Időpont: corvusi időszámítás 628. év A Törpék hava 3.nap (2010.12.03. - 12.08.)
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Morganus nyomában]
- Mert magam is tapasztaltam, s talán már Ön is, csak még nem
tudatosodott! *mondja, s elég határozottan. De ennyi még kevés a hihető
érveléshez, mert nem hangzott el még a döntő bizonyíték, mi alapján
születhetne ítélet:*
- Egy hívó, réges-régen, így fogalmazta meg ezt felmagasztosult pillanatot, mit mindannyian tapasztalhatunk imádság után, mert még ha csak rövid időre is, de bizony szerencsésebbé válik életünk:
"Ahogy könyörgéseid végére érsz és lassan baktatsz kifelé a padsorok között, szinte kézzelfogható módon önt el a szilárd hit. Valami változott körülötted, és a túlvilág hatalmai mintha figyelnék mozdulataidat."
*talán senki sem tudja, ki fogalmazta meg tömören ezt a találó érzékletleírást, de nem is érdekes. A mindennapok bizonyítják a jelenség létezését...*
- Felhívnám becses figyelmét két dologra, ha megengedi: egyrészt, nem csak a hívőben változik meg valami, de viszonya a külvilághoz! Az egyén és környezete kapcsolata, az egyik legérdekesebb kérdés Corvus vallástudományában, erről órák hosszat lehetne beszélni...*de láthatóan nem akar ebbe belekezdeni, mert nincs itt az ideje, így folytatja a másodikkal:*
- Másrészt, említésre kerülnek "túlvilági hatalmak", de pontosabb megnevezés nélkül. Kik lennének ők: ősmágusok, vahadfélék, istennek tartott entitások? A legnehezebb kérdés ez mind közül, nem hiába viharos a tengere, Corvus hitvilágának... *fejezi be a rögtönzött felvilágosítást. A túra ezzel véget is ért, már nem igen tud olyat mutatni, mit egyszerű hívőnek, szabad látnia. A Templom elzárt részeibe meg, neki sincs szabad bejárása.*
- Nos, ennyit tudtam egyelőre prezentálni, remélem élményben s továbbgondolásra érdemes hallottakkal, gazdagodott! *mosolyog, bottal s könyvvel a kezében, ócska szürke anyaggal borítottan, s ha még szakálla is volna, teljes lenne az elvárt maskarája...*
Fegyver: Végzethozó rövidkard Páncél: Mágikus sárkány pikkelyvért és pajzs
- Egy hívó, réges-régen, így fogalmazta meg ezt felmagasztosult pillanatot, mit mindannyian tapasztalhatunk imádság után, mert még ha csak rövid időre is, de bizony szerencsésebbé válik életünk:
"Ahogy könyörgéseid végére érsz és lassan baktatsz kifelé a padsorok között, szinte kézzelfogható módon önt el a szilárd hit. Valami változott körülötted, és a túlvilág hatalmai mintha figyelnék mozdulataidat."
*talán senki sem tudja, ki fogalmazta meg tömören ezt a találó érzékletleírást, de nem is érdekes. A mindennapok bizonyítják a jelenség létezését...*
- Felhívnám becses figyelmét két dologra, ha megengedi: egyrészt, nem csak a hívőben változik meg valami, de viszonya a külvilághoz! Az egyén és környezete kapcsolata, az egyik legérdekesebb kérdés Corvus vallástudományában, erről órák hosszat lehetne beszélni...*de láthatóan nem akar ebbe belekezdeni, mert nincs itt az ideje, így folytatja a másodikkal:*
- Másrészt, említésre kerülnek "túlvilági hatalmak", de pontosabb megnevezés nélkül. Kik lennének ők: ősmágusok, vahadfélék, istennek tartott entitások? A legnehezebb kérdés ez mind közül, nem hiába viharos a tengere, Corvus hitvilágának... *fejezi be a rögtönzött felvilágosítást. A túra ezzel véget is ért, már nem igen tud olyat mutatni, mit egyszerű hívőnek, szabad látnia. A Templom elzárt részeibe meg, neki sincs szabad bejárása.*
- Nos, ennyit tudtam egyelőre prezentálni, remélem élményben s továbbgondolásra érdemes hallottakkal, gazdagodott! *mosolyog, bottal s könyvvel a kezében, ócska szürke anyaggal borítottan, s ha még szakálla is volna, teljes lenne az elvárt maskarája...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Morganus nyomában]
*Miközben folyik a beszélgetés, Ők sem tétlenek, s haladnak, de egy
oltárkép előtt Morganus megtorpan, majd nemes egyszerűséggel, egy olyan
kérdést tesz fel, mi tán evilági ember számára érthetetlen, Quelen elf
ugyan, de csatlakozni kell tán az elf fajhoz, hisz Ő tudása sem lesz
elegendő ennek megválaszolására, hiába kínozza fejét, s forgatja
agytekervényeit, az csak pörög, de használható információt nem talál.
Véleménye ugyan van, de mit sem ér eme férfi ellen, hisz Ő egy lovag,
ki az eszmék, s saját vallása jó ismerője. Mit akarhat hát egy fiatal
elf kinek még a tojáshéj ott tapad fenekén, s ráadásul mást vallanak...
- Érdekes a kérdés uram, de még inkább a felvetés...
*Majd szava azt sugallják, hogy nem a kérdés mi oly misztikus, hanem annak a tartalma, s annak feltétele, mely oly magabiztosságot sugall, hogy az tűnhet megcáfolhatatlannak:
- Miből gondolja, hogy ha valaki betér ide, s eme oltárkép elé tér az szerencsére lel? Ima, s térdepelés, néhány magasztaló szó, s máris tarsolyunkban érezhetjük a koboldok erejét?
*Kérdez vissza, s a kérdés lehet butaság, de mit tőle kérdeztek, az biztosan állítható, hogy nem világos számára...
Fegyver: Kiegyensúlyozatlan hosszúkard Páncél: Hamisított pikkelyvért
- Érdekes a kérdés uram, de még inkább a felvetés...
*Majd szava azt sugallják, hogy nem a kérdés mi oly misztikus, hanem annak a tartalma, s annak feltétele, mely oly magabiztosságot sugall, hogy az tűnhet megcáfolhatatlannak:
- Miből gondolja, hogy ha valaki betér ide, s eme oltárkép elé tér az szerencsére lel? Ima, s térdepelés, néhány magasztaló szó, s máris tarsolyunkban érezhetjük a koboldok erejét?
*Kérdez vissza, s a kérdés lehet butaság, de mit tőle kérdeztek, az biztosan állítható, hogy nem világos számára...
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Morganus nyomában]
- Jól van. *nyugtázza, hogy akkor tehát, még találkozhatnak. Különösebb
oka nincs ezt várni, de ha már valaki megfordul ezen a helyen, az
jelenthet éppen valamit (például, hogy nincs jobb dolga, vagy elég
pénze, a bazársorra).*
- Ah, kérem, inkább legyenek dupla ilyen jók, s a sor végén, örömmel kullogok! *legyint egyet, magát valóban nem tartja, egy szentéletűnek. Rezzenéstelen arccal vágná ki a szlád asszony nyelvét, s azt tunkolná le torkába, ki rendjét becsmérelné. S ugyanígy, ki Sziklaöböl ellen tesz, az néki, ugyanúgy ellenség...*
- No, itt is vagyunk! *torpan meg a Kapuforma, hármas oltárkép előtt.*
- Mit gondol, miképpen nyer a hívő életére nézvést szerencsét, e helyt? *kérdi, s nem éppen a legegyszerűbb teológiai kérdéssel teszi.*
Fegyver: Végzethozó rövidkard Páncél: Mágikus sárkány pikkelyvért és pajzs
- Ah, kérem, inkább legyenek dupla ilyen jók, s a sor végén, örömmel kullogok! *legyint egyet, magát valóban nem tartja, egy szentéletűnek. Rezzenéstelen arccal vágná ki a szlád asszony nyelvét, s azt tunkolná le torkába, ki rendjét becsmérelné. S ugyanígy, ki Sziklaöböl ellen tesz, az néki, ugyanúgy ellenség...*
- No, itt is vagyunk! *torpan meg a Kapuforma, hármas oltárkép előtt.*
- Mit gondol, miképpen nyer a hívő életére nézvést szerencsét, e helyt? *kérdi, s nem éppen a legegyszerűbb teológiai kérdéssel teszi.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Morganus nyomában]
*Hosszú pislantással fogadja Morganus részvételét, de az a múlton mit
sem változtat, ami történt megtörtént, s a baj, akarva akaratlanul
megtalálhat minket, nem kell azt keresni, kutatni.
- Hát ez így igaz, de inkább cserélném a betegséget egészségre, még mielőtt megkapja a nyavalyát valaki...
*Mosollyal köríti utolsó mondatát, s jó hallani, hogy egy Nagymester, egy rendház ura, ily mód tolerálja Quelen céljait..."...nézzen be hozzánk..." csengenek ismét fülében a szavak:
- Szíves örömest benézek.
*Az előbbi eltűnni látszó mosoly most ismét kerekedik, mi többnyire szüntelen, majd folytatja:
- Hát uram, ha rendjében fele ilyen jó emberek vannak, mint Ön, s a humor is megtalálható, a látogatás után biztosan ott is akarnék maradni...
*Majd a mosoly egy kisebb féle nevetésre vált, s szemében remény tükröződik, s ki tudja...tán valóban egy igazi rend tagjaként viselhet büszkén klánjelképet nyakár, akár csak a szembenálló férfi...
Fegyver: Kiegyensúlyozatlan hosszúkard Páncél: Hamisított pikkelyvért - Hát ez így igaz, de inkább cserélném a betegséget egészségre, még mielőtt megkapja a nyavalyát valaki...
*Mosollyal köríti utolsó mondatát, s jó hallani, hogy egy Nagymester, egy rendház ura, ily mód tolerálja Quelen céljait..."...nézzen be hozzánk..." csengenek ismét fülében a szavak:
- Szíves örömest benézek.
*Az előbbi eltűnni látszó mosoly most ismét kerekedik, mi többnyire szüntelen, majd folytatja:
- Hát uram, ha rendjében fele ilyen jó emberek vannak, mint Ön, s a humor is megtalálható, a látogatás után biztosan ott is akarnék maradni...
*Majd a mosoly egy kisebb féle nevetésre vált, s szemében remény tükröződik, s ki tudja...tán valóban egy igazi rend tagjaként viselhet büszkén klánjelképet nyakár, akár csak a szembenálló férfi...
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Morganus nyomában]
- Sajnálatomat fejezném ki, fogadja részvétemet fájdalmában! *akar
nyilvánítani együttérzést, noha tudja, mindenki maga hordozza el
tragédiáját életének. Evez tehát vidámabb vizekre, de legalábbis, a
reményteli jövő tengerszemére.*
- Szóval betegeket váltana egészségesekre? Derék elhatározás, becsülendő hivatás! Ha valóban keresi helyét, egyszer nézzen be hozzánk, rendházunkban sok csudát láthat, s nem csak ilyesféle, kőkolosszálokat! *mutat vissza hüvelykjével a korábbi oszlopra, s gondol Shadrackra, mint Sziklaöböl élő, hetedik csodájára. Udvari bolondok akaszthatják szögre csörgős sipkájukat, mert mókamesterük, veri a köröket mindre, mint bajnok gwuff, a rohangáló csirkékre...*
Fegyver: Végzethozó rövidkard Páncél: Mágikus sárkány pikkelyvért és pajzs
- Szóval betegeket váltana egészségesekre? Derék elhatározás, becsülendő hivatás! Ha valóban keresi helyét, egyszer nézzen be hozzánk, rendházunkban sok csudát láthat, s nem csak ilyesféle, kőkolosszálokat! *mutat vissza hüvelykjével a korábbi oszlopra, s gondol Shadrackra, mint Sziklaöböl élő, hetedik csodájára. Udvari bolondok akaszthatják szögre csörgős sipkájukat, mert mókamesterük, veri a köröket mindre, mint bajnok gwuff, a rohangáló csirkékre...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Morganus nyomában]
*Morganus nem igazán ragozta el honnan is jött, de még mielőtt Quelen
pontosította volna kérdését a férfi már meg is előzte őt, s így a nőnek
most válaszolni kell:
- Távolrévtől északra élt piciny közösségem, szüleim, s család barátai. Akkori életem unalmasnak tűnhet bárki számára ki városokban tengeti napjait, piacon hemzsegő árusok, csőcselékkel töltött terek, s minden mi mozgalmas...nálunk ez nem volt, csend s nyugodtság a természet lágy ölén mit olyannyira kedvelek...
*Mintha megint a vallási nézeteket pedzegetné, de nem, csak kijelentett mint tényt...
- Aztán útra kéltem akaratlanul. Az Orkvonulás hava mostan nem került el, és hadd ne mondjam a barbár sereg mit művelt otthonunkkal...
*Nem mondja tovább, hisz könnyen kitalálható eztán mi történhetett...
- Szüleim nyomdokait követvén szeretnék gyógyító lenni, és keresem helyem, hol barátokra, megértőkre találok, egy társaság, ki ott van jóban s rosszban, kik összetartók, s mindannyiak ugyan oly mértékben fontos s a jó oldalt képviselik, akár csak én...
*Hosszúra nem nyújtotta ugyan, benne van múltja, jelenje s jövője.
Fegyver: Kiegyensúlyozatlan hosszúkard Páncél: Hamisított pikkelyvért
- Távolrévtől északra élt piciny közösségem, szüleim, s család barátai. Akkori életem unalmasnak tűnhet bárki számára ki városokban tengeti napjait, piacon hemzsegő árusok, csőcselékkel töltött terek, s minden mi mozgalmas...nálunk ez nem volt, csend s nyugodtság a természet lágy ölén mit olyannyira kedvelek...
*Mintha megint a vallási nézeteket pedzegetné, de nem, csak kijelentett mint tényt...
- Aztán útra kéltem akaratlanul. Az Orkvonulás hava mostan nem került el, és hadd ne mondjam a barbár sereg mit művelt otthonunkkal...
*Nem mondja tovább, hisz könnyen kitalálható eztán mi történhetett...
- Szüleim nyomdokait követvén szeretnék gyógyító lenni, és keresem helyem, hol barátokra, megértőkre találok, egy társaság, ki ott van jóban s rosszban, kik összetartók, s mindannyiak ugyan oly mértékben fontos s a jó oldalt képviselik, akár csak én...
*Hosszúra nem nyújtotta ugyan, benne van múltja, jelenje s jövője.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Morganus nyomában]
- Máshonnan... *ismétli a szót, hogy ő is vándorként érkezett, de aztán
itt ragadt. Családi ügyek hozták erre, s marasztalják is, tán örökre.
Most már ez az otthona, ez a városállam a hazája. Már a napokat sem
bírja elszámlálni, tán évek is repültek el feje felett, s
észrevétlenül, átváltozott eggyé a helybeliek közül. Ma már senki nem
tudná tán megmondani, hogy nem itt látott napvilágot, és sírt fel első
levegőjéért. Aki hosszan nézi a víz táncát, s lélegzi a tengeri párát,
az nem tud idővel elszakadni tőle. Kinek a homokvidék, kinek az
intrikáktól pezsgő királyi város a mindene, de neki, kétségkívül
Sziklaöböl.*
- S kegyed, eddig merre járt, miket élt át? Meséljen kérem magáról, csak hogy megismerhessem lényét, miből lett, s mivé...
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- S kegyed, eddig merre járt, miket élt át? Meséljen kérem magáról, csak hogy megismerhessem lényét, miből lett, s mivé...
[Morganus nyomában]
*Eme rövid párbeszéd után egyértelműen látszik, hogy vallásuk eltérő, de ez nem mérvadó...
- Ebben egyetértünk...hiú ábránd ugyan, de a vallás kézzel nem fogható, éppen úgy ahogy a hit sem. A hit lényege pont az ami, hogy higgyünk benne, valóság alapja ugyan kevés, de mégis egy reménysugár, mi meghatározza életünk. Életünk az örökké valósághoz képest csak egy pillanat töredéke, s míg mi mind mást vallunk tart az egyensúly, de életünk vége közös...s ugyan ott végezzük majd...Thrillion világában.
*Morganus szavai hittérítőnek tűnhetnek, de mindkettejük hit rendíthetetlennek bizonyul, s érveik összevetése után sem változik semmi, nem voltunk, nem vagyunk és soha nem is leszünk egyformák...
- Itt született, ebben a városban, esetleg máshonnan jött, akár csak én?
*Hirtelen kérdés a semmiből előrántva, váratlan lehet, de Quelen úgy gondolja, a beszélgetés kezd egyoldalúvá válni, és olyan ponthoz érkeztek, melyen nézeteik soha nem fognak egyezni, így kár azokat bolygatni, inkább próbálja folytatni az ismerkedést...
Fegyver: Lucy Blake pengéje Páncél: Hamisított pikkelyvért
- Ebben egyetértünk...hiú ábránd ugyan, de a vallás kézzel nem fogható, éppen úgy ahogy a hit sem. A hit lényege pont az ami, hogy higgyünk benne, valóság alapja ugyan kevés, de mégis egy reménysugár, mi meghatározza életünk. Életünk az örökké valósághoz képest csak egy pillanat töredéke, s míg mi mind mást vallunk tart az egyensúly, de életünk vége közös...s ugyan ott végezzük majd...Thrillion világában.
*Morganus szavai hittérítőnek tűnhetnek, de mindkettejük hit rendíthetetlennek bizonyul, s érveik összevetése után sem változik semmi, nem voltunk, nem vagyunk és soha nem is leszünk egyformák...
- Itt született, ebben a városban, esetleg máshonnan jött, akár csak én?
*Hirtelen kérdés a semmiből előrántva, váratlan lehet, de Quelen úgy gondolja, a beszélgetés kezd egyoldalúvá válni, és olyan ponthoz érkeztek, melyen nézeteik soha nem fognak egyezni, így kár azokat bolygatni, inkább próbálja folytatni az ismerkedést...
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Morganus nyomában]
- Valóban? *kérdez vissza, noha nem illik kételkednie az
elhangzottakban. De egyetérteni nem mindenben tud, így ezen pontnál,
ennek hangot is kell adnia.*
- Nos, nem tudhatom, miképp képzeli el reménye teljesülését, de jómagam ezen földi világunkban, ezt nem látom megvalósíthatónak. Corvust nem tudjuk megtisztítani, sem szeretettel, sem tűzzel, hiú ábránd vagy vérgőzös lihegés, mely mást mondana. Thrillion tökéletes világában, már megnyugodhatik majd lelkünk, de addig is, míg oda eljutunk... járnunk kell utunkat, bármily nehéz is. *beszél talán többet is, mint amennyit közben lépett. Az egyik Kaput ábrázoló faragásra mutat.*
- Követem a Kapuk Egyházát, mert iránymutatóm tanítása, miként juthat el majd szikrám a vágyott, éteri világba. Kegyed elhatározása, világlátása igen nemes, de óvnom kell attól, hogy e világban keresse, mi itt teljességben, meg nem tud maradni. A vértelen béke, csend és tisztaság, nálunk illúzió, a szomszéd kertjében viszont, a valóság csodája. Az Thrillion. *de nem akar téríteni, főleg nem erővel, számára a Természet követői nem eltévelyedtek, épp hogy testvérek.*
- Azt vallom, -maradván a korábbi példánál-, hogy míg mi a két kert közötti Kapuk tulajdonságait vizslatjuk, addig a Természet hívők, azon kertet mérik fel érzékeikkel, melyben vannak, s amely igen hasonlatos a másikhoz, noha nem oly tökéletes. Nem kibékíthetetlen tehát a két felfogás, bár kétségtelenül másra irányul, lelki fókuszunk... *fogy ki a szuszból, s a magyarázatból is, miként látja a két vallás viszonyát.*
Fegyver: Végzethozó rövidkard Páncél: Mágikus sárkány pikkelyvért és pajzs
- Nos, nem tudhatom, miképp képzeli el reménye teljesülését, de jómagam ezen földi világunkban, ezt nem látom megvalósíthatónak. Corvust nem tudjuk megtisztítani, sem szeretettel, sem tűzzel, hiú ábránd vagy vérgőzös lihegés, mely mást mondana. Thrillion tökéletes világában, már megnyugodhatik majd lelkünk, de addig is, míg oda eljutunk... járnunk kell utunkat, bármily nehéz is. *beszél talán többet is, mint amennyit közben lépett. Az egyik Kaput ábrázoló faragásra mutat.*
- Követem a Kapuk Egyházát, mert iránymutatóm tanítása, miként juthat el majd szikrám a vágyott, éteri világba. Kegyed elhatározása, világlátása igen nemes, de óvnom kell attól, hogy e világban keresse, mi itt teljességben, meg nem tud maradni. A vértelen béke, csend és tisztaság, nálunk illúzió, a szomszéd kertjében viszont, a valóság csodája. Az Thrillion. *de nem akar téríteni, főleg nem erővel, számára a Természet követői nem eltévelyedtek, épp hogy testvérek.*
- Azt vallom, -maradván a korábbi példánál-, hogy míg mi a két kert közötti Kapuk tulajdonságait vizslatjuk, addig a Természet hívők, azon kertet mérik fel érzékeikkel, melyben vannak, s amely igen hasonlatos a másikhoz, noha nem oly tökéletes. Nem kibékíthetetlen tehát a két felfogás, bár kétségtelenül másra irányul, lelki fókuszunk... *fogy ki a szuszból, s a magyarázatból is, miként látja a két vallás viszonyát.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Morganus nyomában]
*Quelen oly figyelmesen hallgat, hogy majdnem elfeledkezik magáról és
csak szorongatja azt a követ, s mire észbe kap a férfi már folytatja is
útját, ám a nő nem habozva csatlakozik a sétához, majd menet közben egy
újabb kérdés hangzik el, ám azt már neki célozták, és a válasz...kissé
késik, s a nő lesüti szemeit, majd pár pillanattal később bámulva előre
a semmibe bele is kezd:
- Hogy én miben hiszek?...
*Csendesedik el ismét, de nem soká folytatja azt:
- ...váratlanul érintett ez a kérdés...hiszek abban, hogy egyszer eltűnik ez a sok szenny a világunkból, s ismét a jóság lészen úrrá. Mióta eszemet tudom - tán neveltetésem is közrejátszott...sőt... - azóta az a célom, hogy másokon segíthessek...el sem tudom képzelni magam mint egy vérengző vad, ki másoknak árt...hiszek abban hogy egyszer béke lesz, semmi vér, semmi erőszak, de míg nincs ez gyakran menekülök a természetbe, hol csend, tisztaság s nyugalom uralkodok, egy idilli kép mi napjainkban nem jellemző a társadalomra, ezt vallom én, a Természetet.
*Utolsó mondatának vége ismét elhalkul, s a termet nézi, s ámul míj nagyszerű alkotás az.
Fegyver: Lucy Blake pengéje Páncél: Hamisított pikkelyvért
- Hogy én miben hiszek?...
*Csendesedik el ismét, de nem soká folytatja azt:
- ...váratlanul érintett ez a kérdés...hiszek abban, hogy egyszer eltűnik ez a sok szenny a világunkból, s ismét a jóság lészen úrrá. Mióta eszemet tudom - tán neveltetésem is közrejátszott...sőt... - azóta az a célom, hogy másokon segíthessek...el sem tudom képzelni magam mint egy vérengző vad, ki másoknak árt...hiszek abban hogy egyszer béke lesz, semmi vér, semmi erőszak, de míg nincs ez gyakran menekülök a természetbe, hol csend, tisztaság s nyugalom uralkodok, egy idilli kép mi napjainkban nem jellemző a társadalomra, ezt vallom én, a Természetet.
*Utolsó mondatának vége ismét elhalkul, s a termet nézi, s ámul míj nagyszerű alkotás az.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Morganus nyomában]
- Hogy én, bölcs? Aligha. Aki állítja magáról, már nem az, miként egy
megérintett víztükör is fodrozódni kezd, békéjét elvesztve, ha nyúlnak
feléje... *mondja, talán a hajdani lovag, Lusius mondására gondolva,
annak nyomán eljutván erre a megállapításra, mi elhangzott az imént.
Számára az igaz áhítat sem nem lehet giccses, sem nem valami magáért
való dolog. Csodálja az oszlopot, igen, de nem pusztán tárgyi
valójában, sokkal inkább a mögöttes miatt, hogy képes őt elmélkedésre
sarkalni. Így nem simogatja túlságosan sokáig a rideg követ, annál
gyakorlatiasabb ember, hamarosan folytatja sétáját, s ha tartanak vele
továbbra is, láthatnak még mást is.*
- Kérdezhetek? Érdekelne, kegyed miben hisz, mily valláshoz tartozik, hiszen eddig csak én beszéltem erről a témáról, s talán nem is vettem figyelembe, a befogadó ezen fontos tulajdonságát...
Fegyver: Végzethozó rövidkard Páncél: Mágikus sárkány pikkelyvért és pajzs
- Kérdezhetek? Érdekelne, kegyed miben hisz, mily valláshoz tartozik, hiszen eddig csak én beszéltem erről a témáról, s talán nem is vettem figyelembe, a befogadó ezen fontos tulajdonságát...
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Ayra leánya?]
*Beszélgetnek ugyan, de a szemkontaktus nem állandó, van idő
bámészkodni, mellesleg ez is amiért jöttek, beszélgetni, s várost
nézni. A kérdésre válasz érkezik, lassan ugyan...Quelen most érzi
először a férfi határozottságának szinte észrevehetetlen megingását, mi
elenyésző, de nem is ez döbbenti meg igazán, hanem a válasz...a nő azt
hitte ő csupán egy pap, majd kiderült nem több egy lovagnál, de
mostanra fényderült, hogy valójában egy lovagrend parancsnoka,
nagymestere. Quelen szemei meglepettséget sugallnak, nem dülled ki
ugyan, hisz a hallottak nem voltak megrázóak, csak nem erre számított.
Morganus figyelmen kívül hagyva a leány tekintet s reakcióját, a léptei
lassulnak, sőt meg is állnak azok. Botját kivéve kezéből s letámasztván
azt, majd simítja végig kezét ama csodálatos boltíven, de oly csodálóan
mint még embertől nem látott, alázattal, s tiszteletet adva annak...nem
csoda...eme monumentális kőalkotás nem csak egy egyszerű épület, valódi
művészi alkotás. A kidolgozottsága, s annak aprólékossága
lenyűgöző...Quelen elmosolyodik, s szeme csillogni kezd, könnybe lábad
az...meghittnek érzi a pillanatot, remek társaságban érzi magát, még ha
csak néhány perce is, hogy megismerte eme férfit. Talán azért, mert oly
sok időn át magányosan élt, vagy azért mert ez a lovag oly bölcs, s a
valóságról való ismerete egyszerű de mégis nagyszerű...
- Több mint fenséges...
*Mondja a nő, s kezét ugyan azon sziklafalon végigsimítja közel Morganushoz, s a következő szavak mondja, kissé halkabb hangon mint az megszokott, de mégis hangosnak hallatszik ebben a csodaszép akusztikájú teremben:
- Nagyon örülök hogy megismerhettem lovagrendjének bölcs nagymestere...
*Utolsó szavak egyre halkulnak, s inkább a pillanat beszél...a nő elmosolyodva áll tovább.
Fegyver: Lucy Blake pengéje Páncél: Hamisított pikkelyvért
- Több mint fenséges...
*Mondja a nő, s kezét ugyan azon sziklafalon végigsimítja közel Morganushoz, s a következő szavak mondja, kissé halkabb hangon mint az megszokott, de mégis hangosnak hallatszik ebben a csodaszép akusztikájú teremben:
- Nagyon örülök hogy megismerhettem lovagrendjének bölcs nagymestere...
*Utolsó szavak egyre halkulnak, s inkább a pillanat beszél...a nő elmosolyodva áll tovább.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Ayra leánya?]
- Miként minden Érkező más, úgy minden lovagrend is - nincs két
egyforma, s ez így is van jól. *mond ki elsőként, valami axiómafélét.
Közben elhaladnak egy általa kedvelt bolthajtás mellett, megáll kicsit
szemlélődni, vagy csak egy nálánál nagyobb, egy oszlop mellett lenni.
Élvezi a helyzetet, kicsinységét, mely alázatra inti.*
- Megkérdezni megkérdezheti. *mondja, végigsimítván a kőfelszínen, ezzel botját odatéve egy vastagabb, erősebb hengertest mellé. Habozna tán, hogy felfedje kilétét?*
- Lovagparancsnok vagyok... s a rend nagymestere. *böki végre ki, de a hatást nem igen figyelve.*
- Nem fenséges ez a kőkolosszus? Mintha árnyat adó tölgyként nőne fölibénk, évszázadok bölcsességével, oly dolgokat látván, miket el sem tudunk képzelni... *kérdi, kissé szétszórtan, feledvén, eddig miről beszéltek.*
Fegyver: Végzethozó rövidkard Páncél: Mágikus sárkány pikkelyvért és pajzs
- Megkérdezni megkérdezheti. *mondja, végigsimítván a kőfelszínen, ezzel botját odatéve egy vastagabb, erősebb hengertest mellé. Habozna tán, hogy felfedje kilétét?*
- Lovagparancsnok vagyok... s a rend nagymestere. *böki végre ki, de a hatást nem igen figyelve.*
- Nem fenséges ez a kőkolosszus? Mintha árnyat adó tölgyként nőne fölibénk, évszázadok bölcsességével, oly dolgokat látván, miket el sem tudunk képzelni... *kérdi, kissé szétszórtan, feledvén, eddig miről beszéltek.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Ayra leánya?]
*Az elf hölgyemény el kell hogy tűnődjön, s elmélázik, de koránt sem
álmodozásról van itt szó ~ lovag...rendház...szellemi munka ~ gondolta
Quelen, de nem merte volna elhinni, hogy ily helyen, hol a vallás nem
erénye az embernek, de lovagok még oly becsben vannak tartva, kiknek ez
megélhetés is lehet. Meg kell hagyni becses, s nemes dolog egy e fajta
rendhez tartozni. Odakerülés biztosan nem habostorta, s az ottlétet ki
kell érdemelni, és ne felejtsük el, nemes erények megtestesítői a
lovagok...
- Tisztelem s becsülöm a lovagokat. Nem csak a hívő ember a kevés...az emberekből kezd kihalni a lovagiasság, s egyre kevesebben kik a jó úton haladnak, sokan letérnek a helyes útról...
*Megállapítás vagy szívfájdalom...ki tudja...de boldog dologról egy pillanatig sem beszélhetünk, ha eszünkbe jut hová fajul a világ.
- És a rendház lovagjaként megkérdezhetem milyen titulust tölt be?
*Teszi fel ismét kérdéseinek egyikét...
Fegyver: Lucy Blake pengéje Páncél: Hamisított pikkelyvért - Tisztelem s becsülöm a lovagokat. Nem csak a hívő ember a kevés...az emberekből kezd kihalni a lovagiasság, s egyre kevesebben kik a jó úton haladnak, sokan letérnek a helyes útról...
*Megállapítás vagy szívfájdalom...ki tudja...de boldog dologról egy pillanatig sem beszélhetünk, ha eszünkbe jut hová fajul a világ.
- És a rendház lovagjaként megkérdezhetem milyen titulust tölt be?
*Teszi fel ismét kérdéseinek egyikét...
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Ayra leánya?]
- Fedelet rendházam nyújt számomra, ezzel nincsen gondom. Vagyonomból
futja a napi kiadásokra, hatszáz csengő aranypénzből, jut falat számba,
lovamnak abrak, s gwuffomnak... *kicsit megakad, számba kell vennie,
mit is eszik a hadi hátasa.*
- ...nos, Mocskos szinte mindent megeszik, nem igen válogat. Szellemi munkálkodásaim hajtanak elég pénzt, nem különben kereskedelmi ügyleteim. Tudja, a mithrill árának ingadozására, komoly vagyont lehet felhalmozni. *avatja be pénzügyeibe, s ad némi tippet is, ingyen és bérmentve. Sziklaöbli, számára a pénz egyszerre játék és hatalmi eszköz, játszva szerez vagyonokat, s szór szét a szegények között, ha ahhoz van kedve. A világrend új értelmezésében, puttonyok így jeleznek nemességet, utalván a személy köz iránti elkötelezettségére.*
- Valóban. A szív különös jószág... *jegyzi meg, szinte a semmiből előhúzva a mondott szavakat.*
Fegyver: Végzethozó rövidkard Páncél: Mágikus sárkány pikkelyvért és pajzs - ...nos, Mocskos szinte mindent megeszik, nem igen válogat. Szellemi munkálkodásaim hajtanak elég pénzt, nem különben kereskedelmi ügyleteim. Tudja, a mithrill árának ingadozására, komoly vagyont lehet felhalmozni. *avatja be pénzügyeibe, s ad némi tippet is, ingyen és bérmentve. Sziklaöbli, számára a pénz egyszerre játék és hatalmi eszköz, játszva szerez vagyonokat, s szór szét a szegények között, ha ahhoz van kedve. A világrend új értelmezésében, puttonyok így jeleznek nemességet, utalván a személy köz iránti elkötelezettségére.*
- Valóban. A szív különös jószág... *jegyzi meg, szinte a semmiből előhúzva a mondott szavakat.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Ayra leánya?]
*Érdeklődve hallgatja végig, de hasonló választ kap mint néhány perccel ezelőtt a templom előtt
- Ama tény, hogy Ön lovag, mivel foglalatoskodik ami mi minden napi kenyerére nyújt fedezetet, s fedelet hoz feje fölé?
*A vallás kapcsolatos véleményre reagálva:
- Nem tudhatjuk mi lapul mások szívében, s csak az idő válaszolhat eme kérdésekre...
*Majd sétálnak tovább szépen komótosan, s Quelen ismét vár...reméli most nem mondott semmi butaságot, ami mosolyra fakasztaná Morganust. Az elf már így is félig-meddig a sárga föld alatt érzi magát...
Fegyver: Lucy Blake pengéje Páncél: Hamisított pikkelyvért
- Ama tény, hogy Ön lovag, mivel foglalatoskodik ami mi minden napi kenyerére nyújt fedezetet, s fedelet hoz feje fölé?
*A vallás kapcsolatos véleményre reagálva:
- Nem tudhatjuk mi lapul mások szívében, s csak az idő válaszolhat eme kérdésekre...
*Majd sétálnak tovább szépen komótosan, s Quelen ismét vár...reméli most nem mondott semmi butaságot, ami mosolyra fakasztaná Morganust. Az elf már így is félig-meddig a sárga föld alatt érzi magát...
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Ayra leánya?]
- Lovag vagyok. *mondja egyszerűen, egy mosoly által szelídítve a
tényt, hogy ezt már elmondta. Számára ez a kezdet s ez a vég, a többi
csak virágdísz s trombitarecsegés. Szerzetesi léte is csak egy
aspektusa, de kétségtelenül nélkülözhetetlen eleme életének, mert hit
által tud mindent helyre tenni a világban, s az azon túlra elképzelt
idilli állapotban.*
- Számomra ez a megnyugvás helye s elfoglaltsága. Amiért elszorul szívem, nem pusztán a tény, hogy kong egy ekkora kőépítmény az ürességtől, hanem hogy a polgártársaim szívei üresedtek ki, s adtak lakozást félelemnek, vagy oly eszméknek, melyek eltéríthetnek a helyes úttól...
Fegyver: Végzethozó rövidkard Páncél: Mágikus sárkány pikkelyvért és pajzs
- Számomra ez a megnyugvás helye s elfoglaltsága. Amiért elszorul szívem, nem pusztán a tény, hogy kong egy ekkora kőépítmény az ürességtől, hanem hogy a polgártársaim szívei üresedtek ki, s adtak lakozást félelemnek, vagy oly eszméknek, melyek eltéríthetnek a helyes úttól...
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Ayra leánya?]
- Hibás gondolat azt hinni hogy az Egyház egy politikai eszköz, és valóban szomorú dolog, hogy erre is használják azt.
*Mondja eme szavakat egyetértőn a nő, majd van egy kis hatásszünet miközben haladnak, mert Quelen tudja tolakodó-e kérdése vagy sem, de egy kis habozás után, nem bátran ugyan, de fel meri tenni a kérdést:
- Mit mondotta mostanra már nem templomőr, megkérdezhetem hogy manapság mivel foglakozik?
*Röpke szünet után még megjegyzi:
- Meg kell hagyni becses dolog, hogy Ön tud szakítani időt arra, hogy meglátogassa a templomot. Nem gondoltam volna, hogy íj kevesen lennének.
*Majd ismét csend, s válaszra vár...
Fegyver: Lucy Blake pengéje Páncél: Hamisított pikkelyvért
*Mondja eme szavakat egyetértőn a nő, majd van egy kis hatásszünet miközben haladnak, mert Quelen tudja tolakodó-e kérdése vagy sem, de egy kis habozás után, nem bátran ugyan, de fel meri tenni a kérdést:
- Mit mondotta mostanra már nem templomőr, megkérdezhetem hogy manapság mivel foglakozik?
*Röpke szünet után még megjegyzi:
- Meg kell hagyni becses dolog, hogy Ön tud szakítani időt arra, hogy meglátogassa a templomot. Nem gondoltam volna, hogy íj kevesen lennének.
*Majd ismét csend, s válaszra vár...
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Ayra leánya?]
*Figyelmesen hallgatja a kérdéseket, melyek tán egy könyv fedlapján is
szerepelhetnének. Egyrészt, alapvető jelentőségűek, s igen helyesen is
vannak megfogalmazva.*
- Nehéz megmondani, mi is mindezen tapasztalások mögöttese. Gondolhatnánk, hogy sokakat elijesztett a sötét múlt ettől a helytől, mikor még Zujm tulajdonának nyilvánította a templomot, azt megszentségtelenítve. De attól tartok, ennél mélyebbre kell gondolatban ásnunk... *s teszi maga is, láthatóan keresi a helyes szavakat.*
- Engemet személy szerint mindig az foglalkoztatott, mit tehet az Egyház a hívőkért, mivel teheti jobbá a hit a mindennapokat. Szomorúságomra, manapság inkább politikai eszköz gyanánt gondolnak a vallásra s az Egyházra, ami végtelenül hibás észjárásra utal. De bárhogy is legyen, az embereket sikerült elriasztanunk, ők nem oly vallásgyakorlatra vágynának, mi jelenleg zajlik... *mondja őszintén, s szomorú hangszínnel.*
Fegyver: Végzethozó rövidkard Páncél: Mágikus sárkány pikkelyvért és pajzs
- Nehéz megmondani, mi is mindezen tapasztalások mögöttese. Gondolhatnánk, hogy sokakat elijesztett a sötét múlt ettől a helytől, mikor még Zujm tulajdonának nyilvánította a templomot, azt megszentségtelenítve. De attól tartok, ennél mélyebbre kell gondolatban ásnunk... *s teszi maga is, láthatóan keresi a helyes szavakat.*
- Engemet személy szerint mindig az foglalkoztatott, mit tehet az Egyház a hívőkért, mivel teheti jobbá a hit a mindennapokat. Szomorúságomra, manapság inkább politikai eszköz gyanánt gondolnak a vallásra s az Egyházra, ami végtelenül hibás észjárásra utal. De bárhogy is legyen, az embereket sikerült elriasztanunk, ők nem oly vallásgyakorlatra vágynának, mi jelenleg zajlik... *mondja őszintén, s szomorú hangszínnel.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Ayra leánya?]
*Quelen elbátortalanodik, s nem mer többé semmiféle következtetést
leszűrni, mert mindig csak galibát hoz saját fejére. S ahelyett, hogy
ismét zavarba jönne, a meghívást elfogadó Morganus társaságával
megindul, miután botját kezébe vette, mi a sziklának volt támasztva.
Séta közben kérdések fogalmazódnak meg benne, s ezeket mostanra bátran
fel is meri tenni:
- Miért oly kevés a hívő, kik eme helyre látogatnak? Az embereknek nem kenyere manapság a hit, s vallás? Nem mondom, hogy túl sok időt töltöttem volna itt, de belváros utcáin, eme rövid idő alatt egy árva lélek nem tette be ide a lábát...
*S tűnődik el ismét az álmodozó a lépcsőn lépegetve...
Fegyver: Lucy Blake pengéje Páncél: Hamisított pikkelyvért - Miért oly kevés a hívő, kik eme helyre látogatnak? Az embereknek nem kenyere manapság a hit, s vallás? Nem mondom, hogy túl sok időt töltöttem volna itt, de belváros utcáin, eme rövid idő alatt egy árva lélek nem tette be ide a lábát...
*S tűnődik el ismét az álmodozó a lépcsőn lépegetve...
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Ayra leánya?]
- Hogy eme hely rendben tartója? Nem mondanám. Tisztaságot nem
teremtek, és már templomőr sem vagyok, hogy fegyverrel tegyek rendet. S
mint észrevette, talán csak kísértő szellemlelkek járnak ide, élők
ritkán, s akkor is inkább, csak szerencsét remélve... *kénytelen ismét
kis korrekcióval élni Megvárja, míg a hölgy kigyönyörködi magát a
belvárosi házrengetegben.*
- Örömmel, bár hogy tudnék-e érdeklődésre méltót mondani, azt kétlem. Kérem, kövessen, s kérdezzen bátran, mire is lenne kíváncsi! *mutat előre, a lépcső s bejárat felé, hogy éppenséggel ráér, tehát indulhatnak. S ha lépéseik együttesen bejárják a templomot a közeli jövőben, úgy beszélgethetnek tovább, a templomi mélysötét csendet, szilánkokra törve...*
Fegyver: Végzethozó rövidkard Páncél: Mágikus sárkány pikkelyvért és pajzs
- Örömmel, bár hogy tudnék-e érdeklődésre méltót mondani, azt kétlem. Kérem, kövessen, s kérdezzen bátran, mire is lenne kíváncsi! *mutat előre, a lépcső s bejárat felé, hogy éppenséggel ráér, tehát indulhatnak. S ha lépéseik együttesen bejárják a templomot a közeli jövőben, úgy beszélgethetnek tovább, a templomi mélysötét csendet, szilánkokra törve...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Ayra leánya?]
*Quelen végighallgatja értelmesen s érdeklődve Morganus, de úgy
gondolja, nem érdemes erre több szót fecsérelni, hiszen már így is
túlbonyolították, és mind ezek mellett, Quelen nem a nyelvéről, s
frappáns beszédéről híres, így mielőtt belekavarodna, ezért eme
legutóbbi sorokra nem mond hát semmit, belátja a hibás megszólítást, s
ezen túl már tudni fogja, hogyan szólítsa a férfit. Miközben ez végig
fut az elf agyán, máris kinyújtott keze válaszra talál, s egy gyöngéd
csók érkezik arra a lovagias férfitől. Quelen arcán ismét piros foltok,
de nem jött túlságosan zavarba, még mielőtt ez bekövetkezne, már
finoman, vissza is húzza kezét, s sziklához támasztott botját fogja.
- Ön valóban lovagias kedves Morganus.
*Mosolyodik el Quelen, majd folytatja:
- Ha megérzésem nem csal, Ön eme templom rendben tartója, s ha jól látom, sajnos hívők sokasága nem is árasztja el eme gyönyörű helyet.
*Röpke szünetet tartva a nő a tájat bámulva, lassan fordítja fejét, majd mondandójába belekezdve ismét tekintete fókuszába a férfi kerül:
- Amennyiben idejébe belefér, megkérhetem hogy meséljen nekem eme helyről, s ha meg is mutatná nagyon boldog lennék.
*Mosoly ismét az elf arcán, majd reméli, a lovag teljesíteni tudja eme nemesen egyszerű kérést, holott kezd későre járni...
Fegyver: Lucy Blake pengéje Páncél: Hamisított pikkelyvért
- Ön valóban lovagias kedves Morganus.
*Mosolyodik el Quelen, majd folytatja:
- Ha megérzésem nem csal, Ön eme templom rendben tartója, s ha jól látom, sajnos hívők sokasága nem is árasztja el eme gyönyörű helyet.
*Röpke szünetet tartva a nő a tájat bámulva, lassan fordítja fejét, majd mondandójába belekezdve ismét tekintete fókuszába a férfi kerül:
- Amennyiben idejébe belefér, megkérhetem hogy meséljen nekem eme helyről, s ha meg is mutatná nagyon boldog lennék.
*Mosoly ismét az elf arcán, majd reméli, a lovag teljesíteni tudja eme nemesen egyszerű kérést, holott kezd későre járni...
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Ayra leánya?]
- Nem rang ez, pusztán formalitás. Úgy szólít, ahogy jónak látja, de
pap nem vagyok, ilyenformán, atya sem. Ami pedig azt illeti, lényemet
tekintve, lovag vagyok. Hogy miként fér meg e kettő egymással? Jó
kérdés... *nevet, s választ saját felvetésére, nem ad. Nehéz is lenne
kielégítően megmagyaráznia két eltérő égitest, ilyesfajta
együttállását. Nem egyedülálló, de nem is túl gyakori.*
- Neve legyen áldások könyvében! *botját átveszi a bal kezével, honnan a könyv majdnem kiesik, úgy tudja csak jobbjával elfogadni a kacsót, s rá csókot lehelni. Ha már azt mondta, lovag, viselkedésben nem maradhat el, az általános elvárásoktól...*
Fegyver: Végzethozó rövidkard Páncél: Mágikus sárkány pikkelyvért és pajzs
- Neve legyen áldások könyvében! *botját átveszi a bal kezével, honnan a könyv majdnem kiesik, úgy tudja csak jobbjával elfogadni a kacsót, s rá csókot lehelni. Ha már azt mondta, lovag, viselkedésben nem maradhat el, az általános elvárásoktól...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Ayra leánya?]
-Elnézést a hibás megszólításért, nem tudhattam mi lenne rangja, de
látván nem harcos, s templomba jár, sejtettem hogy hittel élő testvér
lehet, de nem akartam alacsonyító ranggal illetni
*Mondja kissé zavarodottan, fehér orcáján elpirult foltok jelennek meg, de Morganus szerencsére oldja a feszültséget, még mielött elragozta volna Quelen a bocsánatkérést, a férfi bemutatkozik, így hát a hölgy sem tehet másképp:
- Az én nevem Quelen, részemről a szerencse!
*Majd kezét nyújtja, mint az megszokott ismerkedéskor, de hogy kézcsók vagy kézfogás lesz belőle, ez a szerzetesen múlik...
Fegyver: Lucy Blake pengéje Páncél: Hamisított pikkelyvért
*Mondja kissé zavarodottan, fehér orcáján elpirult foltok jelennek meg, de Morganus szerencsére oldja a feszültséget, még mielött elragozta volna Quelen a bocsánatkérést, a férfi bemutatkozik, így hát a hölgy sem tehet másképp:
- Az én nevem Quelen, részemről a szerencse!
*Majd kezét nyújtja, mint az megszokott ismerkedéskor, de hogy kézcsók vagy kézfogás lesz belőle, ez a szerzetesen múlik...
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Ayra leánya?]
- Inkább csak, testvér, ha már Érkezőkként, egy család tagjai vagyunk!
*javítja ki a lányt, de csendes hangon, mindenfajta korholástól
mentesen. Egyedül az apátot szólítják meg úgy, mint elhangzott, ő meg
csupán egy a szerzetesi közösségből.*
- Elkél a nyugalom, békesség, a világ eddig is inkább csak forrongott... *mondja bólogatva, az "úgy-úgy" jegyében, egyetértően. Mivel a hölgy láthatóan a az illemre, ő sem maradhat adósa, semmiben:*
- Morganusnak hívnak, örvendek a szerencsének!
Fegyver: Végzethozó rövidkard Páncél: Mágikus sárkány pikkelyvért és pajzs
- Elkél a nyugalom, békesség, a világ eddig is inkább csak forrongott... *mondja bólogatva, az "úgy-úgy" jegyében, egyetértően. Mivel a hölgy láthatóan a az illemre, ő sem maradhat adósa, semmiben:*
- Morganusnak hívnak, örvendek a szerencsének!
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Ayra leánya?]
*Esteledik, s mint az köztudott, estékén templomszolga jár ide,
mindennapos dolgát teljesítve. Ma sincs másképp. Quelen hegyes fülei
cipő léptet hall, s sétabot kopogását a közelből. Gondolta Ayra leánya
az, de mikor szemét is használja, egy harcos félét lát felfedezni,
szürke csuhájában. A nő hasa összerándul...esteledik, sehol egy árva
lélek...de se fegyvere, se tudása azok forgatására, így a reményen
kívül másra nem támaszkodhat. Miként a férfi közeleg, Quelenben a
feszültség egyre csak nő, de várjunk csak...harcos lenne Ő? Könyvel a
kezében, ki komótosan lépked, s még egy kard markolat sem bújuk elő a
ruha alól? A rémület egy pillanat alatt elszáll, s a merengő nőt
nyugalom érzete fogja el, főként mikor oda ér hozzá, s úriember módján
köszön...de a köszöntés után, egy nem megszokott köszöntés, inkább egy
áldás. Ekkor a pillanat egy töredéke alatt átfut minden féle a nő
agyán, s nemes egyszerűséggel leszűri a következményeket... ~
esteledik...templomszolga...áldás...egy szerzetes lehet...
- Szép jó estét atyám!
*Viszonozza a köszöntést, majd egy kedves mosoly kerekedik finom orcáján, s egy biccentés.
- Adjanak megnyugvás Önnek is atyám!
*S eközben feltápászkodik a szikláról, nehogy a templomszolga azt higgye, hogy megzavarja netán Őt a merengésben. Illedelmes hölgyként pukedlizik egyet, már ha ezt a szolig kis térdhajlítást lehet annak nevezni. Quelen bátor a férfival szemben, mert nem férfiként tekint rá, hanem mint egy istenfélő hívő emberre, kiből még nem szorult ki az emberiség, s nem tart tőle, mint azt egy más, vad idegen férfi kiváltaná belőle...aztán eme pukedli után felegyenesedik teljes egészében, és vár, hátha beszélgetésbe elegyednek, hisz vágyódik már Ő is a beszédre, oly hosszú idő után nem volt rá alkalma, hogy bárkivel is beszélgessen, no meg a táj is új, s ismeretlen. Lehet elkél egy kis segítség, ahhoz, hogy megismerje az itteni környezetet...
Fegyver: Lucy Blake pengéje Páncél: Hamisított pikkelyvért
- Szép jó estét atyám!
*Viszonozza a köszöntést, majd egy kedves mosoly kerekedik finom orcáján, s egy biccentés.
- Adjanak megnyugvás Önnek is atyám!
*S eközben feltápászkodik a szikláról, nehogy a templomszolga azt higgye, hogy megzavarja netán Őt a merengésben. Illedelmes hölgyként pukedlizik egyet, már ha ezt a szolig kis térdhajlítást lehet annak nevezni. Quelen bátor a férfival szemben, mert nem férfiként tekint rá, hanem mint egy istenfélő hívő emberre, kiből még nem szorult ki az emberiség, s nem tart tőle, mint azt egy más, vad idegen férfi kiváltaná belőle...aztán eme pukedli után felegyenesedik teljes egészében, és vár, hátha beszélgetésbe elegyednek, hisz vágyódik már Ő is a beszédre, oly hosszú idő után nem volt rá alkalma, hogy bárkivel is beszélgessen, no meg a táj is új, s ismeretlen. Lehet elkél egy kis segítség, ahhoz, hogy megismerje az itteni környezetet...
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Ayra leánya?]
*Fáradt, arcára is kiül ez, tartása is enged szokásos feszességéből.
~Megint egy újabb hét...~ sóhajt, mint mindenki, ha eljön első
munkanapja. Még el-eljár ide, kötelességét tenni, bár sok értelmét nem
látja. Mondhatni, már egerek sem járnak templomba, nem hogy Érkezők.
Pedig ő szívesen beszél bárkivel, aki lelke terhét megosztaná vele,
talán még tanáccsal is szolgálhat számára. Ezt a közvetlenséget
hiányolja az Egyházból, mely Távolrévbe sűrítette össze minden
erőfeszítését és figyelmét, de ott is csak politikai téren és
szempontok alapján tesz bármit is. Az egyszerű halandókkal, valahogy
nem foglalkozik senki... Morganus pedig, szintén kezdi feladni a
szélmalomharcot, mit vív minden egyes hét egyazon napján, egyazon
órában, eljővén ide, számos elfoglaltsága mellett is. Jó ideje nem volt
lehetősége, egyetlen hívővel sem beszélnie, a hit útjairól, már kezd
kételkedni is benne, hogy egyáltalán léteznek, kiknek ez még fontos
életében...
Kezében bot van, azzal lépdel lassan s komótosan, baljában pedig könyvet hoz magával, nyilván, olvasnivalónak. Unatkozni nem szeret, s nem is szokott, mindig talál magának, valami elfoglaltságot... Szürke csuhaféle anyag borítja öltözékét, mely alapján azért inkább harcosnak tartaná bárki, mintsem szerzetesnek. De ugyan mit tegyen, ha még az apát is csúfot űz vele, s gúnyolja, hogy lovag szerzetesi szolgáló, ugyan miként lehet? Már ez sem érdekli, hite rendíthetetlen, járja útját, még ha egyedül is kell tennie...
Egy pillanatra feltekint, egy fiatal elf nőt láthat maga előtt, biccent neki, s köszönti:*
- Hölgyem, engedje meg, hogy köszöntsem! A Kapuk adjanak megnyugvást lelkeinknek! *emeli meg valamelyest botját, mozdulatként az áldáshoz. De nem akarja megzavarni merengésében, kész tovább menni, mintha itt sem lenne, csak szellemtestben bolyongna, egy kiüresedett világban...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Kezében bot van, azzal lépdel lassan s komótosan, baljában pedig könyvet hoz magával, nyilván, olvasnivalónak. Unatkozni nem szeret, s nem is szokott, mindig talál magának, valami elfoglaltságot... Szürke csuhaféle anyag borítja öltözékét, mely alapján azért inkább harcosnak tartaná bárki, mintsem szerzetesnek. De ugyan mit tegyen, ha még az apát is csúfot űz vele, s gúnyolja, hogy lovag szerzetesi szolgáló, ugyan miként lehet? Már ez sem érdekli, hite rendíthetetlen, járja útját, még ha egyedül is kell tennie...
Egy pillanatra feltekint, egy fiatal elf nőt láthat maga előtt, biccent neki, s köszönti:*
- Hölgyem, engedje meg, hogy köszöntsem! A Kapuk adjanak megnyugvást lelkeinknek! *emeli meg valamelyest botját, mozdulatként az áldáshoz. De nem akarja megzavarni merengésében, kész tovább menni, mintha itt sem lenne, csak szellemtestben bolyongna, egy kiüresedett világban...*
[Ayra leánya?]
*Borongós időben, napnyugtakor, a Nap tündöklő fényében a távolból egy
alak tűnik elő...ismeretlen Ő, akár csak a hely számára. Megfontolt
léptekkel, botjára olykor rá-rátámszkodva csak nem araszol. Hogy hova
is? A táj nyugodt, a szél csak a magasban száll, meghitt helyre vágyó
női elf a boltíves kapu felé halad. Templomszerű s monumentális, még
égszínkék elf szeme is elámúl. Ki lehet az? Lenge ruha, mégsem
kirívó...Quelen az, egy Rebel leszármazott Ő. Messzi távolból,
Távolréven keresztül érkezett, s Ayra szépségére vágyik, a természetre.
Fiatal ugyan, de ősei vére, s szülei tanítása ott lappang benne, s mint
holtig tanul az ember, hát még az elf, célja ismeretinek bővítése, a
még nem látott dolgok szemlélése, társain való segítés, s a becsületes
élet. Lelke tiszta, akár egy tavasszal olvadó tó tükre, a légynek sem
ártana. Termete az átlagostól nem eltérő, még ha akarna sem tudna.
Botja, s kis batyuján kívül nincs is nála más. Nem női piperék azok,
gyógyfüvek s főzetek, egyszerűek, ámbár hasznosak. Apja növényekről
való ismerete oly nagyszerű, hát még anyja csodálatos gyógyító keze,
de...nem volt ez elég, senki sem tudja miért történt ez így, miért
kellett azoknak az ádáz banditáknak meggyötörni falvát, ahol kis
családjával, s azok barátjával élt...a pénz kellet, netán kincsek?
Neem...nem volt ott semmi, csupán egy közösség. Quelen kis naivan azt
hitte a férfiak sorsa a család, barát s haza oltalma, a nők pedig azért
vannak, hogy anyák legyenek, de tévedett...egy nőnek a mai világban
ugyan úgy meg kell tudnia védeni magát, akár csak egy jó állású
férfinak. Így hát, magányában, s elkeseredettségében útra kélt. Nem
mondani hogy oly sok, de nem egy férfi összetörte szívét, kikben többé
nem tud bízni...bízni úgy mint a nő társaiban...Miért ne...miért ne
lehetne...Ayra, a természet, oltalmazza s védi leányait az amazonokat,
a nők, kik férfiaktól elszigetelve élnek, s nem egy híres harcosuk
legendája kering világszerte...Quelen kedves ugyan, gyengéd, s olykor
félő, hogy megijed akár egy árnytól a sötétben, egy nesztől a bokorban,
de szíve rendíthetetlen, s akarta akár a nemes acél, határozott s erős.
Amazon akar lenni, s még a sors is közrejátszott...a minap Távolrév
utcáit bolyongva egy pergament darab került lába elé, ott hevert, s majd
hogy ordított: ~ Vegyél föl ~ Így is tett...pillanatokkal később a
papír már kezében, s elf nyelven egy kis szöveg, mi végképp eldöntetett
benne...akár a sor végén a pont, vagy pásztor mellett a juh, így mód
egyértelművé vált számára mit is akar...Merysen dyr`Ayra, récau
dy`Shayellen daro neyva liv`era ly`forisla kyr`lavelen...és igen...ez
lehet a megoldás, ehez már nem kell más, úgy érzi türelem. Mi papír
érkezett vissza is ment, s első feladója tán a közelben jár? A
templomok kapuja felé tart? Quelen várni fog, s bízva bízni benne, hogy
Arya egy lánya, a Shayellen törzs egy tagja tán idetéved. A sors idáig
vezetett, s kegyes volt hozzá, most miért ne tenné ugyan ezt?
- Mae govannen Edhel! ~ Isten hozott Elf ~ susogják a fák eme szavakat elfek nyelvén, biztosan ezt susogják? Ha nem is Quelen így érzi, mint ha új otthonába érkezett volna, s a táj üdvözli Őt.
- Ai! I eneth nîn Quelen de Rebel! ~ Üdvözletem! Az én nevem Quelen de Rebel ~ majdhogynem susogja vissza lágy hangján a tájnak.
*Aztán a nő csak lépked, sétál, mígnem a kapu közelében egy sziklát talál, nem furcsa ez, hisz Sziklaöböl neve nem véletlen az ami. Kissé hideg a levegő, így hogy már a Nap sem süt le rá, a hideget nem kedveli ugyan, de nem írtózik tőle. A szikla mellé battyog, botját maga mellé támasztja, batyuját dereka elé húzza, nehogy meggátolja az leülésben, majd egy kecses mozdulattal felhuppan a sziklára. Egyik lábát combja alá húzza, majd ugyan azon oldali kezével a sziklát támasztja, akár csak botja. Ül s vár, s néz...valaki csak rátalál s lehetőleg az akinek kell...
Fegyver: Lucy Blake pengéje Páncél: Hamisított pikkelyvért
- Mae govannen Edhel! ~ Isten hozott Elf ~ susogják a fák eme szavakat elfek nyelvén, biztosan ezt susogják? Ha nem is Quelen így érzi, mint ha új otthonába érkezett volna, s a táj üdvözli Őt.
- Ai! I eneth nîn Quelen de Rebel! ~ Üdvözletem! Az én nevem Quelen de Rebel ~ majdhogynem susogja vissza lágy hangján a tájnak.
*Aztán a nő csak lépked, sétál, mígnem a kapu közelében egy sziklát talál, nem furcsa ez, hisz Sziklaöböl neve nem véletlen az ami. Kissé hideg a levegő, így hogy már a Nap sem süt le rá, a hideget nem kedveli ugyan, de nem írtózik tőle. A szikla mellé battyog, botját maga mellé támasztja, batyuját dereka elé húzza, nehogy meggátolja az leülésben, majd egy kecses mozdulattal felhuppan a sziklára. Egyik lábát combja alá húzza, majd ugyan azon oldali kezével a sziklát támasztja, akár csak botja. Ül s vár, s néz...valaki csak rátalál s lehetőleg az akinek kell...
