Időpont: corvusi időszámítás 628. év A Áradás hava 25. nap (2011.04.25. - 05.01.)
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Teázás Nog, (szó)csatatérré változott szobájában]
- Hm* ennyi a nagyszabású válasz, mit a vérrel és verejtékkel kiharcolt
ígéretre ad. Nem hitte volna, hogy ennyire nagy rejtély, hogy ő bizony
nem egy nimfomániás, főleg így mindenféle ferde hajlamra utaló piperkőc
bajusz meg szakáll nélkül. (Hajh, azok a szép idők... Most meg fázik az
álla...)
Még a "fájni nem fájt" mondatot sem forszírozza. Vagy azért, mert annyira biztos a dolgában, vagy azért, mert inkább nem szeretné lerombolni az illúziót, amit magában támasztott.*
- Rendben, meglesz* préseli össze ajkait, hogy nehogy kitörjön belőle egy ásítás.*
- Jó éjt... és...* de az ajtó már be is zárult, így titok marad, hogy mit is akart mondani.*
- Na, nézzük csak...* vonul oda a teájához, és erőt véve magán újfent megpróbálkozik leküldeni egy kortyot.*
~ Kihűlt... Ahogy gondoltam...* fintorodik el, de tekintete már valami sokkal érdekesebbre talál. Arcát ördögi vigyor torzítja el.*
~ A híres neves esszencia* kapja föl és vágja zsebre azonnal. Majd tálcástul az ajtó felé veszi az irányt.*
~ Visszafelé majd bedobom Honokának, és megtudom mi is ez valójában...* dörzsölné össze tenyereit, ha szabadok volnának.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
Még a "fájni nem fájt" mondatot sem forszírozza. Vagy azért, mert annyira biztos a dolgában, vagy azért, mert inkább nem szeretné lerombolni az illúziót, amit magában támasztott.*
- Rendben, meglesz* préseli össze ajkait, hogy nehogy kitörjön belőle egy ásítás.*
- Jó éjt... és...* de az ajtó már be is zárult, így titok marad, hogy mit is akart mondani.*
- Na, nézzük csak...* vonul oda a teájához, és erőt véve magán újfent megpróbálkozik leküldeni egy kortyot.*
~ Kihűlt... Ahogy gondoltam...* fintorodik el, de tekintete már valami sokkal érdekesebbre talál. Arcát ördögi vigyor torzítja el.*
~ A híres neves esszencia* kapja föl és vágja zsebre azonnal. Majd tálcástul az ajtó felé veszi az irányt.*
~ Visszafelé majd bedobom Honokának, és megtudom mi is ez valójában...* dörzsölné össze tenyereit, ha szabadok volnának.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Teázás Nog, (szó)csatatérré változott szobájában]
- Öhm...Igen?*-néz csodálkozóan, tágra nyílt szemekkel, mert erre nem is gondolt.*
- Akkor megígérem, hogy mostantól nem emlegetem fel.*-még aprót bólint is fejével, mintegy önmagában is tudatosítva, innentől nincs felemlegetés.
Ezután hagyja, hogy megtörténjen az átkarolás, sőt, ő is visszaölel. De közben minden rezdülésre figyel, nehogy átlépődjön az a bizonyos határ, melyet önmaga szabott önmaguknak.
Amikor kibontakozik az ölelő karok közül, elkezdi igazgatni össze sem gyűrődött ruháját, ezzel is zavarát palástolandó.*
- Fájni nem fájt...*-feleli, és a szabaddá vált útra tekint.*
- Köszönöm, ha elintézed, a konyhába kell visszavinni.*-mondja, és gyorsan elindul kifelé. A kijáratnál azért megáll, visszanézve a férfira.*
- Jó éjt!*-köszön el, ajkán halvány mosollyal, hogy aztán egy pillanat múlva bezáruljon mögötte a szoba ajtaja. Csak a tálca emlékeztet arra, hogy itt járt.*
Fegyver: Pusztító Páncél: Thrillioni Sárkányláng
- Akkor megígérem, hogy mostantól nem emlegetem fel.*-még aprót bólint is fejével, mintegy önmagában is tudatosítva, innentől nincs felemlegetés.
Ezután hagyja, hogy megtörténjen az átkarolás, sőt, ő is visszaölel. De közben minden rezdülésre figyel, nehogy átlépődjön az a bizonyos határ, melyet önmaga szabott önmaguknak.
Amikor kibontakozik az ölelő karok közül, elkezdi igazgatni össze sem gyűrődött ruháját, ezzel is zavarát palástolandó.*
- Fájni nem fájt...*-feleli, és a szabaddá vált útra tekint.*
- Köszönöm, ha elintézed, a konyhába kell visszavinni.*-mondja, és gyorsan elindul kifelé. A kijáratnál azért megáll, visszanézve a férfira.*
- Jó éjt!*-köszön el, ajkán halvány mosollyal, hogy aztán egy pillanat múlva bezáruljon mögötte a szoba ajtaja. Csak a tálca emlékeztet arra, hogy itt járt.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Teázás Nog, (szó)csatatérré változott szobájában]
* Sértődött, de ugyanakkor vidám arcot vág, miközben okító hangon szól:*
- Tudod, lehet, eszembe sem jutna a dolog, ha nem emlegetnéd föl napjában legalább háromszor* egészen a végéig nem változik vádlóra a hangja, sőt egyenest nevethetnékje támad ettől a kis apellátától.*
- Jó, semmi más. Csak az* karolja át, annak rendje s módja szerint. Még egy egészen kicsit rá is hajol, hogy jól érezhesse a lány illatát. A fél percet sem éri el az egész, hagyja ismét elhúzódni jegyesét.*
- Na, ugye, hogy nem fájt?* kérdezi, miközben a tálcáért nyúl.*
- Szabad az út* mutat másik kezével az ajtóra.* Ezt majd én elintézem* és hacsak Myrla meg nem akadályozza, magához veszi a teás katyvaszt.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
- Tudod, lehet, eszembe sem jutna a dolog, ha nem emlegetnéd föl napjában legalább háromszor* egészen a végéig nem változik vádlóra a hangja, sőt egyenest nevethetnékje támad ettől a kis apellátától.*
- Jó, semmi más. Csak az* karolja át, annak rendje s módja szerint. Még egy egészen kicsit rá is hajol, hogy jól érezhesse a lány illatát. A fél percet sem éri el az egész, hagyja ismét elhúzódni jegyesét.*
- Na, ugye, hogy nem fájt?* kérdezi, miközben a tálcáért nyúl.*
- Szabad az út* mutat másik kezével az ajtóra.* Ezt majd én elintézem* és hacsak Myrla meg nem akadályozza, magához veszi a teás katyvaszt.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Teázás Nog, (szó)csatatérré változott szobájában]
~ Aha. Közeledni próbál, de úgyse tud! Egy lépés hátra, egy előre, a távolság megmarad.*-nyugtatja magát.*
- Tudod, hogy olyasmit csak az esküvő után szabad...*-próbál kibúvót keresni, és úgy helyezkedni, ha szükséges, újra felkaphassa fegyverét, a tálcát, és megvédhesse vele erényét.*
- Tehát, jól figyelj! Csak egy ölelés, nem több! Ha mást tapasztalok, akkor jobb, ha felkészülsz a legrosszabbra!*-reméli kellő eréllyel fenyegetőzött, és Nog tényleg beéri ennyivel.
Mindenesetre odaaraszol a férfihez, és elég közel helyezkedik ahhoz, hogy a lovag megölelhesse.*
- Utána tényleg engedj, mert már késő van, és holnap korán kifut a hajó...*
Fegyver: Pusztító Páncél: Thrillioni Sárkányláng
- Tudod, hogy olyasmit csak az esküvő után szabad...*-próbál kibúvót keresni, és úgy helyezkedni, ha szükséges, újra felkaphassa fegyverét, a tálcát, és megvédhesse vele erényét.*
- Tehát, jól figyelj! Csak egy ölelés, nem több! Ha mást tapasztalok, akkor jobb, ha felkészülsz a legrosszabbra!*-reméli kellő eréllyel fenyegetőzött, és Nog tényleg beéri ennyivel.
Mindenesetre odaaraszol a férfihez, és elég közel helyezkedik ahhoz, hogy a lovag megölelhesse.*
- Utána tényleg engedj, mert már késő van, és holnap korán kifut a hajó...*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Teázás Nog, (szó)csatatérré változott szobájában]
* Ebben az esetben _nagyon_ nagy mázlija van, hogy Nogusta nem tudja, milyen aggályok kötik gúzsba a hölgyet (:P).*
- Khm...* fojtja vissza hisztérikus nevetését.* Vettem észre* fordítja fel fejét, mintha csak a berendezést szemlélné, hogy nem poros-e még túlzottan.*
- Hát, lecsapni az nekem is megy* von vállat hanyagul a magyarázatra. Valójában bele sem igazán gondol, hogy mit hall - elengedi a füle mellett. Az ötletekkel kapcsolatban pedig, mintha saját mondatának átvariált változatát hallaná.*
- Nem lesz semmiféle kötél* nyugtatja, s közben követi. A férfi minden egyes hátráló lépését egy közeledővel viszonozza. Ebből a szempontból talán csak a fegyver-, akarom írni kötéltelenséget hivatottak jelezni jól látható, nyitott tenyerei. Ám mikor még nem fenyegető közelségben hirtelen megtorpan, egészen új értelmet nyer(het)nek:*
- Na...* néz kérlelően.* Jer! Keblemre!* valahogy nem passzolnak össze a kedves szavak és a lovag külseje - ennek is tudná be a visszautasítást (majd másnak, mi?), ha bekövetkezne.*
- Aztán elengedlek* ad még egy jó indokot, ha anélkül nem látna hajlandóságot.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
- Khm...* fojtja vissza hisztérikus nevetését.* Vettem észre* fordítja fel fejét, mintha csak a berendezést szemlélné, hogy nem poros-e még túlzottan.*
- Hát, lecsapni az nekem is megy* von vállat hanyagul a magyarázatra. Valójában bele sem igazán gondol, hogy mit hall - elengedi a füle mellett. Az ötletekkel kapcsolatban pedig, mintha saját mondatának átvariált változatát hallaná.*
- Nem lesz semmiféle kötél* nyugtatja, s közben követi. A férfi minden egyes hátráló lépését egy közeledővel viszonozza. Ebből a szempontból talán csak a fegyver-, akarom írni kötéltelenséget hivatottak jelezni jól látható, nyitott tenyerei. Ám mikor még nem fenyegető közelségben hirtelen megtorpan, egészen új értelmet nyer(het)nek:*
- Na...* néz kérlelően.* Jer! Keblemre!* valahogy nem passzolnak össze a kedves szavak és a lovag külseje - ennek is tudná be a visszautasítást (majd másnak, mi?), ha bekövetkezne.*
- Aztán elengedlek* ad még egy jó indokot, ha anélkül nem látna hajlandóságot.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Teázás Nog, (szó)csatatérré változott szobájában]
* Felőle aztán egy egész fegyverraktár közepén is álldogálhatnának,
akkor sem venne más kardot a kezébe, mint a sajátját. Mivel az nincs
nála, így marad a tálca és a kiskanál.*
- Én a békés megoldások, és a diplomácia híve vagyok!*-jelenti ki. Ez talán nevetségesen hangozhat az előbbi előadása után, mely minden volt, csak békés és diplomatikus nem.*
- Először fel kell fokozni a hangulatot, hogy aztán legyen mit lecsillapítani.*-magyarázza, mintha direkt ezzel a szándékkal érkezett volna. Nem valószínű, hogy ezt bárki bevenné, Nogról kiváltképp nem feltételezi.*
- Hát, ötletem, az éppenséggel volt...*Áll, mint egy kariatida, az elmúlt percben sem mozdult semerre, így természetesen fegyvert sem ragadott. A felszólításra tehát csak a tálcát teheti le, ha úgy dönt, hogy engedelmeskedik.*
- Nos, jó, leteszem. De figyelmeztetlek, hogyha meg akarsz kötözni, elővarázsolsz valahonnan egy kötelet, akkor a kénytelen leszek félretenni a diplomáciát, és lekapok onnét valamit.*-int fejével a fegyverállványok felé. Közbe hátrálva eléri az asztal, és egy pillanat múlva már üres kézzel állnak egymással szemben. Myrla semmit sem tud leszűrni Nog testhelyzetéből, maximum csak a teájával tudná ezt megtenni.*
Fegyver: Pusztító Páncél: Thrillioni Sárkányláng - Én a békés megoldások, és a diplomácia híve vagyok!*-jelenti ki. Ez talán nevetségesen hangozhat az előbbi előadása után, mely minden volt, csak békés és diplomatikus nem.*
- Először fel kell fokozni a hangulatot, hogy aztán legyen mit lecsillapítani.*-magyarázza, mintha direkt ezzel a szándékkal érkezett volna. Nem valószínű, hogy ezt bárki bevenné, Nogról kiváltképp nem feltételezi.*
- Hát, ötletem, az éppenséggel volt...*Áll, mint egy kariatida, az elmúlt percben sem mozdult semerre, így természetesen fegyvert sem ragadott. A felszólításra tehát csak a tálcát teheti le, ha úgy dönt, hogy engedelmeskedik.*
- Nos, jó, leteszem. De figyelmeztetlek, hogyha meg akarsz kötözni, elővarázsolsz valahonnan egy kötelet, akkor a kénytelen leszek félretenni a diplomáciát, és lekapok onnét valamit.*-int fejével a fegyverállványok felé. Közbe hátrálva eléri az asztal, és egy pillanat múlva már üres kézzel állnak egymással szemben. Myrla semmit sem tud leszűrni Nog testhelyzetéből, maximum csak a teájával tudná ezt megtenni.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Teázás Nog, (szó)csatatérré változott szobájában]
- Ha mondom* nem érti a nagy csodálkozást.*
- Nem, inkább azokkal* bök fejével a szoba hangulatát tovább fokozó fegyverekre. Elvégre a lovagnak nem csak vért(ek)re van szüksége, de megfelelő gyilkoló szerszámokra. Első fegyverállvány: két hosszúkard, és egy hasonló méretű üres hely - nyilván a Nogusta oldalán lógó számára fenntartva. Második fegyverállvány: három körülbelül megegyező méretű, ám eltérő fejű lándzsa. Az asztalon egy jóval kisebb tárolóban pedig egy kétélű, levélformájú pengével ellátott tőr, egy karambit és szintén egy üres hely (az a fentebbire hajaz). S ha ez nem volna még elég, a falon ott van az az ominózus kétkezes csatabárd, mellyel a révi próbán elmetszette a sárkányfiókot fogva tartó láncot.*
- Persze, ha szereted a kihívásokat, tőlem a kiskanalat is használhatod...* öltene nyelvet, ha nem kételkedne még az eddigi fagyos légkör fokozatos felengedésében.*
- Most mondd, hogy nem!* kardoskodik véleménye igaza mellett.* Jó, a hangulat talán mélyponton volt egy ideig, de lényegi előrelépést is tettünk* mondja, mint valami propaganda híradó.*
~ Nők...* csóválja a fejét. Hiába az erőfeszítés, a lehetőség elúszott - mára...*
- Lehet mégiscsak a kötél lett volna a helyes választás* reagálja le jegyese borogatós ötletét. Nyelvet ugyan megint csak nem ölt, de szemében olvasható az üzenet: felveszi a kesztyűt.*
- Az imént még volt egy-két ötleted...* utal vissza az elmúlt másodpercek eseményeire.* De Nekem is volna egy két javaslatom* közli később sejtelmesen, immáron megerősödve a békülés tudatában.*
- Na, tedd azt le!* érti ezt a tálcára természetesen (vagy akár a fegyverre is, amit Myrla időközben fölkapott...). Egy lökéssel elrugaszkodik az ajtótól, karjait is teste mellé engedi. Nem is! Inkább könyök alatt széttárja őket. A kérdés csak az, hogy a párja mit szűr le ebből...*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
- Nem, inkább azokkal* bök fejével a szoba hangulatát tovább fokozó fegyverekre. Elvégre a lovagnak nem csak vért(ek)re van szüksége, de megfelelő gyilkoló szerszámokra. Első fegyverállvány: két hosszúkard, és egy hasonló méretű üres hely - nyilván a Nogusta oldalán lógó számára fenntartva. Második fegyverállvány: három körülbelül megegyező méretű, ám eltérő fejű lándzsa. Az asztalon egy jóval kisebb tárolóban pedig egy kétélű, levélformájú pengével ellátott tőr, egy karambit és szintén egy üres hely (az a fentebbire hajaz). S ha ez nem volna még elég, a falon ott van az az ominózus kétkezes csatabárd, mellyel a révi próbán elmetszette a sárkányfiókot fogva tartó láncot.*
- Persze, ha szereted a kihívásokat, tőlem a kiskanalat is használhatod...* öltene nyelvet, ha nem kételkedne még az eddigi fagyos légkör fokozatos felengedésében.*
- Most mondd, hogy nem!* kardoskodik véleménye igaza mellett.* Jó, a hangulat talán mélyponton volt egy ideig, de lényegi előrelépést is tettünk* mondja, mint valami propaganda híradó.*
~ Nők...* csóválja a fejét. Hiába az erőfeszítés, a lehetőség elúszott - mára...*
- Lehet mégiscsak a kötél lett volna a helyes választás* reagálja le jegyese borogatós ötletét. Nyelvet ugyan megint csak nem ölt, de szemében olvasható az üzenet: felveszi a kesztyűt.*
- Az imént még volt egy-két ötleted...* utal vissza az elmúlt másodpercek eseményeire.* De Nekem is volna egy két javaslatom* közli később sejtelmesen, immáron megerősödve a békülés tudatában.*
- Na, tedd azt le!* érti ezt a tálcára természetesen (vagy akár a fegyverre is, amit Myrla időközben fölkapott...). Egy lökéssel elrugaszkodik az ajtótól, karjait is teste mellé engedi. Nem is! Inkább könyök alatt széttárja őket. A kérdés csak az, hogy a párja mit szűr le ebből...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Teázás Nog, (szó)csatatérré változott szobájában]
- Ki-tör-niii?*-kérdi, mint aki nem jól hallott.*
- Ezzel a kezemben?*-még mindig azt nyomorult tálcát szorongatja, kardot pedig sajnos nem hozott magával, lévén békés teázgatásra számított, nem csatározásra. Erre tessék! Legközelebb - már ha egyáltalán lesz legközelebb - mindképp teljes harci felszereléssel jön.*
~ Kard, tőr... sőt két tőr, egyik elrejtve a csizmában...~*-tervezgeti, miközben továbbra is farkasszemet néznek.*
- Remekül elbeszélgetünk, valóban.*-helyesel arcára fagyott mosollyal. Majd a következő szavakat hallva jöhet az újabb, ezúttal (mű)felháborodás.*
- Nem kerül sokba, és mindjárt te-ázhatsz! Mert rád borítom ezt az egész kanna megmaradt löttyöt, ha gúnyoskodsz!*- ölt nyelvet.*
- Én...már nem is tudom, mit csináljak veled, teeeee...!*- érzi, már nem sokáig bírja visszatartani a nevetést. Maga sem érti, most meg mitől változott meg hirtelen a kedve.*
~ Pedig csak egy egyszerű citromfüves nyugtató tea volt.~
Fegyver: Pusztító Páncél: Thrillioni Sárkányláng
- Ezzel a kezemben?*-még mindig azt nyomorult tálcát szorongatja, kardot pedig sajnos nem hozott magával, lévén békés teázgatásra számított, nem csatározásra. Erre tessék! Legközelebb - már ha egyáltalán lesz legközelebb - mindképp teljes harci felszereléssel jön.*
~ Kard, tőr... sőt két tőr, egyik elrejtve a csizmában...~*-tervezgeti, miközben továbbra is farkasszemet néznek.*
- Remekül elbeszélgetünk, valóban.*-helyesel arcára fagyott mosollyal. Majd a következő szavakat hallva jöhet az újabb, ezúttal (mű)felháborodás.*
- Nem kerül sokba, és mindjárt te-ázhatsz! Mert rád borítom ezt az egész kanna megmaradt löttyöt, ha gúnyoskodsz!*- ölt nyelvet.*
- Én...már nem is tudom, mit csináljak veled, teeeee...!*- érzi, már nem sokáig bírja visszatartani a nevetést. Maga sem érti, most meg mitől változott meg hirtelen a kedve.*
~ Pedig csak egy egyszerű citromfüves nyugtató tea volt.~
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Teázás Nog, (szó)csatatérré változott szobájában]
* Most, hogy kiadta magából azt a keveset, amit úgy érezte feltétlenül
szükséges (magyarán, ami a békéhez már túl sok) - fantasztikusan érzi
magát. Még akkor is, ha a hatás egyáltalán nem katartikus. Neki most
mindegy a lényeg az, hogy visszanyerte a abszolút uralmát teljes teste
és lelke felett. Mocskosul jó érzés megint csak felülkerekedni a
reménytelenen - ez jelzi, hogy még mindig alábecsüli magát.*
- Szeretnénk* bólint, mint ami magától értetődő.* Szeretnénk változni. A javunkra, persze. Szóval, szeretnénk jobbá lenni és jobbá tenni* veszi elő a saját kis elméletrendszerét (megint), bár most talán nem tűnik sem akkora baromságnak, sem akkora kamunak - szimplán csak nem következik semmiből.*
- Továbbra sem állítottam* vágja oda egyből, de azért ügyel rá, hogy ne akassza meg nagyon a beszédben. Folytatná, mert úgy látja, még mindig nem találták meg azt a közös pontot, amire ő maga úgy véli már rálelt - de a tudat, hogy egy sértett nőnél nincs nehezebben engesztelhető visszariasztja.*
- Az én világomba?* kérdez vissza szája szegletében rángó mosolymaggal. Úgy néz ki, mint aki a hónap viccét akarja elmesélni, még mielőtt elröhögné magát.*
- Az, amire kíváncsi vagy, egy másik ember. Érted?* és valóban így áll hozzá, holott azért ő sem tudja - valószínűleg nem is akarja - feledni az egészet.* Ha majd* ezt úgy ejti, mintha nem értene vele egyet* eljön, az ideje ezt tartsd szem előtt* hagyja rá ezt is. Csöppet az az érzése van, hogy Myrla kiharcolt magának valamit, és most valamiért - arra nem tenne nagyesküt, hogy miért -, de nem él vele. De legalábbis nem rajta áll, innentől. Tőle csak ne várják, hogy magától megeredjen a nyelve.*
- Lovag vagy, vagy mi a fene! Megpróbálhattál volna kitörni, teszem azt...* mutat rá a racionális érvre viszontmosollyal, hogy miért is kellett a bé terv.*
- Nem, nem kifejezetten. Jól elbeszélgetünk itt* ironizál továbbra is tartva a mosolyt.* Meg aztán a teám nélkül nem is tudnék elaludni*szokásos állhatatossággal fut neki újból - ha kell fejjel a falnak.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
- Szeretnénk* bólint, mint ami magától értetődő.* Szeretnénk változni. A javunkra, persze. Szóval, szeretnénk jobbá lenni és jobbá tenni* veszi elő a saját kis elméletrendszerét (megint), bár most talán nem tűnik sem akkora baromságnak, sem akkora kamunak - szimplán csak nem következik semmiből.*
- Továbbra sem állítottam* vágja oda egyből, de azért ügyel rá, hogy ne akassza meg nagyon a beszédben. Folytatná, mert úgy látja, még mindig nem találták meg azt a közös pontot, amire ő maga úgy véli már rálelt - de a tudat, hogy egy sértett nőnél nincs nehezebben engesztelhető visszariasztja.*
- Az én világomba?* kérdez vissza szája szegletében rángó mosolymaggal. Úgy néz ki, mint aki a hónap viccét akarja elmesélni, még mielőtt elröhögné magát.*
- Az, amire kíváncsi vagy, egy másik ember. Érted?* és valóban így áll hozzá, holott azért ő sem tudja - valószínűleg nem is akarja - feledni az egészet.* Ha majd* ezt úgy ejti, mintha nem értene vele egyet* eljön, az ideje ezt tartsd szem előtt* hagyja rá ezt is. Csöppet az az érzése van, hogy Myrla kiharcolt magának valamit, és most valamiért - arra nem tenne nagyesküt, hogy miért -, de nem él vele. De legalábbis nem rajta áll, innentől. Tőle csak ne várják, hogy magától megeredjen a nyelve.*
- Lovag vagy, vagy mi a fene! Megpróbálhattál volna kitörni, teszem azt...* mutat rá a racionális érvre viszontmosollyal, hogy miért is kellett a bé terv.*
- Nem, nem kifejezetten. Jól elbeszélgetünk itt* ironizál továbbra is tartva a mosolyt.* Meg aztán a teám nélkül nem is tudnék elaludni*szokásos állhatatossággal fut neki újból - ha kell fejjel a falnak.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Teázás Nog, (szó)csatatérré változott szobájában]
* A következő percekben valami egészen szürrealisztikus előadás tanúja
lehet, melyben az érzelmek teljes tárháza nyílik meg előtte, majdnem
sírástól a nevetésig. Myrla meg csak nézi, és nem ért semmit. Fogalma
sincs róla, mi játszódik le Nogban, legbelül. Talán, ha ismerné az
okokat, tudna segíteni. De így? Tehetetlenül áll, és kezdi úgy érezni,
már mindegy lenne, hova vágja azt a tálcát, de legalább csinálna
valamit, ami kizökkentheti a férfit ebből a furcsa állapotából.
~ Nem is volt a kezében semmi.~*-lepődik meg, amikor előbukkannak az addig rejtegetett végtagok.*
- Szeretnénk?*-ismétli meg az elhangzott szót, csupán a többesszámra javítás végett.*
- Már mondtam, nekem nincsenek titkaim. Az életem nyitott könyv. Mindössze a elejéből hiányzik pár oldal...Hiába is faggatnál, semmi újdonsággal nem szolgálhatnék.*-válaszolja erélyesen, de nyugalmat erőltetve magára, miközben belül egyre idegesebb. A helyzet miatt az, mert kezdi azt érezni, ebből sose keverednek ki, de ha mégis, akkor két sértett fél fog elválni egymástól, még azelőtt, hogy igazából egymásra találtak volna.*
- Ha valóban azt akarod, hogy ne érezzem magam idegennek, amikor veled beszélek, ha azt akarod, hogy nekem jó legyen, akkor engedj be a világodba.*-mindössze ennyit mond, semmi magyarázatot nem fűz hozzá, hogy milyen világra is gondol, és hanghordozásával érzékelteti, hogy ha kérdeznék, akkor sem tenné, részéről a témát lezártnak tekinti.*
- Majd eljön annak is az ideje, ha egyáltalán eljön...*mármint a kérdéseké, és a feltételes mód szól annak, hogy koránt sem biztos benne, a lovagnak ezek után még lenne vele bármilyen szándéka is. Hacsak nem valami gyilkos szándéka...*
~Bizonyára már rég kiábrándult.~*-véli.*
- Tehettem mást, ha már így utamat álltad?*-kérdez vissza, és megpróbál ő is elmosolyodni, remélvén, hogy nem vicsornak sikeredik.* - Megkötözni?*- szorosan magához fogja a tálcát, mint egy pajzsként tartva. Nog még mindig eltorlaszolja az ajtót, így semmi menekülési útvonal nincs előtte. Esetleg mögötte? Kiugorhatna az ablakon, megkockáztatva, hogy kitöri a nyakát. Lehet még azzal is jobban járna.*
- Nem vagy még álmos?*-kérdi azután, mert okosabb nem jut eszébe.*
Fegyver: Pusztító Páncél: Thrillioni Sárkányláng
~ Nem is volt a kezében semmi.~*-lepődik meg, amikor előbukkannak az addig rejtegetett végtagok.*
- Szeretnénk?*-ismétli meg az elhangzott szót, csupán a többesszámra javítás végett.*
- Már mondtam, nekem nincsenek titkaim. Az életem nyitott könyv. Mindössze a elejéből hiányzik pár oldal...Hiába is faggatnál, semmi újdonsággal nem szolgálhatnék.*-válaszolja erélyesen, de nyugalmat erőltetve magára, miközben belül egyre idegesebb. A helyzet miatt az, mert kezdi azt érezni, ebből sose keverednek ki, de ha mégis, akkor két sértett fél fog elválni egymástól, még azelőtt, hogy igazából egymásra találtak volna.*
- Ha valóban azt akarod, hogy ne érezzem magam idegennek, amikor veled beszélek, ha azt akarod, hogy nekem jó legyen, akkor engedj be a világodba.*-mindössze ennyit mond, semmi magyarázatot nem fűz hozzá, hogy milyen világra is gondol, és hanghordozásával érzékelteti, hogy ha kérdeznék, akkor sem tenné, részéről a témát lezártnak tekinti.*
- Majd eljön annak is az ideje, ha egyáltalán eljön...*mármint a kérdéseké, és a feltételes mód szól annak, hogy koránt sem biztos benne, a lovagnak ezek után még lenne vele bármilyen szándéka is. Hacsak nem valami gyilkos szándéka...*
~Bizonyára már rég kiábrándult.~*-véli.*
- Tehettem mást, ha már így utamat álltad?*-kérdez vissza, és megpróbál ő is elmosolyodni, remélvén, hogy nem vicsornak sikeredik.* - Megkötözni?*- szorosan magához fogja a tálcát, mint egy pajzsként tartva. Nog még mindig eltorlaszolja az ajtót, így semmi menekülési útvonal nincs előtte. Esetleg mögötte? Kiugorhatna az ablakon, megkockáztatva, hogy kitöri a nyakát. Lehet még azzal is jobban járna.*
- Nem vagy még álmos?*-kérdi azután, mert okosabb nem jut eszébe.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Teázás Nog, (szó)csatatérré változott szobájában]
* Sokáig csak némán áll, és kifürkészhetetlenül bámulja Myrlát, akár a
gyermek, akit arcul ütöttek. Akárhogy is próbálja lecsillapítani kezeit,
képtelen - megállás nélkül remegnek, még akkor is, mikor már dühében
ökölbe szorítja őket s csak egy pengeélnyi határ választja el tőle, hogy
minden fortyogó érzését beleadva lesújtson a háta mögött lévő ajtóra.
Eközben mindvégig hangosan, az orrán keresztül (tulajdonképpen fújtatva)
szedi a levegőt és hol nyelvébe, hol ajkába harap.
Elmondhatatlanul komornak látja a helyzetet. Elárulták. Illetve elárulta sajátmagát. És hiába a kétségbeesett kapálódzás a szavakkal, meg a magyarázatokkal: tehetetlen... És mint annak előtte oly sokszor, így most is egyes egyedül kell megbirkóznia a problémájával. Émelyítő undor kerülgeti - beleférkőzve minden egyes értelmes válasznak induló gondolatába - bár lehet, hogy csak a helyzet extrém mivolta láttatja és érezteti így vele.*
~ Elég!* üvöltene föl kínjában, de maximum kedvesére hozhatná vele a szívbajt. Olyan ez, mint amikor az ember csapdába esik a jég alatt.
Minden fagyos. Bizonytalan mozdulatai minduntalan remegő görcsben végződnek, már amikor meg tud egyáltalán mozdulni börtönében. Visítana, mint a malac, melyet ölnek - de azt se hallaná senki.
Ott áll a kristályba zárva és farkasszemet néz valakivel, akiről már azt sem tudja, hogy valós-e vagy csak képzeli az egészet, beleőrülve kínjába. Normális ember ilyenkor már sírna. És neki erre a gondolatra mi a reakciója?
Nevet... Kineveti nyomorultságát és az örökkévalónak tetsző problémát. Magas alakja megrázkódik és ajkait elhagyják a megveszekedett kacaj első, morbid foszlányai. Ez az az igazi fekete humorú, keserű nevetés. De legalább szabad, mert ott az esélytelenség - elvégre újfent szóban kell megnyilvánulnia.*
- Jó. Egy elfuserált vicc* ismeri be előhúzva háta mögül mindkét, immáron teljesen uralma alá hajtott kezét. Mélyet és lélekhez szólóan sóhajt, még nyel is egyet.*
- Valóban nem kényszerítesz. DE szeretnéd* vágja ki jelentőségteljesen azt a "de"- t.* Szeretnénk...
* Újabb pár másodperc szünet. Szipog egy párat, mint aki sírni, vagyis inkább orrfújást elmulasztani készül.*
- Nem is a titkaidra vagyok kíváncsi...* fordítja el arcát egy pillanatra, bal profilját mutatva a lánynak.* Hanem Rád* fordul vissza hunyorogva, mintha valami hihetetlenül fényesre nézne, de aztán visszaáll megszokottra.* Persze, ez összefügg valahol, de azt értsd meg, hogy én nem faggatlak... Ha szeretnél, beszélsz, ha nem, nem. Én elfogadom, amit teszel, ahogy teszed, még ha nem is értem, hogy miért. Én azt akarom, hogy ne érezd magadat idegennek, ha velem kell beszélned. Én azt akarom, hogy Neked jó legyen, és ennyi* valahogy úgy jönnek belőle ki a szavak, mintha egész életében ezt gyakorolta volna - pedig elég filozofikusra sikeredett s nem is mindenütt koherens...*
- Hogyne* érkezik a határozott válasz.* Lehet, hogy én vagyok különc, de azt hiszem, hogy az érkezők többségének vannak titkai. Néha kisebbek, néha nagyobbak, de alapjában véve vannak. Nem állítom, hogy jók, vagy hasznosak, de el lehet őket fogadni* ad talán csöppet kitérőnek tűnő választ.*
- Egyébként pedig, ha kíváncsi vagy valamire, akkor kérdezz - a válasz egy szavadba kerül. Előled nem titkolok semmit. Csak éppen próbálok nem gondolni bizonyos dolgokra. Jó?* adja meg magát végül, legyőzöttségének teljes tudatától vad fénnyel égő szemekkel.
Eztán újra hosszú csönd.*
- Tudod, nagyon örülök, hogy meghallgattál* villant fel valami mosolyfélét.* Nem szívesen kötöztelek volna meg, ha már így kiprovokáltad a dolgot* alakul át vigyorrá. Hátát az ajtónak támasztva ácsorog, kissé bágyadtan fonja össze karjait a mellén.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
Elmondhatatlanul komornak látja a helyzetet. Elárulták. Illetve elárulta sajátmagát. És hiába a kétségbeesett kapálódzás a szavakkal, meg a magyarázatokkal: tehetetlen... És mint annak előtte oly sokszor, így most is egyes egyedül kell megbirkóznia a problémájával. Émelyítő undor kerülgeti - beleférkőzve minden egyes értelmes válasznak induló gondolatába - bár lehet, hogy csak a helyzet extrém mivolta láttatja és érezteti így vele.*
~ Elég!* üvöltene föl kínjában, de maximum kedvesére hozhatná vele a szívbajt. Olyan ez, mint amikor az ember csapdába esik a jég alatt.
Minden fagyos. Bizonytalan mozdulatai minduntalan remegő görcsben végződnek, már amikor meg tud egyáltalán mozdulni börtönében. Visítana, mint a malac, melyet ölnek - de azt se hallaná senki.
Ott áll a kristályba zárva és farkasszemet néz valakivel, akiről már azt sem tudja, hogy valós-e vagy csak képzeli az egészet, beleőrülve kínjába. Normális ember ilyenkor már sírna. És neki erre a gondolatra mi a reakciója?
Nevet... Kineveti nyomorultságát és az örökkévalónak tetsző problémát. Magas alakja megrázkódik és ajkait elhagyják a megveszekedett kacaj első, morbid foszlányai. Ez az az igazi fekete humorú, keserű nevetés. De legalább szabad, mert ott az esélytelenség - elvégre újfent szóban kell megnyilvánulnia.*
- Jó. Egy elfuserált vicc* ismeri be előhúzva háta mögül mindkét, immáron teljesen uralma alá hajtott kezét. Mélyet és lélekhez szólóan sóhajt, még nyel is egyet.*
- Valóban nem kényszerítesz. DE szeretnéd* vágja ki jelentőségteljesen azt a "de"- t.* Szeretnénk...
* Újabb pár másodperc szünet. Szipog egy párat, mint aki sírni, vagyis inkább orrfújást elmulasztani készül.*
- Nem is a titkaidra vagyok kíváncsi...* fordítja el arcát egy pillanatra, bal profilját mutatva a lánynak.* Hanem Rád* fordul vissza hunyorogva, mintha valami hihetetlenül fényesre nézne, de aztán visszaáll megszokottra.* Persze, ez összefügg valahol, de azt értsd meg, hogy én nem faggatlak... Ha szeretnél, beszélsz, ha nem, nem. Én elfogadom, amit teszel, ahogy teszed, még ha nem is értem, hogy miért. Én azt akarom, hogy ne érezd magadat idegennek, ha velem kell beszélned. Én azt akarom, hogy Neked jó legyen, és ennyi* valahogy úgy jönnek belőle ki a szavak, mintha egész életében ezt gyakorolta volna - pedig elég filozofikusra sikeredett s nem is mindenütt koherens...*
- Hogyne* érkezik a határozott válasz.* Lehet, hogy én vagyok különc, de azt hiszem, hogy az érkezők többségének vannak titkai. Néha kisebbek, néha nagyobbak, de alapjában véve vannak. Nem állítom, hogy jók, vagy hasznosak, de el lehet őket fogadni* ad talán csöppet kitérőnek tűnő választ.*
- Egyébként pedig, ha kíváncsi vagy valamire, akkor kérdezz - a válasz egy szavadba kerül. Előled nem titkolok semmit. Csak éppen próbálok nem gondolni bizonyos dolgokra. Jó?* adja meg magát végül, legyőzöttségének teljes tudatától vad fénnyel égő szemekkel.
Eztán újra hosszú csönd.*
- Tudod, nagyon örülök, hogy meghallgattál* villant fel valami mosolyfélét.* Nem szívesen kötöztelek volna meg, ha már így kiprovokáltad a dolgot* alakul át vigyorrá. Hátát az ajtónak támasztva ácsorog, kissé bágyadtan fonja össze karjait a mellén.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Teázás Nog, (szó)csatatérré változott szobájában]
* Az asztalnál kénytelen elidőzni, mert vissza kell gyűjtenie a tálcára
az összes eszközt, amit magával hozott, nehogy később rajta keressen
valamit a konyhai személyzet. Ezt sem csinálhatja nyugodtan, mert Nog
belekezd valami körmönfont magyarázatba. Myrla direkt nem is néz rá,
kerül mindenféle szemkontaktust, úgy tesz, mint aki se lát, se hall.
Amikor végre elkészül, és indulna kifelé, az ajtót elálló férfival nézhet farkasszemet. Most nem kapja el a tekintetét, sőt.
- Szóval viccnek. Aha.*-ennyi kommentárt fűz mindössze a dologhoz, közben fejét oldalra billentve próbálja (feltűnésmentesen) meglesni, mit rejtegethet a lovag a háta mögött. Kezeit ugyanis nagyon dugdossa. Legalább is Myrla szerint. De akárhogy próbálkozik, nem sikerül lelepleznie a titkot. Megkérdezni viszont semmi pénzért nem fogja, akármennyire is furdalja oldalát a kíváncsiság.*
- Tégy belátásod szerint, én nem kényszeríthetlek.*-feleli a továbbiakra, és indulna újfent kifelé, de hiába, az útakadály még mindig előtte tornyosul. Ekkor a lovag előhúzza az aduászt. Azt a témát, amiről a lány, ha akarna sem tudna nyilatkozni.*
- Hogy én? Nekem nincs mit mesélnem, NEKEM nincsenek titkaim.*-vonja meg a vállát, és tesz úgy, mintha számára közömbös lenne a dolog, miközben érzékeny pontjára tapintottak.*
- Neked viszont azt gyanítom vannak! Különben nem próbálnád rejtegetni, pontosan úgy, mint teszed a kezeiddel!*-megy át ellentámadásba, és minden belső fogadkozása ellenére kibukik kíváncsisága. A távozási szándékát firtató kérdésre elsőre nem mond semmit.*
~Nog egyszer csak kénytelen lesz lefeküdni, és akkor szabaddá válik az út a folyosóra. Csak nem áll ott egész éjjel? Vagy képes lenne rá? Mi lenne, ha kipróbálnánk?~*- a "nagyszerű" ötlettől felvillanyozódik.*
~Ó,ez a fránya tálca! Bár ne lenne a kezemben! Így sajnos hamarabb elfáradok, mint ő...*-elemzi a helyzetet magában.*
~Márpedig nekem kell tovább bírnom, ha törik, ha szakad.*
- Ki tudja...*-böki ki végül, és néz szó szerint is várakozásteljesen.*
Fegyver: Pusztító Páncél: Thrillion égi páncélja
Amikor végre elkészül, és indulna kifelé, az ajtót elálló férfival nézhet farkasszemet. Most nem kapja el a tekintetét, sőt.
- Szóval viccnek. Aha.*-ennyi kommentárt fűz mindössze a dologhoz, közben fejét oldalra billentve próbálja (feltűnésmentesen) meglesni, mit rejtegethet a lovag a háta mögött. Kezeit ugyanis nagyon dugdossa. Legalább is Myrla szerint. De akárhogy próbálkozik, nem sikerül lelepleznie a titkot. Megkérdezni viszont semmi pénzért nem fogja, akármennyire is furdalja oldalát a kíváncsiság.*
- Tégy belátásod szerint, én nem kényszeríthetlek.*-feleli a továbbiakra, és indulna újfent kifelé, de hiába, az útakadály még mindig előtte tornyosul. Ekkor a lovag előhúzza az aduászt. Azt a témát, amiről a lány, ha akarna sem tudna nyilatkozni.*
- Hogy én? Nekem nincs mit mesélnem, NEKEM nincsenek titkaim.*-vonja meg a vállát, és tesz úgy, mintha számára közömbös lenne a dolog, miközben érzékeny pontjára tapintottak.*
- Neked viszont azt gyanítom vannak! Különben nem próbálnád rejtegetni, pontosan úgy, mint teszed a kezeiddel!*-megy át ellentámadásba, és minden belső fogadkozása ellenére kibukik kíváncsisága. A távozási szándékát firtató kérdésre elsőre nem mond semmit.*
~Nog egyszer csak kénytelen lesz lefeküdni, és akkor szabaddá válik az út a folyosóra. Csak nem áll ott egész éjjel? Vagy képes lenne rá? Mi lenne, ha kipróbálnánk?~*- a "nagyszerű" ötlettől felvillanyozódik.*
~Ó,ez a fránya tálca! Bár ne lenne a kezemben! Így sajnos hamarabb elfáradok, mint ő...*-elemzi a helyzetet magában.*
~Márpedig nekem kell tovább bírnom, ha törik, ha szakad.*
- Ki tudja...*-böki ki végül, és néz szó szerint is várakozásteljesen.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Teázás Nog, (szó)csatatérré változott szobájában]
- Ah* sóhajt föl fejcsóválva, ahogyan a tanárok szoktak az ötödik
magyarázat után.* Nem, még mindig nem érted* folytatja annak ellenére
is, hogy érzi, hogy ez az utolsó dobása.*
- Figyelj! Képzeld el, hogy valaki, aki még eddig soha nem fogott fegyvert most meg akar tanulni, mondjuk célba dobni* kezdi a csöppet körülményesnek tűnő magyarázatot, de a lényeg talán leesik még a botcsinálta szónok ellenére is.*
- Hogyan tudná értékelni a tökéletesen kiegyensúlyozott dobótőröket, míg nem fogott a kezében mondjuk egy sima vasdarabot, vagy kavicsot és próbálta meg végrehajtani vele ugyanazt a feladatot, hm?* reméli, hogy a kovács szakmát is érintő hadoválás (legalábbis belülről nagyon úgy tűnik) talán meggyőzi - mert önmagát már sikerült.*
- A bajom az, hogy nem tudom úgy értékelni, ahogy azt megérdemelné* áll fel, hogy elejét vegye ennek a távozós-csapkodós műsornak, és egyenest a az ajtó elé áll, hogy elállja az utat.* És ez így pazarlás.
- Jó, csak képletesen értettem... ami azt illeti viccnek szántam...* vallja be.* Mondhattam volna harminc napot is* magyarázza.* Úgy értettem, hogy nem várhatod el, hogy egyik napról a másikra megváltozzanak a szokásaim. Erre idő kell, ezt Tenmagad is beláthatod* mutat rá az idegességtől remegő kezeit háta mögé rejtve. Ennél többet nem tud egyszerre kipréselni elméjéből. Az együttélésnek vannak szabályai, amiről remélte, hogy nem csak számára nyilvánvalóak: türelem, megértés, hajlandóság a változásra.*
- Egyelőre legyen az elég, hogy komolyan próbálkozom* ajánl fel végül egy tartható kompromisszumot.*
- És azt kérem cserébe, hogy Te mesélj magadról* talál ki valamit, amivel ismét visszájára fordíthatja a nem kívánatos eredményt. Arról nem is beszélve, hogy Myrla múltja talán kevésbé lenne megbotránkoztató, mint az övé.* Aztán... tudod, nem vagyok egy öntömjénező alak, de ígérem, hogy előállok valamivel* szabadkozik, mintha a történetekkel volna az igazi baj.*
- Biztos, hogy ezt akarod? Távozni?* áll még mindig kitöltve az ajtó rendeltetésszerű működése számára nélkülözhetetlen helyen. Csodálatos módon a remegő belső nem ütközik ki hangján - még mindig határozott és kőkemény, hogy látszólag gond nélkül átgázolna egy khum táboron is, ha kéne.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
- Figyelj! Képzeld el, hogy valaki, aki még eddig soha nem fogott fegyvert most meg akar tanulni, mondjuk célba dobni* kezdi a csöppet körülményesnek tűnő magyarázatot, de a lényeg talán leesik még a botcsinálta szónok ellenére is.*
- Hogyan tudná értékelni a tökéletesen kiegyensúlyozott dobótőröket, míg nem fogott a kezében mondjuk egy sima vasdarabot, vagy kavicsot és próbálta meg végrehajtani vele ugyanazt a feladatot, hm?* reméli, hogy a kovács szakmát is érintő hadoválás (legalábbis belülről nagyon úgy tűnik) talán meggyőzi - mert önmagát már sikerült.*
- A bajom az, hogy nem tudom úgy értékelni, ahogy azt megérdemelné* áll fel, hogy elejét vegye ennek a távozós-csapkodós műsornak, és egyenest a az ajtó elé áll, hogy elállja az utat.* És ez így pazarlás.
- Jó, csak képletesen értettem... ami azt illeti viccnek szántam...* vallja be.* Mondhattam volna harminc napot is* magyarázza.* Úgy értettem, hogy nem várhatod el, hogy egyik napról a másikra megváltozzanak a szokásaim. Erre idő kell, ezt Tenmagad is beláthatod* mutat rá az idegességtől remegő kezeit háta mögé rejtve. Ennél többet nem tud egyszerre kipréselni elméjéből. Az együttélésnek vannak szabályai, amiről remélte, hogy nem csak számára nyilvánvalóak: türelem, megértés, hajlandóság a változásra.*
- Egyelőre legyen az elég, hogy komolyan próbálkozom* ajánl fel végül egy tartható kompromisszumot.*
- És azt kérem cserébe, hogy Te mesélj magadról* talál ki valamit, amivel ismét visszájára fordíthatja a nem kívánatos eredményt. Arról nem is beszélve, hogy Myrla múltja talán kevésbé lenne megbotránkoztató, mint az övé.* Aztán... tudod, nem vagyok egy öntömjénező alak, de ígérem, hogy előállok valamivel* szabadkozik, mintha a történetekkel volna az igazi baj.*
- Biztos, hogy ezt akarod? Távozni?* áll még mindig kitöltve az ajtó rendeltetésszerű működése számára nélkülözhetetlen helyen. Csodálatos módon a remegő belső nem ütközik ki hangján - még mindig határozott és kőkemény, hogy látszólag gond nélkül átgázolna egy khum táboron is, ha kéne.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Teázás Nog, katonás rendben tartott (?!) szobájában]
- Szóval nem ízlik.*-nem kérdez, hanem kijelent. Hangja több, mint
csalódott, nem is próbálja leplezni. Olyan érzés, mintha nyakon öntötték
volna egy vödör jéghideg vízzel. A következő adag sem várat sokáig
magára. Lassan ott fog állni, minden tervével befürödve.*
- Harminc év múlva?*-kérdi síri hangon. Keze is megáll.*
- És addig mit akarsz csinálni?*-csúszik ki száján a kérdés. Más ezt meggondolatlanságnak vagy provokációnak vélné, a lányból azonban valóban egy ártatlan teremtés értetlenség szól. Pedig már látta lelki szemei előtt az idilli képet, és akkor ezt most Nog összetörte. Helyette ki tudja milyen rémes terveket forgathat a fejében.*
- Az élettörténetedre lettem volna kíváncsi, amikor kalandot említettem. Lehet rossz szót használtam...Hogy telt a gyermekkorod? Mik történtek veled később? Milyen volt Zöldvölgy pokla? Ilyesmikre gondoltam. De már mindegy.*-mondja immár teljesen lehangoltan, egy lemondó sóhaj kíséretében. Kezeit már rég visszahúzta, tehetetlenül lógnak oldalánál. A vitrines megjegyzésen meglepődik, mivel ő is pont ezt akarta javasolni. Az üvegajtós szekrény mögött szépen ellehetnének az üvegek, ráadásul szemmel tudná tartani a tartalmuk esetleges megcsappanását. De már nem érdekli a téma.*
- Ideje mennem, késő van.*-mondja kissé ridegen, közben már vissza is térve az asztalhoz, hogy gyorsan felkaphassa a tálcát tartalmával együtt, aztán visszavihesse a konyhába, de ami a lényeg, mielőbb távozhasson ebből az átkozott szobából. Bár legszívesebben itt helyben a falhoz vágná az egész miskulanciát.*
Fegyver: Pusztító Páncél: Thrillion égi páncélja
- Harminc év múlva?*-kérdi síri hangon. Keze is megáll.*
- És addig mit akarsz csinálni?*-csúszik ki száján a kérdés. Más ezt meggondolatlanságnak vagy provokációnak vélné, a lányból azonban valóban egy ártatlan teremtés értetlenség szól. Pedig már látta lelki szemei előtt az idilli képet, és akkor ezt most Nog összetörte. Helyette ki tudja milyen rémes terveket forgathat a fejében.*
- Az élettörténetedre lettem volna kíváncsi, amikor kalandot említettem. Lehet rossz szót használtam...Hogy telt a gyermekkorod? Mik történtek veled később? Milyen volt Zöldvölgy pokla? Ilyesmikre gondoltam. De már mindegy.*-mondja immár teljesen lehangoltan, egy lemondó sóhaj kíséretében. Kezeit már rég visszahúzta, tehetetlenül lógnak oldalánál. A vitrines megjegyzésen meglepődik, mivel ő is pont ezt akarta javasolni. Az üvegajtós szekrény mögött szépen ellehetnének az üvegek, ráadásul szemmel tudná tartani a tartalmuk esetleges megcsappanását. De már nem érdekli a téma.*
- Ideje mennem, késő van.*-mondja kissé ridegen, közben már vissza is térve az asztalhoz, hogy gyorsan felkaphassa a tálcát tartalmával együtt, aztán visszavihesse a konyhába, de ami a lényeg, mielőbb távozhasson ebből az átkozott szobából. Bár legszívesebben itt helyben a falhoz vágná az egész miskulanciát.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Teázás Nog, katonás rendben tartott (?!) szobájában]
- Egy szóval sem mondtam, hogy nem az* mesterkedik tovább a szavak
csűrésével és csavarásával. Ha valaminek, hát ennek a fontosságára
biztos, hogy megtanította társa.* És természetesen hiszek Neked* ő nem
esik a bizalmatlanság csapdájába, nem-nem.* De ahogy azt az előbb is
mondtam, nem szerencsés az ilyeneket hozzá nem értőkre pazarolni*
finomítja tovább mondandóját.*
- Igen. Igen!* nevet föl halkan, őszintén. Valóban nem _olyan_ rossz. De ez még közel sem jelenti azt, hogy jó, csak azt, hogy fogyasztható..., mint a gyümölcsleves melegen.* Igazat beszéltél* adja meg magát feltétel nélkül.
Ami ezután következik, az több, mint meglepő számára. Ami azt illeti inkább sokkoló. Mintha kicserélték volna élete párját... Főleg a pakolás közben rendezett egyértelmű kis véleménynyilvánítás után.*
~ Akar valamit...* vág végig a gondolat Nogustán, le egészen a gerincén, akár egy villámcsapás.*
~ Ilyet még csak véletlenségből sem tenne* mosolyog magában, és elhatározza, hogy most szépen rájön, hogy mire is megy ki a játék valójában. Persze a módszer megválasztása megint hagy kívánnivalókat maga után *
- Egen... majd* humorizál, s az időközben csészét cserélt kezével Myrla keze után indul.* Mondjuk úgy harminc év múlva... Akkor elég öreg leszek már ahhoz, hogy ilyesmivel is beérjem* provokálja a szépen vörösödő leányzót.*
- Kalandjaima-a-at?* akad fönn a kifejezésen. Még a hangja is teljesen elváltozik, vagyis inkább normálissá válik.* Biztos, hogy jó szobában vagy? Shadrack, meg a hihetetlen történetei már a műhelyben laknak* méltatlankodik. Először is, talán fél, hogy mi lesz ha Myrla kicsit többet tud majd arról a Nogustáról, akire még inkább illik a Vad elnevezés. Másrészt pedig ez a "kaland" szó... jól hangzik, jól hangzik..., de olyan érzése támad tőle, mintha valami olcsó, gyakorlatilag igazságtartalom nélküli tündérmesét akarnának faragni az életéből. és tulajdonképpen nem is az a kérkedő fajta, bár ha kérdezik, azért szívesen mesél erről-arról.*
- Igazad van... Egy szép vitrinben sokkal jobban mutatnának* dorombolja végül egészen megbékülten - már csak a piperkőc bajusz hiányzik az összképből.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
- Igen. Igen!* nevet föl halkan, őszintén. Valóban nem _olyan_ rossz. De ez még közel sem jelenti azt, hogy jó, csak azt, hogy fogyasztható..., mint a gyümölcsleves melegen.* Igazat beszéltél* adja meg magát feltétel nélkül.
Ami ezután következik, az több, mint meglepő számára. Ami azt illeti inkább sokkoló. Mintha kicserélték volna élete párját... Főleg a pakolás közben rendezett egyértelmű kis véleménynyilvánítás után.*
~ Akar valamit...* vág végig a gondolat Nogustán, le egészen a gerincén, akár egy villámcsapás.*
~ Ilyet még csak véletlenségből sem tenne* mosolyog magában, és elhatározza, hogy most szépen rájön, hogy mire is megy ki a játék valójában. Persze a módszer megválasztása megint hagy kívánnivalókat maga után *
- Egen... majd* humorizál, s az időközben csészét cserélt kezével Myrla keze után indul.* Mondjuk úgy harminc év múlva... Akkor elég öreg leszek már ahhoz, hogy ilyesmivel is beérjem* provokálja a szépen vörösödő leányzót.*
- Kalandjaima-a-at?* akad fönn a kifejezésen. Még a hangja is teljesen elváltozik, vagyis inkább normálissá válik.* Biztos, hogy jó szobában vagy? Shadrack, meg a hihetetlen történetei már a műhelyben laknak* méltatlankodik. Először is, talán fél, hogy mi lesz ha Myrla kicsit többet tud majd arról a Nogustáról, akire még inkább illik a Vad elnevezés. Másrészt pedig ez a "kaland" szó... jól hangzik, jól hangzik..., de olyan érzése támad tőle, mintha valami olcsó, gyakorlatilag igazságtartalom nélküli tündérmesét akarnának faragni az életéből. és tulajdonképpen nem is az a kérkedő fajta, bár ha kérdezik, azért szívesen mesél erről-arról.*
- Igazad van... Egy szép vitrinben sokkal jobban mutatnának* dorombolja végül egészen megbékülten - már csak a piperkőc bajusz hiányzik az összképből.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Teázás Nog, katonás rendben tartott (?!) szobájában]
- Igenis, ez egy nehezen beszerezhető, különleges esszencia! Tán nem
hiszel nekem?*-kérdezi, és bevágja a durcát. Orrát megemeli, száját
összehúzza, hozzá morcosan néz. Gondolja, ha ez másra nem is jó, de
legalább megkíméli az anyag mibenlétével kapcsolatos további
kérdezősködéstől. Esetleg még engesztelésre is számíthat...Közben lopva
figyeli Nog arcát, mit tud leolvasni róla a teát illetően.*
- Ugye, hogy finom? Ugye, hogy igazat mondtam?*-ujjong amikor szóban is megerősítést nyer teóriája. A tea igazán kiváló ital, és ezt mostmár a lovag is elismeri. Feláll a székről, és egy pillanat alatt a férfi háta mögé keveredik. Olyasmire készül, aminek a kimenetelétől eléggé tart. Ráadásul tőle szokatlan, ilyesmit végképp nem szokott csinálni. Szerencséjére helyzetéből adódóan a férfi most nem láthatja az arcára kiülő vörös szint, mely mostanság gyakori vendég a lány arcán.*
Először a szék háttámlájára teszi kezeit, melyek nemsokára lassan elindulnak Nog tarkója felé. Finoman beletúr a hollófekete fürtökbe, így megalapozva a következő lépést.*
- Olyan jó lenne, ha esténként a kandalló előtt ücsörögve ilyen finom teákat kortyolgatnánk majd. Közbe mesélhetnéd a kalandjaidat...Hm?*-duruzsol a másik fülébe.*
- Ami pedig az ágy alatti palackokat illeti, azokkal kellene kezdeni valamit, nem gondolod? Nem hiszem, hogy jó helyen vannak ott...*- kezd célozgatni, várva, az eddigiekhez mit szól párja. Egyelőre kis lépésekkel halad.*
Fegyver: Pusztító Páncél: Thrillion égi páncélja
- Ugye, hogy finom? Ugye, hogy igazat mondtam?*-ujjong amikor szóban is megerősítést nyer teóriája. A tea igazán kiváló ital, és ezt mostmár a lovag is elismeri. Feláll a székről, és egy pillanat alatt a férfi háta mögé keveredik. Olyasmire készül, aminek a kimenetelétől eléggé tart. Ráadásul tőle szokatlan, ilyesmit végképp nem szokott csinálni. Szerencséjére helyzetéből adódóan a férfi most nem láthatja az arcára kiülő vörös szint, mely mostanság gyakori vendég a lány arcán.*
Először a szék háttámlájára teszi kezeit, melyek nemsokára lassan elindulnak Nog tarkója felé. Finoman beletúr a hollófekete fürtökbe, így megalapozva a következő lépést.*
- Olyan jó lenne, ha esténként a kandalló előtt ücsörögve ilyen finom teákat kortyolgatnánk majd. Közbe mesélhetnéd a kalandjaidat...Hm?*-duruzsol a másik fülébe.*
- Ami pedig az ágy alatti palackokat illeti, azokkal kellene kezdeni valamit, nem gondolod? Nem hiszem, hogy jó helyen vannak ott...*- kezd célozgatni, várva, az eddigiekhez mit szól párja. Egyelőre kis lépésekkel halad.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Teázás Nog, katonás rendben tartott (?!) szobájában]
* És úgy is tesz, ahogy mondják neki. Szépen leteszi a hátsófelét a
székre, és türelmesen kivárja, amíg elé teszik azt a meleg levet, amit
utoljára már az idejét sem tudja, mikor ízlelt. De ennyivel tartozik, ha
már Myrla ilyen könnyedén felülemelkedett jegyesének nem éppen
szervezetkímélő (de ezentúl az ellenlépésig csakis mértékkel gyakorolt)
szenvedélyén.*
- A-ham. Különleges esszencia, mi?* néz gyanakvóan a sötét színű lére.* Ugye tudod, hogy nem valami szerencsés dolog egy hozzá nem értőnek ilyennel kezdeni?* adja elő véleményét, ha kérdésbe csomagoltan is.*
- Köszönöm* veszi át a csészét. Még megfognia is olyan rossz érzéssel tölti el. Olyan, mintha bármikor összeroppanthatná a kis készséget. Ilyen egy söröskorsóval soha nem fordulhat elő vele.
Minden erejével küzdve az ilyen gondolatok ellen, előbb megfújkálja a teát (már csak a révben említett rossz tapasztalat miatt is), majd lassan, de tényleg nagyon iszonyatosan lassssssaaaaaan a szájához emeli és belenyújtja a nyelve hegyét.
Amit először érez, az nem más, mint a meleg. Sem több, sem kevesebb. Aztán valami egészen enyhe, lágy, citromos, gyógyfüves íz kezd kibontakozni szájában, melyen felbátorodva megkockáztat egy egész kortyot (azaz egy átlagosnál azért kisebbet, mivel ez mégis csak egy csésze és nem fér bele fél liter).*
- Hm* bólogat sűrűn és nagyokat, de ügyelve, hogy ne löttyintsen mellé semmit.*
- Nem-nem, jó ez így* mosolyog. Nem ugyanaz, mint a mohaser, de éppenséggel el lehet viselni. Akár minden nap... mondjuk egyszer. Körvonalazódik benne szavak nélkül.*
- Egészen meglepő... de jó* ereszti bővebb lére, hogy Myrla sütkérezhessen egy kicsit a dicséretben.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
- A-ham. Különleges esszencia, mi?* néz gyanakvóan a sötét színű lére.* Ugye tudod, hogy nem valami szerencsés dolog egy hozzá nem értőnek ilyennel kezdeni?* adja elő véleményét, ha kérdésbe csomagoltan is.*
- Köszönöm* veszi át a csészét. Még megfognia is olyan rossz érzéssel tölti el. Olyan, mintha bármikor összeroppanthatná a kis készséget. Ilyen egy söröskorsóval soha nem fordulhat elő vele.
Minden erejével küzdve az ilyen gondolatok ellen, előbb megfújkálja a teát (már csak a révben említett rossz tapasztalat miatt is), majd lassan, de tényleg nagyon iszonyatosan lassssssaaaaaan a szájához emeli és belenyújtja a nyelve hegyét.
Amit először érez, az nem más, mint a meleg. Sem több, sem kevesebb. Aztán valami egészen enyhe, lágy, citromos, gyógyfüves íz kezd kibontakozni szájában, melyen felbátorodva megkockáztat egy egész kortyot (azaz egy átlagosnál azért kisebbet, mivel ez mégis csak egy csésze és nem fér bele fél liter).*
- Hm* bólogat sűrűn és nagyokat, de ügyelve, hogy ne löttyintsen mellé semmit.*
- Nem-nem, jó ez így* mosolyog. Nem ugyanaz, mint a mohaser, de éppenséggel el lehet viselni. Akár minden nap... mondjuk egyszer. Körvonalazódik benne szavak nélkül.*
- Egészen meglepő... de jó* ereszti bővebb lére, hogy Myrla sütkérezhessen egy kicsit a dicséretben.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Teázás Nog, katonás rendben tartott (?!) szobájában]
- Köszönöm, de ülj le nyugodtan, én előbb kitöltöm a teát.*-kezébe veszi
a kannát, és óvatosan, nehogy mellé menjen, mindkét csészét megtölti
úgy a peremétől számítva egy ujjnyi magasságig. Ezután jöhet az
ízesítés. Mivel fogalma sincs, mennyire édesen szereti a nedűt jegyese,
egyelőre csak egy kiskanálnyi mézet tesz az övébe. Miközben a kanállal
kevergetve feloldja a ragacsos masszát, az eddig a kanna árnyékában
lapuló apró üvegfiolából belecsepegtet egy keveset a férfi csészéjébe,
majd úgy tesz, mintha a sajátjába is tenne.*
- Ez egy különleges esszencia, nehéz beszerezni, de ez adja meg az igazi aromáját az egésznek.*-lódít, próbálván elaltatni Nog gyanúját, már ha egyáltalán gyanakodna.*
- Kész is, parancsolj!*- emeli át a tálcáról a csészét a lovag elé, majd helyet foglal vele szemben, az asztal túlsó felénél. Szeretné kiélvezni a hatást.*
- Lassan idd, úgy a legfinomabb. Ha nem találod elég édesnek elsőre, akkor még tehetünk bele a mézből.*-ajánlja. Szeretné, ha tényleg jól sikerülne Conalin lovag és a tea első találkozása.
Ha Nog belekortyol a csészéjébe, akkor érezhet egy enyhén citromos, ugyanakkor mézízű, gyógynövények aromáját is magában hordozó keveréket, ami érdekes módon mintha a mohaserre és a rumra is emlékeztetne valamelyest.*
- Hogy ízlik?*-teszi fel a kérdést, miközben ő is iszik a sajátjából. De annak valahogy nincsen rumos illata...*
Fegyver: Pusztító Páncél: Thrillion égi páncélja
- Ez egy különleges esszencia, nehéz beszerezni, de ez adja meg az igazi aromáját az egésznek.*-lódít, próbálván elaltatni Nog gyanúját, már ha egyáltalán gyanakodna.*
- Kész is, parancsolj!*- emeli át a tálcáról a csészét a lovag elé, majd helyet foglal vele szemben, az asztal túlsó felénél. Szeretné kiélvezni a hatást.*
- Lassan idd, úgy a legfinomabb. Ha nem találod elég édesnek elsőre, akkor még tehetünk bele a mézből.*-ajánlja. Szeretné, ha tényleg jól sikerülne Conalin lovag és a tea első találkozása.
Ha Nog belekortyol a csészéjébe, akkor érezhet egy enyhén citromos, ugyanakkor mézízű, gyógynövények aromáját is magában hordozó keveréket, ami érdekes módon mintha a mohaserre és a rumra is emlékeztetne valamelyest.*
- Hogy ízlik?*-teszi fel a kérdést, miközben ő is iszik a sajátjából. De annak valahogy nincsen rumos illata...*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Teázás Nog, katonás rendben tartott (?!) szobájában]
- Ühüm* bólogat tétován. Igyekszik visszafogni mindenféle
érzelemnyilvánítást, mert ez a lesújtottság minden megmaradt bátorságát
kiszipolyozza a témával kapcsolatban.
Előveszi a híres "a pia nem maga az ördög" nézését a válaszhoz.*
- Hüm... Egy, talán két... tucat...*próbálja nagyon-nagyon halkan ejteni főleg a mondat végét. Hiába, annak idején sikerült hat üveggel megmentenie a kedvenc ötbányai italából, aminek mennyiségét az avatás után Fafner szépen megduplázta ajándékával, meg aztán saját kedvtelésére is gyűjtögetett még néhány különlegességet (vagy ha nem is különlegességet, de olyat, ami rendkívül ízlett neki) s így könnyedén összejött ez a mennyiség a Rendnél töltött lassacskán egy teljes éve alatt.*
- Na, és ez a lényeg!* táplálja tovább ezt a gondolati szálat gyanútlanul. Meg sem fordul a fejében, hogy Myrla képes volna ilyen merényletet véghezvinni Nogusta ellen - valahogy nem vallana rá.*
- Üljünk, hát persze, üljünk* pattan oda a székekhez, majd mindkét kezében egy-egy csomaggal felszabadítja az ülő alkalmatosságokat.*
- Parancsolj* szól, miközben a az összekészített felszerelést az ágy előtti láda tetejére helyezi.* Így, ni* terem ott két lépéssel a székénél. Várakozó állásponton van a teával kapcsolatban. Magától semmit nem tesz, ellenben bevárja a hölgyet.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
Előveszi a híres "a pia nem maga az ördög" nézését a válaszhoz.*
- Hüm... Egy, talán két... tucat...*próbálja nagyon-nagyon halkan ejteni főleg a mondat végét. Hiába, annak idején sikerült hat üveggel megmentenie a kedvenc ötbányai italából, aminek mennyiségét az avatás után Fafner szépen megduplázta ajándékával, meg aztán saját kedvtelésére is gyűjtögetett még néhány különlegességet (vagy ha nem is különlegességet, de olyat, ami rendkívül ízlett neki) s így könnyedén összejött ez a mennyiség a Rendnél töltött lassacskán egy teljes éve alatt.*
- Na, és ez a lényeg!* táplálja tovább ezt a gondolati szálat gyanútlanul. Meg sem fordul a fejében, hogy Myrla képes volna ilyen merényletet véghezvinni Nogusta ellen - valahogy nem vallana rá.*
- Üljünk, hát persze, üljünk* pattan oda a székekhez, majd mindkét kezében egy-egy csomaggal felszabadítja az ülő alkalmatosságokat.*
- Parancsolj* szól, miközben a az összekészített felszerelést az ágy előtti láda tetejére helyezi.* Így, ni* terem ott két lépéssel a székénél. Várakozó állásponton van a teával kapcsolatban. Magától semmit nem tesz, ellenben bevárja a hölgyet.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Teázás Nog, katonás rendben tartott (?!) szobájában]
- Pár palack?*-a "pár" szó olyan lesújtóan hangzik, amilyen lesújtóan csak lehetséges.*
- Mégis hány pár? A zajokból ítélve egy söntésnek összes vendégének elég lenne. Egy hétre!*-teszi hozzá némiképp eltúlozva a mennyiséget, de hát Myrla számára még egy üveg is éppen eggyel lenne több, mint ami kívánatos.*
- Mindazonáltal örülök, hogy te is teát akarsz inni, még van remény...*-hagyja befejezetlenül, függőben a dolgot, de csak egy időre. Látszólag innentől a teára koncentrál, de valóban csak látszólag. Esze ágában sincs szemet hunyni a palackok szobai léte felett. Nog még nem is sejti, mit forgat a fejében.*
- Akkor talán üljünk le.*-várakozóan tekint a férfira, hogy mégis hová, lévén a székeken a csomagok foglalnak helyet.*
Fegyver: Pusztító Páncél: Thrillion égi páncélja
- Mégis hány pár? A zajokból ítélve egy söntésnek összes vendégének elég lenne. Egy hétre!*-teszi hozzá némiképp eltúlozva a mennyiséget, de hát Myrla számára még egy üveg is éppen eggyel lenne több, mint ami kívánatos.*
- Mindazonáltal örülök, hogy te is teát akarsz inni, még van remény...*-hagyja befejezetlenül, függőben a dolgot, de csak egy időre. Látszólag innentől a teára koncentrál, de valóban csak látszólag. Esze ágában sincs szemet hunyni a palackok szobai léte felett. Nog még nem is sejti, mit forgat a fejében.*
- Akkor talán üljünk le.*-várakozóan tekint a férfira, hogy mégis hová, lévén a székeken a csomagok foglalnak helyet.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Teázás Nog, katonás rendben tartott (?!) szobájában]
- Csak tessék, csak tessék* ír le nyájas félkört karjával. Arcán öntelt vigyor játszik, mintha csak azt sugalmazná:*
~ Ellenőrizd csak - úgyse találsz semmit!* és még dukálna mellé a kaján nyelvöltés is, ami ugyan nem lenne az igazi az ördögös szakáll nélkül, de hát áldozatokat kell hozni...*
- Ennek örülök* nyugtázza a kijelentést, bár sejti, hogy lesz még folytatás, különben nem említette volna meg azt, hogy "először".*
- Kérlek, tégy úgy* játssza a nagylelkűt, aki valami hatalmas kegyet gyakorol azzal, hogy szabad betekintést engedélyez utolsó menedék gyanánt szolgáló kis odújába.*
- Köszönöm* villantja föl fogait is vad örömmel. Aztán meg szépen le is fagy képéről a vigyor, mikor Myrla szemrevételezni óhajtja azt, amit az ágy alatt rejteget. Megakadályozni semmiképpen sem próbálhatja meg, hiszen az felérne egy vallomással.*
~ Ezt meg honnan tudja?* harap erősen ajkaiba, hogy föl ne kiáltson, mikor meghallja az üvegek semmivel össze nem téveszthető csendülését.*
- Hogy az? Csak egy pár palack...* feleli higgadtan, végig a zöld szemekbe nézve* ez-az* csücsörít kínjában. Szándékosan nem használ rendes kifejezést, elvégre párja nem hülye, pontosan tudja, hogy miről van szó.*
- DE, mi teát akarunk inni, nem igaz?* indít elterelő manővert* Minek foglalkoznánk azzal, ami Téged úgysem érdekel?
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
~ Ellenőrizd csak - úgyse találsz semmit!* és még dukálna mellé a kaján nyelvöltés is, ami ugyan nem lenne az igazi az ördögös szakáll nélkül, de hát áldozatokat kell hozni...*
- Ennek örülök* nyugtázza a kijelentést, bár sejti, hogy lesz még folytatás, különben nem említette volna meg azt, hogy "először".*
- Kérlek, tégy úgy* játssza a nagylelkűt, aki valami hatalmas kegyet gyakorol azzal, hogy szabad betekintést engedélyez utolsó menedék gyanánt szolgáló kis odújába.*
- Köszönöm* villantja föl fogait is vad örömmel. Aztán meg szépen le is fagy képéről a vigyor, mikor Myrla szemrevételezni óhajtja azt, amit az ágy alatt rejteget. Megakadályozni semmiképpen sem próbálhatja meg, hiszen az felérne egy vallomással.*
~ Ezt meg honnan tudja?* harap erősen ajkaiba, hogy föl ne kiáltson, mikor meghallja az üvegek semmivel össze nem téveszthető csendülését.*
- Hogy az? Csak egy pár palack...* feleli higgadtan, végig a zöld szemekbe nézve* ez-az* csücsörít kínjában. Szándékosan nem használ rendes kifejezést, elvégre párja nem hülye, pontosan tudja, hogy miről van szó.*
- DE, mi teát akarunk inni, nem igaz?* indít elterelő manővert* Minek foglalkoznánk azzal, ami Téged úgysem érdekel?
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Teázás Nog, katonás rendben tartott (?!) szobájában]
* Szerencsére nem kell sokat várnia, és így megismételnie sem azon
mozdulatokat, melyek egy külső szemlélő számára azt sugallhatták volna,
hogy Myrla erőszakkal be akar törni egy lovagtársa szobájába, valamint,
hogy e cél eléréséért, ha szükséges, nem átallja akár szétrúgni az ajtót
is, így téve kárt a rend vagyonában.*
- Szobaellenőrzés!*-ismétli meg immár bent, az imént még kint elhangzott szavait, hogy Nog tisztában legyen vele, komolyan gondolja a dolgot.
Mindenekelőtt persze megszabadul a tálcától, az asztal lapjára helyezve azt. A pár perc alatt, még vizsgálódik, a tea éppen kellemes hőmérsékletűre hűlhet, kihozva a legjobb aromákat.
Amint felszabadul, körbejáratja tekintetét a szoba egészén.*
- Így első pillantásra megfelelőnek tűnik.*-jelenti, de ez nem egyenlő azzal, hogy másodikra sem fog kivetni valót találni.*
- Most alaposabban is körbenézek.*-így is tesz, az ajtó melletti jobb sarokból elindul az óramutató irányában, közben hangosan kommentálja a látottakat.* - Asztal rendben. Székek? Látom, ezek csak az összekészített csomagok...Ez is rendben.*- a páncélok elhelyezésében sem talál kivetni valót.*
- Ágy...Szépen bevetve. Helyes!*-tekint a férfira, talán elégedettséget tükröző arccal.*
- De vajon alatta is rend van? Vannak, akik képesek odarejteni dolgokat.*- hanghordozása mutatja, mennyire rossz véleménnyel van erről a jelenségről.*
- Lássuk csak!*- térdre ereszkedik, és be les a fekhely alá. Valamit mintha látna. Megpróbál benyúlkálni. Nem éri el, ahhoz nem elég hosszú a karja. Feláll, hogy eltolja az ágyat a faltól, hátha akkor sikerül...Ekkor mintha üvegek csörömpölnének.*
- Ez meg mi?*-egyenesedik fel, és néz szigorúan, magyarázatot várva.*- Szobaellenőrzés!*-ismétli meg immár bent, az imént még kint elhangzott szavait, hogy Nog tisztában legyen vele, komolyan gondolja a dolgot.
Mindenekelőtt persze megszabadul a tálcától, az asztal lapjára helyezve azt. A pár perc alatt, még vizsgálódik, a tea éppen kellemes hőmérsékletűre hűlhet, kihozva a legjobb aromákat.
Amint felszabadul, körbejáratja tekintetét a szoba egészén.*
- Így első pillantásra megfelelőnek tűnik.*-jelenti, de ez nem egyenlő azzal, hogy másodikra sem fog kivetni valót találni.*
- Most alaposabban is körbenézek.*-így is tesz, az ajtó melletti jobb sarokból elindul az óramutató irányában, közben hangosan kommentálja a látottakat.* - Asztal rendben. Székek? Látom, ezek csak az összekészített csomagok...Ez is rendben.*- a páncélok elhelyezésében sem talál kivetni valót.*
- Ágy...Szépen bevetve. Helyes!*-tekint a férfira, talán elégedettséget tükröző arccal.*
- De vajon alatta is rend van? Vannak, akik képesek odarejteni dolgokat.*- hanghordozása mutatja, mennyire rossz véleménnyel van erről a jelenségről.*
- Lássuk csak!*- térdre ereszkedik, és be les a fekhely alá. Valamit mintha látna. Megpróbál benyúlkálni. Nem éri el, ahhoz nem elég hosszú a karja. Feláll, hogy eltolja az ágyat a faltól, hátha akkor sikerül...Ekkor mintha üvegek csörömpölnének.*
Fegyver: Pusztító Páncél: Thrillion égi páncélja
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Teázás Nog, katonás rendben tartott (!) szobájában]
* "Miért sétálnánk, ha egyszer futhatunk is?" - kérdezték meg valamikor a
lovagot, de akkor még nem igazán értette a lényeget. Egészen eddig a
pillanatig! Megsokszorozva lépéseinek sűrűségét, nem telik bele alig egy
perctöredékbe, hogy máris az udvaron vágjon át célja, a kovácsműhely
felé.
Szerencsére klánkovácssága óta szabad bejárása van a Rendház ezen részébe, így mindenféle fölösleges időpocséklás nélkül be tud jutni a helyiségbe és a raktárból el tudja hozni azt, amit a lista reá szab.
Megrakodva tér vissza szobájába, hogy ott feltöltse a révi kiruccanás óta éppen, hogy csak megpihent zsákjait.*
- Készen is volnánk* fújja ki a levegőt, majd végiggondolja, hogy biztosan megfelelő ruhaneműket és felszereléseket pakolt-e el magának. A válasz természetesen mindenre igen, így ablakot nyit, és fennmaradó idejében gyakorlott mozdulatokkal állítja vissza az eddigi rendet szobájában. Az asztalról minden fölösleges bekerül a fiókokba - igen, az a kevés is, ami egyébként kinn volt -, a kiválasztáson megbukott ruhadarabok vissza az ágy előtti ládába, székeket visszatolja helyükre (ha már a csomagoktól rájuk ülni nem lehet, legalább útban ne legyenek). A megbolygatott páncélokat megigazítja állványukon, újból megveti az ágyat, és ami a legfontosabb, elrejti az ágy falhoz állított felénél a fölhalmozott, kisebb baráti társaságnak is elég alkoholmennyiséget.*
~ Ennyi elég* vigyorog elégedetten. Körülbelül másfél perc múlva érkezik Myrla a teával.*
- Megyek már, megyek!* tárja ki az ajtót, és félre is áll, hogy vendége könnyedén beljebb kerülhessen.*
- Tedd csak le az asztalra!* utasítja, míg ő az ajtót csukja vissza. Elég időt hagy a másiknak, hogy tüzetesen megvizsgálja a helyiséget.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
Szerencsére klánkovácssága óta szabad bejárása van a Rendház ezen részébe, így mindenféle fölösleges időpocséklás nélkül be tud jutni a helyiségbe és a raktárból el tudja hozni azt, amit a lista reá szab.
Megrakodva tér vissza szobájába, hogy ott feltöltse a révi kiruccanás óta éppen, hogy csak megpihent zsákjait.*
- Készen is volnánk* fújja ki a levegőt, majd végiggondolja, hogy biztosan megfelelő ruhaneműket és felszereléseket pakolt-e el magának. A válasz természetesen mindenre igen, így ablakot nyit, és fennmaradó idejében gyakorlott mozdulatokkal állítja vissza az eddigi rendet szobájában. Az asztalról minden fölösleges bekerül a fiókokba - igen, az a kevés is, ami egyébként kinn volt -, a kiválasztáson megbukott ruhadarabok vissza az ágy előtti ládába, székeket visszatolja helyükre (ha már a csomagoktól rájuk ülni nem lehet, legalább útban ne legyenek). A megbolygatott páncélokat megigazítja állványukon, újból megveti az ágyat, és ami a legfontosabb, elrejti az ágy falhoz állított felénél a fölhalmozott, kisebb baráti társaságnak is elég alkoholmennyiséget.*
~ Ennyi elég* vigyorog elégedetten. Körülbelül másfél perc múlva érkezik Myrla a teával.*
- Megyek már, megyek!* tárja ki az ajtót, és félre is áll, hogy vendége könnyedén beljebb kerülhessen.*
- Tedd csak le az asztalra!* utasítja, míg ő az ajtót csukja vissza. Elég időt hagy a másiknak, hogy tüzetesen megvizsgálja a helyiséget.*
[Teázás Nog, katonás rendben tartott (?) szobájában]
* Miután szétváltak útjaik, Myrla a konyha felé veszi az irányt.
Fertályóra múltán szárított húsokkal, kétszersültekkel, gyümölcsökkel
megrakott, duzzadó zsákkal tér vissza a szobájába. Négy bőrtömlőnyi
vizet is cipel magával, kettőt-kettőt fejenként. Bár reménykedik benne,
hogy esetleg a hajón is akad némi tartalék, de a sok bizonytalansági
tényező okán inkább biztosra megy. Amint lepakolta terhét az egyik
sarokba, nekilát összeszedni, ami még kellhet. Fegyverei a tartón,
ezeket majd indulás előtt ölti magára.
Szekrényéhez lép, és rövid hezitálás után kiválaszt egy-két váltásnyi ruhát, ügyelve arra, hogy akár esik, akár tűz a nap, mindig legyen mit felvennie. Ezután az asztalra esik tekintete.*
~ Hát persze! Hogy is felejthettem el!~Hamarosan újabb holmik kerülnek becsomagolásra: tinta, íróeszközök, néhány ív papír. Ha másra nem, a krónikásnak azért jól jöhetnek az úton.
Miután úgy véli, végzett, még egyszer sorra vesz mindent.*
~ Azt hiszem készen vagyok.~konstatálja magában.
~ Most pedig ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó...~Éjjeli szekrénye fiókjához lép, kihúzza, és kivesz belőle egy kisebb méretű dobozt.
Ezzel kezében ismételten elhagyja a szobáját, melyet távoztakor kulcsra zár.
Újabb útja hová máshová vezetne, mint a konyhába. Nem akarván tűzgyújtással bíbelődni szobájában, inkább itt, az állandóan felfűtött tűzhelyen gondolja elkészíteni a nedűt. Jobban mondva felforralni a hozzá való vizet. Míg a víz felforr, alkalmas teáskanna és csészék után néz, aztán tálcára rakja őket két kiskanalat is mellékelve. Amint ezzel is megvan, kinyitja a magával hozott dobozkát. Tartalmát leellenőrizendő, beleszippant. Elégedetten bólint. A fűkeverék, -mert azt rejtette a doboz- a kanna aljára kerül. Lehúzza a tűzhelyről a felforralt vizet, és picit vár, hogy valamelyest hűljön. Miután megfelelő hőmérsékletűnek találja, ráönti a keverékre, és lefedi a kannát.*
~Ízesítő!~ betér a kamrába, és körülnéz a polcokon. Levesz egy kis csupor mézet. ~Ez megfelelő lesz.~egy pillanat múlva már a méz a csészék mellett várja sorsa beteljesedését.
A lány felemeli a tálcát, és elindul kifelé. A küszöbig ér csak, mert eszébe jut valami.*
~Eh, bár nem vagyok híve, de hátha így elhiszi, hogy van a tea is olyan finom, mint a mohaser.~ Tálca vissza az asztalra, Myrla pedig a kamrába, ahol egy kis üvegcsébe önt a konyha italkészletének aranytartalékából pár cseppet.*
~Most már tökéletes minden.~*
Tálcát egyensúlyozva halad végig a folyosón, fel az emeletre, egyenesen a lovag szobájáig. Itt gondban van, nem tud kopogtatni foglalt kezeivel. Jobb híján lábával kocogtatja meg az ajtót.*
- Szobaellenőrzés, azonnal nyissa ki az ajtót!*-harsogja. Remélhetőleg
Nog már visszatért a műhelyből, és beereszti.*
Fegyver: Pusztító Páncél: Thrillion égi páncélja
Szekrényéhez lép, és rövid hezitálás után kiválaszt egy-két váltásnyi ruhát, ügyelve arra, hogy akár esik, akár tűz a nap, mindig legyen mit felvennie. Ezután az asztalra esik tekintete.*
~ Hát persze! Hogy is felejthettem el!~Hamarosan újabb holmik kerülnek becsomagolásra: tinta, íróeszközök, néhány ív papír. Ha másra nem, a krónikásnak azért jól jöhetnek az úton.
Miután úgy véli, végzett, még egyszer sorra vesz mindent.*
~ Azt hiszem készen vagyok.~konstatálja magában.
~ Most pedig ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó...~Éjjeli szekrénye fiókjához lép, kihúzza, és kivesz belőle egy kisebb méretű dobozt.
Ezzel kezében ismételten elhagyja a szobáját, melyet távoztakor kulcsra zár.
Újabb útja hová máshová vezetne, mint a konyhába. Nem akarván tűzgyújtással bíbelődni szobájában, inkább itt, az állandóan felfűtött tűzhelyen gondolja elkészíteni a nedűt. Jobban mondva felforralni a hozzá való vizet. Míg a víz felforr, alkalmas teáskanna és csészék után néz, aztán tálcára rakja őket két kiskanalat is mellékelve. Amint ezzel is megvan, kinyitja a magával hozott dobozkát. Tartalmát leellenőrizendő, beleszippant. Elégedetten bólint. A fűkeverék, -mert azt rejtette a doboz- a kanna aljára kerül. Lehúzza a tűzhelyről a felforralt vizet, és picit vár, hogy valamelyest hűljön. Miután megfelelő hőmérsékletűnek találja, ráönti a keverékre, és lefedi a kannát.*
~Ízesítő!~ betér a kamrába, és körülnéz a polcokon. Levesz egy kis csupor mézet. ~Ez megfelelő lesz.~egy pillanat múlva már a méz a csészék mellett várja sorsa beteljesedését.
A lány felemeli a tálcát, és elindul kifelé. A küszöbig ér csak, mert eszébe jut valami.*
~Eh, bár nem vagyok híve, de hátha így elhiszi, hogy van a tea is olyan finom, mint a mohaser.~ Tálca vissza az asztalra, Myrla pedig a kamrába, ahol egy kis üvegcsébe önt a konyha italkészletének aranytartalékából pár cseppet.*
~Most már tökéletes minden.~*
Tálcát egyensúlyozva halad végig a folyosón, fel az emeletre, egyenesen a lovag szobájáig. Itt gondban van, nem tud kopogtatni foglalt kezeivel. Jobb híján lábával kocogtatja meg az ajtót.*
- Szobaellenőrzés, azonnal nyissa ki az ajtót!*-harsogja. Remélhetőleg
Nog már visszatért a műhelyből, és beereszti.*
