Időpont: corvusi időszámítás 628. év Az Elfek hava 1. nap (2011.06.01. - 06.03.)
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Kápolna - szent óra ]
*Meghallgatja a hölgyeket, kik nagyon belelendültek.*
- Behódolok, elvégre igaz, Heyleus is ott lehetett a vacsorán. S hogy a feleségekkel mi volt a helyzet, arról lávaimp-füstöm sincs... *ő ebbe nem menne inkább bele, mert okosat úgy sem tudna mondani. Kifogyott az írásokból is.*
- Ennyi, nem több, nem találtam más forrásmunkát. De emlékeztetném magunkat, hogy nem a gyilkosságot akarjuk felgöngyölíteni, hanem a medallionok eltűntét megmagyarázni! Viszont Myrla gondolata is megfontolandó, miszerint kívülálló nem biztos, hogy rögvest rátalált volna értékekre, egy gyilkosság közepette. *s felesége végső kérdései térítik észhez, mert ő is erre akarna kilyukadni.*
- No igen, az egész onnan indult mostan, hogy az a rémálom az átok erejéről regélt, ezért kezdtem el gondolkodni az átkozás természetéről. Áldás és átok - ti ezeket kedveskéim, miként látjátok? *s arra tehát nem reagált, hogy Yitia a múltat megint csak átírná. Areen gyöngült és varázshasználói állapotába bizony beletartozott halála is, legalábbis a leírások szerint...*
Fegyver: Mágikus ötbányai pallos Páncél: Kényelmes worgbőrpáncél
- Behódolok, elvégre igaz, Heyleus is ott lehetett a vacsorán. S hogy a feleségekkel mi volt a helyzet, arról lávaimp-füstöm sincs... *ő ebbe nem menne inkább bele, mert okosat úgy sem tudna mondani. Kifogyott az írásokból is.*
- Ennyi, nem több, nem találtam más forrásmunkát. De emlékeztetném magunkat, hogy nem a gyilkosságot akarjuk felgöngyölíteni, hanem a medallionok eltűntét megmagyarázni! Viszont Myrla gondolata is megfontolandó, miszerint kívülálló nem biztos, hogy rögvest rátalált volna értékekre, egy gyilkosság közepette. *s felesége végső kérdései térítik észhez, mert ő is erre akarna kilyukadni.*
- No igen, az egész onnan indult mostan, hogy az a rémálom az átok erejéről regélt, ezért kezdtem el gondolkodni az átkozás természetéről. Áldás és átok - ti ezeket kedveskéim, miként látjátok? *s arra tehát nem reagált, hogy Yitia a múltat megint csak átírná. Areen gyöngült és varázshasználói állapotába bizony beletartozott halála is, legalábbis a leírások szerint...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
/ Kápolna- szent óra /
*Egészen meghatódik a dicsérettől meg az öleléstől. Büszkén ki is húzza magát.*
-Akkor tehát Angeliusnak 3 gyermeke volt. *ezt inkább csak magának mondja a pontosítás kedvéért. Elég szerencsétlen család, mintha maga is átok sújtotta lenne.
Ezen eltöpreng egy kicsit, de egyelőre nem hozza szóba, hiszen ezzel talán megint kisiklana a vezérszál gondolatmente.*
-Szerintem is ezer oka lehetett annak, hogy Hayleus nem halt meg azon a vacsorán. Lehet, hogy csak egy rossz szóhasználat a túlélő kifejezés, ki tudja? Neki nincs feljegyzése erről? Hogyan viselte például? Nem mesélt a fiának vagy a lányának erről? Arról az Isabellről sem tudunk semmit. Vagyis én nem tudok semmit. *helyesbít*
-És valóban igaza van Myrlanak, hogy felségek életben maradtak. Arról persze nem tudhatunk, hogy bármelyik oldalbordának lehettek -e a halotti vacsorát eltervelőkkel kapcsolatai? Mennyire feddhetetlenek a feleségek?* Ez valószínű csak költői kérdés a részéről.*
-A pormedri elkövetőket feltételezve, és az én tapasztalásomat figyelembe véve kérdezem, hogy ebben az esetben, ha a relikviák Pormederbe kerültek volna, az ottani Mor-Bain ághoz, akkor erről a Csillagtorony mágusai lehetséges, hogy nem tudtak volna? Hiszen égre földre keresték a medált ők is, s hogy mennyire nem tudták hol lehet az kiderül abból a következtetésből, amiért annyira magdicsértél az előbb én Morganusom, hogy Arturiusnál nem volt a medál, ők mégis ezt hitték.
-Akkor maradnak a lányok és a feleségek.
-Csak úgy csendesen jegyzem meg, mert Morganus nem szereti az ilyet még hallani sem, de kénytelen vagyok felhozakodni vele. *mentegetőzik előre*
-A médiumi képességek egy halottnál nem működnek már. Ferrah csak a kapunyitás után ölhette meg a lányt. S mi van akkor, ha nála volt mindkét medál?
-Akkor hol keressük? Vagy keressük-e egyáltalán?
Fegyver: Thrillioni elbájolt íj Páncél: Horpadt nehéz mellvért
-Akkor tehát Angeliusnak 3 gyermeke volt. *ezt inkább csak magának mondja a pontosítás kedvéért. Elég szerencsétlen család, mintha maga is átok sújtotta lenne.
Ezen eltöpreng egy kicsit, de egyelőre nem hozza szóba, hiszen ezzel talán megint kisiklana a vezérszál gondolatmente.*
-Szerintem is ezer oka lehetett annak, hogy Hayleus nem halt meg azon a vacsorán. Lehet, hogy csak egy rossz szóhasználat a túlélő kifejezés, ki tudja? Neki nincs feljegyzése erről? Hogyan viselte például? Nem mesélt a fiának vagy a lányának erről? Arról az Isabellről sem tudunk semmit. Vagyis én nem tudok semmit. *helyesbít*
-És valóban igaza van Myrlanak, hogy felségek életben maradtak. Arról persze nem tudhatunk, hogy bármelyik oldalbordának lehettek -e a halotti vacsorát eltervelőkkel kapcsolatai? Mennyire feddhetetlenek a feleségek?* Ez valószínű csak költői kérdés a részéről.*
-A pormedri elkövetőket feltételezve, és az én tapasztalásomat figyelembe véve kérdezem, hogy ebben az esetben, ha a relikviák Pormederbe kerültek volna, az ottani Mor-Bain ághoz, akkor erről a Csillagtorony mágusai lehetséges, hogy nem tudtak volna? Hiszen égre földre keresték a medált ők is, s hogy mennyire nem tudták hol lehet az kiderül abból a következtetésből, amiért annyira magdicsértél az előbb én Morganusom, hogy Arturiusnál nem volt a medál, ők mégis ezt hitték.
-Akkor maradnak a lányok és a feleségek.
-Csak úgy csendesen jegyzem meg, mert Morganus nem szereti az ilyet még hallani sem, de kénytelen vagyok felhozakodni vele. *mentegetőzik előre*
-A médiumi képességek egy halottnál nem működnek már. Ferrah csak a kapunyitás után ölhette meg a lányt. S mi van akkor, ha nála volt mindkét medál?
-Akkor hol keressük? Vagy keressük-e egyáltalán?
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Kápolna - szent óra ]
* Már kezd túl sok feltevés napvilágot látni, jó volna néhányat
tényekkel is alátámasztani, hogy kirostálhassák közüle a fals
információkat, melyek tévútra vezethetik őket.*
- De Heyleust, mint túlélőt említi az írás. Márpedig túlélő általában az, aki maga is részt vesz az eseményekben. Ha nem vagyok ott, hol a vész kitör, akkor nem túlélő vagyok, csak egy szerencsés ember, aki kimaradt a drámai történésekből. Legalábbis az én gondolkodásmódom szerint.*-néz Morganusra.*
- Egy mérgezéses vacsorát, feltéve, ha a "halálos" jelző mérgezést jelent, is túl lehet élni. Ha csak egy étek tartalmaz mérget, és ebből valaki nem eszik, már túlélőként nézhet egy új nap elébe. Lehet, hogy nem kívánja ama étket, és ezért hagyja ki, vagy kihagyja, mert tudja, hogy az mérget tartalmaz...*-utal ezzel egyben egy még sötétebb lehetőségre.*
- Vajon miért maradtak életben az asszonyok? Ők ezekszerint nem vettek részt a családi vacsorán? Sem Heyneus, sem Franius neje nem volt ott, miközben gyermekeik és férjeik igen? Különös...De persze ismét itt van, hogy valószínűleg csak számomra.*-teszi hozzá, hogy nehogy félrevezesse a közös gondolkodás fonalát.*
- Még valami...A főpapság apáról fiúra szállott tehát, de mindenképp a családban maradt, igaz? Vagy tévedek? Mert ez esetben 579. azon gyászos napjának reggelén Heyleus főpapnak még nem volt fiú utódja. Angelius rá tizenegy évvel született csak meg. Viszont élt a nagybátyja, és tőle származó unokatestvére, ki fiatalabb volt a főpapnál néhány évvel. Ők viszont mind odavesztek, ezáltal az az ágacska letört a fáról. A családon belüli öröklés a pormedrieket gondolom nem foglalta magába, csak a szűkebb, sziklaöbli ágat jelentette, igaz?*-tesz fel egy számára tisztázandó kérdést.*
- De mindentől függetlenül, lám túlélő mellett is eltűntek a kincsek a helyükről. Ha a medriek voltak a tettesek, honnan tudhatták, hogy pontosan hol rejtegetik azokat? Egy öbli családtagtól, vagy esetleg mástól? Egyáltalán mit akartak a medálokkal? Átkot hozni Sziklaöböl városára? De miért? Lehet a medrieknek közük sem volt az egészhez, csak gyanúba keverték őket?*-vonja meg a vállait tanácstalanul.*
- Egyéb korabeli források nem írtak az esetről? Egy tömeghalállal végződő vacsora akkor is hír, ha nem ilyen nagy befolyással bíró családban történik.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Thrillioni Sárkányláng
- De Heyleust, mint túlélőt említi az írás. Márpedig túlélő általában az, aki maga is részt vesz az eseményekben. Ha nem vagyok ott, hol a vész kitör, akkor nem túlélő vagyok, csak egy szerencsés ember, aki kimaradt a drámai történésekből. Legalábbis az én gondolkodásmódom szerint.*-néz Morganusra.*
- Egy mérgezéses vacsorát, feltéve, ha a "halálos" jelző mérgezést jelent, is túl lehet élni. Ha csak egy étek tartalmaz mérget, és ebből valaki nem eszik, már túlélőként nézhet egy új nap elébe. Lehet, hogy nem kívánja ama étket, és ezért hagyja ki, vagy kihagyja, mert tudja, hogy az mérget tartalmaz...*-utal ezzel egyben egy még sötétebb lehetőségre.*
- Vajon miért maradtak életben az asszonyok? Ők ezekszerint nem vettek részt a családi vacsorán? Sem Heyneus, sem Franius neje nem volt ott, miközben gyermekeik és férjeik igen? Különös...De persze ismét itt van, hogy valószínűleg csak számomra.*-teszi hozzá, hogy nehogy félrevezesse a közös gondolkodás fonalát.*
- Még valami...A főpapság apáról fiúra szállott tehát, de mindenképp a családban maradt, igaz? Vagy tévedek? Mert ez esetben 579. azon gyászos napjának reggelén Heyleus főpapnak még nem volt fiú utódja. Angelius rá tizenegy évvel született csak meg. Viszont élt a nagybátyja, és tőle származó unokatestvére, ki fiatalabb volt a főpapnál néhány évvel. Ők viszont mind odavesztek, ezáltal az az ágacska letört a fáról. A családon belüli öröklés a pormedrieket gondolom nem foglalta magába, csak a szűkebb, sziklaöbli ágat jelentette, igaz?*-tesz fel egy számára tisztázandó kérdést.*
- De mindentől függetlenül, lám túlélő mellett is eltűntek a kincsek a helyükről. Ha a medriek voltak a tettesek, honnan tudhatták, hogy pontosan hol rejtegetik azokat? Egy öbli családtagtól, vagy esetleg mástól? Egyáltalán mit akartak a medálokkal? Átkot hozni Sziklaöböl városára? De miért? Lehet a medrieknek közük sem volt az egészhez, csak gyanúba keverték őket?*-vonja meg a vállait tanácstalanul.*
- Egyéb korabeli források nem írtak az esetről? Egy tömeghalállal végződő vacsora akkor is hír, ha nem ilyen nagy befolyással bíró családban történik.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Kápolna - szent óra ]
*Már hozzászokott az össztűzhöz, így szempillája sem rebben. De felesége
előáll egy bámulatos gondolatmenettel, úgyhogy még egy ölelést is kap
jutalmul.*
- Elámulok, asszony, remek logikai sort adtál elénk! *nagyon büszke most, és még gyarapodott is egy érvrendszerrel, mely feltételezi, Heyleus kimaradt az eseményekből, s talán ezért is élhette túl az ármányt és cselszövést.*
- De tegyük hozzá, hogy Heyleus nem is biztos, hogy ott volt azon a bizonyos vacsorán, lehetett éppen helyette vecsernyén is. Ha mérgezés történt, talán azért élhetett, mert másokkal nem együtt étkezett... *ő legalábbis így tudja elképzelni a történteket. Közben előjön több felől is a családi gubancra való rákérdezés, így ezt kell tisztába tennie, mit el is kezd, ekként:*
- Akkor kezdjük elejéről a történetet. Volt egy hölgy, neve Physis, ki Angelius Mor-Bain várandós özvegyeként élt azokban az időkben. Igen, jól halljátok, a két testvér tehát utószületettként jött a világra, köszönhetően Újszikla tragédiájának. *és ebből tehát az is leszűrhető, miért sem lehet Ralishael ugyanaz, mint Areen.*
- Egy varázserejű kódexért cserébe, -mely fontos volt a vahad elleni felkészülésben-, egy Goblinusz nevezetű undorító mágus a még meg sem született lányt követelte cserébe, mikor is az majd betölti tizenharmadik évét életének. Kénytelenek voltak ráállni erre, utána Physis és segítői Pormederbe mentek a kódex titkát feltörni, majd hazatért, s megszülte gyermekeit. Az ikrek mind különös jövendölést és képességet bírtak: a fiút a megmentőnek mondták, ki legyőzheti a vahadot, a leány pedig képes volt bizonyos állapotokban médiumként működni, s valamiféle térkaput nyitni. Rá vágyott tehát Goblinusz, ám Ferrah megelőzte, s a lányt így vagy úgy, de halálába küldte. Akkor szakadt fel az átjáró... *s ezzel vége is a történetnek, hogy kezdődhessék az ősmágusok visszatértéé. De az kevéssé érdekes mostani ügyüket tekintve.*
- Ez volt tehát az egyik lány végzete. A másikkal nem tudom, mi történt pontosan, de neki is erőszakos halált jósolok. Annyit tudunk a korabeli írásokból, hogy Zujm megnémította a gyermeket, ki Szépszeműhöz imádkozott, így nyilván nem kedvelte őt sem. Atyjával pedig Újsziklára ment a lány, -kit tehát nem Physis szült eme gyászos világra, így a későbbi ikrek féltestvérként emlékezhettek rá-, s nem kizárható, hogy ő is ott lehelte ki lelkét. *legalábbis az évszám stimmel. De ezzel megint eltértek a sodrás fővonalától.*
- Ennyit tehát a Mor-Bainekről. A motiváció és az elkövetők kérdése, igen... *egy teóriával már előhozakodott, bár az sem tőle származik, hanem az eseményeket lejegyző paptól.*
- Ha feltételezzük, hogy a pormedri család rendelte el az öbli rokonok meggyilkolását, felmerül a kérdés, miért is kívánták ezt. De mert ezt még annyira sem fogjuk tudni kideríteni, mint a rejtély többi részét, így javaslom a következőt: koncentráljunk arra a kérdésre, hogy akarhatták-e a medallionokat eltulajdonítani, volt-e részük az eltűnésükben? *várja az ötleteket, észrevételeket.*
Fegyver: Mágikus ötbányai pallos Páncél: Kényelmes worgbőrpáncél - Elámulok, asszony, remek logikai sort adtál elénk! *nagyon büszke most, és még gyarapodott is egy érvrendszerrel, mely feltételezi, Heyleus kimaradt az eseményekből, s talán ezért is élhette túl az ármányt és cselszövést.*
- De tegyük hozzá, hogy Heyleus nem is biztos, hogy ott volt azon a bizonyos vacsorán, lehetett éppen helyette vecsernyén is. Ha mérgezés történt, talán azért élhetett, mert másokkal nem együtt étkezett... *ő legalábbis így tudja elképzelni a történteket. Közben előjön több felől is a családi gubancra való rákérdezés, így ezt kell tisztába tennie, mit el is kezd, ekként:*
- Akkor kezdjük elejéről a történetet. Volt egy hölgy, neve Physis, ki Angelius Mor-Bain várandós özvegyeként élt azokban az időkben. Igen, jól halljátok, a két testvér tehát utószületettként jött a világra, köszönhetően Újszikla tragédiájának. *és ebből tehát az is leszűrhető, miért sem lehet Ralishael ugyanaz, mint Areen.*
- Egy varázserejű kódexért cserébe, -mely fontos volt a vahad elleni felkészülésben-, egy Goblinusz nevezetű undorító mágus a még meg sem született lányt követelte cserébe, mikor is az majd betölti tizenharmadik évét életének. Kénytelenek voltak ráállni erre, utána Physis és segítői Pormederbe mentek a kódex titkát feltörni, majd hazatért, s megszülte gyermekeit. Az ikrek mind különös jövendölést és képességet bírtak: a fiút a megmentőnek mondták, ki legyőzheti a vahadot, a leány pedig képes volt bizonyos állapotokban médiumként működni, s valamiféle térkaput nyitni. Rá vágyott tehát Goblinusz, ám Ferrah megelőzte, s a lányt így vagy úgy, de halálába küldte. Akkor szakadt fel az átjáró... *s ezzel vége is a történetnek, hogy kezdődhessék az ősmágusok visszatértéé. De az kevéssé érdekes mostani ügyüket tekintve.*
- Ez volt tehát az egyik lány végzete. A másikkal nem tudom, mi történt pontosan, de neki is erőszakos halált jósolok. Annyit tudunk a korabeli írásokból, hogy Zujm megnémította a gyermeket, ki Szépszeműhöz imádkozott, így nyilván nem kedvelte őt sem. Atyjával pedig Újsziklára ment a lány, -kit tehát nem Physis szült eme gyászos világra, így a későbbi ikrek féltestvérként emlékezhettek rá-, s nem kizárható, hogy ő is ott lehelte ki lelkét. *legalábbis az évszám stimmel. De ezzel megint eltértek a sodrás fővonalától.*
- Ennyit tehát a Mor-Bainekről. A motiváció és az elkövetők kérdése, igen... *egy teóriával már előhozakodott, bár az sem tőle származik, hanem az eseményeket lejegyző paptól.*
- Ha feltételezzük, hogy a pormedri család rendelte el az öbli rokonok meggyilkolását, felmerül a kérdés, miért is kívánták ezt. De mert ezt még annyira sem fogjuk tudni kideríteni, mint a rejtély többi részét, így javaslom a következőt: koncentráljunk arra a kérdésre, hogy akarhatták-e a medallionokat eltulajdonítani, volt-e részük az eltűnésükben? *várja az ötleteket, észrevételeket.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
/ Kápolna- szent óra /
*Ha nem, hát nem.Őt is jobban érdekli a morcogás. Maradnak tehát a
morcogás mellett, hiszen a feltételezésekkel nem jutnak messzire.
Minduntalan csak kérdések vetődnek fel, amire csak feltételes válaszok
vannak.*
- Ha Areen és az a másik az a.. * a képre pillant, hogy a nevet jól idézze*... Ralishael nem azonos személyek, akkor honnan jöhetett a tény, amit mindenki igaznak vélt, hogy Areen, Arturius testvére? És elképedek, hiszen ezek a közelmúlt történései már, karnyújtásnyira vannak és mégis belegabalyodunk. De még vannak kérdéseim, bár lehet, hogy csak engem izgatnak. *mosolyog, de nem zavartatja még magát, úgyhogy mondja a kérdéseit és következtetéseit.*
-Angelius tűnődhetett, de végtére is az apja volt az egyetlen aki azt a vacsorát túlélte az akkor élő Mor-Bainok közül. Elképzelhető, hogy nem örökítette a fiára a medált, ha nála lett volna?
Én nem hiszem, hogy ilyen relikviát nem ad át az egyetlen fiának. Én tehát erősen megkérdőjelezem, hogy egyáltalán nála lett volna az a medál. Lehet, hogy valami más oka volt annak, hogy ő életben maradt. És ha nem volt a medál Heyleusnál, akkor nem örökölhette Arturius sem, tehát, ha valóban nála volt, akkor nem családi örökségként jutott hozzá. Vagy nem is volt nála sem, és tévedés az egész, és medál még a mai nap is valahol a Kapuk Templomában van.* kis szünetet tart, de folytatja*
-Csak kíváncsiságból kérdezem, hogy Angelius gyermekei voltak ez a Ralishael és Arturius? Mert a levezetésből nem derül ki számomra, hogy neki voltak a féltestvérei, vagy az ő gyermekei, de akkor az egyiknek vagy másiknak ki az anyja?
Fegyver: Thrillioni elbájolt íj Páncél: Horpadt nehéz mellvért
- Ha Areen és az a másik az a.. * a képre pillant, hogy a nevet jól idézze*... Ralishael nem azonos személyek, akkor honnan jöhetett a tény, amit mindenki igaznak vélt, hogy Areen, Arturius testvére? És elképedek, hiszen ezek a közelmúlt történései már, karnyújtásnyira vannak és mégis belegabalyodunk. De még vannak kérdéseim, bár lehet, hogy csak engem izgatnak. *mosolyog, de nem zavartatja még magát, úgyhogy mondja a kérdéseit és következtetéseit.*
-Angelius tűnődhetett, de végtére is az apja volt az egyetlen aki azt a vacsorát túlélte az akkor élő Mor-Bainok közül. Elképzelhető, hogy nem örökítette a fiára a medált, ha nála lett volna?
Én nem hiszem, hogy ilyen relikviát nem ad át az egyetlen fiának. Én tehát erősen megkérdőjelezem, hogy egyáltalán nála lett volna az a medál. Lehet, hogy valami más oka volt annak, hogy ő életben maradt. És ha nem volt a medál Heyleusnál, akkor nem örökölhette Arturius sem, tehát, ha valóban nála volt, akkor nem családi örökségként jutott hozzá. Vagy nem is volt nála sem, és tévedés az egész, és medál még a mai nap is valahol a Kapuk Templomában van.* kis szünetet tart, de folytatja*
-Csak kíváncsiságból kérdezem, hogy Angelius gyermekei voltak ez a Ralishael és Arturius? Mert a levezetésből nem derül ki számomra, hogy neki voltak a féltestvérei, vagy az ő gyermekei, de akkor az egyiknek vagy másiknak ki az anyja?
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Kápolna - szent óra ]
* A frissítőre inkább nem mond semmit. Sem az időt, sem a helyet nem
tartja alkalmasnak ilyesmihez. Morganus hárítását nem érti.*
- Talán mi világosabban látunk? Te mondtad, foglaljuk össze, amit tudunk. Mint látom, te máris többet, mint mi, hiszen valamiből sikerült kiderítened, hogy Ralishael és Areen két különböző személy.*-mégegyszer maga elé veszi a családfa ábrázolatját, de nem lesz tőle okosabb.*
- Pedig úgy tűnik, az évszám egyezik. 626-ban ért véget Areen élete, legalábbis így emlékszem, és Ralishael alatt ugyanez szerepel. Egy valami különös, hogy ez a lány Arturius féltestvéreként szerepel, holott úgy tudtam, Areen az édeshúga volt. Igaz, mit tudok én, nemigaz?*-teszi hozzá.*
- Lehet csak ezt feltételeztem, és valójában...Na de mint mondtad, már tisztázódott, hogy a két személy különbözik. Én pedig hiszek neked.*-fejezi be a Mor-Bain családfa ágainak-bogainak kibogozására tett kísérletét.*
- Térjünk akkor át a motivációra. Bár valamiért az motoszkál bennem, a halálos vacsora kiagyalójának személye fontos lehet ebben a történetben. Függetlenül attól, hogy ő vette-e magához a medált vagy sem.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Thrillioni Sárkányláng
- Talán mi világosabban látunk? Te mondtad, foglaljuk össze, amit tudunk. Mint látom, te máris többet, mint mi, hiszen valamiből sikerült kiderítened, hogy Ralishael és Areen két különböző személy.*-mégegyszer maga elé veszi a családfa ábrázolatját, de nem lesz tőle okosabb.*
- Pedig úgy tűnik, az évszám egyezik. 626-ban ért véget Areen élete, legalábbis így emlékszem, és Ralishael alatt ugyanez szerepel. Egy valami különös, hogy ez a lány Arturius féltestvéreként szerepel, holott úgy tudtam, Areen az édeshúga volt. Igaz, mit tudok én, nemigaz?*-teszi hozzá.*
- Lehet csak ezt feltételeztem, és valójában...Na de mint mondtad, már tisztázódott, hogy a két személy különbözik. Én pedig hiszek neked.*-fejezi be a Mor-Bain családfa ágainak-bogainak kibogozására tett kísérletét.*
- Térjünk akkor át a motivációra. Bár valamiért az motoszkál bennem, a halálos vacsora kiagyalójának személye fontos lehet ebben a történetben. Függetlenül attól, hogy ő vette-e magához a medált vagy sem.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Kápolna - szent óra ]
- De. Elvégre áldásokhoz gyakorta használták. *átkozásra valót,
remélhetőleg jóval ritkábban. Vele viszont megint a bolondját járatják a
hölgyek: egyikük a munka dandárját várná a nyakába, a másik meg valami
kiránduló vahad frissítőjét. Most ő fujjoghatna, hogy kápolnában még sem
illene teázgatni. Bár ezen kitételében a tea lenne a szentségtörés, nem
is annyira maga az aktus...*
- Thrillion csábító lehet, nem csak nekünk, de annak is, ki tán még saját teremtményeitől is megundorodott. *Zujm legalábbis elég furcsán beszélt a zöldbőrűekről. De ezzel ő is lezárja a témát, annyit már megtanult, hogy feleségével lehetetlen lényeges dolgokon összeveszni, legfeljebb ha ilyen elméleti síkokon téblábolva.*
- És mi ez, kérem? Én sem látok világosan. Bár abban megbizonyosodtam, hogy Areen és ez a Ralishael, nem egy és ugyanazon személy... *olvasta ki valami genealógiai táblából.*
- Tehát: adott két medál, melyek eltűntek egy gyilkosság után, körül. Kérdés: aki túlélte a merényletet, eltüntethette-e, vagy ami fontosabb, érdekében állt-e megtenni. Ha feltételezzük, főpapként használnia kellett volna, akkor ezen cselekedete furcsállható... *rátér tehát a motiváció kérdésére, noha ezzel megint csak találgatnak.*
Fegyver: Mágikus ötbányai pallos Páncél: Kényelmes worgbőrpáncél
- Thrillion csábító lehet, nem csak nekünk, de annak is, ki tán még saját teremtményeitől is megundorodott. *Zujm legalábbis elég furcsán beszélt a zöldbőrűekről. De ezzel ő is lezárja a témát, annyit már megtanult, hogy feleségével lehetetlen lényeges dolgokon összeveszni, legfeljebb ha ilyen elméleti síkokon téblábolva.*
- És mi ez, kérem? Én sem látok világosan. Bár abban megbizonyosodtam, hogy Areen és ez a Ralishael, nem egy és ugyanazon személy... *olvasta ki valami genealógiai táblából.*
- Tehát: adott két medál, melyek eltűntek egy gyilkosság után, körül. Kérdés: aki túlélte a merényletet, eltüntethette-e, vagy ami fontosabb, érdekében állt-e megtenni. Ha feltételezzük, főpapként használnia kellett volna, akkor ezen cselekedete furcsállható... *rátér tehát a motiváció kérdésére, noha ezzel megint csak találgatnak.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
/Kápolna- szent óra /
*Tudja ám, hogy ezekkel a nézeteivel élete párja nem ért egyet, de
szerinte nem kizárhatók, de nem vitatkozik. Elteszi a kedves kiokítást
is.Már csak azért is, mert igaz is lehet. Ahogy minden igaz lehet, amíg
nem lehet megcáfolni.*
-Ugyan Kedves, a hataloméhes egyedek hazudnak, ha érdekük úgy kívánja. Szemrebbenés nélkül. Ha itt született, akkor minek ment el? Mert félt mi? *legyint. Nem Morganusra, hanem a vahadra. Utálta mindig is, és most is csak reménykedik nem annak az erőnek van ebbe a kalamajkában is a keze, aki a vahadot rájuk szabadította.*
-De maradjunk a medálnál, vagy annál, amit tudunk. Igazad van.*mosolyog*
-Biztosan? Csak annyit, hogy két fél medál létezik, amik valaha összetartoztak, mint a lélekpárok.*somolyog, mert megint kényes témát emleget, pedig ez is igaz.*
-Szerintem ő tud a legtöbbet.*csippent a szemével Myrla felé.*
-Hozzak valami frissítőt addig, vagy majd utána?*kérdezi mielőtt a folytatásba nagyon belemerülnének.*
Fegyver: Thrillioni elbájolt íj Páncél: Horpadt nehéz mellvért
-Ugyan Kedves, a hataloméhes egyedek hazudnak, ha érdekük úgy kívánja. Szemrebbenés nélkül. Ha itt született, akkor minek ment el? Mert félt mi? *legyint. Nem Morganusra, hanem a vahadra. Utálta mindig is, és most is csak reménykedik nem annak az erőnek van ebbe a kalamajkában is a keze, aki a vahadot rájuk szabadította.*
-De maradjunk a medálnál, vagy annál, amit tudunk. Igazad van.*mosolyog*
-Biztosan? Csak annyit, hogy két fél medál létezik, amik valaha összetartoztak, mint a lélekpárok.*somolyog, mert megint kényes témát emleget, pedig ez is igaz.*
-Szerintem ő tud a legtöbbet.*csippent a szemével Myrla felé.*
-Hozzak valami frissítőt addig, vagy majd utána?*kérdezi mielőtt a folytatásba nagyon belemerülnének.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Kápolna - szent óra ]
- Szinte mind ismerős név...A leszármazottaik köztünk élnek a mai napig.
Igen, de ez azt jelenti, hogy ebből a küldetésből visszatérhettek.
Viszont akkor a medált bizonyára újra elővették rejtekéből, vagy nem? *-
gondolkodik tovább hangosan. A Vahados témánál hagyja, hogy a házaspár
egymást szórakoztassa. Nem szól bele beszélgetésükbe.*
- Összegezzük.*-bólint.*
- Talán legjobb lenne, ha te tennéd ezt meg, kuzinom!*-ajánlgatja példának okáért maga helyett a leglogikusabb megoldást.*
- Mi pedig kiegészítjük, ha valami kimaradna.*-pillant Yitire.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Thrillioni Sárkányláng
- Összegezzük.*-bólint.*
- Talán legjobb lenne, ha te tennéd ezt meg, kuzinom!*-ajánlgatja példának okáért maga helyett a leglogikusabb megoldást.*
- Mi pedig kiegészítjük, ha valami kimaradna.*-pillant Yitire.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Kápolna - szent óra ]
- "Sziklaöböl lakosainak hite mindig is erős volt, s ez az erő, amiből
Főpapunk is nyeri lelki erejét. Tudja meg a nép, hogy Alexius Mor-Bain
és négy hősies segítője: Myriel Mor-Bain, Cloud, Jaq on Daer, és nem
utolsó sorban Thomas Lyen-Mort elhagyta a várost Villámúr és Szépszemű
akaratából, hogy felkutasson egy a múlt homályába vesző kegytárgyat."
*olvassa fel a szöveg elejét, majd abbahagyja, mert kezdenek
belefulladni a relikviákba. És arról végképp fogalma sincs, akkor mit
kerestek. Meg, hogy az a Jaq a jelenlegi bömbölősnek hányadik
felmenője.*
- Gondolom visszatértek, s gondolom szépen gyarapodtak, elvégre ezen ősök neve sok esetben tovább élt. De ezen időszakból meglehetősen kuszák a jelentések, a főpap állandóan ingázott, kalandozott, a felét sem rétem, épp hol s mit keresett... *akit érdekel mélyebben, utána olvashat, de okosabb tőle nem nagyon lesz. Közben pedig asszonykája borzolja hajszálait, sajnos nem kecses ujjaival, de teleportációs elméleteivel.*
- Tudtommal Areen meghalt, kész, pont. A Kapukon túl lehet, mint mind, ki már megnyugvást talált. *egyelőre nem akarja azzal bonyolítani az egyébként is sok tényezős képletet, hogy Ferrah valójában csak jól megtréfált mindenkit, s rézkulccsal nyitott ki egy Kaput.*
- Oh, igen, a pikkely... *ez akkoriban sokakat izgatott, még az ősmágusokat is. Bár nehéz emberfejjel elképzelnie, miféle csodafegyverhez kell a levetett varázskitin.*
- Kedvesem, nem tudom, ki mondta, hogy jöttek Corvusra, mikor nekünk meg úgy mondta a Vahad: itt született, itt alkotott és teremtett, ide kötötte minden. *és már előre retteghet a tervezett zsinatolástól, hol az ilyen feltételezések lesznek a teljesen normálisok. Mert éppen, történhetett volna másképpen is...*
- De elég ebből, kezdünk belegabalyodni, már nevek úsznak a levesben, s tények kavarognak a fantázia szüleményeivel. Összegezzük, mit tudunk biztosan.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Gondolom visszatértek, s gondolom szépen gyarapodtak, elvégre ezen ősök neve sok esetben tovább élt. De ezen időszakból meglehetősen kuszák a jelentések, a főpap állandóan ingázott, kalandozott, a felét sem rétem, épp hol s mit keresett... *akit érdekel mélyebben, utána olvashat, de okosabb tőle nem nagyon lesz. Közben pedig asszonykája borzolja hajszálait, sajnos nem kecses ujjaival, de teleportációs elméleteivel.*
- Tudtommal Areen meghalt, kész, pont. A Kapukon túl lehet, mint mind, ki már megnyugvást talált. *egyelőre nem akarja azzal bonyolítani az egyébként is sok tényezős képletet, hogy Ferrah valójában csak jól megtréfált mindenkit, s rézkulccsal nyitott ki egy Kaput.*
- Oh, igen, a pikkely... *ez akkoriban sokakat izgatott, még az ősmágusokat is. Bár nehéz emberfejjel elképzelnie, miféle csodafegyverhez kell a levetett varázskitin.*
- Kedvesem, nem tudom, ki mondta, hogy jöttek Corvusra, mikor nekünk meg úgy mondta a Vahad: itt született, itt alkotott és teremtett, ide kötötte minden. *és már előre retteghet a tervezett zsinatolástól, hol az ilyen feltételezések lesznek a teljesen normálisok. Mert éppen, történhetett volna másképpen is...*
- De elég ebből, kezdünk belegabalyodni, már nevek úsznak a levesben, s tények kavarognak a fantázia szüleményeivel. Összegezzük, mit tudunk biztosan.
/ Kápolna- szent óra/
-Areen szobra az Arénaszínhát előtt áll? *lepődik meg, de ennek most nem sok jelentősége van. Nem is időzik a téma mellett.*
-Igaza van Myrlanak ezeket jó volna tudni, és igenis kitartok amellett, hogy nem lehetetlen, hogy létezik valahol leszármazott. Ki tudja hová mentek, mi lett velük. Areen is élhet esetleg valamerre. Ők tudnak telepotrálni, olyan kapukat használni, amik más halandók számára nem
működnek, de maradjuk csak annál, amiről valamit tudunk .*A képre néz a két utolsó jegyzett Mor-Bainra.
- A képet nézve csak ők lehetnek. Más testvérpár élete korban nem stimmel nekünk. És igen ezt a nevet mondták és nem azt, ami képen van.
-Érdekes. Még csak nem is hasonlít egymáshoz a két név. *mereng.*
-Nagyon kusza ez az egész.
-Kedvesem, az a Cadarn egy mágikus pengét is említett, és kellett volna valami tárgy vagy pikkely, bármi, ami Ferrah-tól származott. Ez így hármasban kellett volna. Nekem így mondták akkor. Sose hittem volna, hogy erre az emlékre még szükség lehet.*hitetlenkedik*
-De az is lehet, hogy ők is tévúton jártak.
-Ellenben ha igaz, akkor hogyan kerülhetett hozzájuk, és ha .....*ki sem meri mondani a következtetését*... visszakerült ahhoz, akitől származott? A vahad sem önszántából jött Corvusra. *beleolvas a cikkbe, amit Morganus megtalált közben.*
-De....* néz nagy csodálkozó szemekkel Morganusra* ... ezek szerint a medál egyik fele tényleg Arturiusnál volt. Az akkori újság szerint is.
Fegyver: Thrillioni elbájolt íj Páncél: Horpadt nehéz mellvért
-Igaza van Myrlanak ezeket jó volna tudni, és igenis kitartok amellett, hogy nem lehetetlen, hogy létezik valahol leszármazott. Ki tudja hová mentek, mi lett velük. Areen is élhet esetleg valamerre. Ők tudnak telepotrálni, olyan kapukat használni, amik más halandók számára nem
működnek, de maradjuk csak annál, amiről valamit tudunk .*A képre néz a két utolsó jegyzett Mor-Bainra.
- A képet nézve csak ők lehetnek. Más testvérpár élete korban nem stimmel nekünk. És igen ezt a nevet mondták és nem azt, ami képen van.
-Érdekes. Még csak nem is hasonlít egymáshoz a két név. *mereng.*
-Nagyon kusza ez az egész.
-Kedvesem, az a Cadarn egy mágikus pengét is említett, és kellett volna valami tárgy vagy pikkely, bármi, ami Ferrah-tól származott. Ez így hármasban kellett volna. Nekem így mondták akkor. Sose hittem volna, hogy erre az emlékre még szükség lehet.*hitetlenkedik*
-De az is lehet, hogy ők is tévúton jártak.
-Ellenben ha igaz, akkor hogyan kerülhetett hozzájuk, és ha .....*ki sem meri mondani a következtetését*... visszakerült ahhoz, akitől származott? A vahad sem önszántából jött Corvusra. *beleolvas a cikkbe, amit Morganus megtalált közben.*
-De....* néz nagy csodálkozó szemekkel Morganusra* ... ezek szerint a medál egyik fele tényleg Arturiusnál volt. Az akkori újság szerint is.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Kápolna - szent óra ]
* Váratlanul Yitiának eszébe jut egy történet, melynek főszereplője a
Mor-Bain testvérpár, és a két medál, mely állítólag hozzájuk került,
legalábbis a Csillagtorony népe szerint.
Myrla egyre kerekedő szemekkel hallgatja, közben hol Yitiát nézi, hol Morganusra vetődik tekintete, hogy lássa, ő vajon miként fogadja az elmesélt dolgot.*
- Areen szobra áll az Arénaszínház bejáratánál. Őt nem ismerhettem, Arturiust viszont igen. Én sem láttam nála medált, bár akár el is rejthette a kíváncsi szemek elől. Igaz, a mesterének csak megemlítette volna, nem?*-kérdi kétségek között. Utána újabb régi hírtekercs kerül terítékre.*
- Milyen utazásra indultak? Hányan, és név szerint kik? Visszatért-e közölük valaha, valaki? Mi van a leszármazottaikkal? Ha ezekre a kérdésekre volna válasz, talán továbbléphetnénk a rejtély megfejtésében! És a legfőbb kérdés: mi lehetett az a titkos hely? Köze lehet-e a Kapuk Templomához?* Megannyi újabb kérdés, egyelőre úgy érzi, a kép nem tisztul, hanem homályosul.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Thrillioni Sárkányláng
Myrla egyre kerekedő szemekkel hallgatja, közben hol Yitiát nézi, hol Morganusra vetődik tekintete, hogy lássa, ő vajon miként fogadja az elmesélt dolgot.*
- Areen szobra áll az Arénaszínház bejáratánál. Őt nem ismerhettem, Arturiust viszont igen. Én sem láttam nála medált, bár akár el is rejthette a kíváncsi szemek elől. Igaz, a mesterének csak megemlítette volna, nem?*-kérdi kétségek között. Utána újabb régi hírtekercs kerül terítékre.*
- Milyen utazásra indultak? Hányan, és név szerint kik? Visszatért-e közölük valaha, valaki? Mi van a leszármazottaikkal? Ha ezekre a kérdésekre volna válasz, talán továbbléphetnénk a rejtély megfejtésében! És a legfőbb kérdés: mi lehetett az a titkos hely? Köze lehet-e a Kapuk Templomához?* Megannyi újabb kérdés, egyelőre úgy érzi, a kép nem tisztul, hanem homályosul.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Kápolna - szent óra ]
*Myrla megerősíti egy gyanúját, ízlelgeti az eshetőségeket, majd
leszúrja hangoskodása miatt. Felesége meg előhoz egy másik történetet,
mely még zavarosabb vallási szempontból, s homlokegyenest ellentmond
minden eddigi elképzelésnek. Kezd fájni Morganus feje...*
- Arturius és Areen, rájuk gondolsz tehát? Bár a lányt itt is, meg máshol is Ralishael néven szerepeltetik... *ez is egy rejtély a maga nemében, de most nem akar ezen fennakadni.*
- A lányt Ferrah megölte, vagy megölette, mindenesetre halála révén szakadt fel átjárás a másik világba, így érkezhettek meg közénk az Ősmágusok, mikor a Vahad meg elvágyott. *tehát nem a föld nyelte el a szegény gyermeket, hanem a gonosz vágy, a halál torka.*
- Arturius küldetése lett volna a Vahad le- avagy meggyőzése, de a körülmények úgy hozták, hogy sorsát nem tölthette be. De én nem emlékszem rá, hogy lett volna nála medál, inkább valami mágikus pengében bizakodtunk... *de lehet, hogy most keveri a dolgokat, s valójában az Ezüst Penge épp Arturiust jelentette.*
- De nem tudom, kezd zavarossá válni a történet. *közben megtalálja az újságot s benne a leírást, bár meglehet, semmit nem tesz hozzá gondolataikhoz:*
"Ám az ő utazásuk próba elé állítja az Egyház híveit is, mivel Alexius Mor-Bain visszatértéig a Templom falain belül senki sem kérhet áldást sem magára, sem pediglen a családjára, barátaira. A főpapi Jobb-medálion - az Áldásosztó - titkos helyre került, hogy az út kimenetelétől függetlenül se vesszen el." *csak részletet olvas fel, majd eltöpreng, használható-e ez a darabka, avagy sem. S még mindig azt mérlegeli, lehetséges-e az, mit Yitia elmondott, hogy az idők során már rátaláltak a két darabkára.*
Fegyver: Mágikus ötbányai pallos Páncél: Kényelmes worgbőrpáncél
- Arturius és Areen, rájuk gondolsz tehát? Bár a lányt itt is, meg máshol is Ralishael néven szerepeltetik... *ez is egy rejtély a maga nemében, de most nem akar ezen fennakadni.*
- A lányt Ferrah megölte, vagy megölette, mindenesetre halála révén szakadt fel átjárás a másik világba, így érkezhettek meg közénk az Ősmágusok, mikor a Vahad meg elvágyott. *tehát nem a föld nyelte el a szegény gyermeket, hanem a gonosz vágy, a halál torka.*
- Arturius küldetése lett volna a Vahad le- avagy meggyőzése, de a körülmények úgy hozták, hogy sorsát nem tölthette be. De én nem emlékszem rá, hogy lett volna nála medál, inkább valami mágikus pengében bizakodtunk... *de lehet, hogy most keveri a dolgokat, s valójában az Ezüst Penge épp Arturiust jelentette.*
- De nem tudom, kezd zavarossá válni a történet. *közben megtalálja az újságot s benne a leírást, bár meglehet, semmit nem tesz hozzá gondolataikhoz:*
"Ám az ő utazásuk próba elé állítja az Egyház híveit is, mivel Alexius Mor-Bain visszatértéig a Templom falain belül senki sem kérhet áldást sem magára, sem pediglen a családjára, barátaira. A főpapi Jobb-medálion - az Áldásosztó - titkos helyre került, hogy az út kimenetelétől függetlenül se vesszen el." *csak részletet olvas fel, majd eltöpreng, használható-e ez a darabka, avagy sem. S még mindig azt mérlegeli, lehetséges-e az, mit Yitia elmondott, hogy az idők során már rátaláltak a két darabkára.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Kápolna - szent óra ]
*Egyszerre csak elhallgat, és láthatóan nagyon gyötri az agyát, hogy
emlékezzen valamire. Rég volt nagyon rég, akkoriba került Fehérhonba és
minden olyan idegen volt, és félelmetes is, hiszen nem volt hozzászokva
az áskálódáshoz, nem volt hozzászokva, hogy veszélyben érezze magát. És
ott volt a vahad, mit annyira félelmetes volt. Igen, akkor történt.
Tenni akartak valamit a vahad ellen, de mágikus tárgyak kellettek volna.
És akkor kerestek két fél medált. A Csillagtornyosok is keresték, ő
ment át a Csillagtornyba, hogy érdeklődjön a medál után, de ők is csak
annyit tudtak, hogy egy testvérpárnál van. Egy Mor-Bain testvérpárnál.
Gyorsan megnézi megint a képet. Aztán megszólal.*
-Mindenki emlékszik a vahadra. Akkoriban történt, amikor mér arra vetemedett Ferrah is, hogy emberáldozatot kért a klánoktól.*kezdi az emlékezést.*
-Persze felháborodottan utas3tottuk vissza és akkor jött a terv, hogy talán valami mágiával lehetne tenni ellene. A Csillagtoronyba küldtek, hogy érdeklődjem, mert ők talán tudnak valamivel segíteni. Nagyon segítőkész volt a férfi akivel találkoztam akkor. Valami Cadarn nevű, ha jól emlékszem. Tőle hallottam két fél medálról. Ennek kellett lennie, ennek a két fél medálnak, és akkor ő azt mondta, hogy tudomásuk szerint a két Mor-Bain testvérnél van, az egyik egy fiatal lány, talán még gyerek is. De nem tudják merre vannak, eltűntek, mintha a föld nyelte volna el őket.
-Ők lehetnek azok. * mutat a két egymás melletti képre.*
-De hogyan került hozzájuk, ha náluk volt? Nem volt rá lehetőség hogy utána járjunk, mert a Ferrah egyszerre csak eltűnt. *meséli, amit előbányászott az emlékeiből.*
Fegyver: Thrillioni elbájolt íj Páncél: Horpadt nehéz mellvért
-Mindenki emlékszik a vahadra. Akkoriban történt, amikor mér arra vetemedett Ferrah is, hogy emberáldozatot kért a klánoktól.*kezdi az emlékezést.*
-Persze felháborodottan utas3tottuk vissza és akkor jött a terv, hogy talán valami mágiával lehetne tenni ellene. A Csillagtoronyba küldtek, hogy érdeklődjem, mert ők talán tudnak valamivel segíteni. Nagyon segítőkész volt a férfi akivel találkoztam akkor. Valami Cadarn nevű, ha jól emlékszem. Tőle hallottam két fél medálról. Ennek kellett lennie, ennek a két fél medálnak, és akkor ő azt mondta, hogy tudomásuk szerint a két Mor-Bain testvérnél van, az egyik egy fiatal lány, talán még gyerek is. De nem tudják merre vannak, eltűntek, mintha a föld nyelte volna el őket.
-Ők lehetnek azok. * mutat a két egymás melletti képre.*
-De hogyan került hozzájuk, ha náluk volt? Nem volt rá lehetőség hogy utána járjunk, mert a Ferrah egyszerre csak eltűnt. *meséli, amit előbányászott az emlékeiből.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Kápolna - szent óra ]
* Yiti az ő pártját fogja, így jutalma egy "hálásan köszönöm" nézés, még
Morganus egy gúnyos "na ugye!" tekintetet zsebelhet be. A lusta
családfa rajzolók említésekor Myrla együtt nevet Yitiával. Ám hamar
visszatér borús kedve.*
- Igen, nekem is úgy tűnt, hogy nemigen szívlelik egymást a Mor-Bain család kettészakadt ágai. Bár fogalmam sem volt, miből fakadhat ez. Így már érteni vélem. Talán súlyos családi titkokat hordoznak magukban.*- elmélkedik, majd elhallgat, és rokona fejtegetésére koncentrál.*
- Bármelyik eshetőség fennállhat. De vajon melyik az igaz? Vagy lehet, hogy egyik sem, és egy harmadik teória lenne a helytálló. Akár olyasmi is történhetett, amire álmunkban sem gondolnánk.*-töpreng tovább, semmiféle segítséget nem tudván nyújtani.*
- Óh, bár jobban ismerném a régmúlt dolgait. De még a sajátom is homályba vész.*-lógatja búsan a fejét. Morganus felcsattanására emeli fel ismét.*
- De kuzinom!*-inti csendre a magáról megfeledkezett nagymestert, aki mellesleg olybá tűnik, a fél könyvtárat áthurcolta a kápolna falai közé.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Thrillioni Sárkányláng
- Igen, nekem is úgy tűnt, hogy nemigen szívlelik egymást a Mor-Bain család kettészakadt ágai. Bár fogalmam sem volt, miből fakadhat ez. Így már érteni vélem. Talán súlyos családi titkokat hordoznak magukban.*- elmélkedik, majd elhallgat, és rokona fejtegetésére koncentrál.*
- Bármelyik eshetőség fennállhat. De vajon melyik az igaz? Vagy lehet, hogy egyik sem, és egy harmadik teória lenne a helytálló. Akár olyasmi is történhetett, amire álmunkban sem gondolnánk.*-töpreng tovább, semmiféle segítséget nem tudván nyújtani.*
- Óh, bár jobban ismerném a régmúlt dolgait. De még a sajátom is homályba vész.*-lógatja búsan a fejét. Morganus felcsattanására emeli fel ismét.*
- De kuzinom!*-inti csendre a magáról megfeledkezett nagymestert, aki mellesleg olybá tűnik, a fél könyvtárat áthurcolta a kápolna falai közé.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Kápolna - szent óra ]
- Én sem siettetem a fiatalokat, miért is tenném? *
*Félreértik a hölgyek, elvégre neki épp az az érdeke, hogy ne kelljen rajzolnia. Yitia pediglen hajlamos megragadni egy-egy gondolatnál, most éppen leszármazottakat akarna előteremteni.*
- Nem ismerem igazán a Mor-Bain családot és történetét, de úgy érzem, eléggé kettéhasadt egykoron ahhoz, hogy a két városban eredő fatörzsek egymást gyanakodva figyeljék. Így ez nem puszta szóhasználat, megjelölés... *s ha a gyilkosságban vér támadt vérre, akkor ez elég egyértelmű kell, hogy legyen.*
- Mindazonáltal, nem tudom kizárni persze, hogy előkerüljön valamikor, ki magát sarjnak mondja, elvégre a de Rais családról is sokáig azt hittük, hogy mind tengerbe fulladtak. *s ha jobban belegondol, lovagrendjük körül csak úgy hemzsegnek a feltámadó családnevek, amibe beletartozik éppen az Yl Chays família is.*
- Viszont álljunk meg egy pillanatra, mert azt hiszem, még mindig nem a lényegre koncentrálunk: kinek állhatott érdekében az ereklyéket a Templomból eltávolítani? Mert ha létezik is túlélő, akkor a megmaradt család gyönge szára titkolta és tüntette el saját örökségét, hogy még Hunitus sem tudott a dologról. Ellenben ha Heyleus és kevéske leszármazottja is szem elől vesztette a két medalliont, akkor meg... *elakad, láthatóan belebonyolódott a sok feltevésbe.*
- Fenébe is, ez valahogy nem áll össze! *csattan fel, mi nem illik épp a kápolna szentségébe. Megint el kezd kotorászni, láthatóan régi újságokban keresgél.*
Fegyver: Mágikus ötbányai pallos Páncél: Kényelmes worgbőrpáncél
*Félreértik a hölgyek, elvégre neki épp az az érdeke, hogy ne kelljen rajzolnia. Yitia pediglen hajlamos megragadni egy-egy gondolatnál, most éppen leszármazottakat akarna előteremteni.*
- Nem ismerem igazán a Mor-Bain családot és történetét, de úgy érzem, eléggé kettéhasadt egykoron ahhoz, hogy a két városban eredő fatörzsek egymást gyanakodva figyeljék. Így ez nem puszta szóhasználat, megjelölés... *s ha a gyilkosságban vér támadt vérre, akkor ez elég egyértelmű kell, hogy legyen.*
- Mindazonáltal, nem tudom kizárni persze, hogy előkerüljön valamikor, ki magát sarjnak mondja, elvégre a de Rais családról is sokáig azt hittük, hogy mind tengerbe fulladtak. *s ha jobban belegondol, lovagrendjük körül csak úgy hemzsegnek a feltámadó családnevek, amibe beletartozik éppen az Yl Chays família is.*
- Viszont álljunk meg egy pillanatra, mert azt hiszem, még mindig nem a lényegre koncentrálunk: kinek állhatott érdekében az ereklyéket a Templomból eltávolítani? Mert ha létezik is túlélő, akkor a megmaradt család gyönge szára titkolta és tüntette el saját örökségét, hogy még Hunitus sem tudott a dologról. Ellenben ha Heyleus és kevéske leszármazottja is szem elől vesztette a két medalliont, akkor meg... *elakad, láthatóan belebonyolódott a sok feltevésbe.*
- Fenébe is, ez valahogy nem áll össze! *csattan fel, mi nem illik épp a kápolna szentségébe. Megint el kezd kotorászni, láthatóan régi újságokban keresgél.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Kápolna - szent óra ]
-A gyermekáldás pedig mindenki magánügye.Nem érdemes piszkálni, mert
sebet is ejthetsz vele szándékod ellenére is. És még korai is.*ez a
válasza a gunyoros megjegyzésre.*
-Most az számít ennyi sok év után, hogy aki a Mor -Bain nevet esetleg manapság még viseli, az öbli Mor-Bain vagy sem? *kérdez vissza őszinte kíváncsisággal, vagy akár naivitással.*
-A legendákat őrzik a családok. Főleg a nemesi családok.
-Én azért kutakodnék egy kicsit. Bár nem tudom, nincs rálátásom a család történetére, de ezen a képen elég régi az utolsó feljegyzett Mor-Bain, ami gondolom nem azt jelenti, hogy kihaltak, csak nem lett feljegyezve az utódok neve. Mondom ezt annak ellenére, hogy nem vágyódom holmi hírnévre.
-Lehet olyan kényelmes volt valaki, mint Morganus Yl Chays *neveti el magát, hogy csipkelődhet egy kicsit. De az elakadás neki is kedvét szegi egy kicsit, és szomorkodik is, hogy tudatlan.*
Fegyver: Thrillioni elbájolt íj Páncél: Horpadt nehéz mellvért
-Most az számít ennyi sok év után, hogy aki a Mor -Bain nevet esetleg manapság még viseli, az öbli Mor-Bain vagy sem? *kérdez vissza őszinte kíváncsisággal, vagy akár naivitással.*
-A legendákat őrzik a családok. Főleg a nemesi családok.
-Én azért kutakodnék egy kicsit. Bár nem tudom, nincs rálátásom a család történetére, de ezen a képen elég régi az utolsó feljegyzett Mor-Bain, ami gondolom nem azt jelenti, hogy kihaltak, csak nem lett feljegyezve az utódok neve. Mondom ezt annak ellenére, hogy nem vágyódom holmi hírnévre.
-Lehet olyan kényelmes volt valaki, mint Morganus Yl Chays *neveti el magát, hogy csipkelődhet egy kicsit. De az elakadás neki is kedvét szegi egy kicsit, és szomorkodik is, hogy tudatlan.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Kápolna - szent óra ]
* A gúnyos megjegyzésre már lendül is lába, de szerencsére még időben
eszébe jut, hogy csak az olvasópult látná kárát egy jól kivitelezett
rúgásnak. Így visszahúzza végtagját. Ha már szóba kerül a gyermekáldás,
Yitia megjegyzésére, miszerint furcsa, hogy az anyja nevét viseli egy
leánygyermek, majdnem megszólal, hogy ellentmondjon. De ismét
szerencsére megint észbe kap. Nogusta ugyanis még nem tudja, hogy Myrla
magának akarja vindikálni a névadás jogát, amennyiben leánygyermek
születne házasságukból.
Már rég eldöntötte magában, hogy az Yl Chays nevet továbbadja, ugyanúgy, mint viseli ő is az anyjáét.
Az elhangzó nevekre csak néma bólintással válaszol. Nem akarja feltépni Morganus sebeit.*
- Az nem lehet, hogy végképp elakadtunk, és hogy nincs semmi nyom*-mondja szomorúan, mert szerette volna, ha az izgalmasnak ígérkező kaland folytatódik.*
- Semmi ötleted? Ezt valahogy nem akarom elhinni. Ugye tartogatsz még valamit a tarsolyodban?*-kérdi utolsó reményként.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Thrillioni Sárkányláng
Már rég eldöntötte magában, hogy az Yl Chays nevet továbbadja, ugyanúgy, mint viseli ő is az anyjáét.
Az elhangzó nevekre csak néma bólintással válaszol. Nem akarja feltépni Morganus sebeit.*
- Az nem lehet, hogy végképp elakadtunk, és hogy nincs semmi nyom*-mondja szomorúan, mert szerette volna, ha az izgalmasnak ígérkező kaland folytatódik.*
- Semmi ötleted? Ezt valahogy nem akarom elhinni. Ugye tartogatsz még valamit a tarsolyodban?*-kérdi utolsó reményként.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Kápolna - szent óra ]
- Tudom, tudom... *bólogat, de mindig más ügyeit veszi előbbre, mintsem, hogy családfát rajzolgasson.*
- Talán megvárom a gyermekáldást nálatok. *csúfolkodik Myrlával, s feleségére kacsint, támogatást várva a gonoszkodáshoz. De hamar visszatér figyelme a Mor-Bainekhez.*
- Igen, tulajdonképp ezeket lehet megfigyelni, így igazzá válik a pap írása: "Sok dolog elveszett ezen napon, s megannyi eltűnt." *s bólint, elvégre Arturius valóban az unokája volt Heyleusnak. és ezen pontnál elkomorodik, hiába reménykedik felesége holmi leszármazottakban.*
- Kedvesem, ha elő tudsz adni nekem még élő, öbli Mor-Baint, megérdemled az előléptetést a Csillagtorony főmágusnőjévé. Nekem volt szerencsém kettőt ismerni hajdan, mindkettő apródom volt, s szerzetestársam. Egyik halott, a másikról nem tudok, de nem hinném, hogy élne még. *Myrla ismerte mindkettőt, Arturiust is, Severint is. Neki ez fájó pont, így gyorsan tovább is lép.*
- No, azt hiszem, elakadtunk, legalábbis a kutakodásban én is csak eddig jutottam. *és itt szünetet is tart, láthatóan forognak a gnómféle kerekei.*
- Gondoljuk át, mit is tudunk a leírásból: adott két pap, Heyleus és Hunitus. Heyleus főpap, tehát nyilván fontos neki a két ékszer, főképp hogy családi ereklye is. Hunitus leírja, hogy az ékszerek eltűntek a templomból, de mást nem tudunk meg, például hogy a főpap utasítására keresték-e. És tegyük hozzá, hogy Angelius Mor-Bain, kettővel előttem szolgáló nagymesterként szintén tűnődhetett, hova tűnhettek a relikviák... *egyelőre csak elsorolja a tényeket és a kérdéseket, mert ő sem érti, miként tűnhetett el csak úgy két, jól ismert és sokak által tisztelt szakrális tárgy.*
Fegyver: Mágikus ötbányai pallos Páncél: Kényelmes worgbőrpáncél
- Talán megvárom a gyermekáldást nálatok. *csúfolkodik Myrlával, s feleségére kacsint, támogatást várva a gonoszkodáshoz. De hamar visszatér figyelme a Mor-Bainekhez.*
- Igen, tulajdonképp ezeket lehet megfigyelni, így igazzá válik a pap írása: "Sok dolog elveszett ezen napon, s megannyi eltűnt." *s bólint, elvégre Arturius valóban az unokája volt Heyleusnak. és ezen pontnál elkomorodik, hiába reménykedik felesége holmi leszármazottakban.*
- Kedvesem, ha elő tudsz adni nekem még élő, öbli Mor-Baint, megérdemled az előléptetést a Csillagtorony főmágusnőjévé. Nekem volt szerencsém kettőt ismerni hajdan, mindkettő apródom volt, s szerzetestársam. Egyik halott, a másikról nem tudok, de nem hinném, hogy élne még. *Myrla ismerte mindkettőt, Arturiust is, Severint is. Neki ez fájó pont, így gyorsan tovább is lép.*
- No, azt hiszem, elakadtunk, legalábbis a kutakodásban én is csak eddig jutottam. *és itt szünetet is tart, láthatóan forognak a gnómféle kerekei.*
- Gondoljuk át, mit is tudunk a leírásból: adott két pap, Heyleus és Hunitus. Heyleus főpap, tehát nyilván fontos neki a két ékszer, főképp hogy családi ereklye is. Hunitus leírja, hogy az ékszerek eltűntek a templomból, de mást nem tudunk meg, például hogy a főpap utasítására keresték-e. És tegyük hozzá, hogy Angelius Mor-Bain, kettővel előttem szolgáló nagymesterként szintén tűnődhetett, hova tűnhettek a relikviák... *egyelőre csak elsorolja a tényeket és a kérdéseket, mert ő sem érti, miként tűnhetett el csak úgy két, jól ismert és sokak által tisztelt szakrális tárgy.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Kápolna - szent óra ]
*Igazi izgalmas rejtélyek. Egyre izgatottabb lesz. Egy családfa
bogarászása mindig érdekes. Életek kapcsolatok képekben elbeszélve. Ő is
beletemetkezik a kevés információ értelmezésébe. Azokat észrevételezi,
amikor Myrla is mond.*
-A mennyiben leszámolást tételezel fel kedvesem, akkor talán az egyetlen életben maradt Mor-Bain leszármazottaknál lehetne keresni a medalion egyik felét, esetleg mindkettőt? De ezen a képen már nincsenek feltüntetve a még netán élő leszármazottak.
-Nekem még feltűnt az is, azon kívül, amiket már Myrla elsorolt hogy ... nézzétek csak, talán nem is jól értelmezem... *mutat a legfelső két képre,Alexius és Nathalie Avelon képére, majd az alattuk lévő három kép közül a középsőre.*
-Hestia Avelon. Ha ő közös gyermek volt, akkor miért az anyja nevét viseli? Bár sok jelentősége lehet nincs is, hiszen nem jelöl a családfa leszármazottat.
-Más észrevételem nekem sincs.
Fegyver: Thrillioni elbájolt íj Páncél: Horpadt nehéz mellvért
-A mennyiben leszámolást tételezel fel kedvesem, akkor talán az egyetlen életben maradt Mor-Bain leszármazottaknál lehetne keresni a medalion egyik felét, esetleg mindkettőt? De ezen a képen már nincsenek feltüntetve a még netán élő leszármazottak.
-Nekem még feltűnt az is, azon kívül, amiket már Myrla elsorolt hogy ... nézzétek csak, talán nem is jól értelmezem... *mutat a legfelső két képre,Alexius és Nathalie Avelon képére, majd az alattuk lévő három kép közül a középsőre.*
-Hestia Avelon. Ha ő közös gyermek volt, akkor miért az anyja nevét viseli? Bár sok jelentősége lehet nincs is, hiszen nem jelöl a családfa leszármazottat.
-Más észrevételem nekem sincs.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Kápolna - szent óra ]
- Óh, egy családfa! Erről jut eszembe, a miénket is ideje lenne
kiegészíteni...*-tesz célzást Morganus felé, amikor az előveszi a
Mor-Bainok leszármazási tábláját.*
- A lényeget? ~ Vajon mit kellene meglátni rajta?~ gondolkodik, miközben szemei a lapot pásztázzák, fa gyökerétől az utolsó kis hajtásokig.*
- Az eset tehát 579-ben történt.*-ujjával bogarássza a feltüntetett időpontokat.*
- Ekkor hal meg Franius Mor-Bain és mindkét gyermeke. Ők tehát a halálos vacsora áldozatai. Az írás azt mondja, az egyetlen túlélő Heyleus főpap.*-ki is keresi a nevezettet.*
- Igen, ő valóban túlélte, méghozzá jópár évvel, harminchárommal. Az ő unokája lett volna a megboldogult Arturius?*-kérdi Morganustól.*
- Sajnos nem jövök rá semmire.*-néz önmagában csalódottan.*
- Még az tűnt fel, hogy szintén azon évben hunyt el bizonyos Edonia Mor-Bain is. Azaz a leányág is érintett lehetett. Illetve érdekes, hogy a feleségek túlélték férjeiket.*- mondja tétován, mert jobb ötlete nincs.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Thrillioni Sárkányláng
- A lényeget? ~ Vajon mit kellene meglátni rajta?~ gondolkodik, miközben szemei a lapot pásztázzák, fa gyökerétől az utolsó kis hajtásokig.*
- Az eset tehát 579-ben történt.*-ujjával bogarássza a feltüntetett időpontokat.*
- Ekkor hal meg Franius Mor-Bain és mindkét gyermeke. Ők tehát a halálos vacsora áldozatai. Az írás azt mondja, az egyetlen túlélő Heyleus főpap.*-ki is keresi a nevezettet.*
- Igen, ő valóban túlélte, méghozzá jópár évvel, harminchárommal. Az ő unokája lett volna a megboldogult Arturius?*-kérdi Morganustól.*
- Sajnos nem jövök rá semmire.*-néz önmagában csalódottan.*
- Még az tűnt fel, hogy szintén azon évben hunyt el bizonyos Edonia Mor-Bain is. Azaz a leányág is érintett lehetett. Illetve érdekes, hogy a feleségek túlélték férjeiket.*- mondja tétován, mert jobb ötlete nincs.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Kápolna - szent óra ]
- Csak sejteni. Gyilkos este lehetett amaz megnevezett... *feltételezi,
már amennyire a szöveg őket ebben segíti, a többit a képzeletnek kell
kiegészíteni.*
- Pormeder és holló? Egyre tudok következtetni: a Mor-Bain Nemesi Háznak volt ott rezidenciája, s ha jól tudom, az ő jelképük is holló volt. Nem véletlenül beszélünk sziklaöbli ágáról a családnak, amikor a többség azon városban lakozott... *magyarázza, ő miként sejt családon belüli véres leszámolást. Közben megtalálja a rajzolatot, amit keresett, kiteszi, hogy lássák. De előbb még válaszol:*
- Nem egészen, a Nász ünnepe régebbi, s akkor még egységes medál volt a főpap kezében. Erről is van valami... *megint kotorászik, láthatóan a könyvtárból áthurcolt mindent, amit érdekesnek talált, hogy közöttük összefüggéseket keresgéljen. Egy másik szövegből is olvas fel részletet:*
- Korabeli leírás: "A Földet megszemélyesítő papnő a feldíszített oltárhoz vonul, ott tüzet gyújt, felszentelve ezáltal Sziklaöböl összes otthonának tűzhelyét.
A főpap pedig méltóságteljesen, talányos mosollyal körbejár, és osztja az áldást a népnek a nyakláncán lógó kékesen fénylő medál segítségével. No nem kell mágiára gyanakodni... ez csupán egy Thrillion emléke gyűrűből kovácsolt amulett. A legelső tárgy, amit ennek a templomnak adományoztak nemzedékekkel ezelőtt." *majd Morganus elgondolkodik.*
- Nem tudom, ez lett-e kettéhasítva, de ha igen, úgy látható, az áldás mellé megjelent az átok, mint annak ellentéte, s lakoztak két tárgyban. No de, tekintsétek meg ezt a családfát, kíváncsi vagyok, észreveszitek-e rajta a lényeget... *húzza elő, mit már az előbb kikeresett. Egyelőre arról tehát nem szólt, ki lehet a gyilkos, hova tűnhettek a medallionok.*
Fegyver: Mágikus ötbányai pallos Páncél: Kényelmes worgbőrpáncél - Pormeder és holló? Egyre tudok következtetni: a Mor-Bain Nemesi Háznak volt ott rezidenciája, s ha jól tudom, az ő jelképük is holló volt. Nem véletlenül beszélünk sziklaöbli ágáról a családnak, amikor a többség azon városban lakozott... *magyarázza, ő miként sejt családon belüli véres leszámolást. Közben megtalálja a rajzolatot, amit keresett, kiteszi, hogy lássák. De előbb még válaszol:*
- Nem egészen, a Nász ünnepe régebbi, s akkor még egységes medál volt a főpap kezében. Erről is van valami... *megint kotorászik, láthatóan a könyvtárból áthurcolt mindent, amit érdekesnek talált, hogy közöttük összefüggéseket keresgéljen. Egy másik szövegből is olvas fel részletet:*
- Korabeli leírás: "A Földet megszemélyesítő papnő a feldíszített oltárhoz vonul, ott tüzet gyújt, felszentelve ezáltal Sziklaöböl összes otthonának tűzhelyét.
A főpap pedig méltóságteljesen, talányos mosollyal körbejár, és osztja az áldást a népnek a nyakláncán lógó kékesen fénylő medál segítségével. No nem kell mágiára gyanakodni... ez csupán egy Thrillion emléke gyűrűből kovácsolt amulett. A legelső tárgy, amit ennek a templomnak adományoztak nemzedékekkel ezelőtt." *majd Morganus elgondolkodik.*
- Nem tudom, ez lett-e kettéhasítva, de ha igen, úgy látható, az áldás mellé megjelent az átok, mint annak ellentéte, s lakoztak két tárgyban. No de, tekintsétek meg ezt a családfát, kíváncsi vagyok, észreveszitek-e rajta a lényeget... *húzza elő, mit már az előbb kikeresett. Egyelőre arról tehát nem szólt, ki lehet a gyilkos, hova tűnhettek a medallionok.*
//A mutatott családfa://
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Kápolna - szent óra ]
-Ami avitt, az egyben értékes is. *védi meg magát a perlekedéssel
szemben kedvesen mosolygós szavakkal és dob egy puszit a levegőbe
Morganus felé, jelezve, hogy ő nem haragszik és reméli Morganus sincs
másképpen.
De egy ez csak egy aprócska közjáték, hiszen nem édelegni jött ő ide, és egyébként is a régi pergamenre rótt sorok érdekes dolgokat árulnak el. Sziklaöböl történelmének általa nem ismert eseményeinek egy részét. El is gondolkodik azon, amit Morganus felolvas. Már megint Pormeder vétkességére terelődik a gyanú! De valóban van a gyanakvásnak alapja, vagy csak valaki azt szeretné, hogy legyen?
Az egyik ág kihalt. Vagyis a férfi ága. De mi van a nő ággal? És ha főpapnőnek volt gyermeke, az nem örökölhetett valamit? Vannak tudások, dolgok, amik anyáról lányára öröklődnek. S ha a tudáshoz kötődik az a fél medalion? -veszi sorra a gondolatokat, de elméláz még rajta egy kicsit, nem mondja ki őket. Egyrészt még nem érzi megérettnek a gondolatokat, másrészt pedig Myrla is érdekes dolgokat feszeget és azt hallgatja, meg majd a ráadott válaszokat is.*
Fegyver: Thrillioni elbájolt íj Páncél: Horpadt nehéz mellvért
De egy ez csak egy aprócska közjáték, hiszen nem édelegni jött ő ide, és egyébként is a régi pergamenre rótt sorok érdekes dolgokat árulnak el. Sziklaöböl történelmének általa nem ismert eseményeinek egy részét. El is gondolkodik azon, amit Morganus felolvas. Már megint Pormeder vétkességére terelődik a gyanú! De valóban van a gyanakvásnak alapja, vagy csak valaki azt szeretné, hogy legyen?
Az egyik ág kihalt. Vagyis a férfi ága. De mi van a nő ággal? És ha főpapnőnek volt gyermeke, az nem örökölhetett valamit? Vannak tudások, dolgok, amik anyáról lányára öröklődnek. S ha a tudáshoz kötődik az a fél medalion? -veszi sorra a gondolatokat, de elméláz még rajta egy kicsit, nem mondja ki őket. Egyrészt még nem érzi megérettnek a gondolatokat, másrészt pedig Myrla is érdekes dolgokat feszeget és azt hallgatja, meg majd a ráadott válaszokat is.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Kápolna - szent óra ]
* Kis közjáték után folytatódik a felolvasás, és egy régmúltbeli rémtörténet kezd körvonalazódni Myrla agyában.*
- Halálos vacsora? *-tátja el a száját.*
- Mi történt ott, lehet erről bővebben tudni? És a "pormederi holló véres csőre" kitétel mit szimbolizál?*Ismét rengeteg kérdése van, sőt egyre több merül fel benne. Néhányat fel is tesz hamarjában.*
- Hogy is írja az atya? A Szikla és a Tenger Nászának Szimbólumai? Az áldás lenne a tenger, és az átok a szikla igaz? Ki lophatta el azokat a medalionokat? Áll rendelkezésünkre bármilyen forrás, mely segítségünkre lehetne a rejtély kibogozásában?* A könyvtárban kutatásai közben ő nem találkozott ilyen történeti leírásokkal. De akadhat máshol, hiszen például a kápolna szent iratai is előle rejtve vannak.*
- A Kapuk Temploma kulcs lehet, nem gondolod? Nem kellene ellátogatnunk oda?*- vet fel egy eléggé ostoba ötletet.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Thrillioni Sárkányláng
- Halálos vacsora? *-tátja el a száját.*
- Mi történt ott, lehet erről bővebben tudni? És a "pormederi holló véres csőre" kitétel mit szimbolizál?*Ismét rengeteg kérdése van, sőt egyre több merül fel benne. Néhányat fel is tesz hamarjában.*
- Hogy is írja az atya? A Szikla és a Tenger Nászának Szimbólumai? Az áldás lenne a tenger, és az átok a szikla igaz? Ki lophatta el azokat a medalionokat? Áll rendelkezésünkre bármilyen forrás, mely segítségünkre lehetne a rejtély kibogozásában?* A könyvtárban kutatásai közben ő nem találkozott ilyen történeti leírásokkal. De akadhat máshol, hiszen például a kápolna szent iratai is előle rejtve vannak.*
- A Kapuk Temploma kulcs lehet, nem gondolod? Nem kellene ellátogatnunk oda?*- vet fel egy eléggé ostoba ötletet.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Kápolna - szent óra ]
- Várjál csak... *visszanézi a dátumozást, de közben már el is ismétlik,
s valóban... Maga is meglepődik, ezt nem is nézte meg alaposabban.*
- Érdekes. *állapítja meg, bár ez lehet éppen véletlen egybeesés is. Még egy dátum szerepel a szövegrészben, amit még nem olvasott fel, egy korábbi, s ahhoz elsőre nem talál kapcsolatot. Közben viszont megérkezik felesége, aki odafurakszik mellé az olvasópulthoz.*
- Csiba te, asszony! *fortyan fel, amikor a könyvet leavittozza, de láthatóan a hölgyek szépen elbeszélgetnek a feje felett. Mint megtudja, Mordred békésen szundít, míg a felnőttek rémüldöznek. ~Mennyivel okosabb egy gyermek...~ morfondírozik. S ha elhallgat az asszonynép, akkor ő következik.*
- Folytassam? Akkor tehát... *kikeresi, hol is hagyta félbe, következik tehát a kommentár:*
"A Medalionok őrzése ezen két családban, apáról fiúra, s anyáról leányra szállott, Jelképek volta ezek, Sziklaöböl Erejének és Szentséges Kettőségének, a Szikla és a Tenger Nászának Szimbólumai, melyek végül időszámításunk szerint 579. a Paloták Havának 24. napján eltűntek Corvus sötét homályának akaratából... Sok dolog elveszett ezen napon, s megannyi eltűnt. Az Avelon család férfi ága teljesen kihalt, míg a sziklaöböli Mor-Bain paplovagok véréből csak Heyleus főpap élte túl a halálos vacsorát...
A Medalionok eltűntek a Kapuk Templomából, s ki tudja míly szörnyű sors köszönt reánk ez után. A főpapok és főpapnők különleges adománya elveszett, s családjuk túlélése vékony szálakon függ csupán... Úgy vélem a pormederi holló véres csőre állott az események mögött, ám ezt tán sosem fogják tudni bizonyítani... Egy Korszak lezárult, s a szívem nehéz a súlytól mely felette függ, az én Kapum éltemben bezárult..."
*Ennyi tehát, s míg átrágják magukat az elhangzottak értelmén, ő elkezd kotorászni az írások között.*
Fegyver: Mágikus ötbányai pallos Páncél: Kényelmes worgbőrpáncél
- Érdekes. *állapítja meg, bár ez lehet éppen véletlen egybeesés is. Még egy dátum szerepel a szövegrészben, amit még nem olvasott fel, egy korábbi, s ahhoz elsőre nem talál kapcsolatot. Közben viszont megérkezik felesége, aki odafurakszik mellé az olvasópulthoz.*
- Csiba te, asszony! *fortyan fel, amikor a könyvet leavittozza, de láthatóan a hölgyek szépen elbeszélgetnek a feje felett. Mint megtudja, Mordred békésen szundít, míg a felnőttek rémüldöznek. ~Mennyivel okosabb egy gyermek...~ morfondírozik. S ha elhallgat az asszonynép, akkor ő következik.*
- Folytassam? Akkor tehát... *kikeresi, hol is hagyta félbe, következik tehát a kommentár:*
"A Medalionok őrzése ezen két családban, apáról fiúra, s anyáról leányra szállott, Jelképek volta ezek, Sziklaöböl Erejének és Szentséges Kettőségének, a Szikla és a Tenger Nászának Szimbólumai, melyek végül időszámításunk szerint 579. a Paloták Havának 24. napján eltűntek Corvus sötét homályának akaratából... Sok dolog elveszett ezen napon, s megannyi eltűnt. Az Avelon család férfi ága teljesen kihalt, míg a sziklaöböli Mor-Bain paplovagok véréből csak Heyleus főpap élte túl a halálos vacsorát...
A Medalionok eltűntek a Kapuk Templomából, s ki tudja míly szörnyű sors köszönt reánk ez után. A főpapok és főpapnők különleges adománya elveszett, s családjuk túlélése vékony szálakon függ csupán... Úgy vélem a pormederi holló véres csőre állott az események mögött, ám ezt tán sosem fogják tudni bizonyítani... Egy Korszak lezárult, s a szívem nehéz a súlytól mely felette függ, az én Kapum éltemben bezárult..."
*Ennyi tehát, s míg átrágják magukat az elhangzottak értelmén, ő elkezd kotorászni az írások között.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Kápolna - szent óra ]
- Őszintén szólva életemben nem hallottam eddig a nevét. Igaz, nem oly rég élek Öbölben én sem.*-feleli Yitia kérdésére.*
- Igen, valóban egy elfről van szó, méghozzá állítólag ő a legöregebb mind közül. Azt terjesztették, hogy a Palota havának 27-ik napján álmot látott, amiben testet öltöt a névtelen erő, amire egyesek azt mondják, hogy maga az átok ereje. Álmában a hold fényes sarlója éjfekete köntöst öltött s az ódon Holdfák ezüst derengése elhalt, miként a linissa selyemfénye is tovatűnt.*-idézi fel az újságban leírtakat.*
- Én a magam részéről badarságnak véltem, de ma éjszaka valóban eltűnt a Hold, vagy legalábbis a fénye. Ez aggasztó. Igazából ezen ügyből kifolyólag kívántam kuzinommal szólani. Ő pedig előszedte ezt a művet.*-bök rá a régi kódex lapjára. Innentől hagyja, hadd bontakozzon ki Morganus is...*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Thrillioni Sárkányláng
- Igen, valóban egy elfről van szó, méghozzá állítólag ő a legöregebb mind közül. Azt terjesztették, hogy a Palota havának 27-ik napján álmot látott, amiben testet öltöt a névtelen erő, amire egyesek azt mondják, hogy maga az átok ereje. Álmában a hold fényes sarlója éjfekete köntöst öltött s az ódon Holdfák ezüst derengése elhalt, miként a linissa selyemfénye is tovatűnt.*-idézi fel az újságban leírtakat.*
- Én a magam részéről badarságnak véltem, de ma éjszaka valóban eltűnt a Hold, vagy legalábbis a fénye. Ez aggasztó. Igazából ezen ügyből kifolyólag kívántam kuzinommal szólani. Ő pedig előszedte ezt a művet.*-bök rá a régi kódex lapjára. Innentől hagyja, hadd bontakozzon ki Morganus is...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Kápolna - szent óra ]
-Rémálom? *hökken meg. Na tessék máris van valami, hiszen valaki
megálmodta,csak mag sem akart hinni benne. -gondolja rögtön, amint
meghallja Myrla válaszát*
-És ki az a Holdfabot Avadrin? Neve alapján valami elf lehet. *kérdezősködik, majd le is ül Morganus mellé.*
-Én nem hiszem, hogy haragszik, inkább örül annak, hogy ebben a nagy dilemmában akad segítsége. Ahogy mondják, több szem többet lát, több fül többet hall. És sokszor egy laikus is ráhibázhat valami fontosra.
-Természetesen a laikust magamra értem, hiszen Öböl történelmében nem vagyok otthonos, de második otthonomnak tekintem, és fontos a számomra, mert ti itt vagytok, mint a családom egy része, tehát szeretnék erőmhöz mérten segíteni. *vall pár szóval*
Fegyver: Thrillioni elbájolt íj Páncél: Könnyű vért
-És ki az a Holdfabot Avadrin? Neve alapján valami elf lehet. *kérdezősködik, majd le is ül Morganus mellé.*
-Én nem hiszem, hogy haragszik, inkább örül annak, hogy ebben a nagy dilemmában akad segítsége. Ahogy mondják, több szem többet lát, több fül többet hall. És sokszor egy laikus is ráhibázhat valami fontosra.
-Természetesen a laikust magamra értem, hiszen Öböl történelmében nem vagyok otthonos, de második otthonomnak tekintem, és fontos a számomra, mert ti itt vagytok, mint a családom egy része, tehát szeretnék erőmhöz mérten segíteni. *vall pár szóval*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Kápolna - szent óra ]
* Váratlanul léptek zaja hallatszik, azt vélhetné az ember lánya, hogy
imára készül betérni valaki. Myrla hátra pillant, és meglepetésére
Yitiát pillantja meg.*
- Szervusz!*-köszönti.*
- A mostani történéseken töprengünk. Tudod, Holdfabot Avadrin rémálmáról, amiről a Hírtekercsekben jelent meg egy cikk, és mely úgy látszik, most testet öltött.*-magyarázza itt létük okát.*
- Morganus imádságos órát tart éppen, amit voltam szíves megzavarni, azt hívén, hogy tanóra.*-néz kuzinjára, mégegyszer, elnézést kérő tekintettel.*
- Ez a könyv talán választ adhat arra, mi folyik itt. De ha nem is, mindenképp érdekesek a benne foglaltak. Még csak épp elkezdődött a felolvasás. Foglalj helyet, te is!*- mutat a maga melletti padra.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Thrillioni Sárkányláng
- Szervusz!*-köszönti.*
- A mostani történéseken töprengünk. Tudod, Holdfabot Avadrin rémálmáról, amiről a Hírtekercsekben jelent meg egy cikk, és mely úgy látszik, most testet öltött.*-magyarázza itt létük okát.*
- Morganus imádságos órát tart éppen, amit voltam szíves megzavarni, azt hívén, hogy tanóra.*-néz kuzinjára, mégegyszer, elnézést kérő tekintettel.*
- Ez a könyv talán választ adhat arra, mi folyik itt. De ha nem is, mindenképp érdekesek a benne foglaltak. Még csak épp elkezdődött a felolvasás. Foglalj helyet, te is!*- mutat a maga melletti padra.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Kápolna - szent óra ]
*Mordredet lefektette, s Elfred gondjaira bízta, bár a kisfia jó alvó,
nemigen ébred fel reggelig, bár korán kelő,de inkább így, mint éjszaka
ne aludjon. Morganus feltehetően a munkába temetkezik, hiszen már itthon
kellene lennie, de még nem vetődött haza. Az is igaz, hogy baljós jelek
mutatkoznak, amit Yitia nagyon komolyan vesz. A jelek sosem hazudnak,
valamit mindig üzennek, csak a megfejtésükre időt kell szánni, no
persze, ha van, és nem csapódik az "áldás" a nyakukba mielőtt a jelet
értelmezni lettek volna képesek. Ezek a gondolatok indítják útnak, hogy
megkeresse férjeurát, rátalálva hátha többet megtud. Bóklászol egy
ideig, mire a kápolnában akad rájuk. Egy poros könyv felett töprengenek.
A könyv láttán az eddigi gondolatai nehogy eltűnnének, hanem még
komorabbá válnak.*
-Óh, végre, hogy rátok találtam. Mordred elaludt, de ott van Elfred. Én elindultam, hogy megkeresselek Morganus. Aggódom. * áll meg a kettős mellett, akiknek szintén elég aggodalmas, gondoktól barázdált az arcuk.*
-Érzem, hogy valami nagy baj közelg. Mit kerestek? Vagy mit találtatok abban az avitt könyvben? *érdeklődik, s bár féli a választ, azért jobb tudni valamit, mint semmit.*
Fegyver: Thrillioni elbájolt íj Páncél: Könnyű vért
-Óh, végre, hogy rátok találtam. Mordred elaludt, de ott van Elfred. Én elindultam, hogy megkeresselek Morganus. Aggódom. * áll meg a kettős mellett, akiknek szintén elég aggodalmas, gondoktól barázdált az arcuk.*
-Érzem, hogy valami nagy baj közelg. Mit kerestek? Vagy mit találtatok abban az avitt könyvben? *érdeklődik, s bár féli a választ, azért jobb tudni valamit, mint semmit.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Kápolna - szent óra ]
* Figyeli, amint Morganus előhúz egy meglehetősen porosnak, ez által
ritkán forgatottnak látszó könyvet, majd keresgélni kezd benne. Nem unja
el magát a várakozás perceiben, ajkán megértő, szelíd mosollyal
figyeli, hiszen a könyvtárban ő maga is hasonlóképp bíbelődik a
művekkel.*
- Arturius őseiről szól? Akkor elég régi lehet.*-kotyog közbe, de szavai megerősíttetnek. Előkerül a keresett rész, így a nagymester nekilát felolvasni. Myrla próbál minden részletnek figyelmet szentelni, ki tudja, mi segítheti közelebb őket a probléma megoldásához, vagy legalább esetleges eredetének megismeréséhez. A felolvasás közbeni szünetben megszólal:*
- Roppant érdekes! De mit is mondtál, mikor vetette a pap papírra ezen sorokat? Ha jól véstem agyamba: 579. Paloták Havának 28. napján. *-céloz egy általa fontosnak vélt körülményre.*
- De hát ez...*-egyelőre ő maga sem hiszi el, hogy ilyen véletlenek létezhetnek.*
- Ez napra pontosan 49 évvel ezelőtt történt! A Hírtekercsben az áll, hogy Holdfabot úr a Paloták hava 27. napjának éjjelén álmodott, azaz 28-ra virradóan! Meglehetősen furcsa egybeesés, nem gondolod?*-fürkészi Morganus arcát, vajon ő is meglepődött-e ezen a lehet csöppet sem fontos tényen?*
- Két medalion? Az Áldásé és az Átoké? Akkoriban tehát a főpapi pár őrízte őket, de utána kiknek a kezére jutott? Lehet erről tudni valamit? A két medál egymásra hatással volt? Jaj, számtalan kérdés merült fel bennem! De ha tart még tovább is a feljegyzés, kérlek ismertesd a történet többi részét is.*-kérleli kuzinját.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Thrillioni Sárkányláng
- Arturius őseiről szól? Akkor elég régi lehet.*-kotyog közbe, de szavai megerősíttetnek. Előkerül a keresett rész, így a nagymester nekilát felolvasni. Myrla próbál minden részletnek figyelmet szentelni, ki tudja, mi segítheti közelebb őket a probléma megoldásához, vagy legalább esetleges eredetének megismeréséhez. A felolvasás közbeni szünetben megszólal:*
- Roppant érdekes! De mit is mondtál, mikor vetette a pap papírra ezen sorokat? Ha jól véstem agyamba: 579. Paloták Havának 28. napján. *-céloz egy általa fontosnak vélt körülményre.*
- De hát ez...*-egyelőre ő maga sem hiszi el, hogy ilyen véletlenek létezhetnek.*
- Ez napra pontosan 49 évvel ezelőtt történt! A Hírtekercsben az áll, hogy Holdfabot úr a Paloták hava 27. napjának éjjelén álmodott, azaz 28-ra virradóan! Meglehetősen furcsa egybeesés, nem gondolod?*-fürkészi Morganus arcát, vajon ő is meglepődött-e ezen a lehet csöppet sem fontos tényen?*
- Két medalion? Az Áldásé és az Átoké? Akkoriban tehát a főpapi pár őrízte őket, de utána kiknek a kezére jutott? Lehet erről tudni valamit? A két medál egymásra hatással volt? Jaj, számtalan kérdés merült fel bennem! De ha tart még tovább is a feljegyzés, kérlek ismertesd a történet többi részét is.*-kérleli kuzinját.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Kápolna - szent óra ]
- Valóban. *hagyja rá, mert nem kicsinyli le a mágia hatalmát,
legfeljebb csak ódzkodik az egésztől. Ő inkább bádogdarabontként lovag,
kicsit régimódian...*
- Mindenesetre nem kis teljesítmény egy égi jószágot részben vagy egészben eltüntetni, fényét elvenni, így komolynak tűnik a dolog. *azon meg elmosolyodik, miféle szabadságharcos víziót sugdosnak elé, ő meg erre nem gondolna, noha ötletes akció lenne.*
- Átok... átok és áldás. *ízlelgeti a szavakat, próbál valamit felidézni, olvasmányemlékként.*
- Nos, csak abból tudok kiindulni, mi eleinktől ránk maradt. Ha vársz egy keveset, mindjárt elő is keresem... *s nagy papírzörgés közepette, előkotor valami roppant poros kódexfélét, óvatosan arrébb hajtja fedelét, s finoman lapozgatni kezdi. Noha Myrla elunhatja az így elmúló perceket, láthatóan ő ráérősen keresgél, közben hümmög és motyorászik:*
- Hol is lehet, hol is lehet? ... A Mor-Bain főpapi párról van benne szó, arra határozottan emlékszem... *próbálja maga elé idézni, mikori is a történés, de legalábbis annak lejegyzése.*
- Legkevesebb fél évszázados... igen, azt hiszem, meg is van. *áll meg egy helyen, kicsit törölgeti a lapot, majd magyarázni kezd a lovaghölgynek.*
- Amit most felolvasok neked, az részlet Hunitus del Arfenties, Nimmad pap naplójából. Minket különösképp érdekelhet. A bejegyzés időpontja, Sziklaöböl, 579. Paloták Havának 28. napja *kínálgatja a figyelemre az alábbiakat, mint valami árus a portékáját. Aztán idézi az egykori papot:*
`Hajdan ajándékozá Villámúr és Szépszemű a Nimmadok lelki vezetőjének a Medaliont, melynek célja az Ösvények felfedése vala, az Utak megmutatása, melyek által az Érkezők Szikrája eljuthatá a számára kijelölt Kapuhoz, életének evilági végső pillanatában, mikoris a homokóra utolsó szemcséje is lepereg... Mikoron a főpapok családja alkalmatlanná lett a Medalion hordozására, az égiek Ragállyal súlyták Sziklaöböl nemes városának halandó népét, s akkor kiemelkedé a tisztalelkűek közül Szépszemű hű paplovagja, Alexius Mor-Bain. Ekkor a Medáliont két részre szakítá Villámúr rendíthetetlen marka, s megszületé a balfeléből az Átok Medalionja, melynek első őre maga Nathalie Avelon, Villámok Urának felszentelt főpapnője lészen.
A jobbféltekéből pedig kovácsoltaték az Áldás Medálja, melyet a Tengerek Égi Úrnője, neki ajándékozá hűséges paplovagjának, Alexius Mor-Bainnek...`
*van tovább is, de mert nehéz a szöveg eddig, hát tart szünetet. Közben csillogó szemekkel néz fel, azt vizsgálgatja, egyszemélyes hallgatósága élvezi-e ugyanannyira a régi titkokat, mint ő. Nem hiába magányos lélek Morganus, mellette az új korszak elrohant, melyben a hangos ostobák uralkodnak...*
Fegyver: Mágikus ötbányai pallos Páncél: Kényelmes worgbőrpáncél
- Mindenesetre nem kis teljesítmény egy égi jószágot részben vagy egészben eltüntetni, fényét elvenni, így komolynak tűnik a dolog. *azon meg elmosolyodik, miféle szabadságharcos víziót sugdosnak elé, ő meg erre nem gondolna, noha ötletes akció lenne.*
- Átok... átok és áldás. *ízlelgeti a szavakat, próbál valamit felidézni, olvasmányemlékként.*
- Nos, csak abból tudok kiindulni, mi eleinktől ránk maradt. Ha vársz egy keveset, mindjárt elő is keresem... *s nagy papírzörgés közepette, előkotor valami roppant poros kódexfélét, óvatosan arrébb hajtja fedelét, s finoman lapozgatni kezdi. Noha Myrla elunhatja az így elmúló perceket, láthatóan ő ráérősen keresgél, közben hümmög és motyorászik:*
- Hol is lehet, hol is lehet? ... A Mor-Bain főpapi párról van benne szó, arra határozottan emlékszem... *próbálja maga elé idézni, mikori is a történés, de legalábbis annak lejegyzése.*
- Legkevesebb fél évszázados... igen, azt hiszem, meg is van. *áll meg egy helyen, kicsit törölgeti a lapot, majd magyarázni kezd a lovaghölgynek.*
- Amit most felolvasok neked, az részlet Hunitus del Arfenties, Nimmad pap naplójából. Minket különösképp érdekelhet. A bejegyzés időpontja, Sziklaöböl, 579. Paloták Havának 28. napja *kínálgatja a figyelemre az alábbiakat, mint valami árus a portékáját. Aztán idézi az egykori papot:*
`Hajdan ajándékozá Villámúr és Szépszemű a Nimmadok lelki vezetőjének a Medaliont, melynek célja az Ösvények felfedése vala, az Utak megmutatása, melyek által az Érkezők Szikrája eljuthatá a számára kijelölt Kapuhoz, életének evilági végső pillanatában, mikoris a homokóra utolsó szemcséje is lepereg... Mikoron a főpapok családja alkalmatlanná lett a Medalion hordozására, az égiek Ragállyal súlyták Sziklaöböl nemes városának halandó népét, s akkor kiemelkedé a tisztalelkűek közül Szépszemű hű paplovagja, Alexius Mor-Bain. Ekkor a Medáliont két részre szakítá Villámúr rendíthetetlen marka, s megszületé a balfeléből az Átok Medalionja, melynek első őre maga Nathalie Avelon, Villámok Urának felszentelt főpapnője lészen.
A jobbféltekéből pedig kovácsoltaték az Áldás Medálja, melyet a Tengerek Égi Úrnője, neki ajándékozá hűséges paplovagjának, Alexius Mor-Bainnek...`
*van tovább is, de mert nehéz a szöveg eddig, hát tart szünetet. Közben csillogó szemekkel néz fel, azt vizsgálgatja, egyszemélyes hallgatósága élvezi-e ugyanannyira a régi titkokat, mint ő. Nem hiába magányos lélek Morganus, mellette az új korszak elrohant, melyben a hangos ostobák uralkodnak...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Kápolna - szent óra ]
- De, a Holdból...*-való igaz, erre nem is gondolt.*
- Viszont mindig a sötétséggel manipulálnak!*-védi körömszakadtáig ostoba felvetését, és tereli a gyanút a másik mágia híveire.*
- Emlékszel a Tűz Templomának szentelésére? Minden sötétbe borult, egész addig, ameddig nem jöttek az elementalisták és a hajókürtök, melyek azóta sem értem, hogy kerültek oda és lett újra világos általuk.*- idézi fel egyik közös révi utazásukat.*
- Az akkor ott planétás mágia volt. Mi van, ha egy elméjében háborodott mágussal állunk szemben, aki a többiek elől ellopta a Holdat?
Arra már gondolni sem merek, hogy esetleg valaki így fejezi ki tiltakozását az ellen az ostoba rendelet ellen, amit nemrég hozott a SziTa, vagy annak egy tagja...*-ez utóbbi mondatot szinte csak súgja, nehogy kuzinján kívül más is meghallja. Remélhetőleg Morganus ezen kijelentések miatt nem Myrlát fogja leginkább elmerokkant mágusnak hinni.*
- Ha mégis az öreg elfnek van igaza, és a Névtelen Erővel állunk szemben...*-tér át a másik felvetésre.*
- De milyen átok? Ki hívja életre azt az átkot és miért? Ha ezekre tudnánk a választ, akkor talán nem tapogatóznánk szó szerint is sötétben. De így? Nem is tudom...Nekem nincsenek ismereteim ezen dolgokról.*-néz tanácstalanul.*
- Neked van bármi elképzelésed arról, hogy egyáltalán mi is az, amit úgy hívnak, az átok ereje?*-kérdez vissza.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Thrillioni Sárkányláng
- Viszont mindig a sötétséggel manipulálnak!*-védi körömszakadtáig ostoba felvetését, és tereli a gyanút a másik mágia híveire.*
- Emlékszel a Tűz Templomának szentelésére? Minden sötétbe borult, egész addig, ameddig nem jöttek az elementalisták és a hajókürtök, melyek azóta sem értem, hogy kerültek oda és lett újra világos általuk.*- idézi fel egyik közös révi utazásukat.*
- Az akkor ott planétás mágia volt. Mi van, ha egy elméjében háborodott mágussal állunk szemben, aki a többiek elől ellopta a Holdat?
Arra már gondolni sem merek, hogy esetleg valaki így fejezi ki tiltakozását az ellen az ostoba rendelet ellen, amit nemrég hozott a SziTa, vagy annak egy tagja...*-ez utóbbi mondatot szinte csak súgja, nehogy kuzinján kívül más is meghallja. Remélhetőleg Morganus ezen kijelentések miatt nem Myrlát fogja leginkább elmerokkant mágusnak hinni.*
- Ha mégis az öreg elfnek van igaza, és a Névtelen Erővel állunk szemben...*-tér át a másik felvetésre.*
- De milyen átok? Ki hívja életre azt az átkot és miért? Ha ezekre tudnánk a választ, akkor talán nem tapogatóznánk szó szerint is sötétben. De így? Nem is tudom...Nekem nincsenek ismereteim ezen dolgokról.*-néz tanácstalanul.*
- Neked van bármi elképzelésed arról, hogy egyáltalán mi is az, amit úgy hívnak, az átok ereje?*-kérdez vissza.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Kápolna - szent óra ]
- Semmi gond... *elvégre, a tévedésnek is van üzenete. És ez esetben nem
is lőtt mellé. Az újságról kérdezi Myrla, noha tudvalevő, hogy mindent
elolvas, mi kezeibe kerül.*
- Hogyne. Először rossz tréfának gondoltam. *de hagyja Myrlát beszélni, ki kifejti elméletét a mágikus háttérről. Az neki idegen terület, így ő is csak találgathat.*
- Nem is tudom. Nem éppen a Holdból merítenek erőt, időnként? *utal a Holdcsapás varázslatra. Az ő tudományos észjárásában, ha az a varázslat még működik, akkor nem lopták még el a gonosz impek, a szép, égi ezüst sarlót.*
- Névtelen Erő, igen. Nos, én is ezen töprengek, de bevallom, a természethívők számomra oly hangyabolyt jelentenek, kiket alig ismerek. Alig van írott forrás, s a többség egyébként is valami homályosban hisz. *s ennek legékesebb bizonyítéka ez a mostani, eddig nem igen emlegetett entitás.*
- Egyelőre csak abból a feltevésből tudok kiindulni, hogy mi van, ha tényleg az átok ereje ez. Akkor legalább valamit tudnánk róla, s kezdhetnénk boncolgatni, mi is az átok, mi köze Sziklaöbölhöz, miként lehet semlegesíteni... *kérdően néz unokatestvérére, hogy ő mit gondol, s hogy van-e ebben ráció.*
Fegyver: Mágikus ötbányai pallos Páncél: Kényelmes worgbőrpáncél
- Hogyne. Először rossz tréfának gondoltam. *de hagyja Myrlát beszélni, ki kifejti elméletét a mágikus háttérről. Az neki idegen terület, így ő is csak találgathat.*
- Nem is tudom. Nem éppen a Holdból merítenek erőt, időnként? *utal a Holdcsapás varázslatra. Az ő tudományos észjárásában, ha az a varázslat még működik, akkor nem lopták még el a gonosz impek, a szép, égi ezüst sarlót.*
- Névtelen Erő, igen. Nos, én is ezen töprengek, de bevallom, a természethívők számomra oly hangyabolyt jelentenek, kiket alig ismerek. Alig van írott forrás, s a többség egyébként is valami homályosban hisz. *s ennek legékesebb bizonyítéka ez a mostani, eddig nem igen emlegetett entitás.*
- Egyelőre csak abból a feltevésből tudok kiindulni, hogy mi van, ha tényleg az átok ereje ez. Akkor legalább valamit tudnánk róla, s kezdhetnénk boncolgatni, mi is az átok, mi köze Sziklaöbölhöz, miként lehet semlegesíteni... *kérdően néz unokatestvérére, hogy ő mit gondol, s hogy van-e ebben ráció.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Kápolna - szent óra ]
- Óh, vagy úgy!*-eszmél rá saját ostobaságára.*
- Akkor alaposan félreértelmeztem, Elfred csak annyit mondott, hogy imádságos óra. Ebből tanórának hittem.*-magyarázkodik egy kicsinyt.*
- Én is ezért jöttem! Kérdésekre keresek választ. Gondolom olvastad a Hírtekercset?*-vág bele a közepébe.*
- Holdfabot Avadrin lázálmára gondolok, mely úgy tűnik, testet öltött. Bevallom, én nem hittem benne, de valami csak történik, hogy a Hold fénye így eltűnt.*-közben letelepedik az első padsor egyik ülőhelyére.*
- Szerintem planétás mágia.*-jelenti ki a "nagy" elementalista.*
- De az öreg a Névtelen erőt említi, ami pedig a Természetvalláshoz köthető. Istenség talán? Bár az elfek sem szívesen beszélnek róla, még nevén sem nevezik, így nem tudom, mennyi ismerettel bírsz róla. Viszont nálad jobb vallástudort nem ismerek, így az ügyben érkeztem, hátha tudsz némi világot gyújtani, ha már az éjszakák sötétek lettek.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Thrillioni Sárkányláng
- Akkor alaposan félreértelmeztem, Elfred csak annyit mondott, hogy imádságos óra. Ebből tanórának hittem.*-magyarázkodik egy kicsinyt.*
- Én is ezért jöttem! Kérdésekre keresek választ. Gondolom olvastad a Hírtekercset?*-vág bele a közepébe.*
- Holdfabot Avadrin lázálmára gondolok, mely úgy tűnik, testet öltött. Bevallom, én nem hittem benne, de valami csak történik, hogy a Hold fénye így eltűnt.*-közben letelepedik az első padsor egyik ülőhelyére.*
- Szerintem planétás mágia.*-jelenti ki a "nagy" elementalista.*
- De az öreg a Névtelen erőt említi, ami pedig a Természetvalláshoz köthető. Istenség talán? Bár az elfek sem szívesen beszélnek róla, még nevén sem nevezik, így nem tudom, mennyi ismerettel bírsz róla. Viszont nálad jobb vallástudort nem ismerek, így az ügyben érkeztem, hátha tudsz némi világot gyújtani, ha már az éjszakák sötétek lettek.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Kápolna - szent óra ]
- Vagy úgy. *érti, mi lehet a félreértés oka, bár ő szeret kétértelműen
fogalmazni, így lehet, épp ő tréfálta meg a szegény Elfredet.*
- Való igaz, imádságos óra, de ez nem jelent mást, mint egy órára elvonulni, s figyelmet a nem kézzelfoghatónak szentelni. De ha úgy értelmezné valaki, mint tanórát... *ez ugyebár a másik ösvény a gondolati elágazásnál. Mindenesetre nem úgy tűnik, mint kit megzavartak, így talán Myrla maradhat.*
- Nem, nem, mondjad csak! Én is kérdésekre keresek választ, ha tudok másnak segíteni, megteszem örömmel...
Fegyver: Mágikus ötbányai pallos Páncél: Kényelmes worgbőrpáncél
- Való igaz, imádságos óra, de ez nem jelent mást, mint egy órára elvonulni, s figyelmet a nem kézzelfoghatónak szentelni. De ha úgy értelmezné valaki, mint tanórát... *ez ugyebár a másik ösvény a gondolati elágazásnál. Mindenesetre nem úgy tűnik, mint kit megzavartak, így talán Myrla maradhat.*
- Nem, nem, mondjad csak! Én is kérdésekre keresek választ, ha tudok másnak segíteni, megteszem örömmel...
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Kápolna - szent óra ]
- Téged is, Morganus.*-feleli a szép köszöntésre, és el is mosolyodik
egy röpke pillanatra. Közben az olvasópult felé veszi az irányt, hogy
közelebbről szólhasson a nagymesterrel.*
- Úgy hallottam derék Elfredünktől, hogy valamiféle imádságos órát tartasz itt.*-vet egy pillantást az egyelőre üres padsorokra.*
- Így nem átallanálak vallási kérdésben zavarni. Már ha az óra keretein belül ez lehetséges? De ha nem, akkor felkereshetlek később, alkalmasabb időpontban.*- tekint várakozóan a férfira.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Thrillioni Sárkányláng
- Úgy hallottam derék Elfredünktől, hogy valamiféle imádságos órát tartasz itt.*-vet egy pillantást az egyelőre üres padsorokra.*
- Így nem átallanálak vallási kérdésben zavarni. Már ha az óra keretein belül ez lehetséges? De ha nem, akkor felkereshetlek később, alkalmasabb időpontban.*- tekint várakozóan a férfira.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Kápolna - szent óra ]
*No igen, kezdetben valóban úgy tűnt , pletykarovatba való az elf
híradás, mely mögött ő sejtett, sok evés okozta gyomorrontást. Bár nehéz
egy tisztességben megőszült elfet elképzelnie, miként teli szájjal
tépdesi a csontról a húscafatot. Így marad tehát a magyarázat, hogy
valami tényleg készülődik. Miként a város is, leginkább a világvégére,
krákenek partraszállására a kikötőben, élőholtak felvonulására a
Kőkapu-téren. Pusztán az "Általános riadóóó!" jegyében...*
- Oh, Myrla. Eqlissa szerelme ragyogjon be! *köszön vissza. Elöl ül, egy olvasópultot hozatott be, mely tehát a padsorokkal van szembefordítva, lehet rajta szöveget tanulmányozni, felolvasni, magyarázni. Ő most az olvasást műveli éppen.*
- Miben segíthetek?
Fegyver: Mágikus ötbányai pallos Páncél: Kényelmes worgbőrpáncél
- Oh, Myrla. Eqlissa szerelme ragyogjon be! *köszön vissza. Elöl ül, egy olvasópultot hozatott be, mely tehát a padsorokkal van szembefordítva, lehet rajta szöveget tanulmányozni, felolvasni, magyarázni. Ő most az olvasást műveli éppen.*
- Miben segíthetek?
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Kápolna - szent óra ]
* Amikor először olvasott a hírtekercsekben bizonyos Holdfabot
Avadrinról és az ő rémálmairól, még bosszankodott is magában, hogy egyre
silányabb az újság.*
~ Úgy látszik, nincs mivel megtölteni a lapokat, így jobb híján már szenilis vénemberek álmait fejtegetik benne.~ dobta félre ingerülten a papírt.
De ami ezután következett, azt végképp meghaladta a fantáziáját. Szinte pánik tört ki a városban a hadsereg kivonulásakor. Íjászokat vezényeltek a falakra, várván az ellenség érkeztét. Ispotályokat állítottak fel a nemlétező sebesültek számára. Egyesek már óvóhelyeket és titkos élelmiszer raktárakat emlegettek...
Hogy egy egyszerű álom miként terebélyesedhetett idáig?
Aztán furcsává vált az éjszaka. Legalábbis Myrla számára annyiban, hogy a Hold sugara azóta nem világítja be a szobát, így a Shadracktól kapott mocsári világító bogarakra kell hagyatkozniuk, ha nem akarnak mécsest gyújtani éjnek idején. Ő a maga részéről mágiára gyanakszik. Valamiféle gonosz planétás ármánykodását sejti a háttérben.
Bár az öreg elf meg Névtelen erőt emlegetett, ami a Természetvallás egyik "istene".
Így Elfredtől azt hallván, az uraság ma imádságos órát tart a kápolnában, elhatározza, hogy odamegy, hiszen ki más adhatna felvilágosítást afelől, mi is történhet itt, mint Corvus egyik fő vallásszakértője, a rend nagymestere?*
- Egy a szikla!*- lép be a Kápolnába, és köszön az egyelőre magányosan üldögélő, szent könyveket tanulmányozó kuzinjának.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Thrillioni Sárkányláng ~ Úgy látszik, nincs mivel megtölteni a lapokat, így jobb híján már szenilis vénemberek álmait fejtegetik benne.~ dobta félre ingerülten a papírt.
De ami ezután következett, azt végképp meghaladta a fantáziáját. Szinte pánik tört ki a városban a hadsereg kivonulásakor. Íjászokat vezényeltek a falakra, várván az ellenség érkeztét. Ispotályokat állítottak fel a nemlétező sebesültek számára. Egyesek már óvóhelyeket és titkos élelmiszer raktárakat emlegettek...
Hogy egy egyszerű álom miként terebélyesedhetett idáig?
Aztán furcsává vált az éjszaka. Legalábbis Myrla számára annyiban, hogy a Hold sugara azóta nem világítja be a szobát, így a Shadracktól kapott mocsári világító bogarakra kell hagyatkozniuk, ha nem akarnak mécsest gyújtani éjnek idején. Ő a maga részéről mágiára gyanakszik. Valamiféle gonosz planétás ármánykodását sejti a háttérben.
Bár az öreg elf meg Névtelen erőt emlegetett, ami a Természetvallás egyik "istene".
Így Elfredtől azt hallván, az uraság ma imádságos órát tart a kápolnában, elhatározza, hogy odamegy, hiszen ki más adhatna felvilágosítást afelől, mi is történhet itt, mint Corvus egyik fő vallásszakértője, a rend nagymestere?*
- Egy a szikla!*- lép be a Kápolnába, és köszön az egyelőre magányosan üldögélő, szent könyveket tanulmányozó kuzinjának.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Kápolna - szent óra ]
*Nem teljesen hagyja őt sem nyugodni mindaz, ami a napokban történik.
Először csak riogatásnak tűnt, de azóta egyre erősödik a károgás hangja,
sokan már egyértelmű jelekről beszélnek. Morganus nem éppen az a
holdbámuló fajta, nem vonyít fel, -legfeljebb ha tomporába könyököl
fia-, de a természet érezhetően furcsán viselkedik, ennyit még ő is
felfog szegényes, emberi érzékeivel. Úgyhogy idejét most a túlvilágnak
szenteli, elvonult a kápolnába, szent könyveket tanulmányozni. Elfred
pedig ha járja útját, esetleg kérdezik, merre lelhető meg a nagymester,
hirdeti:*
- Imádságos órát tart, s ha valaki lelkében megerősítést vár, elé lehet járulni...
Fegyver: Mágikus ötbányai pallos Páncél: Kényelmes worgbőrpáncél
- Imádságos órát tart, s ha valaki lelkében megerősítést vár, elé lehet járulni...
