Helyszín:
Sziklaöböl / Külső kerületek, városkapu / Szellemlovagok Rendháza / A Rendház épülete
Sziklaöböl / Külső kerületek, városkapu / Szellemlovagok Rendháza / Földszint - Szellemöböl Szabadegyetem
Időpont: corvusi időszámítás 628. év Az Áradás hava 23. nap (2011.04.22. - 04.23.) Sziklaöböl / Külső kerületek, városkapu / Szellemlovagok Rendháza / Földszint - Szellemöböl Szabadegyetem
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Vihar után - lovagterem]
- Nem fogom a vizét elhasználni, ha ettől tartana. *mondja, de már
kevéssé bír mosolyt erőltetni magára, az amúgy se látszana a kevés
megvilágítás mellett. A kézfogásnál említ még egy keveset, útravalóul:*
- Lásson is munkához, mihamarább. *a fia említésére azért felragyog, de csak egy lánglobbanásnyi időre.*
- Gyönyörű gyermek, nem igaz? S úgy nő, mintha megbabonázták volna... *de reméli, mindez nem igaz, épp elég rémséget hallani óriási csáprágókról, azon a vidéken történt furcsaságokról. Azt elengedi a füle mellett, mi esetleg rá vonatkozna.*
- Jó éjt, és még egyszer, köszönöm, hogy szánt rám időt! *engedi előre, majd ő is távozik, de még egy percig, magányt akar ölelni, a takaró sivársága helyett...*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Városőr mellvért és pajzs
- Lásson is munkához, mihamarább. *a fia említésére azért felragyog, de csak egy lánglobbanásnyi időre.*
- Gyönyörű gyermek, nem igaz? S úgy nő, mintha megbabonázták volna... *de reméli, mindez nem igaz, épp elég rémséget hallani óriási csáprágókról, azon a vidéken történt furcsaságokról. Azt elengedi a füle mellett, mi esetleg rá vonatkozna.*
- Jó éjt, és még egyszer, köszönöm, hogy szánt rám időt! *engedi előre, majd ő is távozik, de még egy percig, magányt akar ölelni, a takaró sivársága helyett...*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Vihar után - lovagterem]
*Kellemesen elmosolyodik, bizonyosság gyanánt hogy nem kíván
ellenkezni. Ahogy a jó üzletember is tudja, kérj többet, hogy megkaphasd
azt amennyire gondoltál, vita nélkül és mindenki elégedett.*
- Rendben. Akkor hát megbeszéltünk mindent. Elfogadom az ajánlatot. Ameddig nem veszélyezteti a leendő fürdőszobámat addig azt gondolom a kapcsolatunk többnyire harmonikus lesz. *Mondja, ezt már egészen jó kedvűnek tűnőn. És valóban. Kezet nyújt ismét a lovagnak, mert egyszeriben nem is látja okát hogy tovább időzzenek. Neki úgy tűnik Morganusnak nincs több mondanivalója, de nyilván meghazudtolja majd ha mégis. Viszont ha mégsem akkor távozni készül, de még mielőtt elfordulna.*
- Mordred csodálatos kisfiú és ha nem mondtam volna még, nagyon büszke lehet az apukájára, ahogy a mamija is nagyon büszke. Jóéjt, kedves apuka ! *Azzal ő, egy kuncogássá szelídített kacajjal ajkain, meg is indul az ajtó felé és további formalitások nélkül távozik, ahogyan jött. A részleteket jobb máskorra hagyni.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Rendben. Akkor hát megbeszéltünk mindent. Elfogadom az ajánlatot. Ameddig nem veszélyezteti a leendő fürdőszobámat addig azt gondolom a kapcsolatunk többnyire harmonikus lesz. *Mondja, ezt már egészen jó kedvűnek tűnőn. És valóban. Kezet nyújt ismét a lovagnak, mert egyszeriben nem is látja okát hogy tovább időzzenek. Neki úgy tűnik Morganusnak nincs több mondanivalója, de nyilván meghazudtolja majd ha mégis. Viszont ha mégsem akkor távozni készül, de még mielőtt elfordulna.*
- Mordred csodálatos kisfiú és ha nem mondtam volna még, nagyon büszke lehet az apukájára, ahogy a mamija is nagyon büszke. Jóéjt, kedves apuka ! *Azzal ő, egy kuncogássá szelídített kacajjal ajkain, meg is indul az ajtó felé és további formalitások nélkül távozik, ahogyan jött. A részleteket jobb máskorra hagyni.*
[Vihar - lovagterem]
*Meglehetősen fáradt már a nap végére, így eddigi erőtlenségének helyét
átveszi szokásos, morgós hangja, amely nem tűri az ellentmondást. De
mert oly üzlet most ez, melyben a portékára mindenképp szüksége van, az
alku mellett is hajlandó engedni:*
- Ám legyen, megkapja a nagykomtúri rang mellé a szabad kezet. Viszont emlékeztetném, hogy a mértékletesség is egy a lovagi erényeink között, így a lakosztályi álmait mérsékelje, ha lehet! Két összenyitható szoba, mint házastársaknál szokás, aztán úgy rendezi be, ahogy akarja... *és szívesen hozzátenné még, ha ellenkezne, hogy ne kívánjon többet, mint mi a nagymester jussa, de hangjából talán megérti, hogy ellenvetésnek most helye nincs. Ezt a táncot már eltáncolták az ékszerészműhely kapcsán is, és egy oly okos nő, mint Sivinel, talán érzi, hogy most a férfi sebezhetősége miatt kétszer olyan haragossá válhat, ha türelmét tovább feszegetik. Engedelmesség - szintén egy a tizenkét erény közül, s ezt mindenkitől elvárja.*
- Még valami?
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Városőr mellvért és pajzs
- Ám legyen, megkapja a nagykomtúri rang mellé a szabad kezet. Viszont emlékeztetném, hogy a mértékletesség is egy a lovagi erényeink között, így a lakosztályi álmait mérsékelje, ha lehet! Két összenyitható szoba, mint házastársaknál szokás, aztán úgy rendezi be, ahogy akarja... *és szívesen hozzátenné még, ha ellenkezne, hogy ne kívánjon többet, mint mi a nagymester jussa, de hangjából talán megérti, hogy ellenvetésnek most helye nincs. Ezt a táncot már eltáncolták az ékszerészműhely kapcsán is, és egy oly okos nő, mint Sivinel, talán érzi, hogy most a férfi sebezhetősége miatt kétszer olyan haragossá válhat, ha türelmét tovább feszegetik. Engedelmesség - szintén egy a tizenkét erény közül, s ezt mindenkitől elvárja.*
- Még valami?
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Vihar - lovagterem]
*Csak a végére ért az általa fontosnak tartott dolgok összefoglalásával.
A részletekre.. nem kíván rátérni, ahogy ez nem is állt szándékában.
Majd akkor lesz értelme, ha ez az egész nem egy pusztába kiáltott szó
marad. Most azonban ideje rátérni arra amire a konkrét meghívás szólt.*
- Először is, ha elvállalom, akkor úgy csinálom ahogy én akarom. A Viharhozók között én hozom meg a döntéseket és az én elképzeléseim szerint tevékenykednek. Mindezt persze olyan irány mentén, abban a mederben amit Ön szab, de a Ház dolgai az én dolgom, a magam módján kezelhetem és én döntöm el ki marad, ki megy közülük. Magán kívül másnak beleszólása nem lehet a dolgainkba, Önnek tartozom elszámolással, de a Ház életét úgy alakítom ahogy nekem tetszik az adott feltételek mellett. Kedvem szerint büntethetek és jutalmazhatok Viharhozót annak érdemei vagy vétségei szerint.
- Másrészt a legfelső szint felújítása után 3 egymás melletti szobát magamnak kívánok, melyekből lakosztályt akarok kialakítani egy fürdő, egy háló- és egy dolgozószobával. Mondanom se kell, hogy amennyiben elvállalom a Ház vezetését úgy az első dolgom lesz az említett emeletet helyrehozatni. Természetesen eddigi szobámról lemondanék.
*Nem tudja kellően kifejezni mennyire hiányzik neki a saját fürdő meg a budoár de valójában ez van olyan fontos számára mint az első pont, ha nem fontosabb éppenséggel.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Először is, ha elvállalom, akkor úgy csinálom ahogy én akarom. A Viharhozók között én hozom meg a döntéseket és az én elképzeléseim szerint tevékenykednek. Mindezt persze olyan irány mentén, abban a mederben amit Ön szab, de a Ház dolgai az én dolgom, a magam módján kezelhetem és én döntöm el ki marad, ki megy közülük. Magán kívül másnak beleszólása nem lehet a dolgainkba, Önnek tartozom elszámolással, de a Ház életét úgy alakítom ahogy nekem tetszik az adott feltételek mellett. Kedvem szerint büntethetek és jutalmazhatok Viharhozót annak érdemei vagy vétségei szerint.
- Másrészt a legfelső szint felújítása után 3 egymás melletti szobát magamnak kívánok, melyekből lakosztályt akarok kialakítani egy fürdő, egy háló- és egy dolgozószobával. Mondanom se kell, hogy amennyiben elvállalom a Ház vezetését úgy az első dolgom lesz az említett emeletet helyrehozatni. Természetesen eddigi szobámról lemondanék.
*Nem tudja kellően kifejezni mennyire hiányzik neki a saját fürdő meg a budoár de valójában ez van olyan fontos számára mint az első pont, ha nem fontosabb éppenséggel.*
[Vihar - lovagterem]
*A saját nevelői feladatát illetően eddig is tiszta látással bírt,
elvégre kinevelt két lovagot, nem is akármilyet, és hány tanítást adott,
nem keveseknek. De tény és való, hogy már várja azt az időt, amikor nem
neki kell mindenkivel egyenként foglalkoznia, hanem előlépnek tanítóvá,
a korábban tanítottak. De ennek nem ad hangot, csak nyel egy nagyot,
hogy még az igát neki kell húzni, amíg bírja.*
- Amit mond, az eddig is így volt. Rajtam kívül más nem foglalkozott apródokkal, s most is csak Nogusta teszi. De halljuk tehát feltételeit! *mondja, elvégre amit megírt, kinyilatkoztatott, attól el nem áll. Conalin lovag helye máshol lesz ezek után, nem kevésbé fontos szerepet felöltve...*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Városőr mellvért és pajzs
- Amit mond, az eddig is így volt. Rajtam kívül más nem foglalkozott apródokkal, s most is csak Nogusta teszi. De halljuk tehát feltételeit! *mondja, elvégre amit megírt, kinyilatkoztatott, attól el nem áll. Conalin lovag helye máshol lesz ezek után, nem kevésbé fontos szerepet felöltve...*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Vihar - lovagterem]
*Amint lehetőséget kap rá, hogy folytassa, elkezd fel és alá járkálni a
helyiségben, hol jobb, hol pedig bal kezének mutató ujjával
gesztikulálva.*
- Először is számításba kell venni, kivel érdemes foglalkozni. Teljesen és tagadhatatlanul nyilvánvaló, hogy sokak mégcsak a Rendház felé se néznek. Azokkal vesződni sem érdemes, tegyék csak a dolgukat, de számításba nem jöhetnek.
- Aztán vannak azok akik alkalomadtán felbukkannak ugyan, de jelenlétük akár az évszakok.. évenként egyszer. Hasznára éppúgy csak időszakonként lehetnek a Rendnek.
- Akikre szükség van azokat szinte nap mint nap láthatni a falak között, vagy hallani róluk a városi rikkancsoktól amikor épp nem idehaza vannak. Ezek közül válasszon ki annyit amennyivel úgy gondolja még elbír. Ők lesznek a gyermekei és maga lesz az Apa. Aki irányt mutat, aki fogja a kezüket, aki lelket önt beléjük. Tanítsa meg nekik, hogy mit jelent lovagnak lenni. Adjon nekik hitet önmagukban. Bizalmat a saját képességeikben. Erőt az úthoz. Legyen az értelem a káoszban.
Olyanokat válasszon akiket saját maga alkalmasnak talál és ne az döntsön, ki milyen posztot tölt be, mennyi mindent tett már eddig. Az eddigi érdemek legyenek a múlté és bár meg ne fossza őket azoktól, de a választás mégis azokra essen akikben megvan az akarás. A szorgalom, szerénység és alázat a tanuláshoz. A lovag elsősorban a hitben és akaratban erős, nem a karban. Mindig az eszme győz a kard felett. Tanítsa meg őket büszkének lenni arra, akik. Hogy akkor is lovagok maradjanak ha egyedül maradnak a világgal szemben. Tanulják meg elfogadni, hogy különbek a hencegőknél, talmi kiskirályoknál. De hogy a nagyság felelősséggel jár. A legnagyobbak mind szolgák is egyben. Felelősséggel tartoznak mások iránt. A Rendjük iránt. Hogy majd ők is taníthassanak. És tanítani is fognak. Ők is átveszik majd az Apa vagy Anya szerepét. Csak az lehet Lovag, akit Ön kitanított. Csak ilyen Lovag fogadhat Apródot és csak ilyen Lovag nevezhet Fegyvernökké egy Apródot. Azon Lovagok akik már bírnak e címmel de nem találja őket érdemesnek bármiféle okból, ne kapjanak Apródot.
- Ehhez idő kell, ahogy egy fa is lassan hajt ki. A legtöbb veszély ekkor les rá. Az erős szelek ilyenkor téphetik ki a legkönnyebben. Minden azon múlik, hogy a Nagymester mennyire eltökélt.
Mert a kudarc mindig csak átmeneti. Véglegessé attól válik, ha feladjuk.
*Mondja egy olyan mosollyal arcán amit jótékonyan rejt el az, hogy épp oldalvást áll. Boszorkányként ez volt az első lecke amit megtanult. Mikor ismét a férfi felé fordul, arca ismét komolyságot és céltudatot sugall.*
- Ebből a Rendből valami igazán csodálatosat faraghat, Morganus, csak időbe fog telni. Lesznek akiknek nem fog tetszeni. A középszerűek mindig is gyűlölték azokat akik középszerűségükre emlékeztetik őket. Ezt ne feledje. Ha valóban sikereket akar elérni, Tanítónak kell lennie legeslegelső sorban. A Corvusi Lovagi Tanácsra meg majd visszatérünk később. Úgyhiszem az még ráér. Majd ha már beszélhetünk Szellemlovagokról nem csak mint klánról.
- A Házak kérdését is mint kérdést kell szemlélni. Kik valók a Házakba, mit képviselnek a Házak. Ahogy egy folyót a medre, úgy egy Házat annak korláta, határoz meg. Minden tag kerüljön rögtön az egyikbe, vagy oda csak az kerülhet akire lehet számítani ? Látható vonalakat kell húzni közéjük és világossá tenni, mint jelent egyikbe vagy másikba tartozni. Mit vár el az egyik illetve másiktól. Az elvárásoknak pedig meg kell felelni. Tenni kell értük. Célokat kell keresni nekik. Akkor is ha az csak egy ismétlődő rutin, mint mondjuk egy őrszolgálat, egy felderítés, egy újabb könyv beszerzése. Hogy ne csak legyenek, hanem tegyenek is valamit. És akkor talán most essék szó a Viharhozókról. Ezek után is kívánja, hogy átvegyem a Viharhozókat Conalin Lovagtól ?
*Teszi fel a kérdést, ezúttal ismét oly hangsúllyal, amit akkor szokás használni, amikor az ember valóban kérdésnek szánja a kérdést.*
- Mert ezt csak bizonyos feltételek mellett vagyok hajlandó elvállalni.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Először is számításba kell venni, kivel érdemes foglalkozni. Teljesen és tagadhatatlanul nyilvánvaló, hogy sokak mégcsak a Rendház felé se néznek. Azokkal vesződni sem érdemes, tegyék csak a dolgukat, de számításba nem jöhetnek.
- Aztán vannak azok akik alkalomadtán felbukkannak ugyan, de jelenlétük akár az évszakok.. évenként egyszer. Hasznára éppúgy csak időszakonként lehetnek a Rendnek.
- Akikre szükség van azokat szinte nap mint nap láthatni a falak között, vagy hallani róluk a városi rikkancsoktól amikor épp nem idehaza vannak. Ezek közül válasszon ki annyit amennyivel úgy gondolja még elbír. Ők lesznek a gyermekei és maga lesz az Apa. Aki irányt mutat, aki fogja a kezüket, aki lelket önt beléjük. Tanítsa meg nekik, hogy mit jelent lovagnak lenni. Adjon nekik hitet önmagukban. Bizalmat a saját képességeikben. Erőt az úthoz. Legyen az értelem a káoszban.
Olyanokat válasszon akiket saját maga alkalmasnak talál és ne az döntsön, ki milyen posztot tölt be, mennyi mindent tett már eddig. Az eddigi érdemek legyenek a múlté és bár meg ne fossza őket azoktól, de a választás mégis azokra essen akikben megvan az akarás. A szorgalom, szerénység és alázat a tanuláshoz. A lovag elsősorban a hitben és akaratban erős, nem a karban. Mindig az eszme győz a kard felett. Tanítsa meg őket büszkének lenni arra, akik. Hogy akkor is lovagok maradjanak ha egyedül maradnak a világgal szemben. Tanulják meg elfogadni, hogy különbek a hencegőknél, talmi kiskirályoknál. De hogy a nagyság felelősséggel jár. A legnagyobbak mind szolgák is egyben. Felelősséggel tartoznak mások iránt. A Rendjük iránt. Hogy majd ők is taníthassanak. És tanítani is fognak. Ők is átveszik majd az Apa vagy Anya szerepét. Csak az lehet Lovag, akit Ön kitanított. Csak ilyen Lovag fogadhat Apródot és csak ilyen Lovag nevezhet Fegyvernökké egy Apródot. Azon Lovagok akik már bírnak e címmel de nem találja őket érdemesnek bármiféle okból, ne kapjanak Apródot.
- Ehhez idő kell, ahogy egy fa is lassan hajt ki. A legtöbb veszély ekkor les rá. Az erős szelek ilyenkor téphetik ki a legkönnyebben. Minden azon múlik, hogy a Nagymester mennyire eltökélt.
Mert a kudarc mindig csak átmeneti. Véglegessé attól válik, ha feladjuk.
*Mondja egy olyan mosollyal arcán amit jótékonyan rejt el az, hogy épp oldalvást áll. Boszorkányként ez volt az első lecke amit megtanult. Mikor ismét a férfi felé fordul, arca ismét komolyságot és céltudatot sugall.*
- Ebből a Rendből valami igazán csodálatosat faraghat, Morganus, csak időbe fog telni. Lesznek akiknek nem fog tetszeni. A középszerűek mindig is gyűlölték azokat akik középszerűségükre emlékeztetik őket. Ezt ne feledje. Ha valóban sikereket akar elérni, Tanítónak kell lennie legeslegelső sorban. A Corvusi Lovagi Tanácsra meg majd visszatérünk később. Úgyhiszem az még ráér. Majd ha már beszélhetünk Szellemlovagokról nem csak mint klánról.
- A Házak kérdését is mint kérdést kell szemlélni. Kik valók a Házakba, mit képviselnek a Házak. Ahogy egy folyót a medre, úgy egy Házat annak korláta, határoz meg. Minden tag kerüljön rögtön az egyikbe, vagy oda csak az kerülhet akire lehet számítani ? Látható vonalakat kell húzni közéjük és világossá tenni, mint jelent egyikbe vagy másikba tartozni. Mit vár el az egyik illetve másiktól. Az elvárásoknak pedig meg kell felelni. Tenni kell értük. Célokat kell keresni nekik. Akkor is ha az csak egy ismétlődő rutin, mint mondjuk egy őrszolgálat, egy felderítés, egy újabb könyv beszerzése. Hogy ne csak legyenek, hanem tegyenek is valamit. És akkor talán most essék szó a Viharhozókról. Ezek után is kívánja, hogy átvegyem a Viharhozókat Conalin Lovagtól ?
*Teszi fel a kérdést, ezúttal ismét oly hangsúllyal, amit akkor szokás használni, amikor az ember valóban kérdésnek szánja a kérdést.*
- Mert ezt csak bizonyos feltételek mellett vagyok hajlandó elvállalni.
[Vihar - lovagterem]
- És még a név is kísért tovább... *mondja keserűen, mert egy kisded
megkapta az Invicto nevet, csak hogy legyen majd jogalapja
trónkövetelőként egyszer fellépni. Igen, a hatalom bora oly sokakat
megrészegít, évszázadok óta megy a mámoros ténfergés. De most róluk van
szó, saját gondjaikról, saját álmaikról. Figyelemmel hallgatja Sivinel
saját értelmezését, s örömmel tapasztalja, hogy egyre gondolnak, s
mégsem mondott oly nagy sületlenségeket. Annál a résznél pedig ő is
elmosolyodik, hogy bárki nevezheti magát lovagnak, mert tény és való,
hogy ez így van, s gondol közben a Trebondi lovagokra, vagy hogy is
hívták volna magukat... Bár számára az oroszlánmancsos kompánia sem
sokkal különb, kik maguknak hatalmas múltat festettek fel a semmiből,
noha még a jelenben sem képesek lovaghoz méltón viselkedni.*
- Jól mondja. A Corvusi Lovagi Tanács nagy problémája épp ez, hogy megfeneklettünk különbözőségeinken, s oly vékony előttünk a vezérlő fényszál... *nem is mer belegondolni, miként süllyedhet el ezen álma is. A következő szavak viszont fájdalmasabban érik, mert minden kiejtett hang egy-egy csapásként hat, az igazság súlya alatt. Egyetlen bizalmasa az a megfelelt értékelés, mely által kap esélyt, hogy felnőjön feladatához. Szeretné kimondani vallomását, miért is nem ment eddig, de nem megy. ~Fáradt vagyok, mérhetetlenül...~ de csak sóhaj tör fel belőle, miközben bóbiskolva hallgatja a szeretetteljes korholást. Soha nem ismert anyja helyett szól most hozzá a szózat, s ő issza be, mint tengervizet a szivacs. Erőtlenül kúszik elő ajkai között:*
- Mondja csak...
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Városőr mellvért és pajzs
- Jól mondja. A Corvusi Lovagi Tanács nagy problémája épp ez, hogy megfeneklettünk különbözőségeinken, s oly vékony előttünk a vezérlő fényszál... *nem is mer belegondolni, miként süllyedhet el ezen álma is. A következő szavak viszont fájdalmasabban érik, mert minden kiejtett hang egy-egy csapásként hat, az igazság súlya alatt. Egyetlen bizalmasa az a megfelelt értékelés, mely által kap esélyt, hogy felnőjön feladatához. Szeretné kimondani vallomását, miért is nem ment eddig, de nem megy. ~Fáradt vagyok, mérhetetlenül...~ de csak sóhaj tör fel belőle, miközben bóbiskolva hallgatja a szeretetteljes korholást. Soha nem ismert anyja helyett szól most hozzá a szózat, s ő issza be, mint tengervizet a szivacs. Erőtlenül kúszik elő ajkai között:*
- Mondja csak...
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Vihar - lovagterem]
*Örül a visszakérdezésnek mert ez a párbeszéd jele. Ha ő kérdez, a másik
megfelel a kérdésre de újabb kérdést tesz fel, amivel megkönnyíti
számára hogy kifejtse nézeteit. Ám ha már szóba jött Rév...*
- Távolrév uralkodói leginkább uralkodni vágytak, de attól, hogy valaki uralkodik, még nem lesz Úr. Ezt a leckét sohasem tanulták meg az Invictusok... *Időzik el, mit egyébként gyakran megtesz ha a múlt kerül szóba. Akkor is ha az említett múlt egyben még a jelen is.*
- Megmondom, mi a lovagrend de az nem fog egybevágni azzal, amit a ma lovagrendjei képviselnek. A lovagiság egy eszme szolgálata, amely szolgálatban az út legalább annyira fontos, mint a célként kitűzött eszme megtartása. Ezért áll mindig egy hűbérúr szolgálatában, amely úr azonban nem kell, hogy egy személy legyen. Lehet egy tanács, vagy akár egy nép. Egy város népe. Egy lovag emelkedettebb, önmaga felett álló eszméket követ, olyan megfoghatatlan fogalmakat, mint az erény, a becsület, az igazság, a jó. Ebből fakadóan az adott szó szent számára, mert az útról való legkisebb eltévelyedés a teljes kudarc maga. A bűnbocsánat pedig mindig nagyon nehéz. De ez csak egy példa volt több elkötelezettség közül, amit a lovag magára vállal.
*Úgy véli, egy apró hatásszünet alatt, hogy most nem sorolja el a kevésbé erkölcsös lovagrendek dogmáit amit személy szerint legalább annyira életrevalónak tart mint az iméntieket. De a kérdés nem is azokra vonatkozott, hite szerint.*
- Ezeket az elveket korunk lovagrendjei vagy követik vagy nem, de lovagrendnek nevezni magát bárki képes. Ám ettől lovag még nem lesz. Ha mindenki más el is fogadja ezt a hazugságot, attól ezt még egy lovag tudja, még ha az egész világ ellenében is tatja magát ehhez. Nem hiszem, hogy önnel ezt bárki jobban tudná e falak között, így hát a kérdést a cinizmusának tudom be. *Teszi hozzá, ezúttal ismét mosolyogva.*
- Főleg, hogy a kérdés után maga is megfelelt rá. Abban pedig egyetértünk, hogy az eszme követése önmagában kevés. Ezért is találtam fontosnak megfelelni a kérdésre. Mert az cél mindig kevés önmagában. Az utat járva kell elérni azt, de ez már nem olyan könnyű elfoglaltság mint vándornak kóborlása az országúton. A népeket meg kell tanítani az útra. Hogyan járják. Ehhez pedig pontosan az szükségeltetik amiket az imént vágyai gyanánt lefestett. Az elme pallérozása. Ehhez én még hozzátenném, hogy a jellem erősítése, a lélek felvértezése. Eltökéltség. Kitartás. Alázat. Mindezt valami tényleg fontos, valami igazán értékes égisze alatt. Mint mondjuk az élet. A jobbra való törekvés. Én valami ilyesmiben gondolkodom amikor azt a szót hallom, hogy Lovag. És mindig egy úriember, vagy úrhölgy jut eszembe, nem pedig egy otromba fafej. *És persze ez akár célzásnak is vehető, csak épp nem lenne okos dolog annak venni, elvégre a kulturált viselkedés bőven részét képezi a minden téren való helytállás fogalmának. Az ő szemében legalábbis mindenképp.*
- A cél kapcsán pedig a várakozásaimnak megfelelően felelt. Állandóan ezek a távlati nézőpontok. Lassan oly messziről tekint mindarra ami körül veszi, hogy kezdi szem elől téveszteni a lényeget. Azokat akik ezt a Rendet alkotják. Ahhoz képest, hogy nem lebeg egy konkrét cél a szeme előtt, elég sokat foglalkozik azzal, ahelyett, hogy először járni tanítaná meg az itt összegyűlt népeket. Mert itt a gondot az okozza, hogy senkinek sincs elképzelése arról, mit is keres itt. Ez pedig nem az ő hibájuk, ők ugyanis Lovagnak jöttek ide. Attól a perctől kezdve, hogy beléptek az ajtón, már megkondították a tanulni-vágyás harangját. Nem fogják még egyszer megtenni és azért nem mert ők úgy hiszik már megtették azt amit ők tehettek. De nem válaszol senki a hangra. Mindenki csak úgy... elvan. -*És csak ez a pórias megfogalmazás egy furcsa félmosolyt ajkainak egyik végébe.*
- Mintha elfeledte volna, hogy a Rend a tagjaiból áll. Nem létezhet nélkülük. Az, hogy engem felkeresett, számomra nyilvánvalóvá teszi, hogy ezen változtatni kíván és az Érkezők csoportjából Rendet akar faragni. Én így értékelem ezt a helyzetet. Azt azonban nem tudom, hogy mennyire gondolja ezt komolyan, kedves Morganus. Vajon meghozza-e a szükséges lépéseket és belevágja-e a fejszéjét abba a fába amibe kell, ahelyett, hogy a gazzal vesződne. Azt vallja, hogy csak egy szolgáló aki próbálja továbbadni az örökséget. Hát adja tovább. Mert látom tudja mit kell tennie, csak nem teszi. Ezt a felelősséget valahogy nem akaródzik felvállalnia, pedig kellene. Miért várja hát, hogy mások vegyenek fel olyan terhet, ami az öné. Ön, Morganus Yl Chays lovag, az, akinek meg kell tanítania lovagnak lenni az itt élőket. Nincs senki más aki ezt meg fogja tenni maga helyett. Vagy képes erre, képes az örökségét átplántálnia másokba, vagy magával veszik minden. Fel kell nőnie végre ehhez a fához. Minden képesség megvan magában ehhez, egyedül Ön nem hisz magában. Ha nem így lenne, nem mondana olyat, hogy mindent nem tud megváltoztatni, mert akkor tudná, hogy nem is kell. Csak egészen keveset kell tenni és onnantól kezdve minden megy a maga útján. Magának már csak állhatatosnak és kitartónak kell maradnia akkor. Abban pedig szintén nem ismerek itt magánál jobbat. De mindig túl nagyban és túl sokban gondolkodik egyszerre. Olyanoktól várja el, hogy egész hegyeket másszanak meg akik még járni sem tudnak. Ne azzal foglalkozzon mi vár a hegy mögött, hanem hogy feljusson arra a hegyre. Rendjének tagjai még egy vizesárokból is alig kecmeregnének ki ha egészen őszinte akarok lenni... *Sóhajt is egy nagyot teátrálisan, de rá is fért egy nagyobb szusszanás.*
- Hogy ezt mégis miképpen lehetne megvalósítani ? Talán nem meglepő módon, van elképzelésem, ha érdekli.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Távolrév uralkodói leginkább uralkodni vágytak, de attól, hogy valaki uralkodik, még nem lesz Úr. Ezt a leckét sohasem tanulták meg az Invictusok... *Időzik el, mit egyébként gyakran megtesz ha a múlt kerül szóba. Akkor is ha az említett múlt egyben még a jelen is.*
- Megmondom, mi a lovagrend de az nem fog egybevágni azzal, amit a ma lovagrendjei képviselnek. A lovagiság egy eszme szolgálata, amely szolgálatban az út legalább annyira fontos, mint a célként kitűzött eszme megtartása. Ezért áll mindig egy hűbérúr szolgálatában, amely úr azonban nem kell, hogy egy személy legyen. Lehet egy tanács, vagy akár egy nép. Egy város népe. Egy lovag emelkedettebb, önmaga felett álló eszméket követ, olyan megfoghatatlan fogalmakat, mint az erény, a becsület, az igazság, a jó. Ebből fakadóan az adott szó szent számára, mert az útról való legkisebb eltévelyedés a teljes kudarc maga. A bűnbocsánat pedig mindig nagyon nehéz. De ez csak egy példa volt több elkötelezettség közül, amit a lovag magára vállal.
*Úgy véli, egy apró hatásszünet alatt, hogy most nem sorolja el a kevésbé erkölcsös lovagrendek dogmáit amit személy szerint legalább annyira életrevalónak tart mint az iméntieket. De a kérdés nem is azokra vonatkozott, hite szerint.*
- Ezeket az elveket korunk lovagrendjei vagy követik vagy nem, de lovagrendnek nevezni magát bárki képes. Ám ettől lovag még nem lesz. Ha mindenki más el is fogadja ezt a hazugságot, attól ezt még egy lovag tudja, még ha az egész világ ellenében is tatja magát ehhez. Nem hiszem, hogy önnel ezt bárki jobban tudná e falak között, így hát a kérdést a cinizmusának tudom be. *Teszi hozzá, ezúttal ismét mosolyogva.*
- Főleg, hogy a kérdés után maga is megfelelt rá. Abban pedig egyetértünk, hogy az eszme követése önmagában kevés. Ezért is találtam fontosnak megfelelni a kérdésre. Mert az cél mindig kevés önmagában. Az utat járva kell elérni azt, de ez már nem olyan könnyű elfoglaltság mint vándornak kóborlása az országúton. A népeket meg kell tanítani az útra. Hogyan járják. Ehhez pedig pontosan az szükségeltetik amiket az imént vágyai gyanánt lefestett. Az elme pallérozása. Ehhez én még hozzátenném, hogy a jellem erősítése, a lélek felvértezése. Eltökéltség. Kitartás. Alázat. Mindezt valami tényleg fontos, valami igazán értékes égisze alatt. Mint mondjuk az élet. A jobbra való törekvés. Én valami ilyesmiben gondolkodom amikor azt a szót hallom, hogy Lovag. És mindig egy úriember, vagy úrhölgy jut eszembe, nem pedig egy otromba fafej. *És persze ez akár célzásnak is vehető, csak épp nem lenne okos dolog annak venni, elvégre a kulturált viselkedés bőven részét képezi a minden téren való helytállás fogalmának. Az ő szemében legalábbis mindenképp.*
- A cél kapcsán pedig a várakozásaimnak megfelelően felelt. Állandóan ezek a távlati nézőpontok. Lassan oly messziről tekint mindarra ami körül veszi, hogy kezdi szem elől téveszteni a lényeget. Azokat akik ezt a Rendet alkotják. Ahhoz képest, hogy nem lebeg egy konkrét cél a szeme előtt, elég sokat foglalkozik azzal, ahelyett, hogy először járni tanítaná meg az itt összegyűlt népeket. Mert itt a gondot az okozza, hogy senkinek sincs elképzelése arról, mit is keres itt. Ez pedig nem az ő hibájuk, ők ugyanis Lovagnak jöttek ide. Attól a perctől kezdve, hogy beléptek az ajtón, már megkondították a tanulni-vágyás harangját. Nem fogják még egyszer megtenni és azért nem mert ők úgy hiszik már megtették azt amit ők tehettek. De nem válaszol senki a hangra. Mindenki csak úgy... elvan. -*És csak ez a pórias megfogalmazás egy furcsa félmosolyt ajkainak egyik végébe.*
- Mintha elfeledte volna, hogy a Rend a tagjaiból áll. Nem létezhet nélkülük. Az, hogy engem felkeresett, számomra nyilvánvalóvá teszi, hogy ezen változtatni kíván és az Érkezők csoportjából Rendet akar faragni. Én így értékelem ezt a helyzetet. Azt azonban nem tudom, hogy mennyire gondolja ezt komolyan, kedves Morganus. Vajon meghozza-e a szükséges lépéseket és belevágja-e a fejszéjét abba a fába amibe kell, ahelyett, hogy a gazzal vesződne. Azt vallja, hogy csak egy szolgáló aki próbálja továbbadni az örökséget. Hát adja tovább. Mert látom tudja mit kell tennie, csak nem teszi. Ezt a felelősséget valahogy nem akaródzik felvállalnia, pedig kellene. Miért várja hát, hogy mások vegyenek fel olyan terhet, ami az öné. Ön, Morganus Yl Chays lovag, az, akinek meg kell tanítania lovagnak lenni az itt élőket. Nincs senki más aki ezt meg fogja tenni maga helyett. Vagy képes erre, képes az örökségét átplántálnia másokba, vagy magával veszik minden. Fel kell nőnie végre ehhez a fához. Minden képesség megvan magában ehhez, egyedül Ön nem hisz magában. Ha nem így lenne, nem mondana olyat, hogy mindent nem tud megváltoztatni, mert akkor tudná, hogy nem is kell. Csak egészen keveset kell tenni és onnantól kezdve minden megy a maga útján. Magának már csak állhatatosnak és kitartónak kell maradnia akkor. Abban pedig szintén nem ismerek itt magánál jobbat. De mindig túl nagyban és túl sokban gondolkodik egyszerre. Olyanoktól várja el, hogy egész hegyeket másszanak meg akik még járni sem tudnak. Ne azzal foglalkozzon mi vár a hegy mögött, hanem hogy feljusson arra a hegyre. Rendjének tagjai még egy vizesárokból is alig kecmeregnének ki ha egészen őszinte akarok lenni... *Sóhajt is egy nagyot teátrálisan, de rá is fért egy nagyobb szusszanás.*
- Hogy ezt mégis miképpen lehetne megvalósítani ? Talán nem meglepő módon, van elképzelésem, ha érdekli.
[Vihar - lovagterem]
*És lőn, hogy megeredt az eső... Kérdések záporoznak feléje, mely ha
mind nyílvessző volna, fáradt sünkanként állna most, kezében a még
mindig szorongatott fakarddal. Inkább lerakja, furcsán mutat, főképp
hogy vallatás előtt áll, így helye van a lefegyverzésnek, mi meg is
történt rendesen. Azt sem tudja, hol kezdje...*
- Visszakérdezek: mi egy lovagrend ma, Corvuson? Mert definíciója szerint, egyházi vagy világi hűbérúr szolgálatában kellene állanunk, és ez soha sem volt ránk igaz, noha Távolrévben a royalista táborba tartoztunk hajdanán. Igaz, akkor is inkább csak az eszmét követtük, a hús-vér uralkodók mindig elmaradtak megálmodottól... *fél tőle, ezzel máris elkalandozott s kitért az egyenes választól.*
- Mikor Sziklaöbölbe érkeztek őseink, hajótörötten és elcsigázottan, itt otthont leltünk, s azóta igyekszünk a magunk módján a város érdekeit szolgálni. Ez az a kiemelt érték, minek alávetjük akaratunkat, de talán ez kevés. Ezért is vágytam újraértelmezni nevünket, hogy a Szellem az elme ragyogását jelentse, s legyenek tagjaink műveltek s képesek minden téren helytállni, külön s egyesülve is... *a múlt s hagyományok megőrzése, a Szabadegyetem, újszerű tervek és ötletek dédelgetése, mind ezen tőről erednek, hosszú gondolatmenetet próbál summázni, esetlenül.*
- S hogy mi tehát a cél? Nehéz kérdés, mert távlati nézőpontból az egyén csak a Kapuk ígéretét látja, de egy lovagrend jövőjét már csak ködösen. Annyit tudok, hogy nincs semmi, mely megérdemelné feltétlen bizalmunkat és a pártfogásunkat, mint az otthon, a Szikla, miként a törpék nevezik. Egyelőre nem látok mást... *s lehet, ezzel máris megbukott a vizsgán, de egyelőre nem tud jobbat mondani. S ha arra gondol, hogy bár a Kapuk lovagjai bírtak egyértelmű hovatartozással, s mégis tévelyegni kezdtek, be kell látnia, nem könnyű Corvuson egy lovagrendnek identitást fenntartani.*
- Annyi bizonyos, hogy ez nem rólam szól, én csak egy utolsó szolgáló vagyok, aki próbálja megőrizni és továbbadni elődei örökségét. A család számomra szent, de épp annyira a rend is, s csak remélhetem, soha nem kell választanom a kettő között. *ősének kellett, s családja miatt elhagyta a rendet. Ez a szégyenfolt kísérti őket azóta is...*
- A felelősséggel tisztában vagyok, de kérem értse meg, én sem tudok mindent akaratom alá hajtani, mindent megváltoztatni. Ahol jelenleg állunk, talán nem a legjobb, de ígéretes. Munka mindig lesz elvégzendő, s a munkás mindig kevés hozzá. Egynek látnám szívesen Önt... *s várja alázattal a jégverést, elvégre keveset tudhatott meg tőle első körben a kérdező.*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Városőr mellvért és pajzs
- Visszakérdezek: mi egy lovagrend ma, Corvuson? Mert definíciója szerint, egyházi vagy világi hűbérúr szolgálatában kellene állanunk, és ez soha sem volt ránk igaz, noha Távolrévben a royalista táborba tartoztunk hajdanán. Igaz, akkor is inkább csak az eszmét követtük, a hús-vér uralkodók mindig elmaradtak megálmodottól... *fél tőle, ezzel máris elkalandozott s kitért az egyenes választól.*
- Mikor Sziklaöbölbe érkeztek őseink, hajótörötten és elcsigázottan, itt otthont leltünk, s azóta igyekszünk a magunk módján a város érdekeit szolgálni. Ez az a kiemelt érték, minek alávetjük akaratunkat, de talán ez kevés. Ezért is vágytam újraértelmezni nevünket, hogy a Szellem az elme ragyogását jelentse, s legyenek tagjaink műveltek s képesek minden téren helytállni, külön s egyesülve is... *a múlt s hagyományok megőrzése, a Szabadegyetem, újszerű tervek és ötletek dédelgetése, mind ezen tőről erednek, hosszú gondolatmenetet próbál summázni, esetlenül.*
- S hogy mi tehát a cél? Nehéz kérdés, mert távlati nézőpontból az egyén csak a Kapuk ígéretét látja, de egy lovagrend jövőjét már csak ködösen. Annyit tudok, hogy nincs semmi, mely megérdemelné feltétlen bizalmunkat és a pártfogásunkat, mint az otthon, a Szikla, miként a törpék nevezik. Egyelőre nem látok mást... *s lehet, ezzel máris megbukott a vizsgán, de egyelőre nem tud jobbat mondani. S ha arra gondol, hogy bár a Kapuk lovagjai bírtak egyértelmű hovatartozással, s mégis tévelyegni kezdtek, be kell látnia, nem könnyű Corvuson egy lovagrendnek identitást fenntartani.*
- Annyi bizonyos, hogy ez nem rólam szól, én csak egy utolsó szolgáló vagyok, aki próbálja megőrizni és továbbadni elődei örökségét. A család számomra szent, de épp annyira a rend is, s csak remélhetem, soha nem kell választanom a kettő között. *ősének kellett, s családja miatt elhagyta a rendet. Ez a szégyenfolt kísérti őket azóta is...*
- A felelősséggel tisztában vagyok, de kérem értse meg, én sem tudok mindent akaratom alá hajtani, mindent megváltoztatni. Ahol jelenleg állunk, talán nem a legjobb, de ígéretes. Munka mindig lesz elvégzendő, s a munkás mindig kevés hozzá. Egynek látnám szívesen Önt... *s várja alázattal a jégverést, elvégre keveset tudhatott meg tőle első körben a kérdező.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Vihar - lovagterem]
*Vesz egy nagy levegőt, ahogyan végiggondolja mennyi mindenre kíváncsi
most és miként lenne érdemes feltenni a kérdéseket, úgy, hogy ne
kérdezz-felelek váljék az egészből mert abból a fele se derülne ki annak
ami őt érdekli.*
- Mi a célja a Szellemlovagokkal, Morganus. Mit kíván elérni velük. De nem olyasmikre gondolok, mint például megnyerni egy trófeát. Miért veszi a fáradtságot egy Lovagrend igazgatáshoz. Mit szeretne viszont látni. Mi ennek az egésznek a célja. Mennyire szól mindaz amit tesz, a Rendről, vagy saját magáról. Mennyire szolgálja a Rend azon elveket amikért ön szerint egy Lovagrendnek küzdenie kell. A Szellemlovagokat érdekli-e önmagukon kívül más, vagy csak a Rendről szól minden ? Mi van Sziklaöböllel ? A többi klánnal ? Ilyesmikre volnék kíváncsi, tudja mert... -*Itt tart egy lélegzetvételnyi szünetet, hogy kellő figyelemmel folytathassa és ne mondjon olyasmit amit nem kívánna megosztani a férfival.*
- ... többek között az említett krónikák révén és saját életem tapasztalásai révén szert tettem egyfajta rálátásra az ilyen közösségre. Sok nagyra, illetve kevésbé hivatott ember -és más egyéb szerzet- történetét ismerem akik egy-egy klán élére álltak, vagy épp alapítottak saját maguk. Ezek idővel hol elenyésztek és már a nevükre is csak kevesek emlékeznek, hol legendává lettek. Nagy ritkán túlélték az idő próbáját de csak már a nevük ébreszt régi szép emlékeket azokban akik talán túl sokat olvasnak. És vannak azok akik megőrizték elevenségüket. Ön szerint milyen úton jár ez a klán és mit szeretne, milyen úton járjon. Mert a Szellemlovagok jelene és jövője az ön és kizárólag az ön kezében van. Ennek a felelősségével ugyebár tisztában van ? *Hangzik el az az a kérdés, amire az összes többi közül egyedüliként, nem sejti a választ. Pedig tán ez a legfontosabb mind közül. Persze nem számára. Ő nem adná oktalanul az életét ezért a helyért és a címerért ami alatt itt egyesek felsorakoztak. Hogy ez a jövőben mennyit változik, nagyban függ a válaszoktól és a beszélgetés további folyományaitól. De ahhoz már túl öreg és túl sokat látott, hogy ne vegye észre a lehetőséget. Nem magának, hanem a férfinak aki előtte áll. Személy szerint őt jobban érdekli a férfi, mint a Rend. Ám az okok össze sem hasonlíthatóak azzal, amelyek Yitia számára teszik érdekelté Morganust.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Mi a célja a Szellemlovagokkal, Morganus. Mit kíván elérni velük. De nem olyasmikre gondolok, mint például megnyerni egy trófeát. Miért veszi a fáradtságot egy Lovagrend igazgatáshoz. Mit szeretne viszont látni. Mi ennek az egésznek a célja. Mennyire szól mindaz amit tesz, a Rendről, vagy saját magáról. Mennyire szolgálja a Rend azon elveket amikért ön szerint egy Lovagrendnek küzdenie kell. A Szellemlovagokat érdekli-e önmagukon kívül más, vagy csak a Rendről szól minden ? Mi van Sziklaöböllel ? A többi klánnal ? Ilyesmikre volnék kíváncsi, tudja mert... -*Itt tart egy lélegzetvételnyi szünetet, hogy kellő figyelemmel folytathassa és ne mondjon olyasmit amit nem kívánna megosztani a férfival.*
- ... többek között az említett krónikák révén és saját életem tapasztalásai révén szert tettem egyfajta rálátásra az ilyen közösségre. Sok nagyra, illetve kevésbé hivatott ember -és más egyéb szerzet- történetét ismerem akik egy-egy klán élére álltak, vagy épp alapítottak saját maguk. Ezek idővel hol elenyésztek és már a nevükre is csak kevesek emlékeznek, hol legendává lettek. Nagy ritkán túlélték az idő próbáját de csak már a nevük ébreszt régi szép emlékeket azokban akik talán túl sokat olvasnak. És vannak azok akik megőrizték elevenségüket. Ön szerint milyen úton jár ez a klán és mit szeretne, milyen úton járjon. Mert a Szellemlovagok jelene és jövője az ön és kizárólag az ön kezében van. Ennek a felelősségével ugyebár tisztában van ? *Hangzik el az az a kérdés, amire az összes többi közül egyedüliként, nem sejti a választ. Pedig tán ez a legfontosabb mind közül. Persze nem számára. Ő nem adná oktalanul az életét ezért a helyért és a címerért ami alatt itt egyesek felsorakoztak. Hogy ez a jövőben mennyit változik, nagyban függ a válaszoktól és a beszélgetés további folyományaitól. De ahhoz már túl öreg és túl sokat látott, hogy ne vegye észre a lehetőséget. Nem magának, hanem a férfinak aki előtte áll. Személy szerint őt jobban érdekli a férfi, mint a Rend. Ám az okok össze sem hasonlíthatóak azzal, amelyek Yitia számára teszik érdekelté Morganust.*
[Vihar - lovagterem]
- Kevés komtúr van egyébként is, alkalmas pedig még kevesebb a
vezetésre... *teszi hozzá csendben, mert mégsem helyezné egyazon mérleg
két serpenyőjébe a hölgyet Shadrack-kal, ki mókás és bájos a maga
módján, de inkább egy obszidián elefánt, mintsem rubintündér a
porcelánboltban. Bár az utóbbit sem tekintené kedves vendégnek a tulaj,
feltehetőleg...
Közben pedig Morganus hallgatja a különös családregényi bevezetőt, egyelőre nem tudja magában hova tenni az epizódot. Valóban fel kell tenni tehát azokat a kérdéseket, ha már a haladás előrefelé, nélkülözhetetlen:*
- Csak tessék, kérdezzen, s mondja el, mit szándékozik velem megosztani!
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Városőr mellvért és pajzs
Közben pedig Morganus hallgatja a különös családregényi bevezetőt, egyelőre nem tudja magában hova tenni az epizódot. Valóban fel kell tenni tehát azokat a kérdéseket, ha már a haladás előrefelé, nélkülözhetetlen:*
- Csak tessék, kérdezzen, s mondja el, mit szándékozik velem megosztani!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Vihar - lovagterem]
*Igazán nem tart sokáig Morganus részéről a felvezetés és neki az derül
ki ebből, hogy a férfi által küldött rövidke levél nem pusztán
összefoglalása volt a gond az elképzelésnek, hanem az elképzelés maga.
Ezen egy talányos de halovány mosolyt csal rózsaszín ajkaira.*
- Igen, valóban. Ahogyan arra is kitért, hogy kíváncsi a véleményemre ezzel kapcsolatban, már ami a viharhozókat illeti és persze az esetleges elképzeléseimre a Ház jövőjével kapcsolatban. Őszintén szólva nem vártam, hogy szóba jön a személyem mint lehetséges egyén erre a pozícióra. De hogy így alakult, azt annak tudom be, hogy korábbi megnyilvánulásaival ellentétben mégiscsak kíváncsi arra, mit gondolok és mik az észrevételeim.... *Azzal elfordítja figyelmét a lovagról és a fáklyákkal, lámpásokkal bevilágított terem falaira vándorol szemeinek fénye. El is lép a férfitól és mintha csak tárlaton lenne, az egyik szőttessel borított falhoz lép és műértő alapossággal veszi azt szemügyre.*
- Vannak.. meglátásaim. Tudja, az anyám részletes naplót vezetett az életéről. És az ő anyja is. Mindazon dolgokról amiket fontosnak tartott és nem azokról, amiket mások egy naplóba összeírogatnak. Ha úgy tetszik, krónikát vezetett a megtörtént dolgokról, egykorvolt Érkezőkről, Klánokról. És sok minden egyébről is amely részletekkel nem is untatnám most. *Rövidke szünetet tart, amint megtapintja a falikárpit szövésmintáját. Utána viszont ismét a férfi felé fordul.*
- Legutóbbi ..beszélgetésünk, nevezzük így.. során említést tettem önnek arról, hogy volna mit mondanom a Szellemlovagokról. És kérdésem is akad. Ezekre most sort kerítenék, főképp, mert a témába vág. Ezek után térnék csak rá a Viharhozókra és a magam személyére. Ha így megfelel. *És persze mindez nem hangzik kérdésnek részéről, leginkább mert nem gondolja úgy, hogy ne lenne kíváncsi Morganus amit mondani szeretne. Elvégre ezért vannak most itt.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Igen, valóban. Ahogyan arra is kitért, hogy kíváncsi a véleményemre ezzel kapcsolatban, már ami a viharhozókat illeti és persze az esetleges elképzeléseimre a Ház jövőjével kapcsolatban. Őszintén szólva nem vártam, hogy szóba jön a személyem mint lehetséges egyén erre a pozícióra. De hogy így alakult, azt annak tudom be, hogy korábbi megnyilvánulásaival ellentétben mégiscsak kíváncsi arra, mit gondolok és mik az észrevételeim.... *Azzal elfordítja figyelmét a lovagról és a fáklyákkal, lámpásokkal bevilágított terem falaira vándorol szemeinek fénye. El is lép a férfitól és mintha csak tárlaton lenne, az egyik szőttessel borított falhoz lép és műértő alapossággal veszi azt szemügyre.*
- Vannak.. meglátásaim. Tudja, az anyám részletes naplót vezetett az életéről. És az ő anyja is. Mindazon dolgokról amiket fontosnak tartott és nem azokról, amiket mások egy naplóba összeírogatnak. Ha úgy tetszik, krónikát vezetett a megtörtént dolgokról, egykorvolt Érkezőkről, Klánokról. És sok minden egyébről is amely részletekkel nem is untatnám most. *Rövidke szünetet tart, amint megtapintja a falikárpit szövésmintáját. Utána viszont ismét a férfi felé fordul.*
- Legutóbbi ..beszélgetésünk, nevezzük így.. során említést tettem önnek arról, hogy volna mit mondanom a Szellemlovagokról. És kérdésem is akad. Ezekre most sort kerítenék, főképp, mert a témába vág. Ezek után térnék csak rá a Viharhozókra és a magam személyére. Ha így megfelel. *És persze mindez nem hangzik kérdésnek részéről, leginkább mert nem gondolja úgy, hogy ne lenne kíváncsi Morganus amit mondani szeretne. Elvégre ezért vannak most itt.*
[Vihar előtti csend - lovagterem]
*Nem öltözött ki az alkalomra, szokásos kék felöltője van rajta, mely
szinte már védjegyévé vált. A nyújtott kacsót illeti köszöntéssel, s a
megszólításon csöppet sem csodálkozik, elvégre ő engedett ebben egy
keveset. Kit felesége kedvel, mégsem tarthatja magától oly távol,
mindenféle formalitással...*
- Köszönöm, hogy eljött! Igen, nos... *nem örül, hogy az ő reszortja a jég tördelése, de valahogy csak megoldja.*
- Feltételezem, nem kerülte el figyelmét a tény, hogy a Viharhozók létszámban szépen gyarapodtak az elmúlt időkben, viszont szervezettségük megrekedt egy ponton. Itt jönne a képbe becses személye, mint azt már jeleztem is a levélben... *utal vissza, talán megspórolhat általa felesleges köröket és szavakat. Választ vár tehát, de sejti, előbb még beborul az ég, s villámcsörte után jöhet csak el a szivárványos enyhülés.*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Városőr mellvért és pajzs
- Köszönöm, hogy eljött! Igen, nos... *nem örül, hogy az ő reszortja a jég tördelése, de valahogy csak megoldja.*
- Feltételezem, nem kerülte el figyelmét a tény, hogy a Viharhozók létszámban szépen gyarapodtak az elmúlt időkben, viszont szervezettségük megrekedt egy ponton. Itt jönne a képbe becses személye, mint azt már jeleztem is a levélben... *utal vissza, talán megspórolhat általa felesleges köröket és szavakat. Választ vár tehát, de sejti, előbb még beborul az ég, s villámcsörte után jöhet csak el a szivárványos enyhülés.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Vihar előtti csend - lovagterem]
*Nesztelen lábakon érkezik a Lovagteremhez és habozás nélkül tárja fel
annak kapuit majd lép be. Egyszerű mozdulattal ismétli belülről de
immáron ellenkező szándékkal az ajtók érintését, így azok gyorsan
csapódnak be mögötte.
Beljebb siklik határozott léptekkel, amelyek pont annyit mérnek amennyire a ruha lábait mozdulni engedi. A férfit nem kell tekintetével keresnie, az már itt van és nem burkolódzik egyre mélyülő árnyakba ezen az esti órán. Egész közel halad hozzá csak hogy a kezét nyújthassa neki egy könnyed és udvarias mozdulattal.*
- Morganus... *Szólítja meg a keresztnevén, amit az után magától értetődőnek vesz, hogy a levélben is csak ennyivel illette magát a Nagymester.*
- Beszélgetni óhajtott velem ? *A kérdés persze költői, de kellően praktikus a nyitányra.*
Fegyver: Thrillioni elbájolt íj Páncél: Díszvért
Beljebb siklik határozott léptekkel, amelyek pont annyit mérnek amennyire a ruha lábait mozdulni engedi. A férfit nem kell tekintetével keresnie, az már itt van és nem burkolódzik egyre mélyülő árnyakba ezen az esti órán. Egész közel halad hozzá csak hogy a kezét nyújthassa neki egy könnyed és udvarias mozdulattal.*
- Morganus... *Szólítja meg a keresztnevén, amit az után magától értetődőnek vesz, hogy a levélben is csak ennyivel illette magát a Nagymester.*
- Beszélgetni óhajtott velem ? *A kérdés persze költői, de kellően praktikus a nyitányra.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Vihar előtti csend - lovagterem]
*A félhomályban magányos alak hadonászik egy kardnak látszó dologgal -
érdekes látvány lehet, de mert magában van, hát kevéssé érdekes ennek
ténye. A nagymester megint abban az életfázisában leledzik, mikor is
szívesebben olvas naphosszat a könyvtárban, mintsem testét pallérozná,
így hasát kellemetlenül növelte az utóbbi hetekben az inaktivitás.
~Többet kéne lejárnom~ állapítja meg, mint tette azután is, hogy a révi
lovagi tornán repülni tanult, így örül, hogy ezt a helyszínt jelölték
meg kérésben, legyen itt, ezen órában. Ha mást nem is nyert eddig
ezáltal, az előző felismerést, mindenképp. ~Egyszarv~ veszi fel az
alapállást, mit billent Tetőbe, s egy alsó körívvágással suhint egy
rendeset, hogy suhog belé a lég. Jól esik az érzés, szinte elfeledte,
milyen is...*
- A fene, és még én lennék a vívómester? *mormog elégedetlenkedve magával szemben, tágult pupillákkal nézvén a faragott markolatgombot, mintha csak rúnákat keresne rajta, hiábavalósággal...*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Városőr mellvért és pajzs - A fene, és még én lennék a vívómester? *mormog elégedetlenkedve magával szemben, tágult pupillákkal nézvén a faragott markolatgombot, mintha csak rúnákat keresne rajta, hiábavalósággal...*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Vihar előtti csend ]
*A szobájában van és épp ruháit sorakoztatja fel díszszemlére az ágyán
amikor kopogtatnak az ajtón. Még javában mereng a kollekció kapcsán
felmerült gondolatain amikor ajtót nyit de rögtön az elé táruló
komornyikra összpontosít tekintetével és felvonja egyik szépen ívelő
szemöldökét. Ahogy az ilyen esetekben lenni szokott, az üzenet hamar
átadásra kerül mindenféle egyéb sallangtól mentesen.*
- Köszönöm. *Vágja rá és hagyja is ennyiben a dolgot, számított erre az üzenetre amely meglehetősen gyorsan megérkezett de neki megfelel így. Ugyanazzal a lendülettel csukja be ajtaját, ahogyan nyitotta. Megpördül és ezúttal már más szemmel néz szét a lehetséges választékon. Röpke gondolkodás után a fekete selyem, szűk szabású estélyi mellett dönt amin a szoknya alsó szegélyétől felfelé haladva egészen mélyvörös színű, kusza, egymásba tekeredő indák mintáznak deréktájékig. Kinek a meggy, kinek a vér jut eszébe, hangulat szerint. Ő mindazonáltal sebesen vált ruhát és bújuk bele a teljesen zárt, hosszú ujjú és testre simuló viseletbe. Csak egy színben passzoló topánkát kap a lábaira és már indul is. Kilépve a helyiségből, kulcsra zárja azt és már suhan is a találka helyszínére.*
Fegyver: Thrillioni elbájolt íj Páncél: Díszvért
- Köszönöm. *Vágja rá és hagyja is ennyiben a dolgot, számított erre az üzenetre amely meglehetősen gyorsan megérkezett de neki megfelel így. Ugyanazzal a lendülettel csukja be ajtaját, ahogyan nyitotta. Megpördül és ezúttal már más szemmel néz szét a lehetséges választékon. Röpke gondolkodás után a fekete selyem, szűk szabású estélyi mellett dönt amin a szoknya alsó szegélyétől felfelé haladva egészen mélyvörös színű, kusza, egymásba tekeredő indák mintáznak deréktájékig. Kinek a meggy, kinek a vér jut eszébe, hangulat szerint. Ő mindazonáltal sebesen vált ruhát és bújuk bele a teljesen zárt, hosszú ujjú és testre simuló viseletbe. Csak egy színben passzoló topánkát kap a lábaira és már indul is. Kilépve a helyiségből, kulcsra zárja azt és már suhan is a találka helyszínére.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[A komornyik megigazít]
{Elfred}
*Az öreg szolga épp azokat a sokat dicsért szőtteseket igazgatta a
lovagteremben, ha már azt kérték találka helyének, így későre jár, mikor
is a lakrészek folyosóin baktat. A keresett szobánál megáll, fülel mint
valami róka, de marad a kopogtatásnál, s csak remélni tudja, nem ő
ébreszti a bagolyéltű Sivinel kisasszonyt. Nem sok, mit hozott, rövid
válasz csupán, így nem zavar soká, ha szólni tud, ennyit mond: "azt
üzeni a méltóságos úr, hogy, idézem: ám legyen!" S ha nincs más dolga az
ügyben, úgy megy a konyhára, ügyködni vacsoraféléken...*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Városőr mellvért és pajzs
