Kovácsműhely - Sam&Shad

Helyszín: Sziklaöböl / Külső kerületek, városkapu / Szellemlovagok Rendháza

Időpont: corvusi időszámítás 628. év A Bányák hava 17. nap (2011.02.17. - 03.16.)
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sam Wilfred  #294173| 03.16 11:29:04 | 404599 |

[Kovácsműhely - Sam&Shad]
{Ablak az égre - Faragott mintakészítés}

*Lassan már ideje lenne elkészítenie a fogaskerekek mintáját ami majd kelleni fog Shadnak hogy ki tudja majd őket önteni vasból is. Így mai olvasmányát félrerakta és helyébe előszedte mérőszalagját, keveset használt vésőjét, kisméretű kalapácsát meg még a dörzspapírját is előkészíti a művelethez. Már csak két egyforma méretű fakockát és egy fatéglát kell előkerítenie, amibe belefér a fogaskerék mintája, de az se tart olyan sokáig így mikor mindent összepakolt végül és elérte a most épp üresen álló kovácsműhelyt meg is kezdheti a munkát.*
*Először is megrajzolja a fára a mintát mérőszalagja és rajzolószén segítségével, majd véső és kalapács segítségével nekikezd hogy először durván kivájja a fogaskerék negatív mintájának nagy részét, ami még nem igényel nagy pontosságot, csak arra kell ügyelnie hogy a megfelelő mélységig menjen le. Ha ezzel megvan akkor már óvatosabban kezdi el használni a vésőt és egyszerre nem hasít ki sok fát, fő a pontosság. Mikor kellően megközelítette a rajzolt mintát leteszi a vésőt és a nagyon durva dörzspapírral kezdi megdolgozni az anyagot, ügyelve hogy ne legyen túl nagy vagy kicsi. Mikor ezzel a félfogaskerékkel megvan megtörli homlokát és szusszan egyet mielőtt nekikezdene a másik felének, hol a metódus hasonló mint az előzőnél. Nem nehéz munka, csak nagyon aprólékos és precizitást igényel, amiben kétszeresen ízesült hüvelykujja nagy segítségére van most is mint mikor mechanikai alkatrészeket szerel össze.*
*Miután ezzel megvan büszkén szemléli meg a kialakított két félfogaskerék mintát majd egy sóhajtás után nekiáll a sínelem fogazatának is. Itt is hasonló módszert alkalmaz, először jön a körvonalak megrajzolása majd a vésővel való durva megmunkálás, ami most könnyebben megy, mert nem kell ügyelnie hogy milyen mélyen vájja bele a fába. A végén pedig a dörzspapírral óvatosan megdolgozza a fogakat hogy minden pontosan illeszkedjen és a fogak rendben meg tudjanak kapaszkodni bennük. Még szerencse hogy nem kell a teljes méretet kifaragnia, csak egy részét, hisz később ez fog ismétlődni elejétől a végéig. A munka végeztével összepakolja szerszámait és a mintákat itthagyva visszaindul a szobájába, hogy miután lepakolt egyen valamit.*

Fegyver: Faragott bot Másik kézben: Furmányos ép sárga tekercs -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Shadrack Grooms  #294670| 03.14 20:37:33 | 403698 |

[Kovácsműhely - Sam&Shad]
{Ablak az égre - Sínelemek kovácsolása}

*Először is félmeztelen felsőtestére mellkasától, combközépig érő, cserzett bőrkötény kerül, melyet dereka mögött hátul köt meg. Aztán a tüzet éleszti fel. Odalépked a kovácsoló tűzhelyhez és némi gyújtóssal, majd saját erőteljes fújásaival szelelve begyújtja azt. Ezt követően egykét erősebb fával parazsat szerez, ami kis idő múltán immár faszénnel lesz keverve. A szén parázshozamát a nagyfújtatóhoz lépve hevíti és egyre csak adagolja a faszenet illetve a kovácskokszot a tűzre. Tudja az acélbázisú sínelemek formázásához, melyek ugyan nem túl vastagok, azért erőteljes hőmérsékletre lesz szükség.
Fogja az első sínelemet és a tűzbe tolja. A munkadarab fogását a tűzhelyen tűzifogóval végzi, míg szabad kezével egyre csak fújtat. Sajnos csak egyedül dolgozhat, hiába próbálta Lannyt, megfűzni, hogy segítsen neki - így most a fogószárakon feszítőgyűrűt kénytelen használni. Így nem kell marokkal, erővel tartania a munkadarabot.
A tűzhely mellé helyezett dézsából gyakran a hevülő szénre loccsant, így a szén lassabban ég el, és a meleg sugárzása is csökken, koncentráltan csak a fémet éri. Eltart egy darabig, de végül a fém izzani kezd. Elérkezett az idő a lapításhoz.
Kihúzza a felhevült fémdarabot a tűztérből és a rögtön mellette álló egyszarvú nagyüllőre helyezi. Ezt nemrég Shadrack üllőtőkére volt kénytelen helyezni, hogy a föld ne vegye át a majdani ütéseket, így instabillá téve a kovácsolást. Ráverő kalapáccsal kezdi a lapítást, hisz ez a legnehezebb (6kilós). A félvér hőtől izzadó felsőtestén után, most az erőlködéstől kitüremkedő ujjnyi vastag erekkel felvértezett karján sor, hogy ritmusos ütésekkel meglapítsa az első elemet. Az ütések helyeit rutinosan, ügyesen érzi és minden erős magas ütést egy pontütés követ. Folyamatosan halad és, ha ridegedik a hőmérséklet esésétől az anyag újra hevíteni kezdi. Így ér végig teljes hosszában a lapításon. Az egyenetlen felületeket simító kalapáccsal egészen alacsony ütésekkel, aprózva dolgozza el.
Itt azonban még nem állhat meg. Következik az oldalformázás. Féldomború elemeket terveztek, hát a hevítés után ezúttal kisebb, homorú kalapáccsal kalapálja ki. Ezt a műveletet az üllő szarván végzi, hiszen ott lehet a legpontosabban látni és leginkább hozzáférni a kényesebb oldalsó, vékony részhez.
Szerencsére félelmetesen jó ércet használtak a törpék az acélhoz, a kovácsoláskor ez szembetűnik a formázás könnyűségében. Shadrack elégedetten morrant és a zajos műveletek közben, csak általa hallható kovács nótát dúdorász.*

Izzik a vas, fogót vegyed,
ott az üllő, reá tegyed!
Reá üssed, ne melléje,
verjed a vas közepébe!

Ütöm a vast, hogyha izzik
a kovácsnak csak úgy illik,
lakok én a rendház alján
alszom kocsim derékalján.

Izzon a szén, vasat süssed,
ráverővel odaüssed!
Körbevágjad homorúval,
egyenezzed simitóval

Mer a kovács csak olyan
üti, hogyha vasa van,
ha kell kaszát, ha kell szablyát
azzal vágja a latorját.

Forró a vas, mint a babám
két karommal ölelem át.
A babámat, nem a vasat,
ha erőm estére marad.

Mer a kovács csak olyan,
ölel, ha babája van,
úgy szereti a babáját,
akár Öbli szép hazáját!

*Lassan rátérhet az eresztékes műveletekre.*

Fegyver: Blue intelme Páncél: Ötbányai bélelt pikkelyvért 

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Shadrack Grooms  #294670| 03.14 19:41:24 | 403657 |

[Kovácsműhely - Sam&Shad]
{Ablak az égre - Sín elemek kovácsolása}

*Elérkezett az idő. Shadrack már lassan percenként rohan a kapukhoz, hogy immár talán századszor kérdezze az őrséget, nem érkezett-e meg a Rúnapajzsos szállítmánya. Sokba került, de sokkal fontosabb, hogy újabb barátokra tett szert, midőn kialkudta az elemek legyártását. Sőt, talán kívülállóként egyedül, - még az öntés technológiájából is elleshetett egykét érdekességet. Most azonban nyilván a fémelemekre vár. Izmai és egész akarata már teljes gőzzel a kovácsolás körül forognak. Sam terveit már betéve tudja, annyiszor átnézte őket. Mondhatni megszállottjává vált a munkának. Legyünk őszinték, ilyen különleges megrendelést nem is kapott még, naná, hogy komolyan veszi.
A fogas kerekek miatt nem aggódik. Sam elkészítette a faragott mintát, Shad pedig öntőformába ágyazta azt. Még abban a megtiszteltetésben is részesült, hogy a törpék frissen elkészült öntőkohójukat ennek készítésével avatták fel. A Sam által megkívánt darabokat tehát már akkor magával hozta félvérünk, a sínek alapöntvényére azonban mostanáig várnia kellett.
De mindennek el kell érkeznie egyszer és már messziről hallja, amint egy szekér áll meg a rendház kapujában. Kirohan és maga tárja szárnyait szélesre, mire befut az udvarra a rakomány. Saját kezűleg pakolja le a fémszálakat és be a kovácsműhely fogadó terébe, hogy aztán egy pofa sörre invitálja a kocsist, aki Shadrack alig leplezhető örömére roppant sietősen köszönve nem ér rá erre. Nem foglalkozik olyan világi dolgokkal, mint kikísérés, avagy Kösz szépen. Ez mégiscsak egy fuvaros.
Ehelyett elégedetten dörzsöli tenyerét és felderült arccal járja körbe a fémelemeket. Majd nagyot sóhajtva, mint aki a kovácsok istenéhez fohászkodott volna, nemes egyszerűséggel csak ennyit bök ki.*
- No akkor hajrá Shadrack!

Fegyver: Blue intelme Páncél: Ötbányai bélelt pikkelyvért -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Shadrack Grooms  #294670| 03.01 15:24:41 | 395446 |

[Kovácsműhely - Sam&Shad]

*Átveszi a papirost és zsebébe süllyeszti. A formázásra nemhogy vördöt, de még egy félbehajtást se pazarol.*
- Rendben! Mihelyt megvagy a farigcsálással Shadrack elkészíti a lenyomat mintákat és nyomban indul a törpékhez! Érdekes eszmecsere lesz, de szerencsére amikor átköltöztek öbölbe némelyikkel már találkoztam is. Nem lehet gond egy ilyen szakmai kérés, elvégre az ilyesmiben még rátartibbak, mint ti gnómok, nem igaz?*vigyorog egyet, majd hátba lapogatja Sam-et és visszatér műhelyébe, hogy kicsit összerakja magában a teendőket.*

Fegyver: Blue intelme Páncél: Ötbányai bélelt pikkelyvért 

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sam Wilfred  #294173| 02.26 13:19:18 | 393112 |

[Kovácsműhely - Sam&Shad]

*Érdeklődve nézi Shad mutatványát az erszénnyel miközben azon gondolkozik hogy ha nem lenne kovács akkor bizony mutatványosnak is nagyon jól megállná a helyét, izmait eltekintve akár még kisebb gwuffokat is gond nélkül hajigálhatna mint mások a labdákat. Majd a szavai zökkentik ki efféle képzelgéséből.*
- Hát persze, hogyne, tökéletesen hangzik az elgondolása. *bólogat, hisz Shadrack jobban ért a fémötvözetekhez mint ő maga*
- Igen, egyforma kerekek lesznek így csak egyet fogok kifaragni. *s a technológia hallatán végre úgy érzi hogy valamicskét sikerül a kovácsolás mélyebb tudományába is rálátnia, hisz erre már nem lehet ráfogni hogy csak ösztönből csinálja az ember avagy fél-ork jelen esetünkben, meg hogy agyatlan kalapácsolás az egész*
- Rendben, egy pillanat és írom is. *előveszi pennáját és tintatartóját, gyorsan belemártja és már jegyzi is lefele a méreteket egy darabka papírosra, majd átnyújtja Shad-nak*
- Akkor azt hiszem egyelőre mindent sikerült megbeszélnünk. A kereket pedig akkor pontosan kifaragom és mire szükség lesz rá meglesznek. *hogyha nincs más akkor búcsúzik is egy időre legalábbis*
- Ha kell nyugodtan szólj, a könyvtárban vagy a szobámban biztos megtalálsz. Akkor köszönöm a segítséged. *nyújtja kezét és távozik*

Fegyver: Faragott bot Másik kézben: Furmányos ép sárga tekercs
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Shadrack Grooms  #294670| 02.25 09:05:39 | 392332 |

[Kovácsműhely - Sam&Shad]

*Sam belemegy a segítségnyújtásba, aminek elégedett bólintás és kis morrantás a jutalma. A nyújtott pénzes bugyort átveszi és szórakozottan dobálja markában, miközben gondolatai valahol máshol járnak, hogy kisvártatva a zsák ismét tenyerében nyugodjon és végre megszólaljon.*
- Igen, igen jól tette ezt az előlegadást, mert a nyersvashoz és az öntéshez el kell ballagjak a törpékhez. Jelenleg sajnos egész öbölben ők az egyetlenek akik ilyen anyagok kiöntésére képesek. Amint megvan a nyersvas - esetünkben a sínhez kettőzött öntvényű karbidszemes acéllemezre gondoltam - én formáznám tovább, a te segítségeddel megcsinált süllyesztékmintákban.
- A fogaskerekekhez viszont neked kell kifaragnod a sablont, szerintem fából. Amit aztán agyag, vagy vályogkockába átnyomok és kiégetek, persze negatív és pozitív lenyomatot egyaránt, hogy aztán megintcsak a törpéket felkérve kiöntsék belőle a kerekeket csapolás után. Gondolom egyforma kerekeket gondoltál ki, tehát elég egyetlen öntőforma ekészítése.
*sorolja a körmönfont technológiát.*
- Tulajdonképpen akkor a te dolgod a süllyesztékben való segítkezés lenne és bizony a kerekek mintadarabját neked kell megfaragni, mert ahhoz Shadrack nem ért. A sín méreteket pedig írd le nekem, mert az kelleni fog a törpéknek is, hogy milyen méretben adjanak fémalapot nekem.

Fegyver: Blue intelme Páncél: Ötbányai bélelt pikkelyvért
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sam Wilfred  #294173| 02.21 15:56:36 | 389971 |

[Kovácsműhely - Sam&Shad]

- Ennek a mintáját mindenesetre meg tudom csinálni ha mást nem is. De nem hinném hogy nagyon vastagnak kell lenni. Mert mint láthatod *mutatja felé a rajzokat* csak egy kétszer hármas tetőpanelt kell megtartaniuk páronként. A fogaskerekeken fognak mozogni ahogy azt lentről mozgatják láncos áttéttel, így csak azt kevés súlyt kibírni a vasszerkezetnek.
- Persze hogy segítek elkészíteni az öntőformát, csak azt mondd meg milyen anyagból alkossam meg és hol találhatom. *mosolyodik el, egyrészt mert jó a kedve hogy halad a munka, másrészt mert Shad kérdésein nagyon is meglátszik hogy értő kezekbe került a kivitelezés neheze*
- Nem volt nehéz felismerni, a környezete miatt pedig végképp nem. *mosolyodik el ismét* De mindenképp megérte kivárni a végét a műnek. *mert bár nem ért nagyon a festészethez, attól még az ecsetkezelés minőségét felismeri hogy nem amatőr készítette*
- Ja igen, majd elfelejtettem hogy a megrendelő adott előleget is az anyagok beszerzésére. *veszi elő az ötszáz aranyat tartalmazó erszényt* Úgyhogy ha kell valamit venned ebből nyugodtan használhatsz, ha a végére még marad abból pedig megünnepeljük a sikeres szerkezetet, mert kétség sem férhet hozzá hogy ne sikerüljön rendben és időre megalkotni. *majd lerakja az erszényt egy asztalra és várja hogy tud-e már segíteni az öntőformák faragásában*

Fegyver: Faragott bot Másik kézben: Furmányos ép sárga tekercs
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Shadrack Grooms  #294670| 02.18 18:17:28 | 387988 |

[Kovácsműhely - Sam&Shad]

*Shadrack összevonja karjait, úgy felel Samnek.*
- Értem. Ha kellenek bemélyedések. akkor bizony süllyesztékes kovácsolásra is szükség lesz. A süllyeszték mintáját viszont meg kéne faragni. Abban segítségre lesz szükségem, gondolom te ahhoz is értesz. Ha megvan a tervrajz, akkor meg fogjuk tudni csinálni a mintázatot. Az anyagválasztás szintén a tervtől függ, ha látom milyen anyagvastagságban hol számítanak az eredő erők és kb. mekkora tömeg alatt.
Fogaskereket először önteni, majd esztergálni kell és némi furatolással kiegészíteni. Az se lesz egyszerű mutatvány, deha annak az öntöformáját is segíted elkészíteni nem lesz gond!*kacsint rá.*
- ja a festmény? Remélem felismered a mintául állt személyt!*nevet fel.* Azt is régi cimborámnak - Miruknak köszönhetem. Egyszer összehozott valami távolrévi cifrapalotabelivel, aki fantáziát látott bennem és hálából, hogy megihlettem megcsinálta nekem ezt. Csak pár hete készült el.
*meséli emlékeit Shadrack. Ha valaha neki bármi kellett Mirukra, a cifraöltözetűre mindig számíthatott. Talán ő volt az első és egyetlen cimborája éveken át és valószínűleg viszont is. Más kérdés, hogy valami stikli mindig történt, ha az ő keze volt a dolgokban, de eddig ez kivételesen nem járt ilyesmivel.*

Fegyver: Blue intelme Páncél: Ötbányai bélelt pikkelyvért 
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sam Wilfred  #294173| 02.18 17:25:58 | 387945 |

[Kovácsműhely - Sam&Shad]

- Köszönöm. *Válaszol mikor Shad mondja hogy megnézi van-e ideje, míg odavan addig a festményt nézegeti, mikor megérzi a kolbász illatát. Végülis ez egy kovácsműhely és a kovácsok nem arról híresek hogy nyulaknak való zöldségen éljenek.*
- Teljesen megfelel. *Bólint hogy van idő a vasszerkezetre is Shadracknak. Majd a felmerülő jogos kérdések hallatán kicsit megvakarja fejét és maga elé idézi a tervrajzot hogy meg tudjon felelni azokra.*
- A terhelésük nem lesz nagy, csak egy-egy tetőpanelt kell elbírniuk páronként. Rugalmasság csak annyira kell hogy kicsit ki van téve az időjárásnak így ha nem ferdülne el az első adandó alkalommal az nagyon jó lenne. Az hogy miből készüljön azt rád bízom, hisz mégiscsak te értesz ehhez jobban. *emeli égnek tenyereit*
- Viszont a felületén lennie kell kisebb bemélyedéseknek mikben a fogaskerék fogai megkapaszkodhatnak amikor lentről a forgó kart megforgatják, amivel elmozdítják a panelt. És akkor még megkérném hogy a hozzá illő fogaskerekeket is megalkotná? Mert amik nekem vannak talonban azok kicsik ehhez a megoldáshoz. *fejezi be, s reméli ezzel megfelelt minden fontos kérdésre, majd nem bír tovább kíváncsiságával ls még megkérdez egy dolgot*
- A falon függő festményt ki készítette?

Fegyver: Faragott bot Másik kézben: Furmányos ép sárga tekercs
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Shadrack Grooms  #294670| 02.17 19:41:31 | 387301 |

[Kovácsműhely - Sam&Shad]

*Sam felkérését vigyorogva fogadja.*
- Nos meg kell nézzem. Természetesen rengeteg előjegyzésem van. Majd még mindig félig meddig álmosan a munkapadhoz botorkál, hogy egy halom zsíros papírt vizsgálgasson, naptár gyanánt. Természetesen nemrég burkolt vacsorája papírjai ezek, azé az egy kiló lókolbászé, amit oly szeretettel szokott mindenkinek ajánlani. Jelszava: ahol a husi, ott az erő! Az átható kolbászillat, mint Chanelle parfüm töltik be még a teret, miközben felel tehát Samnek.*
- Szerencséd van. Egy tucat lópatkó és néhány javításra váró ásófej közé be is tudlak szorítani. Nos miről is van szó?*veszi át a tervrajzot, hogy kicsit odébbvigye, ugyanis alig van valamennyi fény épp. Hümmögve forgatja és bólogat nagyokat.*
- Értem. Elég érdekes munkadarab mondanom sem kell, de tetszik. Ilyet még nem csináltam és igaz a mondás, hogy egyik vas olyan mint a másik, csak a hangulata más!*röhög fel a poénon, ami csak neki poén.*
- Hogy meg tudom-e csinálni rögtön kiderül ha elárulod mekkora terhelésnek lesz kitéve, kell-e valamennyi rugalmassággal bírnia, az ötvözetről, avagy egyszerű merev fémről van-e szó, van-e speciális kiképzésre szükség, úgymint furatok, mélyített kiképzések, mennyire kell a felületen feküdnie, mert akkor folyamatosan próbálgatnom is kell?
*kápráztatja el Sam-et Shad, láttatván, hogy azért ragadt rá ez meg az, ami nem csak zsírpapír.*

Fegyver: Blue intelme Páncél: Ötbányai bélelt pikkelyvért
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sam Wilfred  #294173| 02.17 19:06:21 | 387278 |

[Kovácsműhely - Sam&Shad]

*Mikor szeme kicsit hozzászokott a műhely kevesebb fényéhez meglepődve veszi észre a túloldalon lógó festményt, min nem más mint Shad köszön vissza épp kovácsolás közben. Egész hangulatosra sikeredett a kép, míg azon elmélkedik vajon ki készíthette hallja meg Shadrack hangját.*
- Hát én. Ó, hogy a goblin rúgja meg. *vigyorodik el, a termete egyáltalán nem zavarja, ezért még látványosan csettint is egyet ujjaival* No de nem baj, majd legközelebb.
- Azért nem láttál még erre mert én eddig csak kis dolgokat raktam össze, azokhoz meg elég volt az asztalom is munkapadnak. De most érkezett egy komolyabb megrendelés, ezért is lenne szükségem a profi kovácsolási munkádra, persze ha nincs más fontosabb dolgod, mert ezek elkészítése az én tudásom messze felülmúlják, de gondolom ez rutinmunka lenne neked.*majd megmutatja a tervrajzokat hogy pontosan mire gondol és folytatja*
- Erről a házról lenne szó. A tetőn van két panel amik majd fogaskerekekkel lesznek mozgatva és ehhez kell a segítséged, hogy elkészüljenek azok a sínek miben ide-oda fognak mozogni és pár mechanikai alkatrész is kelleni fog. *majd várja hogy hogy dönt Shad és aszerint fogja folytatni avagy sem a részletes paraméterekkel*

Fegyver: Faragott bot Másik kézben: Furmányos ép sárga tekercs 

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Shadrack Grooms  #294670| 02.17 16:07:00 | 387139 |

[Kovácsműhely - Sam&Shad]

*Shadrackkal madarat lehet mostanában fogatni. Eddig talán nem találta annyira a helyét a klánban, hiszen messze földön híres vadász és harcos képességeit valahogy nem sokszor nyílt alkalma csillogtatni. Ám minden megváltozott nem is oly régi kinevezésével klánkováccsá. Nogusta rá hagyományozta a legendák kalapácsát, mely nemzedékről nemzedékre szállt. Valósággal magától tudta már az üllőn a dolgát a nehéz egykezes üllőverő. Hiába, Nogustának a lovaggá ütése óta számtalan teendője volt, ami kevés időt engedett a kovácsmesterségre, ami egész embert kívánt. Vagy inkább félorkot. Természetesen Shadrack biztos volt benne, hogy keresve se talált volna méltóbb arcot a feladatra. Első lépésként átrendezte a műhelyet, hogy kicsit az ő ízlését tükrözze. Ennek volt megnyilvánulása egy a műhely központi falára akasztott hatalmas egészalakos kép, melyet ő festetett és őt ábrázolja munka közben. Izzadó, fénylő csupaizom félmeztelen test, amint a háttérben lobogó lángok közül parázs tör az égbe, míg a félvér egy hatalmas kalapáccsal az üllőn épp kardot kovácsol szigorú tekintettel. Izmai bár túldimenzionáltnak tűnnek a képen, igenis a valóságot adják vissza. Legalábbis Shad szerint. Shadrack egész embert kívánó feladatai egyikét végzi, amikor Sam keresi a műhelyben. Méghozzá alszik a sarokba tett szalmaágyon. Ő igazából ide is költözött le a szállásról, mióta klánkovács lett és mikor épp nem zaklatták munkával mostanság legszívesebben eme hobbijának hódolt. Sam keresésére villámként pattan fel és kap fel egy vasdarabot ágya mellől, hogy csipás szemmel és hunyorogva méricskélje féltérdre ereszkedve, mint aki épp egy fémmegoldáson agyalna.*
-EEEgen, asszem ez jó lesz egy csavart kerítéselemnek!
*Majd mint akit komoly munka közben zavartak meg csodálkozva pillant Sam-re, az általa hallgatag fura kis szerzetnek beskatulyázott tudósra.*
- Hát te? Téged se láttalak még a műhelyemben, de előre mondom, hogy magasító acélcipőt nem gyártok!*röhög hatalmasat.*

Fegyver: Blue intelme Páncél: Ötbányai bélelt pikkelyvért
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sam Wilfred  #294173| 02.17 15:00:12 | 387101 |

[Kovácsműhelybe térve]

*Miután megbeszélte Chen-el a terveket és végül úgy döntöttek közösen hogy megfelelőek lesznek a munkálatok megkezdéséhez. Az anyagok beszerzését is elosztották egymás közt, Sam-nek jutott az ablaknyitó szerkezet fémelemeinek elkészíttetése és a mechanikai megoldáshoz szükséges ketyerék elkészítése, míg Chenre a faalapanyag és többi szükséges elintéznivaló. Így hát a tervekkel a hóna alatt elindul klánjuk kovácsműhelye felé, remélve hogy a környéken megtalálja Shadrackot és meg tudja kérni a fémszerkezet kialakítására. Annak ellenére hogy eddig még nem volt a műhelyben nem tart sokáig neki eljutni oda, hisz az is az udvarra nyílik, tehát a lehető legkönnyebb a megközelítése. Mikor eléri az ajtót megáll a küszöbön és körülnéz. Egész szépen ki van alakítva a helyiség, mindennek megvan a maga helye ahogy látja.*
- Hahó, van itt valaki? *teszi fel a nyilvánvaló kérdést és megvárja hogy jön-e rá válasz*

Fegyver: Faragott bot Másik kézben: Furmányos ép sárga tekercs   

Loren és Nogusta találkozása a Zsugoriban

Helyszín: Sziklaöböl / Külső kerületek, városkapu / Fogadó a Zsugorihoz

Időpont: corvusi időszámítás 628. év A Süvöltő hava 31. nap- (2011.01.31.- 03.14.)
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Loren Marlon #297259| 03.14 18:51:13 | 403636 |

*Nogusta végül rászánja magát a búcsúra, bár nem túl lelkesen veti bele magát. Vagy azért ilyen akadozó a történet, mert szívesen maradna még, vagy azért mert egyszerűen nem szeret/tud búcsúzkodni. Loren egyenlőre nem tudja eldönteni eme dilemmáját, de a fanyarú mosolyt viszonozza a kijelentésre. Egy pár pillanat erejéig úgy tűnik a lovag vacilál...talán azon, hogy mit fűzzön még hozzá tökéletlen búcsújához, talán nem. Lassan egyenesedett fel ültéből, bár azt Loren is biztosan érzi, hogy nem lesz egyszerű dolog innen felállni, ugyanis alsó végtagjai rendesen meg lettek sanyargatva a sok üldögéléstől. Nog az összes elfogyasztott ital számára elegendő aranyat rakott az asztalra. A lány eljátszott a gondolattal, hogy szabadkozni kezd, elvégre nem ebben egyeztek meg, de úgy tűnik, hogy a férfi nagyon távozna már, így inkább neki sem kezd a beszédének, helyette egy hálás, kedves mosollyal feltekint a távozóra. Az említett végül meghajol és lendületesen elindul a kijárat irányába.*

-Nagyon örültem. Minden jót! *ez volt a legelső gondolata, így végül az is hagyta el száját. Majdhogynem mire kimondta saját nehezen összefabrikált elköszönését, már a lovag hátát látta csak. Végigkísérte tekintetével, ahogy Nogusta céltudatosan vissza se nézve kilép az ajtón. Ez talán valahol mélyen rosszul esett a leányzónak, de nem várhatta el komolyan, hogy majd egy feleslegesen hosszúra nyújtott távozásban lesz része. Ahogy a férfi becsukta maga után az ajtót Loren úgy érezte, hogy valami lényeges zárult le. Mintha egy forradalom indult volna el benne, ami után aztán nincs megállás. Talán az oly régóta magányosan tengő lány első érdemleges beszélgetése elindított valamit akár egy lavinát egy apró kő ami után a katasztrófa nem áll meg, míg végül olyan akadályba nem botlik, amit nem lehet kikerülni és akkor újra eltűnik, mintha ott sem lett volna, de a pusztítás, amely vele járt megmarad. Nem tudhatja. Csak annyit érez, hogy ez a találkozás hatott rá, de ennél konkrétabban nem tudná kifejezni magát.
Egy darabig még elüldögélt ezen gondolataival, miközben apránként kiürítette poharát, majd amikor már apró tűk milliói szúrták lábát, úgy döntött elindul ő is az ismeretlenbe, melyre annyira vágyott. Nagyot sóhajtott, majd felállt és meglepően határozott, egyenes léptekkel maga mögött hagyta a jelentőséggel bíró kis asztalt és a fogadót.*

Fegyver: Thrillioni vadász Páncél: Thrillioni vért 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395| 03.14 15:31:41 | 403543 |

* Az, hogy Loren még egy pohárnál is lassabb akció potenciállal rendelkezik, valahogy nem tűnt szembe az első néhány mondat után sem, de ha így folytatja még máshogy is alakulhat kis titkának története. Nogusta csak adta, amit tudott és azt is jó szívvel, mások gyarapítása céljából, csöppet sem fukarkodva tudása legjavával. Ami azt illeti nagylelkűségét a lovagi kódex követésének köszönheti ő is, no meg ennek a nagyszerű erénynek élvezője is.*
- Hát ennyi volt mára* jelenti ki fanyar mosollyal arcán.
Mindig is utált búcsúzkodni, mert soha nem tudta értelmesen elintézni és sutasága miatt mindig hülyének érezte magát, így most is...*
~ Kézcsók? Frászt! Kézfogás? Hülye vagy?* zakatol szinte már hangosan agytekervényeinek összessége.
Bántóan lassan, szinte vontatottan áll fel az asztaltól. Beletúr zsebeibe és előhalász annyi aranyat, ami bőséggel fedezi az ivászat mindkét félre eső részét s az fadeszkákra helyezi őket.*
~ Mondanod kellene valamit...* jegyzi meg bántó hangnemben, halkan a tanácsot.*
- Egy élmény volt* hajol meg mélyen Loren felé.* Akkor holnap!* találkozunk, folytathatná, de e helyett sarkon fordul és széles, rugózó léptekkel indul meg a kijárat felé. Bakancsainak ütemes topogását hamar elnyeli a fogadó egyéb zajainak kórusa, s már csak a látvány maradhat a leányzónak.
A lovag elér az ajtóhoz. Már levedlette a skrupulózus hangulatot, helyette visszanövesztette azt a tipikus morózust, amely fanyar akasztófahumorral jár.
Feltépi az ajtót és hátranézés nélkül távozik.*

Fegyver: Glyneth haragja Páncél: Thrillioni vért 

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Loren Marlon #297259| 03.13 18:46:12 | 403232 |

*Tény, hogy Nog eszmefuttatása követhető volt, de a lány amúgy is lassabb felfogású a harmadik pohárnál, ráadásul nem figyelt kellőképpen. Így másodjára bővebb kifejtéssel hallva, már világossá vált Loren számára, hogy a lovag nyílván sok mindent látott már, amiből le tudja vonni a következtetést.
Az utolsó mondatnál már tudta, hogy elérkezett a búcsú ideje. Szomorú mosollyal néz a férfira, várva hogy kimondja sejtésének megerősítését. A gondolat, hogy beszélgetésük itt és most lezárul elszomorította, így nem nagy figyelmet szentelt a válaszolásra, sőt igazság szerint már arra sem emlékszik mit mondott Nog. Amikor meglátta, hogy a lovag kijjebb tolta székét, és leesett neki a cselekmény célja, már nem tudott másra fókuszálni, csupán a távozásra, bár úgy tűnt, hogy a férfi még nem egészen direkt csinálta, hogy aztán rögtön fel is álljon. Mivel mégiscsak illenék megszólalni, próbálta minden maradék józan eszével felidézni a levegőben hagyott témát.*
-Szerintem is épp ideje ezt a zavaró hiányosságot bepótolni. *nyögi ki végül remélve, hogy jól emlékezett vissza. Aztán hallgatásba burkolódzott, hogy megadja a lehetőséget Nogustának a továbbállásra.*

Fegyver: Thrillioni messzeszálló Páncél: Thrillioni vért ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395| 03.13 17:12:59 | 403179 |

* Túlvilági borzongással nyugtázza az elnyújtott választ. Ilyenkor mindig az a tévképzete támad, hogy valami isteni, különleges képességgel bír, ami az átlag emberek fölé emeli. Ez nem tart sokáig - igazából csak az első értelmes gondolatig -, de attól még létezik és legyezi férfiúi hiúságát.*
- Igazán nem nehéz...* vezeti föl a nagyszabású átverésnek tetsző mesét. Ne, nem mintha nem a perszóna orra előtt hadarta volna el villámgyors eszmefuttatását, de odase neki.*
- Nem vagy se törpe, se kovács, ezért kizárható a Kő-Magma-Érc. Az atyád lovag, ez ok lenne a Kapuk Egyházára, de nem ő nevelt. A nevelőd nem élt valami példás életet, valószínűleg nem is nagyon hitt semmiben. Édesanyádról nem meséltél arra utalót, hogy túlzottan hitbuzgó lett volna, ezért a vallásos nevelést kizárva a TKE-t is kipipáltam. Egyetlen választás maradt: a Természet, mivel magad mondtad, hogy imádkozni mész. Plusz íjász vagy, ami egyértelműen az elfekhez való közelségedet mutatja, ezek mind emellett szóltak.
Nagyjából ennyi* fejti ki némileg bővebben, amit eddig is ecsetelni próbált.*
- Hmmm... Hát ez roppant kínos lehet* veti közbe elüvegesedő szemekkel bámulva Lorent.* Akkor itt az idő, hogy bepótold!* ad igazat burkoltan, egyben kijjebb is húzza a székét a "lassan menni kéne" tudatalatti célzatával.*

Fegyver: Glyneth haragja Páncél: Thrillioni vért 

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Loren Marlon #297259| 03.13 16:02:40 | 403133 |

*A félelem nem alaptalan, de jelen körülmények között (és itt az alkoholra utalok) Loren ítélőképessége megváltozott, és nem veszi magára olyan szinten a hallottakat. Mivel a lánynak nem volt szokása sokat inni, egyrészt hamarabb is hatott rá a bűnös ital, másrészt nem tudta megmondani mit kellene tennie és mit nem, ha iszik, így mindenféle gondolkodás nélkül cselekszik.
A templom dolgon Nogusta igencsak meglepődik, bár ezt nem is csodálja, elvégre senkinek sincs a homlokára írva, hogy hittel bíró, vagy sem. Loren nem is gondolt bele a válasz előtt, hogy ez esetleg megdöbbentést válthat ki, hisz számára ez természetes. Szerencséje van, hogy őszinte és tiszta hit költözött a lelkébe, és ezzel könnyebben veszi az akadályokat (legalábbis szerinte). A férfi eszmefuttatása valósággal letaglózta, ugyanis egyenesen a közepébe trafált a dolgoknak.*
-Iiigen. *nyújtja el a választ leplezetlen megdöbbenéssel.* Ez hihetetlen...hogy találtad ki? *ad hangot meghökkentségének. A mellékesen beékelt információ a -minden bizonnyal- gyönyörű épületről elsuhant a füle mellett, és nem is reagált rá. Amúgy is nagy a valószínűsége annak, hogy mire kisétál a fogadóból, már el is felejti.*
-Igen, öbli vagyok, de az apám nem nagyon engedte meg, hogy elhagyjam a házunk környékét, így jóformán csak Sziklaöböl nagyon kicsiny kis szeletkéjét ismerem. *vallja be kelletlenül, ugyanis olyan abszurdnak tartja, hogy egy 23 éves lány nem ismeri szülőhelyét. Ilyenkor tudatlan és tapasztalatlan kislánynak érzi magát, bár az őszintét bevallva a kislányon kívül a többi stimmel is. Ami számára kalandnak nevezhető, azt más kinevetné, mint említésre sem méltó dolgot.*

Fegyver: Thrillioni messzeszálló Páncél: Thrillioni vért
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395| 03.13 15:31:06 | 403118 |

* Lelkébe egy csöppnyi félelem költözött a kérdés feltétele után közvetlenül. Utólag mindig azt érezte, hogy rühell ittasan beszélgetni, mert ilyenkor fogalma sincs, hogy mikor mond baromságot, vagy ami rosszabb: udvariatlanságot. Már ezerszer elhatározta, hogy változtat ezen a szokásán, és ha iszik, nem beszél, vagy ha beszél, nem iszik... sokat (persze három sör, neki, mint gyakorló alkoholistának még semmi, de talán mégsem kéne ezt nyilvánvalóvá tenni egy újonnan rekrutált tag előtt).
Mindenesetre ez a kérdése végül is nem okozott nagy galibát, így jóérzéssel süppedhetett vissza megszokott nyugalmas ki lelkivilágába.*
- Templomba?* kérdez vissza önkénytelenül, mélységes megdöbbenéssel. Hiába, Nogusta sem az a hibátlan lovag. Belőle a Hit erénye hiányzik legesleginkább. Természetesen messze áll tőle az égiek tagadása is, csupán soha nem tudta maradéktalanul sajátjának tekinteni egyik eszmerendszert sem.*
- Várj, kitalálom! Magma-Kő-Érc nem lehet... Apád lovag volt, de nem ismerted, mostohád pedig kegyetlen... Ezek a Thrillion Kapui Egyházat is valószínűtlenné teszik... Természet?* gyakorolja a tiszta logikát nagy örömmel, ha már egyszer megadatott neki a gyakorlatias gondolkodás átkos ajándéka.*
- Mindenesetre a Kapuk Templomát is érdemes egyszer meglátogatni. Lenyűgöző épület* közli mintegy mellékes adalék gyanánt.*
- Ez érdekes... Úgy emlékszem öblinek nevezted magad...* szánja keresztkérdésnek a kis akadékoskodását.
Míg várakozik a nagy magyarázatra, kiissza a maradék serét.*

Fegyver: Glyneth haragja Páncél: Thrillioni vért -----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Loren Marlon #297259| 03.12 15:56:53 | 402683 |

*Valóban szerencse, hogy beszélgetésük nem gondolataik irányába terelődtek, különben frissiben kialakult ismeretségük hamar veszekedésbe torkollott volna, ugyanis van a lány fejében bőven a nem publikus elnevezésekből, melyeket a gwuffokra tudna tenni. Néhányan tettek már kísérletet arra, hogy meggyőzzék az említett jószágok megbízhatóságáról, és hasznosságáról, de sehogy sem sikerült megtérítenie senkinek ez ügyben Lorent. Megtanulta megülni azokat a kétlábú állatokat, de csak igazi szükséghelyzetben kényszerítené rá magát, hogy hosszútávon rajtuk üljön. Egy megrögzött lópártiba botlott Nogusta.
A lány érdeklődve hallgatja a történetet (mint kiderül) a klán kovácsáról. Legalább ennyivel is többet tud meg leendő családjáról. Nog elismerően beszél az illetőről, bár ez kicsit sem okoz meglepetést, hiszen ha már egy klánban vannak, Loren olyan alap dolognak véli, hogy minimum tiszteljék egymást a tagok, még ha nem is a legnagyobb az egyetértés. Azt nem lehet elvárni, hogy az ember mindenkit a szívébe zárjon, de hogy kijöjjenek egymással, az a legkevesebb.
Újra a szűkszavú, csöndes Nogusta ül vele szemben, amit nem is bánna, ha a bortól jobban fogna az agya valami értelmes témára, de így nem sok használható dolog fordul meg a fejében. Végül a férfi kérdez, ezzel megkönnyítve Loren dolgát.*
-Hát...gondolkodtam, hogy mihez kezdjek ma, és oda jutottam, hogy a templomba mindenféle képpen el szeretnék menni. *aztán eszébe jut, hogy talán az imádkozást csak azután kéne megejteni, hogy feje már nem zsong az elfogyasztott ital mennyiségétől* De azt hiszem azt majd csak késő délután ejtem meg. *dönti el végül, de így is marad ideje mást csinálni...csak hogy mit?*
-Addig azt hiszem, csak járkálok a városban. Úgysem volt alkalmam még rendesen körülnézni. *feleli egy vállrándítással, jelezve hogy nincs jobb ötlete. Megérzése azt súgja, hogy a férfi lassan menni készül, amit természetesen bán, de nem lehet olyan önző, hogy elvárja az egész napot a maga számára. Már így is hálás lehet ezért az időért, amit Noggal tölthetett. Ezekkel a gondolatokkal a fejében mosolyog rá a lovagra, aki valószínűleg nem tudja mire vélni.*

Fegyver: Thrillioni messzeszálló Páncél: Thrillioni vért
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395| 03.12 15:29:34 | 402675 |

* Még jó, hogy a kisasszony, csigás hasonlatát nem méltóztatott megosztani asztaltársával, mert abból könnyen komoly vita kavarodhatott volna - pláne, ha kiegészül a "kétlábú szerencsétlenségek" kifejezéssel. Ezek a lények ugyanis éppen, hogy megbízhatóságukban múlták fölül négylábú társaikat, nem beszélve az ehhez járulékosan adódó különböző harcászati előnyeikről (képesek a számottevő sérülések okozására például harapással), melyek bőven a lovak elé helyezték őket az ilyen téren való alkalmazáskor. Az pedig részletkérdés, hogy e hátasok ugyanolyan hagyományosnak számítanak, mint a patások...*
- Shadrack Grooms, a Rend egyik oszlopos tagja, egyben kovácsa és még mókamestere is. Nálánál balszerencsésebb félvért még életemben nem láttam, ez pedig különösen nagy szó! Ennek ellenére mégsem csügged - bámulatos, én mondom* beszél érezhető elismeréssel az említettről. Nem szokása túlzóan fölmagasztalni az érkezőket, még ha azok klántársai, akkor sem, de a Veszett Vadászról csakis ezek jutnak eszébe, ha nincs a közelben. Ellenkező esetben, nem hogy nem mondja ki nagyrabecsülését, viszont igyekszik visszanyesni az izomgolyó kérkedő vadhajtásait..., de ez egy másik történet.*
- Igen* ért egyet tömören.*
- Minden bizonnyal* hozza a formáját a minél kevesebb kreativitást igénylő válaszok terén.*
~ Jól eliszogattuk itt az időt* jegyzi meg magának. Annak ellenére, hogy mára sem tervezett valami sok tennivalót, valahogy mégis bosszantja a dolog.*
~ Még a Cégérek utcájába is be kell néznem! A várva várt sajt és dohányszállítmány, már biztosan megérkezett, és csak arra vár, hogy fölvásároljam...* nyal végig szája szélén, ami összeadva a piperkőc bajusz és finomkodó szakáll által képzett visszataszító hatással, hát első gondolata a ránézőnek egyértelműen a "kéjenc" lehet.*
- És mit tervezel még mára, ha publikus* érdeklődik ártatlanul.*

Fegyver: Glyneth haragja Páncél: Thrillioni vért 

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Loren Marlon #297259| 03.11 19:18:29 | 402372 |

*Ami a szerencsejátékokat illeti, Loren ugyan nem sokat tud róluk, de nem is szeretne. Nem tartja szerencsés hobbiválasztásnak. Eddig, ha találkozott valakivel aki űzte, az mind szenvedélyes lett, és nem tudta hol a határ, épp ezért sose volt csábító számára, hogy kipróbálja. Nem akart felesleges dolgokon pénzt veszíteni, hisz amúgy sem bővelkedik benne. A gwuffokat meg még annyira sem kedvelte, mint egy tál meztelen csigát. Úgy gondolta, hogy azok az állatok kevésbé megbízhatóak és nem utolsó sorban kényelmetlenebbek, mint a hagyományos négylábú hátas jószágok. Ha nagyon muszáj megüli azokat a kétlábú szerencsétlenségeket, de egyáltalán nem nőtt a szívéhez a dolog.
Nem tudta mire vélje Nogusta rövid kis nevetését, de úgy gondolta erre sem kérdez rá, hátha olyan választ kapna, amit jobb nem hallani. Viszont kerek, értetlen szemeket vet a férfira a számára ismeretlen név hallatán, bár az leesett neki, hogy nyílván egy orkkal kapcsolatos illetőről van szó.*
-Shadrack? *kérdez vissza kíváncsiságában, meg amúgy is.*
-Csak egy pillanatig megfordult a fejemben, hogy veled megyek a rendházba, de mint hallhatod hamar lebeszéltem magam róla. *adja az egyszerű választ. Maga sem tudná megmondani miért akar várni másnapig, de valahogy a lelke mélyéről ez a megérzés tört fel, így mint mindig, most is hallgat rá.* Értem. Hát valószínűleg ez az én esetemben is majd kialakul valahogy. *viszi át a beköltözés témát saját esetére, ugyanis ő is gondolkozott már ezen. Egyenlőre nem volt előre megírt haditerve szinte semmire, ezért jóformán majdnem mindenre csak annyit tudott mondani, hogy ahogy esik, úgy puffan.
Pohara még jó félig van borral, s ez kicsit zavarja is, úgyhogy kihasználva az alkalmat, hogy Nog is próbálja üríteni korsóját, ő szintén ezt teszi, de csak kis kortyokkal. Ismeri már magát annyira, hogy tudja, ha egyszerre hajtaná le az alkohol jelentős részét, akkor az éppolyan hamar ahogy eltűnt, hatna is. Pedig az igazat megvallva már így sem teljesen önmaga a három pohár vörös ital után. Alattomos dolog társaságban iszogatni. Az embernek fel sem tűnik, hogy mennyi is az, ami lecsúszik a torkán.

Fegyver: Thrillioni messzeszálló Páncél: Thrillioni vért ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395| 03.11 16:43:51 | 402315 |

* Pedig még csak a szerencsefiának sem mondhatnánk ezt a jógyereket. Ezt mutatja a sok gwuffra tett fogadás... is. De mit tehetne, ha egyszer új hobbija a különböző hátas kiválóságok szemlélése, és egyáltalán a gwuffok tanulmányozása.
Egyrészt, mert az állatismeret tantárgyon róluk is eshet szó, és esnie is kell, másrészt pedig, hogy eleget tegyen a lovagok felé támasztott követelésen és legyen harmóniában Pallossal, kitől élete függhet, függött már az első orktámadás óta.*
- Hah* nevet föl kurtán, elégedetten, talán egy csipet rosszindulattal fűszerezve. Pedig általában nem szokott ilyetén viseltetni a fél-orkok iránt.* Kár... Pedig szegény Shadrack hogy örült volna...* adja elő a műelkámpicsorodás második lépcsőfokát - a letargikust.*
- Igen, úgy tervezem. Miért?* vált vissza újból normális társalgó hangnemre, szenvtelen arckifejezésre, kifürkészhetetlen pillantások egész halmazára.*
- Ahogy érzed... Én ugyan nem fogok beleszólni! Sőt, ami azt illeti én a klánhoz való csatlakozásom után költöztem be, úgy egy jó héttel* emlékszik vissza azokra a lelkesedéssel és újdonsággal csordultig telt napokra. Igazán remek idők voltak azok, csak ne lett volna az a mindent megváltoztató háború...*
~ Erre iszunk!* visszahangzik fejében a saját hangja, s mintha maga Morganus instruálta volna, úgy kap a félig üres korsó után és kortyol belőle párat.*

Fegyver: Glyneth haragja Páncél: Thrillioni vért Másik kézben: Törött hárító tőr
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Loren Marlon #297259| 03.11 16:10:05 | 402305 |

*Valóban igaz, hogy vannak dolgok és személyek, akikért talán nem kár megváltozni, és ha Loren hallaná a lovag gondolatait, azzal is egyet értene, hogy a változás nem tudatos dolog, de mivel beszélgetésük verbális úton halad, ezért ez nem derül ki.
Nog eközben készséggel, és talán némi szájbarágós stílussal fűszerezve válaszol a lány kérdésére. Nagy valószínűséggel, ha Loren nem ivott volna eleget ahhoz, hogy meglehetősen jobb kedve legyen, mint általában szokott, akkor felhúzta volna az orrát a férfi válaszának hangsúlyától, ám így inkább csak nevetett rajta. Azért figyelte az asztalra rajzolt láthatatlan térképet, hátha olyat tud meg, amit eddig nem vett észre. Ismerte már az utat a rendházhoz, egyszerűen csak a csatlakozás részleteit akarta megtudni, de végül is ismétlés a tudás anyja, vagy mi. Végül Nog befejezte a magyarázást.*
-De igen, egyszerű. Főleg, ha számba vesszük, hogy a felmenőim között nincsenek orkok. *nevet egy jót. Elvégre nem lassú felfogású.* Minden esetre köszönöm a tájékoztatást. *teszi hozzá azért, elvégre, ha ő nem kérdez rá, a lovag nem kezdi el magyarázni.*
-Innen a fogadóból gondolom majd egyenesen a rendházba mész. *állapítja meg logikusnak vélt feltételezését.* Azt hiszem ma még itt szállok meg, és csak holnap megyek el hozzátok. *dönti el a végkimenetelt. Véleménye szerint így lesz a legjobb, és egy estét még megengedhet magának a zsugoriban is. Bár kiesett az időből, miután társaságot kapott, de nem lehetett még olyan késő. Várta, hátha Nogusta mond valamit előbb elhangzott tervével kapcsolatban, ugyanis nyitott volt az ötletekre és tanácsokra.*

Fegyver: Thrillioni messzeszálló Páncél: Thrillioni vért ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395| 03.11 12:55:17 | 402235 |

* Bárki kedvéért aligha változott meg egy érkező is, de egy igazi valakiért, na, _az_ már más! Nem mintha a változás megkérdezné az érkező fiát, hogy akarja- e vagy sem, egyszerűen csak beüt, mint a mennykő - így tartják ezt a pormedri Agenita testvérek is.
Persze, ha az a bizonyos valaki nem egy másik személyen akar változtatni, hanem valamin, az már valódi Nogustának való feladat... Ezért is lett lovag.*
- Igen, Morganus Yl Chays Nagymester, mélyen tisztelt néhai mentorom* egészíti ki a "bizonyos nagymester" definícióját.* I-igen* biccent rá lassan, mert a kérdés annyira evidensnek hat számára, hogy az már külön dupla átgondolást igényel a "hátha félreértettem" - alapon.*
- Vagy ha éppen házon kívül van - mert ez is megesik, bár nagyot hazudnék, ha azt mondanám, hogy sűrűn -, akkor Elumenor Izlenay Alvezért, aki egyben a Ködfarkasok házának feje. Ha ő sem tud segíteni, akkor van igazán nagy kulimász* tapasztja hozzá nagy komolyan még a kulimászos részt is, pedig a puszta szó kiejtése is akkora gyerekességet sugall, mint egy obszidián elefánt.*
- Akkor vegyük át...* szól sóhajtásszerűen. Egy fél pillanat múlva, már el sem tudja képzelni, hogy hogyan is lehet ilyen szájbarágósan kezelni egy embert.*
~ Még a végén azt hiszi, hogy hülyének nézed...* világít rá az igazságra, ami olyan, mint a tégla... fáj, ha az arcodnak irányozzák!*
- ... először is fölkeresed szépen a Rendházat. Nem lesz nehéz dolgod. Kimész itt az ajtón, pár lépés a sarokig, aztán végi az utcán, majd balkanyar és végig a Torok utcán, amíg szembe nem találod magadat a veretes kapuval* magyarázza egy egész kis térképet rajzolva az asztalra mutatóujjával.*
- Megkocogtatod a deszkákat, mire az egyik őr beenged - jobb esetben...* morogja alig érthetően a végét. Ami az igazat illeti, nincs nagyon megelégedve a fegyveresek értelmi képességeivel. No meg a hozzáállásukkal sem, főleg mióta a Lobannal eltöltött görbe éjszaka után hideg vizes zuhannyal fogadták őket hajnalban...*
- Innen már el sem tudod téveszteni a Rendházat. Odabent meg kizárt, hogy ne fuss össze egy klántaggal, vagy magával Elfreddel* fejezi be elhalkulva.*
- Egyszerű, mint a faék, nemde?

Fegyver: Glyneth haragja Páncél: Thrillioni vért Másik kézben: Törött hárító tőr 

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Loren Marlon #297259| 03.10 21:42:29 | 401966 |

*Valóban, mindenkinek megvan a joga ahhoz, hogy megítélje ki az, akivel megismerkedett, de ez úgy is csiszolódik az idő múlásával. Loren mindig is azt a véleményt vallotta, hogy akinek nem tetszik a személyisége, az tegyen róla, vagy hagyja békén. Nem szándékozott bárki kedvéért is megváltozni, így megváltoztatni sem akart senkit. Ez így fair.
Úgy tűnik Nog is lelkesen fogadja az egybeesést tanulás téren, de hát ez érthető, hisz mennyi volt erre az esély? Az még elválik, hogy mennyire számít balszerencsének a lovag ismeretsége, bár a lány nagyon is úgy érzi, hogy bizony nagy szerencse, hogy belefutott Nogustába, elvégre már eddig is sok segítséget és ötletet kapott tőle.
A jelek szerint ezt a témát ismét kevesebb lelkesedéssel fogadja a férfi, ugyanis visszavonult szűkszavúságának biztonságába. Alapjaiban véve Loren sem szereti a felesleges locsogást, de egy új barátság lehetőségének hajnalán azért nem árt néha-néha mesélni magunkról. Mivel a lánynak úgy tűnik, hogy Nog elkalandozott gondolataiban, nem tudja eldönteni, hogy most vajon közbeszólhat, vagy inkább ne. Végül úgy dönt, hogy ha már itt ülnek egymással szemben, biztos nem bánja a férfi, ha beleszól gondolatmenetének némaságába.*
-Szóval említetted azt a bizonyos nagymestert a klánban. Vele kell beszélnem akkor is, ha majd csatlakozni szeretnék?*kíváncsiskodik, elvégre érthető, ha foglalkoztatja a téma, hisz ez lesz a jövője egyszer. Nem sokszor adódik lehetősége tájékozódni e téren, ezért most próbálja régről felhalmozott kérdéseit sorba rendezni, és apránként előhozakodni velük. Egy ilyen gáláns lovag úgyis készséggel válaszol, ha a lány jól sejti.*

Fegyver: Thrillioni messzeszálló Páncél: Thrillioni vért
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395| 03.10 17:36:59 | 401741 |

~ Heh* vidámodik meg magában.* Most aztán jól elhitettem, hogy mennyire nem vagyok sörpárti* ácsol a semmiből olyan megelőző haditerveket, amelyek egy még csak ki sem vitelezett, sőt valószínűleg, még kósza gondolati fázisban sem létező "leleplező" hadjárat ellen volnának valóban hasznosak, így viszont pusztán a rút (és a lovag által megvetett) képmutatás fals eszközei...
Még erősen túlozva sem nevezhetné kovácsunk magát egy szerfölött csavaros valakinek, vagy túlontúl érdekes személyiségnek, többek között, de főleg azért sem, mert ezt megítélni közel s távol nem az ő tiszte - meghagyja hát a külső szemlélőknek ezt a feladatot.
Persze, ha akarna (márpedig a sok rossz tapasztalat olykor erre sarkallja) sem tudna ezen számottevően, de legalábbis kielégítő mértékben változtatni.
Marad tehát az ajkakba harapás, fogszívás és a többi és a többi.*
- O-hó...* zendül fel elismerően mély orgánuma, majd meg is toldja ezt egy Nognál különös elismerést jelentő füttyentéssel.* Igen, ami azt illeti, van rá esélyed, hogy még balszerencséd lesz szerénységemhez* ironizál, miközben jóval visszafogottabban viszonozza a vigyort egy mosollyal.*
- Pontosan* ismeri el a megállapítás vitathatatlan igazságtartalmát rövid tőmondatban.* Ennyi előnyöd már biztosan lesz...* esik vissza a közlékenysége megint csak a minimum szomszédságában leledző értékre. Veszettül kutat emlékezetében, hogy mégis mit akarhatott kérdezni. Annyiban rendíthetetlen, hogy valami lényeges, vagy frappáns, mert roppantul hergeli a feledés, még így tudat alatti állapotában is...*

Fegyver: Glyneth haragja Páncél: Thrillioni vért Másik kézben: Törött hárító tőr
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Loren Marlon #297259| 03.09 21:19:32 | 401388 |

*Így hirtelen Loren se tudta volna megmondani, hogy szóba került-e már az egyetem, vagy sem, így amikor a férfi úgy döntött iszik, ő is vele tartott és meghúzta pohara tartalmát, ami már minden kétséget kizáróan megtette a hatását. Így belegondolva nem lenne túl szerencsés még egy pohár itókával próbálkozni, sőt a folytatás puszta gondolatától is hányinger fogta el.
~Nem, semmi féle képen nem lenne jó többet inni. *jelenti ki magának határozottan. Mialatt átértékelte az alkohol mennyiségét és annak hatását, a lovag készséggel magyarázott.
A mentegetőzés, vagy magyarázkodás, vagy minek is mondható ez, felesleges volt, ugyanis Loren nem tartja nagyképűségnek a tények puszta közlését.
Nog a jelek szerint nem tartja magát meglepetésekkel teli személynek, különben nem csodálkozott volna el ennyire a kijelentésen, melyet Loren (talán nem túl udvariasan) tett.
-Ami azt illeti, éppenséggel a Bestárius fakultást néztem ki magamnak. *vigyorog rá a férfira teljes, csillogó-fehér fogsorával, kiemelve a véletlen egybeesést. A lánynak nem tűnt föl, hogy nem ennek a kérdésnek futott neki eredetileg a lovag. Kívülről úgy tűnt csak levegőt vesz a kérdés előtt, bár lehet, hogy az enyhén bódult állapota miatt nem tűnt fel Lorennek az elterelődés.*
-Szóval még az is lehetséges, hogy te is tanítani fogsz.*vonja le a következtetést, ami elégedett mosolyt csal az arcára.* Legalább nem úgy fogok oda menni, hogy senkit sem ismerek. *erre a gondolatra meglehetősen fellelkesült, ugyanis nem érezte magát elég magabiztosnak ahhoz, hogy csak úgy odasétáljon a szellemlovagokhoz, minden ismeretség nélkül. Már amúgy is eléggé fél attól, hogy kívülálló lesz, ha egyszer bekerül, bár ha az előtte ülő és felhőtlenül társalgó férfiból indul ki, akkor csak arra tud következtetni, hogy nem ez lesz a helyet.*

Fegyver: Thrillioni messzeszálló Páncél: Thrillioni vért
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395| 03.09 19:29:29 | 401302 |

* "Volt már döcögősebb is" felelné félreérthetetlenségében is oly könnyen félremagyarázható mondattal, és egy széles, afféle kaján kujon vigyorral.*
- Ahogy mondod* billenti meg fejét előre, mint akinek mi sem természetesebb.* Egen, mintha ezt már említetted volna...* ráncolja homlokát a tanulás hallatára.* Bár az is lehet, hogy már hallucinálok* veti föl és ellenségesen kezdi méregetni a sörös kriglijét.* Erre iszunk!* és meghúzza a mohafőzetet, kapásból elnyelve annak felét. És még az a szépséghibája sincsen a dolognak, hogy hab, mert azt már előzőleg lefölözte, s mint tudjuk a hideg sör nem igazán generálja újra a fehér matériát.*
- Ezt-azt* ad kitérő választ. Ez már bőven benne van a fölösleges dicsekvés kategóriájában az ő értékrendje szerint. Ilyenkor sokan kíván(hat)ják: "lennél inkább Shadrack! Nem kéne mindent fogóval kiszedni belőled!" De hát ez van... impből nem lesz szalonna.*
- Segédtanár vagyok a Harci fakultás összes tantárgyában, a Bestárius fakultáson állatismeretet oktatok, a Gyógyító fakultáson pedig ellátást* ered meg végtére nyelve, és ha nagy vonalakban is, de fölvázolja az intézményben betöltött pozícióját.*
- Igazán nem nagy dolog... A Rend minden tagja megteheti, hogy amolyan adjunktus-szerű*valójában az alatti* beosztásban segít be az igazi magisztereknek* áll neki egyből magyarázkodni, mintha valamiféle bűnt követett volna el azzal, hogy él és ilyeneket cselekszik.*
- Igeeen?* vágja a műcsodálkozós arcot.* Hm... Ez jó kérdés...
* Nem gondolkozik el igazán a fölvetésen, helyette inkább mást keres, amire még az életben találhat választ. Vagyis inkább kaphat...*

- Egyébként... Mit is akarsz tanulni? Hátha tudok segíteni a tanárválasztásban* teszi föl az elterelő kérdést.*
~ Hogy lehet ilyen lyukas az agyad?* szidalmazza magát, amiért egy aranyhalat is megszégyenítő gyorsasággal elfelejtette a nagy üggyel-bajjal kigondolt kérdést.*

Fegyver: Glyneth haragja Páncél: Thrillioni vért 

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Loren Marlon #297259| 03.08 21:32:08 | 400776 |

*Nos, hogy feltűnő-e vagy sem, ez majd még elválik, de az biztos, hogy a barátságuk kárára nem megy, már csak az eddigiek alapján sem. A döcögős kezdethez képest sikerült egy viszonylag egyenes útra kanyarodniuk, ahol jóleső egymás társasága.
Úgy tűnik Nog nem várt ekkora érdeklődést a téma iránt, amely véletlenül alakult ki, de most végre a lány számára is kiderült a közös érdeklődés, sőt más is megütötte a fülét.
-Oktatsz az egyetemen? *csodálkozik rá az elszórt információra.* Ez aztán a jó hír, ugyanis azt tervezem, hogy tanulok majd ott. Mit tanítasz? *folytatja az eszmecserét a régebben felvett közvetlen, mesélős hangnemében. Talán Loren hagyta, hogy a látszat becsapja, mivel nem nézte volna ki a lovagból a tanárkodást, hisz olyan szűkszavú és visszahúzódó. Egyáltalán nem gondolta, hogy ez egy önelégült, vagy dicsekvő kijelentés lett volna, elvégre Nog nem úgy mondta, mintha ezért bárkinek is csodálnia kellene őt.
-Nagyon helyes! *nevet a szúrós megjegyzésen. Igazából a lány nagyon is szórakoztatónak találja az ilyen és hasonló csipkelődéseket. Hiába vágja a férfi ezt a nemtörődöm, komoly arcot, Loren akkor sem gondolja, hogy direkt meg akarná bántani. A legtöbbször, ha efféle megjegyzésekkel akarták bántani olyanok, akik minden kétséget kizáróan komolyan is gondolták, ugyanígy nevetett csak rajtuk, és ezzel elérte az illető teljes megsemmisülését.
-Úgy látszik tele vagy meglepetésekkel. *vonja le a tanulságot.* Bár ki nincs? *teszi fel a költői kérdést miközben tisztán és őszintén néz a férfi szemébe. Sosem hátrált meg a lélektükrök harcától. Mindig is büszke volt rá, hogy bárkinek a tekintetét bírja állni, akár mérges rá az illető, akár zavarba akarja hozni (mert hogy általában ez a két lehetőség fordult elő).*

Fegyver: Thrillioni messzeszálló Páncél: Thrillioni vért
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395| 03.08 18:24:54 | 400571 |

* Feltűnően sok a közös pont a két szemben ülő fél között. Ez a tartós barátság záloga - vagy akadálya. De ezen rágódjanak a filozófusok!*
- Valóban?* lepődik meg őszintén a hallottakon.* Jómagam is hasonlóan vagyok ezzel... Meg aztán nem ártana valamicske tudást magamra szednem a Szabadegyetem miatt sem...* mondja, mintegy mellékes adalék információként, egyszínű hanghordozásban. Most aztán csodálkozhat a nőszemély, hogy micsoda nagyon elfoglalt és agyonterhelt valakivel hozta össze a (bal)szerencse. Na, nem mintha ezt annyira nagy mellénnyel hirdetné a koránt sem magas tanársegédi titulusát, de kicsúszik az ilyen.
Hiába, Conalin lovag nem az a húde edzett fajta, ha vitákról, szóvirágokról, vagy komolyabb verbális megnyilvánulásokról van szó. Persze, ezt a témát már érintettük... Mindenesetre a pír hamar enyhül, ahogy*
- Ezen nem fogunk összeveszni* szúr oda szavainak fullánkjával, ahol tényleg fáj. Érzékenyebb egyének ilyenkor szoktak fölállni az asztaltól.
Ő ezt nyilvánvalóan választréfának szánta, de a faarc, ebből mit sem sejtet.*

Fegyver: Glyneth haragja Páncél: Thrillioni vért -----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Loren Marlon #297259| 03.07 20:01:30 | 399969 |

*Az elvárások a legtöbb esetben nagyobbak, mint az ennek elvégzésére tulajdonunkban lévő tudás, de nem mindenki vallja be ezt magának. Az ember nem tökéletes, de szerencsére mindenkinek más a hibája épp ezért nem kell aggódnunk.
Loren mindig jó volt igazán mély érzései elfedésében, ezért nem láthatja a lovag ami benne zajlik, és ez így van jól. Ha bárki le tudná olvasni az arcáról érzelmeit, olyan sebezhető lenne, mint ha csak kikötötték volna az ellenség elé.
Nog felhőtlenül folytatja a beszélgetést, épp ezért a lánynak van ideje egy újabbat kortyolni az előtte árválkodó pohárból, ám ez alkalommal kisebb dózisra szabadkozik `Jóból is megárt a sok` alapon.
A férfinak a jelek szerint feltűnt a sör okozta színváltozás szőrzetén, mivel törölgetni kezdi habmaszkját. Végül -talán ismeretségük óta először- a férfi arcát sehol sem fedi fehérség. Loren jót kuncog a precíz munkán, melyet Nog produkál.
-Óóó én aztán egy cseppet sem kételkedem a gyógyfüvekben. *jelenti ki határozottan.* Ami azt illeti azon törtem a fejem az elmúlt pár hónapban, hogy szívesen beleásnám magam mélyebben ebbe a tudományba. *újságolja lelkesen, bár még nem is tudja, hogy ez egy újabb közös nézet. Mindig is tisztelte, sőt csodálta azokat, akik értettek a füvekhez, de nemrég rájött arra, hogy semmi és senki nem akadályozza meg a tanulásban e téren (sem), így lelkesen nézett a dolog elé.
A szeszélyesség megerősítésére elmosolyodott, elvégre az igazság miatt nem lehet haragudni. Kész kínzás volt úgy nézni a lovagra, hogy ne törjön ki önfeledt nevetésben. Nog olyan arcot vág miközben beszél, mintha a lánynak kinőtt volna egy másik feje. Végül az említett zavarba jön és szabadkozni kezd. Egy kedves válasszal húzza ki magát a motyogásból, ami Lorennek végül is jólesett, bár az ilyen fajta (talán) bóknak szánt dolgokat általában nem veszi magára. Hoppá...mintha egy halvány színváltozást tapasztalna Nog orcáján! Nem biztos benne, mivel a körülmények nem túl kedvezőek ennek megállapítására, de egy halvány _talán_ is megteszi ahhoz, hogy magában jót somolyogjon a dolgon. Minden esetre felháborgatni ezt nem fogja.
-Ugyan-ugyan. *legyint a megtiszteltetés kérdésre.*Mint látod a társaságom semmivel se felemelőbb, mint bárki másé, így nem veszem én ezt be. *kacsint a férfira, hogy biztosan értse a tréfát.*

Fegyver: Thrillioni messzeszálló Páncél: Hibás sárkány pikkelyvért ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395| 03.07 19:08:41 | 399898 |

* Már pedig egy lovagtól azt még sem várhatjuk el, hogy mások kárára alakítson akármilyen álarcot. Sőt! Semmilyen álarcot se építsen, hiszen puszta nevével is képviseli a rendet, és az igazat, ami mellett kiáll, és ha kell, tettekkel védelmezi elveit.
Más felől viszont ember, aki nem teheti mindig azt, amit elvárnak tőle... És ez az eset kettejük között marad, hála az égieknek.
Ha Nogusta tudná, hogy Loren fejében milyen "felhők" gyülekeznek, akkor biztosan eljátszadozna a:
" Még szép, hogy felhők gyülekeznek, elvégre én vagyok a Viharhozók elöljárója!" - párhuzammal.*
- Igen, én is így vélem. Tudja van egy régi mondás ami szerint: "Legyünk barátok békeidőben, hogy háborúban bajtársak lehessünk"... vagy valami hasonló* gondolkodik el, bár közel sem olyan mélyen, mint eddig párszor, a diskurzus során.* Én ezt látom beteljesülni* újságolja társalgó hangnemben, közben néha-néha beletörül a habbajuszba.*
- Nofene...* törli le rendesen, nagy (szinte már mű)gonddal.*
- Hát igen... Mostanában az én kardom sem fog berozsdállni a sok orkvértől* folytatja a magasröptű humorizálást. Túlzás volna azt állítania, hogy a legutóbbi saját területen történt összecsapásban nem kapta meg a magáét attól a fránya, félig átalakulós gólem-izétől.
Azóta hord nehéz vértet, ha tudja, hogy komoly csatában kell részt vennie.*
- Egen... Gyógyfüvek... Nekik köszönhetem az életemet* mutatja ki, hogy ő bizony nem az a fajta harcos, aki lebecsüli a sok zöldségerejét. Sőt, szinte bánja, hogy ő maga, csak minimális ismeretekkel rendelkezik.*
~ Majd elkapom Honokát alkalomadtán...* nyugtatja magát.*
- Hogy mi? Szeszélyes? Az biztos...* kapva kap a lehetőségen. És aztán? Aztán hallgat és vágja azt a marha fejét, azzal a bárgyú tekintetével.*
- Öhm... khm... Hát...* vakarássza tarkóját zavarában.* Igazán nem szükséges...* présel ki magából egy idétlen mosolyt.* Ez a dolgom* szűri át még fogain.*
~ Biztosan a bor teszi...* szűri le ő is a következtetést tapasztalt ivóként.*
- Egyébként is, enyém a megtiszteltetés...* szerénykedik még egy sort. Még jó, hogy napbarnított bőrén csak a gyakorlott szem veszi észre a pírt.*

Fegyver: Glyneth haragja Páncél: Thrillioni vért
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Loren Marlon #297259| 03.06 19:37:40 | 399155 |

*Tény, hogy igazi énünk elrejtése elég gyakori mostanában, de Loren mindenek előtt azt tartja szem előtt, hogy ne más kárára alakítsa ki álarcát. Amúgy sem vette Nogusta előbbi kis játékát többnek, mint incselkedésnek az újonnan megismert fél heccelése céljából. Több kell ahhoz, hogy sértve érezze magát, épp ezért nem is óhajt többet foglalkozni a dologgal. Mellesleg ő maga is szereti ezt a fajta játékot űzni, bár meg kell hagyni, hogy a lovag hamar a dolgok közepébe vágott e téren. Akárhogy is, a lánynak a lelke legmélyén kezdett egy sötét felhő képződni, ami mindig akkor jelenik meg, amikor valamivel (vagy valakivel) kapcsolatban rossz előérzése támad. A felhő minden kétséget kizáróan növekszik és hordozza magában a vihar lehetőségét. Loren egy percre megrémült a benne kialakult érzéstől, de mivel nem tudta szavakba önteni okát, vagy mibenlétét úgy döntött biztos csak az ital és a problémák miatt van.
Úgy tűnik Nog örül a lelkes reakciónak, melyet az előbb produkált.*
-Azt hiszem minden lehetőséget meg kell ragadni az ismerkedésre. *mondja csak úgy kedvtelésből, mivel tartalma nem nagyon van, de igazából még mindig a kavargó érzéseivel van elfoglalva, így nem tudatos, hogy mit ékel a beszélgetésbe. Mivel Nog minden fajta színezés nélkül meghúzza söröskorsóját, újabb lehetőséget adva a fehér habnak, hogy befedje arcszőrzetét, Loren is úgy dönt, hogy nagyot kortyol poharából, hátha az feledteti vele kezdődő aggályait.
Nogusta elmondja a kirándulás lényegét és lehetőségeit, amire szerencsére már Loren is tud figyelni.*
-Már jót tenne némi harc. Szerintem az íjam lassan elfelejti hogy ki is használja. *nevet egyet szánalomról tanúskodó hanglejtéssel. Nem kéne ilyen előítéletekkel telinek lennie saját magával szemben, de ezen még ráér csiszolni.*
-Amúgy gyógyfüvek. Értem... *tart egy kis szünetet, mivel nem tudja, mit lehetne ehhez hozzátenni, majd nem telik bele sok idő, amikor hirtelen eszébe jut valami.* Tudod...lehet, hogy kezdetben elég szeszélyesen viselkedtem, de az igazat megvallva hálás vagyok amiért megpróbáltál segíteni, és hogy beszélgethetek olyas valakivel, mint te. *vallja meg háláját és szimpátiáját egyszerre a napjába viharzó lovagnak, aki kicsit jobb kedvre derítette és célt mutatott neki. Valószínűleg már az alkohol ’jótékony’ hatása az oka az érzelmi megnyilvánulásnak, bár ez egy jó kifogás is lehet... Most már csak a reakcióra kíváncsi a lány. Erre mit tud mondani egy kívülről kemény, büszke férfi?*

Fegyver: Thrillioni messzeszálló Páncél: Hibás sárkány pikkelyvért ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395| 03.06 18:30:57 | 399079 |

* És az ott lebegő gondolat nagyrészt helytálló. Helytálló, az Érkezők túlnyomó többségére. Aki nem akarja, hogy kiismerjék, az figyelni fog arra, hogy ne adjon esélyt erre. És az emberi természet hajlamos az ilyenre. Ahogyan arra is, hogy játszadozzék másokkal és groteszk módon kiélvezze, kihasználja azok csodálatát, kétségbeesettségét puszta értetlenkedő tehetetlenségét.
Nogusta semmitmondó szemei is erre a sötét kielégülésre keresték az igazolást a túlvilágról, a Pokolból vagy Thrillionból, az mindegy, csak jóváhagyás legyen.*
- Pazar* ad hangot visszafogott örömének, miközben igyekszik teljességgel megsemmisíteni a azt a lelkében lévő Vadat (nem Vadot!), aki most mintha Prédára lelt volna, úgy küzd a felszínre törésért.*
- Igen, hasonlóképpen vélekedem* bólint rá ujjaival már az asztal deszkáin dobolva a nagy erőlködésben.* És egy füst alatt megismerkedhet két szövetségesünkkel: a Démonholddal és a Fekete Unikornis Lovagrenddel - tagonként persze, de...* hagy föl végül is a túlzó részletezéssel egy jó megfontolás egyenes folyományaként.*
- Mit meséljek?* táncol vissza a sör menedékébe a verbális megnyilvánulás elől.
Direkt időhúzó szándékkal hosszan kortyol a barna sörnél jóval kesernyésebb ízű mohaszármazékból, melyet még Ötbányán, a törpök közt kedvelt meg. Ha létezik, még a megemelésnél is lassabban helyezi vissza a korsóját az asztalra, visszafojt egy böffentést s csak ezek után tesz olyasféle mozdulatokat, mintha megeredni látszana nyelve.*
- A legkiválóbb gyógyító, akivel valaha találkoztam, Aldan Honoka, a mi herbalistánk, és a Démonhold egyik füvésze Yanarra Nuro szervezték meg a nagy részét. A gyógyfűkészletek feltöltése címén mennénk a rengetegbe, de valójában a három klán tagjainak összeszokásáról volna szó. Így egy esetleges, következő orktámadás alkalmával, többszörös hatékonysággal tudnánk harcba bocsátkozni a zöldekkel* mondja el, amit lényegesnek tart. Ha Lorennek ennyi nem elég, még akkor is ott van a további kérdések lehetősége.*

Fegyver: Kalinda keze Páncél: Thrillioni vért
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Loren Marlon #297259| 03.05 13:17:57 | 398074 |

~Most vajon mitől ilyen elégedett? *csodálkozik rá a lovag testtartására. Egyre inkább erősödik a lányban az eddig is ott lebegő gondolat, hogy a férfi teljesen kiismerhetetlen. Sikerült elvesztenie a fonalat,hogy most egyáltalán miről beszélgetnek, vagy hogy hova fognak kilyukadni. Hogy összezavarodottságát leplezze arcizmát se rezdíti, csak tartja a szemkontaktust - amelyet Nog kezdeményezett - semmit mondó tekintettel. Egyenlőre ez marad az álcája, amíg meg nem tud valami konkrétat a furmányos témáról. Akárhogy is, ezek szerint a férfi azt a választ kapta, amit várt.
Elmerengő tekintetéből Loren mit sem tud levonni, így jobb híján csak vár, amíg a férfi újra visszakanyarodik a beszélgetéshez. Meg is tette egy újabb kérdés társaságában. Szemeit mélyen belefúrta a lányéba, mire az illető ’áldozatot’ végigjárta a hideg azt eredményezve, hogy ruhája alatt minden egyes szőrszála az égbe nyújtózkodott.*
-Igen, valóban ezt terveztem. *oldala majd kilyukad a kíváncsiságtót, de már csak azért sem mutatja ezt ki, épp ezért kimérten válaszolt, mintha ez egyértelmű lett volna eddig is. A férfi hirtelen feltett kérdései miatt kezdte magát úgy érezni, mint egy elejtett vad, ami nem szabadulhat ketrecéből, és hiába is próbálna futni elkapnák.
Amikor már Loren minden idegszála pattanásig feszül, végül lehull a lepel a rejtélyről. Egy megkönnyebbülő apró sóhaj és mosoly után végre szabadon fellélegezhet a rabul ejtett vad. A rács eltűnt, a vadász nem ölte meg...*
-Remélem lesz ekkora szerencsém. Jót tenne már egy kis kirándulás, és jó alkalom is lenne arra, hogy megismerkedjek a többi szellemlovaggal is. *a történtek utáni ijedtség eltűnése, végül hálás és lelkes énjét hozta elő. Azt azonban meg kell hagyni,hogy erre nem számított, bár nem is tudja igazán mit hitt.*
-Mesélj erről a kirándulásról! *kéri meg a lovagot mosolyogva. Ez után a megkönnyebbültség után még az eddiginél is többet húzza oldalra pirosas ajkait. Egyre inkább gondolja úgy, hogy Nog akármilyennek is mutatja magát, valójában jószívű és őszinte ember.
Még mielőtt a lovag megszólalhatna kihozzák az imént rendelt italokat. Loren megvárja, míg a pincér arrébb libben az asztaluktól, majd mindketten maguk elé igazítják választott italaikat. A lány felnéz és vár, hogy Nog most is mond-e valamit az első korty előtt.*

Fegyver: Thrillioni messzeszálló Páncél: Könnyített teljesvért
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395| 03.05 12:38:34 | 398057 |

* Elégedett nyugalommal dől hátra, mint aki jól végezte dolgát, vagy mondjuk éppen most kötötte meg élete üzletét egy balekkal. Ujjait tarkója mögött összefonva biztosít támlát fejének is. Biztosan a pia puszta gondolata miatt van - gondolhatná a vele szemben ülő, de rosszul tenné. Ennél sokkalta összetettebb a válasz: lehetősége nyílik játszadozni egy csöppet embertársával.*
- Ez jó hír* mondja sokat sejtetően, talán még a hangját is a levegőben hagyva annak a bizonyos "mertnek".
Lélektükreivel most elnéz a leányzó feje mellett, hagyja megüvegesedni a tekintetét, s ajkaival csibukoló mozdulatokat tesz - ha nincsen nála a pipája, sűrűn megesik ez utóbbi vele.*
- A napokban tervezed a Rendház meglátogatását, igaz?* emeli szemeit a másik arcára, majd belefúrja tekintetét az övébe. Hátborzongató, ahogy igyekszik szinte kicsikarni a hosszas szemkontaktust.
Lorenben határozottan a vallatás érzetét keltheti ez a hirtelen modorváltás. Pedig ha tudná, hogy milyen ajánlatot nyerhet, ha jól válaszol... biztosan pozitívabban tudná értékelni, mint amit Nogusta most leolvas a fizimiskájáról.*
- Hamarosan teszünk egy kisebb kirándulást a Kellemetlen Rengetegbe. Ha szerencséd van még csatlakozhatsz is* búvik ki a szög a zsákból.*

Fegyver: Kalinda keze Páncél: Thrillioni vért -----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Loren Marlon #297259| 03.05 12:14:11 | 398046 |

*Sajnálatos módon Loren nem tud az emberek gondolataiban olvasni, pedig egy ilyen kiismerhetetlen, már majdhogy nem szeszélyes férfinél nagy hasznára válna. Úgy tűnik valami kizökkenti Nogustát a lehangoló gondolataiból, ugyan is újra nagy érdeklődést mutat a folytatás iránt. Bár lehet, hogy Loren az elejétől fogva rosszul ítélte meg a dolgokat. A férfi kedves, őszinte mosolyát nem lehet úgy fogadni, mintha egy darab érzéketlen kődarab lenne a címzett, és ráadásként jön a cinkos kacsintás, ami aztán végképp felrakja az i-re a pontot. A lány egy teljes fogkivillanós mosollyal válaszol a játékosságra, melynek eredményeképpen úgy fest, mint egy kislány akit a felnőttek ugratnak.
Egy ilyen büszke és nagylelkű lovagnak nem lehet elutasítani az ajánlatát.
-Rendben, ez esetben köszönöm a kedvességed. Lehet egy ilyen férfinak nemet mondani? *a pincér már ott is teremt mellettük Nog intésére és várta a rendelést.* Igen ugyanazt kérem. *válaszol a kérdésre. Úgy tűnik Loren jól tette, hogy nem adta fel a beszélgetés kellemes folytatásának lehetőségét, mivel a férfi újabb kérdést int hozzá. Kezeit az asztalra keresztbefonva lerakja és olyan pózt vesz fel, hogy aki kívülről szemléli biztos azt gondolja magában, hogy a lány issza a férfi szavait. Talán így is van...*
-Hát igen íjász. *óvatoskodik Loren, mivel nem tudja, hogy hova akar ezzel kilyukadni Nogusta. Általában nem nehéz megállapítani egy beszélgetés menetét, de ebben az esetben a partner kiszámíthatatlan és ezzel igen csak nagy fejtörést okoz a szemben értetlenkedő lánynak.* Az erdőben bóklászással? *ismétli meg a következő mondatot is, és ezzel kezdi magát egy papagájnak érezni, így inkább elkezdi gondosan összeválogatott válaszát.* Szeretek az erdőben lenni. Amint alkalmas az idő egy kis bóklászáshoz, nem vagyok rest azt kihasználni. Miért kérdezed? *nem bírt ellenállni a csábításnak, hogy meg ne kérdezze az abszolút ide nem illő téma okát. Már csak az a kérdés, hogy Nogusta elárulja-e, vagy sem, de akárhogy is a férfi arckifejezését nem tudja mire vélni. Talán ezért nem ártott volna több időt tölteni mások társaságában, lehet hogy most nem ülne itt ilyen értetlenül, bár ki tudja...*

Fegyver: Thrillioni messzeszálló Páncél: Könnyített teljesvért
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395| 03.05 11:32:06 | 398027 |

* Kár volna azért a csinos buksiért... - vigasztalhatná Nogusta, ha ő is akkora gondolatolvasó volna, mint Loren, aki még a férfi lelke mélyén éppen csak ébredező gondolatpászmákat is azonnal megérzi.
Egyébiránt az idősebbik fél hangulata nem is visszaesik, inkább csak átalakul - érdeklődése az újabb korsó felé tendálódik.*
- Ahogy én is...* érkezik a felelet szinte azonnal, egy baráti mosoly kíséretében. A fakó szemek nyílt őszinteségről tanúskodva parázslanak.* Egy mohasere mindig* kacsint pajkosan, mintha csak azt mondaná: tudom mi a jó!*
- Szükséges vagy sem, így illik* vágja rá nemtörődöm büszkeséggel.* A Rend mindent biztosít számomra, amire szükségem lehet: ételt, italt, kvártélyt, fegyvert és páncélt. Valahol el kell költenem a megtakarításaimat* magyarázkodik azzal a titkolt szándékkal, hogy még egy kicsit fényezi a Szellemlovagokat (is).*
- Szóval nem vita téma még egyet iszunk* erősködik tovább, és válaszra sem várva inti a kiszolgálót magukhoz.*
- Egy mohasert, és...* mondja a pincérnek.*
- Ugyanazt?* fordul vissza Lorenhez, hogy aztán az ő válaszával kiegészülve fordulhasson vissza a pár másodpercen belül távozóhoz.*
- Szóval íjász, mi?* vezeti föl nagyszabású tervét.* Hogy állsz az erdőben bóklászással?* fondorlatoskodik nagy titokban szövögetve a hálót, mint egy nagy, szakállas pók...*

Fegyver: Kalinda keze Páncél: Thrillioni vért
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Loren Marlon #297259| 03.04 22:44:10 | 397873 |

*A lány gondolatban verte a fejét a falhoz, amikor meglátta Nogusta hangulatának rohamos visszaesését. El sem akarta hinni, hogy ami ellen annyira küzdött az most mint derült égből a villámcsapás mégis bekövetkezett. Hiába volt minden fáradtság és próbálkozás. Lassan ott tartott, hogy feladja... Aztán a lovag végül csak megszólalt némi hallgatás után és felajánlotta azt a bizonyos harmadik kört, amivel már Loren is szemezgetett.*
-Én szívesen elüldögélek még itt a társaságodban, elvégre nincs semmi dolgom jelenleg, de te biztos, hogy ráérsz erre? *kérdezi mivel ő is nagyon jól tudja, hogy egy szellemlovagnak vannak elkötelezettségei és nem akarná, ha a férfi miatta maradna el valamivel vagy valahonnan. Így belegondolva biztos, hogy nem vet magára valami túl jó fényt a ténnyel, mi szerint szívesen elfogyasztana egy harmadik pohárra való itókát is, de jelenleg nem ez foglalkoztatta a legjobban.* Semmi szükség rá, hogy te fizess, de köszönöm a nagylelkű ajánlatot. *próbál rámosolyogni Nogra, hátha kezdetnek ez is megteszi, hogy az illető jobb kedvre derüljön. Már csak azt nem tudja eldönteni, hogy vajon miatta fulladt kudarcba a jó hangulat, vagy a lovag jutott olyan gondolataihoz, amelyek lehangolták. Ha egy kicsit jobb ismerősök, vagy már barátok lennének biztos, hogy Loren nem tudná megállni, hogy rá ne kérdezzen az okra, de ebben az esetben csak találgathat ki vagy mi a bűnös.*

Fegyver: Thrillioni messzeszálló Páncél: Könnyített teljesvért ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395| 03.04 18:27:04 | 397646 |

* Így utólag belegondolva nem is igazán Lorentől kívánt bocsánatot kérni, pusztán eszköznek használta a megalázkodásnak vélt tettet, hogy elégtételt vegyen sértett egója nevében az érzelmi kitörésen. Mintha tiltanák...
Mindenesetre kellőképpen megakasztja a gondolatai folyását ez a kis affér, hogy újfent sejtelmes hallgatásba burkolóddzon. Kemény, vádló pillantásokat lövell az üresen álldogáló kriglijére, majd egy sértődött gyerkőc ábrázatát magára öltve biggyeszti le alsó ajkát tüntetőleg.*
- Nem tudok beszélni* feleli végül jó egy percnyi hallgatást követően.* Száraz a szám, mint a pormedri homok...* jut végül valami használhatóra.*
- Még egy kört?* ajánlkozik szinte bele sem gondolva, hogy mit is tesz.* Én fizetek!
*A harmadik korsó... bizony repül az idő, és még mennyi a tennivaló... - ez kezd nyomasztóan előködleni Nog koponyájának mélyéről, ami egyelőre névtelen nyugtalansággal, és konok dekoncentráltságot idéz elő benne - hogy a már szokásossá vált némaságot meg ne említsük.*

Fegyver: Kalinda keze Páncél: Thrillioni vért
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Loren Marlon #297259| 03.03 21:34:45 | 397142 |

*Lorent sem zavarja általában, ha nem kell beszélnie vagy hallgatnia valami unalmas frátert, így a csönd neki is jó cimborája. Ám amikor az ember talál egy érdekesebbnek bizonyuló társaságot, akkor azt érdemes megragadni és nem pedig hagyni elveszni a szavak sivatagában. Egész jó kezdetnek véli a lány az időnként elszórt családra vonatkozó megjegyzéseit Nognak. Talán csak véletlen az efféle asszociáció részéről, de minden esetre sokkal elérhetőbbnek tűnik tőle a magának való benyomását keltő lovag. Lorennek van egy olyan érzése, hogy a férfi is elmélázott egy kicsit, mint ahogy azt a lány is gyakran tette az elmúlt pár órában.
Nogusta olyan lelkesen mesél, hogy vétek lenne megzavarni olyan és hasonló értelmetlen közbeékelésekkel, mint `Hát igen` vagy `Szerintem is`. Ezek azok a válaszok amelyek egyedül arra jók, hogy mindegy mit alapon hallathassuk a hangunkat. Hát Loren egyáltalán nem ilyen. Most minek motyogjon valami értelmetlenséget közbe, amikor Nog olyan jól belelendült. Na aztán amikor a csoda gwuffra került a sor, a lány nem bírta ki nevetés nélkül. Jellemző, hogy ha valaki kijelenti, hogy nem szeret egy állatot, akkor csak az az egy kivétel, ami történetesen az illetőé. Reméli, hogy a lovag nem érti félre a nevetést, ugyan is az teljesen ártalmatlan és szívből jött.*
-Ugyan már...folytasd nyugodtan. *mosolyog akár egy elnéző anya a gyermekére * Akár hiszed, akár nem, egész érdekes a dolog ahogy így belelendültél. Szívesen hallgatom tovább, úgyhogy ne fogd vissza magad. *kuncog még mindig és várja, hogy vajon Nog újra neki veselkedik, vagy nem.*

Fegyver: Thrillioni messzeszálló Páncél: Könnyített teljesvért 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395| 03.03 19:26:46 | 396999 |

* Elterelő vagy sem, de az tény, hogy kiválóan meg lett oldva a helyzet. Annak ellenére is, hogy Vadnak esze ágában sem volt sértegetni senkit, meg aztán a beálló kínos csöndet sem ő unta volna meg előbb... Az ő elvei tökéletesen harmonizálnak a zajmentes meditációval: "Csak akkor szólj, ha mondandód jobb, mint a csend!"*
- Inkább csak a megszokás, meg az öröklődés... A családban egyetlenegy nagy lovas sem volt, tudtommal* enged betekintést egy újabb egérlyuknyi felületen a személyes szférájába, persze még nem a kínosan magánügyeibe, de mégis... a gesztus...*
- Szükséghelyzet... Ha öten üldöznek és Te már nem bírod szuflával, jobb ha elkötsz egy lovat... és kibővíted az eddigi csökönyös ismereteidet* emlékszik vissza a jó kis ötbányai kalandra, amikor egy gazdag kereskedő lányának udvarolt.*
- Nomeg, az utazás a városok között... az is kellemesebb hátassal, málhással* veti fel a másik nyomós okát a négy- és kétlábúak használatára tényszerűen.*
- Van ám!* közli kitörő örömmel.* Pallos az én legeslegjobb társam... No már persze a jó Fafner után, de közvetlenül!* látszik az arcán, hogy komoly érzelmi erupcióra lehet számítani.*
- Gyönyörű állat: magas, izmos, és kezes a gazdájához, mint a bárány. Nyugodt még a harc hevében is, és úgy tapossa a zöldeket, mint egy obszidiánelefánt! És a szőre! Szénfekete! Csak úgy csillog a napfényben...* és folytatná, ha a szusz nem fogyna ki belőle.*
- Öhm... Elnézést...

Fegyver: Kalinda keze Páncél: Thrillioni vért 

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Loren Marlon #297259| 03.03 17:36:29 | 396896 |

*Az elterelő hadművelet sikerült. A hangulat nem szenvedett túl nagy sérülést a kis bukkanó ellenére sem. Loren meg is lepődött saját magán, hogy képes volt viszonylag elviselhető témát találni, pedig nem sokon múlt, hogy a lila köd a fülén folyjék ki. Most már nem is értette mi a fészkes fenéért húzta föl magát ennyire. Nog időközben válaszolt sebtiben feltett kérdésére , ezért jobbnak látta a beszélgetésre fókuszálni.*
-Érdekes, hogy egyik se nyerte el a tetszésed. Az ember lánya pedig azt hinné, hogy a lovagok -már csak a nevükből kiindulva is- szeretnek minimum lovagolni. *osztja meg magában kialakított képét a lovagok helyváltoztatási szokásairól.*
-Szükséghelyzet..? *motyogja kérdőn, mivel úgy sejti, hogy a férfi ezzel nem az esetleges lovagi elvárásra célzott. Azonban nem akart konkrétan rákérdezni, hátha az sem sülne el túl jól... Ezzel a megoldással Nogustára bízza a döntést, hogy figyelembe óhajtja-e venni a tűnődést, vagy nem. Újdonsült ismerőse úgy tűnik igen csak belejött a mesélésbe, ugyanis láthatóan tetszik neki, hogy kifejtheti a véleményét, és megdöbbentheti a hallgatóságnak nem utolsó Lorent, ugyanis amikor végül a gwuffot választja, a lány igencsak rácsodálkozik.*
-Szóval gwuff, mert az van. *összegzi inkább magának, mint sem a lovagnak.* Én őszintén szólva nagyon szeretek lovagolni. Amikor kisebb koromban megtanultam (persze apám szigorú ellenőrzése alatt), csak akkor éreztem magam szabadnak, és csak arra az időre amíg lóháton voltam, mivel olyankor megszabadultam az otthoni gondoktól. *magyarázza meg szeretetét egyszerűen, de annál nyomósabb indokokkal. Majd ránéz az előtte ülő férfira, ránt egyet a vállán és rámosolyog jelezve, hogy ez a helyzet és többet nem nagyon tud erről mondani. Elhallgatott és várta, hátha Nog előhozakodik valamivel.*

Fegyver: Thrillioni messzeszálló Páncél: Könnyített teljesvért ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395| 03.03 16:44:59 | 396856 |

* Mi tagadás, annak ellenére, hogy Nognak a beszéd nem mondhatni, hogy az erőssége, könnyedén eltársalognak - éppen a gwuffoglásról, ami olybá tűnik közös pont életükben.*
- Én pedig nem preferálom egyiket sem, a lábam megbízhatóbb...* adja hozzá a maga véleményét a hátas-ügyről. Csak a legszükségesebb helyzetekben ül gwuffra, lóra - neki egyre megy, mindkettőt ugyanúgy elviseli -, így például városok közti utazások, csaták alkalmával. Magyarán, amikor tényleg muszáj.
A ritmusra nem igazán figyel föl, tudtával ezt így mondják, más terminus technicus-t meg nem igazán ismer rá, annyira pedig nem is foglalkoztatja, hogy utána járjon.*
- A magam részéről egyszerű szükséghelyzet kényszerített rá a tanulásra* kontráz a kedvtelős érvelésre.* És lovagként végül is duplán kifizetődött...* büszkélkedik, de hogy szerencséjével, vagy inkább azzal, hogy lovag, nem lehet eldönteni, hacsak nem gondolatolvasó az Érkező.*
- Ha mindenképpen választanom kell, akkor gwuff* igyekszik tőle telhetően megdöbbentőre fazonírozni a válasz körítését, talán még egy nyeletnyit színpadias is.* Mert gwuffom az van* magyarázza meg nem sokkal utána.
Fürkésző tekintetét nem kerülik el a pohárra vetet pillantások, ám egyelőre nem kezdeményezi a következő rundot.*
~ Nem baj, ha az emberről nem tudják meg első alkalommal, hogy gyakorló iszákos...

Fegyver: Kalinda keze Páncél: Thrillioni vért -----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Loren Marlon #297259| 03.01 18:47:43 | 395608 |

*Úgy tűnik az íjászokkal kapcsolatos véleménye tényleg érdekli Nogot, ugyanis elég erőteljes koncentrálásról tesz tanúbizottságot arckifejezésével. Épp ezért élvezet volt a lány számára lekötni a hallgatóság figyelmét.
A lovag végig az arcát nézte miközben serényen próbált lehiggadni forrófejűségéből fakadó dühéből. Nem tudhatta vajon a következő kirohanást várja-e a férfi, vagy csak szórakoztatja a látvány, de ebbe inkább nem gondolt bele, elvégre pont hogy csillapodni próbált. Végül sikeresen lehűtötte a fejében felforrósodó gőzt és egy egészen más dologra tudta terelni gondolatait. Még szerencse, hogy ha valamit, beszélni azt tud. Úgy tűnik a témaváltás kölcsönösen jó ötletnek bizonyult. Elvégre nem kellene ilyen korán összeveszni frissiben szerzett ismerősével. A gwuffokkal való harc -amit más lovaglásnak nevezne- szerencsére újra egy mindkettőjük által végigszenvedett dolog volt, így Lorennek se kellett több, rögtön fűzte tovább a szót.*
-Nos én teljes mértékig a lovaglás pártján állok. Sokkal jobban szeretem és hamarabb rá is éreztem a ’ritmusára’. *emeli ki az utolsó szót, kihangsúlyozva, hogy ezt bizony ellopta.* Inkább időelütésként és öntesztelésként vágtam bele a gwuff dologba. Bár azt meg kell hagyni, hogy elég jókat nevettem a saját ügyetlenkedéseimen. *kuncog alig hallhatóan a feltörekvő képeken, amiket maga előtt lát még azokból a napokból. Nem akart teljesen félkegyelműnek látszani, hogy magában mosolyog, ezért ezt inkább későbbre halasztotta.*
-Te hogy állsz ezzel? Ló vagy gwuff? *bár feltételezte a válasz hasonló lesz, mint a sajátja, azért megkérdezte biztos ami biztos alapon. Lassan kezdte zavarni pohara üres mivolta és azon tanakodott, hogy vajon mennyire tűnik alkohol szerető illetőnek, ha megemlíti a következő (harmadik) kör lehetőségét.*

Fegyver: Thrillioni messzeszálló Páncél: Könnyített teljesvért
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395| 03.01 18:20:19 | 395583 |

* Élvezetekben tobzódva hallgatja az érvelést: ez a neki való! Egy csipet harcászat, egy löket stratégia és persze egy "szaktekintély" alátámasztásnak.*
- Nem fogom* kap a tanácson, és jól az eszébe vési, amit hallott. Nem mintha olyan sok újat megértett volna, hiszen a harcosok közötti rivalizálásról ő maga is eleget tudna mesélni, a manővereket illetően nem sokat beszéltek, és íjat is fogott már a kezében (sőt vadászott is, még hamvas ifjúkorában).
A bocsánatkérésről alkotott sajátos látásmódja ránézésre nem arat túl nagy sikert.*
~ Pech* rándít vállán egy láthatatlant, majd míg a nő nagy nehezen visszanyeri az önuralmát, azt játssza, hogy elkezdi számlálgatni az ingerültségtől meg-megfeszülő mimikai izmokat. Ezt is csak Honoka egyik anatómiás könyvéből tanulhatta...
Loren kezdeti mosolygását gyakorlatilag a félreértések természetéhez illően csupán egy B kategóriás sértésnek veszi, és annak is tulajdonítja egészen addig, míg ivócimborája hatalmas empátiáról téve tanúbizonyságot egyszerűen témát vált, ahelyett, hogy tovább vájkálna az egyetlen dologban, ami valaha is igazi, lélekölő, húsrothasztó bűntudattal töltötte el a Pegazussarjat.*
- Föltételezed, és jól teszed!* bök a leányzó felé jobb mutatóujjával
Bár a lovaglás is megteszi, de igen... Előny, az biztos* ráncolja homlokát elgondolkodva. Látszik, hogy azért annyira nem biztos a dolgában.*
- Igen én is emlékszem, hogy a nyereg hogy feltörte az ülepemet* osztja meg ő is a véres részleteket.* Persze már akkor, amikor meg tudtam ülni a nyeregben... Mire fölfogtam, hogy mi az a bizonyos "ritmus"* kacag föl régi magamagán.*

Fegyver: Kalinda keze Páncél: Thrillioni vért Másik kézben: Vérszínű tekercs -----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Loren Marlon #297259| 02.28 17:19:21 | 394825 |

*Mivel Loren egyértelműnek veszi, hogy ennyi társalgás alapján cseppet sem ismeri még Nogot nem is akarja beskatulyázni a férfit vidám, azonban szeszélyes személyiségnek. Ráadásul ha valaki, ő aztán nem strapálja magát mások felvidításán. Éppen elég neki a saját kedélyállapotát kordában tartani, nemhogy még másét is, így puszta szerencsének és kezdeti ismerkedésből fakadó újdonságnak tekinti a lovag kedélyes hangulatát.*
- Nos igen ami a csapatokat illeti...magamból kiindulva csak azt tudom erre mondani, hogy jobb egy íjásznak egyedül. Semmi nyomás, semmi rejtett versengés csak a tiszta önkontroll és bizonyítási vágy a magunk számára. Persze egyáltalán nem hátrány megtanulni csapatban harcolni és megtűrni mást is magunk körül, de szerintem egy íjásznak nem ilyen az alap természete, illetve környezete. De ne felejtsd el, hogy ez csak az én nézőpontom. *illeszti be zárásként, mivel hogy nem beszélhet más íjászok nevében, így kihangsúlyozza véleménye megdönthetőségét és egyediségét.
A lány egy percre roppant mód ideges lesz a feltételezésre, hogy megalázkodna. Ezt biztosan a férfi is észrevette mély sóhajtásából és szemhéjai pillanatnyi összezárásából. Miután vett még egy mély lélegzetet újból megnyugodott és inkább már magát hibáztatta.*
~Kellett nekem rákérdeznem...*miután Nog nem tartja szemeik ’párbaját’, Loren arra a következtetésre jut, hogy talán bánja a korábbi kirohanását, így inkább nem feszegeti tovább a dolgot még fejének elrejtett, csöndes zugában sem.
Miután a lány elmondta az oda nem illő történetet, kis híján nevetésben tört ki a férfi értetlen arca láttán. Őszintén még ő maga sem tudta honnan jött az elhatározás, mi szerint elmeséli, így teljesen megértette Nog reakcióját. Mindennek ellenében úgy tűnik megihlette a lovagot, hogy ő is áruljon el valami hasonlót magáról. Loren egy együtt érző mosollyal rendezte le az újabb közös pontot múltjukban. Nem akart fájó emlékeibe visszasüllyedni, így inkább nem folytatta ezt a gondolatmenetet. Már így is érezni lehetett a megváltozott légkör nyomását.*
-Feltételezem, ha egyszer az általad is családnak vallott klán tagja lehetek, nem hátrány, hogy megtanultam gwuffon lovagolni. Teljesen egyedül álltam neki a nem kis feladatnak bizonyuló kihívásnak. Gondolom nem is kell mondanom akkoriban hány zúzódást szereztem és lila folt miatt jajgattam. *nevet fel elmélázó tekintettel. Múltjának azon történetei, amelyben nem szerepelt iszákos apja egész kellemesek is lehettek.*

Fegyver: Thrillioni messzeszálló Páncél: Könnyített teljesvért 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395| 02.28 15:58:04 | 394752 |

* Nem csoda, hogy a nőszemélyt nem zavarja, hogy asztaltársa emberi mennyiségűt mosolyog, s minden bizonnyal így volna ezzel Nog legtöbb ismerőse is, hogyha látná ezt, ám a lovagot inkább a fals kép kérdése aggasztja: ha egy ember ilyen jókedélyűnek ismeri meg, utána folyton a fölvidításával fog bíbelődni, és ezzel Nog agyára menni, holott ez a férfi alap- és természetes állapota, amiről se nem tehet, és amin nem is akar túlzottan változtatni. Kérdéses nem tűnik-e ez első ránézésre valami kifordított struccpolitikának, vagy öntelt egoizmusnak, ellenben Nog alapjáraton cinikus, fekete és tragikomikus humorra hajló és talán egy csöppet besavanyodott, koravén egyén - s ilyentén tökéletesen illik is karakteréhez a ritka és még ritkábban átélt mosoly.
Az viszont mégiscsak valódi örömmel tölti el, hogy elmélete elnyerte rangját a bizonyított tények között, már ami Lorent illeti... Igaz másoknak még nem hozakodott elő ezzel, valószínűleg azért, mert a legtöbb általa ismert íjász éppen, hogy nem támasztotta alá pontjait - már ránézésre sem.*
- Mindennek azonban bőven ellentmond az íjászok csapatokban való bevetése, ami valljuk be, nem egy furcsa dolog. Gondoljunk csak a távolrévi holdfaíjászokra!* vet ravasz gáncsot veszélyesen gyorsan beteljesült vágyának, már csak azért is, mert nem érzi, hogy megdolgozott volna a sikerért. Ezért hagyja hát föltámadni magában a Szabadegyetemi Fegyverforgató tanárt, abból is a stratéga-taktikus közötti átmenetet.*
- Ééén aztán nem aggódom, egy percig sem, efelől bizonyos lehetsz... Csak figyelmeztettelek. Tudod, a jótanácsok* vált félig magyarázkodó (és nem magyarázó!), talán egy fikarcnyit mentegetőző intonációval. Ha valaki, hát ő az, aki nem akarja megváltani mások életét. Miért is próbálkozna ilyesmivel, mikor még a magáéval sem boldogul túl jól.
Persze ehhez hozzá kell tenni, hogy nem is próbálkozik olyan hevesen a jó lovag...*
- Semmi szükség erre a megalázkodásra* veszi elejét a nagy mentegetőzésnek sietve a kovács. Igazság szerint maga sem érti a hirtelen indulatot, ami a kérdés nyomán úrrá lett rajta, de az iránta érdeklődő kérdés puszta hibákra rávilágító jellege kihozta belőle a rosszabbik énjét.
Nagyokat hallgatva vágja el a téma folytatását, s mint a probléma kiváltója, egyfajta bűntudattal küzdve néz jobbra-balra, Loren arca illetőleg szeme helyett.
Ekkortájt érkezik a nagy konfesszió a hölgytől, amit annak ellenére, hogy Nog tökéletesen megért, s mi több: átérez, nem igazán tud ennek ellenére sem hová tenni.*
~ Mivel váltottam ki ezt?* csodálkozik, mint a gyermek, aki rátenyerelt valami csokoládéadagoló gépezet rejtett aktiváló gombjára.
Ami az igazat illeti se köpni, se nyelni nem tud a vallomás hallatán, mivelhogy egyetlen értelmes (és emellett mégis használható) gondolata saját édesapja.*
- Hasonlóan érzem én is... Annak idején az atyámat hagytam hátra Ötbányán, s míg én itt Sziklaöbölben építgettem lovagi pályámat, ő az ottani ütközetekben vett részt. Azóta nem hallottam felőle* járul ő is hozzá a kellőképpen kellemetlen, skrupulus-októl bűzhödt társalgási légkör megteremtéséhez.*

Fegyver: Onca rövidkardja Páncél: Thrillioni vért 

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Loren Marlon #297259| 02.27 17:32:54 | 394088 |

*Ami a mosolygást illeti a lány kifejezetten örül neki ha Nog produkál egyet, mivel így legalább igazolódik a feltevés miszerint jót beszélgetnek. Bár Lorennek is feltűnt az előbb említett érzelemkifejező mozdulat gyakori megjelenése, ám nem látja okát annak, hogy ez zavarja. A férfi megerősítő és helyeslő szavain már-már újra az ellenkező irányba húzódott szája szeglete, de végül sikerült ezt egy féloldalas, halvány mosollyá szelídítenie.*
~Hagyjam már abba...ez kezd berögződéssé válni. *szidja magát az állandó érzelmeskedő mozdulatai miatt. Mialatt a lovag kérdését hallgatja Loren egyik őzbarna tincse úgy döntött, hogy kitör társai köréből és a lány fél szeme elől eltakarja a kilátást. Ám a szökevény hamar visszakerült a helyére egy hátrasimító mozdulattal. A lány a biztonság kedvéért megrázta hátán nyugvó hajzuhatagát, mely már bőven leért a derekáig. Figyelmét ezután a válaszra összpontosította.*
-Erre azt mondom, hogy szerintem a feltételezésedben hatalmas igazság lapul. Az íjászkodás magányos cselekvés. Elég a fegyver használója, a nyilak és maga az íj. Nincs szükség másra, így az illető íjász megszokja a magányt, sőt nem sok idő kell hozzá, hogy meg is szeresse. Részemről csak akkor kedvelem a társaságot, ha az szűk körű és olyan lebilincselő, mint a mostani. *most már nem bírja megállni egy pimasz mosoly nélkül, elvégre túlzott őszintesége csakhogy nem hízelgésnek hatott, bár ezt nem kifejezetten akarta így alakítani. Csak annyit remélhetett, hogy Nog érti mit akar mondani. Egyébként nem szokta bánni, ha kimondja amit gondol, így ezt nem most fogja elkezdeni.*
-Egyszer hallgattam az ösztönömre meggondolás nélkül és abból jó nagy bajom származott, így ne aggódj...megtanultam a leckét. Azóta sokat fejlődött az akaraterőm, ahogy te mondtad. *nyugtatta meg a lovagot, hogy ne feltételezze a meggondolatlan ösztönlényt a lány személyében. Ahhoz képest, hogy Loren azt hitte a kérdéséből nem származhat baja Nog elég paprikásan és keményen válaszolt. Lehet, hogy véletlenül olyan dologba ütötte az orrát, ami a férfit érzékenyen érinti.*
~Hát ezt jól megcsináltam...*állapítja meg a lány. Úgy döntött szemeit inkább üres poharára tapasztja, mivel már bánta, hogy egyáltalán rákérdezett a témára. Végül Nog próbált kicsit kedvesebb hangon is hozzászólni a kérdéshez, de Lorennek ez még mindig nem volt elég meggyőző ahhoz, hogy újra a férfi szemébe nézzen. Rájött azonban, hogy ha továbbra sem lép túl ezen a kis incidensen, akkor beáll a néma csönd és akkor fuccs a jó hangulatnak, amit már másodszorra tornáztak fel ilyenre.*
-Sajnálom, valószínűleg nem sok közöm van hozzá. *teszi hozzá megállapítás gyanánt és reméli ezzel a dolog el van intézve.*
~Jobb lesz témát váltani. *határozza el és gyorsan cselekszik is.*
-Minden nap lelkiismeret-furdalás gyötör édesanyám miatt. *talán nem untatja majd a férfit nagyon az életéből kiragadott történet.* Ő próbált rávenni a maradásra, én pedig próbáltam rávenni, hogy jöjjön velem, de azt mondta neki nem való a kaland és inkább marad egy részeges ember felesége. Sose fogom ezt megérteni, bár anyám elég jámbor fajta. Olyan, aki beletörődik a sorsába és megelégszik azzal, ami jut neki. Ezt nem örököltem...*teszi hozzá egy kis vidám hümmögéssel. Most már ránézett Nogra és próbált rájönni vajon érdekelte-e egyáltalán amit hallott.*

Fegyver: Thrillioni messzeszálló Páncél: Horpadt, használt mellvért Másik kézben: Egyszerű zöld tekercs 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395| 02.27 16:42:53 | 394044 |

* A kis szarkazmussal átitatott kommentárra egyből fölényes mosolyra vált szája. Most, hogy belegondol, szokatlanul sokat mosolyog, közvetlenkedik és fesztelenül teszi mindezt.*
~ Ez furcsa...* nyugtalankodik, mert le se tagadhatná, hogy sarkosan fogalmazva, de ódzkodik az ilyen viselkedéstől, hogyha nem régi, vagy legalábbis klánbéli ismerősről van szó.*
- Dicséretes. Annál jobb nincsen, ha egy ember jobb akar lenni. Fejlődés, és örökös célkitűzés* folytatja a bölcselő vonulatot egyre jobban felvéve a szerepét.*
~ Sebaj, legalább látja, hogy mi mindenhez értek* iparkodik igazolni magát cinikusan.*
- Ahhaam* feleli első hallásra, majd magában megismétli még egy párszor.* Hagyományosabb... Hát igen. Tudod, azt mondják, az íjászok maguknak valóak, és egyfajta teret képeznek maguk körül a viselkedésükkel, a megjelenésükkel, mert irtóznak a tömegtől. Erre mit mondasz?* osztja meg spontán az egyik kedvelt hipotézisét Lorennel, hátha az tézissé emeli állítását.*
- Az ösztöneidre?* kérdez vissza helytelenítően.* Csak túlzásba ne ess velük - különben elmehetsz fél-orknak, vagy börtöntölteléknek, vagy az apád reinkarnációjának. Merthogy mindegyik fölé az akaraterő emel minket* fűz hozzá elgondolkodtatónak szánt monológot, már csak azért is, mert meggyőződése, hogy az ösztönökre igazán, csak súlyos, és hirtelen vészhelyzetben van szükségünk.
A lélektükör kérdésre csak nagyokat hallgat, hiszen ha két laikus összedugja a fejét, abból csak badarságok születnek. Meg aztán a "szerencsés" jelzőt is elég ironikusnak érzi ebben a környezetben, és ez hirtelenjében teljesen leköti figyelmét.*
- Nem vagyok mizantróp, ha erre vagy kíváncsi* csapja le a kifejtendőnek szánt kérdést gyorsan, egy meglehetősen velős, és jellemzően lényegre törő felelettel, amit csak később kezd kínosnak érezni.*
- Egyszerűen csak kerülöm a nagy társaságokat és a sok ismeretlent* szól ellágyuló hangon. Ez a hozzáállása a tehetetlenséghez való viszonyulásából fakad: amit nem tud egyből megoldani és időt sem kap rá, azt általában erőszakkal oldja meg.*

Fegyver: Tylo nyakvágója Páncél: Thrillioni vért 

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Loren Marlon #297259| 02.26 15:46:12 | 393214 |

*Nogot teljesen lekötötte a történet, amivel Loren úgy érezte végre normálisan mondott el valamit magáról. Becsapósan könnyű egy ilyen jó hallgatóságnak mesélni, ám mint mindig, a lányt most is figyelmezteti a belső hang, hogy ráér csak akkor többet mondani, ha már jobban megismerte a férfi rejtélyes és különös énjét. Most először mondták az apjára, hogy mostoha..ha belegondol, hogy ez mennyire igaz, szinte könnyek szöknek a szemébe, de a sok éves kiképzés alatt, amit otthon töltött szerencsére kifejlesztette a könnyek visszafojtását, így azok most sem nyerhettek utat maguknak.*
-Szélsőséges...az nem kifejezés. *ékeli be megjegyzését szarkasztikus hangvétellel.*
-Nos a célzás napról napra jobban megy, de nem én szeretnék az lenni aki megítéli, hogy mennyire. Próbálom a legjobbat kihozni magamból. *Loren sose volt kérkedő, vagy elbizakodott, így most is inkább a tartózkodást választotta az egyértelműség helyett.* Az íjat részesítem előnyben. Egyszerűen azt tartom hagyományosabbnak és jobban a szívemhez is nőtt. *felel egyszerűen a kérdésre, aztán amíg újdonsült ismerőse folytatta a társalgást igyekezte kivégezni italát, ám olybá tűnik ez nem oldható meg egy korttyal. *
-Hidd el az okos döntést sokszor nehezítették meg a számomra, így jóformán az ösztöneimre hagyatkoztam. *jegyzi meg, mint egy megnyugtatásul, hogy ismeri döntései következményeit. Érdeklődve hallgatja Nogusta véleményét ` a szem a lélek tükre` elméletről. Végül is úgy hangzik a lány számára, hogy bár a férfinek vannak fenntartásai, azért nem zárkózik el teljesen. Loren nem tudta, hogy vajon mennyire érdekelheti a lovagot ez a téma, így néhány lélegzetvételnyi ideig azon tanakodott, hogy folytassa-e a témát, vagy ne. Végül arra jutott, hogy ezzel így teljesen meg tud békülni és egyet érteni egy bizonyos szintig.*
-Ami az embereket illeti, eléggé elzárkózott volt az életem, így nekem nem adódott lehetőség arra, hogy különböző egyéniségű embereket ismerjek meg, de akikkel eddig találkoztam, azoknál bevált az első benyomásból levont véleményem. Talán csak szerencsém volt. *jegyzi meg, hogy nem kőbe vésett igazságra gondol. Elérkezettnek látta az alkalmat kiüríteni poharát, így megragadta a vörös italt kordában tartó kerek tárgyat, és teljesen kivégezte tartalmát.*
-Azért nem vagy túl nagy mestere az embereknek, mert nem is akartál az lenni, vagy csak így alakult? *enged utat kíváncsiságának, elvégre már elég jól elbeszélgetnek ahhoz, hogy ilyen dolgokat kérdezzen...legalábbis ezt remélte. Tudni szeretné mit rejt a férfi által oly precízen kialakított álarc, bár magából kiindulva Loren is tudja, hogy ehhez ennyi idő nem elég. Feltételezi, hogy Nog ezen sem fog felháborodni, hisz eddig nem ilyennek tűnt, így nem kezdett el feleslegesen aggódni. Ismét hátradőlt székében és fenntartva a szemkontaktust kényelmesebb pozícióba helyezkedett ültében.*

Fegyver: Thrillioni messzeszálló Páncél: Horpadt, használt mellvért ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395| 02.26 14:45:41 | 393168

* Érdeklődve billenti oldalra a fejét a harcos-téma hallgatása közben. Érdeklődését olyannyira leköti a dolog, hogy majdnem leesik álla, amit csak az előz meg, hogy a nagy figyelemfokozás közben beszívja alsó ajkát, és állát ismét kitámasztja bal kezével.*
- Roppant szélsőséges mostohád lehetett* állapítja meg szakállával játszadozó kisujjal.* Pláne, hogy kardforgató volt...* mondja tapasztalatból, hiszen maga is egy közülük. Minden harcosnak külön stílusa van, de legnagyobb szabadságot a pengék adnak az egyéniségnek.*
- Akkor, ha jól értem a célzás jól megy* vezeti be a következő kérdést.* Mit preferálsz az íjat, vagy a számszeríjat?* a dobófegyvereket nem föltételezi Lorenről, minthogy nem lát az övén tőröket, szekercéket. Persze, ez nem kizáró ok, hiszen ezek az alkalmatosságok az ingujjban éppúgy elrejthetőek, mint a csizmában, vagy akár a hátra omló hajban is.*
- Mindenesetre bátor döntést hoztál annak idején. Bátrat, de nem föltétlenül okosat* teszi hozzá sejtelmes hangon, megszakítva egy-két pillanatra a szemkontaktust.*
- Nem is tudom... A szemből legföljebb a jellemet látom, bár egyeseknél - állítólag nálam - ez sem jön be* jelenti ki fenntartásait a dologgal kapcsolatban.* Viszont azt meg kell említenem, hogy soha nem voltam túl nagy mestere az embereknek...* jelzi, hogy azért ő sem tévedhetetlen, annak ellenére sem, hogy sokat tapasztalt és valószínűleg több ütközetben vett részt, mint a teremben összegyűltek többsége.*

Fegyver: Tylo nyakvágója Páncél: Thrillioni vért 

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Loren Marlon #297259| 02.26 12:08:02 | 393073 |

*Valószínűleg Nognak igaza van, nem találkozott elég zsoldossal ahhoz, hogy eldönthesse milyenek is valójában. Igazából ez az érdekes férfi itt előtte az első, akivel jobban összeismerkedett, de hát ezt nem lehet csodálni... Akikkel eddig találkozott mindnek felcsillant gonosz szeme és rögtön tulajdonukba akarták kényszeríteni. Nem csoda hát, ha régi emlékei által megedződött belsője megrezdült a zsoldos kérdéstől, de Nogusta nem tűnik olyannak, mint az eddig tapasztalt férfiak, így hamar el is múlik a fenntartás. Mivel Loren bort szürcsölgetett, neki nem tűnt fel az idő múlásával változó lé állapota, bár meg kell hagyni a lassan teljesen kiüresedő második pohár mámor kezdi kifejteni hatását. Még szerencse, hogy a lány tudja magát tartani a részegséget illetően, így a lovagnak sem tűnhet fel a testében tomboló forróság. Mint akik eddig nem nagyon jártak távol az otthonuktól, Loren sem sokat tudott a háborúról. Nem nyílt még alkalma megismerni az igazi kihívást, de majd egyszer... Sejtette, hogy Nog érdeklődését felkelti majd a hagyományokra tett megjegyzése, így amikor céloz is a hiányosságra Loren úgy dönt, hogy megosztja a lelkes hallgatósággal az apróbb részleteket, elvégre ez a legkevesebb azok után, hogy eddig -eléggé elítélendő módon- nem sokat mesélt kirohanás nélkül önmagáról.*
-Ami azt illeti, nálunk az a hagyomány, hogy az első szülött fiú az apja nyomdokaiba lépve harcos kell, hogy legyen. A problémát az okozta, hogy nekem nincs testvérem egyáltalán, így nem volt, aki folytassa a férfi ágon öröklődő hagyatékot. *az eddig távolba révedő szemeit most Nogra irányította. A férfi figyelt, így arra jutott, hogy tényleg célzás volt a korábbi megjegyzése. Egy mélyebb levegő áramlat után, ami a tüdejében folyt végig folytatta a történetet.* A nevelőapám gyakran kesergett emiatt, és általában oda lyukadt ki, hogy ezért az édesanyám a felelős, amiért sűrűn meg is verte. Hogy megvédjem a jajgató asszonyt, aki felnevelt: kijelentettem, hogy majd én leszek harcos. Persze az apámnak nevezett szörnyeteg csak kinevetett, de azért minden nap ki kellett mennem vele gyakorolni a fegyverforgatást. Amikor rájött, hogy a kard forgatása nem megy olyan jól, mint szeretné feladta a tanítást mondván, hogy sejtette, hogy ez lesz. Akkor én íjat ragadtam, hogy megmutassam: nem vagyok gyenge és haszontalan. Végül sikerült egész jól beletanulnom, bár ezt az ’apám’ sose tudta meg. *fejezte be a történetet, mivel gondolta Nog rájön, hogy eljött otthonról és így a dolog az apjával ennyiben maradt.*
-Hogy miből? *kérdez vissza időnyerés céljából és hogy összeszedi gondolatait.* Nem is tudom...ez olyan megérzés. Az emberek arcán általában ott tükröződik a múltjuk jelentős része, így amikor volt alkalmam jobban szemügyre venni téged, erre a megállapításra jutottam. Nézz csak bele bárkinek a szemébe *mutat körbe fejével Loren a körülöttük ülőkre utalva* nem látsz valami megmagyarázhatatlan kifejezést benne? *ezzel elmélkedését be is fejezte remélve, hogy Nog érti mire akar kilyukadni. Mélyen a férfi szemébe néz és várja az elméletét ledegradáló, vagy megértő választ.*

Fegyver: Thrillioni messzeszálló Páncél: Horpadt, használt mellvért 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395| 02.25 22:10:20 | 392795 |

* Grandiózus, önalázó beszédével tökéletesen elérte, amit tudat alatt akart: lehengerelte a hallgatóságát - legalábbis az érintetlen pohár erről árulkodik, csakúgy, mint az elgondolkodó tekintet. Nogusta meglehetős elégedettséggel veti hátát ismét a támlának. Arca ugyan nem tükrözi a belső - és igazából szintén nem tudatos - érzést, de testbeszéde nem erről árulkodik. Hiába, ezzel nem lehet mit tenni.*
- Pedig sokkal egyszerűbb hidd el, én már csak tudom* nyilatkozik hadarva, mert bizony a hosszú előadástól rendesen kiszárad a szája. Hosszúakat kortyol a löttyből, majd fintorogva nyeli le az utolsó cseppeket is.*
- Meglangyosodott egy pindurit* jelenti ki valódi idősember fatalista beletörődő derűjével, afféle komikus célzattal arra, hogy lám-lám, milyen gyorsan telik az idő, jó társaságban főleg.*
- Nnnem kifejezetten! Tudod, a háború sohasem változik* osztogatja hatalmas filozófiai értékű bölcseleteit, mintha ahhoz jobban értene.*
- Az előző beszámolóban nem volt szó hagyományokról* jegyzi meg a célzásértékű pontot, hangjával ezzel szemben mégis úgy játszva, hogy az elsőre ne tűnjön annak, mint ami.
Ismét a sörével kezd szemezgetni. Akármennyire is elment a kedve a lassan ihatatlan hőmérsékletűvé váló nedűtől, végülis nagy fintorok, lelki vívósások és egyéb tortúrák közepette ráveszi magát, hogy bevégezze, amit elkezdett.
Az arány nem rossz, alig két sör egy tartalmas beszélgetés alatt. Egyelőre nem rendel többet, bevárj asztaltársát, mert elég rossz lenne az esztétikája a Szellemlovagoknak, ha Vad rövid idő alatt KO-ra inná magát. A korsó pedig úgysem átlátszó...*
- Lehet...* ízlelgeti a szót, fönnhagyva a hangsúlyt, hogy aztán újra a kritikus pontról ránthassa vissza magához a szót.* Igen? És miből sejtetted?* kérdez vissza egész furcsán, az előző mondatra. A mosoly viszonzását egyelőre mellőzi, talán a komolynak szánt kérdés, talán a játék miatt.*

Fegyver: Tylo nyakvágója Páncél: Thrillioni vért 

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Loren Marlon #297259| 02.24 19:06:32 | 391971 |

*Kis híján a lány elnevette magát ahogy Nog vigasztalni, vagy talán bátorítani próbálja a barát ügyben. Nem hatott valami természetesnek az ő szájából, mintha egy pap azt mondta volna: `ne sajnáld, hogy bűnöztél`. A történet bevezetése alapján Loren arra a megállapításra jut, hogy a férfit nem háborította fel a kíváncsiskodás, így megnyugodva hátradőlt négylábú ülőalkalmatosságában, magához vette maradék italát és csillogó, kíváncsi szemeit a lovagra tapasztotta.
Nogusta épp hogy belekezdett a történetbe, amikor a lány már rájött, hogy a vele szemben ülő, első ránézésre magának való férfinak is nehéz gyerekkora volt, mint neki. Időnként tágra nyílt szemekkel csodálkozott rá egy-egy részletre. Meglepődött, milyen sokat beszél a lovag. Megállapította milyen rendes dolog Nogtól, hogy csak kérdezni kellett és ő készséggel válaszol. Épp olyan jól tudta a zsoldos kérdésre a választ, mint azt, hogy milyen színű a fa levele. Volt szerencséje egy kis belepillantást nyerni a pénzért gyilkoló férfiak életébe, így pontosan tudott volna válaszolni, de nem akarta megszakítani a történetet. Olyan jó végre hallani a férfi hangját huzamosabb ideig. Most egész megnyugtatóan hatott rá a határozott, mély, öblös hang. Egyértelmű, hogy egy kemény harcost rejt ez az orgánum. Nog keményen és őszintén ítélkezik maga felett. Nem kertel, nem szépít, egyszerűen kimondja amit gondol. Úgy tűnik a történet véget ért. Loren mereven, szinte kifejezéstelen arccal nézte a férfit maga előtt gondolataiba mélyedve. Próbálta megemészteni a hallottakat. Ugyan poharát végig kezében tartotta, mégsem ivott belőle egy kortyot sem, mivel teljesen belefeledkezett a lovag szavaiba. Az arca ekkor megrándult és kereste a szavakat, amiket nagy valószínűséggel Nog már vár.*
-Nos..*megköszörüli a hallgatástól ellustult hangszálait.* valóban nem találkoztam még túl sok becsületre méltó zsoldossal, de meggyőződésem, hogy nem szabad általánosítani. Az emberek az idő múlásával változnak. *próbálja kifejezni magát, hogy a férfi megértse nem ítéli el, hisz semmi joga hozzá.*
-Gondolom most már máshogy vélekedsz a harcokról, mint régebben. Ami pedig azt illeti, szép dolog a hagyomány, bár én soha az életben nem követném a miénket. *teszi hozzá kicsit keserűen. Már bánja, hogy nem normális keretek között mesélt magáról, mint ahogy azt az imént Nog tette, de aztán úgy döntött, hogy ha majd a férfi rákérdez, ő is elfogadható stílusban fog mesélni.*
-Sejtettem, hogy neked se volt egy egyszerű életed. Lehet, hogy jobban hasonlítunk, mint gondolnám. *teszi hozzá megállapítását egy cinkos mosoly kíséretében. Egyenlőre a meglepődöttségtől csak ennyi tellett tőle reakció gyanánt.*

Fegyver: Thrillioni messzeszálló Páncél: Horpadt, használt mellvért

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395| 02.24 17:59:18 | 391931 |

- Ahogy érzed* jelzi sztoikusan dünnyögve, hogy neki aztán édesmindegy, hogy melyikkel illetik, mert amíg azt hallja, biztosan nem negligálja.*
- Nos, az igazi barátok nem teremnek minden sarkon, Loren. Ne keseregj!* szán egy pár vigasztaló szót a lánynak. Nem igazán szokott ilyesmit tenni, s ez meg is látszik rajta - olyan bugyutának érzi minden kiejtett szavát. Még a hideg is kirázza egy rövidke pillanat erejéig.*
- Magamról... khm... Hát végülis illene* vezeti be a kellemetlen érzések ellen vadul hadakozva lélekben.* Nézzük csak, mit is mondhatnék?* húzza tovább az időt, hogy legyen ideje megfogalmazni a szövegét, s talán kicsit olajozottabbá is tegye a monológot.*
- Ötbányán születtem egy utcalány fiaként, akiről nem igazán tudok sokat mondani. Apám soha nem beszélt róla, mármint akkor, sem amikor véletlenül otthon volt a fenyvesben épült faházunkban, ahol nagyatyámmal - az idősebbik Nogustával - éltem, cseperedtem, a hagyományhoz híven* tart egy kis szünetet, hogy a fontosabb dolgok feltűnőbbek legyenek, a fokozott érdeklődéstől. Nogusta soha nem szégyellte származását, gyökereit és családja hagyományait - ezért sok konfliktus is érte, főleg, mikor vele egykorú kisfiúkkal került össze (nagy ritkán). Az ilyen gyerkőcök nem szívesen játszottak egy gyilkos fiával...*
- Többnyire az erdőben tengettem napjaimat, meg tanultam a vadont járni, életben maradni, vadászni és legfőképpen ölni. Nagyapó jó munkát végzett* húzódik szája egy kínos, zord mosolyba.* Ha jól tévedek, körülbelül tizennégy éves koromig ment ez így, amikor is, apám egy napon hazatért, valamelyik karavánkísérő útjáról, és azt mondta: "Mesterséget kell tanulnod!"
És beadott egy öreg törp kovácshoz, akinél kitanultam a fém megmunkálásának mesterségét. Ebben a néhány évben nem történt velem semmi érdekes, azt leszámítva, hogy a városba költöztem, és alkalmi munkákból, és az apanázsból tartottam fönn magam. Mire betöltöttem a tizennyolcat, már több voltam apámnál, és nagyatyámnál is. Nem csak forgattam a pengét, csináltam is! És késznek találtattam arra, hogy folytassam a tradíciókat: zsoldos lettem.
Az ezt követő kilenc évemet a vér és az arany töltötte ki, ahogy az minden valamire való kezdőnek szokott lenni a családomban, már három generáció óta. Igen, a nagyapám is ezt tette, az apám is, és én is. Most kérdezhetnéd: miért tettem ilyet? Erre én így felelek: miért tesz egy zsoldos akármit is?* kérdőn néz Lorenre, remélve, hogy veszi a lapot.*
- Pénzért!* válaszolja meg önmagának a kérdést.* Az ellenfeleim sok mindenért harcolnak és harcolhattak: elvekért, meggyőződésekért és hitért. A föld megszerzéséért, a föld megvédéséért, sőt a hazáért! A családjaikért, nőkért és drogokért... akármiért.
Zöldvölgyig ez mind nem jelentett semmit. Persze értettem, hogy ezek fontosak, de az akkori én így szólt: minek? Pénzért is megéri, nemde?* meséli egyre nagyobb átéléssel.*
Potom pénzekért kockáztatjuk az életünket, és halunk meg világszerte a csatatereken. Aranyért gyilkolunk és aranyért is halunk meg* szünetet tart, mert meglehet eléggé megrémisztette újdonsült barátját.*
- És nem parancsra, hanem önként és dalolva! Mert az a kevés, amit kapunk többet ér az életünknél és másokénál is. Ami azt illeti: mi vagyunk az emberiség mocska* fejezi be a gondolatot, mindenféle mentegetőzés nélkül. Egy szuszra talán ennyi elég a hölgynek a lovag viselt dolgaiból. Most várja a reakciókat.*

Fegyver: Tylo nyakvágója Páncél: Thrillioni vért 

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Loren Marlon #297259| 02.23 19:38:15 | 391411 |

*Lorent igazán megérintette, hogy a férfi továbbra is lelkes és segítőkész a problémát illetően. Látja rajta, hogy ezen gondolkozik, ám amikor rájön, hogy a lány hozzá beszél, igyekszik visszazökkenni. A férfi kék szeme furcsán felcsillan az ajánlatra, melyet végül szívesen el is fogad. Loren nem értette miért csak most tűnik fel neki, hogy Nogustának milyen hihetetlennek tűnően kék szeme van? Egészen káprázatos az a fagyos, kemény szempár. Amikor a lány rájön, hogy már jó pár másodperce a férfit bámulja meredten, hirtelen észbe kapott és hozzászólt a témához.*
-Azt hiszem a Nog tetszik, ha az akkor megfelel. *ezzel ki is választotta a nevet, amivel ezentúl a férfit fogja illetni. Remélte, hogy még jó pár alaklomra nyílik majd lehetőség, hogy használhassa.* Nos ami engem illet, nem sok barátra tehettem szert eddig, de valaki egyszer azt mondta nekem hogy Lori.. de a Loren teljesen megfelel. *Úgy gondolta valami választási lehetőség félét azért felajánl Nognak, ha már ő is kapott. Ezzel ismeretségük egy fesztelenebb és talán magasabb szintre léphet. Legalábbis a lány úgy érezte, hogy most már elhagyhatja azokat a túlzottan merev mondatokat, amiket eddig használt.*
-Ha már így kitálaltam az imént...nem mesélnél magadról te is valamit Nog? *mosolyog miközben alkalmat teremtett az újdonsült név elsütésére. Nem akart bensőséges dolgokat hallani, csak egy kis kompenzálást remélt a nagy kitárulkozása után, meg aztán érdekelte őt a férfi. Remélte kicsit többet hallja most már beszélni és megtudhat róla valamit.*

Fegyver: Thrillioni messzeszálló Páncél: Horpadt, használt mellvért 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395| 02.23 18:57:58 | 391380 |

* Ő azt egy szóval sem állította, hogy nem volt ilyen ütközet, csupán azt, hogy ő személy szerint nem tud semmiről. Lehet, hogy nem öbli, hanem medri, vagy révi összecsapásról van szó, és emiatt átsiklott fölötte. Ki tudja?
Akárhogy is, Nogusta azért tényleg igyekszik a visszaemlékezéssel, ezért a nagy bambulás. Méghozzá üvegesre bambulás egyenesen maga elé, majd a fogyó folyékony kenyérre, aztán Loren arcára.*
- Hogy micsoda?* ocsúdik föl a fölvetésre.* Öhm... igen. Hát persze! Sőt valószínű. De azért utána kutatunk* bizonygatja ismét megélénkülve, hátradől a székében, hogy ne könyököljön az asztalra tovább - ettől elálmosodik.*
- Dehogyis* csillan föl kajánul jégkék szeme.* Szólíts Vadnak, vagy Nognak, mint bárki más* kezdi ő a ceremóniát immáron mentesen a túlzott távolságtartástól. Loren most kezd csak igazán közel kerülni a valódi Noghoz.*

Fegyver: Tylo nyakvágója Páncél: Thrillioni vért
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Loren Marlon #297259| 02.22 19:25:43 | 390784 |

*Ha egy szellemlovag azt mondja, hogy nem volt csata, akkor az nagy valószínűséggel úgy is van, elvégre nincs oka kételkedni. Miután a lovag megállapítja helyzetüket egy -a lány számára- ismeretlen dallamot kezd dúdolni. Egész megnyugtató hatást keltett, mint amikor elképzeljük egy hangszer hangját amikor meglátjuk, de az még jobb, amikor kipróbáljuk. A férfi is tehetségesebbnek bizonyult, mint azt bárki feltételezné róla. Loren inkább úgy döntött nem osztja meg Nogustával, hogy saját hangja éneklésnél leginkább üvegen végighúzott késre emlékeztet.*
- Hát ez roppant érdekes...*gondolkozik a számára ismeretlen férfit övező titokról, de aztán nem tulajdonít túl nagy jelentőséget a dolognak.* Tudja én még azt is el tudom képzelni, hogy az édesanyám által oly nagyon féltett történet nem pontosan úgy került a tulajdonomba, mint ahogy valójában történt. *állapítja meg könnyed hangvételben és nem is fecsérli tovább a szót arra, amiről nem tud már mit mondani. Hogy a beállni készülő csöndet megelőzze, inkább megkérdezi, ami hirtelen eszébe jutott mondandója közben.*
- Mondja uram nem bánná, ha tegeződnénk, elvégre nem feltételezek túl nagy korkülönbséget kettőnk között. *biggyeszti kissé feljebb szája szélét remélve, hogy a lovag nem veszi tolakodásnak a felkérést. Ha jól tudja a kort a férfiaknál sem feltétlenül illik feszegetni, bár ez egyértelműen nem sértés tekintve, hogy Loren épp csak 23 éves lett nem is olyan régen.*

Fegyver: Thrillioni messzeszálló Páncél: Horpadt, használt mellvért 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395| 02.22 19:03:33 | 390765 |

* Azzal semmiképpen sem vádolhatnánk meg Vadot, hogy nem használja ki a Rendház könyvtára adta lehetőségeket, de ilyen eseményekről nem szerzett tudomást. A körülbelül belőtt intervallum egyedül egy dologra emlékezteti, aminek az világon semmi köze nincsen egyetlen csatához sem: megszületett.*
- Semmilyenről* ejti ki a szót elgondolkodva, majd mintegy feladást jelző gesztussal von vállat.* Pech... Azt hiszem, ennél okosabbak már nem leszünk* kocogtatja meg a korsót egy eufémikus dallamot megkezdve. Hirtelenjében se kérdés, se értelmes, önön lábán megálló megállapítás nem jut eszébe - beáll a kínos csönd, leszámítva a halk dallamot, ami abban a pillanatban elhal, ahogy valami érdekes történik.*
~ Ez olyan jellemző...* csúfolódik a belső hang új erőre kapva. Ám hiába provokálja a lovagot, hiszen ő már szinte a bárgyúságig terjedő nyugodtsággal rendelkezik.*

Fegyver: Tylo nyakvágója Páncél: Thrillioni vért 

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Loren Marlon #297259| 02.21 19:04:24 | 390104 |

~ Na várjunk...komolyan azt hitte, hogy szükség lesz a fegyverére? *hüledezik a lány magában,amikor kitisztul a fejében, mit is látott maga előtt pár pillanattal ezelőtt. Ugyan csak fél szemmel mert rásandítani a lovagra, de így utólag is ijesztőnek találta a majdnem kialakuló helyzetet. Szerencsére Nogusta csak a biztonság kedvéért helyezkedett támadásra kész pozícióba, és amikor látta, hogy a helyzet nem testi megnyilvánulás lesz, megnyugodott és rákönyökölt az asztalra. Loren úgy látta, hogy a férfi érdeklődve hallgatja a történetet, így összességében nem bánta meg hogy nagy vonalakban elmondta az igazságot. *
-Igazán kedves öntől, hogy még mindig a segítségen gondolkozik. *illeszti be mondanivalóját, mivel hogy valóban így gondolt a lovagra...kedves a maga módján. Szögezi le, de amint kezdene megnyugodni, máris újabb megmérettetés vár rá. Nem számított rá ugyanis, hogy Nogusta -a felajánlás ellenére- tényleg ilyen hirtelen távozni óhajt... Hát tessék. Bedőlt az általa előbb eljátszott csend trükkjének. Hatalmas megkönnyebbülést érzett és szíve legmélyéről elkezdett nevetni. De úgy hangzott, mint a legszebben szóló csengők játéka, amely betölti a teret. Jóleső érzés volt Lorennek végre nevetni, így amikor abbahagyta egy hálás és kicsit játékos mosolyt küldött a lovagnak, mint egy jelzést, hogy ’értettem a tréfát és jó volt’.*
-Nos...*szedi össze magát a kérdésre koncentrálva* a szomorú tény az, hogy édesanyám nem sokat volt hajlandó elárulni, félvén, hogy valami őrült dolgot forgatok a fejemben. Azt se tudom, milyen harcról lehetett szó. Milyen csatáról tud olyan25-30 évvel ezelőtt? *a választ várva újabb kortyot tesz magáévá fogyatkozó italából.*

Fegyver: Thrillioni messzeszálló Páncél: Horpadt, használt mellvért 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395| 02.21 18:32:12 | 390086 |

~ Na, jó... talán tényleg feltűnő volt...* ad igazat az őt vádló hangoknak egykedvűen. Testben, ellentétben ezzel, roppant fürgén cselekszik, mikor megérzi a kitörni készülő indulatokat. Azt ugyan bőven _nem_ érzi, hogy manifesztálódni fognak-e tettben, vagy csak verbálisan hagyják el a leányzót, de érzi az erupció előszelét - mágia nélkül is.
Elengedi a félig üres korsóját, enyhén ellöki magát az asztaltól. Bal kezét készenlétben tartja, hogy támadás esetén előránthassa kardja mellől a vadász-bowie-t.
Akciója - utólag nézve - nagyban fölöslegessé válik: Loren csak "kitálal". A lovag nyugodtan húzódik ismét kellemes közelségbe, s könyököl az asztalra.*
- Öööhm?* veszi fel kedvenc kérdő, majd figyelmes tekintetét. A régi ötbányai ismerősök ezt nevezték a vademberek nézésének. Tudniillik ilyenkor hasonlított legjobban, mind apjára, mind pedig valódi fölnevelőjére, az idősebbik Nogustára.
Szóval hallgat nagyban, csillámló, értelmesen fénylő szemekkel, melyekből legföljebb együttérzést olvashat ki. A nagypapi is hasonló problémákkal küzdött, és ami azt illeti, ezt bő örökségként hagyta a szellemlovagra is. A drámai szünetnél még direkt vissza is fojtja lélegzetét!*
- Érdekes... Módfölött érdekes* simogatja háromágúra nyírt szakállát* Jómagam nem igen tudok ebben a kérdésben segítséget nyújtani, minthogy ilyen idős klántagokat se nem láttam, se nem ismertem... Talán a Nagymester...* mondja el a véleményét tömörén, jellemzően lényegre törően.*
- Hogy elsétálni? Hmm... Igen. Ez lesz a legjobb, úgy hiszem* játssza el ő is a drámai csendes trükköt.* DE nem most!
Meséljen, mit tud még erről ez illetőről!

Fegyver: Tylo nyakvágója Páncél: Thrillioni vért 

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Loren Marlon #297259| 02.20 16:08:04 | 389280 |

~Elég! *üvölti szinte magában, ahogy ránéz a férfire. Látja a szemében a megvetést, a lenézést és a sajnálkozást. Egyikből se kér, köszöni szépen. Épp eleget állta már ezt a nézést, amikor még megélt éveinek alacsony száma miatt fel sem fogta, hogy mit jelent. Ekkor furcsa dolog jutott elhatározásra benne. Megteszi...megteszi, amitől oly nagyon félt eddig és elmondja az igazságot, amit annyira őrzött. Mint egy sokkterápia, úgy fog hatni rá (legalábbis reméli) és ezzel megnyugszik állandóan háborgó lelke.*
~Egy próbát megér. *határozza el magát. Egy hatalmasat sóhajt, felemeli izgalomtól megrészegült fejét, mélyen belenéz a férfi szemeibe és egy nagy adag bátorsággal -amit valahonnan mélyről ásott elő- neki veselkedik elmondani, amit eddig még soha nem.*
-Hát jó, tudja mit?....Itt és most végeztem a titkokkal. Tessék elmondom a teljes igazságot. *olyan határozott és kemény lett a hangja, hogy azon se lepődne meg, ha a lovag hátrahőkölne. Nem nézi a reakciót, csak mondja tovább.* Amióta az eszemet tudom az apám mindig is ivott, ami gyakran oda vezetett, hogy hol engem, hol az édesanyámat verte. Amikor már serdülő kamaszként egyre többször lázadtam fel ez ellen, az anyám különösen kezdett viselkedni, de nem akart beszélni az okáról. Majd amikor hátam mögött hagytam a 20. telemet úgy döntött elég nagy vagyok már. Apám nem volt otthon (amiért hálát szoktunk adni) így azon a délutánon mindenre fény derülhetett. *hagyott egy pár percet, egyrészt mintegy drámai hatás fokozó képen, másrészt, hogy lássa túlságosan hadar-e. Úgy látszik lehet követni a történetet, így egy gyors korty után, melyet poharából fogyasztott folytatta.* Az anyám könnyek közepette elmondta, hogy régen szerelmes volt egy férfibe, ( nem abba a részeges emberbe) akivel már a jövőjüket tervezték, ám egyszer harcba kellett mennie, ahonnan aztán hónapokig nem érkezett hír felőle. Édesanyám ekkor már terhes volt velem, így hogy ne maradjon szégyenben, hozzáment ahhoz az emberhez, aki régóta udvarolt neki. Ezt a férfit addig a napig apámnak kellett neveznem. Anyám tudta, hogy egy percig sem maradok tovább abban a házban, ahol csak gyötrődés volt az életem, így beletörődött az elkerülhetetlenbe. Eljöttem hát annyi tudással a tarsolyomban, hogy az igazi apám szellemlovag volt. Többet nem tudtam kiszedni egy zokogó asszonyból. Nem tudom, hogy az illető szellemlovag él-e még egyáltalán, bár halálhíre úgy tudom nem érkezett. Elszánt célom, hogy megtudjak róla valamit és ha él még megtaláljam. *túl volt rajta...elmondta egy embernek, hogy mi történt vele. Persze a részleteket kihagyta, de a lényeg ez volt. Nem tudta, milyen hatást keltett ezzel Nogustában, de nem számított semmi jóra, ezért megkönnyíteni próbálta a férfi dolgát.*
- Most pedig minden harag nélkül elsétálhat, ha úgy akarja. *ajánlja fel a távozás lehetőségét, bár őszintén csalódott lenne, ha ennyiben maradnának a lovaggal. Nem néz a szemébe, csak a pohara szájával játszik és várja a megsemmisítő választ.*

Fegyver: Thrillioni messzeszálló Páncél: Horpadt, használt mellvért 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395| 02.20 15:06:28 | 389231 |

* Nem bizony... És ami azt illeti, ez nem is változik különösebben a pozitív irányba. Nogusta egyre értetlenebbül néz a leányzóra, míg az meg rázza fejét. Ekkor már, nem hogy értetlenkedve, de egyenesen úgy vizsgálja, mint egy kedves, jóindulatú elmebeteget. Nézetét csak kiteljesíti az eztán elhangzó mondat.*
- Ha maga mondja...* von vállat, és még mielőtt lebukhatna kétkedő pillantásaival, inkább söröskupájának fenekére néz. Jó nagyokat kortyol, hálásan nyeldekli az édeskés barna sört.*
~ Ez totál káosz* kezd vadul tervezésbe a elkövetkező perceket illetően.*
- Egen, szokásuk* ad igazat a monológ azon részére, amit magától értetődőnek érez. Ezzel párhuzamosan agyveleje szinte hangosan zakatol, és egyre az kiáltja: ezt jól megcsináltad!*
- Sokszor* érkezik a válasz az első, teljes egészében értelmezhető kérdésre.* Túl sokszor... De a tudásban nem ismerek megalkuvást, mert az az igazság záloga* egészíti ki a feleletet azon a hangon, amin nem tud változtatni, mivel _mindig_ kriptamély, csupán hangerejétől függ, hogy éppen mennydörögve, vagy "csak" dörmögve döndül föl a bordák alkotta hordó mélyéről.*

Fegyver: Tylo nyakvágója Páncél: Thrillioni vért 

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Loren Marlon #297259| 02.20 12:15:28 | 389122 |

*Loren sajnos megint hagyta, hogy múltja kísértete gondolataiba lopakodjon és befolyásolja érzelmeit. Nogusta nem is értette (nem is érthette), hogy mi a baj, hiszen még olyan keveset tud a lányról, hogy valószínűleg kellemetlenül érinti a számára értelmetlen letörtség. A melankóliába egyre inkább belesüllyedő Loren aztán ráeszmélt, hogy a lovag visszakérdezett, így mint akit felvertek legmélyebb álmából, hirtelen megrázza fejét, így remélve az emlékek szétfoszlását és koncentráló képességének visszaszerzését. A kizökkentő, kicsit ijesztő mély hangra úgy érezte muszáj válaszolni.*
- Azt,hogy....tulajdonképpen annyit sajnálok, hogy egyáltalán megkérdeztem. Nem kellett volna...még nem állok készen ilyen dolgokról beszélni. *adja a titokzatos választ, amiről biztosra veszi, hogy még mindig nem értelmes a férfi számára, bár most már feltételezi, hogy annyi még Nogustának is világos, hogy a család egy kényes és fájdalmas téma számára. *
- Nincs okom búslakodni. Elvégre nem kell semmit elsietnem. Majd a dolgok úgy is kitisztulnak egy idő után és lehet, hogy akkor rosszabb lesz, ezért inkább örülnöm kéne a biztonságot nyújtó tudatlanságnak. * elmélkedik tovább hangosan, bár nem tudja, hogy a lovag ebből mennyit ért, de az a sejtése, hogy ezzel - talán nem is akaratlanul - egyre többet árul el magáról.*

- Volt már olyan érzése valamivel kapcsolatban, hogy talán jobban járna, ha egyáltalán nem is tudná meg? *remélte, hogy Nogusta észreveszi mennyire próbál újra visszazökkeni a régi kerékvágásba és kedves hangot megütni. Egyben ezzel azt is el akarta érni, hogy a férfi is váltson vissza a kevésbé ijesztő, mély hangjáról a kedvesebbre, amit a lány már egészen megkedvelt.*

Fegyver: Thrillioni messzeszálló Páncél: Horpadt, használt mellvért 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395| 02.20 10:58:38 | 389084 |

* A arcára kiülő búskomor felhőkből az értetlenség ködpamacsai kivételével minden elszáll. Jobb szemöldökét magasabbra húzva a másiknál, homlokráncolva vet fürkész pillantásokat a hirtelenjében elhalkuló Lorenre.*
- Mit?* kérdez vissza a suttogásra, merthogy a fogadó zajai mellett is elkapta a hangokat.* Mit sajnál kisasszony?* kérdezi újra, torokköszörülés után, talán némileg kellemesebb, bár még így is félelmetesen mély hangon.
Ami az igazat illeti Nogusta körülbelül ezen a ponton vesztette el a fonalat.*
~ Mire fel a fenenagy melankólia?* kérdezte meg a biztonság kedvéért magát is - nem mintha a belső hang többet tudott (vagy mondott) volna nála, de a bűntudatot így volt legegyszerűbb megelőzni... eddig legalábbis.
Elképzelni sem tudta, hogy mégis mit tehetett, mondhatott, vagy gondolhatott, amivel ilyen sebesen képes volt a nehezen föltornázott hangulatot ismét így az ellenkező irányba fordítani.*
~ Bosszantó* összegezte a helyzetről alkotott véleményét, egy csöpp önzőséggel. Amíg választ nem kap, arra fogadni is lehetne, hogy csak meditálgatni fog a témán a "szavak fukar mestere".*

Fegyver: Kentril kardja Páncél: Thrillioni vért 

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Loren Marlon #297259| 02.19 18:16:27 | 388642 |

*A férfi egyértelműen elégedett volt, hogy a lány értette az enyhe célzást, melyet nem is olyan régen történt belépőjének szánt. Vajon akkor a lovag önelégült, vagy a látszat ebben az esetben is csal? Ekkor a férfi keze hirtelen ökölbe szorult, szeme szinte szikrát szórt és a hangja is megváltozott. A lánynak gyorsan leesik a félreértés forrása, így megpróbálja menteni a menthetőt.*
- Én...nem úgy értettem *de mire újra megszólalhatott volna már Nogusta is átlátta a dolgot és megválaszolta a lányt érdeklő kérdést.*
- Értem...sajnálom*suttogja alig hallhatóan maga elé Loren, és nagyon nehezére esik újra a férfi szemébe nézni. Nem akarta azonban az asztalt bámulni, így egy megmagyarázhatatlan mély szomorúsággal a szemében csak ült és figyelte mint változott meg a beszélgetés. Egészen eddig úgy tűnt, hogy egyre jobban kijönnek egymással, és már-már meg is kedvelte a fura, talán kívülálló figurát. Most elakadt benne a szó, és furcsán összeszorult szívvel várt valamire, ami megszünteti a kínos csöndet. Újra kellemes hangvételben akart beszélgetni, amitől meglepő módon - olyan régóta először - élőnek érezte magát.*

Fegyver: Thrillioni messzeszálló Páncél: Horpadt, használt mellvért 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395| 02.19 11:08:42 | 388446 |

* Hazudna, ha azt állítaná, hogy nem elégedett pusztán egyetlen pillantásának hatásával, ám akkor is, ha ennek nagy jelentőséget tanúsítana. Egyszerűen jól sikerült nézés volt - összegzi néhány mondatban magának, talán csak magát nyugtatva, talán az újszerű sikerélmény okozta önelégültség elhessegetésére: nem tudni...
Megnyugtatásra valójában viszont csak most van igazán szüksége, mikor majdnem félreérti a célratörő kérdést.*
- Hogy nekem? Családom, mint szellemlovagnak?* kérdez vissza, mert úgy emlékszik, mintha erre már felet volna, még kérdés nélkül is. Vagy legalábbis válaszaiból nyilvánvalóvá vált volna.*
- Természetesen, mint szellemlovagnak a klánom a családom!* jelenti ki szilárd meggyőződéssel, és olyan átéléssel, hogy kesztyűs kezei ökölbe szorulnak.*
- Mint magánembernek? Feleséggel, gyermekekkel? Nincs* fele a következő kérdésre, mert úgy hiszi Loren valójában erre akart kilyukadni. Egyetlen élő rokona az apja volt, de róla már az ötbányai háború óta nem hallott, és ami azt illeti, ez gyakorlatilag egyenlő a halálhírrel.*

Fegyver: Kentril kardja Páncél: Thrillioni vért 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Loren Marlon #297259| 02.18 19:45:30 | 388078 |

*Valami zaj féle üti meg a lány fülét, de nem tulajdonít neki túl nagy jelentőséget egészen addig, amíg Nogusta hátra nem fordul a hangra reagálva. Egy csinos fiatal lány lépett be a hangulatos kis fogadóba, ráadásul teljes jólneveltségét bizonyítva köszön a népesedő társaságnak. *
~ Hát ez kellemetlen..*állapítja meg az említett hölgy és saját belépőjét összehasonlítva. Ráadásul, ha saját felismerése nem lenne elég, még a vele szemben ülő férfi is egyértelműen céloz az aprócska különbségre tekintetével. Most már nem tud ezen változtatni, talán nem is akar, hiszen nem olyan nagy bűn az, ha valakin kimutatkozik a düh. Hát úgy dönt, hogy nem foglalkozik ezzel, mivel nem látja túl sok értelmét. Egy megbánó szerű arckifejezéssel igyekezett letudni.*
-Na és mondja....*teketóriázik következő kérdése előtt, ugyanis nem biztos benne, hogy az friss barátságuk határain belül van.* Magának - mint szellemlovagnak- van családja? Össze lehet egyeztetni a kettőt? *ez a kérdés kifejezetten izgatta, már csak múltját tekintve is. Így hát kissé megfeszülve várta a férfi szavait. Nagyon remélte, hogy nem ment túl messze, épp ezért mint egy megelőzésképpen kedvesen nézett a lovagra és már-már újra el is mosolyodott. Nem akarta magára haragítani az eddig jó benyomást keltő férfit, aki egyre jobban felkeltett belső érdeklődését.*

Fegyver: Thrillioni messzeszálló Páncél: Horpadt, használt mellvért ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395| 02.18 16:53:19 | 387925 |

* Félreismerhetetlen hang érkezik háta mögül:*
~ Megint föltépték az ajtót!* jut eszébe anélkül, hogy különösebben belegondolna. Egy barna, kékbe öltözött embernő lépdel be a fogadóba. Bár csomagjait hanyagul helyezi a padlóra, mégis sugároz valami előkelőt. Nog válla fölött néz hátra, az üdvözletre biccent, aztán sokatmondóan emeli lélektükreit Lorenre, mintha csak azt sugallná:*
~ Látja, így is be lehet lépni a Zsugiba...
* Kis híján elkalandozó gondolatait rövid úton helyükre terelgeti, újra a beszélgetésre koncentrál. A gyilkolással kapcsolatos vita gyors lezárását csalódottan kénytelen nyugtázni. Hiába az emberről feltételeznek ezt-azt... Bár hogy a szellemlovagság, és az öléshez való viszony mennyiben határozzák meg egymást, az igencsak kétséges.
A köszöngetés-féleséget nem igazán tudja hová tenni, saját csökevényes párbeszéd-készségének köszönhetően, újfent banálisan rendezi le a dolgot.*
- Öhm... Ahogy én is* utánozza a hölgyemény mimikáját: mosolyog.*
~ Ez tuti hülyének néz...* dörmög a belső hang.*
- De, mondhatjuk így is* helyesel s közben öntudatlanul kis karikákat rajzolgat a kriglijéről lefolyó vízcseppek apró tavába. Láthatóan nem nagyon esett le neki a kérdés hiábavalósága.*
- Ahogy senkinek sem* ad hangot kiábrándultságának, aminek gyökerét a nem régiben történt lóvásár csak még mélyebbre engedett.*

Fegyver: Kentril kardja Páncél: Thrillioni vért 

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Loren Marlon #297259| 02.17 18:43:20 | 387256 |

*A lány inkább nem feszegette tovább az ölni öröm, vagy nem témát, mivel biztos benne,hogy egy férfi -különösképpen, ha szellemlovag az illető- egészen máshogy látja a dolgokat, mint egy sanyarú sorsú nő. Ezért, hogy a beállt csönd kínosságát enyhítse, inkább úgy döntött újra meghúzza pohara tartalmát. Egy pillanatra megakadt tekintete a férfi arcán és próbálta elemezni, vagy talán megérteni reakcióit és érzéseit. Végül amikor már úgy érezte, hogy látni vél valamit Nogusta szemében gyorsan elkapta pillantását, mivel úgy érezte bármikor lebukhat. Mielőtt bármit is mondana a lovag - ha netalán észrevette a fürkésző pillantást - inkább gyorsan megpróbált hozzászólni valamit a beszélgetéshez.*
- Örülök, hogy van magában kedves uram annyi emberek iránti bizalom, hogy nem feltételez rögtön egy idegenről efféle rosszat. *mondja ki végül legkedvesebb gondolatát egy újabb mosoly mellett.
~ Mi a fenéért mosolygok ennyit? *dühöng magában személyiségét meghazudtoló, mélyen eltemetett lányos énje feltörése miatt. Majd annyiban marad, hogy biztos a sok magányos hónap miatt örül ennyire egy kellemes férfi társaságának.*
- Csak nem a tapasztalat inti elővigyázatosságra? *teszi fel a kérdést, amelyre nem kell válaszolni, mivel ez egyértelmű, de jobb nem jutott eszébe.*
- Teljes mértékig megértem a puhatolózást. Nekem sincsenek hegyekben felhalmozott tapasztalataim az emberek jó oldaláról.*teszi hozzá, hogy a férfi tudomására hozza egyetértését. Majd mélyreható, barna szemeivel újra a lovagot kezdte fürkészni, hogy ne szalassza el rezdüléseit, amikkel talán jobban megismerheti szavak nélkül is.*

Fegyver: Thrillioni messzeszálló Páncél: Horpadt, használt mellvért 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395| 02.17 18:21:07 | 387240 |

* Láthatóan elért valamit. Már csak azt kéne kitalálni, hogy mégis mit.*
- Hát íjjal valóban nem az...* bólint rá félig-meddig tartózkodva a dologtól - nyilván nem osztja feltétlenül a véleményt.* De az bizonyos, hogy kifizetődő...* veti föl, mintegy célzásként, bár ő nem annak szánta, ez egyértelmű nézéséből, szája biggyesztéséből.*
- Reméltem is, hogy nem aljasodott még odáig a világ, hogy nőszemélyek ilyet míveljenek, csak úgy passzióból. Biztosíthatom, hogy egyelőre nem feltételeztem ilyesmit* szól nyugodtan csengő, mély hangján.*
- Csak tudja az elővigyázatosság...

Fegyver: Kopi csapása Páncél: Thrillioni vért
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Loren Marlon #297259| 02.16 19:58:48 | 386726 |

*Egy pillanatnyi hatásszünet után a lovag végre megszólal. Loren nem tudta eldönteni, hogy most vajon csak arra játszik, hogy kibukjon belőle az igazság, vagy még mindig nem hisz neki a különös stílusú férfi. Remélte, hogy nem a provokáció a megoldás fejében felmerült talányára, mivel jobban szerette, ha az emberek kereken kimondják amit gondolnak. Úgy folytatta a beszélgetést, hogy nem vette figyelembe ezt a kettős értelmű megnyilvánulást.*
- Volt már szerencsém megtanulni bánni a fegyverekkel. Különösképpen az íjjal. És ami azt illeti véleményem szerint ölni egyáltalán nem öröm. *a mondat utolsó részét már olyan halkan mondja, hogy nem is biztos benne, hogy a Nogusta névre hallgató lovag hallotta. Az a tény, hogy felcsigázta a férfi érdeklődését akaratlanul is egy sokatmondó mosolyra késztette. Ezek szerint a lovag is éppúgy kíváncsi, mint ahogy Loren.*
- Nézze én egy kicsit sem akarom félrevezetni. Nem szeretném, ha azt hinné, hogy valami bajkeverő vagyok, aki a szellemlovagokhoz beférkőzve rögtön galibát akar okozni. *A lány maga sem értette miért akarta annyira meggyőzni a férfit, aki tulajdonképpen még idegen a számára. Mi az ami motoszkál benne?*
~Érdekes...*marad ennyiben magával a különös viselkedését illetően. Nem tudott mást mondani. Igazából kezdett kissé letörni, amiért a beszélgetés ilyen kétségekkel és feltevésekkel teli fordulatot vett. Így nem tehetett mást,mint a lovagra helyezte a folytatás feladatát.*

Fegyver: Thrillioni messzeszálló Páncél: Horpadt, használt mellvért 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395| 02.16 19:21:22 | 386685 |

* Egy pillanatra birokra kel benne "régi" - azaz szellemlovagsága előtti - és új énje. Bekeményíteni és gátlástalanul kinyomozni, avagy modorosan hagyni a dolgot úgy és annyiban, ahogy van. Nagy-nagy dilemma.*
- Igaz... Ha lovag akar lenni, minden bizonnyal érti a fegyverek hatalmát... nem biztos is biztos, hogy csempész... Lehetett orgyilkos is* gondolkodik hangosan, s szánt szándéka, hogy meghallják. De hogy komolyan ezen az állásponton van-e, vagy csak humorizál... Azt csak az istenek tudják, no meg ő maga. Mindenesetre szemében eddig is mécsfényként izzó szemeiből valami furcsaság tükröződik.*
- Homályos titkok a Rendházban?* kérdez vissza vigyorogva, mintha jóféle viccet hallott volna.* Kegyed kezd igen érdekes lenni...* jegyzi meg félbókként.*
- De hogy célt adhatunk, hát az olyan biztos, minthogy én most meghúzom a korsóm!* és így is tesz.*
- Minden bizonnyal így van... Bár én nem gyanúsítottam meg* közben pedig szépen kezd motoszkálni a kobakjában, hogy honnan tudhat a merényletről. Ám paranoiáját végülis elaltatja a tudat, hogy az eset után hetekig városőrök védték a Rendházat.*
~ Az biztos vert egy kis port...

Fegyver: Kopi csapása Páncél: Thrillioni vért 

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Loren Marlon #297259| 02.16 17:41:34 | 386597 |

*Úgy tűnik a férfi csak akkor bízna meg teljesen Loren tiszta szándékait illetően, ha hallaná múltjának túlzottan bensőséges történeteit. A lány gyomra megrándult a gondolatra, hogy a nagy nehezen hátrahagyott rosszat újra felidézze, sőt egy idegen férfinak mondja el. Arcán széles mosoly tűnt fel, s majdnem nevetni is kezdett a feltételezésen, hogy ő talán csempész lenne. Ezzel gondolatai elkanyarodhattak a régmúlt dolgokról.*
- Nagyon kedves öntől Conalin úr, hogy ilyen szépeket feltételez rólam, mint a csempészet. *próbál egy kis iróniát vinni válaszába a mosoly változatlan jelenléte mellett. Míg hallgatja a férfi folytatódó beszédét, kihasználja az alkalmat és egy jókorát kortyol italából. Érzi, amint a vörös nedű végig csúszik torkán és gyomrában megállapodva fejti ki hatását. Ekkor a lovag következő kérdésében némi gyanút vél kivenni.*
~ Persze érthető, hogy nem hisz azonnal egy jött-ment idegennek. *állapítja meg, s próbál meggyőző választ adni a hátsószándékok hiányáról.*
-Nos, hogy úgy fogalmazzak....Meggyőződésem, hogy a szellemlovagok között megtalálom a választ néhány homály fedte kérdésemre. És nem utolsó sorban, így tartozhatnék valahová, ahol végre cél lebegne előttem. Talán ezzel nyerne értelmet az életem. *reméli, hogy a férfi hisz neki,elvégre egyszer - ha Isten is úgy akarja- egy klánba fognak tartozni.*
- Remélem be tudom magának bizonyítani, hogy nincs semmilyen gonosz merényletről terv a tarsolyomban. *és ezzel úgy döntött eleget mondott ahhoz, hogy Nogusta eldöntse higgyen neki, vagy ne. Szinte lélegzetvisszafojtva várja a férfi reakcióját, aki eddig érdeklődve és talán kicsit kíváncsian hallgatta szavait*

Fegyver: Thrillioni messzeszálló Páncél: Horpadt, használt mellvért 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395| 02.16 16:46:17 | 386566 |

* Úgy tűnik Loren veszi a lapot, s nem tartja személyeskedésnek, túlzó közeledésnek a köszöntőnek szánt nogos semmiséget.
Vad hevenyészett megfigyelése szerint mindkettejük feltűnően kerüli a múltat mélyebben boncolgató monológokat, ami persze tökéletesen megérthető, főleg a hölgyemény esetében.*
~ Lesz ez még így se!* rugaszkodik el a gondolatsodrásól.*
- Eldugott szeglet, nyomós okok, és hátat fordítás? Vadregényes...* szögezi le semleges arckifejezéssel.* A legtöbb `jó` útra tért csempész is ilyesmiket szokott mondani...* veti közbe puhatolózva.*
- Ah, célok... Igen... Azok jók... Kellenek!* bólogat bőszen, s egy-két csíntalan hollószín tincs merényletet indít arca ellen. Őket hamar félresimítja.*
- Micsoda karakteres elhatározások...* villannak meg szemei - leplezett gyanúval.* És miért pont a Szellemlovagok? Hogy-hogy nem a FUL?* a merénylet óta ő már csak ilyen óvatos az ismeretlen érkezőkkel.*

Fegyver: Kopi csapása Páncél: Thrillioni vért
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Loren Marlon #297259| 02.15 18:58:07 | 385962 |

*Mikor megkapták italaikat a lovag talán tósztnak szánva kettejük találkozására emelte szájához kupája habos tartalmát, ezzel jóleső érzést kiváltva a lányból.*
- Az ismeretségünkre *ismétli meg Loren a férfi szavait megerősítés képpen, és ő is jó ízűt kortyol az édeskés - gyümölcsös borból. Miután újra a lovagra emeli tekintetét mosolyra húzódó szájjal várja a folytatást. Érdeklődve hallgatta a férfi válaszait,mivel tényleg kíváncsi volt, hogy vajon milyen megfontolásból lett az előtte ülő emberből szellemlovag.*
- Értem. *iktatja be e rövidke kis szót a férfi kérdése előtt.*
- Valami hasonlóban reménykedem én is. *Motyogja alig hallhatóan maga elé hozzászólását, majd a kérdésre visszatérve gyorsan összeszedi gondolatait*
- Nos, aligha lehet a menekülést szélnek nevezni. *jegyzi meg egy keserű nevetés mellett.* Sziklaöböl egyik eldugott kis szegletében éltem eddig, de aztán nyomós okom akadt arra, hogy végleg hátat fordítsak a múltnak és új életet kezdjek. *próbálja rövidre fogni kihagyásokkal teli válaszát. Nem tudja eldönteni, hogy mennyit merjen elárulni egy szinte ismeretlen férfinak, aki ugyanakkor megbízhatónak és együttérzőnek tűnik. Végül úgy döntött, hogy válaszai pontossága úgy is nőni fog, ha már elegendő bort ivott ahhoz, hogy megeredjen a nyelve.*
- Persze a célom az, hogy a maga számára családot jelentő klán tagja legyek egyszer, és mint szellemlovag valóra válthassam terveimet. *Próbálja kevésbé titokzatosra venni a figurát, hogy ne tűnjön olyan mártírnak.*

Fegyver: Thrillioni messzeszálló Páncél: Horpadt, használt mellvért
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395| 02.15 18:28:14 | 385936 |

* Most, hogy egyenlően telt poharakkal, kupákkal indulnak: megemeli sajátját, amolyan köszöntésféleképpen.*
- Az ismeretségünkre* szerez megint habbajszot saját piperkőc arcszőrzetére.*
- Egy úriember nem beszél magáról* bazsalyog macskásan a lányra.* De erre a két kérdésre még éppen válaszolhatok* felesel megjátszva magát, mintha valami nagy kegyet gyakorolna.*
- Lassan kilenc hónapja, hogy Szellemtestvéreim soraiba találtam* szögezi le az elején.* S hogy miért akartam az lenni? Hm...* hümmög, és gondolkodik.* Mert kilátást ajánlottak, és lehetőséget, hogy elérjem, amit nem tudtam atyám útján* foglalja össze röviden, mert nem szándéka untatni a hallgatóságot. Meg aztán nem is szereti a témát... bár távol áll tőle a szégyen - pusztán nem kérkedő.*
- És Kegyedet honnan fújta ide a szél?* érkezik a menetrendszerű kérdés.*

Fegyver: Kopi csapása Páncél: Thrillioni vért
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Loren Marlon #297259| 02.13 15:57:11 | 384448 |

*Értette. Látszott a férfin a teljes megértés, ami valószínűleg hasonlóan felejtésre méltó múltjából fakadhat. Erre a lány ugyan nem számított, de örült neki, hogy a lovag nem vette magára a meggondolatlan és értelmetlen hangnemet, amit véletlenül sikerült megütnie keserűségében.
És ekkor...tessék a férfi elmosolyodott. Ezek szerint nem untatja a beszélgetésük kissé temperamentumosra sikeredett mivolta. Egyet azonban meg kell hagyni: Nogustanak nagyon is jól állt ez a kicsit leplezett féloldalas mosoly. Máris megközelíthetőbbnek tűnt a lány számára, aki így már bátrabban folytatja a beszélgetést. Válaszként ő is elmosolyodott egy kissé. Szemében félreérthetetlenül ott tükröződött a valaha nagy mennyiségű kedvesség, ami a részét jelentette egykor. Azóta sok minden történt...*
- Őőő... hogy mi? *zökkenti ki a férfi suhogó gondolatmeneteiből.* Ááá hogy inni. Dehogynem, jó ötlet. *lehúzza a maradék vörös italt pohara aljából és vidáman közli, hogy ezúttal meggybort inna.*
- Na és meséljen magáról. Mióta szellemlovag? Miért akart épp az lenni? *teszi fel kíváncsiságából fakadó kérdéseit, amelyek már egy ideje ott motoszkálnak a fejében.*

Fegyver: Thrillioni messzeszálló Páncél: Horpadt, használt mellvért
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395| 02.13 15:18:06 | 384410 |

* Első ránézésre sikerült elérnie, amit akart. Pásztázó szemei legalábbis ezt súgják neki.*
- Olybá tűnik...* felel a csöpp gúnyra leplezetlen cinizmussal.*
~ Hogy ez mennyire hiányzott!* szakad föl lelkéből a sóhaj.*
- Semmi probléma! Azt hiszem értem* és valóban, mintha Nogustában föléledt volna az empátia magasabb szintje. Vagy csak tényleg önmagára ismert.*
- Nos, ez fölöttébb kedves öntől* húzódik jobb oldalas félmosolyra ajka, s annak kiteljesedését megelőzvén, inkább seréért nyúl, mely már végét járja.*
- És helyes meglátás is...* hagyja fönn a hangsúlyt, majd törzsével kifordul, és a kiszolgálónak int - még egy kör kéne.*
- Magácska nem iszik?* néz rá a veres színű borra a hölgyemény poharában.*

Fegyver: Kopi csapása Páncél: Thrillioni vért
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Loren Marlon #297259| 02.11 20:49:36 | 383263 |

*Nem egészen tudta értelmezni a reakciót a túláradó, talán kicsit sokkoló megnyilvánulására. A lovag továbbra is rejtélyes és egyre érdekesebbnek bizonyul. Loren látja rajta, hogy mennyi minden kavaroghat a fejében...egy egész örvény tele gondolatokkal és emlékekkel, már ahogy elképzeli. De a férfi inkább az a típus (a jelek szerint), aki nem mondja, hanem teszi és inkább csak gondolja. Lehet, hogy életük titokban tartásában hasonlítanak...?*
- Ezek szerint maga lenne a segítség? *kérdezi talán kicsit gúnyosan, de semmiképpen sem rosszindulattal. Azonnal át is gondolja ok nélküli mogorvaságát.*
- Sajnálom...tudom, hogy így is bőven van mit köszönnöm magának, csak elkeserítő a jövőre gondolni. Annyi mindent meg akarok valósítani és mindez talán felesleges lesz, ha elérem... *ezt inkább magának, mintsem az értetlen lovagnak mondja, aki láthatóan nem nagyon érti a dolog gondolatmenetét, mivel a lány csak gondolatai sötétebb bugyrában fejezte be mondatát.*
- Ez jelenleg nem érdekes.* hessegeti el rémképeit.* Ebben a pillanatban -már nem is emlékszem mióta- először érzem jól magam egy másik ember társaságában. Ennek kéne a szebbik oldalát meglátnom. *próbál optimistább nézeteket vallani, több-kevesebb sikerrel. Be kell magának vallania az igazságot, egész kezdi megkedvelni ezt a különös alakot, annak ellenére, hogy nem sokat beszél. Talán ez az érdekes benne. Bár átfutott benne a lehetősége annak, hogy csak azért jönnek ki belőle ezek az érzések, mert régóta nem vették emberszámba. Kezdett a lány igazán kíváncsi lenni, hogy vajon hova vezet ez az ismerkedés.*

Fegyver: Thrillioni messzeszálló Páncél: Horpadt, használt mellvért
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395| 02.11 20:31:48 | 383246 |

* Nos, igen... Aki halhatatlanságra készül, annak nem sűrűn kell tartania a jó öreg kaszástól. Ám célja nem az volt, hogy azt a lélek mélyéről fakadó emberséget is kiebrudalja a nőszemélyből.
Igazság szerint azt, aki egy pohár bor fölött nem ragaszkodik az életéhez, azt jól megnézi magának. Ez a lelkület nem tartja idevalónak.
Persze ott a másik kérdés, hogy annak idején, mikor lerongyolódva visszatért Zöldvölgyből ő hogyan érzett.*
~ Azt hiszem csőbe húztam saját magam* zsörtölődik monoton kelepeléssel koponyája rejtekén.*
- Érdekes...* böki ki végül a nem valami grandiózus választ.* Ahogy látom, Kegyed tényleg elég szorult helyzetben lehetett, de épp most akarna meghalni, a segítség érkeztekor?* igyekszik fapofával zavart kelteni.*

Fegyver: Vérszomj Páncél: Díszpáncé
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Loren Marlon #297259| 02.11 20:15:05 | 383241 |

*Nem kerekedtek ki a szemei, még csak meg sem rezdült egyetlen arcizma se a kissé kételkedő válaszra. Nem szokták neki elhinni azt a kevés dolgot, amit elárul magáról. Épp ezért nem kezdett el neheztelni a lovagra, hisz neki semmi bizonyítéka nincs arra, hogy igazat mond. Ráadásul nő létére ez egy elég magabiztos és talán nem kevésbé öntelt kijelentés volt. De nem fogja megbánni, hogy ekkora súlyú szavakat használt. Ismerte már magát elég jól...talán túl jól. Megvárta míg a férfi befejezi a történetet a szellemlovagokról és csak utána reagált a mellékesen beékelt kérdésre.*
- Mondhatnám, hogy akár itt és most készen állnék a halálra, de az igazság az, hogy életem minden további percében elégedett fogok lenni azzal, ami jut. Ám amikor eljön a kritikus pillanat és minden végleg sötétségbe borul, nem fogok félni tőle. Nem azért élek, hogy örökké tartson, így amikor végleg becsukom a szemem arra fogok gondolni, hogy soha többé nem kell látnom a világ gonosz erőit mozgolódni. *fejezi be dramatikusra és meglehetősen hosszúra sikerült monológját. Így érzett már jó ideje a halállal kapcsolatban. Nem tudhatta biztosan, hogy a lovag hisz neki, vagy sem, de ő legalább megpróbált őszinte lenni, amennyire csak ezt szavakba lehet önteni. Kíváncsi volt vajon Nogusta hisz-e neki, így csak ült és várta a reakciót.*

Fegyver: Thrillioni messzeszálló Páncél: Horpadt, használt mellvért 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395| 02.11 19:10:22 | 383201 |

* Holtra vált szín, elcsukló hang, döbbent meredtség. Igen, Vad szinte nehézségek nélkül ért célba.*
~ Mesés érzés...* dől hátra elégedetten, miután meghúzta kriglijét s hangosan nyelt is egyet. Parázsló lélektükreivel ezt követően Loren arcát pásztázza, továbbra is kifürkészhetetlen vonásokkal ábrázatán.*
- Szép szavak ezek még férfi szájból is, ám bizonyítani éppoly nehéz őket, mint elsajátítani... Halljam: féled-e a halált?* teszi föl az öntudatlanul is vezérétől kölcsönzött kérdést határozott hangnemben, ám egy csöppet sem emelve hangerején.*
- Hogy a Szellemlovagokról?* kérdez vissza, de nem a válasz miatt, hanem hogy egy szívdobbanásnyi időt nyerjen.*
- Rendem egy Kymel nevű lovagi őstől származtatja magát, aki társaival együtt hősként viselvén végzetét elbukott a démoni szörnyektől. Utolsó szavait mottónkká választottuk: "...és nem lészen rajtunk halálnak hatalma!"
Ezt valljuk, s hiszünk hitünk igazában, miként abban is, hogy dicső elődeink emlékét, és életüknek példáját csak a feledés veheti el tőlünk* adja elő zanzásítva, és nogosra formálva a krédót, csöppet sem sajnálva a drámai hanglejtést, és gesztikulációt.*

Fegyver: Vérszomj Páncél: Díszpáncél
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Loren Marlon #297259| 02.07 19:48:54 | 380574 |

*A lány majd lefordult a székről, amikor végülis felfogott annyit a válaszból, hogy akár lehetséges is, hogy valaha szellemlovag legyen belőle. Merthogy az igazi célja ez volt, nem holmi szedett-vetett kis öldöklő aki ész és erkölcs nélkül teszi amit a megzápult agya diktál neki. És akkor, amikor már majdnem felugrott örömében, hogy a lovagot átölelje és elmerüljön az örömmámorában...egyszercsak ott termett a kérdés, amire soha, de soha nem akart gondolni, amit még magának is csak rémálmaiban válaszolt meg. Nem akart a múltjának ezen sötét és borzalmas részére gondolni. Persze az amire legkevésbé akarunk gondolni, mint valami visszhang és látomás hol egyszerre, hol felváltva jelenik meg, minden feledést lehetetlenné téve. Hirtelen a lány arcszíne fehérre vált, teste megmerevedik és ültében is elhinnék róla, hogy meghalt. Végül pár másodpercébe ugyan belekerül, de összeszedi magát és próbálja megütni a korábbi hangvételt.*
- Nos... *szedi össze gondolatait.* Az eltökéltségemmel és a hűségemmel bármikor próbára tehet. Egyiknek sem szenvedem hiányát. Keményen küzdök a céljaimért és addig nem nyugszom, míg el nem érem azt. *ugyan most nem olyan kedvesen csúsznak ki a szavak a szájából, mint pár perccel ezelőtt, de szépen összeszedi magát apránként a lány.*
- Ha egyszer jobban megismer, remélem azt látja majd, hogy pontosan ez az én küldetésem az életben... Mit tudna elmondani a Szellemlovagokról? *teszi fel a kérdést, amivel reméli, hogy újra beállhat a jobb hangulat ennél, ami jelenleg benne lejátszódik, mivel az leginkább egy temetőére hasonlít.*

Fegyver: Hosszú íj Páncél: Horpadt, használt mellvért 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395| 02.07 19:18:37 | 380529 |

* Már a mondat óvakodó kezdése is önmagában elég volt arra, hogy egyszerre töltse el balsejtelem és kíváncsiság szívgyorsító keveréke.*
- De?* nyomja meg a haladás irányába a szaggatott mondatot. Szemöldökei homokára ugranak, mély barázdákat szántva bőrébe.
A továbbiakban csak hallgatnia kell, mert Loren nagy nehezen, de kinyögi a lényeget.*
- Hogy harcos és lovag?* kérdez vissza, bár nem válaszért, hanem inkább feszültségkeltés miatt.*
- Ez két külön dolog!* hívja föl a figyelmet.* S az utóbbihoz jóval nagyobb eltökéltség kell, mint az előbbihez... S azt se felejtsük el, hogy a gyilkos és a harcos sem ugyanaz* folytatja tovább a filozofálást.*
- De, hogy kérdésére feleljek: jelenleg nem látom akadályát. Bár nem is ismerem* mutatja föl jobb mutatóujját, aztán belekortyol sörébe, mielőtt még az megmelegedne.*
- Mivel indokolja elhivatottságát?* kezd kérdezgetni, lehetőleg mindenféle együttérzéstől mentesítve magát erre az időre.*

Fegyver: Vérszomj Páncél: Díszpáncél 

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Loren Marlon #297259| 02.07 18:05:39 | 380433 |

*Nem látni semmilyen reakciót a férfi arcán a lány félreérthetetlen kedvességéből fakadó mosolyra. Ez egy kissé elbizonytalanította a lányt, de mivel nem Nogusta az egyetlen hímnemű illető, akivel összehozta a (bal)szerencse, ezért ezt nem vette elutasító viselkedésnek. Inkább kimértnek. A lány nem akart messzire menni, épp ezért csak vonakodva tette fel következő kérdését remélve, hogy a lovag még nem unja nagyon társaságát, mint ahogy azt ő feltételezi.*
- Tudom, hogy már így is sokat segített, de.... na jó, szóóóval...igazából én harcos szeretnék lenni, lovag mint ön...személyes okok miatt. Kérem legyen őszinte. Maga szerint ez lehet egy reális elképzelés a számomra? *a választ megenyhült, reményekkel teli nagy barna szemeivel várta. Nem sokat tudott a lovagokról, hogy miként válhat, vagy hogy egyáltalán válhat-e belőle is szellemlovag...Hirtelen olyan vad izgalommal kezdett dobogni a szíve, mint amilyen dobolást érez az ember az anyaföldből egy hatalmas harc közepén. Élete további kimenetele ebben a percben egy kis fogadóban, egy végülis jóképű lovag szavaitól dől el.*

Fegyver: Hosszú íj Páncél: Horpadt, használt mellvért 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395| 02.07 17:27:42 | 380389 |

* A Szellemlovagok márpedig ilyen notórius jófiúk, és ha Nogon múlik ez még nem kevés ideig így is marad majd. Hiszen, mint tudjuk segíteni jó - még akkor is, ha csak hideg számításból teszi is az ember, ha az illúzió megmarad.*
- Nem állt célomban kiszolgáltatottá tenni Kegyedet, ezt elhiheti nekem* vált egyből defenzívbe, ha nem is fejét vesztve, de látható átmenetben. Ilyenformán már túlzó, sőt egyenesen tolakodó tettnek érezné, ha viszonozná azt az elbűvölő mosolyt - marad hát a jól begyakorolt, szófukar fapofánál, kétségtelenül annak egy enyhe fajtájánál... de akkor is.*
- Nem hiszem, hogy adósunk maradna... Ez csak természetes, hogy segítünk az öblieknek. A legutóbbi orktámadás után is mi fogadtuk be a hontalanul maradtakat. Aztán pedig a vesztes Ötbányából ideköltöző szövetséges klánokat is* és még sorolhatná, magasztalhatná és fényezhetné szervezetét az égig és az idők végezetéig, ha akarná, ám e helyett rövidre zárja.*
- Nem várunk el mást, csak azt, hogy tartsa be a Rendház szabályait, míg köztünk él...

Fegyver: Vérszomj Páncél: Díszpáncél
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Loren Marlon #297259| 02.04 18:53:27 | 378350 |

*Loren meglepődött és egyben örült neki, hogy végre akadt olyan téma, amiről a lovag hosszadalmasabban, lelkesebben beszél, elhivatottságról árulkodó szemekkel. Nem is remélhette, hogy a fickó, aki nem is olyan régen egyszer csak itt termett előtte a semmiből ekkora segítséget tud neki nyújtani. Kissé megnyugodott,hogy helyzete messze nem olyan elkeserítő, mint azt pár nappal ezelőtt gondolta volna, és hogy akad még olyan ember ezen a világon, aki egy kicsit is törődik másokkal.*
- Tudja most attól tartok lekötelezett...minden bizonnyal úgy fogok tenni, ahogy azt javasolta. Azt hiszem problémáim tengerének egyik hulláma végre leapadt... hála önnek. * Küldött egy hálás, elbűvölő mosolyt a lovagnak, olyat amilyentől a legtöbb férfit átjárja a melegség és ellágyul a szívük. Bár igazából a lány csalódna, ha egy szellemlovag ettől elveszítené a fejét. Csak puszta hálából tört utat magának arcára a bájos mosoly.*
- Ha a későbbiekben szívességre lenne szüksége, kérem forduljon hozzám, hogy ne maradhassak adósa senkinek. *kérte meg a lovagot az egyenlítés lehetőségére.*

Fegyver: Hosszú íj Páncél: Horpadt, használt mellvért
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395| 02.04 18:37:20 | 378334 |



 

* És ha rajta múlik, ez így is marad, már ami a hangja hallatását illeti. Ha valaki, hát Nogusta a szófukar fajtából való, annak is a legközepéből. Bár ez némileg változott azzal, hogy egy szerető közösségbe került, ami nem alkoholista nagyapjából, és mindig házon kívül tartózkodó atyjából állt...*
- Ismerős a helyzete, higgye el! Jobban is, mint gondolná* tesz tanúságot valami empátiaféléről.
Annak idején mikor a már megboldogult Zöldvölgyből tartott hazafelé a néhai Ötbányára lerongyolódva, fáradtan és elcsigázva - pont élete átgondolásakor érkezett a Rend. Mindig jókor. Olybá tűnik ez Szellemtestvéreinek jó szokása, melyet elsajátíthatott.*
- Egy ügyes kéznek mindig van helye nálunk! Javaslom, ma-holnap látogasson el Rendházunkba, itt a Külvárosban. Keresse Morganus Yl Chays nagymestert. Nyugodtan megemlítheti a nevemet...* irányítja el nagyban a hölgyet, egészen belemelegedve a magyarázásba. Még kis térképet is rajzol az asztalon lévő kis víztócsákba, melyek a sörös korsóról származnak.
Szájához is emeli az alkalmatosságot, s kortyol belőle, hosszan és hálásan.*
- Lesz ez még így se!

Fegyver: Vérszomj Páncél: Díszpáncél
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Loren Marlon #297259| 02.04 18:15:29 | 378319 |

*Igazából Loren nem várt tényleges megoldást a lovagtól egyik fő problémájára, ám ha őszinte akart lenni magához (márpedig az akart), akkor be kellett látnia, hogy a rendházi potya fürdő és ágyban alvási lehetőség elgondolkodtatta. Nem akarta kéretni magát, mivel ez egyáltalán nem a stílusa. Inkább kerek perec kimondja amit elgondolt.*
- Tudja hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szívesen élnék vissza a rendház szeretetével. Az igazság az, hogy túl rég nem volt már egy rendes éjszaka, amikor nem egy védett kis zugban kellett volna aludnom. *vallja be rezzenéstelen és pírmentes arccal. Elvégre miért kéne szégyellnie magát, ha egyszer felajánlották a soha vissza nem térő alkalmat.*
- Nos uram ami azt illeti mindenféle munkát megcsinálok akár a ház körül, akár mint segéd. Kisgyermek korom óta dolgozom ezt-azt és gyorsan tanulok. Ráadásul égető szükségem lenne némi pénzre, ezért nem válogatnék. *remélte, hogy ezzel már megihleti a férfit és eszébe jut valamilyen lehetőség. *Mialatt a választ várta megfordult gyönyörű hajzuhataggal keretezett kis fejében, hogy eddig egészen jól kijönnek Nogustával, a kezdeti nehézségek ellenére is. Bár a férfi eddig nem sokat hallatta erőteljes, kemény hangját.*

Fegyver: Hosszú íj Páncél: Horpadt, használt mellvért
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395| 02.04 17:58:49 | 378306 |

* Hallgat ő sok mindenre, még ha elsőre ez nincs is homlokára írva, az ismeretség előrehaladtával talán majd egyszer erre is kitérnek... talán... egyszer...
Az időnyerés valamilyen szinten össze is jött, meg nem is. Igen, mert amíg a leányzó beszél, addig biztosan húzza az időt, viszont nem, mert semmi olyat nem mondott, amivel - így első (és utolsó) hallásra - különösebb válaszra serkentené a lovagot. Csupán egy biccentést sikerül eszközölnie, mellyel jelzi: Figyelek, értelek, folytasd!*
- Mintha fölajánlottam volna a segítségemet, mikor idelibbentem* ironizál önnön ruganyos léptein.* Tudja, én nem úgy értettem...* kezdi ki magyarázni előre is magát, bár erre valószínűleg nincs túl nagy szükség.*
- Ha tudnám, hogy mihez értenek azok a kacsók...* célozgat a tengernyi megválaszolatlan kérdésre.* Szállásügyben pedig két dolgot javasolhatok: ezt a fogadót, vagy a rendházunk vendégszeretetét... Pár napra biztosan van szabad helyünk egy kívülállónak is* ajánlkozik.*

Fegyver: Vérszomj Páncél: Díszpáncél 

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Loren Marlon #297259| 02.03 20:39:30 | 377710 |

*A Nogusta névre hallgató lovag látszólag nem vette észre a kicsit ingerültebbre sikeredett hangnemet, vagy csak ilyen apróság nem teszi próbára türelmét, amiért Loren hálás volt, mivel csak most gondolkodott el rajta, hogy nem ajánlotta fel a lehetőséget, hogy a férfi leüljön... Mindenesetre azért örült neki,hogy végeredményképpen az újonnan érkező ott ült előtte a legnagyobb lelki nyugalommal. Hiába remélte, hogy elkerüli a kérdést, amit Nogusta épp az imént tett fel.*
- Valójában nem újdonság számomra a környék, de hiába is tagadnám, hogy nem ismerem ki magam túl jól errefelé. *A kijelentéssel mindössze annyi volt a célja, hogy időt nyerjen magának, mialatt átgondolhatja mi is legyen a mentsége viharszerű belépőjének. Nem volt ugyanis biztos abban, hogy tényleg érdekelné a lovagot haragjának oka, bár úgy tűnt figyeli mit mond. Loren nem tudott dűlőre jutni magával, ezért úgy döntött másfelé tereli a beszélgetés menetét.*
- Mondja Conalin úr...ha már így összefutottunk valamilyen oknál fogva, nem tudna nekem segíteni? *mielőtt a férfi félreértené gyorsan folytatta a pontosítással.*
- Munkára és szállásra lenne szükségem. Tud esetleg bárkit, akinek szüksége lehet a szolgálatomra?
~Ugyanis már vagy egy hete nem tudtam egy rendes helyen aludni.*tette hozzá magában gúnyosan.*

Fegyver: Hosszú íj Páncél: Horpadt, használt mellvért 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395| 02.03 20:19:29 | 377681 |

* A tökéletes ember: az ember, aki sárba ragadt és aztán ott maradt. - érkezhetne a válasz, ha a múlt eseményei szavakban manifesztálódnának...
A mondatot egyszerűen elengedi a füle mellett, mielőtt még indulatba jön. Részéről a "tudom" és a "kéne" ilyen kérdésekben ritkán fér össze - bár ez betudható Morganus iránti fanatikus lojalitásából fakadó kötelességtudatának. Időhúzásként inkább letörli a serhabot.*
- Dehogyis nem, megtisztel* húzza oda magához a legközelebbi ülő alkalmatosságot, majd rátelepszik, lábait szélesen szétvetve, hátát a támlának vetve.*
- Szóval? Reményekkel teli Érkező a Kalmárok Városában, akit jól átvágtak?* találgat, s magához húzza a hideg korsót. Láthatóan hosszabb konverzációra készül.*

Fegyver: Vérszomj Páncél: Díszpáncél Másik kézben: Fura zöldes nyálka
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Loren Marlon #297259| 02.01 19:14:07 | 376161 |

- Én Loren Marlon vagyok...Örvendek Szellemlovag Úr *nevezi meg nem kevés szarkazmussal közben belehelyezi aprónak tűnő kezét a lovag kemény, erős kezébe.
~ Erőteljes, magabiztos kézfogás, ahogy vártam. *nyugtázta magában, majd nem bírta visszatartani szája szegletét, hogy az meg ne induljon fölfelé egy elégedett kis mosolyba.
- Az eredeti kérdésére a válasz az, hogy...mondjuk úgy, hogy ez egy felettébb rosszul sikerült nap a számomra. *Nem akart többet mondani az érdekes idegennek, mivel úgy gondolta, hogy kinevetné, ha elmondaná bosszúja okát, melyet egyértelműen eltúlzott már csak sajnálatos női mivoltából is. Valójában épp ez volt az oka harcias kedvének: hogy nőnek született. De eldöntötte, hogy nem ezzel fog most foglalkozni, elvégre hányszor nyílik alkalom egy ilyen érdekesnek bizonyuló társaságra?*
- Ezek szerint maga híres lovag. Talán hallhattam is sikereiről? *kezdeményezi a beszélgetést immár nyugodtabb hangvételben remélve, hogy a férfi leül, jelezve ezzel, hogy tovább szándékozik beszélgetni.*

Fegyver: Hosszú íj Páncél: Horpadt, használt mellvért 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395| 02.01 18:58:02 | 376146 |

* A válasz a vártnál jóval agresszívebb, ez némileg megakasztja Nogusta lelkesedését, de el semmiképpen sem keseríti. Annál azért keményebb fából faragták jellemét.*
- Az én lelki nyugalmamnak ez aztán nem sokat vizét zavarja* válaszol felülemelkedve az éles hangnemen, melyet először tervezett. Sokkal inkább a szavak jelentésének erejében bízik a hangerő és -szín helyett.
A múltja rendesen megedzette a férfit.*
- Hogy én?* kérdez vissza kissé értetlenül. Annyit tartózkodik ismerősök között, hogy már-már idegen nyelvnek véli a kérdést.*
- Nogusta a név! Nogusta Conalin, Szellemlovag, örvendek* nyújt kezet parolára, meglehet enyhén banálisan.*

Fegyver: Vérszomj Páncél: Díszpáncél
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Loren Marlon #297259| 02.01 18:27:05 | 376115 |

*Loren szeme sarkából figyelte, amint az egyik távolabbi asztalnál ülő, valószínűleg harcok eredményeként dudorodó izmú férfi elindul felé. Léptei mélyen döngtek a padlón, ahogy átszelte a közöttük lévő távolságot. A másodperc töredékéig átfutott gondolatain, hogy a harcos kinézetű, izmos, tekintélyt sugárzó férfi csöppet sem mondható kellemetlen megjelenésűnek a számára. *
~ Hát ez a fickó meg vajon mit akar?
* Rögtön ezután -mivel a férfi eközben odaért- választ is kapott ki nem mondott kérdésére.*
- Talán megzavartam a lelki nyugalmát a kissé indulatos belépőmmel? * a választ meg sem várta, mivel feldúlt kedélye miatt rögtön a rosszindulatot vélte kivenni a férfi szavaiból.*
- Egyébként pedig ki maga? *Miután a lány lenyugodott már nem kevésbé várta a választ, mint azt, hogy a mély, jelentőségteljes hang újra felcsendüljön.*

Fegyver: Hosszú íj Páncél: Horpadt, használt mellvért Másik kézben: Szúrós szagú kékes ital 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395| 02.01 18:10:22 | 376102 |

 * Egy ilyen belépőt nem lehet figyelmen kívül hagyni, mint amilyet az új jövevény levág. Nogusta sem kivétel az átlag alól, fölkapja fejét a nagy ajtóvagdosásra. Ami az igazat illeti remélte, hogy valamiféle bajkeverővel hozza össze a sors, akivel szemben, lovagi és ezért amolyan városőri minőségben léphet föl. A pezsgő akció elmarad, helyette kap egy felindulásában hol törő, hol zúzó nőszemélyt.*
~ Fantasztikus...* nyugtázza méla egykedvvel a dolgot. Nyilvánvaló, hogy még bele sem gondolt az "ebből még akármi is lehet"-be.*
~ Aki ilyen indulatos, azt vagy kikosarazták, vagy kirabolták...* okoskodik utólag. Ha már pedig valamire is jutni akar punnyadás helyett ezúttal neki kell keresnie a bajt - bajt, amit mások kavartak és ő helyre rázhat.
Int a kiszolgálónak, hogy a sört egyel arrébb (a sarokba), aztán föltápászkodik, és fürge léptekkel rugózik a hölgyhöz.*
- Jóstét* harapja le a közepét.* Ne haragudjon, hogy megzavarom, deee valami gondban van? Esetleg megoldható egy ügyes lovaggal?* kérdi a piperkőc bajusztól arrogánsnak tetsző mosolyt öltve arcára.*

Fegyver: Vérszomj Páncél: Díszpáncél  
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Loren Marlon #297259| 01.31 19:54:35 | 375514 |

*Egy kellemes külsejű, feltűnően feldúlt nő rúgja be a kis fogadó ajtaját maga előtt, mintha legalábbis ártott volna neki. A helyiség fala megremeg a kicsapódó fatömeg mögött, jelentőségteljes bevonulót eredményezve támadójának. A nő lábával visszasegíti keretébe az egyszerű ajtót és mint a forgószél mindenkit ledöbbentve maga körül odairamlik egy félreeső kis sarokba és a helyiségbe feszült hangulatot hozva leül. Körül sem nézve a azonnal gondolataiba mélyed és időnként motyog valamit maga elé, mintha az asztaltól várná a választ. Egy kis idő múlva már senki sem figyelte őt. Minden visszatért a különös, feldúlt személy megjelenése előtti állapotba. A nőnek feltűnt, hogy egy fogadóban van,mégsem rendelt még semmit.* ~ A rendelés az utolsó dolog ami jelen pillanatban érdekel - gondolta gúnyosan. *Azért kelletlenül bár, de kurtán odavetette a szolgálónak, hogy hozzon neki egy kis bort. A helyiségben újra felemelték fejüket a különleges, szinte szívig hatoló hangra. Megkapta a vörös ital tartalmú poharát és belemélyedt annak aljába, mintha gondjaira ott lelhetne választ.*

Fegyver: Rövid vadászíj Páncél: Horpadt, használt mellvért 
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta Conalin  #240395| 01.31 19:26:26 | 375485 |

* Magas férfi nyit be az ajtón, magával hozva a kinti - számára igen kellemes - hűvös köd egy szeletkéjét, mely a tenger felől érkezik, s ellenállhatatlan szellemdivízióként lepi el a város utcáit. Az érkező hosszú, karakteresen ruganyos léptekkel közelíti meg az egyik üres asztalt. A szék hangosan nyikorogva ellenkezik annak, hogy a harcedzettségtől s munkától egyaránt izmos test reátelepedjen, mindhiába. Az emberférfi enyhén rágörnyed az asztalra, rákönyököl, bal kezével tartja hollófekete hajzatú fejét, a másikkal magához inti a kiszolgálót, aki hamarosan ott terem mellette.*
- Hajnalpírt, legyen szíves!* nyitja szóra piperkőc bajusszal, háromágú szakállal keretezett száját. Fakó szemeit nem emeli a pincérre, mélán réved a semmibe. Amint a másik eltávozik a rendeléséért, hátradől székében, csöppet lejjebb csúszik, s mintegy kedvtelésből végignézi ruházatát: magasszárú bakancs a zöldvölgyi időkből, sötétnadrág, fekete ing, melyen a hímzett címert eltakarja az emblematikus, kopott bőrkabát. Kezein ujjatlan bőrkesztyűk, balján hosszúkard s tőr.*

Fegyver: Vérszomj Páncél: Díszpáncél Másik kézben: Kicsorbult bicska