Szellemlovagok: Őrjárat 2/2.

Helyszín:
Sziklaöböl / Kikötő-negyed / Tengerfigyelő
Sziklaöböl / A Belváros / A Kapuk Temploma
Időpont: corvusi időszámítás 628. év Az Elfek hava 5.nap (2011.06.24. - 07.14.)
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Morganus Yl Chays #286617- 07.14 10:40:15 - 471526 -

[Őrjárat]

- Az lesz az... *mondja mosolyogva Frida észrevételére, elvégre valóban kilóg a sorból a szobor, s illik is rá a leírás, mit kaptak Darkblood által. Négy arasznyi fehér szépség, s bár az asszonyalak látszik szemből, hátát támasztja hajdani ura, ki halálával őt özveggyé tette. Morganus egyébként erről szúrta ki a szobrot, elvégre ki faragna sírba úgy, hogy annak bizonyos szemei a falat bámulják... Ezt mondjuk senki más nem vette észre, mert nem is kereste tudatosan, de annyi baj legyen. A lovag is azért magyarázza részletesebben a feltárt összefüggéseket, mert talán nem mindenki értette meg teljes mélységében az egész ügyet, bogos ágaival, úgy mint például Colder. Aki egyébként azt is helyesen látja, hogy az elkövetők túlbonyolították a dolgot, ha sietve feltörik a szobrot, a remélt tartalmával könnyedén kisétálhattak volna a főkapun, senkinek fel nem tűnt volna. De a hübrisz nagy úr: aki tökéletes bűntényt akar végrehajtani, könnyen elcsúszik, egy sima gwuff ganéjon...
A dicsfény viszont nem érdekli Morganust, csak hogy megoldották a rejtélyt. Illetve, ami még jobban izgatja, az a nagy kérdés, valóban a szobor rejti-e az ereklyéket. Úgyhogy osztozik Ingor kíváncsiságában, figyelmét ismét a szoborra fordítja:*
- Mert alabástrom, úgy vélem, talpazatába üreget véstek, s mit elrejteni akartak, oda tették be. Vigyük tehát a szobrot ki a szabadba, fektessük a fűre, s ha megtaláljuk a gipsztapasztás nyomát, azt hiszem, jó helyen kutakodunk... *javasolja, és segít is a cipelésben, ha arra vállalkoznak. A szobor tehát visszakerülhet a napfényre, de mert feltehetően senki nem jár zsebében vésővel és kalapáccsal, így vagy valaki nekiesik valami más célszerszámmal, vagy ismét elszalad valaki, hogy kölcsönbe kérjen szükséges eszközöket. Mindenesetre, ez már az utolsó felvonás, s közel a megoldás...

---Epilógus---

A hátralévő órák a csapat számára a várakozás és elégedettség jegyében telnek. Először azért, mert várják, valaki hozzáértő feltárja a szobor rejtélyét, majd mikor ez bekövetkezik, akad ok az örömre, mert tényleg előkerül belőle két medálféle. Hogy az áldás és átok osztásának hajdani eszközei-e ténylegesen, azt első ránézésre nem lehet megállapítani, de kétségtelen, szépen összeillenek komplementer aszimmetriájukkal. A hajdan egyből kettéhasított és kikovácsolt varázslatos darabok most csupán hidegen és élettelenül nyugszanak a kézben, mely tartja őket, és körbemutogatja a kalandoroknak, kik mind kivették részüket belőle, hogy egy bűntény nyomán rájuk találhassanak. Hogy mi lesz sorsuk, az a jövő ködfátyola mögött rejtezik, elvégre az is kérdéses, sikerül-e hajdani erejüket visszanyerniük. Kik táplálták őket, már nincsenek közöttük: Szépszemű eltávozott, Villámúr állítólag halott, s a Nimmad közösség is az árnyékban szunnyad. Mindenesetre, ez a lelet az utóbbi évek legnagyobbika lehet, elvégre nem csak holmi gonosz gyűrűk egy tó partjáról, hanem felbecsülhetetlen történelmi emlékek, vallási relikviák. Sziklaöböl tehát örvendezhet, megtért hozzájuk, mik viselték patrónusaik égi keze nyomát. Feltételezve, hogy a becses medallionok, tényleg valódiak...

Városőrök csapatai érkeznek mindeközben, lezárni a Templom területét, míg a megrongált sírokat rendbe teszik, s minden nyomot rendszereznek. A papirosokra felvett lábnyomokat átveszik a hatóság nyomozói, illetve elviszik a szemtanú őrt alapos kikérdezésre, hogy a sötétlő elf tettesekről személyleírásokat nyerhessenek. Mert bármily nagy is legyen az öröm, az nem lehet teljes, míg szabadon járkálhatnak, rablók, erőszaktevők, kegyeletsértők. Arról nem is beszélve, hogy semmivel sem jutottak közelebb az igazi kérdéshez: kiknek állt érdekében hajdan megannyi Mor-Bain halála, s kinek most, hogy a piszkos munka be legyen fejezve... A Vigyázók végesen elrendelt ideje azonban ezzel lejárt, visszatérhetnek a városházára, hol vezetőjük majd leadja jelentését az ügyről s az elért eredményekről. Napok múltával a városon kívül is rendeződnek a dolgok, s a falakon belül is visszaáll a rend s a polgári fegyelem békéje, köszönhetően az önkéntes rendvédőknek s őrjáratozásuknak is. Sziklaöböl fellélegezhet, a gyermekek újra örömmel tekinthetnek fel az éji égre, hogy a Hold visszakerült eredeti helyére. S a csodálatos fák derengése az út mentén hirdeti, egy időre elhessegették a gonosz leheletét. De Corvus csendje oly ingatag, ki tudja mit hoz számukra a holnap...

Colder Armenites #293324- 07.13 22:32:04 - 471354 -

[Őrjárat]

*Sorra fény derül a különféle nyomokra és tényekre továbbá bizonyítékokra, bűntényekre, bűnösökre, áldozatokra, ártatlanokra, zsarolásra, árulásra, lopásra és rejtőzködésre, menekülésre, balsikerre, csapdára és a többire is amit kihagyott a fejbeli felsorolásból. Természetesen figyelemmel tudta kísérni az ok-okozati összefüggéseket, megvan ehhez az esze. Érti a miérteket, a logikai összefüggéseket, de most inkább nem szól közbe. Legyen ez Ingor és Morganus pillanata, mint a hatalmas krimik végén mikor a nyomozó előadja a történetet, hogy a gyilkos, hogy követte el a gyilkosságot, hogyan akarta ezt másra hárítani, milyen hamis bizonyítékokat találtak és mivel árulta el magát a végén, hogy sikerült leleplezni. Ha egyes nyomozókat ilyenkor megállítanánk közbeszólásunkkal, nos akkor ez a nyomozó minden bizonnyal eléggé mérges lenne és elküldene mindenkit melegebb égtájra, mert félbeszakították. Nem őt. Az elbeszélését. Ez a helyzet itt is. Úgyhogy meghagyja a babérokat Morganusnak, hiszen ő az egyetlen jelenleg, aki azt tudja mi volt 50 évvel ezelőtt, hogy milyen nap van ma, hogy mi ezt a sárkány, hogy mi volt a templomban és a vallatáson. Na meg, hogy mi is van itt a sírkamrában. Ennyi csupán elég ahhoz, hogy ő legyen az egyetlen ember aki összeillesztheti a darabokat. Derék fickó megkel hagyni. Ezt persze egy elismerő mosollyal juttatja tudatára, amit nem feltétlen lát a másik. Colder a legvadabb álmaiban se gondolta volna, hogy 50 éve zajlik ez az ügy amit most úgy néz ki, sikerült felgöngyölíteni. Persze a pillanatnyi zavar a városnak a rendfenntartásában kínálkozó alkalom volt, hogy a szobrot kicsempésszék mégis ügyetlenek voltak és nem sikerült. Pedig mi kellett volna hozzá? Egy véső, két hordó, meg az a két hordó borral tele. Egy kis furfanggal a szobor méreteit csökkentve, mondjuk csak az alapjából faragva, egy boroshordóba belefér, ha azt felöntik borral, vörössel, még ha bele is néznek a városőrök biztos nem vették volna észre. De aki ezt nem éri fel ésszel, az ne lopjon, főleg ne ilyen nagy dolgokat. Talán Colder is pályát tévesztett és lovag helyett zsiványnak kellene mennie ilyen gondolatok után. Persze ez botorság lenne részéről. Teljesen megcáfolná a saját jellemét egyetlen ember se képes igazából. Fridára nézve csak bátorítón mosolyog a feltevésre. Hát legyen élvezzék ők a pillanatot, ő itt meghúzza magát a háttérben, a nyakán egy szúrt sebbel ami körül már igencsak szép vörös folt látszik. Persze mindezt igyekszik palástolni, a félhomály pedig a segítségére van. Nincs szüksége arra, hogy bárki hirtelen megjelenjen mindenféle ostoba kérdéssel. Majd ha összeesik ráér aggódni, bár akkor már késő lesz. Mint mikor egy tornán az egyik társát láncos buzogánnyal fejbe csapták. Csúnyán vérzett szegény, de ahelyett, hogy segítettek volna rajta, mindenki azt kérdezte: "Jól vagy?"... "Mi történt?". Persze ezek mind azok a pletyka kérdések amire senkinek nincs szüksége ha épp kupán vágták egy tüskés vasgolyóval. Ez hasonló helyzet, csak jóval kisebb következménnyel. Ő nem fog elpatkolni, hacsak nem volt halálos méreg azon a tűn, márpedig indokolt lenne, a halálos méreg a tűre. Egyébiránt továbbra is bátran hallgat és bátorítón bólogat a többieknek. Élvezzék csak a pillanatot.*

Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Elfeledett Erő pajzsos vértje
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ingor Silma #252922- 07.13 20:41:24 - 471236 -

[Őrjárat]

* Fülig ér a vigyora, amikor Morganus megdicséri. Egyszerre hőség fogja el. Eddig csak a
kalandosságát látta a dolognak, de most, hogy hallja a történetet... hát... Akkor ez a két félmedál iszonyú nagy dolog lehet, ha ekkora hatalmat adott a főpapoknak! Egy isten és egy istennő medálja...
Kimondhatatlanul feszíti a büszkeség. Nem semmi azért, hogy ilyen rövid idő alatt két ilyen fontos küldetés részese lehet! Nemrégen a víz alól hozták fel Rebeline és Aion a mágiától jéggé dermesztett testét, most pedig két ilyen fontos isteni kincset segít megtalálni!
Odamegy a Frida által mutatott szobor mellé, és a fáklyafényben behatóbban megvizsgálja, mellette a padlót is. Izgatottan kált fel: *
- Fridának igaza lehet! Itt a kőlapon van valami horzsolás... két csík... mintha elhúztak volna valami nehéz tárgyat.
* Lángoló füllel fordul Morganus felé: *
- Akkor lehet, hogy ebben a szoborban van az két medál? Az átoké és az áldásé?
* Megint vizsgálgatni kezdi a szobrot. *
- De hogyan nyílhat?

Fegyver: Igaz Hit íja Páncél: Igaz Hit vértje
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Frida Eyra #288863- 07.13 20:09:54 - 471210 -

[Őrjárat]

* Jólesik neki Colder figyelme és Ingor törődése, némileg megacélozza ingatag biztonságérzetét. Csendben kísérgeti a férfiakat egyik folyosóról a másikra, készségesen megvilágítja, amit kérnek, s közben meg-megrezzen, ha a fáklyák fényében úgy látja, mintha valamelyik szobor rátámadna, vagy mögötte bújna meg valaki. Odaadóan hallgatja a találgatásukat, de nem veszt benne - minden erejét elveszi, hogy összeszorítsa a fogát, nehogy hangosan vacogjon.
Aztán lejön Jakab és Morganus is, s a több fáklya nagyobb fényt ad, s különben is, nagyobb a biztonság a jelenlétükben. S most már, Morganus története során, lassan megvilágosodik az a sok, egyenként érthetetlen dolog, amik eddig kiderültek. Ide-oda nézeget, ahogy ott állnak a főjáratban, ahol a legtöbb szoboralak őrzi a sírokat. Szemet szúr neki valami. Bátortalanul megszólal: *
- Nézzétek azt ott... azt a nőalakot. Mintha kisebb lenne a többinél... És mellette csupa-csupa griff áll. Nem lehet, hogy azt keressük?

Fegyver: Embervadász dobótőr Páncél: Kényelmes minotaurusz bőrpáncél
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Esyrat Matthew #298888- 07.12 11:03:17 - 470234 -

[Őrjárat]

*Mikor visszatértek a törpével Matt már nagyon unta a dolgot. Nem neki való ez a nyomozgatás. Inkább a harc és a nők. De mivel még elég fiatal egyikben sem volt túl sok része.
Mikor a törpe elkezdett mesélni alig bírta visszafogni magát hogy ne nevesse el magát, ezért el is hagyta a területet. Persze szépen sunyiba nehogy észrevegyék hogy lelépett munka közben. Mint már mondtam ez nem Matt asztala. Ha valakit meg kell verni vagy be kell ülni egy kocsmába kockázni azonnal számítani lehet rá.
Úgyhogy minél halkabban elhagyta a Templomot. A tér egyik fájának a tövébe lefeküdt hátát a fa törzséhez támasztva. Kicsit megszomjazott úgyhogy meghúzta a vizes flaskáját. Ott lenn a hűvös árnyékban volt ideje gondolkodni szinte mindenről mire ezek odabent végeztek.*
-Hogy lehet ilyen munkát elvállalni? Hiszen nem is történik semmi. Csak mennek az egyik helytől a másikig. Semmi izgalom, csak az hogy tegnap ez meg az történt. Hát kit érdekel ami elmúlt az elmúlt. Én ezt nem értem! Ha kell nekik az a fránya szobor hát vigyék el, úgyse keresnek rajta sokat.-*Elmélkedik halkan. Közben persze mint mindig megéhezett. Ki is csomagolt egy szelet kenyeret egy jó zsíros szalonnával és egy szép fej hagymával. Jól is lakik amíg a többiek odabent nyomoznak. Nem eszi meg az összeset mivel nem tudja meddig maradnak még itt, de azért éhen sem fog maradni. Evés alatt a szemét azért mindig a templomon tartotta hogy ne szakadjon el a társaitól.
Miután befejezte a lakomáján felkászálódott és szépen lassan ugyanolyan sunyi módon elindul visszafelé a társakhoz.*
-Remélem már végeztek. Nem kérek majd a jutalomból és az elismerésből mivel én nem is dolgoztam. De azért remélem nem vették észre hogy eltűntem. Nem akarok büntetést. Bár számíthatok rá.-*Mondogatja végig míg vissza nem ér a többiekhez. Nagy tárgyalás folyik ezért nem is zavar és félre áll a háttérben. *
~Mintha itt sem volnék. Nem láttok!~ *Játszadozik egy kicsit, a gondolataiban elbűvöli őket, hogy elűzze az unalmat. Közben a szemével hunyorít és teljesen beleéli magát. Úgy látszik már rájöttek valamire. De hogy mire azt nem tudja Matt.*

Fegyver: Kentril kardja Páncél: Thrillioni vért
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Morganus Yl Chays #286617- 07.11 14:07:35 - 469592 -

[Őrjárat]

- Úgy vélem. *érti arra, hogy lent lehet az elrejtésre szánt zsákmány, de kétli, hogy a sárkányszobor lenne a végső megoldás. Pontosabban, az, csak nem úgy. És Ingor rá is érez erre.*
- Pontosan, helyes! *csapja össze tenyereit, s mutat rá a helyes megoldás bemondójára, tanári örömmel, hogy a tanuló helyére mehet a jelessel. Ő tehát már látja egy ideje, melyik a kakukktojás, de mert az nem szalad el, ráhagyja a többiekre, hogy "őrizetbe vegyék". Inkább elkezdi összetenni a történet darabkáit, abból, amit eddig megtudtak:*
- Az egész kezdődött tehát egy híján ötven éve. Talán a pormedri Mor-Bain család rendelte el a mellékág meggyilkoltatását, ki tudja, mindenesetre sokan halálukat lelték azon évben. Hunitus del Arfenties, Nimmad pap híven lejegyezte naplójában, hogy 579. a Paloták Havának 24. napján eltűntek a relikviák, csak azt felejtette mellékelni, hogy éppen ő lopta el azokat, mert családjával megzsarolták. A terv tökéletes volt: Vinczenzo Grellion behajózik a preparált szoborral, mely adományként bejut a Templom területére, Hunitus meg elrejti benne a medálpárt. Nyilván volt nagy felfordulás, kereste az egész város, templomőrség, mi egyéb, de ugyan ki gondolna arra elsőként, hogy az ellopott tárgy el sem hagyta a tetthelyet, hanem lapul ott, csak épp elleplezve? Egy dologgal azonban nem számoltak a gonosztevők: hogy Hunitus lelkiismerete erőt vesz félelmén, amikor rádöbbent, hogy nem csak rablásról van szó, hanem a főpapi család gyilkosságáról. Mert nyilvánvalóan más büntetési tehertétel a rablás, és más a többes gyilkosság, ezt a lélek írott törvények nélkül is érzi. S ekkor meghozta döntését: Grellionnak nem hogy átadta volna a szobrot, pontosabban tartalmát, de helyette megölte, majd magával is végzett, megroppanva bűnei súlya alatt, s hogy a tárgyak titkát magával vigye a sírba. Azonban azóta valaki elkezdte a szövevényt kibogozni, s mint megtudtuk, képesek voltak feltörni Hunitus sírját, melyben megtalálták a hiányzó nevet és jelet, meg egy vámolási okiratot ellopni, csak hogy rájöjjenek, mibe rejtették el a lopott tárgyakat hajdan. S mint tapasztaljuk, tehát ők is rájöttek az összefüggésekre, ámde elnéztek valamit, akár csak bűntársi elődeik: nem voltak elég alaposak, s nem tudván, hogy van éves főkönyv is, számunkra világossá tették, mit is kerestek, mit kell nekünk keresnünk. Ha belegondolunk, könnyen elvesztettük volna a nyomot, ha nem jövünk rá, hogy szobrot s milyet kell szemünkkel kutatnunk... *persze már azzal is lebuktak, hogy megpróbálták a kapun kivinni a szobrot, ám a városőr nyomán lett szemtanú, s kénytelenek voltak a tervüket hirtelen módosítani.*
- Az viszont elismerést érdemel, hogy képesek voltak ezen kripta segítségével improvizálni. A szobor nyugodtan lapulhatott volna ismét, társai között, ha nem tudnánk, hogy ezt kell keresnünk. *fejezi be a bűntény magyarázatát, bár lehet hogy elsikkadt néhány részlet fölött.*

Ingor Silma #252922- 07.11 07:56:30 - 469442 -

[Őrjárat]

* A vahad-téma ezek szerint kilőve, de Colder igazat ad neki abban, hogy talán nem is azért került ide a sárkány, hogy elrejtsen valamit, hanem inkább azért, hogy ő maga ne legyen szem előtt. Ami persze elég érdekes szempont egy elzárt kriptában... Ki indulna itt kellemes vasárnap délutáni sétára, fagylaltot nyalogatva és szobrokat nézegetve?
A furcsa ötlet megint vigyort csal a képére, s kedvére ki is vigyoroghatja magát, mert Colder elzörög mellőle a fentieket értesíteni, aztán vissza is jön, s vele Jakab és Morganus is megjelenik. Izgatottan hallgatja Jakab helyzetjelentését, de olyan kuszának talál mindent, hogy nehezen hiszi, valaha is kiigazodjanak benne. *
- Ötvenéves bűnügy? Áldás és átok medálja? Most hallok róluk először - * hüledezik, de fiatal lévén, tudatlanságát nem is lehet csodálni. *- Vagyis... várj... Megfeleződött a főpapi hatalom, és az egyikük csak áldani tudott, a másik átkozni? Hú... ez elég faramuci helyzet lehetett... És egy szobrot loptak el a templomból? Hát azokból itt túlkínálat van - * mutat körbe. Viszont ezek szerint innen nem lopni akartak szobrot...
* Morganus tanáros kérdésére felcsillan a szeme, s tanulói reflexszel vágja rá: *
- Nem a sárkányszoborra volt szükségük, hanem a helyére! És a sárkány helyére állították a templomból ellopott szobrot... erre tetszett gondolni?

Fegyver: Igaz Hit íja Páncél: Igaz Hit vértje
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Szedres Jakab #238737- 07.11 07:44:59 - 469440 -

[Őrjárat]

- Hm... igaz... Az átok és az áldás medálja...
* Megvakarja a fejét, s igyekszik összeszedni magában, mit is tud erről. Elég nehezen megy, régen volt, s nem is hallott róla túlzottan sokat. Az pedig, hogy a mostani templombetöréssel kapcsolatban is szóba jöttek, most hallja először. De eléggé érdekessé teszik a helyzetet, az szentigaz.
Colder lentről hívja őket, most rajta a sor, hogy leereszkedjen. Míg a Tulipános beszámol a lenti dolgokról, ő fél füllel hallgatja, de közben suttogva felvilágosítja Ingort és Fridát arról, hogy fent milyen érdekes fordulatot vett az ügy.
Fáklyáját meggyújtja Ingoréról, és körülnéz. Elég kísérteties látványt nyújt a főfolyosó a sok kisebb.nagyobb szoborral, amelyek a fáklyák fényében mintha mozdulnának is, védeni a sírt, aminek őrzői.*
- Esetleg itt lent lenne a két medál? Talán épp a sárkány őrzi? - * próbál találgatni, és alaposan megnézi a sárkányszobor két mancsát és a száját - bár Colderék nyilván megtették már. Ám Morganus másfele gondolkodik, ahogy a kérdése mutatja.. *

Fegyver: Tashma társa Páncél: Kopott bőrpáncél
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Morganus Yl Chays #286617- 07.09 23:57:53 - 468725 -

[Őrjárat]

- Bizony, bármelyik eshetőség előfordulhat. *mondja Jakabnak, de meg is magyarázza, miként is nyerhet egy-egy feltevés értelmet:*
- Ha valóban az áldás és átok osztásának medáljai a történet főszereplői, könnyen elképzelhető, hogy most, midőn valami vagy valaki elorozta előlünk a Hold fényét, s az átokkal azonosított Névtelen Erőt emlegeti mindenki, bizonyos személyeknek vagy szervezeteknek eszébe jutott egy régi, befejezetlen történet, s felmerült bennük, eme tárgyak hasznosak lehetnének céljaik elérése érdekében. Hogy jó vagy rossz szándék mozog a háttérben, azt nem tudom... *az előbbi valószínűbb a módszereiket tekintve, de nem tudhatják biztosan.*
- Másfelől, közel sem biztos, hogy a szobor a lényeg. A két medált már említettem, mint lehetséges megoldását a rejtélynek. S ilyenformán, hogy mit akartak a Mor-Bain kriptával, ugyancsak kérdéses. De azt se felejtsük el, hogy megeshetett volna, hogy idáig el sem jutunk. Meglehetősen kiesik ez a rész, s eléggé elhanyagolt. * de félő, nem segít hangos elmélkedésével, így inkább bólint, hogy menjenek csak le, s nézzenek körül az új helyszínen.*
- Hogyne. Csak Ön után! *udvariaskodik, de az igazság az, hogy neki a pallosát hátáról le kell vennie, ha csak nem akar a szűk részen fennakadni. S midőn leérnek, elmosolyodik, mert értelmet nyer nem csak Colder helyzetjelentése, de más is. A sárkányos szobrot is megnézi magának, bár anélkül is azt mondaná, amit:*
- Azt hiszem, van egy sejtésem, mit miért tettek. Elvégre, tűt sem véletlenül rejtenek el a szénakazalban... *hunyorog a félhomályban, somolyogva, várva hogy másnak is leessen a fáról az alma fejére.*

Colder Armenites #293324- 07.09 11:36:44 - 468310 -

[Őrjárat - Kripta]

*Némán várja, hogy a társa feltérképezze a terepet a szobor mögött. Utána társára néz akinek apróbb csipkelődő megjegyzésére ennyi a válasz.*
- Annyira nem vagyunk sokan. De ezt majd Isiliennek mondd.
*Mosolya vigyorrá húzódik. Habár csak beházasodott a lovaghölgy a családba, de van két porontya aki ízig-vérig Armenites. Ezt pedig mi sem bizonyítja jobban, hogy Isis utánuk szökött segíteni. Némán indul tovább. Visszatérve a sírbolygatásra, eddig sem kapcsoló semmi rejtett ajtó sem csapdát nem találtak. Talán valami szemléletváltás kellene. Ekkor üt be lovagrásra mondata. "Vagy fentről hozták le..." Nézegeti belülről a kriptát, sorra a sírokat és hasonló szisztémára épülnek. Az a magányos szobor valahogy nem illik a képbe.*
- Lehet, hogy igazad van. Az átcipelést megoldják. Láttam már olyan embert aki egymaga jókora sziklát emelt fel valami bűbáj hatására. Az pedig, hogy az oldaljáratba rakják, biztos azért lehetett, mert a főjáratban rögtön megláttuk volna. Minden esetre szólok a fentieknek. Azt pedig nem tudom, hogy mire emlékeztette őket.
*Azzal gyors léptekkel a bejárathoz indul azután leguggolva és kihajolva a boltozat alatt felnéz a kripta előtt gyülekező csapatra, majd félhangosan belekezd mondandójába, csak hogy az eddig alvók is felébredjenek rá.*
- Találtunk valamit! Egy szobor. Valami ágaskodó sárkányt mintáz. Az egyik oldaljáratba rejtették.
*Azzal ha nincs kérdés, akkor visszaindul "biztosítani" a terepet. Előbb minden esetre, biztosítja a terepet. Majd ha jönnek fentről le, akkor elkalauzolja őket, körbe a kripta látványosságain. Közben nem túl sokat beszélve a hely eredetéről, szépségeiről na meg persze sorra bemutatva az összes Mor-Baint, mint ahogy ezt a rendes idegenvezetők tennék. Csak némán, fáklyával a kezében elsétál a szoborhoz és bemutatja.*
- Itt van ez a...szobor.
*Többet nem is kell mondania, hiszen a másik vagy ismeri, vagy nem ismeri a szobrot, miért van itt vagy miért nincs. Vagy épp, hogy mi a jelentősége. Ha viszont ránéz a dögre, még mindig cseng a füle Frida sikolyától.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Elfeledett Erő pajzsos vértje

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Szedres Jakab #238737- 07.09 09:38:13 - 468271 -

[Őrjárat - a felnyitott kripta előtt]

- Egy ötven éves bűntény? - * füttyent egyet csodálkozásában, aztán szabadkozva folytatja: * - Már elnézést... De mi értelme lehetett feleleveníteni? Talán valami olyan dologról szereztek tudomást, ami ötven évenként időszerű? Vaaaagy.... valamiért éppen most látták volna hasznát megint a szobornak? Mert ha jól értem, akkor, ötven éve is a szobor körül forgott a dolog, nem?
* Tanácstalanul megvakarja a fejét, és a sír mélyébe bámul. Rettentően kuszának látja az egész dolgot. *
- Ha a templomból lopták el a szobrot, és el akarták rejteni, pont a Mor-Bain kriptában dugták volna el? Dögnehéz ez a sírkő, iszonyú nehéz lehetett elmozdítani. Rejtekhelynek megfelelt volna egy faodú is, vagy eláshatták volna, nem? És lehet, hogy azt is tették... viszont innen is kellett nekik valami.
* Kérdőn Morganusra néz: *
- Lemegyünk? Talán lent találtak valamit... vagy együtt mindenesetre többre jutunk. Még az is lehet, hogy megtalálták a szobrot, de nem tudják, hogy fontos.

Fegyver: Tashma társa Páncél: Kopott bőrpáncél
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ingor Silma #252922- 07.08 23:33:29 - 468201 -

[Őrjárat]

- Semmi sincs mögötte... csak sírkőlapok, mint mindenütt - * egyenesedik ki a sárkány mellett. * - Rengeteg Mor-Bain élhetett itt egykor, halljátok! Legalább annyi, amennyi Armenites most - * vigyorog szemtelenül klántársára. Tudja jól persze, hogy ha rangban nem is áll fölötte a másik, tudását és korát tisztelnie kellenék - és tiszteli is, csak ez a kaland folyton beindítja benne a túlpörgő kamaszt. *
- Csak arra gondoltam, hogy egy titkosajtó elé vagy fölé állították őrnek... vagyis hogy elrejtsék - * magyarázza ötletét. De ha nem, nem, végül is nem késnek le a felemeléséről, ha más felelet nem születik.
Gyengéden megfogja Frida karját, nehogy itt maradjon, és Colder nyomába szegődik vele. A másik járatban aztán lovagtársát utánozva ő is nekilát a sírkövek tüzetes átvizsgálásának. *
- Itt sem igen vannak szobrok meg domborművek - * jegyzi meg felegyenesedve, miután a sarokban végigtapogatta a padló kőlapjait. * - Úgy látszik, azt a mellékjáratokba temetettek nem érdemelték ki. Ha valahonnan hátracipelték, az a főjáratban lehetett. Vagy fentről hozták le...
* Tanakodik egy darabig magában, aztán legyint. *
- Nem, föntről nem hozhatták. Ha egy ekkora böhöm szobrot ácipelnek a dzsumbujon, annak láttuk volna a nyomát. De mi értelme volt a sarokba száműzni azt a sárkányt? Lehet, hogy a vahadra emlékeztette őket? - * kérdi, elfelejtve, hogy a vahad csak Távolrévben jelent meg sárkány formájában. * - Mert ha csak elmozdítják valahonnan, hogy mögé férjenek... de több méterre elcipelni...

Fegyver: Igaz Hit íja Páncél: Igaz Hit vértje
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Smigli Bokfarson #183515- 07.07 22:48:13 - 467616 -

[ Őrjárat.]

- Milyen bokszolóról hebegsz itt nekem te lovag?! Bokszost mondtam. Tudod, mélységi. Szurtosképű gégemetsző. Ragozzam még?* Emeli fel egy kicsit a hangját és vált amolyan kiokosítóra mint amikor egy idős magyaráz egy fiatalabbnak ha amaz nem ért valamit. De csak legyint egyet.*
- Lényeg a lényeg, hogy egy kompánia mélységi volt a ludas.* Majd figyel. Ő nem nagyon ismerte a néven nevezett családot és a felemlegetett dolgok sem gyújtanak szikrát a fejében. Ő ehhez túl törpe volt és nem nyúlt bele sosem a nyurga nemesség megismerésébe. Viszont a szoborról amit leírtak neki tud képet alkotni.*
- Bár nem vallom az Ősmágusok hitét de körülöttem sokan teszik ezt. És van is hely ahol ezt tehetik. És a leírás kísértetiesen hasonlítanak a Szépszemű egyik ábrázolásához. És annyit még én is tudok, hogy egy olyan Mor-Bain volt neki a főpapja.* Válaszol a ki nem mondott kérdésre és hallgat tovább... hátha valahova be tud csatlakozni és segíteni még.*

Fegyver: Blue intelme Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Morganus Yl Chays #286617- 07.07 18:10:45 - 467418 -

[Őrjárat]

---Kriptában---

Colder: a sárkányt ábrázoló szobor kapcsán bizonyos feltételezéseid tökéletesek. A fényben végre betekinthetővé válik a kriptabelső, s mindenki tapasztalhatja, hogy közel sem olyan nagy, mint az a sötétben feltételezhető volt. Viszont a helyet maximálisan kihasználták a régiek, padlótól a plafonig három sorban vannak a sírok fedőlapjai a falakba süllyesztve, közöttük meg a térközöket szobrok díszítik. A rend könnyen megérthető, s ilyenformán kijelentésed is igaz, hogy ezt a magányos szobrot valahonnan elemelték s a leágazás szakaszán elrejtették, hogy ki csak betekint a lejáratnál, ne vegye észre eme turpisságot. "Szerintem inkább tudjuk meg, honnan mozdították el, hogy lehetett-e rajta valamilyen tárgy, vagy van-e valami kapcsoló ami kinyit valamit." - kérdésfeltevésed s szándékod fején üti a szöget, viszont semmi különlegest nem találtok, mert még ha van is valami rejtett eleme a sírnak, az puszta tapogatásra meg nem nyílik, s különösen nem a szobor kapcsán. Ha végül rászánjátok magatokat, hogy megmozdítsátok, kiderül, nem rögzíti semmi, s nem kapcsolódik hozzá semmilyen furmány - egy egyszerű szobor, mit leszedtek eredeti helyéről.
A másik ágon nincs ilyen látványos szobor, ezért is különös az egész. A T-alakú folyosórendszert bejárva könnyen rájöhettek, hogy a koporsókkal, urnákkal beépített terület valójában egy téglalap alaprajzot ad ki, s viszonylag kis alapterületet is igen jól kihasználtak, jó sziklaöbli szokás szerint.

Ingor: a szobor mögötti fal tulajdonképp az, melyen szintén sírok fedlapjai ülnek sorokban. Ez láthatóan egy későbbi bővítése a kriptának, kevésbé régi halálozási dátumokkal, és egyszerűbb sírdíszítésekkel. Sok esetben már szobrokat sem használtak, mint a "főhajóban", így a sárkányos egyértelműen kilóg a sorból. Nem tűnik mindezek után logikusnak, hogy ez legyen bármi titkos kapcsolója, ahhoz nagyon kilóg közegéből...

Nogusta: mivel előtérbe kerülnek a szobrok a vizsgálat során, te elsők között veheted észre a tematizálást, mint Szellemlovag. De persze, mindenki más is észreveheti, hogy főként mitikus és valós állatok az alakok, s a szobrok legalább fele griffet ábrázol - ismerve a paplovag Mor-Bainek preferenciáját, nem meglepő, hogy Fendor címerképét favorizálták. Van egy-két női és férfialak, de ez a ritkábbik eset a hosszanti folyosó esetében...

---Felszínen---

Jakab: - Nagyon úgy tűnik, hogy egy majd ötvenéves bűntény szálai lettek újraszőve, melynek a Mor-Bain család volt elszenvedője. *mondja Morganus a felfeszegetett kriptát nézve, illetve röviden összefoglalva a következőkben, mit a többiek a nyomokból és a szemtanúktól kiderítettek:*
- A templomból egy szobrot loptak el az elkövetők, de nem mertek vele a főkapun kisétálni, tehát valahol itt a kertben kellett zsákmányukat elrejteniük. Szépszeműt ábrázolja az alkotás, igaz? *kérdi társait, elvégre ők talán jobban le tudják írni a keresett tárgyat.*

Colder Armenites #293324- 07.07 14:18:35 - 467283 -

[Őrjárat]

*Úgy néz ki, mögötte még ketten is haladtak. Ez persze nem hátrány, de itt lenn már nem lesz semmi. Vagy most hirtelen ismét óvatlanba csapott át a viselkedése. De igazából nem nagy a hely és a két oldalfolyosó se hosszú tán annyira. Ahogy megvillan a fáklyafényben a szobor, hamarosan egy sikoly hallatszik amire kissé összerezzen, a páncélja pedig csörömpöl. A hang lepte meg, nem a szobor. Hátranéz a leányra, majd egy kérdő pillantás után csak ennyit szól hozzá.*
- Nem kell aggódni, idelenn most Nogusta vagy én vagyunk a legfélelmetesebbek. Lehet választani.
*Utána egy halványabb mosoly jelenik meg arcán. Visszafordulva ugye elkezd vizsgálódni a szobor körül, de a félvértezetben aligha van olyan hajlékony mint társa. Már mozdítaná a szobrot, mikor hallja Ingor hangját, csak utána lép hátrébb a mozgatás helyett.*
- Igazad van. -*Majd tovább vizsgálódik immár a falakat nézi meg tüzetesebben apró lyukak után, esetleges rejtett nyílvetőket keresve. Ha nem talál semmit visszafordul a társához.*- Ilyen sírhelyeknél sokszor akad olyan szobor amit díszítésnek vagy elrémisztésnek használnak, esetleg pont arra, hogy a holtak lelke visszatérjen az elhunyt testbe. A mi családi kriptánkban egy farkas van hasonló célra. Persze az is lehet, hogy valami tárgyat tartott amit elvittek, olyan szobrok is akadnak. Kegytartó szobrok. De lehetséges az is, hogy valami titkos ajtót nyit. Mivel látszólag a szobornak eredetileg nem itt a helye így valaki azt elmozdította már előttünk valamilyen okból. Erre kellene rájönnünk.
*Egy kicsit még álldogál. Persze a falhoz tartja a fáklyáját, hogy Ingor jobban lásson a szobor mögött. Olykor pedig fél szemmel Fridát követi nyomon. Reméli nem történik vele semmi. Majd az elf kérdésére visszafordul hozzá, a fáklyát visszahúzza.*
- Szükségtelen. Előbb inkább nézzünk körül csapdák után. Majd utána mozgatjuk a szobrot. Ha lehet azért rejtett ajtókat is keressünk. Egyébként ezt a szobrot már elmozdították. Biztos nem sarokba állítással akarták büntetni a szobrot mert csúnyán néz. -*Egy kisebb mosoly húzódik az arcára, ahogy belegondol, hogy a rossz gyereket szokták sarokba állítani, de a kripta lakói még egy sárkányt is.*- Tehát valahonnan elmozdították. Szerintem inkább tudjuk meg, honnan mozdították el, hogy lehetett-e rajta valamilyen tárgy, vagy van-e valami kapcsoló ami kinyit valamit.
*Azzal elindul a másik még feltérképezetlen ág felé, majd hirtelen megtorpan. Frida rettegő alakjára pillant kinek ez a hely nem leányálom. Megpróbál igen kedves hangnemben valamelyest megnyugtatni a nőt.*
- Nyugalom, aki itt volt már elvitte amit akart és biztos nincs itt. A holtak pedig nem kelnek csak úgy fel. -*Remélhetőleg*- Vagy ha igen, akkor megvédjük.
*Ingorra pillant, ezzel azt sugallva, hogy azért ügyeljen a leányra. Remélhetőleg azért jól sikerült a mondandó, majd egy újabb mosolyvillantás után továbbindul a T alak másik szárnya felé megvizsgálni azt. A másik ágat is tüzetesen megvizsgálja, rejtett kapcsoló, valami alig látható rést vagy esetleg csapdát keresve. De persze ha valami szembeötlő furcsaságot lát, akkor azt is jobban megvizsgálja.*

Ingor Silma #252922- 07.07 09:45:30 - 467176 -

[Őrjárat]

* Akkor hát marad a várakozás a sötétben. Coldernek ez nagyon jól megy, egy pissz sem érkezik felőle, de ő alig bír magával a türelmetlenségtől. Nem a fény hiánya zavarja, hanem a tétlenség: már szinte kívülről ismeri tenyere az ajtókeret összes cirádáját, annyiszor végigtapogatta, de semmire nem jut vele. Belemered a sötétbe, és jobb híján azon gondolkodik, hogy igaz-e, hogy a sötételfek ilyen sötétben is látnak. Hiszen nincs teljes sötétség, a lépcsőről beszitál egy kis fény, s lassan azon kapja magát, hogy ahogy hozzászokik a szeme a sötéthez, kezd kirajzolódni homályosan a folyosó képe, még a bemélyesztett sírlapoka is látja.
Tapogatózó neszek a lépcsőről: Frida érkezik egy nyaláb fáklyával, amit aztán rögtön át is ad neki. Kis időbe telik, amíg megérti, hogy a lány gyújtóalkalmatosságot keresgél, azért kell neki fognia a gyantásvégű husángokat. Nemsokára aztán a mindegyikük kezében ott van az égő fáklya, sőt Colder egyet előre is küld - kis szerencsével talán nem alszik ki a lángja útközben. Furcsa módon a kriptafolyosó a fáklyák lobogó fényében sokkal kísértetiesebbnek tűnik, mint félhomályban. *
- Ügyes megoldás, Colder... így előlről sem érhet meglepetés - * mondja elismerőn, még dobás közben.
Hűen előző fogadalmához nem kapkod, nem egyénieskedik, s bár a legszívesebben külön felfedezőútra indulna, marad inkább Colder nyomában - kezét is tőre nyelén tartja, hogy gyorsan előhúzhassa, bármi történik.
De nem történik semmi, a folyosón, úgy tűnik, csak ők vannak. Megy Colder háta mögött, mögötte meg a rettegő Frida. Elérnek a T alakú elágazáshoz. Bevilágít mind a kettőbe, de semmi gyanús, semmi mozgás. Colder az egyik oldalág mellett teszi le a voksát és nekiáll alaposan végigvizsgálni, ő addig (meg Frida) igyekszik középen maradni, hogy a hátuk is védve legyen, ha netán a másik ágból mégis rájuktörne valami. A figyelemét így megosztja, de figyelemmel követi lovagtárást, amint aprólékosan végigvizsgál mindent a folyosón. A fáklyafényben felsejlik az ágaskodó sárkányalak, s ahogy vibrál a fény, még mozdulni is látszik az ugráshoz. Frida sikolya hasít a fülébe, de mitagadás, neki is meglódult a szíve a látványtól - aztán meg a szívszakasztó sikoltástól. *
- Ugyan, Frida... Ha élne, nem gondolod, hogy már éreztük volna a bűzét? - * nyugtatgatja a lányt a szokott üteménél jóval hevesebb szívdobogása ellenére, vagy éppen annak a csitítására is. * - Csak egy szobor...
* Magasabbra emeli a fáklyáját, hogy Colder jobban lássa a szobrot. *
- Szerintem ne mozdítsd el... Lehet, hogy éppen azzal nyílik meg valami csapda. De mit keres itt lent egy sárkányszobor? Lehet, hogy el akarja ijeszteni a behatolót? Mert nem hiszem, hogy a szellemeket riasztgatná...
* Még egyszer bevizsgálódik a háta mögötti folyosóra, aztán belép a sárkányosba. Nagyon izgatja a szobor. *
- Frida, gyere velem - * nem akarja magára hagyni a sötétben rettegő lányt * -, de figyelj mindig hátrafelé is, jó?
* Odamegy Colder és a szobor mellé. Ő is végigvizsgálja, pikkelyről pikkelyre. *
- Lehet, hogy egy titkos ajtót őriz? Várj, tartsd csak a fáklyát közel a falhoz, hogy mögé is világítson! Megnézem...
* Elég vékony és ügyes, jól meg tudja nézni a falat a szobor mögött is. Ha nem talál semmit, tovább filozofál: *
- Ha alatta van volna a titkos ajtó... Tulajdonképpen egy széllökéssel odébb tudnám mozdítani anélkül, hogy hozzáérnénk. Mit gondolsz?

Fegyver: Igaz Hit íja Páncél: Igaz Hit vértje
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Frida Eyra #288863- 07.06 22:04:53 - 466996 -

[Őrjárat]

* Jakab megszabadítja a fáklyák egy részétől, de aztán olyasmit javasol, amitől borsózik a háta. *
- Szóval menjek le... ide? - * bök sötétbevesző lépcsősor felé, hátha csak rosszul értette. De nem, Jakab még tanácsokkal is ellátja, hogyan menjen le.
Hát jó, ezek szerint nincs más megoldás. Belátja, hogy akik lent vannak a sötétben, azoknak kell a fény, és az se lenne jó, ha Myrláékat egy üresen ásítozó kriptabejárat fogadná csak. Attól nem kell féln, hogy nyargalna lefelé a lépcsőn, nem. Rettentően óvatosan lépked, a lábával minden fokot kitapogat, hiszen nem lát semmit - nemcsak a sötét miatt, hanem az ölrefogott fákylák is elzárják a kilátást.
Végre lent van, és egy hatalmasat sóhajt. Ingorral együtt már jobban boldogulnak, még tüzet is tudnak csiholni a fáklyák meggyújtásához - milyen fogadóslány volna ő, ha nem lenne a zsebében acél és kova? S így, hogy látnak, és hármasban vannak Ingorral és ezzel a furcsa nagypapa-apróddal (az apródokat mindig csak fiatal fiúknak tudta elképzelni, tulajdonképpen még Igornál is fiatalabbnak) már nem is olyan félelmetes idelent.
Azért szorosan a másik kettő mögött lépked a folyosón, meg-megrebbenve, amikor az fáklyaláng tánca túlzottan élővé tesz egy-egy sírkőlapot. Amikor pedig kibontakozik a homályból az ágaskodó sárkány, fel is sikít. *
- Bo...bocsánat - * hebegi aztán, meghúzódva a nyurga Ingor korántsem elég széles háta mögött. Aztán a biztonság okáért hozzáteszi: * - Biztos, hogy nem él? Olyan igazinak látszik...

Theodorius atya #35034- 07.06 19:08:17 - 466812 -

[ Őrjárat ]

*Csupa sár lett a ruhája is a cipője meg pláne, de most nem törődik vele. A többiek felkutatása most jobban izgatja, mint az, hogyan néz ki. A beszélgetés hangjai eljutnak hozzá, visszafordul kezében az éremdarabbal hamarosan Myrla mellett van. *
-Itt vagyok. Kicsit elkalandoztam, de nézze csak mit találtam.
-Ott a bokrok mögött egy felforgatott sírra leltem, abban pedig erre a medálfélére. Nézze csak. *nyújtja az izgatott Myrla felé, bár az izgalom oka nem a Theodorius által talált medál, hanem valami más lehet. *
-Talán megtudtak valamit, amíg kódorogtam? *kérdezi előbb, de nem vár a válaszra, hiszen ő is izgatott lett, részint az átélt sírrablás miatt, részint a rejtélyes érmedarab miatt.*
-Elnézést de kissé sáros lettem. * mentegetőzik*
- Hunitus del Arfenties. Ez a név állt a sírkövön, amit megháborított valaki, és amikor megláttam a koponyacsont mellett kikandikálni ezt, akkor lementem érte.
-Az egyik oldalon koponya, holló és a hátoldalon egy név: Vinczenzo Grellion. Önnek talán mond valamit.

Fegyver: Thrillioni elbájolt íj Páncél: Horpadt nehéz mellvért
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Colder Armenites #293324- 07.06 15:06:33 - 466670 -

[Őrjárat - A kriptában]

*Ingor bűnbánó hangját hallva kissé elhúzza a száját. Nem leteremteni akarta az ifjút, csupán az ő hibájából figyelmeztetni, ugyanis az imént ő sietett annyira előre, hogy csapdára nem gondolt. A szikrafénynél beljebb lépked, mikor végleg kihuny a fény. Óvatosan elteszi a kardját, hisz itt már nincs senki se, mert ha lenne már rég megtámadták volna őket. Becsukja szemeit és egy helyben áll. Fülei a fentiek duruzsolását és Ingor hangját hallja csupán.*
- Megvárjuk a fáklyákat. Jól jönnek majd. A szikrák gyengék és a mély sötétségbe csak a szemünket erőltetjük vele feleslegesen.
*Nyugodtan áll a sötétségben behunyt szemmel, mikor valami hevesebb mozgást hall fentről. Minden bizonnyal Frida érkezett vissza. Kinyitja szemeit, látja, hogy Ingornál már van egy égő fáklya. A leánytól megpróbál rögtön két fáklyát beszerezni, a lovagtársának fáklyájától szerez tüzet mindkettőhöz, az elsőt eldobja a kripta belseje felé, úgy, hogy valahol a T középén a padlón érjen földet, enyhén csúszva. A másikat pedig a kezébe fogja, úgy indul befelé. Még egy hálás pillantást is intéz a nő felé, mielőtt elindul.*
- Köszönöm. Ez most valóban nagy segítségünkre van. -*Majd megfordulva Ingorhoz intézi szavait*- Nem láttam, de most megnézhetjük magunk.
*Azzal el is kezdte kutatni azt, hogy mit bolygattak meg. Maga is látja, hogy az egyenes folyosó két oldalsó ágra nyílik. Léptei csörtetők, de ezt köszönheti a félvértezetnek amelyet visel. Először csak nagyjából vizsgálja át a helyiséget, hogy hozzányúltak-e bármihez de úgy néz ki, hogy csak az egyik leágazásban egy szobrot toltak félre. Körbenéz, keresve más szobrokat de úgy néz ki, csak ez az egy van. Tüzetesebben megnézi. Mögötte, előtte, mellette, fölötte.*
- Itt van egy szobor. Valami ágaskodó sárkányt ábrázol. Valaki nem tudja mit jelenthet?
*Kérdi a bent lévőktől, bár csak Ingorról tudja biztosan, hogy ő is a kriptában tartózkodik, mivel hátrafelé nem nagyon nézett és ez idő alatt, míg eljutott ide a sűrű keresések folytán, már rég leérhetett akárki. A szoborhoz egyenlőre nem nyúl, itt is kutat csapda után, meg valami titkos ajtó, rekesz vagy hasonló rejtett dolog után. Ha nem talál, úgy próbál rájönni, hogy a szobor mozdítható-e. Ezt egy enyhe megbillentéssel, odébb tolással vagy hasonlóval teszteli, továbbá felteszi magának a kérdést: Talán lehetett valami tárgy a szobornál? Természetesen amit a szobor tartott. Ha minden negatív, úgy még egyszer körülnéz mindent, sírkőről sírkőre, most nem a port figyeli, hanem esetleges karcolás nyomokat a padló, plafon kőzetében vagy bármilyen rendellenességet a falon. Ha talál valamit akkor viszont szól a többieknek.*

Páncél: Elfeledett Erő pajzsos vértje Másik kézben: Fáklya
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Szedres Jakab #238737- 07.06 12:42:35 - 466615 -

[Őrjárat - a felnyitott kripta előtt]

* Míg Frida távol van, igyekszik legalább a fülével követni, mi zajlik odalent, de sokat nem tud meg a felszűrődő hangokból. Van ott egy ajtó, mögötte egy folyosó... és Colder valami csapdát emleget, de ezek szerint nagyobb baj nélkül megúszták. Fellélegzik. Bár a hallottak alapján sötétségben lehetnek. Csak ne hamarkodjanak el lent semmit...
Hangok hallatszanak hátulról, a templom irányából is, de nem valami támadó csapaté vagy rosszul rejtőzködő rosszakaróé, hanem ismerős hangok, az őrjárat további tagjai közelednek. Még előttük fut be Frida, egy egész ölnyi fáklyával. *
- Ügyes vagy, kislány! Párat hagyj itt, úgy a felét... A többivel meg igyekezz le a többiekhez, nagyon kell nekik a fény. De vigyázz a lépcsőn, ne szeleskedj! Én bevárom a többieket, ne fogadja őket mindössze egy nyitott sír.
* Nem is kell sokat várnia, kisvártatva feltűnnek, meglehetősen izgatottan. *
- Látom, van valami eredmény! Mi meg egy felnyitott sírt találtunk, a Mor-Bain családét... A többiek lent kutatnak már. Hát mire jutottak a nyomokból? - * kérdezi, nem is leplezve izgatottságát és kíváncsiságát. *

Fegyver: Könnyű rövid íj Páncél: Kopott bőrpáncél
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Morganus Yl Chays #28661- 07.06 11:21:03 - 466587 -7

[Őrjárat]

---Kriptában---

Ingor: Frida fáklyáiból jut neked is, vagy mert ő lehozza, vagy mert te felmész értük, esetleg mert más a fenti csoportból csatlakozik a lenti keresőkhöz. Mindenesetre, ha kitartod karodat a kripta mély felé, kérdésedre választ találhatsz a fény által: láthatóan a járat egésze egy T betűt formáz, s a végén van két oldal felé leágazás.

Colder: különösebben nincs lent por, mert a külvilágtól sokáig elzárva volt a kripta áporodott levegője, a kevés szálló elem meg gyorsan leült, egyenletesen. Viszont az jó gondolat, nézni, mit bolygathattak meg, így az egyik leágazó oldaljáratban találhatsz egy magányos szobrot a sarokba állítva, mely egy ágaskodó sárkányt ábrázol.

---Felszínen---

Theodorius atya: látod a többieket eltűnni ösvényükön, de mert Myrla nevedet szólítja, s többek beszéde is hallik, jó eséllyel utolérheted őket.

Az érméről: a fekete pénzdarab jelképei az utókornak sokat nem mondanak, főképp mert nincs jelen sem a Céhből, sem a Szellemsárkány legénységéből, kik éppen hallhattak is a Fekete Napról. Elvégre, ők ismerték ezen szervezetet. Viszont, esetleg egy sziklaöbli lakos, különösen ki szereti és ismeri a hajókat, tudhatja, hogy például az Imposztor egyike azon hajóknak, mit a Fekete Nap adott ajándékba a Céhnek avagy a városnak. De hogy mi közük ehhez az egész bűntényhez, az talán örökké rejtély marad...

Smigli és Myrla:

- Hogy bizalmatlanabbnak? *elsőre nem érti Morganus, miért is kívánatos ez, de azért sejti, hogy a körültekintő alaposságot kéri számon a törpe a rendet védőkön. S talán igaza is van.*
- Árnylakó bokszolók? Érdekes... *érti félre a tettesek kilétét, de jobban érdekli a szobor természete s jelentősége. Myrla fejében láthatóan kezd összeállni a kép, s neki is eszébe jut valami:*
- Igen, az lehet a történések hátterében, csak nem tudom, miért itt és most. Viszont... a legutóbbi beszélgetésünk után még kutakodtam egy keveset, s rátaláltam Hunitus búcsúlevelére. Nálam is van egy kimásolt részlete, mert utána akartam járni a városi könyvtárban, találok-e hozzá kapcsolódó forrást. *s míg sietve megérkeznek a sírszájhoz, előkeresi a gyűrt papírdarabot, s felolvassa cirkalmas betűit:*
- Ez volt tehát a lényegi mondandója a hajdani papnak:

"Most már bánom s világosan látom, hogy nem engedhetünk a gonosz akaratának. Engem családom életével zsaroltak meg, de belátom, tán akkor is elért volna a végzet, ha minden követelésüknek eleget tészek. Nem oldoz fel semmi, én is árulás eszközévé lettem, s rossz, amit tettem. De remélem, az utókor bírája nem ítél el oly bűnért, melyet nem akarhattam, miről nem is tudtam: a Mor-Bain család elleni merényhez nincsen közöm, sőt ellene kardoskodtam volna, minden erőmmel. Ebben már nem remélhetek megnyugvást, mert bevégeztetett. Azonban, mit akartak tőlem, azt át nem adom nekik, tolvajlásom bűnét ne tetézze felelősség, hogy azok rossz kezekbe kerülnek. Jól elrejtettem a relikviákat, s utolsó cselekedetem nem lesz más, mint hogy végzek az ármányos Vincenzo Grellionnal, majd magammal is, így bizton sírba száll titkom. A Kapuk bocsássák meg az én szörnyű vétkeimet!"

*ennyi a részlet, de talán általa helyre kerül az utolsó darabkája is a rejtélynek. Már csak meg kell találniuk a tárgyi bizonyítékokat...*
- A lentieknek valaki mondja meg tehát, mit is keresünk, mire jutottunk! *elvégre ők látnak legkevésbé, s nem csak a sötét, de az ismeretek hiánya miatt is.*

Myrla Yl Chays #286128- 07.06 10:25:21 - 466571 -

[ Őrjárat ]

* Nagy figyelemmel hallgatja Darkblood Hanson beszámolóját, próbálja megjegyezni az információkat.*
- Akkor tehát megvan a keresett szobor leírása! Legalább ennyivel többet tudunk.*-fordul Morganus felé.*
~ 579. Palota hava 21. nap. Vincenzo Grellion.~*-memorizálja magában ismételgetve a dátumot és a nevet. Egyelőre még nem jut velük semmire, bár ezt az évszámot mintha mostanában hallotta volna.*
~ De mikor és hol? És legfőképp mivel kapcsolatban?~-morfondírozna még, ha nem indulnának tovább.*
- Theodorius atya?*-kérdi menet közben, és nyakát nyújtogatva próbálja fellelni a férfit. A sírkertet benövő növényzet miatt ez nem annyira egyszerű feladat. Ekkor süvít el mellettük lángvörös hajával Frida, ki fáklyákat emleget, és egy nyitott sírt.
Myrla megtorpan:*
- Micsoda? A Mor-Bain család kriptája? Dehát...*-ekkor, mint a villám csap agyába a felismerés.*
- 579. Palota hava! Mor-Bainek! Morganus! A halálos vacsora!*- kiált fel izgatottan, majd szájára tapasztja kezét, mintha így próbálná meg elhallgattatni saját magát.*
- Siessünk a többiekhez, ki tudja, milyen veszély fenyegeti őket! Ha igaz a feltevésem, akkor ez az egész a medálokért van. Csak nem a szoborba rejtették őket? Szépszemű és Villámúr. Átok és Áldás.*- néz döbbenten kuzinjára.*

Esyrat Matthew #298888- 07.06 07:25:10 - 466536 -

[ Őrjárat.]

*Szóval a vallatás véget ért. A törpe elintézett mindent. Majd egy újabb már szokott kifejezéssel a termetük iránt, inti magához a "nyurgákat" hogy most már ideje megkeresni a többieket. Matt bólint egyet, és követi. Elmosolyodik rajta hogy a törpék mivel rövid a lábuk ezért kicsit úgy járnak mint a kacsa. És hát erről persze Mattnek eszébe jutott egy nagy csirkecomb amit rágcsálhatna még oda nem érnek és mellé hideg sört hűsítőnek. A mennyország lenne de mivel azok az átkozott tetvek kirabolták ezt az átkozott helyet így persze nem lehet se enni se pedig inni.
Mikor megérkeznek a többiekhez a törpe a maga módján kitálal mindent. Matt meg csak jót vigyorog azon ahogy és amilyen kifejezésekkel magyaráz a törpe.*

Fegyver: Kentril kardja Páncél: Thrillioni vért Másik kézben: Drenule verejtéke
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ingor Silma #252922- 07.05 17:54:58 - 466192 -

[Őrjárat - a kriptában]

* Hát a humora nem jön be ebben a társaságban, úgy látszik. Felvonja a vállát, aztán úgy is hagyja, mert megpróbál magába szállni, már megint. Lehet, hogy a halottak közelsége vagy a feladat súlya nagyobb komolyságot követelne, de benne sajnos épp az izgalom váltja ki az akasztófahumort. Csak azzal kéne megbirkóznia, hogy talán lovaghoz nem illő magatartást mutat ezzel, bár akárhogy csiholja az eszét, nem emlékszik ilyen paragraphusra.
Mindenesetre illendően türtőzteti magát, amikor Colder belép az ajtón, de igyekszik továbbra is úgy tartani tenyerét, hogy neki is jusson világosság. Bár ez a szikra persze... eléggé bizonytalan. De tűzlabdákat csak nem hajigálhat a nagyvilágba!
Gondolataiba elmélyülve nem látja, ahogy Coldert eltalálja a tűvető, csak a felszisszenésére figyel fel, és nyomon követi a földre hulló tűt. *
- Megjegyeztem - * mondja bűnbánóan a kioktató célzatú intelem után, és valóban úgy is gondolja. Tenyerében kihuny az utolsó szikra - csak egy pillantást vethetett az ajtón keresztül a folyosóra, ahová Colder belépett. Vaksötét lesz, csak a lépcső tetejéről szűrődik valami halvány fény, hiszen a többiek egyelőre nem jöttek le, nem takarják el a bejáratot. *
- Mintha olyasmit hallottam volna fölülről, hogy Frida elszaladt fáklyákért - * jegyzi meg bizonytalanul. * - Megvárjuk, vagy szórjak megint szikrákat? Azzal sem látunk valami jól...
* A maga részéről egyelőre úgy fogja fel a sötétséget, mint lovagi próbát. Felszabadult tenyerével gondosan végigtapogatja a faragott ajtókeret minden cirádáját, nehogy újabb meglepetés érhesse őket. *
- Különben... Colder, nem láttál valami elágazást, vagy újabb ajtót? Nekem sajnos csak azokat a fali sírköveket volt időm látni.

Fegyver: Igaz Hit íja Páncél: Igaz Hit vértje
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Smigli Bokfarson #183515- 07.02 11:36:05 - 464435 -

[ Őrjárat.]

* Mindent megtudtak amit lehetett. Ezekből akkor sem tudna több információt kicsikarni ha erővel próbálná meg. Pedig olyan régen verekedett egy jót. Szóval bosszúsan fúj egyet és megrántja a vállát.*
- Hát legyen. Ha ennyi akkor ennyi. Irány vissza nyurgák! Kapjuk el Morganust és mondjuk el neki, hogy mit is tudtunk meg.* Nagy hasonló vehemenciával ahogyan ide kijöttek úgy csörtetnek vissza a többieknek akik láthatóan hamarosan végeznek a maguk dolgával is. Nekiállja keresni is a fejest és amint megvan-remélhetőleg meglesz :D-akkor odatrappol mellé és elkezdi előadni mit tudott meg.*
- Üdv. Az első dolog amit megtudtunk, hogy rendesen a körmére kéne nézni a városőröknek. Sokkal bizalmatlanabb természetűeknek kellene lenniük.* Rázz ma meg vörös üstökét miközben pár szíjat megigazít a vértjén.*
- Nahde mondtak mást is... bár nem sokat. Azt mondták, hogy egy kompánia bokszost láttak éjszaka kifelé haladni a templomból, a kezükben pedig egy nagyobb szobrot cipeltek ami a leírás alapján a Szépszemű szobra lehetett. De ha tippelhetek még mást is meglovasítottak.* Majd kérdő tekintet csempész busa szemöldöke alá.*
- Tényleg, mit is vittek el a mi jóravaló árnylakóink?* Mert annyit tudott, hogy elvittek valami fontosat de, hogy mit arról halvány lila hátsószele sem volt.*

Frida Eyra #288863- 07.01 11:42:45 - 463924 -

[Őrjárat - Sírkertelők]

* Egyelőre csak a nyitott sír széléről pislog a mélybe. Egy titokzatos sötét kriptafolyosó lehet bármilyen izgató, de legalább annyira borzongató is, így nem siet, hogy Ingor nyomába lépjen. Ezzel persze feltartja Jakabot is, hiszen ismeri annyira a férfit, hogy hétvédként utoljára marad.
Lent a lépcsőn felvillan, majd eloszlik a fény, amit nyilván Ingor kelthetett, szikraszórással. *
- Sötétben nem a legjobb, igaz, Jakab? Szerintem én elsietek fáklyákért vagy gyertyákért... a templomban biztos van...! Vigyázzatok addig magatokra! - * néz az ezermester veteránra, de már nyaka közé is szedi a lábát. Talán örül, hogy egy kicsit elodázhatja a mélybe ereszkedést.
Korábbi rosszullétének már alig akad nyoma (hála Jakab frissítő varázslatának, ha erről nem is tud), így gyorsan megjárja az utat. Nagyjából félúton találkozik a templomból jövőknek. Odasüvíti nekik: *
- Fáklyákért megyek, találtunk egy nyitott kriptát! A Mor-Bain családé... Ugye, találok a templomban fáklyát?
* A feleletet nem várja meg, bízik annyira az ügyességének, hogy idegen környezetben is feltalálja magát. És nem is csalódik: nem kell sokáig kutatnia, megtalálja, ami kell, s nemsokára egy nyaláb fáklyával a két karjában liheg vissza. Nagyjából Myrláékkal együtt érkezik meg a sírhoz. *
- Most már világíthatunk lent is! Tessék, vegyetek! Illetve... tessék venni...

Theodorius atya #35034- 06.30 19:00:27 - 463552 -

/ Se itt, se ott, de valahol : )/

*Erre mondják: " Megy, mint a vaklégy."
Valószínű esze még a szobában hagyott enciklopédiáknál járhat, lábai viszont viszik előre. Mire észbe kap már a többiek jócskán lemaradtak mellőle. Imppasszományost már csak ezért sem mondhat. Az előre ügetésnek, mint kiderül előnye is van és hátránya is, mint általában mindennek. Hogy a rosszal kezdje a hátrány az, hogy nem hallja, amit a nem látott érkező mond a többieknek, így bizony egy érdekes információtól esik el. Ellenben amit lát maga előtt a dzsumbujban az felettébb felháborító egy erkölcsös személy, aki ráadásul még pap is számára, és Theodorius atya bizony erkölcsös egy személy. Nos a felforgatott sír, ami előtte mutogatja magát egész felforgatott mivoltában megakadályozza abban, hogy visszaforduljon és visszatérjen a többiekhez.*
-Nimnárom segíts! Mi ez a gyalázat? *mormogja, majd a sírkövet veszi szemügyre, de a név: Hunitus del Arfenties, nem meglepő, egyáltalán nem cseng ismerősen a számára.*
-Hunitus del Arfenties. Vajon ki volt aki háborgatott halálodban? *kérdezi, s igen meglepődne, ha választ kapna a feltett kérdésre. Igaz egy pap életéhez a halál ugyanúgy hozzátartozik, mint a születés, de egy jó halott, halála után nem szokott beszélni. De a körülmény, ami miatt itt van és nem máshol, mondjuk nem a barackot szedi a kápolnakertben otthon... nos ez arra készteti, hogy jobban megnézze, azt ami előtte és lent van. Lemenni azért nem akaródzik neki, mégiscsak egy sír az, ami előtt álldogál, igen gondterhelt képpel, de aztán valami furcsaságot lát. Keres egy botot, és megpiszkálja. Egy éremdarab, vagy valami ahhoz hasonló fordul ki a koponya alól. Csak rászánja magát, hogy lemenjen érte, pedig tiszta sár lesz mire az utat oda és vissza megteszi, hiszen előtte való nap felhőszakadás volt. Theodorius atya a sírrabló...~ ezen gondolat azért egy kicsit mellbe vágja, amikor eszébe villan, de hátha az ügy érdekében tette, amit tett. Amikor ismét kinn van nézegeti, forgatja a furcsa valamit. Koponya, holló és a hátoldalon egy név: Vinczenzo Grellion. Felpillant, vajon látja-e többieket?*

Fegyver: Thrillioni elbájolt íj Páncél: Díszpáncél
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Colder Armenites #293324- 06.30 14:23:22 - 463382 -

[Őrjárat - Sírkertelők]

*Ezúttal mindenre figyelt, csak arra nem amire igazán kellett volna. Bár ilyen fényviszonyok és szikrázó villódzások közt tán még nehezebb tájékozódni mint az épp beszűrődő állandó bár gyengébb fény mellett és a csapdát talán amúgy se látta volna. Ahogy a lába húz magával valamit, rájön, igen gyors felfogásra vall, hogy itt bizony csak gond lesz. Most kellene csak igazán a sisak ami bezárja a vértet. Már lendületben volt, mozgás közben, így tovább mozog előre, talán épp ez a szerencséje, mivel csak az egyik találja el ténylegesen a másik pedig lepattan a félvértjének nem túl nagy nyak magasításáról.*
- Sssz a... -*Fiatalkorúak és úrhölgyek jelenlétében a szitkozódás elmarad. Megtorpan az ajtóban és valahogy próbálja kiszedni a nyakából.*- Ez eltalált. Látod Ingor, hova vezet a sietség és az óvatlanság?
*Mondja a társának, miközben azt a tűt, melyet nyakából szedett ki, ejti a földre. Feltűnt neki ugyanis, hogy társa izgatott az eseményeket illetően és túl lelkes. Ez olykor előny, de olykor sőt többször hátrány. Ha ő is icipicit megfontoltabb lett volna, minden bizonnyal felfedezte volna a csapdát. Viszont mivel már fél lábbal már úgyis a sírban van, vagyis ezúttal kriptában. Így inkább kiegyenesedik és Ingor ingatag fényénél próbálja feltérképezni magának a terepet. A nyakán lévő seb még mindig szúr, kissé viszket is, reméli nem terül el holtan valami méreg hatására. Látszólag semmi különös nincs azonban lenn, viszont most annál inkább keresi, kutatja a csapdákat, hisz az előbb is pórul járt vele. Úgy gondolja ugyanis, hogy ha egy volt, akkor több is lesz.*
- Jól vagyok.
*Válaszolja röviden annak, aki állapota felől érdeklődik. Pajzsa és fegyvere viszont még mindig készenlétben van esetleges támadást várva. Persze rajtuk és a holtakon kívül senki nincs itt. Eléggé ellép az ajtótól, hogy mások is betérhessenek szépen sorjába. Nem szereti a kriptákat olyan lehangolóak.*
- Itt nincs semmi. -*Jelenti ki teljes meggyőződéssel.*- Amit akartak azt biztos elvitték már.
*Azzal olyan nyomok után kutat, hogy a benti porréteghez képest egyes helyeken hol tisztább, vagy mit nyitottak ki, ez is meglátszhat. A por mindent elfog árulni illetve annak hiánya. Ha tudják pontosan melyik őst bolygatták meg, akkor tudni fogják, hogy milyen tárgyat kell keresni vagy épp nem, mert már nincs.*

Morganus Yl Chays #286617- 06.30 11:28:08 - 463308 -

[ Őrjárat ]

1+3. Helyszínelő és Kikérdező csoportok beérkezése

- Akkor már legalább tudjuk, mit kerestek, s mi mit keresünk. Köszönjük. - már, hogy a hasznos információt. Az egyre növő csapat közben rátalál a kitaposott ösvényekre, melyeken a pionírok átvágtak a megbolygatott sírhoz, így csak idő kérdése, hogy megtalálják a sírvizslató bizottságot, melynek bizonyos tagjai a mélybe már alá is szálltak. Innentől kezdve tehát lehet közösen tanakodni, s a darabokat összerakni, ki mit tudott meg, mit is lehet tudni összességében a bűntényről.

Theodorius atya: mivel te erősen nézelődsz, méregeted a dzsumbujt, hát kicsit eltérsz a többiek útjától, viszont így rálelsz egy másik érdekes, megháborított sírra. A fedlapon az alábbi név szerepel: Hunitus del Arfenties. A sírban, nem szép látvány, egy csontváz darabkái láthatóak, a bordakosár a bal oldalon törött. S ha kicsit jobban körbenézel, s nem ódzkodsz, hogy benyúlj a maradványok közé, úgy találhatsz a koponya mellett egy fekete pénzérmét, rajta sugaras napkoronával. A tárgy ki van lyukasztva, mintha csak medálként hordták volna, s egy koponya is pihen rajta, pár misztikus motívummal együtt, s egy fekete hollóval. Az érme hátoldalába valaki hajdan egy nevet karcolt: `Vinczenzo Grellion`. A társaság közben beér téged, tőled valamivel távolabb haladnak ösvényükön, tehát ha átvágsz vagy két sor síron, könnyen beérheted őket, s ismertetheted különös felfedezésedet, mely vagy segíti a nyomozást, vagy csak tovább bonyolítja az egyébként is szövevényes történetet.

2. Sírkertelő csoport

Colder: mint kiderül, itt kellett volna csapda nyomait kutatni, nem pedig a bozótosban. Sajnos már későn érzed, hogy valami húzódik lábad és fejed nyomán, azok pedig egészen vékony, áttetsző dridér fonalak, melyek két rugós tűvetőt aktiválnak a plafon és ajtó találkozásainál. Mivel úgy van az egész kitalálva, hogy a lehajoló ember feltárulkozó nyakát célozza be, jó eséllyel megérzed a tüskéket (már ha találnak), de szerencsédre nem mérgezettek, legfeljebb ha valami darázs-méh-dongó turmixba mártottak. Úgyhogy legrosszabb esetben is csak feldagad a nyakad... Ezek után nyilván óvatosabbak lesztek, de más csapda felállítására már nem volt idejük az árnyjáróknak, úgyhogy mástól nem kell tartanotok. A folyosón, már amennyire látható, a falakba mélyesztett kőlapok rejtik el a sírokat és urnákat, közöttük helyenként díszítő elemek, szobrok láthatóak.

Ingor: a fény, ami a szikraszórásod eredménye, nem épp a legjobb, elvégre amikor épp pukkangat tenyered, akkor valamennyi látszik, de a szempillantásnyi intervallumokban visszahanyatlik a környezet a sötétségbe. De az igazi probléma a varázslat lejártakor következik be, akkor sötétben maradtok, hacsak a bűbájt meg nem újítod. Ez már nyilván a csapdakeresés vagy a sírok vizsgálata során lép elő központi kérdéssé.

Nogusta Conalin #240395- 06.29 19:05:48 - 463008 -

[Őrjárat - Sírkertelők]

* Arra sincsen elég ideje, hogy belegondoljon mi a teendő heveny fáklyaelégtelenség esetén, Ingor kerül a helyzet magaslatára, kiváltva egyúttal jegyét a második helyre a Sírkertelők között.
Ha nem így történt volna, akkor is az elfifjoncé lett volna a főszerep: agilitására alapozva mihamarabb elszalasztotta volna a templombéli szerzetesekhez egy-két fényt adó készségért. Majd legközelebb...
Az út az ő szemszögéből tehát nagyjából annyi, hogy - a hozzá képest különösen - mélynövésű Ingor fölött próbál előre bámészkodni, és nem hátsó felére érkezni egy-egy rosszul kivitelezett lépcsőfoknyi ereszkedés közepette. Nem valami érdekfeszítő így az út, s meglehetősen kellemetlen a tudat, hogy mindenről csak másodkézből fog értesülni.*
~ Rá kell szoknom a pajzsra...* kalandoznának el éppen gondolatai két százlábú kerülgetése közben, ha a csapat kis Lucifere nem csiholna fényt és ezzel lehetőséget Coldernek az olvasásra félhomályban.*
- ...a gonosz, miként a fényt sem a sötétség. Az egyik maga a lét útja és értelme, míg a másik csupán mindenek tagadása* kapcsolódik be hamar, hogy így a hátsók is hallhassák az ő tolmácsolásában az idézetet, melyet még a Rendház könyvtárában ismert meg egy alkalommal, midőn a Pegazussarjak Házának történelmét igyekezett magáévá tenni. A jól hangzó szöveg valódi mondanivalóján már akkor sikerült elgondolnia, majd jól át is magyaráznia, olyan igazi nogosra.*
- Nem... Nem hinném...* intéz pár szót Ingorhoz is, akinek vigyorgását nem látja, így inkább valami félelemnek tudja be. Értelmezni meg meg sem próbálja neki - egyrészt, mert ő maga sem biztos az igazában, másrészt meg fontosabb dolguk is van.*
- Terem?* kérdezi, de inkább magától.* Igen! Menjünk tovább!* adja ki az ukázt az előbbinél hangosabban. Az apródhoz nem szól, hiszen ő nyilván tudja a dolgát.*

Fegyver: Sir Borthard Páncél: Thrillioni Sárkányláng Másik kézben: Törött hárító tőr
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ingor Silma #252922- 06.29 17:59:06 - 462971 -

[Őrjárat]

* A végletekig fokozódik izgalma, hogy lepillantva a gödörbe felfedezi a sötétbe vesző lépcsőket. Most fájlalja csak igazán, hogy pajtija nincs velük. Bár jobb móka volna kettesben felfedezni, mi várhat rájuk... De majd mesélni is jó lesz.
Ugrásra készen várja, hogy a felnőttek megbeszéljék a taktikát és kialakuljon a sorrend. Szívesen ajánlkozna, hogy lesurran elsőnek, kifürkészni a titkokat, de hamar megállapodnak benne, hogy a pajzsosok mennek előre. Persze, neki is lehetett volna annyi esze, hogy elhozza a pajzsot, mint Colder, de az íjjal együtt nemigen tudja használni, ezért letett róla.
Aztán mégsem kell feladni annyira a reményeit. Elsőnek csap le, amikor Colder fényvivőt kér maga mögé. Fáklyája ugyan nincs (és lefogadná, hogy senkinek sem közülük, de elementalistaként legalább legyen annyi haszna, hogy fénnyel tudjon szolgálni.
Szinte Colder hátára mászik nagy igyekezetében, aztán apródi esküjére gondolva fékezi magát. Már csak azért is, mert siettében nem ügyel az ugyancsak síkos és girbe-gurba kövekre, és majdnem fenékre zuttyan, csak furcsa mozdulatokkal tudja egyenesbe hozni a törzsét. Eszébe jut, miért is került ide másodiknak, és felemelt jobbjából fényt csihol. Klántársával együtt sillabizálgatja a feliratot, és furcsa, kifacsarodott ötlet jut eszébe, egészen más, mint Coldernek. *
- Akkor ezt azt jelentené, hogy akiket eltemettek a sötétbe, azok gonoszok? Akik meg a létben vannak, azok jók? Élőholtakkal fogunk találkozni? - * kérdi vigyorogva. Maga is csak félig hiszi, amit mondott, s nem szeretne újra egy mozgó csontvázzal szembekerülni - még friss benne az emlék, hogy az Élőholt Király legyőzte Drianát... *

Fegyver: Igaz Hit íja Páncél: Igaz Hit vértje

Ingor Silma Szikraszórás varázslata sikerült.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Darkblood Hanson #292801- 06.29 16:21:15 - 462916 -

[Őrjárat]

* Valaki elsuhan mellet, és még csak annyit sem mond hogy imppaszományos. Ami nagy szerencse mert akkor bizony Darkblood a fekete vérű varázsló és alkimista, legalább fél órán át azon gondolkodna hogy mit is akart ezzel mondani. Majd újabb Érkezők érkeznek, és őket már érdekli a mondandója.*
- Tehát elkéstem. - *Sóhajtja szuszogva, mert mágia ide vagy oda, de azért elfáradt kissé, míg végigrohant a városon.*
- Engedelmükkel, A nevem Darkblood Hanson. A sziklaőrség felderítőihez tartozom, mint oktató. A Tengerfigyelőből siettem ide, ahová egy Öreg tengerészt kísértem, aki nem mellesleg a tengerészeti főarchívum egyik felvigyázója. Ott megtette a feljelentést, ami szerint két sötételf erőszakkal eltulajdonította az egyik vámolási okiratot, de még előtte kérdéseket tettek fel egy régebbi hajon érkezett tárgyról. Azt nem tudták azonban hogy van éves főkönyv is, és így tételesen megtudható hogy milyen információt akartak megtudni. - * Miközben beszél, előhúz a tarisznyájának mélyéről egy kisebb vöröses bőrkötésű könyvecskét, majd sebesen lapozgatva megkeresi a feljegyzést, amit lemásolt még a tengerfigyelőben, és szépen felolvassa.*
- "579. Paloták hava, 21-ik napja - Szellemsárkány - Távolrévből - utas neve: Vincenzo Grellion - csomag tartalma: egy darab faragott szobor (Szépszemű és Villámúr egymásnak háttal, 4 arasz magas, fehér alabástrom), bevallás szerint adományként a Templom számára - nem vámköteles". - * Majd hatásvadász módon becsapja a könyvet.*- Erre az információra voltak kíváncsiak a rablók. És ebből kiderül hogy az általuk keresett szobrot a templomnak adták ajándékként. Ezért hát idesiettem, hogy figyelmeztessem a helyieket. De sajnos elkéstem. Csak remélhetem hogy ez az információ azért hasznos lehet. És természetesen segítségemre számíthatnak a rablók kézre kerítésében is. - * Majd sietnie kell hiszen beszélgetőtársai gyorsan indulnak egy irányba. Darkblood pedig követi őket.*

Fegyver: Törpe istenek csapása Páncél: Hidrabőr vért Másik kézben: Pulzáló fényű méregzöld üvegcse or
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Myrla Yl Chays #286128- 06.29 15:25:23 - 462878 -

[Őrjárat]

* Bólint. Mivel úgy látszik, a helyszín ennyit tudott "mesélni", így tovább kell lépniük ha a bűncselekményt fel akarják göngyölíteni.
Myrla innentől Morganusra hagyatkozik, és követi esetleges utasításait, illetve őt magát.
Kiérve a templom épületéből, Theodorius atya sietős léptekkel vonul a sírkert felé, míg Myrla, kuzinja tempójához igazodva kissé lemarad.
Talán szerencsére, hiszen így futhatnak össze egy ismeretlennel, ki betörést vizionál. Ami már megtörtént. A nő érdeklődéssel hallgatja, vajon milyen újabb információ birtokába jutnak?*

Colder Armenites #293324- 06.29 10:57:17 - 462746 -

[Őrjárat - Sírkertelők]

*Amikor Nogusta jó alaposan az arcába nézett, úgy érezte magát, mint mikor valami kihágást követett el és az őrmester jó közelről és igen nedvesen ordította le a fejét. Kellett volna egy pajzs közéjük, hogy megússza szárazon. Most viszont állja a másik tekintetet és úgy néz ki Nogusta beismeri, hogy hibázott. Ez egy vezető részéről igazán jó tulajdonság, hisz a "főnökök" nem szokták elismerni ha hibáznak még akkor se, ha annak komoly következményei lehetnek.*
- Értettem uram. Mögém elsősorban olyan kellene, aki tart valami fáklyát, vagy szolgáltat némi fényt.
*Ezzel adja jelét annak, hogy ő megy előre. Persze azt is belátja remélhetőleg a Szellemlovag, hogy a második helyen kell lennie a fáklyásnak, hiszen ha már lemennek, látni is kell valamit. Elindul a lépcső felé, egy pillantást vet még Jakabra majd megvárja amíg valaki mögé zárkózik valami fényforrással, csak azután indul le. Lépcsőfokról, lépcsőfokra a lehető legjobban összehúzva magát, hogy minél nagyobb területet védjen a pajzs. Az előbb említett tárgyat maga előtt tartja, így körülbelül combtól nyakig védi őt. Kardja kissé hátrébb, a pajzs takarásában, döfésre készen. Ha valaki hirtelen elé kerülne akkor gyors halála lesz az egyenlőre, számára láthatatlan fegyvertől. Óvatosan halad egyre lentebb, lépcsőfokról lépcsőfokra. Csúszósak a kövek, ez igazán remek! Minden lépés után, még mielőtt a súlypontját áthelyezné arra a lábára, próbálja a lábával megtalálni azt a biztos pontot, ahonnan nem csúszik le majd lába és így készteti elesésre. Tudósításként szól hátra a többieknek.*
- Vigyázat! Sikamlósak a lépcsők. -*Szól a mögötte lévőknek, de valószínűleg a többiek is hallják. Felméri a körülötte nyüzsgő férgeket, pókokat de ez igazából nem érdekli és csupán egy szemvillanásnyi időt szentel nekik. Közben halad tovább egyenesen le, mígnem végül magával a sötétséggel szemez, ha minden jól alakul. Leérve észrevesz valami írást, ha van mögötte valaki fáklyával akkor jobban, ha nincs, úgy alig-alig. Szemével fürkészi a rúnabetűket és lassan elkezdi felolvasni, közben a füle a figyelésé és a pajzsát a szűkített keret síkjába helyezi, ezzel megnövelve a védett területet. Kardja még most is döfésre kész, ha netán valaki hirtelen megzavarná.*- Itt van egy felirat! -*Egy kis hatás szünet után elkezdi olvasni.*- A jót... soha... nem emészti el... a gonosz. -*Kissé nehézkes ilyen fényviszonyok közt olvasgatni és figyelni egyszerre a vak sötétet.*- Miként a fényt sem... a sötétség. -*Újabb szünet*- Az egyik maga... a ... lét útja... és értelme, míg... a... másik csupán... mindenek tagadása.
*Egy pár pillanatig próbál elgondolkozni a szövegen. A jót soha nem emészti el a gonosz. Ez eddig tiszta. Tehát a jók mindig győznek. De a kérdés, vajon most ők a jók? Vagy ők a gonoszok? Mert mindez csak nézőpont kérdése. A fényt nem nyeli el a sötétség. Tehát ha bevilágítanak világos lesz. Vagy ilyesmi? Lehet, hogy semmit sem jelent lehet, hogy bonyolult talány. Inkább ráhagyja a döntést a vezetőre.*
- Uram! Haladjak tovább? Elérkeztem a terem bejáratához.
*Ha a válasz igen akkor mindenképp vár egy kicsit a fáklyásra, mert ha nincs mögötte olyan, akkor biza be nem megy a zúgó sötétségbe. Ha van mögötte akkor belép de csak annyira, hogy a második, aki fény-hozó is beférjen. Ha nem a válasz akkor még kivár egy darabig és a sötétet vizsgálja kék szemeivel várva és tartva akármilyen támadástól. Addig valószínűleg a fentiek elgondolkoznak egy-két dolgon. Ebben az esetben a pajzs a továbbra is a szűkített keresztmetszetben van maximális takarást biztosítva gazdájának. Gazdája pedig a mögötte lévőnek.*

Morganus Yl Chays #286617- 06.29 10:16:14 - 462727 -

[Őrjárat]

1+3. Helyszínelő és Kikérdező csoportok

Hanson: már jönnek is kifele a templomból, mikor beléjük botlasz. Theodorius atya a leggyorsabb, mint valami pormedri sivatagi egér, úgy elrohan melletted, hogy még annyit sem mond: imppaszományos. Vagy valami hasonlóan nehéz és nem létező kifejezést... Mindenesetre utána már lovagok jönnek, s ki később Morganusként mutatkozik be neked, int, hogy kövessed őket, elvégre állítod, információval rendelkezel.
- A betörés sajnos már be is következett. Önben egyébként kit tisztelhetünk? De mondja csak, mit tud, minden segítségre szükségünk van... - mondja, s közben robognak is le a templom lépcsőin, megkeresni előbb azokat, kik körbekérdeztek, majd a temetői részen sertepertélőket. A három szétvált csoport lassan ismét egybeforrhat, hogy összetegyék tudásukat.

Matthew: mást már akkor se tudnának elmondani az őrök, ha légből valamit hozzáköltenének a tapasztalt történtekhez. S ha a templom épülete felé kószál el tekintetetek, láthatóan jönnek ki a bűnkergető társak, s kanyarodnak el jobbra, a sírtenger felé. Vagy ráleltek valami nyomra, vagy pusztán végeztek a beltéri szaglászással. Ha siettek, még beérhetitek őket...

2. Sírkertelő csoport

Az előrelátás ismét érzékeny területre talál, mert valóban az viseli a veszély terhének dandárját, ki az élre áll. Viszont ő fog mindent először meglátni, megtapasztalni, még pedig az alábbiakat: vagy nyolc-tíz lépcsőfok vezet le, melyek meglehetősen sikamlósak, a repedésekben, a kő egyenetlenségeinek mélyedéseiben megült az évek alatt beszivárgó víz, éleken meg mindenféle rovarféle mászkál, százlábú szalad el ijedten a fényre vagy a számára isteni lény közeledtére. Pókok is tanyáznak természetesen, a sarkokat kitöltik hálóikkal, de ha valaki nem fél tőlük különösebben, akkor a helyzet kibírható. A lépcsők végeztével síkság kezdődik, de meglehetősen rövid az a szakasz, melyet egy kő ajtókeret választ el a kripta folyosójától,melyben már teljes a sötétség. Ezen nyílás tovább szűkíti az egyébként is karcsú helyet, viszont díszes faragás díszíti - nem mintha az élők bármikor is láthatnák, ha csak nem temetések alkalmával. A szöveg rúnaszerű betűkkel bevésett, s az alábbi értelmet rejti: "A jót soha nem emésztheti el a gonosz, miként a fényt sem a sötétség. Az egyik maga a lét útja és értelme, míg a másik csupán mindenek tagadása." Küszöb egyébként nincs, viszont így is elég alacsony az ajtóbelső, jól le kell hajolni, különösen egy férfiembernek...

Esyrat Matthew #298888- 06.29 06:57:14 - 462697 -

[ Őrjárat - Kikérdező csoport.]

*Miután megkapták a parancsot egyenesen néhány fickó felé rohantak hogy ha kell erőszakkal is kikérdezzék amit tudnak. Matt fel volt készülve mindenre, de szerencsére a vén törpe uraság már el is kezdett intézkedni. Ezért Matt csak bölcsen hallgat és figyel minden egyes szóra ami elhangzik. Először meglepte az hogy a törpe ilyen mogorva de tetszik neki hogy ilyen lényegre törő és ezért Mattnek nem nagyon kell a feladatba aktívan részt venni. Amúgy is úgy látja hogy a törpe egyedül eltudná intézni mindet. De az első két őr nem mondott sokat csak mit láttak, de persze ezektől csoda lenne bármit is megtudni hiszen nem nagyon törődnek ezek semmivel csak ha hangoskodás van odamennek de azok a csendháborítók akkora már úgyis befogják a sajnálkozó szájukat. Viszont a harmadik mondott valamit. Sötételfek és szobor. Most hálát adok a kapuknak hogy nem tudom milyen szerzetek azok a sötételfek és mit akarnak csinálni egy szoborral. Ezzel is megnehezítik a dolgunk. Ezért ezentúl is csak áll, les, figyel , vakarózik és gondolkodik az esten amíg a törpe olyan nagy hévvel intézkedik.*
~Szerintem hagyni kéne őket had tárják ki az egész este történetét, bár úgyis az összes részegen feküdt valamelyik kocsma padlóján!~Gondolta és egy kis mosoly kerekedett az arcára.

Fegyver: Kentril kardja Páncél: Thrillioni vért
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin #240395- 06.28 20:02:44 - 462434 -

[Őrjárat - Sírkertelők]

* Szerencséjére a többiek vagy nincsenek tisztában az akkori események valódiságával, vagy csak pont annyira, mint ő, de mindenesetre nem vonják kétségbe, amit előad. Tudása egyébiránt nem első kézből való - ő maga akkoriban még Sziklaöböl közelében sem nagyon járt -, de ezt említette is, ha nem is tudatosan, hiszen nem ez a lényeg.*
- Igen?* fordul vissza a lépcsőktől, hogy egyenest Colder kék szemébe nézzen, s úgy hallgassa végig a mondandóját.* Igaza van. Dicséretre méltó az előrelátása* bólint aprót, éppen csak észrevehetőt, és szidja magát koponyájának falain belül, amiért most sem pajzzsal érkezett.*
- Akkor hát magukra bízom, hogy ki megy elöl* adja meg a lehetőséget.* Mindazonáltal fenntartanám az igényemet, egy második, avagy harmadik helyre* próbál úgy szervezkedni, hogy ha már egyszer így elbaltázta a lehetőségét, valamennyire mégiscsak eleget tehessen választott vezetőségének. Hogy mögötte mi lesz, az annyira nem izgatja - onnan nem vár támadást ezek után.*

Darkblood Hanson #292801- 06.28 12:56:48 - 462194 -

[ A kapuk templomához - Infó és segítség az Őrjáratnak ]

*Darkblood Hanson, a fekete vérű varázsló és alkimista, sebesen suhan keresztül a városon. A tengerfigyelőtől indult el, és a célja a Kapuk templomának csodálatos épülete. Érdekes látvány lehet, hogy egy vörös és fekete színű viharkabátos férfi, ember - és elf - feletti gyorsasággal suhan a város utcáin. Sebessége és kitartása, természetesen nem született képessége, hanem a mágia adta hatalom, megnyilvánulása. Tudja jól hogy Sziklaöböl városában, nem szabad indokolatlanul varázslatot alkalmazni, de mostani helyzetben ő nagyon is indokoltnak tartja.*
- Hahóó.- * Kiáltja, amint bezúg a templom épületébe. Épp hogy le tud fékezni, mielőtt nekimenne és felborítaná a padsorokat.*
- Fontos hírem van. Nagy a valószínűsége hogy valakik rablási célzattal érkeznek meg a templomba. - *Mondja bele a vakvilágba, mivel hirtelenjében senkit sem lát. Gyorsan elindul hogy keressen valamilyen illetékes személyt akinek átadhatja a híreit. Hátra a sírkert felé is elnéz, ha addig nem talál senkit.*

Fegyver: Törpe istenek csapása Páncél: Hidrabőr vért Másik kézben: Pulzáló fényű méregzöld üvegcse

Darkblood Hanson a Corvus sóhaja bűbájt sikeresen alkalmazta.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KÖZJÁTÉK VÉGE
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Darkblood Hanson #292801- 06.28 11:32:49 - 462165 -

[Nyílt: Egy bealvadt fejű vénember]

- Rendben akkor sietek és értesítem a templomiakat. -* Bólint Darkblood, mikor elnyeri az Öreg tengerész egyetértését. mielőtt azonban elindulna, a tarisznyája mélyéről előveszi csatos jegyzetelő könyvecskéét. Keres benne egy üres oldalt- már nem sok van- és felírja az információt, amit a tengerészeti főkönyvből megtudtak. *
- Milyen érdekes a hasonlóság az ön neve, és a szobrot hozó illető neve között. Ő Grellion, ön pedig Gralion.- * Mondja még utoljára, elgondolkodó arccal a vén tengeri medvének, majd búcsút int neki és a környéken lévő hatósági személyeknek, és sietve elindul a Templom felé.*

Fegyver: Törpe istenek csapása Páncél: Hidrabőr vért Másik kézben: Ómágusi lilás üvegcse
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Morganus Yl Chays #286617- 06.26 11:28:33 - 461127 -

[Nyílt: Egy bealvadt fejű vénember]

- Lehetséges, igen. *bólogat, elvégre más célról, célpontról, egyelőre nem tudnak. S bár a rendvédők nevében nem beszélhet, maga jó ötletnek találja, mit a férfi felajánl.*
- Nem rossz gondolat, sőt! Így legalább oda már nem nekem kell elvánszorognom. *szólja el másik indokát, miért is támogatja az elgondolást. Ő még biztos marad egy keveset, míg elintézik a bejelentés hivatalos részét, papírmunkát, miegymást. Hansontól tehát elköszön, s ha itt végzett, majd felkeres valami gyógyítót, hogy megnézze fejsebét. Aztán irány haza, sok volt a meglepetésekből és izgalomból számára, egy kis levendulaillatú nyugalomra vágyik, s hogy szundikálhasson kanapéján...*

Darkblood Hanson #292801- 06.25 18:23:06 - 460878 -

[Nyílt: Egy bealvadt fejű vénember]

* Az öreg Gralion előveszi a könyvet, és így Darkblood azt is megtudta hogy mit rejt a zsák. Kiderül az is hogy mit kereshettek a bűnözők, akik tipikus módon sötételfek voltak. Vagy csak annak látszódtak?
- Tehát ezt keresték. - *Jelenti ki a nyilvánvalót, miután Biztosszem felolvassa az éves főkönyv tartalmát.*
- Ha a szobor kell nekik akkor a következő útjuk a templomba visz. - *Szól bele a helyi hatóságok dolgába.*
- Értesíteni kellene a Templomiakat hogy legyenek készenlétben. Ha gondolják. - * Néz a helyi elöljárókra.* - Én szívesen szólók nekik.-*

Morganus Yl Chays #286617- 06.24 22:31:59 - 460382 -

[Nyílt: Egy bealvadt fejű vénember]

- Pontosabban, az egyik kötetét. *javítja ki magát, miközben lehajol, hogy a batyujából elővegye, mi annak súlyát megadta. Egy jó vaskos könyv az, valami asztalfélét keres, hova lerakhatja. Bőrszíj és csat zárja le a könyvet, azt megoldja, majd a fedlapot leemelve elkezdi lapozni. Közben magyaráz, míg meg nem találja a keresett oldalt:*
- Úgy történt az eset, tegnap este, hogy a könyvtár zárórája előtt kevéssel, megjelent néhány sötételf, kik végül nálam érdeklődtek. Tudni akarták, van-e feljegyzés arról, miket hoztak be bizonyos személyek, hajón városunkba. Én meg, balga módon, helyeseltem, hogy bizony a vámolás okirományát havonta összesítjük. Erre megcsillant szemük, és egy bizonyos múltbéli dátumra kérdeztek rá, hogy tudnám-e megmutatni az akkori leírást. Akkor még nem fogtam gyanút, de azért megkérdeztem, miért is érdekli őket. Valaki örökösödési ügyről kezdtek el beszélni, s mutogattak nekem egy papirost, névvel ellátva, s egész hihetőnek tűnt az egész. Így tehát kikerestem az adott kötetet, sőt készségesen ki is kerestem nekik az adott napot, adott nevet... de többre nem emlékszem, reggel volt már, mikor újra magamhoz tértem. Leütöttek, a könyvet meg ellopták. Ám arról nem tudtak, hogy van éves főkönyv is, épp az, amit most elhoztam magammal. Talán segíthet kideríteni, mit is akarnak. *fejezi be mondandóját köhécselve, s megáll azon a lapon, azon soron, melynek mása érdekelte az árnylakókat. Felolvassa a cirkalmas betűket, bár nehezen, kellő távolságot tartván a laptól:*
- Ímhol vagyon: "579. Paloták hava, 21-ik napja - Szellemsárkány - Távolrévből - utas neve: Vincenzo Grellion - csomag tartalma: egy darab faragott szobor (Szépszemű és Villámúr egymásnak háttal, 4 arasz magas, fehér alabástrom), bevallás szerint adományként a Templom számára - nem vámköteles" *majd mutatja is, mindenki láthatja, akit érdekel.*

Darkblood Hanson #292801- 06.24 12:08:14 - 460043 -

[Nyílt: Egy bealvadt fejű vénember]

* Az öreg tengerész mögött, Darkblood a fekete vérű alkimista is belép a tengerfigyelő épületébe. Fekete és vörös színben játszó kabátja alatt, csendesen koccannak össze a feneketlennek tűnő tarisznyájának mélyén rejtőző üvegcsék, és az egyéb furcsaságok. Látható hogy Biztosszemet kíséri. Segít neki a nagy batyu letételében, majd érdeklődve körültekint az épület belsejében, hisz még sosem járt itt.*
- Jó szelet. Jó szelet.- * Köszön kissé megkésve, de éppen ezért duplán, majd hallgatja Gralion bejelentés tételét, és így végre megtudja hogy mit raboltak el tőle.*
- A tengerészeti főkönyv?- * Lepődik meg.* - Mit tartalmaz ez a könyv hogy érdemes lehet eltulajdonítani? - * Kérdi az öreg tengeri medvétől, miközben kissé el felejtkezik róla hogy hol is vannak éppen.*

Morganus Yl Chays #286617- 06.23 23:09:56 - 459875 -

[Nyílt: Egy bealvadt fejű vénember]

- Jó szelet, békés vizeket! *köszön előre, miközben bocskorait próbálja a küszöbön átugratni. Töpörödött öregember, láthatóan tengerésznép gyermeke, bőre mintha egy vízi állaté lenne, a ráncok által szinte pikkelyes, eres. Nagy batyuját végre leteheti, s ha erre segítségére siet valaki, még meg is köszöni. Van súlya, s noha azt állította eddig, hogy csak kacatokat hozott, azért óvatos és másokat is arra int, nem akarná terhét, csak úgy eldobni.*
- Akkor tehát, bejelentésemet megteszem. *mondja, elvégre ezért jött, s ha nem talál rá rögvest valami illetékes, hát majd ő keres magának egyet. S ha sikerrel jár, bemutatkozik, s mondja dolgát:*
- Alázatos szolgája: Biztosszem Gralion, hajdani navigátor, jelenleg pedig Szépszemű Tudásának Tárházában, a tengerészeti archívum egyik felvigyázója. Szomorú kötelességem elmondani, hogy megtámadtak, s a tengerészeti főkönyv egy kötetét, jaj, tőlem el is loptak. *adja elő a tényállást. Láthatóan remeg még a gondolatra is, hogy mi lesz, ha ezért számon őt kérik, s a tolvajokat meg nem találják.*

Fegyver: Mágikus ötbányai pallos Páncél: Kényelmes worgbőrpáncél
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KÖZJÁTÉK A TENGERFIGYELŐBEN
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

2011. júl. 14.

Őrjárat 2/2.