Időpont: corvusi időszámítás 628. év Az Érkezők hava 12. nap (2010.11.12 - 11.20.)
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Templomszentelés - Fehérhonbéliek]
- Reménylem. *majd meghajtja magát a tekintélyesre duzzadt csapat tagjai előtt, s a lehetőségekhez mérten, sietve távozik. Hosszú számára az út gyalog, vissza a kikötőig, hol gwuffját s a szükséges iratokat, magához veszi majdan. S még nem is sejti, időközben feladatlistája egyre nő s bonyolódik, ami vár rá Pormederben, az maga a pokol leend. S nem csak a homokfúvás miatt, mely kiszárít orrot, torkot, léleknek vigadalmát...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Yitia Phaeloma #19554|
11.19 19:21:22 |
327360 |
[Templomszentelés - Fehérhonbéliek + Mara, Arduin]
* A Pegazus nevét hallva, elmosolyodik, hiszen neki volt alkalma utazni azon. De nem szól. A két levelet gondosan elteszi és miután Rav kérdez is meg figyel is, zavarát leplezendő gyorsan helyeselni kezd.*
- Rav, a ötlet nem is elvetendő, mi több a magam részéről támogatom, de én egy kicsit később csatlakozom majd hozzátok, mert Isiliennek mindenképpen átadom előtte a levelet.
*Zaw megjegyzése már nevetésre készteti.*
-Óh, ti férfiak! felőlem aztán tízet is megihattok, csak nekem ne kelljen.
*magyarázza a két fiúnak, de észreveszi ám Rav kíváncsiskodó pillantását is, amiért egy kicsit vigyorogva vállon böki a kíváncsi gnómot. Közben szépen összetart a kis csapat, és még a páros is akiket az ostromkor látott a falakon belül. Barátságos pillantással köszönti őket, és kislányon is szeretettel néz végig, aki nagyon hasonlít a nőre, valószínű testvére lehet. Eireena ötletére helyesel.*
-Szerintem jó ötlet Eireena.
-Akkor a városkapunál találkozunk.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Eireena Canis #189369|
11.19 16:04:55 |
327275 |
[Templomszentelés - Fehérhonbéliek - Mara, Arduin]
- Legyen akkor úgy! - * enged Herold javaslatának, s most meg sem
próbálja megfejteni a Pegazus hátán illetve gyomrában való utazás
rejtélyeit. * - Könnyen lehet, hogy még útközben utolér minket - *
teszi hozzá.
Sziklaöbli barátjuk a bemutatás után még pár szót vált Yitiával, aztán a kis csoport lassan sodródik kifelé a tömeg közepette. Nem érdemes siettetni a templom elhagyását, a jelek szerint csoportosan ez nem is menne. Az atya közben találkozik azzal a párral, akik figyelmeztették őket a goblinhorda közeledésére. Megáll ő is, és megragadja az alkalmat a megismerkedésre és a köszönésre - az ostrom idején valahogy elkerülték egymást. *
- Hadd mutatkozzam be én is - lép közelebb mosolyogva. Mara mellett egy hozzá nagyon hasonló kislány áll, így rá is rámosolyog: már a nagyfokú hasonlóság ténye is kiváltja belőle a msolyot. * - S megköszönni sem volt még alkalmam, amit tettek... Eireena Canis vagyok.
* Theodorius atya szavaira bólint egyet. *
- Igen, sajnos, a növények nagyon megsínylették mindezt. Már a madarak támadását is... De beszéltem az elfekkel, ők azt mondják, hogy korántsem akkora a baj, mint látszik. Szerintem már titokban alkalmazták is valamelyik mágiájukat... én legalábbis bízom benne - * jelenti ki reménykedve.
Már a kapu közelébe érnek közben. *
- Akkor hogyan tovább? Én lóháton jöttem, a városkapunál bíztam egy ismerősömre... Megfelel, ha ott találkozunk?
Fegyver: Hosszú visszacsapó elf íj Páncél: Holdlepel
Sziklaöbli barátjuk a bemutatás után még pár szót vált Yitiával, aztán a kis csoport lassan sodródik kifelé a tömeg közepette. Nem érdemes siettetni a templom elhagyását, a jelek szerint csoportosan ez nem is menne. Az atya közben találkozik azzal a párral, akik figyelmeztették őket a goblinhorda közeledésére. Megáll ő is, és megragadja az alkalmat a megismerkedésre és a köszönésre - az ostrom idején valahogy elkerülték egymást. *
- Hadd mutatkozzam be én is - lép közelebb mosolyogva. Mara mellett egy hozzá nagyon hasonló kislány áll, így rá is rámosolyog: már a nagyfokú hasonlóság ténye is kiváltja belőle a msolyot. * - S megköszönni sem volt még alkalmam, amit tettek... Eireena Canis vagyok.
* Theodorius atya szavaira bólint egyet. *
- Igen, sajnos, a növények nagyon megsínylették mindezt. Már a madarak támadását is... De beszéltem az elfekkel, ők azt mondják, hogy korántsem akkora a baj, mint látszik. Szerintem már titokban alkalmazták is valamelyik mágiájukat... én legalábbis bízom benne - * jelenti ki reménykedve.
Már a kapu közelébe érnek közben. *
- Akkor hogyan tovább? Én lóháton jöttem, a városkapunál bíztam egy ismerősömre... Megfelel, ha ott találkozunk?
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Yitia Phaeloma #19554|
11.18 18:35:51 |
326798 |
[Templomszentelés - Fehérhonbéliek]
Amikor végre összetalálkoznak a többiekkel, meglepődve veszi tudtul, hogy, akit nem ismer, jelesen a Szellemlovag klán képviselőjét mutatják be neki, s mint kiderül az idősödő férfi üzenetet hozott Isilien nagymesternek és neki is. A hír hallatán enyhe pír önti el az arcát, hiszen egy kellemes férfiarc jelenik meg előtte. Bár nem tudja, hogy az üzenet tőle érkezett-e. A szíve is hevesebben dobog, amikor átveszi a két levelet.*
-Erőt s erényt, uram! *hajol meg parányit a köszönéssel egy időben.*
-Köszönöm kedvességét, hogy elhozta a levelet, és átadom majd Isilien nagymesternek, az enyémet pedig majd otthon elolvasom, mondja és a pirulás sehogy sem akaródzik elmúlni az arcáról.*
-Hallom, hogy marad még Fehérhonban egy rövid ideig, s amennyiben lesz válasz a levelekre, akkor majd megkeresem Önt.
-Gondolom a Susogóban meg fogom találni. *mondja, majd tekintetével az övéit keresi, akik ott állnak mellette, arra várva, hogy indulhassanak.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Templomszentelés - Fehérhonbéliek]
- Részint, de utaztam inkább Pegazus hátán, melynek jelenleg, gyomrában leledzik... *űzi továbbra is a tréfás gondolatköreit, melyek elég félreérthetőek mindazok számára, kik nem ismerik annak tényét, hogy a Szellemlovagoknak nem csak címerállata a mesés lény, de bérelt hajójuk is, fut ilyen néven...*
- Nem, még nem volt szerencsém a személyes találkozáshoz. Nagyon örvendek, Harol fia Herold, aki herold vagyok! *mutatkozik be, érthetően, hogy hallja mindenki, akit még nem ismer. S mivel előáll, kit keresett, tovább nő öröme:*
- Remek! *fordul oda, s hajol meg*
- Yitia lovaghölgy, köszöntöm rendem és nagymesterem nevében, van szerencsém, hogy megtaláltam itt is! Így módomban áll, ezen két levelet, már most átnyújtani: az egyik Isilien úrnőnek szól, a másik pedig, kegyednek... *s előveszi a két küldeményt, melyen látható, hogy egyik a Corvusi Lovagi Tanács szokásos beszámolója, míg a másik, sokkal inkább valami személyes lehet. Értelemszerűen, szól neki az utóbbi. S mivel vissza kell még térnie, nem csak a hajóhoz, de témában egyaránt, hát szól még Eireena-hoz is:*
- Röstellném, ha rám kellene várniuk, így javaslom, induljanak el kívánalmuk szerint. Én pedig amint megjárom utamat a kikötőbe, sietek majd visszafele. Gwuffon mégiscsak nagyobb az esély, hogy beérjem önöket... *kicsit csapongónak tűnhet mostanság, nem csak szóban, de tettekben is, melynek oka, csupán szokásos hajtottsága. Ha belegondol, mennyi s minő kellemetlen ügyekben kell eljárnia majd ezután Pormederben... Tényleg meglepte a meghívás, nem is merte volna visszautasítani, de azért ott motoszkál benne a kisördög, hogy mennyi lesz így idővesztesége, hogyan fogja behozni, s míg akár egyet is szusszan, mennyivel hosszabbodik elvégzendő feladatainak, küldetési listája...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Eireena Canis #189369|
11.17 23:55:41 |
326476 |
[Templomszentelés - Fehérhonbéliek és Herold]
- Nagyszerű! - * kerekedik ki arca a mosolytól, amikor a nem is remélt beleegyezést meghallja. Azonnal a gyakorlati kérdésekre tereli a szót. * - Vándorral érkezett most is? Mert én lóháton vagyok, igaz, Celine, ha jól tudom, kocsin jött - * pillant kérdően a barátnőjére, de máris folytatja. * - Vagy valaki Fehérhonból... Theodorius atya éppen itt jön... Nem is tudom, ismerik egymást? - * kérdi, készen arra, hogy bemutassa egymásnak a kér férfiút, s csak aztán köszönti az atyát s egyben felel is a kérdésére. *
- A Hold és a csillagok áldásával! Nagy megnyugvás, atyám, és nagy könnyebbség, hogy végre megértük!
* Közben megpillantja a közeledő Yitiát is, Raw és egy még ismeretlen törpe társaságában. *
- Yitia is van, nem is kell keresgélnie, Herold uram! Úgy látszik, mindenki szívesebben tölti az utat társaságban! A Hold és a csillagok áldásával! - * köszönti már messzebbről a Tulipánosokat. *
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Templomszentelés - Fehérhonbéliek]
- Ámen, úgy legyen! *bólint nagyot szóban s együttérzésben, Eireena legfőbb kívánságára. Az utóbbi időszak állandó háborúságai, valóban kivették az erőt sokakból, ideje a pusztítás után, végre építeni s épülni. S ez a templom a maga nemében, talán épp ily korszak eljövetelét hirdeti...*
- Ami azt illeti, nincs, és fölöttébb megörvendeztet meghívásával! Ha lehetek ily tolakodó, élnék a felajánlással... *biccent köszönőleg, a nemes gesztusra, baráti felajánlásra. S követi a többieket, ha szándékoznak távozni, viszont útját szeretné, a szükség szerint eltéríteni.*
- Viszont ha megengedik, igyekeznék Yitia lovaghölgyet közben megkeresni, mert volna hozzá is szavam. Ha jól láttam, ő is valamerre errefelé leledzett, társaságban... *legalábbis, a túlpartról ezért is tűnt kívánatosabb, ide átkeveredni. Hiába, mindig sok dolgot kell elintéznie, szereti a kedvest a hasznossal egybevetni, több megbeszélést, kézbesítést, egyazon láncra fűzni. Éppen ezért, igyekezik most a meginduló tömegben, valahogy megkeresni az illetőt, s őt megszólítani, esetleg finoman megérinteni, jelezvén, leledzésének tényét s térbeli közelségét...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Eireena Canis #189369|
11.16 23:04:18 |
325784 |
[Templomszentelés - Celine-nel és Harold-dal]
* Úgy látszik, a királynő rövid bejelentésével véget ért a hivatalos
ünnepély. Látja maga körül az egymás felé fordult fejeket - mindenki
beszélget, vagy benyomásait, gondolatait osztja meg a körülötte
ülőkkel. A templomszentelés inkább társadalmi eseménynek látszik, mint
a hitben elmélyülésre való alkalomnak. A legtöbben végigcsevegték az
egész ünnepélyt.
A követ és hírnök újabb szellemes, ám nem fullánktalan megjegyzéseire csak egy futó mosollyal reagál - nem feledi, hogy mindkét lovag életét kockáztatta Fehérhonért, alig pár napja. Annál inkább felragyog arca a következő hír hallatán: *
- Igazán, Herold úr? Nahát... ez nagyszerű újság! S remélem, kitart a béke is... mert a tudományokhoz arra is szükség van. Nem is kis mértékben - * teszi hozzá sóhajtva, hiszen Corvus történelme sosem bővelkedett a béke adományaiban. Most is bizonytalan hírek jönnek a Délvidékről...
Elöl mozgolódást lát, úgy tűnik, a királyi pár indulásra kész. *
- Lassan szedelőzködhetünk mi is... Herold úr, van a városban szállása? Nincs kedve nálunk tölteni pár napot? - * fordul beszélgetőtársukhoz. *
Fegyver: Hosszú visszacsapó elf íj Páncél: Holdlepel
A követ és hírnök újabb szellemes, ám nem fullánktalan megjegyzéseire csak egy futó mosollyal reagál - nem feledi, hogy mindkét lovag életét kockáztatta Fehérhonért, alig pár napja. Annál inkább felragyog arca a következő hír hallatán: *
- Igazán, Herold úr? Nahát... ez nagyszerű újság! S remélem, kitart a béke is... mert a tudományokhoz arra is szükség van. Nem is kis mértékben - * teszi hozzá sóhajtva, hiszen Corvus történelme sosem bővelkedett a béke adományaiban. Most is bizonytalan hírek jönnek a Délvidékről...
Elöl mozgolódást lát, úgy tűnik, a királyi pár indulásra kész. *
- Lassan szedelőzködhetünk mi is... Herold úr, van a városban szállása? Nincs kedve nálunk tölteni pár napot? - * fordul beszélgetőtársukhoz. *
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Templomszentelés - Celine-nel és Harold-dal]
- Való igaz, úrnőm. Mi épp azért imádkozunk, hogy fából mézhangú lant
készüljön Révben, mi ócska hadihajóinkkal, megelégszünk bőven...
*mondja nyájas mosollyal, zsolozsmázó hangon. Ugyan a béke követe, de
Fehérhon annektálása és Pormeder hathatós támogatása óta, a jelenlegi
Távolrév, szemükben Corvus történelmének, legnagyobb háborús uszítója.
Így a békére, ők lovagi karddal, s nyitott szemmel készülnek... Ám
hamar jön a következő műsorszám, s még csak nem is az, ki fára pingálva
viseli a Rebeline nevet, a sziklaöbli kikötőben olykor megpihenve,
hullámokon himbálózván. Bár hogy a három hasonnevű, nőnemű közül melyik
a legszebbik - egy sziklaöböli, feltehetőleg a hajóra bökne, habozás
nélkül. Ami pedig az uralkodói bejelentést illeti... Herold
jegyzetelhet újfent. Semmi meglepő, csak a szokásos, kollektívára
kivetített, öntömjénezés, így csak halkan mormog summázást a végén:*
- A hencegő Hit Védelmezőjéhez betársul hercegnők Hív Védelmezője... *de gyorsan visszazár hivatali mosolyába, s vált hallhatóan témát:*
- Remek munkát végeztek, ezen templom esetében az építők, s felteszem, a trónörökös nevelésében, éppen Önök! Azóta hogy utoljára láttam felséges személyét, igazán megnőtt, s nyilván bölcsességben is, gyarapodott bőven... *azt már nem meri hozzáfűzni, hogy nyilván már nem dobál labdát, bár ha hallanák őt, nyilván hozzávágnának sok mindent, kapkodni azokat mind, el se bírná.*
- Amiről pedig legutóbb beszéltünk, örömmel jelenthetem, hogy az óra, elközelgetett! A hivatalos meghívót majd elküldjük, a hírt, lapban megjelentetjük... *nagy összeesküvésnek híre s hamva sincs, nem egyébről beszél, mint a tervezett, Sziklaöböl Szabadegyetemről.*
Fegyver: Pormederi alabárd Páncél: Thrillioni vért
- A hencegő Hit Védelmezőjéhez betársul hercegnők Hív Védelmezője... *de gyorsan visszazár hivatali mosolyába, s vált hallhatóan témát:*
- Remek munkát végeztek, ezen templom esetében az építők, s felteszem, a trónörökös nevelésében, éppen Önök! Azóta hogy utoljára láttam felséges személyét, igazán megnőtt, s nyilván bölcsességben is, gyarapodott bőven... *azt már nem meri hozzáfűzni, hogy nyilván már nem dobál labdát, bár ha hallanák őt, nyilván hozzávágnának sok mindent, kapkodni azokat mind, el se bírná.*
- Amiről pedig legutóbb beszéltünk, örömmel jelenthetem, hogy az óra, elközelgetett! A hivatalos meghívót majd elküldjük, a hírt, lapban megjelentetjük... *nagy összeesküvésnek híre s hamva sincs, nem egyébről beszél, mint a tervezett, Sziklaöböl Szabadegyetemről.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Eireena Canis #189369|
11.15 15:32:13 |
324667 |
[Templomszentelés - Celine-nel és Harold-dal]
* Figyelemmel követi Celine siklását a tömegen keresztül a sziklaöbli hírnökhöz, majd visszafelé - magában elismeréssel adózva annak, hogy kulcsárnőjük mindig megtalálja a helyes és követhető utat. Nem is kell soká várni, nemsokára mellettük áll régi ismerősük. Finoman oldalra húzósik, hogy kényelmesen beférjenek, s Heroldnak még meghajlásra is fussa a térből. *
- Köszöntöm, barátom! A Hold és a csillagok áldásával - * mosolyog. Ha sejtelme és előzetes értesülése nem csal, immár nem kell az eretnekség vádjától félni, ha kiejtik szokott köszöntésüket.
Másra már nincs is idő, mert megérkezik Wolsey főapát, s nem húzva az időt, azonnal szólni kezd - a hatalmas termet betöltő hangján érződik a templomi szónok gyakorlata.
Minden mást kizár figyelméből egyelőre, s csak a beszédre koncentrál. Nem is kell sokat várni, elhangzik a várt szó, amely valóban feloldja a más vallások tilalmát. Fellélegzik. Végre, jó hír...
A folytatás, a templom nevének fejtegetése újra feléleszt benne egy kis bizonytalanságot. Víz, szél, föld, tűz - nemcsak a négy őselem, hanem a négy vahad is (a föld, a kő akkoriban még Ötbányát idézte persze) - hát minden ilyen simán megy feledésbe? Ötbánya felett könnyedén átlépünk, már meg sem említve nevét, a vahadok rémkorának jelképeit pedig egyszerűen beépítjük a jelképeink közé? Igaz, az őselemek vannak, akár akarjuk, akár nem.
Herold megjegyzésére egy pillanatig tájékozatlanul néz, majd alig tudja visszatartani magát attól, hogy hangosan el ne nevesse magát. Fiai egy időben szenvedélyes ropas-játékosok voltak, maguk készítette kártyáikkal éjjel-nappal próbára tették szerencséjüket - nem kell sokat gondolkodnia, hogy felfogja a mondás szellemességét. *
- A fa azonban könnyedén úszik a vizen, ez is hozzátartozik, Herold uram - * mosolyog a jegyzetelőre. A maga részéről sosem szerette a hatalmi játszmákat, inkább az élni és élni hagyni elvét tartotta magához közel - ahogy a fehérhoniak általában.
A halk zsongás, ami a főapát beszéde után elkezdődött, elhalkul: a királynő emelkedik szólásra. Nem beszél hosszan, pár szóban méltatja a templom létét és építőit, s hercegi rangot adományoz azoknak, akik erőfeszítései hozzájárultak a létrehozásához. Elismerően bólint. Az egyidejű adományozással Rebeline újra megmutatja lavírozásra mindig kész, de határozottságából nem engedő uralkodói tehetségét: az egyik hercegi rangot a TKL, a másik a Gárda vezetőjére szállt, ezzel pedig elejét veszi az egymásramutogatásnak - hírlik ugyanis, hogy a két szervezet nemigen kedveli egymást. *
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Rebeline Invictus
#13240|
11.15 14:11:53 |
324615 |
[Templomszentelés]
[Templomszentelés]
*Az ünnepi rituálé eljutott arra a pontra, amikor egyre többen
tekintenek a királynő felé. Wolseyt nehéz felülmúlni szónoklatban, de
ez a nap az egyházé, talán jobb is, ha szavak helyett ő kézzelfoghatóbb
eszközökhöz nyúl. Kilép az első sorból a főapát mellé, a tömegre
tekint.*
- Mikor oly idős voltam, mint most a trónörökös, a legősibb szentélyt szolgáltam papnőként. A remény lángja égett ifjú lelkemben, hittem, hogy életemet Távolrévnek adhatom. Ez a föld... *körbemutat* ...mely a Tűz templomának alapja... ez számomra minden. És tudom, a legtöbben hasonlóan éreztek.
*felszárnyal a hangja*
E templom felépítésével bebizonyítottuk, hogy nem törődünk azzal, kit mit gondol, ki mit vall, ki mit képzel a világról! Mert egy közös tűz lobog mindannyiunk szívében... a szeretet tüze, amit Távolrév iránt érzünk!
*gondolatnyi szünet, finom mosoly*
- Királyi akaratunkból! Hűséges szolgálatért és e templom felépítésében való buzgalmáért Adrian Lyen-Mortnak, a Thrillion Kapui Lovagrend nagymesterének, valamint Zeno Castillonak, a Királyi Gárda és a palotaőrség parancsnokának hercegi címet és birtokot adományozunk!
Fegyver: Díszes egyenes hosszúkard Páncél: Láncpáncél
- Mikor oly idős voltam, mint most a trónörökös, a legősibb szentélyt szolgáltam papnőként. A remény lángja égett ifjú lelkemben, hittem, hogy életemet Távolrévnek adhatom. Ez a föld... *körbemutat* ...mely a Tűz templomának alapja... ez számomra minden. És tudom, a legtöbben hasonlóan éreztek.
*felszárnyal a hangja*
E templom felépítésével bebizonyítottuk, hogy nem törődünk azzal, kit mit gondol, ki mit vall, ki mit képzel a világról! Mert egy közös tűz lobog mindannyiunk szívében... a szeretet tüze, amit Távolrév iránt érzünk!
*gondolatnyi szünet, finom mosoly*
- Királyi akaratunkból! Hűséges szolgálatért és e templom felépítésében való buzgalmáért Adrian Lyen-Mortnak, a Thrillion Kapui Lovagrend nagymesterének, valamint Zeno Castillonak, a Királyi Gárda és a palotaőrség parancsnokának hercegi címet és birtokot adományozunk!
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Yitia Phaeloma #19554|
11.15 11:44:49 |
324575 |
[Templomszentelés]
[Templomszentelés]
* Megérkezik Ravwiritz is a kis gnóm, akiért nagyon sokat aggódtak,
hiszen sikerült valami komoly mérgezést összeszednie a
goblin-támadáskor, de szerencsére már meggyógyult. *
-Gyere Rav! * lép egy kicsit hátrább, hogy maga elé engedje az alacsony férfit. *
-Még időben érkeztél. *súgja. Aztán nézelődik tovább. Hogy van valaki a tömegben, aki felfigyel Yitiara, és valami üzenetfélét is hoz számára ezt véletlen sem sejti. Pedig, ha sejtené bizonyosan izgatottan várna a találkozásra. Ellenben érkezik az apát, akit nem látott még eddig csak hallott róla. Hatlovas hintón? Hmm. Amit mond az viszont érdekes sőt talán még kellemesnek is mondható hír.
- Hallottátok, amit mondott? * kérdi súgva a két férfitől, akik mellette állnak, majd megismétli, amit Wolsey apát mondott:*
" Mind megtalálhatjuk itt azt a vallást, mit kedvelünk, mit szeretünk, s miben magunk is hiszünk. Jelzéseitek alapján a Hit Védelmezője jelezte, hogy a Káptalan döntése, miszerint más vallást nem ismerünk el, megfontolandó. Megfontoltuk, és kihirdetjük, hogy ezen döntésünket megsemmisítjük."
-Ez egy nagyon jó hír fiúk! * suttogja tovább*
Fegyver: Mestergyilkos tőr Páncél: Kényelmes tigrisbőrpáncél Másik kézben: Troll könnycseppek
-Gyere Rav! * lép egy kicsit hátrább, hogy maga elé engedje az alacsony férfit. *
-Még időben érkeztél. *súgja. Aztán nézelődik tovább. Hogy van valaki a tömegben, aki felfigyel Yitiara, és valami üzenetfélét is hoz számára ezt véletlen sem sejti. Pedig, ha sejtené bizonyosan izgatottan várna a találkozásra. Ellenben érkezik az apát, akit nem látott még eddig csak hallott róla. Hatlovas hintón? Hmm. Amit mond az viszont érdekes sőt talán még kellemesnek is mondható hír.
- Hallottátok, amit mondott? * kérdi súgva a két férfitől, akik mellette állnak, majd megismétli, amit Wolsey apát mondott:*
" Mind megtalálhatjuk itt azt a vallást, mit kedvelünk, mit szeretünk, s miben magunk is hiszünk. Jelzéseitek alapján a Hit Védelmezője jelezte, hogy a Káptalan döntése, miszerint más vallást nem ismerünk el, megfontolandó. Megfontoltuk, és kihirdetjük, hogy ezen döntésünket megsemmisítjük."
-Ez egy nagyon jó hír fiúk! * suttogja tovább*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Templomszentelés - Mentett heroldi állás]
- Oh, számomra is, drága hölgyem! *veszi észre örömmel, hogy nem kell
végig botorkálnia a szépség hegykolosszusaihoz, mert az egyik
kiemelkedő becses személy, maga jött elébe, őt megsegíteni. Mi tagadás,
ráfér a biztos ösvény, mert nehéz sebesen haladni a sűrűségben, ha meg
akar az ember, az illedelmen belül maradni. Így csak arra kell
figyelnie, ne lépjen sarokra, szoknyaszélre...*
- Követem! *s erős a gyanúja, ezt már nem először mondja. S valóban, mintha ugyanezen szó, elhangzott volna, Fehérhonban, a remekded iskolában, mit megmutatott neki, kinek most nyomában jár. Amint elérik a végpontot, meghajol tüstént Eireena előtt, s ráadásul, igen mélyen, már amennyire, hely van ilyenfélére:*
- Úrnőm, áldást Önre s követőire! *érti ezalatt, tán egész Fehérhont is, áttételesen. A hosszabb köszöntésre azonban nem marad idő, mert az események felgyorsulnak.*
- Nocsak, úgy tűnik, végre kezdünk... *s hamar előszedi a kis noteszát, meg feketén fogó írószerszámát. Amint a főapát elkezd beszélni, ő nekilát körmölni. A gyorsírása szálkás, tekergőző szálai, úgy tűnhetnek a lapokra bekukkantónak, mintha hullámok vadul táncolnának, megfejtetlen rúnákkal... Hiába, sietve kell, s egyben hitelesen is, megörökíteni a nagytiszteletű Wolsey atya elhangzó gondolatait, ehhez meg gyors kéz szükségeltetik. Amint a zárás megtörténik, ő is befejezi munkálkodását, még ha ezzel Smukk úrhoz kerül is közbe, ki ugyancsak nem nyughatik - hiába, ők nem az áhítat lényei, de legalábbis, nem olyan formában, mint a többség. Nekik küldetésük van, mindég... Röviden azért összegzi a lényeget, inkább csak magának:*
- Úgy tűnik, végre észhez tért az egyházvezetés. Már csak azt remélem, a purgáló tűz helyébe, nem lép emésztő, másmilyenféle... *jegyzi meg epésen, ha már Távolrév megkapta a lángok koronáját is.*
- Ilyenkor különösképp szeretem a ropas törvényeit... *mosolyog, mint valami szórakozott professzor, megnyugodva a tényben, hogy a tűzet igény szerint, veri el a víz. Majd zavartan a hölgyekre néz, mit gondolhatnak róla. Nyilván, hogy: ~Ez meg miről beszél?~*
Fegyver: Pormederi alabárd Páncél: Thrillioni vért
- Követem! *s erős a gyanúja, ezt már nem először mondja. S valóban, mintha ugyanezen szó, elhangzott volna, Fehérhonban, a remekded iskolában, mit megmutatott neki, kinek most nyomában jár. Amint elérik a végpontot, meghajol tüstént Eireena előtt, s ráadásul, igen mélyen, már amennyire, hely van ilyenfélére:*
- Úrnőm, áldást Önre s követőire! *érti ezalatt, tán egész Fehérhont is, áttételesen. A hosszabb köszöntésre azonban nem marad idő, mert az események felgyorsulnak.*
- Nocsak, úgy tűnik, végre kezdünk... *s hamar előszedi a kis noteszát, meg feketén fogó írószerszámát. Amint a főapát elkezd beszélni, ő nekilát körmölni. A gyorsírása szálkás, tekergőző szálai, úgy tűnhetnek a lapokra bekukkantónak, mintha hullámok vadul táncolnának, megfejtetlen rúnákkal... Hiába, sietve kell, s egyben hitelesen is, megörökíteni a nagytiszteletű Wolsey atya elhangzó gondolatait, ehhez meg gyors kéz szükségeltetik. Amint a zárás megtörténik, ő is befejezi munkálkodását, még ha ezzel Smukk úrhoz kerül is közbe, ki ugyancsak nem nyughatik - hiába, ők nem az áhítat lényei, de legalábbis, nem olyan formában, mint a többség. Nekik küldetésük van, mindég... Röviden azért összegzi a lényeget, inkább csak magának:*
- Úgy tűnik, végre észhez tért az egyházvezetés. Már csak azt remélem, a purgáló tűz helyébe, nem lép emésztő, másmilyenféle... *jegyzi meg epésen, ha már Távolrév megkapta a lángok koronáját is.*
- Ilyenkor különösképp szeretem a ropas törvényeit... *mosolyog, mint valami szórakozott professzor, megnyugodva a tényben, hogy a tűzet igény szerint, veri el a víz. Majd zavartan a hölgyekre néz, mit gondolhatnak róla. Nyilván, hogy: ~Ez meg miről beszél?~*
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Wolsey főapát (SaPi)
#214756|
11.14 19:00:49 |
324112 |
[Templomszentelés]
*Pár órával a szentelés kezdete előtt*
- Rebeline-t értesítették? Eléggé ad az ilyenekre.
- A férje hivatalból elvárt ide, atyám.
*feleli a hittestvér, ki amúgy egy egyszerű szerzetes*
- Az lehet, ám Távolrév királynőét illik külön értesíteni. Nyugtasson meg, hogy kapott levelet!
- Ha nem kapott, úgy máris intézkedem.
*azzal a szerzetes távozik, és Wolsey Accoval marad a szobában*
- Hány hit jelezte igényét?
- Elég sok.
- Tehát a káptalan döntése törlendő?
- Nagyon úgy néz ki.
- Igen vagy nem, Acco?
- Igen, főapátom.
- Akkor kihirdetjük.
*A szentelésre hat fekete pej húzza Wolsey hintaját. A főapát integetve száll ki belőle, és belép a templomba - a templomba, melynek nevét egyelőre még senki nem mondta, de melyet már mindenki ismer Távolrévben. A főapát a hitének megfelelő oltárhoz - vagy ha úgy tetszik, a főoltárhoz - lép, majd a megjelent népes sokaság felé fordul*
- Testvéreim, hittársaim, Érkezők Távolréven innen és túl! Nagy és örömteli nap ez a város történetében: az első templom felépülte. Tán csodálkoztok, hogy így fogalmazok, de ha azt mondom, az Éjtemplomot a mágia hozta létre, úgy talán mindenki számára érthető: igen, ez az első épített templom. Történelmi pillanat ez tehát, mely nem jött volna létre a város bölcs vezetője, Rebeline Invictus királynő támogatása nélkül. Köszönjük neki!
Kedves egybegyűltek! Emberek, elfek, törpék, gnómok, sötételfek és kevert fajú társaim! Mind megtalálhatjuk itt azt a vallást, mit kedvelünk, mit szeretünk, s miben magunk is hiszünk. Jelzéseitek alapján a Hit Védelmezője jelezte, hogy a Káptalan döntése, miszerint más vallást nem ismerünk el, megfontolandó. Megfontoltuk, és kihirdetjük, hogy ezen döntésünket megsemmisítjük.
Sziklaöbölben a Kapuk Temploma található. Kapu itt, Kapu ott, s mi mind hiszünk egyben, még akkor is, ha azt ki istennek, ki ősmágusnak, ki Corvus-on túli erőnek nevezi. Itt az Egység, az Erő, a Megbékélés az, ami ezt a csodálatos épületet létrehozta. Ne feledjétek: minden lélek egy Szikra, mely arra vár, hogy Lángra kapjon! Épp ezért, és hogy ha ide betértek, megerősödve, felbátorodva, megújulva lépjetek ki innen, a Templomot a Pusztító és Védelmező, a Fényt adó és Vészhozó, a Vörös és Sárga elemről nevezzük el a Tűz Templomának. A tűz az, mivel az elf főz, mivel az ember világít, mivel a törpe vasat hajlít, mivel a gnóm gőzszerkezeteket hajt, mivel a sötételf vadabbá teszi nyílvesszejét, mivel a fél-elf barlangokat fedez fel és mi köré éjszaka a fél-orkok leülnek dalolni. Mindannyiunké. A víz Sziklaöbölé. A szél Pormederé. A föld Corvus-é. Távolrévé tehát a tűz.
Most pedig, kérlek Benneteket, közös imával kérjünk áldást eme szent helyre, ki-ki a hite szerinti Kapu felé fordulva.
Fegyver: Adminok Haragja
- Rebeline-t értesítették? Eléggé ad az ilyenekre.
- A férje hivatalból elvárt ide, atyám.
*feleli a hittestvér, ki amúgy egy egyszerű szerzetes*
- Az lehet, ám Távolrév királynőét illik külön értesíteni. Nyugtasson meg, hogy kapott levelet!
- Ha nem kapott, úgy máris intézkedem.
*azzal a szerzetes távozik, és Wolsey Accoval marad a szobában*
- Hány hit jelezte igényét?
- Elég sok.
- Tehát a káptalan döntése törlendő?
- Nagyon úgy néz ki.
- Igen vagy nem, Acco?
- Igen, főapátom.
- Akkor kihirdetjük.
*A szentelésre hat fekete pej húzza Wolsey hintaját. A főapát integetve száll ki belőle, és belép a templomba - a templomba, melynek nevét egyelőre még senki nem mondta, de melyet már mindenki ismer Távolrévben. A főapát a hitének megfelelő oltárhoz - vagy ha úgy tetszik, a főoltárhoz - lép, majd a megjelent népes sokaság felé fordul*
- Testvéreim, hittársaim, Érkezők Távolréven innen és túl! Nagy és örömteli nap ez a város történetében: az első templom felépülte. Tán csodálkoztok, hogy így fogalmazok, de ha azt mondom, az Éjtemplomot a mágia hozta létre, úgy talán mindenki számára érthető: igen, ez az első épített templom. Történelmi pillanat ez tehát, mely nem jött volna létre a város bölcs vezetője, Rebeline Invictus királynő támogatása nélkül. Köszönjük neki!
Kedves egybegyűltek! Emberek, elfek, törpék, gnómok, sötételfek és kevert fajú társaim! Mind megtalálhatjuk itt azt a vallást, mit kedvelünk, mit szeretünk, s miben magunk is hiszünk. Jelzéseitek alapján a Hit Védelmezője jelezte, hogy a Káptalan döntése, miszerint más vallást nem ismerünk el, megfontolandó. Megfontoltuk, és kihirdetjük, hogy ezen döntésünket megsemmisítjük.
Sziklaöbölben a Kapuk Temploma található. Kapu itt, Kapu ott, s mi mind hiszünk egyben, még akkor is, ha azt ki istennek, ki ősmágusnak, ki Corvus-on túli erőnek nevezi. Itt az Egység, az Erő, a Megbékélés az, ami ezt a csodálatos épületet létrehozta. Ne feledjétek: minden lélek egy Szikra, mely arra vár, hogy Lángra kapjon! Épp ezért, és hogy ha ide betértek, megerősödve, felbátorodva, megújulva lépjetek ki innen, a Templomot a Pusztító és Védelmező, a Fényt adó és Vészhozó, a Vörös és Sárga elemről nevezzük el a Tűz Templomának. A tűz az, mivel az elf főz, mivel az ember világít, mivel a törpe vasat hajlít, mivel a gnóm gőzszerkezeteket hajt, mivel a sötételf vadabbá teszi nyílvesszejét, mivel a fél-elf barlangokat fedez fel és mi köré éjszaka a fél-orkok leülnek dalolni. Mindannyiunké. A víz Sziklaöbölé. A szél Pormederé. A föld Corvus-é. Távolrévé tehát a tűz.
Most pedig, kérlek Benneteket, közös imával kérjünk áldást eme szent helyre, ki-ki a hite szerinti Kapu felé fordulva.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Celine Tanguy #222267|
11.14 13:47:37 |
323886 |
[Templomszentelés - Heroldmentés]
* Csodálkozva néz társnőjére, de az nem magyaráz semmit, így újra
elkalandozik a figyelme. Valamivel távolabb újból egy ismerős arcot
vesz észre, hol eltűnni, hol előbukkanni a szentelésre érkezettek
tajtékos hullámai között. *
- Nézd csak, Herold úr is itt van! - * Kellemes emlékeket ápol a rendkívül udvarias emberkéről, aki még az őszi megpróbáltatások előtt járt náluk. * - Ezúttal a társa nélkül... de nem hinném, hogy Vándor messze lenne innen - * teszi hozzá mosolyogva.
Egy darabig figyeli még, aztán látva, hogy nehezen boldogul, elébesiet, hogy rejtélyes tehetségével a kis békés szigetre vezesse. *
- Herold úr! Mily kellemes meglepetés! - * köszönti elébetoppanva. * - Jöjjön, lépjen mindig csak a nyomomba - * figyelmezteti, és megindul visszafelé, ahol Reena már várja őket. Hol innen, hol onnan kerüli meg a csoportokat, olykor halvány mosollyal arcán, suttogva elnézést kér - s ha Herold a nyomában tud maradni, nemsokára a padsor és az oszlop közötti védett zugba érkeznek. *
Fegyver: Thrillioni skorpióátok Páncél: Thrillion égi páncélja
- Nézd csak, Herold úr is itt van! - * Kellemes emlékeket ápol a rendkívül udvarias emberkéről, aki még az őszi megpróbáltatások előtt járt náluk. * - Ezúttal a társa nélkül... de nem hinném, hogy Vándor messze lenne innen - * teszi hozzá mosolyogva.
Egy darabig figyeli még, aztán látva, hogy nehezen boldogul, elébesiet, hogy rejtélyes tehetségével a kis békés szigetre vezesse. *
- Herold úr! Mily kellemes meglepetés! - * köszönti elébetoppanva. * - Jöjjön, lépjen mindig csak a nyomomba - * figyelmezteti, és megindul visszafelé, ahol Reena már várja őket. Hol innen, hol onnan kerüli meg a csoportokat, olykor halvány mosollyal arcán, suttogva elnézést kér - s ha Herold a nyomában tud maradni, nemsokára a padsor és az oszlop közötti védett zugba érkeznek. *
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Templomszentelésen kapálózva]
~Sikerült pont a rossz oldalra kerülnöm...~ állapítja meg, miután felismeri, nem csak a helyzet fonákságát, de azt is, hogy akiket keresett, épp a túl félen vannak. De nem olyan fából faragták, hogy ne tudna a helyzeten úrrá lenni, így kihasználja, épp a helyzet adta lehetőségeket:*
- Kérem, hölgyem, foglaljon helyet! *adja át sajátját valakinek, miután a sorok már beteltek eléggé, s értékké válik, hogy valaki korán ideért. Az ő nyeresége pedig, -azon túl, hogy gálánsan viselkedhet-, állásba kerülése, hogy nyílik rá alkalma, a gyors helyzete váltására. Elég kiadós karéjt kell leírnia, mely körív mérete függ attól is, mennyire kell a templomban visszamennie, s hogy az ajtón át, éppen kik érkeznek. Ha példának okáért, épp a főapát fog útjába kerülni, -pöpec pupilila ornátusában, s persze, hathatós hadi fedezet által kísérve-, akkor meg lesz lőve, mint az egyszeri vadliba, ha felverik a nádasban. Reméli azért, nem kell sokat tolongania, várakoznia, s valahogy a templomkapu szorosában, átkerülhet a kívánt oldalra. Útja közben, int azért azoknak, kiket remélt látnia, hátha felismerik, s néznek tán őfelé. Próbálkozása irányul egészen pontosan, a fehérhoni párosok felé, kezdve Celine-nel, ki őt minden földi jóval, anno megtraktálta, Eireena Canis úrnőt sem feledve, kit szuperlatívuszokban tisztel, átfordulván figyelmével Yitia kisasszonyra, kinek hozott valamit, végezetül pedig... no, a törpét, azt még ő sem ismeri. Hiába, a professzionalizmusának is van határa, de mivel folyvást küldetésekben járkál, nincs ideje, pusztán az áhítatra. ~Ejj, de sokan vannak, így a végére se érek át oda...~ bosszankodik, miközben persze, tele szájjal mosolyog, hajladozik, elnézéseket kér, ha valakit a cipőorra, bokán ért...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Templomszentelésre érkezve ]
~Ideje beljebb térni...~ gondolja, mert már eleget nézett s
illusztrált, az egyik oszlopot támasztva. A szénceruzát így elteszi, s
a padsorok között lépdelve, kezd ülőhelyet, s ismerős arcokat keresni.
Ha talál, úgy szerencséje leend, s valahol a fehérhoniak közelében, el
is helyezkedik.*
- Elnézést, szabad? Tiszteletem! *mondja a magáét, jobbra meg balra, kinek mi jár, az ülőhelyfoglalásban. Majd szusszan egyet ismét, hiszen nagy túrát tett meg, testben, felkészül valami hasonlóan nehézre, lélekben.*
Fegyver: Pormederi alabárd Páncél: Thrillioni vért
- Elnézést, szabad? Tiszteletem! *mondja a magáét, jobbra meg balra, kinek mi jár, az ülőhelyfoglalásban. Majd szusszan egyet ismét, hiszen nagy túrát tett meg, testben, felkészül valami hasonlóan nehézre, lélekben.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Templomszentelésre érkezve]
*Hosszúnak tűnik az út idáig, gyalog megtéve. Bánja is, hogy kedves gwuffját nem hozta magával, s hagyta a hajón hátra. Így még társasága sem adódik... Mindenesetre, amint eléri a keresett területet, -melynek pontos hollétéről, két kofát s egy különc pofát, út közben megkérdezett-, megáll, s fújtat rendesen. ~Többet kéne mozognom...~ gondolja, noha lábravalója több vásik el egy évben, mint összesen foga, éltében. S míg várakozik az eseményekre, nosza, papíros tömbjét előveszi, s egy darabka szénnel, nekiáll rajzolgatni. A városképet, érdekes arcokat, portréját adva, a remélt sokadalomnak.*
