2010. márc. 31.

Lovagképzés - Elumenor és Severin

Helyszín: Sziklaöböl / Külső kerületek, városkapu / Szellemlovagok Rendháza / Városon kívüli területek  
Időpont: corvusi időszámítás 627. év Az Emberek hava 19. nap (2010.03.19 - 31.)
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Elumenor  #224042 | 03.31 16:09:02 | 184143 |

[Lovagképzés]


*Nagyon figyel Severin mozdulataira. Eleinte az apródnak vannak nehézségei a gyakorlattal, de az ismételgetések hatására azért már kezd belejönni. És nagyon helyesen tette, hogy többször is újra kezdte, bár ő nem mondta, de ha megállta volna, fejével jelezte volna, hogy gyerünk csak újra.*
- Nos, ahhoz képest ahogy elindult, a végére már kezdett egy gyakorlatra hasonlítani. De azért örülök, hogy észrevetted a hibáidat és többször is újrakezdted.
*Szólal meg, miután Severin abbahagyta a gyakorlatot.*
- A kardod váljon a tested részévé, hisz a fegyvernek az a dolga. Váljon eggyé a karoddal, érezd még akkor is, ha az egy élettelen fémdarabnak látszik is! Neked kell bele vinned életet azzal, ahogy forgatod. És ez nem csak a kardra, hanem a létező összes fegyverre vonatkozik. Ezt a gyakorlatot addig gyakorold, míg nem fog úgy menni, mint nekem. Mivel a legközelebbi alkalommal velem meg fogsz vívni, hogy megnézhessem, mennyit is tanultál és meg értetted-e a mai nap hallottakat.
*Hát bizony nála így megy. Nem mond annyira túl sokat, mert ha mindent a tanonc szájába rág, akkor csak magolni fog és nem fogja megérteni a dolgokat.*
- A legközelebbi alkalomig van egy teljes heted felkészülni. Majd értesítelek a részletekről, de annyit elmondok lóval nem kell ide kiutazni, mert vagy a rend falain belül, vagy a vívóiskolában tartjuk a következő órát. Ha nincs kérdésed, mehetünk haza.
*Egy hétnek elégnek kell lennie, bízik Severinben, hogy ennyi idő alatt megtudja emészteni a hallottakat, és gyakorolni. Ha nincs kérdés, akkor lóra pattan, s megindul vissza a rendházba, persze apródjával együtt.*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Severin Mor-Bain #289235 | 03.26 09:48:22 | 181149 |

[Lovagképzés]


*Miután gondos figyelemmel méri végig mestere mozdulatait, elérkezettnek látja az időt arra, hogy bekapcsolódjon és Elumenorral együtt végezze el a gyakorlatsort. Az alapállás elsajátítása nem tűnik nehéz feladatnak, hiszen odahaza Ötbányán neki magának is volt alkalma részt venni az ilyesfajta kiképzési feladatokban. Alapállás tehát elvégezve, levegővétel, majd kifújás. Eddig egészen tökéletesnek tűnik, legalábbis Severin ezt szeretné érezni. A nyolcas kialakításában már adódnak problémák, hiszen igazából sohasem érezte magát túlzottan jónak az ilyesfajta precizitást igénylő tevékenységekben, így mestere talán felfigyelhet rá, hogy a mozdulat egykét helyem még meglehetősen bizonytalan, ám ennek ellenére nem mondható éppen rossznak a nyolcas elkészítésének végkifejlete, mikor is hősünk visszatér az alapállásba. Az ezután következő lesújtás, félfordulat és hátrafelé vágás már egyáltalán nem mondható gyengének és mikor hősünk visszatér a gyakorlat elején elsajátított álláshoz, azonnal meg is kezdi ismét a gyakorlatsort, mielőtt Elumenor bármiféle negatív észrevételt fűzne hozzá. A második próbálkozás már egy árnyalatnyival jobban sikerült, mit az első, bár még ez sem tökéletes, hiszen egyrészt lassabban halad, mint mestere, másrészt adódnak még benne hibák. A harmadik eset azonban mindenért megfizet, hiszen itt már szinte tökéletes a kivitelezés, bár Severin tisztában van vele, hogy Elumenor sokat látott szemei valószínűleg még találhatnak benne árnyalatnyi eltéréseket, melyek bár itt és most nem tűnnek fontosnak, a csatatéren akár életet is menthet, amennyiben megfelelően kiküszöbölik őket és a vadhajtásokat tőből lemetszik. Miután úgy érzi, képességeihez mérten a lehető legprecízebben képes végezni a gyakorlatot, kérdő pillantást küld mestere felé, hogy az megoszthassa vele további instrukcióit és felhívja figyelmét a gyakorlat közben vétett hibáira*
Fegyver: Kiegyensúlyozatlan hosszúkard Páncél: Tüskés láncvért és pajzs 
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Elumenor  #224042 | 03.22 19:35:36 | 178933 |

[Lovagképzés]


*Örül, hogy Severin mindent megértett, és annak külön örül, hogy nem kezdő kardforgató, és nem kell vesződnie a vívás alapoktól való oktatásával.*
- Nem kérdezel túl sokat. Ám, ha téged kérdeznek bőbeszédűen tudsz válaszolni. Ez tetszik! A kardforgatás miatt meg nem kell aggódnod, majd legközelebb rendezünk egy gyakorló vívást gyakorló fegyverekkel. Tudod, fő a biztonság, és nem szeretném se én és gondolom te sem, hogy valamelyikünk elveszítse valamely testrészét.
*Ő, mint lovagi tanítómester, és mint vívóiskolai mester nagyon fontosnak tartja a testi épséget, hisz nem feltétlen egy gyakorlás közepette kell lesérülnie senkinek, hanem inkább a csatatéren. Ezért hát nem is engedi tanoncait éles fegyverekkel gyakorlatozni, csak ha ő nem mondja, bár az igen ritka. Csak azoknak engedélyezi, akik már olyan szinten vannak. De ahhoz, hogy a tanoncai egymással éles fegyvert használva gyakorlatozzanak, először vele kell megküzdeniük éles fegyverrel.*
- Most mutatok egy gyakorlatot. Jól figyeld meg, utána lassan velem együtt csinálod, azután pedig csak te. Érthető? Jól figyelj!
*Azzal belekezd. Csukott szemmel áll egyenesen, mint a cövek, s kardját az ég felé meresztve két marokra fogja, s a keresztvasat lassan homlokához érinti. Ezután mély levegőt vesz, s kifújja. Ekkor kinyitja szemeit, s jobb oldalt egy előre suhint, hogy maga előtt egy nyolcast írjon le. Először jobb oldalt, majd a lendülettel át megy a bal oldalra is. A befejezés balról jobbra, átlósan felfelé érkezik, s amint a képzeletbeli nyolcas kész, a kardot ismét merőlegesbe állítja, s ezen idő alatt felveszi a szokásos vívó alapállást. Ekkor feje felett meglódítja a kardot, s előre lépve egyet belehasít a levegőbe. A mozdulat után megáll, hátra tekint, majd egy teljes és egy fél perdülettel vízszintes vágást visz be a képzeletbeli ellenfél hasi tájékára. Ezután megáll ismét, s a kardot megfordítva háttal állva hátra döf. A kardot visszahúzza, ismét maga elé emeli, ahogy a gyakorlat elején, szemeit becsukja, nagy levegőt vesz, kifújja, s a kardot lassan visszacsúsztatja hüvelyébe.*
- Nos, ez lenne a gyakorlat. Most utánozd le a mozdulataimat, lassan fogom csinálni, hogy megjegyezd. Akkor kezdjük!
*És újra elkezdi a gyakorlatot, csak negyed olyan lassúra véve a tempót. Amint végzett, maga előtt összefonja karjait, és átadja a terepet Severinnek.*
- Most egyedül. Nem kell gyorsan csinálnod, a lényeg, hogy tökéletesen csináld végig. Kezdjed!
*Utasítja apródját, s szigorúan figyeli a mozdulatait.*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Severin Mor-Bain #289235 | 03.22 09:48:00 | 178620 |

[Lovagképzés]


*A második öt erény ismertetése sem vált ki belőle újabb kérdésfelvetést, ami persze nem annak tudható be, hogy teljességgel érdektelen lenne a témában és hogy előző tanulmányai miatt a könyökén jönne ki a tananyag, hanem mert mestere körültekintő és mindenre kiterjedő részletességgel történő magyarázata mellett a kérdezősködés csupán üres időtöltésnek hatna és rendkívül nehéz felfogásról tenne bizonyságot.
Teljességgel érthető volt tehát számára a lecke, ezt egy apró biccentéssel hozza mestere tudomására, majd érdeklődéssel hallgatja az újabb leckét, mely már egy sokkalta gyakorlatiasabb témát, a fegyverek forgatását érinti. Habár Severin kapott már némi kiképzést ebben az irányban, nem mondható el róla, hogy korszakalkotó fegyverforgató lenne, ám kétségtelenül ez lenne a célja. Karddal már egészen jól bánik, és a csatabárd használatában is rendelkezik némi tapasztalattal, noha kétségtelen, hogy az előbbi sokkal inkább a kedvére való, így általában mindig ezt tekinti fő fegyverének. A szál és dobófegyverek világában meglehetősen járatlan, ám a fejlődés lehetősége itt is megvan.*
-Megértettem, Mester az előző leckéket, ami pedig a kardforgatást illeti, nos úgy hiszem, bár nem mondhatom magam kezdőnek, még bőven van mit tanulnom és biztos vagyok benne, hogy rengeteg újdonságot tudsz majd mutatni Nekem.
*Elumenor példáját követve húzza elő a saját kardját, ami bár nem mondható olyan kifinomult és remek darabnak, mint a Szellemlovagok fegyvere, ám meglátszik rajta, hogy nem gyenge munka és számos helyzetben óvta már meg forgatóját.*
Fegyver: Kiegyensúlyozatlan hosszúkard Páncél: Díszvért 
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Elumenor  #224042 | 03.20 19:00:14 | 177744 |

[Lovagképzés]


- Remek! Akkor folytassuk az erényeket!
*Örül neki, hogy amit elmondott érthető, és világos. Bár, ha egy teljesen kezdő apródnak magyarázná ugyanígy az anyagot, lehet, hogy tettek volna fel neki pár kérdést.*
- A következő és legfontosabb erény az
~ Segítőkészség: ez az erény az önzetlen és viszonzást nem kérő segítségnyújtást, váratlan feladatok megoldására készséggel vállalkozást, szolgálatkészséget takarja.
~ Engedelmesség: engedelmes az, aki megteszi amit neki mondanak, ám még azt is meg kell jegyezni, hogy egy lovagnak csak azon utasításoknak kell engedelmeskednie, melyek rossz szándékot nem takarnak, és a világ javára válnak.
~ Nők és gyengék gyámolítása: a gyengébbik nem, és az elesettek, gyengék gyámolítása a lovagok egyik legfőbb feladata. Védeni kell őket a bajban, és habozás nélkül segítséget kell nyújtani nekik, ha arra kérnek.
~ Vendégszeretet: bárki, bármikor is felkeres, még ha az az ellenséged is, úgy kell viselkedned vele, mint a legjobb barátoddal, ha nálad vendégeskedik. Meg kell vele osztanod saját fedeled és élelmed.
~ Udvariasság: Ennek az erénynek külön szabályai is vannak. A legalapvetőbb szabály: tisztelettel kell viselkedned feletteseiddel, idősebb társaiddal és a hölgyekkel, annak ellenére is, ha azok nem viszonozzák udvarias viselkedésed. Udvariassággal nem lehet születni, ezt életed végéig tanulni fogod, és sosem leszel belőle tökéletes, de az elért szinttel sohasem elégedhetsz meg, mindig törekedj a fejlődésre.
Ez volt a tíz lovagi erény, amelyek elkísérnek és be kell tartanod nem csak lovagi pályafutásod, hanem egész életed során. Ha ezek is mind érthetőek voltak, haladjunk tovább.
*Ezek voltak a legalapvetőbb dolgok, amelyek nélkül nála nem is lehet elindulni a lovagi ösvényen. Ezen pár apró dologra nagyon rigolyás is, de ezt még Severin nem biztos, hogy tudja.*
- Egy lovagot nem csupán szellemi tudománya teszi lovaggá, hanem testi ereje és kitartása.
*Majd jobbjával előhúzza hüvelyéből kardját s maga előtt tartja.*
- A kard egy lovag legfőbb fegyvere, de ez nem azt jelenti, hogy más fegyver forgatásához nem érthet. Csatában harcolhat kopjával, karddal, buzogánnyal, bárddal és az összes többi fegyverrel, de a hagyományok miatt hétköznapi megjelenéshez elengedhetetlen a kard. Ez egy lovagi kard, ilyen nincs senki másnak, csak a Szellemlovagok felszentelt lovagjainak. Ez a fegyver a lovag legfőbb bajtársa a harcban, mert rajta kívül másra nem biztos, hogy számíthat. Ezért forgatása és karbantartása szinte létszükséglet.
*A szellemi felvilágosítás után úgy gondolta, hogy az erő vonalán folytatja a képzést.*
- Ha már itt tartunk... Te mennyire értesz a kardforgatáshoz?
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs 
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Severin Mor-Bain #289235 | 03.20 16:42:51 | 177665 |

[Lovagképzés]


*Mestere dicséretét egy egyszerű fejbiccentéssel viszonozza, hiszen nem szándékozik túlontúl sokat foglalkozni az elismerő szavakkal, hiszen kimondottan vigyáz arra, hogy semmi esetre sem essen bele az önhittség igen súlyos hibájába. A lovagi erényeket illetően már volt része korábban is valamennyi okításban, azonban egyik régen volt mestere sem bizonyult annyira jó tanárnak, hogy Elumenorhoz hasonló módon röviden és velősen foglalja őket össze. Az ujjakkal való játék különösen kedvére való, hiszen bizonyságot jelent számára a Szellemlovagok kivételes találékonyságára és valamilyen szintű mindennapos derűjére. Persze bizonyos lehet afelől is, hogy mikor a vizsgáztató lovagok kikérdik tőle ezen leckét, nem az ujjakat fogja használni segítség gyanánt, hanem a maga saját memóriáját.*
-Teljesen érthető, Mester. Ez is és az a mód is, ahogy az erényeket kifejtetted.
*Örömmel konstatálja, hogy mestere kérésének megfelelően igyekszik minél gyorsabbra venni az okítást, így nem is igazán bíbelődik azzal, hogy hosszas válasszal adja Elumenor tudtára az anyag megértésének tényét. Mivel már egyszer volt része a lovaggá ütésben, néhány információ nem idegen előtte, bár mestere kivételes bölcsességét látva bizonyos afelől, hogy nem árt rá odafigyelni, hiszen számos újdonságot tanulhat majd tőle. A következő öt erény kifejtésére várva átfut agyán annak a szituációnak a lehetséges képe, miszerint az ifjú Arturius Távolrévből hazatérve akár már úgy ismerheti meg őt, mint felavatott Szellemlovagot. Ehhez azonban nem árt sietni, hiszen rengeteg a munka és Severin nem az a típus, aki ettől akár egy csöppet is visszahőkölne.*
Fegyver: Kiegyensúlyozatlan hosszúkard Páncél: Díszvért 
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Elumenor  #224042 | 03.19 13:43:28 | 177116 |

[Lovagképzés]


*A hallottak alapján kicsit el is ámul, hisz a válasz nem hogy pontos, de elég bőbeszédűen lett megfogalmazva.*
- Ejha! Te aztán tudsz beszélni! Az eddigi tanítványaim közül még egy sem volt ennyire bőbeszédű!
*Ez egy dicséret volt tőle, és nem túloz. Az eddigi rendi és vívóiskolai tanítványai közül egy sem adott még fele olyan hosszú választ összesen sem, mint Severin.*
- Az, hogy miért lovag egy lovag, azt tökéletesen megválaszoltad. Az erényeket pedig egyszerűbben is meg lehet fogalmazni, mint hogy körülírnád. Alapvetően tíz lovagi erény van, ezek az alázat, jámborság, hűség, nagylelkűség, bátorság, segítőkészség, engedelmesség, nők és gyengék gyámolítása, vendégszeretet, udvariasság. Ezeket a legjobban úgy tudod megjegyezni, hogy a kezed ujjain számolva mondod ugyanígy sorban. Ezek közül a két legfontosabb az alázat és a segítőkészség, ezek a nagyságrend miatt a számolásban a nagyujjadra jutnak. Ezt így jegyezd meg, de csak ha magad vagy, akkor számold az ujjakon, különben ha majd a vizsgán megkérdik, és te szépen ujjakon mutogatva mondod, megbuksz. Érthető?
*Az erényekhez csak ennyit akart hozzáfűzni.*
- És most vegyük szépen sorra őket:
~Alázat: ez a legelső, legfontosabb és a legnehezebben betartható erény. Akárkivel állsz szemben, még ha esetleg az ellenséged az illető, alázatosnak kell lenni vele szemben, nem szabad lenézően fölé emelkedni, szelídnek kell lenni.
~Jámborság: azt jelenti, hogy mindenkivel jó viszonyt kell ápolnod, amíg lehet, még ellenségeiddel szemben is ugyan úgy kell viselkedni, mint más emberekkel.
~Hűség: hűnek, kitartónak kell lenned a kapott, kitűzött célod mellett, nem árulhatod el felettesed, irányítód, és szeretett nődet el nem hagyod, meg nem csalod, bármi történjék is.
~Nagylelkűség: ez nem azt jelenti, hogy szórod a pénzt mindenkinek, meg hogy nagylelkűen megversz egy azt kiérdemlő személyt. Nagylelkű az, aki tiszteletet érdemlő cselekedet visz véghez, önszántából segít másoknak. A nagylelkű ember nem inog meg az őt övező tisztelettől, higgadt marad, nem hízelkedik a felette állóknak, de nem is engedi magát elnyomni.
~Bátorság: az nem bátor aki elsőként jelentkezik veszélyes feladatokra, vagy az első sorban harcol. Bátor ember az, aki szembe néz félelmeivel, és félelmei elé helyezi a kitűzött célt.
Ez az első öt erény, remélem minden világos. De ha van kérdésed, nyugodtan kérdezhetsz.
*Reméli, hogy ez nem lesz sok Severin-nek, de ha nem akar sokáig totojázni a lovaggá válásig, akkor ennek viszont ez az ára.*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Severin Mor-Bain #289235 | 03.19 12:27:27 | 177096 |

[Lovagképzés]


*Csendesen lovagol újdonsült mestere mellett, közben ő maga is igyekszik megtenni mindent annak érdekében, hogy a csodálatosan szép napsütéses nap minden egyes percét kihasználja és a legkevesebb időt se hagyja kárba veszni, hiszen az élet túlontúl rövid ahhoz, hogy megengedhetnénk magunknak kihasználatlanul futni hagyni a perceket.
Severin természetesen legalább akkora lelkesedéssel és várakozással tekint az elkövetkezendő órák elé, mint amilyennel akkor rendelkezett, mikor átlépte a Rendház küszöbét, hogy rokonával megismerkedjen, valamint a Szellemlovagok körében otthonra és családra találjon.
Újdonsült mesteréhez hasonlóan meglehetősen lengén öltözött, hogy a testét érő napsugaraknak mindennemű lehetőséget megadjon pozitív hatásuk kifejtésére. Fekete bőrnadrágja felett egy egyszerű fehér inget visel, lábán pedig makulátlanul csillogó fekete csizmája. Kesztyűt nem visel, fegyver gyanánt pedig megszokott hosszúkardját szíjazta derekára. Miután mestere megálljt parancsol, maga is visszafogja hátasát, és a tőle telhető legkitűnőbb módon igyekszik választ adni a kérdésekre.*
-A legfőbb lovagi erények tudomásom szerint magukba foglalják az elesett testvéreink iránti együttérzést és a róluk való tevékeny gondoskodást, valamint a rendi feljebbvalók, mesterek és lovagtársak tiszteletét, a hölgyek iránti előzékenységet és udvarias viselkedésformák gyakorlását, illetve Szellemlovagként a nagy elődök, Rendünk alapítói iránti buzgó tiszteletet és feltétlen hitet és ide sorolnám még a vallási buzgalmat is egyrészről saját rendi hitünkben, valamint a Thrillion Kapui Egyházban, melyben én személy szerint felesküdtem és lovagként rendületlenül hiszek.
*Őszintén szólva nem biztos benne, hogy megfelelő választ adott, hiszen tudatában van annak, hogy az ő ötbányai neveltetése és a sziklaöböli lovagi szabályok között lehetnek kisebb-nagyobb eltérések, éppen ezért igyekezett olyan erényeket felsorolni, melyek általánosnak és mindenki számára örök érvényűnek mondhatók. A másik kérdésen egy kicsit el kell gondolkodnia, hiszen nem igazán egyértelmű a felvetés, így csupán arról tud nyilatkozni, hogy ő maga miért tartja lovagnak magát.*
-Lovagnak lenni számomra annyit jelent, hogy megtanulunk különbséget tenni jó és rossz, erkölcsök szerint való és erkölcstelen, udvarias és udvariatlan, egyenes és kétszínű, azaz lovagias és lovagiatlan viselkedési módok között. Megtanuljuk tisztelni az életet és a lehetőségeinkhez mérten a legkiválóbb mértékben védelmezni azt, ám nem habozunk fegyvert fogni az igazság érdekében. Megismerjük a módját annak, hogy hogyan acélozzuk meg akaratunkat, ugyanakkor képessé válunk arra, hogy magasabb célok és feljebbvalóink parancsára lemondjunk róla. Az igaz úton járva hitet teszünk egy értékrend mellett és mindent megteszünk annak érdekében, életpéldánkkal ne botránkozást, hanem tiszteletet és megbecsülést vívjunk ki és mások számára is vonzó, követendő példáivá váljunk a lovagi életformának.
*Egyelőre nem mond többet, hanem megvárja mestere válaszát és értékelését az elhangzottakat illetően.*
Fegyver: Kiegyensúlyozatlan hosszúkard Páncél: Díszvért 
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Elumenor  #224042 | 03.19 12:02:37 | 177093 |

[Lovagképzés]


*Egy szép tavaszi délután két lovas alak lépi át a Szellemlovagok városon kívüli birtokainak határát. Az egyikük Elumenor, a másikuk Severin Mor-Bain. Elum még annyira nem ismeri a rend új tagját, aki már apródja is, de ezen fog majd változtatni a délutáni program. Ő maga fekete bőrmellényt, bő szabású fehér inget, fekete bőrnadrágot, csizmát és két, majdnem könyékig érő bőrkesztyűt visel. De persze kardját sem hagyta otthon, az ott fityeg bal oldalán. Mivel szép az idő, nem akarta magára ölteni a rendi köpenyt, ki akarja élvezni a tavasz melegét.*
- Itt meg is állhatunk.
*Áll meg lovával egy füves mezőn, melynek északi részén kezdődik egy erdő. Miután leszáll hátasáról, hagyja úgy ahogy van, had legelésszen, nem fél attól, hogy elszökik.*
- Nos, Severin, ugyebár lovagi útra szeretnél lépni, vagyis inkább újra végig járni azt. Kezdésként mondd el nekem a lovagi erényeket, utána pedig, hogy egy lovag mitől is lovag.
*Úgy tudja, hogy Severin már egyszer lovaggá lett ütve Ötbányán, de újra szeretné járni az utat. Kíváncsi, hogy ott mit tanítanak a lovagjelölteknek.*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs

2010. márc. 26.

Ötbánya - Gwuffvásár

"Hamarosan megnyitja kapuit az ötbányai Gwufftenyésztők Tábora, és mindenkit szeretettel vár a corvusi idő szerinti 627. év első Gwuff- és kirakodó vásárával.
Eladásra kínáljuk a táborban nevelt gwuffokat, melyek között bárki megtalálhatja a kedvére valót.
Egyszerű hátasnak való gwuffot éppúgy, mint harcra nevelt csatagwuffot, versenygwuffot, valamint egy igazi különlegességet: az ötbányai fehér törpegwuffot.
"
Helyszín: Ötbánya / Gwufftenyésztők Tábora
Időpont: corvusi időszámítás 627. év A Emberek hava 9. nap- (2010.03.09-26.)
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Marcus del Goar (Mesélő - Uriel) #80403 | 03.26 00:31:27 | 181074 |

[Üzletkötés Harolsonnal - még a vásár előtt]

 
-Hogy miért Mocskos? *mosolyodik el Marcus.* Előszeretettel vesz sárfürdőt, amikor kiengedjük a futtatóba.
*A mithrillben való fizetés ellen sincs kifogása, és még a mithrillárfolyam ingadozása sem zavarja. A mennyiség és az üzlet miatt, ennyi csúsztatás belefér.*
-Ez így megfelel. *mondja miután elolvassa a szerződést, majd aláírását is odakanyarítja a lap aljára.*
-Természetesen. Hiszen Zarándok már az öné. A többi gwuffnak pedig gondját viseljük, míg elviszik őket.
*Aztán végighallgatja a további mondandóját Harolsonnak.*
-Meglátjuk mit tehetünk ez ügyben.
*Válaszolja a törpékkel való közvetítésre.*
-Öröm volt önnel üzletelni. Jó utat! A mihamarabbi viszontlátásra!
*Búcsúzik el a távozó Harolsontól.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harolson Herold #288655 | 03.22 19:04:48 | 178898 |

[Üzletkötés Marcus-szal - még a vásár előtt]


- Köszönöm. *mondja, mert tényleg sietnie kell, s egy gyors gwuff segedelmével előbb Fehérhonba érhet, mint anélkül. Ez talán még egy féleszű trollnak is triviális... Visszatérnek tehát az irodába, visszaül korábbi helyére, s miután Marcus visszatér, s kap munkájához felszerelést, hozzálát a lista és a szerződés megírásához.*
- Tehát: "Csatagwuffok: Éjfél..." *s így tovább, jegyzeteli hitelesen az elhangzottakat, a végén viszont felnéz csodálkozva:* Ugyan miért Mocskos a neve ezen harmadiknak? *nyilván kap ésszerű magyarázatot, úgyhogy mindenképp folytatja a körmölést, még hosszan. Az árnál megállnak, s ő helyeslőleg int.*
- Legyen annyi. Aranyban nincs nálam ekkora összeg, de ha megfelel, fizetnék mithrillben. Rendünk nagyobb kifizetésekre, kereskedelemben, Mithrill Váltót használ, mi magunk öntjük a kovácsműhelyünkben, bár nem olyan rég óta. *előveszi erszényét, hogy kipakolja a fényes lapkákat, demonstrációként. Szám szerint, tizenötöt. Mindegyiken nyomatként látszik a pegazus jele, s hátlapon írásként: "Szellemlovagok Mithrill Váltója - 1000 aranyra hitelesítve"* Mondhatni, ezek az elsők közül valók, szinte még melegek a kohó tüzétől... Mindegyik 11 corvusi egységnyi mithrillből készül, 90 aranynyi középárfolyamon számolva tehát, 1000 arany névértéket képvisel egy-egy darab. Sziklaöbölben, otthonunkban, bármikor beváltjuk erre az összegre, de hiszem, máshol is megér ennyit, ha nem többet... *kis utánaszámolással kiderül ugyan, hibádzik 10 arany lapkánként az értékből, de mivel váltó, ez részletkérdés, főleg lovagi becsületszóval támogatott kereskedelmi eljárásban. Meg aztán, a folyvást változó árfolyamok mellett, sok pénzváltónál jócskán lehet keresni ezekkel, még így is... Elkezdi írni a szerződés szövegét egy másik, addig üres lapra, a fehér gwuff esete viszont ismét megakasztja, örömteli hírrel felkeltve figyelmét.*

- Oh, ez igazán kedves Öntől. Nem is találok szavakat... S még a név is illik rendünkhöz, minő figyelmesség!*az íráshoz viszont talál, szavakat, mert folytatnia kell. Gyorsan elkészül vele, a lapot Marcus elé tolja, amin az alábbiakat olvashatja:*

"Szerződés gwuffok tenyésztéséről,
mely köttetik sziklaöbli Szellemlovagok rendje és ötbányai Gwufftenyésztők Tábora között:

A Gwufftenyésztők Táborának értő személyei ezen szerződéssel vállalják, hogy a Szellemlovagok tulajdonába került gwuff, név szerint: Csermely, mely barna és versenyre szánt s nevelt, számára élethossziglan, a lehető legjobb példányok közül, társat keres és tart, ellátva minden szükséges jókkal, tenyészállatnak, utódok nyerésének céljából. A Szellemlovagok pedig vállalják, hogy állják gwuffjuk párjának tartási költségeit, a szükséges és méltányolható mértékben, mindazon időszakokban, mikor az, állatuktól megejtve, vemhes. Ezen szerződés kibővíthető más állatokra, hasonló feltételekkel, másolva a szöveget, és azt a szükséges ellenjegyzésekkel hitelesítve.

Aláírásával a szövegben foglaltakat érvényesnek fogadja el, szervezete nevében is:

Herolson Herold - Szellemlovagok legátusa

Marcus del Goar - Gwufftenyésztők Táborának tulajdonosa

Kelt: Ötbányán, a corvusi időszámítás 627. évében,
Az Emberek havának 22. napján`

*ez tehát a tervezet, röviden s tömören, tartalmazva a fontosabb részleteket. Ha elfogadásra kerül, ő is aláírja, s letudva az üzlet anyagias részét, még hozzátesz az elhangzottakhoz, egynémely dolgokat:*

- Visszatérve tervezett utamhoz, elvinném hátasnak, mondjuk... Zarándokot. Míg visszatérek Fehérhonból, kérem kezdjék megkeresni tenyésznőstényt Csermely számára, mely megfelel mind az Önök szakértői szemének, mind közös érdekeinknek, nem beszélve a két állatról, szerelmetes értelemben... Minden kiválasztott állat marad egyelőre itt, ha esetükben szintén nyílik lehetőség ilyen tenyésztési megmozdulásra, úgy tegyék meg a szükséges lépéseket. *őszintén szólva, nem tudja hogy megy ez, miként zárnak össze hímet és nőstényt egy romantikus órácskára, mi jelzi a létrejött frigyet - ezen részleteket a hozzáértőkre hagyja.*

- Továbbá, kérem jelezze a megfelelő törp uraságok felé, hogy mikor visszatértem, lenne velük beszédem. Kezdetnek, két üzleti témájú ügyben. Hajdan a Légiókkal szorosnak volt mondható kapcsolatunk, mostanra viszont... Úgy vélem, a Mithilles tárnák lakói feltűnnek majd itt is, ezért is kérném meg a közvetítésre. Most viszont, ha mindennel végeztünk, indulnék is. Majd még bizton, találkozunk... *s ha tényleg mindennel végeztek, s megkapja útitársát, a megnevezett gwuffot, elindul előbb a Fekete Unikornis rendháza felé, majd ott felszerelkezve, Távolrév és majdan Fehérhon felé...* 
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Marcus del Goar (Mesélő - Uriel) #80403 | 03.17 19:37:03 | 176308 |




*Harolson tréfájára elmosolyodik. Őt ugyan nem zavarja.*
-Természetesen maradhatnak itt is, míg értük jönnek, és az útra is megkapja az egyik hátast.
*Biccent a másik felé, s közben el is indulhatnak visszafelé, hogy Harolson megírhassa a papirost a versenygwuffról. Útközben Marcus vált pár szót az egyik gwuffásszal, majd visszatérve a dolgozó szobába bele is kezd.*
-Akkor kérésének eleget téve. *Papirost, tolat és tintát is ad Harolsonnak, hogy lejegyezhesse a részleteket, amíg értük jönnek majd.*
-A három csatagwuff, név szerint: Éjfél, fekete hím. Pallos, fekete hím és végül Mocskos, barna hím.
*Az utolsó nevénél elmosolyodik.*
-Emellett kiválasztunk még két barna hím kölyköt. Nevük még nincsen, ezt önökre bízzuk majd. Valamint négy nőstény gwuff utazásra való, két felnőtt és két fiatal állat. A két felnőtt Vándor és Zarándok, a kölyköknek szintén nincs még nevük. Mindegyik barna. Ezek közül, akkor az egyiket akár azonnal magával is viheti, míg a többi itt maradhat míg ön vagy megbízottai érte nem jönnek.
*Egy pillanatnyi szünetet tart, fejben számolgat kicsit, majd folytatja.*
-A versenygwuffra vonatkozó szerződés szövegét akkor önre bízom. A gwuffok ára pedig... tizenötezer arany összesen. Ha kívánja részletezem is az összeget. *Néz kérdőn Harolsonra.*
-Ami pedig a fehér gwuffot illeti. Mivel mondhatni nagy tételben vásárolt nálunk, s emellett még egy kölcsönösen hasznos üzletet is kötünk. Nagyrabecsülésem jeléül a Szellemlovagok felé ,felajánlok ajándékba önöknek egyet az ötbányai fehér törpegwuffok közül. A neve Szellem. *mosolyodik el.* Remélem a jövőben is kötünk még hasonlóan remek üzleteket.
*Azzal várja, az esetleges kérdéseket.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harolson Herold #288655 | 03.16 23:59:58 | 175918 |




- Ígéretesen hangzik, mint eddig minden szava! Követem... *s szavának eleget is tesz, miként hivatása is követeli azt meg, hiszen követ, aki ezúttal nem követ követ. Nem mintha, máskor azt tenné...*
- A szállításról majd beszéljünk még máskor. Nem akarnék engedély nélkül beállítani barátainkhoz, egy csapat barátságos, ámde szőrös lénnyel, kik még csak nem is törpék... *csak remélni tudja, Ötbányán ez a móka, nem minősül fejvesztésre méltó bűnténynek. Viszont már, állnak a karámoknál, így figyelmét a következő állatnak szenteli. A látvány és a szavak is meggyőzőek.*
- Fejedelmi példány! Bevallom, mindig a barnákat részesítem előnyben, egy kicsit... S még a neve is tökéletes! A Kristály-patakról is mindég azt gondolnám, inkább folyamnak kéne nevezni, oly széles és sebes. ~Csermely... Lesz még belőle zúgó áradat, s nevét kiáltják éljenezve sokan, mint morajló zuhatag.~*
- Megvéve, tökéletes! Már csak az árat mondja meg, erre is, utólag. Menjünk is vissza, rendezni az anyagiakat... *s ha javaslata meghallgatásra talál, a visszaúton előhoz még két témát.*
- Van nálam előleg, sőt, ha alacsony a végösszeg, talán egyben is fizethetek. *hamiskás mosoly jelzi, bizony reméli ezt az eshetőséget.*
- S ha mindenki bizton pozícióban fejezi be az ügyletet, s elégedetten, el is vinném az egyik útra való gwuffot. Fehérhonba készülök, és sietve... *ez tehát a magyarázata, miért fél attól, nem ér vissza a hivatalos megnyitóra. Bár ki tudja, sietős dolgával gyorsan is végezhet, meg lassan.*
- Jut eszembe erről, van még egy instrukcióm, mit nagymesteremtől vettem: licitáljak a fehér gwuffra, feltétlen. Hagynék tehát Önnél egy papírost, amolyan biankót, ha nem érnék vissza addigra, vagy más nem veszi át helyemet itt a rendből, két summás összegről szólót. Ha gyér az érdeklődés, a kisebbikkel mi nyerünk magunknak olcsón egy csodát. De ha sokan kiabálnának be, úgy a második lép életbe, mely igen tekintélyes, s Ön dörzsölheti markát. Talán furcsának tűnhet az eljárás, de ez presztízskérdés Morganus nagymesternek, az összeg pedig több, mint jelképes... * Ugyanis annyiért nyert meg őse hajdan Sziklaöbölben egy licitet. A pluteum azóta is a könyvtárukban áll, mint ereklye, most pedig egy különleges példányra pályázik a sarj és mögötte egy egész lovagi rend...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Marcus del Goar (Mesélő - Uriel) #80403 | 03.16 19:32:32 |




-Akkor sétáljunk át a versenygwuffokhoz. Több ígéretes példány is van köztük.
*Invitálja Harolsont, s miközben odébb sétálnak folytatja is.*
-Ahogy óhajtja. Természetesen átszállíthatjuk őket az Unikornisokhoz ennek semmi akadálya nincsen. És természetesen minden információt megadunk, hogy a megfelelő gwuffok kerüljenek önhöz.
*Közben odaérnek versenygwuffokhoz. A karámok tiszták, és látszik rajtuk, hogy rendszeresen rendben vannak tartva. Egész vegyes társaság a versenygwuffokké. Feketék, barnák, de akad köztük néhány szürke is. Izmos, karcsú állatok igazi szélvész jószágok.
Egy karám előtt állnak meg, mely mögött barna színű gwuff álldogál békésen.*
-Ő itt Csermely. Mi így nevezzük. Hivatalos futamon ugyan nem futott még, de igen ígéretes. Házi versenyeinken, már többször is nyert.
*Persze a többit is szemrevételezheti Harolson.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harolson Herold #288655 | 03.16 00:59:49 | 175345 |




- Akkor előbb a látvány, hagyván későbbre a papírmunkát... *követi Marcust, hogy elhagyják a szobát, mely még fűtetlenül is barátságosabb levegőt nyújt, a szabadtér ötbányai klímájánál. A hallott magyarázat a harcra nevelt gwuffokról rövid, de teljes és könnyen érthető, még oly laikus számára is, mint amilyen Herold, aki herold. Ámulva támasztja maga is a falécet, mely elválasztja a pompás bikáktól, s rá nem jellemző módon, szóhoz sem jut. A három állat méltó a leírás szavaira, tekintélyt parancsolnak pusztán megjelenésükkel, nem is kell vad agyarcsattogással mutatniuk, ki az úr a vidéken. Elégedett, ez arcára is kiül, de azért ki is mondja:*
- Gyönyörű teremtések, s bevallom, nem szívesen futnék előlük, még egy mithrillel telt erszénnyel sem... *utal arra, a törvény képviselői fogják jó eséllyel megülni a nyergüket.*
- Már csak a versenygwuffot nézném meg, aztán lássunk is neki a sorok és tételek rendezésének! *nem hinné, hogy csalatkoznia kéne, így csak egy szempillantást akar a leendő ménes ékére, aztán sietne megírni a listát, hogy biztosítsa, birtokukba kerül egy csapatnyi pompás hátas, mihamarább...*
- Majd segítségét kérném, hogy pontos legyen számvetés. Meglehet, ideiglenesen a Fekete Unikornis lovagjai, barátaink, veszik majd át az állatokat, míg hazaszállításukról rendelkezünk. Ezért is kellene, nem csak az állatok neve s neme, de színe s ismertetőjegye is, hogy el ne vesszenek a nagy fejetlenségben... *tanácstalan ezen a téren, hiszen megvenni könnyebb ekkora állatokat, mint egy másik városba repíteni őket, s ő bizony, ennyivel nem számolta ki lépéseit...* 
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Mesélő - Uriel #80403 | 03.15 11:28:50 | 174774 |

//Marcus és Harolson//

 
-Nos akkor nézzük meg azokat a gwuffokat.
*Áll fel Marcus, és indul meg az ajtó felé.*
-A papírokat majd megírjuk utána. Itt csak kényelmesebb, mint a kinti hidegben.
*Azzal ha Harolsonnak nincs ellenvetése, elindulnak a karámok felé, s közben további kérdéseire is válaszol.*
-A csatagwuffok mozgása leginkább attól függ ki üli meg őket. Az állatok nem riadnak meg a csatazajtól, a kardok csengésétől, és a hangzavartól. Ha gazdájuk foglalkozik még velük kicsit, magához szokatja őket, akkor remek társ válik belőlük.
*Közben elérnek arra a részre, ahol a gwuffokat szokták futtatni. Vált pár szót a gwuffász legényekkel, s pár perc múlva három termetes, izmos gwuffal térnek vissza. Két fekete és egy barna állat. Izmos, robosztus állatok.
A futtatóban szabadjára engedik őket, s a három gwuff kihasználva a lehetőséget fújtatva futkározni kezd. Lábuk alól sáros földrögök fordulnak ki.
Marcus a futtatót körülvevő cölöpkerítésre támaszkodik.*
-Nem éppen villámgyorsak, de ha lendületet vesznek, s esetleg még páncélt is tesznek rájuk, nem igen marad előttük állva senki.
 
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harolson Herold #288655 | 03.13 22:47:36 | 174185 |




- Nagyszerű! *örvend meg annak, hogy minden simán megy, s egy húron pendülnek. Hogy vastag fém-, avagy bélhúron, az majd kiderült később, mindenesetre, egyelőre szép hangot ad rezgése...*
- Természetesen megbízom az ítéletükben, hogy mely állatok a legjobbak, de azért szívesen nézném meg a futásukat a választottaknak, ha van rá mód. Csak hogy lássam, egyik sem fájlalja vagy húzza lábát sántán, hogy bokájuk erős, s nem fújja el a téli szél... Pusztán formaság, s bevallom, inkább csak csodálnám a remek példányokat, ezzel az ürüggyel. *Mosolyog erősen, mert bár nem feltételezné, selejtes árut sóznának nyakába, elég fogadáshoz gyűjtött szóbeszédet, hogy tudja, néha igaz a félrészegen lehelt intelem, mely alapján utolsóként vánszorog be a legnagyobb favorit is. Viszont elejét veszi a félreérthető beszédnek azzal, hogy felkínál egy jó ürügyet, mi nem sérti az eladót sem, s őt sem veszélyezteti abban, hogy nagymesterétől kap majd orrára koppintást, ha nem megfelelő állatot visz haza, mert meg sem nézte őket.*
- De ami igazán érdekelne, hogy a harcra edzett gwuffok, miként mozognak együtt. Ha van rá elég legénye, látnám szívesen együtt mozgásukat is, pár forduló erejéig. Javaslom tehát, hogy ha van egy mozdítható asztala, üljünk ki a futtatóhoz: én megírom a szükséges papírost, Ön meg mondhatja közben sorban, mely gwuffok is lesznek az ellenértékért majd átadva. S persze, dicsérheti a remek példányokat, mint büszke gazda... *s feláll, hogy ha ebben is megegyeznek, kimehessenek megnézni a gwuffokat olyan állapotban, melyre teremtettek: futásban.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Marcus del Goar (Mesélő - Uriel) #80403 | 03.13 11:50:41 | 173784 |




*Harolson ajánlata igazán felkelti érdeklődését. Belekortyol saját poharába, majd az asztalra könyökölve hallgatja a másik terveit.*
-A hivatalos megnyitó nem jelenti, hogy előtte nem kötnék üzletet senkivel. Ez tehát nem jelent semmilyen akadályt.
*Bólint megértően, hiszen érthető, hogy ha a másiknak más dolga van igyekszik mindenre sort keríteni mihamarabb. Aztán végig hallgatja a rendelést is.*
-Azt hiszem ez megoldható. Tehát akkor összesen kilenc gwuff. Természetesen személyesen választhatják ki őket, ám ha kívánják ebben is nyújtunk segítséget.
*Aztán a versenygwuffra tett javaslat sem hangzik rosszul, végül is hosszú távon mindenki jól jár.*
-Azt hiszem ebben is meg tudunk egyezni.
*Végül is mit akadékoskodjon. Az ajánlat jó, a részleteket pedig még egyeztetni.*
-A vásárláshoz nincs szükség papírosra, ám a versenygwuffot illetően, azt hiszem mindenki jobban jár, ha az egyezséget papírra vetjük, az esetleges későbbi félreértések véget. Gondolom ez ellen nincs kifogása. *Pillant Harolsonra kérdőn.*
-Ennek megszövegezését önre bíznám, s ha elkészült vele átfutom, s ha mindkettőnk számára megfelelő, akkor semmi akadálya a dolognak. Ami pedig a vásárlandó gwuffokat illeti, akár most azonnal is megtekintheti az állatokat ha kívánja, vagy akár ránk is bízhatja a dolgot.
*Bármelyiket is választja nem fog csalódni. Nem szélhámosok, nem fognak gebéket rájuk sózni. A piszkos anyagiakat illetően pedig, majd a megfelelő állatok kiválasztása után tudnak beszélni.* 
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harolson Herold #288655 | 03.13 11:07:56 | 173769 |




- Örvendek! *majd leül, s elfogadja az italt is, mely normálisan nem szokása, de ilyen hideg vidéken, a formalitás és gesztustényező mellett, az alkohol fűtőereje is hozzáállása megváltoztatására kényszeríti.*
- Köszönöm. Nos, igen, örömmel vettem tudomást a lehetőségről, melyet elszalasztani nem akarnánk. Állatállományunk kiöregedett, a beszerzés meg nehézkes, főleg, hogy a tenyésztés terén szinte mindenki akadályokba ütközött... *az a "szinte" épp az itteniekre vonatkozik, mint akik úttörőkként, vagy éppen ősi titkok tudóiként, áttörték ezen a területen a korlátokat. Nehezen állja meg, hogy ne törjön ajtóstul a házba, de rutinja szerencsére felülírja kíváncsiságát. Egyelőre...*
- Elnézését kérem, s röstelkedem, hogy előbb kerestem meg a hivatalos megnyitónál, de körülményeim szerint nem bizonyos, hogy addig maradhatok, vagy éppen elérhető leszek városukban. A világpolitika állóvizében sokan pancsikolnak éppen, engem meg sokfelé rángat a kötelességem... *mosolyodik el, s ad rövid magyarázatot az illetlen betoppanására. S rátér a részletekre, csak hogy haladjanak is az üzlettel...*
- Remek, igazán lekötelezne! Szinte mindegyik típusból lenne rendelésünk, úgymint... Lássuk csak, egy pillanat... *előkeres egy listát, nem is kicsit, rajta sok cirkálmánnyal és számvetéssel.*
- Oh, igen! Tételesen tehát, érdekelne minket: csatagwuffból három darab, bika, rögvest hadra fogható korú, és kettő még, anyjától elválasztott, nevelhető süvölvény hím. Ugyanígy a tehenekből pedig, kettő szelíd, utazásra alkalmas felnőtt példány, s kettő csöppség, apródok oktatására. Ez eddig tehát, ha jól számolom, 5 gwuffbika és 4 gwufftehén... *szünetet tart, keresi erősen, miről kell még beszélnie. Mondjuk, már ez is szép adag állat, ráadásul nem is olcsó fajtákból.*
- Továbbá: versenygwuffból egy kitűnő példány, gyors bika, tenyészhímnek. Míg versenyeztetésére lehetőségünk leend, az Önök szakértő kezei között hagynánk nevelésre és fedeztetésre. A vérvonala ivadékain meg megosztoznánk, ami egy évre számolva és elosztva, egy vagy szerencsésebb esetben kettő utódot jelent a feleknek. A tartásdíjat, egyéb költségeket állnánk, illetve választott párjáét is. Önök pedig, adnák hozzá, körítésként a szakértelmet, no meg a remek tehenet... Mit gondol, elfogadható lenne ez a konstrukció? *vet fel egy érdekes programot, mely jelzi, hosszú távra terveznek, remélve kölcsönösen előnyös kereskedelmi kapcsolatot az itteniekkel. Hiába, lovagrend mivoltuk ellenére, sziklaöbliek is, azoknak meg a vérükbe ivódik a kereskedő gondolkodás, talán már az anyatejjel...* 
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Marcus del Goar (Mesélő - Uriel) #80403 | 03.13 07:45:18 | 173723 |




*Ő is elbúcsúzik Aldartól, akit körbevezetnek az állatok között, hogy kedvére válogathasson.
Odabent aztán hellyel, s itallal is (ha kér) kínálja Harolsont, majd leül vele szemben és végig hallgatja a másikat.*
-Marcus del Goar vagyok. A tábor tulajdonosa. Örömmel hallom, hogy szomszédainkat is érdeklik az ötbányai gwuffok. Mi csak gwuffokkal foglalkozunk, ám ezen a téren aligha talál nálunk jobbat.
*Mosolyodik el nem kevés büszkeséggel.*
-Azt hiszem minden igénynek meg tudunk felelni, ami a gwuffokat illeti. Remek hátasaink vannak. A mindennapi életben használható gwuffokat éppúgy vehetnek nálunk, mint a harctéren is alkalmazható csatagwuffokat.
*Mikor Harolson a nagy tételt emlegeti, teátrálisan összedörzsöli a tenyerét.*
-Ez esetben a legjobb helyre jött barátom. Igaz a vásárt hivatalosan később szándékoztuk megnyitni, de addig sem zárkózunk el az érdeklődők elől. Ha szándékai komolyak körbevezetjük, szemrevételezheti az állatokat, s ha valóban nagyobb tételről van szó, talán még némi kedvezménnyel is szolgálhatunk.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harolson Herold #288655 | 03.12 18:03:42 | 173321 |
 



*Épp csak annyi ideje marad, hogy kicsit elkóboroljon, s két pillacsapásnyi ideig nézhessen egynéhány állatot, de csak távolról, mert hamarább hívják, mintsem remélni merte volna. S talán épp maga a gazda... Így az invitálásnak eleget téve, tér vissza, majd be az épületbe.*
- Igen, igen! Vételi szándékkal jöttem. Köszönöm... *foglal helyet, ha már a szobában vannak, és ha a kerekedő maga is erre biztatja, s cselekszik hasonlóan.*
- A nevem Harolson Herold, a Szellemlovagok legátusa vagyok, Sziklaöböl városából. Tisztem szerint járok el, mint hírnök és diplomata, ügyek intézője messzi földeken, s mint ilyen, kerestem most fel Önöket. *magáról ennyit mond tehát, mert ennyi szükséges, hogy megelevenedjen a háta mögött a pegazusos címerállat, s a végső vásárló, a lovagrend.*
- Nagymesteremtől feladatul azt vettem, hogy igyekezzek felmérni a piaci lehetőségeket hátasok beszerzésére. Ez kiterjed nem csak gwuffokra, de -és elsősorban- lovakra is, bár ez utóbbi kategória esetében, nem tudom, mennyire számíthatok a segítségére...*természetesen nem ezért utazott Ötbányára, hiszen akkor még nem is sejthette, milyen remek alkalom készülődik ezen részfeladata lebonyolítására. Úgy tűnhet, csupán levegőt vesz, de bárhogy is legyen, alakja megnyúlik, midőn a következőket mondja:*
- Összefoglalva tehát, hátasokat szeretnénk venni, különböző fajtákból és célokra, egyéni és a rend kollektív igényei szerint. Nagyobb tételben... *húzza alá hangsúllyal az utóbbi kijelentést, bár nyilván egy komoly üzletember enélkül is felméri, milyen partnert sodort elé az esőt hozó délkeleti szél...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Marcus del Goar (Mesélő - Uriel) #80403 | 03.12 10:52:59 | 173114 | 




-Egy jó hátas mindig jól jön.
*Mosolyodik el Marcus. Poharát az asztalra teszi.*
-Nézelődjön nyugodtan, majd körbevezetik.
*Ó értette ő a célzást az asztalra tett pénzt illetően, de hát nincs ilyesmire szükség. A vásár hivatalosan még nem nyitott meg, de hát ők akkor és annak adnak el gwuffot amikor és akinek akarnak.
Feláll székéből és az erszényt visszatolja Aldarnak.*
-Ezt majd akkor, ha talált megfelelő állatot.
*Ha nincs más, akkor kikíséri Aldart és az ajtónál posztoló őrnek is szól.*
-Vezessétek körbe az urat! *Biccent Aldar felé.* Egy hátasnak való gwuffot keres.
*Az őr csak bólint, Marcus pedig ismét Aldarra pillant.*
-Biztos vagyok, hogy megtalálja a kedvére valót. A standot illetően pedig, bármikor jöhetnek felállítani a sátrat, vagy a pultot ahogy jónak látják.
*Az üzletet így tisztázták, így Aldar mehet gwuff nézőbe, ahová barátságos kísérője is akad.
Marcus pedig Harolson felé fordul.*
-Üdvözlöm! A vásár ügyében?
*Néz rá kérdőn, s ha Harolson válaszol be is invitálja a szobába, hogy beszélgethessenek.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harolson Herold #288655 | 03.11 22:51:33 | 173025 |




- Nem teszem... Ez a munkájuk, csak folytassák így tovább! *mondja megenyhülve, hiszen a könnyű győzelmet sem illik féktelen tobzódásokkal megünnepelni, s neki már az is elég, ha ő az ura a verbális csatatérnek. Hiszen ez a mestersége... Az őrök meg teszik a dolgukat, nem is rosszul, hiszen udvariasan irányítják az embereket, s őrzik gazdájuk érdekeit. Melybe beletartozik az is, hogy ne törjön reá egyszerre mindenki, így Herold tudomásul is veszi, hogy valaki előbbre jár a saját ügyében, tehát neki várakoznia kell.*
- Értem. Akkor addig, míg szabaddá válik gazd’uruk, kicsit körbenéznék a szép állatok között, ha szabad... *mondja a kapuőrnek, ki megálljt szab útja következő szakaszának. S ha engedélyt kap rá, kicsit sétál, hogy ha van a közelben karám, megcsodálhassa lakóikat. Végtére is, nem csak fogadni szeret gwuffokra, de maguk az állatok is érdeklik. Ez a személyes része ügyének, a nagyobb pedig rendjét illeti...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Tábori Őrség (Mesélő - Uriel) #80403 | 03.10 23:47:43 | 172564 |




-Félre ne értsen jó uram.
*Ereszt meg egy barátságos mosolyt az egyik őr.*
-De hát a mi dolgunk, hogy kérdezősködjünk. Ha üzleti ügy... nos... Marcus most éppen itt van.
*A központi épület felé int.*
-Ha jól sejtem jelenleg is éppen tárgyal a vásár ügyében. Mire megnyitjuk a vásárt, addig még bizonyára lesz egy-két tárgyalása. Szóval menjen csak nyugodtan, biztosan fogadni fogja.
*Azzal utat engednek Harolsonnak, s csak szemükkel követik, míg eléri a központi épületet, ahol szintén van egy őr, aki türelmét kéri Harolsonnak, mondván most még vannak Marcusnál, de utána természetesen fogadja őt is.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harolson Herold #288655 | 03.10 23:25:51 | 172552 |

[Tábori őrség tagjainak]


- Természetesen, üzleti ügyben... *többet nem köt az orrukra, de azért finoman érzékelteti, sértené még annak feltételezése is, hogy esetleg rosszban sántikálna. S ugyan miért is jönne másért, ha nem a jó üzlet reményében? Pusztán nézelődni, nem szokása, gwuff-ganéjt lapátolni, no, az meg még annyira sem az. Bár ha küldetése extrém megoldásokat kíván, számára még a büdös munka sem büdös, meg aztán, egy hírnök csak ne finnyáskodjon...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Tábori Őrség (Mesélő - Uriel) #80403 | 03.10 00:20:04 | 171971 |




*Harolsont a tábor kapujában álló őrök fogadják.*
-Aztán miért keresi az úr Marcust?
*Kérdezik, bár sejtik a választ, hiszen a leendő vásár miatt valószínűleg sokan jönnek majd erre, na de hát az ő dolguk, hogy azért boldog boldogtalan ne tébláboljon a táborban.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harolson Herold #288655 | 03.09 23:32:38 | 171950 |
   
 [Vásári előkészületek]


*Amint kilépett a Felváros egyik utcájára, máris szemből köszönt reá néhány cirkalmas betűje egy felettébb érdekes hirdetésnek. ~Gwuffvásár? Remek! Épp ez kell nekünk...~ örvendett meg a tökéletes alkalomnak, s szerencsés együttállásának csillagzatoknak. Rohant tehát, előbb vissza a Fekete Unikornis rendházába, mely ideiglenesen szállást biztosít neki, hogy a hosszabb útra felöltözhessen s felkészülhessen rendesen, majd el, a megjelölt hely felé. Mondjuk azonban meg őszintén, mint külhoni, bolyongott eleget, míg végül néhány helybeli útmutatásával, eljutott idáig. Fáradt, viszont szeme csillog nem csak a testmozgás végett, de a remek üzleti lehetőséget remélve is. Már csak a megfelelő személyt kell megtalálnia...*
- Marcus del Goar, hol találom az urat? *kérdi meg először magától, majd valamilyen segítőkésznek mutatkozó helyitől, munkástól.*

2010. márc. 16.

Severin Mor-Bain érkezése

Helyszín: Sziklaöböl / Külső kerületek, városkapu / Szellemlovagok Rendháza / A Rendház épülete  
Időpont: corvusi időszámítás 627. év Az Emberek hava 13. nap (2010.03.13 -16.)
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Morganus Yl Chays #286617 | 03.16 23:29:40 | 175903 |

[Severin fogadása]


- Természetesen. Egy szabad szobát előkészíttetek Önnek... *miért is ne engedné. Gyanakodhatna, hiszen Mor-Bain nő ki minden bokor mellől, bár most nincs oly hangulatban, s nem is hasonlítaná Corvus legnagyobb, burjánzó családját, gazhoz. Sok derék ember viselte már azt a nevet, így méltó a bizalom beléhelyezésére, ekként is cselekszik Morganus, aki van olyan jó emberismerő, hogy elválassza az első benyomás és szavak után a pelyvát az értékestől.*
- Abban biztos vagyok, bár nincs rá szükség. Kalmárok városában nehéz ugyan lovagnak lenni, de tartom magam azon elvemhez, hogy többet kell adni, mintsem elvárni, mi furcsának tűnhet egy anyagias világban. S mi azt a keveset, mellyel megáldattunk, úgy vélem, jó szívvel adjuk... *erről ennyit, számára már nem is idegen a betoppant Mor-Bain rokon. Bizalmas kérdésre kész hasonlóan megfelelni. Mintha csak ezer éve ismernék egymást...*
- Alexiusról? Nos, annyi bizonyos, hogy apródom ő nékem, bár kevesebbet látom, mintsem egynémely lovászlegényt a rendházban. Bár ez nem csak őt terheli, vagy mondjam úgy, terheli őt eléggé Corvus gondjainak súlya, hogy ne legyen elég ideje magára, prédikációimra, vagy unalmas fegyvergyakorlatokra... *Nem neheztel. Nem nagyon. Vagy csak annyira, hogy felsóhajtson a végén, kiadva feszültségét, mi gyűjt össze a gondolatra, hogy egy dologban nem fogalmazott pontosan.*
- Ami azt illeti, ezúttal személyes ügy is vezérelte tőlünk távolra: szerelem vezérelte Révbe, mely Távol van... Azt hiszem, említhetem a nevet, hiszen ha valóban rokona a kitavaszodó ifjúnak, az illatozó hölggyel is könnyen atyafiságba kerülhet: Chloe Lyen-Mort, ki szívét rabul ejtette, mire pályázott annak előtte, sok ősmágus és vahad. *Nem tudja, újdonságul szolgált-e, de a vénasszonyos pletykázással, legalább elégtételt vehetett azért, hogy szó nélkül hagyta otthon Arturius, mesterét. Nem túl lovagias gondolkodás, de Morganus bazsalyog gonoszul, mi jelzi, ezen tövisével, a világrend ismét helyreállt körülötte. És ő visszavedlik setétszárnyú angyalból, kedves, mindenek bácsijává...*
- Bár tudnom lehetne, más Mor-Bain családtagok hol s mibenlétében nem segíthetek, még Sziklaöbölben sem. Sajnálom... *Csak Arturiusról hallott, aki szintén nem ezt a földet tapodja már. Másról nem tud, illetve, a kusza család ügyeit akkor sem ismerné ki, ha egész életét kutatásának szentelné. Mert maga vékonyka családvonal sarja, mely törpül el nádként a Mor-Bain tölgy mellett, s ilyenkor hálát ad a sorsnak, így rendelte helyét az életben...*
- Egyéb? *kérdés vagy kérés, nyilván erre vonatkozik a hiányos mondat, mely nem türelmetlenségről árulkodik, inkább szól az oldott hangulatnak.*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Városőr mellvért és pajzs 
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Severin Mor-Bain #289235 | 03.16 12:37:21 | 175466 |

[Severin fogadása - Morganus az előtérben]


*Igazán hálás, amiatt, hogy nem várakoztatták meg túlzottan a Rendház előterében magára hagyva, hanem igazán hamarjában sikerült találni valakit, akinek módjában áll őt elégséges mértékben felvilágosítani, illetve hatalmában áll kérésével és további sorsának intézésével érdemben foglalkozni. Miután a Nagymester megérkezik és az őrség tagja dolgát bevégezve visszatér őrhelyére, Severin illő módon köszöni meg a segítségek, majd Morganus felé kissé meghajolva fogadja el a kéznyújtást és a Nagymester határozott szorítású paroláját méltó módon viszonozva mutatkozik be.*
-Részemről az öröm, amiért megismerhetem, Nagymester Úr! Severin Mor-Bain vagyok Ötbánya városából és őszintén remélem, hogy egyszer illő módon viszonozhatom a segítőkészséget, melyet ügyemben tanúsít.
*Természetesen eleget tesz Morganus meghívásának és követi őt abba az üres szobába, ahol reményei szerint zavartalanul beszélgethetnek majd.
Miután tehát a Nagymesterrel szemben kényelmesen helyet foglal, nem váratja meg Morganust a hosszas hallgatással, hanem belekezd mondandójának előadásába.*
-Magam is értesültem arról a sajnálatos körülményről, miszerint Arturius rokonom jelenleg nem tartózkodik a városban, ám biztos vagyok benne, hogy nyomós oka van távollétének. Ami engem illet, jelenleg nem áll módomban követni Őt Távolrévbe, így azon kéréssel fordulnék Kegyelmességedhez, hogy szíveskedjék számomra lehetőséget biztosítani, hogy rokonomat a Szellemlovagok rendházában várjam be. Magam is lovag lennék már néhány éve, így bizonyos vagyok afelől, hogy a rendházba való befogadást megfelelő mértékben lesz lehetőségem meghálálni.
*Lényegében ezen kérelme az, amit a nagymester előtt feltétlenül fel kellett tárnia és amennyiben Morganus beleegyezését adja a dologba, megkockáztat még egy kérdést.*
-Tovább szeretném arra kérni Önt, hogy amennyiben módja és lehetősége adódna rá, hozzon tudomásomra egynémely dolgot az ifjú Alexiust illetően. Őszintén érdekelne többek között az, hogy mit keres végső soron Távolrévben ahelyett, hogy Sziklaöbölben tevékenykedne, illetve kérem árulja el, hogy tudomása szerint maradtak-e rajta kívül Mor-Bainek sziklaöbölben, avagy mi lennénk a család ezen ágának utolsó tagjai.
*Mondandóját befejezvén Morganusra pillant és őszintén reméli, hogy a nagymester szolgál majd némi újdonsággal számára.*
Fegyver: Kiegyensúlyozatlan hosszúkard Páncél: Impbőr vért 
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Morganus Yl Chays #286617 | 03.14 20:18:42 | 174538 |

[Severin fogadása - Morganus az előtérben]


*Éppen egy levelet olvas. Ilyen állapotában zavarja meg a katona, ki jelentését teszi egy jövevényről, akiről sok minden nem derül ki, csak családi kötődése. Meg, hogy ő is, mint sokan mások, Arturiust keresi. ~Népszerű egy ifjonc, azt meg kell hagyni, mindenki őt akarja...~ mosolyodik el a gondolatra, s szinte már meg sem lepődik az események alakulásán.*
- Köszönöm. Máris megyek... *Sóhajt, feláll, a levelet összehajtja, s zsebébe süllyeszti. Az őr viszont levette a terhet válláról annyiban, hogy nem neki kell széttörnie álmokat s ívelt reményeket, a tényeket már közölték vele a kapuban. Így sétál tehát, ezúttal a könyvtárból ki, hogy fogadja a vendéget, s meghallgassa, miért is óhajtja látni apródját, vagy jobb híján, őt. A rendház épületének előterében találkoznak tehát, ott veszi át a váratlan vendéget az addig elvezető kapuőrtől.*
- Üdvözlöm rendházunkban, Kyssa hozta! Morganus Yl Chays vagyok, a Szellemlovagok nagymestere. *kezet nyújt, ha amaz elfogadja a parolát. Kezével mutatja az utat, merre lelnek egy üres szobát, hol leülhetnek beszélni, remélhetőleg zavartalanul.*
- Ha jól értem, az ifjú Arturius úrral lett volna beszéde. Sajnálattal tudom megerősíteni a tényt, hogy jelenleg nincs közöttünk, s azt sem tudnám megmondani, mikor tér vissza városunkba... De ha az én fülem is hasznos ügyében, úgy meghallgatom, talán még szavamat is adhatom egynémely dolgokról... *Becsukja az ajtót, majd leül egy székre, s vele szemben is van lehetőség erre, cselekednie a másik Mor-Bainnek.*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Városőr mellvért és pajzs 
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Severin Mor-Bain #289235 | 03.14 15:40:47 | 174386 |

[A kapuőrség, Severin fogadása]


*Örömmel tölti el a felismerés, miszerint a Szellemlovagok a kapuik őrzésére kirendelt katonákat illetően is adnak a minőségre és az udvarias viselkedésre, hiszen a jelenleg szolgálatban posztoló őr a lehető legnagyobb előzékenységgel és segítőkészséggel fogadja annak ellenére, hogy nyilvánvalóan nem lehet előzetes tudomása hősünk jöttéről.
Az azonban nem válik kimondottan kedvére, mikor közlik vele a hírt, miszerint az ifjú Alexus jelenleg nem tartózkodik itthon, hanem Távolrévbe szólította a kötelesség. Ezen új fordulat több lehetőséget is felvet, hiszen kétségtelen, hogy jelen pillanatban hiába érkezett Sziklaöbölbe. Az első variáció szerint udvariasan búcsút mondhat az őrségnek és gwuffját megfordítva néhány nap alatt elügethet Távolrévbe, ahol tovább tudakolózhat rokona hollétéről. Ezen lehetőség azonban csöppet sincs Severin ínyére, hiszen az Ötbányáról ide vezető út is éppen eléggé fáradalmasnak volt mondható ahhoz, hogy pihenés nélkül rögvest tovább induljon, illetve Távolrév még távolról sem tartozik a legkedveltebb városai közé.
Igaz rendelkezik némi információval arról, hogy Révben is élnek Mor-Bainok, azonban a család másik ágát illetően nem rendelkezik túlságosan pozitív tapasztalatokkal és ismeretekkel, mégpedig olyannyira nem, hogy bátran elmondhatja, hogy jelen pillanatban nagyobb valószínűséggel sétálna be egy ritualistákkal teli Vahad-szentély ajtaján egy árva karddal a kezében, mintsem hogy látogatást tegyen révi rokonainál.
Bizonyos lehet továbbá abban is, hogy az ifjú Arturius is, amennyiben hitelt lehet adni a róla keringő szóbeszédnek, hasonlóan vélekedhet a távolrévi családtagokról.
A másik lehetőség már sokkal inkább kedvére való lehet, hiszen a kedves invitálásnak nem szívesen mondana ellen és talán a Szellemlovagok Rendházában kellően kipihenheti magát és információkat is gyűjthet rokonát illetően, illetve kétség sem fér hozzá, hogy itt nyugodt körülmények között várhatja be Arturiust.
Így is történt: gwuffját az őrség gondjaira bízva belép a Rendház kapuján és bizalommal követi az őrség tagját, aki reményei szerint olyasvalaki színe elé vezeti majd, aki kellő tudással és hatalommal rendelkezik ahhoz, hogy a segítségére legyen.
Igaz ugyan, hogy a találkozást egyelőre halasztania kell, de ebben az esetben nem látni rajta túlontúl nagy csalódottságot, hiszen az udvaron végighaladva figyelmét különös módon kötik le a csodálatos épületek és Rendház kertjének kivételes szépsége. Ki tudja, talán eltölthetne itt néhány szép napot és a várakozás kínos órái helyett felüdülhet a Rendház felfedezése és a Szellemlovagokkal való vidám társalgás közben.
A hír, miszerint rögtön a nagymester színe elé kerülhet, meglehetős izgalommal tölti el. Igaz ugyan, hogy maga is lovag és mint ilyen, nincs mitől tartania, de elmondható az is, hogy Ötbányán eleddig nem volt alkalma ilyesféle méltóságok társaságát élvezni. Kétsége azonban nincs afelől, hogy a Szellemlovagok Vezetőjének bölcsessége utat mutathat neki és talán tőle magától is megkaphatja a választ azokra a kérdésekre, melyeket eredetileg Arturiusnak kívánt feltenni.*
Fegyver: Csorba penge Páncél: Impbőr vért
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Morganus Yl Chays #286617 | 03.13 21:58:56 | 174151 |

[A kapuőrség, Severin fogadása]


- És viszont, Ön is uram, Kyssa hozta! *mondja az őr, miután fejét felé fordítja a bóbiskolásból. Figyelemmel hallgatja végig az érkező beszédét, kilétéről és érkeztének okáról, majd emlékezetében kutathat, mert egy pillanatig hallgat.*
- Arturius úrfit keresné? Félek, megkésett, mert elröppent Révbe, ha igazak a beszédek. De ha mással is alkalmas a beszéde, úgy bevezettetem, igénye szerint... *vonogatja előbb vállát, hogy sajnos nem tud előteremteni megnevezett személyt, ő csak egy egyszerű kapuba kirendelt közlegény. De azért az őrszobára beszól:*
- Egy Mor-Bain úr kíván kihallgatást kérni, feltehetőleg egy lovagparancsnoktól. Ha maga a nagymester is ráér, tudassátok őt is, talán meghallgatja... *majd int, beljebb kerülhet, ő már biztosan nem állja el útját, nem látja okát, rossz szándékban járna.*
- Kerüljön beljebb, hátasát majd bevezetik az istállóba! Útját meg majd mutatják oda, hova sorsa vezeti...
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Városőr mellvért és pajzs 
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Severin Mor-Bain #289235                                     | 03.13 19:48:25 | 174078 |

[A Rendház előtt-Severin érkezése]


*Egy hamuszürke gwuff haladása keltette hang veri fel a Rendház békés és hagyományos esetben háborgatásra minden bizonnyal méltatlan csendjét, azonban talán a kapuban posztoló őrség nem fog túlzottan neheztelni a hívatlan és bejelentés nélkül érkező vendég miatt, ha megtudják nevét és jöttének valódi okát.
Bizony hosszú idő telt el azóta, hogy a gwuff nyergében utazó személy elhagyta Sziklaöböl városát, hogy édesanyjával együtt a távoli és meglehetősen zord éghajlattal rendelkező Ötbányán keressenek menedéket és az akkor még gyermek Severin felnevelésére alkalmas környezetet. Ezen vágyuk tökéletesen teljesült a Törpék Városában, hiszen az ott tapasztalt nem mindennapi és más városok polgárai által okkal csodált miliő kiválóan megfelelt a gyermek igényeinek. Az azóta eltelt több, mint harminc év alatt Severin deli férfiúvá növekedett és műveltségben, valamint a lovagi erények gyakorlatában biztonsággal felvehette a versenyt akármelyik ötbányai lovaggal, ám a közelmúlt eseményei mégis arra késztették, hogy megszokott környezetét feladva visszatérjen születésének helyére, hogy a számára eleddig ismeretlen rokonától megkapja a válaszokat származását illetően.
Hősünk ugyanis nem kisebb família tagjának vallhatja magát, mint a Sziklaöbölben élő Mor-Bain ág és ezen származás biztos tudata volt az, ami eddigi életét alapvetően meghatározta mind a hitvallás, mind a nemesi életmód gyakorlásának terén. Hiába kellett különböző okok miatt búcsút mondania Sziklaöbölnek és a Családnak, Severin mindig is büszkén viselte nevét és önérzetén azon tény sem ejthetett semminemű foltot, hogy apa nélkül volt kénytelen felnőni. Anyja, a művelt és fiatal éveiben csodálatos szépséggel bírt hölgy megadta számára mindazt, ami pótolhatta azt a hiányt, amelyet az apa távolléte jelentett a fiú számára és eleddig nem is állt volna szándékában a visszatérés, hacsak rokona, az ifjú Arturius híre el nem jutott a fagyos Ötbánya vidékére és hozzá magához.
Ezen hír nagy mértékben kavarta fel hősünket, hiszen ő maga sohasem szerzett tudomást korábban arról, hogy él még rokona Sziklaöbölben. Mivel hitte is, meg nem is a híreszteléseket úgy gondolkodott, hogy a lehető legbiztosabb mód az lesz, ha saját maga kerekedik fel és győződik meg a szóbeszéd igaz, avagy hamis voltát illetően.
A városba érkezés után nem sokkal sikerült tudomást szereznie arról, hogy az öbli Mor-Bain család már generációk óta a Szellemlovagok Rendjében tevékenykedik meglehetősen magas szolgálatban, így alapos tudakolózás után úgy döntött, felkeresi a Rendházat és saját maga kér felvilágosítást családját illetően.
Miután a különösen jó karban lévő értékes csatamén megáll a Rendház kapuja előtt, hősünk a nyeregből lepattanva a kapuhoz megy, hogy a remélhetőleg éppen szolgálatot teljesítő őrtől bebocsájtást kérjen.
Severin egyébként meglehetősen elegáns fekete ruházatot visel, amely bár némiképp elvásott a hosszú út alatt, még mindig értékes tanújelét adhatja annak, hogy nem mindennapi embernek ad védelmet az időjárás viszontagságai ellen és biztosít kifogástalan megjelenést a társaságban. Arca nemesen metszett, különlegesen szép vonásokban gazdag, melyek mintha tehetséges mester alkotásai lennének és az összképet méltó módon koronázzák meg a kivételes bölcsességet eláruló zöld lélektükröt és a körülbelül az álláig élő sűrű fekete hajkorona. Arcán egyébként különleges szomorúság árnya fedezhető fel, mely bár néhanapján hajlandó félrevonulni egy apró mosoly kedvéért, általában alapjaiban határozza meg hősünk kisugárzását.
Miután gwuffját kellemes hangján maradásra intette, a kapuban szolgálatot teljesítő őrhöz megy és udvariasan szólítja meg.*
-Légy üdvözölve, Uram. Kérlek, amennyiben egyéb tevékenységed nem akadályoz benne, légy segítségemre egy meglehetősen fontos ügyben. Az én nevem Severin Mor-Bain és szeretnék bebocsájtást nyerni a Rendházba, valamint audienciát kérni a Rend valamely nagyobb befolyással bíró tagjától, lehetőség szerint magától Arturius Úrtól, amennyibe itthon találom.
*Őszintén reméli, hogy szavai segítőkész fülekre találnak és hamarosan feltárul előtte a Rendház kapuja. Fegyverként csupán egy kardot visel derekára erősítve, valamint egy könnyű vértet az esetleges támadások kivédése érdekében, ám tökéletesen tisztában van vele, hogy jelen helyzetben nem érheti bántódás, hiszen barátként érkezett.*
Fegyver: Csorba penge Páncél: Impbőr vért