Helyszín:
Sziklaöböl / Kikötő-negyed
Sziklaöböl / Külső kerületek, városkapu / Szellemlovagok Rendháza
Időpont: corvusi időszámítás 628. év A Törpék hava 12. nap- (2010.12.12 - 15.)Sziklaöböl / Kikötő-negyed
Sziklaöböl / Külső kerületek, városkapu / Szellemlovagok Rendháza
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Lanny Lonan]
* Nagyon komolyra fordult a helyzet. Az egyébként alig látható, de
mindig az arcán lévő félmosoly most eltűnik. Eddig játéknak is
felfoghatta kis kalandját itt, bármikor ki lehetett belőle hátrálni.
Most viszont dönteni kell, ha elfogadja azt a ládikát, nincs visszaút.
Ha elkötelezi magát valami iránt, akkor azt felelősséggel vállalni
kell, és kitartani mellette. Ezt pedig ő is tudja. Egyszerű ember,
egyszerű neveltetéssel, így hamar beleverték, hogy az elkötelezettség
komoly dolog. Kissé tanácstalanul tekint a ládára. Sivinelre
szándékosan nem néz, nem akarja, hogy ez befolyásolja döntését.
Megkérdi magától, miért is jött ebbe a városba, és átgondolja, hogy ez
az út vajon arra vezet-e, amit kitűzött célként. Tényleg azért jött
ide, mert nagy tengerész akar lenni? Igazából nem. Csupán elmenekült
onnan, ahol minden az apjára emlékeztetett. A cél mindegy volt.
Idepottyant, és egészen idáig hagyta, hogy sodorják a hullámok, amerre
nekik tetszik. Ennek most vége. Elfogadja a ládát. Döntése mögött nincs
semmilyen komoly érzelmi kötődés, követni kívánt eszmény vagy alattomos
érdek. Egyszerűen megkedvelte azt a néhányt személyt, akivel
találkozott (még azt a házsártos elf lányt is), és jól érzi magát. No
meg máshová úgysincs mennie. A ládáért nyúl, és most először igazán
komolyan néz Sivinelre. *
- Köszönöm! Nem a ládikót, az esélyt.
* Ahogyan kiejti a szavakat, elillan a súlyos érzés, amelyet a döntéshozatal kényszere jelentett. Már tényleg nincs visszaút, de már nem is bánja. Elköteleznie magát sokkal nehezebb számára, mint utána hűnek maradnia. Csak a döntés a kemény. A többi a személyiségéből fakad. Hamar vissza is nyeri humorát. *
- Aztán nehogy a végén magának ne maradjon kelmére Sivinel. Nem bírná el a lelkiismeretem, ha takarókban járkálna odakint a hidegben.
- Köszönöm! Nem a ládikót, az esélyt.
* Ahogyan kiejti a szavakat, elillan a súlyos érzés, amelyet a döntéshozatal kényszere jelentett. Már tényleg nincs visszaút, de már nem is bánja. Elköteleznie magát sokkal nehezebb számára, mint utána hűnek maradnia. Csak a döntés a kemény. A többi a személyiségéből fakad. Hamar vissza is nyeri humorát. *
- Aztán nehogy a végén magának ne maradjon kelmére Sivinel. Nem bírná el a lelkiismeretem, ha takarókban járkálna odakint a hidegben.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Lanny Lonan]
*Az emeleten nem kell sokat haladni, csak pár ajtó előtt elmenni és már
meg is érkeznek az ő szobájához. Öltözékéhez tartozik egy szütyő, abból
veszi elő a kulcsot és tárja fel saját kis privát szentélyét.*
- Mindjárt jövök. -*Szögezi le, majd amint belép be is csukja maga mögött az ajtót és mintegy percig nem is kerül elő mögüle. Aztán viszont egy dobozkával a kezében bukkan elő ismét. Dísztelen, de szépen megmunkált és lakkozott fenyőfa dobozról van szó, amit fém pántok erősítenek meg. Harminc centi széles lehet és nem sokkal maradhat el a magassága is Zárható is de a megszokott pánt és lakat helyett azonban kulcsra záródik a ládikó. A kulcs ott van a doboz tetején.*
- Tessék, ezt most neked adom. Ebben tarthatsz olyasmiket mint levelek, listák, személyes csecsebecsék és pénz. Ez egyben az első megmérettetésed is. -*Mondja egy talányos mosoly keretében*
- Nem foglak elkísérni. Meglátjuk mennyire találod fel magad és mire mész azokkal a bizonyos "kofákkal". Látogass meg pár szatócs-műhelyet, susztert és miegymást. Szerezz magadnak ruhákat, öltöztesd fel magad. Legyen ruhád benntre, kinntre. Legyen olyan amit még a parázs se fog meg és legyen olyan is amiben le merlek ültetni egy selyemhuzatos székre. A műhelyben fogsz lakni, de csináltathatsz magadnak ágyat. Ha nem teszed, a földön alszol. Itt az ideje, hogy megismerkedj a várossal. HA elszórod amit most adtam.. abból fogsz gazdálkodni amit magadnak szerzel. De egyébként arra költöd amire akarod. A ruhák mindenképp meglegyenek. -*Mondja mindezt kedvesen, kevésbé utasítón, ám érzékletesen. Majd átnyújtja a nehéznek bizonyuló ládikót. Ami most épp be van zárva, de ahogy a fiú kezébe nyomja, a belőle szüremlődő érmecsörgés zaja félreismerhetetlen.*
- Persze el is szökhetsz vele.. -*Teszi hozzá s ehhez sejtelmessé változik arcán a mosoly, fekete szemeiben gonoszkás fény kel életre. Ám mindez inkább csak egy ígéret arra nézvést, hogy akkor nem is lenne értelme visszajönni ide. Nem pedig fenyegetés.*
Fegyver: Mestergyilkos tőr
- Mindjárt jövök. -*Szögezi le, majd amint belép be is csukja maga mögött az ajtót és mintegy percig nem is kerül elő mögüle. Aztán viszont egy dobozkával a kezében bukkan elő ismét. Dísztelen, de szépen megmunkált és lakkozott fenyőfa dobozról van szó, amit fém pántok erősítenek meg. Harminc centi széles lehet és nem sokkal maradhat el a magassága is Zárható is de a megszokott pánt és lakat helyett azonban kulcsra záródik a ládikó. A kulcs ott van a doboz tetején.*
- Tessék, ezt most neked adom. Ebben tarthatsz olyasmiket mint levelek, listák, személyes csecsebecsék és pénz. Ez egyben az első megmérettetésed is. -*Mondja egy talányos mosoly keretében*
- Nem foglak elkísérni. Meglátjuk mennyire találod fel magad és mire mész azokkal a bizonyos "kofákkal". Látogass meg pár szatócs-műhelyet, susztert és miegymást. Szerezz magadnak ruhákat, öltöztesd fel magad. Legyen ruhád benntre, kinntre. Legyen olyan amit még a parázs se fog meg és legyen olyan is amiben le merlek ültetni egy selyemhuzatos székre. A műhelyben fogsz lakni, de csináltathatsz magadnak ágyat. Ha nem teszed, a földön alszol. Itt az ideje, hogy megismerkedj a várossal. HA elszórod amit most adtam.. abból fogsz gazdálkodni amit magadnak szerzel. De egyébként arra költöd amire akarod. A ruhák mindenképp meglegyenek. -*Mondja mindezt kedvesen, kevésbé utasítón, ám érzékletesen. Majd átnyújtja a nehéznek bizonyuló ládikót. Ami most épp be van zárva, de ahogy a fiú kezébe nyomja, a belőle szüremlődő érmecsörgés zaja félreismerhetetlen.*
- Persze el is szökhetsz vele.. -*Teszi hozzá s ehhez sejtelmessé változik arcán a mosoly, fekete szemeiben gonoszkás fény kel életre. Ám mindez inkább csak egy ígéret arra nézvést, hogy akkor nem is lenne értelme visszajönni ide. Nem pedig fenyegetés.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Lanny Lonan]
* A konyhához érve kíváncsian tekint ki Sivinel háta mögül, mert
igencsak érdekli a téma. Jóleső elégedettséggel nyugtázza, hogy jól
felszerelt helyről van szó. Mielőtt mélyebben belemerülne a
terepszemlébe, a nő megfordul, ő pedig tesz egy lépést hátra. Nem
számított ilyen hirtelenségre tőle, hisz eddig olyan kimért volt és
megfontolt. Gyorsan túllép a problémán, mivel elhangzik egy szó, ami
tőrként hasít bele jó kedélyállapotába. *
~ Könyvtár... Már vártam mikor jön a feketeleves. Na ezt nem úszom meg lapozgatás nélkül... ~
* A mondat második fele el sem jut a tudatáig, pedig, ha meghallja, minden bizonnyal gyanút fog, hogy miért is kell átalakítani a műhelyt, hisz az jó állapotban van. Üllőre a vasat, és lehet kalapálni. Közben tovább haladnak, de nem arra, amerre a fiú szerint menni kéne. Örül, hogy nem állnak meg sokáig nézelődni a könyvtárnál. *
- Hát, Dianna néném addig erősködött, míg rávette az öreget arra, hogy tanuljam meg valamennyire a dolgot. Kiolvasom én a betűket, azt mondják nem is rosszul, meg le is tudom kaparni, ha muszáj, de az már nem megy olyan jól. Nem sokat csináltam, miután szélnek eresztett a néne azzal, hogy ennyi tudás talán már elég lesz egy halásznak. Igazat szólva nem túl kedves számomra a dolog. -
*Időközben már az emeletre érnek.*
~ Könyvtár... Már vártam mikor jön a feketeleves. Na ezt nem úszom meg lapozgatás nélkül... ~
* A mondat második fele el sem jut a tudatáig, pedig, ha meghallja, minden bizonnyal gyanút fog, hogy miért is kell átalakítani a műhelyt, hisz az jó állapotban van. Üllőre a vasat, és lehet kalapálni. Közben tovább haladnak, de nem arra, amerre a fiú szerint menni kéne. Örül, hogy nem állnak meg sokáig nézelődni a könyvtárnál. *
- Hát, Dianna néném addig erősködött, míg rávette az öreget arra, hogy tanuljam meg valamennyire a dolgot. Kiolvasom én a betűket, azt mondják nem is rosszul, meg le is tudom kaparni, ha muszáj, de az már nem megy olyan jól. Nem sokat csináltam, miután szélnek eresztett a néne azzal, hogy ennyi tudás talán már elég lesz egy halásznak. Igazat szólva nem túl kedves számomra a dolog. -
*Időközben már az emeletre érnek.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Lanny Lonan]
*Lanny szavaira nem felel azonnal, noha ennek nem oka az, hogy a fiú
igazat mond. Az igazság gyakran egy lyukas garast sem ér. Erre majd
csak akkor kíván rávilágítani mikor elérik a Rendház konyháját és
megállva szembefordul a kamasszal.*
- Íme a konyha. Itt bármikor kapsz enni. -*Majd pedig int egy hátra arcot*
- Most pedig megmutatom hol a szobám, illetve a könyvtár. Ezen a két helyen kereshetsz ha itt tartózkodom, na és persze a műhelyben amint az olyasmi formát ölt amire szükségem van. Egyébként pedig, az ostobákat felettébb ritkán zavarja önnön ostobaságuk. Cserébe viszont egy életre vak maradsz. Legközelebb meg talán halott is. -*Teszi hozzá az egyébként szerinte valószínűtlen kimenetelt, hisz egy pillanatig se gondolja, hogy a fiú nem csak vitézkedik a szavakkal. Közben viszont már kísérteti magát a saját szobája felé. Ám még előtte elhaladnak a könyvtár mellett amire utalt és meg is mutatja a fiúnak.*
- A könyvtár. Tudsz írni olvasni ? -*Teszi fel tárgyilagosan a kérdést. Erre a tudásra ugyanis mindenképp szüksége lesz a sihedernek. De megállni közben nem áll meg, halad tovább az ötszög alapú épület emeletére, egészen a szobájáig.*
Fegyver: Mestergyilkos tőr
- Íme a konyha. Itt bármikor kapsz enni. -*Majd pedig int egy hátra arcot*
- Most pedig megmutatom hol a szobám, illetve a könyvtár. Ezen a két helyen kereshetsz ha itt tartózkodom, na és persze a műhelyben amint az olyasmi formát ölt amire szükségem van. Egyébként pedig, az ostobákat felettébb ritkán zavarja önnön ostobaságuk. Cserébe viszont egy életre vak maradsz. Legközelebb meg talán halott is. -*Teszi hozzá az egyébként szerinte valószínűtlen kimenetelt, hisz egy pillanatig se gondolja, hogy a fiú nem csak vitézkedik a szavakkal. Közben viszont már kísérteti magát a saját szobája felé. Ám még előtte elhaladnak a könyvtár mellett amire utalt és meg is mutatja a fiúnak.*
- A könyvtár. Tudsz írni olvasni ? -*Teszi fel tárgyilagosan a kérdést. Erre a tudásra ugyanis mindenképp szüksége lesz a sihedernek. De megállni közben nem áll meg, halad tovább az ötszög alapú épület emeletére, egészen a szobájáig.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Lanny Lonan]
* Mókásan nézi végig kopott nadrágját, elnyűtt bakancsát és azt a
rongyot, amit elkészítésekor (nagyon régen) még ingnek neveztek. Nem
lát semmi kivetnivalót benne. Jó ideje már, hogy ezeket hordja,
hozzánőttek a szívéhez. Arról nem is beszélve, hogy zsebe korántsem
üres. Mindig van valami kacat benne, horgok, damil, néhány apró tárgy,
aminek segítségével hipp-hopp összetákol egy horgászbotot egy faágból.
Ellenőrzi is gyorsan, hogy megvannak-e még, vagy belevesztek a
tengerbe. Vele együtt a tárgyak is megúszták. Elindul a nő után, örül,
hogy végre kimozdulhat. Persze nem hagyja válasz nélkül Sivinel
szavait. *
- Aki az élceimet szemem világának elvételével próbálja meggátolni, nem valami okos ember. Ahhoz a nyelvem kellene kivágnia. De abban is biztos lehet, hogy tudok én kellő hatást elérni akkor is, ha nem szólalok meg.
* Egy pillanatra belegondol, hogyan is valósítaná ezt meg, ám nem jut túl sokra. Elkezdi bánni utolsó kijelentését, mert van egy olyan érzése, hogy Sivinel megjegyezte, és előbb-utóbb szaván fogja majd. Kimegy az épületből a nő után, de az ajtót nem csukja be, a félork úgyis azt mondta, szereti a hideget. Úgy követi Sivinelt, mint kiskacsák szokták a kacsamamát, közben pedig fürkészi a terepet, ismerkedik a környezettel. *
- Aki az élceimet szemem világának elvételével próbálja meggátolni, nem valami okos ember. Ahhoz a nyelvem kellene kivágnia. De abban is biztos lehet, hogy tudok én kellő hatást elérni akkor is, ha nem szólalok meg.
* Egy pillanatra belegondol, hogyan is valósítaná ezt meg, ám nem jut túl sokra. Elkezdi bánni utolsó kijelentését, mert van egy olyan érzése, hogy Sivinel megjegyezte, és előbb-utóbb szaván fogja majd. Kimegy az épületből a nő után, de az ajtót nem csukja be, a félork úgyis azt mondta, szereti a hideget. Úgy követi Sivinelt, mint kiskacsák szokták a kacsamamát, közben pedig fürkészi a terepet, ismerkedik a környezettel. *
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Lanny Lonan]
*Hálás mosoly kíséretében engedi útjára az apródot, aki igencsak
kötelességtudó ember benyomását kelti. Dehát ahogy a férfi is mondja.
Erre esküdött fel.*
- Köszönöm. Akkor majd kérem értesítsen a fejleményekről. Addig is minden jót. -*Mondja búcsúzóul a férfinak. Amint távozott, maga is a fiú felé fordul, ha már amúgy is megszólította.*
- Főnyeremény, mi ? -*Kérdi ironikus hangon, de jókedélyű mosollyal arcán*
- Betegen, egyszál ruhában... már ha ezt annak lehet nevezni.. -*állapítja meg miután valóban szemügyre veszi a gúnyát* - ... semmivel a zsebében, leszámítva a sütnivalódat ami a fejedben van. Ne így legyen szerencsém -*Mondja teljességgel hamis csalódottsággal a hangjában. Azonban nem hagy válaszra lehetőséget.*
- Nem, nem Lanny. Én akartak inasomnak és ennek semmi köze a "lenyűgőző" modorodhoz. Amin egyébként majd még csiszolnunk kell... Nem mindenki értékeli a szellemes élceket, viszont vannak olyanok akik ki nem állhatják őket. Viszont kiszúrják érte a szemeid, hogy aztán hiába bánd meg később, azok vissza nem nőnek. -*Jegyzi meg tréfásnak, habár van valami az elbeszélésében ami ijesztően komolynak hat. Neki magának ez nem okoz gondot és mintha mi sem történt volna, teljesen ignorálva a félorkot, ismét kifelé indul és csak az ajtófélfa alól néz vissza a fiúra.*
- Gyere, megmutatom a konyhát. Nem árt ha magadtól is odatalálsz ugyebár. Aztán elintézünk ezt-azt. Meglátjuk mennyi igaz abból amit eddig állítottál... -*Fejezi be, még mindig mosolyogva de szavainak súlya immár teljesen komoly.*
Fegyver: Mestergyilkos tőr
- Köszönöm. Akkor majd kérem értesítsen a fejleményekről. Addig is minden jót. -*Mondja búcsúzóul a férfinak. Amint távozott, maga is a fiú felé fordul, ha már amúgy is megszólította.*
- Főnyeremény, mi ? -*Kérdi ironikus hangon, de jókedélyű mosollyal arcán*
- Betegen, egyszál ruhában... már ha ezt annak lehet nevezni.. -*állapítja meg miután valóban szemügyre veszi a gúnyát* - ... semmivel a zsebében, leszámítva a sütnivalódat ami a fejedben van. Ne így legyen szerencsém -*Mondja teljességgel hamis csalódottsággal a hangjában. Azonban nem hagy válaszra lehetőséget.*
- Nem, nem Lanny. Én akartak inasomnak és ennek semmi köze a "lenyűgőző" modorodhoz. Amin egyébként majd még csiszolnunk kell... Nem mindenki értékeli a szellemes élceket, viszont vannak olyanok akik ki nem állhatják őket. Viszont kiszúrják érte a szemeid, hogy aztán hiába bánd meg később, azok vissza nem nőnek. -*Jegyzi meg tréfásnak, habár van valami az elbeszélésében ami ijesztően komolynak hat. Neki magának ez nem okoz gondot és mintha mi sem történt volna, teljesen ignorálva a félorkot, ismét kifelé indul és csak az ajtófélfa alól néz vissza a fiúra.*
- Gyere, megmutatom a konyhát. Nem árt ha magadtól is odatalálsz ugyebár. Aztán elintézünk ezt-azt. Meglátjuk mennyi igaz abból amit eddig állítottál... -*Fejezi be, még mindig mosolyogva de szavainak súlya immár teljesen komoly.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Lanny Lonan]
* Örül, hogy egy pillanatra lekerül róla a hangsúly. Amíg a két felnőtt
beszélget, azzal szórakoztatja magát, hogy vasreszeléket dobál a tűzbe.
Azon gondolkozik, hogy milyen viccesebbnél viccesebb formákat lehet itt
kikovácsolni egy kis alapanyagból. Kicsit csodálkozik azon, hogy miként
lehet egy ilyen nő kovács, mégsem jön rá a nyilvánvalóra, nem az.
Fafner elmondta az igazat neki Sivinelről, de azt hitte az csak tréfál
vele. Elvégre a körülmények őt igazolják. *
~ Mit keresne egy ékszerész egy kovácsműhelyben? Biztos van egy troll barátja, és jegygyűrűt csinál neki. Vagy a város ellensége titokban, és ostromgyűrűt készít suttyomban. ~ *Utolsó gondolatán jót vidult, el is mosolyodott. Visszafordul a felnőttekhez, akik éppen dűlőre jutottak. Fafner éppen távozik egy kacsintás kíséretében. A válasz sem marad el. Mikor a férfi elmegy, ismét megszólítja Sivinelt. *
- Úgy néz ki semmi sem állhat az útjában annak, hogy a nyakán maradjak. Igazi főnyeremény vagyok, majd meglátja.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
~ Mit keresne egy ékszerész egy kovácsműhelyben? Biztos van egy troll barátja, és jegygyűrűt csinál neki. Vagy a város ellensége titokban, és ostromgyűrűt készít suttyomban. ~ *Utolsó gondolatán jót vidult, el is mosolyodott. Visszafordul a felnőttekhez, akik éppen dűlőre jutottak. Fafner éppen távozik egy kacsintás kíséretében. A válasz sem marad el. Mikor a férfi elmegy, ismét megszólítja Sivinelt. *
- Úgy néz ki semmi sem állhat az útjában annak, hogy a nyakán maradjak. Igazi főnyeremény vagyok, majd meglátja.
[Lanny Lonan]
*Indulna elfelé, azonban Sivinel megállítja. Meghallgatja a hölgy mondandóját, majd a végén kissé elmosolyodik.*
-Ez a dolgom, hölgyem! Erre esküdtem fel! *Mondja ezt teljes őszinteséggel.*
-Természetesen semmi kifogásom ellene! Amennyiben Lannynek megfelel, úgy legyen hát az ön inasa! Biztosra veszem, hogy csak hasznos dolgokat fog tanulni a fiú! *Kis szünetet tart, majd lassan folytatja.*
-Ha nincs más, akkor én megyek, és felkeresem Nogusta fegyvernököt! *Ismét biccent egyet, majd amennyiben nem marasztalja még valaki, elindul a Rendház épülete felé. Mikor kilép az ajtón, még egyszer Lannyre néz, s rákacsint búcsúzásképp.*
Fegyver: Kiegyensúlyozatlan hosszúkard Páncél: Thrillioni vért
-Ez a dolgom, hölgyem! Erre esküdtem fel! *Mondja ezt teljes őszinteséggel.*
-Természetesen semmi kifogásom ellene! Amennyiben Lannynek megfelel, úgy legyen hát az ön inasa! Biztosra veszem, hogy csak hasznos dolgokat fog tanulni a fiú! *Kis szünetet tart, majd lassan folytatja.*
-Ha nincs más, akkor én megyek, és felkeresem Nogusta fegyvernököt! *Ismét biccent egyet, majd amennyiben nem marasztalja még valaki, elindul a Rendház épülete felé. Mikor kilép az ajtón, még egyszer Lannyre néz, s rákacsint búcsúzásképp.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Lanny Lonan]
*Lannyből csak úgy tódulnak a szavak, amit magában megmosolyog mert
sejti mi ennek az igazi oka, amellett, hogy a kamasz minden bizonnyal a
beszélős fajta. Ezt tudja értékelni. Sokkal több haszna származhat
belőle ugyanis a fiúnak, ha jól forgatja a szavakat, mint bármely
mesterség amit idővel kitanul.
Darmonra néz és megfogja a karját futólag, hogy megakassza annak távozását, egy kis időre. A felvetését ugyanis szeretné elfogadni.*
- Még nem értesítettem senkit de hálás lennék, ha megtenné. Nagylelkű volt öntől, hogy a gondját viselte és idehozta. De ahogy azt már, hallom, Lanny is elmesélte, felvettem magam mellé inasnak. Persze csak ha nincs ellene kifogása, hisz mégiscsak Ön hozta ide. Önnek kell döntenie ez ügyben. Nekem szükségem lenne egy inasra, de természetesen öné a döntés. -*Néz válaszra várón az apródra.*
* Közben persze tisztában van, hogy épp úgy beszélnek a fiúról mintha itt se lenne, tisztában is van vele, ám ennek több oka is van amit nem kíván jelen pillanatban elmagyarázni neki. Ha úgy alakul, megteszi.
Fegyver: Mestergyilkos tőr
Darmonra néz és megfogja a karját futólag, hogy megakassza annak távozását, egy kis időre. A felvetését ugyanis szeretné elfogadni.*
- Még nem értesítettem senkit de hálás lennék, ha megtenné. Nagylelkű volt öntől, hogy a gondját viselte és idehozta. De ahogy azt már, hallom, Lanny is elmesélte, felvettem magam mellé inasnak. Persze csak ha nincs ellene kifogása, hisz mégiscsak Ön hozta ide. Önnek kell döntenie ez ügyben. Nekem szükségem lenne egy inasra, de természetesen öné a döntés. -*Néz válaszra várón az apródra.*
* Közben persze tisztában van, hogy épp úgy beszélnek a fiúról mintha itt se lenne, tisztában is van vele, ám ennek több oka is van amit nem kíván jelen pillanatban elmagyarázni neki. Ha úgy alakul, megteszi.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Lanny Lonan]
*Sivinel végleg megmenti Lannyt a magyarázkodástól. Az apród feláll, majd biccent egyet köszönés gyanánt.*
-Hölgyem!
*Majd utána szép lassan kioltja a pipájában égő dohányt, s elkezdi magához venni a holmiját. Miután végez, Sivinelre néz.*
-Hallom maga mellé vette a fiút! Értesített már valaki illetékest ez ügyben? Ha gondolja beszélhetek Nogusta fegyvernökkel! *Végtére is ő jelenleg a házuk vezetője.*
-Amennyiben nincs más, én távoznék is. *Közben Lanny felé fordul.*
-Gyakran töltöm időmet a műhelyben, szóval ha szükséged lesz valamire, könnyen megtalálhatsz! *Utána visszafordul Rendtársai felé, az elköszönést is biccentéssel oldja meg, majd lassan távozik a műhelyből.*
Fegyver: Kiegyensúlyozatlan hosszúkard Páncél: Thrillioni vért
-Hölgyem!
*Majd utána szép lassan kioltja a pipájában égő dohányt, s elkezdi magához venni a holmiját. Miután végez, Sivinelre néz.*
-Hallom maga mellé vette a fiút! Értesített már valaki illetékest ez ügyben? Ha gondolja beszélhetek Nogusta fegyvernökkel! *Végtére is ő jelenleg a házuk vezetője.*
-Amennyiben nincs más, én távoznék is. *Közben Lanny felé fordul.*
-Gyakran töltöm időmet a műhelyben, szóval ha szükséged lesz valamire, könnyen megtalálhatsz! *Utána visszafordul Rendtársai felé, az elköszönést is biccentéssel oldja meg, majd lassan távozik a műhelyből.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Lanny Lonan]
* Megörül Sivinel érkezésének, mert nem akar többet foglalkozni a
Honoka üggyel. Azt várta, hogy a nő egy picit jobban meg lesz
illetődve, ha rájuk talál itt, de hamar eszébe jut előző beszélgetésük,
és ráébred, hogy nem az a fajta. *
- Ó asszonyom, az én merényleteim igazán nem veszélyesek a testi épségre, sokkal inkább idegbajt, mint vérző sebet eredményeznek. És a jelenlévők sem őrök, habár ezt nem tudhatom biztosan, mert az ajtóban álló férfi (Shadrack) ippeg most érkezett, a másik úr pedig Fafner, az én megmentőm. Vagy jól átejtettek engem, és igazából titkon tényleg őrködnek felettem. -
* Érdeklődve néz a körülötte lévő felnőttekre, kezdi egy picit kellemetlenül érezni magát, amiért ekkora felhajtást csapnak itt körülötte. Ezt általában szeretni szokta, de ha betegsége miatt van az már nem olyan jó. Az igazságot nem vallja be magának, miszerint attól fél, hogy gyengének találják. A férfilélek sajátossága ez, még ha az illető csupán 16 esztendős is. *
- Képzelje Sivinel, már elég jól érzem magam. Fafnertől kaptam enni is, és azt hiszem ideje lenne végre valami dolog után néznem. Nem az igazi itt ücsörögni, még ha a társaság ilyen jó is. -
*Szemében megcsillan az a fény, amelyet ha majd elég ideje ismerik, azonnal ki fognak szúrni rajta, és tudni fogják jelentését is. Ez jelzi azt, hogy Lanny tökéletesen készen áll valami új csínytevés véghezvitelére. *
- Ó asszonyom, az én merényleteim igazán nem veszélyesek a testi épségre, sokkal inkább idegbajt, mint vérző sebet eredményeznek. És a jelenlévők sem őrök, habár ezt nem tudhatom biztosan, mert az ajtóban álló férfi (Shadrack) ippeg most érkezett, a másik úr pedig Fafner, az én megmentőm. Vagy jól átejtettek engem, és igazából titkon tényleg őrködnek felettem. -
* Érdeklődve néz a körülötte lévő felnőttekre, kezdi egy picit kellemetlenül érezni magát, amiért ekkora felhajtást csapnak itt körülötte. Ezt általában szeretni szokta, de ha betegsége miatt van az már nem olyan jó. Az igazságot nem vallja be magának, miszerint attól fél, hogy gyengének találják. A férfilélek sajátossága ez, még ha az illető csupán 16 esztendős is. *
- Képzelje Sivinel, már elég jól érzem magam. Fafnertől kaptam enni is, és azt hiszem ideje lenne végre valami dolog után néznem. Nem az igazi itt ücsörögni, még ha a társaság ilyen jó is. -
*Szemében megcsillan az a fény, amelyet ha majd elég ideje ismerik, azonnal ki fognak szúrni rajta, és tudni fogják jelentését is. Ez jelzi azt, hogy Lanny tökéletesen készen áll valami új csínytevés véghezvitelére. *
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Lanny Lonan]
*Nem is figyeli mennyi idő telt el reggel óta, a saját dolgaival volt
elfoglalva, nem is volt a rendház területén fellelhető hisz a városban
bérelt műhelyében tevékenykedett többnyire és utánanézett ennek-annak.
Visszatérése után nem kerül semennyibe sem, hogy kiderítse, a vezetés
épp Révbe szakadt, így bár bizonyosan van aki az idecsöppent fiúcska
kapcsán kimondhatna egy áment, de ő nem tudja ki is lenne az a személy.
Ebből viszont nem csinál gondot, szerinte nem eszik ezt a kását olyan
forrón.
Úgy dönt ránéz a fiúra és hát éppen eleget töltött már a műhelyben, végtére is nem rab, ideje kiengedni onnan. Persze mivel beteg, elkóborolni amúgy nem nagyon valószínű hogy fog.
Amint benyit a leendő műhelye ajtaján, váratlan kép tárul elé, többen is idegyűltek. Mindkét férfit ismeri látásból de igazán nem tudja kik ők. *
~Egy apród.. egy szájhős..~ -*Vet egy pillantást Fafnerre és Shadrackra miközben kellemesen elmosolyodik*
- Üdvözletem. Látom szépen összejöttek. -*Mondja, majd Lennyre emeli tekintetét. Az az abszurd kép áll össze a fejében, melyet maga eléggé tréfásnak talál, hogy a fiú egyszeriben túsz lett és két rendtársa is őrségben áll mellette.*
- Nocsak-nocsak, Lenny, meg akarsz merényelni valakit hogy így közrefogtak ? -*Teszi fel a tréfásnak szánt kérdést miközben közelebb lép a trióhoz.*
Fegyver: Mestergyilkos tőr
Úgy dönt ránéz a fiúra és hát éppen eleget töltött már a műhelyben, végtére is nem rab, ideje kiengedni onnan. Persze mivel beteg, elkóborolni amúgy nem nagyon valószínű hogy fog.
Amint benyit a leendő műhelye ajtaján, váratlan kép tárul elé, többen is idegyűltek. Mindkét férfit ismeri látásból de igazán nem tudja kik ők. *
~Egy apród.. egy szájhős..~ -*Vet egy pillantást Fafnerre és Shadrackra miközben kellemesen elmosolyodik*
- Üdvözletem. Látom szépen összejöttek. -*Mondja, majd Lennyre emeli tekintetét. Az az abszurd kép áll össze a fejében, melyet maga eléggé tréfásnak talál, hogy a fiú egyszeriben túsz lett és két rendtársa is őrségben áll mellette.*
- Nocsak-nocsak, Lenny, meg akarsz merényelni valakit hogy így közrefogtak ? -*Teszi fel a tréfásnak szánt kérdést miközben közelebb lép a trióhoz.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Lanny Lonan]
*Meg sem lepődik a félvéren, így inkább lassan feláll, majd becsukja az
ajtót. Mikor azonban visszaül a helyére, kérdőn néz Lannyre, várva,
talán többet is mond az incidensről.*
Fegyver: Kiegyensúlyozatlan hosszúkard Páncél: Thrillioni vért
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Lanny Lonan]
* Érdekesen alakul ez a nap. Látogatók hada érkezik, kik nem is ismerik őt.*
~ Na ha Sivinel megjön, a szíve megáll ennyi embertől a műhelyében. ~
-Örülök a találkozásnak!
* Tetszik neki az új jövevény. Első ránézésre az a fajta, aki nem utasít vissza egy jó kis mókát. *
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- ~ Na ha Sivinel megjön, a szíve megáll ennyi embertől a műhelyében. ~
-Örülök a találkozásnak!
* Tetszik neki az új jövevény. Első ránézésre az a fajta, aki nem utasít vissza egy jó kis mókát. *
[Lanny Lonan]
*Shadrack vigyorog egyet láttatni engedve agyarát.*
-A hideg hadd jöjjön csak. Attól lesztek edzettek. A fiúra rá is fér.*néz a betegre.*
-És valóban. Shadrack a név, avagy a Veszett Vadász szolgálatodra. Ha már így leuraztak.*röhög mellé még egy jót. Rossz hangulata tova szállni tűnik.*
Fegyver: de Loup ökle Páncél: Thrillion égi páncélja
-A hideg hadd jöjjön csak. Attól lesztek edzettek. A fiúra rá is fér.*néz a betegre.*
-És valóban. Shadrack a név, avagy a Veszett Vadász szolgálatodra. Ha már így leuraztak.*röhög mellé még egy jót. Rossz hangulata tova szállni tűnik.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Lanny Lonan]
-Értem. Akkor biztosan csak félreértés történt. *Miközben kimondja a szavakat, végig Lanny szemébe néz a pipa mögül.*
-Szóval akkor ezek szerint tengerésznek állsz! Ez... *Nem tudta már befejezni a mondatot, mert egyszer csak Shadrack lép be az ajtón, szokásos félvér stílusával. Kérdésére nem igazán tudja a választ, mivel ő már nem találkozott Honokával. Viszont kissé megerősödik benne az érzés, hogy bizony nem szimpla félreértésről van itt szó, így a széken ülő ifjú felé fordul, de közben még intéz pár szót Shadrackhoz is.*
-Shadrack, megtennéd, hogy becsukod az ajtót? Bejön a hideg... A fiatalúr becsületes neve, Lanny Lonan. Egy darabig valószínűleg nálunk fog lenni, amennyiben a nagymester is belegyezik a dologba. Ő lesz Sivinel Cest kisasszony inasa... *Biccent Lanny felé, hátha mondana valamit, majd kis szünet után folytatja.*
-Lanny, az úr Shadrack Grooms, szintén rendünk egyik tagja! *Mutat a félvér felé, pipájával, majd tekintetét is az említettre szegezi.*
-Az ifjú Lonan pedig talán tud neked némi magyarázattal szolgálni, hogy mi lelhette Honoka kisasszonyt! *Ismét Lannyre pillant.*
Fegyver: Kiegyensúlyozatlan hosszúkard Páncél: Thrillioni vért
-Szóval akkor ezek szerint tengerésznek állsz! Ez... *Nem tudta már befejezni a mondatot, mert egyszer csak Shadrack lép be az ajtón, szokásos félvér stílusával. Kérdésére nem igazán tudja a választ, mivel ő már nem találkozott Honokával. Viszont kissé megerősödik benne az érzés, hogy bizony nem szimpla félreértésről van itt szó, így a széken ülő ifjú felé fordul, de közben még intéz pár szót Shadrackhoz is.*
-Shadrack, megtennéd, hogy becsukod az ajtót? Bejön a hideg... A fiatalúr becsületes neve, Lanny Lonan. Egy darabig valószínűleg nálunk fog lenni, amennyiben a nagymester is belegyezik a dologba. Ő lesz Sivinel Cest kisasszony inasa... *Biccent Lanny felé, hátha mondana valamit, majd kis szünet után folytatja.*
-Lanny, az úr Shadrack Grooms, szintén rendünk egyik tagja! *Mutat a félvér felé, pipájával, majd tekintetét is az említettre szegezi.*
-Az ifjú Lonan pedig talán tud neked némi magyarázattal szolgálni, hogy mi lelhette Honoka kisasszonyt! *Ismét Lannyre pillant.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Lanny Lonan]
- Ó én csak a főzetét dicsértem meg, de valamit félreérthetett
szegénykém. A köszönet sem maradt volna el, ha nem viharzik ki olyan
sebesen. - * Egy picit persze ferdít a történeten, de úgy gondolja, ezt
a harcot neki és Honokának kell megvívnia. Nincs kétsége afelől, hogy
jó gyógyító a lány, de magát is ismeri, és tudja, hogy ezt a szemébe
maximum egy éles fricska kíséretében mondja bele. *
- Hogy miért Sziklaöböl? Erre egyszerű a válasz. //ide dobott a gép :)// Azt mondják itt élnek a legjobb tengerészek és halászok egész Corvuson. Egyszer biztosan közéjük fogok én is tartozni, de addig is jó ha a közelben vagyok. * Önbizalomból nincsenek hiányosságai. * - Apám halála után meg nem kötött semmi Távolrévbe, így nem is maradtam.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- - Hogy miért Sziklaöböl? Erre egyszerű a válasz. //ide dobott a gép :)// Azt mondják itt élnek a legjobb tengerészek és halászok egész Corvuson. Egyszer biztosan közéjük fogok én is tartozni, de addig is jó ha a közelben vagyok. * Önbizalomból nincsenek hiányosságai. * - Apám halála után meg nem kötött semmi Távolrévbe, így nem is maradtam.
[Lanny Lonan]
*Shadrack gondterhelten érkezik a rendházba.
-Mára elég volt a meglepetésekből! Jól megcsináltam a fenébe is, de mindegy még jól is kisülhet. Shadrack ért az emberekhez.
*ekkor látja Honokát egy füstölögve jönni a műhely felől, a lány szóra se méltatja, annyira fel van paprikázva, hogy szabályosan elviharzik mellette.*
-No csak a szokásos. Még ez is...*legyint magában Shadrack. Fafner hangját véli felfedezni benntről. Gondolta megkérdi mia véleménye a történtekről. Belép hát a műhelybe, ahol meglepetéssel tapasztalja, hogy egy vadidegen férfi fekszik, és Fafner pipázgatva, mint Rémusz bácsi a mesekönyvből beszélget vele.*
*Shadrack egy fékmeztelen, alacsony növésű csupaizom félvér, tar fejjel. Derekán nagy csatos öv, bő szövetgatyája bakancsába betűrve. Arcán forradás látható, nem régen történhetett valami a bal szeme alatt az állcsontjáig húzódó égett heg szépen gyógyul, de még látszik.
Odakiált a párosnak:*
-Láttátok Honokát? Mi a fene lelte azt a perszónát. Rajtam kívül más még nem akasztotta ki ennyire, de most vétlen vagyok, hisz itt se voltam! Közben a fiúhoz szólva:
-Hátte? Hogy kerülsz ide?
Fegyver: de Loup ökle Páncél: Thrillion égi páncélja
-Mára elég volt a meglepetésekből! Jól megcsináltam a fenébe is, de mindegy még jól is kisülhet. Shadrack ért az emberekhez.
*ekkor látja Honokát egy füstölögve jönni a műhely felől, a lány szóra se méltatja, annyira fel van paprikázva, hogy szabályosan elviharzik mellette.*
-No csak a szokásos. Még ez is...*legyint magában Shadrack. Fafner hangját véli felfedezni benntről. Gondolta megkérdi mia véleménye a történtekről. Belép hát a műhelybe, ahol meglepetéssel tapasztalja, hogy egy vadidegen férfi fekszik, és Fafner pipázgatva, mint Rémusz bácsi a mesekönyvből beszélget vele.*
*Shadrack egy fékmeztelen, alacsony növésű csupaizom félvér, tar fejjel. Derekán nagy csatos öv, bő szövetgatyája bakancsába betűrve. Arcán forradás látható, nem régen történhetett valami a bal szeme alatt az állcsontjáig húzódó égett heg szépen gyógyul, de még látszik.
Odakiált a párosnak:*
-Láttátok Honokát? Mi a fene lelte azt a perszónát. Rajtam kívül más még nem akasztotta ki ennyire, de most vétlen vagyok, hisz itt se voltam! Közben a fiúhoz szólva:
-Hátte? Hogy kerülsz ide?
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Lanny Lonan]
-Azt reméltem itt találom majd! ~Ha már egyszer arról volt szó, hogy
vigyáz rád...~ *ekkor azonban eszébe jut, hogy talán történt valami
fontos dolog, és ezért kellett távoznia. Elvégre mostanában csak úgy
peregnek az események itt a falakon belül. Azonban eszébe jut más is...*
-Honoka még fiatal, de tudomásom szerint remek gyógyító... *Persze ezt is csak másoktól tudja, eddig vele sem beszélgetett valami sokat. Ha jobban belegondol, szinte senkit sem ismer személyesen a klánon belül \:D\.*
-Megbántottad valamivel? *Néz kicsit rosszallóan Lannyre, hiszen jobban belegondolva, a fiú szavai alapján nem nagyon tud már másra gondolni.*
-Az egy dolog, hogy én idehoztalak, ezzel még nem volt megoldva a helyzet! Tudod ha ő nem jön segíteni, akkor én aztán nem tudtam volna mit kezdeni a lázaddal... *rövid szünetet tart, hátha mond valamit az ifjú.*
-Beszéljünk másról! Miért éppen Sziklaöböl? *Közben persze nyugodtan pipázgat tovább.*
Fegyver: Kiegyensúlyozatlan hosszúkard Páncél: Thrillioni vért
-Honoka még fiatal, de tudomásom szerint remek gyógyító... *Persze ezt is csak másoktól tudja, eddig vele sem beszélgetett valami sokat. Ha jobban belegondol, szinte senkit sem ismer személyesen a klánon belül \:D\.*
-Megbántottad valamivel? *Néz kicsit rosszallóan Lannyre, hiszen jobban belegondolva, a fiú szavai alapján nem nagyon tud már másra gondolni.*
-Az egy dolog, hogy én idehoztalak, ezzel még nem volt megoldva a helyzet! Tudod ha ő nem jön segíteni, akkor én aztán nem tudtam volna mit kezdeni a lázaddal... *rövid szünetet tart, hátha mond valamit az ifjú.*
-Beszéljünk másról! Miért éppen Sziklaöböl? *Közben persze nyugodtan pipázgat tovább.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Lanny Lonan]
* Mosolyogni kezd, amint eszébe jut az eset a lánnyal. Egy kis
lelkiismeret furdalás még mindig van benne az ügy miatt, de nem szabad
kételkedni afelől, hogy legközelebbi találkozásuk alkalmával ez mit sem
fog változtatni Lanny hozzáállásán azzal kapcsolatban, hogy
megcibálja-e másodszor is Honoka idegrendszerét. Bár a nevét nem tudja,
biztosra veszi, hogy róla beszél Fafner. *
- Abban nem vagyok bizonyos, hogy mi a neve, de volt itt egy elf méregzsák az biztos. Szegénykém nem volt valami jó bőrben. Ahogy jött úgy szaladt ki innen, és lehet, hogy rosszul láttam, de mintha a feje is füstölt volna. Én mondom, az a lány biztos kevert valami kotyvalékot magának, de elrontotta az összetevőket. Meg kéne nézetni egy gyógyítóval. - *Örömmel töltötte el, ha valakit kifigurázhat, és ez a lány alkalmas erre. Miközben róla mondja tréfás monológját, ráébred, hogy örülne neki, ha ismét összefutnának. Jól szórakozott a lányon, és kedve volna ismét incselegni vele.*
- Megeshet, hogy ő volt az a Honoka, de én nem tudhatom. Úgy láttam rajta, hogy valamiért nem kedvel. - *Persze jól tudta, miért szaladt ki Honoka, és egyáltalán nem volt biztos benne, hogy nem kedveli. Tapasztalatai alapján igen jó viszonya szokott azokkal kialakulni, akikkel ajtócsapkodások között ismerkedik össze. Fafner felé fordul,, mert az evéssel már végzett. *
- Miért kérdezi? Eltűnt esetleg?
- Abban nem vagyok bizonyos, hogy mi a neve, de volt itt egy elf méregzsák az biztos. Szegénykém nem volt valami jó bőrben. Ahogy jött úgy szaladt ki innen, és lehet, hogy rosszul láttam, de mintha a feje is füstölt volna. Én mondom, az a lány biztos kevert valami kotyvalékot magának, de elrontotta az összetevőket. Meg kéne nézetni egy gyógyítóval. - *Örömmel töltötte el, ha valakit kifigurázhat, és ez a lány alkalmas erre. Miközben róla mondja tréfás monológját, ráébred, hogy örülne neki, ha ismét összefutnának. Jól szórakozott a lányon, és kedve volna ismét incselegni vele.*
- Megeshet, hogy ő volt az a Honoka, de én nem tudhatom. Úgy láttam rajta, hogy valamiért nem kedvel. - *Persze jól tudta, miért szaladt ki Honoka, és egyáltalán nem volt biztos benne, hogy nem kedveli. Tapasztalatai alapján igen jó viszonya szokott azokkal kialakulni, akikkel ajtócsapkodások között ismerkedik össze. Fafner felé fordul,, mert az evéssel már végzett. *
- Miért kérdezi? Eltűnt esetleg?
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Fafner Darmon
#295335|
12.14 15:36:11 |
343783 |
[Lanny Lonan]
*Elneveti magát Lanny reakcióján. És a hangsúlyból ítélve a fiú valóban nincs tisztában a hölgy foglalkozásával.*
-Mindenesetre akármi is legyen a dolgod, már a szavadat adtad Sivinel kisasszonynak! *Ezt az alapján gondolja, hogy Lanny tényként kezeli az inaskodás kérdését.*
-Szóval akkor hallottál már Sziklaöböl szellemlovagjairól? Helyes. Igen, a Rend vendégszeretetét élvezheted jelenleg! *Mosolyog ismét, de közben megint csak arra gondol, hogy még mindig nem szólt senki illetékesnek erről a bonyodalomról. ~Remélem Cest kisasszony elintézi a dolgot, elvégre ő vette fel inasnak maga mellé... Bár talán nekem is kéne szólnom, hisz mégiscsak én hoztam ide...~Kissé megrázza fejét, majd a fiúra néz.*
-Nem volt itt egy elf hölgy? Honokának hívják! *nagyot szív pipájából.*
Fegyver: Kiegyensúlyozatlan hosszúkard Páncél: Thrillioni vért
-Mindenesetre akármi is legyen a dolgod, már a szavadat adtad Sivinel kisasszonynak! *Ezt az alapján gondolja, hogy Lanny tényként kezeli az inaskodás kérdését.*
-Szóval akkor hallottál már Sziklaöböl szellemlovagjairól? Helyes. Igen, a Rend vendégszeretetét élvezheted jelenleg! *Mosolyog ismét, de közben megint csak arra gondol, hogy még mindig nem szólt senki illetékesnek erről a bonyodalomról. ~Remélem Cest kisasszony elintézi a dolgot, elvégre ő vette fel inasnak maga mellé... Bár talán nekem is kéne szólnom, hisz mégiscsak én hoztam ide...~Kissé megrázza fejét, majd a fiúra néz.*
-Nem volt itt egy elf hölgy? Honokának hívják! *nagyot szív pipájából.*
Fegyver: Kiegyensúlyozatlan hosszúkard Páncél: Thrillioni vért
[Lanny Lonan]
* Majdnem kiköpi a sajtot, amit éppen rágcsál, amikor meghallja az
ékszerész szót. Figyelmesen tekinget körbe, mint aki olyan dolgot
keres, amit eddig nem vett észre. Ez még mindig egy kovácsműhely. *
~ Meg akar ez engem viccelni. Nem hagyom én magam rászedni, csak hadd gondolja, hogy elhiszem a meséjét.~ *Fogalma sincs róla, hogy téved, és hogy Fafner nem tréfál vele.*
- Hát persze, hogy tudom mi a foglalkozása. Tudom nem áll hozzám túl közel a dolog, de egy inasnak nem kell szöszmötölős mestermunkákat csinálni, segíteni meg tudok én bármi másban. -
* Amikor a férfi a szellemlovagokat említi, már érti na helyzetet. Távolrévben is ismert klán, így ő is hallott róla. Valószínűleg éppen náluk vendégeskedik. *
- Tudom kik a szellemlovagok. Otthon is ismerik a nevüket, híres klán az. Gondolom az övék ez a hely is. Sivinel pedig biztosan intézkedik majd az elöljáróknál, ha már fel akar venni maga mellé inasnak.Én nem aggódnék emiatt. Bár én nem nagyon szoktam aggodalmaskodni semmi miatt sem. - *Tette hozzá egy pimasz mosoly kíséretében.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
~ Meg akar ez engem viccelni. Nem hagyom én magam rászedni, csak hadd gondolja, hogy elhiszem a meséjét.~ *Fogalma sincs róla, hogy téved, és hogy Fafner nem tréfál vele.*
- Hát persze, hogy tudom mi a foglalkozása. Tudom nem áll hozzám túl közel a dolog, de egy inasnak nem kell szöszmötölős mestermunkákat csinálni, segíteni meg tudok én bármi másban. -
* Amikor a férfi a szellemlovagokat említi, már érti na helyzetet. Távolrévben is ismert klán, így ő is hallott róla. Valószínűleg éppen náluk vendégeskedik. *
- Tudom kik a szellemlovagok. Otthon is ismerik a nevüket, híres klán az. Gondolom az övék ez a hely is. Sivinel pedig biztosan intézkedik majd az elöljáróknál, ha már fel akar venni maga mellé inasnak.Én nem aggódnék emiatt. Bár én nem nagyon szoktam aggodalmaskodni semmi miatt sem. - *Tette hozzá egy pimasz mosoly kíséretében.*
[Lanny Lonan]
*Egyik kezében a megtömött pipa, másik keze a táskájában. Hirtelen
azonban táskába rejtett keze is előkerül, egy bugyorral. Leteszi egyik
térdére, s rágyújt pipájára. Miközben az szájában füstölög, elkezdi
kibontani a bugyrot. Sajt, kenyér és alma van benne. Nem tudhatja, hogy
Honoka, kivel itt hagyta adott e vajon enni a fiúnak ~Ejj az a lány is!
Azt hittem itt marad ügyelni a kölyökre!~ Átnyújtja a fiúnak az
élelmet, majd mikor Lanny dohányt kér tőle, elmosolyodik.*
-Szóval ilyen fiatalon már pipázgatnak felétek... Egye fene, saját kárából tanul az ember. *Sandít rá Lannyre, mivel természetesen tisztában van vele, hogy nincs az a szülő aki ilyen korban bagót ad a gyerek kezébe. De hát ha jobban belegondol, ő is félárván nőtt fel, s az édesanyján kívül senki sem mondta el mit és hogyan tegyen. Legtöbb esetben azonban a saját kárából tanult. Így átnyújtja a pipát, de pár köhögés után inkább visszaveszi, és figyel a fiú történetére. Nem szól bele, eltekintve néha egy-egy hümmögést.*
-Szóval tákoltál egy hajót? Szerencsésebb vagy mint hinnéd... *nincs oka kételkedni, látja a fiú szemében, hogy őszintén beszél. De ha csak úgy hallaná a történetet, s nem látná azt kivel megesett, bizony nem hinné el.*
-Sivinel? *Vonja fel szemöldökét. Eddig még sohasem beszélt személyesen a hölggyel, de tudja kiről van szó. ~Ez így nem lesz jó... Nem a mi tisztünk eldönteni, hogy ki maradhat, s ki nem.~ Kicsit a saját bőrét is félti, hiszen idehozott egy kamaszt, kiről már majdnem mindenki tud, csak kinek kell, a klán Nagymestere nem...*
-Ha nála akarsz inaskodni, akkor azt meg kell még beszélni a Rendünk vezetőjével is... De azt tudod ugye, hogy Sivinel kisasszony ékszerész. Ez nem igazán vág a szakmádba, ha érted mire is gondolok... *persze közben jó ötletnek tartja, ha engedélyt kapnak, akkor legalább a fiúnak lesz hol laknia, és az élelemmel sem lesz gondja...*
-Mondtam már, hogy nem tartozol semmivel! *néz komoly arccal az ifjúra.*
-Beszéljünk másról! Hallottál már a Szellemlovagokról? *hiszen tudomása szerint a Rend messze híres Corvus földjén.*
Fegyver: Kiegyensúlyozatlan hosszúkard Páncél: Thrillioni vért
-Szóval ilyen fiatalon már pipázgatnak felétek... Egye fene, saját kárából tanul az ember. *Sandít rá Lannyre, mivel természetesen tisztában van vele, hogy nincs az a szülő aki ilyen korban bagót ad a gyerek kezébe. De hát ha jobban belegondol, ő is félárván nőtt fel, s az édesanyján kívül senki sem mondta el mit és hogyan tegyen. Legtöbb esetben azonban a saját kárából tanult. Így átnyújtja a pipát, de pár köhögés után inkább visszaveszi, és figyel a fiú történetére. Nem szól bele, eltekintve néha egy-egy hümmögést.*
-Szóval tákoltál egy hajót? Szerencsésebb vagy mint hinnéd... *nincs oka kételkedni, látja a fiú szemében, hogy őszintén beszél. De ha csak úgy hallaná a történetet, s nem látná azt kivel megesett, bizony nem hinné el.*
-Sivinel? *Vonja fel szemöldökét. Eddig még sohasem beszélt személyesen a hölggyel, de tudja kiről van szó. ~Ez így nem lesz jó... Nem a mi tisztünk eldönteni, hogy ki maradhat, s ki nem.~ Kicsit a saját bőrét is félti, hiszen idehozott egy kamaszt, kiről már majdnem mindenki tud, csak kinek kell, a klán Nagymestere nem...*
-Ha nála akarsz inaskodni, akkor azt meg kell még beszélni a Rendünk vezetőjével is... De azt tudod ugye, hogy Sivinel kisasszony ékszerész. Ez nem igazán vág a szakmádba, ha érted mire is gondolok... *persze közben jó ötletnek tartja, ha engedélyt kapnak, akkor legalább a fiúnak lesz hol laknia, és az élelemmel sem lesz gondja...*
-Mondtam már, hogy nem tartozol semmivel! *néz komoly arccal az ifjúra.*
-Beszéljünk másról! Hallottál már a Szellemlovagokról? *hiszen tudomása szerint a Rend messze híres Corvus földjén.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Lanny Lonan]
* Vihogás csúszik ki a száján, amikor hirtelen belegondol saját
történetébe. Így utólag tényleg vicces egy kicsit, de az eszébe sem
jut, mekkora szerencséje is volt, és szinte csoda kategória az, hogy
még él. Persze ez érthető. Fiatal és forrófejű, még azt hiszi, vele nem
történhet rossz. *
- Az bizony hosszú história, egy ilyen nagyszájú alaknak, mint amilyen én vagyok, pedig még hosszabb. Nem akartam én úszkálni a fagyos tengerben, azt elhiheti, de ha elfogy az ember alól a hajó, hát rákényszerül. De amíg elmondom, nem kínál meg egy kis dohánnyal engem is? Édesapámmal mindig együtt szívtuk a füstöt,és jól esne egy kis nosztalgia.- *Ez persze füllentés. Apja nem engedte neki a bagót, fiatalnak tartotta hozzá, de ő rafinált gyerek, aki szereti a tiltott dolgokat. Ha Fafner megkínálja őt, nagyokat köhög a mesélés közben, ha nem, akkor bagó nélkül mondja el történetét. Távolrévi élet halász apjával, megárvulás, majd a saját tákolmányon való áthajózás ide, ahol a parttól nem messze a hajó megadja magát, ő pedig úszni kényszerül. A történethez hozzáteszi, hogy itt már találkozott Sivinellel, aki inasának fogadta őt. *
- Tehát úgy fest, hogy egy ideig itt maradok, és lesz alkalmam törleszteni magának. Erről nem mondok le.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Az bizony hosszú história, egy ilyen nagyszájú alaknak, mint amilyen én vagyok, pedig még hosszabb. Nem akartam én úszkálni a fagyos tengerben, azt elhiheti, de ha elfogy az ember alól a hajó, hát rákényszerül. De amíg elmondom, nem kínál meg egy kis dohánnyal engem is? Édesapámmal mindig együtt szívtuk a füstöt,és jól esne egy kis nosztalgia.- *Ez persze füllentés. Apja nem engedte neki a bagót, fiatalnak tartotta hozzá, de ő rafinált gyerek, aki szereti a tiltott dolgokat. Ha Fafner megkínálja őt, nagyokat köhög a mesélés közben, ha nem, akkor bagó nélkül mondja el történetét. Távolrévi élet halász apjával, megárvulás, majd a saját tákolmányon való áthajózás ide, ahol a parttól nem messze a hajó megadja magát, ő pedig úszni kényszerül. A történethez hozzáteszi, hogy itt már találkozott Sivinellel, aki inasának fogadta őt. *
- Tehát úgy fest, hogy egy ideig itt maradok, és lesz alkalmam törleszteni magának. Erről nem mondok le.
[Lanny Lonan]
*Elmosolyodik, s kezet fog az ifjúval.*
-Látom jobban vagy! Engem Fafner Darmonnak hívnak! *még mindig lassan és csendesen beszél.*
-Nem tartozol semmivel sem! Csak a szerencsén múlt, hogy pont arra jártam... *Kicsit fejcsóválva mondja ezt, mert bizony tényleg véletlenül járt arra. Nem igazán ismeri még Sziklaöböl városát, és ezért egyik új szokása lett, hogy mikor ideje engedi mindenfelé sétálgat... Akkor pont arra sodorta a véletlen...*
-Azonban elárulnád nekem, hogy mi is történt veled? *közben lekerül róla egy oldaltáska is, amiben elkezd kotorászni.*
Fegyver: Kiegyensúlyozatlan hosszúkard Páncél: Thrillioni vért -Látom jobban vagy! Engem Fafner Darmonnak hívnak! *még mindig lassan és csendesen beszél.*
-Nem tartozol semmivel sem! Csak a szerencsén múlt, hogy pont arra jártam... *Kicsit fejcsóválva mondja ezt, mert bizony tényleg véletlenül járt arra. Nem igazán ismeri még Sziklaöböl városát, és ezért egyik új szokása lett, hogy mikor ideje engedi mindenfelé sétálgat... Akkor pont arra sodorta a véletlen...*
-Azonban elárulnád nekem, hogy mi is történt veled? *közben lekerül róla egy oldaltáska is, amiben elkezd kotorászni.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Lanny Lonan]
* Megint elszundított a széken, Fafner érkezése ébreszti. Nyújtózkodik,
mert nagyon elgémberedtek tagjai. Nem alvásra találták ki ezt a széket.
Míg ébren volt, sokat gondolkozott rajta, hogy miképpen köszönje meg a
férfinak tettét, de nehezen talált ki bármit is. Végül arra jutott, ő
egy egyszerű ember, így nem kell a dolgot túljátszani. *
- Ha maga nincs, bizony én se lennék már, pedig nem az apám. Még csak nem is ismer. Egy életre lekötelezett, és nem maradok adósa, azt biztosra veheti. Köszönöm!- *Hangja határozott, nem érzelgősködik. Kezet nyújt a férfinak.*
-A nevem Lenny Lonan.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Ha maga nincs, bizony én se lennék már, pedig nem az apám. Még csak nem is ismer. Egy életre lekötelezett, és nem maradok adósa, azt biztosra veheti. Köszönöm!- *Hangja határozott, nem érzelgősködik. Kezet nyújt a férfinak.*
-A nevem Lenny Lonan.
[Lanny Lonan]
*Amint tud visszatér a műhelybe. Mikor belép Honokát már sehol sem
látja, a fiú viszont még ott van. Pontosabban a tűz mellett ücsörög egy
rozzant széken, takarókba burkolózva. Megfog egy üres hordót, majd
felfordítva a szék mellé teszi. Lassan leül rá, és előveszi pipáját.
Miközben dohánnyal kezdi tömködni, a fiú felé pillant.*
-Jól vagy? *Lassan, és csendesen beszél.*
Fegyver: Kiegyensúlyozatlan hosszúkard Páncél: Thrillioni vért
-Jól vagy? *Lassan, és csendesen beszél.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Lanny Lonan]
* Olyan hirtelen robog ki a lány, ahogy érkezett. Meglepett arccal
tekint utána, nem gondolta volna, hogy két mondattal sikerül
kiborítania. Nem egyszer előfordult már ez másoknál, de ebből a lányból
első ránézésre erősebb idegrendszert nézett ki. Bár ő szokásához híven
csak viccelt, látja, hogy megbántódott tőle Aldan. Átfut az agyán, hogy
utánaszalad, de büszkesége nem engedi a meghunyászkodást. *
~ Hát ez se bírta sokáig. Már biztos, hogy úri lány. Otthon előbb adnak pofont a környékbeli lányok, minthogy megfutamodjanak. Pedig csak vicceltem. Én utána nem megyek ~
* Enyhe lelkiismeret furdalás kezdte bekeríteni, de büszkesége még mindig kitartott. Arra gondol, miért fusson ő egy lány után, aki bejön ide fellengzősködni, aztán elviharzik. Ez persze nem volt igaz, de valamivel csillapítania kellett rossz érzését. *
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------~ Hát ez se bírta sokáig. Már biztos, hogy úri lány. Otthon előbb adnak pofont a környékbeli lányok, minthogy megfutamodjanak. Pedig csak vicceltem. Én utána nem megyek ~
* Enyhe lelkiismeret furdalás kezdte bekeríteni, de büszkesége még mindig kitartott. Arra gondol, miért fusson ő egy lány után, aki bejön ide fellengzősködni, aztán elviharzik. Ez persze nem volt igaz, de valamivel csillapítania kellett rossz érzését. *
- Úúúúgy... Rendben, nem erőszak a gyógyulás! Mérget meg ne reméljen tőlem! Akkor azt hiszem teát se kér!
- Rendben, akkor majd a kisasszony vállalja magáért a felelősséget.
* Még mindig magázza, de az, hogy a segítségét ilyen nyersen elutasítsák, ez igencsak megbántja. *
- Akkor további jó gyógyulást!
* Ezzel kirobog az ajtón s azt sértődve bevágja maga után *
~ Undok kölyök! Még hogy mérgek! Fafner jaj neked! ~
Fegyver: Thrillioni vadász Páncél: Thrillion égi páncélja
- Rendben, akkor majd a kisasszony vállalja magáért a felelősséget.
* Még mindig magázza, de az, hogy a segítségét ilyen nyersen elutasítsák, ez igencsak megbántja. *
- Akkor további jó gyógyulást!
* Ezzel kirobog az ajtón s azt sértődve bevágja maga után *
~ Undok kölyök! Még hogy mérgek! Fafner jaj neked! ~
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[LannyLonan]
* Egy kicsit elmélázott. Belibben az elf lány, és pillanatok múlva már
a szájában akar turkálni. Ő persze köpni-nyelni nem tud, a száját pedig
nem tátja ki. Emlékszik még annak a förtelemnek az ízére, amit tegnap
diktált bele a lány. *
~Atyám, ez meg mit akar? Egy-két évvel lehet idősebb nálam, mégis magáz. Biztos valami úri poronty. Ha valamit a számba akar tenni, biztos leharapom az ujját.~
* A határozottság viszont megtetszik neki. Nem kedveli az anyámasszony katonája típusú lényeket. *
- Ébren vagyok, de ha valamit beszedetsz velem a mérgeidből, nem biztos, hogy sokáig fog tartani ez az állapot. -szándékosan tegezi, hátha a lány is átáll rá- Sivinellel már találkoztam, ő azt mondta maradhatok egy ideig.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------~Atyám, ez meg mit akar? Egy-két évvel lehet idősebb nálam, mégis magáz. Biztos valami úri poronty. Ha valamit a számba akar tenni, biztos leharapom az ujját.~
* A határozottság viszont megtetszik neki. Nem kedveli az anyámasszony katonája típusú lényeket. *
- Ébren vagyok, de ha valamit beszedetsz velem a mérgeidből, nem biztos, hogy sokáig fog tartani ez az állapot. -szándékosan tegezi, hátha a lány is átáll rá- Sivinellel már találkoztam, ő azt mondta maradhatok egy ideig.
[Lanny Lonan]
* Egy vödör vízzel és egy tarisznyával tér vissza. Kissé nehézkesen nyílik az ajtó egy kézzel, de megoldja *
- Áh! Ébren van? * Veszi észre az ifjút *
- Hogy érzi magát? * Teszi le a vödröt, mer belőle egy edénybe és helyezi vissza a tűzre * - Nincs már láza? * Teszi a homlokára a kezét *
- Amint jobban lesz, beszélnie kell egy-két emberrel! Igazából Ön most nem lehetne itt, de Fafnernek valószínűleg nem jutott jobb eszébe. Nyissa ki a száját ás nyújtsa ki a nyelvét. * Elsöprő lendület, lehengerelő határozottság *
Fegyver: Thrillioni vadász Páncél: Thrillion égi páncélja
- Áh! Ébren van? * Veszi észre az ifjút *
- Hogy érzi magát? * Teszi le a vödröt, mer belőle egy edénybe és helyezi vissza a tűzre * - Nincs már láza? * Teszi a homlokára a kezét *
- Amint jobban lesz, beszélnie kell egy-két emberrel! Igazából Ön most nem lehetne itt, de Fafnernek valószínűleg nem jutott jobb eszébe. Nyissa ki a száját ás nyújtsa ki a nyelvét. * Elsöprő lendület, lehengerelő határozottság *
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Lanny Lonan]
- Főleg a tolvajok...
* Ismétli meg a nő mondatát, hangját elváltoztatva, közben gúnyos grimaszt vágva, miután az elment. Sivinel gyors távozásával a tarsolyában ragadt egy elmés visszavágás lehetősége, de nem fájlalja a dolgot, a viccelődésnek néha jót tesz az érlelés. Eszébe jut, hogy kimegy a kikötőbe és szétnéz, hátha partra sodort valamit a víz személyes tárgyaiból, de meggondolja magát, mivel egyrészt értéktelen kacatok voltak, másrészt megint kezdte valamivel rosszabbul érezni magát. Súlyosabb eset volt a balesete annál, hogy 1 napra rá már az utcán flangáljon. No meg megmentője is valószínűleg meg fogja látogatni. A maradás mellett dönt, így helyet foglal ott, ahol eddig Sivinel ült, bebugyolálja magát takaróval, hátradől és elmerül gondolataiban. *
* Ismétli meg a nő mondatát, hangját elváltoztatva, közben gúnyos grimaszt vágva, miután az elment. Sivinel gyors távozásával a tarsolyában ragadt egy elmés visszavágás lehetősége, de nem fájlalja a dolgot, a viccelődésnek néha jót tesz az érlelés. Eszébe jut, hogy kimegy a kikötőbe és szétnéz, hátha partra sodort valamit a víz személyes tárgyaiból, de meggondolja magát, mivel egyrészt értéktelen kacatok voltak, másrészt megint kezdte valamivel rosszabbul érezni magát. Súlyosabb eset volt a balesete annál, hogy 1 napra rá már az utcán flangáljon. No meg megmentője is valószínűleg meg fogja látogatni. A maradás mellett dönt, így helyet foglal ott, ahol eddig Sivinel ült, bebugyolálja magát takaróval, hátradől és elmerül gondolataiban. *
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Lanny Lonan]
*Csak legyint nemlegesen a kérdésre. A műhely amúgy sem áll készen, de
ami még fontosabb, a komolyabb feladatokra még nem jött el az idő. Még
nem tartanak olyan fázisban a dolgok hogy a kivitelezésbe
belefoghasson. Persze most úgy tűnhet mintha ő itt kovács lenne. A
műhely alapján bizonyosan. De ezt a képet egyenlőre nem oszlatja el,
hisz nem múlik rajta semmi. Bár finoman lakkozott, feketére festett és
hegyesre fent körmei árulkodóak a dolog kapcsán de ilyen apróságokra a
nem szokott szem nem figyel fel.*
- Csak add ide azt úgy ahogy kaptad.. -*Céloz a mosatlanra és a tálcára amin hozta. Nyújtja is már a kezét hogy elvegye azt.*
- Majd én visszaviszem a konyhára. Amíg nem tudod hol van legalábbis. Különben sem járhatsz-kelhetsz fel-alá. Amíg nem tartozol ide.
*Fel is kel ültéből és indulna is, amikor eszébejut valami. Nem célzásként mondja de úgy van vele, jobb ha elmondja.*
- Oh és mégvalami. Itt nagyon komolyan veszik a tolvajlást. Nincs kérdés, nincs pardon, repülsz, ha elemelsz valamit. Hogy nem vagy tolvaj ? Azt bárki mondhatja. Főleg a tolvajok -*Kacsint rá a fiúra, meg se várva szavaival annak esetleges védekező, csipkelődő válaszát. Mivel ő nem tud semmit a kölyökről, így annak szavai egyenlőre nem is nyomnak sokat a szemében. Erre a kérdésre majd az idő ad választ. Most azonban a tálcával egyetemben magára hagyja a lelencet a műhelyben.*
Fegyver: Mestergyilkos tőr
- Csak add ide azt úgy ahogy kaptad.. -*Céloz a mosatlanra és a tálcára amin hozta. Nyújtja is már a kezét hogy elvegye azt.*
- Majd én visszaviszem a konyhára. Amíg nem tudod hol van legalábbis. Különben sem járhatsz-kelhetsz fel-alá. Amíg nem tartozol ide.
*Fel is kel ültéből és indulna is, amikor eszébejut valami. Nem célzásként mondja de úgy van vele, jobb ha elmondja.*
- Oh és mégvalami. Itt nagyon komolyan veszik a tolvajlást. Nincs kérdés, nincs pardon, repülsz, ha elemelsz valamit. Hogy nem vagy tolvaj ? Azt bárki mondhatja. Főleg a tolvajok -*Kacsint rá a fiúra, meg se várva szavaival annak esetleges védekező, csipkelődő válaszát. Mivel ő nem tud semmit a kölyökről, így annak szavai egyenlőre nem is nyomnak sokat a szemében. Erre a kérdésre majd az idő ad választ. Most azonban a tálcával egyetemben magára hagyja a lelencet a műhelyben.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Lanny Lonan]
* Kedves mosoly ül ki az arcára a választ hallgatva. Az a fajta mosoly,
amitől néhány éve minden nő elolvadt, és amitől néhány év múlva minden
nő el fog olvadni, csak másképpen. Jelen életkorában a hatás valahol a
kettő között van. Örül a feladatának, habár a tengeren ringatózó hajón
végzett munkánál nincs kedvesebb számára. A kovácsmesterséghez ugyan
cseppet sem konyít, de ezt szerinte Sivinelnek nem feltétlenül kell
tudnia. Az inaskodást pedig minden bizonnyal kedvelni fogja. Szerte
járni kelni, legalább nem kell megülnie egy helyben. *
- Kérdésem bizony lenne millió, de azt hiszem ez ügyben eleget mondott. A szállást köszönöm, igazság szerint nem lett volna ínyemre kint aludni a szabadban.- *tette hozzá őszintén* - A kétkezi munkától nem félek, inasként pedig tetszeni fog a cselekvésem. Nálam jobban senki nem tudja megbolondítani a kofákat a piacon. Otthon rettegték a nevemet, ha az alkudozás szóba került.-
* Ez persze túlzás, de mi volna jellemzőbb egy kamaszra, mint a sarkítás. *
-Esetleg jelen pillanatban is tehetek valamit, amivel segítek?
* Beszéd közben összeszedi a tányérját és bögréjét, majd körbetekint, hol is lenne a helye a mosatlannak. *
- Kérdésem bizony lenne millió, de azt hiszem ez ügyben eleget mondott. A szállást köszönöm, igazság szerint nem lett volna ínyemre kint aludni a szabadban.- *tette hozzá őszintén* - A kétkezi munkától nem félek, inasként pedig tetszeni fog a cselekvésem. Nálam jobban senki nem tudja megbolondítani a kofákat a piacon. Otthon rettegték a nevemet, ha az alkudozás szóba került.-
* Ez persze túlzás, de mi volna jellemzőbb egy kamaszra, mint a sarkítás. *
-Esetleg jelen pillanatban is tehetek valamit, amivel segítek?
* Beszéd közben összeszedi a tányérját és bögréjét, majd körbetekint, hol is lenne a helye a mosatlannak. *
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
*Elégedetten dől hátra ültében, vagy legalábbis olyan módon
fészkelődik, ami felér egy elégedett hátradőléssel. Kellemesen csalódik
a válaszban, mert nem erre számított és ez azt bizonyítja a szemében,
hogy a fiú okosabb annál mint aminek elsőre látszott. Származását
meghazudtoló módon. Bár ő úgy találta élete során, hogy az előnyös
származás ezen a téren inkább hátrány.*
- Azt felejtsd el hogy pár takaróval a hátadon kidoblak az utcára. -*Hirtelen jövő komolysággal, annak ellenére, hogy a fiú bizonyosan nem ellenkezik ez miatt. A szemében különleges helyet foglalnak el a gyerekek és nem tesz kivételt karonülő csecsemő vagy kamasz között ha arról van szó.*
- Kerítünk neked szállást és bár ebben nem én vagyok az illetékes de nem hiszem hogy ez gondot jelentene. Dolgozni szeretnél ? Munkát azt éppenséggel tudok adni. Szükségem lenne egy inasra, aki eljár a piacra és gondozza a műhelyt, segít az olyan munkák során amihez két kéz nem elég. Te pont jó lennél. -*De nem várja meg a választ, mert nem fontos hogy erre a kérdésre most feleletet kapjon.*
- A megmentődet pedig majd megkeressük. Addig itt maradhatsz. Van kérdésed ? -*Fűzi hozzá. Tetszik neki a pimasz lurkó. De az még nem most fog kiderülni, hogy a szavakon kívül mást is tud-e forgatni.*
Fegyver: Mestergyilkos tőr
- Azt felejtsd el hogy pár takaróval a hátadon kidoblak az utcára. -*Hirtelen jövő komolysággal, annak ellenére, hogy a fiú bizonyosan nem ellenkezik ez miatt. A szemében különleges helyet foglalnak el a gyerekek és nem tesz kivételt karonülő csecsemő vagy kamasz között ha arról van szó.*
- Kerítünk neked szállást és bár ebben nem én vagyok az illetékes de nem hiszem hogy ez gondot jelentene. Dolgozni szeretnél ? Munkát azt éppenséggel tudok adni. Szükségem lenne egy inasra, aki eljár a piacra és gondozza a műhelyt, segít az olyan munkák során amihez két kéz nem elég. Te pont jó lennél. -*De nem várja meg a választ, mert nem fontos hogy erre a kérdésre most feleletet kapjon.*
- A megmentődet pedig majd megkeressük. Addig itt maradhatsz. Van kérdésed ? -*Fűzi hozzá. Tetszik neki a pimasz lurkó. De az még nem most fog kiderülni, hogy a szavakon kívül mást is tud-e forgatni.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Lanny Lonan]
* Eléggé felvágták a nyelvét ahhoz, hogy ne lehessen őt megingatni sem
szigorú leteremtéssel, sem ravasz utalásokkal. Azt viszont nem érti,
miért gondolja a nő, hogy nem értékeli eléggé a segítséget. A köszönete
őszinte volt, ahogy kifigurázás is, úgy tűnik a kettő együtt egy picit
összemosódott. Tetszik neki Sivinel viselkedése, látszik rajta, hogy
belemegy az efféle játékokba. Lanny szemében két csoportja van azon
felnőtteknek, akiket kedvel. Az egyik nagyon fel tud dühödni, amikor
pimaszkodik vagy csínyt követ el ellene, a másik felveszi a küzdelmet,
és visszaadja a kölcsönt. Mindkét esetben jól tud szórakozni. És
szórakozni szeret. *
- Ó asszonyom, a világért se gondolja azt, hogy hálátlan vagyok, ízletes volt a reggeli, csak valahogy az bőröm épségét többre taksálom étvágyam csillapításánál. Így eshetett meg, hogy a nagyobb köszönet bennem maradt, azt ugyanis megmentőmnek tartalékolom.-
* Pimasz kacsintást ereszt el a nő felé, ezzel erősítve meg, hogy nem kell minden szavát véresen komolyan gondolni.*
- Ajándékot pedig idegentől nem fogadok el. Ledolgozom az árát a szívességnek, akár akarata ellenére is. Egyrészt úgysincs más dolgom, másrészt szükségem lehet még ismertségekre ebben a városban, ha már ide vetett a sors. Szóval ragadni fogok magára, mint a pióca, amíg nem ad valami munkát, hogy addig se lásson. Fizetséget nem kérek érte, megelégszem azzal is, ha kapok néhányat azokból a takarókból, mert csípős az idő odakint.-
* Hosszú szövegelésbe ágyazta bele mondandójának lényegét, miszerint nem nagyon van hová mennie. Tudja, hogy Sivinel meg fogja érteni, és azt is tudja, hogyan kell levenni a lábáról a felnőtteket. Habár ezzel a nővel nehéz dolga van. Éppen ezért máris felvette őt a kedvelt felnőttek listájára. *
- Ó asszonyom, a világért se gondolja azt, hogy hálátlan vagyok, ízletes volt a reggeli, csak valahogy az bőröm épségét többre taksálom étvágyam csillapításánál. Így eshetett meg, hogy a nagyobb köszönet bennem maradt, azt ugyanis megmentőmnek tartalékolom.-
* Pimasz kacsintást ereszt el a nő felé, ezzel erősítve meg, hogy nem kell minden szavát véresen komolyan gondolni.*
- Ajándékot pedig idegentől nem fogadok el. Ledolgozom az árát a szívességnek, akár akarata ellenére is. Egyrészt úgysincs más dolgom, másrészt szükségem lehet még ismertségekre ebben a városban, ha már ide vetett a sors. Szóval ragadni fogok magára, mint a pióca, amíg nem ad valami munkát, hogy addig se lásson. Fizetséget nem kérek érte, megelégszem azzal is, ha kapok néhányat azokból a takarókból, mert csípős az idő odakint.-
* Hosszú szövegelésbe ágyazta bele mondandójának lényegét, miszerint nem nagyon van hová mennie. Tudja, hogy Sivinel meg fogja érteni, és azt is tudja, hogyan kell levenni a lábáról a felnőtteket. Habár ezzel a nővel nehéz dolga van. Éppen ezért máris felvette őt a kedvelt felnőttek listájára. *
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Lanny Lonan]
*Nos, végigvárja az öltözködési procedúrát ami igazán nem telik sok
időbe de úgy tűnik, a fiúcska másra számít vele kapcsolatban. Ugyanis
nem fordul el, hisz igazán kíváncsi arra, vajon hogyan zsonglőrködik a
ruháival és a takaróval. Másfelől meg nem tekinti férfinak Lannyt,
inkább gyereknek még. De mivel így is fel lehet öltözni, a dolog nem
tart így sem sokkal tovább. A fiú aztán előad egy tréfás
hála-ceremóniát, amit személy szerint szórakoztatónak talál és cseppet
sem érzi fricskának a fricskát. De a célzást persze érti, ám ezzel csak
a fiú azt bizonyítja, mennyire nincs tisztában az illem és a hála
közötti különbséggel. Számára mindig érdekes volt látni, hogy az
emberek olykor az egyszerű köszönömöt is túl soknak, megalázónak,
büszkeségükre nézvést sértőnek.. vagy épp túlzott modorosságnak
tartják. Pedig ő sivesen hozott reggelit és nem hitte, hogy túlzos
modorosság lesz ezért egy köszönömöt kapnia.*
*Mindenesetre jókedvét nem rontja el a jelenet, csak megállapítja hogy egy halászfiú ki nem állhatja a kéretlen kedvességet.*
- Bár ingyen, egyszerű figyelmességből hoztam... de látom te megveted az ilyesfajta gesztusokat -*legyint a fiú felé, célozva az iménti komédiára.*
- Bocsásd meg nekem, ha nem vagyok tisztában olyasmikkel, minthogy a halászlegények lenézik a kedves gesztusokat. -*Húzódik szélesre közben a mosolya, de nem bírja megállni, hogy ne állítson tükröt mindaz elé amit a fiú épp művel. Hátha leesik neki, bár kitudja. A férfiak legalább oly hiúk büszkeségükre, mint a nők a külsejükre.*
Fegyver: Mestergyilkos tőr
*Mindenesetre jókedvét nem rontja el a jelenet, csak megállapítja hogy egy halászfiú ki nem állhatja a kéretlen kedvességet.*
- Bár ingyen, egyszerű figyelmességből hoztam... de látom te megveted az ilyesfajta gesztusokat -*legyint a fiú felé, célozva az iménti komédiára.*
- Bocsásd meg nekem, ha nem vagyok tisztában olyasmikkel, minthogy a halászlegények lenézik a kedves gesztusokat. -*Húzódik szélesre közben a mosolya, de nem bírja megállni, hogy ne állítson tükröt mindaz elé amit a fiú épp művel. Hátha leesik neki, bár kitudja. A férfiak legalább oly hiúk büszkeségükre, mint a nők a külsejükre.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Lanny Lonan]
~Tudja is ez mit jelent fázni...~ *Érzékenyen érinti a téma érthető
okokból. Ha valamiben egy életre megváltoztatja őt a tegnapi eset,
akkor az az, hogy innentől kezdve mindig eggyel több réteg ruha lesz
rajta, mint amit az időjárás megkíván. Ruháit végül fekhelye mellett
fél méterrel találja meg, épp, hogy a szemét nem szúrja ki. Ügyesen
öltözik fel a takaró alatt, bár Sivinel udvariasságából arra is
telik,hogy elforduljon, míg ezt végrehajtja. A gyors öltözködés után a
nő elé áll, és előveszi a tőle telhető legudvariasabb modort. *
- Köszönöm az ételt és a fekhelyet. Fizetni ugyan csak munkával tudok érte. Csak azt ne kérje, hogy hajót ácsoljak.
* Mondandója végére udvariassága enyhe paródiába hajlik. Eltúlzott mozdulatokkal pukedlizést imitál, közben pedig vigyorog, ezzel a fricskával jelezve a nőnek véleményét a túlzott modorosságról. *
- Köszönöm az ételt és a fekhelyet. Fizetni ugyan csak munkával tudok érte. Csak azt ne kérje, hogy hajót ácsoljak.
* Mondandója végére udvariassága enyhe paródiába hajlik. Eltúlzott mozdulatokkal pukedlizést imitál, közben pedig vigyorog, ezzel a fricskával jelezve a nőnek véleményét a túlzott modorosságról. *
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Lanny Lonan]
*Hiába no, a fiú mégiscsak gyerek. Egész szép szeletet mesél el élete
történetéből felelet gyanánt a kérdésre. Persze közbevághatott volna,
de minek tenné, inkább csak figyelmesen végighallgatja. Az nem
különösebben zavarja, hogy Lanny utcagyerek módjára falja az ételt,
hisz gyakran fordul ez elő amikor valaki igazán éhes.*
- Szóval hajótörött vagy. -*Azt nem mondja, hogy inkább csak egy vakszerencse által kegyelt tökkelütött lurkó, mert a kis lélekvesztőt hajónak nem igazán lehet nevezni és a téli tenger nameg a hideg együttesen a biztos halált jelentené még a legrátermettebb matróz számára is amit ő nem annyira a tapasztalata mint inkább eszelős szerencséje révén élt túl. Már csak azért sem mondja, mert szerinte akár ki is találhatta ezt a mesét.*
- Nos, hát én Sivinel vagyok. Nem tudom ki húzott ki a csávából és azt sem, hogy ki vetkőztetett le. De úgy gondolom ha itt hagyott és a rendből való, akkor hamarosan fel fog keresni hogy megnézze, hogy vagy. Ez itt az én műhelyem, ezért bukkantam rád én hamarabb. A ruháid is itt lesznek valahol, vagy épp a jótétlélek aki ellátott, elvitte őket valamely okból kifolyólag. -*Mondja mindezt megnyugtató mosollyal az arcán, hogy ne érezze magát feszélyezve a kölyök. Úgy látja, legalábbis, hogy kissé kényelmetlen számára a helyzet.*
- Addig is be kell érned az én társaságommal. Amúgy se hagynám, hogy egy takaróba bugyolálva sétálgassál fel-alá. Ez mások otthona és hát hideg is van. Nem szeretném hogy megfázz. -*Ezt komolyan is gondolja.*
- És Sivesen.. -*Teszi hozzá, nyomatékkal.*
Fegyver: Mestergyilkos tőr
- Szóval hajótörött vagy. -*Azt nem mondja, hogy inkább csak egy vakszerencse által kegyelt tökkelütött lurkó, mert a kis lélekvesztőt hajónak nem igazán lehet nevezni és a téli tenger nameg a hideg együttesen a biztos halált jelentené még a legrátermettebb matróz számára is amit ő nem annyira a tapasztalata mint inkább eszelős szerencséje révén élt túl. Már csak azért sem mondja, mert szerinte akár ki is találhatta ezt a mesét.*
- Nos, hát én Sivinel vagyok. Nem tudom ki húzott ki a csávából és azt sem, hogy ki vetkőztetett le. De úgy gondolom ha itt hagyott és a rendből való, akkor hamarosan fel fog keresni hogy megnézze, hogy vagy. Ez itt az én műhelyem, ezért bukkantam rád én hamarabb. A ruháid is itt lesznek valahol, vagy épp a jótétlélek aki ellátott, elvitte őket valamely okból kifolyólag. -*Mondja mindezt megnyugtató mosollyal az arcán, hogy ne érezze magát feszélyezve a kölyök. Úgy látja, legalábbis, hogy kissé kényelmetlen számára a helyzet.*
- Addig is be kell érned az én társaságommal. Amúgy se hagynám, hogy egy takaróba bugyolálva sétálgassál fel-alá. Ez mások otthona és hát hideg is van. Nem szeretném hogy megfázz. -*Ezt komolyan is gondolja.*
- És Sivesen.. -*Teszi hozzá, nyomatékkal.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Lanny Lonan]
* Megérti a célzást, miszerint neki tették oda az élelmet, így
visszahuppan fekhelyére, és nekiesik a lakomának. Illemtankönyv
illusztrálására nem igazán lenne alkalmas a kép, ami étkezését
ábrázolja. Ez részben azért van, mert nagyon éhes, részben meg Sivinelt
akarja bosszantani, mert az rápirított. Mondani nem fogja neki, mert
tudja, hogy a nőnek igaza van, de valami apró bosszút mégis meg kell
ejteni. *
- Lanny vagyok. -mondja, természetesen teli szájjal- Jó reggelt! Emlékszem én mindenre, hisz a fejemmel nincsen baj. Az úgy kezdődött, hogy nem igazán vagyok nagy hajóépítésben. A tengerjárás megy nekem, csak a hajót inkább rakják alám...-
*Elmeséli a történetét, miszerint Távolrévben élt halász apjával, és miután megárvult, épített egy rozzant ladikot, amivel otthagyta az átkozott várost. A hajóval elsüllyedt Sziklaöböl partjainál az éjjel, majd a mólóig még ki tudott úszni, partra szenvedte magát, és elterült. Ekkor egy férfi rátalált, és ő hozta ide...*
-Tényleg. Merre jár az a férfi. Szeretném megköszönni. Jól kihúzott a csávából.
*A történet végére a tányér is kiürült, Lannyt pedig foglalkoztatni kezdte ruháinak holléte. Mégsem hordhat takarókat mostantól. Majdnem elmosolyodott, amikor ismét eszébe ötlött a ki vetkőztetett le témakör. Zavara visszatérőben volt, de csak megkérdezte ismét. -
- Ki szabadított meg a ruháimtól?
- Lanny vagyok. -mondja, természetesen teli szájjal- Jó reggelt! Emlékszem én mindenre, hisz a fejemmel nincsen baj. Az úgy kezdődött, hogy nem igazán vagyok nagy hajóépítésben. A tengerjárás megy nekem, csak a hajót inkább rakják alám...-
*Elmeséli a történetét, miszerint Távolrévben élt halász apjával, és miután megárvult, épített egy rozzant ladikot, amivel otthagyta az átkozott várost. A hajóval elsüllyedt Sziklaöböl partjainál az éjjel, majd a mólóig még ki tudott úszni, partra szenvedte magát, és elterült. Ekkor egy férfi rátalált, és ő hozta ide...*
-Tényleg. Merre jár az a férfi. Szeretném megköszönni. Jól kihúzott a csávából.
*A történet végére a tányér is kiürült, Lannyt pedig foglalkoztatni kezdte ruháinak holléte. Mégsem hordhat takarókat mostantól. Majdnem elmosolyodott, amikor ismét eszébe ötlött a ki vetkőztetett le témakör. Zavara visszatérőben volt, de csak megkérdezte ismét. -
- Ki szabadított meg a ruháimtól?
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Lanny Lonan]
*A siheder nem rejti véka alá, hogy felébredt. Mitöbb, kissé túlzásba
is viszi a heveskedést ami a helyzetét tekintve tán nem is meglepő.
Persze Sivinel nem tudja, miféle körülmények között került ide de fiú
szavai elárulják, hogy az ok feltehetően jóindulat és ezzel a másik is
tisztában van. Az illemmel viszont nem. Van ez így, hisz még gyerek.
Ráadásul árvának tűnik. Ő is elmosolyodik, de csak mert tréfásnak
tartja amaz zavarát.* - Jóreggelt neked is. Akkor talán haladjunk szép
sorjában. Először is TE ki vagy. Mire emlékszel ? Másodszor pedig előbb
egyél. Talán nem ártana nyugton is maradnod mert bár a viseleted
nevezhető antik divatnak de mégsem javaslom hogy ebben szaladgálj .
-*Viszonozza a csibészes vigyort azzal a különbséggel hogy ő nincs
zavarban.*
Fegyver: Mestergyilkos tőr
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Lanny Lonan]
*Honoka siet megmenteni a helyzetet. Az apród teljes erővel a tűz
meggyújtásán, és a takarók rendezésén munkálkodik, így valószínűleg
ezért nem veszi észre az elf lányt, s így kérdésére sem reagál. Mikor
azonban Honoka másodjára lép a műhelybe, persze már feltűnik neki \:)\,
mint ahogyan a villogó szempár is.
-A mólóknál sétálgattam, a kikötő negyedben... Ott feküdt szegény! Első ránézésre azt hittem, hogy egy részeg matróz, de miután közelebb léptem... *Itt a fiúra tekint.* Nem tudtam jobbat kitalálni, így idehoztam! Nem tudom a nevét, és azt sem, hogy hogyan is került a vízbe... Mert hát gondolom onnan mászhatott ki, hogy ilyen vizes lett... Ennyi amit tudok! *néz szinte ártatlan ábrázattal Honokára.*
-Köszönöm, hogy segítesz! Ha nem haragszol rád bíznám, nekem most el kell mennem, de sietek vissza! *Amennyiben az elf hölgynek nincs más kérdése, az apród gyorsan távozik.*
Fegyver: Kiegyensúlyozatlan hosszúkard Páncél: Thrillioni vért
-A mólóknál sétálgattam, a kikötő negyedben... Ott feküdt szegény! Első ránézésre azt hittem, hogy egy részeg matróz, de miután közelebb léptem... *Itt a fiúra tekint.* Nem tudtam jobbat kitalálni, így idehoztam! Nem tudom a nevét, és azt sem, hogy hogyan is került a vízbe... Mert hát gondolom onnan mászhatott ki, hogy ilyen vizes lett... Ennyi amit tudok! *néz szinte ártatlan ábrázattal Honokára.*
-Köszönöm, hogy segítesz! Ha nem haragszol rád bíznám, nekem most el kell mennem, de sietek vissza! *Amennyiben az elf hölgynek nincs más kérdése, az apród gyorsan távozik.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
* Zavaros álmokból ébred. Jó részét azonnal elfelejti, a többire nem akar emlékezni. Örül, hogy csak álom volt, és örül frissen kialakult fejfájásának is. Ez a legbiztosabb jele, hogy még életben van. A láznak már nyoma sincsen, a fejfájás mellett semmi baja. Hihetetlen csoda a fiatal szervezet regenerálódó képessége. Tekintete körbejárja a helyet. Megmentője sehol, az elf lány sehol, és...~Ez meg ki?~ Nagyon megdöbben Sivinel láttán. Az ismeretlen nő láttán felpattan fekvő helyzetéből. A takarók, amelyek eddig körbevették lassan csúsznak le róla. Láthatóvá válik válla, majd mellkasa, a hastájék. Lanny döbbenten bámul magára, mint aki nem ért valamit. Éppen időben kapja el a takarót, így nem mutat meg többet magából. Csibészes vigyorral néz Sivinelre, de lángvörös arca elárulja zavarát. Ez a pír pedig nem a láztól van, és ezt a nő is tudja. *
- Ki vetkőztetett le?- kérdi félénken- És maga ki? És hol a megmentőm? És hol vagyok?
* Miközben ömlenek belőle a kérdések, tekintete az ételre téved, ami azonnali reakciót generál testében enyhe nyálcsordulás képében. *
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Lanny Lonan]
*Ideje meglátogatni az műhelyet. Legalábbis azt a részét ahol az
öntéssel lehet foglalatoskodni, mert nagymesteri szándék ide vagy oda,
a finom munkával, ötvös- és csiszolással itt szerinte képtelenség lesz
de majd megoldja. Ha más nincs, akkor úgy mint eddig, maga bérel
műhelyet a városban és kijár dolgozni.
De most ahogyan betoppan korareggel az egykori kovácsműhelybe egy nem várt meglepetés fogadja. Ájult-alvó kamaszgyerek. Legalábbis elég alvó ahhoz, hogy ne hallja jöttét, bár egy gyerek ilyenkor már az ébredés határán már felébred a nehéz ajtó nyikordulására.
Felvonja szemöldökét, nem tudja mire vélni mit is kereshet itt a fiú. Hamar feltűnik neki hogy úgy be van pólyázva mintha újszülött lenne, tehát a leglogikusabb magyarázat helyzetére.. a láz.
~ Ez gyönyörű.. nem elég hogy csend nem lesz még az összes sürgős esetet is ide fogják behordani és meg is értem, hisz ez a legelső zárt helyiség ahova be lehet hordani a rászorulókat.. naigen.. az észérvek..~ -*dohog magában rossz szájízt hagyva önnön szájában. Ezt elhessegetendő úgy dönt nem várja meg míg az idegen lurkó felébred. Távozik, csak hogy fertály óra múlva egy tálcán forró teával és valami könnyű harapnivalóval térjen vissza. Leteszi a fiúhoz közel, jelezve, neki van. Ő pedig becsukja az ajtót, helyet foglal valami ülőalkalmatosságon és elveszik a gondolataiban.*
Fegyver: Mestergyilkos tőr
De most ahogyan betoppan korareggel az egykori kovácsműhelybe egy nem várt meglepetés fogadja. Ájult-alvó kamaszgyerek. Legalábbis elég alvó ahhoz, hogy ne hallja jöttét, bár egy gyerek ilyenkor már az ébredés határán már felébred a nehéz ajtó nyikordulására.
Felvonja szemöldökét, nem tudja mire vélni mit is kereshet itt a fiú. Hamar feltűnik neki hogy úgy be van pólyázva mintha újszülött lenne, tehát a leglogikusabb magyarázat helyzetére.. a láz.
~ Ez gyönyörű.. nem elég hogy csend nem lesz még az összes sürgős esetet is ide fogják behordani és meg is értem, hisz ez a legelső zárt helyiség ahova be lehet hordani a rászorulókat.. naigen.. az észérvek..~ -*dohog magában rossz szájízt hagyva önnön szájában. Ezt elhessegetendő úgy dönt nem várja meg míg az idegen lurkó felébred. Távozik, csak hogy fertály óra múlva egy tálcán forró teával és valami könnyű harapnivalóval térjen vissza. Leteszi a fiúhoz közel, jelezve, neki van. Ő pedig becsukja az ajtót, helyet foglal valami ülőalkalmatosságon és elveszik a gondolataiban.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Lanny Lonan]
* Bár Fafner nem válaszol, hamar felméri a helyzetet, s elsiet a
gyógyfüvekért. Visszafelé szerez egy edényt is, s a műhely tűzénél
forralja azt fel. Míg a víz forrásba nem jön, addig a vele majdnem
egykorú fiút teljesen megszabadítja a nedves ruháitól, végül száraz
takarókba tekeri. Mikor a víz felforrt, tölgyfa makk reszeléket szór, s
felönti jéggyökér tinktúrával. A kész főzetet bögrébe tölti, kicsit
lehűti, majd megitatja az ifjúval *
- Ezt idd meg, aztán aludj. A többiről majd a megmentőd beszámol. * Villantja szemeit Fafnerre *
Fegyver: Thrillioni vadász Páncél: Thrillion égi páncélja
- Ezt idd meg, aztán aludj. A többiről majd a megmentőd beszámol. * Villantja szemeit Fafnerre *
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Lanny Lonan]
* Lanny jelesre vizsgázik cipelni való zsákként. Nem ellenkezik, nem
izeg-mozog, nem akadályozza Fafnert a mozgásban. Őszintén szólva, ha
akarná, sem tudna. A rázkódástól feje kitisztul, kezd visszatérni
öntudata. Pillanatok alatt takarókkal bebugyolálva találja magát a tűz
mellett, egy épületben. A berendezés alapján valamiféle műhely lehet,
tulaja minden bizonnyal vassal foglalkozik. Teste a nagy tűz mellett
gyorsan szárad, de ezzel egy időben láza is kezd felszökni. A félórás
pancsolás a jéghideg tengerben megtette hatását. Ahogy forrósodik fel a
teste, úgy kezd visszaesni elméje is a hallucinációk, lázálmok homályos
birodalmába. Azt még felfogja, hogy megérkezik egy elf nő is a
helyszínre, és beszédbe elegyedik megmentőjével. Szívét hála tölti el
Fafner iránt, bár még a nevét sem tudja. Ha ő nincs, borzalmasan hamar
véget ért volna Sziklaöbli élete. Szép lassan alámerül a képzlgések
világába, és elveszíti az eszméletét. Átengedi magát az álomnak abban a
tudatban, hogy jó kezekben van a sorsa. Minden bizonnyal egy fiatal,
elf nő kezében. *
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------[Lanny Lonan]
* Szokásos íjász gyakorlatait végzi az udvaron, mikor valaki az ő
nevét kiáltja. Néz az irányba, s látja: Fafner az, ki egy terhet, egy
emberi testet cipel magával. Siet feléjük, amennyire csak tud, de már
csak a műhelyben éri utol őket. *
- Mi történt? * Teszi fel a kérdést *
Fegyver: Thrillioni vadász Páncél: Thrillion égi páncélja
- Mi történt? * Teszi fel a kérdést *
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Lanny Lonan]
*Az apród szó szerint beszáguld a kapun. Karjaiban egy kamasz fiút
tart, kire kabátját ráterítette. Ha valaki észreveszi őket, láthatja az
ifjú nincs igazán magánál, sőt mi több, csurom vizes. A Rendház udvarán
található kovács műhely felé veszi az irányt, közben Fafner vadul
ordibál:
-Honoka! Vagy bárki gyógyító! Segítségre van szükségem!
-Honoka! Vagy bárki gyógyító! Segítségre van szükségem!
*Miután beér takarókat keres (több is van még a műhelyben, Fafner
lustaságának köszönhetően. Még azokból az időkből, mikor itt volt
kénytelen álomra hajtania fejét.), majd jól bebugyolálja az idegent.
Tüzet szít, majd közelebb húzza a kamaszt, takaróstul mindenestül. Nem
foglalkozik annak esetleges ellenkezésével (bár eddig nem igazán volt
abban az állapotban, lényegében majdnem kihűlt). Miután ezekkel
megvolna, szemrevételezi a fiút. Annyit még meg tud állapítani magától
is, hogy vajon láza van e, de többre ő sem képes e téren.*
Fegyver: Kiegyensúlyozatlan hosszúkard Páncél: Thrillioni vért
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Szellemlovagok Rendháza
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Lanny Lonan]
~Félrebeszél...~ *Látja az ifjú teljesen átázott, még a kabát amit ráterített is vizes már.*
-Ez így nem lesz jó... Na jól van, most velem jössz! *Sajnos hirtelen meg sem fordul a fejében, hogy ebben a hidegben kabátjával csak többet árt mint használ. Nincs jobb ötlete, úgy határoz elviszi rendjének házába. Ekkor észreveszi: talán az ifjú is kezdi felfogni mi is történik körülötte.*
-Ne félj! Segíteni akarok! Most elviszlek a barátaimhoz, ott biztonságban leszel! *Közben már veszi is fel a fiút, mint valami zsákot. Ha ő nem ellenkezik (nem néz ki úgy mint aki nagyon tudna), futva indul el Rendjének háza felé.*
Fegyver: Kiegyensúlyozatlan hosszúkard Páncél: Thrillioni vért
-Ez így nem lesz jó... Na jól van, most velem jössz! *Sajnos hirtelen meg sem fordul a fejében, hogy ebben a hidegben kabátjával csak többet árt mint használ. Nincs jobb ötlete, úgy határoz elviszi rendjének házába. Ekkor észreveszi: talán az ifjú is kezdi felfogni mi is történik körülötte.*
-Ne félj! Segíteni akarok! Most elviszlek a barátaimhoz, ott biztonságban leszel! *Közben már veszi is fel a fiút, mint valami zsákot. Ha ő nem ellenkezik (nem néz ki úgy mint aki nagyon tudna), futva indul el Rendjének háza felé.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Mólónál]
* Mintha ezer mérföldnyi távolságból hallana hangokat. Az álom már
majdnem magával rántotta a sötétségbe. Szemeit most kinyitja, bár már
lemondott róla, hogy ezt valaha még megteszi. Felnéz, és édesapját
látja maga előtt. Nem lepődik meg, nem volt túl sok esélye a túlélésre.
Ha tisztábban tudna gondolkodni, megkérdezné magától, hogy miért fázik
és remeg még mindig, ha már halott. A kihűlés és az élet és halál
közötti hajszálvékony pallón való egyensúlyozás azonban legyengítette,
elhomályosítva ezzel a racionális gondolatmeneteket, hallucinációkat
hozva árva fejére. *
-Apám! -foga vacogása hangosabb a szavaknál- Segíts rajtam! Milyen volt a mai fogás? Mindegy is... Megígérted hogy elviszel a kocsmába, mihelyt 16 leszek... Megint verekedtem Eliah-val, nem tanul az semmiből... Sok halat eladtam ma...
*Miközben a zavarodott agya által életre hívott sületlenségeket mondja, feltérdel Fafner elé, és belekapaszkodik annak nadrágjába. Szorítása erős. Apja látomása új energiákat szabadított fel benne, noha ez a tartalék nagyon csekély mértékű. A férfi kabátja már átázott rajta, sokkal inkább hűt, mint fűt. Felállni próbál, de csupán egy mulatságosnak is tűnhető erőlködést sikerül kipréselnie magából. Ekkor felnéz Fafnerre, és egy rövid pillanatra kitisztul a feje. *
-Kérem segítsen, uram!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
-Apám! -foga vacogása hangosabb a szavaknál- Segíts rajtam! Milyen volt a mai fogás? Mindegy is... Megígérted hogy elviszel a kocsmába, mihelyt 16 leszek... Megint verekedtem Eliah-val, nem tanul az semmiből... Sok halat eladtam ma...
*Miközben a zavarodott agya által életre hívott sületlenségeket mondja, feltérdel Fafner elé, és belekapaszkodik annak nadrágjába. Szorítása erős. Apja látomása új energiákat szabadított fel benne, noha ez a tartalék nagyon csekély mértékű. A férfi kabátja már átázott rajta, sokkal inkább hűt, mint fűt. Felállni próbál, de csupán egy mulatságosnak is tűnhető erőlködést sikerül kipréselnie magából. Ekkor felnéz Fafnerre, és egy rövid pillanatra kitisztul a feje. *
-Kérem segítsen, uram!
[Lanny Lonan]
*Egy harmincas éveinek végén járó fiatalember sétálgat a mólón. Fekete
csizma, sötét zubbony, és valami fekete bőrnek tűnő kabát az, amit
visel. Mikor a szél megfújja a nyitott kabátot, bárki számára
egyértelművé válhat, hogy a fickó nem fegyvertelen. Egy hosszú kard lóg
az oldalán. Kezében pipát szorongat, és nagy füst felhőket ereget a
séta közben. Egészen addig, míg valami furcsát nem vesz észre maga
előtt jó néhány méterre. Egy alak fekszik a mólón. Körbe tekint, és már
majdnem felháborodik, hogy senki sincs aki megnézné mi van a
szerencsétlen flótással ~Ejj, ez bizony jól berúghatott...~ Mikor is
észre veszi, hogy egyedül csak ő sétálgat errefelé, így talán nem is
csoda, hogy más nem vett tudomást a földön fekvő Érkezőről. Lassan
odalépdel, de pár méter távolságból már felfigyel, hogy itt bizony nem
egy részeg matrózról van szó. Egy fiatal fekszik a mólón, szemmel
láthatóan átfagyva. Gyorsan lekapja magáról kabátját, majd a kamaszra
teríti.*
-Fiam! Hallasz? Hallasz engem?
Fegyver: Kiegyensúlyozatlan hosszúkard Páncél: Thrillioni vért
-Fiam! Hallasz? Hallasz engem?
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Mólónál]
* Sosem fázott még ennyire. Valójában azon a véleményen van, hogy
jelenlegi hogylétét a fázni szóval illetni egyenlő a világ minden
tudósa által az emberi érzékeléssel kapcsolatosan elkészített
munkájának otromba kigúnyolásával. Ő ezt sajátos mód fejezi ki magának
a maga lázadó, kamaszos módján: Bitóra mindenkivel akinek valaha
kicsúszott a száján a fázom szó. Az az érzése támad, hogy még
gondolatban is didereg. Miközben felkapaszkodik a mólóra a jéghideg
vízből, elhűlve (még egy gyűlölt szó) veszi észre, hogy ujjai
természetellenes, lila színben pompáznak. Nehézkesen tud csak felmászni
a mólóra, fiatalságából táplálkozó eddig kimeríthetetlennek tűnő
energiája a végét járja. Jártányi ereje sem maradt. Körülbelül fél órát
lehetett a vízben, de számára legalább 2 életnek tűnt az idő. Magzati
pózba helyezkedik, és didergése közben átgondolja eddigi életét. Egy
közhelyekkel tarkított, átlagos történet. Egy halász és egy felszolgáló
fia, aki apja mellett kitanulta a tengerjárást. Édesanyja meghalt
szülés közben, apjával élte a félárva halászfiúk dolgos életét
Távolrévben. Aztán pár hete jött egy vihar, és az öreg nem jött többet
haza, fia hiába várt rá a kikötőben. Lanny sírt, mert teljesen
megárvult. Zokogott, mert szinte még gyerek volt. Sírt, mert nem volt
lehetősége sírt ásni. Aztán a gyász enyhült, ő pedig megfogadta, hogy
nem sír többet. Úgy érezte, nincs maradása Távolrévben. Felszállt egy
általa épített rozzant tákolmányra, melyet illetlenség lenne hajónak
nevezni. Jobb tengerjáró volt, mint hajóépítő. Járművét sokkal inkább
az istenek tartották egyben, mint a szegecsek és csavarok. Nekivágott a
tengernek, és Sziklaöböl felé vette az irányt. Már majdnem elérte a
várost, amikor egy kisebb sziklának ütődött a "hajó". Akkor derült ki,
hogy az istenek sem képesek mindenre, így seperc alatt a jéghideg
vízben találta magát. Látta már a mólót, és belekezdett eddigi élete
leghosszabb úszásába, legnagyobb kihívásába. Először küzdött meg a
halállal, és nem vette biztosra a sikert, de úszott, mert nem volt
választása.
Most a mólón fekve, összekuporodva és dideregve, tisztában van vele, hogy tovább kell küzdenie, mert még nem menekült meg. Találnia kell valakit, aki segít. Tudja, hogy ezt kéne tennie, de nem maradt ereje. Sem fizikálisan, sem lelkiekben. Feladta. A reményt még nem, de a küzdelmet igen. Szemét lassan lehunyja, és elhatározza,hogy ébren marad, amíg lehet, aztán, ha valaki rátalál, akkor megmenekülhet. Ha nem, nemsokára újra találkozik szüleivel... *
Most a mólón fekve, összekuporodva és dideregve, tisztában van vele, hogy tovább kell küzdenie, mert még nem menekült meg. Találnia kell valakit, aki segít. Tudja, hogy ezt kéne tennie, de nem maradt ereje. Sem fizikálisan, sem lelkiekben. Feladta. A reményt még nem, de a küzdelmet igen. Szemét lassan lehunyja, és elhatározza,hogy ébren marad, amíg lehet, aztán, ha valaki rátalál, akkor megmenekülhet. Ha nem, nemsokára újra találkozik szüleivel... *
