Időpont: corvusi időszámítás 628. év A Bányák hava 21. nap (2011.03.21. - 04.20.)
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Gyííí paci - zárás]
*Kedvesen mosolyog vissza az összetalálkozást illetően, ugyanis ő is meglehetősen jól érzi magát Eshana társaságában.*
-Még én sem találkoztam vele. *mondja elgondolkozó hanggal. Valóban lehet abban valami, amit sétapartnere mond. Mondjuk nem aggódik túlzottan e miatt, elvégre Elumenorral beszélt mielőtt csatlakozott volna, és a férfi minden bizonnyal meg tudja határozni, hogy ki barát és ki ellenség. A hazugság pedig Loren véleménye szerint előbb vagy utóbb úgyis kiderül. A nagy tervei között pusztán egy dolog szerepel a lánynak, mégpedig megtalálni apját, ám ez sajnos várat magára. Lassan, de biztosan visszaértek oda, ahonnan sétájuk útnak indult, így a búcsú elérkezettnek látszott.*
-Én is örülök, hogy összefutottunk. *mosolyog vissza szintén kedvesen és nagyon őszintén.* Várni foglak. *toldja meg egy kacsintással kijelentését. Bizony alig várja, hogy együtt elmenjenek valahová, ugyanis biztosra veszi, hogy ugyanilyen jól ellesznek egymás társaságában, mint most.
Határozott léptekkel indul meg lova irányába, hogy ellenőrizze állapotát, ugyanis nemsokára hátára ülne, hogy elintézzen egy-két apróságot.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Még én sem találkoztam vele. *mondja elgondolkozó hanggal. Valóban lehet abban valami, amit sétapartnere mond. Mondjuk nem aggódik túlzottan e miatt, elvégre Elumenorral beszélt mielőtt csatlakozott volna, és a férfi minden bizonnyal meg tudja határozni, hogy ki barát és ki ellenség. A hazugság pedig Loren véleménye szerint előbb vagy utóbb úgyis kiderül. A nagy tervei között pusztán egy dolog szerepel a lánynak, mégpedig megtalálni apját, ám ez sajnos várat magára. Lassan, de biztosan visszaértek oda, ahonnan sétájuk útnak indult, így a búcsú elérkezettnek látszott.*
-Én is örülök, hogy összefutottunk. *mosolyog vissza szintén kedvesen és nagyon őszintén.* Várni foglak. *toldja meg egy kacsintással kijelentését. Bizony alig várja, hogy együtt elmenjenek valahová, ugyanis biztosra veszi, hogy ugyanilyen jól ellesznek egymás társaságában, mint most.
Határozott léptekkel indul meg lova irányába, hogy ellenőrizze állapotát, ugyanis nemsokára hátára ülne, hogy elintézzen egy-két apróságot.*
[Gyííí paci]
- Ne aggódj, nem olyan gyakori vendég, nehéz engem úgy igazán felidegesíteni.
*Persze, kár is volna tagadnia, de akadtak már olyanok az életében, akik kifejezetten tehetségesnek tűntek ebben. Ám jelenleg nincs ilyen alak a képben, úgyhogy nyugodt és kiegyensúlyozott, már persze magához képest.
Ő az a fajta, akivel néha hirtelen természete miatt elszalad a ló, és képes olyan kiszaladni a száján, amit meg fog bánni. Ám sajnálatos módon sosem volt jó abban, hogy leplezze a véleményét. Ami a szívén, az a száján, bár az legalább a pozitív tulajdonságai közé sorolandó, hogy sosem hazudik. Legyen az akármilyen kellemetlen is másnak, sosem volt hajlandó azért hazudni, hogy másnak jobb legyen tőle. Lehet, hogy vannak, akik úgy gondolják, hogy néha a másik érdekében lehet füllenteni, ő ezzel nincs így. Fontosnak tartja az őszinteséget.*
- Ez igaz. Úgyhogy nagyon örülök annak, hogy összefutottunk.
*Mosolyog a másikra, majd elégedetten bólint, amint hallja, hogy azért a Rendházban összefutott már ilyen emberekkel Loren.*
- Hát. Ebben én nem volnék olyan biztos. Elvégre... belőlem is válhatott volna akárki, és még csak nem is ellenőriztek. A Nagymesterrel sem találkoztam.
*Von vállat, ezzel a véleményét is kifejtette, sosem tudni, mikor keveredik nem kívánatos személy valahová, vannak kifejezetten jó színészi vénával rendelkeznek, és nem szégyellősködnek, amikor ki kell használniuk.*
- Őszintén, szerintem egy élet sem elég rá... mindig vagyunk képesek maguknak meglepetést okozni. Legyen csak egy apró reakció, vagy egy olyan tett, amiről sosem hitted volna, hogy aként cselekednél.
*Sóhajtott fel. Való igaz, gyermekként mindig úgy gondolta, hogy majd jön a nagy szerelem, férjhez fog menni, és gyerekeket fog szülni. Ehhez képes a valóság homlokegyenest másként alakult, és már elképzelni sem tudja a régi vágyait. Nem ismerte még akkor személyiségének csapongó mivoltát, csak naiv kislány volt.*
- Nos, akkor köszönöm szépen a kellemes időtöltést, Loren, nagyon örültem.
*Mosolya őszinte, kedves, és igencsak széles, vélhetőleg valóban jól érezte magát, eltekintve pár kellemetlenebb percről, de szerencsére sikerült túllendülniük rajta.*
- További szép napot, aztán majd kereslek a kis kiruccanásunk miatt.
*Kacsint, és alig várja a dolgot... Talán... egyszer még barátjának is fogja nevezni a másikat. Sosem volt barátnője. Furcsa még a gondolat is, de... nem bánná.
Jómaga besétált a Rendházba, hogy keressen magának egy szobát, mert hát, nem szeretne Szélhámos mellett aludni, reggelre igencsak kellemetlen szaga lenne. A tisztaság pedig mindig is kifejezetten fontos volt a számára.*
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------*Persze, kár is volna tagadnia, de akadtak már olyanok az életében, akik kifejezetten tehetségesnek tűntek ebben. Ám jelenleg nincs ilyen alak a képben, úgyhogy nyugodt és kiegyensúlyozott, már persze magához képest.
Ő az a fajta, akivel néha hirtelen természete miatt elszalad a ló, és képes olyan kiszaladni a száján, amit meg fog bánni. Ám sajnálatos módon sosem volt jó abban, hogy leplezze a véleményét. Ami a szívén, az a száján, bár az legalább a pozitív tulajdonságai közé sorolandó, hogy sosem hazudik. Legyen az akármilyen kellemetlen is másnak, sosem volt hajlandó azért hazudni, hogy másnak jobb legyen tőle. Lehet, hogy vannak, akik úgy gondolják, hogy néha a másik érdekében lehet füllenteni, ő ezzel nincs így. Fontosnak tartja az őszinteséget.*
- Ez igaz. Úgyhogy nagyon örülök annak, hogy összefutottunk.
*Mosolyog a másikra, majd elégedetten bólint, amint hallja, hogy azért a Rendházban összefutott már ilyen emberekkel Loren.*
- Hát. Ebben én nem volnék olyan biztos. Elvégre... belőlem is válhatott volna akárki, és még csak nem is ellenőriztek. A Nagymesterrel sem találkoztam.
*Von vállat, ezzel a véleményét is kifejtette, sosem tudni, mikor keveredik nem kívánatos személy valahová, vannak kifejezetten jó színészi vénával rendelkeznek, és nem szégyellősködnek, amikor ki kell használniuk.*
- Őszintén, szerintem egy élet sem elég rá... mindig vagyunk képesek maguknak meglepetést okozni. Legyen csak egy apró reakció, vagy egy olyan tett, amiről sosem hitted volna, hogy aként cselekednél.
*Sóhajtott fel. Való igaz, gyermekként mindig úgy gondolta, hogy majd jön a nagy szerelem, férjhez fog menni, és gyerekeket fog szülni. Ehhez képes a valóság homlokegyenest másként alakult, és már elképzelni sem tudja a régi vágyait. Nem ismerte még akkor személyiségének csapongó mivoltát, csak naiv kislány volt.*
- Nos, akkor köszönöm szépen a kellemes időtöltést, Loren, nagyon örültem.
*Mosolya őszinte, kedves, és igencsak széles, vélhetőleg valóban jól érezte magát, eltekintve pár kellemetlenebb percről, de szerencsére sikerült túllendülniük rajta.*
- További szép napot, aztán majd kereslek a kis kiruccanásunk miatt.
*Kacsint, és alig várja a dolgot... Talán... egyszer még barátjának is fogja nevezni a másikat. Sosem volt barátnője. Furcsa még a gondolat is, de... nem bánná.
Jómaga besétált a Rendházba, hogy keressen magának egy szobát, mert hát, nem szeretne Szélhámos mellett aludni, reggelre igencsak kellemetlen szaga lenne. A tisztaság pedig mindig is kifejezetten fontos volt a számára.*
[Gyííí paci]
*Az élet apró szépségei sajnos nem sokszor botlottak bele a lányba, de
tény, hogy teljesen azért mégsem kerülték el. Inkább úgy kellene
fogalmazni, hogy egészen a klánhoz való csatlakozás napjáig nem
történtek ilyen apró, értékelhető dolgok. Inkább pofonok, de azok
többször is, még a szó szoros értelmében is, de ezt a gondolatmenetet
inkább nem firtatja tovább az ifjú donátus, ugyanis akkor újból rosszra
fordulna hangulata, azt pedig igazán nem szeretné.
Loren rámosolyog társnőjére, amikor a lány lezártnak tekintette a biztatást. A kacsintás, amit ráadásnak kap, pedig csak tovább fokozza amúgyis fölfelé ívelő hangulatát.*
-Azért remélem, ha egyszer látni is fogom, úgy nem miattam lesz az a rosszkedv. *még mindig nem tudja maga elé képzelni Eshanát morcosan, így csak ennyit mond rá. Persze a kijelentésnek nagyobb a valószínűsége, mint azt Loren először gondolná. Elvégre ő nem fogja sose megbántani, vagy felbosszantani a lányt, így szinte biztos, hogy ha meg is tapasztalja a borús hangulatot, akkor nem lesz hibás a keletkezésében. Sosem volt olyan típus, aki feleslegesen bántana meg embereket, sőt még okkal sem sűrűn teszi. Inkább magában lerendezi a dolgokat.*
-Én is úgy látom, hogy kevesen mondják ki azt, amit igaznak vélnek. Tényleg jó érzés hasonló nézeteket valló emberrel találkozni. *küld egy kedves mosolyt Eshanának beleegyezését kimutatandó.* Azért a rendházban egyre több ilyen személyt ismerek meg. *így belegondolva milyen igaz ez. Amióta itt van, egyre jobb emlékeket őriz az emberekről.*
-Tudom, hogy igazad van, és azon leszek. *ígéri egyben magának is. A terv már kezd is körvonalazódni a fejében, hogy miként fog lépésről-lépésre haladni.*
-Eddig szerencsére meg tudtam állapítani egy kis idő után, hogy kiben bízzak és kiben ne. Persze itt a klánban ezen nem sokat kell gondolkozni. ~legtöbbször~ *tehetné hozzá hangosan is, de azért mégis inkább magában tartja. Ki tudja Eshana hogyan reagálna rá. Nem feltételez Loren rosszat senkiről, pusztán túlontúl elővigyázatos.*
-Akkor megnyugodtam, hogy nem baj, ha nem ismerem még magamat se igazán. *folytatja tovább jókedvűen, majd amikor a lány szóvá teszi, hogy bizony akad dolga, megfordul vele és megy, amerre lába viszi. Ezúttal vissza az épülethez.*
-Persze-persze, érthető. Nekem is van még dolgom mára bőven. *sóhajt egyet a gondolatra mi mindent tervezett. Normális tempójában halad visszafelé. Meg is állapítja, hogy azért olyan messze nem bóklásztak el a rendháztól, így viszonylag hamar visszaérnek oda, ahonnét elindultak.*
~Mennyi mindenről beszélgettünk azóta.~ *fut keresztül rajta a felismerés.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Loren rámosolyog társnőjére, amikor a lány lezártnak tekintette a biztatást. A kacsintás, amit ráadásnak kap, pedig csak tovább fokozza amúgyis fölfelé ívelő hangulatát.*
-Azért remélem, ha egyszer látni is fogom, úgy nem miattam lesz az a rosszkedv. *még mindig nem tudja maga elé képzelni Eshanát morcosan, így csak ennyit mond rá. Persze a kijelentésnek nagyobb a valószínűsége, mint azt Loren először gondolná. Elvégre ő nem fogja sose megbántani, vagy felbosszantani a lányt, így szinte biztos, hogy ha meg is tapasztalja a borús hangulatot, akkor nem lesz hibás a keletkezésében. Sosem volt olyan típus, aki feleslegesen bántana meg embereket, sőt még okkal sem sűrűn teszi. Inkább magában lerendezi a dolgokat.*
-Én is úgy látom, hogy kevesen mondják ki azt, amit igaznak vélnek. Tényleg jó érzés hasonló nézeteket valló emberrel találkozni. *küld egy kedves mosolyt Eshanának beleegyezését kimutatandó.* Azért a rendházban egyre több ilyen személyt ismerek meg. *így belegondolva milyen igaz ez. Amióta itt van, egyre jobb emlékeket őriz az emberekről.*
-Tudom, hogy igazad van, és azon leszek. *ígéri egyben magának is. A terv már kezd is körvonalazódni a fejében, hogy miként fog lépésről-lépésre haladni.*
-Eddig szerencsére meg tudtam állapítani egy kis idő után, hogy kiben bízzak és kiben ne. Persze itt a klánban ezen nem sokat kell gondolkozni. ~legtöbbször~ *tehetné hozzá hangosan is, de azért mégis inkább magában tartja. Ki tudja Eshana hogyan reagálna rá. Nem feltételez Loren rosszat senkiről, pusztán túlontúl elővigyázatos.*
-Akkor megnyugodtam, hogy nem baj, ha nem ismerem még magamat se igazán. *folytatja tovább jókedvűen, majd amikor a lány szóvá teszi, hogy bizony akad dolga, megfordul vele és megy, amerre lába viszi. Ezúttal vissza az épülethez.*
-Persze-persze, érthető. Nekem is van még dolgom mára bőven. *sóhajt egyet a gondolatra mi mindent tervezett. Normális tempójában halad visszafelé. Meg is állapítja, hogy azért olyan messze nem bóklásztak el a rendháztól, így viszonylag hamar visszaérnek oda, ahonnét elindultak.*
~Mennyi mindenről beszélgettünk azóta.~ *fut keresztül rajta a felismerés.*
[Gyííí paci]
*Előbb-utóbb meg fogja szokni az ellenkezőjét is Loren, elvégre szinte
törvényszerű, hogy a rossz dolgokat kövesse valami jó is. Más kérdés, ki
mit tekint jónak... ő egy nyugodtan átaludt éjszakát, egy kellemes
sétát, jó beszélgetést, sok mindent. Meg kell tanulni értékelni az élet
apró szépségeit, neki volt ideje rá... S valamikor csak az marad, hogy
ezekbe kapaszkodjon az Érkező. Tudja ezt is jól.*
- Nos, a klán sem fog itt hagyni téged, úgyhogy ezt meg is beszéltük.
*Kacsint. Persze, költözés mindig elképzelhető, de már igen rég itt élnek a Szellemlovagok, nem hiszi, hogy megtörténne. Persze, egy háború bekövetkeztével módosulhatnának a dolgok, de egyelőre nem suhintotta meg őket a vész szele.*
- Várj csak, míg meglátod a morcos arcomat.
*Igazság szerint tudott ő tombolni, ha úgy hozta a helyzet, de jó ideje nem volt rá példa, pontosan azért, mert nem hagyja, hogy eluralkodjanak a negatív dolgok, ekképp úgy igazán felidegesíteni is nehezebb az átlagnál. Más persze, hogy a düh néha, na jó, elég gyakran lobban fel, de amilyen hirtelen jön, olyan gyorsan suhan is el.*
- Azt nagyon jól teszed. Tudod, néha igazán üdítő tud lenni, ha nem kell mindent kihúzni valakiből. Képmutató, hazug világban élünk... Jól esik, ha valaki képes igazat szólni, és bízni. Én ilyen vagyok, de sokszor nem tudom, megéri-e. Aztán találkozom valaki olyannal, mint te, aki szerintem hazudni is képtelen lenne, és rájövök, hogy van értelme.
*Bíztatásnak szánja, és tökéletesen példázzák szavai azt is, hogy nem ostoba, és amellett, hogy talán túl könnyedén vesz bizonyos dolgokat, tudja, hogy kinek mit mondhat, és kivel kell vigyáznia.*
- Magunknak a legnehezebb megfelelni, hiszen mindig jobbak akarunk lenni, és van, hogy ez már egyszerűen nem megy. De... mi még fiatalok vagyunk, fejlődni is fogunk. Csak egy javaslat, vedd lejjebb azt a mércét, és először kis léptekben haladj. Hidd el, jobban fogod érezni magad az apró sikerek után, és egyre közelebb kerülsz majd a végleges célhoz.
*Fene tudja, mitől képes ilyeneket megosztani másokkal, bár erős a gyanúja, hogy anyja ezen tulajdonságából nem keveset örökölt.*
- Egy idő után tudni fogod, ki az, akivel érdemes nyitottabban viselkedni. No, sokakkal nem, ehhez kétség sem férhet, de majd kialakul.
*Kacsint biztatóan, aztán elgondolkodik a hallott kérdésen, majd megcsóválta a fejét.*
- Azt tudom, milyen vagyok, mit akarok, mik a céljaim, tudom a nevem, de hogy ki vagyok... sosem fogom igazán tudni. Viszont... azt hiszem jobb is így, van, hogy a múltnak múltnak kell maradnia, és nem éri meg piszkálni. Ott vagyok, ahol lennem kell, és ez a lényeg.
*Sóhajtott fel, vidámsága a nehéz szavak ellenére mégsem illant el, ezúttal nem hagyta magát.*
- Szellemlovag vagyok, ahogy Te is, a többi számomra jelenleg nem lényeges.
*Ha a dolgok egyszerű voltát nézik, tudta, kicsoda, de ha a bonyolultabbik szempontból közelítette meg, akkor már nem volt ezt olyan könnyű leírni, és nem is akarta.*
- Azt hiszem Loren, ideje keresnem egy szobát, ahol álomra hajthatom a fejem ma, és az elkövetkezendő éjjeleken.
*Azzal fordult is, hogy elinduljanak visszafele a Rendház felé. Holnap új nap veszi kezdetét, amiben nagy szerepet szán Szélhámosnak...*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ Nos, a klán sem fog itt hagyni téged, úgyhogy ezt meg is beszéltük.
*Kacsint. Persze, költözés mindig elképzelhető, de már igen rég itt élnek a Szellemlovagok, nem hiszi, hogy megtörténne. Persze, egy háború bekövetkeztével módosulhatnának a dolgok, de egyelőre nem suhintotta meg őket a vész szele.*
- Várj csak, míg meglátod a morcos arcomat.
*Igazság szerint tudott ő tombolni, ha úgy hozta a helyzet, de jó ideje nem volt rá példa, pontosan azért, mert nem hagyja, hogy eluralkodjanak a negatív dolgok, ekképp úgy igazán felidegesíteni is nehezebb az átlagnál. Más persze, hogy a düh néha, na jó, elég gyakran lobban fel, de amilyen hirtelen jön, olyan gyorsan suhan is el.*
- Azt nagyon jól teszed. Tudod, néha igazán üdítő tud lenni, ha nem kell mindent kihúzni valakiből. Képmutató, hazug világban élünk... Jól esik, ha valaki képes igazat szólni, és bízni. Én ilyen vagyok, de sokszor nem tudom, megéri-e. Aztán találkozom valaki olyannal, mint te, aki szerintem hazudni is képtelen lenne, és rájövök, hogy van értelme.
*Bíztatásnak szánja, és tökéletesen példázzák szavai azt is, hogy nem ostoba, és amellett, hogy talán túl könnyedén vesz bizonyos dolgokat, tudja, hogy kinek mit mondhat, és kivel kell vigyáznia.*
- Magunknak a legnehezebb megfelelni, hiszen mindig jobbak akarunk lenni, és van, hogy ez már egyszerűen nem megy. De... mi még fiatalok vagyunk, fejlődni is fogunk. Csak egy javaslat, vedd lejjebb azt a mércét, és először kis léptekben haladj. Hidd el, jobban fogod érezni magad az apró sikerek után, és egyre közelebb kerülsz majd a végleges célhoz.
*Fene tudja, mitől képes ilyeneket megosztani másokkal, bár erős a gyanúja, hogy anyja ezen tulajdonságából nem keveset örökölt.*
- Egy idő után tudni fogod, ki az, akivel érdemes nyitottabban viselkedni. No, sokakkal nem, ehhez kétség sem férhet, de majd kialakul.
*Kacsint biztatóan, aztán elgondolkodik a hallott kérdésen, majd megcsóválta a fejét.*
- Azt tudom, milyen vagyok, mit akarok, mik a céljaim, tudom a nevem, de hogy ki vagyok... sosem fogom igazán tudni. Viszont... azt hiszem jobb is így, van, hogy a múltnak múltnak kell maradnia, és nem éri meg piszkálni. Ott vagyok, ahol lennem kell, és ez a lényeg.
*Sóhajtott fel, vidámsága a nehéz szavak ellenére mégsem illant el, ezúttal nem hagyta magát.*
- Szellemlovag vagyok, ahogy Te is, a többi számomra jelenleg nem lényeges.
*Ha a dolgok egyszerű voltát nézik, tudta, kicsoda, de ha a bonyolultabbik szempontból közelítette meg, akkor már nem volt ezt olyan könnyű leírni, és nem is akarta.*
- Azt hiszem Loren, ideje keresnem egy szobát, ahol álomra hajthatom a fejem ma, és az elkövetkezendő éjjeleken.
*Azzal fordult is, hogy elinduljanak visszafele a Rendház felé. Holnap új nap veszi kezdetét, amiben nagy szerepet szán Szélhámosnak...*
[Gyííí paci]
*Elégedett mosollyal nyugtázza a kiruccanás lelkes fogadtatását. Így
belegondolva Loren még nem is szórakozott lány társaságában. No,
férfiéban se sűrűn, de ha iszogatásról volt szó, akkor már inkább az
ellenkező nem egyik képviselője akadt partneréül. Nem tudhatja mi fog
kisülni az egészből, minden esetre tőle aztán Eshana úgy alakítja az
estéjét, ahogy akarja. Persze valószínűnek tartja, hogy a lány nem akar
majd semmi különösebbet csinálni, márcsak miatta sem, de ha mégis sor
kerülne bármilyen lehetőségre a számára, akkor majd ráér ott szólni,
hogy miatta igazán nem kell visszafognia magát.*
-Igazad van, csak hozzászoktam ahhoz, hogy a jó dolgok hamar eltűnnek az életemből, de ahogy te is mondtad a rendház nem megy sehová. *mosolyog továbbra is és próbálja valóban komolyan gondolni, amit mond. Végtére is ez az igazság. Majd hozzászokik ehhez a biztonságérzethez is.*
-Nem hiszem hogy valaha hosszabb időre el fogok menni. Néhány napra valószínű, de hogy itthagyjam a klánt az elképzelhetetlen. *valóban így gondolja. Most hogy végre itt lehet, nem fog eltűnni. Ez volt a célja és nem szándékozik bármit is változtatni. *
-Méghogy elviselhetetlen. *csóválja a fejét vigyorogva. Persze mindenkinek vannak rosszabb napjai, de hogy Eshana elviselhetetlen lenne, azt nehezen tudja elképzelni. Talán kevésbé feldobott, de ez Loren számára nem ugyanaz és egyáltalán nem is probléma. Fura is lenne, ha valaki mindig ugyanúgy viselkedne.
Loren is elneveti magát a lány lelkesedésén, amit nem tudnak hallgatással letörni. Talán jobban csinálja, mint más. Elvégre miért kéne bárkinek is hagynia magát elnyomni?*
-Jól teszed! *vágja is rá helyeslően.*
-Rendben, akkor majd ezentúl melletted igyekszem nem visszafogni magam. *ígéri teljesen őszintén. Eshana olyan kedves hozzá, hogy az a minimum, hogy ezt legalább ilyen módon viszonozza. Érzi a hangján a játékosságot, de ugyanakkor azt is, hogy ténylegesen talált valakit, aki meghallgatja. Némán mond hálát a ki nem mondott figyelmességért. A szalutálást csak az engedély után hagyja abba, mint egy jó katona, persze szája fülig ér közben.*
-Így kéne gondolkodnia a legtöbb embernek.*csóválja fejét* Bár én leginkább csak magamnak szeretnék megfelelni, de sajnos magasra raktam a mércét. *hangja nem tanúsít túl sok szomorúságot, inkább pusztán elmondta a tényeket. A saját hülyesége miatt mégsem lehet letört. Majd rájön az élete során, hogy mit érdemes elvárnia magától, és mit nem.*
-Na, a megnyílás lesz az egyik legnehezebb feladat, de ha olyan embereket ismerhetek meg a továbbiakban, mint te, akkor az is menni fog. *mosolyog miközben végre ő is kimondott valami kedveset. Pedig igazán megkedvelte a lányt, csak épp nehezére esik ezt szavakba foglalni anélkül, hogy ne csinálna magából sültbolondot.*
-Hát, bízom én...egy bizonyos szintig. A hiányzó részeket pedig majd kitöltöm idővel. *kicsit bizonytalanul mondta, de azért nem reménytelen a helyzet. Tényleg igyekezni fog.*
-Te mikor tudtad biztosan, hogy ki is vagy?
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Igazad van, csak hozzászoktam ahhoz, hogy a jó dolgok hamar eltűnnek az életemből, de ahogy te is mondtad a rendház nem megy sehová. *mosolyog továbbra is és próbálja valóban komolyan gondolni, amit mond. Végtére is ez az igazság. Majd hozzászokik ehhez a biztonságérzethez is.*
-Nem hiszem hogy valaha hosszabb időre el fogok menni. Néhány napra valószínű, de hogy itthagyjam a klánt az elképzelhetetlen. *valóban így gondolja. Most hogy végre itt lehet, nem fog eltűnni. Ez volt a célja és nem szándékozik bármit is változtatni. *
-Méghogy elviselhetetlen. *csóválja a fejét vigyorogva. Persze mindenkinek vannak rosszabb napjai, de hogy Eshana elviselhetetlen lenne, azt nehezen tudja elképzelni. Talán kevésbé feldobott, de ez Loren számára nem ugyanaz és egyáltalán nem is probléma. Fura is lenne, ha valaki mindig ugyanúgy viselkedne.
Loren is elneveti magát a lány lelkesedésén, amit nem tudnak hallgatással letörni. Talán jobban csinálja, mint más. Elvégre miért kéne bárkinek is hagynia magát elnyomni?*
-Jól teszed! *vágja is rá helyeslően.*
-Rendben, akkor majd ezentúl melletted igyekszem nem visszafogni magam. *ígéri teljesen őszintén. Eshana olyan kedves hozzá, hogy az a minimum, hogy ezt legalább ilyen módon viszonozza. Érzi a hangján a játékosságot, de ugyanakkor azt is, hogy ténylegesen talált valakit, aki meghallgatja. Némán mond hálát a ki nem mondott figyelmességért. A szalutálást csak az engedély után hagyja abba, mint egy jó katona, persze szája fülig ér közben.*
-Így kéne gondolkodnia a legtöbb embernek.*csóválja fejét* Bár én leginkább csak magamnak szeretnék megfelelni, de sajnos magasra raktam a mércét. *hangja nem tanúsít túl sok szomorúságot, inkább pusztán elmondta a tényeket. A saját hülyesége miatt mégsem lehet letört. Majd rájön az élete során, hogy mit érdemes elvárnia magától, és mit nem.*
-Na, a megnyílás lesz az egyik legnehezebb feladat, de ha olyan embereket ismerhetek meg a továbbiakban, mint te, akkor az is menni fog. *mosolyog miközben végre ő is kimondott valami kedveset. Pedig igazán megkedvelte a lányt, csak épp nehezére esik ezt szavakba foglalni anélkül, hogy ne csinálna magából sültbolondot.*
-Hát, bízom én...egy bizonyos szintig. A hiányzó részeket pedig majd kitöltöm idővel. *kicsit bizonytalanul mondta, de azért nem reménytelen a helyzet. Tényleg igyekezni fog.*
-Te mikor tudtad biztosan, hogy ki is vagy?
[Gyííí paci]
- Akkor ezt meg is beszéltük, valamelyik nap elmegyünk, úgyis rég mókáztam egy jót.
*Azt nem részletezi, hogy ez alatt mit ért, de elég sok minden beletartozik ebbe a kategóriába. Kezdetnek mondjuk megteszi egy jó kedélyű este pár kupa borocska társaságában, azt mindig tökéletesen felméri, hogy kinek a társaságában meddig érdemes feszíteni a húrt. Loren esetében nem is akarja mondjuk, épp elég baja van a lánynak anélkül is, hogy az idegein táncoljon.*
- Szerintem inkább azt nehéz, hogy nem tartozol sehová. Hidd el, átéltem... sosem békéltem meg a gondolattal. A jó dolgokhoz nem nehéz hozzászokni. Nem megy sehova a Rendház, innen nagyon ritkán utasítanak ki bárkit, annak is bizonyára nagyon jó oka van, szóval nem kell attól tartanod, hogy egyszer csak eltűnik ez az egész.
*Fordul körbe, karjai széttárva... gondol itt az épületekre, a természetre, a klántársaikra. Mindenki maga dönthet arról, ha esetlegesen távozni akarna, és az nem jár olyan következményekkel, mint egyes klánokban, ahol főbenjáró bűnnek tekintik a kilépést.*
- S ha valamiért el is mész, visszafogadnak... látod, én vagyok az élő példa.
*Mosolyodik el, bár voltak kétségei, de szerencsére nem utasították el, így hát itt van, aminek nagyon örül.*
- Tudom, hogy nem miattam. Nekem nincsenek önértékelési problémáim, tudom, mikor vagyok elviselhetetlen társaság, és az nem ma van.
*Kacsintott, és semmiféle beképzeltség nem köszön vissza a hangjából, egyszerűen tudja, hogy ma jó napja van, és ennél fogva többnyire, bár ez persze a témától is függ, nem épp lehangoló társaság.*
- Általában az én mondandómra sem kíváncsi a hallgatóság, de attól még mondom.
*Neveti el magát, hát igen, tipikusan az a kategória, aki hajlamos lyukat beszélni mások hasába, csak mert mondjuk épp unatkozik, és az egyáltalán nem szokta érdekelni, hogy az illetőt ez mennyire foglalkoztatja.*
- Mindenesetre egy embert már biztos találtál, aki kíváncsi a mondandódra, úgyhogy mellettem nem kell visszafognod magad. Tudom, nem könnyű, de maximum majd kiverem belőled.
*Játékos, vidám hangjából érződik, hogy nem gondolja komolyan, nem tenne ilyet, de azt azért szerette volna, hogyha tudja a lány, hogy bármikor szívesen meghallgatja.*
- Helyes, pihenj.
*Feleli vigyorogva a szalutálásra, és épp annyira nem gondolja komolyan, mint Loren.*
- Nem, mert én nem szeretek megfelelni senkinek. Engem többnyire hidegen hagy, mit várnak el tőlem, ha nem akarom, nem csinálom.
*Von vállat, s persze, ez a hozzáállás közel sem tökéletes, de ő egyszerűen ilyen.*
- De szerintem az esetedben nem a változásról van szó. Egyszerűen meg kell szoknod, hogy itt vannak olyanok, akikben bízhatsz, akik segítenek, és akiknek megnyílhatsz... Majd az idő megoldja.
*Kacsint biztatóan.*
- De a legfontosabb, hogy bízz jobban magadban. Tudom... mondani könnyű...
Fegyver: Könnyű rövid íj Páncél: Kopott bőrpáncél
*Azt nem részletezi, hogy ez alatt mit ért, de elég sok minden beletartozik ebbe a kategóriába. Kezdetnek mondjuk megteszi egy jó kedélyű este pár kupa borocska társaságában, azt mindig tökéletesen felméri, hogy kinek a társaságában meddig érdemes feszíteni a húrt. Loren esetében nem is akarja mondjuk, épp elég baja van a lánynak anélkül is, hogy az idegein táncoljon.*
- Szerintem inkább azt nehéz, hogy nem tartozol sehová. Hidd el, átéltem... sosem békéltem meg a gondolattal. A jó dolgokhoz nem nehéz hozzászokni. Nem megy sehova a Rendház, innen nagyon ritkán utasítanak ki bárkit, annak is bizonyára nagyon jó oka van, szóval nem kell attól tartanod, hogy egyszer csak eltűnik ez az egész.
*Fordul körbe, karjai széttárva... gondol itt az épületekre, a természetre, a klántársaikra. Mindenki maga dönthet arról, ha esetlegesen távozni akarna, és az nem jár olyan következményekkel, mint egyes klánokban, ahol főbenjáró bűnnek tekintik a kilépést.*
- S ha valamiért el is mész, visszafogadnak... látod, én vagyok az élő példa.
*Mosolyodik el, bár voltak kétségei, de szerencsére nem utasították el, így hát itt van, aminek nagyon örül.*
- Tudom, hogy nem miattam. Nekem nincsenek önértékelési problémáim, tudom, mikor vagyok elviselhetetlen társaság, és az nem ma van.
*Kacsintott, és semmiféle beképzeltség nem köszön vissza a hangjából, egyszerűen tudja, hogy ma jó napja van, és ennél fogva többnyire, bár ez persze a témától is függ, nem épp lehangoló társaság.*
- Általában az én mondandómra sem kíváncsi a hallgatóság, de attól még mondom.
*Neveti el magát, hát igen, tipikusan az a kategória, aki hajlamos lyukat beszélni mások hasába, csak mert mondjuk épp unatkozik, és az egyáltalán nem szokta érdekelni, hogy az illetőt ez mennyire foglalkoztatja.*
- Mindenesetre egy embert már biztos találtál, aki kíváncsi a mondandódra, úgyhogy mellettem nem kell visszafognod magad. Tudom, nem könnyű, de maximum majd kiverem belőled.
*Játékos, vidám hangjából érződik, hogy nem gondolja komolyan, nem tenne ilyet, de azt azért szerette volna, hogyha tudja a lány, hogy bármikor szívesen meghallgatja.*
- Helyes, pihenj.
*Feleli vigyorogva a szalutálásra, és épp annyira nem gondolja komolyan, mint Loren.*
- Nem, mert én nem szeretek megfelelni senkinek. Engem többnyire hidegen hagy, mit várnak el tőlem, ha nem akarom, nem csinálom.
*Von vállat, s persze, ez a hozzáállás közel sem tökéletes, de ő egyszerűen ilyen.*
- De szerintem az esetedben nem a változásról van szó. Egyszerűen meg kell szoknod, hogy itt vannak olyanok, akikben bízhatsz, akik segítenek, és akiknek megnyílhatsz... Majd az idő megoldja.
*Kacsint biztatóan.*
- De a legfontosabb, hogy bízz jobban magadban. Tudom... mondani könnyű...
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Gyííí paci]
*Lorennek már volt szerencséje az italhoz és nem is veti meg az
időnkénti fogyasztását akár a korlátok lejjebb eresztésével sem. A
gátlásait ugyan így is megőrzi bizonyos szinten, de mégiscsak
fecsegősebb lesz, ha már tudatába kúszott az alkohol alattomos szelleme.
Maga sem tudja mit ért kicsapongás alatt, de valamiért úgy érzi, hogy
amiket eddig tett, az messze nem nevezhető annak. Biztosan sokkot kapna a
férfiakról kigondolt eszmefuttatáson, így jobb is, hogy Eshana azt nem
mondja ki hangosan. Loren ezt a fajta kicsapongást már nem engedné meg
magának, de távol áll tőle, hogy a más nézeteket vallókat elítélje.
Főleg nem ezt a lányt mellette, aki nagyon kedves és szimpatikus a
szemében.*
-Ez remek ötlet! *kap a lehetőségen, miszerint együtt mehetnének egyszer iszogatni.* Ó bízok benned. *mosolyog cinkosan a lányra, bár magában azért hozzá teszi, hogy olyan messzire nem hagyná magát elmenni, így valószínűleg erre nem lesz szükség, de azért sosem lehet tudni. Loren erkölcse sértetlen, így nem is szándékozik csak úgy eltékozolni. Egyenlőre egyetlen férfi van, aki közel férkőzött a szívéhez, de még vele sem alakulnak úgy a dolgok, tehát ez a téma még távol áll tőle.*
-Biztos vagyok benne, hogy a legtöbben már voltak hasonló helyzetben. *mosolyog mostmár visszafogottabban.* A korlátaimmal napról napra küzdök, de nem olyan egyszerű dolog ez. Ráadásul van, amitől nem szándékozom megválni. *mondja ki őszintén, amit gondol. Nem kell kertelni egy ilyen figyelemreméltó társaság mellett. Eshana őszinte és nyíltszívű lánynak tűnik, így nem színez a legtöbb dologgal kapcsolatban.
Loren is sokat fejlődött önmagával kapcsolatban az elmúlt időszakban, de persze ez egy nagyon hosszú folyamat, így még távolról sem nevezhető befejezettnek. *
-Igazad van. Csakhát...nehéz megszokni, hogy tartozom valahová. Olyan helyre, ahol törődnek velem. *hangja keserű, de bizakodó. A múlt lezárult, ő pedig a legjobb helyen van. Partnere vidámsága és energiája ragadósnak bizonyul, ugyanis egy mosollyal visszatér előző jókedvéhez.
Szívből felnevet, ahogy a lány gyengéden dorgálja helytelen hozzáállása miatt.*
-Igenis, értettem. *szalutál játékosan. A némaság sajnos nem kerülte el Eshana figyelmét, ráadásul a lány nem volt rest szóvátenni ezt. Persze jogos a két pont, ezért Lorennek már-már a lelkiismeret furdaláshoz hasonlatos érzése támadt.*
-Nem miattad... *süti le a szemét sajnálkozóan* Csak tudod, még meg kell szoknom az új felállást az életemben. Eddig senki nem volt kíváncsi a mondandómra, ezért egy idő után már nem is akartam megszólalni. Annyira belém rögzült ez, hogy eltart egy darabig, mire változtatni tudok. *olyan mintha magyarázkodna, pedig pusztán ez az igazság.
A rózsás hasonlat meglehetősen találó, bár Loren nem vár el cirógatást, mivel akkor se beszélne többet. Pusztán nagy ez a változás. Eltart egy ideig, mire kezelni tudja majd.*
-Sosem érezted azt, hogy akkora változáson kellene átmenned, hogy már alig bírod?
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Ez remek ötlet! *kap a lehetőségen, miszerint együtt mehetnének egyszer iszogatni.* Ó bízok benned. *mosolyog cinkosan a lányra, bár magában azért hozzá teszi, hogy olyan messzire nem hagyná magát elmenni, így valószínűleg erre nem lesz szükség, de azért sosem lehet tudni. Loren erkölcse sértetlen, így nem is szándékozik csak úgy eltékozolni. Egyenlőre egyetlen férfi van, aki közel férkőzött a szívéhez, de még vele sem alakulnak úgy a dolgok, tehát ez a téma még távol áll tőle.*
-Biztos vagyok benne, hogy a legtöbben már voltak hasonló helyzetben. *mosolyog mostmár visszafogottabban.* A korlátaimmal napról napra küzdök, de nem olyan egyszerű dolog ez. Ráadásul van, amitől nem szándékozom megválni. *mondja ki őszintén, amit gondol. Nem kell kertelni egy ilyen figyelemreméltó társaság mellett. Eshana őszinte és nyíltszívű lánynak tűnik, így nem színez a legtöbb dologgal kapcsolatban.
Loren is sokat fejlődött önmagával kapcsolatban az elmúlt időszakban, de persze ez egy nagyon hosszú folyamat, így még távolról sem nevezhető befejezettnek. *
-Igazad van. Csakhát...nehéz megszokni, hogy tartozom valahová. Olyan helyre, ahol törődnek velem. *hangja keserű, de bizakodó. A múlt lezárult, ő pedig a legjobb helyen van. Partnere vidámsága és energiája ragadósnak bizonyul, ugyanis egy mosollyal visszatér előző jókedvéhez.
Szívből felnevet, ahogy a lány gyengéden dorgálja helytelen hozzáállása miatt.*
-Igenis, értettem. *szalutál játékosan. A némaság sajnos nem kerülte el Eshana figyelmét, ráadásul a lány nem volt rest szóvátenni ezt. Persze jogos a két pont, ezért Lorennek már-már a lelkiismeret furdaláshoz hasonlatos érzése támadt.*
-Nem miattad... *süti le a szemét sajnálkozóan* Csak tudod, még meg kell szoknom az új felállást az életemben. Eddig senki nem volt kíváncsi a mondandómra, ezért egy idő után már nem is akartam megszólalni. Annyira belém rögzült ez, hogy eltart egy darabig, mire változtatni tudok. *olyan mintha magyarázkodna, pedig pusztán ez az igazság.
A rózsás hasonlat meglehetősen találó, bár Loren nem vár el cirógatást, mivel akkor se beszélne többet. Pusztán nagy ez a változás. Eltart egy ideig, mire kezelni tudja majd.*
-Sosem érezted azt, hogy akkora változáson kellene átmenned, hogy már alig bírod?
[Gyííí paci]
- Az biztosan nem árthat, ha más nem, igyál valami finom borból egy
keveset, és nevess önfeledten. Nem mintha amúgy nem menne, de mégiscsak
más, ha lehámlik rólad az a fajta gátlás, ami alapból ott van mindenkin.
Nem akarlak én rosszra csábítani, félre ne érts... De ez a legkevésbé
húzósabb dolog, amit én a kicsapongás kategóriába értek.
*Azt kétli, hogy Loren örömmel vetné oda magát egy férfi karjaiba, csak mert épp szórakozni vágyik, élni kicsit. Hacsak nem az az illető az, aki cirógatja a szívét. Úgyhogy maradt az alkohol, bár ki tudja, Loren mit ért kicsapongás alatt... Vannak, akinek már az is nagy dolog, ha berongyolnak egy pocsolyába. Bár, azért Lorenből többet néz ki ilyen téren.*
- Ha gondolod, egyszer elugorhatunk egy ivóba...
*Kacsint, majd azért megnyugtatásul hozzáteszi.*
- Ne aggódj, az erkölcseidre majd vigyázok.
*A sajátjaival úgysem teheti meg ezt, és nem is bánja, hogy nem kell őrizgetnie a legnagyobb kincset, amivel egyesek szerint a nők rendelkeznek. Úgy véli, sokkal értékesebb az éles elme, az erős akarat, és igen, vannak, akik szüzesség híján is nagyon könnyen az ujjuk köré tudnak csavarni bárkit. Ennek ellenére tisztelte azokat, akik nem akarják eltékozolni ezt a dolgot, és annak őrizgetik, akit egyszer igazán szeretni fognak. Mivel ő nem akar ilyen embert, nem látta értelmét ragaszkodni hozzá, s nem is akart anélkül eltávozni, hogy ne tudná, milyen a testi szerelem.*
- Ne csodálkozz ennyire, Loren. Kicsit azért ismerem az embereket. Tudom milyen, amikor mindennel kapcsolatban csak kételyek gyötörnek, és semmihez nem érzed elég jól magad. Biztos, hogy nincs így, pusztán korlátokat emelsz magad elé, ezzel csak megnehezítve mindent.
*Ő ilyen szempontból szerencsésebb volt, már pár éve túllépett saját árnyékán, és lerombolta ezeket a gátakat, így nem tartja vissza semmi. Talán csak egy kis visszaigazolás kellene Lorennek, hogy nem olyan elveszett, mint amilyennek hiszi magát.*
- Loren...
*Pillantott komolyan a lányra, ajkain gyengéd, barátságos mosoly látszott.*
- Egyedül? Egy klán tagja vagy Loren, nem vagy már egyedül. Biztosan akadna olyan, aki segítene ebben, akad pár kardforgató.
*Kacsintott vidáman, olyan volt, mint egy pulzáló, fényes energiabomba, ki hitte volna, hogy nem is olyan rég még eléggé lehangolt volt.*
- Persze, hogy át tudnál váltani, ha akarod, meg tudod tenni, ne kételkedj magadban, annak sosincs jó vége.
*Elégedetten bólint, mikor meghallja Loren döntésének eredményét.*
- Helyes, és nem, nem úgy állunk hozzá, hogy hacsak nem teljesen lehetetlen, hanem úgy, hogy megcsinálod. Ha negatívan állsz hozzá, ugyancsak nehezíted a saját dolgod.
*A hirtelen támadt némaságra felvonja a szemöldökét, és sóhajt egyet.*
- Loren... miért van az, hogy magadba fojtod a mondandódat? Hidd el, nincs olyan, amire azt mondanám, nem akarom hallani. Bár, mondjuk a csótányok párzási szokásainak részletezése nem vonz annyira.
*Olyannak látja a lányt, mint egy makacs rózsaszálat, mit a napfénynek kell cirógatnia, hogy kitárja szirmait.*
Fegyver: Könnyű rövid íj Páncél: Kopott bőrpáncél
*Azt kétli, hogy Loren örömmel vetné oda magát egy férfi karjaiba, csak mert épp szórakozni vágyik, élni kicsit. Hacsak nem az az illető az, aki cirógatja a szívét. Úgyhogy maradt az alkohol, bár ki tudja, Loren mit ért kicsapongás alatt... Vannak, akinek már az is nagy dolog, ha berongyolnak egy pocsolyába. Bár, azért Lorenből többet néz ki ilyen téren.*
- Ha gondolod, egyszer elugorhatunk egy ivóba...
*Kacsint, majd azért megnyugtatásul hozzáteszi.*
- Ne aggódj, az erkölcseidre majd vigyázok.
*A sajátjaival úgysem teheti meg ezt, és nem is bánja, hogy nem kell őrizgetnie a legnagyobb kincset, amivel egyesek szerint a nők rendelkeznek. Úgy véli, sokkal értékesebb az éles elme, az erős akarat, és igen, vannak, akik szüzesség híján is nagyon könnyen az ujjuk köré tudnak csavarni bárkit. Ennek ellenére tisztelte azokat, akik nem akarják eltékozolni ezt a dolgot, és annak őrizgetik, akit egyszer igazán szeretni fognak. Mivel ő nem akar ilyen embert, nem látta értelmét ragaszkodni hozzá, s nem is akart anélkül eltávozni, hogy ne tudná, milyen a testi szerelem.*
- Ne csodálkozz ennyire, Loren. Kicsit azért ismerem az embereket. Tudom milyen, amikor mindennel kapcsolatban csak kételyek gyötörnek, és semmihez nem érzed elég jól magad. Biztos, hogy nincs így, pusztán korlátokat emelsz magad elé, ezzel csak megnehezítve mindent.
*Ő ilyen szempontból szerencsésebb volt, már pár éve túllépett saját árnyékán, és lerombolta ezeket a gátakat, így nem tartja vissza semmi. Talán csak egy kis visszaigazolás kellene Lorennek, hogy nem olyan elveszett, mint amilyennek hiszi magát.*
- Loren...
*Pillantott komolyan a lányra, ajkain gyengéd, barátságos mosoly látszott.*
- Egyedül? Egy klán tagja vagy Loren, nem vagy már egyedül. Biztosan akadna olyan, aki segítene ebben, akad pár kardforgató.
*Kacsintott vidáman, olyan volt, mint egy pulzáló, fényes energiabomba, ki hitte volna, hogy nem is olyan rég még eléggé lehangolt volt.*
- Persze, hogy át tudnál váltani, ha akarod, meg tudod tenni, ne kételkedj magadban, annak sosincs jó vége.
*Elégedetten bólint, mikor meghallja Loren döntésének eredményét.*
- Helyes, és nem, nem úgy állunk hozzá, hogy hacsak nem teljesen lehetetlen, hanem úgy, hogy megcsinálod. Ha negatívan állsz hozzá, ugyancsak nehezíted a saját dolgod.
*A hirtelen támadt némaságra felvonja a szemöldökét, és sóhajt egyet.*
- Loren... miért van az, hogy magadba fojtod a mondandódat? Hidd el, nincs olyan, amire azt mondanám, nem akarom hallani. Bár, mondjuk a csótányok párzási szokásainak részletezése nem vonz annyira.
*Olyannak látja a lányt, mint egy makacs rózsaszálat, mit a napfénynek kell cirógatnia, hogy kitárja szirmait.*
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Gyííí paci]
*Ha Loren tudná, hogy mitől kímélte meg újra Eshana, biztos ódát mondana
hozzá hálából, mivel az otthon téma az utolsó, amit jelenleg meg
kellene ejteni. Akárhogy is, ezen a napon csupa olyan dolog kerülhetett
volna felszínre, ami normális körülmények között csak évek alatt derül
ki. Talán úgy hatnak egymásra, hogy mindegyikőjük a mély dolgokba
tenyerel bele véletlenül. Csak maguknak köszönhetik, hogy nem sérült a
társalgás hangvétele.*
-Hmm...*gondolkozik kezével az állát simogatva* Azt hiszem nekem sem ártana legalább egyszer valami kicsapongósat csinálni. *állapítja meg elmélázó hanggal. Soha nem tett semmi illetlent, vagy tilosat. Mindig jólnevelten viselkedett, és talán ezért érzi úgy, hogy még nem is élt igazán. Több mindent szeretne kipróbálni, de ehhez bizony egyedül kevés lesz. Azt se tudja, hogyan kell az ilyet csinálni. Loren is valami hasonlón gondolkozik, mint partnernője. Még fiatal, és ilyenkor élvezhetné az életét, amit Eshana már megtett, de neki sem lenne késő, csupán tapasztalatlan e téren is, és ez meglehetősen hátráltatja.*
-Igen így. *mosolyog bocsánat kérően, hogy nem kérdezett egyértelműen.* Értem. *bólogat, miközben a másik terveit hallgatja. Ismét csak arra kell rájönnie, hogy mennyire hasonlóak ők ketten.
Ahogy a véleménykifejtés érkezik, Loren pupillái kitágulnak a nagy koncentrálásban, és levegőt is halkabban vesz, hogy mindet biztosan meghalljon. Az íját ugyan nagyon szereti, de talán van, amiért érdemes lenne feláldozni, de vajon képes lenne-e ugyanolyan jól harcolni karddal, mint íjjal? Ezt bizony még tesztelni kell a nagy választás előtt.*
-Igen, sajnos ez így van...tudom *elszomorító a gondolat, hogy egy acélpengét kellene inkább használnia, de ez mondjuk nem jelenti azt, hogy előző fegyverétől meg kéne válnia, pusztán hobbi szintre szabadkozna.
Az önbizalmának kérdésére csodálkozón tekintett Eshanára, még szemöldökét is megemelte egy kicsit. Fel nem tudta fogni, hogy miként tudott rátapintani ennyire a lényegre egy olyan személy, aki alig ismeri.*
-Szerinted át tudnék váltani kardra az íj után? Nem lenne túl nehéz...főleg egyedül? *aggodalmaskodik, vagy csak kibúvót keres...? Elvégre az álmaink megvalósítása félelmetesnek tűnhet, de olykor ha meg is torpanunk, nem szabad feladni, ide eljutva Loren el is döntötte, hogy amint lehet, nekikezd átképezni magát kardforgatóvá. Bár ehhez némi segítség kétség kívül nem ártana. *
-Azt hiszem igazad van. Ez az álmom, és hacsak nem teljesen lehetetlen, akkor meg is valósítom. *lovalja bele magát egyre jobban a mondandóba, majd hogy ne kezdjen el nyálasan ömlengeni, mint valami térítő, inkább abbahagyja. Tovább sétál inkább újra némán, és maga elé révedve, ahogy mindig teszi, ha úgy érzi túl sokat akarna kiereszteni magából.*
Fegyver: Thrillioni vadász Páncél: Thrillion égi páncélja
-Hmm...*gondolkozik kezével az állát simogatva* Azt hiszem nekem sem ártana legalább egyszer valami kicsapongósat csinálni. *állapítja meg elmélázó hanggal. Soha nem tett semmi illetlent, vagy tilosat. Mindig jólnevelten viselkedett, és talán ezért érzi úgy, hogy még nem is élt igazán. Több mindent szeretne kipróbálni, de ehhez bizony egyedül kevés lesz. Azt se tudja, hogyan kell az ilyet csinálni. Loren is valami hasonlón gondolkozik, mint partnernője. Még fiatal, és ilyenkor élvezhetné az életét, amit Eshana már megtett, de neki sem lenne késő, csupán tapasztalatlan e téren is, és ez meglehetősen hátráltatja.*
-Igen így. *mosolyog bocsánat kérően, hogy nem kérdezett egyértelműen.* Értem. *bólogat, miközben a másik terveit hallgatja. Ismét csak arra kell rájönnie, hogy mennyire hasonlóak ők ketten.
Ahogy a véleménykifejtés érkezik, Loren pupillái kitágulnak a nagy koncentrálásban, és levegőt is halkabban vesz, hogy mindet biztosan meghalljon. Az íját ugyan nagyon szereti, de talán van, amiért érdemes lenne feláldozni, de vajon képes lenne-e ugyanolyan jól harcolni karddal, mint íjjal? Ezt bizony még tesztelni kell a nagy választás előtt.*
-Igen, sajnos ez így van...tudom *elszomorító a gondolat, hogy egy acélpengét kellene inkább használnia, de ez mondjuk nem jelenti azt, hogy előző fegyverétől meg kéne válnia, pusztán hobbi szintre szabadkozna.
Az önbizalmának kérdésére csodálkozón tekintett Eshanára, még szemöldökét is megemelte egy kicsit. Fel nem tudta fogni, hogy miként tudott rátapintani ennyire a lényegre egy olyan személy, aki alig ismeri.*
-Szerinted át tudnék váltani kardra az íj után? Nem lenne túl nehéz...főleg egyedül? *aggodalmaskodik, vagy csak kibúvót keres...? Elvégre az álmaink megvalósítása félelmetesnek tűnhet, de olykor ha meg is torpanunk, nem szabad feladni, ide eljutva Loren el is döntötte, hogy amint lehet, nekikezd átképezni magát kardforgatóvá. Bár ehhez némi segítség kétség kívül nem ártana. *
-Azt hiszem igazad van. Ez az álmom, és hacsak nem teljesen lehetetlen, akkor meg is valósítom. *lovalja bele magát egyre jobban a mondandóba, majd hogy ne kezdjen el nyálasan ömlengeni, mint valami térítő, inkább abbahagyja. Tovább sétál inkább újra némán, és maga elé révedve, ahogy mindig teszi, ha úgy érzi túl sokat akarna kiereszteni magából.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Gyííí paci]
*Volt valami abban, ahogy Loren kiejtette ezt a szót... érződött, hogy
nincs kibékülve vele, talán ő is afféle útkereső, mint jómaga, és eddig
nem volt képes bármit felruházni ezzel a szóval. Meg tudja érteni, de
ismét csak ott tart, hogy nem akar belemászni ebbe a kényes témába is.
Ez legyen egy másik alkalom feszengő pillanatainak tartalma, persze, ki
tudja, mikor futnak össze legközelebb, mindenesetre annak határozottan
örül, hogy immár egyel több embert ismer a Rendházban. *
- Én alig várom, tudod... néha annyira csapongok, hogy muszáj lekötnöm magam... addig sem csinálok ostobaságokat.
*Vont vállat könnyedén, és nem tűnt merész vállalkozásnak a két szak. Igazság szerint nem lesz mindig fiatal, és úgy volt vele, hogy kiszórakozni már bőven kiszórakozta magát, most jöhetnek a komoly dolgok, lehetőleg minél hamarabb. Ezen talán nem csodálkozott volna senki, aki kicsit is a dolgok mélyére néz. Tanulni pedig mindig is szeretett, nem túl nagy számú pozitív tulajdonságainak egyike.*
- Ja... így gondoltad. Ez esetben elmélyülök a herbalizmusban, az erdőjárók mágiáját szeretném megcélozni, és igyekszem majd minél jobb íjász lenni.
*Nagyjából ennyi szerepelt távlati tervei között, az egyszer biztos, hogy nem fog unatkozni mostanság. Nem is bánta, nem szerette az egyhangúságot, ha nem tudta lefoglalni magát, rendszerint elkezdte valami olyasmin törni a fejét, ami mulattathatná...*
- Azt tudom, hogy a lovagok nem íjjal harcolnak, ők inkább a pengékre vannak specializálódva... Így hát ha az akarsz lenni, akkor azt hiszem, le kell mondanod az íjról.
*Szögezte le, mert akármennyire is volt jó, hogy értett valamihez Loren, de nem tudott elképzelni egy páncélos lovagot íjjal a kezében. Az íjhoz sokkal könnyedebb öltözet dukált, hogy ne akadályozza a mozgást. Mindkettőnek meg volt a maga szépsége, és ő nem dönthetett Loren helyett.*
- Az önbizalmat pedig más nem lesz képes beléd csepegtetni. Amíg te magad nem hiszed, hogy képes vagy rá, addig másnak sem fogod elhinni. Nem hiszem, hogy okod lenne a kételkedésre önmagadban.
*Tette azért hozzá a saját véleményét is.*
- Én mindig úgy voltam vele, hogy az álmainkért tenni kell, és ha azt akarjunk, hogy megvalósuljanak, bizony áldozatokat kell hozni, de mindenképp érdemes követni őket.
*Adta meg a maga válaszát, nem akart ő útmutatást adni, és még mindig nem biztos, hogy Loren megválik a feltehetőleg szeretett fegyverétől, de talán *
Fegyver: Könnyű rövid íj Páncél: Kopott bőrpáncél
- Én alig várom, tudod... néha annyira csapongok, hogy muszáj lekötnöm magam... addig sem csinálok ostobaságokat.
*Vont vállat könnyedén, és nem tűnt merész vállalkozásnak a két szak. Igazság szerint nem lesz mindig fiatal, és úgy volt vele, hogy kiszórakozni már bőven kiszórakozta magát, most jöhetnek a komoly dolgok, lehetőleg minél hamarabb. Ezen talán nem csodálkozott volna senki, aki kicsit is a dolgok mélyére néz. Tanulni pedig mindig is szeretett, nem túl nagy számú pozitív tulajdonságainak egyike.*
- Ja... így gondoltad. Ez esetben elmélyülök a herbalizmusban, az erdőjárók mágiáját szeretném megcélozni, és igyekszem majd minél jobb íjász lenni.
*Nagyjából ennyi szerepelt távlati tervei között, az egyszer biztos, hogy nem fog unatkozni mostanság. Nem is bánta, nem szerette az egyhangúságot, ha nem tudta lefoglalni magát, rendszerint elkezdte valami olyasmin törni a fejét, ami mulattathatná...*
- Azt tudom, hogy a lovagok nem íjjal harcolnak, ők inkább a pengékre vannak specializálódva... Így hát ha az akarsz lenni, akkor azt hiszem, le kell mondanod az íjról.
*Szögezte le, mert akármennyire is volt jó, hogy értett valamihez Loren, de nem tudott elképzelni egy páncélos lovagot íjjal a kezében. Az íjhoz sokkal könnyedebb öltözet dukált, hogy ne akadályozza a mozgást. Mindkettőnek meg volt a maga szépsége, és ő nem dönthetett Loren helyett.*
- Az önbizalmat pedig más nem lesz képes beléd csepegtetni. Amíg te magad nem hiszed, hogy képes vagy rá, addig másnak sem fogod elhinni. Nem hiszem, hogy okod lenne a kételkedésre önmagadban.
*Tette azért hozzá a saját véleményét is.*
- Én mindig úgy voltam vele, hogy az álmainkért tenni kell, és ha azt akarjunk, hogy megvalósuljanak, bizony áldozatokat kell hozni, de mindenképp érdemes követni őket.
*Adta meg a maga válaszát, nem akart ő útmutatást adni, és még mindig nem biztos, hogy Loren megválik a feltehetőleg szeretett fegyverétől, de talán *
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Gyííí paci]
*Loren csak mosolygott a Laneyt illető válaszon. Valahogy volt egy olyan
érzése, hogy nem egy egyszerű, birka lelkű nőről beszélnek. Már csak
Eshanából kiindulva sem terelte magát ilyen téves gondolatok felé. Ugyan
nem ismeri még az Alvezér feleségét, de mivel ő nevelte fel a jelenleg
mellette lépdelő, szabad lelkű lányt, sejtése megalapozottnak vélhető.*
-Hmm...otthon *suttogja keserűen maga elé, alig érthetően. Szomorú tény, hogy még sehol sem érezte magát igazán otthon. Nincs olyan régóta itt, hogy ez kialakuljon benne, ráadásul mindigis nehezen oldódott fel új környezetben. Néha vannak olyan gondolatai, hogy talán ezeken a dolgokon nem fog tudni változtatni, de mivel ezt nem tudja gondolatai síkján megállapítani, így hamar hanyagolja is a témát.
Régebben egyértelmű volt számára, hogy ahol édesanyja van, az az otthon, de ahogy a gyermeki látókört lassan felváltotta egy kitágultabb világnézet, ez az érzés fokozatosan halványult, majd el is tűnt.
Loren sosem volt igazán nőies, persze tudatában volt testi adottságainak, de ezt sosem állt szándékában kihangsúlyozni. Igyekezett nem túl nagy jelentőséget nyilvánítani domborodó mellkasának, vékony derekának, hosszú lábainak - arányos, vékony alkatának. Ruhatára egyetlen szoknyából, néhány nadrágból és néhány felsőrészből áll, és ez neki így tökéletesen meg is felel. Harcos akar lenni, ezért nem tartja fontosnak az ilyen dolgokat a maga számára.*
-Azt hiszem én egyenlőre megelégszem egy szakkal. Nem szeretném magam túlvállalni. *állapítja meg. Nagyon dicséretesnek tartja, hogy Eshana ilyen szorgalmas. Valószínűleg szívesen szívja magába a tudást. Persze Loren is, de mivel eddig nem sok lehetősége volt tanulni, nem szeretne rögtön a mélyvízbe ugrani. Szépen lassan halad majd.
Mondjuk érthető, hogy ha valaki épphogy csak hazatért, még nem dolgozott ki kész terveket. Lorennek is eltartott egy darabig, amíg körvonalazódott benne, hogy mihez is kezdjen a jövőben.*
-Az attól függ, végül melyik házat választom. Ha a Ködfarkasokhoz megyek, akkor belevetem magam a gyógyításba, ha lovagnak fogok tanulni, akkor a harcok és fegyverek terén szerzett tudásomat fogom gyarapítani. Bár mindig úgy képzeltem, hogy harcos leszek, de sajnos nem vagyok elég biztos önmagamban. *hangja talán kicsit kétségbeesettnek tűnik, ami nem is helytelen feltételezés. Elvégre két szék között van, és ha lassan nem határoz valamit, akkor hamar a pad alatt fogja találni magát. Végül úgy dönt, hogy véleményt kér, hátha több szem többet lát alapon Eshana tud mondani erre a dilemmára valamit, ami elkerülte Loren figyelmét.*
-Az álmom az, hogy lovag legyek, de ugyanakkor nagyon közel állok a természethez, és a fegyverem is íj. Tanácstalan vagyok... Mit gondolsz? *őszintén kíváncsi a válaszra, mivel jómaga nem tudott egyik irányba se hajlani. Persze nem várja el, hogy a lány egy csapásra megoldja a problémáját, de a véleménye azért hasznos lehet.*
Fegyver: Thrillioni vadász Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Sápadt fényű zöld olaj
-Hmm...otthon *suttogja keserűen maga elé, alig érthetően. Szomorú tény, hogy még sehol sem érezte magát igazán otthon. Nincs olyan régóta itt, hogy ez kialakuljon benne, ráadásul mindigis nehezen oldódott fel új környezetben. Néha vannak olyan gondolatai, hogy talán ezeken a dolgokon nem fog tudni változtatni, de mivel ezt nem tudja gondolatai síkján megállapítani, így hamar hanyagolja is a témát.
Régebben egyértelmű volt számára, hogy ahol édesanyja van, az az otthon, de ahogy a gyermeki látókört lassan felváltotta egy kitágultabb világnézet, ez az érzés fokozatosan halványult, majd el is tűnt.
Loren sosem volt igazán nőies, persze tudatában volt testi adottságainak, de ezt sosem állt szándékában kihangsúlyozni. Igyekezett nem túl nagy jelentőséget nyilvánítani domborodó mellkasának, vékony derekának, hosszú lábainak - arányos, vékony alkatának. Ruhatára egyetlen szoknyából, néhány nadrágból és néhány felsőrészből áll, és ez neki így tökéletesen meg is felel. Harcos akar lenni, ezért nem tartja fontosnak az ilyen dolgokat a maga számára.*
-Azt hiszem én egyenlőre megelégszem egy szakkal. Nem szeretném magam túlvállalni. *állapítja meg. Nagyon dicséretesnek tartja, hogy Eshana ilyen szorgalmas. Valószínűleg szívesen szívja magába a tudást. Persze Loren is, de mivel eddig nem sok lehetősége volt tanulni, nem szeretne rögtön a mélyvízbe ugrani. Szépen lassan halad majd.
Mondjuk érthető, hogy ha valaki épphogy csak hazatért, még nem dolgozott ki kész terveket. Lorennek is eltartott egy darabig, amíg körvonalazódott benne, hogy mihez is kezdjen a jövőben.*
-Az attól függ, végül melyik házat választom. Ha a Ködfarkasokhoz megyek, akkor belevetem magam a gyógyításba, ha lovagnak fogok tanulni, akkor a harcok és fegyverek terén szerzett tudásomat fogom gyarapítani. Bár mindig úgy képzeltem, hogy harcos leszek, de sajnos nem vagyok elég biztos önmagamban. *hangja talán kicsit kétségbeesettnek tűnik, ami nem is helytelen feltételezés. Elvégre két szék között van, és ha lassan nem határoz valamit, akkor hamar a pad alatt fogja találni magát. Végül úgy dönt, hogy véleményt kér, hátha több szem többet lát alapon Eshana tud mondani erre a dilemmára valamit, ami elkerülte Loren figyelmét.*
-Az álmom az, hogy lovag legyek, de ugyanakkor nagyon közel állok a természethez, és a fegyverem is íj. Tanácstalan vagyok... Mit gondolsz? *őszintén kíváncsi a válaszra, mivel jómaga nem tudott egyik irányba se hajlani. Persze nem várja el, hogy a lány egy csapásra megoldja a problémáját, de a véleménye azért hasznos lehet.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Gyííí paci]
- Hát, ebben én nem vagyok olyan biztos. De, ha valaki tudja, akkor az ő...
*Ismeri Laneyt, elég jól, és bizonyos szempontból nagyon is hasonlóak... Ha Laney valamit a fejébe vesz, akkor azért sok mindent hajlandó feladni. Elumenort persze nem, de azt el tudja képzelni, hogy a Rendházat itt hagyta egy időre, és nem biztos, hogy szólt róla bárkinek is.*
- Egyelőre nekem sincsenek, de jelenleg egyébként is az érdekel inkább, hogy immár újra van egy hely, amit otthonnak hívhatok. A berendezési tárgyak ráérnek.
*Azért az biztos, hogy plusz egy szekrényt hamarosan be kell majd szereznie, mert egyszerűen túl sok a ruhája, de ezt nem fogja elfecsegni, nem szereti, ha sokan tisztában vannak azzal az oldalával, ami hajlamos a pénzt eltapsolni seperc alatt. Amennyire nem viselkedett lányként gyermekkorában, épp annyira lett nő mostanra... Mi tagadás, szereti öltözetével elkápráztatni a férfi nemet, és azt sem bánja, ha nem néznek ki belőle sokat, mivel senkivel szemben nincsenek elvárásai, így hát neki sem kell megfeszülnie, hogy minden téren tökéletes partner legyen.*
- Igen, az is benne van a választandók között, de egyelőre még nem döntöttem el, mi legyen a másik, mert kettőt egyszerre bírnék...
*Ha valamiben mindig is jó volt, az a tanulás, egyszerűen falja a könyveket, mintha muszáj volna, holott sosem kényszerítette rá senki. Na meg, szereti, ha a napjának minden órájára megvan a programja, így előre tudja, hogy nem fog unatkozni. A véletlenben reménykedni sosem volt az ő műfaja.*
- Ööö... ezen még nem gondolkodtam, egyelőre semmilyenek.
*Eltekintve némi éjszakai programtól, de ezzel inkább nem sokkolja a lányt, lévén láthatólag nem ugyanazon az állásponton vannak ebben a kérdésben, Loren még nagyon is tapasztalatlannak tűni. Ő pedig egyébként sem szeret hencegni azzal, hogy nem képes senki mellett lehorgonyozni, mert valójában, legbelül attól retteg, hogyha rálelne arra, akit neki teremtett az ég, akkor az illető mindent elemésztő tüzében perzselődne el, és nem maradna utána semmi. Nem. Ezt senkinek sem fogja megengedni.*
- Miért? Neked van valamilyen terved?
*Persze, az eddig említett utazáson, és családkutatáson kívül... Azt nem hiszi, hogy neki olyan sok ideje lenne a tanulás mellett, meg persze még be kell törnie Szélhámost is, ami a szabad perceit mindenképp le fogja foglalni...*
Fegyver: Vadászíj Páncél: Láncpáncél
*Ismeri Laneyt, elég jól, és bizonyos szempontból nagyon is hasonlóak... Ha Laney valamit a fejébe vesz, akkor azért sok mindent hajlandó feladni. Elumenort persze nem, de azt el tudja képzelni, hogy a Rendházat itt hagyta egy időre, és nem biztos, hogy szólt róla bárkinek is.*
- Egyelőre nekem sincsenek, de jelenleg egyébként is az érdekel inkább, hogy immár újra van egy hely, amit otthonnak hívhatok. A berendezési tárgyak ráérnek.
*Azért az biztos, hogy plusz egy szekrényt hamarosan be kell majd szereznie, mert egyszerűen túl sok a ruhája, de ezt nem fogja elfecsegni, nem szereti, ha sokan tisztában vannak azzal az oldalával, ami hajlamos a pénzt eltapsolni seperc alatt. Amennyire nem viselkedett lányként gyermekkorában, épp annyira lett nő mostanra... Mi tagadás, szereti öltözetével elkápráztatni a férfi nemet, és azt sem bánja, ha nem néznek ki belőle sokat, mivel senkivel szemben nincsenek elvárásai, így hát neki sem kell megfeszülnie, hogy minden téren tökéletes partner legyen.*
- Igen, az is benne van a választandók között, de egyelőre még nem döntöttem el, mi legyen a másik, mert kettőt egyszerre bírnék...
*Ha valamiben mindig is jó volt, az a tanulás, egyszerűen falja a könyveket, mintha muszáj volna, holott sosem kényszerítette rá senki. Na meg, szereti, ha a napjának minden órájára megvan a programja, így előre tudja, hogy nem fog unatkozni. A véletlenben reménykedni sosem volt az ő műfaja.*
- Ööö... ezen még nem gondolkodtam, egyelőre semmilyenek.
*Eltekintve némi éjszakai programtól, de ezzel inkább nem sokkolja a lányt, lévén láthatólag nem ugyanazon az állásponton vannak ebben a kérdésben, Loren még nagyon is tapasztalatlannak tűni. Ő pedig egyébként sem szeret hencegni azzal, hogy nem képes senki mellett lehorgonyozni, mert valójában, legbelül attól retteg, hogyha rálelne arra, akit neki teremtett az ég, akkor az illető mindent elemésztő tüzében perzselődne el, és nem maradna utána semmi. Nem. Ezt senkinek sem fogja megengedni.*
- Miért? Neked van valamilyen terved?
*Persze, az eddig említett utazáson, és családkutatáson kívül... Azt nem hiszi, hogy neki olyan sok ideje lenne a tanulás mellett, meg persze még be kell törnie Szélhámost is, ami a szabad perceit mindenképp le fogja foglalni...*
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Gyííí paci]
*Az indok nyomóssága bizony embertől függ, ugyanis Loren számára nyílván
fontos, hogy megtalálja az édesapját, de ez nem jelenti azt, hogy nincs
előrébbvaló kötelessége. Terve amúgy is csak egy távoli derengésként
jutott eszébe, akár egy délibáb.*
-Nem baj, ráérek. *mondja valóban nemtörődöm hanglejtéssel, bár ha folyton kifogásokat keres, akkor nagyon lassan jut majd egyről a kettőre. Bármi másról legyen is szó, inkább mihamarabb szembe néz vele, de erre az egész családkutatósdira nehezen viszi rá a lélek. Előbb-utóbb úgyis elhatározza magát, de addig is akad más tennivalója.
Újabb közös érdeklődés került napvilágra, méghozzá a tanulási vágy. Loren lehetőség szerint megragad minden alkalmat, hogy pallérozza elméjét, így ezt a tervet valószínűleg már nem fogja sokáig a polcon tárolni.*
-Egyet értek. *bólogat a tudás fontosságát illetően.* Nagy valószínűséggel meg tudja mondani, hol lehet a felesége. *legalábbis elvileg. Nem tudhatja, hogy milyen is Laney a házasságában, de alapállásként Loren feltételezi, hogy legalább feliből-nagyjából tudják egymásról a házastársak, hogy hol lehet a másik felük.
A lány némán mond köszönetet partnerének, amiért nem firtatja a grimasz okát, mivel igaza van...elég volt ennyi mára. Bár komor a téma éppen nem lenne, de semmiképp sem szeretné, ha Eshana azt hinné, hogy ő is olyan lány, akinek verset kell szavalni ahhoz, hogy magáénak érezze egy férfi szívét. Csupán bizonytalan önmagában, de ez valószínűleg onnan fakad, hogy zöldfülűnek számít ilyen téren. Azonban nem kér biztató szavakat, ugyanis nincs elkeseredve, meg ha lenne sem mondaná ki...*
-Mondjuk nem nagyon rendelkezem berendezési tárgyakkal sem, így nincs nagy dilemmám ez ügyben. *állapítja meg mosolyogva. Igaz, ha akarna, tudna szerezni pár dolgot, de feleslegesnek tartja, legalábbis egyenlőre.*
-Óhh...*esik le Lorennek a tantusz miszerint Eshana éppen ma érkezett. Persze nem tudhatta, de így legalább képben van a lányt illetően.*
-Hát, ha valóban a Ködfarkasokhoz szeretnél csatlakozni, akkor a Bestárius szakot javasolnám, bár nekem az igazából személyes kedvencem. *mosolyog vissza az emlékre, amikor a fogadóban ül, előtte egy fura figura, akiről aztán kiderült, hogy igazából nagyon is jó ember, de eleinte inkább hatott ijesztőnek. Az illető Nogusta, aki tanít is az említett szakon, így Lorennek semmi kétsége a felől, hogy hova menjen.*
- Minden esetre akárhogy is döntesz, rosszat nem cselekedhetsz. Milyen terveid vannak a tanuláson kívül? *néz kíváncsian a másikra.*
Fegyver: Thrillioni vadász Páncél: Thrillion égi páncélja
-Nem baj, ráérek. *mondja valóban nemtörődöm hanglejtéssel, bár ha folyton kifogásokat keres, akkor nagyon lassan jut majd egyről a kettőre. Bármi másról legyen is szó, inkább mihamarabb szembe néz vele, de erre az egész családkutatósdira nehezen viszi rá a lélek. Előbb-utóbb úgyis elhatározza magát, de addig is akad más tennivalója.
Újabb közös érdeklődés került napvilágra, méghozzá a tanulási vágy. Loren lehetőség szerint megragad minden alkalmat, hogy pallérozza elméjét, így ezt a tervet valószínűleg már nem fogja sokáig a polcon tárolni.*
-Egyet értek. *bólogat a tudás fontosságát illetően.* Nagy valószínűséggel meg tudja mondani, hol lehet a felesége. *legalábbis elvileg. Nem tudhatja, hogy milyen is Laney a házasságában, de alapállásként Loren feltételezi, hogy legalább feliből-nagyjából tudják egymásról a házastársak, hogy hol lehet a másik felük.
A lány némán mond köszönetet partnerének, amiért nem firtatja a grimasz okát, mivel igaza van...elég volt ennyi mára. Bár komor a téma éppen nem lenne, de semmiképp sem szeretné, ha Eshana azt hinné, hogy ő is olyan lány, akinek verset kell szavalni ahhoz, hogy magáénak érezze egy férfi szívét. Csupán bizonytalan önmagában, de ez valószínűleg onnan fakad, hogy zöldfülűnek számít ilyen téren. Azonban nem kér biztató szavakat, ugyanis nincs elkeseredve, meg ha lenne sem mondaná ki...*
-Mondjuk nem nagyon rendelkezem berendezési tárgyakkal sem, így nincs nagy dilemmám ez ügyben. *állapítja meg mosolyogva. Igaz, ha akarna, tudna szerezni pár dolgot, de feleslegesnek tartja, legalábbis egyenlőre.*
-Óhh...*esik le Lorennek a tantusz miszerint Eshana éppen ma érkezett. Persze nem tudhatta, de így legalább képben van a lányt illetően.*
-Hát, ha valóban a Ködfarkasokhoz szeretnél csatlakozni, akkor a Bestárius szakot javasolnám, bár nekem az igazából személyes kedvencem. *mosolyog vissza az emlékre, amikor a fogadóban ül, előtte egy fura figura, akiről aztán kiderült, hogy igazából nagyon is jó ember, de eleinte inkább hatott ijesztőnek. Az illető Nogusta, aki tanít is az említett szakon, így Lorennek semmi kétsége a felől, hogy hova menjen.*
- Minden esetre akárhogy is döntesz, rosszat nem cselekedhetsz. Milyen terveid vannak a tanuláson kívül? *néz kíváncsian a másikra.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Gyííí paci]
*Csupán bólintott, azt nem feltételezte, hogy a lány máris el akarná
hagyni a klánt, és vissza se nézni, tehát valóban az volt a járható út,
hogy szól valamelyik vezető beosztású lovagnak, hogy pár napra elhagyná a
várost. Igaz, a jelenlegi helyzetben úgy véli, hogy megfelelő indok
nélkül nem fogják engedni.*
- Akkor meglehet, nem mostanság lesz lehetőséged más városba látogatni.
*Biggyesztette le ajkait, mint aki sajnálja a dolgot, és valóban így is volt, hisz meggyőződése, hogy ha csak egy kis szegletét is a világnak, de meg kell ismerni. Távolabbra tekinteni, mint amennyire a szemünk ellát.*
- Örülök.
*Biccent, és nem sajnálkozik amiatt, hogy nem tudott részletesebb információkkal szolgálni, elvégre, ha azt vesszük, újabb itt, mint Loren. A múltban szemernyit sem érdekelte a klán, sem a lovagok, sem semmi, ami itt történik. Az emberek képesek a változásra, ha nem erőszakosan követelik tőlük...*
- Én is szerintem. Nem árthat elméleti tudást szerezni, aztán persze Elumenort sem ártana felkeresnem. Hm... ő talán Laneyről is tud valamit.
*Nem is érti, hogy ez eddig miért nem jutott eszébe... Lehet, hogy csak túl sűrű neki ez a nap, és nem ártana lepihenni, de még nem is esteledik. Hmm... Észrevette a keserű mosolyt, de úgy van vele, hogy ma már lehetőség szerint nem nyúlna bele semmi olyan témába, ami komor pillanatokat hozhat. Egy napra neki bőven elég ennyi.*
- Persze, nem is kötelező átrendezni.
*Kacsintott mosolyogva. Ő biztos át fogja, lévén sosem szeretett valamit úgy csinálni, ahogy mások akarják. Régen volt szobája, de nem hiszi, hogy azt azóta nem lakja senki, úgyhogy keres majd egy üreset.*
- Nem, én még nem, nem igazán volt túl sok szabad percem, mióta reggel beléptem a kapun...
*Mondjuk nem mintha különösebben túlbonyolítaná ezt a beköltözés dolgot, bemegy egy üres szobába, és lefekszik... Aztán még egy utolsó feladata lesz a komornyiknak, hogy elhozza a ruháit a fogadóból. Nos igen, van egy pár, elvégre, nőből van, és sikerült is elég tisztességesen levetkőznie a nadrágos korszakát.*
- Persze, gondolkodtam is már, hogy melyik szakirányon induljak el, három is tetszett a négyből, de egyszerre annyit biztos nem bírnék, szóval még át kell gondolnom. Viszont szeretném mihamarabb belevetni magam a tanulásba, elvégre már nem vagyok gyerek, sok lemaradást kell bepótolnom.
Fegyver: Vadászíj Páncél: Láncpáncél
- Akkor meglehet, nem mostanság lesz lehetőséged más városba látogatni.
*Biggyesztette le ajkait, mint aki sajnálja a dolgot, és valóban így is volt, hisz meggyőződése, hogy ha csak egy kis szegletét is a világnak, de meg kell ismerni. Távolabbra tekinteni, mint amennyire a szemünk ellát.*
- Örülök.
*Biccent, és nem sajnálkozik amiatt, hogy nem tudott részletesebb információkkal szolgálni, elvégre, ha azt vesszük, újabb itt, mint Loren. A múltban szemernyit sem érdekelte a klán, sem a lovagok, sem semmi, ami itt történik. Az emberek képesek a változásra, ha nem erőszakosan követelik tőlük...*
- Én is szerintem. Nem árthat elméleti tudást szerezni, aztán persze Elumenort sem ártana felkeresnem. Hm... ő talán Laneyről is tud valamit.
*Nem is érti, hogy ez eddig miért nem jutott eszébe... Lehet, hogy csak túl sűrű neki ez a nap, és nem ártana lepihenni, de még nem is esteledik. Hmm... Észrevette a keserű mosolyt, de úgy van vele, hogy ma már lehetőség szerint nem nyúlna bele semmi olyan témába, ami komor pillanatokat hozhat. Egy napra neki bőven elég ennyi.*
- Persze, nem is kötelező átrendezni.
*Kacsintott mosolyogva. Ő biztos át fogja, lévén sosem szeretett valamit úgy csinálni, ahogy mások akarják. Régen volt szobája, de nem hiszi, hogy azt azóta nem lakja senki, úgyhogy keres majd egy üreset.*
- Nem, én még nem, nem igazán volt túl sok szabad percem, mióta reggel beléptem a kapun...
*Mondjuk nem mintha különösebben túlbonyolítaná ezt a beköltözés dolgot, bemegy egy üres szobába, és lefekszik... Aztán még egy utolsó feladata lesz a komornyiknak, hogy elhozza a ruháit a fogadóból. Nos igen, van egy pár, elvégre, nőből van, és sikerült is elég tisztességesen levetkőznie a nadrágos korszakát.*
- Persze, gondolkodtam is már, hogy melyik szakirányon induljak el, három is tetszett a négyből, de egyszerre annyit biztos nem bírnék, szóval még át kell gondolnom. Viszont szeretném mihamarabb belevetni magam a tanulásba, elvégre már nem vagyok gyerek, sok lemaradást kell bepótolnom.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Gyííí paci]
*Szerencsére -a jelek szerint- kölcsönös cél a téma gyors lezárása, így
hamar továbbsodródott a beszélgetés más irányba. Loren igazából a
kérdése miatt kért bocsánatot, hogy egyáltalán belekezdett, de nem fogja
kijavítani a lányt. Bár ha tudná, hogy Eshana azt hiszi sajnálkozik a
sorsán, biztos megmagyarázná a dolgot, de mivel ez nem derül ki a
beszélgetés alatt, annyiban hagyja. Loren sosem szán senkit, mivel úgy
érzi, hogy erre bizony semmi szükség. Az illetőnek nem lesz jobb attól,
hogy ő babusgatja, vagy vigasztalja. Amúgy sincs otthon a lelki témák
kezelésében, így hamar rövidre zár egy ilyen kaliberű társalgást, így az
csírájában elszárad. Találkozott már olyan emberrel, aki pusztán azért
öntötte ki neki a lelkét, hogy Loren magasztalja és dicsérje...hát az
illető pórul járt, ugyanis erre nem kapható személyt szemelt ki magának.
A figyelemelterelés mindkettejüknek sikerült, így a hangulat enyhe megingása újra szilárd lábakon haladhatott tovább. Figyelemmel hallgatja a választ, aminek nagy részét magától is megfejthette volna, de hirtelen ez jutott eszébe, amikor új dolgot akart felhozni. Azért persze akadt benne hasznos tanács is.*
-Akkor majd szólok valakinek. *hangja újra természetes és könnyed, ahogy az normális körülmények között szokott lenni.* Van kijárási tilalom. *informálja ezúttal ő a lányt. Ugyan még nem sok problémát okozott számára ez a szabály, de minden esetre nem árt tisztában lenni vele. Örül neki, hogy Eshana is vissza tudott zökkenni a korábbi kerékvágásba. Loren lány létére szokatlanul csöndes típus, így nem árt, ha beszélgetőpartnere viszont szívesen tölti ki a némaságra hajlamos perceket, különben az meglehetősen kínossá nőheti ki magát. Az újabb segítséghullám már nem tartalmazott ismeretlen dolgokat Loren számára, de attól még rendkívül hálás volt a lánynak, amiért igyekezett összeszedni minden tulajdonában lévő tudást.*
-Nos, akkor azt hiszem nagyjából képben vagyok. *mosolyog kedvesen.* Az egyetemen már gondolkodtam, így szerintem nemsokára nekiállok a tanulásnak. *erről akaratlanul is újra eszébe jutott Ar’wynn, akivel találkozásukkor beszélgettek arról, hogy esetleg együtt látogatnák az órákat. Keserűen mosolygott a gondolatra, amely azt súgta neki, hogy erre valahogy nem fog sor kerülni, bár lehet, hogy csak rögtön rémeket lát.*
-Igen már van szobám, de nem hiszem, hogy átrendezem majd, vagy ilyenek. Jó úgy, ahogy van. *sosem volt igénye személyes kiegészítőkre, vagy berendezési tárgyakra. Talán, ha majd igazán otthon érzi magát, ez a hozzáállása is változik, mint az oly sokszor megtörtént már itt léte alatt.*
-Te is beköltöztél már? *Loren csatlakozása után pár nappal rendezkedett be, így elképzelhetőnek tartja, hogy Eshana még nem esett túl ezen, bár jómaga hamar lerendezte.*
-Amúgy te tervezed a tanulást az egyetemen?
Fegyver: Thrillioni vadász Páncél: Thrillion égi páncélja
A figyelemelterelés mindkettejüknek sikerült, így a hangulat enyhe megingása újra szilárd lábakon haladhatott tovább. Figyelemmel hallgatja a választ, aminek nagy részét magától is megfejthette volna, de hirtelen ez jutott eszébe, amikor új dolgot akart felhozni. Azért persze akadt benne hasznos tanács is.*
-Akkor majd szólok valakinek. *hangja újra természetes és könnyed, ahogy az normális körülmények között szokott lenni.* Van kijárási tilalom. *informálja ezúttal ő a lányt. Ugyan még nem sok problémát okozott számára ez a szabály, de minden esetre nem árt tisztában lenni vele. Örül neki, hogy Eshana is vissza tudott zökkenni a korábbi kerékvágásba. Loren lány létére szokatlanul csöndes típus, így nem árt, ha beszélgetőpartnere viszont szívesen tölti ki a némaságra hajlamos perceket, különben az meglehetősen kínossá nőheti ki magát. Az újabb segítséghullám már nem tartalmazott ismeretlen dolgokat Loren számára, de attól még rendkívül hálás volt a lánynak, amiért igyekezett összeszedni minden tulajdonában lévő tudást.*
-Nos, akkor azt hiszem nagyjából képben vagyok. *mosolyog kedvesen.* Az egyetemen már gondolkodtam, így szerintem nemsokára nekiállok a tanulásnak. *erről akaratlanul is újra eszébe jutott Ar’wynn, akivel találkozásukkor beszélgettek arról, hogy esetleg együtt látogatnák az órákat. Keserűen mosolygott a gondolatra, amely azt súgta neki, hogy erre valahogy nem fog sor kerülni, bár lehet, hogy csak rögtön rémeket lát.*
-Igen már van szobám, de nem hiszem, hogy átrendezem majd, vagy ilyenek. Jó úgy, ahogy van. *sosem volt igénye személyes kiegészítőkre, vagy berendezési tárgyakra. Talán, ha majd igazán otthon érzi magát, ez a hozzáállása is változik, mint az oly sokszor megtörtént már itt léte alatt.*
-Te is beköltöztél már? *Loren csatlakozása után pár nappal rendezkedett be, így elképzelhetőnek tartja, hogy Eshana még nem esett túl ezen, bár jómaga hamar lerendezte.*
-Amúgy te tervezed a tanulást az egyetemen?
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Gyííí paci]
- Értem, nos, remélem legközelebb többre jutsz.
*Engedte el oly könnyedén a témát, mintha sosem lett volna, és még véletlenül sem kérdezett rá az említett körülményekre, egy napra ennyi kellemetlen téma szerinte bőven elég volt mindkettejüknek.
Sírni nem szokott, úgyhogy a félelem alaptalan, de ez úgysem fog kiderülni Loren számára, hisz nem boncolgatja tovább ő sem a témát. Számos szabálya közül az egyik pont az, hogy soha, semmilyen körülmények között nem sír mások előtt. Kizárólag a négy fal között, az egyetlen kivétel, akit megenged magának, az pedig Laney... Az a könnycsepp sem indul el útjára, csupán épphogy átnedvesíti szemét, s még akár fogható lenne arra is, hogy a napba nézett.*
- Nem kell.
*Csóválta meg a fejét, és valóban nem volt rá szükség, sosem várta, hogy bárki sajnálja azért, mert úgy alakult az élete, ahogy. Ezen nem lehetett változtatni, és erről nem is tehetett senki. Az pláne nem, aki csak véletlenül ejtett szót a témáról, anélkül, hogy egy kicsit is ismerné.
Az a pár perc jól jön, el tudja terelni a gondolatait, ami jól ment, hisz sokszor szüksége volt rá. Példának okáért eszébe jutott, mennyire fáj a hátsó fele, tudta, hogy a ló harapással nem szabad viccelni, mert nagyon tud kínlódni tőle az ember.*
- Az biztos, hogy értesíteni kell róla valakit, elvégre, máskülönben honnan tudnák, hová lettél? Én csak levelet írtam Laneynek, mikor elmentem, igaz, a klánból is kiléptem, és nem is mondtam, hogy visszajövök. Biztos, hogy háborús helyzet esetén kötelező szólni, mert lehet, el sem engednének, ha harcban állunk. Mondjuk, nem is tudom, hogy él még-e a kijárási tilalom, mert azon is múlik... Meg persze, nem árt utánajárni, mi a helyzet abban a városban, ahová menni készül az ember, ki tudja, mibe tenyerel bele.
*Ömlik belőle a szó, ami nem is baj, elvégre ezzel tökéletesen el is terelte a gondolatait az előzőekben felmerült témáról. Lenézni senkit sem fog, csak mert nem tud valamit, amit nem is kell neki tudnia, ő sem tud rengeteg dolgot, és hasonlóképp szeretné, ha normális választ kapna, nem pedig lenézőt. Vannak ilyen alakok, ő nem tartozik közéjük.*
- Konkrétan mire gondolsz? Mert sok mindent én sem tudok ám... gyerekként hidegen hagyott minden... Egyedül azt tudtam meg Samtől, hogy az Egyetem felépítése milyen, és hogy mit tanulhatok majd ott. Meg még talán annyit, hogy a kiválasztott kaszt vezetőjénél kell jelentkezni, ha elhatároztad, hogy melyik útra lépsz, és akkor majd megkezdődhet az oktatásod.
*Vakarja meg tanácstalanul a fejét, mert nem tudja, mire lehet még kíváncsi Loren.*
- Nem tudom, szobád van-e már, mert az régen járt mindenkinek, aki a klán tagja, gondolom még most is. Azzal általában azt csinálsz, amit akarsz, kifestheted, átrendezheted...
*Ennyi jutott még eszébe, így hát kérdőn pillant a lányra, hátha van valami konkrét is.*
- Bocsi, ha ezeket már tudtad...
Fegyver: Vadászíj Páncél: Láncpáncél *Engedte el oly könnyedén a témát, mintha sosem lett volna, és még véletlenül sem kérdezett rá az említett körülményekre, egy napra ennyi kellemetlen téma szerinte bőven elég volt mindkettejüknek.
Sírni nem szokott, úgyhogy a félelem alaptalan, de ez úgysem fog kiderülni Loren számára, hisz nem boncolgatja tovább ő sem a témát. Számos szabálya közül az egyik pont az, hogy soha, semmilyen körülmények között nem sír mások előtt. Kizárólag a négy fal között, az egyetlen kivétel, akit megenged magának, az pedig Laney... Az a könnycsepp sem indul el útjára, csupán épphogy átnedvesíti szemét, s még akár fogható lenne arra is, hogy a napba nézett.*
- Nem kell.
*Csóválta meg a fejét, és valóban nem volt rá szükség, sosem várta, hogy bárki sajnálja azért, mert úgy alakult az élete, ahogy. Ezen nem lehetett változtatni, és erről nem is tehetett senki. Az pláne nem, aki csak véletlenül ejtett szót a témáról, anélkül, hogy egy kicsit is ismerné.
Az a pár perc jól jön, el tudja terelni a gondolatait, ami jól ment, hisz sokszor szüksége volt rá. Példának okáért eszébe jutott, mennyire fáj a hátsó fele, tudta, hogy a ló harapással nem szabad viccelni, mert nagyon tud kínlódni tőle az ember.*
- Az biztos, hogy értesíteni kell róla valakit, elvégre, máskülönben honnan tudnák, hová lettél? Én csak levelet írtam Laneynek, mikor elmentem, igaz, a klánból is kiléptem, és nem is mondtam, hogy visszajövök. Biztos, hogy háborús helyzet esetén kötelező szólni, mert lehet, el sem engednének, ha harcban állunk. Mondjuk, nem is tudom, hogy él még-e a kijárási tilalom, mert azon is múlik... Meg persze, nem árt utánajárni, mi a helyzet abban a városban, ahová menni készül az ember, ki tudja, mibe tenyerel bele.
*Ömlik belőle a szó, ami nem is baj, elvégre ezzel tökéletesen el is terelte a gondolatait az előzőekben felmerült témáról. Lenézni senkit sem fog, csak mert nem tud valamit, amit nem is kell neki tudnia, ő sem tud rengeteg dolgot, és hasonlóképp szeretné, ha normális választ kapna, nem pedig lenézőt. Vannak ilyen alakok, ő nem tartozik közéjük.*
- Konkrétan mire gondolsz? Mert sok mindent én sem tudok ám... gyerekként hidegen hagyott minden... Egyedül azt tudtam meg Samtől, hogy az Egyetem felépítése milyen, és hogy mit tanulhatok majd ott. Meg még talán annyit, hogy a kiválasztott kaszt vezetőjénél kell jelentkezni, ha elhatároztad, hogy melyik útra lépsz, és akkor majd megkezdődhet az oktatásod.
*Vakarja meg tanácstalanul a fejét, mert nem tudja, mire lehet még kíváncsi Loren.*
- Nem tudom, szobád van-e már, mert az régen járt mindenkinek, aki a klán tagja, gondolom még most is. Azzal általában azt csinálsz, amit akarsz, kifestheted, átrendezheted...
*Ennyi jutott még eszébe, így hát kérdőn pillant a lányra, hátha van valami konkrét is.*
- Bocsi, ha ezeket már tudtad...
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Gyííí paci]
*Hát igen, Loren is nagyon jól tudja, hogy a helyzete jelen körülmények
között elég kilátástalan, épp ezért kell lépnie lassan valamit, de az
elhatározás egyszerűbb, mint maga a tett. Elumenor azt mondta neki, hogy
nem emlékezteti senkire, akit ismer vagy ismert. Persze ez nem jelenti
azt, hogy az apja egy árva nyomot sem hagyott maga után, amin
elindulhatna. Elvégre senki sem szívódhat fel csak úgy, mintha nem is
létezett volna. Kitartás és elhatározás kérdése az egész, és akkor menni
fog.*
-Nem, nem ismertem. *állapítja meg tárgyilagosan. Érdekes, de nem facsarodik bele a szíve, ha rá gondol, elvégre nem is ismeri. Nem tud olyasvalakit hiányolni, aki sose volt a közelében. Tényleg nem halad túl jó irányba a beszélgetés, elvégre ez egy friss ismeretség, és talán egy bimbózó barátság is, így lehet nem túl szerencsés rögtön ilyen komoly témákat megejteni. Loren el is határozza, hogy minél előbb le kell zárni ezt a fejezetet és lapozni egyet.
A halk kérdést meghallotta, és nem állt szándékában figyelmen kívül hagyni egy embertársa érdeklődését, főleg miután ő sem kevésbé érzékeny témába terelte Eshanát mintegy véletlenül.*
-A körülmények nem tették lehetővé, hogy mondjon róla bármi használhatót is. Bár igazából csak remélni tudom, hogy ha újra elmegyek hozzá, akkor többet árul el. Nem tudhatom biztosan. *tárja szét kezeit, bizonytalanságát kifejezendő. Milyen érdekes, hogy ha valakinek ott van például az édesanyja az életében, akkor azt olyan természetesnek veszi, minthogy levegőt vesz. Akkor érezzük igazán szeretteinkkel kialakított kötelékünk súlyát, amikor az elszakad, és nem lehet újra összeilleszteni.
Amikor Loren látja, hogy Eshana tekintetét az égre szegezi, rájön, hogy itt és most bizony váltani kell, különben még sírás lesz a vége, azt pedig nem tudná kezelni.*
-Sajnálom. *kér bocsánatot csendesen, amiért akaratlanul is arra késztetett egy csillogó könnycseppet, hogy a lány látását elhomályosítsa. Hagy maguknak egy pár perc szünetet, hogy továbbléphessenek a nélkül, hogy megütköző lenne a hirtelen hangulatváltás, majd megkérdezi, ami nem olyan régen jutott eszébe.*
-Mivel -tudod- nem túl régóta vagyok itt, nem ismerek minden szabályt. Ha el akarnék utazni egy pár napra, akkor azt jelentenem kell? *kérdi őszinte tudatlansággal. Sajnos még igen keveset tapasztalt a Szellemlovagoknál, így néha ugyan kínos, de mások számára alapvető kérdéseket is kénytelen feltenni. Bár őszintén csodálkozna, ha Eshana lenézné informálatlansága miatt. Csak egy kedves, segítőkész választ tud elképzelni.*
-Elmesélnéd, hogy működnek itt a dolgok tulajdonképpen?
Fegyver: Thrillioni vadász Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Csillogó kék kulimász
-Nem, nem ismertem. *állapítja meg tárgyilagosan. Érdekes, de nem facsarodik bele a szíve, ha rá gondol, elvégre nem is ismeri. Nem tud olyasvalakit hiányolni, aki sose volt a közelében. Tényleg nem halad túl jó irányba a beszélgetés, elvégre ez egy friss ismeretség, és talán egy bimbózó barátság is, így lehet nem túl szerencsés rögtön ilyen komoly témákat megejteni. Loren el is határozza, hogy minél előbb le kell zárni ezt a fejezetet és lapozni egyet.
A halk kérdést meghallotta, és nem állt szándékában figyelmen kívül hagyni egy embertársa érdeklődését, főleg miután ő sem kevésbé érzékeny témába terelte Eshanát mintegy véletlenül.*
-A körülmények nem tették lehetővé, hogy mondjon róla bármi használhatót is. Bár igazából csak remélni tudom, hogy ha újra elmegyek hozzá, akkor többet árul el. Nem tudhatom biztosan. *tárja szét kezeit, bizonytalanságát kifejezendő. Milyen érdekes, hogy ha valakinek ott van például az édesanyja az életében, akkor azt olyan természetesnek veszi, minthogy levegőt vesz. Akkor érezzük igazán szeretteinkkel kialakított kötelékünk súlyát, amikor az elszakad, és nem lehet újra összeilleszteni.
Amikor Loren látja, hogy Eshana tekintetét az égre szegezi, rájön, hogy itt és most bizony váltani kell, különben még sírás lesz a vége, azt pedig nem tudná kezelni.*
-Sajnálom. *kér bocsánatot csendesen, amiért akaratlanul is arra késztetett egy csillogó könnycseppet, hogy a lány látását elhomályosítsa. Hagy maguknak egy pár perc szünetet, hogy továbbléphessenek a nélkül, hogy megütköző lenne a hirtelen hangulatváltás, majd megkérdezi, ami nem olyan régen jutott eszébe.*
-Mivel -tudod- nem túl régóta vagyok itt, nem ismerek minden szabályt. Ha el akarnék utazni egy pár napra, akkor azt jelentenem kell? *kérdi őszinte tudatlansággal. Sajnos még igen keveset tapasztalt a Szellemlovagoknál, így néha ugyan kínos, de mások számára alapvető kérdéseket is kénytelen feltenni. Bár őszintén csodálkozna, ha Eshana lenézné informálatlansága miatt. Csak egy kedves, segítőkész választ tud elképzelni.*
-Elmesélnéd, hogy működnek itt a dolgok tulajdonképpen?
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Gyííí paci]
*Sóhajt egyet, amint megtudja, hogy Lorennek eddig nem sikerült még
semmit megtudnia, ez nem túl biztató, persze, ezt hangosan ki nem
mondaná. Az is lehet, hogy még nem próbálkozott eléggé, hisz nem rég van
itt, első a beilleszkedés, aztán lehet kutakodni. Mindenesetre, ha
tényleg Szellemlovag volt Loren édesapja, akkor kell, hogy nyoma
legyen... Mindenkinek van, aki megfordult a klánban.*
- Ezek szerint nem is ismerted.
*Van valami abban, ahogy ezt mondja, egészen furcsa, és nagyjából ez mindennek a forrása, amitől gyermekként furcsának és kirekesztettnek érezte magát. Nem is tudja, elmondja-e bárkinek, vagy elég, ha azok tudják, akik itt voltak akkor, s még emlékeznek.
Tökéletesen tudja, milyen apa nélkül felnőni. Azt is tudja, milyen anya nélkül. Laney igazából mindig inkább a barátja volt, mintsem az anyukája legyen, talán ezért lett olyan vadóc, bár távol álljon tőle, hogy a nőre fogja. Valószínűleg ez volt megírva a csillagokban, és ő hiszi, hogy mindenki azon az úton jár, ami ki lett neki szabva.*
- Nem beszél édesapádról?
*Kérdi olyan halkan, hogy ha a másik nem akarja hallani a kérdést, könnyedén átléphessen felette. Elvégre, akármennyire is volt vidám eddig a beszélgetésük, most olyan mederbe terelődött, amiben ő fuldoklik. Talán pont ugyanígy van ezzel Loren is.*
~Bár beszélhetnék még Veled, anya...~
*Pillant fel az égre, mintha várna valami jelet, mire tudja, esély sincs, mégis biztos benne, hogy a papnő nézi odafentről, és könnyeit hullajtja, hogy már megint ugyanoda jutott, és olyanon kesereg, amint sohasem változtathat.*
- Nekem... Laney a családom.
*Nyögi halkan, kissé elgyötörten, elég feltűnően meredve tekintetével az ég felé továbbra is. Egyszerűen nem mondhatja el, hogy sosem volt apja... hogy mágia keltette életre... hogy anyja vahadista volt, és egyetlen egyre használta a hatalmas varázserejét utolsó napjaiban. Az gyermekének megteremtésére. Ezt nem mondhatta csak úgy senkinek, ez nem volt ilyen egyszerű... Túlságosan furcsa, nem evilági volt ez ahhoz, így hát hallgatott róla. Ám szavai elárulták, hogy sosem ismerte a szüleit, és ennyit épp elég volt mondania róluk.*
- Ne haragudj, de azt hiszem, ez a téma túlságosan fájdalmas nekem.
*Sóhajt fel, majd csillogó tekintettel pillant vissza Lorenre, de nem a boldogság csalt oda örömkönnyeket, annyi szent.*
Fegyver: Vadászíj Páncél: Láncpáncél
- Ezek szerint nem is ismerted.
*Van valami abban, ahogy ezt mondja, egészen furcsa, és nagyjából ez mindennek a forrása, amitől gyermekként furcsának és kirekesztettnek érezte magát. Nem is tudja, elmondja-e bárkinek, vagy elég, ha azok tudják, akik itt voltak akkor, s még emlékeznek.
Tökéletesen tudja, milyen apa nélkül felnőni. Azt is tudja, milyen anya nélkül. Laney igazából mindig inkább a barátja volt, mintsem az anyukája legyen, talán ezért lett olyan vadóc, bár távol álljon tőle, hogy a nőre fogja. Valószínűleg ez volt megírva a csillagokban, és ő hiszi, hogy mindenki azon az úton jár, ami ki lett neki szabva.*
- Nem beszél édesapádról?
*Kérdi olyan halkan, hogy ha a másik nem akarja hallani a kérdést, könnyedén átléphessen felette. Elvégre, akármennyire is volt vidám eddig a beszélgetésük, most olyan mederbe terelődött, amiben ő fuldoklik. Talán pont ugyanígy van ezzel Loren is.*
~Bár beszélhetnék még Veled, anya...~
*Pillant fel az égre, mintha várna valami jelet, mire tudja, esély sincs, mégis biztos benne, hogy a papnő nézi odafentről, és könnyeit hullajtja, hogy már megint ugyanoda jutott, és olyanon kesereg, amint sohasem változtathat.*
- Nekem... Laney a családom.
*Nyögi halkan, kissé elgyötörten, elég feltűnően meredve tekintetével az ég felé továbbra is. Egyszerűen nem mondhatja el, hogy sosem volt apja... hogy mágia keltette életre... hogy anyja vahadista volt, és egyetlen egyre használta a hatalmas varázserejét utolsó napjaiban. Az gyermekének megteremtésére. Ezt nem mondhatta csak úgy senkinek, ez nem volt ilyen egyszerű... Túlságosan furcsa, nem evilági volt ez ahhoz, így hát hallgatott róla. Ám szavai elárulták, hogy sosem ismerte a szüleit, és ennyit épp elég volt mondania róluk.*
- Ne haragudj, de azt hiszem, ez a téma túlságosan fájdalmas nekem.
*Sóhajt fel, majd csillogó tekintettel pillant vissza Lorenre, de nem a boldogság csalt oda örömkönnyeket, annyi szent.*
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Gyííí paci]
*Loren gyakran tesz fel hasonló érdekes kérdéseket. Hol akarva, hol
akaratlan. Persze ha szánt szándékkal teszi, akkor általában vannak
elképzelései a válasszal kapcsolatban, most azonban nem tudhatta mit
hall az elkövetkező pillanatban. Eshana szavaiból és történetéből
összegyúrt képe talán mintha tisztább lenne, mint egy perccel előbb
volt. Valahogy meglepő átérzéssel tud viseltetni a lány iránt. Olyan
érzése van, hogy jómaga is keres valamit már egy ideje, de sehogy sem
találja, ezért nem tud boldog lenni. Talán életének az értelmét szeretné
látni végre, vagy édesapját. Ki tudja? De a szellemként belésuhanó
gondolat szüntelen kísérti, így gyakran elmélkedik mások számára
értelmetlen dolgokon. Persze sokat segít hangulatán, hogy ha ugyan
ritkán is, de Ar’wynn azért feltűnik a mindennapjaiban.
Sejtette, hogy őszinte válasza megdöbbentést vált ki, ezért nem is lepődött meg. Persze mindenkinek vannak titkai, vagy megoldatlan talányai, de akad, ami misztikusabb és ebből adódóan érdekesebb is. Nem mindegy például, hogy valaki nem tudja eldönteni milyen fegyver állna közelebb a szívéhez, vagy hogy egyáltalán ki ő. Loren az utóbbit érezte. Amíg apja kutatásában nem jut eredményre, addig úgy érzi, hogy csak félig önmaga.*
-Egyenlőre nem tudtam meg semmit. *bár igaz, hogy nem is nagyon keresett, de hát azt se tudja hol induljon el. Számított kérdésre, mégse tudott azonnal megszólalni. Eshana szabadkozása azonban felesleges, mivel Loren amúgy sem túl haragvó típus.*
-Egyáltalán nem voltál. *mosolyog kedvesen kijelentését megerősítendő.* Bár tudnék válaszolni, de az a helyzet, hogy jóformán semmit sem tudok róla. *emeli meg kicsit a vállát jelezve, hogy már beletörődött. Na azért feladni nem fogja, de tudása sajnos igencsak foghíjas apját illetően.*
-Azt hiszem édesanyámmal kellene újból beszélnem, hátha többet elárul. *anyjára gondolva mindig összefacsarodik a szíve, ugyanis mardosó lelkiismeret furdalás gyötri, amiért elhagyta. Régóta kecsegtette a gondolat, hogy hazalátogasson, de egyenlőre bátorságot kell gyűjtenie hozzá. Ha majd készen áll a viszontlátásra, akkor elmegy.*
-Neked milyen a családod? Persze csak ha én sem vagyok tapintatlan. *reméli, hogy nem hall egyikük füle sem újra szívszorító történetet, ugyanis az talán már erősen rontana a kezdeti hangulaton. Azt azonban mindig meghagyja a másiknak, hogy ha úgy dönt, hárítsa a kérdést. Semmit sem muszáj.*
Fegyver: Thrillioni vadász Páncél: Thrillion égi páncélja
Sejtette, hogy őszinte válasza megdöbbentést vált ki, ezért nem is lepődött meg. Persze mindenkinek vannak titkai, vagy megoldatlan talányai, de akad, ami misztikusabb és ebből adódóan érdekesebb is. Nem mindegy például, hogy valaki nem tudja eldönteni milyen fegyver állna közelebb a szívéhez, vagy hogy egyáltalán ki ő. Loren az utóbbit érezte. Amíg apja kutatásában nem jut eredményre, addig úgy érzi, hogy csak félig önmaga.*
-Egyenlőre nem tudtam meg semmit. *bár igaz, hogy nem is nagyon keresett, de hát azt se tudja hol induljon el. Számított kérdésre, mégse tudott azonnal megszólalni. Eshana szabadkozása azonban felesleges, mivel Loren amúgy sem túl haragvó típus.*
-Egyáltalán nem voltál. *mosolyog kedvesen kijelentését megerősítendő.* Bár tudnék válaszolni, de az a helyzet, hogy jóformán semmit sem tudok róla. *emeli meg kicsit a vállát jelezve, hogy már beletörődött. Na azért feladni nem fogja, de tudása sajnos igencsak foghíjas apját illetően.*
-Azt hiszem édesanyámmal kellene újból beszélnem, hátha többet elárul. *anyjára gondolva mindig összefacsarodik a szíve, ugyanis mardosó lelkiismeret furdalás gyötri, amiért elhagyta. Régóta kecsegtette a gondolat, hogy hazalátogasson, de egyenlőre bátorságot kell gyűjtenie hozzá. Ha majd készen áll a viszontlátásra, akkor elmegy.*
-Neked milyen a családod? Persze csak ha én sem vagyok tapintatlan. *reméli, hogy nem hall egyikük füle sem újra szívszorító történetet, ugyanis az talán már erősen rontana a kezdeti hangulaton. Azt azonban mindig meghagyja a másiknak, hogy ha úgy dönt, hárítsa a kérdést. Semmit sem muszáj.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Gyííí paci]
*Érdekes kérdés... elvégre, kinek mi a boldogság? Egyáltalán... Neki mi?
Még maga sem tudja, épp ezért biztos benne, hogy nem boldog, mert akkor
tudná, hogy az. Lehet, hogy ez nagyon gyermeki szintű következtetés, de
mivel nem mondja ki hangosan, nem igazán foglalkoztatja a dolog.*
- Nevezzük inkább elégedettségnek.
*Csóválta meg a fejét finoman, mintha nem akarná kimondani, hogy nem, nem boldog, hogy sosem volt az, és nem hisz abban, hogy neki egyáltalán rendeltetett bármily csekély mértékben is a boldogságból. Túl súlyos szavak lennének ily fiatal lélek szájából, így hát megtartja őket magának.*
- Aztán... remélem majd hamar átformálódik.
*Mintha nem lelte volna a megfelelő szavakat, olyan óvatosan beszélt, ám mégis, vidámnak tetsző kacsintással zárta a mondatot, ezzel talál elhessegetve saját kis szürke viharfelhőit.*
- Ohh!
*Döbben meg egy kicsit, majd kezd el emlékei közt kutakodni valaki után, akire Loren hasonlíthat. Nem rémlik neki senki, hiába volt itt talán még akkor, mikor a lány apja is. Meglehet, sosem találkoztak, vagy hebrencs gyermekként nem törődött sokakkal.*
- Van már valami nyoma?
*Kérdezi óvatosan, miközben keze a fa medálra siklik, mi a nyakában függ, egy Hold sarlója szépen kifaragva, benne olyan titkokkal, amiket sosem akar megtudni, egyszerűen fél, hogy minden feltételezése beigazolódik anyja szenvedéseivel kapcsolatban.*
- Nekem édesanyám volt Szellemlovag, persze, nem lovag, ő papnő volt.
*Csillan fel a tekintete sóvárogva, hisz soha senkit nem akart annyira ismerni, mint édesanyját, de sajnos lehetősége rá sosem volt.*
- Ha elmeséled, hogy nézett ki, meg hogy hívták, talán beugrik, hogy ismerem-e...
*Aztán el is vörösödik, mert hát, ki tudja, egyáltalán ismerte-e az édesapját a másik, gyorsan szabadkozni is kezd a biztonság kedvéért, mert nem akar kellemetlen helyzetet teremteni, legalábbis nem ilyen kényes témákkal, ő ennél sokkal kifinomultabb ilyen téren.*
- Ne haragudj, ha tapintatlan voltam, nem muszáj válaszolnod.
Fegyver: Vadászíj Páncél: Láncpáncél
- Nevezzük inkább elégedettségnek.
*Csóválta meg a fejét finoman, mintha nem akarná kimondani, hogy nem, nem boldog, hogy sosem volt az, és nem hisz abban, hogy neki egyáltalán rendeltetett bármily csekély mértékben is a boldogságból. Túl súlyos szavak lennének ily fiatal lélek szájából, így hát megtartja őket magának.*
- Aztán... remélem majd hamar átformálódik.
*Mintha nem lelte volna a megfelelő szavakat, olyan óvatosan beszélt, ám mégis, vidámnak tetsző kacsintással zárta a mondatot, ezzel talál elhessegetve saját kis szürke viharfelhőit.*
- Ohh!
*Döbben meg egy kicsit, majd kezd el emlékei közt kutakodni valaki után, akire Loren hasonlíthat. Nem rémlik neki senki, hiába volt itt talán még akkor, mikor a lány apja is. Meglehet, sosem találkoztak, vagy hebrencs gyermekként nem törődött sokakkal.*
- Van már valami nyoma?
*Kérdezi óvatosan, miközben keze a fa medálra siklik, mi a nyakában függ, egy Hold sarlója szépen kifaragva, benne olyan titkokkal, amiket sosem akar megtudni, egyszerűen fél, hogy minden feltételezése beigazolódik anyja szenvedéseivel kapcsolatban.*
- Nekem édesanyám volt Szellemlovag, persze, nem lovag, ő papnő volt.
*Csillan fel a tekintete sóvárogva, hisz soha senkit nem akart annyira ismerni, mint édesanyját, de sajnos lehetősége rá sosem volt.*
- Ha elmeséled, hogy nézett ki, meg hogy hívták, talán beugrik, hogy ismerem-e...
*Aztán el is vörösödik, mert hát, ki tudja, egyáltalán ismerte-e az édesapját a másik, gyorsan szabadkozni is kezd a biztonság kedvéért, mert nem akar kellemetlen helyzetet teremteni, legalábbis nem ilyen kényes témákkal, ő ennél sokkal kifinomultabb ilyen téren.*
- Ne haragudj, ha tapintatlan voltam, nem muszáj válaszolnod.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Gyííí paci]
-Értem. *mosolyog a válaszon, és mint mindig most is ennyiben hagyja a
dolgot. Ezúttal sem firtatja, ezúttal sem akarja rákényszeríteni a
másikat, hogy kerülőutakon egyre többet áruljon el akaratán kívül, a
faggatózásnak köszönhetően. Az idő múlásával Loren egyre inkább azt
érzi, hogy ez a lány nagyon is jó barátja lehet a jövőben, ugyanis most
rá került a sor, amikor választhat, hogy kérdez vagy hallgat. Eshana az
utóbbit választotta, ezzel elnyerve Loren maradék elérhető szimpátiáját.
Egyre nagyobb meggyőződése, hogy a ’Hallgatni arany’ bizony örök
érvényű igazság.
Na nem mintha a fiatal, ambiciózus lány el akarná hagyni valaha a Szellemlovagokat úgy igazán, de ilyen hatásos és kemény szavakra nem volt felkészülve. Azt sem tudja mi lesz holnap, nemhogy élete végéig, és ez a távlat megrémíti, de csak egy pillanatra.*
-Én is erre jutottam. *mosolyog egyet értően az útját illetően. Nem a felméréssel van itt a probléma, hanem a befolyásoló tényezőkkel, amelyek hol erre, hol arra döntik meg a mérleget. Akárhányszor latolgatja a lehetőségeit, mindig máshogy értelmezi a dolgokat, de valószínű, hogy nemsokára megfogan benne az isteni szikra és egy reggel úgy ébred, hogy teljesen magabiztos. Csak addig is várnia kell...
Eshana jóslata helyén valónak bizonyult, ugyanis Loren tényleg meglepődik a válaszon. Nem gondolta volna, hogy valaki képes úgy otthagyni régi otthonát, hogyha talál máshol valamilyen lehetőséget, akkor hátra se nézzen többé.*
-Jobb később, mint soha. Most boldog vagy, hogy visszajöttél? *igazán kíváncsi volt a válaszra, mivel ezek után nem tudta volna eldönteni.
Akárhányszor felteszik neki a kérdést, hogy miért a Szellemlovagokhoz csatlakozott, nem tudja eldönteni, hogy mennyire kíváncsiak a válaszra. Vajon nyitottak arra, hogy többet áruljon el, mint a sablonos szöveg, vagy nem? Eshana azonban nem tűnt érdektelen személynek, aki puszta udvariasságból kérdezne meg bármit is, így Loren végül úgy dönt, hogy őszintén mondja el a történetet, de azért csak nagy vonalakban.*
-Egyrész, mert egyszerűen megtetszett, másrészt az apám is szellemlovag, vagy az volt és meggyőződésem, hogy előbb, vagy utóbb megtudhatok róla valamit. *valószínűleg a lánynak most nem kevés kérdés tolult a fejébe. Mindenesetre Loren érdeklődéssel várja, hogy ezek közül mennyit tesz fel neki.*
Fegyver: Thrillioni vadász Páncél: Thrillion égi páncélja
Na nem mintha a fiatal, ambiciózus lány el akarná hagyni valaha a Szellemlovagokat úgy igazán, de ilyen hatásos és kemény szavakra nem volt felkészülve. Azt sem tudja mi lesz holnap, nemhogy élete végéig, és ez a távlat megrémíti, de csak egy pillanatra.*
-Én is erre jutottam. *mosolyog egyet értően az útját illetően. Nem a felméréssel van itt a probléma, hanem a befolyásoló tényezőkkel, amelyek hol erre, hol arra döntik meg a mérleget. Akárhányszor latolgatja a lehetőségeit, mindig máshogy értelmezi a dolgokat, de valószínű, hogy nemsokára megfogan benne az isteni szikra és egy reggel úgy ébred, hogy teljesen magabiztos. Csak addig is várnia kell...
Eshana jóslata helyén valónak bizonyult, ugyanis Loren tényleg meglepődik a válaszon. Nem gondolta volna, hogy valaki képes úgy otthagyni régi otthonát, hogyha talál máshol valamilyen lehetőséget, akkor hátra se nézzen többé.*
-Jobb később, mint soha. Most boldog vagy, hogy visszajöttél? *igazán kíváncsi volt a válaszra, mivel ezek után nem tudta volna eldönteni.
Akárhányszor felteszik neki a kérdést, hogy miért a Szellemlovagokhoz csatlakozott, nem tudja eldönteni, hogy mennyire kíváncsiak a válaszra. Vajon nyitottak arra, hogy többet áruljon el, mint a sablonos szöveg, vagy nem? Eshana azonban nem tűnt érdektelen személynek, aki puszta udvariasságból kérdezne meg bármit is, így Loren végül úgy dönt, hogy őszintén mondja el a történetet, de azért csak nagy vonalakban.*
-Egyrész, mert egyszerűen megtetszett, másrészt az apám is szellemlovag, vagy az volt és meggyőződésem, hogy előbb, vagy utóbb megtudhatok róla valamit. *valószínűleg a lánynak most nem kevés kérdés tolult a fejébe. Mindenesetre Loren érdeklődéssel várja, hogy ezek közül mennyit tesz fel neki.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Gyííí paci]
- Szerintem sokan vélekednek így rólam, akik összefutottak velem.
Maradjunk annyiban, hogy szeretem mindannak az ellenkezőjét tenni, mint
amit mások elvárnak tőlem. Úgy sokkal érdekesebb.
*Talán ez elég indoklásnak, de akárhogy is legyen, többet nem mondd, kevés ember akad, akire ő hallgatna, és nehéz betörni ezen illetők sorába, különösen úgy, hogy nem akarja gyarapítani számukat. Amolyan örök lázadónak tartja magát, és nem is tudja, honnan ered, de megváltoztatni sem akarja viselkedését. Egyszer majd ő is megkomolyodik, de az a nap még nagyon messze jár.
Ahogy az imént Loren, most ő nem firtatja, mi oka van a meghökkenésnek. Meglehet, túlzott az életre szólóval, a Szellemlovagok nem az a klán, ahonnan ne lehetne távozni, ha más utat szeretne az ember járni. Egyszerűen arról van szó, hogy ha valamit elkezd tanulni az ember, akkor évek múlva nagyon nehéz lesz valami mást elkezdeni.*
- Attól függ... az ilyen döntéseknél nem, az biztos, de szerintem úgyis meg fogod találni az utadat, nem kell emiatt túl sokat aggódni. Csak éld az életed, és előbb-utóbb tudni fogod.
*Sejtése szerint előbb lesz ebből, de nem rajta múlik, Loren értelmes lány, fel tudja mérni a lehetőségeit, onnantól pedig összhangba kell hozni a vágyaival, és meg lesz a megoldás.
A kérdésre felsóhajt, és rögtön megcsóválta a fejét.*
- Egyáltalán nem akartam visszajönni.
*Ez talán meglepheti a másikat, hisz jogos lenne a kérdés, hogy akkor miért van mégis itt... Hitte, hogy kell lennie más útnak is, mit járva elégedettnek érzi magát... Mikor úgy gondolja, igen, végre megtalálta azt, amit keresett. Tíz év hosszú idő, és meggyőződése, hogyha ennyi idő alatt nem lelt sehol megnyugvást, akkor egyszerűen elölről kell kezdeni.*
- Hosszú időbe telt, míg beismertem, hogy tévedtem. Már egy ideje Sziklaöbölben vagyok, de két héttel ezelőttig eszembe sem jutott, hogy újra csatlakozzam. Aztán rájöttem, hogy azért nem találom sehol a helyem, mert már megvan, csak mindig túl vak voltam ahhoz, hogy meglássam.
*Nem ostorozza magát emiatt, elvégre, az a tíz év sok tekintetben a hasznára vált, és élvezte is, de mintha egy helyben ragadt volna, és nem volt út előre, vissza pedig értelmetlen lett volna haladni. Ő nem olyan ember, aki ne ismerné be a hibáit, de az viszont biztos, hogy bevallani nem fogja őket, csak magának.*
- Annyi klán közül... miért pont a Szellemlovagok?
Fegyver: Vadászíj Páncél: Láncpáncél
*Talán ez elég indoklásnak, de akárhogy is legyen, többet nem mondd, kevés ember akad, akire ő hallgatna, és nehéz betörni ezen illetők sorába, különösen úgy, hogy nem akarja gyarapítani számukat. Amolyan örök lázadónak tartja magát, és nem is tudja, honnan ered, de megváltoztatni sem akarja viselkedését. Egyszer majd ő is megkomolyodik, de az a nap még nagyon messze jár.
Ahogy az imént Loren, most ő nem firtatja, mi oka van a meghökkenésnek. Meglehet, túlzott az életre szólóval, a Szellemlovagok nem az a klán, ahonnan ne lehetne távozni, ha más utat szeretne az ember járni. Egyszerűen arról van szó, hogy ha valamit elkezd tanulni az ember, akkor évek múlva nagyon nehéz lesz valami mást elkezdeni.*
- Attól függ... az ilyen döntéseknél nem, az biztos, de szerintem úgyis meg fogod találni az utadat, nem kell emiatt túl sokat aggódni. Csak éld az életed, és előbb-utóbb tudni fogod.
*Sejtése szerint előbb lesz ebből, de nem rajta múlik, Loren értelmes lány, fel tudja mérni a lehetőségeit, onnantól pedig összhangba kell hozni a vágyaival, és meg lesz a megoldás.
A kérdésre felsóhajt, és rögtön megcsóválta a fejét.*
- Egyáltalán nem akartam visszajönni.
*Ez talán meglepheti a másikat, hisz jogos lenne a kérdés, hogy akkor miért van mégis itt... Hitte, hogy kell lennie más útnak is, mit járva elégedettnek érzi magát... Mikor úgy gondolja, igen, végre megtalálta azt, amit keresett. Tíz év hosszú idő, és meggyőződése, hogyha ennyi idő alatt nem lelt sehol megnyugvást, akkor egyszerűen elölről kell kezdeni.*
- Hosszú időbe telt, míg beismertem, hogy tévedtem. Már egy ideje Sziklaöbölben vagyok, de két héttel ezelőttig eszembe sem jutott, hogy újra csatlakozzam. Aztán rájöttem, hogy azért nem találom sehol a helyem, mert már megvan, csak mindig túl vak voltam ahhoz, hogy meglássam.
*Nem ostorozza magát emiatt, elvégre, az a tíz év sok tekintetben a hasznára vált, és élvezte is, de mintha egy helyben ragadt volna, és nem volt út előre, vissza pedig értelmetlen lett volna haladni. Ő nem olyan ember, aki ne ismerné be a hibáit, de az viszont biztos, hogy bevallani nem fogja őket, csak magának.*
- Annyi klán közül... miért pont a Szellemlovagok?
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Gyííí paci]
*Eshanán mintha egy szél söpört volna végig, amely jó hangulatát akarta
volna fölkapni és tova szállítani, de amilyen hamar jött, úgy el is ment
ez a légörvény. Loren sosem szokott kérdezősködni, ezért ezúttal sem
próbálta meg rávenni a lányt, hogy árulja el a különös árnyék okát,
amely átsuhant arcán. Mindenki számára akad olyan téma, amelyről
egyáltalán nem szívesen beszél, és ezt Loren a legnagyobb tiszteletben
is tartja. Annyit áruljanak el neki, amennyit akarnak, és ne annyit,
amennyit kicsikar belőlük. Ez a legtöbb ember számára egy pozitív
tulajdonsága, melynek nyomán szívesen időznek a társaságában. Ha akad is
valami, ami felhívja Loren fürkésző pillantásainak a figyelmét, azt nem
teszi szóvá. Szerencsére Eshana hangulata nem szenvedett nagyobb
csorbát egy halvány derengésnél, így a társalgás akadálytalanul
folyhatott tovább medrében.*
-Értem.*feleli kurtán. Ő maga sem szívesen mászna bele a család témába, épp ezért nem is lenne jó firtatni a dolgot.*
-Tíz év hosszú idő, így nem meglepő, ha efféle változást tapasztalsz.*állapítja meg, amit Eshana is pontosan tud.* Biztos sok mindenre rácsodálkoztál.
-Engedetlen lélek lennél hát? *mosolyog cinkosan, hátha kifejti a dolgot a mellette sétálgató. Ezek szerint Eshana egyet ért Loren véleményével döntésével kapcsolatban. Ez jó hír, ugyanis nem szívesen indított volna nézeteltéréssel, de ennek a lehetősége egyre kevésbé lóg a levegőben. Meglehetősen jól kijönnek, és eddig többször is hasonló véleményt vallottak.*
-Nem vall rám a tervszövögetés. *vonja meg a vállát egyszerűen.*
~Életre szóló... *a szavak úgy visszhangoztak fejében, mint az a bizonyos ’Mi lett volna, ha...’. Ez nemhogy eszébe se jutott, de még csak halvány sugallatként sem derengett benne. A válasz hirtelen letaglózta, de hamar túl kellett lépnie ezen, hacsak nem akarta kifejteni meghökkenését. Márpedig nem akarta.*
-Kedves tőled. *böki ki végül, hogy mégiscsak mondjon valamit.* Az egyszer biztos, hogy az elhamarkodott döntés nem szül túl gyakran jót. *ezt éppolyan igaznak tartotta, mint azt, hogy kék az ég. Ha hasonló válaszúthoz érkezett, általában hetekig, sőt hónapokig rágódott a döntés előtt, de ez a legtöbbször saját malmára hajtotta a vizet. Emiatt nem kapkodott a jövőjét illetően, elvégre mégiscsak az életéről kell döntenie.*
-Te már akkor is tudtad, hogy vissza akarsz majd ide jönni, amikor elmentél?
Fegyver: Thrillioni vadász Páncél: Thrillion égi páncélja -Értem.*feleli kurtán. Ő maga sem szívesen mászna bele a család témába, épp ezért nem is lenne jó firtatni a dolgot.*
-Tíz év hosszú idő, így nem meglepő, ha efféle változást tapasztalsz.*állapítja meg, amit Eshana is pontosan tud.* Biztos sok mindenre rácsodálkoztál.
-Engedetlen lélek lennél hát? *mosolyog cinkosan, hátha kifejti a dolgot a mellette sétálgató. Ezek szerint Eshana egyet ért Loren véleményével döntésével kapcsolatban. Ez jó hír, ugyanis nem szívesen indított volna nézeteltéréssel, de ennek a lehetősége egyre kevésbé lóg a levegőben. Meglehetősen jól kijönnek, és eddig többször is hasonló véleményt vallottak.*
-Nem vall rám a tervszövögetés. *vonja meg a vállát egyszerűen.*
~Életre szóló... *a szavak úgy visszhangoztak fejében, mint az a bizonyos ’Mi lett volna, ha...’. Ez nemhogy eszébe se jutott, de még csak halvány sugallatként sem derengett benne. A válasz hirtelen letaglózta, de hamar túl kellett lépnie ezen, hacsak nem akarta kifejteni meghökkenését. Márpedig nem akarta.*
-Kedves tőled. *böki ki végül, hogy mégiscsak mondjon valamit.* Az egyszer biztos, hogy az elhamarkodott döntés nem szül túl gyakran jót. *ezt éppolyan igaznak tartotta, mint azt, hogy kék az ég. Ha hasonló válaszúthoz érkezett, általában hetekig, sőt hónapokig rágódott a döntés előtt, de ez a legtöbbször saját malmára hajtotta a vizet. Emiatt nem kapkodott a jövőjét illetően, elvégre mégiscsak az életéről kell döntenie.*
-Te már akkor is tudtad, hogy vissza akarsz majd ide jönni, amikor elmentél?
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Gyííí paci]
*A lány szavai nyomán mintha komorság sötétítené el az addig fénylő,
vidám lélektükröket. Sosem volt lehetősége rá, hogy megtapasztalja,
milyen egészséges, normális családban felnőni, anya, apa, gyerekek. Neki
csak Laney volt, akit nagyon szeretett, de akkor sem volt édes szülője,
és ekképp nem is volt soha olyan szigorú, mint ha az lett volna.
Édesanyja szerette volna, ha követi a példáját, és papnő lesz, de pont az élete, és a tudat, hogy magányosan halt meg, inkább volt intő példa a szemében... Nem akart olyan jó lenni, mint ő, nem akart tökéletesnek látszani, mindig erősnek, és határozottan nem mutatott soha hajlandóságot arra, hogy mindenki nyűgjét a nyakába vegye. Akik érdekelték, azoknak segített, de nem lett volna képes idegenekkel megtenni ezt. Közel sem volt olyan jó ember, mint édesanyja, de ezzel a tudattal már megbékélt.*
- Ismerem igen.
*Bólintott, és ismét mosoly derítette fel arcát, hangulata általában könnyedén idomult a témához, és sokáig egyébként sem bírta volna a lehangoltságot.*
- Ő a nevelőanyám. De mikor elmentem, még nem volt Elumenor felesége, aki pedig alvezért nem volt, szóval történt pár változás. Alig várom, hogy találkozzam vele újra, de a szobájában nem leltem, és sehol máshol sem a Rendházban. Meglehet, olyan engedetlen lélek, mint én.
*Feltett szándéka körbejárni a várost, hátha valahol rábukkan a nőre, elvégre, nem várhatja, hogy egyszer csak szembejön a Rendház egyik folyosóján.*
- Igazad van.
*Bólint végül, és örül, hogy Loren nem az a fajta, aki bármit megtenne azért, csak hogy maga mellett tudhasson egy férfit. Ő tényleg azt akarja, hogy valaki önmagáért szeresse, és úgymond a véletlenre bízza magát, vagy nevezhetjük sorsnak is, nem pedig terveket szövögetve csalja lépre áldozatát. *
- Szurkolok, hogy mihamarabb dűlőre juss. Bár szerintem nem hajt a tatár, meg kell fontolni az ilyen életre szóló döntéseket, az egyszer biztos.
Fegyver: Vadászíj Páncél: Láncpáncél
Édesanyja szerette volna, ha követi a példáját, és papnő lesz, de pont az élete, és a tudat, hogy magányosan halt meg, inkább volt intő példa a szemében... Nem akart olyan jó lenni, mint ő, nem akart tökéletesnek látszani, mindig erősnek, és határozottan nem mutatott soha hajlandóságot arra, hogy mindenki nyűgjét a nyakába vegye. Akik érdekelték, azoknak segített, de nem lett volna képes idegenekkel megtenni ezt. Közel sem volt olyan jó ember, mint édesanyja, de ezzel a tudattal már megbékélt.*
- Ismerem igen.
*Bólintott, és ismét mosoly derítette fel arcát, hangulata általában könnyedén idomult a témához, és sokáig egyébként sem bírta volna a lehangoltságot.*
- Ő a nevelőanyám. De mikor elmentem, még nem volt Elumenor felesége, aki pedig alvezért nem volt, szóval történt pár változás. Alig várom, hogy találkozzam vele újra, de a szobájában nem leltem, és sehol máshol sem a Rendházban. Meglehet, olyan engedetlen lélek, mint én.
*Feltett szándéka körbejárni a várost, hátha valahol rábukkan a nőre, elvégre, nem várhatja, hogy egyszer csak szembejön a Rendház egyik folyosóján.*
- Igazad van.
*Bólint végül, és örül, hogy Loren nem az a fajta, aki bármit megtenne azért, csak hogy maga mellett tudhasson egy férfit. Ő tényleg azt akarja, hogy valaki önmagáért szeresse, és úgymond a véletlenre bízza magát, vagy nevezhetjük sorsnak is, nem pedig terveket szövögetve csalja lépre áldozatát. *
- Szurkolok, hogy mihamarabb dűlőre juss. Bár szerintem nem hajt a tatár, meg kell fontolni az ilyen életre szóló döntéseket, az egyszer biztos.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Gyííí paci]
*Lorennek még nem volt alkalma tapasztalatot szerezni szerelem téren,
így ha akart volna se tudott volna ítélkezni a lány fölött, de lévén,
hogy esze ágában sem volt, a dolog megoldódott.
Igazából a lánynak fogalma sem volt arról, hogy Ar’wynn mit érezhet. Persze nem vak, látja ő, hogy milyen pillantásokat vet rá a fiú és hogy miként reagál, ha meglátja, de ő ebből még nem tudta levonni a következtetéseket. Jól esett neki Eshana szájából hallani a biztató szavakat, amire újból csak egy mosollyal tudott válaszolni. Sohasem beszélgetett még hasonló témáról egy másik lánnyal, ezért azt se tudta, köpjön vagy nyeljen a hirtelen támadt beszélgetéstől. A bizonytalan nem kifejezés arra, amit Loren átél. Időnként megijed, mert fél, hogy rossz vége lesz, majd boldog, ha a fiúra gondol, aztán feldúlt lesz és így tovább. Tényleg olyan szeszélyes e téren, mint az elrettentő példaként regélt nőszemélyek, de azért annyi sütnivalója van, hogy ezt ne ossza meg senkivel.*
-Gyakran kerül az ember nehéz helyzetbe, ha szülei előre megírt útra terelik, elvégre mindenki különböző, így lelkiismeret furdalás nélkül elég nehéz más célt kitűzni, de nem lehetetlen, elvégre te ragyogóan megoldottad. Mindig is örültem neki,hogy tőlem senki nem vár el semmit, így én szabadon dönthetek. *igazából Loren cseppet sem értett egyet az olyan szülőkkel, akik nem hagynak szabad választást gyermekük számára. Miért kell magukat megvalósítaniuk a gyermekeikben? A lány elmélete az volt ezzel kapcsolatban, hogy a szülő valami úton-módon saját magát akarja belehelyezni csemetéjébe, de persze vannak kivételek. Eshana esetében sem tud ilyen magabiztosan nyilatkozni, elvégre nem tudhatja, hogy miként telt az élete eddig a lánynak, bár nem úgy beszél, mint akit rákényszerítettek volna bármire is.*
-Elumenor roppant kedves ember. Ezek szerint te ismered Alvezérünk feleségét? *kérdezi érdeklődve. Nem igazán érti, hogy lehetséges ez, hiszen Eshana nemrég tért csak vissza. Meglehet, hogy amikor régen itt élt ismerte, vagy valami hasonló.
Loren elmosolyodik, ugyanis a legtöbbször azok esnek szerelembe, akik váltig állítják, hogy ők ugyan nem fognak. Persze ezúttal is lehetséges, hogy téved. Mindenesetre kíváncsi rá, hogy mi lesz a jövőben a lánnyal.*
-Ő lovag szeretne lenni, de ez nem fogja befolyásolni a döntésemet. Nem élhetem a szerint az életemet, ami talán a jövőben ott sem lesz. *bár erre egyáltalán nem is akart gondolni, de nem naiv, így inkább nem ringatja magát hiú ábrándok ölelő karjaiba. Ha lovagnak megy végül, az azért lesz, mert ő így döntött, nem másért. Persze kecsegtető a gondolat, hogy több időt töltsön Ar’wynnal, de nem ennyire gyerekes. Ha az Égiek egymásnak szánták őket, akkor nincs szükség hasonló női taktikázásra, hanem megy az magától is.*
Fegyver: Thrillioni vadász Páncél: Thrillion égi páncélja
Igazából a lánynak fogalma sem volt arról, hogy Ar’wynn mit érezhet. Persze nem vak, látja ő, hogy milyen pillantásokat vet rá a fiú és hogy miként reagál, ha meglátja, de ő ebből még nem tudta levonni a következtetéseket. Jól esett neki Eshana szájából hallani a biztató szavakat, amire újból csak egy mosollyal tudott válaszolni. Sohasem beszélgetett még hasonló témáról egy másik lánnyal, ezért azt se tudta, köpjön vagy nyeljen a hirtelen támadt beszélgetéstől. A bizonytalan nem kifejezés arra, amit Loren átél. Időnként megijed, mert fél, hogy rossz vége lesz, majd boldog, ha a fiúra gondol, aztán feldúlt lesz és így tovább. Tényleg olyan szeszélyes e téren, mint az elrettentő példaként regélt nőszemélyek, de azért annyi sütnivalója van, hogy ezt ne ossza meg senkivel.*
-Gyakran kerül az ember nehéz helyzetbe, ha szülei előre megírt útra terelik, elvégre mindenki különböző, így lelkiismeret furdalás nélkül elég nehéz más célt kitűzni, de nem lehetetlen, elvégre te ragyogóan megoldottad. Mindig is örültem neki,hogy tőlem senki nem vár el semmit, így én szabadon dönthetek. *igazából Loren cseppet sem értett egyet az olyan szülőkkel, akik nem hagynak szabad választást gyermekük számára. Miért kell magukat megvalósítaniuk a gyermekeikben? A lány elmélete az volt ezzel kapcsolatban, hogy a szülő valami úton-módon saját magát akarja belehelyezni csemetéjébe, de persze vannak kivételek. Eshana esetében sem tud ilyen magabiztosan nyilatkozni, elvégre nem tudhatja, hogy miként telt az élete eddig a lánynak, bár nem úgy beszél, mint akit rákényszerítettek volna bármire is.*
-Elumenor roppant kedves ember. Ezek szerint te ismered Alvezérünk feleségét? *kérdezi érdeklődve. Nem igazán érti, hogy lehetséges ez, hiszen Eshana nemrég tért csak vissza. Meglehet, hogy amikor régen itt élt ismerte, vagy valami hasonló.
Loren elmosolyodik, ugyanis a legtöbbször azok esnek szerelembe, akik váltig állítják, hogy ők ugyan nem fognak. Persze ezúttal is lehetséges, hogy téved. Mindenesetre kíváncsi rá, hogy mi lesz a jövőben a lánnyal.*
-Ő lovag szeretne lenni, de ez nem fogja befolyásolni a döntésemet. Nem élhetem a szerint az életemet, ami talán a jövőben ott sem lesz. *bár erre egyáltalán nem is akart gondolni, de nem naiv, így inkább nem ringatja magát hiú ábrándok ölelő karjaiba. Ha lovagnak megy végül, az azért lesz, mert ő így döntött, nem másért. Persze kecsegtető a gondolat, hogy több időt töltsön Ar’wynnal, de nem ennyire gyerekes. Ha az Égiek egymásnak szánták őket, akkor nincs szükség hasonló női taktikázásra, hanem megy az magától is.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Gyííí paci]
*Még ha ő nem is akart a szerelem vermébe esni, nem bánta, ha máson
látja a jeleit. Irigység sosem volt benne irántuk, értelmetlen lett
volna, nem volt ilyen érzelmek után vágyódó nő, egyszerűen nem talált
volna helyet neki magában, bár soha nem is kereste. Ha egy férfin,
akivel dolga volt, erre utaló jelet látott, eltűnt, és nem tért vissza
többet. Neki addig jó, míg távol képes maradni az érzelmektől... Ettől
cseppet sem volt ridegebb, ugyanolyan kedves volt általában mindenkivel,
ami alaptermészetéből adódott, persze, hozzátartozott az is, hogy
szeretett szurkálódni, tesztelni, hogy kinél meddig mehet el.*
- Ha csak feleannyira érdekled, mint ő téged, akkor elmegy.
*Az már most egyértelmű, hogy a lány ezen a téren kicsit bizonytalan, de ki hibáztatná ilyesmiért... Egyszerűen mások, és talán nem is baj, a férfiak szeretik az ilyen bájosan ártatlan nőket, akik tán pár szép szótól még el is pirulnak. Ő már rég nem ilyen, tán sosem volt.*
- Tudod, az édesanyám papnőnek szánt, és nem akarta volna, hogy lovag legyek. Viszont papnőnek pocsék lennék, de legalább a herbalizmust szeretem, az emléke pedig ér annyit, sőt, sokkal többet, hogy legalább egy kis részét teljesítsem a kívánságának.
*Most jött csak rá, hogy miért gondolta meg magát a lovag léttel kapcsolatban. Jól hangzana, persze, de szerette volna, hogy egy kis nyugtot leljen odafönn az egekben az a nő, akinek köszönhetően a világon van. Már el is döntötte, hogy semmiképp sem gondolja meg magát, így lesz jó, így kell lennie.*
- Elumenor... de jó, Laney férje.
*Mosolyodik el, bár nem szeretett volna ismerőshöz kerülni, de a volt klánkovácsot annyira nem ismeri, úgyhogy elkönyveli határesetnek.
A kérdésre heves fejcsóválásba kezd, mintha még a feltételezés is vérlázító volna.*
- Nem, nincs. A szerelem nem az én műfajom, szerintem sosem leszek az. De ez nem is keserít el, egyszerűen nem való nekem.
*Kacsint, és tényleg úgy tűnik, hogy egyáltalán nem bánja.*
- Tényleg... ez a férfi, aki akkor is megmosolyogtat, ha itt sincs... Ő mi akar lenni? Mert ha többet szeretnél vele lenni, menj oda, ahol ő van.
*Ő ilyet biztosan nem csinálna, de egy bimbódzó románc kibontakozását elősegítendő annyira nem hülye ötlet. Mindenesetre ezt majd Loren eldönti.*
Fegyver: Vadászíj Páncél: Láncpáncél
- Ha csak feleannyira érdekled, mint ő téged, akkor elmegy.
*Az már most egyértelmű, hogy a lány ezen a téren kicsit bizonytalan, de ki hibáztatná ilyesmiért... Egyszerűen mások, és talán nem is baj, a férfiak szeretik az ilyen bájosan ártatlan nőket, akik tán pár szép szótól még el is pirulnak. Ő már rég nem ilyen, tán sosem volt.*
- Tudod, az édesanyám papnőnek szánt, és nem akarta volna, hogy lovag legyek. Viszont papnőnek pocsék lennék, de legalább a herbalizmust szeretem, az emléke pedig ér annyit, sőt, sokkal többet, hogy legalább egy kis részét teljesítsem a kívánságának.
*Most jött csak rá, hogy miért gondolta meg magát a lovag léttel kapcsolatban. Jól hangzana, persze, de szerette volna, hogy egy kis nyugtot leljen odafönn az egekben az a nő, akinek köszönhetően a világon van. Már el is döntötte, hogy semmiképp sem gondolja meg magát, így lesz jó, így kell lennie.*
- Elumenor... de jó, Laney férje.
*Mosolyodik el, bár nem szeretett volna ismerőshöz kerülni, de a volt klánkovácsot annyira nem ismeri, úgyhogy elkönyveli határesetnek.
A kérdésre heves fejcsóválásba kezd, mintha még a feltételezés is vérlázító volna.*
- Nem, nincs. A szerelem nem az én műfajom, szerintem sosem leszek az. De ez nem is keserít el, egyszerűen nem való nekem.
*Kacsint, és tényleg úgy tűnik, hogy egyáltalán nem bánja.*
- Tényleg... ez a férfi, aki akkor is megmosolyogtat, ha itt sincs... Ő mi akar lenni? Mert ha többet szeretnél vele lenni, menj oda, ahol ő van.
*Ő ilyet biztosan nem csinálna, de egy bimbódzó románc kibontakozását elősegítendő annyira nem hülye ötlet. Mindenesetre ezt majd Loren eldönti.*
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Gyííí paci]
*Egy széles vigyor terült el a lány arcán, amikor lebukott mosolyával, ami elkalandozott gondolataiból fakadt.*
-Igen, meg... *nem próbálta meg mélyebben beleásni magát érzéseibe Ar’wynn iránt, így a kérdés zavarba hozta. Igazából meg sem tudta volna fogalmazni, hogy mi zajlik benne. Tapasztalatlansága most mutat igazán hátrányt, amikor nem jut dűlőre. Nem tudhatja, hogy amit érez, az a szerelem szikrája, mely csak egy gyenge szellőre vár, hogy aztán elégesse egész lényét, vagy valami más. *
-Ez még csak egy távoli terv, és amúgy sem biztos, hogy az illető eljönne velem...Szóval köszönöm. Ígérem, hogy amint elhatározom magam, szólok. *nem is igazán gondolta komolyan, hogy a fiú elkísérné, elvégre milyen jogon kérne tőle ilyet. Meg aztán, bátorság is kéne ahhoz, hogy egyáltalán megemlítse a témát, de az bizony inába száll, ha Ar’wynn ott van a közelében, és mondania kellene valami hasonlót. Úgy tűnik jól kijönnek Eshanával, ami minden jel szerint egy kellemes beszélgetést tartogat magában, később pedig akár barátságot is.
Loren nem az a fajta, aki állandóan változatosságra vágyna. Ő megelégszik azzal, ami van. Az egyezés Eshana és saját problémájával nem kis meglepettséget vált ki mindkét fél számára. Egyre többször tapasztal hasonló egybevágásokat rendtársaival. Milyen különös...ezek szerint az emberek mégse különböznek olyan nagyon. Mindenkinek vannak gondjai, titkai -múltja.*
-Nahát! Ez aztán nem semmi. *ad hangot végül meglepettségének. Hamar túllép ő is ezen, hisz nem olyan nagy csoda, ha a rendházon belül akadnak hasonló célú emberek.*
-Én is azt hiszem, hogy jobban illene hozzám, ha a Ködfarkasokhoz mennék, csak sajnálnék lemondani a lehetőségről, hogy lovag legyek. Amikor végleg eldöntöttem, hogy ide jövök, az volt a szent meggyőződésem, hogy lovag szeretnék lenni, de mára teljesen elbizonytalanodtam. Ekkor újabb okot adva a meglepődésnek, a lány kimondja sorsa fölött az ítéletet.*
-Óhh..Gratulálok. Ez aztán a hirtelen elhatározás. Én azt hiszem még átrágom párszor a témát. *mosolyog keserűen, mivel előre látja, hogy nem fog előbbre jutni. Ugyanott toporog majd, ahol eddig, csak egyre frusztráltabb lesz, míg végül kiborul.*
~Majdcsak lesz valahogy. *próbálja magát vigasztalni.*
-Ha jól tudom Elumenor a Ködfarkasok házának vezetője, bár ezt akkor nem mondta, amikor csatlakoztam. *lehet, hogy az információ már amúgy is Eshana tulajdonában volt, de ha mégsem, úgy legalább segíthetett egy kicsit, ha már magán nem tud.*
-Veled mi a helyzet? Távolban maradt szerelem, vagy valami? *mosolyog rá a lányra, elvégre van idejük bőven az ismerkedésre. Itt a kérdések ideje mindkettejük számára.*
Fegyver: Thrillioni vadász Páncél: Thrillioni vért
-Igen, meg... *nem próbálta meg mélyebben beleásni magát érzéseibe Ar’wynn iránt, így a kérdés zavarba hozta. Igazából meg sem tudta volna fogalmazni, hogy mi zajlik benne. Tapasztalatlansága most mutat igazán hátrányt, amikor nem jut dűlőre. Nem tudhatja, hogy amit érez, az a szerelem szikrája, mely csak egy gyenge szellőre vár, hogy aztán elégesse egész lényét, vagy valami más. *
-Ez még csak egy távoli terv, és amúgy sem biztos, hogy az illető eljönne velem...Szóval köszönöm. Ígérem, hogy amint elhatározom magam, szólok. *nem is igazán gondolta komolyan, hogy a fiú elkísérné, elvégre milyen jogon kérne tőle ilyet. Meg aztán, bátorság is kéne ahhoz, hogy egyáltalán megemlítse a témát, de az bizony inába száll, ha Ar’wynn ott van a közelében, és mondania kellene valami hasonlót. Úgy tűnik jól kijönnek Eshanával, ami minden jel szerint egy kellemes beszélgetést tartogat magában, később pedig akár barátságot is.
Loren nem az a fajta, aki állandóan változatosságra vágyna. Ő megelégszik azzal, ami van. Az egyezés Eshana és saját problémájával nem kis meglepettséget vált ki mindkét fél számára. Egyre többször tapasztal hasonló egybevágásokat rendtársaival. Milyen különös...ezek szerint az emberek mégse különböznek olyan nagyon. Mindenkinek vannak gondjai, titkai -múltja.*
-Nahát! Ez aztán nem semmi. *ad hangot végül meglepettségének. Hamar túllép ő is ezen, hisz nem olyan nagy csoda, ha a rendházon belül akadnak hasonló célú emberek.*
-Én is azt hiszem, hogy jobban illene hozzám, ha a Ködfarkasokhoz mennék, csak sajnálnék lemondani a lehetőségről, hogy lovag legyek. Amikor végleg eldöntöttem, hogy ide jövök, az volt a szent meggyőződésem, hogy lovag szeretnék lenni, de mára teljesen elbizonytalanodtam. Ekkor újabb okot adva a meglepődésnek, a lány kimondja sorsa fölött az ítéletet.*
-Óhh..Gratulálok. Ez aztán a hirtelen elhatározás. Én azt hiszem még átrágom párszor a témát. *mosolyog keserűen, mivel előre látja, hogy nem fog előbbre jutni. Ugyanott toporog majd, ahol eddig, csak egyre frusztráltabb lesz, míg végül kiborul.*
~Majdcsak lesz valahogy. *próbálja magát vigasztalni.*
-Ha jól tudom Elumenor a Ködfarkasok házának vezetője, bár ezt akkor nem mondta, amikor csatlakoztam. *lehet, hogy az információ már amúgy is Eshana tulajdonában volt, de ha mégsem, úgy legalább segíthetett egy kicsit, ha már magán nem tud.*
-Veled mi a helyzet? Távolban maradt szerelem, vagy valami? *mosolyog rá a lányra, elvégre van idejük bőven az ismerkedésre. Itt a kérdések ideje mindkettejük számára.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Gyííí paci]
*Loren szavaira, miszerint el sem tudna képzelni kellemesebb időtöltést,
csak szolid somolygás a válasz. Ő bizony el tudna, és tervezi is
valamelyik estére egy kiruccanást, hogy ismerkedjen... Hiába, vére ebből
a szempontból is csillapíthatatlan, és nem szereti, ha sokáig kell
magányosan töltenie az estéit. Persze, ez nem jelenti azt, hogy talál is
majd ínyére való falatot...*
- Áhá... láttam ám. Szóval valaki megmelengette a szívedet?
*Kacsint vidáman, nem irigyli el ezt a lánytól, ő nem ilyen... és határozottan hiszi, hogy erre a földre nem született olyan férfi, aki őt meg tudná lelkileg érinteni, és ez nem azért van, mert lebecsüli őket, hanem mert nem akarja, hogy így legyen. Ő pedig hisz a gondolatok erejében, és abban, hogy ha valamit elégszer ismételget magában, az úgy is lesz. Egyébként sem akarja megtudni, miként viselkedne egy kapcsolatban... valahogy elképzelni sem tudja.*
- Sokkal inkább Pormeder, mint Távolrév. Ha gondolod, én szívesen elkísérlek, hacsak nem akarsz azzal a férfivel menni...
*Hiába no, a női kíváncsiság nagy úr tud lenni, kiváltképp ha férfiakról van szó. A kalandokat viszont ő is szereti, épp ezért a felajánlás, meg persze, sokáig nem bír a hátsóján maradni, annyi szent... mintha félne, hogy máskülönben berozsdásodnak a lábai.*
- Nem mondod?
*Pislog meglepetten, és ha nem tudná, hogy lehetetlen, gondolatolvasónak hinné a lányt. Ilyen véletlenek nincsenek... Mindenesetre, könnyedén túllendül eme furcsaságon, mert beszélni még mindig jobban szeret, mint miértekre és hogyanokra rácsodálkozni.*
- Akár hiszed, akár nem, én is ehhez a kereszteződéshez értem, és szintén nem tudom eldönteni... Eddig lovag szerettem volna lenni, de rájöttem, hogy az íjászat jobban érdekel, meg persze a természet és a növények rabja vagyok...
*Most, hogy így mondja, valószínűleg az ő döntése már meg is született a tudatalattijában, csak még nem kristályosodott ki, és ő maga sem tudja, hogy valójában biztos benne, mit akar.*
- Miket szeretsz jobban csinálni? Mert ha a harc az életed, akkor inkább lovag, ha pedig, bár... ahogy így hallgattalak, szerintem hozzád is a Ködfarkasok illenének jobban... ám neked kell tudni, miben találnád meg leginkább önmagad.
*Határozott bólintás, majd össze is csapja tenyereit fene nagy lelkesedésében.*
- Én Ködfarkas leszek.
*Igaz, tegnap még azt érezte pont ilyen biztosnak, hogy Lovag lesz, úgyhogy nyugtával dicsérjük a napot... ha a reggelt is megéri az elhatározás, már nevezhető végleges döntésnek a részéről.*
Fegyver: Vadászíj Páncél: Láncpáncél
- Áhá... láttam ám. Szóval valaki megmelengette a szívedet?
*Kacsint vidáman, nem irigyli el ezt a lánytól, ő nem ilyen... és határozottan hiszi, hogy erre a földre nem született olyan férfi, aki őt meg tudná lelkileg érinteni, és ez nem azért van, mert lebecsüli őket, hanem mert nem akarja, hogy így legyen. Ő pedig hisz a gondolatok erejében, és abban, hogy ha valamit elégszer ismételget magában, az úgy is lesz. Egyébként sem akarja megtudni, miként viselkedne egy kapcsolatban... valahogy elképzelni sem tudja.*
- Sokkal inkább Pormeder, mint Távolrév. Ha gondolod, én szívesen elkísérlek, hacsak nem akarsz azzal a férfivel menni...
*Hiába no, a női kíváncsiság nagy úr tud lenni, kiváltképp ha férfiakról van szó. A kalandokat viszont ő is szereti, épp ezért a felajánlás, meg persze, sokáig nem bír a hátsóján maradni, annyi szent... mintha félne, hogy máskülönben berozsdásodnak a lábai.*
- Nem mondod?
*Pislog meglepetten, és ha nem tudná, hogy lehetetlen, gondolatolvasónak hinné a lányt. Ilyen véletlenek nincsenek... Mindenesetre, könnyedén túllendül eme furcsaságon, mert beszélni még mindig jobban szeret, mint miértekre és hogyanokra rácsodálkozni.*
- Akár hiszed, akár nem, én is ehhez a kereszteződéshez értem, és szintén nem tudom eldönteni... Eddig lovag szerettem volna lenni, de rájöttem, hogy az íjászat jobban érdekel, meg persze a természet és a növények rabja vagyok...
*Most, hogy így mondja, valószínűleg az ő döntése már meg is született a tudatalattijában, csak még nem kristályosodott ki, és ő maga sem tudja, hogy valójában biztos benne, mit akar.*
- Miket szeretsz jobban csinálni? Mert ha a harc az életed, akkor inkább lovag, ha pedig, bár... ahogy így hallgattalak, szerintem hozzád is a Ködfarkasok illenének jobban... ám neked kell tudni, miben találnád meg leginkább önmagad.
*Határozott bólintás, majd össze is csapja tenyereit fene nagy lelkesedésében.*
- Én Ködfarkas leszek.
*Igaz, tegnap még azt érezte pont ilyen biztosnak, hogy Lovag lesz, úgyhogy nyugtával dicsérjük a napot... ha a reggelt is megéri az elhatározás, már nevezhető végleges döntésnek a részéről.*
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Gyííí paci]
Loren is biztos volt benne, hogy előbb vagy utóbb megszokja új
környezetét, azonban ismerte magát annyira, hogy tudja ez nem fog olyan
könnyen menni. Az élet zárkózottabbá, keményebbé faragta, mint a legtöbb
korabeli lányt. *
~Felnőni *akárhányszor eszébe jutott a tény, hogy nem gyerek már, gondolkodóba esett. Ugyan miben nyilvánul meg ez? Persze aki ránéz tudja, hogy nem tizenéves leányzóval van dolga, de sajnos abszolút nem mondhat magáénak temérdeknyi tapasztalatot. Múltjára nem a változatosság, hanem inkább a megszokott nyomorúság jellemző. Nem sokat látott még az életből, de az amihez már volt szerencséje, java részt pocsék volt.*
-El sem tudnék képzelni kellemesebb időtöltést, mint kijönni a szabadba és magamba szívni némi energiát. *mosolyog nagy egyetértéssel. Még jómaga sem tudott dönteni, hogy a Ködfarkasokhoz csatlakozzon, vagy lovag legyen. Egyre égetőbbnek érezte a problémát, így gyakran jártak e körül gondolatai többnyire éjjelente, amikor az álom nem akart rászállni meghozva a csöndes békességet.
Szabály szerűen issza Eshana szavait, amikor elkezd mesélni. Egyik legkedveltebb hobbija mostanság történeteket hallgatni a távoli népekről és tájakról, amelyeket nem ismer. Kíváncsisága mindig is ott bujkált, de sose bátorkodott annyira előmerészkedni, hogy tettekké váltsa a gondolatot. A férfiakra tett megjegyzésre csilingelő hangon felkacagott. Ki hinné, hogy ilyet hallhat? Loren nem ítéli el ezért Eshanát egy percig sem. Neki amúgy sincs egyáltalán köze hozzá. Mindenkinek magának kell eldönteni, hogy mit enged meg és mit nem. A téma akaratlanul is előhozta gondolatai mélyéről azt a férfit, aki számára fontos. Minden alkalommal, amikor Ar’wynnra gondol, kedves mosoly jelenik meg az arcán a nélkül, hogy tudna róla. A lány folytatja a történetet, így visszakalandozik a jelenbe. Lépteit nem irányítja, mivel célja nincs a sétának, így többnyire megy, amerre jónak látja lába. A történetet nem szakítja meg közbeékelésekkel, most azonban rajta a sor, hogy meséljen. A baj csupán az, hogy nincs mit...*
-Hát...Akármilyen furcsának is hangzik, jóformán semmit. Egész eddigi életemben itt tartózkodtam Sziklaöbölben. A szüleimmel a város szélén laktunk, de aztán egy szép napon összeszedtem a cókmókom és eljöttem ide, hogy Szellemlovag lehessek. Most már ez az otthonom, de egy nap szívesen ellátogatnék más tájakra is. Talán pont Pormederrel kéne kezdenem. *gondolkodik el az ötleten. Nem Eshana az első ember, aki erről a helyről tud mit mesélni, ezért már korábban is kecsegtetőnek tűnt a gondolat. Akad is olyan valaki, akivel erről beszélhet...fut át rajta egy komisz mosoly az ötletre.*
-Lassan el kéne döntenem, hogy a Ködfarkasokhoz menjek, vagy lovag legyek. *osztja meg nem kis fejtörést okozó problémáját, hátha okosabb lesz a lánynak hála.*
Fegyver: Thrillioni vadász Páncél: Thrillioni vért
~Felnőni *akárhányszor eszébe jutott a tény, hogy nem gyerek már, gondolkodóba esett. Ugyan miben nyilvánul meg ez? Persze aki ránéz tudja, hogy nem tizenéves leányzóval van dolga, de sajnos abszolút nem mondhat magáénak temérdeknyi tapasztalatot. Múltjára nem a változatosság, hanem inkább a megszokott nyomorúság jellemző. Nem sokat látott még az életből, de az amihez már volt szerencséje, java részt pocsék volt.*
-El sem tudnék képzelni kellemesebb időtöltést, mint kijönni a szabadba és magamba szívni némi energiát. *mosolyog nagy egyetértéssel. Még jómaga sem tudott dönteni, hogy a Ködfarkasokhoz csatlakozzon, vagy lovag legyen. Egyre égetőbbnek érezte a problémát, így gyakran jártak e körül gondolatai többnyire éjjelente, amikor az álom nem akart rászállni meghozva a csöndes békességet.
Szabály szerűen issza Eshana szavait, amikor elkezd mesélni. Egyik legkedveltebb hobbija mostanság történeteket hallgatni a távoli népekről és tájakról, amelyeket nem ismer. Kíváncsisága mindig is ott bujkált, de sose bátorkodott annyira előmerészkedni, hogy tettekké váltsa a gondolatot. A férfiakra tett megjegyzésre csilingelő hangon felkacagott. Ki hinné, hogy ilyet hallhat? Loren nem ítéli el ezért Eshanát egy percig sem. Neki amúgy sincs egyáltalán köze hozzá. Mindenkinek magának kell eldönteni, hogy mit enged meg és mit nem. A téma akaratlanul is előhozta gondolatai mélyéről azt a férfit, aki számára fontos. Minden alkalommal, amikor Ar’wynnra gondol, kedves mosoly jelenik meg az arcán a nélkül, hogy tudna róla. A lány folytatja a történetet, így visszakalandozik a jelenbe. Lépteit nem irányítja, mivel célja nincs a sétának, így többnyire megy, amerre jónak látja lába. A történetet nem szakítja meg közbeékelésekkel, most azonban rajta a sor, hogy meséljen. A baj csupán az, hogy nincs mit...*
-Hát...Akármilyen furcsának is hangzik, jóformán semmit. Egész eddigi életemben itt tartózkodtam Sziklaöbölben. A szüleimmel a város szélén laktunk, de aztán egy szép napon összeszedtem a cókmókom és eljöttem ide, hogy Szellemlovag lehessek. Most már ez az otthonom, de egy nap szívesen ellátogatnék más tájakra is. Talán pont Pormederrel kéne kezdenem. *gondolkodik el az ötleten. Nem Eshana az első ember, aki erről a helyről tud mit mesélni, ezért már korábban is kecsegtetőnek tűnt a gondolat. Akad is olyan valaki, akivel erről beszélhet...fut át rajta egy komisz mosoly az ötletre.*
-Lassan el kéne döntenem, hogy a Ködfarkasokhoz menjek, vagy lovag legyek. *osztja meg nem kis fejtörést okozó problémáját, hátha okosabb lesz a lánynak hála.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Gyííí paci]
- Rá se ránts, hamar meg fogod szokni.
*Fura, azt hitte, neki is új lesz minden, de úgy fest, erről szó sincs, az embereken kívül nem változott a környezet. Noha azt hitte, lesz valami nyoma a tíz évnek, de nem látja, hacsak nem önmagán, de azt nem zavarja.*
- Nem bánom, mert hiszem, hogy mindennek megvan a maga oka. Legalább felnőttem.
*Von vállat lazán, igazság szerint sosem szeretett gyereknek lenni, talán mert akkor még nagyon elveszettnek érezte magát, most viszont már egész jól feltalálja magát a legtöbb helyzetben.*
- Van egy fajta varázsa, nem is tudom, nekem jól esik néha a kiszellőztetni a fejem, és gondolkodni. Bár most, hogy visszatértem ide, és az életem könyvében új fejezetet nyitottam, egyelőre nincsen min rágódnom. Tudom, tudom, nem sokára lesz.
*Kacsint, elvégre a lány is biztos nagyon jól tudja, hogy egy új tagnak nem árt hamar eldönteni, merre tovább. Ő eddig lovag szeretett volna lenni, de most elgondolkodott azon is, hogy a Ködfarkasok csapatát célozza meg, az íjakat jobban szereti. Ám ez a kérdés még nem döntetett el, egyelőre függőben van, és jelenleg nem is óhajt ezen gondolkodni, most inkább könnyedebb témákra vágyik.*
- Ötbánya unalmas volt, bár épp a Pormederrel való harcok ideje alatt időztem ott, és igyekeztem meghúzni magam... Jó, hát, voltam úgy 15, nem sok lovagi erény szorult belém még akkor, és nem is értettem semmihez. A város mindent megtett a győzelem érdekében, de kevésnek bizonyult.
*Itt tart egy kis szünetet, visszagondolva az elkövetkezendő időkre.*
- Távolrévben is időztem két évig, de csak azért, hogy elmélyüljek a herbalizmusban és tudományokban, egyébként nem a szívem csücske a város, semmi sem tetszik benne. Bár... akadnak igazán érdekes férfiak.
*Kacsint, nem foglalkozva azzal, miféle következtetéseket von le ebből Loren. Vannak dolgok, miket nem tagad meg magától, ilyen szempontból talán olyan, mint egy szoknyapecér férfi, csak épp ő hagyja magát behálózni, és se nem ígér, se nem kér semmit, tekintettel arra, hogy a szívügyeket messze elkerüli...*
- Pormederben voltam a legtovább, és meg is szerettem a várost, de ott sem találtam igazán otthonra. Viszont meg kell hagyni, mostanra elég jelentős haderővel bír a város, jó pár Zöldvölgyet megjárt klánnal. Igen, itt már érdekelt a harc is, de függetlenként nem keveredtem bele semmibe, nem éreztem volna biztonságosnak, és még szeretnék élni egy ideig.
*Ez talán nem meglepő egy olyan fiatal teremtéstől, mint ő, Loren bizonyára átérzi a helyzetet. Lassan sétál, el a kis tér közepén elterülő padokkal szegélyezett virágágyás mellett, az erdő felé, nem feltétlenül akarja ugyan elhagyni a Rendház területét, azt majd a helyzet súgja, merre tovább.*
- Na és te mit csináltál, mielőtt Szellemlovag lettél?
Fegyver: Vadászíj Páncél: Láncpáncél
*Fura, azt hitte, neki is új lesz minden, de úgy fest, erről szó sincs, az embereken kívül nem változott a környezet. Noha azt hitte, lesz valami nyoma a tíz évnek, de nem látja, hacsak nem önmagán, de azt nem zavarja.*
- Nem bánom, mert hiszem, hogy mindennek megvan a maga oka. Legalább felnőttem.
*Von vállat lazán, igazság szerint sosem szeretett gyereknek lenni, talán mert akkor még nagyon elveszettnek érezte magát, most viszont már egész jól feltalálja magát a legtöbb helyzetben.*
- Van egy fajta varázsa, nem is tudom, nekem jól esik néha a kiszellőztetni a fejem, és gondolkodni. Bár most, hogy visszatértem ide, és az életem könyvében új fejezetet nyitottam, egyelőre nincsen min rágódnom. Tudom, tudom, nem sokára lesz.
*Kacsint, elvégre a lány is biztos nagyon jól tudja, hogy egy új tagnak nem árt hamar eldönteni, merre tovább. Ő eddig lovag szeretett volna lenni, de most elgondolkodott azon is, hogy a Ködfarkasok csapatát célozza meg, az íjakat jobban szereti. Ám ez a kérdés még nem döntetett el, egyelőre függőben van, és jelenleg nem is óhajt ezen gondolkodni, most inkább könnyedebb témákra vágyik.*
- Ötbánya unalmas volt, bár épp a Pormederrel való harcok ideje alatt időztem ott, és igyekeztem meghúzni magam... Jó, hát, voltam úgy 15, nem sok lovagi erény szorult belém még akkor, és nem is értettem semmihez. A város mindent megtett a győzelem érdekében, de kevésnek bizonyult.
*Itt tart egy kis szünetet, visszagondolva az elkövetkezendő időkre.*
- Távolrévben is időztem két évig, de csak azért, hogy elmélyüljek a herbalizmusban és tudományokban, egyébként nem a szívem csücske a város, semmi sem tetszik benne. Bár... akadnak igazán érdekes férfiak.
*Kacsint, nem foglalkozva azzal, miféle következtetéseket von le ebből Loren. Vannak dolgok, miket nem tagad meg magától, ilyen szempontból talán olyan, mint egy szoknyapecér férfi, csak épp ő hagyja magát behálózni, és se nem ígér, se nem kér semmit, tekintettel arra, hogy a szívügyeket messze elkerüli...*
- Pormederben voltam a legtovább, és meg is szerettem a várost, de ott sem találtam igazán otthonra. Viszont meg kell hagyni, mostanra elég jelentős haderővel bír a város, jó pár Zöldvölgyet megjárt klánnal. Igen, itt már érdekelt a harc is, de függetlenként nem keveredtem bele semmibe, nem éreztem volna biztonságosnak, és még szeretnék élni egy ideig.
*Ez talán nem meglepő egy olyan fiatal teremtéstől, mint ő, Loren bizonyára átérzi a helyzetet. Lassan sétál, el a kis tér közepén elterülő padokkal szegélyezett virágágyás mellett, az erdő felé, nem feltétlenül akarja ugyan elhagyni a Rendház területét, azt majd a helyzet súgja, merre tovább.*
- Na és te mit csináltál, mielőtt Szellemlovag lettél?
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Gyííí paci]
*Loren szinte el sem akarja hinni, hogy akikkel eddig megismerkedett a
rendházban, azokkal tényleg ilyen jól ki tud jönni. Szinte hihetetlen ez
az összhang és összetartozás, ami itt jelen van. Olyan, mint egy
átlátszó fátyol, amely feltűnés nélkül borít be mindent. Csak arra tud
gondolni, hogy az emberek és a hely jó hatást gyakorolnak rá, ezért lett
mára az, aki. Igaz korábban nem volt túl sok lehetősége magát próbára
tenni, hogy vajon miként viselkedik normális emberek társaságában, de
erről álmodni sem mert. Szépen lassan megismeri rendtársait, és úgy
tűnik semmilyen fennakadás nem lehet. Az a pár ember, akikkel eddig
összeismerkedett olyan sokszínűnek mutatkoztak, mint a szivárvány az
égen. Mindenki más és más, de pont ez a szép benne. Még a végére csak
kissé kellemetlen személyiség válik belőle.
Eshana könnyed stílusa kellemes mosolyt csal Loren arcára, amitől még nyitottabbnak tűnik.*
-Igen, friss hús. Ráadásul én ez előtt nem tartoztam ide, úgyhogy még minden új számomra.
Sose bánd azt az időt, amit már eltöltöttél. Mindenből kisülhet valami jó, ahogy te is mondtad, szóval a lényeg az, hogy végül megtaláltad az otthonod. *a lány szeret ilyen és hasonló bölcselkedésre hajazó gondolatokat megosztani másokkal. Bár sose megy bele mélyre szántóan elméleteibe, de azok szüntelenül ott kavarognak a fejében, így időnként nem rest papírra vetni ezeket mielőtt végleg tova szállnának.*
-Szívesen. Jómagam is egyre gyakrabban sétálgatok cél nélkül amióta itt vagyok. *ebből is az látszik, hogy nem szívesen ül a négy fal között. Inkább élvezi a levegőt. Bárki, aki vesz egy mély lélegzetet valószínűleg nem gondol semmire, mivel az olyan természetes, hogy szóra sem méltatják. Loren ezzel szemben szinte érzi, ahogy az oxigén végighalad a testében és felpezsgeti egész lényét. Többek között ezért is szeret kint lenni a természetben.*
-Mit tapasztaltál mialatt távol voltál? Tudod én nem nagyon utazgattam még. *kíváncsi lenne a távoli népek történeteire, így reméli, hogy Eshana van olyan beszédes kedvében, hogy szívesen meséljen arról a világról, amit Loren nem ismer.*
Fegyver: Thrillioni vadász Páncél: Thrillioni vért
Eshana könnyed stílusa kellemes mosolyt csal Loren arcára, amitől még nyitottabbnak tűnik.*
-Igen, friss hús. Ráadásul én ez előtt nem tartoztam ide, úgyhogy még minden új számomra.
Sose bánd azt az időt, amit már eltöltöttél. Mindenből kisülhet valami jó, ahogy te is mondtad, szóval a lényeg az, hogy végül megtaláltad az otthonod. *a lány szeret ilyen és hasonló bölcselkedésre hajazó gondolatokat megosztani másokkal. Bár sose megy bele mélyre szántóan elméleteibe, de azok szüntelenül ott kavarognak a fejében, így időnként nem rest papírra vetni ezeket mielőtt végleg tova szállnának.*
-Szívesen. Jómagam is egyre gyakrabban sétálgatok cél nélkül amióta itt vagyok. *ebből is az látszik, hogy nem szívesen ül a négy fal között. Inkább élvezi a levegőt. Bárki, aki vesz egy mély lélegzetet valószínűleg nem gondol semmire, mivel az olyan természetes, hogy szóra sem méltatják. Loren ezzel szemben szinte érzi, ahogy az oxigén végighalad a testében és felpezsgeti egész lényét. Többek között ezért is szeret kint lenni a természetben.*
-Mit tapasztaltál mialatt távol voltál? Tudod én nem nagyon utazgattam még. *kíváncsi lenne a távoli népek történeteire, így reméli, hogy Eshana van olyan beszédes kedvében, hogy szívesen meséljen arról a világról, amit Loren nem ismer.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Gyíííí paci]
*Úgy tűnik, Lorennel jól kifognak jönni, meglehet, hasonló
személyiségek, bár ez ennyiből még nem derül ki. Mindenesetre ő is
szimpatizál a lánnyal, és örül neki, hogy valakivel első körben
megtalálta a közös hangot a Rendházból. Ez nála nem ritka, úgyhogy nem a
lópuszi fertőzte meg. Alapvetően világ életében félt beengedni bárkit
is a gondolatai szövevényes útvesztőjébe, mert tudja, hogy nem az
illető, hanem ő veszhet el miatta. Könnyed viselkedése ugyan nem
hazugság, de csak a felszín, mélyebbre ásva nem biztos, hogy vidámság
köszönne vissza, de szerencsére soha senki nem akar eltávolodni ettől a
ponttól. Elvégre... ki ne szeretne inkább egy vidám lány társaságában
lenni, mintsem megosztani vele olyan dolgokat, mik két lélekre is
halhatatlan pecsétet vonnának. Így volt jó...*
- Köszi, néha képes vagyok ilyenekre is.
*Vigyorodik el, bár többnyire nem olyan mélyenszántó, a komorságot ott feledte gyerekkorában, hisz ólomsúlyként nehezedett vállaira. Most csak egyedül, a négy fal közt enged meg magának efféle luxust.*
- Akkor még friss hús vagy, mondjuk, én is annak érzem magam, tíz év sok idő, azóta nem is jártam Sziklaöbölben, de változni nem sokat változott. A Rendház sem, kicsit olyan érzés, mintha visszamentem volna az időben.
*A kérdésre felsóhajt, és megcsóválja a fejét.*
- Túl hosszúra. Ne értsd félre, néha jól fog jönni, hogy ismerem a többi várost, és van mindenhol olyan, akihez fordulhatnék, de más értelmét nem látom. A helyem itt van, csak időbe telt, míg rájöttem, viszont legalább világot láttam.
*Meg sok egyéb mást is, van, amire nem büszke, de mikor elment innen, minden idegszálával tiltakozott az ellen, hogy olyan tiszta legyen, mint az anyja, kit meggyötörtek mások hazugságai, és a legsebezhetőbb pontján keresztül csapták be. Valószínűleg Eshana Ahlers lehunyt pillákkal szemlélte számtalanszor odafentről, mély sóhajaival fejezve ki csupán nem tetszését. S lám... mégis ott van, ahol látni szerette volna... Bár papnő sosem lesz, sem pedig mások játékszere, inkább ő játszik.*
- Van kedved sétálni? Ki akarom élvezni az itteni levegőt, amilyen gyakran csak tudom. Pormeder után igazán üdítő.
*Jó, jó, bőrének barnaságát Pormedertől kapta kölcsön, ezt értékeli, nagyon jól illik barna tincseihez. A zafír lélektükrök kíváncsian villannak Loren felé, majd ha a lány rábólint, elhagyhatják az istállót.*
Fegyver: Vadászíj Páncél: Láncpáncél - Köszi, néha képes vagyok ilyenekre is.
*Vigyorodik el, bár többnyire nem olyan mélyenszántó, a komorságot ott feledte gyerekkorában, hisz ólomsúlyként nehezedett vállaira. Most csak egyedül, a négy fal közt enged meg magának efféle luxust.*
- Akkor még friss hús vagy, mondjuk, én is annak érzem magam, tíz év sok idő, azóta nem is jártam Sziklaöbölben, de változni nem sokat változott. A Rendház sem, kicsit olyan érzés, mintha visszamentem volna az időben.
*A kérdésre felsóhajt, és megcsóválja a fejét.*
- Túl hosszúra. Ne értsd félre, néha jól fog jönni, hogy ismerem a többi várost, és van mindenhol olyan, akihez fordulhatnék, de más értelmét nem látom. A helyem itt van, csak időbe telt, míg rájöttem, viszont legalább világot láttam.
*Meg sok egyéb mást is, van, amire nem büszke, de mikor elment innen, minden idegszálával tiltakozott az ellen, hogy olyan tiszta legyen, mint az anyja, kit meggyötörtek mások hazugságai, és a legsebezhetőbb pontján keresztül csapták be. Valószínűleg Eshana Ahlers lehunyt pillákkal szemlélte számtalanszor odafentről, mély sóhajaival fejezve ki csupán nem tetszését. S lám... mégis ott van, ahol látni szerette volna... Bár papnő sosem lesz, sem pedig mások játékszere, inkább ő játszik.*
- Van kedved sétálni? Ki akarom élvezni az itteni levegőt, amilyen gyakran csak tudom. Pormeder után igazán üdítő.
*Jó, jó, bőrének barnaságát Pormedertől kapta kölcsön, ezt értékeli, nagyon jól illik barna tincseihez. A zafír lélektükrök kíváncsian villannak Loren felé, majd ha a lány rábólint, elhagyhatják az istállót.*
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Gyíííí paci]
*Ahogy Loren sejtette, a lány nem vette sértésnek a választ, ami jó hír,
hiszen hasonló megjegyzésekre számítania kell annak, aki a közelében
van. Persze sosem volt kényszer eltűrni ezeket az élceket, hiszen
mindenkinek megvan a joga ahhoz, hogy eldöntse megéri-e, vagy nem.
Amióta Loren a Szellemlovagoknál van, próbál fejlődést mutatni az emberi
kapcsolatok kialakításában, de ez sajnos nem megy egyről a kettőre, így
jóformán csak próbál nyitottabb lenni. Mondjuk, nem akar teljesen
kivetkőzni önmagából, de nem lenne túl szerencsés, ha bezárkózott
személyisége miatt nem fogadnák be.
Egyértelműen látszik Eshanán, hogy büszke mellette várakozó ékességére, amely -ha minden jól adódik- fenséges megjelenést fog kölcsönözni neki, amikor a hátáról szemléli majd a világot. Lorennek tetszett, amit a lány mondott a lóval kapcsolatban, ugyanis jómaga is azon az állásponton van, hogy a természet rendjét tiszteletben kell tartani. Ez az állat pedig nyílván okkal akadékoskodik, és majd -ezek szerint- rajta áll, hogy elfogadja-e a kínálkozó lehetőséget, vagy nem.*
-Ez szép gondolat. *jegyzi meg teljes egyetértéssel.
Nem csoda hát, hogy nem találkozott még Eshanával, elvégre nemrég érkezett csak. Tovább hallgatja a lány történetét, amin cseppet sem rökönyödik meg, elvégre mindenkinek az életében eljön az a pillanat, amikor meg akarja ismerni azt a ’mást’, amiről eddig csak szellemgondolataiban álmodozott. Az istállóban haladnak, hogy az újdonsült érkező megkapja a neki járó helyet a többiek között. A ló mindent megkapott új otthonában, amire csak szüksége lehetett, így nyílván jobb színben látja a helyzetet.*
-Pár hete vagyok itt. *vigyorodik el szélesen, amikor a lány régi énjének idegesítő mivoltáról beszél. * Hogy sikerült a kiruccanásod? *érdeklődik némi kíváncsisággal, mivel régebben ő is tervezett hasonló kalandozást, de egyenlőre az élet úgy hozta, hogy itt maradt Sziklaöbölben. Ami viszont igaz, hogy egyáltalán nem bánta meg sorsa alakulását. Hitt benne, hogy minden okkal történt így, ezért pozitívan nézett a jövő elé, bármit is tartogasson számára, meg amúgy is sok jó történt már vele a rendházban.*
Fegyver: Thrillioni vadász Páncél: Thrillioni vért
Egyértelműen látszik Eshanán, hogy büszke mellette várakozó ékességére, amely -ha minden jól adódik- fenséges megjelenést fog kölcsönözni neki, amikor a hátáról szemléli majd a világot. Lorennek tetszett, amit a lány mondott a lóval kapcsolatban, ugyanis jómaga is azon az állásponton van, hogy a természet rendjét tiszteletben kell tartani. Ez az állat pedig nyílván okkal akadékoskodik, és majd -ezek szerint- rajta áll, hogy elfogadja-e a kínálkozó lehetőséget, vagy nem.*
-Ez szép gondolat. *jegyzi meg teljes egyetértéssel.
Nem csoda hát, hogy nem találkozott még Eshanával, elvégre nemrég érkezett csak. Tovább hallgatja a lány történetét, amin cseppet sem rökönyödik meg, elvégre mindenkinek az életében eljön az a pillanat, amikor meg akarja ismerni azt a ’mást’, amiről eddig csak szellemgondolataiban álmodozott. Az istállóban haladnak, hogy az újdonsült érkező megkapja a neki járó helyet a többiek között. A ló mindent megkapott új otthonában, amire csak szüksége lehetett, így nyílván jobb színben látja a helyzetet.*
-Pár hete vagyok itt. *vigyorodik el szélesen, amikor a lány régi énjének idegesítő mivoltáról beszél. * Hogy sikerült a kiruccanásod? *érdeklődik némi kíváncsisággal, mivel régebben ő is tervezett hasonló kalandozást, de egyenlőre az élet úgy hozta, hogy itt maradt Sziklaöbölben. Ami viszont igaz, hogy egyáltalán nem bánta meg sorsa alakulását. Hitt benne, hogy minden okkal történt így, ezért pozitívan nézett a jövő elé, bármit is tartogasson számára, meg amúgy is sok jó történt már vele a rendházban.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Gyíííí paci]
- Hogy ez nekem nem jutott eszembe.
*Legyintett, és egyetlen vonásában sem lehetett bosszankodást felfedezni. Nem az a fajta volt, aki egy kis fájdalomtól kétségbe esik, különben is, ha már valaki herbalista, akkor oldja meg, ne nyafogjon. Annak is eljön majd az ideje, de most épp az ismerkedésen van a sor, amit mindig örömmel tesz, nemtől függetlenül. Mindkettőnek megvannak a maga előnyei.
Egyébként sem csapna patáliát a másik stílusa miatt, lévén ő is ebbe a kategóriába tartozik, egyes napokon különösen élvezi, ha valakinek borsot törhet az orra alá. ám itt egyelőre még meghúzza magát, azt nem akarja, hogy rövidtávon ki legyen rúgva, mert nem fér a bőrébe. Sosem fér... de egyelőre uralja vad természetét.
Tekintete rögvest az említett állatra siklik, és mosolyodik el, annyi szent, hogy ez a paci sokkalta kezesebbnek tűnik, mint az ő gyönyörűsége, de minden lovat meg kell szelídíteni egyszer, biztos volt ez másként is a kezdetekben.*
- Akkor már ketten vagyunk. Gyermekkoromban volt gwuffom, de sosem tudtam megszokni. A lovak sokkal szebbek.
*Nem is érti, hogy tud bárki azokon a jószágokon közlekedni, őt mindig is a röhögő görcs kerülgette a közelükben. Hiába, vannak, akik a régi szokásokhoz ragaszkodnak, még ha nem is az a kor hordja keblén őket, mikor még mindenfelé lovakkal mászkáltak az érkezők.*
- Tényleg nem volt, de nem bánom. Tudod, akkor sem fogom, ha nem tudom magamhoz édesgetni. Akkor inkább szabadon engedem majd, és reménykedem, hogy nem fogják be megint.
*Vonta meg a vállát, sokszor nem érti, miért kell a természet rendjét megbolygatni, és ha nem jönnek ki Szélhámossal, akkor elkönyveli, hogy az égiek szóltak közbe, és azt akarják, engedje el. Ő mindenre talált valami cifra magyarázatot, ha nagyon akart...*
- Két napja.
*Feleli könnyedén, majd azért úgy dönt, hogy jobb tiszta vizet önteni a pohárba, mert eme két szó közel sem fedi az igazságot.*
- Itt születtem, és éltem tizennégy éves koromig. Akkor elmentem világot látni, most tértem vissza, kicsit hosszúra nyúlt a kiruccanás.
*Közben bevezeti a lovat az egyik boxba, és annak tartalmáról lehet sejteni, hogy ha gyakorlati tapasztalata nincs is a lovakról, olvasni rengeteget olvasott róluk. Van ott minden, amivel ápolni lehet egy ilyen szépséget, friss víz, és abrak, valamint tekintélyes mennyiségű széna az alján. Jó, hát néha hajlamos túlzásokba esni. A ló egyből rácsap a vízre, mintha kicsit lelkesebbnek is tűnne, bár azt már nem értékeli különösképpen, mikor rázárja az ajtót. Elégedetlen nyihogás hagyja el a pofáját.*
- Na és te? Mióta vagy szellemlovag? Tíz éve nem voltál, ebben biztos vagyok. Mindenki agyára mentem akkor, jól ismertem az ittenieket.
Fegyver: Vadászíj Páncél: Láncpáncél
*Legyintett, és egyetlen vonásában sem lehetett bosszankodást felfedezni. Nem az a fajta volt, aki egy kis fájdalomtól kétségbe esik, különben is, ha már valaki herbalista, akkor oldja meg, ne nyafogjon. Annak is eljön majd az ideje, de most épp az ismerkedésen van a sor, amit mindig örömmel tesz, nemtől függetlenül. Mindkettőnek megvannak a maga előnyei.
Egyébként sem csapna patáliát a másik stílusa miatt, lévén ő is ebbe a kategóriába tartozik, egyes napokon különösen élvezi, ha valakinek borsot törhet az orra alá. ám itt egyelőre még meghúzza magát, azt nem akarja, hogy rövidtávon ki legyen rúgva, mert nem fér a bőrébe. Sosem fér... de egyelőre uralja vad természetét.
Tekintete rögvest az említett állatra siklik, és mosolyodik el, annyi szent, hogy ez a paci sokkalta kezesebbnek tűnik, mint az ő gyönyörűsége, de minden lovat meg kell szelídíteni egyszer, biztos volt ez másként is a kezdetekben.*
- Akkor már ketten vagyunk. Gyermekkoromban volt gwuffom, de sosem tudtam megszokni. A lovak sokkal szebbek.
*Nem is érti, hogy tud bárki azokon a jószágokon közlekedni, őt mindig is a röhögő görcs kerülgette a közelükben. Hiába, vannak, akik a régi szokásokhoz ragaszkodnak, még ha nem is az a kor hordja keblén őket, mikor még mindenfelé lovakkal mászkáltak az érkezők.*
- Tényleg nem volt, de nem bánom. Tudod, akkor sem fogom, ha nem tudom magamhoz édesgetni. Akkor inkább szabadon engedem majd, és reménykedem, hogy nem fogják be megint.
*Vonta meg a vállát, sokszor nem érti, miért kell a természet rendjét megbolygatni, és ha nem jönnek ki Szélhámossal, akkor elkönyveli, hogy az égiek szóltak közbe, és azt akarják, engedje el. Ő mindenre talált valami cifra magyarázatot, ha nagyon akart...*
- Két napja.
*Feleli könnyedén, majd azért úgy dönt, hogy jobb tiszta vizet önteni a pohárba, mert eme két szó közel sem fedi az igazságot.*
- Itt születtem, és éltem tizennégy éves koromig. Akkor elmentem világot látni, most tértem vissza, kicsit hosszúra nyúlt a kiruccanás.
*Közben bevezeti a lovat az egyik boxba, és annak tartalmáról lehet sejteni, hogy ha gyakorlati tapasztalata nincs is a lovakról, olvasni rengeteget olvasott róluk. Van ott minden, amivel ápolni lehet egy ilyen szépséget, friss víz, és abrak, valamint tekintélyes mennyiségű széna az alján. Jó, hát néha hajlamos túlzásokba esni. A ló egyből rácsap a vízre, mintha kicsit lelkesebbnek is tűnne, bár azt már nem értékeli különösképpen, mikor rázárja az ajtót. Elégedetlen nyihogás hagyja el a pofáját.*
- Na és te? Mióta vagy szellemlovag? Tíz éve nem voltál, ebben biztos vagyok. Mindenki agyára mentem akkor, jól ismertem az ittenieket.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Gyíííí paci]
*A lány könnyed hangnemben, barátságosan beszél Lorennel, amivel már el
is nyerte a szimpátiát, elvégre nagyjából egykorúnak látszanak, úgyhogy
semmi értelme nem lett volna a formalitásoknak.*
-Ááá, ugyan. Azon már túl vagyok. *felnagyított gesztikulálása és cinkos mosolya figyelmeztette a lányt, hogy nehogy komolyan vegye az egyáltalán nem sértésnek szánt ugratást. Mivel úgy tűnik, hogy ő maga is talált némi humort a történtekben, Loren feltételezi, hogy nem veszi rossz néven sajátos stílusát. Egyszerűen úgy alakult, hogy szívesen ugratott másokat, ha alkalom adódott rá, és persze csak akkor, ha az élc nem bántotta meg a címzettet. Kamasz korától megválva ilyen már, és ezen nem szándékozik változtatni.
A lónak minden bizonnyal jó elégtétel volt a harapás, annak ellenében, hogy egy idegen egy ismeretlen helyre viszi. Ugyan ezek a patás jószágok növényevőek, mégis meglepő elégedettség tükröződik nagy, barna szemeikben, ha sikeresen megízlelhetik gazdájukat. Eshana -mint kiderült a bemutatkozásból- minden elismerést kiérdemelve úgy fogott kezet, ahogy azt illik. Lorennek tetszett a lány magabiztossága és a természetéből adódónak tűnő könnyed viselkedése.*
-Patás az én féltve őrzött kincsem. *mosolyog lótulajdonostársára.* Elárulok valamit, de ne mond el senkinek...nem kedvelem a gwuffokat. Megrögzött lópárti vagyok. *sosem lehet tudni, hogy mikor akaszt ki valakit a kétlábú jószágokkal szemben érzett ellenszenvével, de ha egyszer ez az igazság. Lorennek oly annyira természetesnek tűnt, hogy tegeződnek, hogy felhúzott szemöldökkel csodálkozott rá a kérdésre, de elvégre is jogos, hiszen általában magázódással szoktak indítani az emberek.*
-Persze, nyugodtan. Ahogy elnézem, amúgy sem lehet túl sok korkülönbség közöttünk. *állapítja meg a szembetűnő tényt.* Gyönyörű ez a csődör. Biztos nem volt valami olcsó vétel. *jó orra volt a lovakhoz, így majdnem biztosra meg tudta mondani, hogy egy ilyen állat azonban megér minden pénzt.*
-Ugyan nem vagyok itt túl régóta, de még nem láttalak a rendházban. Mióta élsz itt? *kezdi a csevegést szintén felhőtlen hangsúllyal.*
Fegyver: Thrillioni vadász Páncél: Thrillioni vért
-Ááá, ugyan. Azon már túl vagyok. *felnagyított gesztikulálása és cinkos mosolya figyelmeztette a lányt, hogy nehogy komolyan vegye az egyáltalán nem sértésnek szánt ugratást. Mivel úgy tűnik, hogy ő maga is talált némi humort a történtekben, Loren feltételezi, hogy nem veszi rossz néven sajátos stílusát. Egyszerűen úgy alakult, hogy szívesen ugratott másokat, ha alkalom adódott rá, és persze csak akkor, ha az élc nem bántotta meg a címzettet. Kamasz korától megválva ilyen már, és ezen nem szándékozik változtatni.
A lónak minden bizonnyal jó elégtétel volt a harapás, annak ellenében, hogy egy idegen egy ismeretlen helyre viszi. Ugyan ezek a patás jószágok növényevőek, mégis meglepő elégedettség tükröződik nagy, barna szemeikben, ha sikeresen megízlelhetik gazdájukat. Eshana -mint kiderült a bemutatkozásból- minden elismerést kiérdemelve úgy fogott kezet, ahogy azt illik. Lorennek tetszett a lány magabiztossága és a természetéből adódónak tűnő könnyed viselkedése.*
-Patás az én féltve őrzött kincsem. *mosolyog lótulajdonostársára.* Elárulok valamit, de ne mond el senkinek...nem kedvelem a gwuffokat. Megrögzött lópárti vagyok. *sosem lehet tudni, hogy mikor akaszt ki valakit a kétlábú jószágokkal szemben érzett ellenszenvével, de ha egyszer ez az igazság. Lorennek oly annyira természetesnek tűnt, hogy tegeződnek, hogy felhúzott szemöldökkel csodálkozott rá a kérdésre, de elvégre is jogos, hiszen általában magázódással szoktak indítani az emberek.*
-Persze, nyugodtan. Ahogy elnézem, amúgy sem lehet túl sok korkülönbség közöttünk. *állapítja meg a szembetűnő tényt.* Gyönyörű ez a csődör. Biztos nem volt valami olcsó vétel. *jó orra volt a lovakhoz, így majdnem biztosra meg tudta mondani, hogy egy ilyen állat azonban megér minden pénzt.*
-Ugyan nem vagyok itt túl régóta, de még nem láttalak a rendházban. Mióta élsz itt? *kezdi a csevegést szintén felhőtlen hangsúllyal.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Gyíííí paci]
*Természetesen a legsötétebb feketét magára öltő állat nagyon is tudta
magáról, hogy gyönyörű. Nem volt véletlen, hogy Eshanának sokkal
magasabb összeget kellett kínálnia érte, mint a többi érdeklődőnek, hogy
elmenjen a vásárlástól a kedvük. De hát... most mégis mit aggódjon? A
pénz terén mindig szerencséje volt, örökségével mindig is jól
gazdálkodott, és megsokszorozta. Még szép, hogy nem sajnálja arra a
pénzt, amire vágyik.*
- Ugye nem fogsz kiröhögni te is?
*Kérdezi ajkai szegletében bujkáló mosollyal. Büszkesége, és hátsó fele némileg ugyan csorbát szenvedett, de sosem volt az a fajta, aki ne tudott volna magán is nevetni.*
- Aha, szerintem ízlek neki.
*Jó, hát ő sem tündökölhet mindig mókás megjegyzések terén. Mindenesetre Szélhámos nagyon elégedettnek tűnik, ő pedig tudja, hogy előbb-utóbb úgyis jóban lesznek, csak meg kell találnia a hozzá vezető utat. Az pedig biztosan nem a `szép` szavakkal való noszogatás, vagy a kérés lesz, kipróbálta, egyik sem ment. Ám feladni nem fogja, szerencsére kellőképp nagy türelemmel áldatott meg, így megpróbálja akár ezerszer, de a célt eléri. Sosem hagyja, hogy eltántorítsák attól, amit eltervezett.*
- Szia Loren, én pedig Eshana.
*Fogadja el a felé nyújtott kezet, majd kellőképp határozottan, de nem megszorítva, a másik szemébe nézve rázza azt meg.*
- Csak nem neked is van egy lovad? Vagy netán gwuffod?
*Majd kap észbe, hogy meglehet, nem tartott be minden illemszabályt, de ez van, ha ránézésre vele egykorúakkal találkozik. Egyszerűen nehezére esik olyan távolságtartóan viselkedni, hogy magázódjon.*
- Ugye nem baj, ha tegezlek?
*Kérdi meg végül, ránézésre még azt sem tudná megmondani, melyikük az idősebb, nem sok lehet köztük... Ő pedig szeret a generációjával oldottabban beszélgetni.*
Fegyver: Vadászíj Páncél: Láncpáncél
- Ugye nem fogsz kiröhögni te is?
*Kérdezi ajkai szegletében bujkáló mosollyal. Büszkesége, és hátsó fele némileg ugyan csorbát szenvedett, de sosem volt az a fajta, aki ne tudott volna magán is nevetni.*
- Aha, szerintem ízlek neki.
*Jó, hát ő sem tündökölhet mindig mókás megjegyzések terén. Mindenesetre Szélhámos nagyon elégedettnek tűnik, ő pedig tudja, hogy előbb-utóbb úgyis jóban lesznek, csak meg kell találnia a hozzá vezető utat. Az pedig biztosan nem a `szép` szavakkal való noszogatás, vagy a kérés lesz, kipróbálta, egyik sem ment. Ám feladni nem fogja, szerencsére kellőképp nagy türelemmel áldatott meg, így megpróbálja akár ezerszer, de a célt eléri. Sosem hagyja, hogy eltántorítsák attól, amit eltervezett.*
- Szia Loren, én pedig Eshana.
*Fogadja el a felé nyújtott kezet, majd kellőképp határozottan, de nem megszorítva, a másik szemébe nézve rázza azt meg.*
- Csak nem neked is van egy lovad? Vagy netán gwuffod?
*Majd kap észbe, hogy meglehet, nem tartott be minden illemszabályt, de ez van, ha ránézésre vele egykorúakkal találkozik. Egyszerűen nehezére esik olyan távolságtartóan viselkedni, hogy magázódjon.*
- Ugye nem baj, ha tegezlek?
*Kérdi meg végül, ránézésre még azt sem tudná megmondani, melyikük az idősebb, nem sok lehet köztük... Ő pedig szeret a generációjával oldottabban beszélgetni.*
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Gyíííí paci]
*Loren épp lovát ellenőrizte, ahogy minden nap, amikor egy lány hangját
hallotta kintről, amint az illető szitkozódások és egy sikítás mellett
nem mindennapi szavakkal illet egy gyönyörű, ám ezek szerint neveletlen
telivért. Az állat nemesen, peckesen lépdelt, mint aki tudja magáról,
hogy gyönyörű. Lorennek világ életében gyengéi voltak ezek a délceg
állatok, így nem kis ámulattal itta magába a látványt, miután a
kíváncsisága kicsalogatta saját lova mellől. Loren imádott ezekkel az
állatokkal törődni, így már nem kevés megfigyeléssel és tapasztalattal a
tarsolyában egész jól elboldogul velük. Emlékszik még rá, hogy milyen
nehéz és fárasztó feladatnak bizonyult régen az első paripájának
betörése. Ahogy a lány tomporát fogja, rögtön rájött a leskelődő, hogy a
csodálatos állat bizony nem szégyellte magát és harapott egyet
újdonsült gazdájába.*
~Egy kis kóstoló. *mosolyog a lány, sejtve, hogy ló és lovasa között a harc még jó darabig fent áll majd. A kapuőrök minden lelkiismeret furdalás nélkül jót hahotáztak az incidensen, ami meg kell hagyni nem csoda, hogy nem volt ínyére a lánynak. Most jut csak el Loren tudatáig, hogy az újdonsült telivér tulajdonost még nem is ismeri, sőt akárhogyan kutat is emlékezetében, arra jutott, hogy nem is látta még. Ahogy a két közeledő az istállóhoz ért, Loren úgy döntött, hogy ez egy remek alkalom ismeretségük eddigi hiányosságának pótlására.*
-Erőset harapott? *érdeklődik rámosolyogva a sérülést szenvedőre, majd előveszi jólneveltebb énjét és bemutatkozik.*
-Örvendek, Loren vagyok. *nyújtja jobbját a lánynak.*
Fegyver: Thrillioni vadász Páncél: Thrillioni vért
~Egy kis kóstoló. *mosolyog a lány, sejtve, hogy ló és lovasa között a harc még jó darabig fent áll majd. A kapuőrök minden lelkiismeret furdalás nélkül jót hahotáztak az incidensen, ami meg kell hagyni nem csoda, hogy nem volt ínyére a lánynak. Most jut csak el Loren tudatáig, hogy az újdonsült telivér tulajdonost még nem is ismeri, sőt akárhogyan kutat is emlékezetében, arra jutott, hogy nem is látta még. Ahogy a két közeledő az istállóhoz ért, Loren úgy döntött, hogy ez egy remek alkalom ismeretségük eddigi hiányosságának pótlására.*
-Erőset harapott? *érdeklődik rámosolyogva a sérülést szenvedőre, majd előveszi jólneveltebb énjét és bemutatkozik.*
-Örvendek, Loren vagyok. *nyújtja jobbját a lánynak.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Gyíííí paci]
*Esküdni merne rá, hogy megbolondult. Mégis mi az isten haragjáért költi
a pénze nagy részét egy hülye dögre, ami még csak hajlandóságot sem
mutat arra, hogy hallgasson rá. Na? Miért? Mert természetesen Eshanáról
beszélünk, aki imádja, ha meg kell küzdenie minden morzsáért. Jó,
azokért mégsem. Ám ez a gyönyörű telivér bizony abba a kategóriába
tartozik, és az égiek lássák a lelkét, ő meg fogja szelídíteni. Közel
fog kerülni hozzá. Nem, nem betörni, ő így a szép.*
- Gyere már te dög...
*Húzza maga után, és ez a szélhámos csak azért jön utána, mert fincsi répa lóg ki a zsebéből. Természetesen. Mi másért jönne úgy mégis? A két szép szeme egy lovat nem fog meghatni, még akkor sem, ha történetesen csődör is. Hiába na, a szép szál fekete legények mindig is a kelleténél jobban lázba hozták, ez biztos valami berögződés nála...
Bezörget a kapun, hogy kinyissák az őrök, és bevezesse maga után a lovat. Azaz inkább becsalja... A répa fogytán, jó lesz sietni. Kész örömmámor, mikor végre hallja, hogy becsukódik mögöttük a kapu. A ló benn. Mennyivel könnyebb egy gwuffal, bár, hozzátenné, hogy azokkal már csak idomítás után találkozott. Ám ő sajnos sosem tudta megszokni őket, mindig is inkább ezek a szép magas, peckes, gyönyörű állatok érdekelték.*
- Mi legyen a neved, te szélhámos?
*Kérdi mosolyogva, de még mielőtt szembe fordulna az állattal, érez valami erőteljes csípést a feneke tájékán, és visít fel, mint akit nyúznak. Ez még hozzá képest is túl lányos...*
- Rohadt dög.
*Csúsznak ki a szitokszavak a szebb napokat látott ajkak közül, és fogja meg fájó tomporát.*
- Nem hiszem el, hogy megharaptál. Tudod te mennyit fizettem érted?
*Sokat elárulhatna külső szemlélőnek elmeállapotáról az, hogy egy lóval ordít. Igaz, nem bolond ő, csak kicsit heves, és jobb szereti, ha minden úgy megy, ahogy azt ő eltervezte. Az, hogy a ló beleharap a fenekébe, határozottan nem volt a terv része. Így tehát minden kisiklott, leginkább a kapcsolata a lóval.*
- Ezt úgy veszem, hogy a Szélhámos tetszett.
*Morogja, majd előkapja a maradék répát, és biztos, ami biztos alapon kezdi el az istálló felé csalni a dögöt. Az egyszer már biztos, hogy a lovakhoz való `érzékét` az édesanyjától örökölte, az is, hogy az egykori papnő kacagva tekint le most rá odafentről, megkönnyebbülve, hogy valamiben mégis hasonlít rá. A kapuőrök is határozottan jól szórakoznak, még csak elfojtani sem próbálják a fel-feltörő röhögő görcsöt.*
- Hallgassatok már... ti talán úgy születtetek, hogy mindenhez értetek?
*Szavai aligha lelnek megértő fülekre, mert a röhögés bizony nem marad abba, sőt. Végül úgy dönt, nem érdekli, a lónak az istállóban a helye, ha ugyan le nem rombolja reggelig ez az átokfajzat. Most pedig ez az elsődleges cél, aztán majd megmutatja a két őrnek, milyen is, ha packáznak egy Erdőjáróval...*
Fegyver: Vadászíj Páncél: Láncpáncél
- Gyere már te dög...
*Húzza maga után, és ez a szélhámos csak azért jön utána, mert fincsi répa lóg ki a zsebéből. Természetesen. Mi másért jönne úgy mégis? A két szép szeme egy lovat nem fog meghatni, még akkor sem, ha történetesen csődör is. Hiába na, a szép szál fekete legények mindig is a kelleténél jobban lázba hozták, ez biztos valami berögződés nála...
Bezörget a kapun, hogy kinyissák az őrök, és bevezesse maga után a lovat. Azaz inkább becsalja... A répa fogytán, jó lesz sietni. Kész örömmámor, mikor végre hallja, hogy becsukódik mögöttük a kapu. A ló benn. Mennyivel könnyebb egy gwuffal, bár, hozzátenné, hogy azokkal már csak idomítás után találkozott. Ám ő sajnos sosem tudta megszokni őket, mindig is inkább ezek a szép magas, peckes, gyönyörű állatok érdekelték.*
- Mi legyen a neved, te szélhámos?
*Kérdi mosolyogva, de még mielőtt szembe fordulna az állattal, érez valami erőteljes csípést a feneke tájékán, és visít fel, mint akit nyúznak. Ez még hozzá képest is túl lányos...*
- Rohadt dög.
*Csúsznak ki a szitokszavak a szebb napokat látott ajkak közül, és fogja meg fájó tomporát.*
- Nem hiszem el, hogy megharaptál. Tudod te mennyit fizettem érted?
*Sokat elárulhatna külső szemlélőnek elmeállapotáról az, hogy egy lóval ordít. Igaz, nem bolond ő, csak kicsit heves, és jobb szereti, ha minden úgy megy, ahogy azt ő eltervezte. Az, hogy a ló beleharap a fenekébe, határozottan nem volt a terv része. Így tehát minden kisiklott, leginkább a kapcsolata a lóval.*
- Ezt úgy veszem, hogy a Szélhámos tetszett.
*Morogja, majd előkapja a maradék répát, és biztos, ami biztos alapon kezdi el az istálló felé csalni a dögöt. Az egyszer már biztos, hogy a lovakhoz való `érzékét` az édesanyjától örökölte, az is, hogy az egykori papnő kacagva tekint le most rá odafentről, megkönnyebbülve, hogy valamiben mégis hasonlít rá. A kapuőrök is határozottan jól szórakoznak, még csak elfojtani sem próbálják a fel-feltörő röhögő görcsöt.*
- Hallgassatok már... ti talán úgy születtetek, hogy mindenhez értetek?
*Szavai aligha lelnek megértő fülekre, mert a röhögés bizony nem marad abba, sőt. Végül úgy dönt, nem érdekli, a lónak az istállóban a helye, ha ugyan le nem rombolja reggelig ez az átokfajzat. Most pedig ez az elsődleges cél, aztán majd megmutatja a két őrnek, milyen is, ha packáznak egy Erdőjáróval...*
