Időpont: corvusi időszámítás 628. év A Gnómok hava 13. nap (2011.09.13 - 10.16.)
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Egy-két héttel később ]
- Megpróbálhatjuk. De
figyelmeztetem, ezen témában is könnyebb a múltról beszélni, mint a jelen
helyzetet jellemezni! *mondja, mert hát a Céh annyira megváltozott jellegben és
tettekben, hogy már szinte rá se ismernek. Történeti órára mindenesetre
alkalmas lehet története...*
- Nincs mit. S akkor tehát, hamarost
indulunk. *int búcsút, majd megy dolgára, ideje néhány dolgot elintéznie, még
az elutazásuk előtt.*
Fegyver: Embervadász dobótőr
Páncél: Thrillion égi páncélja
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Suette Lienz #300467- 10.12 14:36:38 - 518565 -
[ Egy-két héttel később ]
*Nem tudok mást tenni, csak bólogatok
én is. Nem vettem tüzetesebben szemügyre a városfalakat, de talán majd
legközelebb. Arra is csak bólintok, hogy nemsokára indulunk, igaz, ezeknél a
szavaknál már felderül amúgy jellegtelen ábrázatom.
Végre!
Már nagyon kíváncsi vagyok. A
hajózásra épp úgy, mint Távolrévre, a Révkapu fogadóval és Mara M. Jadennel
együtt.*
- Rendben!
*Mosolygok izgatottan. Nem lesz
olyan nehéz kitalálni a következő témát sem. De most... Most mással is el
tudnám magam foglalni, ami azt illeti, és úgy látom, Heroldnak is mehetnékje
van. Nem tartóztatom hát tovább.*
- Legközelebb beszélhetnénk a
Céhről? Semmit nem tudok róluk... Kikből áll, mi a hatás- és működési körük, és
a többi.
*Vetem fel már jó előre, hogy mi
érdekel még, hadd legyen Heroldnak is módja felkészülni. Bár egy igazán jó
előadónak konkrét kérdések nélkül is tudnia kell beszélni egy témakörről. Én is
sokáig tudnék beszélni, ha valaki megkérdezné, hogy milyen a Lápvidék,
legfeljebb csapongó lenne az elbeszélésem, és hosszú. A konkrét kérdések úgyis
menet közben fogalmazódnak meg. De az, aki semmit nem tud egy adott témakörről,
az még azt sem tudja, hogy mit kérdezzen. Lehet, hogy a Céhről mesélni szintén
túl tág kör lesz majd Heroldnak, de mit tegyek..?
Öntudatlanul is megvonom a
vállam. Aztán menni készülök.*
- Akkor hát... Köszönöm a mai
alkalmat is!
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Egy-két héttel később ]
- Talán megtették. Elvégre a két
kapusor közti falszakaszon törtek be, azt pedig újjá kellett építeni, kapukat
erősebbé tenni... *bólogat, igen, emlékszik, ott szenvedett a Dorn Daer
főkapitány nyílt lábszártörést, mit lábon szépen ki is hordott. Sok csodát
éltek meg azon napokon...*
- Való igaz, elkövetkezett
legrémesebb hónapunk. Most már csak remélhetjük, városunk, harcosaink s falaink
kitartanak... *állapítja meg, elvégre eddig kellett volna megtenni a szükséges
lépéseket. Azért bízik benne, hogy elfogytak a négyemeletes trollok és más
túlméretezett szörnyűségek.*
- Hamarosan. Amint megkapjuk a
kihajózási engedélyt. De készülhet, csak pár napról lehet szó... *összehívták
őket a Tengerfigyelőbe, ott pedig beterjeszti a kérvényt, hogy lerendezhessék a
szállítást mielébb.*
- Akkor, egyelőre ennyit, a
következő témát meg találja ki! *hunyorog, mert ezzel az építészeti dióhéjjal
maga részéről letudta a spontán várostörténeti okítást. Konkrét
kérdésfelvetéssel már majd tud valamit kezdeni, de most már ideje a tettek
mezejére lépni...*
Fegyver: Embervadász dobótőr
Páncél: Thrillion égi páncélja
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Suette Lienz #300467- 10.10 11:32:22 - 517807 -
[ Egy-két héttel később ]
*Kissé hűdötten hallgatom Herold
válaszát. Hogy a koldulás, mint munka? Elképzelni sem tudom, hogy valaki
életvitel szerűen kolduljon. Már csak azért sem, mert a koldusbotra jutottak
többnyire hontalanok, vagyis hajléktalanok... Legalábbis az én elképzeléseim
szerint, amit ugyebár megint csak szűkös gyakorlati tapasztalattal tudnék
alátámasztani. Nyilvánvalóan jót tenne, ha valaki megragadná a karom, és
elvonszolna a városba, több napos megfigyeléseket tenni, hogy rádöbbenjek
végre, mi hogyan működik. Mert úgy hallom, Öbölben minden teljesen más, mint a
lápvidéken. Ha Herold nem hallott róla, azt nem csodálom... De attól még, hogy
nem tud e vidék létezéséről, az még létezhet. Nem csak Corvus nagyvárosaiban
élnek Érkezők...
Na de, érdeklődéssel várom, mit
tud nekem mondani Sziklaöböl építészetéről. Bólogatok is, miszerint igen,
érdekel, bár, amennyit elmond, azt már volt alkalmam megfigyelni. Égbe nyúló
épületek, kivéve a Zsugorit. Bólogatok hát. Azonban a városfalhoz nem tudok
hozzászólni, az ilyen hadászati védelmi dolgokhoz nem értek. Annyi mindenesetre
világos, hogy félő, a város fala gyenge...*
- És nem erősítik meg jobban? Ha
már egyszer átgyalogoltak rajta a trollok, akkor lehetséges, hogy előfordul még
egyszer ugyanez, nem?
*Kérdem csodálkozva, aztán csak
megvonom a vállam, félve, hogy netán butaságot kérdeztem.*
- Bár én nem értek az ilyesmihez,
csak hát... Nyakunkon az orkvonulás hava...
*Én pedig a józan paraszti
eszemre hallgatva olyan erős, vaskos falakat húznék magam köré, hogy olyat
Corvus még nem látott. Beszállhatna a munkába a sok koldus is, és máris rendes
munkával keresnék a kenyerüket.*
- Ah, jut eszembe... Mikor
hajózunk Távolrévbe? Csak mert... Vissza is kéne érni, tudja...
*Elvégre ki tudja, mennyi
esélyünk lesz a biztonságos közlekedésre, ha Corvus szörnyei megindulnak.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Egy-két héttel később ]
- Elméletben, igen. Bár tegyük
hozzá, a koldulás sem rossz munka, már bevételét tekintve. *legalábbis a Koldus
is munkaként van számon tartva, bárki végezheti, sőt még nemesi szinten is volt
régről gyakorlatban a támogatásért kuncsorgás, így ez az Érkezők világában nem
is oly ritka vagy furcsa. A többiről nem tud nyilatkozni, nem ismer semmilyen
Lápvidéket, sem más településeket. Persze létezhetnek, elvégre Vörösdombról is
szólnak regék, de míg nem látja térképen helyét, mindezek csak a mesékben élnek
élénken.*
- Kinek elfogy pénze, azt is
kisegíti egy-egy rejtélyes alak, így Érkező nem igen tud éhen halni, ha csak
nem saját akaratból. Sok rosszat el lehet társadalmunkról mondani, de a háló
létezik, minden aláhullót fel tudunk fogni... *s ezt sajnos nem minden
univerzumban lehet megélni, így ők igazán szerencsések.*
- No, de erről ennyit. Még
hallana mást is, Sziklaöbölről? Igazán nem tudom, mit mondhatnék... *töpreng
el, hirtelen nem jut eszébe semmi.*
- Érdekes téma lehet Sziklaöböl
építészete, már annak persze, kit ilyesmi érdekel. A helyhiány miatt égbe
nyúlik megannyi épület, egyedül a Zsugori mely megőrizte kiváltságát, a
töppedtségnek... *nehézzé válik szava, sokan susogják mostanság, hogy kedvenc
ivójuknak is befellegzett.*
- A városfalaknál fontos kérdés,
hogy a tavalyi szörnybetörés után bár a kaput megerősítették, kettőssé tették,
a mellvédeknél tudtommal nem történt semmi. Csak remélni tudjuk, nem ismétlődik
meg, hogy holmi trollok csak úgy a kövön áttörnek... *nem igazán szoktak hozzá
oly méretű szörnyekhez, melyek eldőlve csak úgy, egy több emeletes házat is
maguk alá temetnek.*
Fegyver: Embervadász dobótőr
Páncél: Thrillion égi páncélja
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Suette Lienz #300467- 09.27 08:51:23 - 511334 -
[ Egy-két héttel később ]
*Heroldnak természetesen mindenre
van észérvekkel alátámasztott magyarázata, ezért is szeretem hallgatni. Ahogy
előadja nekem, hogy mi miért van úgy, ahogy van, már érzem is, ahogy szilárdnak
hitt elveim bomladozni kezdenek, és szép lassan összeroskadnak. Érdeklődve
hallgatom hát, amit tanít, el is gondolkodom mindezen, és bár kifelé igyekszem
nem mutatni, magamban épp nagy csatákat vívok. Mesterem tanai kontra saját
megcsontosodott előítéleteim... Utóbbiak lassan vesztésre állnak. Azt is
kénytelen vagyok belátni, hogy a szónoklástan nyilván nem ördöngösség, de igen
nehéz a dolga a szónoknak, ha nem is ismeri azt, amiről beszél. Vagyis,
esetemben beszélhetnék bármiről az égvilágon, nehéz dolgom lenne.
Szinte bűntudattal telten
pillantok fel Heroldra. Nehezen akaródzik kimondani, hogy hát nem is ismerem az
egész világot, hogy burokban nevelkedtem, és minden csekélyke tudásom csupán
könyvek, krónikák lopott szavaiból áll. És azok, talán, nem mindig
szavahihetőek.*
- Minimalizálják a
nincstelenséget? Tényleg?
*Derül fel egy pillanatra az
arcom, mert ez valóban csodás eszme, azt azonban csak remélem, hogy működik.
Aztán le is olvad a derűs mosoly zsenge arcomról, mert eszembe jut, hogy
utazásom során is milyen sok hontalannal és utcakölyökkel hozott össze a sors,
és az, hogy mi ott a Lápvidéken lényegében kitaszítottként éltünk. Egy mini
társadalomban, akik nem találták a helyüket a nagyvárosok nyüzsgő életében. Az
ilyennek mindig erős összetartó ereje van, bár sokszor csupán a dac az az erő.*
- De... Elég sok hontalant láttam
utazás közben... Ezek szerint ezen az elven még javítani kell, vagy ügyesebben
átültetni a gyakorlatba, nem?
*Kérdem őszinte - és nyilván
eléggé naiv - érdeklődéssel, de Herold már lezárná a mai foglalkozásunkat.
Nekem pedig illenék kitalálni, hogy mi is legyen legközelebb. Nem gondolkodom
sokat, a legutóbbi sorozatos kudarcok után inkább hagyom mentorom érvényesülni,
én meg visszahúzódok a csigaházamba.*
- Mesélne még Sziklaöbölről?
Bármi jó lesz... Elvégre semennyire sem ismerem, leszámítva a múltkori adalékot
a nászünnepről.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Egy-két héttel később ]
- Talán az, de ez elkerülhetetlen
onnantól kezdve, hogy beszélni kezdünk. Aki nem fejt ki hatást, az nem is
csinál semmit... *mondhatná, hogy az csak hablatyol össze meg vissza, de profán
megfogalmazása lenne a valóságnak. Elvégre a lány is megpróbálta elérni,
higgyenek szavának, egyetértsenek vele a képzelt hallgatóság tagjai, mindezek
után `savanyú a szőlő`, ha felrója a tanítónak, hogy momentán jobban sikerült
prezentációja. A befolyásolás csak akkor válik veszélyessé, ha gonosz szándék
mozgatja - legalábbis Herold így vallja. Ő pedig nem véletlen lett egykor a
Szellemlovagok diplomatája, az ő képességeivel bárki mást szolgálhatna. S
mégsem teszi meg ezt akárkinek...*
- Viszont senkit nem lehet
akarata ellen kényszeríteni, hacsak nem fenyegetéssel. A szónoklás azért
művészet, mert elgondolkodásra készteti a hallgatót, hogy ő maga találja meg a
konklúziót, remélhetően kívánalmunk szerintit. De ha gyenge az érvelés vagy
riasztó a megfogalmazás, mindez nem sikerülhet. *próbálja bemutatni, ez nem
ördöngösség, csak dialektika. Suette előáll ugyan néhány ötlettel, de egyik sem
meggyőző.*
- A veszteségi érve elvérzik
nyomban azáltal, hogy szigorúan korlátozott hatóságilag, ki mennyi mithrillt
tehet fel egy futamra, s vagyona hányad részét. Az Érkezők társadalma igyekszik
minimalizálni a nincstelenség jelenlétét, elvégre a hasznosság elvét nagyban
sérti, s ezért mások teljes kifosztását elkerüli. Elvben, de a gwuff futamoknál
feltétlenül. Ami pedig a nem bűnös, hanem áldozat kérdést illeti, nos... más
kérdésekben ügyes taktika volna, de ezen esetben sok múlik azon, mennyire
ügyesen fogalmazna. De működhet, kétségtelenül. *ismeri el, de nem akarja a
továbbgondolást kiadni házi feladatnak. Ha nem vette el teljesen kedvét a
lánynak, majd előáll magától is a megoldással.*
- No, mára ennyit, aztán majd
beszélünk a révi bevásárlás dolgáról, ha megkapjuk az engedélyt a kihajózásra.
Következő óránk miről szóljon? *kérdi, elvégre a leány dolga az érdeklődés, s
ennek felszabadító választási joga.*
Fegyver: Embervadász dobótőr
Páncél: Thrillion égi páncélja
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Suette Lienz #300467- 09.16 19:48:40 - 506486 -
[ Egy-két héttel később ]
- Hatása? Talán nem látszik, hogy
van hatása?
*Döbbenek meg újra. Nem értem,
miről beszél Herold, a beszéde szerintem igenis hatásos volt. Talán emiatt is
éreztem úgy az iménti pillanatban, hogy nekem ez nem megy, és soha nem is fog.
Ha az elvárás ilyen magas, akkor labdába sem rúghatok tökéletes mentorom
mellett.
Hogy mit nem szabad mondanom, azt
azonban nem hallom meg, mert Herold csak beszél ugyan, de én épp ájult vagyok.
Talán ő is olyan rutinosan kezeli már ezt a dolgot, hogy észre sem veszi. Nem
baj, hamar felébredek megint, úgy látszik, kezdek megedződni, mert egyre
rövidebb időre veszítem el az eszméletem. Arra ébredek hát, hogy "úgy
van!" Szaporán pislogok párat, próbálom felvenni a fonalat, hogy hogyan
van, és hála minden ősmágusoknak, sikerül is, mert rögtön kiderül az is, hogy
mi van úgy.*
- He... Hergeltem a közönséget?
Dalnok, kobzos, színész?
*Képedek el, még kissé kábán.*
- De hát nekem nincs színészi
vénám... Én... Eh, ez olyan nehéz!
*És olyan alamuszi. Én ahhoz
szoktam, hogy a véleményem elmondom röviden, tömören, esetleg kissé nyersen, és
vagy megértik, vagy nem. De hogy mindenféle fogásokkal megnyerjem magamnak a
másikat, még akkor is, ha amúgy velem ellentétes véleménye lenne, ez a másik
befolyásolása.*
- De ez befolyásolás!
*Nyögöm ki végül.*
- Persze, hogy nem voltam...
Szerintem veszélyes. Gondoltam rá, de... De veszélyes.
*Hát nem? Amit Esyrat szájából
hallottam, az meggyőzőt arról, hogy ne akarjak terepmunkát végezni választott
témámban.*
- Na jó, tegyük fel, hogy nem
bánom, hogy befolyásolnom kell a hallgatóságot, akár akaratuk ellenére is.
*Meresztem szürke szemeim
Heroldra. Érezheti, hogy ez tőlem igen nagy áldozat, épp az egyik elvem
készülök lerombolni. Mondjuk, van belőlük elég, talán nem érzem majd meg a
hiányát, s még az is lehet, hogy csak letisztultabb lesz ez által a többi.*
- Ha úgy fogalmazok, hogy ők nem
bűnözők, hanem áldozatok, akik megmentésre szorulnak? Vagy, ha azt mondom, hogy
milyen sokat spórolhatnak, ha nem verik el a pénzük a gwuffpályán?
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Egy-két héttel később ]
- Kedves, de az érdekesebb, hogy
ha van vagy lenne hatása, miért is. *hárítja el a dicséretet, mert mindent
tancélosan mondott, bár éppen elmenne élesben is a szöveg. Elkomorodik arra,
hogy a lányt már az lelombozza, nőtt fölébe más fa, noha csak korban van előnye
s megélt nyarakban, tapasztalatban. Meg is feddi emiatt:*
- Ilyet még véletlenül se
mondjon! Hát nem azt beszéltük órával előbb, hogy a tárgyalás az élet minden
szintjén megjelenik? Ugyanígy a retorika s dialektika sem megkerülhető, mert
oly alapigazságokra épülnek, mik szóban s tettekben is segíthetik a helyes
cselekedet létrejöttét. *szerencséjére a lány magától is kezdi elemezni, mi
volt hibája, s ez a lényeg, észrevenni őket s legközelebb kijavítani.*
- Úgy van! Bár nem maga a
témaválasztás volt rossz, de a gwuff verseny mint mintadarab valóban melléfogás
volt. Örülök, hogy bevallja, s ezt tehát egy életre jegyezze meg: csak bolond
hergeli maga ellen hallgatóságát, ahelyett hogy megnyerné magának őket! Legyen
dalnok, kobzos, színész vagy szónok, egyre megy, e nélkül nem lehet sikere, még
a piacon a kofáknál sem... *próbálja a "captatio benevolentiae"
corvusi mását s érzését valahogy átadni Suette-nek.*
- Szóval nem volt versenyen, ezt
valahol éreztem. *vissza is kellett fognia magát, hogy ezt ne pengesse meg
beszédében, de a vitapartner hiteltelenítése elég éles tőr lett volna, s nem
akarta a lányt még ezzel is megsebezni. A tanulság e nélkül is megszületett,
hogy nagy bátorság vagy nagy botorság kell olyanról beszélni, mihez nem is igen
ért az ember. Biztosabb utánajárni a dolgoknak, mint a semmiből improvizálni,
ahhoz nagy rutin szükségeltetik...*
- Nos, egy dolgot még feltétlen
beszéljünk át: ugyebár én tudatosan magam mellé állítottam legalább a gwuff versenyre
járó elképzelt hallgatóság felet, hogy védtem őket illetve magam is azonosultam
velük, beállván táborukba. Ez nagyon hatásos fegyver, különösen népszónokok
esetében, úgyhogy tárolja el elméjébe! Viszont fordítsuk meg a dolgot: miként
lehetne az Ön helyzetéből megnyerni ugyanezen hallgatóságot, miben kellett
volna másként fogalmaznia, érvelnie, érzelmekre hatnia? *ad még egy esélyt a
szépítésre, várja a kreatív megközelítést, ötleteket.*
Fegyver: Embervadász dobótőr
Páncél: Thrillion égi páncélja
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Suette Lienz #300467- 09.15 21:13:32 - 506122 -
[ Egy-két héttel később ]
*Hoppá! Ahogy én elhallgatok,
máris kiderül, hogy kapásból elkövettem egy szép kis bakit. Vagy, talán többet
is. Mindenekelőtt azt, hogy nem játszottam el tökéletes beleéléssel a
szónoklatom. Nem álltam fel, nem fogalmaztam a megfelelő számban a mondandómat,
és egyebeket. Azt hiszem, egyre sápadtabbá válhatok, ahogy Herold beszédét
hallgatom. A legszörnyűbb az egészben nem is az, hogy a beszéde tökéletes,
hanem az, hogy éppenséggel az én érveimet cáfolja, megtámadhatatlanul. Én
pedig, ahogy már a múltkor is, egyre kisebbre töpörödöm a széken. Végül úgy
meredek rá, mint egy riadt őzike, aki magán érzi a dárda hegyét. Egyetlen
mentsváram maradt, de hogy képes leszek-e szavakba önteni ilyen száraz
torokkal, azt nem tudhatom előre... Addig is végighallgatom a beszédet,
elnézem, ahogy mentorom helyet foglal ismét, és egy ideig csak pislogok rá,
mint egy nyeretlen kétéves.*
- Khm. Nagyon hatásos beszéd
volt!
*Jegyzem meg sután, csak hogy
időt adjak magamnak az eszmélésre. Hát kérem, így kell ezt csinálni, nem olyan
ügyetlenül, ahogy Suette Lienz kisasszony - korholom magam némán.*
- Ehm, nem, köszönöm, én... Én
azt hiszem, felhagyok a szónoklattal a jövőben.
*Forgolódok zavartan, aztán csak
kifakad belőlem az önértékelésem.*
- Rossz volt a témaválasztás,
indulatból akartam erről vitatkozni, és nem is néztem utána kellőképp... Nem
vagyok képes kimenni egy gwuffpályára, egyszerűen nem! A régi fóliánsok pedig
nem túl bőbeszédűek... Attól függetlenül nem változtak az elképzeléseim erről
az egészről... Bár, ha nem kísér el a múltkor E... Mindegy ki, akkor talán fel
sem merül bennem. De elkísért, és elmondta azt is, hogy majd jól elvágja a
torkát a nem tudom kinek, ha nem adja vissza a pénzét! Hát ezt teszi a játék!
*Hadarom egy szuszra, és részben
azért, mert levegőt venni is elfelejtek, részben azért, mert közben jól
felzaklatom magam, menetrendszerűen elájulok. Rutinból.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harolson Herold #288655- 09.15 10:56:09 - 505843 -
[ Egy-két héttel később ]
- Köszönjük. *fogalmaz többes
számban, gondolván a jelen nem lévő hallgatóságra. S tehát felkel, hogy állva
mondja el saját beszédét, megtisztelvén az üres székeket.*
Tisztelt hallgatóság, gwuffokra
fogadók s attól tartózkodók!
Mint hallhattuk elébb, maga a
kedves kollegina is beismerte, hogy a gwuff fogadás nem törvénytelen
cselekmény, elvégre minden városban engedélyezett. Mindezek után furcsának
találom, hogy azzal gyanúsíttatik meg eme állati verseny, hogy méltatlan
körülményeket teremt a főszereplőinek, vagyis a sebes futású versenygwuffoknak,
hiszen így maguk a városi hatóságokról gondolhatnánk, nem jól végzik
felügyeleti munkájukat. Noha ez nincsen így, a versenybírói hivatás igen csak megbecsült
Corvuson, az ő dolguk, hogy figyeljenek a verseny minden elemére s minden
résztvevőjének biztonságára és becsületes viselkedésére. Nem is akárki válhat
versenybíróvá, csak ki szakértelmei között bír hidegvérrel és jó megfigyelés
képességeivel, hogy észrevehesse a legkisebb eltérést is, s tudjon bánni
istállósokkal, zsokékkal...
Elhangzott azonban kvázi tényként
egy szörnyű feltételezés, s érkezett felénk a költői kérdés: hány olyan eset
van, midőn a gwuffok lesántulnak, habzanak szájukból és végelgyengülnek? Nos,
kedves versenypálya látogató társak, Önök hány ilyen esetet láttak? Mert én
egyet sem, nem is láthattam. Meg is mondom miért: mert ez nem következhet be,
nem is engedheti meg egyik érdekelt fél sem, hogy megtörténhessen ilyen
csúfság. Gondolják csak végig! Kezdjük a város és hatóságok oldaláról. A
totalizatőr-adóról kevesen tudnak, noha nyilván létezik, s ilyenformán
feltételezhető, hogy a városnak nyilván érdeke a versenyek zavartalan
történése. Egyszerűen nem hunyhatna szemet felette sem a vezetés, sem a
felügyeleti szervek, hogy általa létrejöhessenek oly szabálytalanságok, melyek
rontanák a versenyek hírét és hitelét. Azt sem feledhetjük, hogy szoros keretbe
igyekeznek istálló tulajdonosok gwuffjaikkal bekerülni, mert csak onnan választhatók
versenyenként a futó állatok - ez kiváltság és nagy tisztesség, elhihetik
nekem, elvégre a Szellemlovagok rendje is bír egy versenygwuffal, ki Csermely
névre hallgat, s mit megadnánk érte ha láthatnánk küzdelemben!
S ha megengedik, ezzel át is
térnék az istállósok szemszögére, ők miért nem követhetik el a szörnyűségeket.
Ez is egyszerű: nem áll érdekükben. A versenynaptár szoros és tömött,
naponkénti két futam megállás nélkül egész évben, s a keretből való beforgatás
ellenére egy-egy gwuff meglehetősen sokat fut - ezt nem is tagadhatjuk. Azonban
épp ez magyarázza, miért nem hajtják agyon az állatokat a zsokék, elvégre nekik
kell majd esetleg holnapután is újra egyazon nyeregbe ülniük, már pedig egy
elnyúzott állattal semmi esélyük. A valóság tehát az, hogy még ha a tippadók
hangoztatják is, egyik vagy másik gwuff lesántult, ez többnyire túlzás,
legfeljebb ha apróbb körömhibák lehetnek, bár azok is befolyásolhatják a
menetsebességet. Őszintén kérdem: ki hiheti el, hogy valódi sántulással
átengedik a versenybírók az állatot az előszűrésen? Ki akarna egyáltalán egy
vánszorgó állatot végignézni egy sebességről szóló versenyen, illetve fogadni
rá, ha már a járatás során látszik egyértelműen alkalmatlansága? Oh nem, kérem
itt egyértelmű a tényállás, hogy mindenkinek érdeke az állatok jóléte, senki
nem kockáztatná, hogy egyetlen kierőszakolt versenygyőzelemért cserébe
beáldozzon egy végigszenvedett versenyszezont, s esetleg egy csodás állat
karrierjét. Miért is tennék? A ma elvesztett versenyt holnapután nyertes
követheti.
Remélem tehát, sikerült
eloszlatni néhány téveszmét, bár mi tagadás, minket versenyszeretőket is erős
vádeső ért, leírván közösségünket őrjöngve üvöltöző barbár hordaként. Megvallom
töredelmesen, magamat nem ily embernek ismerem, bár kétségtelen, a versenyek
hangulata olykor rám is átragad. Azt viszont személyes tapasztalatból is
elmondhatom, hogy ez nem szerencsejáték, hanem mint mondtam, sportfogadás, hol
a sportűző képességei alapján jól meg lehet becsülni a várható kimenetelt és
eredményeket. Innentől kezdve a szerencse szerepe háttérbe kerül a tudással és
intuícióval szemben, és ez nagy különbség. Meg lehet kérdezni bármely vérbeli
fogadót, milyen sikeraránya, úgy világossá válhat, hogy hosszabb távon csak
nyerni lehet, ha valaki egy kicsit is figyelmez a jelekre, hírekre, s kiismeri
az állatokat. És ez tehát nem szerencse dolga. A ropas az más, -bár ott is
érvényesül valamelyest a fogadó bizonyos rátermettsége-, s mégis, most
vádlottként nem az állíttatott elibénk, hanem valamiért a gwuffokra fogadás.
Ugyanígy előcitálhatnánk az arénázást is, s megannyi mást is, pusztán azért
mert rajtuk pénzt lehet nyerni. Veszteni is, igen, bár a felelősséget nem lehet
áthárítani mégsem magára az eseményre, miként az ittasságért sem a bor meg ser
felel, hanem ki nem tud mértéket tartani, mire csakis erények s belső tartás
nevelhet, törvények nem. S még ha ki is tiltanánk a fogadásokat, lenne helyében
más szórakozás, s lehetne egyre-másra ellehetetleníteni mindent, mi kikapcsolódást
nyújt a szörnyfenyegetett, fárasztó mindennapokon. S ha már nem lenne más, mint
a városban való randalírozás, akkor sírná vissza a polgárság azon napokat,
mikor arénában és versenypálya szélén kiabált, már ha, az a bizonyos tömeg.
Tehát sem társadalmi, sem egyéni szinten nem káros a gwuff fogadás, sőt, bár a
valódi szerencsejátékoknál már inkább elképzelhető a komoly pénzvesztés
veszélye s annak következményes lehúzó ereje. De még egyszer, a gwuff
versenyeztetés nem szerencsejáték, ezt jól jegyezzék meg!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
*ül vissza, meghajolni még sem
fog bútoroknak, s tehát előállt egy érdekes helyzet, hol a vitapartner
tételmondatát szedte szét s állította ellentétbe, védve a gwuffoztatást, ám
önmagában nem tagadva a tényleges szerencsejátékok veszélyeit. A kérdése
következik:*
- Átbeszéljük az eddigieket vagy
rögvest válasszal élne a nyitóbeszédre?
Fegyver: Embervadász dobótőr
Páncél: Thrillion égi páncélja
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Suette Lienz #300467- 09.14 10:21:20 - 505493 -
[ Egy-két héttel később ]
- Igen.
*Bólintok, mert más játékot nem
ismervén, valóban a gwuff-versenyeket találtam példámul. És ahogy sejtettem,
Heroldnak máris van hozzáfűznivalója. Előadja ő is a saját alaptézisét, amire
nekem persze leesik az állam. Hogy nem szerencsejáték, hanem sportfogadás? Hát,
végülis... Tekinthetjük sportnak, de ez a lényegen nem változtat, az én
szememben. Az lehet, hogy nem illegális, de még ez sem változtat a lényegen. De
hogy nem kártékony, s ráadásul még hasznos is? Na, ezt már erősen kétlem! Igaz,
nem ástam magam bele a témába annyira, amennyire áshattam volna, a könyvtár
könyvszagú világában nem sok olvasnivaló akad a gwuff-versenyekről, a pályára
meg nem mentem ki. Na de, nem riadok meg ennyitől, mert az elveim szilárdak, és
képes vagyok kiállni mellettük. A józanság határáig.*
- Hát rendben, elismerem, hogy
nem illegális, és tekintsük bár sportnak, de... Meglehetősen állatkínzó sport!
Ennyire túlhajszolni a gwuffokat nem emberséges! Hány olyan eset van, amikor a
versenyek után az állatok lesántulnak, a pofájuk habzik, és végzetesen
legyengülnek!
*Elvégre csupa ilyent hallani a
tippadók szájából, állítólag. Nyilván nem csak úgy kitalálták a tényeket, bár
azt még el tudom képzelni, hogy olykor túloznak, vagy szépítenek a valóságon.
És már el is értem a következő érvemhez.*
- Szóval legyen sport, aminek az
eredményére fogadni lehet... De innen kezdve már a szerencse kérdése az egész.
A gwuffok teljesítőképességét csak hajtóik ismerhetik, vagy még azok sem, mert
ki tudja, mikor bicsaklik ki szegény pára lába... A versenypályán pénzéhes
alakok osztogatják a tippjeiket csengő aranyakért, és igazából semmi garancia
nincs arra, hogy az a tipp fedi is a valóságot! A fogadó odamegy, fizet egy
tippért, feltesz valahány mithrillt egy gwuffra, aztán őrült őrjöngésben
végigüvöltözi a futamot!
*Forgatom meg a szemem, mintha
legalább az istenek és az egyház ellen való vétek lenne mindez. Hát, mi
tagadás, számomra körülbelül olyan is. De folytatom, elnézve képzeletbeli
hallgatóságom tömege felé.*
- Ekkor tehát az Érkező, aki
fogad, egészen kifordul önmagából, állati módon üvöltve szurkol a fogadásában
megjelölt hajtónak. De hát minek, amikor az úgysem hallja? Nem hallhatja
tisztán, mert a sok szurkoló üvöltése egyetlen, érthetetlen zsibongássá fajul.
Az Érkezők egymást lökdösik, a zsebmetszők megszedik magukat, amíg mások a
pályát figyelik árgus szemekkel...
*Pár pillanatra odaképzelem magam
is egy ilyen versenypálya nézőterére, és beleborzongok. Rémes lehet!*
- Azután... A verseny végén
kiosztják a nyereményeket, már ha nyer valaki... Aki igen, az szerencsés, és
semmi egyéb, mert az a gwuff, aki most első, az lehet legközelebb az utolsó is.
Ha bízni lehetne az állatok teljesítményében, akkor más lenne a helyzet, de nem
így van. Tehát, aki nyer, az megtöbbszörözi a feltett mithrill mennyiségét, és
vérszemet kap, legközelebb talán még többet tesz fel, kapzsivá válik, és
hajszolni fogja a nyeremény utáni vágy. Aki pedig nem nyer, annak elúszik a
pénze. Ahelyett, hogy például élelmet venne a családjának, elkölti a
gwuffpályán a keresetét, de ez nem szegi kedvét, csak tovább tüzeli,
felbőszíti, hogy legközelebb is megpróbálja, hátha akkor már nyer... Ördögi kör
ez, belépni könnyű, de kiszállni nehéz. Kevés adat van legalábbis arról, hogy a
kezdeti veszteségek után valaki kiszállna. Sőt... Olyan eset is ismeretes,
amikor a vesztes fogadó keserűségében felkeresi a tippadót, visszakövetelve
pénzét, annak jogán, hogy átverték. A fenyegetőzés sem ritka!
*Vázolom elképzeléseimet a
fogadás kártékony hatásáról, és elhallgatok, átadva a szót Heroldnak. Kíváncsi
vagyok az ellenvéleményre, noha kétlem, hogy meg tudna győzni az igazáról.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Egy-két héttel később ]
- Ha jól értem tehát, a gwuff
verseny lenne a témában példánk... *jegyzi meg magának a lány kijelentéseit
szóról-szóra, épp ahogy kimondta, elvégre ha nem fogalmazott tökéletes
precizitással, máris nyerhet rajta fogódzót. Igyekszik tehát maga is támadási
felületet csökkenteni, míg a másiknál a lehetőségeket feltárni.*
- Rendben. Marad nekem tehát az
ellenvélemény, az alábbi szövegezés szerint: Amennyiben a legnépszerűbb
"szerencsejátékot" vesszük górcső alá, a gwuff versenyt, úgy
kijelenthetjük, az sem nem hazárdjáték, de még csak nem is szerencsejáték,
hanem sportfogadás, ilyenformán sem nem illegális, sem nem kártékony, sőt
egyéni és társadalmi szinten hasznos. *Suette ott követte el a hibát, hogy
feldobta a magas labdát a gwuff versennyel, így tehát Herold már közvetlenül a
tételmondatot is támadhatja, illetve a definíciókat. Nem lesz könnyű menet, de
így igazán érdekes.*
- Nos, ha ez így megfelel, Öné a
szó, tartsa meg kezdő beszédét, mintha amott egy hallgatóság ülne, s őket
kívánná meggyőzni! *mutat a könyvtár távolabbi részére, hol üresen árválkodnak
székek. A lányé a szó s a porond a bizonyításra.*
Fegyver: Embervadász dobótőr
Páncél: Thrillion égi páncélja
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Suette Lienz #300467- 09.13 21:51:47 - 505319 -
[ Egy-két héttel később ]
*Nem tudom figyelmen kívül hagyni
azt az enyhe mosolyt, ami átszínezi Herold arcát, s tudom jól, hogy nem csupán
a sikerünk miatt derül fel, hanem a levél megszólítása miatt is. Sőt, vélhetően
nagyrészt amiatt. De szóvá, minden isteneknek hála, nem teszi a kis malőrt,
amiért hálás is vagyok, ahogy azért is, hogy nem is sejtem, miféle játékot űz
gondolatban a nevemmel. Ha kiderülne, talán elájulnék megint, mert gyermekkorom
idézné, ahogy akkor csúfoltak. Szúette... Igen, ez betalált, noha egyikünk sem
tud a másik gondolatai között olvasgatni.
Herold felvetésére aztán csak
megvonom a vállam, a borokhoz még kevésbé értek, mint az üzlethez, csak azt
tudom, hogy szőlőből sajtolják, és hogy alkohol, ami csúfot űz az Érkezőből.
Szigorú elveim közé tartozik hát az is, hogy szeszt soha, semmilyen körülmények
között nem iszom! Egyfelől azért, mert elhülyül tőle, aki issza, másrészt meg,
az íze pocsék. Gondolatban azért még hozzáfűzöm mentorom kérdéséhez, hogy vajh
miért ragaszkodnak egyesek a borhoz..?
Aztán csak bólintok. Ez ügyben
tehát nem lesz más dolgom, mint várni az indulás napját, és talán
áttanulmányozni némi irodalmat e témakörben. Valamint felidézni magamban mindazt,
amit eddig e férfiútól tanultam.
Ám most, ahogy ő is említi, rá
kell térnünk választott témámra, hogy alaposan megvitassuk azt. Bólintok hát,
kényelmesen elfészkelem magam a széken, és reménykedem, hogy mentorom nem
szerencsejátékos maga is, nem szeretném megbántani ugyanis esetlegesen éles
véleménynyilvánításommal.*
- Az állításom tehát... A
szerencsejáték ártalmas "szórakozás".
*Ejtem ki a szórakozás szót némi
rosszallással, éreztetvén, hogy e tézissel messzemenőkig egyetértek. Egy
pillanatig hatásszünetet tartok, hátha van valami hozzáfűznivalója így
kapásból, aztán elkezdem kifejteni, hogy miért gondolom így.*
- Kifordítja az Érkező bukszáját,
és a lelkét egyaránt. Arról nem is beszélve, hogy a gwuffokat így meghajtani
állatkínzás.
*Elhallgatok megint, időt hagyva
bölcs mentoromnak, hogy elképedjen merész állításomon.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harolson Herold #288655- 09.13 20:54:33 - 505269 -
[ Egy-két héttel később ]
- Jó napot! *köszönti, kit maga
is meglehetősen nőies formának lát, de mint majd olvashatja a levélben, bizony
kétségtelenül leurazták. Ha még Szúette Linzer-ként szignózta volna szépen
ívelt írását, tán még megértené a félreértést, no de így... Mindenesetre
egyelőre ott tart, hogy kétrét hajtja a napos lapot, s int, üljön csak le vele
szemben. De mi késik, nem múlik, s ha kezébe kerül a válasz, olvassa a levél
tartalmát. Csak mosoly jelzi a kezdeti fiaskót, hogy jutott tudomására, de nem
akarja ezt a nyerget meglovagolni. Összességében elégedettek lehetnek.*
- Remek munka, s kedvező választ
nyertünk. Bár, hogy miért ragaszkodnak egyesek az édes borokhoz... *ez megint
kritikus kérdés a nagymester előtt, ki vallási kérdésekben nem igen ismert
eretnekséget, de ízlés terén igen.*
- Akkor már csak az indulás
idejét kell kitűznünk, majd jelzem, mikor is állunk rá készen. Most azonban...
*teszi el a levelet, s térnek tehát rá a tanmenetre. ~Szerencsejáték, igen...~*
- Halljam tehát állítást, mi
mellett kardoskodik!
Fegyver: Embervadász dobótőr
Páncél: Thrillion égi páncélja
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Suette Lienz #300467- 09.13 12:25:14 - 504947 -
[ Egy-két héttel később ]
*A könyvtárba igyekszem most is,
ahogy minden reggel, sovány reggelim elköltése után. Némi kétszersült, s egy
csésze tea a korai menü, minden áldott nap, de én nem is vágyom többre. Minden
gyomorkorgásért kárpótol az a temérdek olvasnivaló, amivel leköthetem a
figyelmem a Rendház legszebb, legjobb, legszentebb helyiségében.
Öltözékem most is ugyanaz a
mindennapi viselet, amit rajtam megszokhatott bárki. Bár, ezúttal a szoknyám
szürke, a blúzom fekete, s kivételesen még egy barna mellény is ékeskedik
rajtam. A hajam pedig a szokásos félcopfba kötöttem. Lassan állandó
berendezései tárgyává válok a könyvtárnak...
Kezemben levelet hordozok,
felbontva, ajkaim szegletében bizonytalan félmosoly járja táncát, mintha nem
tudná eldönteni, hogy odaköltözzék-e avagy sem. Mentorom számára kisvártatva
ennek oka is ki fog derülni. Leuraztak, csak így egyszerűen, noha azt
képzeltem, hogy nevem nem hagy majd kétséget afelől, hogy nő vagyok. Mert, hogy
illően aláírtam én azt az irományt, amit pár hete postára adtam Mara M. Jaden
részére, s amire a válaszküldeményt most ujjaim között szorongatom.
Aztán van más oka is ennek a
bizonytalan érzelemnek. Mostanra sikerült nagy nehezen témát választanom,
olyat, ami vita alapját képezheti, s aminek egy mondatba foglalt tételét
megvédhetem majd. Harolson úrnak már tudnia kell, hogy a szerencsejáték az a
téma, s hogy választott tézisem szerint az kártékony hatással van az emberi
jellemre. Adtam hát időt a felkészülésre neki, s jómagamnak is, azzal, hogy
megvitatjuk a dolgot, miután Mara Jaden válaszlevele kezünkbe kerül.
Hát eljött ez a nap, s miután még
sebtiben összekaparom zűrzavaros gondolataim, halkan belépek a könyvtárba,
Herold után kutatva. Valószínűleg úgy találok rá, ahogy eddig mindig: egy
kényelmes karszékbe kövülten, újságot olvasva. De akárhogy is találjak rá,
láttán nyomban eszembe ötlik legutóbbi találkozásunk néhány zárszava a lovagi
becsületszóról, és az előzetes tippről. Aztán rögtön az emlék köré gyűrűzik pár
új gondolatom, kicsit átértelmezve ezen dolgokat.*
- Herold úr!
*Köszönök rá, s egy pillanatra
felderül az arcom, elvégre mindig örülök bölcs mentorom látásának. Aztán orrom
elé emelem a levelet, hogy egy pillanattal később átnyújtsam neki, hadd olvassa
el, mielőtt még bármiről is szót ejtenénk.*

