Időpont: corvusi időszámítás 627. év A Gnómok hava 30. nap (2010.09.30. - 10.12.)
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Smigli Bokfarson #183515| 10.12 10:20:11 | 304677 |
[ Ötbánya felé.]
* Szerencsére, hogy a fellépésének meg lett az eredménye. Valahogyan nem
volt hangulata egy csapat ideges törpével veszekedni esetleg csapásváltásba
keveredni mert esetleg kémnek nézik őket. Mondjuk ez azért tényleg nehéz lett
volna hiszen a hátuk mögött félig hullaszerűen mozgó de még mozgó Öbli lándzsás
csapat eléggé biztos pont volt. Nameg a hivatalos megbízólevele amiben az állt,
hogy ugye menjen el a városba diplomatának. A Tanács pecsétjével ellátott
passzusban volt benne mi is a dolguk. Amit persze nem lesz könnyű megszerezni.
Szóval amikor a törpök ketté váltak és az egyik csapat ment harcolászni míg a
többiek kísérték őket elmosolyodott és újra felült a bakra.*
- Akkor menjünk. Indulás fiatalok.* Adta ki a menetparancsot, hogy végre
valahára elérhessék a várost és megkezdhessék ezt az egész tárgyalási
folyamatot aminek a végén remélhetőleg mind a két fél győztesen fog
kikerülni... ha már a háborús helyzetben nem lehet.
Fegyver: Ötbányai hajítóbárd Páncél: Lovagi teljesvért
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Morganus Yl Chays #286617| 10.12 00:32:24 | 304624 |
[Ötbánya felé]
- Hogy az a... *tapasztalja, hogy egyeseknek égne a munka a keze alatt,
valami tűzgolyóbis formájában, mit szántak volna nekik, csak úgy barátilag.
~Medri mágikus manusok...~ mormogja magában, mint máskor. Az akció viszont
gördülékenyen halad, hamar legyűrik az ellent, ahogyan azt kell. Amint elül a
harc heve, megszemléli, miként zárult az egyenlegük - sebesülteket láthat, s
nagy sajnálatára, egy halottat is. Int a körötte állóknak, hogy vegyék magukhoz
elesett bajtársuk testét:*
- Hősi halottunk, illően bánjunk hát, hátrahagyott porhüvelyével. Vállra
vele! *s bebizonyíthatják, mire képes a gyakorlat és lelemény, alkotni
lándzsákból és pajzsokból, test hordozására. Maga sem látja értelmét
üldözésnek, de nyilván nem is lenne hozzá, senkinek sem kedve. Viszont másban
lenne dolguk, s ezt szóvá is teszi a parancsnoklónál:*
- Százados úr, derék munkát végeztek! A felderítők nézzék még át a
medriek táborát, találnak-e írásos utasítást, térképet, bármit, ami a háborúval
kapcsolatos. S ugyancsak, a foglyokkal csínján bánjunk, lehet köztük tisztféle
is, kit majd Ötbányán, kérdésekkel elhalmozhatnak... *azt mondjuk, nem akarja
elképzelni, milyen egy törpe, ha kifaggat, számára gonosztevőt. Fájdalmas lehet
a folyamat, véleménye szerint...*
- No, itt végeztünk. *mondja, félig Myrlának is, s a csapatrésszel,
mehetnek Ötbánya városába. Ha útjuk hátralévő része, békésen telik, legalább
lesz ideje rá, hogy számot vessen az eddigiekkel...*
Fegyver: Hatásvadász Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
sziklaöbli had (Mesélő - Asmodeus) #294536| 10.10 14:48:47 | 303708 |
[Ötbánya felé]
*Az ötbányai törpék meghallgatják az elfet - a gyanakvás viszont Smigli,
fajtársuk érkeztével enyhül valamelyest, noha hallottak róla, hogy a medri
fattyak között áruló törpék is találhatóak, akik a saját népük ellen emeltek
fegyvert, s csatabárdjaik élét saját testvéreik vére szennyezi, lealacsonyodva
a sötételfek szintjére.
A mogorva ábrázatok sötétebb árnyalatot vesznek fel a rossz hír hallatán,
de valahol számítottak Patakmellék elestére... nem tanakodnak sokáig, egy
tucatnyi csatabárdos indul a völgy irányába, a maradék elkíséri Ötbányáig az
öbli hadat.
...
A felderítők nyomában megindulnak a lándzsások is, s pillanatok alatt
felbolydul a tábor, szanaszét szaladnak a medriek...
@_Morganus Yl Chays: a nagymester is beleveti magát a küzdelembe, több
talpast is felborít, s azon kevesek egyikét is sikerül kibillenteni az
egyensúlyából, aki ellenállást tanúsítana - a képződő tűzgolyó egy sziklafalnak
vágódik.
@_Myrla Yl Chays: ha olyan kiváló fegyverhordozó, mint amilyen kiváló
harcos, Morganus jobbat sem kívánhatna... a nagymesterének oldalán vonul,
feldöntve azokat a medrieket, akiket a férfinek azelőtt nem sikerült volna.
Nyomukban haladnak az öbliek is, bántódásuk nem is eshet, s hamarosan
csak zsákként összeomló, a földön fekvő vagy feltett kezű medreik tarkítják a
`csatateret`...
Sikeresnek mondható hadmozdulat zajlott le, kisebb-nagyobb, de nem
halálos sebeket szenvedtek a sziklaöbliek, egyedül egy halott van az ő
oldalukon, a medriek oldalán óhatatlanul is többen vesztették életüket...
...egy tucat halott, három tucat fogoly, s még legalább két tucat medri
menekült a fenyvesek közé, akiket ha akarnak, üldözhetnek - de tán
felesleges...
Megindulhatnak Ötbánya felé ők is - bizonyára örömmel fogják fogadni
őket...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Fiontan Ambicatos #288430| 10.09 20:52:32 | 303439 |
[Ötbánya felé]
*"Mocskos hideg" gondolta, miközben Démon hátán lovagolt Smigli
mellett. "Ez a hely a pokol jeges bugyra." Órák lovaglása után egy
csapat törpébe botlottak. Nem látott még ennyi mélynövésűt egyszerre. Siona
egyből beszélni kezdett. "Ez a nő mindig ennyit fecseg? Akárcsak
Yanarra."
Smigli mester leszállt a bakról, ő pedig követte. Nyomatékosan, ugrásra
készen az öreg mögé lépett, Siona mellé. Kezét kardja markolatán pihentette,
ahogy gyilkos tekintettel mérte végig az előttük felsorakozó törpéket. Erős
alkatával és ragadozó tekintetével elég sokat jelenthetett felállása a
rőtszakállú mögött. Persze figyelme nem csak arra terjedt ki, amit átlag szem
láthatott. Elég jó embervadász volt ahhoz, hogy ismerje az árnylakók világát.
Az ő feladata pedig a nem látható támadók felfedése volt. Éppen ezért figyelt
mindenre. Aki megpróbálta lesből megtámadni a diplomáciai kontingens tagját,
főleg a vezérét, annak előbb vele kellett szembenéznie.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Smigli Bokfarson #183515| 10.09 20:19:05 | 303417 |
[ Ötbánya felé.]
* És így alakult, hogy a nagyobb csapat elindult a város felé. Igazából
nem volt hangulata senkivel beszélgetni inkább ténylegesen próbálta magában
rendezni a dolgokat. Kisebb sikerrel. De nem volt tovább érkezése gondolkozni
hiszen hamarosan egy másik fegyveres csapatba botlanak, pontosabban egy osztag
igencsak harcias kinézetű törpébe. Egy horkantással és egy mosollyal veszi
tudomásul a többiek megjelenését. Rég látott ennyi törpét egy csapatban. Szóval
amint először meghallotta a kőlavinaként gördülő szavakat leszállt a bakról és
teljes harci díszben kivont csatabárddal lépkedett a törpék sora felé. Ezt
azért tette mert a megjelenés sokat számított a törpéknél. Egy harcra kész,
mesteri kivitelezésű vértben és fegyverzetben lévő idős törpével teljesen
máshogy bánnak mint bárki mással. Szóval Siona mondja a maga kis dolgait ő meg
megáll egy kicsivel a lány előtt, a derekán megtámasztja a csatabárdját a másik
kezét is a csípőjére teszi.*
- Tán rossz alkoholt ittál ami a szemedre ment barátom? Mégis minek nézek
ki? Valami ostoba turbánosnak? Nem hinném.* Majd az elf leányzó felé int.*
- Igazat szólott a leány. Patakmelléket felprédálták. És egy csapat
lándzsásunk épp a támadók nyomára vadászik. Szóval nem ártana nekik egy kis
segítség. Mi pedig a város felé megyünk, hogy megbeszéljük a Négyekkel a
segítségnyújtást mikéntjét... szóval letennéd a fegyvert és átengednél? Esetleg
ha érdekel van nálunk egy kis ital is. Szóval ha pár legényed vagy te magad
velünk tartasz tudunk beszélni a helyzetről pár korty finom törpesör mellett.
Vagy ha arra van igényed olyan pálinkám is van ami lenyúzza a szőrt a
képedről.* Mosolyog a másikra. Régen élt és beszélt fajtárssal és csak remélte,
hogy eltalálta a megfelelő hangot.*
Fegyver: Ötbányai hajítóbárd Páncél: Lovagi teljesvért
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Ötbánya felé]
* A holtak között, a halott faluban töltött fagyos éjszaka óta Myrla
meglehetősen szótlan volt. Követte Morganust, és utasításait, de nem társalgott
senkivel. Kissé kialvatlanul baktatott Szellem hátán a csapat tagjai között
egész a "válaszútig".
~Menni Bányára, vagy követni a gyilkosok nyomait?~
A lány szíve szerint az első lehetőséget szerette volna, hisz úgy vélte,
a tanács tárgyalni küldte őket, nem beavatkozni a két Érkezők lakta város
harcába. Így aztán kelletlenül veszi tudomásul, amikor Morganus nagymester úgy
dönt, a csapat kettéválik, ők a feltételezett medri támadók nyomába erednek.
A delegáltak többsége a Smigli Bokfarson vezette, Ötbányára továbbhaladó
csoporthoz csatlakozik,és indul el eredeti céljuk felé.
Myrla sóváran néz utánuk, de mivel az ő felettese, elöljárója, és
nagymestere Morganus, maga pedig néki fegyverhordozója, így természetesen a
férfi mellett marad, továbbra is annak parancsszavára figyelve.
Amint a felderítők jelentése megérkezik, ők pedig megindulhatnak, a lány,
a kapott utasításoknak megfelelően jár el.
Hatásvadászát használva igyekszik feldönteni és leszerelni az elébe
kerülő medrieket, miközben az Elfeledett Erő pajzsát tartja maga elé
védekezésül, ha komolyabb ellenállásba ütközne, legyen, mi védheti.*
Fegyver: Hatásvadász Páncél: Elfeledett Erő pajzsos vértje
Myrla Yl Chays Öklelés csele sikerült.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Morganus Yl Chays #286617| 10.09 01:12:51 | 303127 |
[Ötbánya felé]
*...kis kitérővel. Viszont ezúttal, még a kérges szívű nagymesternek sem
lehet rossz szava, sem a századosra, sem kiválogatott embereire. Minden pont
úgy tesznek, amit kell, dolgoznak mint egybeillő fogaskerekek, olajozott
gnómkütyüben. ~Az alapokat nem csak ismerik, de tudják használni is. A Wulfus
család öröksége, élőbb mint valaha...~ gondolja, ha már a nyéllel támadást ily
gyönyörűen bemutatják, kik a sziklaőr kiképzés tananyagát, most kobakokon
prezentálják.*
- Élve kellenek... Gyerünk, kapjuk el őket! *ennyit jegyez csak meg
Anatolnak, aki adhatja is ki a parancsot, bekerítésre, lefegyverzésre, foglyok
ejtésére, ahogy jónak látja, az adott helyzetben. Morganus maga, ha a dolog
elkezdődik, nem marad rest, Mocskossal keríteni kezd. De alabárdját csak
végszükségben használja, inkább feldönteni, legázolni igyekszik azt a medri
talpast, ki esetleg menekülni, futva próbálna...*
Fegyver: Hatásvadász Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
Morganus Yl Chays Öklelés csele sikerült.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Siona Del Athor #19484| 10.08 22:08:51 | 303030 |
[Ötbánya felé]
*Smigli mellé zárkózik Sármossal és Fiontannal, és még Sidhielék is velük
tartanak. Remek, bár igazság szerint azt is szerette volna, ha Morganusék
jönnek. Hisz akkor a medriek eltűnhettek volna talán, míga törpék felfedezik a
gyilkosságot... Nem, nem, hisz a medrieknek meg kell fizetni a tetteikért.
Ambivalens érzések kavarognak benne, amikor felbukkannak az alacsonyra
nőtt tesztoszterongombócok. Mélyet sóhajt, és belátja, ezúttal nem volna
szerencsés varázserejét használnia. Inkább eltartja kezét a harci kalapács és a
tőr markolatától, megveregeti a gwuffja nyakát, és lecsusszan a nyeregből.*
- Jó uram, ne támadjatok! Nem ellenség, hanem követség vagyunk. A nevem
Siona Del Athor, a sziklaöbli Démonhold klán erdőjárója. Engedd meg, hogy
bemutassam társaim: Smigli Bokfarsson mester és Fiontan Ambicatos a Démonhold
kötelékéből, Sidhiel Anum és társa a Szellemsárkány tagjai közül, és jó negyven
főnyi lándzsás bajtárs a sziklaöbli hastestből. Társainktól alig pár órája
váltunk el, akik egy számotokra ellenséges hadtest nyomába eredtek. Sajnálatos,
de rossz hírt hozunk...
*Itt Smiglire tekint, bátorítást várva, aztán belekezd. Az öreg törpe
majd kijavítja, megerősíti, ha akarja. Persze, ha leintik, hogy átveszi Smigli
a stafétabotot, elhallgat, és hátralép, de úgy illett, hogy valaki bemutassa a
társaságot. S ha folytathatja, a következő szavak hangzanak el.*
- Sajnálattal kell közölnöm, hogy az innen alig pár mérföldnyire húzódó
falut lerombolták. Morganus nagymester, a sziklaöbli küldöttség feje társaival
és a lándzsások javával a nyomukba eredt, hogy ne futhassanak meg, míg mi
értesítjük a város haderőit érkeztünkről és a baljós történésekről, remélve,
hogy mihamarabb erősítést kaphatnak a városbeliektől Morganus harcosai...
Fegyver: Nehéz harci pöröly Páncél: Árnyak Oltalma Másik kézben: Törött
hárító tőr
sziklaöbli had (Mesélő - Asmodeus) #294536| 10.08 19:49:37 | 302949 |
[Ötbánya felé]
*A döntés megszületik, a segédcsapat kétfelé válik, az egyik fele -
megközelítőleg negyven sziklaöbli lándzsás - Ötbánya felé indul, s
szerencséjükre a bércek között a szél se fúj, s noha így is hideg van, ezt az
egy kellemetlenséget leszámítva a csapat zavartalanul haladhat a város felé,
nem találkoznak `ellenséges` csapatokkal.
Azonban egy-két óra menetelés után más csapatokkal igen... méghozzá
szakállas alakulatokkal, akik bizony Ötbánya győzelméért küzdenek, s csakhamar
a sereg elé sietnek, megközelítőleg húsz csatabárdos törpéről van szó.*
- Há`, `ozt maguk me` mit keresnek itten, he? Öbliek? - *Veti oda
foghegyről a rangidős törpe, fenyegetően emelve meg a csatabárdját...
gyanakodva pillog a katonákra, nem nagyon hiszi, hogy igaz az, amit éppen lát -
a medri sarlatánok mindenféle cselvetésre rávetemednek, nem bízhatnak meg
senkiben sem.
...
A csapat másik fele - megközelítőleg hatvan sziklaöbli lándzsás -
Morganus döntése alapján a völgy felé veszi az irányt: útközben Anatol
parancsának megfelelően öt és öt felderítő indult előre, a hátramaradtak pedig
szintén két részre oszlanak...
...így mennek előre, nem észlelnek ellenséges ellenállást, de a fenyőfák
között már egy sátortábor kontúrjait láthatják, s köztük mozgó árnyakat.
Az első Érkezők a felderítőknek jutnak, a lándzsanyelek tarkókon
csattannak, nem ölnek, ha nem muszáj... a medriek mintha nem számítottak volna
arra, hogy a hátuk mögül érkezik támadás, a huszonöt-huszonöt lándzsás most
megindulhat.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sidhiel Anum #22811| 10.08 08:11:30 | 302660 |
[Patakmellék elhagyása]
*Végre itt a reggel. És indulnak is tovább, már alig várta. Az nem is
lehet kétséges, hogy esze ágában sincs semmiféle harcba bocsátkozni itt. Smigli
mellé áll ő is, hiszen tárgyalni jöttek, diplomáciai küldetésre. És gondoskodik
róla, hogy szeleburdi unokahúga is vele tartson.*
Fegyver: Hétpróbás hajítóbárd Páncél: Thrillioni vért
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Smigli Bokfarson #183515| 10.07 21:51:38 | 302495 |
[Patakmellék elhagyása.]
* Lassan elindultak de ebben nem volt köszönet. Hiszen a velük tartó
csapat nagy része zöldfülű újoncból tevődött össze és ezek a tejfeles szájú
gyerkőcök nem voltak képesek.... Mindegy, a törpe mester nem foglalkozott velük
többet. Majd hamarosan olyan dolgokat kellett tapasztalniuk amit nagyon nem
akart. Nagyon úgy nézett ki, hogy egy ellenséges csapat nyomait találták meg és
mit adj isten, Morganus és az Öbli parancsnok egyből olyanná válik, mint a vért
szimatoló fenevad. Ez nagyon nem tetszik neki hiszen a főkapitány egyértelmű
parancsa volt, hogy csak akkor keveredjenek harcba ha szükséges. Ezen parancs
kiosztásakor ő maga is ott volt. De hát mit tehet ő: Morganus keze alá lett
beosztva a kontingens így ha amaz harcolni akar hát tegye. Csak remélni tudta,
hogy nem fognak felesleges veszteségeket szenvedni. Így hát csak bólint a másik
szavaira.*
- Ám legyen. Ha nem Érkező vért kellene esetleg oltanom engem sem
tarthatná vissza.* Az előző esti látvány sajnos ebben a dologban tökéletes
pacifistaként hozta létre. Szóval már épp kezdte volna megcsördíteni a szekere
ostorát amikor Siona is megjelenik és megkéri, hogy a városba mehessen. No ez
nem lepi meg, hiszen a felderítő inkább volt gyógyító-mágiahasználó, mint
harcos... de valamiért ez nem tetszett Morganusnak. Nem mondta ki, sok jelét
sem mutatta de valami a szemében... a mester kora miatt megérezte ezt. De mást
megint nem tett csak olyan szúrós szemeket meresztett a másik felé, mint egy
apa tenné ha bántják a lányát. Mert az öreg számára az egész klán a gyermekei
tömkelege volt. Ahogyan a rokonáé is aki anno önként áldozta fel magát Zujm
oltárán azért, hogy megvédje a klánt. Szóval magához vonzotta az elf lányt,
intett a mélységi Fiontan felé aki időközben jelent meg mellettük és elindult a
város felé.*
- Azért vigyázzatok magatokra.
Fegyver: Ötbányai hajítóbárd Páncél: Lovagi teljesvért
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Fiontan Ambicatos #288430| 10.07 20:39:52 | 302434 |
[Patakmellék elhagyása]
*Két út volt előttük. Neki azonban megvolt a feladata. Smigli mester
személyes testőrének nevezte ki magát, vagyis ő oda ment, ahova a törpe.
Függetlenül attól, hogy mit akart tőle a Szellemlovag. Nyomatékosan a mester
mellé sorolt Démonnal. Láthatólag Siona is együtt akart maradni a
rőtszakállúval. "Diplomatának jöttünk, nem bosszúállóknak. Nem a mi
harcunk." gondolta közben. Pedig jó lenne már egy kis harc...*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Morganus Yl Chays #286617| 10.07 13:40:16 | 302192 |
[Patakmellék elhagyása]
- Parancsoljon! *s hallgatja a rövid mondandót. Kicsit fanyalogva veszi
tudomásul, hogy csak ahhoz fűlik a rettenthetetlen fejvadászoknak foguk s
kedvük, merre szívük szottyan, de ő nem fog senkire semmit ráerőszakolni,
parancs erejével, mert nincsen rá felhatalmazása. A diplomáciai kontingens
kísérete, valóban a kocsik védelmére lett kirendelve, azok meg mennek egyenest
Ötbányára, így a lány éppen teszi akkor is dolgát, ha a másik felét választja a
helyzetnek, a könnyebbiket.*
- Beszélje meg felettesével, én ebben nem dönthetek... *mondja kimért
hangon, s ezzel tehát, irányítja Smiglihez. A század dolga, viszont külön lapra
tartozik, mert a sziklaöbli lándzsások Ötbányára, jöttek elvileg és
ténylegesen, segíteni, nem csak díszben állni, glédában ólomkatonáknak.
Morganus is csak azért tartana velük, mert az "ezredes" maga a
megtestesült határozottság, csak épp szájába kell adni, amit elrendezhetne
éppen, felelős vezetőként, maga is. A pormedriek kapcsán pediglen, a nagymester
nem érez mást ebben a pillanatban, mint hogy ezt a meccset az ötbányai erőknek
kell amazokkal, elrendezniük. Ezért is fontos, az erősítés mielőbbi ideérte, ők
csak vadűző kopók lehetnek, a vadász segítségére...*
Fegyver: Hatásvadász Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Siona Del Athor #19484| 10.07 11:43:23 | 302137 |
[Patakmellék elhagyása]
*Figyeli a szavakat, a tetteket, és a felderítőkkel tart ma is, ahogy
tette ezt végig az út során. Morganus döntéseit nem hivatott megkérdőjelezni,
és nem is fogja, így amikor elküldi Smiglit az emberek egy részével hamar a
küldöttség vezére mellé szegődik.*
- Nagymester, egy szóra!
*Ha engedélyt kap kérdezni, belekezd. Ha nem... Akkor csak egyszerűen
csatlakozik Smiglihez, és megússza a vérontást.*
- Uram, szeretnék a városba tartókkal menni. Kérem!
*Ha harc lesz, nem akar benne részt venni. Semmiképp. Ő úgy fogta fel a
küldetését, hogy tárgyalnak, és csupán végszükség esetén bocsátkoznak harcba.
Túl sok pordereit ismer és szeret ahhoz, hogy ellenük harcoljon... Még a
látottak után is. Siona a végét akarja a harcnak, nem tovább szítani azt, és ez
látszik arckifejezésén is.*
Fegyver: Nehéz harci pöröly Páncél: Árnyak Oltalma Másik kézben: Törött
hárító tőr
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Morganus Yl Chays #286617| 10.06 23:48:10 | 301990 |
[Patakmellék elhagyása]
*Mi tagadás, úgy aludt, mint a bunda, a szuszogó bundáson, ki született
gwuffnak. Az éjszaka tehát békésen telt, s leszámítva a füstszagot, a jeges
szélben szálló hamut, jobbat nem is kívánhatott volna. Az elgyötört újoncokat
látva, szinte kedve lenne csodálkozni. ~Ezeket meg mi lelte, csak csirkecombot láttak
sütve, de tyúk nyakát is, otthon csak cseléd metszi el?~ mormog egyet a
fiatalság alkalmatlanságán, nem mintha oly öreg lenne maga, legfeljebb csak
természetét tekintve. Mindenesetre, szedelőzködnek, ő is hamar nyeregben terem,
s Mocskos révén, körbejárja a gyászos terepet, megnézni, rendben volt-e minden.
S aztán, indulnak tovább...
Az idő közben elhalad, s ők megközelítik ténylegesen, Ötbányát havasai
által. A jelentések előkészítik őket egy nehéz kérdésre, mire megfelelniük,
korántsem könnyű. És hiába néz rá esdeklő, macskaszemekkel a drága
"ezredes", úgy sem lesz okosabb, sem pedig kedvesebb. S bár nem
szeretné a csapatot megosztani, úgy látja, -talán tévesen-, helyesnek:*
- Uraim, s hölgyeim is persze, két külön ösvény, mely vezetne minket
másfele. Jó Bokfarson uram, megtenné, hogy a kocsik vonalát, az újonc
katonákkal, bevezeti Ötbányára, épben s biztonságban? Úgy dülöngélnek, mintha
szél fújná bennük a lelket... *s hozzá tenné meggyőződését, miszerint ~még egy
élőholt is szebb, mint ezek kialvatlanul~. Kétli, hogy terepen meg harcban,
segíthetnének ilyen állapotban, inkább csak hátráltatnák, mire menne a másik
fele a csapattal, a tapasztaltabbakkal.*
- S kérem, adja át rögvest a történtek hírét a helyi erőknek, s kérjen
erősítést nekünk. Mi követjük nyomaikat, s meglátjuk, mire jutunk. Nem akarnék
feltétlen harcot erőltetni, főképp, ha nálunknál többen vannak... *de érti
ebben azt is, hogy ha viszont elkerülhetetlen, jól fenékbe rugdalja, a
tevetejet szopikálókat. Van is rá indoka:*
- Nem tudom, miképp áll most a háború dolga, de ha ezek a kurafik
kölcsönösen megállapított harcszünetben követték el galádságukat, bűnük
kétszerte súlyosabb! S akkor, jajszó lesz nékik érszük és kárhozott lelküknek!
*mondja ingerülten, majd a kimondhatatlan nevű Angelopoulos-ra tekint, hogy
szerinte jó lesz-e ez így. Végtére is, azt javasolta az imént, amaz engedje el
a zöldfülűeket, városba aludni, míg ők kint a hidegben, settenkednek valamiféle
háborús bűnös bagázs nyomában. Vagy tudja a gwuffganéj, mi is történt egész
pontosan, Patakmellék elmúlt napjában...*
Fegyver: Hatásvadász Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
sziklaöbli had (Mesélő - Asmodeus) #294536| 10.06 19:59:59 | 301755 |
[Patakmellék elhagyása]
*A sereg indulásra készen.
A veteránok kipihentek, Anatol Angelopoulos parancsa szerint el is
helyezkednek a hadtest szélein, az elővédben és a hátvédben, a felderítő
szakaszokat is tapasztaltabb Érkezők alkotják, a frissen toborzottak viszont
kialvatlanak.
Karikás szemek, sápadt arcok, kékülő ajkak... megremegő térdek, nem
fogják elfeledni ezt az éjszakát, s tán unokáiknak is mesélnének róla, ha nem
lenne oly szörnyű az emlék, hogy majdnem mindannyian feledni kívánják.
Nem kéne, akár okulásukra is válhatna...
...vagy ki tudja, hány falucska fog elpusztulni, hány Érkező fog meghalni
Érkező keze által, amíg megtanulják, hogy egymásért, ne egymás ellen.
Nem csak most, hanem Corvus közeli és távoli jövőjében egyaránt.
A kora reggeli, s délelőtti órák eseménytelenül telnek, noha a felderítők
beszámolnak arról, hogy több ízben is felfedeztek arra utaló nyomokat, hogy
feltételezhetően a Patakmellék vesztét okozó csapatok is errefelé indultak.
Úgy dél tájában, javában a magaslatok felé tartva - a napsütés ellenére,
a szélcsend dacára a levegő egyre csak hűl - válaszút elé érkeznek: mehetnek
tovább Ötbánya felé, vagy letérhetnek az útról, követve a medriek nyomát.
Ugyanis bizonyos, hogy nagyobb csapatok egy közeli völgy felé tartanak,
de pontos létszámot sehogy sem tudtak kideríteni...
...az `ezredes` valahogy Morganus főkapitány mellé keveredik, mintegy
kérdő pillantást vetve rá, hogy mi a véleménye, vajh bekerítsék-e az...
ellenséget, ha Ötbányát jöttek segíteni, vagy igyekezzenek inkább a város felé.
A segédcsapat tagjainak véleménye megoszlik, az arcukra van írva.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Smigli Bokfarson #183515| 10.06 18:58:45 | 301677 |
[ Patakmellék.]
* Elfogadja a lány szavait és persze nem kényszeríti semmire ami az ivást
illeti. Maga sem iszik sokat csak épp annyit, hogy nyugodtabban pihenhessen
nameg, hogy végképp ne fázzon ezen az éjszakán. Lényegében össze is jön a dolog
és a reggel is elérkezik bármiféle atrocitás nélkül. Ez mondjuk kissé meglepi.
Főleg egy háborús helyzetben. De nem kéne, hogy épp most találjon rájuk egy
csapat turbános mert annak igencsak kellemetlen következményei lesznek. Szóval
amint látja, hogy a csapat szedelőzködik maga is nekiindul a dolgoknak.
Hamarosan már készen áll és indul is, hogy a lehető leggyorsabb módon
elhagyhassa ezt a gyászos helyet miközben reméli nem fognak még egy ilyen
faluval vagy egy egész hadsereggel útközben.*
Fegyver: Ötbányai hajítóbárd Páncél: Lovagi teljesvért
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sidhiel Anum #22811| 10.06 14:32:42 | 301520 |
[Patakmellék]
*Nem sokat szól az egész út során, és ahogy egyre közelebb jutnak
Ötbányához, és egyre egyértelműbbek a háború borzalmas jelei, úgy tűnik el
megszokott vigyora és nagy hangja is. Pedig ha egy Anum-lány elcsendesedik, ott
tényleg baj van. Megélt már sokmindent, de ehhez semmi nem fogható. Segíti a
csapatot, ahol tudja, de ideje nagy részét Vitanival tölti. Hát még őt hogy
megviselheti az egész. Álma riadozó, és nyugtalan. Csak érkeznének már meg,
bármire is érkeznek. S hogy mi lesz az után? Ki tudná megmondani...*
Fegyver: Hétpróbás hajítóbárd Páncél: Thrillioni vért
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Siona Del Athor #19484| 10.05 20:52:17 | 301298 |
[ Patakmellék.]
*Siona csak a susogásra hajazó énekének végeztével mászik le a fáról, és
Smigli pálinkáját is visszautasítja. Nem akarja megbántani a törpe főzőmestert,
de azt is tudja, most mindennél fontosabb a józan ész megőrzése.*
- Megbocsáss mester, de nem fogadhatom el. Én odafent elrendeztem
magammal a látottakat, és bár a természet rendje ellen való mindez, nem zavar
többé... a múlton nem változtathatunk, mások vétkeit pedig nem vehetjük
magunkra. Így csak az előttünk állóra koncentrálhatunk, és csak azt vigyázhatjuk,
amit utunkba sodor a Forrás, vagy jelen esetben a szikla.
*Figyeli a máglyát, majd int a törpének, térjenek vissza a faluba. A
reggel hamarabb érkezik, mint Siona remélné, és keveset tud pihenni, mégis
többet, mint a dal és a magányos percek nélkül tudott volna. Smigli közelsége
is megnyugtatta, és a tudat, hogy a törpe vigyázna rá, bármi történjen is...
Hajnalban az elsők közt ébred, és bundáját fázósan tekeri maga köré,
miközben Sármost is megeteti gyorsan, és friss, melegített hólével itatja.
Ötbánya már nincs messze, és Siona előre retteg, miként is fogadják majd
őket, ha nem csak követségként, de a rossz hír hozójaként is érkeznek.*
Fegyver: Nehéz harci pöröly Páncél: Árnyak Oltalma Másik kézben: Törött
hárító tőr
sziklaöbli had (Mesélő - Asmodeus) #294536| 10.05 19:59:59 | 301255 |
[Patakmellék]
*Érkező az Érkező ellen...
...az Ötbánya, s Pormeder között dúló háború elharapódzott, hiába
legyintettek sokan az elején, hogy ugyanolyan hatalmi villongásról van szó,
mint a múltban megannyiszor, most már nyilvánvaló, hogy átléptek egy bizonyos
határt.
A sziklaöbli segédcsapat derekasan viseli, annak ellenére, hogy nem csak
egytucatnyi újonc van köztük... ugyanis a város megvédésekor a veteránok
küzdöttek az első sorokban, a frissen toborzottak maradtak sértetlenek.
Többnyire.
Így nem meglepő, hogy páran nem bírják a bűzt, a látványt vagy magát a
tudatot... az első máglya meggyújtása után azt is hamar megtanulták, hogy
vágják el a holttestek inait, ha nem akarnak halálra rémülni a groteszkül
táncoló holtaktól.
Az éjszakai órák zavartalanul telnek el egyébiránt, a sereg java része
ennek ellenére nem igen tudja kipihenni magát, de ha nem hátráltatja semmi sem
a csapatot, akkor a leggyorsabb úton haladva nincs már messze Ötbánya.
Hamarosan hajnalodik, a messzi horizonton meg lehet pillantani az
ébredező nap első bizonytalan sugarait, a csillagok is halványodnak.
A táj csendes.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Smigli Bokfarson #183515| 10.05 10:51:25 | 300971 |
[ Patakmellék.]
- Én meg nagyon reméltem, hogy gobók. De sajnos öreg szemem megint
megcsalatott.* Mondja a látványtól most igencsak gyászos hangulatba került
törpe mester miközben lekászálódott a kocsijáról. A látvány és a szagok nem
érintik meg. Pontosabban nem úgy, ahogyan sokan másokat. Ő hozzászokott a harc
borzalmaihoz, vívják azt bárkik is ezért nem érzi, hogy ki kéne adja a
vacsoráját. De tudja, hogy ez sok. Ezért nem néz lesújtóan a katonákra, ezért
nem veti meg az érzéketlen Morganus-t és ezért néz szomorúan az elsiető Siona
felé.*
- Igen az. És méghozzá a szépséges de törékeny lelkületű fajtából.* Majd
észrevett valamit amit talán nem kellett volna. Vállai látványosan rogynak meg
majd szinte zombiként botorkál oda egy testhez és kutatni kezd rajta. Hamarosan
egy apró ezüst holmit halászik elő... és egy szinte ugyan olyat vesz elő a
saját szütyőjéből. Hangja fojtott és indulatoktól túlfűtött.*
- Ismertem. Berek fia Dungan... a klánomból való. Jó fejű gyerek volt,
értett a mesterségekhez de mint minden kurtaszakáll, a harcban akarta
megszerezni magának a hírnevet... és csak halált talált.* Ökölbe szorította a
kezét és indulatosan kifakadt.*
- Pokolba az egésszel. Pokolba mind a két várossal. Vajon hány ilyen
áldozat van mind a két oldalon? Hány barát, anya, szerető siratja épp a
kedvesét, szerettét, barátját mint én? Rengeteg. És oly mindegy, hogy medri
vagy bányai az illető. Ez az egész háború úgy értelmetlen ahogy van. Érkező a
szörnyek ellen, ne saját maga ellen hadakozzon.* Majd ő is otthagyja a
környéket de leginkább azért, hogy Siona mellett lehessen. Nem venné a szívére
ha a lánynak valami baja esne. Nameg Ishior a vérét venné persze csak Jaq után
ha nem vigyázna a rokonukra. Szóval amint elérte a fát ahol a leány van
felfüttyentett.*
- Gyere és egyél. És igyál is. Erre a látványra hasznos gyógyír a
pálinka.* Kínája szárított hússal és kenyérrel a lányt... nameg bitang erős
pálesszel... mert abban biztos volt, hogy ő el fog fogyasztani pár erő kortyot
a dugikészletből mert inni fog a barát egészégéért... hogy bejuthasson a
Vascsarnokba az ősei mellé.*
Fegyver: Ötbányai hajítóbárd Páncél: Lovagi teljesvért
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Morganus Yl Chays #286617| 10.05 00:29:27 | 300896 |
[Patakmellék]
- Én is a hobgoblinokra fogadtam volna... *mondja utólag, még Smigli
korábbi felvetésére, mert a faluba érve csalatkozniuk kell, pontosabban,
rosszabb a helyzet, mintsem gondolták volna, a kezdetben. A háború immáron nem
dajkamese, eredménye kész tényként, itt fekszik előttük, üszkös vagy épp
oszlásnak indult, tetemek képében. A szag nem zavarja Morganus-t, gyomra
mindent kibír, -ha már az olcsó grogot is képes meginni-, de az értelmetlen s
véres torzsalkodása városoknak, tudja bosszantani. Ami meg elégett, legalább
nem úgy büdös, legfeljebb ha füstös vonalakkal kúszik be, az ember
orrlukaiba... Némely katonák persze, másként gondolkodnak, az újoncok kibuknak,
öklendezve nagyokat. ~Ez is tűzkeresztség, ha azt vesszük~ gondolja a
nagymester, kiről hírlik, ismeri mi az a hidegvér.*
- Elflény, mi? *veti még oda Smiglinek, miután Siona elviharzik, érzékeny
lelkületben. Ami nem az ő hibája, inkább csak, Morganus érzéketlen, szinte
megtagadván őseit, kik voltak galamblelkű gyógyítók, más lovagi felmenői
mellett, persze.*
- Myrla, aludj a gwuffod mellett, én is így teszek, a falu másik végén!
Lovak legyenek azért védett helyen! Elfred, intézkedjen kérem, a kocsi s húzói
ügyében... *osztja hát el közvetlen bajtársait, de bízza mindenkire, hol talál
megfelelő menedéket. Annyi bizonyos, a termetes hím Mocskos, gesztenyebarna
bundájával, a legkiválóbb vánkos, ilyen lehetőségek közepette. Elvezeti tehát
hátasát, az egyik széli részre, hol találhat oly házat, mi legalább két
oldalról védett fallal. Maga is kiveszi részét a munkából, megtisztítja
körletét, halottat is cipel, s mert a törpe test, legalább kicsi, még ha nehéz
is súlyra - könnyű tehát húzni, főleg ha gwuffra köti. Utána pedig, a talált
cserép, korsó, esetleg üvegdarabkákból, felszórja a környék lehetséges
útvonalait mindennel, ami csöröghet, roppanhat és zöröghet, hogy legyen
hallomása, ha jönne valaki. S ha végez, visszatér Mocskoshoz, a romok között
elhelyezkednek, s a fekvő szőrtömegbe beletemetkezve, betakarózva, ő hamar
elalszik. Bízik az Ötbányán idomított harci gwuffjában, hogy ismeri még a
helybéli szagokat, s felriad előtte, ha közelít idegen s veszélyt rejtő,
valami. Még egy képesség, ami miatt lovak helyett, használ ilyen állatokat,
kifinomult szaglással, csordaszellemmel megáldva, harcias, küzdő természettel,
erővel túlélésre...*
Fegyver: Hatásvadász Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Siona Del Athor #19484| 10.04 21:42:45 | 300793 |
[Patakmellék]
*Siona nehezen viseli a történteket. A látvány nem olyan, mint amit
megélt már Öbölben: itt nem szörnyek és Érkezők harcáról volt szó, itt törpék
és medriek ölték egymást.
Medriek, akiknek majdnem segítséget nyújtott. Medriek, akik vendégül
látták és barátaiknak nevezték őket. Törpék, akikhez követségbe érkeztek...*
- Én ezt nem bírom. Morganus, Smigli, odakint leszek, a tábor peremén.
Inkább a fák közt, mint itt...
*Fejét megrázva a tábor szélére rohan. Nem akarja látni a máglyát, ám
annak fénye követi mindenhová, és beférkőzik a szemhéjai alá is. Végső
elkeseredésében nem tehet mást, ahhoz a fortélyhoz folyamodik, ami gyerekkora
óta megnyugtatta.
Az első magasabb fára felkapaszkodik, gyakorlott mozdulatokkal, egyre
feljebb. Kiváló leshely, és megfelelő menedék a kíváncsi tekintetek elől. Amint
felért, lelkének, de még inkább gyomrának háborgása enyhül kissé. Megpróbál nem
a történtekre gondolni, sokkal inkább a feladatára. Épp ezért, hogy lelkét is
megtisztítsa, és a természettel eggyé válhasson, megszólítja a fákat, és
hagyja, hogy nyugalmuk erejükkel együtt itassa át testét.
A természet érintése mindig is így hatott ár, és most sincs ez másképp.
Gyógynövényekből készült tégelyt halász elő egyik kis szütyőjéből, és gyakorlott
mozdulattal von egy csíkot orra alá. Így a természet koncentrált aromáit érzi
csak, nem a máglya gyomorfacsaró bűzét. S eztán kezd csak bele a susogásba, a
fával való eggyéválásba...
Amint kész, az éjszaka már az övé. Az első felében legalábbis őrködik, s
csak eztán, gondosan közelíti meg a tábort, hogy felismerhessék: nem ellenség,
barát és társ ő. Csak eztán tér nyugovóra... Már persze ha addig nem történik
semmi különleges.*
Fegyver: Nehéz harci pöröly Páncél: Árnyak Oltalma Másik kézben: Törött
hárító tőr
Siona Del Athor a Fák dala bűbájt sikeresen alkalmazta.
sziklaöbli had (Mesélő - Asmodeus) #294536| 10.04 19:59:59 | 300680 |
[Patakmellék]
*Anatol Angelopoulos egy mosollyal nyugtázza a tréfát, mintha citromba
harapott volna, ami a kérdés miatt van, de nincs ellenvetése, s lassacskán
megindulnak a hajdani Patakmellék felé, nem is telik bele egy fertályórába, s
meg is érkeznek...
...a látvány lehangoló.
A legtöbb ház beomlott, vagy kiégett, szerteszét hevernek a kövek és a
fák, a véráztatta földön halmokban hevernek a hullák... nem kell jó
megfigyelőnek lenni ahhoz, hogy megállapíthassák, nem szörnyhorda végezte a
pusztítást.
Érkezők voltak.
Nyílvesszők a törpetestekben, kardcsapások, s gondos szúrások... azt is
hamar felfedezhetik, hogy csak e faj képviselői feküdnek a földön, s mind
férfi, ebből pedig egyenesen következik, hogy a falut előtte kiürítették, s
katonai táborként funkcionált.
Patakmellék főterén egy hatalmas máglya kialvó hamvaira akadhatnak - nem
csak nekik jutott eszükbe a holttestek elégetése, vélhetőleg a medri (?)
elesetteket búcsúztatták el, s most orrfacsaró bűz terjeng.
Ennek ellenére a katonák elkezdik kiépíteni a táborhelyüket, sok
használható holmira nemigen akadnak, vélhetőleg előttük elvittek mindent,
azonban egynémely ház alkalmasnak bizonyul, s a cserépcsapdára is van anyag.
Az alkony beköszöntött, s leköszöntött, a holttestekből rakott máglyák is
lángra kaptak, csak arra kell vigyázniuk, hogy nehogy elterjedjen a tűz -
mindez gyomorforgató bűzzel is jár, de az biztos, hogy megfagyni nem fognak.
Viszont cserébe nem egy, s nem két katona látja viszont a vacsoráját... s
nem is lesz oly könnyű az égett vagy kevésbé égett dögszagban aludni, a
`kivilágított` faluban, aminek fényei éjféltájig töretlenül lángolnak.
Egyelőre nem érte atrocitás a csapatot, de éppen elég kellemetlen így is
a helyzetük, a feszültség szinte tapintható.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Siona Del Athor #19484| 10.04 12:33:12 | 300486 |
[Patakmellék]
*Siona bólint egyet. A falu talán tényleg védhetőbb lesz, mint a híd lett
volna. A felderítőpk közé léptet hát megint, miközben Smigli mellett megtorpan
rövid időre.*
- Akkor ma a törpe mester mellett alszok én is, ha nem osztanak be
őrségbe éppen... Remélem, nyugodtabb álmunk lesz, mint azoknak a
szerencsétleneknek. Nyugodjanak békében!
*Azzal már léptet is tovább, és Sármos nyergében vélhetően az elsők közt
érkezik meg a falucskába. A gwuff nyergéből lepattanva ered dolgára, kezében
harci pöröly és tőr, ha esetleg valaki, vagy éppen valami rosszban sántikálna.
Érzékeket élénkítő varázst mormol magában, hogy ha kell, akár távolról is
kiszúrhassa a rejtőzködő ellenséget, és így lát neki a Morganus által leírt
ténykedésbe, a katonák segítségével...Remélhetőleg az egy óra, amit a
nagymester határidőül szánt nekik, most hamar kitelik, és eredményesek lesznek
majd.*
Fegyver: Nehéz harci pöröly Páncél: Árnyak Oltalma Másik kézben: Törött
hárító tőr
Siona Del Athor Sasszemek varázslata sikerült.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Smigli Bokfarson #183515| 10.03 22:44:08 | 300371 |
[Patakmellék]
* Ő maga csendes útitárs. Egyedül azokkal foglalkozik akik vele is
foglalkoznak. És ezek valszeg csak a klánja tagjai. Hiszen ki a franc akarna
egy mogorva képű öreg törpével foglalkozni aki büntetésből van itt? Nahde
mondjuk tudja, fontos a feladat és ha elbaltázza a dolgot akkor otthon kapni
fog a fejére. Ezért ha kelleni fog biztosan ki fogja mutatni a foga fehérjét.
Ahogyan kezdi is amint kezdik végre elérni Ötbánya környékét. A többiek
látványosan fáznak... míg az öreg már csak a heccelés kedvéért és csak egy
vastagabb nadrágban és egy ujjatlan zekében, fütyürészve, pipázgatva és a sörét
kortyolgatva ül a batárján és vezeti azt. Mindent hall és mindent lát: azt a
gyászos falumelléket is ahove megérkeztek. Szortyint egyet és kiköp maga
mellé.*
- Hát itt sem fogunk meleg ágybetéte és forró húst szerezni... hacsak mi
nem teszünk érte.* Majd fogja a batárját és Morganus és az öbli tiszt mellé
vezeti azt. Ugyan ő volt a főkapitány személyes megbízottja, ő szedte össze a
katonákat is de Jaq megmondta a tutit: a nagymester vezeti a katonákat. Ezért
sem fog beleszólni semmibe, bár ez a helyzet most nem is követel ilyesmit.
Inkább csak vidáman dúdolászva érkezik meg és nézi mivel is hozta össze őket a
rosszsors majd hangot az érzéseinek.*
- Ezekben az időkben minden szörny felbátorodik a hegyekben. Nem érdekli
őket, hogy sokan vagyunk és fegyveresek. Szűkös a hegyekben a tél, képesek
bármit megtenni az ételért. És ahogyan látom a mocskos zöldek meg is tették.*
Figyeli a falucskát.*
- Ha engem kérdezel-bár nem tetted-aludj közel a kivont pengédhez.
Szükség lehet rá. Benne van a levegőben.* Majd megint csördített egyet a
gyeplőn és a falucska felé vezette a batárját.*
Fegyver: Ötbányai hajítóbárd Páncél: Lovagi teljesvért
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Morganus Yl Chays #286617| 10.03 19:57:38 | 300190 |
[Patakmellék]
- Hallgatom. *mondja a felderítésben jeleskedő Siona-nak, s teszi is.
Sajnos nem túl jó hírekkel szolgál, de erről nem ő tehet, pusztán a történtek s
a körülmények.*
- Értem. Nem a legjobbkor érkeztünk, nem a legjobb helyre... *mondja
sötét hangulatban. ~Már nem csak méretben aprók, de építményeik is.~ gondol egy
kacifántost, hogy a törpék a tárnáikat nagyra vájják, de áthidaló elemeknél,
fukarkodnak. Pedig csak egy centuriányit akarna, valahogy elhelyezni, nem is
egy légiót, hátukon feküdve, szanaszét heverve. A hídról tehát letesz, még
nagyobbat gondol. Anatolt megkeresi hát, odaléptet hozzá, gwuffjával, de azért
int Siona-nak s a többieknek, hogy jöjjenek ők is, hallják az eszement
ötletet.*
- "Ezredes", aludt már temetőben? *ha a másik is teszi, hát ő
is előléptet szóban, neki is fekszik a móka, bár kedve éppen nincsen,
nevetéshez.*
- Még ha nem is, hát most kipróbálhatjuk mind, feltéve, hogy nincsen
ellenvetése... *mutat arra, hová a gyászos végű falu helyét, tehetik a jelentés
alapján. És igen, komolyan gondolja, de legalábbis, jobbat nem kínál neki, ez
az átokverte hely.*
- Mondják, kétszer nem csap ugyanoda villám. Ennek igazságát, most
mérlegre tehetjük. *s időt hagy a másiknak, hogy hápogjon, ellenvéleményt
mondjon, közben fordul a felderítést művelőkhöz:*
- Nincs messze ide, a Gleccserek Völgye, mely igen vegyes lakású -
zöldbőrűek, élőholtak, szörnyek, rajzanak a hideg ellenére. Jó lenne tudni,
goblinoidok cselekedték eme szörnyűséget, vagy gyilkos indulatú Érkezők, kik
még a környéken rejtőzhetnek... Keressenek nyomokat, mik utalhatnak az
elkövetők kilétére, s mérjék fel, mely házak alkalmasak valamelyest, nyugodni
éjszakára, s melyek a faluszéleken, a posztoló őrségnek! *s ha a katonai oldal
is elfogadja az ötletet, hogy a néhai Patakmellék falucska legyen egy éjszakára
táborhelyük, sorolja sietve, mik lennének a teendők:*
- Háromféle kategóriába esik ilyenkor egy épület: első - alkalmas, hogy
meghúzzuk magunkat benne, s a falu belsejében leledzik. Ha a tető omlásra
esélyes, le kell verni cserepet, gerendákat, hogy ne hulljon fejeinkre! A falak
álljanak, az a lényeges, óvjanak a széltől... Második - a falu kerületén
helyezkedik el, s éjjel őrködöknek éppen megfelelő. Harmadik - alig áll, erősen
romos, de halottak gyűjtőhelyének, éppen ildomos. A legjobb, ha ez is a falu
szélein található, több ponton, hová majd a holtakat kell, sietve elhúznunk.
Ami éghető anyag, alájuk kerüljön, halotti máglyák, egymás után, lobbanjanak.
Egy ideig még mímeljük, az égő falu látványát, addig is van melegünk, s látjuk
környezetünket... *Morganus terve tehát egyszerű: megbújni a tragédia
színhelyén, ápolva annak füstös-lángos képét, elkendőzni közben, önnön létük
tényét. Egész éjjel nem tudják tán ezt az "idilli" állapotot
fenntartani, de egy ideig a vadakat, s hullákra járókat, tán el tudják
ijeszteni. S erősen reméli, a támadók nem térnek vissza, korábbi bűneik,
tetthelyszínére.*
- Ami használható tárgy, hibádzó fegyverzet, azt a katonák gyűjtsék be -
nyilakat, pajzsokat, használható takarókat, élelmet! A faluhely közepén
kiépítjük a táborunkat, a széleken meg az állásainkat. Ami cseréptárgy, égetett
agyag, cserép vagy pala, az nyilván túlélte, a dúlást, lángokat. Ezekből
kerüljön a nehezen belátható, védhető földszakaszokra, hogy legalább hallhassuk
ropogásuk által, ha lépdel felénk, rossz szándékú alak... *néhány gyakorlatias
tanács a végére, hogyan lehet legegyszerűbben, aknaféle riasztót,
összerittyenteni kacatokból, törött darabokból. De nyilván van még pár hasonló
ötlet, ezt bízza a szakértőkre, zsinegeljenek, szereljenek fel csapdákat, ha
van rá érkezésük s maradék erejük, a nap végére.*
- Gyerünk, egy óra alatt, végezzünk a teendőkkel! Elfred, a kocsik majd
belülre, a lovak pihenjenek, abrakból elébük, kerüljön bőven! *s irányítja
övéit, hogy mihamarább elérjék céljukat, s egy biztonságos táborhely,
relativitását, délibábját, de ha lehetséges, inkább megvalósulását.*
Fegyver: Hatásvadász Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Siona Del Athor #19484| 10.03 10:45:33 | 299927 |
[Patakmellék]
*A felderítők közt haladva mágiája megfogan, és a Természet ezúttal
segíteni akarta őt... nem sült fel a bűbáj során, mint azt Sziklaöböl
ostromában tette.
Sármost megfékezve pillant a néma társakra, majd jelez, neki hírei
vannak, és visszafelé tart.*
- Öbli katonák! Kardokat készültségbe! Amarra híd, amott pedig egy
lerombolt falu halott Érkezőkkel a romok közt... Jelentek a nagymesternek!
*Azzal visszavágtat Morganushoz és a társaihoz.*
- Nagymester! Híreim vannak. Amott, két nyíllövésnyire, talán három, akad
egy kőhíd, de fele olyan jól sem védhető, mint szeretné, mivel nem elég nagy a
teljes hadnak. Amarra pedig egy lerombolt falut találtam egy szárnyaló sasnak
köszönhetően... Még izzik a parázs talán, és érkezők hevernek mindenfelé.
*Ezzel körbeforgatja Sármost, hogy ha kell, menetiránynak megfelelően
állhasson, és készen álljon a parancsok teljesítésére. Siona láthatóan elemében
érzi magát, most, hogy végre tehet valamit városáért, és nem fuserálja el a
dolgokat. Bizonyítani akar, annyi szent.*
Fegyver: Nehéz harci pöröly Páncél: Árnyak Oltalma Másik kézben: Törött
hárító tőr
sziklaöbli had (Mesélő - Asmodeus) #294536| 10.03 08:51:10 | 299906 |
[Patakmellék]
*Brrr...
Morganus fagyosabb, mint a bányai telek, de az öbli tiszt következesen
elengedi a füle mellett a szavait, s inkább az érdemi parancsra figyel -
ugyanis az parancsadás lesz számára, hiszen sohasem járt a Ködvölgytől
távolabbi terepen...
Igaz, azt akkor is kötve hiszi, hogy valaha is találnak olyan hidat, amit
úgy tudnak lezárni, hogy közte ott táborozik az egész század - ennek ellenére
Anatol Angelopoulosnak egy szava sincsen, illetve de, azért van...*
- Igenis, Morganus főkapitány. - *Egy aprócska mosolyt kényszerít arcára,
de már ott sincs, a Szellemlovagok nagymestere szavai szerint intézkedik,
alakot ölt az elő- és az utóvéd, útjára indulnak a felderítők is újfent...
...a felderítőkkel tart Siona del Athor is, akinek egy ízben sikerül a
varázslata is, s van oly szerencsés, hogy a megannyi állat közül egy sas
látószervei felett is átveszi az uralmat, mintegy páratlan kilátásban
részesülve.
Meg is pillanthat egy kőhidat, de az feleannyi katona számára sem lenne
megfelelő táborhely, nem hogy nekik... azonban azon túl található Patakmellék,
az aprócska falucska - jobban mondva, annak kiégett romjai.
Beszakadt tetőket, beomlott falakat pillanthat meg a szem, füstölgő
csonkokat, meggyilkolt Érkezőket - főleg törpéket, nem is oly rég csata
dúlhatott... de most senki sincs a településen, aki lélegezne, kihaltnak
tetszik a táj.
A többi felderítő egyelőre nem észlelt semmit sem.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Siona Del Athor #19484| 10.03 07:57:00 | 299897 |
[Patakmellék]
*Siona fázósan bújik össze a bundák alatt. Erre számított, de hogy a
természet ilyen mértékig áldja meg őket faggyal és hideggel... S hol van még az
éjszaka?
Morganus szavai bölcsnek bizonyulnak, maga is épp javaslatot tett volna
valami hasonlóra, hisz a tisztás alig védhető, bár neki meg vannak a maga
eszközei, hogy mit kell tenni, ha a fák, vagy a rekettyes felől érkezne
támadás.
A küldetés parancsnoka hát döntött, és Siona is megugratja Sármost, a
gwuffot előre. A jól bevált módszert alkalmazva indul előre, ám ezúttal a többi
felderítővel együtt mozog, s közben a vidék állatainak érzékszervei felett is
át-átveszi egy pillanatra az uralmat, kémlelve a megfelelő hely és tábor
után...*
Fegyver: Nehéz harci pöröly Páncél: Árnyak Oltalma Másik kézben: Törött
hárító tőr
Siona Del Athor Állatok szeme varázslata sikerült.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Morganus Yl Chays #286617| 10.02 12:56:01 | 299376 |
[Patakmellék]
- Nem vagyok főkapitány, de még csak kapitány sem, talán... *jegyzi meg
fagyos hangulatban Anatolnak. Amíg nem tisztázódik a sziklaöbli parancsnoki
létra, fokain mik és kik állnak, meg hogy a Templomőrség munkájára,
számítanak-e a jövőben, jobbnak látja maradni, egyszerű lovagi nagymesternek.
De komor hangulatát inkább a környezetük okozza, még Mocskosnak sem tetszik,
pedig az erről elszármazott gwuff.*
- Ezt nevezi alkalmas helynek, táborverésre? *mutat egy közeli
zsombékosra, meg a fenyegető, fafüggöny karéjra. Ő inkább úgy mondaná,
tökéletes terep rajtaütésre, a félt ellen számára.*
- Azzal viszont nem vitatkozhatom, hogy rajtunk az este, meg a fagy
előszele. De keressünk inkább, valami kőhidat, áteresz tetejét, hol szilárd az
alap, mely jól védhető szakasz ezen az úton... *hogy mire gondol Morganus,
talán egy századosi rangban lévő katonának, egyértelmű. Ahol út keresztez patakot
-s miért ne tenné, egy hegyi vidéken-, vagy bármilyen vízfolyamot, ott nyilván
van híd vagy valami hasonlatos jószág, magasabban, mint a legrosszabb vízállás.
S mivel a törpék híresen kőmániásak, nyilván nem fából van összeeszkábálva, de
rendes lábazattal ellátva, teherbíró zárókövekkel. Ha már ilyen tocsogó közepén
kell egy éjszakát eltölteniük, akkor tegyék azt szilárd alapon, épp ahogy az
ötbányaiak mondják, az ősi igazságot: szikla legyen a talp alatt. Int tehát a
bakon ülő komornyiknak, hogy eszébe ne jusson letérni az útról, még
beragadnának a vasalt kocsival. Egyetlen biztos pont számukra, maradni az úton,
amin eddig haladtak...*
- Százados, ha megtaláljuk a ténylegesen legalkalmasabb helyet, tábort
verhetünk. Javallom, jelölje ki embereit közelfelderítésre, az elő s utóvédet,
kik majd közrefogják a kocsikat, s az alvó katonatársakat. Ezért is lenne a
legjobb egy híd, mit csak az út két végéről kéne lezárni... De mindenki
maradjon majd menetfelszerelésben, meleg holmi felett takarózzanak pajzsaikkal,
hideg álomban merevedett karjaik fogják fegyvereiket, lándzsáikat! Őrségváltás
óránként, amint hajnalodik, indulunk tovább... *ugyan formára ez parancsadás,
de valójában csak jó tanács. Már ha mindenki meg akarja látni a reggelt,
szárazon és szerencsésen. Int embereinek, kik lovon vagy gwuffon vannak, hogy
ugorjanak hamar előre, az elmondottak alapján, segíteni a felderítés munkáját.*
Fegyver: Hatásvadász Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
sziklaöbli had (Mesélő - Asmodeus) #294536 | 10.02 09:46:01 | 299316 |
[Patakmellék]
*Sziklaöböl megmenekült.
A Lomb Légió hathatós segítségével történt mindez, amiért a lakosok
egyöntetű hálát éreztek, s így könnyebb is volt elindítani a segédcsapatot,
noha így sem volt egyszerű sértetlen katonákkal feltölteni a századot, s
felfegyverezni őket.
A Ködvölgyön keresztül vitt az útjuk, dögszag és kóbor szörnycsapatok
kísérték őket, de tulajdonképpen épségben és békességben elérték a bányai
hegylábakat.*
- Morganus főkapitány, megérkeztünk Ötbánya határára, s javaslatom
szerint e hely éppen alkalmas arra, hogy tábort verjünk. A hegyek között az
éjszakák hidegek, ha hóviharba keveredünk, menten megfagyunk. Alkonyodik. -
*Érkezik a sziklaöbli százados, Anatol Angelopoulos, gwuffjával Morgan mellé, s
elszavalja jelentését.
Egy kistermetű, de szikár emberről van szó, napcserzett bőrrel,
sötétbarna haja vaskos varkocsban, kecskeszakálla gondozottan kifésülve.
Medvebundában.
S lám, ahogy mondta: a bányai hegyvonulat mögött a halódó nap utolsó
szikráit hányja az égre, vérbe borítva a tájat.
Ahol a csapat állomásozik, méltán nevezhető Patakmelléknek, mert több
kisebb-nagyobb csermely is itt találkozik össze, folyócskává duzzadva vagy
éppen aprócska tavat alkotva, a talaj pedig éppen ezért süppedős.
Szórványosan mohaköpenybe burkolózó sziklák is vannak, mindezt pedig
körülöleli a nem oly sűrű fenyves, előttük a hegyek magasodnak.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Myrla Yl Chays #286128| 10.01 16:59:29 | 298912 |
[Szikla a sziklához - Patakmellék]
* A nemrég még orkhadak tiporta Ködvölgyet szerencsésen maguk mögött
hagyták, semmilyen váratlan esemény nem zavarta meg a csapat útját. Igaz, akadt
egy éles szemű felderítőjük is, így nem kellett annyira váratlan támadástól
tartaniuk az élőholtak lakta vidéken.
Lassan feltűntek az ötbányai hegyvonulatok, és a levegő érezhetően
lehűlt. Pedig a város maga forr, háború dúlja. Jövetelük oka is ehhez
kapcsolódik.
Közeledvén céljuk felé, Myrla megpaskolja Szellem nyakát, és odasúgja
neki:*
- A szülőföldeden vagyunk.*
Innentől már éberebben kell figyelni, mert a háborús állapotok rengeteg
veszélyt hordozhatnak számukra is. A lány szinte rajta tartja kezét fegyverén,
hogy ha kell, egy szempillantásnyi idő alatt előránthassa azt. Bár reméli, nem
lesz szükség hamarost összevérezni a kardját, és baj nélkül érik el a leendő
tárgyalás helyszínét.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Elfeledett Erő pajzsos vértje
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Gabrielle de Arcless #280123| 10.01 16:22:41 | 298899 |
[Szikla a sziklához - Patakmellék]
*Ahogy lassan közeledtek a hegyekhez, s a levegő is hűvösebbé vált,
lassan felkerült lova hátára a pokróc, a lányra pedig a kabát és a köpeny. Nem
rajong a hidegért, de ez most sem látszik porcelán-arcán. Ha habos ruhákba
öltöztetnék, csinos, virágos kalapot tennének rá, és tekeredő fürtjeit kedves
kis frizurácskába rendeznék, majd így öltetnék be az értékes babák közé, csak
onnan sejthetnék, élő-e, vagy baba, hogy levegőt még vesz. S mintha ezt az
arcot örökkön-szomorú tekintettel, mosolytalan arccal áldották volna meg, csak
a könnycsepp-festések hiányoznak róla.
Tekintete csak akkor élénkül, mikor lassan elérik a várost. Hisz értéket
nem hoznak, hanem visznek, már ha jól értette a feladatot... bolond lenne bárki
támadni rájuk, amikor még semmi értelme. S a városban sem az esetleges
ellenségre figyel fel... egy arcot keres, mely egykor annyira hasonlított még
az övére, melyet a barna tincsek helyett szőke fürtök ölelnek, s ellentétek ide
vagy oda, ő lett az a személy mára, akit semmiképp sem szeretne elveszíteni. S
most is csak reméli, hogy felfedezheti az arcot valahol, az utcán, ahogy
szembejön velük végre.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Morganus Yl Chays #286617| 09.30 23:50:45 | 298724 |
[Szikla a sziklához - Patakmellék]
*Furcsa fintora a sorsnak, hogy útjuk épp azon szakasza volt a
legbiztonságosabb, miről korábban épp ellenkezőjét mondták volna. A
megbolygatott Ködvölgy kedvükre tett síri csendjével, még a ghoul is csak
vackában hörgött, álmában ficánkolva. Most viszont, hogy közelednek Ötbányához,
újra feléledhet a gyanakvó figyelem, mely ellenséget keres, minden megrezdülő
bokorban, baljós kuvikolásban. Elvégre, ez már háborús övezet, hol az ellenség
nyugodtan átdobhat egységeket a frontvonalon, mint szemetet szokás hajigálni,
rossz szomszédok között, a kerítés fölött. S mivel volt oly szíves a drágalátos
Tanács, újságban közhírré tenni jövetelük okát, a nagy titkos küldetésnek,
fújhatnak. ~Még csak azt kéne kiírni erre a batárra, hogy milliónyi aranypénzt
rejt, gyomra...~ morog magában Morganus, harci gwuffján, megviselt
fegyverzetében, melyben minap még trollt farigcsált...*
Fegyver: Hatásvadász Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
