Időpont: corvusi időszámítás 628. év A Áradás hava 23. nap (2011.04.23. - 04.27.)
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Morganus elé járulva - az érkezés utáni nem sokadik órában]
- Világos* vonul vissza. Gyanúja nagyjából eloszlott, Morganus
eloszlatta a lovag sejtéséhez még csak közel sem álló magyarázatával. Ha
hit pedig soha nem érdekelte Vadot. Csak hagyják őt békén - képes
megtalálni magának megtalálni minden magyarázatot, nincs szüksége hozzá
hamis prófétákra. Meg aztán semmi kedve belekeveredni valami esztelen
öldöklésbe a terjedő "posvány" miatt, főleg most nem. Önjelölt mártírok
ezrei... birkák.*
- Rendben* áll talpára ismét.* Nem is zavarlak tovább...* irányítja lépéseit a kijárat felé.*
- Hm?* fordul vissza, de csak fejével.* Ja persze...* mosolyodik el szórakozott válaszán.* Úgy legyen!* tárja ki az ajtót, s már csak hűlt helyét láthatja a Nagymester s hallhatja a jól ismert csapódást.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
- Rendben* áll talpára ismét.* Nem is zavarlak tovább...* irányítja lépéseit a kijárat felé.*
- Hm?* fordul vissza, de csak fejével.* Ja persze...* mosolyodik el szórakozott válaszán.* Úgy legyen!* tárja ki az ajtót, s már csak hűlt helyét láthatja a Nagymester s hallhatja a jól ismert csapódást.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Morganus elé járulva - az érkezés utáni nem sokadik órában]
- Úgy, ahogy mondtam. *nem kívánja megismételni, még ha ezzel tényleg
rajta marad a rosszat sejtők bélyege. Sötéten látja a jövőt, igen, mert a
jelen is elég maszatos, már jó ideje.*
- Miért, tán örülnöm kéne, hogy Révben az őssárkány hívők fogják hinteni tanaik magvait az ottani templomban? Nálunk meg, valami Természethívő elf pap szolgál a Kapuk Templomában, ha jól hallottam... *s nehéz kivenni szavaiból, melyik tény számára a vérlázítóbb.*
- Ezért hát ne csodálkozz, ha szerzetesi fogadalmat tett halandóként, folyvást megkérdőjelezem saját helyemet ebben a tébolyult posványban, mit hitéletnek csúfolnak meg egyesek... *morog egy utolsót, de aztán legyint, hogy részéről lezárva ez a téma. Egyelőre.*
- Köszönöm, akkor majd jelentkezz, ha elvégezted. *ez már értelemszerűen, az apródi tojások keresgélésére vonatkozik.*
- Nem, köszönöm, ennyi volna. És még egyszer: találjatok boldogságot! Egy immáron számotokra a Szikla, végérvényesen... *mondja elköszönőben.*
Fegyver: Egykezes harci csatabárd Páncél: Városőr mellvért és pajzs
- Miért, tán örülnöm kéne, hogy Révben az őssárkány hívők fogják hinteni tanaik magvait az ottani templomban? Nálunk meg, valami Természethívő elf pap szolgál a Kapuk Templomában, ha jól hallottam... *s nehéz kivenni szavaiból, melyik tény számára a vérlázítóbb.*
- Ezért hát ne csodálkozz, ha szerzetesi fogadalmat tett halandóként, folyvást megkérdőjelezem saját helyemet ebben a tébolyult posványban, mit hitéletnek csúfolnak meg egyesek... *morog egy utolsót, de aztán legyint, hogy részéről lezárva ez a téma. Egyelőre.*
- Köszönöm, akkor majd jelentkezz, ha elvégezted. *ez már értelemszerűen, az apródi tojások keresgélésére vonatkozik.*
- Nem, köszönöm, ennyi volna. És még egyszer: találjatok boldogságot! Egy immáron számotokra a Szikla, végérvényesen... *mondja elköszönőben.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Morganus elé járulva - az érkezés utáni nem sokadik órában]
- Bocsáss meg, de ezt nem értem* és valóban, összehúzott, hunyorgó
szeméből is ez süt: tompa, értetlen fény.* Hogy érted azt, hogy manapság
minden megeshet?* sejt valamiféle mondvacsinált kifogást a nagymesteri
szavak mögött. Vajon mikor lett ilyen paranoid a jó lovag?
Egyértelmű nemet int fejével a `részint`-re.*
- Elenyésző, hidd el! Ha nagyon akar valamit az érkező - azt meg is teszi* igazolja viszont a következő állítást, mely a lovagok léhaságát hivatott érzékeltetni, mi tagadás, elég finoman bánva a sötét árnyalatokkal.
Szépen visszahuppan ültő helyébe, mellén összefonja karjait, s úgy hallgatja tovább, mit reászab a felsőbb hatalom, amely nem isteni - mégis elég neki.*
- Értem* bólint kurtán, de határozottan.* Ebben nem lesz hiba* néz maga elé, mint aki máris tervezi a következő lépést a kallódó apródok s fegyvernökök befogására.*
- Összeszedem őket, és megkereslek* summázza végül, megszokott hidegvérrel, magában hordozva a precíz feladatvégrehajtás kecsegtető ígéretét.*
- Másban lehetek-e még segítségedre?* készül a távozásra, ha nem tartóztatják. Szeret ugyan itt ücsörögni, de tudja, hogy Morganus ideje drága és nem is nagyon kedveli, ha lopják tőle. Meg aztán éppen Hírtekercs olvasás közben zavarta meg - már pedig azt nem várhatja el, hogy miatta hagyjon fel a jóltájékozottság szokásával.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
Egyértelmű nemet int fejével a `részint`-re.*
- Elenyésző, hidd el! Ha nagyon akar valamit az érkező - azt meg is teszi* igazolja viszont a következő állítást, mely a lovagok léhaságát hivatott érzékeltetni, mi tagadás, elég finoman bánva a sötét árnyalatokkal.
Szépen visszahuppan ültő helyébe, mellén összefonja karjait, s úgy hallgatja tovább, mit reászab a felsőbb hatalom, amely nem isteni - mégis elég neki.*
- Értem* bólint kurtán, de határozottan.* Ebben nem lesz hiba* néz maga elé, mint aki máris tervezi a következő lépést a kallódó apródok s fegyvernökök befogására.*
- Összeszedem őket, és megkereslek* summázza végül, megszokott hidegvérrel, magában hordozva a precíz feladatvégrehajtás kecsegtető ígéretét.*
- Másban lehetek-e még segítségedre?* készül a távozásra, ha nem tartóztatják. Szeret ugyan itt ücsörögni, de tudja, hogy Morganus ideje drága és nem is nagyon kedveli, ha lopják tőle. Meg aztán éppen Hírtekercs olvasás közben zavarta meg - már pedig azt nem várhatja el, hogy miatta hagyjon fel a jóltájékozottság szokásával.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Morganus elé járulva - az érkezés utáni nem sokadik órában]
- Én is úgy tudom, de manapság bármi megeshet... *mondja mókával, ámde
keserédesen. Már azon se lepődne meg, ha maholnap inkvizítorok
kopogtatnának ajtaján , számon kérni rajta a Káté békés hangvételét, de
akkor meg ő purgálná ki belőlük a gonosz gondolatokat, seprűnyéllel...*
- Nem fogalmaztam pontosan, igen. *kénytelen beismerni, s javítja hibáját, ekképpen:*
- Noha a lovag felelőssége elsősorban saját apródjai, fegyvernöke irányában van, a Pegazussarjak eléggé elveszettek, részint az én hibámból is. No meg, kevés lovagunk van, kik az utódneveléssel is foglalkoznak... *közös saruk ez, és Sivinel szavai ütik be a szögeket sebeibe. Talán még Nogusta az, kit felmentés érhet a vád alól, ezért is kéri az ő segítségét ebben. És akkor jön a férfias ölelkezés, de hamar összeszedi magát, s folytathatják értelmes beszéddel, némi krákogással kezdve.*
- Ekh. Tehát. Arra kérlek, szedd össze mindazokat, kik állhatatosan megmaradtak azon szándékuknál, hogy egykoron majd lovaggá válnak közöttünk. Ha ez megvan, majd együtt kitaláljuk, merre is a tovább... *s már csak azért is reménnyel néz ezen felvázolt frigy elébe, mert talán jó hatással lesz Myrlára, s végre bízni fog magában, mint asszony s mint lovag, egyaránt. Bár ő meg a könyvtárban dolgozik rengeteget, nélküle már rég elúszott volna a papírmunkával...*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Városőr mellvért és pajzs
- Nem fogalmaztam pontosan, igen. *kénytelen beismerni, s javítja hibáját, ekképpen:*
- Noha a lovag felelőssége elsősorban saját apródjai, fegyvernöke irányában van, a Pegazussarjak eléggé elveszettek, részint az én hibámból is. No meg, kevés lovagunk van, kik az utódneveléssel is foglalkoznak... *közös saruk ez, és Sivinel szavai ütik be a szögeket sebeibe. Talán még Nogusta az, kit felmentés érhet a vád alól, ezért is kéri az ő segítségét ebben. És akkor jön a férfias ölelkezés, de hamar összeszedi magát, s folytathatják értelmes beszéddel, némi krákogással kezdve.*
- Ekh. Tehát. Arra kérlek, szedd össze mindazokat, kik állhatatosan megmaradtak azon szándékuknál, hogy egykoron majd lovaggá válnak közöttünk. Ha ez megvan, majd együtt kitaláljuk, merre is a tovább... *s már csak azért is reménnyel néz ezen felvázolt frigy elébe, mert talán jó hatással lesz Myrlára, s végre bízni fog magában, mint asszony s mint lovag, egyaránt. Bár ő meg a könyvtárban dolgozik rengeteget, nélküle már rég elúszott volna a papírmunkával...*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Morganus elé járulva - az érkezés utáni nem sokadik órában]
* Pedig egy embernek könnyedén sikerült réávennie Morganust, hogy kardot
rántson, ha nem is betolakodó ellen veszélyét hárítva s nem is
sajátját, de Conalin lovag fegyvernökéét, Fafner Darmonét. De jelen
pillanatban s helyzetében Nognak még ilyen formában sem kell találkoznia
az acéllal, de helytállás ez anélkül is.
Hálálkodni újra már nem fog, egyrészt, mert már megtette, másrészt meg nem is érezné ideillőnek, még ha mégoly családias lenne is tőle a légkör - taszítaná önnön viselkedése.*
- Ez remek* érti úgy a kérő, ahogyan szeretné Morganus válaszát.* Tudtommal a Kapuk Egyházának szerzetese vagy, s ennél fogva jogodban áll összeadnod bennünket. Vagy tévednék?* adja föl a feladatot a kuzinnak, ha már ilyen könnyedén belement abba, miről semmit nem is sejtett.*
- Éspedig?* villanyozódik föl egészen a változás hallatán, pedig még csak nem is Agenita.*
- Oh* lepődik meg kissé.* Nos, ez is örömteli újság, ha szabad így neveznem parancsodat* nem, mintha nem szerette volna ő a Viharhozókat is ugyanúgy, csak megérteni nem volt képes a ház lényegét bármilyen erősen is próbálkozott.*
- Kérdésem csupán egy van: sajátjaimét, vagy valamennyiét kell felügyelnem?* érdeklődik az egyetlen homályos folt után, mely új - és valljuk be, sokkal testhezállóbb - feladatát piszkítja.*
- Igen... Sivinel kisasszony... Kivételes teremtés* vélekedik elismerően, még a gyűlésen való nézeteltérésük ellenére is. Csak azt reméli, hogy az új házfő nem haragtartó fajta...*
- Hogy? Khm... Hogyne!* találja föl és talpon magát egy szemvillanás alatt.* Talán a legnagyobb kincs, amelyet a Rendház számomra tartogatott* idézi föl a Myrlának Fehérhonban mondottakat, majd viszonozza a szívélyes gesztust. Kedvesének jóslata beteljesül: penge helyett tárt karok fogadták. Hazudna, ha azt állítaná, hogy ez nem lepi meg, de könnyeket nem hullat - a döbbenet tiltja most neki. Tiltja, mint ahogy azt is, hogy tudatosan szakítsa meg, mit művelnek.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
Hálálkodni újra már nem fog, egyrészt, mert már megtette, másrészt meg nem is érezné ideillőnek, még ha mégoly családias lenne is tőle a légkör - taszítaná önnön viselkedése.*
- Ez remek* érti úgy a kérő, ahogyan szeretné Morganus válaszát.* Tudtommal a Kapuk Egyházának szerzetese vagy, s ennél fogva jogodban áll összeadnod bennünket. Vagy tévednék?* adja föl a feladatot a kuzinnak, ha már ilyen könnyedén belement abba, miről semmit nem is sejtett.*
- Éspedig?* villanyozódik föl egészen a változás hallatán, pedig még csak nem is Agenita.*
- Oh* lepődik meg kissé.* Nos, ez is örömteli újság, ha szabad így neveznem parancsodat* nem, mintha nem szerette volna ő a Viharhozókat is ugyanúgy, csak megérteni nem volt képes a ház lényegét bármilyen erősen is próbálkozott.*
- Kérdésem csupán egy van: sajátjaimét, vagy valamennyiét kell felügyelnem?* érdeklődik az egyetlen homályos folt után, mely új - és valljuk be, sokkal testhezállóbb - feladatát piszkítja.*
- Igen... Sivinel kisasszony... Kivételes teremtés* vélekedik elismerően, még a gyűlésen való nézeteltérésük ellenére is. Csak azt reméli, hogy az új házfő nem haragtartó fajta...*
- Hogy? Khm... Hogyne!* találja föl és talpon magát egy szemvillanás alatt.* Talán a legnagyobb kincs, amelyet a Rendház számomra tartogatott* idézi föl a Myrlának Fehérhonban mondottakat, majd viszonozza a szívélyes gesztust. Kedvesének jóslata beteljesül: penge helyett tárt karok fogadták. Hazudna, ha azt állítaná, hogy ez nem lepi meg, de könnyeket nem hullat - a döbbenet tiltja most neki. Tiltja, mint ahogy azt is, hogy tudatosan szakítsa meg, mit művelnek.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Morganus elé járulva - az érkezés utáni nem sokadik órában]
*Hogy ő kardot rántson, saját szobájában? Eszébe nem jutna, nem hamari
lélek, de ha már valaki kihozza béketűréséből, az nem ússza meg
kevéssel... A jelen helyzet viszont egyáltalán nem kedvetleníti,
Nogustát mindig is kedvelte, tanítványként is, meg családtagként is el
tudja képzelni.*
- Áldásomat adom, amint mondtam, ezen ne múljon! *legyezget kezével, nem éppen úgy, mint szerzetesként tenné, inkább tűnik bogártalanító söprésnek. Nem érti, miért a bonyolult eljárás, mégsem apja Myrlának, bárhogy is érezzen iránta. De azért jól esik a figyelmesség, még ha ezt nem is vallaná be senkinek.*
- Értem, értem én... *mormog, majd a családalapítási menüt hallgathatja, s szívesen közbeszólna, hogy az élet nem tervrajz alapján alakul, de nem teszi, majd rájönnek a fiatalok. *
- Segítek, természetesen, amiben tudok. *előlegezi meg, noha azt nem egyértelműsíti a vőlegény, miben is számítanak rá. A feladatokról viszont van mit mondania.*
- Nos, ami azt illeti, azért lesz némi változás, de ez független ezen örömteli bejelentésedtől. Úgy vélem, jobb lenne, ha a Pegazussarjaknak szentelnéd ezentúl figyelmedet, és apródok nevelését végeznéd, miként tulajdonképpen, tetted eddig is. A lényeg, hogy Sivinel kisasszonyt kértem fel, tegyen rendet a Viharhozóknál, azt hiszem, az ő karaktere mindannyiunknál alkalmasabb erre... *érti magát is bele a levesbe, s nem irigyli azokat, kikre eldörren elméje villáma. Reméli, nem okoz gondot Nognak ez a módosítás, mindenesetre maga részéről felfedezett egy mulasztást.*
- Öcsém, adj parolát, s engedd meg, hogy gratuláljak, mint egyik kincskereső a másiknak! Én már elnyertem a legnagyobb ajándékot, s azt hiszem, te is arannyal fel nem mérhetőt kapsz, tehát úgy becsüld meg őt s magad... *áll fel végre a foteléből, kezet fog vele, még tán magához is húzza, lapockáját lapogatni. Úgy tán nem látszik, hogy muslica ment a szemébe, s kéne törölgetni...*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Városőr mellvért és pajzs
- Áldásomat adom, amint mondtam, ezen ne múljon! *legyezget kezével, nem éppen úgy, mint szerzetesként tenné, inkább tűnik bogártalanító söprésnek. Nem érti, miért a bonyolult eljárás, mégsem apja Myrlának, bárhogy is érezzen iránta. De azért jól esik a figyelmesség, még ha ezt nem is vallaná be senkinek.*
- Értem, értem én... *mormog, majd a családalapítási menüt hallgathatja, s szívesen közbeszólna, hogy az élet nem tervrajz alapján alakul, de nem teszi, majd rájönnek a fiatalok. *
- Segítek, természetesen, amiben tudok. *előlegezi meg, noha azt nem egyértelműsíti a vőlegény, miben is számítanak rá. A feladatokról viszont van mit mondania.*
- Nos, ami azt illeti, azért lesz némi változás, de ez független ezen örömteli bejelentésedtől. Úgy vélem, jobb lenne, ha a Pegazussarjaknak szentelnéd ezentúl figyelmedet, és apródok nevelését végeznéd, miként tulajdonképpen, tetted eddig is. A lényeg, hogy Sivinel kisasszonyt kértem fel, tegyen rendet a Viharhozóknál, azt hiszem, az ő karaktere mindannyiunknál alkalmasabb erre... *érti magát is bele a levesbe, s nem irigyli azokat, kikre eldörren elméje villáma. Reméli, nem okoz gondot Nognak ez a módosítás, mindenesetre maga részéről felfedezett egy mulasztást.*
- Öcsém, adj parolát, s engedd meg, hogy gratuláljak, mint egyik kincskereső a másiknak! Én már elnyertem a legnagyobb ajándékot, s azt hiszem, te is arannyal fel nem mérhetőt kapsz, tehát úgy becsüld meg őt s magad... *áll fel végre a foteléből, kezet fog vele, még tán magához is húzza, lapockáját lapogatni. Úgy tán nem látszik, hogy muslica ment a szemébe, s kéne törölgetni...*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Morganus elé járulva - az érkezés utáni nem sokadik órában]
* Az arc árulkodik! Több dologról is, de ezek közül jelenleg csak egy
érdekli a lovagot: elérte a hatást, még ha nem is abban sorrendben, mint
amiben eleinte gondolta. Némileg felbátorodik, bár egy halovány mosolyt
sem tudnának belőle kipréselni. Ami azt illeti, a felcsattanó,
határozott hang csak még jobban feltölti kurázsival - valószínűleg
azért, mert ez a fajta beszéd közelebb áll ahhoz, amit elképzelt
Morganustól, mikor az megtudja, hogy az ötöslottó (gwuffverseny, ropas,
ami tetszik) eheti nyereménye egy Conalin lovag a családba. Már arra is
elterelődnek gondolatai, hogy neki lesz igaza Myrlával szemben és a
Nagymester tényleg kardot ránt - ennek is szólt az a bizonyos ha úgy
alakulnának a dolgok - ám erről a verzióról hamar le kell tennie.*
- Azt, hogy (az igenhez) előbb a Te áldásodra lesz szükségem* teszi világossá a pozitív válasz követelményeit a másik számára is. A mosolyt elkapja szemmel, társat is küldene neki, de csak valami szájhúzogatást képes produkálni helyette.* Remélem érted, hogy milyen fontos ez számára... unkra* javítja ki magát.* Hogy az ő szavaival éljek - még ha nem is egészen pontos az idézet - apja helyett apja voltál* ecseteli a dolgok fontosságát, annak ellenére is, hogy kizártnak tartja, hogy Mestere ne legyen tisztában ezzel is.*
- Hhh* hagyja el valami megkönnyebbült sóhajfoszlány száját, s a várakozásban elkerekedett szemei is szépen visszaállnak a normál állapotukba.* Köszönöm, és attól ne félj* játszik valami elégedett mosoly immáron bajusztalan szája szegletén. A fenyegetést, bár látszólag öntelten lebecsülve fogadta, nagyon is komolyan veszi - ez az ő játéka.*
- Mármint a házasságon és a gyerekeken kívül?* kérdez vissza zavart tekintettel. Morganusnak ma nincs szerencséje Vaddal.* Előbbit lehetőleg hamarosan - ebben úgy hiszem, Neked is jut majd nem kis szerep -, az utóbbi meg nem csak rajtam áll...* siklik el finoman a téma fölött.*
- Egyébiránt gondolom, folytatjuk, amit eddig is feladatunknak jelöltél meg. A dolgok nem fognak sokat változni, ha erre voltál kíváncsi* néz vissza kérdőn, hátha kap valami támpontot, hogy mit is hagyhatott ki.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr - Azt, hogy (az igenhez) előbb a Te áldásodra lesz szükségem* teszi világossá a pozitív válasz követelményeit a másik számára is. A mosolyt elkapja szemmel, társat is küldene neki, de csak valami szájhúzogatást képes produkálni helyette.* Remélem érted, hogy milyen fontos ez számára... unkra* javítja ki magát.* Hogy az ő szavaival éljek - még ha nem is egészen pontos az idézet - apja helyett apja voltál* ecseteli a dolgok fontosságát, annak ellenére is, hogy kizártnak tartja, hogy Mestere ne legyen tisztában ezzel is.*
- Hhh* hagyja el valami megkönnyebbült sóhajfoszlány száját, s a várakozásban elkerekedett szemei is szépen visszaállnak a normál állapotukba.* Köszönöm, és attól ne félj* játszik valami elégedett mosoly immáron bajusztalan szája szegletén. A fenyegetést, bár látszólag öntelten lebecsülve fogadta, nagyon is komolyan veszi - ez az ő játéka.*
- Mármint a házasságon és a gyerekeken kívül?* kérdez vissza zavart tekintettel. Morganusnak ma nincs szerencséje Vaddal.* Előbbit lehetőleg hamarosan - ebben úgy hiszem, Neked is jut majd nem kis szerep -, az utóbbi meg nem csak rajtam áll...* siklik el finoman a téma fölött.*
- Egyébiránt gondolom, folytatjuk, amit eddig is feladatunknak jelöltél meg. A dolgok nem fognak sokat változni, ha erre voltál kíváncsi* néz vissza kérdőn, hátha kap valami támpontot, hogy mit is hagyhatott ki.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Morganus elé járulva - az érkezés utáni nem sokadik órában]
- Hm? *ennyi a válasz a krákogásra, s csak azért pillant ki paravánja
mögül, hogy lássa, megfázott-e a jó lovag, vagy mondandója volna. A
jelek szerint, utóbbi.*
- És pedig? *teszi fel a kérdést, s majdan a lapot le, elvégre nehezen bújik elő a szó, s ez őt kezdetben idegesíti, aztán már kíváncsiságát éleszti, végül meg amit hall, menten ledöbbenti. Éppen sejthetett volna ilyen esetleges végkimenetelt, de azért mégiscsak meglepetésként éri a fejlemény.*
- Hogy mi történt? *csattan fel, mert az esetlen megfogalmazás miatt rosszra gondol, de felesége felderengő képe ellátja egy `Te beszélsz? Ne kínozd már szegény kölyköt!` feddéssel, így inkább elhallgat. De a `ha úgy alakulnának a dolgok` bizonytalansága még egy darabig nyomasztja.*
- Ő mit mondott? *érti természetesen Myrlára, kiről eddig el nem tudta volna képzelni, hogy talál magának méltó társat az életben, ezért tehát a villámcsapás érzet. Örömteli, kétségtelen, de egyelőre még csak a bizsergést érzi... Azért egy mosolyt megenged, szegény fiú ne ázzon már el a nagy próbálkozásban.*
- Természetesen, eszembe nem jutna ellent mondani unokai húgomnak, tehát ha szeret, áldásom rátok! S örök átkom, ha megbántanád valaha is... *fenyeget egyet, csak mert élvezi, ha kínozhat másokat. Nem éppen lovagias hozzáállás, de ennyit most megenged magának, kifacsart örömjátékának. Bár éppen komolyan is gondolja, az ő rokonát nem engedi lecserélni, elvégre értékesebbnek tartja fél tucat herceglánynál is.*
- S mik terveitek a jövőre nézve? *ad teret a beszédre, reméli, nem kell ezentúl mindent, szavanként Nogból kihúzni.*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Városőr mellvért és pajzs
- És pedig? *teszi fel a kérdést, s majdan a lapot le, elvégre nehezen bújik elő a szó, s ez őt kezdetben idegesíti, aztán már kíváncsiságát éleszti, végül meg amit hall, menten ledöbbenti. Éppen sejthetett volna ilyen esetleges végkimenetelt, de azért mégiscsak meglepetésként éri a fejlemény.*
- Hogy mi történt? *csattan fel, mert az esetlen megfogalmazás miatt rosszra gondol, de felesége felderengő képe ellátja egy `Te beszélsz? Ne kínozd már szegény kölyköt!` feddéssel, így inkább elhallgat. De a `ha úgy alakulnának a dolgok` bizonytalansága még egy darabig nyomasztja.*
- Ő mit mondott? *érti természetesen Myrlára, kiről eddig el nem tudta volna képzelni, hogy talál magának méltó társat az életben, ezért tehát a villámcsapás érzet. Örömteli, kétségtelen, de egyelőre még csak a bizsergést érzi... Azért egy mosolyt megenged, szegény fiú ne ázzon már el a nagy próbálkozásban.*
- Természetesen, eszembe nem jutna ellent mondani unokai húgomnak, tehát ha szeret, áldásom rátok! S örök átkom, ha megbántanád valaha is... *fenyeget egyet, csak mert élvezi, ha kínozhat másokat. Nem éppen lovagias hozzáállás, de ennyit most megenged magának, kifacsart örömjátékának. Bár éppen komolyan is gondolja, az ő rokonát nem engedi lecserélni, elvégre értékesebbnek tartja fél tucat herceglánynál is.*
- S mik terveitek a jövőre nézve? *ad teret a beszédre, reméli, nem kell ezentúl mindent, szavanként Nogból kihúzni.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Morganus elé járulva - az érkezés utáni nem sokadik órában]
~ Te aztán tényleg egy emeletes barom vagy* kapna fejéhez, ha nem
uralkodna ennyire végtagjain (is). Már megint elfeledte, hogy kivel is
beszél. Ennek a gondolat fonálnak a visszagombolyítására pedig úgy
tűnik, hogy hirtelenjében a kelleténél még egy kicsit több idő is adatik
a kelleténél.
Szerencséjére ez a kis kihagyás legföljebb egy kis bűnbánó hallgatásnak tűnhet Morganus számára, így elvetvén a Shadrack-problémát, el nem ítélhető módon felkészül saját kis magánszámával:*
- Khm...* töri meg a csendet. Talán azt várja ettől, hogy jobban figyeljenek rá, mert még folytatná, de az is lehet, hogy csupán udvariasság ez a részéről, hogy az óvatlanul Hírtekercseibe mélyedő klánvezért ne ijessze meg hirtelen megszólalásával.*
- Volna itt valami* néz föl, oldalasan a vele szemben ülőre, mint a csínytevő gyermek, aki valami rosszban sántikál.*
- Tudod...
~ Nem tudja...* érkezik a felelet belülről is, ha kell, ha nem.*
-... Révben azért történt még egy s más* szakítja meg az esetleges szemkontaktust kisebb-nagyobb időre, egy-egy félre pillantással.* Ami azt illeti... erm* itt úgy tesz, mintha a megfelelő szót keresné* kellemesebb dolgok* ellenőrzi Morganus érdeklődését a sokat sejtető előadás iránt.*
- És felvetődött egy kérdés* hagyja légben a hangsúlyt, és tart egy újabb szünetet. Hát nem egy szónok, azt meg kell hagyni...*
- Ha esetleg úgy alakulnának a dolgok* nyel egyet* hozzájárulnál ahhoz, hogy Myrla és én... Szóval, hogy... Érted... Frigyre lépjünk?* fejezi ki magát túlontúl körülményesen. De legalább túl van rajta, ha esetlenül is.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
Szerencséjére ez a kis kihagyás legföljebb egy kis bűnbánó hallgatásnak tűnhet Morganus számára, így elvetvén a Shadrack-problémát, el nem ítélhető módon felkészül saját kis magánszámával:*
- Khm...* töri meg a csendet. Talán azt várja ettől, hogy jobban figyeljenek rá, mert még folytatná, de az is lehet, hogy csupán udvariasság ez a részéről, hogy az óvatlanul Hírtekercseibe mélyedő klánvezért ne ijessze meg hirtelen megszólalásával.*
- Volna itt valami* néz föl, oldalasan a vele szemben ülőre, mint a csínytevő gyermek, aki valami rosszban sántikál.*
- Tudod...
~ Nem tudja...* érkezik a felelet belülről is, ha kell, ha nem.*
-... Révben azért történt még egy s más* szakítja meg az esetleges szemkontaktust kisebb-nagyobb időre, egy-egy félre pillantással.* Ami azt illeti... erm* itt úgy tesz, mintha a megfelelő szót keresné* kellemesebb dolgok* ellenőrzi Morganus érdeklődését a sokat sejtető előadás iránt.*
- És felvetődött egy kérdés* hagyja légben a hangsúlyt, és tart egy újabb szünetet. Hát nem egy szónok, azt meg kell hagyni...*
- Ha esetleg úgy alakulnának a dolgok* nyel egyet* hozzájárulnál ahhoz, hogy Myrla és én... Szóval, hogy... Érted... Frigyre lépjünk?* fejezi ki magát túlontúl körülményesen. De legalább túl van rajta, ha esetlenül is.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Morganus elé járulva - az érkezés utáni nem sokadik órában]
- Kevéssé nyugtat meg... *mondja, elvégre állandó félelme, hogy Shadrack
megint `öregbíti` valamivel rendjük hírnevét, amiért nem bizton jár
köszönet. De legyint magában, már megszokhatta a természetbeli
különbségeket, s mert képes mindenkit elfogadni olyannak, amilyen, hát
kevéssé zavarja. Ezzel beáll a gondolati pauza, s a csend a szobában.
Maga nem szól, nem kérdez semmiről, csak lapoz tovább, s olvas. Pedig
nyilván akar tőle valamit Nogusta, pusztán csevegésre nem keresi fel őt
senki, melyért éppen húzhatná is orrát, ha érzékeny lélekkel
rendelkezne...*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Városőr mellvért és pajzs
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Morganus elé járulva - az érkezés utáni nem sokadik órában]
- Egen* int határozott igent fejével.* Egy kis szerencsével ellesznek
velük egy darabig...* villant föl valami kis rosszindulatú
káröröm-csonkot, melyet jobb híján csak a medriek ellen mutogatott nagy
néha.*
- Vagy úgy* néz egyenest a papírbarikád mögül előtűnő arcba. Szemeiben olyasféle fények égnek, mint mikor a kártyajáték kritikus pontján bepillantást nyer ellenfele lapjaiba az érkező.*
- Értelek* szögezi le végül tömören, s szemöldökeinek megemelésével mintegy jelképesen utat enged a megbeszélés további folyásának. Így, vagy úgy egy helyen fognak kilyukadni - ebben egészen biztos -, de hogy ez mikor fog bekövetkezni, az egyelőre Morganuson múlik javarészt.*
- Ha ez megnyugtat, szerintem Shadrackot rövid időn belül úgyis kizárták volna* mondja a más helyzetben talán vigasztaló célú megjegyzést, mely itt leginkább a lábjegyzet szerepét tudná betölteni, olyannyira mellékes.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
- Vagy úgy* néz egyenest a papírbarikád mögül előtűnő arcba. Szemeiben olyasféle fények égnek, mint mikor a kártyajáték kritikus pontján bepillantást nyer ellenfele lapjaiba az érkező.*
- Értelek* szögezi le végül tömören, s szemöldökeinek megemelésével mintegy jelképesen utat enged a megbeszélés további folyásának. Így, vagy úgy egy helyen fognak kilyukadni - ebben egészen biztos -, de hogy ez mikor fog bekövetkezni, az egyelőre Morganuson múlik javarészt.*
- Ha ez megnyugtat, szerintem Shadrackot rövid időn belül úgyis kizárták volna* mondja a más helyzetben talán vigasztaló célú megjegyzést, mely itt leginkább a lábjegyzet szerepét tudná betölteni, olyannyira mellékes.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Morganus elé járulva - az érkezés utáni nem sokadik órában]
- Oh, az óriási növényzet, gigászi csáprágósok! *emeli ki az egyetlen
momentumot, mely valamelyest örömteli érdeklődésére méltó. De ez is csak
azért, mert a növények lehetséges stratégiai szerepét már egy ideje
vizsgálgatja elborult kutatásaiban...*
- Hogy mit? *kérdez vissza zavartan, s pillanatra az újságot is leereszti, mint felvonóhíddal szokás tenni. De aztán rájön, miről is beszélnének.*
- Igen. Nos, kezdetben mókának ígérkezett próbatételetek, lovagi tornák híján azzal mulatunk, amivel tudunk, megértem tehát lelkesedésteket... de a Korona ízléstelensége nálam betelítette a pohár szintjét, remélem megérted döntésemet, hogy megálljt kellett szabnom további részvételeteknek. *Shadrack persze másként is magyarázhatja majd a történteket, de ha már Nogusta kinyilatkoztatta a világnak, akkor már egyértelművé teszi, miért is kérette vissza embereit. Azon napokra emlékszik, mikor is Fehérhonból kellett Heroldnak távoznia, egy háborús fenyegetettség küszöbén, s lám, most is hasonló időket élnek...*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Városőr mellvért és pajzs
- Hogy mit? *kérdez vissza zavartan, s pillanatra az újságot is leereszti, mint felvonóhíddal szokás tenni. De aztán rájön, miről is beszélnének.*
- Igen. Nos, kezdetben mókának ígérkezett próbatételetek, lovagi tornák híján azzal mulatunk, amivel tudunk, megértem tehát lelkesedésteket... de a Korona ízléstelensége nálam betelítette a pohár szintjét, remélem megérted döntésemet, hogy megálljt kellett szabnom további részvételeteknek. *Shadrack persze másként is magyarázhatja majd a történteket, de ha már Nogusta kinyilatkoztatta a világnak, akkor már egyértelművé teszi, miért is kérette vissza embereit. Azon napokra emlékszik, mikor is Fehérhonból kellett Heroldnak távoznia, egy háborús fenyegetettség küszöbén, s lám, most is hasonló időket élnek...*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Morganus elé járulva - az érkezés utáni nem sokadik órában]
* Az ismerős hang, mely a révi kirándulás napjai alatt kis túlzással már
hiányzott a férfinek, a vártnál is gyorsabban a szoba belsejébe
invitálja, sőt, szívélyesen még hellyel is kínálja. Ennek hatására egy
szemvillanás alatt válik az eddig sem valami vakmerő céltudatossága
sötétben remegő gyerkőc képében megjelenő leheletfinom félsszé.*
- Köszön... jük* bizonytalanodik el egy pillanatra, hajszál választja el, hogy megboldogult szakálla helyére ne kapjon s úgy essen gondolkodóba* utunk gyors volt, és szerencsére eseménymentes* fejezi be a mondatot, inkább csak az udvariasság kedvéért, mintsem, hogy tájékoztassa Vezérét.*
- Csak a szokásos* legyint lekicsinylően, miközben kényelmesen elhelyezkedik Morganusszal szemben.* Felhajtás a királyi család körül, és ismeretlen forrású fenyegetés - ezúttal a változatosság kedvéért eszméletlen méretű növényzet formájában* összegez gyorsan, teret engedve a további kérdéseknek, melyekről azonban azt sejti, hogy úgysem fognak bekövetkezni, hiszen a Nagymester általában jobban informált, mint a Rend bármely tagja, s így biztosan mindenről tud idejét rabolni a hírek elismétlésével fölösleges.*
- Jobban örülnék, ha a Te szádból, s nem írásból merítkezhetnék* adja vissza a szót gyorsan, mintha égetné nyelvét. Valahogy a szóból mindig jobban ért... vagy csak szeretné ezt hinni.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
- Köszön... jük* bizonytalanodik el egy pillanatra, hajszál választja el, hogy megboldogult szakálla helyére ne kapjon s úgy essen gondolkodóba* utunk gyors volt, és szerencsére eseménymentes* fejezi be a mondatot, inkább csak az udvariasság kedvéért, mintsem, hogy tájékoztassa Vezérét.*
- Csak a szokásos* legyint lekicsinylően, miközben kényelmesen elhelyezkedik Morganusszal szemben.* Felhajtás a királyi család körül, és ismeretlen forrású fenyegetés - ezúttal a változatosság kedvéért eszméletlen méretű növényzet formájában* összegez gyorsan, teret engedve a további kérdéseknek, melyekről azonban azt sejti, hogy úgysem fognak bekövetkezni, hiszen a Nagymester általában jobban informált, mint a Rend bármely tagja, s így biztosan mindenről tud idejét rabolni a hírek elismétlésével fölösleges.*
- Jobban örülnék, ha a Te szádból, s nem írásból merítkezhetnék* adja vissza a szót gyorsan, mintha égetné nyelvét. Valahogy a szóból mindig jobban ért... vagy csak szeretné ezt hinni.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Morganus elé járulva - az érkezés utáni nem sokadik órában]
- Gyere csak be! *szól ki, s minő meglepő, székében olvas, az
ajtócsikorgásra is szemöldöke csak mozdul, hogy kiláthasson az újság
fölött.*
- Kerülj beljebb, foglalj helyet, remélem jól utaztatok! *invitál a lapozás közben, s valahányszor révi híreket olvas, elkomorul s mormog magában. Sötét idők fellegei gyülekeznek, félelmes politikai machinációk jelei mutatkoznak a tenger másik szögletében, s úgy tűnik, őket is be akarják egyesek rántani a mocsárba, csak hogy nyakukon hágjanak feljebb. S ez mérhetetlenül bosszantja, megveti az ilyen embereket.*
- Mi hír az átkos városban? A rosszat se kendőzd el. Gondolom, tudod, miért kérettelek vissza benneteket... *de ha nem, úgy is jó, örül hogy visszatérnek a kiröppent galambfiak.*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Városőr mellvért és pajzs - Kerülj beljebb, foglalj helyet, remélem jól utaztatok! *invitál a lapozás közben, s valahányszor révi híreket olvas, elkomorul s mormog magában. Sötét idők fellegei gyülekeznek, félelmes politikai machinációk jelei mutatkoznak a tenger másik szögletében, s úgy tűnik, őket is be akarják egyesek rántani a mocsárba, csak hogy nyakukon hágjanak feljebb. S ez mérhetetlenül bosszantja, megveti az ilyen embereket.*
- Mi hír az átkos városban? A rosszat se kendőzd el. Gondolom, tudod, miért kérettelek vissza benneteket... *de ha nem, úgy is jó, örül hogy visszatérnek a kiröppent galambfiak.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Morganus elé járulva - az érkezés utáni nem sokadik órában]
* Nogusta még rémálmaiban sem gondolta volna, hogy ilyen érzés lesz majd
Morganust hajkurászni a Rendházban, mikor éppen nem hivatalos ügyben,
vagy legalábbis klánérdekben jár el. Annyira szokatlan ez számára, hogy
még lépései is megváltoznak: kimértek és kurtábbak lesznek, bár
ruganyosságukat valamelyest megtartják. A valódi ok talán az
ismeretlentől való félelem, bár ezt nem szeretné bevallani magának, így
olyan lényegtelen problémákkal foglalja le magát, mint például: hogyan
állhat rajta ez az ing, melyet egyébként már jó párszor viselt a
Nagymester jelenlétében, vagy, hogy mennyire fázik az álla most,
szakálla nélkül - amitől egyébként valahogy meztelennek is érzi magát.
Az, hogy hogyan, s főleg, hogy mivel fog előállni, még rejtély számára is, de agya annyira zilált, hogy ha érdekelné se tudna vele mit kezdeni. Összesen annyit tett ügye érdekében (mármint a Myrla által javasolt borotválkozáson kívül), hogy megkérte lovagtársát, hogy vonja el Yitiát és Mordredet a családfőtől, hogy nehogy valami meghitt pillanatot tegyen tönkre.
Mérsékelt tempójával jóval tovább tart megérkeznie a nagymesteri szobához, de nem bánja - elvégre már itt van. Mély levegő, lélekben felkészülés és... három határozott koppantás az ajtón.*
- Én vagyok az, Nogusta! Beszélhetnénk?* engedi ki torkán a mennydörgés kisöccsének tetsző hangját.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
Az, hogy hogyan, s főleg, hogy mivel fog előállni, még rejtély számára is, de agya annyira zilált, hogy ha érdekelné se tudna vele mit kezdeni. Összesen annyit tett ügye érdekében (mármint a Myrla által javasolt borotválkozáson kívül), hogy megkérte lovagtársát, hogy vonja el Yitiát és Mordredet a családfőtől, hogy nehogy valami meghitt pillanatot tegyen tönkre.
Mérsékelt tempójával jóval tovább tart megérkeznie a nagymesteri szobához, de nem bánja - elvégre már itt van. Mély levegő, lélekben felkészülés és... három határozott koppantás az ajtón.*
- Én vagyok az, Nogusta! Beszélhetnénk?* engedi ki torkán a mennydörgés kisöccsének tetsző hangját.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
