni, az ilyen hadászati védelmi dolgokhoz nem értek. Annyi mindenesetre világos, hogy félő, a város fala gyenge...*

- És nem erősítik meg jobban? Ha már egyszer átgyalogoltak rajta a trollok, akkor lehetséges, hogy előfordul még egyszer ugyanez, nem?

*Kérdem csodálkozva, aztán csak megvonom a vállam, félve, hogy netán butaságot kérdeztem.*

- Bár én nem értek az ilyesmihez, csak hát... Nyakunkon az orkvonulás hava...

*Én pedig a józan paraszti eszemre hallgatva olyan erős, vaskos falakat húznék magam köré, hogy olyat Corvus még nem látott. Beszállhatna a munkába a sok koldus is, és máris rendes munkával keresnék a kenyerüket.*

- Ah, jut eszembe... Mikor hajózunk Távolrévbe? Csak mert... Vissza is kéne érni, tudja...

*Elvégre ki tudja, mennyi esélyünk lesz a biztonságos közlekedésre, ha Corvus szörnyei megindulnak.*

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harolson Herold #288655- 10.06 22:17:55 - 516389 -

[ Egy-két héttel később ]

- Elméletben, igen. Bár tegyük hozzá, a koldulás sem rossz munka, már bevételét tekintve. *legalábbis a Koldus is munkaként van számon tartva, bárki végezheti, sőt még nemesi szinten is volt régről gyakorlatban a támogatásért kuncsorgás, így ez az Érkezők világában nem is oly ritka vagy furcsa. A többiről nem tud nyilatkozni, nem ismer semmilyen Lápvidéket, sem más településeket. Persze létezhetnek, elvégre Vörösdombról is szólnak regék, de míg nem látja térképen helyét, mindezek csak a mesékben élnek élénken.*

- Kinek elfogy pénze, azt is kisegíti egy-egy rejtélyes alak, így Érkező nem igen tud éhen halni, ha csak nem saját akaratból. Sok rosszat el lehet társadalmunkról mondani, de a háló létezik, minden aláhullót fel tudunk fogni... *s ezt sajnos nem minden univerzumban lehet megélni, így ők igazán szerencsések.*

- No, de erről ennyit. Még hallana mást is, Sziklaöbölről? Igazán nem tudom, mit mondhatnék... *töpreng el, hirtelen nem jut eszébe semmi.*

- Érdekes téma lehet Sziklaöböl építészete, már annak persze, kit ilyesmi érdekel. A helyhiány miatt égbe nyúlik megannyi épület, egyedül a Zsugori mely megőrizte kiváltságát, a töppedtségnek... *nehézzé válik szava, sokan susogják mostanság, hogy kedvenc ivójuknak is befellegzett.*

- A városfalaknál fontos kérdés, hogy a tavalyi szörnybetörés után bár a kaput megerősítették, kettőssé tették, a mellvédeknél tudtommal nem történt semmi. Csak remélni tudjuk, nem ismétlődik meg, hogy holmi trollok csak úgy a kövön áttörnek... *nem igazán szoktak hozzá oly méretű szörnyekhez, melyek eldőlve csak úgy, egy több emeletes házat is maguk alá temetnek.*

Fegyver: Embervadász dobótőr Páncél: Thrillion égi páncélja

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Suette Lienz #300467- 09.27 08:51:23 - 511334 -

[ Egy-két héttel később ]

*Heroldnak természetesen mindenre van észérvekkel alátámasztott magyarázata, ezért is szeretem hallgatni. Ahogy előadja nekem, hogy mi miért van úgy, ahogy van, már érzem is, ahogy szilárdnak hitt elveim bomladozni kezdenek, és szép lassan összeroskadnak. Érdeklődve hallgatom hát, amit tanít, el is gondolkodom mindezen, és bár kifelé igyekszem nem mutatni, magamban épp nagy csatákat vívok. Mesterem tanai kontra saját megcsontosodott előítéleteim... Utóbbiak lassan vesztésre állnak. Azt is kénytelen vagyok belátni, hogy a szónoklástan nyilván nem ördöngösség, de igen nehéz a dolga a szónoknak, ha nem is ismeri azt, amiről beszél. Vagyis, esetemben beszélhetnék bármiről az égvilágon, nehéz dolgom lenne.

Szinte bűntudattal telten pillantok fel Heroldra. Nehezen akaródzik kimondani, hogy hát nem is ismerem az egész világot, hogy burokban nevelkedtem, és minden csekélyke tudásom csupán könyvek, krónikák lopott szavaiból áll. És azok, talán, nem mindig szavahihetőek.*

- Minimalizálják a nincstelenséget? Tényleg?

*Derül fel egy pillanatra az arcom, mert ez valóban csodás eszme, azt azonban csak remélem, hogy működik. Aztán le is olvad a derűs mosoly zsenge arcomról, mert eszembe jut, hogy utazásom során is milyen sok hontalannal és utcakölyökkel hozott össze a sors, és az, hogy mi ott a Lápvidéken lényegében kitaszítottként éltünk. Egy mini társadalomban, akik nem találták a helyüket a nagyvárosok nyüzsgő életében. Az ilyennek mindig erős összetartó ereje van, bár sokszor csupán a dac az az erő.*

- De... Elég sok hontalant láttam utazás közben... Ezek szerint ezen az elven még javítani kell, vagy ügyesebben átültetni a gyakorlatba, nem?

*Kérdem őszinte - és nyilván eléggé naiv - érdeklődéssel, de Herold már lezárná a mai foglalkozásunkat. Nekem pedig illenék kitalálni, hogy mi is legyen legközelebb. Nem gondolkodom sokat, a legutóbbi sorozatos kudarcok után inkább hagyom mentorom érvényesülni, én meg visszahúzódok a csigaházamba.*

- Mesélne még Sziklaöbölről? Bármi jó lesz... Elvégre semennyire sem ismerem, leszámítva a múltkori adalékot a nászünnepről.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harolson Herold #288655- 09.26 22:18:44 - 511245 -

[ Egy-két héttel később ]

- Talán az, de ez elkerülhetetlen onnantól kezdve, hogy beszélni kezdünk. Aki nem fejt ki hatást, az nem is csinál semmit... *mondhatná, hogy az csak hablatyol össze meg vissza, de profán megfogalmazása lenne a valóságnak. Elvégre a lány is megpróbálta elérni, higgyenek szavának, egyetértsenek vele a képzelt hallgatóság tagjai, mindezek után `savanyú a szőlő`, ha felrója a tanítónak, hogy momentán jobban sikerült prezentációja. A befolyásolás csak akkor válik veszélyessé, ha gonosz szándék mozgatja - legalábbis Herold így vallja. Ő pedig nem véletlen lett egykor a Szellemlovagok diplomatája, az ő képességeivel bárki mást szolgálhatna. S mégsem teszi meg ezt akárkinek...*

- Viszont senkit nem lehet akarata ellen kényszeríteni, hacsak nem fenyegetéssel. A szónoklás azért művészet, mert elgondolkodásra készteti a hallgatót, hogy ő maga találja meg a konklúziót, remélhetően kívánalmunk szerintit. De ha gyenge az érvelés vagy riasztó a megfogalmazás, mindez nem sikerülhet. *próbálja bemutatni, ez nem ördöngösség, csak dialektika. Suette előáll ugyan néhány ötlettel, de egyik sem meggyőző.*

- A veszteségi érve elvérzik nyomban azáltal, hogy szigorúan korlátozott hatóságilag, ki mennyi mithrillt tehet fel egy futamra, s vagyona hányad részét. Az Érkezők társadalma igyekszik minimalizálni a nincstelenség jelenlétét, elvégre a hasznosság elvét nagyban sérti, s ezért mások teljes kifosztását elkerüli. Elvben, de a gwuff futamoknál feltétlenül. Ami pedig a nem bűnös, hanem áldozat kérdést illeti, nos... más kérdésekben ügyes taktika volna, de ezen esetben sok múlik azon, mennyire ügyesen fogalmazna. De működhet, kétségtelenül. *ismeri el, de nem akarja a továbbgondolást kiadni házi feladatnak. Ha nem vette el teljesen kedvét a lánynak, majd előáll magától is a megoldással.*

- No, mára ennyit, aztán majd beszélünk a révi bevásárlás dolgáról, ha megkapjuk az engedélyt a kihajózásra. Következő óránk miről szóljon? *kérdi, elvégre a leány dolga az érdeklődés, s ennek felszabadító választási joga.*

Fegyver: Embervadász dobótőr Páncél: Thrillion égi páncélja

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Suette Lienz #300467- 09.16 19:48:40 - 506486 -

[ Egy-két héttel később ]

- Hatása? Talán nem látszik, hogy van hatása?

*Döbbenek meg újra. Nem értem, miről beszél Herold, a beszéde szerintem igenis hatásos volt. Talán emiatt is éreztem úgy az iménti pillanatban, hogy nekem ez nem megy, és soha nem is fog. Ha az elvárás ilyen magas, akkor labdába sem rúghatok tökéletes mentorom mellett.

Hogy mit nem szabad mondanom, azt azonban nem hallom meg, mert Herold csak beszél ugyan, de én épp ájult vagyok. Talán ő is olyan rutinosan kezeli már ezt a dolgot, hogy észre sem veszi. Nem baj, hamar felébredek megint, úgy látszik, kezdek megedződni, mert egyre rövidebb időre veszítem el az eszméletem. Arra ébredek hát, hogy "úgy van!" Szaporán pislogok párat, próbálom felvenni a fonalat, hogy hogyan van, és hála minden ősmágusoknak, sikerül is, mert rögtön kiderül az is, hogy mi van úgy.*

- He... Hergeltem a közönséget? Dalnok, kobzos, színész?

*Képedek el, még kissé kábán.*

- De hát nekem nincs színészi vénám... Én... Eh, ez olyan nehéz!

*És olyan alamuszi. Én ahhoz szoktam, hogy a véleményem elmondom röviden, tömören, esetleg kissé nyersen, és vagy megértik, vagy nem. De hogy mindenféle fogásokkal megnyerjem magamnak a másikat, még akkor is, ha amúgy velem ellentétes véleménye lenne, ez a másik befolyásolása.*

- De ez befolyásolás!

*Nyögöm ki végül.*

- Persze, hogy nem voltam... Szerintem veszélyes. Gondoltam rá, de... De veszélyes.

*Hát nem? Amit Esyrat szájából hallottam, az meggyőzőt arról, hogy ne akarjak terepmunkát végezni választott témámban.*

- Na jó, tegyük fel, hogy nem bánom, hogy befolyásolnom kell a hallgatóságot, akár akaratuk ellenére is.

*Meresztem szürke szemeim Heroldra. Érezheti, hogy ez tőlem igen nagy áldozat, épp az egyik elvem készülök lerombolni. Mondjuk, van belőlük elég, talán nem érzem majd meg a hiányát, s még az is lehet, hogy csak letisztultabb lesz ez által a többi.*

- Ha úgy fogalmazok, hogy ők nem bűnözők, hanem áldozatok, akik megmentésre szorulnak? Vagy, ha azt mondom, hogy milyen sokat spórolhatnak, ha nem verik el a pénzük a gwuffpályán?

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harolson Herold #288655- 09.15 23:10:44 - 506191 -

  

[ Egy-két héttel később ]

- Kedves, de az érdekesebb, hogy ha van vagy lenne hatása, miért is. *hárítja el a dicséretet, mert mindent tancélosan mondott, bár éppen elmenne élesben is a szöveg. Elkomorodik arra, hogy a lányt már az lelombozza, nőtt fölébe más fa, noha csak korban van előnye s megélt nyarakban, tapasztalatban. Meg is feddi emiatt:*

- Ilyet még véletlenül se mondjon! Hát nem azt beszéltük órával előbb, hogy a tárgyalás az élet minden szintjén megjelenik? Ugyanígy a retorika s dialektika sem megkerülhető, mert oly alapigazságokra épülnek, mik szóban s tettekben is segíthetik a helyes cselekedet létrejöttét. *szerencséjére a lány magától is kezdi elemezni, mi volt hibája, s ez a lényeg, észrevenni őket s legközelebb kijavítani.*

- Úgy van! Bár nem maga a témaválasztás volt rossz, de a gwuff verseny mint mintadarab valóban melléfogás volt. Örülök, hogy bevallja, s ezt tehát egy életre jegyezze meg: csak bolond hergeli maga ellen hallgatóságát, ahelyett hogy megnyerné magának őket! Legyen dalnok, kobzos, színész vagy szónok, egyre megy, e nélkül nem lehet sikere, még a piacon a kofáknál sem... *próbálja a "captatio benevolentiae" corvusi mását s érzését valahogy átadni Suette-nek.*

- Szóval nem volt versenyen, ezt valahol éreztem. *vissza is kellett fognia magát, hogy ezt ne pengesse meg beszédében, de a vitapartner hiteltelenítése elég éles tőr lett volna, s nem akarta a lányt még ezzel is megsebezni. A tanulság e nélkül is megszületett, hogy nagy bátorság vagy nagy botorság kell olyanról beszélni, mihez nem is igen ért az ember. Biztosabb utánajárni a dolgoknak, mint a semmiből improvizálni, ahhoz nagy rutin szükségeltetik...*

- Nos, egy dolgot még feltétlen beszéljünk át: ugyebár én tudatosan magam mellé állítottam legalább a gwuff versenyre járó elképzelt hallgatóság felet, hogy védtem őket illetve magam is azonosultam velük, beállván táborukba. Ez nagyon hatásos fegyver, különösen népszónokok esetében, úgyhogy tárolja el elméjébe! Viszont fordítsuk meg a dolgot: miként lehetne az Ön helyzetéből megnyerni ugyanezen hallgatóságot, miben kellett volna másként fogalmaznia, érvelnie, érzelmekre hatnia? *ad még egy esélyt a szépítésre, várja a kreatív megközelítést, ötleteket.*

Fegyver: Embervadász dobótőr Páncél: Thrillion égi páncélja

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Suette Lienz #300467- 09.15 21:13:32 - 506122 -

  

[ Egy-két héttel később ]

*Hoppá! Ahogy én elhallgatok, máris kiderül, hogy kapásból elkövettem egy szép kis bakit. Vagy, talán többet is. Mindenekelőtt azt, hogy nem játszottam el tökéletes beleéléssel a szónoklatom. Nem álltam fel, nem fogalmaztam a megfelelő számban a mondandómat, és egyebeket. Azt hiszem, egyre sápadtabbá válhatok, ahogy Herold beszédét hallgatom. A legszörnyűbb az egészben nem is az, hogy a beszéde tökéletes, hanem az, hogy éppenséggel az én érveimet cáfolja, megtámadhatatlanul. Én pedig, ahogy már a múltkor is, egyre kisebbre töpörödöm a széken. Végül úgy meredek rá, mint egy riadt őzike, aki magán érzi a dárda hegyét. Egyetlen mentsváram maradt, de hogy képes leszek-e szavakba önteni ilyen száraz torokkal, azt nem tudhatom előre... Addig is végighallgatom a beszédet, elnézem, ahogy mentorom helyet foglal ismét, és egy ideig csak pislogok rá, mint egy nyeretlen kétéves.*

- Khm. Nagyon hatásos beszéd volt!

*Jegyzem meg sután, csak hogy időt adjak magamnak az eszmélésre. Hát kérem, így kell ezt csinálni, nem olyan ügyetlenül, ahogy Suette Lienz kisasszony - korholom magam némán.*

- Ehm, nem, köszönöm, én... Én azt hiszem, felhagyok a szónoklattal a jövőben.

*Forgolódok zavartan, aztán csak kifakad belőlem az önértékelésem.*

- Rossz volt a témaválasztás, indulatból akartam erről vitatkozni, és nem is néztem utána kellőképp... Nem vagyok képes kimenni egy gwuffpályára, egyszerűen nem! A régi fóliánsok pedig nem túl bőbeszédűek... Attól függetlenül nem változtak az elképzeléseim erről az egészről... Bár, ha nem kísér el a múltkor E... Mindegy ki, akkor talán fel sem merül bennem. De elkísért, és elmondta azt is, hogy majd jól elvágja a torkát a nem tudom kinek, ha nem adja vissza a pénzét! Hát ezt teszi a játék!

*Hadarom egy szuszra, és részben azért, mert levegőt venni is elfelejtek, részben azért, mert közben jól felzaklatom magam, menetrendszerűen elájulok. Rutinból.* 

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harolson Herold #288655- 09.15 10:56:09 - 505843 -

[ Egy-két héttel később ]

- Köszönjük. *fogalmaz többes számban, gondolván a jelen nem lévő hallgatóságra. S tehát felkel, hogy állva mondja el saját beszédét, megtisztelvén az üres székeket.*

Tisztelt hallgatóság, gwuffokra fogadók s attól tartózkodók!

Mint hallhattuk elébb, maga a kedves kollegina is beismerte, hogy a gwuff fogadás nem törvénytelen cselekmény, elvégre minden városban engedélyezett. Mindezek után furcsának találom, hogy azzal gyanúsíttatik meg eme állati verseny, hogy méltatlan körülményeket teremt a főszereplőinek, vagyis a sebes futású versenygwuffoknak, hiszen így maguk a városi hatóságokról gondolhatnánk, nem jól végzik felügyeleti munkájukat. Noha ez nincsen így, a versenybírói hivatás igen csak megbecsült Corvuson, az ő dolguk, hogy figyeljenek a verseny minden elemére s minden résztvevőjének biztonságára és becsületes viselkedésére. Nem is akárki válhat versenybíróvá, csak ki szakértelmei között bír hidegvérrel és jó megfigyelés képességeivel, hogy észrevehesse a legkisebb eltérést is, s tudjon bánni istállósokkal, zsokékkal...

Elhangzott azonban kvázi tényként egy szörnyű feltételezés, s érkezett felénk a költői kérdés: hány olyan eset van, midőn a gwuffok lesántulnak, habzanak szájukból és végelgyengülnek? Nos, kedves versenypálya látogató társak, Önök hány ilyen esetet láttak? Mert én egyet sem, nem is láthattam. Meg is mondom miért: mert ez nem következhet be, nem is engedheti meg egyik érdekelt fél sem, hogy megtörténhessen ilyen csúfság. Gondolják csak végig! Kezdjük a város és hatóságok oldaláról. A totalizatőr-adóról kevesen tudnak, noha nyilván létezik, s ilyenformán feltételezhető, hogy a városnak nyilván érdeke a versenyek zavartalan történése. Egyszerűen nem hunyhatna szemet felette sem a vezetés, sem a felügyeleti szervek, hogy általa létrejöhessenek oly szabálytalanságok, melyek rontanák a versenyek hírét és hitelét. Azt sem feledhetjük, hogy szoros keretbe igyekeznek istálló tulajdonosok gwuffjaikkal bekerülni, mert csak onnan választhatók versenyenként a futó állatok - ez kiváltság és nagy tisztesség, elhihetik nekem, elvégre a Szellemlovagok rendje is bír egy versenygwuffal, ki Csermely névre hallgat, s mit megadnánk érte ha láthatnánk küzdelemben!

S ha megengedik, ezzel át is térnék az istállósok szemszögére, ők miért nem követhetik el a szörnyűségeket. Ez is egyszerű: nem áll érdekükben. A versenynaptár szoros és tömött, naponkénti két futam megállás nélkül egész évben, s a keretből való beforgatás ellenére egy-egy gwuff meglehetősen sokat fut - ezt nem is tagadhatjuk. Azonban épp ez magyarázza, miért nem hajtják agyon az állatokat a zsokék, elvégre nekik kell majd esetleg holnapután is újra egyazon nyeregbe ülniük, már pedig egy elnyúzott állattal semmi esélyük. A valóság tehát az, hogy még ha a tippadók hangoztatják is, egyik vagy másik gwuff lesántult, ez többnyire túlzás, legfeljebb ha apróbb körömhibák lehetnek, bár azok is befolyásolhatják a menetsebességet. Őszintén kérdem: ki hiheti el, hogy valódi sántulással átengedik a versenybírók az állatot az előszűrésen? Ki akarna egyáltalán egy vánszorgó állatot végignézni egy sebességről szóló versenyen, illetve fogadni rá, ha már a járatás során látszik egyértelműen alkalmatlansága? Oh nem, kérem itt egyértelmű a tényállás, hogy mindenkinek érdeke az állatok jóléte, senki nem kockáztatná, hogy egyetlen kierőszakolt versenygyőzelemért cserébe beáldozzon egy végigszenvedett versenyszezont, s esetleg egy csodás állat karrierjét. Miért is tennék? A ma elvesztett versenyt holnapután nyertes követheti.

Remélem tehát, sikerült eloszlatni néhány téveszmét, bár mi tagadás, minket versenyszeretőket is erős vádeső ért, leírván közösségünket őrjöngve üvöltöző barbár hordaként. Megvallom töredelmesen, magamat nem ily embernek ismerem, bár kétségtelen, a versenyek hangulata olykor rám is átragad. Azt viszont személyes tapasztalatból is elmondhatom, hogy ez nem szerencsejáték, hanem mint mondtam, sportfogadás, hol a sportűző képességei alapján jól meg lehet becsülni a várható kimenetelt és eredményeket. Innentől kezdve a szerencse szerepe háttérbe kerül a tudással és intuícióval szemben, és ez nagy különbség. Meg lehet kérdezni bármely vérbeli fogadót, milyen sikeraránya, úgy világossá válhat, hogy hosszabb távon csak nyerni lehet, ha valaki egy kicsit is figyelmez a jelekre, hírekre, s kiismeri az állatokat. És ez tehát nem szerencse dolga. A ropas az más, -bár ott is érvényesül valamelyest a fogadó bizonyos rátermettsége-, s mégis, most vádlottként nem az állíttatott elibénk, hanem valamiért a gwuffokra fogadás. Ugyanígy előcitálhatnánk az arénázást is, s megannyi mást is, pusztán azért mert rajtuk pénzt lehet nyerni. Veszteni is, igen, bár a felelősséget nem lehet áthárítani mégsem magára az eseményre, miként az ittasságért sem a bor meg ser felel, hanem ki nem tud mértéket tartani, mire csakis erények s belső tartás nevelhet, törvények nem. S még ha ki is tiltanánk a fogadásokat, lenne helyében más szórakozás, s lehetne egyre-másra ellehetetleníteni mindent, mi kikapcsolódást nyújt a szörnyfenyegetett, fárasztó mindennapokon. S ha már nem lenne más, mint a városban való randalírozás, akkor sírná vissza a polgárság azon napokat, mikor arénában és versenypálya szélén kiabált, már ha, az a bizonyos tömeg. Tehát sem társadalmi, sem egyéni szinten nem káros a gwuff fogadás, sőt, bár a valódi szerencsejátékoknál már inkább elképzelhető a komoly pénzvesztés veszélye s annak következményes lehúzó ereje. De még egyszer, a gwuff versenyeztetés nem szerencsejáték, ezt jól jegyezzék meg!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

*ül vissza, meghajolni még sem fog bútoroknak, s tehát előállt egy érdekes helyzet, hol a vitapartner tételmondatát szedte szét s állította ellentétbe, védve a gwuffoztatást, ám önmagában nem tagadva a tényleges szerencsejátékok veszélyeit. A kérdése következik:*

- Átbeszéljük az eddigieket vagy rögvest válasszal élne a nyitóbeszédre?

Fegyver: Embervadász dobótőr Páncél: Thrillion égi páncélja

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Suette Lienz #300467- 09.14 10:21:20 - 505493 -

[ Egy-két héttel később ]

- Igen.

*Bólintok, mert más játékot nem ismervén, valóban a gwuff-versenyeket találtam példámul. És ahogy sejtettem, Heroldnak máris van hozzáfűznivalója. Előadja ő is a saját alaptézisét, amire nekem persze leesik az állam. Hogy nem szerencsejáték, hanem sportfogadás? Hát, végülis... Tekinthetjük sportnak, de ez a lényegen nem változtat, az én szememben. Az lehet, hogy nem illegális, de még ez sem változtat a lényegen. De hogy nem kártékony, s ráadásul még hasznos is? Na, ezt már erősen kétlem! Igaz, nem ástam magam bele a témába annyira, amennyire áshattam volna, a könyvtár könyvszagú világában nem sok olvasnivaló akad a gwuff-versenyekről, a pályára meg nem mentem ki. Na de, nem riadok meg ennyitől, mert az elveim szilárdak, és képes vagyok kiállni mellettük. A józanság határáig.*

- Hát rendben, elismerem, hogy nem illegális, és tekintsük bár sportnak, de... Meglehetősen állatkínzó sport! Ennyire túlhajszolni a gwuffokat nem emberséges! Hány olyan eset van, amikor a versenyek után az állatok lesántulnak, a pofájuk habzik, és végzetesen legyengülnek!

*Elvégre csupa ilyent hallani a tippadók szájából, állítólag. Nyilván nem csak úgy kitalálták a tényeket, bár azt még el tudom képzelni, hogy olykor túloznak, vagy szépítenek a valóságon. És már el is értem a következő érvemhez.*

- Szóval legyen sport, aminek az eredményére fogadni lehet... De innen kezdve már a szerencse kérdése az egész. A gwuffok teljesítőképességét csak hajtóik ismerhetik, vagy még azok sem, mert ki tudja, mikor bicsaklik ki szegény pára lába... A versenypályán pénzéhes alakok osztogatják a tippjeiket csengő aranyakért, és igazából semmi garancia nincs arra, hogy az a tipp fedi is a valóságot! A fogadó odamegy, fizet egy tippért, feltesz valahány mithrillt egy gwuffra, aztán őrült őrjöngésben végigüvöltözi a futamot!

*Forgatom meg a szemem, mintha legalább az istenek és az egyház ellen való vétek lenne mindez. Hát, mi tagadás, számomra körülbelül olyan is. De folytatom, elnézve képzeletbeli hallgatóságom tömege felé.*

- Ekkor tehát az Érkező, aki fogad, egészen kifordul önmagából, állati módon üvöltve szurkol a fogadásában megjelölt hajtónak. De hát minek, amikor az úgysem hallja? Nem hallhatja tisztán, mert a sok szurkoló üvöltése egyetlen, érthetetlen zsibongássá fajul. Az Érkezők egymást lökdösik, a zsebmetszők megszedik magukat, amíg mások a pályát figyelik árgus szemekkel...

*Pár pillanatra odaképzelem magam is egy ilyen versenypálya nézőterére, és beleborzongok. Rémes lehet!*

- Azután... A verseny végén kiosztják a nyereményeket, már ha nyer valaki... Aki igen, az szerencsés, és semmi egyéb, mert az a gwuff, aki most első, az lehet legközelebb az utolsó is. Ha bízni lehetne az állatok teljesítményében, akkor más lenne a helyzet, de nem így van. Tehát, aki nyer, az megtöbbszörözi a feltett mithrill mennyiségét, és vérszemet kap, legközelebb talán még többet tesz fel, kapzsivá válik, és hajszolni fogja a nyeremény utáni vágy. Aki pedig nem nyer, annak elúszik a pénze. Ahelyett, hogy például élelmet venne a családjának, elkölti a gwuffpályán a keresetét, de ez nem szegi kedvét, csak tovább tüzeli, felbőszíti, hogy legközelebb is megpróbálja, hátha akkor már nyer... Ördögi kör ez, belépni könnyű, de kiszállni nehéz. Kevés adat van legalábbis arról, hogy a kezdeti veszteségek után valaki kiszállna. Sőt... Olyan eset is ismeretes, amikor a vesztes fogadó keserűségében felkeresi a tippadót, visszakövetelve pénzét, annak jogán, hogy átverték. A fenyegetőzés sem ritka!

*Vázolom elképzeléseimet a fogadás kártékony hatásáról, és elhallgatok, átadva a szót Heroldnak. Kíváncsi vagyok az ellenvéleményre, noha kétlem, hogy meg tudna győzni az igazáról.*

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harolson Herold #288655- 09.14 09:43:52 - 505488 -

[ Egy-két héttel később ]

- Ha jól értem tehát, a gwuff verseny lenne a témában példánk... *jegyzi meg magának a lány kijelentéseit szóról-szóra, épp ahogy kimondta, elvégre ha nem fogalmazott tökéletes precizitással, máris nyerhet rajta fogódzót. Igyekszik tehát maga is támadási felületet csökkenteni, míg a másiknál a lehetőségeket feltárni.*

- Rendben. Marad nekem tehát az ellenvélemény, az alábbi szövegezés szerint: Amennyiben a legnépszerűbb "szerencsejátékot" vesszük górcső alá, a gwuff versenyt, úgy kijelenthetjük, az sem nem hazárdjáték, de még csak nem is szerencsejáték, hanem sportfogadás, ilyenformán sem nem illegális, sem nem kártékony, sőt egyéni és társadalmi szinten hasznos. *Suette ott követte el a hibát, hogy feldobta a magas labdát a gwuff versennyel, így tehát Herold már közvetlenül a tételmondatot is támadhatja, illetve a definíciókat. Nem lesz könnyű menet, de így igazán érdekes.*

- Nos, ha ez így megfelel, Öné a szó, tartsa meg kezdő beszédét, mintha amott egy hallgatóság ülne, s őket kívánná meggyőzni! *mutat a könyvtár távolabbi részére, hol üresen árválkodnak székek. A lányé a szó s a porond a bizonyításra.*

Fegyver: Embervadász dobótőr Páncél: Thrillion égi páncélja

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Suette Lienz #300467- 09.13 21:51:47 - 505319 -

[ Egy-két héttel később ]

*Nem tudom figyelmen kívül hagyni azt az enyhe mosolyt, ami átszínezi Herold arcát, s tudom jól, hogy nem csupán a sikerünk miatt derül fel, hanem a levél megszólítása miatt is. Sőt, vélhetően nagyrészt amiatt. De szóvá, minden isteneknek hála, nem teszi a kis malőrt, amiért hálás is vagyok, ahogy azért is, hogy nem is sejtem, miféle játékot űz gondolatban a nevemmel. Ha kiderülne, talán elájulnék megint, mert gyermekkorom idézné, ahogy akkor csúfoltak. Szúette... Igen, ez betalált, noha egyikünk sem tud a másik gondolatai között olvasgatni.

Herold felvetésére aztán csak megvonom a vállam, a borokhoz még kevésbé értek, mint az üzlethez, csak azt tudom, hogy szőlőből sajtolják, és hogy alkohol, ami csúfot űz az Érkezőből. Szigorú elveim közé tartozik hát az is, hogy szeszt soha, semmilyen körülmények között nem iszom! Egyfelől azért, mert elhülyül tőle, aki issza, másrészt meg, az íze pocsék. Gondolatban azért még hozzáfűzöm mentorom kérdéséhez, hogy vajh miért ragaszkodnak egyesek a borhoz..?

Aztán csak bólintok. Ez ügyben tehát nem lesz más dolgom, mint várni az indulás napját, és talán áttanulmányozni némi irodalmat e témakörben. Valamint felidézni magamban mindazt, amit eddig e férfiútól tanultam.

Ám most, ahogy ő is említi, rá kell térnünk választott témámra, hogy alaposan megvitassuk azt. Bólintok hát, kényelmesen elfészkelem magam a széken, és reménykedem, hogy mentorom nem szerencsejátékos maga is, nem szeretném megbántani ugyanis esetlegesen éles véleménynyilvánításommal.*

- Az állításom tehát... A szerencsejáték ártalmas "szórakozás".

*Ejtem ki a szórakozás szót némi rosszallással, éreztetvén, hogy e tézissel messzemenőkig egyetértek. Egy pillanatig hatásszünetet tartok, hátha van valami hozzáfűznivalója így kapásból, aztán elkezdem kifejteni, hogy miért gondolom így.*

- Kifordítja az Érkező bukszáját, és a lelkét egyaránt. Arról nem is beszélve, hogy a gwuffokat így meghajtani állatkínzás.

*Elhallgatok megint, időt hagyva bölcs mentoromnak, hogy elképedjen merész állításomon.* 

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harolson Herold #288655- 09.13 20:54:33 - 505269 -

[ Egy-két héttel később ]

- Jó napot! *köszönti, kit maga is meglehetősen nőies formának lát, de mint majd olvashatja a levélben, bizony kétségtelenül leurazták. Ha még Szúette Linzer-ként szignózta volna szépen ívelt írását, tán még megértené a félreértést, no de így... Mindenesetre egyelőre ott tart, hogy kétrét hajtja a napos lapot, s int, üljön csak le vele szemben. De mi késik, nem múlik, s ha kezébe kerül a válasz, olvassa a levél tartalmát. Csak mosoly jelzi a kezdeti fiaskót, hogy jutott tudomására, de nem akarja ezt a nyerget meglovagolni. Összességében elégedettek lehetnek.*

- Remek munka, s kedvező választ nyertünk. Bár, hogy miért ragaszkodnak egyesek az édes borokhoz... *ez megint kritikus kérdés a nagymester előtt, ki vallási kérdésekben nem igen ismert eretnekséget, de ízlés terén igen.*

- Akkor már csak az indulás idejét kell kitűznünk, majd jelzem, mikor is állunk rá készen. Most azonban... *teszi el a levelet, s térnek tehát rá a tanmenetre. ~Szerencsejáték, igen...~*

- Halljam tehát állítást, mi mellett kardoskodik!

Fegyver: Embervadász dobótőr Páncél: Thrillion égi páncélja

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Suette Lienz #300467- 09.13 12:25:14 - 504947 -

[ Egy-két héttel később ]

*A könyvtárba igyekszem most is, ahogy minden reggel, sovány reggelim elköltése után. Némi kétszersült, s egy csésze tea a korai menü, minden áldott nap, de én nem is vágyom többre. Minden gyomorkorgásért kárpótol az a temérdek olvasnivaló, amivel leköthetem a figyelmem a Rendház legszebb, legjobb, legszentebb helyiségében.

Öltözékem most is ugyanaz a mindennapi viselet, amit rajtam megszokhatott bárki. Bár, ezúttal a szoknyám szürke, a blúzom fekete, s kivételesen még egy barna mellény is ékeskedik rajtam. A hajam pedig a szokásos félcopfba kötöttem. Lassan állandó berendezései tárgyává válok a könyvtárnak...

Kezemben levelet hordozok, felbontva, ajkaim szegletében bizonytalan félmosoly járja táncát, mintha nem tudná eldönteni, hogy odaköltözzék-e avagy sem. Mentorom számára kisvártatva ennek oka is ki fog derülni. Leuraztak, csak így egyszerűen, noha azt képzeltem, hogy nevem nem hagy majd kétséget afelől, hogy nő vagyok. Mert, hogy illően aláírtam én azt az irományt, amit pár hete postára adtam Mara M. Jaden részére, s amire a válaszküldeményt most ujjaim között szorongatom.

Aztán van más oka is ennek a bizonytalan érzelemnek. Mostanra sikerült nagy nehezen témát választanom, olyat, ami vita alapját képezheti, s aminek egy mondatba foglalt tételét megvédhetem majd. Harolson úrnak már tudnia kell, hogy a szerencsejáték az a téma, s hogy választott tézisem szerint az kártékony hatással van az emberi jellemre. Adtam hát időt a felkészülésre neki, s jómagamnak is, azzal, hogy megvitatjuk a dolgot, miután Mara Jaden válaszlevele kezünkbe kerül.

Hát eljött ez a nap, s miután még sebtiben összekaparom zűrzavaros gondolataim, halkan belépek a könyvtárba, Herold után kutatva. Valószínűleg úgy találok rá, ahogy eddig mindig: egy kényelmes karszékbe kövülten, újságot olvasva. De akárhogy is találjak rá, láttán nyomban eszembe ötlik legutóbbi találkozásunk néhány zárszava a lovagi becsületszóról, és az előzetes tippről. Aztán rögtön az emlék köré gyűrűzik pár új gondolatom, kicsit átértelmezve ezen dolgokat.*

- Herold úr!

*Köszönök rá, s egy pillanatra felderül az arcom, elvégre mindig örülök bölcs mentorom látásának. Aztán orrom elé emelem a levelet, hogy egy pillanattal később átnyújtsam neki, hadd olvassa el, mielőtt még bármiről is szót ejtenénk.*