Helyszín:
Sziklaöböl / Külső kerületek, városkapu / Szellemlovagok Rendháza
Sziklaöböl / Külső kerületek, városkapu / Szellemlovagok Rendháza / A Rendház épülete
Időpont: corvusi időszámítás 628. év A Süvöltő hava 6. nap (2011.01.06. - 15.)Sziklaöböl / Külső kerületek, városkapu / Szellemlovagok Rendháza
Sziklaöböl / Külső kerületek, városkapu / Szellemlovagok Rendháza / A Rendház épülete
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Buona Notte]
- Én is nagyon örvendek! Bízom benne, hogy így lesz, ez a rend, áldás
minden elkóborolt léleknek!- *Ő is a kezét nyújtja, majd egy apró
meghajlással kísérve elköszön a nagymestertől. Kimért léptekkel teszi
meg az ajtóig a távolságot, és hangtalanul becsukja maga mögött az
ajtót, ahogy a folyosóra ér, nem bírja türtőztetni magát, szíve még
torkában kalapál, felszabadultan szökell szobája felé, akár egy kerge
kecske gida.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Buona Notte]
- Tegyen tehát úgy. *bólint, hiszen egy dologban bizonnyal Corvus
legelőkelőbb rendje: sehol máshol ennyi érdekes fazont, mint itt náluk,
Érkező nem lelne. S ebbe, bőven beletartozik Morganus is...*
- Nem illendőség kérdése, sőt mi több, teljesen jogos kérése. Az elhangzottak köztünk maradnak. *ígéri meg, miért is ne tenné, főleg hogy a szorongás testi tünetei, kezdenek a lányon kiütközni. Úgyhogy, nem is akarja tovább kínozni, sem tartóztatni, feláll, kezet nyújt, s engedi távozni.*
- Öröm volt kegyeddel megismerkedni. Leljen közöttünk megnyugvást, s hű társakat! *búcsúzik el, s ha az ajtója visszazárul visszatér éppen aktuális, hatalmas munkájához...*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Könnyített mellpáncél és pajzs
- Nem illendőség kérdése, sőt mi több, teljesen jogos kérése. Az elhangzottak köztünk maradnak. *ígéri meg, miért is ne tenné, főleg hogy a szorongás testi tünetei, kezdenek a lányon kiütközni. Úgyhogy, nem is akarja tovább kínozni, sem tartóztatni, feláll, kezet nyújt, s engedi távozni.*
- Öröm volt kegyeddel megismerkedni. Leljen közöttünk megnyugvást, s hű társakat! *búcsúzik el, s ha az ajtója visszazárul visszatér éppen aktuális, hatalmas munkájához...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Buona Notte]
- Nagyon köszönöm! Hálás vagyok, hogy ilyen megértő. *Látszik rajta,
hogy egy nagy kő esett le a szívéről, szeméven megbúvó feszültség
lazulni látszik. Figyelmesen hallgatja a nagymester szavait, majd a
kulcsért nyúl, és megköszöni azt. *
- Biztosan meg fogom találni. Amint elfoglaltam a szobámat, felkeresem Honoka kisasszonyt! És Cirok gnómurat is fel fogom keresni.
*Notte már indulna is legszívesebben, ég lába alatt a talaj, hogy találkozhasson a fent említett tanítómesterekkel, de nem tudja van-e még mondanivalója a rend vezetőjének. Ahogy ez jár fejében, eszébe jut valami amit még maga mondani szeretne. Bár kellemetlennek érzi a megfogalmazott kérést, de nem hagyja nyugodni.*
- Nem tudom illő e de... Ha kérhetem ne ossza meg másokkal a múltam, csak akivel szükséges. Nem a rendház falaiban nem bízom, vagy a rend tagjaiban, de félek még rám találhatnak, ha valamilyen utalás visszaköthet a szüleimhez.
*Arca valóban félelemről árulkodik, mélyen bevésődött félelem, ami az az éjszaka óta nem hagyja el szinte egy pillanatra sem, hogy saját apja a fejét parancsolta, ami az erdők menedéket nyújtó árnyai közé űzte a lány.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Biztosan meg fogom találni. Amint elfoglaltam a szobámat, felkeresem Honoka kisasszonyt! És Cirok gnómurat is fel fogom keresni.
*Notte már indulna is legszívesebben, ég lába alatt a talaj, hogy találkozhasson a fent említett tanítómesterekkel, de nem tudja van-e még mondanivalója a rend vezetőjének. Ahogy ez jár fejében, eszébe jut valami amit még maga mondani szeretne. Bár kellemetlennek érzi a megfogalmazott kérést, de nem hagyja nyugodni.*
- Nem tudom illő e de... Ha kérhetem ne ossza meg másokkal a múltam, csak akivel szükséges. Nem a rendház falaiban nem bízom, vagy a rend tagjaiban, de félek még rám találhatnak, ha valamilyen utalás visszaköthet a szüleimhez.
*Arca valóban félelemről árulkodik, mélyen bevésődött félelem, ami az az éjszaka óta nem hagyja el szinte egy pillanatra sem, hogy saját apja a fejét parancsolta, ami az erdők menedéket nyújtó árnyai közé űzte a lány.*
[Buona Notte]
*Hallgatja az élettörténetet, mely formáját tekintve szép, tartalmi
szempontból viszont, felettébb kellemetlen. ~Mérgező mostoha? Szegény
lány.~ állapítja meg magában, együttérzéssel, s tán meg is könnyezné,
mint valami királylányos mesét. De nem szokása elérzékenyülni, inkább a
szavakat ízleli, vizsgálgatja annak igazságtartalmát, mint molnár a
sikért.*
- Értem. S teljességgel jogosnak tartom, hogy vágyjon otthont, s békét végre. Remélem, közöttünk mindkettőt megleli, bár az utóbbit, kevéssé bizton tehetem. *bólint tehát rá a csatlakozási kérelemre.*
- Ha pediglen van igénye fejlődni, s megszerzett tudását, másoknak is átadni, úgy a legjobb helyre jött, a Szabadegyetem, épp e kettősségről szól! Gyógy praktikák ügyében, keresse Honoka kisasszonyt, művészeti instruktornak meg, ajánlom Cirok gnómurat... *s akkor tehát, átadja a kulcsot.*
- Rajta a szám, úgy könnyebben megtalálja szobáját. *mondja, s való igaz, így talán nem kell majd kísérgetni sem, Elfred egyébként is, feltehetőleg épp azért rohangál, hogy a szoba vánkosokkal, időben feltöltődjön...*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Könnyített mellpáncél és pajzs
- Értem. S teljességgel jogosnak tartom, hogy vágyjon otthont, s békét végre. Remélem, közöttünk mindkettőt megleli, bár az utóbbit, kevéssé bizton tehetem. *bólint tehát rá a csatlakozási kérelemre.*
- Ha pediglen van igénye fejlődni, s megszerzett tudását, másoknak is átadni, úgy a legjobb helyre jött, a Szabadegyetem, épp e kettősségről szól! Gyógy praktikák ügyében, keresse Honoka kisasszonyt, művészeti instruktornak meg, ajánlom Cirok gnómurat... *s akkor tehát, átadja a kulcsot.*
- Rajta a szám, úgy könnyebben megtalálja szobáját. *mondja, s való igaz, így talán nem kell majd kísérgetni sem, Elfred egyébként is, feltehetőleg épp azért rohangál, hogy a szoba vánkosokkal, időben feltöltődjön...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Buona Notte]
*Egy lépéssel közelebb érzi magát a Szellemlovagok rendjéhez, most,
hogy már tudja melyik ház vár rá, nyitott karokkal, és egy lépéssel
távolabb mikor a nagymester múltjáról kérdezi. Nem tudja mi tévő legyen
hirtelen, Nogustának kitért a válasz elől \"na jó, hazudtam, igen
hazudtam! De akkor még csak épp, hogy bemutatkoztunk!\", de most nem
érzi helyénvalónak ugyanezt tenni. Leszegett fejjel kezd hát
történetébe.*
- Egy kereskedő városból származom, hajón érkeztem. Gazdag ember apától és boldog elf anyától születtem, gyerekkorom felhőtlen volt, de... ez nem számít igazán. Anyám meghalt, hosszú betegeskedés után... engem egy jó nevű nevelőnő nevelt, anyám haláláig, akkor elfoglalta helyét apám oldalán. Lassan teljes befolyása alá vonta, kevésen múlott, hogy engem is meg nem tévesztett, de én rájöttem, hogy ő mérgezte meg számító hidegvérrel anyám. Mikor ezt apám elé tártam, neki már nem volt önálló akarata, Artamída, a mostohám irányította bábként... abban a városban vérdíj van a fejemen, engem tettek meg bűnbakká.
*Szünetet tart, még senkinek sem mesélte el eddig... jóformán mióta száműzetésben él nem is beszélt senkivel, csak az erdő madaraival, fáival, füveivel.*
- Megszöktem. Azóta kóborlok Távolrév környékén, a természet vált új otthonommá, családommá. De szeretném újrakezdeni, elég volt a bujdosásból, nem akarok egy olyan bűn miatt egyedül élni amit el sem követtem.
- Ha a távoli jövőre gondol... szívesen tanítanék, nem tudom lenne-e rá lehetőségem, vagy van-e rá igény, a természet szépsége mellett a művészetek is foglalkoztatnak. Gyermekkoromban tengernyi rajzot készítettem, hogy az időt múlassam, Távolrévbe érkezésemkor egy könyvkötészeten kezdtem el dolgozni, ott egy festőmester segítségével mélyítettem ezt a tudásomat. Nem vagyok egy zseni, de úgy érzem lenne mit átadnom tudásomból. Egyenlőre a füvek tudománya érdekelne, meg szeretném tanulni a gyógyítás mikéntjét.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Egy kereskedő városból származom, hajón érkeztem. Gazdag ember apától és boldog elf anyától születtem, gyerekkorom felhőtlen volt, de... ez nem számít igazán. Anyám meghalt, hosszú betegeskedés után... engem egy jó nevű nevelőnő nevelt, anyám haláláig, akkor elfoglalta helyét apám oldalán. Lassan teljes befolyása alá vonta, kevésen múlott, hogy engem is meg nem tévesztett, de én rájöttem, hogy ő mérgezte meg számító hidegvérrel anyám. Mikor ezt apám elé tártam, neki már nem volt önálló akarata, Artamída, a mostohám irányította bábként... abban a városban vérdíj van a fejemen, engem tettek meg bűnbakká.
*Szünetet tart, még senkinek sem mesélte el eddig... jóformán mióta száműzetésben él nem is beszélt senkivel, csak az erdő madaraival, fáival, füveivel.*
- Megszöktem. Azóta kóborlok Távolrév környékén, a természet vált új otthonommá, családommá. De szeretném újrakezdeni, elég volt a bujdosásból, nem akarok egy olyan bűn miatt egyedül élni amit el sem követtem.
- Ha a távoli jövőre gondol... szívesen tanítanék, nem tudom lenne-e rá lehetőségem, vagy van-e rá igény, a természet szépsége mellett a művészetek is foglalkoztatnak. Gyermekkoromban tengernyi rajzot készítettem, hogy az időt múlassam, Távolrévbe érkezésemkor egy könyvkötészeten kezdtem el dolgozni, ott egy festőmester segítségével mélyítettem ezt a tudásomat. Nem vagyok egy zseni, de úgy érzem lenne mit átadnom tudásomból. Egyenlőre a füvek tudománya érdekelne, meg szeretném tanulni a gyógyítás mikéntjét.
[Buona Notte]
- Értem. *s mert Nogusta neve kerül megemlítésre, kezdetnek ez nem is
rossz. Az ő ajánlása vagy útmutatása, elég megbízható, s a lány sem
tűnik olybá, hogy lenne vadorzó.*
- Kódfarkas. *szúrja közbe, pusztán korrekcióképpen. Shadrack jut eszébe, meg az ő változata, a Viharmadár, s jót mosolyog, így hát...*
- A Ködfarkasok Házába épp oly Érkezők tartoznak, kik a vadont örömmel járják, tanulják fák s füvek világát, gyógyítanak, vadásznak... Tehát mit említett, éppen oda való foglalatosság. *foglalja össze, mit is lehet vagy kell, e témában tudni.*
- Mesélne egy keveset magáról, múltjáról, jövőképéről? *kérdi, csak hogy a rendszerben s fejben, el tudja majd helyezni.*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Könnyített mellpáncél és pajzs
- Kódfarkas. *szúrja közbe, pusztán korrekcióképpen. Shadrack jut eszébe, meg az ő változata, a Viharmadár, s jót mosolyog, így hát...*
- A Ködfarkasok Házába épp oly Érkezők tartoznak, kik a vadont örömmel járják, tanulják fák s füvek világát, gyógyítanak, vadásznak... Tehát mit említett, éppen oda való foglalatosság. *foglalja össze, mit is lehet vagy kell, e témában tudni.*
- Mesélne egy keveset magáról, múltjáról, jövőképéről? *kérdi, csak hogy a rendszerben s fejben, el tudja majd helyezni.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Morganus-al]
*A kíváncsiság minden mást elsöpör, ami Notte fejében járhatna, ide-oda
forgatja szemét, felmérve a szobát, és nem utolsó sorban a nagymestert.
Mikor hellyel kínálják, megköszöni és leül, elegánsan keresztbe teszi
lábait és kezeit térdére fekteti.*
- Szeretnék a rend tagja lenni. Nogusta lovaggal beszéltem pár napja, tőle halottam a Szellemlovagokról, és úgy hiszem hasznossá tudnék válni, ha tanulhatnék a rend mestereitől.
Elfred azt említette, hogy bizonyosan holdfarkas leszek, ez nem vagyok benne biztos, hogy mit jelent pontosan. A füvek titkát szeretném megtanulni, és gyógyítani.
*Amit mond azt a tőle telhető legnagyobb önbizalommal mondja, de itt elakad és nem találja a szavakat. Nem tudja miről kéne még szó essen.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Szeretnék a rend tagja lenni. Nogusta lovaggal beszéltem pár napja, tőle halottam a Szellemlovagokról, és úgy hiszem hasznossá tudnék válni, ha tanulhatnék a rend mestereitől.
Elfred azt említette, hogy bizonyosan holdfarkas leszek, ez nem vagyok benne biztos, hogy mit jelent pontosan. A füvek titkát szeretném megtanulni, és gyógyítani.
*Amit mond azt a tőle telhető legnagyobb önbizalommal mondja, de itt elakad és nem találja a szavakat. Nem tudja miről kéne még szó essen.*
[ Notte ]
- Szép napot, kerüljön beljebb, foglaljon helyet! *invitálja be, s
közben meghallgatja Elfred elmesélését, melyből megtudhatja, hogy
hívják a hölgyet, mit óhajt, s miféle. A komornyikot tehát,
elengedheti, dolgát bevégezte.*
- Köszönöm, Elfred! *s még átvesz tőle egy kulcsot, mely ha minden jól megy, a lányé lesz. Ajtó csukódik, s maradnak ketten.*
- Hallgatom, kisasszony! *ad teret a szabad asszociációra.*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Könnyített mellpáncél és pajzs
- Köszönöm, Elfred! *s még átvesz tőle egy kulcsot, mely ha minden jól megy, a lányé lesz. Ajtó csukódik, s maradnak ketten.*
- Hallgatom, kisasszony! *ad teret a szabad asszociációra.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Elfred és egy újabb ajtó]
*Notte ujjbegyei bizseregnek, tenyerei izzadságtól nyirkosak, leplezett
izgatottsággal követi Elfredet a hosszú folyosókon, lépteinek alig van
hangja, talpa puhán érinti a padlót. "nagymester úr" Képzeletében egy
magas, szikár tekintélyt parancsoló hosszú ősz szakállú taláros alak
rémlik fel, aki egy szempillantással tud olvasni bárki gondolataiban.
Az ajtóhoz érve megköszöni az útbaigazítást, a kedélyesen kacsintó kis figura életörömmel teli vigyort csal a félelf arcára, és egy kis bátorságot szívébe.
Kopogtat, majd hamar be is nyit az ajtón, és belép a szobába.*
- Üdvözletem, jó napot! *Szól óvatosan, mintha attól félne, hogy felriaszt valakit álmából.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Az ajtóhoz érve megköszöni az útbaigazítást, a kedélyesen kacsintó kis figura életörömmel teli vigyort csal a félelf arcára, és egy kis bátorságot szívébe.
Kopogtat, majd hamar be is nyit az ajtón, és belép a szobába.*
- Üdvözletem, jó napot! *Szól óvatosan, mintha attól félne, hogy felriaszt valakit álmából.*
[ Notte ]
{Elfred}
- Akkor jól sejtettem. *mosolyog az öreg cseléd, mert kevés szóból is megért.*
- Ha valóban a rendhez fog tartozni, természetesen, jogosult a lakozásra itt. És akkor kérem, kövessen, mutatom az utat! *értelemszerűen, vezeti a nagymester szobájához, mert legfrissebb értesülése szerint, ott olvasgat. S ha elérik a keresett ajtót, kopogtat rajta, beszól, hogy ki s milyen ügyben, majd nyitja az ajtót a lány előtt, s biztatólag kacsint, hogy csak bátran, tán meg nem eszik odabent...*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Könnyített mellpáncél és pajzs
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Ha valóban a rendhez fog tartozni, természetesen, jogosult a lakozásra itt. És akkor kérem, kövessen, mutatom az utat! *értelemszerűen, vezeti a nagymester szobájához, mert legfrissebb értesülése szerint, ott olvasgat. S ha elérik a keresett ajtót, kopogtat rajta, beszól, hogy ki s milyen ügyben, majd nyitja az ajtót a lány előtt, s biztatólag kacsint, hogy csak bátran, tán meg nem eszik odabent...*
[Elfred]
- Igen, amolyan... gyógyító-herbalista-kósza-féle vagyok. *Helyesel
tűnődve a lány.* Legalábbis úgy hiszem. Szobám? Nem még nincs szobám,
máris szállást is kapok?
*Ez váratlanul éri Nottét, nem hitte volna, hogy a rendhez tartozása a rendhez költözést is jelenti, nem mintha ezzel bármi baja lenne, csak nem számított rá. Igazán még végig sem gondolta mi mindent fog megváltoztatni az az egy döntése amit a Zöldlappány fogadóban hozott.*
- Ha úgy gondolja ő az illetékes, akkor, kérem, meg tudná mutatni, hogy hol találom a nagymester urat?
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------*Ez váratlanul éri Nottét, nem hitte volna, hogy a rendhez tartozása a rendhez költözést is jelenti, nem mintha ezzel bármi baja lenne, csak nem számított rá. Igazán még végig sem gondolta mi mindent fog megváltoztatni az az egy döntése amit a Zöldlappány fogadóban hozott.*
- Ha úgy gondolja ő az illetékes, akkor, kérem, meg tudná mutatni, hogy hol találom a nagymester urat?
[ Notte ]
{Elfred}
- Örvendek, kisasszony! *s hallgatja az eset ismertetését, s közben
gondolkodhat rajta, ő ebben miként segíthet. Legegyszerűbben,
tanáccsal, s némi hozzájárulással:*
- Értem. Véleményem szerint, a nagymester úr illetékes, őt kéne felkeresnie. Ha nincs még szobája, abban én is segíthetek. Ami pedig Honoka kisasszonyt illeti... Kegyed gyógyító, herbalista, amolyan kószaféle? Mert ha nem járok rossz nyomon, akkor feltételezem, a Ködfarkasok közé tartozna, s azért mondta, amit, Nogusta lovag. *fejezi be rövid, vagy már nem is annyira rövid, eszmefuttatását.*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Könnyített mellpáncél és pajzs
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Értem. Véleményem szerint, a nagymester úr illetékes, őt kéne felkeresnie. Ha nincs még szobája, abban én is segíthetek. Ami pedig Honoka kisasszonyt illeti... Kegyed gyógyító, herbalista, amolyan kószaféle? Mert ha nem járok rossz nyomon, akkor feltételezem, a Ködfarkasok közé tartozna, s azért mondta, amit, Nogusta lovag. *fejezi be rövid, vagy már nem is annyira rövid, eszmefuttatását.*
[Búcsú Adekkától, Elfred feltűnése]
-Biztos. *Válaszolja a félelf most már őszintén, érzi Adekka tényleg
nagyon jó szándékú, nem tehet róla, hogy hogy a lány nem szívesen
hallja a kisasszony-t, és nem szívleli a merev etikettet. Mivel ennek
okát nem akarja feltárni, inkább nem teszi szóvá a dolgot, és inkább
csak a szándékot értékeli.*
- Igen, őket is, nekem a föld minden teremtménye kedves, minden ami él és mozog. Vagy nem mozog, a növényeket, fákat is nagyon szeretem. *Talán jobban is mint az állatokat vagy embereket, nem véletlenül készül herbalistának a leányzó.*
- Semmi gond, ne késen el miattam, köszönöm az időt amit rám szánt! Szaván fogom fogni, számítson rá, hogy még összefutunk.
*Ha felbukkanna akkor valószínűleg nem így történik, de mivel a már emlegetett Elfred a semmiből tűnik elő, Notte döbbentében felsikolt. A riadalom csak egy pillanatig tart. Barna bociszemeivel, szemöldökeit ráncolva vizsgálja a fura kis teremtményt.
A búcsút hölgyhöz méltóan fogadja, majd elegánsan meghajol az apród előtt, és elköszön.*
-Öü, igen. *Túllépve kezdeti zavarán, összeszedi mondanivalóját, és megpróbál úgy társalogni a méretes fülű gondnokkal, mintha mindennapi látvány lenne számára.*- Üdvözlöm Elfred, én Notte Lunare vagyok, szeretnék jelentkezni a Szellemlovagok közé, de nem tudom kit kéne megkeresnem ezzel kapcsolatban.
*Fejét azóta töri ezen, hogy Adekka rákérdezett, egy név felrémlik ami vacsora közben hangzott el.*
- Eddig Nogusta úrral beszéltem, azt hiszem egy bizonyos Honokát említett, de nem tudom, hogy most őt keressem-e.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Igen, őket is, nekem a föld minden teremtménye kedves, minden ami él és mozog. Vagy nem mozog, a növényeket, fákat is nagyon szeretem. *Talán jobban is mint az állatokat vagy embereket, nem véletlenül készül herbalistának a leányzó.*
- Semmi gond, ne késen el miattam, köszönöm az időt amit rám szánt! Szaván fogom fogni, számítson rá, hogy még összefutunk.
*Ha felbukkanna akkor valószínűleg nem így történik, de mivel a már emlegetett Elfred a semmiből tűnik elő, Notte döbbentében felsikolt. A riadalom csak egy pillanatig tart. Barna bociszemeivel, szemöldökeit ráncolva vizsgálja a fura kis teremtményt.
A búcsút hölgyhöz méltóan fogadja, majd elegánsan meghajol az apród előtt, és elköszön.*
-Öü, igen. *Túllépve kezdeti zavarán, összeszedi mondanivalóját, és megpróbál úgy társalogni a méretes fülű gondnokkal, mintha mindennapi látvány lenne számára.*- Üdvözlöm Elfred, én Notte Lunare vagyok, szeretnék jelentkezni a Szellemlovagok közé, de nem tudom kit kéne megkeresnem ezzel kapcsolatban.
*Fejét azóta töri ezen, hogy Adekka rákérdezett, egy név felrémlik ami vacsora közben hangzott el.*
- Eddig Nogusta úrral beszéltem, azt hiszem egy bizonyos Honokát említett, de nem tudom, hogy most őt keressem-e.
{Elfred}
*Füle, mint a denevérnek, még ha hallhatatlan hangmagasságon is
kiáltanák nevét, úgyis meghallaná. S a dimenziólidércek elbújhatnak az
asztrálsíkon, mert ő bizony képes megjelenni nyomban, ha valahol
szükség van rá...
A titok persze ennél prózaibb: mindig van dolga, így többnyire, a folyosókat rója. Úgy mégiscsak könnyebb meghallani a kiabálást...*
- Parancsolnak? *kérdi, kezében valami seprűfélével, melyen pókhálók dús szőttese jelzi, épp portalanítja a megfelelő helyiségeket.*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Könnyített mellpáncél és pajzs
A titok persze ennél prózaibb: mindig van dolga, így többnyire, a folyosókat rója. Úgy mégiscsak könnyebb meghallani a kiabálást...*
- Parancsolnak? *kérdi, kezében valami seprűfélével, melyen pókhálók dús szőttese jelzi, épp portalanítja a megfelelő helyiségeket.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Biztosan? - még utoljára rákérdezek, majd úgy látom jobbnak,
ha nem feszegetem tovább a kérdést, mely bizonyára kényesen érintheti a
lányt. Legalábbis, én úgy hiszem...
Inkább visszakanyarodom egy korábban említett témához, lovaggá válásoméhoz. Az ablakhoz lépek, hogy ráláthassunk az udvarra, és a rendház épületével szemközt húzódó istállósorra. Arrafelé mutatok, miután Notte is közelebb lép.
- Szereti a lovakat? A rend szép számmal birtokol lovakat és gwuffokat is. Az enyém is ott van... - bizony, nélküle még később érkeztem volna meg Sziklaöbölbe.
- Amikor megérkezett, éppen ott voltam és vele foglalkoztam. De... - ekkor jut eszembe, hogy a tanórák hamarosan elkezdődnek a Szabadegyetemen, nekem pedig ott kell lennem rajtuk, Morganus meghagyása szerint.
- Borzasztóan sajnálom, hogy itt kell hagynom, de társaságában valósággal szárnyra kapott az idő, és most sietnem kell, nehogy elkéssek... - visszafordulok felé, ám mielőtt elköszönnék tőle, még törlesztek az adósságomból, és emelt hangon, elcsattan a `bűvige` is.
- ELFRED! - bátorítólag pillantok aztán újra Nottére. Amíg az idézett fel nem bukkan, itt maradok vele, illetlen volna magára hagynom, ha már ideig elvezettem.
- Ha beszélt azzal, aki foglalkozik a kérésével, nyugodtan keressen meg, az időm legjavát úgyis a rendház falain belül töltöm... Vagy az istállóban - félrehúzom a szám, a gondolat ami felötlött hirtelen, de egyáltalán nem tűnik ostobaságnak... Igaz, sokról csak utólag - és későn - derül ki, hogy nem volt jó döntés.
- És ha van hozzá kedve, szívesen megismertetem önnel a nyeregben ülés élményét... Csak szóljon nekem, kisasszony - Elfred eddigre - remélhetőleg - felbukkan, így a helyzet rövid ismertetése után, hölgyeknek kijáró kézcsókkal és főhajtással elköszönök Nottétől.
- Vigyázzon magára kisasszony... - az első folyosóelágazásig nyugodt léptekkel haladok, majd, amikor már tudom, hogy nem láthat sem Notte, sem Elfred, megszaporázom lépteim. Még kell egy kis kitérőt tennem a szobám felé: jegyzeteimhez használandó eszközeim ugyanis ott vannak...
Szellemlovagbéli életem első órájára jókedvűen ülök majd be. Egyrészről az ismeretlen iránti kíváncsiság fűt, másfelől jó érzés tölt el Notte kapcsán is...
Fegyver: Kétkezes pallos Páncél: Elbájolt merev mellvért
Inkább visszakanyarodom egy korábban említett témához, lovaggá válásoméhoz. Az ablakhoz lépek, hogy ráláthassunk az udvarra, és a rendház épületével szemközt húzódó istállósorra. Arrafelé mutatok, miután Notte is közelebb lép.
- Szereti a lovakat? A rend szép számmal birtokol lovakat és gwuffokat is. Az enyém is ott van... - bizony, nélküle még később érkeztem volna meg Sziklaöbölbe.
- Amikor megérkezett, éppen ott voltam és vele foglalkoztam. De... - ekkor jut eszembe, hogy a tanórák hamarosan elkezdődnek a Szabadegyetemen, nekem pedig ott kell lennem rajtuk, Morganus meghagyása szerint.
- Borzasztóan sajnálom, hogy itt kell hagynom, de társaságában valósággal szárnyra kapott az idő, és most sietnem kell, nehogy elkéssek... - visszafordulok felé, ám mielőtt elköszönnék tőle, még törlesztek az adósságomból, és emelt hangon, elcsattan a `bűvige` is.
- ELFRED! - bátorítólag pillantok aztán újra Nottére. Amíg az idézett fel nem bukkan, itt maradok vele, illetlen volna magára hagynom, ha már ideig elvezettem.
- Ha beszélt azzal, aki foglalkozik a kérésével, nyugodtan keressen meg, az időm legjavát úgyis a rendház falain belül töltöm... Vagy az istállóban - félrehúzom a szám, a gondolat ami felötlött hirtelen, de egyáltalán nem tűnik ostobaságnak... Igaz, sokról csak utólag - és későn - derül ki, hogy nem volt jó döntés.
- És ha van hozzá kedve, szívesen megismertetem önnel a nyeregben ülés élményét... Csak szóljon nekem, kisasszony - Elfred eddigre - remélhetőleg - felbukkan, így a helyzet rövid ismertetése után, hölgyeknek kijáró kézcsókkal és főhajtással elköszönök Nottétől.
- Vigyázzon magára kisasszony... - az első folyosóelágazásig nyugodt léptekkel haladok, majd, amikor már tudom, hogy nem láthat sem Notte, sem Elfred, megszaporázom lépteim. Még kell egy kis kitérőt tennem a szobám felé: jegyzeteimhez használandó eszközeim ugyanis ott vannak...
Szellemlovagbéli életem első órájára jókedvűen ülök majd be. Egyrészről az ismeretlen iránti kíváncsiság fűt, másfelől jó érzés tölt el Notte kapcsán is...
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Adekkávak]
*Ötbányáról csak kósza szóbeszédek jutottak el Nottéhoz, nem is csoda,
hisz mióta Sziklaöbölbe érkezett most merészkedik ki először
"barlangjából", a füvészkerti rejtekhelyéről. Apja udvarházának pedig
túl vastagok voltak a falai, hogy efféléről tudomást szerezzen. Mivel
nincs tisztában a helyzettel mire az apród utal, inkább hallgat, nem
szívesen kérdezne badarságot, de magában megjegyzi, hogy ennek még jó
volna utánajárni.
Az elismerő bólintás igen jólesik a félelfnek, mégis szerényen fogadja, kedves mosolyt csal arcára. Notte szeret mosolyogni, ha örömet lel valamiben, akkor ha másképp nem, legalább így megosztani kívánja valaki mással is. Sokszor már csak egy barátságos gesztus is sokat javít a rossz közérzeten, és segít meglátni a szépet.*
- Ha hisz benne és kitart álma mellett, biztos vagyok benne, hogy egy nap ön is lovag lehet. Már csak egy hű paripa kéne. *Az utóbbit amolyan vicceskedő hangnemben teszi hozzá, félkomolyan, részben hogy egy picit lazítson a magázódás merevségén.*
- O, nem, nem bántott meg, ...*A lány riadtan kezd agyában keresgélni, hogy mit mondhatott vagy tehetett amiért a fiatalember így érez, megrögzötten úgy érzi elrontott valamit, hálátlan és tiszteletlen viselkedését nem képes levetkőzni, bármennyire is próbálja.... Mindez mélyen a felszín alatt játszóik le Nottéban, a válasz automatikusan gördül le ajkairól, hozzá fesztelen mosolyt ad keretül.* - Semmi gond, minden rendben van, nagyon kedves öntől, hogy körbevezet, csak egy kicsit izgulok ez az egész miatt. Igazából... nem is tudom, elveszettnek érzem magam ha ilyen formaiságokkal kerülök szembe, ügyetlen vagyok az ilyesmihez. * Fejét picit csóválja, majd megköszörüli a torkát, és megpróbál úgy tenni mintha ez az imént meg sem történt volna, inkább a mágiára tereli a szót, és figyelmesen hallgatja Adekka szavait.*
- Idehívhatjuk? "Elfred?"*Notte a mágia említésére szinte azonnal megfeledkezik az iménti kis kellemetlenségről, ismét érdeklődő és közvetlen arcát mutatja.*-Mármint, nem elfoglalt, nem zavarnánk? Ha lehetne én nagyon szeretném, kíváncsi volnék, ha szabad.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Az elismerő bólintás igen jólesik a félelfnek, mégis szerényen fogadja, kedves mosolyt csal arcára. Notte szeret mosolyogni, ha örömet lel valamiben, akkor ha másképp nem, legalább így megosztani kívánja valaki mással is. Sokszor már csak egy barátságos gesztus is sokat javít a rossz közérzeten, és segít meglátni a szépet.*
- Ha hisz benne és kitart álma mellett, biztos vagyok benne, hogy egy nap ön is lovag lehet. Már csak egy hű paripa kéne. *Az utóbbit amolyan vicceskedő hangnemben teszi hozzá, félkomolyan, részben hogy egy picit lazítson a magázódás merevségén.*
- O, nem, nem bántott meg, ...*A lány riadtan kezd agyában keresgélni, hogy mit mondhatott vagy tehetett amiért a fiatalember így érez, megrögzötten úgy érzi elrontott valamit, hálátlan és tiszteletlen viselkedését nem képes levetkőzni, bármennyire is próbálja.... Mindez mélyen a felszín alatt játszóik le Nottéban, a válasz automatikusan gördül le ajkairól, hozzá fesztelen mosolyt ad keretül.* - Semmi gond, minden rendben van, nagyon kedves öntől, hogy körbevezet, csak egy kicsit izgulok ez az egész miatt. Igazából... nem is tudom, elveszettnek érzem magam ha ilyen formaiságokkal kerülök szembe, ügyetlen vagyok az ilyesmihez. * Fejét picit csóválja, majd megköszörüli a torkát, és megpróbál úgy tenni mintha ez az imént meg sem történt volna, inkább a mágiára tereli a szót, és figyelmesen hallgatja Adekka szavait.*
- Idehívhatjuk? "Elfred?"*Notte a mágia említésére szinte azonnal megfeledkezik az iménti kis kellemetlenségről, ismét érdeklődő és közvetlen arcát mutatja.*-Mármint, nem elfoglalt, nem zavarnánk? Ha lehetne én nagyon szeretném, kíváncsi volnék, ha szabad.
- Akkor itt lesz alkalma megismerni őket... Az idefelé vezető úton láttam, mi maradt meg városukból - a folytatástól eltekintek, noha nem hiszem, hogy Notte számára különösebb jelentéssel bírna, ha az egykori Ötbánya helyét, mint hatalmas, üszkös sebet írnám körül, melyet nem e-világi erők égettek, izzó vas gyanánt a hegység lankáiba. Én láttam, mert utam keresztülvezetett hajdani útjain... már, ami megúszta az érkezői elme által felfoghatatlan erők pusztítását.
Ám, ahogy arra nem gondolok, hogy Ötbánya eltűnésének említése nem okozna fájdalmat a lánynak, úgy az sem ötlik fel bennem, hogy a kisasszony jelző elhagyását, nem véletlenül kérte tőlem. Kevéssé ismerem ki magam az emberi gesztusbeszéd útvesztőiben, számomra nem árulkodik másról a lány arca, mint izgatottság, melybe nem kevés feszélyezettség vegyül. Magamból indulok ki, talán ezért akarom rajta is ugyanezt látni.
Igazán szépen fogalmazza meg azt a kötődését, amit a munkáról és saját hozzáállásáról tudni érdemes. Bólintással jelzem elismerésemet.
- Nogusta a legjobb helyre küldte. A Szellemlovagok nem fogják elhajtani azzal, hogy nincs szabad férőhelyük e hozzáállásnak - dacára annak, hogy alig huszonnégy órával előztem meg Nottét, máris úgy beszélek, mintha évtizedek tapasztalata húzódna, rögös országútként a hátam mögött.
- Hogy én? Nem, egyelőre nem... Persze, meg kell tanulnom bánni velük, főként a másfélkezes karddal, vagy lovagkarddal, ahogy másutt hívják. És ha egy napon lovagnak kívánom magam is címezni, úgy elengedhetetlen, hogy a kopját is biztos kezekben tartsam - sokszor próbáltam már elképzelni, hogyan nézhet ki egy valódi lovagi viadal, ahol a talpig vasba öltözött férfiak megmérettetnek, bizonyítandó a férfierőt társaik, erényeik szilárdságát a választott hölgy előtt. Igen, talán egy napon én is ilyen lovag leszek...
- Nemes gondolatok, kisasszony... A becsületére válnak - tovább folytatjuk utunkat a felső emelet felé, ahol kiderül, hogy nem is igazán tudja még a lány, kivel kellene beszélnie. A pillanatra beálló dermedtség most rossz időpontban érkezik, erre már én is felfigyelek, és az ifjonti lendület, azonmód ki is löki belőlem a kérdést, noha látom rajta, hogy maga már folytatná is...
- Elnézést, de tudni szeretném, hogy... Valami rosszat kérdeztem? Esetleg megbántottam? - a folyosókon állunk meg újra, két ablak között, félrehúzódva az itt járó-kelő szolgálók és inasok útjából. A kérdésen eltöprengek, végül úgy döntök, elérkezett az ideje annak, hogy megtanítsam a `mágia` alapjaira Nottét.
- Állítólag, ez az egyik legkönnyebben elsajátítható iskolaforma, amit ma az Érkezők ismernek a mágia tudományában. Jól figyeljen, a szó, amire erősen kell koncentrálnia, az az... Elfred - lélegzetvételnyi időt hagyok, ami alatt a lány is rájöhet, hogy ez nem pusztán egy szó, hanem... Egy név.
- Ő a nagymester komornyikja, ő tudni fog magának segíteni, bármilyen kérdésben. Idehívjuk?
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Adekkával]
- Nem igen ismerem a törpöket, kevés szó esik róluk, a kovács
mesterségről is igen keveset tudok, de közel áll a szívemhez a tűz
vöröslő melege, és a tisztességes munka szeretete. Akkor ön fegyverrel
szolgálja a rendet? Esetleg Morganus védelméért felel?
*Kicsit bántja a félelfet a megszólítás, de elfogadja, többet nem teszi szóvá. Természetesen Adekkától más hallani mint azoktól akikre emlékezteti ez a szó, de nem kellemes emlékeket idéz fel benne.*
- A Nogustával elköltött vacsora során döbbentem rá, hogy a Szellemlovagok jelenthetik mindazt ami hiányzik az éltemből, belőlem. A tudásomat szeretném gyarapítani, és megtalálni a módját, hogy másokon is segíthessek a megszerzett ismeretekkel... *Egy pillanatig ledermed, majd lehunyja a szemét, mikor ismét felnéz a kék szempárba, arcán őszinte, megkönnyebbült mosoly látszik.* - Nem, ez mind nem fontos, lehetne magyaráznom, meg elemezgetnem a döntésem... de az igazság az, hogy a szívem diktálta. *Önmaga előtt sem látta ezt eddig ilyen tisztán, de most már tudja, ez az ami miatt itt van, ez a pár szó fejezi ki leginkább, mert a szíve így kívánja.
A bemutatott termeket érdeklődéssel szemléli, felrémlik előtte a jövő álomszerű képe, szinte látta magát az étkező széles asztalainál ülni kora reggeli fényben, kócos barna fürtjei zabolázatlanul keretezik arcát, épp egy míves, keménykötésű könyv fölé görnyedve fogyasztja reggelijét.*
- Aaa, ő... *Zökken ki álomvilágából* Igazából nem tudom. Nem beszéltük meg, hogy kit kell keresnem, nincs valaki akivel megbeszélhetném a lehetőségeimet?
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------*Kicsit bántja a félelfet a megszólítás, de elfogadja, többet nem teszi szóvá. Természetesen Adekkától más hallani mint azoktól akikre emlékezteti ez a szó, de nem kellemes emlékeket idéz fel benne.*
- A Nogustával elköltött vacsora során döbbentem rá, hogy a Szellemlovagok jelenthetik mindazt ami hiányzik az éltemből, belőlem. A tudásomat szeretném gyarapítani, és megtalálni a módját, hogy másokon is segíthessek a megszerzett ismeretekkel... *Egy pillanatig ledermed, majd lehunyja a szemét, mikor ismét felnéz a kék szempárba, arcán őszinte, megkönnyebbült mosoly látszik.* - Nem, ez mind nem fontos, lehetne magyaráznom, meg elemezgetnem a döntésem... de az igazság az, hogy a szívem diktálta. *Önmaga előtt sem látta ezt eddig ilyen tisztán, de most már tudja, ez az ami miatt itt van, ez a pár szó fejezi ki leginkább, mert a szíve így kívánja.
A bemutatott termeket érdeklődéssel szemléli, felrémlik előtte a jövő álomszerű képe, szinte látta magát az étkező széles asztalainál ülni kora reggeli fényben, kócos barna fürtjei zabolázatlanul keretezik arcát, épp egy míves, keménykötésű könyv fölé görnyedve fogyasztja reggelijét.*
- Aaa, ő... *Zökken ki álomvilágából* Igazából nem tudom. Nem beszéltük meg, hogy kit kell keresnem, nincs valaki akivel megbeszélhetném a lehetőségeimet?
- Én még nem jártam ott, de szívesen megnézném, hogyan dolgozik a rend kovácsa... Illetve, hogyan dolgozik egyáltalán egy kovács - szó mi szó, soha nem jártam még abban a szentélyben, amit harcosok gyakran magasztalnak az egekig, vagy kívánnak örök kárhozatot a pokol legmélyebb bugyrában. Amennyire én hallottam, a legjobb mesterek maguk a törpék, akik a kovácsolási eljárásnak olyan módozatait is ismerik, mi más Érkező előtt hétpecsétes titoknak számít, a mai napig. Ha ez így van, idővel nekem is fel kell keresnem egy törpe kovácsmestert, hogy vele készíttessem el a saját fegyveremet. De ehhez még hosszú időnek kell eltelnie, hisz talán még huszonnégy órája sem, hogy apródként szolgálom a Szellemlovagokat, s Morganust magát.
A bemutatkozást, az udvari illemnek megfelelően - vagy amit én annak vélek - fogadom, és viszonozom is.
- Adekka cíh-Cyhuann, Pormederből, kisasszony - bár épp most engedélyezte, hogy elhagyhatom a jelzőt, nem áll rá a szám, egyelőre. Kényelmesebbnek, és nem utolsósorban helyénvalónak tűnik, hogy így címezzem mondandómat Nottének.
- És, ha szabad megkérdeznem kisasszony, miért döntött úgy, hogy a Szellemlovagokhoz jön? - közben, mintha csak mellékesen tennénk, bemutatom neki a rendház azon helyiségeit és termeit, melyek ismeretében már nekem is van csekélyke tapasztalatom. Az étkező, a lovagterem, a folyosók, végül a szállások.
- Igen, nem egészen fél napja - az idő, amit apródjaként töltöttem nem túl hosszú ugyan, de annál jobban biztat, hogy a jövőben eleget tegyek ebbéli kötelességeimnek.
- Olyan ember, akire sokak felnéznek, és kérdés nélkül megbíznak benne - a szememben olyasféle férfi ő, mint Gabriel, csak épp... Az érme két külön oldalát képviselik.
- Köszönöm szépen... Ön kihez érkezett? Felteszem, amikor Nogusta úrral beszélt, szó esett arról, hogy látogatásakor kit kell keresnie - arról sem feledkezem persze meg, hogy ígértem valamit Nottének, de a varázslat megtanításával egyelőre várok... Amíg szükség nem lesz rá.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Adekkával]
- Igen, mármint szeretem a kovácsműhelyeket, kiskoromban sokat
játszottam apám kovácsmester barátjának az udvarán, mikor ő úton volt,
de természetesen előbb a rendházra volnék kíváncsi. De kérem, had
mutatkozzam be, a nevem Notte Lunare, *Apró meghajlás kíséri
bemutatkozását, szemét egy pillanatra lehunyva fejet hajt.* - szólíthat
Notténak, nincs szükség a kisasszonyra.
*Notte nem sokkal alacsonyabb kísérőjénél, járása kecses, nyúlánk testalkatú, igen sovány, kicsit sápadt arcú, emberi években húszon néhány éves félelf. Az ő szemei gesztenyebarnák, és valóban kíváncsiság bújik meg bennük. Érdeklődve tekint mindenre maga körül, figyelme kalandozik, majd megáll a kereszt alakú sebhelyen a fiatal arcon, valamire, valakire emlékezteti... de a klánkovács említése kiűzi a gondolatot fejéből. *
- Nogusta?! De hisz akkor van egy közös ismerősünk, pár napja a Zöldlappány fogadóban futottunk össze, ott mesélt nekem a Szellemlovagokról és *mielőtt folytatná mély lélegzetet vesz, a szeme csillog a lelkesedéstől* Kymelről.
- Maga Morganus apródja? Már halottam róla, csodálatos ember lehet! Nagyon nagy megtiszteltetés lehet őt szolgálni, csak gratulálni tudok a kinevezéséhez. *Hangjából gyermeki rajongás tűnik ki, arca is megfiatalodik egy jó pár évvel.* -Remélem én is találkozhatok majd Vele.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------*Notte nem sokkal alacsonyabb kísérőjénél, járása kecses, nyúlánk testalkatú, igen sovány, kicsit sápadt arcú, emberi években húszon néhány éves félelf. Az ő szemei gesztenyebarnák, és valóban kíváncsiság bújik meg bennük. Érdeklődve tekint mindenre maga körül, figyelme kalandozik, majd megáll a kereszt alakú sebhelyen a fiatal arcon, valamire, valakire emlékezteti... de a klánkovács említése kiűzi a gondolatot fejéből. *
- Nogusta?! De hisz akkor van egy közös ismerősünk, pár napja a Zöldlappány fogadóban futottunk össze, ott mesélt nekem a Szellemlovagokról és *mielőtt folytatná mély lélegzetet vesz, a szeme csillog a lelkesedéstől* Kymelről.
- Maga Morganus apródja? Már halottam róla, csodálatos ember lehet! Nagyon nagy megtiszteltetés lehet őt szolgálni, csak gratulálni tudok a kinevezéséhez. *Hangjából gyermeki rajongás tűnik ki, arca is megfiatalodik egy jó pár évvel.* -Remélem én is találkozhatok majd Vele.
- Érdekli a kovácsműhely? - még odakint, az udvaron állva
láttam, hogy a lány leginkább afelé pillogott, mintha az általam
bemutatott épületek közül, az kötötte volna le leginkább a figyelmét.
Kovácsinasnak készülne? Ha igen, nem ő lesz az egyetlen és az első, aki
meglepetést okoz nekem - hiszen hogyan feledhetném a Változás Házának
hallgatag, maszkot viselő temetőőrét, vagy magát a sóhajú főpapot,
Gabrielt?
- Tehetünk kitérőt felé, ha óhajtja, de előbb talán... Ismerje meg a rendházat. Nem kell félnie, nem fog elveszni benne, és ha egyszer megtanítottam a bűvös szóra is, ennek esélye aztán a nullával válik egyenlővé - a kérdés hallatán felé pillantok. Átlagos magasságú emberfiú vagyok, kissé kócos, hamvasszőke hajjal és kék szemekkel. Arcom gyermeki ártatlanságát már rég elvesztettem, a férfiakéra jellemző élek határolják, bal oldalt pedig egy kisebb, kereszt alakú heg fehérlik. Hajamat ügyetlenül próbálja lefogni az a szalag, ami hátul egészen hátközépig lóg. Mindezt leszámítva, legfeljebb találgatni lehet itteni `beosztásomat` illetően.
- Igen, egyetértünk kisasszony. Engem az egyik lovag, bizonyos Nogusta úr volt szíves körbevezetni... Legalábbis a nagymester szobájáig - ezzel most két kérdésre is válaszolok, egy időben.
- Este óta, Morganus Yl Chays apródja vagyok, letettem a velejáró esküt - egyébként is egyenes derékkal járok, de most, mintha picit még jobban kihúznám magam, büszkeségem jeleként.
- Az az igazság, hogy borzalmasan hosszú volt az utam, és mire Sziklaöbölbe, később pedig a Szellemlovagokhoz megérkeztem volna, már nem sok erőm maradt, de ez a hely... - mélyet szippantok a folyosók levegőjéből, mintha abba varázsos esszenciát kevertek volna, mi fáradtságot, letörtséget egyaránt képes száműzni.
- Felfrissített. Én is csak kevesekkel találkoztam, köztük a már Ön által is látott kapuőrrel... De az én érkezésemkor hiánytalan volt a ruházata - a hangnem amiben a lánnyal beszélek csevegő, egészen fesztelen, de ajkaim szélén nem remeg mosoly, ennek jelzőjeként.
- Idebent találkoztam egy inaslegénnyel, aki a rend ékszerészének lesz segédje. Valamint, a már szintén említett, Nogusta lovag, aki volt szíves elkísérni a nagymesterhez. Rajtuk kívül, a lovászokat és istállósokat ismerném még meg. Éppen ott voltam, amikor hallottam, hogy... Megérkezett.
Fegyver: Kétkezes pallos Páncél: Elbájolt merev mellvért
- Tehetünk kitérőt felé, ha óhajtja, de előbb talán... Ismerje meg a rendházat. Nem kell félnie, nem fog elveszni benne, és ha egyszer megtanítottam a bűvös szóra is, ennek esélye aztán a nullával válik egyenlővé - a kérdés hallatán felé pillantok. Átlagos magasságú emberfiú vagyok, kissé kócos, hamvasszőke hajjal és kék szemekkel. Arcom gyermeki ártatlanságát már rég elvesztettem, a férfiakéra jellemző élek határolják, bal oldalt pedig egy kisebb, kereszt alakú heg fehérlik. Hajamat ügyetlenül próbálja lefogni az a szalag, ami hátul egészen hátközépig lóg. Mindezt leszámítva, legfeljebb találgatni lehet itteni `beosztásomat` illetően.
- Igen, egyetértünk kisasszony. Engem az egyik lovag, bizonyos Nogusta úr volt szíves körbevezetni... Legalábbis a nagymester szobájáig - ezzel most két kérdésre is válaszolok, egy időben.
- Este óta, Morganus Yl Chays apródja vagyok, letettem a velejáró esküt - egyébként is egyenes derékkal járok, de most, mintha picit még jobban kihúznám magam, büszkeségem jeleként.
- Az az igazság, hogy borzalmasan hosszú volt az utam, és mire Sziklaöbölbe, később pedig a Szellemlovagokhoz megérkeztem volna, már nem sok erőm maradt, de ez a hely... - mélyet szippantok a folyosók levegőjéből, mintha abba varázsos esszenciát kevertek volna, mi fáradtságot, letörtséget egyaránt képes száműzni.
- Felfrissített. Én is csak kevesekkel találkoztam, köztük a már Ön által is látott kapuőrrel... De az én érkezésemkor hiánytalan volt a ruházata - a hangnem amiben a lánnyal beszélek csevegő, egészen fesztelen, de ajkaim szélén nem remeg mosoly, ennek jelzőjeként.
- Idebent találkoztam egy inaslegénnyel, aki a rend ékszerészének lesz segédje. Valamint, a már szintén említett, Nogusta lovag, aki volt szíves elkísérni a nagymesterhez. Rajtuk kívül, a lovászokat és istállósokat ismerném még meg. Éppen ott voltam, amikor hallottam, hogy... Megérkezett.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Adekkával]
- Nem, természetesen nincs, igen kedves Öntől, köszönöm.
*Megkönnyebbülve viszonozza az önként jelentkező kíváncsiságát, kedvesen mosolyogva figyeli szavait. Másfél lépéssel lemaradva tőle követi, nézi mire mutat, mikor a fiatal ember közli, hogy jelenleg az udvaron áll, nem túl illemtudóan, de önkéntelenül is felkacag.*
-Jaj, bocsánat.
*Szabadkozik miközben fülei elvörösödnek.*
-Tegnap érkezett? Akkor biztos önnek is szolgálhat újdonságokkal ha körbevezet. Ez nagyszerű, mármint, másnak, aki már ezerszer végigjárta a folyosókat újoncokat vezetgetve végtelenül unalmas lehet.
Megkérdezhetem milyen volt az első napja? Ismer már valakit?
*A kovácsműhely említésére vágyódó pillantásokat vet a megjelölt épület felé, lesi száll e füst a kéményéből, egy pillanatig arrafelé nyújtja kecses nyakát, de hamar ismét Adekka felé fordul. A rendházba belépve megköszöni a férfi udvariasságát, most, hogy benn vannak hátraveti prémszélű csuklyáját.*
-Egy varázsszóra?
*Kérdez vissza meglepetten és igencsak kíváncsian, a kék szemeket fürkészve.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------*Megkönnyebbülve viszonozza az önként jelentkező kíváncsiságát, kedvesen mosolyogva figyeli szavait. Másfél lépéssel lemaradva tőle követi, nézi mire mutat, mikor a fiatal ember közli, hogy jelenleg az udvaron áll, nem túl illemtudóan, de önkéntelenül is felkacag.*
-Jaj, bocsánat.
*Szabadkozik miközben fülei elvörösödnek.*
-Tegnap érkezett? Akkor biztos önnek is szolgálhat újdonságokkal ha körbevezet. Ez nagyszerű, mármint, másnak, aki már ezerszer végigjárta a folyosókat újoncokat vezetgetve végtelenül unalmas lehet.
Megkérdezhetem milyen volt az első napja? Ismer már valakit?
*A kovácsműhely említésére vágyódó pillantásokat vet a megjelölt épület felé, lesi száll e füst a kéményéből, egy pillanatig arrafelé nyújtja kecses nyakát, de hamar ismét Adekka felé fordul. A rendházba belépve megköszöni a férfi udvariasságát, most, hogy benn vannak hátraveti prémszélű csuklyáját.*
-Egy varázsszóra?
*Kérdez vissza meglepetten és igencsak kíváncsian, a kék szemeket fürkészve.*
- Menjen csak nyugodtan, a hölgyet elkísérem - bólintok az
őrnek, aki nem sokat vár, vissza is tér ahhoz, amiben az érkező lány
megzavarta. Az, akit most én is megnézek, mindezt úgy, hogy ne legyek
túl tolakodó. Egészséges kíváncsiság, amelyet megőrzök a tisztesség
határain belül. Amikor közelebb lépek hozzá, hogy apró meghajlással
köszöntsem, igyekszek olyan élt adni hangomnak, mely egyszerre hat
nyugtatólag, egyben biztatva is Nottét, hogy... Jó helyen jár.
- Persze csak akkor, ha nincs ellene semmi kifogása - mielőtt bármi egyebet tennék, megvárom, hogy erre válaszoljon a lány. Csakis igenlő válasz esetén intek, hogy csatlakozzon nyugodtan, nincs mitől tartania, s hogy én készséggel válaszolok a kérdéseire.
- Figyelmeztetni szeretném, hogy mindössze egy nappal előztem meg Önt, így túl sok mindent még én sem tudok elmondani a rendről. De azt igen, hogy jelenleg az udvaron jár. Jobb oldalt, az a hosszú épület az istálló, aminek a folytatása, ott... - amíg beszélek, mutatom is, hogy éppen miről. Közbeeső kérdésekre is válaszolok, ha akadna épp.
- ...a kovácsműhely, és azt hiszem, hogy ott találja a rend ékszerészét is, de ebben nem vagyok biztos. Jöjjön, menjünk a rendházba, hűvösek a reggelek... - így, utoljára hagyom azt, ami a Szellemlovagok otthonául szolgál, maga a rendház épülete. Benyitok, és magam előtt beengedem a lányt, én pedig csak azután lépek be újra, hogy megint leverem csizmám talpáról a rátapadt havat, s sarat.
- És... Itt már én is gondban leszek, de meg tudom tanítani egy varázsszóra, ha senki nem akadna, ki segíteni óhajtana Önnek - tegezem, pedig nem lehet sokkal idősebb nálam, mégis természetesnek tűnik, hogy a megszólítás tiszteletteljes, kissé talán távolságtartó formáját használom.
Fegyver: Kétkezes pallos Páncél: Elbájolt merev mellvért
- Persze csak akkor, ha nincs ellene semmi kifogása - mielőtt bármi egyebet tennék, megvárom, hogy erre válaszoljon a lány. Csakis igenlő válasz esetén intek, hogy csatlakozzon nyugodtan, nincs mitől tartania, s hogy én készséggel válaszolok a kérdéseire.
- Figyelmeztetni szeretném, hogy mindössze egy nappal előztem meg Önt, így túl sok mindent még én sem tudok elmondani a rendről. De azt igen, hogy jelenleg az udvaron jár. Jobb oldalt, az a hosszú épület az istálló, aminek a folytatása, ott... - amíg beszélek, mutatom is, hogy éppen miről. Közbeeső kérdésekre is válaszolok, ha akadna épp.
- ...a kovácsműhely, és azt hiszem, hogy ott találja a rend ékszerészét is, de ebben nem vagyok biztos. Jöjjön, menjünk a rendházba, hűvösek a reggelek... - így, utoljára hagyom azt, ami a Szellemlovagok otthonául szolgál, maga a rendház épülete. Benyitok, és magam előtt beengedem a lányt, én pedig csak azután lépek be újra, hogy megint leverem csizmám talpáról a rátapadt havat, s sarat.
- És... Itt már én is gondban leszek, de meg tudom tanítani egy varázsszóra, ha senki nem akadna, ki segíteni óhajtana Önnek - tegezem, pedig nem lehet sokkal idősebb nálam, mégis természetesnek tűnik, hogy a megszólítás tiszteletteljes, kissé talán távolságtartó formáját használom.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[A kapu előtt-nyitott]
{Kapuőr, és a felmentő sereg: Adekka}
*Notte tart pár dologtól, ezek közt a pókok, egerek nem szerepelnek, de
a hiányos öltözetű férfiak igen, aranykalitkában felcseperedve nem igen
találkozott az ellenkező nem képviselővel és legkevésbé sem edződött
hozzájuk. Most, hogy az őr felöltözött lábai ismét engedelmeskednek
neki, és elindul befelé, az udvarra.*
- Köszönöm szépen.
*Illedelmesen ejti a szavakat és mikor elhalad az őr mellett biccent felé. Körbepillant, kissé bizonytalanul, mint aki nem tudja mi tévő legyen, most, hogy benn van.*
- Kérem, meg tudná mondani, hogy merre találok valakit akivel beszélhetnék, bemutatná nekem a rendet?
*A kérdést némileg az őr felé is intézi, de a közelben álló ifjú felé is nyitottan hagyja.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Köszönöm szépen.
*Illedelmesen ejti a szavakat és mikor elhalad az őr mellett biccent felé. Körbepillant, kissé bizonytalanul, mint aki nem tudja mi tévő legyen, most, hogy benn van.*
- Kérem, meg tudná mondani, hogy merre találok valakit akivel beszélhetnék, bemutatná nekem a rendet?
*A kérdést némileg az őr felé is intézi, de a közelben álló ifjú felé is nyitottan hagyja.*
[A kapu előtt-nyitott]
{Kapuőr, és a felmentő sereg: Adekka}
- Értem. Akkor beengedem, pillanat!
*Nos, elhangzott a név, a jövetel oka, s feltűnik az, ki esetleg a körbevezetést vállalja. Nem véletlen hát, hogy a kapuőr az ajtót kinyitotta, legalábbis ami a zárat illeti. Szégyenlőség, miegymás... de ami a lényeg, amíg a lány nem lép be magától, vagy az ifjú nem segít be ebbe is, kicsit felemás marad a helyzet. Ami arra talán épp elég időt hagy, hogy az őr magára kapjon, egynéhány ruhadarabot.*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Könnyített mellpáncél és pajzs
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------*Nos, elhangzott a név, a jövetel oka, s feltűnik az, ki esetleg a körbevezetést vállalja. Nem véletlen hát, hogy a kapuőr az ajtót kinyitotta, legalábbis ami a zárat illeti. Szégyenlőség, miegymás... de ami a lényeg, amíg a lány nem lép be magától, vagy az ifjú nem segít be ebbe is, kicsit felemás marad a helyzet. Ami arra talán épp elég időt hagy, hogy az őr magára kapjon, egynéhány ruhadarabot.*
[A kapu előtt-nyitott]
{Kapuőr, és a felmentő sereg: Adekka}
*Az illető hölgy valóban nem egy fenevad, legalábbis semmiképp nem
veszélyes. Tud anyatigris lenni ha a helyzet megjövetelei, vagy sarokba
szorított szarvas, de ezekben a percekben ha valamilyen állathoz kéne
hasonlítani, sokkal inkább megszeppent nyúlra emlékeztet.
- Üdvözlöm! Szép napot kívánok! Én.... "Üres, esküszöm üres az agyam!" érdeklődni szeretnék. Egy barátomtól halottam a Szellemlovagokról... "Barát? Egyszer találkoztunk! Beszélnem kéne a fejemmel..." szeretnék többet tudni.
*Egy pillanatig csak áll és a kukucskálón keresztül vizslatja a rá szegeződő szemeket, majd arcára döbbenet borul, és levegőért kapva teszi hozzá: *
-A nevem, a nevem Notte Lunare. Herbalista.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Üdvözlöm! Szép napot kívánok! Én.... "Üres, esküszöm üres az agyam!" érdeklődni szeretnék. Egy barátomtól halottam a Szellemlovagokról... "Barát? Egyszer találkoztunk! Beszélnem kéne a fejemmel..." szeretnék többet tudni.
*Egy pillanatig csak áll és a kukucskálón keresztül vizslatja a rá szegeződő szemeket, majd arcára döbbenet borul, és levegőért kapva teszi hozzá: *
-A nevem, a nevem Notte Lunare. Herbalista.
[A kapu előtt-nyitott]
{Kapuőr, és a felmentő sereg: Adekka}
- Jövök már! *szól ki egy hang, mint szokás szobák esetében, ha gazdája
éppen öltözködik. A hideget tekintve kevéssé valószínű, hogy ez most a
helyzet, de nem is elképzelhetetlen. Főleg, hogy mikor nyílik a
kukucskáló fémablaka, egy igen kipirosodott arc jelenik meg, már
amennyi látszik a szemkörnyékből. De egy éles szemmel bíró még
észrevehet hó darabkákat szemöldökén, ami összességében arra utal,
éppen mosakodott, s bizony tiszta szűz hóval, mi mással is... S ha ez
igaz, még az sem kizárt, hogy egyetlen nadrágban áll az őr az ajtó
mögött, s kemény katona módjára, valóban a téli fürdőszobát használta
tisztálkodásra.*
- Üdvözlöm! Miben segíthetek? *kérdezi, s kezével láthatóan, arcát próbálja rendbe tenni. De hátulról meg férfihangot hallhat. Őrtársa épp csak kinézett odújukból, ő meg valóban egy szál nadrágban van, úgyhogy örömmel fogadja a felajánlást, a zárat elintézi, a többit meg hagyja rá:*
- Megköszönném, mert nem vagyok épp, fogadókész állapotban... *nevet, s mivel az illető hölgy nem tűnik épp fenevadnak, rábízza az ifjúra, ki talán már apród is. S megy tehát az őrszobára, hogy legalább az ingét magára kapja. Mi tagadás, szőrén-pőrén lenni, azért luxus télen...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Üdvözlöm! Miben segíthetek? *kérdezi, s kezével láthatóan, arcát próbálja rendbe tenni. De hátulról meg férfihangot hallhat. Őrtársa épp csak kinézett odújukból, ő meg valóban egy szál nadrágban van, úgyhogy örömmel fogadja a felajánlást, a zárat elintézi, a többit meg hagyja rá:*
- Megköszönném, mert nem vagyok épp, fogadókész állapotban... *nevet, s mivel az illető hölgy nem tűnik épp fenevadnak, rábízza az ifjúra, ki talán már apród is. S megy tehát az őrszobára, hogy legalább az ingét magára kapja. Mi tagadás, szőrén-pőrén lenni, azért luxus télen...*
Egy lovat épp elvezetnek mellettünk, amennyire meg tudom
állapítani, felnyergelten, menetre készen. Én továbbra is kedvtelve
végzem a dolgom, amit egyébként szó nélkül megcsinálnának a fogadott
lovászok is, de jobb szeretném, ha a lovamról én magam gondoskodnék,
amikor csak lehet. Azt akarom, hogy hű társ legyen, amikor a szükség
kívánja, ehhez pedig nem elég, ha csak akkor ülök nyergében, amikor
éppen azt kívánja a helyzet.
Magam sem tudom, miért teszem, de valahol... Szórakoztat az, hogy egyoldalú a beszélgetés, s míg én folyamatosan új információval szolgálok egy állatnak, addig amaz egykedvűen áll, és... Tűr.
- Nem érzem magam idegennek... Otthon, Pormederben minden más volt. Az Ageniták szállása rideg és távolságtartó, mintha folyamatosan azt akarná, hogy hagyják el sziklatermeit. A falakat nem meszelték fehérre, mindegyiket ugyanabból a fekete kőből faragták ki. Neked se tetszene... - elnagyolt mozdulatokkal seprek végig a ló szőrén, egészen addig, míg kifogástalannak nem látom majd munkám eredményét.
Valószínűleg egészen az első tanóra kezdetéig eltölteném az időt idebent, ha nem jutna el hozzám a hír, hogy a kapuk elé érkezett valaki, ki most belépni kíván a rendházba. Alkalmi vizitátor, vagy - hozzám hasonlóan - új rendtag-jelölt? Az ötlet, hogy az őrök után én fogadjam, hirtelen pattan ki a fejemből, de olyannyira megtetszik, hogy végül e-mellett döntök.
- Ne menj sehová, még nem végeztünk - hagyom ott egy paskolás kíséretében lovamat, ki ezúttal már - még ha csak aprót is - felhorkant. Azt eldönteni, hogy ez helyeslését vagy nemtetszését volt hivatott jelenteni, nem tudom. Egyelőre.
Még az istállóban megmosom kezeimet, majd az udvaron átvágva, egyenest a kapukhoz megyek. Ott találom azt a két őrt, akik tegnap is silbakoltak, amikor én kértem beengedésem.
- Jó reggelt... Hallottam, hogy van valaki odakint, aki be szeretne jönni. Én szívesen elkísérném a rendházba, ha ez nem gond - ezt követően, a kétszárnyú, acélvasalással erősített kapukra vándorolnak kék szemeim, mintha az anyagon túl, megpillanthatnák beszédem tárgyát: a kopogtatót...
Fegyver: Kétkezes pallos Páncél: Elbájolt merev mellvért
Magam sem tudom, miért teszem, de valahol... Szórakoztat az, hogy egyoldalú a beszélgetés, s míg én folyamatosan új információval szolgálok egy állatnak, addig amaz egykedvűen áll, és... Tűr.
- Nem érzem magam idegennek... Otthon, Pormederben minden más volt. Az Ageniták szállása rideg és távolságtartó, mintha folyamatosan azt akarná, hogy hagyják el sziklatermeit. A falakat nem meszelték fehérre, mindegyiket ugyanabból a fekete kőből faragták ki. Neked se tetszene... - elnagyolt mozdulatokkal seprek végig a ló szőrén, egészen addig, míg kifogástalannak nem látom majd munkám eredményét.
Valószínűleg egészen az első tanóra kezdetéig eltölteném az időt idebent, ha nem jutna el hozzám a hír, hogy a kapuk elé érkezett valaki, ki most belépni kíván a rendházba. Alkalmi vizitátor, vagy - hozzám hasonlóan - új rendtag-jelölt? Az ötlet, hogy az őrök után én fogadjam, hirtelen pattan ki a fejemből, de olyannyira megtetszik, hogy végül e-mellett döntök.
- Ne menj sehová, még nem végeztünk - hagyom ott egy paskolás kíséretében lovamat, ki ezúttal már - még ha csak aprót is - felhorkant. Azt eldönteni, hogy ez helyeslését vagy nemtetszését volt hivatott jelenteni, nem tudom. Egyelőre.
Még az istállóban megmosom kezeimet, majd az udvaron átvágva, egyenest a kapukhoz megyek. Ott találom azt a két őrt, akik tegnap is silbakoltak, amikor én kértem beengedésem.
- Jó reggelt... Hallottam, hogy van valaki odakint, aki be szeretne jönni. Én szívesen elkísérném a rendházba, ha ez nem gond - ezt követően, a kétszárnyú, acélvasalással erősített kapukra vándorolnak kék szemeim, mintha az anyagon túl, megpillanthatnák beszédem tárgyát: a kopogtatót...
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[A kapu előtt-nyitott]
*Az ifjú félelf a szívének kedves reggeli nyüzsgésben elvegyülve indult
útjára, egyik lába követve a másikat haladt előre, engedve, hogy cikázó
gondolatai vezessék. Hol egy illat ragadta meg figyelmét, hol egy szín
miatt perdült meg a tengelye körül, hol egy hang forrását kutatta, de
végül, ahogy már tegnap is, és az előtt is és az előtt is, ismét a kapu
előtt találta magát. Nem akármilyen kapu, hanem A kapu. A
Szellemlovagok rendházának kapuja előtt.
Hosszú percekig csak áll előtte és merőn bámulja a zord fémmel borított kapuszárnyakat, a ráfestett címereket, mintha ha elég erősen akarja benn találhatná magát a nélkül, hogy kopogtatnia kéne.
Lopva körül néz a zsúfolt utcán, figyeli e valaki, nem senkinek sem szúr szemet.
Már majdnem sarkon fordul, mikor valami hajthatatlanság fog erőt rajta, és elindul a gyalogajtóhoz, szíve a torkában kalapál ahogy a kopogtatóért nyúl, és hármat ver vele az ajtóra.
"Most vagy soha" Próbálja biztatni magát, de hamar elillan ritka merészsége, "Talán még nem késő, elfuthatok, nem tudják meg, hogy én voltam, majd visszajövök holnap, vagy..."
Hosszú percekig csak áll előtte és merőn bámulja a zord fémmel borított kapuszárnyakat, a ráfestett címereket, mintha ha elég erősen akarja benn találhatná magát a nélkül, hogy kopogtatnia kéne.
Lopva körül néz a zsúfolt utcán, figyeli e valaki, nem senkinek sem szúr szemet.
Már majdnem sarkon fordul, mikor valami hajthatatlanság fog erőt rajta, és elindul a gyalogajtóhoz, szíve a torkában kalapál ahogy a kopogtatóért nyúl, és hármat ver vele az ajtóra.
"Most vagy soha" Próbálja biztatni magát, de hamar elillan ritka merészsége, "Talán még nem késő, elfuthatok, nem tudják meg, hogy én voltam, majd visszajövök holnap, vagy..."
