Időpont: corvusi időszámítás 628. év A Hosszú Menetelés hava 13. nap- (2011.08.13 - 08.26.)
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Könyvtárban ]
*Még hogy ne izguljak... Könnyű azt mondani! Biztosan Herold is izgult
első munkái alkalmával, de az nyilván már régen volt. Nem mintha öregnek
tűnne mentorom, de minden bizonnyal nem is kezdő. A tapasztalat süt
minden szavából. Még a pillantásaiból is.*
- Ó, hát igyekszem, nem szeretnék csalódást okozni!
*Biztosítom, és elmosolyodom. Én azt hiszem, tudok mindent, amit első körben tudnom illik, nem is faggatózom hát tovább. Aztán majd csak sor kerül arra a diplomáciai és retorikai alapvetésre is, bízom benne, hogy Herold tudja, mit csinál.*
- Akkor, én most mennék is, megfogalmazni azt a levelet. Holnap, ha megfelel, bemutatnám, és ha jó, el is küldhetjük.
*Állok fel határozottan, indulásra készen. Nagyjából ez az első pillanat találkozásunk óta, amikor határozott vagyok. Ideje volt már.
Ha a férfi elfogadja, hogy így történjen, akkor nem is teketóriázok tovább, szedem a sátorfám, búcsút intek, és a szobám felé indulok. Van nálam egy kis pergamen és penna, meg tinta is, reggelig pedig rengeteg időm van fogalmazni...*
- Ó, hát igyekszem, nem szeretnék csalódást okozni!
*Biztosítom, és elmosolyodom. Én azt hiszem, tudok mindent, amit első körben tudnom illik, nem is faggatózom hát tovább. Aztán majd csak sor kerül arra a diplomáciai és retorikai alapvetésre is, bízom benne, hogy Herold tudja, mit csinál.*
- Akkor, én most mennék is, megfogalmazni azt a levelet. Holnap, ha megfelel, bemutatnám, és ha jó, el is küldhetjük.
*Állok fel határozottan, indulásra készen. Nagyjából ez az első pillanat találkozásunk óta, amikor határozott vagyok. Ideje volt már.
Ha a férfi elfogadja, hogy így történjen, akkor nem is teketóriázok tovább, szedem a sátorfám, búcsút intek, és a szobám felé indulok. Van nálam egy kis pergamen és penna, meg tinta is, reggelig pedig rengeteg időm van fogalmazni...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Könyvtárban ]
*A tátogásra egy levegőn fuldokló hal képe ugrik neki be, s már azon
van, hogy elszalad megint pohárnyi vízért, -melybe meg nem éppen férne
el a hableány teljesen-, de aztán láthatóan az ájulás nem ismétlődik
meg.*
- Igen. És ne izguljon, menni fog, nem lehet ebből semmi bonyodalom. *ha csak nem ír valami rémséget, hogy hadat üzennek a kedves várandósnak, -ki azóta már anyává is válhatott- és felszolgálói csapatainak.*
- Lássuk csak: gyümölcsök, bor, és ugyebár szőlőtőkék, de mennyiségben nem egyeztünk meg, csupán arra utaltam, minél többet tud felvásárolni, annál jobb. Részünkről nincs korlát, inkább az eladási oldalon kérdéses, milyen a helyzet, mekkorák voltak a készletek. A pánikban nyilván ölték egymást a kereskedők a boroshordókért, de a gyümölcs tán nem volt ily kelendő. Hm. *gondolkodik el csöppet, bár nem látja nagyon értelmét a kvantitatív elmélkedésnek. Nagyobb kérdés, hogy megtörtént-e az árubeszerzés, vagy elfelejtette partnerük.*
- Tehát inkább csak érdeklődés az első levél részünkről. Sajnos, ezek erősen időhatáros ügyletek voltak, tehát csak remélni lehet, hogy sikerült időben lépniük. De ha nem... *vállát vonja, elvégre a Szellemlovagok nem tudják egész Corvust mozgatni, csak tanácsokat, tippeket adhatnak, mert néha jobban látják a járható utakat, mint mások. De nem tudnak más helyében munkálkodni, s nem is akarnak, mert nem is bírnák. Ettől függetlenül, ők a Szellem lovagjai, tehát soha nem szűnnek meg gondolkodni, új terveket kiagyalni...*
- Hogyne. Ha már lesz okunk meglátogatni Távolrévet s a kedves asszonyságot, kérdezzen akkor körbe, van-e kedve valakinek a rendházból elkísérni. S mint mondtam, rendelkezésére állok magam is, ha nem lesz épp más elfoglaltságom. *mert hát ígér jó szívvel, de számos kötelezettsége révén ő sem mindig látja előre munkarendjét.*
Fegyver: Embervadász dobótőr Páncél: Thrillion égi páncélja - Igen. És ne izguljon, menni fog, nem lehet ebből semmi bonyodalom. *ha csak nem ír valami rémséget, hogy hadat üzennek a kedves várandósnak, -ki azóta már anyává is válhatott- és felszolgálói csapatainak.*
- Lássuk csak: gyümölcsök, bor, és ugyebár szőlőtőkék, de mennyiségben nem egyeztünk meg, csupán arra utaltam, minél többet tud felvásárolni, annál jobb. Részünkről nincs korlát, inkább az eladási oldalon kérdéses, milyen a helyzet, mekkorák voltak a készletek. A pánikban nyilván ölték egymást a kereskedők a boroshordókért, de a gyümölcs tán nem volt ily kelendő. Hm. *gondolkodik el csöppet, bár nem látja nagyon értelmét a kvantitatív elmélkedésnek. Nagyobb kérdés, hogy megtörtént-e az árubeszerzés, vagy elfelejtette partnerük.*
- Tehát inkább csak érdeklődés az első levél részünkről. Sajnos, ezek erősen időhatáros ügyletek voltak, tehát csak remélni lehet, hogy sikerült időben lépniük. De ha nem... *vállát vonja, elvégre a Szellemlovagok nem tudják egész Corvust mozgatni, csak tanácsokat, tippeket adhatnak, mert néha jobban látják a járható utakat, mint mások. De nem tudnak más helyében munkálkodni, s nem is akarnak, mert nem is bírnák. Ettől függetlenül, ők a Szellem lovagjai, tehát soha nem szűnnek meg gondolkodni, új terveket kiagyalni...*
- Hogyne. Ha már lesz okunk meglátogatni Távolrévet s a kedves asszonyságot, kérdezzen akkor körbe, van-e kedve valakinek a rendházból elkísérni. S mint mondtam, rendelkezésére állok magam is, ha nem lesz épp más elfoglaltságom. *mert hát ígér jó szívvel, de számos kötelezettsége révén ő sem mindig látja előre munkarendjét.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Könyvtárban ]
*Egy pillanatig még álmodozva szemlélem a regisztert, mintha valami
csodát látnék ott, aztán elképedek. Hogy akkor máris sort kerítünk az
alapokra? Zavarodottan térek vissza jómagam is a fotelokhoz, és tátott
szájjal hallgatom végig, amit Herold elmond.
Gazdasági ügylet Távolrévben... Először már itt sokkot kapok, meg is kapaszkodom a karfába, az ájulás környékez ugyanis, de aztán arra gondolok, hogy mindez csak egy esettanulmány, és nem velem fog történni, nem nekem kell megoldani egy olyan feladatot, amihez hasonlót sem oldottam meg még soha. Így már könnyebb, figyelmesen tudom hát hallgatni mindazt, amit Herold elém tár, mindössze mély sóhajaim jelezhetik, hogy rémesen izgatott vagyok, már megint.
Egy picit még tátogok hát, mielőtt válaszolnék, tágra nyílt szürke szemeim a férfire emelve.*
- Megpróbálhatom... Ha már ennyire bízik bennem. Tehát előbb csak levelet írok, Mara Jadennek, Távolrévbe, ugye? Megírom, de nézze át, kérem, még sosem fogalmaztam ilyen tárgyú levelet! Azt elárulja, hogy milyen tételben és milyen árukat rendeltek? Vagy arra nem szükséges a levélben kitérnem?
*Kérdezősködök, mert az szerintem sosem szégyen. Sokkal kínosabb lenne, ha rosszul csinálnék valamit, mert nem mertem rákérdezni.*
- Még sosem utaztam hajón... Szóval... Ha én mennék, örülnék, ha elkísérne. Akár Ön, akár más.
Gazdasági ügylet Távolrévben... Először már itt sokkot kapok, meg is kapaszkodom a karfába, az ájulás környékez ugyanis, de aztán arra gondolok, hogy mindez csak egy esettanulmány, és nem velem fog történni, nem nekem kell megoldani egy olyan feladatot, amihez hasonlót sem oldottam meg még soha. Így már könnyebb, figyelmesen tudom hát hallgatni mindazt, amit Herold elém tár, mindössze mély sóhajaim jelezhetik, hogy rémesen izgatott vagyok, már megint.
Egy picit még tátogok hát, mielőtt válaszolnék, tágra nyílt szürke szemeim a férfire emelve.*
- Megpróbálhatom... Ha már ennyire bízik bennem. Tehát előbb csak levelet írok, Mara Jadennek, Távolrévbe, ugye? Megírom, de nézze át, kérem, még sosem fogalmaztam ilyen tárgyú levelet! Azt elárulja, hogy milyen tételben és milyen árukat rendeltek? Vagy arra nem szükséges a levélben kitérnem?
*Kérdezősködök, mert az szerintem sosem szégyen. Sokkal kínosabb lenne, ha rosszul csinálnék valamit, mert nem mertem rákérdezni.*
- Még sosem utaztam hajón... Szóval... Ha én mennék, örülnék, ha elkísérne. Akár Ön, akár más.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Könyvtárban ]
- Valóban az. *hagyja helyben a dicsérő szót, már ami a könyvregisztert
illeti, de utána már megint másról beszélnek. Elégedetten bólint, s
feltárja tehát, miről is volna szó:*
- Nos, akkor beszéljünk még egy kicsit azokról is, ha nem érzi biztosnak az alapokat, bár a feladat maga nem bonyolult. Üljünk vissza, s akkor el is mondom gyorsan. *javasolja, maga pedig visszatér a fotelba.*
- Gazdasági ügyletről van szó, s mint ilyen, kiváló terep lehet a tanulásra. Ezért is ajánlom kegyed figyelmébe. A helyzet a következő: Pormederben szerencsére számos személlyel sikerült erről-arról beszélnem az aratási ünnep alatt, többek között Mara Jaden asszonnyal is, ki a Révkapu Fogadó üzemeltetője. Őt kéne tehát megkeresni, elsőként mondjuk levélben, s ha minden jól alakul, utána pedig személyesen. Arra kértem meg, hogy helyünkben vásároljon fel nagy tételben mindenféle gyümölcsöket a révi piacon, és bort is, míg olcsó, mert félni lehetett az árak megugrását a dűlőket sújtó szörnyinvázió miatt. S jegyezzük meg, ezen ármozgás be is következett, prognózisunk tehát tökéletes volt. Ezek ügyében kellene tehát érdeklődni, hogy sikerült-e mindezeket elintézni, mert mennénk minél előbb az árukért, főképp hogy már a Hajnalfény is rendelkezésünkre áll a tengeri védett szállításra. Volt még ugyan egy harmadik kérés is, de az némileg kényes. Szőlőtőkéket szeretnénk venni, de mert a Kapuk lovagrendje lehet az egyik forrás, ez némileg problémás. Mindegy, ezt kár a levélben említeni, legfeljebb ha pár szóval... Tehát ez lenne a feladat, mely által leporolhatja pennáját, s próbára teheti képességeit! Természetesen segítek, ha igényli, szívesen átnézem a kész művet, s ha nem talál más útitársat, esetleg majd el is kísérem, ha már tanulmányútnak is tekintjük a kiruccanást. Viszont jut eszembe, épp most ünnepli a Révkapu megnyitásának második évfordulóját, tehát illenék ez alkalommal kifejeznünk gratulálást... *említi meg még mellékesen, mintha csak véletlenül jutna eszébe, holott az ügy mostani elővétele nagyon tudatos, s az időzítés tökéletes. Várja Lienz válaszát, hogy készen áll-e egy ilyen küldetésre.*
Fegyver: Embervadász dobótőr Páncél: Thrillion égi páncélja
- Nos, akkor beszéljünk még egy kicsit azokról is, ha nem érzi biztosnak az alapokat, bár a feladat maga nem bonyolult. Üljünk vissza, s akkor el is mondom gyorsan. *javasolja, maga pedig visszatér a fotelba.*
- Gazdasági ügyletről van szó, s mint ilyen, kiváló terep lehet a tanulásra. Ezért is ajánlom kegyed figyelmébe. A helyzet a következő: Pormederben szerencsére számos személlyel sikerült erről-arról beszélnem az aratási ünnep alatt, többek között Mara Jaden asszonnyal is, ki a Révkapu Fogadó üzemeltetője. Őt kéne tehát megkeresni, elsőként mondjuk levélben, s ha minden jól alakul, utána pedig személyesen. Arra kértem meg, hogy helyünkben vásároljon fel nagy tételben mindenféle gyümölcsöket a révi piacon, és bort is, míg olcsó, mert félni lehetett az árak megugrását a dűlőket sújtó szörnyinvázió miatt. S jegyezzük meg, ezen ármozgás be is következett, prognózisunk tehát tökéletes volt. Ezek ügyében kellene tehát érdeklődni, hogy sikerült-e mindezeket elintézni, mert mennénk minél előbb az árukért, főképp hogy már a Hajnalfény is rendelkezésünkre áll a tengeri védett szállításra. Volt még ugyan egy harmadik kérés is, de az némileg kényes. Szőlőtőkéket szeretnénk venni, de mert a Kapuk lovagrendje lehet az egyik forrás, ez némileg problémás. Mindegy, ezt kár a levélben említeni, legfeljebb ha pár szóval... Tehát ez lenne a feladat, mely által leporolhatja pennáját, s próbára teheti képességeit! Természetesen segítek, ha igényli, szívesen átnézem a kész művet, s ha nem talál más útitársat, esetleg majd el is kísérem, ha már tanulmányútnak is tekintjük a kiruccanást. Viszont jut eszembe, épp most ünnepli a Révkapu megnyitásának második évfordulóját, tehát illenék ez alkalommal kifejeznünk gratulálást... *említi meg még mellékesen, mintha csak véletlenül jutna eszébe, holott az ügy mostani elővétele nagyon tudatos, s az időzítés tökéletes. Várja Lienz válaszát, hogy készen áll-e egy ilyen küldetésre.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Könyvtárban ]
*Valóban izgalmas, ám, mivel nem kérdeznek rá, bizonygatni sem kezdem.
Nos persze... A pikáns részletekkel még barátkoznom kell, hogy
legalábbis elfogadjam azokat, de az vigasztal, hogy mindez már a múlt
egy szeletkéje, történelem, kultúra. És, ahogy Heroldtól hallottam is,
manapság nem hódolnak ennek a rituálénak, noha tervezik újjá éleszteni,
némileg szelídebb formában. Igen, ez mind-mind bizakvással tölt el, és
mosolyra görbíti ajkaim. Miképp az is, hogy kiderül, van is már
valamiféle kartotékrendszer, mely alapján könnyebben tájékozódhatok a
könyvtár kötetei felől. Érdeklődve követem hát mentorom, s szemügyre
veszem a nevezett bibliográfiát, és az eszembe vésem Myrla asszony
nevét.*
- Szép munka!
*Dicsérem a számomra még ismeretlen hölgy keze nyomát, aztán szürke szemem a férfira emelem. Csak egy pillanatig gondolkodom azon, hogy mit szeretnék a legközelebb hallani. Ami, remélem, más másnap eljő.*
- Ó, hát... Szívesen hallanék némi alapvetést a retorika és diplomácia alapjairól. Főleg, ha már azon töri a fejét, hogy Távolrévbe küld. Mert a feladat érdekel, őszintén szólva, de nem szeretnék felkészületlenül útra kelni.
*Sem pedig egyedül. A magányos utazásból egy időre elég volt. Ám az még a jövő zenéje, hogy küldenek-e engem valahová ténylegesen. Sok múlik például Harolson mostani válaszán is, feszült kíváncsisággal várom hát, mit szól.*
- Szép munka!
*Dicsérem a számomra még ismeretlen hölgy keze nyomát, aztán szürke szemem a férfira emelem. Csak egy pillanatig gondolkodom azon, hogy mit szeretnék a legközelebb hallani. Ami, remélem, más másnap eljő.*
- Ó, hát... Szívesen hallanék némi alapvetést a retorika és diplomácia alapjairól. Főleg, ha már azon töri a fejét, hogy Távolrévbe küld. Mert a feladat érdekel, őszintén szólva, de nem szeretnék felkészületlenül útra kelni.
*Sem pedig egyedül. A magányos utazásból egy időre elég volt. Ám az még a jövő zenéje, hogy küldenek-e engem valahová ténylegesen. Sok múlik például Harolson mostani válaszán is, feszült kíváncsisággal várom hát, mit szól.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Könyvtárban ]
*Hogy valóban izgalmas volt-e az eddigi történet, vagy csak udvarias a
lány, azt nyitott kérdésnek hagyja, elvégre eredetileg nem is készült
tananyaggal, csak a helyzet hozta úgy, hogy egyáltalán belekezdtek egy
témába. A könyvtár azonban tág tudástár, hol lehet saját ütemben s
érdeklődéssel elmélyedni. Úgyhogy mutatja is a kérdéses katalógust.*
- Hogyne. Kövessen! Ez itt az úgynevezett Bibliographia, mely ugyan még nem teljes, de dolgozunk rajta, ha időnk engedi. Myrla asszony a könyvtár úrnője, hozzá forduljon kérdésével, kérésével, mely esetleg ezzel kapcsolatos. *irányítja a szakértőhöz, ki ha nem munkálkodna ezen annyit, még mindig orra buknának a könyves pakkokban. Mi tagadás, valahogy még mindig nagyobb a gyűjteményük, mint amit sikerült rendszerezniük is tudományosan. Sajnos nem élvezhetnek békés éveket, hónapokat, mindig történik valami új szörnyűség, hogy legyen hova rohanni. Így nehéz szabadegyetemezni, egy-egy jó könyvben gondtalanul elmerülni...*
- Nos, akkor miben maradjunk, mi legyen az első igazi óra témája, s mikor találkozzunk újra? Ha érdekli esetleg egy feladat, esetleg gyors távolrévi látogatás, csak szóljon, mert apróbb ügyekben mindig elkél a segítség, s lenne most is valami... *ajánl fel egy ötletet, de akkor sem sértődik meg, ha nemet mond Lienz kisasszony. Ötletekből épp úgy kifogyhatatlan, mint saját feladataiból, így alig várja, hogy megossza azokat tanítványokkal, miként tudását.*
Fegyver: Embervadász dobótőr Páncél: Thrillion égi páncélja
- Hogyne. Kövessen! Ez itt az úgynevezett Bibliographia, mely ugyan még nem teljes, de dolgozunk rajta, ha időnk engedi. Myrla asszony a könyvtár úrnője, hozzá forduljon kérdésével, kérésével, mely esetleg ezzel kapcsolatos. *irányítja a szakértőhöz, ki ha nem munkálkodna ezen annyit, még mindig orra buknának a könyves pakkokban. Mi tagadás, valahogy még mindig nagyobb a gyűjteményük, mint amit sikerült rendszerezniük is tudományosan. Sajnos nem élvezhetnek békés éveket, hónapokat, mindig történik valami új szörnyűség, hogy legyen hova rohanni. Így nehéz szabadegyetemezni, egy-egy jó könyvben gondtalanul elmerülni...*
- Nos, akkor miben maradjunk, mi legyen az első igazi óra témája, s mikor találkozzunk újra? Ha érdekli esetleg egy feladat, esetleg gyors távolrévi látogatás, csak szóljon, mert apróbb ügyekben mindig elkél a segítség, s lenne most is valami... *ajánl fel egy ötletet, de akkor sem sértődik meg, ha nemet mond Lienz kisasszony. Ötletekből épp úgy kifogyhatatlan, mint saját feladataiból, így alig várja, hogy megossza azokat tanítványokkal, miként tudását.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Könyvtárban ]
*Figyelmesen hallgatom az utolsó információmorzsákat, amit szemlátomást a
mai "szeánszon" ki tudok préselni tanítómból. Úgy tűnik, így az óra
végére már eleget beszélt, és pihenni szándékozik, de egyetlen kérdéssel
még fogva tartom, egy egészen rövidke pillanatra. Az új ismereteket
pedig mélyen, nagyon mélyen az elmémbe vésem, onnan többé ki nem törli
senki. Alkalomadtán pedig talán veszek pergament, pennát és tintát is,
hogy az örökkévalóságnak is lejegyezzem ezeket.*
- Ez nagyon izgalmas...
*Jegyzem meg mosolyogva, csillogó szemekkel. Érdekes téma, szívesen kutakodnék majd utána.*
- És... Van katalógus a könyvtári állományhoz?
*Kérdem minden átmenet nélkül, mert az én eszem máris azon jár, hogy rögvest neki is látok olvasni. És, hogy talán megkönnyítené a keresést, ha valaki katalogizálná a köteteteket. Nem láttam még a gyakorlatban ilyesmit, de már sokat gondolkodtam rajta.*
- Ez nagyon izgalmas...
*Jegyzem meg mosolyogva, csillogó szemekkel. Érdekes téma, szívesen kutakodnék majd utána.*
- És... Van katalógus a könyvtári állományhoz?
*Kérdem minden átmenet nélkül, mert az én eszem máris azon jár, hogy rögvest neki is látok olvasni. És, hogy talán megkönnyítené a keresést, ha valaki katalogizálná a köteteteket. Nem láttam még a gyakorlatban ilyesmit, de már sokat gondolkodtam rajta.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Könyvtárban ]
*A maga részéről nem értékeli a dalok, mondások és úgy általában a
szertartás egészének esztétikai értékét, de tény, találhatott mindenki
számára tetszőt bennük. Ám úgy tűnik, a történet végével sem zárhatják a
témát le, érkeznek új kérdések, kellőképpen fogósok, így erősen
gondolkodnia kell, mit is feleljen rájuk.*
- Hogy egész évben? Nem tudom biztosan, de nem hiszem. Sziklaöböl élete erősen két fázisú volt mindig, mely osztható a hajózási időszakra, meg a télvízi szakra. Az ünnepély tehát a családok újraegyesülését is jelképezte, elvégre az otthonok tűzhelyei ilyenkor adnak folyamatosan meleget és étket a tengerészeknek is, év közben csak időnként, sok esetben jó ideig nem, ha hosszú tengerútra mennek. *próbál egy ésszerű magyarázattal előállni, mi a többletüzenete a tűzgyújtásnak és a Nászünnepnek, mely tehát a földi és vízi szférákat egyesíti szimbólumrendszerében*
- Amaz medálról pedig nem igen tudunk semmit. Lehet, hogy megvan még, elzárva a Templom mélyén, ott annyi más titok is lappang, ennyi még elférhet. *ebben tényleg nem tud okosabbat mondani, elvégre mikor még templomőrök is voltak, akkor is csak egyetlen egyszer engedte le őket Davini apát az altemplomi rész könyvtárába, felügyelete mellett. A városlakók többsége soha életében nem ismerheti meg a mélység titkos járatait, bár a törpék beköltöztével és újraéledő vájármunkájával ez változhat erősen. Érdekes lesz majd, mikor belefúrnak a Templom alatti régióba, északról dél felé haladván járataikkal...*
Fegyver: Embervadász dobótőr Páncél: Thrillion égi páncélja
- Hogy egész évben? Nem tudom biztosan, de nem hiszem. Sziklaöböl élete erősen két fázisú volt mindig, mely osztható a hajózási időszakra, meg a télvízi szakra. Az ünnepély tehát a családok újraegyesülését is jelképezte, elvégre az otthonok tűzhelyei ilyenkor adnak folyamatosan meleget és étket a tengerészeknek is, év közben csak időnként, sok esetben jó ideig nem, ha hosszú tengerútra mennek. *próbál egy ésszerű magyarázattal előállni, mi a többletüzenete a tűzgyújtásnak és a Nászünnepnek, mely tehát a földi és vízi szférákat egyesíti szimbólumrendszerében*
- Amaz medálról pedig nem igen tudunk semmit. Lehet, hogy megvan még, elzárva a Templom mélyén, ott annyi más titok is lappang, ennyi még elférhet. *ebben tényleg nem tud okosabbat mondani, elvégre mikor még templomőrök is voltak, akkor is csak egyetlen egyszer engedte le őket Davini apát az altemplomi rész könyvtárába, felügyelete mellett. A városlakók többsége soha életében nem ismerheti meg a mélység titkos járatait, bár a törpék beköltöztével és újraéledő vájármunkájával ez változhat erősen. Érdekes lesz majd, mikor belefúrnak a Templom alatti régióba, északról dél felé haladván járataikkal...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Könyvtárban ]
*Herold kedvessége végtelen, alig lehelem szavaim, már megy is vízért.
Mohón kortyolom a fakupából az éltető folyadékot, és lám... Máris sokkal
jobban vagyok. Persze ez kissé hihetetlen tanítóm számára, legalábbis
sűrűn záporozó kérdései ezt sejtetik, igyekszem hát megnyugtatni, hogy
minden rendben.*
- Ne aggódjon, gyakran előfordul, ha... Ha felizgat valami. Már hozzászoktam, és elmúlik hamar.
*Magyarázom pironkodva, aztán csak bólogatok. Igen, jobb lesz újra belemerülni a nászünnep történetébe, jöjjön még bármi! Előbb utóbb le kell gyűrnöm az ilyen ájulórohamokat, nem engedhetem meg magamnak, hogy minden apróságtól kidőljek! Azért megnyugtat, hogy már nem vár rám semmi obszcén, semmi parázna intermezzo. A kötet következő lapján pedig fel is tárul az említett papnő dala, és én ezt is fennhangon olvasom fel, úgy valahogy ünnepélyesebb, és igazán nem is lehet senkinek kifogása a hangom ellen, mert amikor verset olvasok, mintha valami szentség színezné át, fényt, életet kap, nem olyan színtelen, mint egyébként.*
- Ez gyönyörű!
*Mosolyodom el végül, és immáron sokkal bizakvóbban hallgatom a vershez fűződő eseményeket. Egy csók... Igen, ez belefér, a csók az szép dolog, nincs benne semmi túlzás, bár ha odaképzelem azt az agyagot a pap ajkaira... Nos, mindegy. Abba meg inkább nem gondolok bele, mi történik a főpap és papnő között, amíg egymásra borulnak, és a vörös ruhás tánckar elrejti őket... Nyilván csak a főpap adja át a köpenyét a papnőnek. Igen, egészen biztosan csak ennyi történik!
Észre sem veszem, hogy önkéntelenül lapozok egyet, csak, amikor Herold egy pillanatra elhallgat. Tekintetem épp hogy csak levetül a könyv lapjára, homlokráncolva futok végig a kusza, nehezen értelmezhető versikén, ami mintha nem is tudatosan szerkesztett költemény lenne, csak szavak halmaza. De nem sokáig tűnődök efelett, mert Herold ismét lényeges momentumhoz ér. A tűz megszenteléséhez, és az áldás osztó medálhoz. A tanóra itt véget is érne, de nekem még vannak kérdéseim. Ezernyi, mégis csak keveset szemezek ki belőlük, miközben becsukom a könyvet.*
- Ez a tűz egész évben égett? És a medál... Megvan még?
- Ne aggódjon, gyakran előfordul, ha... Ha felizgat valami. Már hozzászoktam, és elmúlik hamar.
*Magyarázom pironkodva, aztán csak bólogatok. Igen, jobb lesz újra belemerülni a nászünnep történetébe, jöjjön még bármi! Előbb utóbb le kell gyűrnöm az ilyen ájulórohamokat, nem engedhetem meg magamnak, hogy minden apróságtól kidőljek! Azért megnyugtat, hogy már nem vár rám semmi obszcén, semmi parázna intermezzo. A kötet következő lapján pedig fel is tárul az említett papnő dala, és én ezt is fennhangon olvasom fel, úgy valahogy ünnepélyesebb, és igazán nem is lehet senkinek kifogása a hangom ellen, mert amikor verset olvasok, mintha valami szentség színezné át, fényt, életet kap, nem olyan színtelen, mint egyébként.*
- Ez gyönyörű!
*Mosolyodom el végül, és immáron sokkal bizakvóbban hallgatom a vershez fűződő eseményeket. Egy csók... Igen, ez belefér, a csók az szép dolog, nincs benne semmi túlzás, bár ha odaképzelem azt az agyagot a pap ajkaira... Nos, mindegy. Abba meg inkább nem gondolok bele, mi történik a főpap és papnő között, amíg egymásra borulnak, és a vörös ruhás tánckar elrejti őket... Nyilván csak a főpap adja át a köpenyét a papnőnek. Igen, egészen biztosan csak ennyi történik!
Észre sem veszem, hogy önkéntelenül lapozok egyet, csak, amikor Herold egy pillanatra elhallgat. Tekintetem épp hogy csak levetül a könyv lapjára, homlokráncolva futok végig a kusza, nehezen értelmezhető versikén, ami mintha nem is tudatosan szerkesztett költemény lenne, csak szavak halmaza. De nem sokáig tűnődök efelett, mert Herold ismét lényeges momentumhoz ér. A tűz megszenteléséhez, és az áldás osztó medálhoz. A tanóra itt véget is érne, de nekem még vannak kérdéseim. Ezernyi, mégis csak keveset szemezek ki belőlük, miközben becsukom a könyvet.*
- Ez a tűz egész évben égett? És a medál... Megvan még?
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Könyvtárban ]
- Igen. Hogyne. *vízért megy, legalább addig se kell szembesülnie, hogy
sikerült egy ártatlan leányt, pusztán mesével, ájulásba döntenie. Másnak
tán büszkeségre adna okot, de ő nem ily gonosz. Pár perc csupán, s jön
is vissza, nyújtja át a fakupát, s ezzel tehát az ájulási intermezzón
remélhetőleg átjutottak. S bár még néhányszor bizonytalanul megismétli
kérdését, nyilván hasonló válaszokat kaphat rájuk, miszerint a hölgy már
jobban van. Vonakodik folytatni a történetet.*
- Nem is tudom, talán jobb lenne, ha a mai napra zárnánk óránkat. De ha ragaszkodik hozzá... *vonogatja vállát, neki mindegy, csak aztán ne ájuljon be ismét. Ha jelét adja, kész a fináléra, akkor előadja a záró akkordokat, áriáját a nász ünnepi egybeborulásnak:*
- Ám legyen. Nincs sok már hátra, s nyugtassa a tudat, nem lesz semmi megbotránkoztató dolog. Inkább nevetséges az egész, de majd eldönti maga. *hagyja a hallgatóságra mindenek megítélését, de hangjából kiveszett a játékosság, inkább monoton ledarálás, ami következik:*
- Hol is hagytuk abba? Meg is van: következik a papnő dala. Lapozzon is talán oda, kérem! *javasolja, mert ott tehát olvashatja a befejező szólamot:*
Tudom, ha hinném, a tengeren járnék,
sarum alá víz hajolna lágyan,
én sétálnék esti homályban,
sirályok szállnának velem...
Hitem hatalmas, erőm végtelen,
Csak Ő dacol velem...
*s hagyva időt, hogy magában vagy hangosan olvassa, csak utána teszi hozzá a narratívát:*
- A nő letérdelve válaszolt eme szöveggel, s a páros nászbeszéd végét csókkal zárták le. Mely tekintve, hogy a sáros köldöktől vándorolt ajakra, kevéssé volt mágikus, gondolhatja... *ez lett volna a záró poén, de Herold kedve romokban, nem nevet saját viccén, csak ül megtörten és fáradtan, mint ki csak annak tud örülni, hogy lassan vége az órának. Tanárok rémálma ez az érzés, s hányan megélik...*
- A főpap ráborult jelképes kedvesére, a tengerkék köpeny beborította mindkettejüket, szólt ismét a zene, s áldásért kiáltás orkánja a tömeg részéről. A hat vörös fátyolos táncosnő a két központi alakot elfedezte a tömeg elől, majd mind virág szirmai hajlottak hátra, hogy láthatóvá váljék az immáron tengerkék köpenyes női alak, s a főpap fehér csuhában, arany lánccal nyakában. *nem említi, de ha lapozna Lienz, látná a tánckar dalát, mely kellőképp zavaros, ámde a vérforraló ritmushoz nyilván remekül illett:*
...hajlik az ünnepi táncos
táncol a kör közepén
föld víz nap hold föld
föld hold nap víz tűz
szél fák fű víz hal
tűz tánc fül láb kar
zöld szem két szem zöld
föld víz nap hold föld
tűzből futnak az árnyak
tűz közepéből a füst
hajlik az ünnepi táncos
szél fúj dob pereg üsd...
*Herold mindenesetre most már csak a lényegi elemekre koncentrál:*
- A Földet megszemélyesítő papnő az oltárhoz ment, rajta tüzet gyújtott, megszentelve ezzel Sziklaöböl minden otthonának tűzhelyét is, miközben a főpap körbejárt s osztotta a nyakában lógó medállal az áldást. Ezen kékesen fénylő tárgy egy Thrillion emléke gyűrűből lett kikovácsolva, s a leírások szerint nem rendelkezett semmilyen mágikus tulajdonsággal, értékét az adta, hogy a mondák szerint ez volt az első thrillioni tárgy, mit a templomnak adományként adtak sok-sok generációval ezelőtt Érkező elődeink. Bár ki tudja, mi az igazság, Sziklaöböl medáljainak története hosszú s meglehetősen szövevényes... *zárja egy előbújt mosollyal ezen elbeszélést.*
- Nos, ennyi volt a mese, remélem, nagyon azért nem viselte meg. Ígérem, több hasonlatos rémülettel nem szolgálhatok, vegye tehát úgy, ez volt a szellemi tűzkeresztsége. Innen már csak nehezebb lesz a többi. *kacsint, s ha a meggyötört tanonc távozni kíván, hát nem fogja tartóztatni. De ha van kérdése, hát válaszol, elvégre ő még ücsörög a könyvtárban egy darabig, éppen ráér.*
Fegyver: Embervadász dobótőr Páncél: Thrillion égi páncélja
- Nem is tudom, talán jobb lenne, ha a mai napra zárnánk óránkat. De ha ragaszkodik hozzá... *vonogatja vállát, neki mindegy, csak aztán ne ájuljon be ismét. Ha jelét adja, kész a fináléra, akkor előadja a záró akkordokat, áriáját a nász ünnepi egybeborulásnak:*
- Ám legyen. Nincs sok már hátra, s nyugtassa a tudat, nem lesz semmi megbotránkoztató dolog. Inkább nevetséges az egész, de majd eldönti maga. *hagyja a hallgatóságra mindenek megítélését, de hangjából kiveszett a játékosság, inkább monoton ledarálás, ami következik:*
- Hol is hagytuk abba? Meg is van: következik a papnő dala. Lapozzon is talán oda, kérem! *javasolja, mert ott tehát olvashatja a befejező szólamot:*
Tudom, ha hinném, a tengeren járnék,
sarum alá víz hajolna lágyan,
én sétálnék esti homályban,
sirályok szállnának velem...
Hitem hatalmas, erőm végtelen,
Csak Ő dacol velem...
*s hagyva időt, hogy magában vagy hangosan olvassa, csak utána teszi hozzá a narratívát:*
- A nő letérdelve válaszolt eme szöveggel, s a páros nászbeszéd végét csókkal zárták le. Mely tekintve, hogy a sáros köldöktől vándorolt ajakra, kevéssé volt mágikus, gondolhatja... *ez lett volna a záró poén, de Herold kedve romokban, nem nevet saját viccén, csak ül megtörten és fáradtan, mint ki csak annak tud örülni, hogy lassan vége az órának. Tanárok rémálma ez az érzés, s hányan megélik...*
- A főpap ráborult jelképes kedvesére, a tengerkék köpeny beborította mindkettejüket, szólt ismét a zene, s áldásért kiáltás orkánja a tömeg részéről. A hat vörös fátyolos táncosnő a két központi alakot elfedezte a tömeg elől, majd mind virág szirmai hajlottak hátra, hogy láthatóvá váljék az immáron tengerkék köpenyes női alak, s a főpap fehér csuhában, arany lánccal nyakában. *nem említi, de ha lapozna Lienz, látná a tánckar dalát, mely kellőképp zavaros, ámde a vérforraló ritmushoz nyilván remekül illett:*
...hajlik az ünnepi táncos
táncol a kör közepén
föld víz nap hold föld
föld hold nap víz tűz
szél fák fű víz hal
tűz tánc fül láb kar
zöld szem két szem zöld
föld víz nap hold föld
tűzből futnak az árnyak
tűz közepéből a füst
hajlik az ünnepi táncos
szél fúj dob pereg üsd...
*Herold mindenesetre most már csak a lényegi elemekre koncentrál:*
- A Földet megszemélyesítő papnő az oltárhoz ment, rajta tüzet gyújtott, megszentelve ezzel Sziklaöböl minden otthonának tűzhelyét is, miközben a főpap körbejárt s osztotta a nyakában lógó medállal az áldást. Ezen kékesen fénylő tárgy egy Thrillion emléke gyűrűből lett kikovácsolva, s a leírások szerint nem rendelkezett semmilyen mágikus tulajdonsággal, értékét az adta, hogy a mondák szerint ez volt az első thrillioni tárgy, mit a templomnak adományként adtak sok-sok generációval ezelőtt Érkező elődeink. Bár ki tudja, mi az igazság, Sziklaöböl medáljainak története hosszú s meglehetősen szövevényes... *zárja egy előbújt mosollyal ezen elbeszélést.*
- Nos, ennyi volt a mese, remélem, nagyon azért nem viselte meg. Ígérem, több hasonlatos rémülettel nem szolgálhatok, vegye tehát úgy, ez volt a szellemi tűzkeresztsége. Innen már csak nehezebb lesz a többi. *kacsint, s ha a meggyötört tanonc távozni kíván, hát nem fogja tartóztatni. De ha van kérdése, hát válaszol, elvégre ő még ücsörög a könyvtárban egy darabig, éppen ráér.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Könyvtárban ]
*Sejtelmem sincs arról, hogy a környezetem mennyire aggódik - avagy nem
aggódik. Pár percre megszűnik nekem a külvilág, szemeimre sűrű sötétség
borul, a hangok elhalkulnak, és csak saját szívverésem hallom. aztán a
sokk enyhülésével az ájulat is múlik, az átkos lepel lefoszlik
szemeimről, a hangok is eltalálnak a fülemig újra.
Csak lassan térek magamhoz, nem megy ez gyorsan, bár valamennyi rutinom mégis csak van. Ez persze furcsán hangozhatna, ha elmondanám, de ez mégiscsak a sokadik ájulásom az életben, igazán megszoktam már, hogy ez van, és így nem aggódom, nem félek tőle. Csak kinyitom a szemem, és bár kissé még kótyagos vagyok, de tudom, mi történhetett.*
- Elájultam, ugye? - Nyögöm, mert bármennyire is szokványos ez számomra, a többieknek nyilván nem az, és ez kissé kínossá teszi a szituációt.*
- Sajnálom... Kaphatok egy kis vizet?
*Másra igazán szükségem nincs, nem fizikai oka van az ájulásnak, mindössze hajlamos vagyok a végletekig "hergelni" magam.*
- Minden rendben egyébként... Folytathatjuk akár.
*Próbálom meg elütni a kínos helyzetet, hátha Herold kap az alkalmon, hogy tovább mesélhet nekem Öböl szokásairól.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Csak lassan térek magamhoz, nem megy ez gyorsan, bár valamennyi rutinom mégis csak van. Ez persze furcsán hangozhatna, ha elmondanám, de ez mégiscsak a sokadik ájulásom az életben, igazán megszoktam már, hogy ez van, és így nem aggódom, nem félek tőle. Csak kinyitom a szemem, és bár kissé még kótyagos vagyok, de tudom, mi történhetett.*
- Elájultam, ugye? - Nyögöm, mert bármennyire is szokványos ez számomra, a többieknek nyilván nem az, és ez kissé kínossá teszi a szituációt.*
- Sajnálom... Kaphatok egy kis vizet?
*Másra igazán szükségem nincs, nem fizikai oka van az ájulásnak, mindössze hajlamos vagyok a végletekig "hergelni" magam.*
- Minden rendben egyébként... Folytathatjuk akár.
*Próbálom meg elütni a kínos helyzetet, hátha Herold kap az alkalmon, hogy tovább mesélhet nekem Öböl szokásairól.*
[ Könyvtárban ]
* Honoka nem hallgatózik, hisz ami elhangzik nem neki szól, így füleit
becsukva, szemeit nagyra nyitva, olvas és jegyzetel, olvas és jegyzetel.
Az ájulás fel se tűnik neki, hisz nem nagy zajjal omlik össze a lány,
ki a kényelmes fotelben foglalt nemrég helyet. *
Fegyver: Thrillioni elbájolt íj Páncél: Könnyű vért
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Könyvtárban ]
*Nos, nem a lányon nevet, hanem az óidők gyakorlatán, de ha bekövetkezik
az ájulás, akkor bizony megtapasztalhatja, nem való az igazság nehéz
étke a gyönge gyomornak. Ez esetben nem folytatódik a történet,
értelemszerűen. A látható jelek nem kerülik el figyelmét, riadtan
kérdezi:*
- Jól van? *bár lehet, a választ már lekéste csöppet.*
Fegyver: Embervadász dobótőr Páncél: Thrillion égi páncélja
- Jól van? *bár lehet, a választ már lekéste csöppet.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Könyvtárban ]
*Csak remélni tudom, hogy a könyvlapok surrogása, és maga a vers
eltereli Harolson figyelmét az én zavaromról. Mert rendben, igenis
érdekel minden városállam és vidék kultúrája, szokásai, alkotásai, de
azért arra nem számítottam, hogy rögtön tanulmányaim első órájában ilyen
mértékben szaftos történettel találom szembe magam. Nem szoktam ehhez,
világ életemben messzire elkerült a testiség témaköre, olyan ez hát,
mint valami otromba orvosi beavatkozás, mindenféle érzéstelenítő eljárás
nélkül.
Magam előtt nem is tagadom, hogy felzaklat a dolog, ilyenkor gyakorta még normálisan lélegezni is elfelejtek. Szerencsére a Gyermekek dala megnyugtat kissé. Megvárom még, amíg Herold elmondja, hogy manapság semmiféle kultusza nem él már a Nász ünnepének - érdekes módon ez is mintha megkönnyebbülésemre lenne, csak akkor kezdek tátogni megint, amikor felveti, hogy fel kéne éleszteni újra. Remélem, komolyan gondolja, hogy valamivel szolidabb kiadásban képzeli mindezt. Aztán inkább felolvasom a versikét, hogy ezzel kössem le a figyelmem.
Utána azt is megtudom, hogy mi történt eközben. Sajnos csalódnom kell, ha azt hiszem, a gyermekdal ártatlansága áthatja a főpap és papnő cselekedeteit is, ettől a ponttól, mert nem így volt. Ahogy Herold szavaiból kiderül, a rituális cselekmény merőben ellentmond a szép versnek! Zavart izgatottságom újabb magaslatokba szárnyal tehát.*
- Öhm, elképzelem...
*Felelem, azaz, inkább nyögöm, szemlátomást nagyon szenvedek. S nem volna elég maga a történet, rádob még az is egy lapáttal, hogy Herold kikacagja zavartságom. Ez több mint amit első alkalommal el tudnék viselni, és már érzem is, ahogy a vér kifut az arcomból. Ha eddig pipacsvörös voltam, most holtsápadttá válok megint. Ha Honoka netán idepillant, már sejtheti, hogy mi következik. Szürke íriszeim fennakadnak, a levegő nem jut el a tüdőmig, vagyis szépen elájulok ismét, ahogy az történni szokott, ha erősen felizgat, felzaklat valami.*
Magam előtt nem is tagadom, hogy felzaklat a dolog, ilyenkor gyakorta még normálisan lélegezni is elfelejtek. Szerencsére a Gyermekek dala megnyugtat kissé. Megvárom még, amíg Herold elmondja, hogy manapság semmiféle kultusza nem él már a Nász ünnepének - érdekes módon ez is mintha megkönnyebbülésemre lenne, csak akkor kezdek tátogni megint, amikor felveti, hogy fel kéne éleszteni újra. Remélem, komolyan gondolja, hogy valamivel szolidabb kiadásban képzeli mindezt. Aztán inkább felolvasom a versikét, hogy ezzel kössem le a figyelmem.
Utána azt is megtudom, hogy mi történt eközben. Sajnos csalódnom kell, ha azt hiszem, a gyermekdal ártatlansága áthatja a főpap és papnő cselekedeteit is, ettől a ponttól, mert nem így volt. Ahogy Herold szavaiból kiderül, a rituális cselekmény merőben ellentmond a szép versnek! Zavart izgatottságom újabb magaslatokba szárnyal tehát.*
- Öhm, elképzelem...
*Felelem, azaz, inkább nyögöm, szemlátomást nagyon szenvedek. S nem volna elég maga a történet, rádob még az is egy lapáttal, hogy Herold kikacagja zavartságom. Ez több mint amit első alkalommal el tudnék viselni, és már érzem is, ahogy a vér kifut az arcomból. Ha eddig pipacsvörös voltam, most holtsápadttá válok megint. Ha Honoka netán idepillant, már sejtheti, hogy mi következik. Szürke íriszeim fennakadnak, a levegő nem jut el a tüdőmig, vagyis szépen elájulok ismét, ahogy az történni szokott, ha erősen felizgat, felzaklat valami.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Könyvtárban ]
*Mi tagadás, ő is zavarban van, de ha már a kultúra érdekli a lányt,
bizony ilyenekbe is botolhat, kutatván régi korokat. A kikeresett helyen
az alábbi dalszöveget olvashatja:*
Gyermekek dala
Megszólalok ma
A menny erejével,
A nap ragyogásával
A hold fényével
Megszólalok ma
A tűz világosságával
A villám sebességével
A szél zúgásával
Megszólalok ma
A tenger mélységével
A föld szilárdságával
A szikla keménységével
*Herold folytatná is az elbeszélést, de előbb kérdés érkezik, mire nem nehéz felelni:*
- Hogy manapság? Tudtommal, leginkább sehogy. Elvégre Zujm hathatósan ellehetetlenítette a régi vallásgyakorlatot, s azóta se állt helyre a régi rend ebben. A többség már el is feledte, milyen volt a Nász Ünnepe. Ezért is szeretnénk feléleszteni a szokást, persze nem teljesen úgy, mint volt hajdanán. Nem lenne épp... hm... ildomos és praktikus. *keresgél szavakat, mik leírhatnák legjobban gondolatát. De nem hagy nyugtot a szegény teremtésnek, mert fokozza a borzadály mélységeit.*
- Míg elhangzott az ének, nézett egymás szemébe a főpap s az iszapolt papnő, majd midőn a gyermekek kiszaladtak, végre megszólaltak. Kezdte a főpap... lapozzon egyet, ott megtalálja a szavait! *javasolja, mert valóban egy lap rejti el a folytatást.*
"Dicsérlek téged, szépséges Földanyánk,
Ki hátán hordoz minket s áldásait árasztja ránk:
Miénk pompás virága a réten
És édes gyümölcse a fán."
*Eddig még rendjén is volna minden, de most jön a kedélyborzolás:*
- A főpap pedig hajolt közel a szépséges testhez, annak is köldökéhez, hogy megcsókolja, mint szokás hazatérőnek az anyaföldet. Most képzelje el! *gonoszkodik, s nevet. De ha azt hiszi Lienz, ennél nem lehet az egész groteszkebb, nagyot téved. Lesz ez még jobb is...*
Fegyver: Embervadász dobótőr Páncél: Thrillion égi páncélja
Gyermekek dala
Megszólalok ma
A menny erejével,
A nap ragyogásával
A hold fényével
Megszólalok ma
A tűz világosságával
A villám sebességével
A szél zúgásával
Megszólalok ma
A tenger mélységével
A föld szilárdságával
A szikla keménységével
*Herold folytatná is az elbeszélést, de előbb kérdés érkezik, mire nem nehéz felelni:*
- Hogy manapság? Tudtommal, leginkább sehogy. Elvégre Zujm hathatósan ellehetetlenítette a régi vallásgyakorlatot, s azóta se állt helyre a régi rend ebben. A többség már el is feledte, milyen volt a Nász Ünnepe. Ezért is szeretnénk feléleszteni a szokást, persze nem teljesen úgy, mint volt hajdanán. Nem lenne épp... hm... ildomos és praktikus. *keresgél szavakat, mik leírhatnák legjobban gondolatát. De nem hagy nyugtot a szegény teremtésnek, mert fokozza a borzadály mélységeit.*
- Míg elhangzott az ének, nézett egymás szemébe a főpap s az iszapolt papnő, majd midőn a gyermekek kiszaladtak, végre megszólaltak. Kezdte a főpap... lapozzon egyet, ott megtalálja a szavait! *javasolja, mert valóban egy lap rejti el a folytatást.*
"Dicsérlek téged, szépséges Földanyánk,
Ki hátán hordoz minket s áldásait árasztja ránk:
Miénk pompás virága a réten
És édes gyümölcse a fán."
*Eddig még rendjén is volna minden, de most jön a kedélyborzolás:*
- A főpap pedig hajolt közel a szépséges testhez, annak is köldökéhez, hogy megcsókolja, mint szokás hazatérőnek az anyaföldet. Most képzelje el! *gonoszkodik, s nevet. De ha azt hiszi Lienz, ennél nem lehet az egész groteszkebb, nagyot téved. Lesz ez még jobb is...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Könyvtárban ]
*Egy pillanatig feszült várakozással szemlélem a férfit, akit az imént
még megtapodtam. Úgy látom, már rég átsiklott ezen, és azon töri a
fejét, hogy miképp alapozhatná meg jövőbeni tudásom. Aztán, ahogy
megszólal, felderül az arcom: ezek szerint már most elkezdjük a
leckéket! Még a testtartásom is megváltozik, kicsit közelebb hajolok,
mintha egyébként nem hallanám, és mintha a világ legsúlyosabb titkait
készülne velem megosztani Herold. Figyelek, és minden szót igyekszem
megjegyezni, ez nem esik nehezemre. És, ahogy mesterem - mert most már
az lesz - a pikánsabb történetszelethez ér, úgy változik sápadt fehér
arcbőröm pipacsvörössé. Láthatóan feszengeni is kezdek, visszahúzódom
kissé, karjaim keresztbefonom magam előtt, mintha védekezni akarnék,
arcomra szent borzadály ül ki. Sosem voltam az a fajta könnyű erkölcsű
teremtés, ez ordít rólam. Nem, hogy férfi nem érintett még - szép is
volna, túl fiatal vagyok amúgy is -, de valahogy beszélni sem akaródzik
ilyesfélékről. Így hát, kapva kapok az alkalmon, hogy a polchoz
sétáljak, és leemeljem onnan a nevezett könyvet. Amit aztán majdnem el
is dobok a sokktól, mert Herold nem jegeli a pikáns témát, sőt... Még
bele is bonyolódik.
Még szerencse, hogy bárminemű iromány, tekercs, könyv nekem szentség, ezért a kötet sikerrel a kezemben marad. Zsibbadtan meredek a férfiúra, egyszerűen halvány sejtelmem nincs, hogy mit is kéne most mondjak erre. Inkább csak nyelek egy nagyot, óvatosan visszaülök a helyemre, mintha nem is egy nagy tudású ember, hanem egy szatír ülne velem szemben, és fellapozom a könyvet, szürke íriszem mereven a lapokra szegezve.*
- Öhh... Érdekes!
*Nyiffantom cérnavékony hangon, s közben úgy érzem totálisan megsemmisültem. Csak akkor csusszan ki egy hálás sóhaj az ajkaimon, amikor a Gyermekek dalát említi. Remegő kézzel lapozok hát tovább, keresem a nevezett versikét, hátha elcsitulnak a kedélyek. És, amíg meg nem találom, nagy nehezen még egy kérdést is kipréselek a számon.*
- És ma? Ma hogyan ünneplik?
*Kissé olyan a hangom, mint akit kínoznak. Erősen remélem, hogy a szertartás mára elvesztette erotikus jellegét és átvedlett valami tisztább, érzelemközpontúbb rítusba.*
Még szerencse, hogy bárminemű iromány, tekercs, könyv nekem szentség, ezért a kötet sikerrel a kezemben marad. Zsibbadtan meredek a férfiúra, egyszerűen halvány sejtelmem nincs, hogy mit is kéne most mondjak erre. Inkább csak nyelek egy nagyot, óvatosan visszaülök a helyemre, mintha nem is egy nagy tudású ember, hanem egy szatír ülne velem szemben, és fellapozom a könyvet, szürke íriszem mereven a lapokra szegezve.*
- Öhh... Érdekes!
*Nyiffantom cérnavékony hangon, s közben úgy érzem totálisan megsemmisültem. Csak akkor csusszan ki egy hálás sóhaj az ajkaimon, amikor a Gyermekek dalát említi. Remegő kézzel lapozok hát tovább, keresem a nevezett versikét, hátha elcsitulnak a kedélyek. És, amíg meg nem találom, nagy nehezen még egy kérdést is kipréselek a számon.*
- És ma? Ma hogyan ünneplik?
*Kissé olyan a hangom, mint akit kínoznak. Erősen remélem, hogy a szertartás mára elvesztette erotikus jellegét és átvedlett valami tisztább, érzelemközpontúbb rítusba.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Könyvtárban ]
- Tehát alapozás. Helyes, remek...*mormog magának, mikor hallja a
kívánságokat. Töpreng azon, miként is lehetne mindezeket egybetenni.
Kezdi a végéről, úgy talán egyszerűbb haladni.*
- Szokás mondani, hogy Sziklaöböl a víz és a föld nászának városa, innen ered tehát az ünnepség elnevezése. Bár nevezték helyenként Tenger Ünnepének is, elvégre Szépszemű kultusza mégiscsak régibb valamivel a városban, mint Villámúré. De ha még régebbre ásnánk, azt találnánk, hogy elsőként Y`Uaeta választotta patronáltjainak a tengerészeket, de Szépszemű teljesen háttérbe szorította kultuszát. Bár ő... nos, a szenvedély úrnője is volt, amolyan tengeri kurtizán, már ha létezik ilyen egyáltalán. *nehéz erről beszélnie, elvégre azt tartják, képes volt ezen ősmágus a szerelmi násztánc során átvenni a nőtől tudati kontrollját, a kéj csúcsán bitorolni helyét az élvezetek mezején. Talán ezért is paterolták ki a pantheonból, nyilván valami szűzlány szövetség lobbizása nyomán, kik vőlegényeiket csak maguknak akarták. Az ősmágusok meg... hát ősmágusokkal is erősen hentergett Y`Uaeta, így lehet, Szépszeműt más is mozgatta a személyes hadjáratában. Az Erőslándzsás múltja ilyen szempontból eléggé töredékes, ki tudja, mi történt, s mi nem. Herold feje viszont el kezd zsongani, hogy mindezek átfutnak agyán, így inkább témát vált.*
- De térjünk vissza a Nászünnephez. Mindig is központi eleme volt a templomi szertartás, elvégre a Kapuk Temploma a legrégebbi szent helye az Érkezőknek, -leszámítva az ősvárosokat-, mely áll változatlanul. De mi benne történik, az bizony változik. Beszéljünk tehát a korábbi korok gyakorlatáról. *s próbálja felidézni, milyen is volt a szertartás, a leírások szerint.*
- Eredetileg a Nászünnep amolyan hálaadó esemény volt, a hajósok visszatértekor. A szimbólumok ezek szerint alakultak, s főképp az otthonra utaltak. A központi oltárt például őszi rózsával borították, a tűzhelyet stilizálván, mely minden öbli otthonban feldíszítésre került ezen a becses napon. És akkor megszólalt a lant... *kezd költőbe váltani, de észreveszi magát, meg hogy azt mondta, tőle ez távol áll. Marad tehát a prózánál.*
- Hogy megértsük az egész kettősségét, le kell szögeznünk már az elején, hogy Sziklaöböl soha nem volt úgy vallásos város, mint ahogy ma használnánk ezt a kifejezést. Mindig is erős volt a kontroll, kezdetben a katonai vezetés révén, majd a Tanács által, így tehát a szakralitás csak addig terjedhetett, míg engedték, míg nem zavarta a polgári világ működését. S ehhez társult még a kalmárvilág szellemisége, az adok-kapok jelensége. Szépszemű ezért is tudta sikeresen meghódítani a várost és lakosai szívét, mert védelmet nyújtott, áldást adott, átkot szórt a városra támadókra, s védte a hajósokat a haragvó tengereken. Cserébe pedig járt tehát a hála neki, fizetségként a hit. De megint előreszaladtam, térjünk visszább egy korszakkal... *próbálja felkeresni az elvesztett fonalat.*
- Tehát, említettem már, hogy kezdetben az átlagos polgár kevéssé volt fogékony a bonyolult dogmatikai dolgokra. A hit alapja a Tökéletes Város ténye és reménye volt, ez azóta sem változott, bár a megannyi Kaput, mely oda vezet, sokkal inkább foglalkozások szerint képzelték el. Tehát, hogy van kapuja a bognároknak, pékeknek, de még a koldusoknak, csempészeknek is. Ez az elképzelés ma már megmosolyogtató lenne talán... *ők legalábbis nehezen tudnák elképzelni, hogy a világ így működik. Bár mi tagadás, volt idő, amikor a rendben a Lovagok Kapujáról beszéltek...*
- Egy kis ruházati leírás, hölgyek tudtommal szeretik az ilyesmit: a főpap tengerkék köpenyt viselt, lábán fehér nádból font szandál volt. S kísérte hat táncos-papnő lantokkal, maguk valami mélyvörös fátyolban lengedezve. A hetedik alak viszont jól be volt borítva, csuklyával elfedve arca. A zene pedig egyre inkább fokozódott, megszólaltak a dobok, kipirultak arcok... *az ő beszéde is gyorsul, de azért visszavesz a tempóból.*
- Kétségtelenül eksztatikus élmény lehetett, mi lezajlott, nem kevés mondjuk úgy, testiséggel fűszerezve. A többség feltehetőleg csak azért tért be, hogy a táncosnőket mustrálja. *híres például Burr lányának története, akit anyja az isteneknek áldozott, pedig megannyi férfi vágyott a szőke cica húsára. De ezt inkább nem említi, csak a pongyola irodalomban van helye. Inkább mást ajánl levételre, mutatja is a megfelelő szekrényt, polcot, sort, hol találja meg:*
- Ha érdekli, miféle dalok hangzottak el a szertartásokon, keressen ki egy vékony könyvecskét, gerincén a Nászünnepi énekek felirattal. Ott, kicsit jobbra, az az! *irányítja el, de közben folytatja az elbeszélést.*
- A főpap és a csuklyás alak a zene alatt lassanként megközelítették egymást. A lant ritmusába nádsípok hangja vegyült, mit gyermekek fújtak nagy elánnal. Városi árvák, kiket a templom fogadott be s nevelt fel, tanított ki, hogy legyenek derék polgárrá. *pontosít, de ezzel el is értek a pikáns részhez, nincs már módja halogatni. Vonakodik elmondani, de ha már belekezdett...*
- A főpap mozdulatai innentől kezdve olyasfélék voltak, mint ha át akarta volna ölelni az elleplezett alakot, bő tengerkék ruhaujjai hullámozták körbe az illetőt, kiről a zene tobzódásának csúcsán lehullt ruhája, s állt ott a hirtelen beállt csendben, miként megszületett. *nagyot nyel Herold, nehezen jut szóhoz. nem szokása ilyenekről beszélni.*
- Ezen a ponton az anyák értelemszerűen eltakarták gyermekeik szemét, mondván, kicsik még ehhez, nem nekik való, s apa sem éhes, nem azért csorog a nyála, effélék... Tegyük azért hozzá, hogy a hetedik papnő teste alaposan be volt tapasztva sárral, de hát tudja hogy van ez... *szabadkozik, mintha ő lett volna évszázadokkal ezelőtt a férfi, ki az imapadból füttyögetett. Azt persze elfelejtette mondani, hogy a városőrség elég komoly erőkkel vonult ki minden Nászünnepre, s még így is rendszeresek voltak a balhék. Bár ez ezen a ponton már könnyen kitalálható.*
- Öhm, de talán keressük ki inkább a Gyermekek dala címűt... *javasolja, hirtelen átváltva aszkétába. Nem gondolta volna, hogy kap nyakába egy tanítványt, kinek lelkét rögtön megrontja holmi ősi öbli orgialeírásokkal...*
Fegyver: Embervadász dobótőr Páncél: Thrillion égi páncélja
- Szokás mondani, hogy Sziklaöböl a víz és a föld nászának városa, innen ered tehát az ünnepség elnevezése. Bár nevezték helyenként Tenger Ünnepének is, elvégre Szépszemű kultusza mégiscsak régibb valamivel a városban, mint Villámúré. De ha még régebbre ásnánk, azt találnánk, hogy elsőként Y`Uaeta választotta patronáltjainak a tengerészeket, de Szépszemű teljesen háttérbe szorította kultuszát. Bár ő... nos, a szenvedély úrnője is volt, amolyan tengeri kurtizán, már ha létezik ilyen egyáltalán. *nehéz erről beszélnie, elvégre azt tartják, képes volt ezen ősmágus a szerelmi násztánc során átvenni a nőtől tudati kontrollját, a kéj csúcsán bitorolni helyét az élvezetek mezején. Talán ezért is paterolták ki a pantheonból, nyilván valami szűzlány szövetség lobbizása nyomán, kik vőlegényeiket csak maguknak akarták. Az ősmágusok meg... hát ősmágusokkal is erősen hentergett Y`Uaeta, így lehet, Szépszeműt más is mozgatta a személyes hadjáratában. Az Erőslándzsás múltja ilyen szempontból eléggé töredékes, ki tudja, mi történt, s mi nem. Herold feje viszont el kezd zsongani, hogy mindezek átfutnak agyán, így inkább témát vált.*
- De térjünk vissza a Nászünnephez. Mindig is központi eleme volt a templomi szertartás, elvégre a Kapuk Temploma a legrégebbi szent helye az Érkezőknek, -leszámítva az ősvárosokat-, mely áll változatlanul. De mi benne történik, az bizony változik. Beszéljünk tehát a korábbi korok gyakorlatáról. *s próbálja felidézni, milyen is volt a szertartás, a leírások szerint.*
- Eredetileg a Nászünnep amolyan hálaadó esemény volt, a hajósok visszatértekor. A szimbólumok ezek szerint alakultak, s főképp az otthonra utaltak. A központi oltárt például őszi rózsával borították, a tűzhelyet stilizálván, mely minden öbli otthonban feldíszítésre került ezen a becses napon. És akkor megszólalt a lant... *kezd költőbe váltani, de észreveszi magát, meg hogy azt mondta, tőle ez távol áll. Marad tehát a prózánál.*
- Hogy megértsük az egész kettősségét, le kell szögeznünk már az elején, hogy Sziklaöböl soha nem volt úgy vallásos város, mint ahogy ma használnánk ezt a kifejezést. Mindig is erős volt a kontroll, kezdetben a katonai vezetés révén, majd a Tanács által, így tehát a szakralitás csak addig terjedhetett, míg engedték, míg nem zavarta a polgári világ működését. S ehhez társult még a kalmárvilág szellemisége, az adok-kapok jelensége. Szépszemű ezért is tudta sikeresen meghódítani a várost és lakosai szívét, mert védelmet nyújtott, áldást adott, átkot szórt a városra támadókra, s védte a hajósokat a haragvó tengereken. Cserébe pedig járt tehát a hála neki, fizetségként a hit. De megint előreszaladtam, térjünk visszább egy korszakkal... *próbálja felkeresni az elvesztett fonalat.*
- Tehát, említettem már, hogy kezdetben az átlagos polgár kevéssé volt fogékony a bonyolult dogmatikai dolgokra. A hit alapja a Tökéletes Város ténye és reménye volt, ez azóta sem változott, bár a megannyi Kaput, mely oda vezet, sokkal inkább foglalkozások szerint képzelték el. Tehát, hogy van kapuja a bognároknak, pékeknek, de még a koldusoknak, csempészeknek is. Ez az elképzelés ma már megmosolyogtató lenne talán... *ők legalábbis nehezen tudnák elképzelni, hogy a világ így működik. Bár mi tagadás, volt idő, amikor a rendben a Lovagok Kapujáról beszéltek...*
- Egy kis ruházati leírás, hölgyek tudtommal szeretik az ilyesmit: a főpap tengerkék köpenyt viselt, lábán fehér nádból font szandál volt. S kísérte hat táncos-papnő lantokkal, maguk valami mélyvörös fátyolban lengedezve. A hetedik alak viszont jól be volt borítva, csuklyával elfedve arca. A zene pedig egyre inkább fokozódott, megszólaltak a dobok, kipirultak arcok... *az ő beszéde is gyorsul, de azért visszavesz a tempóból.*
- Kétségtelenül eksztatikus élmény lehetett, mi lezajlott, nem kevés mondjuk úgy, testiséggel fűszerezve. A többség feltehetőleg csak azért tért be, hogy a táncosnőket mustrálja. *híres például Burr lányának története, akit anyja az isteneknek áldozott, pedig megannyi férfi vágyott a szőke cica húsára. De ezt inkább nem említi, csak a pongyola irodalomban van helye. Inkább mást ajánl levételre, mutatja is a megfelelő szekrényt, polcot, sort, hol találja meg:*
- Ha érdekli, miféle dalok hangzottak el a szertartásokon, keressen ki egy vékony könyvecskét, gerincén a Nászünnepi énekek felirattal. Ott, kicsit jobbra, az az! *irányítja el, de közben folytatja az elbeszélést.*
- A főpap és a csuklyás alak a zene alatt lassanként megközelítették egymást. A lant ritmusába nádsípok hangja vegyült, mit gyermekek fújtak nagy elánnal. Városi árvák, kiket a templom fogadott be s nevelt fel, tanított ki, hogy legyenek derék polgárrá. *pontosít, de ezzel el is értek a pikáns részhez, nincs már módja halogatni. Vonakodik elmondani, de ha már belekezdett...*
- A főpap mozdulatai innentől kezdve olyasfélék voltak, mint ha át akarta volna ölelni az elleplezett alakot, bő tengerkék ruhaujjai hullámozták körbe az illetőt, kiről a zene tobzódásának csúcsán lehullt ruhája, s állt ott a hirtelen beállt csendben, miként megszületett. *nagyot nyel Herold, nehezen jut szóhoz. nem szokása ilyenekről beszélni.*
- Ezen a ponton az anyák értelemszerűen eltakarták gyermekeik szemét, mondván, kicsik még ehhez, nem nekik való, s apa sem éhes, nem azért csorog a nyála, effélék... Tegyük azért hozzá, hogy a hetedik papnő teste alaposan be volt tapasztva sárral, de hát tudja hogy van ez... *szabadkozik, mintha ő lett volna évszázadokkal ezelőtt a férfi, ki az imapadból füttyögetett. Azt persze elfelejtette mondani, hogy a városőrség elég komoly erőkkel vonult ki minden Nászünnepre, s még így is rendszeresek voltak a balhék. Bár ez ezen a ponton már könnyen kitalálható.*
- Öhm, de talán keressük ki inkább a Gyermekek dala címűt... *javasolja, hirtelen átváltva aszkétába. Nem gondolta volna, hogy kap nyakába egy tanítványt, kinek lelkét rögtön megrontja holmi ősi öbli orgialeírásokkal...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Könyvtárban ]
*No, igen... Nem első ízben kapom meg, hogy túl sokat akarok egyszerre.
Illetve, hogy jobb lenne apránként előrehaladni a célom felé. De hát mit
tehetnék, tudásszomjam kielégíthetetlen, és szívem szerint mindent
egyszerre kezdenék tanulni, illetve kutatni, párhuzamosan. Ám valami azt
súgja, hogy ezt az elképzelésemet ne forszírozzam tovább, és inkább
hajtsak fejet Herold javaslatára.*
- Nos, azt hiszem, talán jó lenne mindennek az alapjával kezdeni. Nem vagyok ugyan járatos ebben... Még. De azt hiszem, talán kezdhetnénk a retorikával, és diplomáciával.
*Bólintok mosolyogva. Igen, azt hiszem, hogy elindulhassak, szükséges lesz mindezek alapjait megismerni. És kezdetben ezek mellet biztos jut időm elmélyedni a történelmi kötetekben. És irodalomban.*
- Nem, sajnos jómagam nem büszkélkedhetem a rímfaragók tehetségével... De szívesen olvasok, és... Arra gondoltam, talán érdemes lenne gyűjteni a corvusi alkotásokat. Hogy megmaradhasson az utókornak.
*Emelem szürke íriszeim a plafon felé, álmodozón. Egy könyvtár, tele verseket, dalokat rejtő kötetekkel, drámákkal, regényekkel... Kultúrával. Micsoda álom! Aztán visszazökkenek, Heroldnak úgy tűnhet, mintha hetedhét világon túlról esnék vissza a jelenbe.*
- Nász Ünnepe? Nem is hallottam róla még. Merre tartják és kik? Szívesen megnézném, ha jut idő rá a tanulóórák mellett. Mikor kezdhetünk?
- Nos, azt hiszem, talán jó lenne mindennek az alapjával kezdeni. Nem vagyok ugyan járatos ebben... Még. De azt hiszem, talán kezdhetnénk a retorikával, és diplomáciával.
*Bólintok mosolyogva. Igen, azt hiszem, hogy elindulhassak, szükséges lesz mindezek alapjait megismerni. És kezdetben ezek mellet biztos jut időm elmélyedni a történelmi kötetekben. És irodalomban.*
- Nem, sajnos jómagam nem büszkélkedhetem a rímfaragók tehetségével... De szívesen olvasok, és... Arra gondoltam, talán érdemes lenne gyűjteni a corvusi alkotásokat. Hogy megmaradhasson az utókornak.
*Emelem szürke íriszeim a plafon felé, álmodozón. Egy könyvtár, tele verseket, dalokat rejtő kötetekkel, drámákkal, regényekkel... Kultúrával. Micsoda álom! Aztán visszazökkenek, Heroldnak úgy tűnhet, mintha hetedhét világon túlról esnék vissza a jelenbe.*
- Nász Ünnepe? Nem is hallottam róla még. Merre tartják és kik? Szívesen megnézném, ha jut idő rá a tanulóórák mellett. Mikor kezdhetünk?
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Könyvtárban ]
- A mindent nehéz porciózni, de azért kíséreljük meg. *javasolja egy
mosoly keretében, mintha nem is tapodták volna. Elhallgatva a listát,
hirtelen nem is tudja, mit feleljen.*
- A semminél kétségtelenül több, mi érdekli a világunkból, s ez több mint dicséretes. Csak hát nehéz megragadni a fonalat ennyi szép szín közül... Mihez lenne kedve elsőként? Ami a diplomáciát illeti, van egy ifjú úr, ki ebben kíván működni, esetleg csatlakozhat hozzá, vagy kaphat hasonlatos feladatot, mint ő. Apróbb lóti-futi munkák, de valahol el kell kezdeni, nem igaz? *vázol fel egy lehetőséget. Követi egy alternatíva.*
- Ha történelemről van szó, ott Sziklaöböl történetét tudom javasolni, mert hát az érdeklődésünk fókusza. Meg más is, főképp Ötbányáé, elvégre az elszármazottak immáron polgártársak. Itt is segíthetek, de főképp önálló kutatómunkát tudnék felajánlani. Bár ez általában jellemző a Szabadegyetemre, elvárjuk s reméljük a tanulóktól, hogy aktívan kivegyék részüket kutakodásainkból. *ő maga kevéssé szereti, ha csak beszél, míg más kukán hallgat, de a lányból egyébként is többet néz ki.*
- Irodalom, ebben hiányosságokkal rendelkezem, de ha szeret írni, verselni, azt szívesen átnézem, értéklem. Retorika viszont erősségem, abban bármit elemezhetünk. Ami pedig a közkincset illeti, mostanság a Nász Ünnepének múltját kapirgáljuk, az is megérne némi kutatómunkát. Tehát, mit választ? *teszi föl a legfőbb kérdést.*
Fegyver: Embervadász dobótőr Páncél: Thrillion égi páncélja
- A semminél kétségtelenül több, mi érdekli a világunkból, s ez több mint dicséretes. Csak hát nehéz megragadni a fonalat ennyi szép szín közül... Mihez lenne kedve elsőként? Ami a diplomáciát illeti, van egy ifjú úr, ki ebben kíván működni, esetleg csatlakozhat hozzá, vagy kaphat hasonlatos feladatot, mint ő. Apróbb lóti-futi munkák, de valahol el kell kezdeni, nem igaz? *vázol fel egy lehetőséget. Követi egy alternatíva.*
- Ha történelemről van szó, ott Sziklaöböl történetét tudom javasolni, mert hát az érdeklődésünk fókusza. Meg más is, főképp Ötbányáé, elvégre az elszármazottak immáron polgártársak. Itt is segíthetek, de főképp önálló kutatómunkát tudnék felajánlani. Bár ez általában jellemző a Szabadegyetemre, elvárjuk s reméljük a tanulóktól, hogy aktívan kivegyék részüket kutakodásainkból. *ő maga kevéssé szereti, ha csak beszél, míg más kukán hallgat, de a lányból egyébként is többet néz ki.*
- Irodalom, ebben hiányosságokkal rendelkezem, de ha szeret írni, verselni, azt szívesen átnézem, értéklem. Retorika viszont erősségem, abban bármit elemezhetünk. Ami pedig a közkincset illeti, mostanság a Nász Ünnepének múltját kapirgáljuk, az is megérne némi kutatómunkát. Tehát, mit választ? *teszi föl a legfőbb kérdést.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Könyvtárban ]
* Mikor megkezdődik a beszélgetés, elégedetten bólint, majd lép egyet hátra. *
- Akkor én visszatérnék a munkámhoz...
* S ha senki nem tartóztatja, akkor sarkon fordul, s visszatér papírjaihoz. *
Fegyver: Könnyű rövid íj Páncél: Könnyű vért
- Akkor én visszatérnék a munkámhoz...
* S ha senki nem tartóztatja, akkor sarkon fordul, s visszatér papírjaihoz. *
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Könyvtárban ]
*Az a kis bosszús szócska csak fokozza a szégyenérzetem, arcomról nem
múlik az égő vörösség. Szerencsére Honoka úgy kezdi sorjázni a szavakat,
mintha szónok lenne egy nívósabb előadáson, noha választott témája
sokkalta profánabb. Udvariasan köszönti az újságot olvasó férfit, aztán
olyan könnyedén mutat be minket egymásnak, mintha nem is történt volna
meg ez a kis közjáték. Pedig megtörtént, és bármennyire is bosszantja,
vagy nem bosszantja a férfit, engem még sokáig bántani fog. Nem tehetek
róla, ilyen önmarcangoló alkat vagyok, talán ezért maradtam ilyen
sovány.*
- Nagyon sajnálom, tényleg...
*Nyögöm még zavartan, de azt hiszem, hiba lenne túlragozni a bocsánatkérést, mert Harolson Herold szemmel áthatóan már túllépett rajta.*
- Öhm, igen, örvendek én is... Akkor talán tényleg leülök.
*Felelem zavartan, és helyet is foglalok a férfiú mellett. Az szerencsére nem hagyja, hogy eluralkodjon rajtam a zavar, a tanulásról kérdezősködik. Igyekszem hát korrekt választ adni, noha igen messze a vége annak a listának, ami érdekelne.*
- Pontosan..? Nos, hát minden. Azaz majdnem...
*Próbálom összeszedni a gondolataimat.*
- Történelem, irodalom, retorika, kultúra. Esetleg diplomácia... Mindenféle elméleti tárgy iránt fogékonynak érzem magam... Sajnos kézügyességgel és fizikai erővel nem büszkélkedhetek, illetve... Egyébként sem bírom az erőszakot.
*Magyarázom, csak, hogy most az elején világossá tegyem mindenki számára, hogy nem vagyok hajlandó hadi tudományokat tanulni.*
- Nagyon sajnálom, tényleg...
*Nyögöm még zavartan, de azt hiszem, hiba lenne túlragozni a bocsánatkérést, mert Harolson Herold szemmel áthatóan már túllépett rajta.*
- Öhm, igen, örvendek én is... Akkor talán tényleg leülök.
*Felelem zavartan, és helyet is foglalok a férfiú mellett. Az szerencsére nem hagyja, hogy eluralkodjon rajtam a zavar, a tanulásról kérdezősködik. Igyekszem hát korrekt választ adni, noha igen messze a vége annak a listának, ami érdekelne.*
- Pontosan..? Nos, hát minden. Azaz majdnem...
*Próbálom összeszedni a gondolataimat.*
- Történelem, irodalom, retorika, kultúra. Esetleg diplomácia... Mindenféle elméleti tárgy iránt fogékonynak érzem magam... Sajnos kézügyességgel és fizikai erővel nem büszkélkedhetek, illetve... Egyébként sem bírom az erőszakot.
*Magyarázom, csak, hogy most az elején világossá tegyem mindenki számára, hogy nem vagyok hajlandó hadi tudományokat tanulni.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Könyvtárban ]
- Eh. *ennyi csak ösztönös megjegyzése, hogy belerúgtak, mert
szerencsére nagyobb a meglepetés ereje, mint a fájdalom. Honoka elég
hideg fejjel kommentálja az eseményt s elkövetőjét, ő meg csak kapkodja
fejét, hogy onnan a kérdezés, innen a bocsánatkérés, s kéne figyelnie
kétfelé.*
- Oh, semmiség. Hogy mit, mikor? Nem rég. *próbálja beérni a helyzet felfejlődését. Szerencsére Honoka elintézi a bemutatás dolgát, neki már csak némi utózönge marad.*
- Örvendek. Talán foglaljon helyet, jobb lesz mindkettőnknek... *javasolja, mielőtt el- vagy ráesik a hölgy, kivel érdekes körülmények között, most megismerkedett.*
- Szóval tanulni vágyik. Miről lenne pontosan szó? *kérdi, ha a másik már elhelyezkedett.*
Fegyver: Embervadász dobótőr Páncél: Thrillion égi páncélja - Oh, semmiség. Hogy mit, mikor? Nem rég. *próbálja beérni a helyzet felfejlődését. Szerencsére Honoka elintézi a bemutatás dolgát, neki már csak némi utózönge marad.*
- Örvendek. Talán foglaljon helyet, jobb lesz mindkettőnknek... *javasolja, mielőtt el- vagy ráesik a hölgy, kivel érdekes körülmények között, most megismerkedett.*
- Szóval tanulni vágyik. Miről lenne pontosan szó? *kérdi, ha a másik már elhelyezkedett.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Könyvtárban ]
* Honoka elmélyedve a jegyzetelésben, arra kapja fel a fejét, hogy
Suette jajong, zörög és még ki tudja mit csinál, majd szabadkozik.
Összevonja szemöldökét. Nem tűnt fel neki semmi és senki különös, mikor
visszatértek. Azért nyújtogatja a nyakát, forgatja a fejét, de nem lát
semmit. Még a lányt se. Megtörli kezét, feláll, s a hangforrás felé
igyekszik. Két könyvespolc mögött észre is veszi a párost, s ismeri fel a
kevésszer látott, de sokat emlegetett személyt. *
- Nocsak! Egy a Szikla Herolson úr! Mikor tért vissza ha kérdezhetem? * Udvariaskodik és informálódik. Elég régen látta az férfit. *
- Suette kisasszony, gratulálok! Ha a fülem nem csalt meg az imént, pont most botlott a tanárába. * Mondja mosolyogva. *
- Herolson úr! Ha jól értettem, a hölgy, név szerint Suette Lienz, Önnél szeretne tanulni. * Ejti meg a bemutatást. * - Suette, az úr személyesen a Rendünk diplomatája, Harolson Herold. * Fejezi be. *
Fegyver: Könnyű rövid íj Páncél: Könnyű vért
- Nocsak! Egy a Szikla Herolson úr! Mikor tért vissza ha kérdezhetem? * Udvariaskodik és informálódik. Elég régen látta az férfit. *
- Suette kisasszony, gratulálok! Ha a fülem nem csalt meg az imént, pont most botlott a tanárába. * Mondja mosolyogva. *
- Herolson úr! Ha jól értettem, a hölgy, név szerint Suette Lienz, Önnél szeretne tanulni. * Ejti meg a bemutatást. * - Suette, az úr személyesen a Rendünk diplomatája, Harolson Herold. * Fejezi be. *
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Könyvtárban ]
*Még egy mosollyal kísért bólintás a jussa Honokának, aztán már
komolyabban belemerülök a polcok tanulmányozásába. Hirtelen rengeteg
dolgot kell megjegyeznem egyszerre, érthető hát, ha nem figyelek a
környezetemre annyira. Óvatosan lépdelek oldalra, tova, de hiába ez az
óvatosság, ha nem pillantok oda egyszer sem. Naiv módon abban bízom,
hogy elég az, amit a szemem sarkából látok.
De nem elég.
Erről akkor nyerek bizonyságot, amikor a lában beleakad valamibe, és egyszerűen képtelen vagyok tovább oldalazni.*
- Oh..! Jaj...
*Majdnem orra is esem, bemutatván, milyen lehetetlenül ügyetlen tudok én lenni, de végül nagy kalimpálás közepette megőrzöm az egyensúlyom. Most már a tekintetem is kénytelen vagyok odaemelni, ahová eddig is kellett volna, hogy felfedezzem az akadályt, ami további utamban gátol.
Nos, abban a pillanatban, ahogy szürke íriszeim fókuszba vonják ezt az "akadályt", elönt az arcpír. Ugyanis egy eleven, újságot olvasó Érkező az, akibe belebotlottam, és vélhetőleg bele is rúgtam. Szép kis bemutatkozás.*
- Jaj, elnézést, én... Nem vettem észre...
*Hadarom, ahogy mindig, ha izgatottá, idegessé válok valami miatt. Egy kósza pillanatra még a szédülés is megkísért, de legyűröm, most nincs akkora baj, hogy okom legyen elájulni.*
De nem elég.
Erről akkor nyerek bizonyságot, amikor a lában beleakad valamibe, és egyszerűen képtelen vagyok tovább oldalazni.*
- Oh..! Jaj...
*Majdnem orra is esem, bemutatván, milyen lehetetlenül ügyetlen tudok én lenni, de végül nagy kalimpálás közepette megőrzöm az egyensúlyom. Most már a tekintetem is kénytelen vagyok odaemelni, ahová eddig is kellett volna, hogy felfedezzem az akadályt, ami további utamban gátol.
Nos, abban a pillanatban, ahogy szürke íriszeim fókuszba vonják ezt az "akadályt", elönt az arcpír. Ugyanis egy eleven, újságot olvasó Érkező az, akibe belebotlottam, és vélhetőleg bele is rúgtam. Szép kis bemutatkozás.*
- Jaj, elnézést, én... Nem vettem észre...
*Hadarom, ahogy mindig, ha izgatottá, idegessé válok valami miatt. Egy kósza pillanatra még a szédülés is megkísért, de legyűröm, most nincs akkora baj, hogy okom legyen elájulni.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Könyvtárban ]
*Újságot olvas, mi mást, számára ez a szórakozás, a politikai hírforrás.
Most épp azon hüledezik, hogy a révi `agytröszt` mennyire inkompetens
lehet, ha arra biztatják az uralkodót, mindent hirdessen ki. ~Leofric
herceg él, sikeres felderítő munkát végzett, most meg szervezne valami
13-as Légiót Pormederben, lélekszilánkkal telt bugyellárisból fizetve...
Ezek meg vannak bolondulva?~ nézi Alabard a Szépvadoni ténykedését, kit
kollégaként nem tekint többnek, mint ócska kidobolónak. Bár ő csak a
szócső, nyilván, így a kritikája a mögötte állókat érné, kik láthatóan
nem ismerik a titkos küldetés kifejezést. Nekik mondjuk ez épp kézre
áll, kevesebbet kell költeniük kémekre és besúgókra, elég csak
megvenniük a legfrissebb újságot, s máris mindent tudnak...*
Fegyver: Embervadász dobótőr Páncél: Thrillion égi páncélja
