Helyszín: Sziklaöböl / Külső kerületek, városkapu / Szellemlovagok Rendháza / Földszint - Szellemöböl Szabadegyetem
Időpont: corvusi időszámítás 628. év A Süvöltő hava 16. nap (2012.01.16. - 31.)
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Farrior Dal Corten #302770- 01.31 16:17:16 - 561218 -
[Na még egyszer...]
* Addig van jó világ, míg a fiatalok kardot akarnak
forgatni, és az idősek forgatják az elmét meg a könyveket. Legalábbis, Farrior,
ha most kellene bölcselkednie, aligha tenné, igaz, fordítva már Nogusta inkább
ki tudna állni a pástra hamarabb, mint az ifjú dal Corten egy szónoki
emelvényre. De, az baj lenne, ha nem lennének sokkal többen, akik erős karral
és éles karddal akarnak majd menetelni az ellen elébe, mint azok, akik hátul
maradnak, és okos szavakkal irányítják őket.
- Egy dicső seb nem számít! Egy kevésbé dicső sem.... sőt, a
nyavalya is kitöri néha az embert. De ha edzett, és kemény, akkor akkor is ép,
hía nem is ép! - mondja, maga szerint rendkívül elmésen.
- Ruhát? - kérdez vissza csak ennyit, hiszen nem érti, mire
is kellene a ruha, másik, hiszen neki is vannak olyan darabjai, amik
tökéletesen elegendőek a testedzés kívánalmainak. De, lehet van erre valami
előírás. Ki tudhassa azt.
- Igen, uram! - bólint arra is, majd annyira nem siet
kifelé, hiszen neki még ismeretlen a terep, és a hely, alaposan megnézi,
mielőtt elindulna ő is, hogy felkészüljön... s hogy ha beöltözött a fura,
párnázott, nehéz és füllesztő ruhába, visszatérjen.
Fegyver: Kétkezes csatabárd Páncél: Könnyített teljesvért
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Nogusta Conalin #240395- 01.27 14:40:44 - 559168 -
[Na még egyszer...]
- Az már nem rajtam áll...* húzza fülig a tagját, melyből
karjai erednek, a felelősséget áttestálva.*
- Helyes-helyes* bólogat joviális mosolyt öltve - másként ő
se tett, mást el se várt. Csak a szokásos lelkesedést, főleg, hogy kezd komoly
esélyt látni rá, hogy valaki ne csak a száját jártassa ez ügyben, de ettől még
szkeptikus marad egy darabig. Mondjuk addig, míg erősen rá nem cáfolnak a sokak
által kialakított véleményére.*
~ Megmondtam* kontráz unottan.* Minden ifjonc azt hiszi, hogy
a lovagság alapja a kard!
* Ifjonc. Úgy hangzik ez belül, mintha ő nem majdnem-harminc
lenne, hanem legalább kétszer ennyi.*
~ Persze még ez is jobb, mintha annyiban maradna. Most
legalább fűti a hév, mely hamar elhamvadhat...* de nincs idő, hogy porló
indulatról filozofálva szabadjára engedje a benne rejlő kölyök Szókratészt.
Helyette oszló testekről lehetne szó.*
- Erre, mondjuk, egy páran rácáfolnánk...* érkezik a mély
felelet monoton, cinikus hangon. Éppenséggel, mikor harmad ennyi idősen az az
anya worg a tomporából kicsípett egy darabot nem volt túl ép a teste hetekig,
de az agya forgott s kelepelte: "De mocskosul fáj!"
No a gyermekkorról talán majd máskor, alkalmasabb
időpontban...*
- Rendben. Elfreddel küldetem a ruhát!* De hogy milyet? Azt
Farrior majd megtudja akkor, mikor megérkezik - már ha a kíváncsiság rá nem
veszi a kérdésre.*
- Az óra ugyanitt lesz, gyakorlófegyverről gondoskodom, Te
csak a kapott gyakorlóba öltöztetett* itt a válasz a nagy kérdésre, Nog már
megint poéngyilkos kedvében van...* legjobb formádat hozd!* magyaráz s az ajtó
felé lépked, ha apródja akar maradhat, vagy hagyhatja magát kiterelni, még
kérdezhet is, míg el nem vállnak útjaik egyikük másikuk ajtaja előtt, de aztán
legjobb dolga a párnázott védőöltözékre való várakozás lesz, mert ha az megjön
- kezdődik az első lecke.
Szegény komornyik rovására, aki megint készítheti elő a
termet, de már valódi foglalkozásra.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Elfeledett Erő
pajzsos vértje Másik kézben: Kusza piros tekercs
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Farrior Dal Corten #302770- 01.26 18:08:34 - 558802 -
[Na még egyszer...]
- Legyen úgy! - mondja ő is, mikor Nogusta felsegíti, és
talpra áll.... immár apródként. Ám tudja, ez még csak a küszöb, amit átlépett a
lépcső előtt, aminek most már nekikezdhet kapaszkodni. Hogy mennyire lesz ebben
sikeres, azt most csak a Fényhozó látja, vagy talán még ős sem, de a szándék
mindenesetre megvan.
- De még mennyire! - mondja, ám utána a kérdésre
megválaszolni már nem olyan egyszerű, talán trükkös a dolog. De ami fontos, az
az, hogy kihasználja a nekibuzdulást, és az áhított hangulatot. És mihez kell
ez? Persze hogy egyértelmű.
- Az elme csak akkor forog, ha a test ép, amelyben lakozik.
Így azt mondom, kezdjük a karral! - jelenti ki harciasan.
Fegyver: Kétkezes csatabárd Páncél: Közönséges bélelt
mellvért
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Nogusta Conalin #240395- 01.25 15:36:42 - 558187 -
[Na még egyszer...]
* S ha rettenetet kerülve sikerült is ilyet alkotni, az se
nagyon érdekli a lovagot: lesz még alkalom bőven egymásra sandítgatni, leckék
előtt, után, közben... No meg néhány hét, és megszokott lesz ez a tényező is,
mint a többi, meglehet, odáig fajulnak a dolgok, mint a jelenlegi
fegyvernökével (épségben hazatértekor pedig azonnal lovagtárssal): kitör a nagy
barátság, s fraternizálás. De ez már más téma, zenebonája eljövendőnek...*
- Kívánom, hogy esküdet ne csak illanó szavak, de
emlékezetre méltó tettek is alkossák! Légy üdvözölve a Pegazussarjak soraiban,
kik büszkék, hogy köztük képzeled el neved tovanemesítését* s nyújt kezet az
előtte térdeplőnek, de nem parolára, hanem, hogy felsegítse. Felsegítse, de ne
csak a Lovagterem talajáról, hanem egy kis szimbolikával vegyítve az apródság
közel sem rögmentes útjára.
Eztán úgy tetszhet, mintha Farrior érzékletében eleddig
ismeretlen szívélyesség is elegyedni hallana a mélységes mély orgánumban.*
- Mondd, apródom, tettrekészség dúl-e már benned?*
incselkedik.* Mire használnád szívesebben, a kéz vagy elme pengéjének
forgatásához?* eddig persze még olyan választ nem hallott, hogy valaki ne az
acéllal akarta volna kezdeni a kiképzést, így annak terve már körvonalazódik
benne, akárcsak lehetőség egy kiadós meglepetésre...*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Elfeledett Erő
pajzsos vértje
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Farrior Dal Corten #302770- 01.24 10:12:12 - 557423 -
[Na még egyszer...]
* A szövegre figyel, nem a szemekre, ezt Nogusta is
láthatja, amikor fel-felrebben a plafon felé a tekintete, ahogy a valamin
gondolkodó vagy valamire emlékezni próbáló embereké szokott. Talán ez az oka
annak, hogy nem retten meg, és pontosan tudja folytatni, amit Nogusta mond.
Vagy talán csak ennyire rettenthetetlen lenne? Inkább az első. A folytatás sem
különb, ugyanúgy mondja, mint eddig, folytatja az eskü szövegét, egészen míg el
nem érkeznek a végéig, mikor megakad a szó, s mikor sézleli a szünetet, akkor
néz a másikra, és látja a biztatást, vagy olyasmit, hogy akkor most kellene
előrukkolnia azzal, amit maga gondol, amit maga akar hozzátenni.
- Fogadom, hogy méltó leszek a tisztességre, hogy eme
lovagok oldalán harcoljak! Fogadom, hogy meghajtom fejem a nálam bölcsebb
mesterek akarata előtt, még ha önzésem berzenkedik is majd ellene! Fogadom,
hogy újra felemelem a dal Corten házat a mélységből, ahova süllyedt, és
nevünket újra magasztossá teszem ezen szolgálat által! Fogadom, hogy a jeges
főnix szellemiségével hozzájárulok a rend fejlődéséhez! Fogadom, hogy nem
hátrálok meg soha büszkeségem miatt semmi feladattól! A Fényhozó velem van,
lámpása világítja majd az utam, s őrzi hitem, és erőm! - fejezi be. Tisztában
van azzal, hogy a családjuk ősi istenségének nevét elbitorolta egy pormedri
sötételf papnő, ám ő tudja, kihez beszél, s tudja, hogy így sem felejti majd
el.
* Nem olyan nagyon a szavak embere, de mindent elmondott,
amit akart. Amit érez. Ha szünet is volt a mondatok között. S ez volt az.
Fegyver: Kétkezes csatabárd Páncél: Közönséges bélelt
mellvért
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Nogusta Conalin #240395- 01.19 20:26:26 - 555387 -
[Na még egyszer...]
* Illúziók ide, vagy oda, azt biztosan nem kell beképzelnie
magának, hogy Farrior szóról szóra, helyesen ismétli el a formaszöveget, még a
jégcsap módjára beléfúrt tekintet ellenére sem hibázik.*
~ Ezen a vérfagylaló nézésen még dolgozni kell...* csóválná
a csóválnivalót legszívesebben, de csak bólogathat vele, mert kivetnivaló az
sehogy nem akar előbújni.*
- Apródként lebegjen szemem előtt a cél, hogy majdan
fegyvernökként, lovagi feljebbvalóm oldalán, megálljam helyemet, segítvén őt
mind harcban, mind békeidőben, s ha méltónak találtatom egykoron reá,
megerősítvén a szövetséget, mi most új családommal köttetik, lovaggá ütésemtől
fogva, tovább vigyem lovagi elődeim ügyét, eszmeiségét és emlékét. Ehhez
segedelmet bajtársaimtól, Lovagi Patrónusaink példájától, s minden hitbéli,
szellemi erőtől remélek. Mindezeket, a jelenlévő élők s tán figyelő
szellemlelkek előtt, ígérem és fogadom, hogy szívemben megőrzöm, cselekedetben
betöltöm, s mindenkor megtartom!*adja elő változatlan stílusban.
Ha pedig az ifjonc elérkezik eddig a részig, újfent bólint,
s mivel e mellé hallgatás is társul, sejtheti a másik, hogy itt az idő alkotni,
nagyot, nagyobbat dobni, mint az elődök.
Mondjuk Marcus legutóbbi esküvégét nem lesz nehéz
túlteljesíteni... Talán pont ez adja a dolognak azt a fokozott, várakozó
érzést, ami hatalmába keríti a lovagot.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Farrior Dal Corten #302770- 01.19 11:02:34 - 555165 -
[Na még egyszer...]
* Vannak illúziói minden embernek sokféle helyzetről, és
Farriornak is vannak-voltak-lesznek. Mondjuk ez egy kicsivel kevésbé elsz
fényes, de ki tudja, mi áll az egész mögött. Nem az a lényeg, mennyire
hivalkodó vagy nem az a külsőség, ha eredménye lesz annak, amire elszánta
magát. És akkor jöjjön, a szöveg.
- Én, Farrior dal Corten, fogadom mindenre, mi előttem szent
és kedves, hogy a Szellemlovagok Rendjének hű gyermeke, hasznos tagja és bátor
harcosa leszek, s legjobb igyekezetem szerint fogok mind a tanulásban, mind a
szolgálatban eljárni. Ígérem, felelősségem teljes tudatában, hogy úgy
viseltetem mások előtt, hogy szégyent ne hozzak majdan választott Házamra és a
Lovagrendre, mely befogadott, továbbá, hogy elöljáróim szavát megfogadom,
szívemben forgatom, s megőrzöm, a parancsszót pedig zokszó nélkül teljesítem,
ahogy az fegyverforgatóhoz illik. - fejezi be, Nogustáénál sokkal kevésbé
imponáló saját tenorján az eskü szövegét. Hát hiába, ő inkább csak kellemes
társalgásra használta, mint parancsok üvöltésére.
Fegyver: Kétkezes csatabárd Páncél: Közönséges bélelt
mellvért
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Nogusta Conalin #240395- 01.18 18:39:55 - 554915 -
[Na még egyszer...]
* Valahogy nem képes feladatának tekinteni azt, hogy ennél
több emelkedettséget vigyen a dologba. Talán majd a szöveg megteszi helyette -
nagyon reméli is, mert nem szeretné sótlan alakként elkönyveltetni magát az
újdonsült apród szemében.
Furcsa... Mióta foglalkoztatják őt egyáltalán ilyenek?*
- Khm...* menetrend szerint érkező torokköszörülő időhúzás.
Elmaradhatatlan egy ilyen produkció előtt.* Akkor ismételd:
Én, - itt a neved mondd -, fogadom mindenre, mi előttem
szent és kedves, hogy a Szellemlovagok Rendjének hű gyermeke, hasznos tagja és
bátor harcosa leszek, s legjobb igyekezetem szerint fogok mind a tanulásban,
mind a szolgálatban eljárni* rövidke szünet, inkább légvételre, semmint terv
szerint.*
- Ígérem, felelősségem teljes tudatában, hogy úgy viseltetem
mások előtt, hogy szégyent ne hozzak majdan választott Házamra és a
Lovagrendre, mely befogadott, továbbá, hogy elöljáróim szavát megfogadom,
szívemben forgatom, s megőrzöm, a parancsszót pedig zokszó nélkül teljesítem,
ahogy az fegyverforgatóhoz illik* mutatja be, hogy attól, mert nem nagyon
szeret egyhuzamban három szónál többet beszélni, még képes rá. Sőt, mi több,
egész jól megy neki (legalább annyira, mint amennyire jól megy a mennydörgő
hangjához). A szépséghiba az egészben csak az, hogy nem rögtönzés, hanem
betanult mondóka.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Elfeledett Erő
pajzsos vértje Másik kézben: Ómágusi megsárgult tekercs
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Farrior Dal Corten #302770- 01.18 15:26:07 - 554815 -
[Na még egyszer...]
* Nem állíthatná, hogy Nogusta kicsattan a fennköltségtől,
vagy a feszült várakozástól, még igen-igen jóindulatúan sem. Mindenesetre már
itt van, és közelebb inti, meg még magyarázza is, mi lesz.
- Mi? Nem. - kérdez vissza meglepetten, de igazából mikor leesik
neki, nem is vár választ a kérdésre. Hát ha neki kell kitalálnia a szöveget,
akkor majd kitalálja. Persze biztos valami fennköltebb lenne, ha tudott volna
gondolkozni, de így leginkább azt fogja majd mondani, ami eszébe jut, de azt
legalább nagyon. Nem kell a gondolatait míves szavak mögé rejtenie. Nem is baj
az.
- Akkor... - sóhajt egyet, és féltérdre ereszkedik. Nem vár,
nem hátrál. Persze arra kiváncsi, hogy neki kezdenie, vagy befejeznie kell majd
a szöveget.
Fegyver: Kétkezes csatabárd Páncél: Közönséges bélelt
mellvért
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Nogusta Conalin #240395- 01.17 20:14:08 - 554512 -
[Na még egyszer...]
- Egy a Szikla!* csepegtet némi pátoszt a dologba, csakhogy
fel ne tűnjék, hogy mennyire unja, hogy csak az arcok változnak. (Csoda, hogy
nagy - na, jó legyünk őszinték... ipari... - mennyiségű dohányáruval megrakodva
tért vissza a medri kitérőből? De ezt ne most forszírozzuk :D). Teljes testével
a fiú irányába fordul, s most feje helyett keze lendül, bár ennek sebességéből
se következtethetünk az átlagosnál magasabb vérnyomásra. Jelentését kitalálni
pedig nem nehéz: "jöjj közelebb!"*
- Nem állt szándékomban, hogy kellemetlen helyzetbe
hozzalak, de első találkozásunkkor kimaradt az a rész, mely az esküt taglalja.
Ennek két része lesz, de én csak az egyikhez szolgálhatok sablonnal, a másikat
az adja majd, ami szívedből van. Remélem nem gond* közli különösebb együttérzés
nélkül. Hogy ne maradjunk adósak a részletekkel Farrior öltözéke is jobban
leköti figyelmét, mint a tény, hogy elsikkasztotta ezt az információt, de
túlontúl skrupulózus hangulat nem válik úrrá rajta. Eszes a srác, megoldja!
Vagy nem és akkor a tortúra mégsem volt akkora túlzás... Majd elválik.*
- Ha késznek érzed magad, kérlek, ereszkedj fél térdedre!*
hág az időhúzás nyakára és kedves mondására gondol:*
~ A huzavona az idő tolvaja!* hangja is inkább az
időgyilkoláshoz illik, mintha hátát a falnak vetve készülne a véres ütközetre.
Magyarán egy hangyányit kevésbé fennkölt, mint azt általában megkövetelné
magától ilyenkor. (Apropó általában ilyenkor? Ugye hogy nevetséges?)*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Farrior Dal Corten #302770- 01.17 10:45:03 - 554261 -
[Na még egyszer...]
* Jelenleg egy seregnyi vénasszony se tudná lebeszélni az
ötletéről, és egy seregnyi ökör se tudná kivontatnia Rendházból. Épp, ahogy egy
seregnyi ökör nem tudná lebeszélni és egy seregnyi vénasszony kivontatni. Az
elhatározottság megvan, és ha a szándékolt kitartás nem is nagyon az erőssége,
meglepő konoksággal ragaszkodik a döntéseihez, mert soha, soha nem akarja
bevallani, ha tévedett, és soha nem akarja elismerni, ha rossz az út. Bár
egyelőre eddig erről szó sincs.
* Ám most, az elhatározásnak és az elköteleződésnek új
szintje jön, ő pedig felkészülten megy elébe. Felkészülten, és megtisztelve a
hagyományokat, megtisztelve öltözékével is.
* A legjobb darabokat vette fel, amik csak megmaradtak.
Minden összehasonlításban jó darabok azok. Hófehér selyeming, fölé a sötétkék
bársony zeke, és nadrág, fekete színű csizma tükörfényesen, megcsúszna még tán
a napfény is rajta, ha lenne, ujján a pecsétgyűrű, rajta a jegesen kék főnix
szimbólumával. Vért, fegyver, semmi, ünnepelni fognak, egy elhatározást, nem
pedig küzdeni.
* Ekképpen felöltözve, s legerősebb szándékával felvértezve
érkezik meg a Lovagterembe, s köszönti a már ott lépvő Nogustát.
- Egy a Szikla! - nem emeli fel nagyon a hangját, mert
megfogja az egész ünnepélyes jelleg...
Fegyver: Kétkezes csatabárd Páncél: Közönséges bélelt
mellvért
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Na még egyszer...]
* A Rend legújabb Pegazussarj jelöltje, Farrior nem sokat
késlekedett. Beköltözését követő pár napban kinyilatkoztatta azon szándékát,
miszerint jó itt neki a lovaggá válás, nem keres más helyet sem a szoba
minősége, sem a harcona marcos Nogusta jegeces tekintete miatt. Ideje hát ennek
valamiféle látható nyomát is felvillantani, s valljuk be, erre kevés
alkalmasabb aktus van, mint az apródi eskü letétele.
Ez a döntés, ami az egyik félnek nagyszerű, valóban nagy
horderejű, a másiknak csupán rutin, de abból is lassacskán az unalmasabb
fajtájából. Elég lehangoló tud lenni az Érkezőre nézve, amikor megannyi
tetterős, valós potenciállal rendelkező lovagjelöltek sorra bizonyítják be,
hogy eztán mennyire tesznek a dologra. Ne adják az égiek, pusztán a
meg(sem)szerzett mutatós ranggal vadásznak szoknyára a városban, amit rosszabb
esetben a Renddel egyetemben hátuk mögött is hagynak mindössze hónapok
leforgása alatt.
Szóval apród szinten nagyok a veszteségek, és a mentor is
kezd belefásulni a folyamatos sikertelenségbe és önismétlésbe. Főleg mióta
Fafner határozatlan időre távozott ügyes-bajos családügyeit intézni,
gyakorlatilag nincs egy épkézláb növendék házon belül. S ha már itt tartunk ő
se sokáig fegyvernök...
Azután mihez fog kezdeni ez a nyomorult lovag?
Na, s most, hogy mindenkinek kellőképpen megjött a kedve egy
ilyen kesergő után, térjünk a tárgyra, kicsit kevesebb körítéssel!
Ahogy a rutin megköveteli Elfreddel karöltve előkészítették
a Lovagtermet erre a kihívásra, s dolguk végeztével a kopjafő távozott. De nem
ám Thrillionba, a monotóniától, hanem a szobájába tovább agonizálni, fekete
ünneplőt, pegazus-címeres díszvértet ölteni a kopott bőrkabát helyébe, s úgy
általában kinézetét a "nem mindennapi" szókapcsolatra méltóvá tenni.
Dolga végeztével pedig a már említett helyiség falai közé vonult. Csak várni,
külsőleg megváltozva, belülről pedig leginkább fohászkodva az Ősökhöz.
Egyelőre...*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Elfeledett Erő
pajzsos vértje
