Időpont: corvusi időszámítás 628. év A Áradás hava 29. nap (2011.04.29. - 05.02.)
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Esküvő - kápolna]
* Első reakciója a legtermészetesebb. Megtorpan. Pánikszerű gyorsasággal
pörgeti vissza az elmúlt egynéhány másodperc eseményeit. És szokás
szerint nem jut semmire, csak egy alig észrevehető vállrántásra,
miközben kiegyenesíti hátát. hazudnánk, ha azt állítanánk, hogy nem
zökkentette ki ez a váratlan fordulat, de végül arra jut, hogy talán
(biztos) jobb ez így... Így hasonlít a dolog a vadászatra.*
- Khm...* eszmél rá, hogy mondani is kéne valamit.* Tégy úgy* rendezi le egy szokásos semmitmondó szövegével.*
- Egen...* kezd babrálni kardjának markolatával, hogy valamivel elvonja saját figyelmét, míg legyűri az erős késztetést. (Hát nem ezt mondtam én is? Nem az xP)*
- Aludni-aludni...* ismételgeti dünnyögve, mint aki már nagyon régen nem hallotta ezt a szót és most próbálja felidézni a jelentését.*
- Na, igen... Siessünk, átrendezni a szobát* harap rá alsó ajkára (párhuzamosan oldalra tekint, mint mikor az ember az idegesítően zümmögő szúnyogot kutatja hasztalan), s ha Myrla is hajlandóságot mutat, szépen, halkan elindulnak kifelé.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
- Khm...* eszmél rá, hogy mondani is kéne valamit.* Tégy úgy* rendezi le egy szokásos semmitmondó szövegével.*
- Egen...* kezd babrálni kardjának markolatával, hogy valamivel elvonja saját figyelmét, míg legyűri az erős késztetést. (Hát nem ezt mondtam én is? Nem az xP)*
- Aludni-aludni...* ismételgeti dünnyögve, mint aki már nagyon régen nem hallotta ezt a szót és most próbálja felidézni a jelentését.*
- Na, igen... Siessünk, átrendezni a szobát* harap rá alsó ajkára (párhuzamosan oldalra tekint, mint mikor az ember az idegesítően zümmögő szúnyogot kutatja hasztalan), s ha Myrla is hajlandóságot mutat, szépen, halkan elindulnak kifelé.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Esküvő - kápolna]
* Annak végeztével, amit amúgy sem kell látni, Myrla elhúzódik, és zavartan babrálja a kezében tartott csokrot.*
- Ezt itt hagyom, azt hiszem.*-hebegi, és megfelelő hely után kutat lázasan. Látszólag legalábbis ezt teszi...Végül a csokrot egyszerűen az oltárra helyezi.*
- Késő van, ideje lefeküdnünk.*-majd amikor tudatosul benne, mit is lehet még ezalatt a szó alatt érteni, főleg a jelen szituációban, (bár, mint szerencsére és idejében megtudtuk, Nogusta nem nimfomániás, hogy is lehetne, amikor férfi?), azért biztos, ami biztos alapon gyorsan módosít:*
- Vagyis aludni mennünk. Este ünnepi vacsora, és addig még meg is kell főzni, azt se tudom, hogy mi legyen a menü. A szobát is kell még rendezgetni, és még ott a... Szóval sok lesz a dolog.*-pislog az ifjú férjre, várván, hogy elinduljanak végre a kápolnából régi-új lakrészük felé.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Thrillioni Sárkányláng
- Ezt itt hagyom, azt hiszem.*-hebegi, és megfelelő hely után kutat lázasan. Látszólag legalábbis ezt teszi...Végül a csokrot egyszerűen az oltárra helyezi.*
- Késő van, ideje lefeküdnünk.*-majd amikor tudatosul benne, mit is lehet még ezalatt a szó alatt érteni, főleg a jelen szituációban, (bár, mint szerencsére és idejében megtudtuk, Nogusta nem nimfomániás, hogy is lehetne, amikor férfi?), azért biztos, ami biztos alapon gyorsan módosít:*
- Vagyis aludni mennünk. Este ünnepi vacsora, és addig még meg is kell főzni, azt se tudom, hogy mi legyen a menü. A szobát is kell még rendezgetni, és még ott a... Szóval sok lesz a dolog.*-pislog az ifjú férjre, várván, hogy elinduljanak végre a kápolnából régi-új lakrészük felé.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Esküvő - kápolna]
* Ami következik azt amúgy sem látni kell. Ahogy azt mindenki sejtheti
Nogusta teljes arcpofázmánya folytatja útját rendületlenül. Azaz, hogy
mégsem annyira rendületlenül, mert egyszer (körülbelül a nem is olyan
hosszú táv felénél) alig érzékelhetően megtorpan - mintha újra át akarná
gondolni, amire készül, vagy még inkább meggondolná magát, de az is
előferdülhet, hogy csupán az időt húzza, feszültséget fokozza, mint a
díjkiosztón a dobpergés.
Ezt leszámítva azonban minden, ha úgy tetszik, papírforma szerint megy: fej enyhén oldalra dől, ajkak összeérnek, aztán (a reakciótól függően) összeforrnak, nélkülözve minden calibani vadállatiságot...*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
Ezt leszámítva azonban minden, ha úgy tetszik, papírforma szerint megy: fej enyhén oldalra dől, ajkak összeérnek, aztán (a reakciótól függően) összeforrnak, nélkülözve minden calibani vadállatiságot...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Esküvő után]
-Mindenki furcsán viselkedik a saját esküvőjén. Saját magához képest. *válaszolja Morganusnak. *
-A jó házasság egy jó alapokon kötött kompromisszum. Szerintem. Alapja, hogy elfogadjuk a másikat olyannak amilyen. Persze mindkét fél részéről szükségeltetik azért egyfajta figyelmesség, hogy ami nagyon zavarja a másikat az ne tegyük meg. *filozofál egy kicsit, remélve, hogy ezzel nem nyit egy esetleges vitát kettejük között.*
-Az az igazság, hogy még nem sikerült Sam mesterrel találkoznom, hogy megérdeklődjem készen van-e a mű, de ha nem is lesz kész, hát tragédiát nem csinálok belőle. Igazából azt sem tudom merre van a műhely. Oly gyorsan nyakunkba szakadt ez az esküvő, hogy nem értem rá utána járni.
-Nogusta abban a szerencsés helyzetben van, hogy látta Mordredet evés közben, úgyhogy őt meglepetés nem érheti, szerintem. *neveti el magát a tulipános torony belei ebédre emlékezve. Aztán eltűnődve folytatja.*
-Csak azt nem értem, hogyan lehetséges az, hogy amikor ott voltak a tulipános toronyban nekem nem tűnt fel, hogy alakul közöttük valami. Pedig kellett volna látni. Hmm.. Nem vagyok elég figyelmes ezek szerint. Igaz AMaris a szakácsnőnk házastársaknak vélte őket, de csak somolyogtam a megjegyzésén, annyira lehetetlennek tűnt. *meséli*
Fegyver: Thrillioni vadászmester Páncél: Thrillion égi páncélja
-A jó házasság egy jó alapokon kötött kompromisszum. Szerintem. Alapja, hogy elfogadjuk a másikat olyannak amilyen. Persze mindkét fél részéről szükségeltetik azért egyfajta figyelmesség, hogy ami nagyon zavarja a másikat az ne tegyük meg. *filozofál egy kicsit, remélve, hogy ezzel nem nyit egy esetleges vitát kettejük között.*
-Az az igazság, hogy még nem sikerült Sam mesterrel találkoznom, hogy megérdeklődjem készen van-e a mű, de ha nem is lesz kész, hát tragédiát nem csinálok belőle. Igazából azt sem tudom merre van a műhely. Oly gyorsan nyakunkba szakadt ez az esküvő, hogy nem értem rá utána járni.
-Nogusta abban a szerencsés helyzetben van, hogy látta Mordredet evés közben, úgyhogy őt meglepetés nem érheti, szerintem. *neveti el magát a tulipános torony belei ebédre emlékezve. Aztán eltűnődve folytatja.*
-Csak azt nem értem, hogyan lehetséges az, hogy amikor ott voltak a tulipános toronyban nekem nem tűnt fel, hogy alakul közöttük valami. Pedig kellett volna látni. Hmm.. Nem vagyok elég figyelmes ezek szerint. Igaz AMaris a szakácsnőnk házastársaknak vélte őket, de csak somolyogtam a megjegyzésén, annyira lehetetlennek tűnt. *meséli*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Esküvő után]
- Az etetési fellebbviteli szék is kap meghívást, vagy az még nincsen
kész? *izélgeti feleségét, míg az kimondja a verdiktet, hogy mennek
mindahányan. Tart tőle, hogy Mordred ráijeszt majd az újdonsült férjre,
még csak ébredező szociális készségeivel, kanálkatapulttal kilőtt
étellövedékeivel. Bár a családalapításhoz ezek is hozzátartoznak, elvi s
gyakorlati szinten. Viszont belekarolnak, s mennek elfelé, Yitianak
pedig válaszol:*
- Csatlakozom, de én főképp Nogustáért aggódom. Nem lesz könnyű dolga. *s ha a saját nehéz természetét tekinti, félelmének van is alapja.*
- Furcsán is viselkedett a fiú... *de ezzel már eltűnnek a lépcsőfordulóban.*
Fegyver: Faragott bot
- Csatlakozom, de én főképp Nogustáért aggódom. Nem lesz könnyű dolga. *s ha a saját nehéz természetét tekinti, félelmének van is alapja.*
- Furcsán is viselkedett a fiú... *de ezzel már eltűnnek a lépcsőfordulóban.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Esküvő - kápolna]
* Mindenki beleegyezését adja a vacsorára, így Myrla hálás tekintettel köszön el a távozó házaspártól.*
- Köszönök mindent, és akkor holnap este találkozunk! Jó éjszakát!*-int búcsút szabad kezével(mely nem teljesen üres, hiszen a kis csokor még ott van nála), mert a másikat Nog szorongatja. Ez csak most tudatosul benne.
Ahogy egyedül maradnak a kápolnában, hirtelen nem is tud mit mondani újdonsült férjének. Zavartan áll, Nog viszont mintha most szabadult volna fel, érezhetően fesztelenebb, mint a szertartás alatt volt.*
- Igen, egyedül...*-ennyit tud kinyögni végül. Utána már csak Nog közeledő arcát látja...*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Köszönök mindent, és akkor holnap este találkozunk! Jó éjszakát!*-int búcsút szabad kezével(mely nem teljesen üres, hiszen a kis csokor még ott van nála), mert a másikat Nog szorongatja. Ez csak most tudatosul benne.
Ahogy egyedül maradnak a kápolnában, hirtelen nem is tud mit mondani újdonsült férjének. Zavartan áll, Nog viszont mintha most szabadult volna fel, érezhetően fesztelenebb, mint a szertartás alatt volt.*
- Igen, egyedül...*-ennyit tud kinyögni végül. Utána már csak Nog közeledő arcát látja...*
[Esküvő - kápolna]
* Remélte, hogy Myrlának nem lesz különösebb problémája a gyűrű
felhelyezésével a vaskos ujjakra. Ez be is jött - egy kis feladat csere,
jönnek Nogusta ügyes mozdulatai. Ha nem lenne egészen biztos benne a
nézőközönség, még azt is hihetné, hogy nem először csinál ilyet. Mindez
nem vesz igénybe többet néhány másodpercnél, így még bőségesen van ideje
megcsodálni, hogy kedvese milyen rutinosan őrzi meg manírját még most
is.*
~ Kellemetlen, öregem...* bólogat nagyokat, hogy a meghívást valami banálissal meg ne hiúsítsa. Hallgatás - az legalább megy neki.*
- Ez remek!* varázsol széles mosolyt arcára. Nemleges választ amúgy sem fogadna el, pont, mint egy terminátor.*
- Jó éjt Nektek!* még int is egyet, másik mancsával viszont semmi pénzért el nem engedné, amit a gyűrűzés óta "szorongat". Immáron figyelő szemektől nem feszélyezve, érezhetően megkönnyebbült. Még tartása is valahogy visszanyeri hétköznapiságát.*
- Egyedül maradtunk...* hajol egészen közel Myrlához iust titulo várva a folytatást, de közel sem lerohanva őt.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
~ Kellemetlen, öregem...* bólogat nagyokat, hogy a meghívást valami banálissal meg ne hiúsítsa. Hallgatás - az legalább megy neki.*
- Ez remek!* varázsol széles mosolyt arcára. Nemleges választ amúgy sem fogadna el, pont, mint egy terminátor.*
- Jó éjt Nektek!* még int is egyet, másik mancsával viszont semmi pénzért el nem engedné, amit a gyűrűzés óta "szorongat". Immáron figyelő szemektől nem feszélyezve, érezhetően megkönnyebbült. Még tartása is valahogy visszanyeri hétköznapiságát.*
- Egyedül maradtunk...* hajol egészen közel Myrlához iust titulo várva a folytatást, de közel sem lerohanva őt.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Esküvő - kápolna]
-Nem hiszem, hogy bármi akadálya lehetne annak, hogy a vacsorán részt
vegyük. És persze visszük Mordredet is. Nem maradhat ki a ünneplésből ő
sem. *mosolyog Myrlara, akit nem is talál annyira elfogódottnak, mint
feltételezte, ami nem baj, sőt. Aztán elköszönnek az ifjú pártól, hogy
visszavonuljanak. Yitia pedig csak reméli, hogy Mordered nem vett észre
semmit abból, hogy szülei egy rövid időre magára hagyták. Igaz volt akik
füleljen rá, ha esetleg felsírna vagy bármi.*
-Jó éjt! *somolyog magában a köszönés kimondásakor, ha egyáltalán lesz alvás, de ez csak egy pajzán gondolat a részéről, nem ad hangot neki. Belekarol Morganusba, így távoznak.*
-Én szorítok nekik, hogy jól kijöjjenek egymással. *mondja a hazafelé menetben*
Fegyver: Thrillioni vadászmester Páncél: Thrillion égi páncélja
-Jó éjt! *somolyog magában a köszönés kimondásakor, ha egyáltalán lesz alvás, de ez csak egy pajzán gondolat a részéről, nem ad hangot neki. Belekarol Morganusba, így távoznak.*
-Én szorítok nekik, hogy jól kijöjjenek egymással. *mondja a hazafelé menetben*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Esküvő - kápolna]
- Bocsáss meg, de azt elérni nem lehetséges... De majd imádkozom
értetek. *súgja vissza, s amikor hozzá bújik felesége, akkor már
fölényes mosolya is hirdeti: `Na látod? Megmondtam.~ De ez csak szokásos
gonoszkodása, szerelemben nem versenyzik, egyébként is győzött már
régen. Nogusta viselkedését kicsit furcsának találta az egész folyamán,
de hajlandó betudni az idegességnek, elvégre sok hasonlóságot vél
felfedezni a lovagi eskütétellel. Akkor is, Nogusta törött mondatai
mögött igaz érzések tárultak fel, s Myrla volt a zárkózottabb. *
- Örömmel. Gondolom, ráérünk, nem? *kér megerősítést a családi capitana-tól.*
- Mi viszont, ha nincs más hátra, visszavonulnánk. Jó éjszakát! *kíván az ifjú párnak, s maguknak.*
Fegyver: Faragott bot
- Örömmel. Gondolom, ráérünk, nem? *kér megerősítést a családi capitana-tól.*
- Mi viszont, ha nincs más hátra, visszavonulnánk. Jó éjszakát! *kíván az ifjú párnak, s maguknak.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Esküvő - kápolna]
* Következhet a gyűrűcsere. A felé tartott tenyérből elveszi a nagyobbik
gyűrűt, és felhúzza Nogusta ujjára, utána odatartja saját kezét, hogy
arra is felkerülhessen az összetartozást jelképező ékszer.
Ezután Morganus záró szavaival férjnek és feleségnek nyilvánítja őket, majd elhadarja a köszöntést.
Hiába próbál azonban oly gyorsan háttérbe húzódni a kuzin, Myrla bizony nem hagyja, hogy ölelés nélkül megússza. Közben a fülébe suttogja, hogy más ne hallja:*
- Köszönök mindent, és imádkozz érte, kérlek, hogy legalább annyira boldogok lehessünk, mint vagytok ti, Yitiával.*-ezután elengedi, és fogadja Yitia gratulációját, intelmeit.*
- Remélem, úgy lesz. Köszönöm, hogy eljöttél, és tanúja voltál életünk egyik legfontosabb eseményének.*-újabb ölelés.*
- Ha már így összejöttünk*-mosolyodik el.*
- szeretnénk ezúton meghívni titeket és természetesen Mordredet is egy vacsorára, melyre holnap...azaz nem...már ma van...*-javítja ki magát.*
- Tehát ma este kerülne sor, szerény hajlékunkban. Remélem, el tudtok jönni.*-néz kérlelően.*
Fegyver: Pusztító Páncél: Thrillioni Sárkányláng
Ezután Morganus záró szavaival férjnek és feleségnek nyilvánítja őket, majd elhadarja a köszöntést.
Hiába próbál azonban oly gyorsan háttérbe húzódni a kuzin, Myrla bizony nem hagyja, hogy ölelés nélkül megússza. Közben a fülébe suttogja, hogy más ne hallja:*
- Köszönök mindent, és imádkozz érte, kérlek, hogy legalább annyira boldogok lehessünk, mint vagytok ti, Yitiával.*-ezután elengedi, és fogadja Yitia gratulációját, intelmeit.*
- Remélem, úgy lesz. Köszönöm, hogy eljöttél, és tanúja voltál életünk egyik legfontosabb eseményének.*-újabb ölelés.*
- Ha már így összejöttünk*-mosolyodik el.*
- szeretnénk ezúton meghívni titeket és természetesen Mordredet is egy vacsorára, melyre holnap...azaz nem...már ma van...*-javítja ki magát.*
- Tehát ma este kerülne sor, szerény hajlékunkban. Remélem, el tudtok jönni.*-néz kérlelően.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Esküvő - kápolna]
* A legközelebb az állna a Nogustából kiváltott reakcióhoz, hogyha azt
mondanánk, nem tudja hideg-é, avagy inkább forró, amit hall
"feleslegétől". Az egyik oldalról cukros öröm, amit érez, hiszen, ha
lehet így tekinteni a dologra, Myrla könnyedén vette az akadályt.
Mondhatni, meg se kottyant neki, amibe Nogusta bicskája (is) szépen
beletört. (Lehet rétori ismereteket kéne magára szednie a jövőben, ha
nem akar még egyszer ilyet átélni.) Ugyanakkor az, amit belekormolt a
saját kis szösszenetébe, azt pontosan azért tette (bár egyáltalán nem
tudatosan), hogy ne legyen az a tipikus sablonszöveg utóíze.*
- Gyűrűk-gyűrűk... Hogyne* fordul el párjától, Morganus felé az előbbieket mormolva. Övéhez kap, tapogatózik egy sor, majd elégedett hümmögéssel varázsol elő (látszólag a köpenyéből) két egyszerű gyűrűt. Nyitott jobb tenyerén nyújtja Myrla felé, hogy tegye magáévá, amelyiket jobbnak látja - s megtörténhet a gyűrűcsere, meg ami vele jár.
Az eskető hadarásának csak a felét érti - valami "hálás köszönet"-típusú szöveget morzsol el válaszul neki és Yitiának is.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
- Gyűrűk-gyűrűk... Hogyne* fordul el párjától, Morganus felé az előbbieket mormolva. Övéhez kap, tapogatózik egy sor, majd elégedett hümmögéssel varázsol elő (látszólag a köpenyéből) két egyszerű gyűrűt. Nyitott jobb tenyerén nyújtja Myrla felé, hogy tegye magáévá, amelyiket jobbnak látja - s megtörténhet a gyűrűcsere, meg ami vele jár.
Az eskető hadarásának csak a felét érti - valami "hálás köszönet"-típusú szöveget morzsol el válaszul neki és Yitiának is.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Esküvő - kápolna]
* Egyedüli résztvevő, figyelmét nem köti le más, csak a három személy,
akik rajta kívül még a kápolnában van. Miután majdnem elkésett, most
veszi jobban szemügyre Myrla ruháját, ami nagyon tetszik neki. Eszébe
jut a saját esküvőjük, no nem az, ahol a menyasszonyi ruhával a kezében
rohangált, hanem a másik. Az az ő igazi esküvőjük. Mit sem számított
akkor, hogy hétköznapi ruhában léptek be a templomba? És mi tesz a
természet? Azóta már Mordred is világra jött és cseperedik is szépen.
Szóval Myrla igazán szemrevaló teremtés, alapjában véve csodálkozik is azon, hogy még nem szánta rá magát eddig az esküvőre. Nogustat kevéssé ismeri, de bízik abban, hogy igazi társa lesz Myrlanak. Hallgatja a fogadalomtételeket, amik bizony nagyon fontosak. Ő nem érzi elcsépelt frázisnak, ahogyan sokan vallják. Ő amondó, vagy ne tegyünk fogadalmat, de ha teszünk azt sose szegjük meg. Miután mindketten elmondták az általa szentnek vélt fogadalmat feláll, hogy közelebb menjen a párhoz. Közben tekintete összeforr Morganuséval. Egy mosoly jár azért a pillantásért.
Utána már csak ő marad.*
-Fogadalmatok sose szegjétek meg. Örüljetek mindig mindennek, amit a párotok ad.
-Legyetek nagyon boldogok! *Myrlat és Nogustat is megöleli, ha a férfi nem ellenkezik. Utána ha teheti Morganus-hoz húzódik.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Szóval Myrla igazán szemrevaló teremtés, alapjában véve csodálkozik is azon, hogy még nem szánta rá magát eddig az esküvőre. Nogustat kevéssé ismeri, de bízik abban, hogy igazi társa lesz Myrlanak. Hallgatja a fogadalomtételeket, amik bizony nagyon fontosak. Ő nem érzi elcsépelt frázisnak, ahogyan sokan vallják. Ő amondó, vagy ne tegyünk fogadalmat, de ha teszünk azt sose szegjük meg. Miután mindketten elmondták az általa szentnek vélt fogadalmat feláll, hogy közelebb menjen a párhoz. Közben tekintete összeforr Morganuséval. Egy mosoly jár azért a pillantásért.
Utána már csak ő marad.*
-Fogadalmatok sose szegjétek meg. Örüljetek mindig mindennek, amit a párotok ad.
-Legyetek nagyon boldogok! *Myrlat és Nogustat is megöleli, ha a férfi nem ellenkezik. Utána ha teheti Morganus-hoz húzódik.*
[Esküvő - kápolna]
*Nem kívánja tovább húzni, sem fejekben kutakodni. A hit egy a lovagi
erények között, s hogy kinél mi a tárgya, azt rájuk bízza. Jelen
esetben, a két fiatalnál azt reméli, bíznak egymásban, s hisznek a másik
fogadalmában. Neki nincs oka kételkedni, s egyébként is, ő csak a
közvetítő.*
- Eskütöket hallottuk, kevesen bár egy kései órán, de tisztán. Legyetek tehát magatok is tiszták és fedhetetlenek, cseréljetek gyűrűt, s én, mint a Kapuk méltatlan bár, de elhívott szolgája, férjnek és feleségnek mondalak benneteket! *emeli fel a botot, mit egykoron magától az apáttól kapott, s a végszóra koppant egyet, noha nincs senki, kit fel kellene ébresztenie. Yitiára néz, az ő szerelmére, amolyan ~remélem, ők is megtalálják boldogulásukat nézéssel~.*
- Myrla, igazán örülök értetek, Nogusta, üdvözlégy a családban! *hadarja el, ha már van mód a közvetlenebb szólásra, talán még ölel is, de aztán eltakarodik az útból, nyilván felesége is gratulálna.*
Fegyver: Faragott bot
- Eskütöket hallottuk, kevesen bár egy kései órán, de tisztán. Legyetek tehát magatok is tiszták és fedhetetlenek, cseréljetek gyűrűt, s én, mint a Kapuk méltatlan bár, de elhívott szolgája, férjnek és feleségnek mondalak benneteket! *emeli fel a botot, mit egykoron magától az apáttól kapott, s a végszóra koppant egyet, noha nincs senki, kit fel kellene ébresztenie. Yitiára néz, az ő szerelmére, amolyan ~remélem, ők is megtalálják boldogulásukat nézéssel~.*
- Myrla, igazán örülök értetek, Nogusta, üdvözlégy a családban! *hadarja el, ha már van mód a közvetlenebb szólásra, talán még ölel is, de aztán eltakarodik az útból, nyilván felesége is gratulálna.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Esküvő - kápolna]
* Kezdődik.
Bár végig Morganust figyeli és hallgatja áhítattal, néha azért lopva vőlegényére is vet egy-egy pillantást. A lovag szerencséjére (még) nem tud a gondolataiba olvasni, mert ha képes lenne rá, most jól bokán rúgná. Ehelyett átszellemülten figyel, rá ugyanis kimondottan katartikusan hatottak kuzinja szavai.
Amikor elérkezik az eskü pillanata, szembefordul leendő férjével, meghallgatja fogadalmát, a végén, mintegy beleegyezésképp aprót biccent fejével. Ezután ő következik:*
- Én, Myrla Yl Chays az itt megjelentek, és minden Kapuk előtt teljes szívemből és lelkemből fogadom, hogy Nogusta Conalinhoz holtomig-holtáig hű leszek, úgy egészségben, mint betegségben, örömben vagy bánatban őt el nem hagyom.*-hangja ezúttal meglepően határozottan cseng...*
Fegyver: Pusztító Páncél: Thrillioni Sárkányláng
Bár végig Morganust figyeli és hallgatja áhítattal, néha azért lopva vőlegényére is vet egy-egy pillantást. A lovag szerencséjére (még) nem tud a gondolataiba olvasni, mert ha képes lenne rá, most jól bokán rúgná. Ehelyett átszellemülten figyel, rá ugyanis kimondottan katartikusan hatottak kuzinja szavai.
Amikor elérkezik az eskü pillanata, szembefordul leendő férjével, meghallgatja fogadalmát, a végén, mintegy beleegyezésképp aprót biccent fejével. Ezután ő következik:*
- Én, Myrla Yl Chays az itt megjelentek, és minden Kapuk előtt teljes szívemből és lelkemből fogadom, hogy Nogusta Conalinhoz holtomig-holtáig hű leszek, úgy egészségben, mint betegségben, örömben vagy bánatban őt el nem hagyom.*-hangja ezúttal meglepően határozottan cseng...*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Esküvő - kápolna]
* Elkezdődik végre a ceremónia, Morganus valahogy ismét csak valami
kenetteljes nyugalmat sugárzó hangján. A lovag egyszerre megszabadulni
érzi magát a kényszertől, hogy olyan határozottnak mutassa magát, mint
eleddig. Semmi kérdőjel, semmi ingadozás, mert már itt van - és ez a
fontos.
Tulajdonképpen az egész beszéd alatt ez tudatosul benne, fokozatosan, mert azt be kell, hogy vallja: ez a vallási mizéria, Káté szöveg, meg társai, egyértelműen periférikus voltak (és valószínűleg lesznek is) életében. S ilyenformán gyakorlatilag képtelenség, hogy szó szerint értelmet nyerhessen számára - itt-ott hozzáteszi a maga kis elveit, gondolatait.
Arcán az elgondolkodó, de valamit mégis kapiskáló érkezők kifejezésével hallgat, felkészülve arra, amitől nem csak, hogy félt, de amire nem is készült.*
~ Várj! Kitalálom! Eskü?* s nem sokon múlik, hogy el nem neveti magát. Hát nem állíthatjuk, hogy túlzottan áthatotta az esemény hangulata... Persze az is megeshet, hogy ezzel palástolja még maga elől is.
Lassú, öregurasan megfontolt, de rendkívül határozott szavakkal beszélni kezd:*
- Fogadom* egy leheletnyivel több szünet, mint amúgy az elkövetkező szövegben* a hűséget, mert ez a legnemesebb, amit hordozok. Hűséget, melyről úgy hiszem, az egyetlen, ami örökké tarthat. Örökké, mert olyan érzés tartja életben, amit elpusztítani hatalma semminek és senkinek nincsen, ha egyszer megfogant* de hogy itt pontosan mire is gondolt, azt meghagyja a hallgatóságnak.*
Esküszöm Neked* villan fel előtte a révi esetük, ezért is a szó* hogy gondjaidat is magamra veszem, ha bennem van bizodalmad* fejezi be alig néhány mondatát, mintha egész napos munkából tért volna haza. Nem hitte volna, hogy életében a legnagyobb próbával szemben nem kardját kell majd használnia.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
Tulajdonképpen az egész beszéd alatt ez tudatosul benne, fokozatosan, mert azt be kell, hogy vallja: ez a vallási mizéria, Káté szöveg, meg társai, egyértelműen periférikus voltak (és valószínűleg lesznek is) életében. S ilyenformán gyakorlatilag képtelenség, hogy szó szerint értelmet nyerhessen számára - itt-ott hozzáteszi a maga kis elveit, gondolatait.
Arcán az elgondolkodó, de valamit mégis kapiskáló érkezők kifejezésével hallgat, felkészülve arra, amitől nem csak, hogy félt, de amire nem is készült.*
~ Várj! Kitalálom! Eskü?* s nem sokon múlik, hogy el nem neveti magát. Hát nem állíthatjuk, hogy túlzottan áthatotta az esemény hangulata... Persze az is megeshet, hogy ezzel palástolja még maga elől is.
Lassú, öregurasan megfontolt, de rendkívül határozott szavakkal beszélni kezd:*
- Fogadom* egy leheletnyivel több szünet, mint amúgy az elkövetkező szövegben* a hűséget, mert ez a legnemesebb, amit hordozok. Hűséget, melyről úgy hiszem, az egyetlen, ami örökké tarthat. Örökké, mert olyan érzés tartja életben, amit elpusztítani hatalma semminek és senkinek nincsen, ha egyszer megfogant* de hogy itt pontosan mire is gondolt, azt meghagyja a hallgatóságnak.*
Esküszöm Neked* villan fel előtte a révi esetük, ezért is a szó* hogy gondjaidat is magamra veszem, ha bennem van bizodalmad* fejezi be alig néhány mondatát, mintha egész napos munkából tért volna haza. Nem hitte volna, hogy életében a legnagyobb próbával szemben nem kardját kell majd használnia.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Esküvő - kápolna]
- Akkor tehát, kezdjünk...
~Én sem tudtam.~ mondta asszonyának, amikor beszéltek erről. Számára is meglepetés volt a fejlemény, s már azon morfondíroz, hirdet a Szócsőben valami hasonlóval: "Légy Morganus nagymester apródja, csinos hölggyel párban, mire lovaggá válsz, szerelmet találsz! Kettő az egyben, lovagi képzés és párkeresés! Most a Corvusi Lovagi Tanács jóvoltából, külhoni kandidánsok közül is választhat!" - de ha ezt előadta Yitiának, vagy csengő nevetés lett jutalma, vagy barack a fejére, "zsibi" karjaiba. Most viszont komolyságot hordoz arcán, felesége meg egy szem tanúként, jegyzi meg majd az elhangzott, kölcsönös ígéreteket.*
Kedves Myrla és Nogusta, mind, ki jelen van eme boldog eseményen!
A tanítás, mely alapján előttetek bizonyságot kívánok tenni döntésetek helyességéről, a Káté ötödik hittétele, mely szól ekként:
"A hívő elfogadja, hogy a világ egységének egy kicsiny, de egyedi darabkája ő, feladata, hogy képességeihez mérten tökéleteset hozzon létre, vagy ő maga váljon egyre jobbá és jobbá abban az életformában, amit választott, ami adatott neki."
Így szól tehát az írás, s most halljátok szavamat, szíveteket készítsétek befogadására!
A házasság intézménye azért született, arra szolgál az Érkezők közösségében, hogy kiábrázolja azt az erős szövetséget, mely férfi és nő között létrejöhet. Legyen test, legyen szív, elme vagy lélek, eggyé lesz a kettő, a maga teljességében. S mert bár nem vagyunk tökéletesek, s nem is lehetünk azzá pusztán Önnön erőnkből, megfelelő igyekezettel megközelíthetjük az idilli, thrillioni állapotot már eme világban - közösségben. Erre vállalkoztok mostan,szándékotok frigyre kelni s egy életen át osztozni: próbákon és ajándékokon, örömön és fájdalmon, jobb és rosszabb napokon. Legfőbb reményem, hogy a szívetekben lakozó érzés, nem gyors ellobbanás , de hosszan meleget adó, kitartó láng, melyhez társul hűség és becsület, s minden erények. Figyelmeztetlek azonban benneteket, hogy bár a válás joga mindenkoron megilleti az Érkezőt, döntésetek szülessen legfőbb komolysággal, mert roppant súlya van!
Most tehát halljam fogadásotok, mit egymásnak tesztek, előttem s minden Kapuk előtt!
Fegyver: Faragott bot
~Én sem tudtam.~ mondta asszonyának, amikor beszéltek erről. Számára is meglepetés volt a fejlemény, s már azon morfondíroz, hirdet a Szócsőben valami hasonlóval: "Légy Morganus nagymester apródja, csinos hölggyel párban, mire lovaggá válsz, szerelmet találsz! Kettő az egyben, lovagi képzés és párkeresés! Most a Corvusi Lovagi Tanács jóvoltából, külhoni kandidánsok közül is választhat!" - de ha ezt előadta Yitiának, vagy csengő nevetés lett jutalma, vagy barack a fejére, "zsibi" karjaiba. Most viszont komolyságot hordoz arcán, felesége meg egy szem tanúként, jegyzi meg majd az elhangzott, kölcsönös ígéreteket.*
Kedves Myrla és Nogusta, mind, ki jelen van eme boldog eseményen!
A tanítás, mely alapján előttetek bizonyságot kívánok tenni döntésetek helyességéről, a Káté ötödik hittétele, mely szól ekként:
"A hívő elfogadja, hogy a világ egységének egy kicsiny, de egyedi darabkája ő, feladata, hogy képességeihez mérten tökéleteset hozzon létre, vagy ő maga váljon egyre jobbá és jobbá abban az életformában, amit választott, ami adatott neki."
Így szól tehát az írás, s most halljátok szavamat, szíveteket készítsétek befogadására!
A házasság intézménye azért született, arra szolgál az Érkezők közösségében, hogy kiábrázolja azt az erős szövetséget, mely férfi és nő között létrejöhet. Legyen test, legyen szív, elme vagy lélek, eggyé lesz a kettő, a maga teljességében. S mert bár nem vagyunk tökéletesek, s nem is lehetünk azzá pusztán Önnön erőnkből, megfelelő igyekezettel megközelíthetjük az idilli, thrillioni állapotot már eme világban - közösségben. Erre vállalkoztok mostan,szándékotok frigyre kelni s egy életen át osztozni: próbákon és ajándékokon, örömön és fájdalmon, jobb és rosszabb napokon. Legfőbb reményem, hogy a szívetekben lakozó érzés, nem gyors ellobbanás , de hosszan meleget adó, kitartó láng, melyhez társul hűség és becsület, s minden erények. Figyelmeztetlek azonban benneteket, hogy bár a válás joga mindenkoron megilleti az Érkezőt, döntésetek szülessen legfőbb komolysággal, mert roppant súlya van!
Most tehát halljam fogadásotok, mit egymásnak tesztek, előttem s minden Kapuk előtt!
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Esküvő előtt - kápolna]
- Igaz.*-feleli kurtán, és reméli, remegés nélkül hallatszik hangja.
Kuzinja láthatóan őt tekinti a fő szervez(ked)őnek,- amikor tőle tudakolja, kit várnak még - és nem is téved! Szegény Nog! Biztosan nagy, fényes esküvőről álmodott, Myrla azonban ragaszkodott a szűk körű, meghitthez.*
- Akik a családomat jelentik a szó szoros értelmében, mind itt vannak. Eltekintve a legifjabbtól, a kései órára tekintettel.*-céloz Mordredre, aki már az igazak álmát alussza.*
- Én készen állok.*-válaszolja hangosan, míg magában ez így visszhangzik: ~Készen állok?~*
Fegyver: Pusztító Páncél: Thrillioni Sárkányláng
Kuzinja láthatóan őt tekinti a fő szervez(ked)őnek,- amikor tőle tudakolja, kit várnak még - és nem is téved! Szegény Nog! Biztosan nagy, fényes esküvőről álmodott, Myrla azonban ragaszkodott a szűk körű, meghitthez.*
- Akik a családomat jelentik a szó szoros értelmében, mind itt vannak. Eltekintve a legifjabbtól, a kései órára tekintettel.*-céloz Mordredre, aki már az igazak álmát alussza.*
- Én készen állok.*-válaszolja hangosan, míg magában ez így visszhangzik: ~Készen állok?~*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Esküvő előtt - kápolna]
- Morganus* köszönti ő is hasonló módon. Még arra sem érzi magát
képesnek, hogy valami kreatívabbal álljon elő. De a Nagymester biztosan
megérti - efelől nincsenek kétségei.
Más felől meg azért nincsenek, mert az ara is befut (mosollyal köszöntené, ha esetleg felé tekintene), s bár a szemet megcsalják a gyertyák fényét szóró kövek, Nogusta hiszi... Mit hiszi? Tudja, hogy az nem a csecsebecsék és a mécsesek játéka, hanem Myrla - Tőle oly szemkápráztató az egész.*
- Úgy hiszem, már senkit* vágja rá, anélkül, hogy esetleg össze-, avagy hátranézne a mellette állóval. A megbeszéltek szerint a szükséges létszámon fölül egyedül Yitia kell, hogy jelen legyen.*
- Én kész vagyok* még rá is bólint a kétértelmű mondatra.* Akarom mondani, készen állok* korrigálja gyorsan, nem érnek rá ilyeneken fönnakadni.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
Más felől meg azért nincsenek, mert az ara is befut (mosollyal köszöntené, ha esetleg felé tekintene), s bár a szemet megcsalják a gyertyák fényét szóró kövek, Nogusta hiszi... Mit hiszi? Tudja, hogy az nem a csecsebecsék és a mécsesek játéka, hanem Myrla - Tőle oly szemkápráztató az egész.*
- Úgy hiszem, már senkit* vágja rá, anélkül, hogy esetleg össze-, avagy hátranézne a mellette állóval. A megbeszéltek szerint a szükséges létszámon fölül egyedül Yitia kell, hogy jelen legyen.*
- Én kész vagyok* még rá is bólint a kétértelmű mondatra.* Akarom mondani, készen állok* korrigálja gyorsan, nem érnek rá ilyeneken fönnakadni.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Esküvő előtt - kápolna]
*Rég érte ekkora meglepetés, mint most. Hogy hová tette a szemeit,
hiszen nem vett észre semmi arra utaló jelet, hogy Myrla és Nogusta
lovag... Pedig ott voltak a szeme előtt Fehérhonban. Szóval nem győz
eleget csodálkozni, de természetesen ki nem hagyná az esküvői
ceremóniát, több okból sem. Szereti az ünnepélyes dolgokat, és nem
utolsó sorba Morganus karján mehet a esküvőre. Ráadásul osztozhat kedves
férje örömében,m hiszen Myrla igazán megérdemel egy lovagot, aki
remélhetőleg jó férje lesz a kuzinnak.*
-Nem győzök magamhoz térni a meglepetésből. * mondja is, miközben öltözködik a nagy eseményre. Egy vajszín hosszú ruhát vesz magára, és egy vállkendőt. Igaz nincs már hideg, de azért még kánikula sincs. Nyakában a medál, amit Morganus szerelme jeléül kapott, amit azóta is hord, de általában a ruha alatt, nem közszemlére téve, de most láthatóan ott lóg a nyakában. Mordred a kései órán már az igazak álmát alussza. Morganus pedig maga fogja végezni az esketést, így Yitia egyedül foglal helyet az első sorban. Igaz nem lesznek többen.*
Fegyver: Thrillioni vadászmester Páncél: Thrillion égi páncélja
-Nem győzök magamhoz térni a meglepetésből. * mondja is, miközben öltözködik a nagy eseményre. Egy vajszín hosszú ruhát vesz magára, és egy vállkendőt. Igaz nincs már hideg, de azért még kánikula sincs. Nyakában a medál, amit Morganus szerelme jeléül kapott, amit azóta is hord, de általában a ruha alatt, nem közszemlére téve, de most láthatóan ott lóg a nyakában. Mordred a kései órán már az igazak álmát alussza. Morganus pedig maga fogja végezni az esketést, így Yitia egyedül foglal helyet az első sorban. Igaz nem lesznek többen.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Esküvő előtt - kápolna]
- Nogusta. *köszönti a vőlegényt, s kezébe veszi a botot, készülődik,
elvégre az óra elközelgetett. Myrla is megérkezik, szépsége beragyogja
az egyszerű imahelyet. Ennek így is kell lennie, minden virág akkor
pompázik legjobban, ha kedves szemek nézik, ő már csak tudja, neki is
van féltett töve, gyümölcsöt hozó ága.*
- Hozzám könnyű öltözni. *mondja mosollyal, elvégre nincs túl nagy ruhatára, mindenki ismeri ízlését, s a kék felé hajló preferenciáját. De ez csak könnyed felvezető csevej alapja lehet, inkább a lényegről kérdezi:*
- Ki mindenkit várunk? Szóljatok, mikor kezdjünk, én készen állok. *mondja, s elsősorban kuzinjára néz, ő lehet a dolgok mozgatója. Azért még hozzá teszi:*
- Remélem, Ti is.
Fegyver: Faragott bot
- Hozzám könnyű öltözni. *mondja mosollyal, elvégre nincs túl nagy ruhatára, mindenki ismeri ízlését, s a kék felé hajló preferenciáját. De ez csak könnyed felvezető csevej alapja lehet, inkább a lényegről kérdezi:*
- Ki mindenkit várunk? Szóljatok, mikor kezdjünk, én készen állok. *mondja, s elsősorban kuzinjára néz, ő lehet a dolgok mozgatója. Azért még hozzá teszi:*
- Remélem, Ti is.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Esküvő előtt - kápolna]
* Közeleg az éjfél, lassan ideje lenne elindulnia a kápolnába. Nem akar
elsőként érkezni, ezért a végsőkig húzza az időt. Még egy ruhaigazítás,
egy pillantás a tükörbe, hogy nem esett-e ki a hajába tűzött rózsa.
Aztán járkálás fel-alá, látszólag céltalanul, de annál idegesebben.
Utána újra a tükör. Riadt pillantás, mely már nem a rózsa miatti
aggodalmat tükrözi.
~ Itt az idő, mennem kell.~tovább nem várhat. Még utoljára végignéz a szobán, ahová már nem egyedül fog visszatérni. Elfújja az égő gyertyákat, és halkan kinyitja az ajtót. Kiles a folyosóra, szerencsére sehol senki. Az ajtót óvatosan behúzza maga mögött, aztán nesztelenül, szellemekhez hasonlatosan suhan végig a folyosón, majd le, a lépcsőkön. Cipője puha talpa sem csap zajt. Így érkezik meg a Kápolna ajtajához. Hevesen dobogó szívvel nyit be...
Természetesen Morganus és Nogusta már itt vannak, ahogy számított is rá. Az ajtóban egy pillanatra megtorpan, és arcán átsuhan egy tétova félmosoly. Sóhaj, majd elindul az oltár felé.
Az alkalomra készíttetett sötétkék bársony ruhájának színe az erényt és a tisztaságot hivatott szimbolizálni. Felső részét ügyes kezek ékkövekkel díszítették, ahogy halad, ezek a gyertyákat visszatükrözve szórják szét a fényt, fenséges látványt nyújtva. Máskor rakoncátlanul lógó haját most hátul összefogta, és egy fehér rózsát tűzött bele. Kezében szintén fehér rózsákból kötött kis csokrot tart.
Ahogy megérkezik végcéljához, tisztelete jeléül mindenkit apró főhajtással köszönt. Morganus ruháját meglátva elmosolyodik:
- Látom, összeöltöztünk.*-mondja, csak hogy zavarát valamivel elpalástolja. Nogustára alig mer rápillantani, mert fél, egyből fülig vörösödne.*
Fegyver: Pusztító Páncél: Thrillioni Sárkányláng
~ Itt az idő, mennem kell.~tovább nem várhat. Még utoljára végignéz a szobán, ahová már nem egyedül fog visszatérni. Elfújja az égő gyertyákat, és halkan kinyitja az ajtót. Kiles a folyosóra, szerencsére sehol senki. Az ajtót óvatosan behúzza maga mögött, aztán nesztelenül, szellemekhez hasonlatosan suhan végig a folyosón, majd le, a lépcsőkön. Cipője puha talpa sem csap zajt. Így érkezik meg a Kápolna ajtajához. Hevesen dobogó szívvel nyit be...
Természetesen Morganus és Nogusta már itt vannak, ahogy számított is rá. Az ajtóban egy pillanatra megtorpan, és arcán átsuhan egy tétova félmosoly. Sóhaj, majd elindul az oltár felé.
Az alkalomra készíttetett sötétkék bársony ruhájának színe az erényt és a tisztaságot hivatott szimbolizálni. Felső részét ügyes kezek ékkövekkel díszítették, ahogy halad, ezek a gyertyákat visszatükrözve szórják szét a fényt, fenséges látványt nyújtva. Máskor rakoncátlanul lógó haját most hátul összefogta, és egy fehér rózsát tűzött bele. Kezében szintén fehér rózsákból kötött kis csokrot tart.
Ahogy megérkezik végcéljához, tisztelete jeléül mindenkit apró főhajtással köszönt. Morganus ruháját meglátva elmosolyodik:
- Látom, összeöltöztünk.*-mondja, csak hogy zavarát valamivel elpalástolja. Nogustára alig mer rápillantani, mert fél, egyből fülig vörösödne.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Esküvő előtt - kápolna]
*Ha akart, se tudott volna elkésni. Egyrészt, késő van egyébként is, meg
Elfred nyakára járt, asszonykája meghagyta neki. Nagy nap ez a mai,
Myrla valóban asszony lesz, ha minden igaz. Azért vannak Morganusnak
balsejtelmei. Neki szerencséje volt eleddig, Nogustának meg kívánja, s
reméli a legjobbakat.
Morganus kékbársony, hosszú felöltőben van, s még ha ezért eretnek is kiáltanák ki a hideg kőfalak, bizony az a Kyssa-medál lóg nyakában, mit a hajdani főinkvizitor Jean de Raistól kapott. Akkor mondjuk még ő sem volt az, aki, most meg már, leginkább senki, halott emlék, szálló por. De a mai nap végén, az életet jöttek ünnepelni...
~A könyv megvan, olvasandó lecke bejelölve, minden kész.~ rendezi el a dolgokat, s majd elfeledi, a botja is letámasztva, egyetlen szerzetesi kelléke tehát szintúgy keze ügyében, csak nyúlni kell érte. A kongó üresség nem ihleti, de lelkét elcsendesíti. Készült valami beszédfélével, de a nagyját helyben süti majd ki, mint halas kofák a frissen fogott sügért.*
Fegyver: Egykezes harci csatabárd Páncél: Városőr mellvért és pajzs
Morganus kékbársony, hosszú felöltőben van, s még ha ezért eretnek is kiáltanák ki a hideg kőfalak, bizony az a Kyssa-medál lóg nyakában, mit a hajdani főinkvizitor Jean de Raistól kapott. Akkor mondjuk még ő sem volt az, aki, most meg már, leginkább senki, halott emlék, szálló por. De a mai nap végén, az életet jöttek ünnepelni...
~A könyv megvan, olvasandó lecke bejelölve, minden kész.~ rendezi el a dolgokat, s majd elfeledi, a botja is letámasztva, egyetlen szerzetesi kelléke tehát szintúgy keze ügyében, csak nyúlni kell érte. A kongó üresség nem ihleti, de lelkét elcsendesíti. Készült valami beszédfélével, de a nagyját helyben süti majd ki, mint halas kofák a frissen fogott sügért.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Esküvő előtt]
* Egész napja valahogy hasonlóan telt ahhoz, mint mikor lovaggá avatták.
Egész napos semmittevés (leszámítva azt a röpke másfél órát, míg
elszaladt a gyűrűkért) és valahogy olyan ideggyenge hozzáállás
mindenhez.
Aludni nem tudott, pedig szerette volna kiélvezni pihe puha ágyikójának meleg ölelését még utoljára. De hát feküdni nem volt jó. Ülve nem tudott mit csinálni (tervezte ugyan, hogy papírra vet valamit, mondjuk néhány bölcs intelmét az utókornak, de erről inkább - ki tudja miért - lemondott). Állva pedig ez a semmittevés egyrészt még unalmasabb, másrészt fárasztóbb is.
Felöltözött, kardot kötött oldalára és lement enni, mikor már jóval dél után valamennyire megéhezett, de ahogy nekiült, pár falat után inkább feladta és áttért a sajtra - mint minden bajok másodlagos megoldására.
A biztonság kedvéért gyűjteményének egyetlen bontott üvegéből is fogyasztott valamicskét (Igen, a Motörheadtől ismeretes One More F*cking Time! felkiáltással - corvusi verzióban persze). Elvégre nem lehet tudni, hogy a mindkettejük sorsát megpecsételő esemény után mikor juthat ismét az örömök effajta forrásához.
Rengeteg idejét a készülődés sem tudta rendesen lefoglalni. Ez persze többnyire betudható az álmatlan éjszakának is, hiszen ennek folyamán tette szalonképessé például csizmáját, a lovaggá avatáson viselt fekete ünneplőjét és díszvértjét is. Így tehát készülődése legföljebb a tisztálkodásban és a borotválkozásban merült ki.
Gondolatai (már amikor el tudtak szakadni a közelgő Pillanattól), a minderről semmit nem tudó (maximum csak sejtő) Szellemtestvéreire terelődött. Közülük is különösképpen Fafnert sajnálta, hogy nem avathatja be, s ilyetén csak a történetek útján lehet majd részese e jeles eseménynek. Meglehet még szégyellte is magát, de már nem volt mit tenni. No meg Myrla a fejét vette volna, ebben teljesen biztos volt.*
- Na, még egyszer!* sóhajtott föl valami hihetetlen gondterheltségről adva tanúbizonyságot (magának). A felszólítás egyébiránt szintén csak időhúzás volt a húsz plusz ikszedik (húsz után ugyanis megállt a számolással) ellenőrzés előtt. A lehető legkisebb részletekre is megpróbált kitérni eközben, beleértve a gyűrűk biztos helyénél kezdve, a vakítóan fényesre nyalt páncélon keresztül, a szemöldöke pontos lesimításán át, a kardja és a lába által bezárt optimális szöget is magába foglalva, egészen a kedvenc (és már azt is tudjuk, hogy nélkülözhetetlen) kesztyűiig mindent.*
- Jó...* füttyent egyet kínjában.* Akkor talán indulhatnánk is* tárja ki a szoba ajtaját, majd fokozott körültekintéssel kikémlel rajta, hogy ezen a késői órán se futhasson össze senkivel. Mivel nem vett észre senkit (éjfélhez közeledve ez mondjuk tényleg nem egy bibliai csoda), elindult a Kápolna irányába, lehetőleg zajmentesen (bár ezt a páncél nem garantálta százszázalékosan).
Minden különösebb baj nélkül telt életének talán leghosszabbnak tűnő útja, ami az ő szerencséjéhez mérten viszont tényleg megér egy tapsot. Belép tehát a helyiségbe, s ahogy sejtette, az egyelőre üresnek mutatkozott (mert Elfred ugyebár akárhol fel tud bukkanni). Néhány tétova lépéssel beljebb vonult, azzal a tervvel, hogy leüljön valamelyik padra, de aztán meggondolta magát. Így egyik lábáról a másikra nehezedve várja a Nagymester megjelenését - hiszen abban szemernyit sem reménykedik, hogy Myrla előbb bukkanjon fel.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
Aludni nem tudott, pedig szerette volna kiélvezni pihe puha ágyikójának meleg ölelését még utoljára. De hát feküdni nem volt jó. Ülve nem tudott mit csinálni (tervezte ugyan, hogy papírra vet valamit, mondjuk néhány bölcs intelmét az utókornak, de erről inkább - ki tudja miért - lemondott). Állva pedig ez a semmittevés egyrészt még unalmasabb, másrészt fárasztóbb is.
Felöltözött, kardot kötött oldalára és lement enni, mikor már jóval dél után valamennyire megéhezett, de ahogy nekiült, pár falat után inkább feladta és áttért a sajtra - mint minden bajok másodlagos megoldására.
A biztonság kedvéért gyűjteményének egyetlen bontott üvegéből is fogyasztott valamicskét (Igen, a Motörheadtől ismeretes One More F*cking Time! felkiáltással - corvusi verzióban persze). Elvégre nem lehet tudni, hogy a mindkettejük sorsát megpecsételő esemény után mikor juthat ismét az örömök effajta forrásához.
Rengeteg idejét a készülődés sem tudta rendesen lefoglalni. Ez persze többnyire betudható az álmatlan éjszakának is, hiszen ennek folyamán tette szalonképessé például csizmáját, a lovaggá avatáson viselt fekete ünneplőjét és díszvértjét is. Így tehát készülődése legföljebb a tisztálkodásban és a borotválkozásban merült ki.
Gondolatai (már amikor el tudtak szakadni a közelgő Pillanattól), a minderről semmit nem tudó (maximum csak sejtő) Szellemtestvéreire terelődött. Közülük is különösképpen Fafnert sajnálta, hogy nem avathatja be, s ilyetén csak a történetek útján lehet majd részese e jeles eseménynek. Meglehet még szégyellte is magát, de már nem volt mit tenni. No meg Myrla a fejét vette volna, ebben teljesen biztos volt.*
- Na, még egyszer!* sóhajtott föl valami hihetetlen gondterheltségről adva tanúbizonyságot (magának). A felszólítás egyébiránt szintén csak időhúzás volt a húsz plusz ikszedik (húsz után ugyanis megállt a számolással) ellenőrzés előtt. A lehető legkisebb részletekre is megpróbált kitérni eközben, beleértve a gyűrűk biztos helyénél kezdve, a vakítóan fényesre nyalt páncélon keresztül, a szemöldöke pontos lesimításán át, a kardja és a lába által bezárt optimális szöget is magába foglalva, egészen a kedvenc (és már azt is tudjuk, hogy nélkülözhetetlen) kesztyűiig mindent.*
- Jó...* füttyent egyet kínjában.* Akkor talán indulhatnánk is* tárja ki a szoba ajtaját, majd fokozott körültekintéssel kikémlel rajta, hogy ezen a késői órán se futhasson össze senkivel. Mivel nem vett észre senkit (éjfélhez közeledve ez mondjuk tényleg nem egy bibliai csoda), elindult a Kápolna irányába, lehetőleg zajmentesen (bár ezt a páncél nem garantálta százszázalékosan).
Minden különösebb baj nélkül telt életének talán leghosszabbnak tűnő útja, ami az ő szerencséjéhez mérten viszont tényleg megér egy tapsot. Belép tehát a helyiségbe, s ahogy sejtette, az egyelőre üresnek mutatkozott (mert Elfred ugyebár akárhol fel tud bukkanni). Néhány tétova lépéssel beljebb vonult, azzal a tervvel, hogy leüljön valamelyik padra, de aztán meggondolta magát. Így egyik lábáról a másikra nehezedve várja a Nagymester megjelenését - hiszen abban szemernyit sem reménykedik, hogy Myrla előbb bukkanjon fel.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Esküvő előtt]
{Elfred}
- Jól áll az, úrnőm, csinosan a nyakon, és előrefelé! *próbálgatja
nyugtatgatni Myrlát a komornyik, ki jó ideje már tőle kapja az
apanázsiját. A bútorok elsorolását rutinosan végzi, tömören, elvégre,
szemmel láthatóan minden meg s ott van.*
- Igen, igen... *bólongat, s még mosolyogna is az ara idegességén, ha nem lenne végtelenül rutinos ily dolgokban.*
- Ahogy óhajtja! *s elmerülne az idősek boldogságában, hogy a fiatalok fészket raknak, ha nem folytatódna a feladatok sora. Nogusta úr holmija még mindig, a beszédtéma.*
- Legnagyobb körültekintéssel leszek a fiolák ügyében...* bizonygatja, bár fogalma sincs, mit rejtenek az edények, melyek egyiknek értékesek, másik meg hajigálná őket. *
- Sajt és teakeverék, igen, meglesz. *baljós sejtelmét pedig, hogy altató lenne a főzetben, elhessegeti. Bár a bogarat épp a nagymester ültette el fülébe, mikor elmondta neki, mi mindennel készülnek. ~Na, Myrla és az ő löttyei!~ emlékszik szavára, mely táplálkozik a rossz tapasztalatokból.*
- Természetesen. Egyet se aggódjon, minden rendben lesz! Engedelmével... *s még egy mosoly biztatásul, aztán elrohan dolgaira.*
Fegyver: Egykezes harci csatabárd Páncél: Városőr mellvért és pajzs
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Igen, igen... *bólongat, s még mosolyogna is az ara idegességén, ha nem lenne végtelenül rutinos ily dolgokban.*
- Ahogy óhajtja! *s elmerülne az idősek boldogságában, hogy a fiatalok fészket raknak, ha nem folytatódna a feladatok sora. Nogusta úr holmija még mindig, a beszédtéma.*
- Legnagyobb körültekintéssel leszek a fiolák ügyében...* bizonygatja, bár fogalma sincs, mit rejtenek az edények, melyek egyiknek értékesek, másik meg hajigálná őket. *
- Sajt és teakeverék, igen, meglesz. *baljós sejtelmét pedig, hogy altató lenne a főzetben, elhessegeti. Bár a bogarat épp a nagymester ültette el fülébe, mikor elmondta neki, mi mindennel készülnek. ~Na, Myrla és az ő löttyei!~ emlékszik szavára, mely táplálkozik a rossz tapasztalatokból.*
- Természetesen. Egyet se aggódjon, minden rendben lesz! Engedelmével... *s még egy mosoly biztatásul, aztán elrohan dolgaira.*
[Esküvő előtt]
* Szegény Elfred. Myrla az elmúlt napokban alaposan igénybe vette a hű
szolgáló türelmét, erejét, idejét. Alig győzött intézkedni, embereket
szervezni, a megrendelt dolgokat a rendházba szállítani, és mindezt
maximális diszkréció mellett, hogy lehetőleg senki ne tudjon róla. Az
utolsó simításokat végzi, amikor újabb kérések és kérdések záporoznak
felé.*
- Jaj, Elfred, drága, azt sem tudom, hol áll a fejem!*-panaszkodik, ahogy benéz a másik szobába. Új lakhelyük ugyanis nem más lesz, mint Myrla eddigi szobája, melyet a mellette lévő üressel egybenyittatott.*
- Látom, megérkezett a vitrin! Pont ilyenre gondoltam!*-lelkendezik egy sort.*
- Ez lenne az a bizonyos ágy, amiről szó volt?*-ölt kissé pirosabb arcszínt, amint megszemléli az új szerzeményt. Ellentétben eddigi vackával, ez egy dupla akkora fekvőalkalmatosság, ráadásul baldachin övezi.*
- Remek.*-gyorsan siklik is tova a témától és a helytől.*
- Az úr holmiját elég, ha holnap szállítják át, úgy gondolom, ma éjjel nem lesz szüksége a fegyvereire.*
~Legalább eggyel kevesebb veszélyforrás, ha rosszul alakulnak a dolgok.~*
- Az a néhány üveg, ami az ágya mögött találnak, kerül majd ebbe a vitrinbe. Ügyeljen rá, el ne törjön valamelyik! Szerinte ugyanis értékesek. Ha rajtam múlna, már kidobtam volna mind.*-mosolyog rá szegény öregre, akinek megpróbáltatásai koránt sem értek véget.*
- A szobák rendben vannak!*-néz végig még egyszer elégedetten.*
- Amiket kérnék még, hogy visszatértünkre itt legyenek: a sajt tál, amit a konyháról kell elhozni, és egy kanna tea, abból a keverékből, amit adtam. Az asztalon égjen néhány szál gyertya. Azt hiszem ennyi.*-kis gondolkodás, mit felejthetett ki, de egyelőre nem jut más eszébe.*
- Ha van valami, szólok! Azt hiszem, lassan ideje öltöznöm.*-sóhajt.*
- Elfred, kérem! Figyelje, hogy a méltóságos úr (Morganus) rendben elindul-e a megbeszélt időben, a megbeszélt helyre. Ha nem, zörgesse meg az ajtaját.
Köszönök mindent addig is, és nem leszek hálátlan.*-engedi további teendőihez a lakájt. Ő maga pedig hozzálát a délutánra elkészült ruha felöltéséhez. Még a hajával is kell kezdenie valamit...*
Fegyver: Pusztító Páncél: Thrillioni Sárkányláng
- Jaj, Elfred, drága, azt sem tudom, hol áll a fejem!*-panaszkodik, ahogy benéz a másik szobába. Új lakhelyük ugyanis nem más lesz, mint Myrla eddigi szobája, melyet a mellette lévő üressel egybenyittatott.*
- Látom, megérkezett a vitrin! Pont ilyenre gondoltam!*-lelkendezik egy sort.*
- Ez lenne az a bizonyos ágy, amiről szó volt?*-ölt kissé pirosabb arcszínt, amint megszemléli az új szerzeményt. Ellentétben eddigi vackával, ez egy dupla akkora fekvőalkalmatosság, ráadásul baldachin övezi.*
- Remek.*-gyorsan siklik is tova a témától és a helytől.*
- Az úr holmiját elég, ha holnap szállítják át, úgy gondolom, ma éjjel nem lesz szüksége a fegyvereire.*
~Legalább eggyel kevesebb veszélyforrás, ha rosszul alakulnak a dolgok.~*
- Az a néhány üveg, ami az ágya mögött találnak, kerül majd ebbe a vitrinbe. Ügyeljen rá, el ne törjön valamelyik! Szerinte ugyanis értékesek. Ha rajtam múlna, már kidobtam volna mind.*-mosolyog rá szegény öregre, akinek megpróbáltatásai koránt sem értek véget.*
- A szobák rendben vannak!*-néz végig még egyszer elégedetten.*
- Amiket kérnék még, hogy visszatértünkre itt legyenek: a sajt tál, amit a konyháról kell elhozni, és egy kanna tea, abból a keverékből, amit adtam. Az asztalon égjen néhány szál gyertya. Azt hiszem ennyi.*-kis gondolkodás, mit felejthetett ki, de egyelőre nem jut más eszébe.*
- Ha van valami, szólok! Azt hiszem, lassan ideje öltöznöm.*-sóhajt.*
- Elfred, kérem! Figyelje, hogy a méltóságos úr (Morganus) rendben elindul-e a megbeszélt időben, a megbeszélt helyre. Ha nem, zörgesse meg az ajtaját.
Köszönök mindent addig is, és nem leszek hálátlan.*-engedi további teendőihez a lakájt. Ő maga pedig hozzálát a délutánra elkészült ruha felöltéséhez. Még a hajával is kell kezdenie valamit...*
