Helyszín:
Távolrév / Városfalon túl: Fehérhon
Távolrév / Városfalon túl: Fehérhon / Lovas út / Tulipános torony és környéke / Öregtorony
Időpont: corvusi időszámítás 628. év Az Áradás hava 5. nap (2011.04.11. - 04.16.)-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Új hon, Hon! + hazafelé az Arénából leginkább Nog/VAD-dolgain szörnyülködve... - a fehérhoni Tulipános toronyba vezető úton...Shad italkészletének annyi! :D Meg Samnek is, ha kiderül :D Akkor újra:Szegény Sam!]
- Inkább ne.*-köszöni, de nem kér belőle, hogy ilyen idétlen, zavarodott libaként tengesse napjait.*
- Majd beszerzek valami piros festéket, ha neked a vörösképű nőszemélyek az ideáljaid.*-már nyújtaná is ki a nyelvét kíséretül, de még idejében sikerül megálljt parancsolnia újabb gyerekes megnyilvánulásának, és gyorsan visszahúzza. Csak viccel, mert Myrla semmilyen festéket sem használ. Véleménye szerint minden ilyesmi, fölösleges cicoma, mi több a rosszéletűek egyik fő ismérve.*
- Milyen hercegnő miatt?*-tetteti megnyugtatási szándékból a tudatlant, mintha most hallana először holmi koronavárományos főkről.*
Fegyver: Pusztító Páncél: Thrillion égi páncélja
- Majd beszerzek valami piros festéket, ha neked a vörösképű nőszemélyek az ideáljaid.*-már nyújtaná is ki a nyelvét kíséretül, de még idejében sikerül megálljt parancsolnia újabb gyerekes megnyilvánulásának, és gyorsan visszahúzza. Csak viccel, mert Myrla semmilyen festéket sem használ. Véleménye szerint minden ilyesmi, fölösleges cicoma, mi több a rosszéletűek egyik fő ismérve.*
- Milyen hercegnő miatt?*-tetteti megnyugtatási szándékból a tudatlant, mintha most hallana először holmi koronavárományos főkről.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Új hon, Hon! + hazafelé az Arénából leginkább Nog/VAD-dolgain szörnyülködve... - a fehérhoni Tulipános toronyba vezető úton...Mostmár bizonyos, hogy csuklanak a gnómok! Shad italkészletének annyi! :D Meg Samnek is, ha kiderül :D]
* Bizony nagy kár, mert ha a férfi tudná, hogy micsoda engedményeket is
el lehet érni, biztosan vidámabban mondana le az e téren lévő
szabadságáról.
De hogy a teára hogyan tudna rászokni? Valószínűleg kényszerből. De lehet Myrla még azt is különösen megédesítené...*
- Most már vörösebb is* húzza össze szemeit ravaszul.* Ha mindig ilyen vagy zavarban, akkor sűrűn meg fogjuk ejteni, jó?* játszadozik, hogy kicsit könnyebben csússzon a kérdés, amit már forral egy ideje.*
- Öömm... A hercegnő miatt, ugye nem haragszol már?* kérdi megint csak rombolva a hangulat fokát, de a biztos tudat nélkül nem is tudna igazán örülni.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------De hogy a teára hogyan tudna rászokni? Valószínűleg kényszerből. De lehet Myrla még azt is különösen megédesítené...*
- Most már vörösebb is* húzza össze szemeit ravaszul.* Ha mindig ilyen vagy zavarban, akkor sűrűn meg fogjuk ejteni, jó?* játszadozik, hogy kicsit könnyebben csússzon a kérdés, amit már forral egy ideje.*
- Öömm... A hercegnő miatt, ugye nem haragszol már?* kérdi megint csak rombolva a hangulat fokát, de a biztos tudat nélkül nem is tudna igazán örülni.*
[Új hon, Hon! + hazafelé az Arénából leginkább Nog/VAD-dolgain szörnyülködve... - a fehérhoni Tulipános toronyba vezető úton...Mostmár bizonyos, hogy csuklanak a gnómok! Shad italkészletének annyi! :D]
* Ej, beh kár, hogy nem találták fel azt a gondolatolvasót. Bosszankodna
most meg a lány. Ha ugyanis sejtené, hogy nem is kellene nagy küzdelmet
folytatnia azért, hogy elérje, Nog minden reggel borotválkozással
kezdje a napját, madarat lehetne vele fogatni. Az itallal kapcsolatban
is kompromisszumra jutnának, ez nem is vitás. Elvégre, Morganus is
elmondhatja majd Nognak, hogy Myrla azért nem teljesen vonta meg tőle se
a szeszt. Pedig tud ám a titkos rum -és pálinkakészletről, mely a
nagymesteri szobában rejtezik. Sőt, a lány maga szolgált fel, saját
kezűleg ezekből, amikor kuzinja betegen az ágyat nyomta. Igaz, hogy
teával higítva, de mindent a gyógyulás érdekében...Olykor még mohaserrel
is szokott kedveskedni. Na jó, nem mindennap, de szokott! Mondjuk
ünnepnapokon. Hétköznap meg kellemesen el lehet teázgatni esténként a
kandalló előtt.*
- Pirosabb?*-kérdi riadtan. A bókot hallván pirosabb már nem is lehetne. Remélhetőleg Nog a vörös mélyebb árnyalatait is kedveli.*
- Zavarba hozol.*-vallja be aztán az igazat.*
Fegyver: Pusztító Páncél: Thrillion égi páncélja
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Pirosabb?*-kérdi riadtan. A bókot hallván pirosabb már nem is lehetne. Remélhetőleg Nog a vörös mélyebb árnyalatait is kedveli.*
- Zavarba hozol.*-vallja be aztán az igazat.*
[Új hon, Hon! + hazafelé az Arénából leginkább Nog/VAD-dolgain szörnyülködve... - a fehérhoni Tulipános toronyba vezető úton...Szegény gnómok, lehet csuklanak.:P Megérdemlik xP Sam mester, hol vagy?:D Ahonnan a csuklást hallod :D]
* A szakáll, bár jelzés értékű dolognak szánta annak idején a külvilág
felé, közel sem érhet fel a Myrla által támasztott értékekkel. A másik
egyetlen szavába kerülne, és Nog örömmel borotválkozna akár minden nap
is. Na, jó, talán nem örömmel, hiszen már a Rendházba is folyton
borostás képpel jelent meg, de minden bizonnyal konszenzusra tudnának
jutni az ügyben.
Ami pedig a szeszek élvezetét illeti... Nos, valami kihívás kell Myrlának is. Ha más nem, hát majd az idő egymáshoz csiszolja őket. Az ugyan elképzelhetetlen, hogy Vad csak úgy megszabaduljon a szobájában kialakított kisebb raktár tartalmától - különösen az ötbányai specialitások szekciójától -, de nem lehetetlen, hogy a kevésbé unikum jellegű itókáktól esetleg megválna. Ha Myrla nem úgy áll hozzá, hogy egyből kihajigálja az üvegeket még a sansza is jelentékenyen megnő. Elvégre Nogusta már csak nevében Vadember... általában...*
- Ühüm* nyög kurtán, majd megvárja, míg megszületik a várva várt diagnózis.*
- Egy kicsit talán pirosabb vagy az átlagosnál* pányvázza ki szája bajszos jobb szélét az a kandúros félmosoly.* De nekem nagyon tetszik!* jelenti ki megingathatatlanul.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Ami pedig a szeszek élvezetét illeti... Nos, valami kihívás kell Myrlának is. Ha más nem, hát majd az idő egymáshoz csiszolja őket. Az ugyan elképzelhetetlen, hogy Vad csak úgy megszabaduljon a szobájában kialakított kisebb raktár tartalmától - különösen az ötbányai specialitások szekciójától -, de nem lehetetlen, hogy a kevésbé unikum jellegű itókáktól esetleg megválna. Ha Myrla nem úgy áll hozzá, hogy egyből kihajigálja az üvegeket még a sansza is jelentékenyen megnő. Elvégre Nogusta már csak nevében Vadember... általában...*
- Ühüm* nyög kurtán, majd megvárja, míg megszületik a várva várt diagnózis.*
- Egy kicsit talán pirosabb vagy az átlagosnál* pányvázza ki szája bajszos jobb szélét az a kandúros félmosoly.* De nekem nagyon tetszik!* jelenti ki megingathatatlanul.*
[Új hon, Hon! + hazafelé az Arénából leginkább Nog/VAD-dolgain szörnyülködve... - a fehérhoni Tulipános toronyba vezető úton...Szegény gnómok, lehet csuklanak.:P Megérdemlik xP Sam mester, hol vagy?:D]
* De nagy szerencse, hogy nem találták fel a gnómok a gondolatolvasó
szerkezetet! Állapítaná meg sokadszorra a lány, ha ő valamilyen mód
mégis a lovagja fejébe láthatna.
A szörnyű jövőkép emlegetésével ő ugyanis alapvetően más dolgokra gondolt, mint amiket a másik vélelmezhet. Vegyük példának okáért azt a bizonyos szakállat...Vagy a túlzott alkoholfogyasztást...Vagy a....*
- Meleg?*-rántja el fejét, és kezét is egyúttal a férfi arcától. Saját magát kezdi vizsgálgatni. Előbb kézfejét, majd tenyerét nyomkodja a homlokához, így szerezve bizonyosságot.*
- Szerintem semmi bajom.*-jelenti ki több próba után. Legalábbis nem érzi betegségnek magát. Másféle láz az, amitől ég az arca. De azt a lázat hőfokban nem lehet kimutatni.*
- Vagy te mégis úgy találod?*- néz a fakókék szemekbe.*
Fegyver: Pusztító Páncél: Thrillion égi páncélja
A szörnyű jövőkép emlegetésével ő ugyanis alapvetően más dolgokra gondolt, mint amiket a másik vélelmezhet. Vegyük példának okáért azt a bizonyos szakállat...Vagy a túlzott alkoholfogyasztást...Vagy a....*
- Meleg?*-rántja el fejét, és kezét is egyúttal a férfi arcától. Saját magát kezdi vizsgálgatni. Előbb kézfejét, majd tenyerét nyomkodja a homlokához, így szerezve bizonyosságot.*
- Szerintem semmi bajom.*-jelenti ki több próba után. Legalábbis nem érzi betegségnek magát. Másféle láz az, amitől ég az arca. De azt a lázat hőfokban nem lehet kimutatni.*
- Vagy te mégis úgy találod?*- néz a fakókék szemekbe.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Új hon, Hon! + hazafelé az Arénából leginkább Nog/VAD-dolgain szörnyülködve... - a fehérhoni Tulipános toronyba vezető úton...Szegény gnómok, lehet csuklanak.:P Megérdemlik xP]
* És valószínűleg ez így is van jól. Egy ilyen belsőséges ügyeket is
érintő beszélgetés talán el is torzítaná az elmúlt szárnyas percek
törékeny vívmányait. Meg aztán Conalin nem is az a fajta, akit nagyon
érdekelnek mások viselt dolgai - elég baja van neki így is, bár Myrla
szörnyű szenvedésekkel teli jövőképét nem vette komolyan. Elvégre:*
~ A nők hajlamosak túlozni* ringatja magát álomba ismét a sztereotípiák pihéi közt.*
- Meleg az arcod* jelenti ki kis fáziskéséssel ezt a kétségtelenül makulátlan igazságtartalmú, ám időzítésében talán, egy pindurit hibás tényt. A pillanat varázsát tehát előzékenyen megtörte a szerencsétlenebbik fél.
Pozitívum viszont, hogy csak téved, s nem hibázik, ami esetünkben, ha a végeredményeket nézzük: ég és föld lehet. A megmaradt vajmi kis szikrát azért még próbálja megragadni, ha közben átkozza is magát teljesen fölösleges megszólalásáért.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------~ A nők hajlamosak túlozni* ringatja magát álomba ismét a sztereotípiák pihéi közt.*
- Meleg az arcod* jelenti ki kis fáziskéséssel ezt a kétségtelenül makulátlan igazságtartalmú, ám időzítésében talán, egy pindurit hibás tényt. A pillanat varázsát tehát előzékenyen megtörte a szerencsétlenebbik fél.
Pozitívum viszont, hogy csak téved, s nem hibázik, ami esetünkben, ha a végeredményeket nézzük: ég és föld lehet. A megmaradt vajmi kis szikrát azért még próbálja megragadni, ha közben átkozza is magát teljesen fölösleges megszólalásáért.*
[Új hon, Hon! + hazafelé az Arénából leginkább Nog/VAD-dolgain szörnyülködve... - a fehérhoni Tulipános toronyba vezető úton...Szegény gnómok, lehet csuklanak.:P]
* A szalmakazlas eset részleteit természetesen itt és most nem áll
szándékában megosztani Nogustával. De eljöhet még annak is az ideje.
Ha "bizonyos" dolgokra sor kerülne közöttük-márpedig nehéz elképzelni, hogy ez egyszer ne következzen be- akkor, mint példát kénytelen lesz felhozni...Mivel neki magának sose volt része "szalmakazlas" vagy hasonforma esetekben, a lovag meg kitudja hány nőt ölelt már, Corvus bejárása közepette...
Ezekre a gondolatokra fülig pirul. Reméli a férfi kezének árnyékában ez nem látszik.
Jelen esetben Nog téved, amikor magában azt gondolja, a cselekvés többet érne, mert Myrla számára szavai most mindennél többet jelentenek. A pillanat varázsát pontosan egy meggondolatlan cselekvés törné össze. Vagy a lány szavai.*
Fegyver: Pusztító Páncél: Thrillion égi páncélja
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Ha "bizonyos" dolgokra sor kerülne közöttük-márpedig nehéz elképzelni, hogy ez egyszer ne következzen be- akkor, mint példát kénytelen lesz felhozni...Mivel neki magának sose volt része "szalmakazlas" vagy hasonforma esetekben, a lovag meg kitudja hány nőt ölelt már, Corvus bejárása közepette...
Ezekre a gondolatokra fülig pirul. Reméli a férfi kezének árnyékában ez nem látszik.
Jelen esetben Nog téved, amikor magában azt gondolja, a cselekvés többet érne, mert Myrla számára szavai most mindennél többet jelentenek. A pillanat varázsát pontosan egy meggondolatlan cselekvés törné össze. Vagy a lány szavai.*
[Új hon, Hon! + hazafelé az Arénából leginkább Nog/VAD-dolgain szörnyülködve... - a fehérhoni Tulipános toronyba vezető úton, ahol vannak leskellők is - A gnómok mindenütt ott vannak... még a pincében is :P]
- Na ugye!* találja meg számítását a válaszban. De amit ezután hall,
azon elgondolkozik. Ő ilyesmit nem hallott, vagy ha hallott, már kiment a
fejéből.*
- Szalmakazlas eset?* kérdi valami rosszat sejtve.* Lehet, nem akarom tudni, hogy mit csinált Morganus?* néz a szembenállóra úgy, hogy az rögtön tudja, hogy mire is akar célozni.
A közös nevetés terve hála az égnek bejött, ezzel is növelve a lovag e téren kialakult viszonylag emberi mértékű bátorságát.*
~ Megy ez, ha akarod!* veregeti vállon magát.
Ahogy Myrla is viszonozza a közeledést Vad is folytatja azt, persze továbbra is csak nagyon óvatosan, szinte már kínosan ügyelve ara, hogy éppen csak érintés legyen - ez az a tipikus csiklandós mozdulat.
- Tudod,... elképzelni sem tudom, hogy hogyan éltem túl eddig nélküled* gyilkolja a hangulatot szavaival, mikor lehet, a cselekvés mindennél többet érne, de nem többet, mint egy elhamarkodott döntés. Marad az akaraterő...*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Szalmakazlas eset?* kérdi valami rosszat sejtve.* Lehet, nem akarom tudni, hogy mit csinált Morganus?* néz a szembenállóra úgy, hogy az rögtön tudja, hogy mire is akar célozni.
A közös nevetés terve hála az égnek bejött, ezzel is növelve a lovag e téren kialakult viszonylag emberi mértékű bátorságát.*
~ Megy ez, ha akarod!* veregeti vállon magát.
Ahogy Myrla is viszonozza a közeledést Vad is folytatja azt, persze továbbra is csak nagyon óvatosan, szinte már kínosan ügyelve ara, hogy éppen csak érintés legyen - ez az a tipikus csiklandós mozdulat.
- Tudod,... elképzelni sem tudom, hogy hogyan éltem túl eddig nélküled* gyilkolja a hangulatot szavaival, mikor lehet, a cselekvés mindennél többet érne, de nem többet, mint egy elhamarkodott döntés. Marad az akaraterő...*
[Új hon, Hon! + hazafelé az Arénából leginkább Nog/VAD-dolgain szörnyülködve... - a fehérhoni Tulipános toronyba vezető úton, ahol vannak leskellők is - A gnómok mindenütt ott vannak... még a pincében is :P]
- Nem, nem kövezték meg.*-ért egyet.*
- Az apja, Morwyn viszont jól elverte a szalmakazlas eset után.*-teszi hozzá, szemeit még mindig lesütve. De hogy ez most hogy jött ide, tán maga sem tudja. Mégcsak nem is hasonló a két dolog, nem sok párhuzamot lehetne vonni közöttük.
Előbukkan egy emlékkép, és a Toronyépítési bálon, kuzinja által mondott szavak csengenek fülében:
~"Én lennék a legbüszkébb, ha majdan valaki oly kísérne a templomba szövetséget kötni a házasság kötelékében, ki méltó jóságodra s tiszta szívedre. Másnak nem is adnálak, legfeljebb ha törött kart, s nem múló fájdalmakat..."~
Biztos benne, hogy Morganus nem Nogustára gondolt, mint akit törött karral szeretne látni, vagy hogy felnégyelné a Klánvezéri kardjával.
A személyesen kell elmondanunk többesszámára egy pillanatra visszaemeli tekintetét Nogra, de csak egy pillanatra. Még egy halovány mosolyt is sikerül kipréselnie.
A férfi másik megjegyzésére már jobban felderül arca:*
- Bolond.*-mondja, és nem bírja ki, hogy el ne nevesse magát.
Az arca felé közelítő kéztől nem húzódik el. Érzi, hogy a másik szeretné megérinteni, csak még nem meri, köszönhetően a lány visszafogott viselkedésének.
Válaszul hasonló mozdulattal közelítve Nog arcához, gyengéden megcirógatja az.*
~ Csak ne szúrna ennyire.~*gondolja közben.*
Fegyver: Pusztító Páncél: Thrillion égi páncélja
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Az apja, Morwyn viszont jól elverte a szalmakazlas eset után.*-teszi hozzá, szemeit még mindig lesütve. De hogy ez most hogy jött ide, tán maga sem tudja. Mégcsak nem is hasonló a két dolog, nem sok párhuzamot lehetne vonni közöttük.
Előbukkan egy emlékkép, és a Toronyépítési bálon, kuzinja által mondott szavak csengenek fülében:
~"Én lennék a legbüszkébb, ha majdan valaki oly kísérne a templomba szövetséget kötni a házasság kötelékében, ki méltó jóságodra s tiszta szívedre. Másnak nem is adnálak, legfeljebb ha törött kart, s nem múló fájdalmakat..."~
Biztos benne, hogy Morganus nem Nogustára gondolt, mint akit törött karral szeretne látni, vagy hogy felnégyelné a Klánvezéri kardjával.
A személyesen kell elmondanunk többesszámára egy pillanatra visszaemeli tekintetét Nogra, de csak egy pillanatra. Még egy halovány mosolyt is sikerül kipréselnie.
A férfi másik megjegyzésére már jobban felderül arca:*
- Bolond.*-mondja, és nem bírja ki, hogy el ne nevesse magát.
Az arca felé közelítő kéztől nem húzódik el. Érzi, hogy a másik szeretné megérinteni, csak még nem meri, köszönhetően a lány visszafogott viselkedésének.
Válaszul hasonló mozdulattal közelítve Nog arcához, gyengéden megcirógatja az.*
~ Csak ne szúrna ennyire.~*gondolja közben.*
[Új hon, Hon! + hazafelé az Arénából leginkább Nog/VAD-dolgain szörnyülködve... - a fehérhoni Tulipános toronyba vezető úton, ahol vannak leskellők is - A gnómok mindenütt ott vannak... még a pincében is :P]
- Senkitől? Mindenkitől?* szajkózza gyors egymásutánban, közben ő is
kezdi egyre jobban elveszíteni az alapot, amire az előbbi
magabiztosságát építette. Szinte már azt sem érti mi értelme volt
kérdésének.*
- Morganus-t sem kövezték meg, nem? Akkor velünk miért tennének kivételt?* keres új fogást a témán. Valószínűleg ez már valamiféle idétlen presztízskérdés: ő aztán nem fog senki miatt titkos életet élni, bár ez a többesszám elég baljós hangulatot fest...
Az ujját természetesen társvigyor kíséretében hagyja szabadon odébb vonszolni, meglehet ez is volt a terve: egy kis fizikai kontaktus teremtése.*
- Egen* sóhajt honvágytól terhes hangon. Öbölben minden olyan egyszerű.* Hát, nagyon sok választása nincs: vagy beletörődik, vagy fogja a klánvezéri Kymelt és felnégyel engem* próbálja oldani a feszültséget egy kis humorral.*
- Természetesen! Értem, és én is hasonlóan gondolom* lép közelebb, mintha ölelésért folyamodna, de az legföljebb a vértek ütközéséig jöhet létre. Ennél tisztább jelét a teljes elfogadásnak és megértésnek hirtelenjében nem tud adni, de legalább megpróbálja* Mármint, hogy nem volna szép dolog, ha utólag értesülne mindenről, elvégre a család az első. Ezt személyesen kell elmondanunk* nem húzza ki magát a felelősség alól egy percig sem.*
- Ne mondj ilyeneket!* csitítja el egyből, amilyen gyorsan csak tudja.* Tudom, mi a jó nekem, és Neked sem akarok kevesebbet* nyitja nagyra fakó szemeit, akárha egy "igenre" várna.*
- Ha nehéz volna, szerinted, most itt állnék, és beszélgetnék?* állítja föl első cáfolatát.*
- Igazából, nekem se* üti agyon a hangulatot ezzel a banális poénnal. Ám így legalább egyik legfőbb életigazságát teszteli: két ember között a legrövidebb út a nevetés.*
- Látod? Mégis megtörtént* nyúl a lány arcához elsőre céltalannak tűnően: nem lehet eldönteni, hogy simogatni kívánja-é, vagy inkább állát fölfelé tolni, hogy ismét fölszegje fejét.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Morganus-t sem kövezték meg, nem? Akkor velünk miért tennének kivételt?* keres új fogást a témán. Valószínűleg ez már valamiféle idétlen presztízskérdés: ő aztán nem fog senki miatt titkos életet élni, bár ez a többesszám elég baljós hangulatot fest...
Az ujját természetesen társvigyor kíséretében hagyja szabadon odébb vonszolni, meglehet ez is volt a terve: egy kis fizikai kontaktus teremtése.*
- Egen* sóhajt honvágytól terhes hangon. Öbölben minden olyan egyszerű.* Hát, nagyon sok választása nincs: vagy beletörődik, vagy fogja a klánvezéri Kymelt és felnégyel engem* próbálja oldani a feszültséget egy kis humorral.*
- Természetesen! Értem, és én is hasonlóan gondolom* lép közelebb, mintha ölelésért folyamodna, de az legföljebb a vértek ütközéséig jöhet létre. Ennél tisztább jelét a teljes elfogadásnak és megértésnek hirtelenjében nem tud adni, de legalább megpróbálja* Mármint, hogy nem volna szép dolog, ha utólag értesülne mindenről, elvégre a család az első. Ezt személyesen kell elmondanunk* nem húzza ki magát a felelősség alól egy percig sem.*
- Ne mondj ilyeneket!* csitítja el egyből, amilyen gyorsan csak tudja.* Tudom, mi a jó nekem, és Neked sem akarok kevesebbet* nyitja nagyra fakó szemeit, akárha egy "igenre" várna.*
- Ha nehéz volna, szerinted, most itt állnék, és beszélgetnék?* állítja föl első cáfolatát.*
- Igazából, nekem se* üti agyon a hangulatot ezzel a banális poénnal. Ám így legalább egyik legfőbb életigazságát teszteli: két ember között a legrövidebb út a nevetés.*
- Látod? Mégis megtörtént* nyúl a lány arcához elsőre céltalannak tűnően: nem lehet eldönteni, hogy simogatni kívánja-é, vagy inkább állát fölfelé tolni, hogy ismét fölszegje fejét.*
[Új hon, Hon! + hazafelé az Arénából leginkább Nog/VAD-dolgain szörnyülködve... - a fehérhoni Tulipános toronyba vezető úton, ahol vannak leskellők is - A gnómok mindenütt ott vannak... még a pincében is :P]
- Nem tudom. Senkitől.*-vágja rá, majd elbizonytalanodik.*
- Vagy inkább mindenkitől?*- a felmutatott mutatóujjat elkapja, és tenyerébe zárja.*
- Ne mutogass!*-mosolyodik el.*
- Nem tudom, legjobb lenne, ha Öbölben lennénk, és mielőbb beszélhetnénk Morganusszal. Persze, nem hiszem, hogy bármi kifogása lenne a dolog ellen, csupán tudnod kell, hogy ő az, aki hozzám a legközelebb áll. Apám helyett apám, testvérem helyett testvérem, és vér a véremből. Ő jelenti a családot számomra, hiszen szüleimet nem ismerem, és nem szeretném, ha utólag értesülne mindenről.*-néz szinte a megértésért esdekelve.*
- Amiért engem választasz.*-fejezi be a mondatot.*
- Engem nehéz elviselni. Gondolom...*-Myrla kevés önbizalma szinte lenullázódik ebben a pillanatban, közben meghallja Nog kedves szavait.*
- Nekem még egy férfi sem mondott ilyeneket, ezt tudnod kell.*-süti le szemét.*
- Nem is gondoltam, hogy valaha fog.*
Fegyver: Pusztító Páncél: Thrillion égi páncélja
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Vagy inkább mindenkitől?*- a felmutatott mutatóujjat elkapja, és tenyerébe zárja.*
- Ne mutogass!*-mosolyodik el.*
- Nem tudom, legjobb lenne, ha Öbölben lennénk, és mielőbb beszélhetnénk Morganusszal. Persze, nem hiszem, hogy bármi kifogása lenne a dolog ellen, csupán tudnod kell, hogy ő az, aki hozzám a legközelebb áll. Apám helyett apám, testvérem helyett testvérem, és vér a véremből. Ő jelenti a családot számomra, hiszen szüleimet nem ismerem, és nem szeretném, ha utólag értesülne mindenről.*-néz szinte a megértésért esdekelve.*
- Amiért engem választasz.*-fejezi be a mondatot.*
- Engem nehéz elviselni. Gondolom...*-Myrla kevés önbizalma szinte lenullázódik ebben a pillanatban, közben meghallja Nog kedves szavait.*
- Nekem még egy férfi sem mondott ilyeneket, ezt tudnod kell.*-süti le szemét.*
- Nem is gondoltam, hogy valaha fog.*
[Új hon, Hon! + hazafelé az Arénából leginkább Nog/VAD-dolgain szörnyülködve... - a fehérhoni Tulipános toronyba vezető úton, ahol vannak leskellők is - A gnómok mindenütt ott vannak... még a pincében is :P]
* Már megint maga alatt vágta fát.*
~ Jellemző* kárörvend a hang, mire Nogusta csak a fejét csóválva próbálja értelmes válasszá alakítani gondolatait.*
- Csak egy kérdés* mutatja föl újra a jobb mutatóujját.* Egyáltalán kitől, és mitől tartunk?* teszi föl a nagy kérdést.*
- Ha természetesen viselkedünk, és nem teszünk semmi kirívót, talán nem is kellene semmit...* a mondatot nem fejezi be, hogy azért, mert nem tudja, vagy, mert nem akarja, az lényegtelen, Myrla érteni fogja.*
- Amiért?* bizonytalanodik el ő is egy csöppet.*
- Igen* viszonozza a nézést.* Ez azon választásom, amivel a legnagyobb kincset nyerhetem el az életben. Hidd el, nem kockáztatnék!
- Vagy, Te nem így érzel?* vetődik rá árnyként a kérdés.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------~ Jellemző* kárörvend a hang, mire Nogusta csak a fejét csóválva próbálja értelmes válasszá alakítani gondolatait.*
- Csak egy kérdés* mutatja föl újra a jobb mutatóujját.* Egyáltalán kitől, és mitől tartunk?* teszi föl a nagy kérdést.*
- Ha természetesen viselkedünk, és nem teszünk semmi kirívót, talán nem is kellene semmit...* a mondatot nem fejezi be, hogy azért, mert nem tudja, vagy, mert nem akarja, az lényegtelen, Myrla érteni fogja.*
- Amiért?* bizonytalanodik el ő is egy csöppet.*
- Igen* viszonozza a nézést.* Ez azon választásom, amivel a legnagyobb kincset nyerhetem el az életben. Hidd el, nem kockáztatnék!
- Vagy, Te nem így érzel?* vetődik rá árnyként a kérdés.*
[Új hon, Hon! + hazafelé az Arénából leginkább Nog/VAD-dolgain szörnyülködve... - a fehérhoni Tulipános toronyba vezető úton, ahol vannak leskellők is - A gnómok mindenütt ott vannak... még a pincében is :P]
- Eszembe sem jutott. Deee, most, hogy mondod...Tényleg! Mi lenne, ha a
látszat kedvéért magáználak?*-kérdi, és nem állja meg, hogy nyelvet ne
öltsön. Igazán lovagiasan nézhet ki most.*
- Közömbösséget nem kértem. Igen, legyél természetes, csak ne vidd túlzásba. Mások előtt. Egyelőre.Kérlek!*-lép egészen közel.*
- Szenvedtél eleget? Nem tudod, még mily szenvedéssel teli élet vár rád, amiért....*-sóhajt, aztán megkérdezi, de úgy, hogy arcáról ne lehessen leolvasni semmit, főleg ne azt a bizonytalanságot, amit érez.*
- Biztos, hogy jól meggondoltad? Hogy akarod? Nem szeretném, ha megbánnád a döntésedet, és holnap reggel magadat átkozva ébrednél...*-mélyen a férfi szemébe néz.*
Fegyver: Pusztító Páncél: Thrillion égi páncélja
- Közömbösséget nem kértem. Igen, legyél természetes, csak ne vidd túlzásba. Mások előtt. Egyelőre.Kérlek!*-lép egészen közel.*
- Szenvedtél eleget? Nem tudod, még mily szenvedéssel teli élet vár rád, amiért....*-sóhajt, aztán megkérdezi, de úgy, hogy arcáról ne lehessen leolvasni semmit, főleg ne azt a bizonytalanságot, amit érez.*
- Biztos, hogy jól meggondoltad? Hogy akarod? Nem szeretném, ha megbánnád a döntésedet, és holnap reggel magadat átkozva ébrednél...*-mélyen a férfi szemébe néz.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Új hon, Hon! + hazafelé az Arénából leginkább Nog/VAD-dolgain szörnyülködve... - a fehérhoni Tulipános toronyba vezető úton, ahol vannak leskellők is - A gnómok mindenütt ott vannak... még a pincében is :P]
- Oh, hirtelen milyen sietős lett Kegyednek* kuncog kurtán, míg torkán nem akad a nevetés a borzongástól.*
- Eszedbe ne jusson megint magázódni!* tesz játékosnak fenyegető mozdulatokat a hölgy felé.* Úgy hiszem kiharcoltam magamnak a jogot... Megszenvedtem érte! Nem igaz?* próbál agonizálva nyomatékot szerezni amúgy ez esetben nem valami meggyőző, de legalább még mindig borzongatóan mély hangjának.*
- Éppen ezért meg se próbálom* szól okulva az előtte járóktól.*
- Nem-neeem! Ilyennek ismersz?* néz keményen.* Csak gondoltam megkérdezlek... Hogy legyen valami... Erm... Haditervünk?* keresgéli a megfelelő szavakat.*
- Hát közömbösen már nem viselkedhetem, annyi biztos!* szögezi le tiltakozva.* Nem hiszem, hogy valami kiemelkedő színész volnék... A legjobb az volna, ha mindent természetesen tennénk. Abból sosincs feltűnés* merészkedik arra a területre megint, ahol még jó szándékkal is csak kontár lehet.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Eszedbe ne jusson megint magázódni!* tesz játékosnak fenyegető mozdulatokat a hölgy felé.* Úgy hiszem kiharcoltam magamnak a jogot... Megszenvedtem érte! Nem igaz?* próbál agonizálva nyomatékot szerezni amúgy ez esetben nem valami meggyőző, de legalább még mindig borzongatóan mély hangjának.*
- Éppen ezért meg se próbálom* szól okulva az előtte járóktól.*
- Nem-neeem! Ilyennek ismersz?* néz keményen.* Csak gondoltam megkérdezlek... Hogy legyen valami... Erm... Haditervünk?* keresgéli a megfelelő szavakat.*
- Hát közömbösen már nem viselkedhetem, annyi biztos!* szögezi le tiltakozva.* Nem hiszem, hogy valami kiemelkedő színész volnék... A legjobb az volna, ha mindent természetesen tennénk. Abból sosincs feltűnés* merészkedik arra a területre megint, ahol még jó szándékkal is csak kontár lehet.*
[Új hon, Hon! + hazafelé az Arénából leginkább Nog/VAD-dolgain szörnyülködve... - a fehérhoni Tulipános toronyba vezető úton, ahol vannak leskellők is - ezek szerint...Vannak. Pl. Sam mester.:P]
- Nekem viszont vannak még egyéb terveim is öregkoromig, amelyeket nem
lehet itt végrehajtani.*-feleli, ezzel is a földről való felkelésre
ösztökélve Nogot. Valahogy csak sikerül talpra ráncigálniuk egymást...
Mikor mindketten állnak már, Myrla elkezdi helyrerángatni és leporolni az esésben összekuszálódott és összekoszolódott ruháját. Nem mondhatni, hogy teljes a siker, Thrillion égi páncélja is csak akadályozza.*
- Reménytelen.*-mondja, és abba is hagyja a szélmalomharcot.*
- Miért, te akarsz? Mármint feltűnést?*-kérdi kissé értetlenkedve, amikor már másra is tud figyelni.*
- Tényleg! Most mi lesz?*-ijed meg picit.*
- Mik a terveid ezekután, a közeljövőt illetően?*
Fegyver: Pusztító Páncél: Thrillion égi páncélja
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Mikor mindketten állnak már, Myrla elkezdi helyrerángatni és leporolni az esésben összekuszálódott és összekoszolódott ruháját. Nem mondhatni, hogy teljes a siker, Thrillion égi páncélja is csak akadályozza.*
- Reménytelen.*-mondja, és abba is hagyja a szélmalomharcot.*
- Miért, te akarsz? Mármint feltűnést?*-kérdi kissé értetlenkedve, amikor már másra is tud figyelni.*
- Tényleg! Most mi lesz?*-ijed meg picit.*
- Mik a terveid ezekután, a közeljövőt illetően?*
[Új hon, Hon! + hazafelé az Arénából leginkább Nog/VAD-dolgain szörnyülködve... - a fehérhoni Tulipános toronyba vezető úton, ahol vannak leskellők is - ezek szerint...]
* Azért annyira nem könnyű a lovag pici szívét megsebezni, de túlzás
lenne azt állítanunk, hogy hidegen hagyta az a komoly erővel bíró
szócska. Öröm az ürömben, hogy akinek ilyen arca van... annak nem lehet
ellenállni s ilyetén Myrla minden "bűne" egy csapásra megbocsájtásra
kerül.
A rögtönzött kis eskü-emlékeztetőt mosolyogva hallgatja. Ugyan ő nem használt neveket talán, hogy minél kevésbé tűnjön eskünek, de jelentés így csak erősödött - sőt! Kiegészülve párra talált, ha lehet így fogalmazni.*
- Ha melletted tehetem, boldogan* fordítja komolyabbra a tréfát, mely sosincsen ellenére.*
- Való igaz... Márpedig mi nem akarunk feltűnést?* teszi föl burkoltan legújabb kérdését. A kezet elfogadja, bár fordított helyzetet tervezett el, mikor fölült fekvő helyzetéből.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------A rögtönzött kis eskü-emlékeztetőt mosolyogva hallgatja. Ugyan ő nem használt neveket talán, hogy minél kevésbé tűnjön eskünek, de jelentés így csak erősödött - sőt! Kiegészülve párra talált, ha lehet így fogalmazni.*
- Ha melletted tehetem, boldogan* fordítja komolyabbra a tréfát, mely sosincsen ellenére.*
- Való igaz... Márpedig mi nem akarunk feltűnést?* teszi föl burkoltan legújabb kérdését. A kezet elfogadja, bár fordított helyzetet tervezett el, mikor fölült fekvő helyzetéből.*
[Új hon, Hon! + hazafelé az Arénából leginkább Nog/VAD-dolgain szörnyülködve... - a fehérhoni Tulipános toronyba vezető úton, ahol vannak leskellők is]
~Nem kellett volna az a "csak".~*lombozódik le Nogusta reakcióját látva.
Persze magyarázkodhatna, hogy nem úgy gondolta, de azzal lehet csak
méginkább belegabalyodna, esetleg újabb sértődésre adna okot,
önkéntelenül is.*
~ Remélem, nem sértettem meg?~*-vág bűnbánó arcot, lebigyesztett szájjal, de szólni semmit sem szól. Ezután figyelmesen hallgatja az ígéretet, mely esküvel ér fel. Amikor végre szóra nyitja száját, a következőt mondja:*
- Itt a fehérhoni Tulipános toronyba vezető úton, én, Myrla Yl Chays, meghallgattam esküdet, Nogusta Conalin. Legyen tehát úgy, miként elhangzott, legyen támasz a jó szándékhoz, jóakarat a becsület jutalma, s derék élet része, kinek szíve tiszta, egyenes dereka!*-feleli, és a lovag talán emlékszik rá, hogy honnan az idézet, melyet beleszőtt válaszába.*
- Meddig akarsz még itt a porban ücsörögni? Vagy itt kívánsz megöregedni?*-kérdi ezután tréfásan.*
- Yitia már bizonyára keres bennünket, és el sem tudja képzelni, hol maradunk ilyen sokáig.*- kezét nyújtja a férfi felé, hogy esetleg segítséget nyújtson a felemelkedéshez.*
Fegyver: Pusztító Páncél: Thrillion égi páncélja
~ Remélem, nem sértettem meg?~*-vág bűnbánó arcot, lebigyesztett szájjal, de szólni semmit sem szól. Ezután figyelmesen hallgatja az ígéretet, mely esküvel ér fel. Amikor végre szóra nyitja száját, a következőt mondja:*
- Itt a fehérhoni Tulipános toronyba vezető úton, én, Myrla Yl Chays, meghallgattam esküdet, Nogusta Conalin. Legyen tehát úgy, miként elhangzott, legyen támasz a jó szándékhoz, jóakarat a becsület jutalma, s derék élet része, kinek szíve tiszta, egyenes dereka!*-feleli, és a lovag talán emlékszik rá, hogy honnan az idézet, melyet beleszőtt válaszába.*
- Meddig akarsz még itt a porban ücsörögni? Vagy itt kívánsz megöregedni?*-kérdi ezután tréfásan.*
- Yitia már bizonyára keres bennünket, és el sem tudja képzelni, hol maradunk ilyen sokáig.*- kezét nyújtja a férfi felé, hogy esetleg segítséget nyújtson a felemelkedéshez.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Új hon, Hon! + hazafelé az Arénából leginkább Nog/VAD-dolgain szörnyülködve... - Minek a szótár? Én nem vagyok elég jó? :(- Akkor nem kell szótár. :)]
* Nogusta innentől kezdve csupán költői kérdéseknek veszi a következő
fejtegetéseket s inkább hagyja is a lányt, hadd bontakozzon ki. Myrlának
ebből minden bizonnyal le is esik, hogy a lovag pont az ő ellentéte
ebben az esetben: tesz a politikára és az elitre - különösen, ha az
külhoni. Persze, ha nagyon akarná, nyilván belefolyhatna a dolgokba
kellőképpen, de nem igazán vonzza a gondolat. S így, hogy két ilyen
naprakész érkezőt tudhat oldalán nem is lesz egyhamar rákényszerítve,
hogy tegyen ez ügyben.*
- Végül is logikus...* ért egyet, de koránt sem kényszerből. Elraktározza szépen amit hasznosnak vél, és mivel a hölgy is inkább a téma jegelése mellett dönt, nem is firtatja. Talán jobb is így neki.*
- Hát így utólag, tényleg elég meggondolatlan voltam* vallja be még egy utólagos összegzésként, részéről a lezárás szándékának jele.*
- Ne köszönd, szívesen tettem* inti le gyengéden. Már csak azért sem várja el a köszönetet, mert egyáltalán nem önzetlenül tette: hiszen most már ott van neki Ő.*
- Hidd el sokkal könnyebb volt meghoznom a döntést, mint gondolod. Most tudtam, biztosan célt érek vele* mutat rá a továbbiakra, meglehet pindurit több őszinteséggel, mint amit a pillanat igényel, de hát ez Nog...*
- Mi az, hogy "csak"?!* döbben le, ezúttal leplezetlenül, nyíltan viselve érzéseit.* Ez a jelentéktelenné degradált dolog az egyik alappillére ennek. Mondhatnám, enélkül semmit nem ér az egész* világosítja föl Myrlát álláspontjáról. Látszólag eléggé szíven ütötte a szó.
Később kissé lenyugodva folytatja.*
- Utálok ígéreteket és esküket tenni a levegőbe, de most az egyszer kivételt teszek* csúszik közelebb kedveséhez - igen, azt hiszem, innentől ez a megfelelő szó.* Itt, a fehérhoni Tulipános toronyba vezető úton, megfogadom Neked, hogy rá fogok szolgálni* szól határozott, forradalmian heves hangon.
* Döntése mellett az utolsó érv, mellyel meggyőzte magát nem volt más, mint az, hogy ugyan bármit kérhetne, de enélkül meg soha nem kaphatná.
Egyelőre tétlenül ül, visszapörgeti a száját elhagyó - utólag rendkívül esetlennek tűnő - szöveget. Érzi, hogy ez így nem teljes, de egyelőre nem akarja... nem meri feszegetni a határait, ebben a Bizalomban.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
- Végül is logikus...* ért egyet, de koránt sem kényszerből. Elraktározza szépen amit hasznosnak vél, és mivel a hölgy is inkább a téma jegelése mellett dönt, nem is firtatja. Talán jobb is így neki.*
- Hát így utólag, tényleg elég meggondolatlan voltam* vallja be még egy utólagos összegzésként, részéről a lezárás szándékának jele.*
- Ne köszönd, szívesen tettem* inti le gyengéden. Már csak azért sem várja el a köszönetet, mert egyáltalán nem önzetlenül tette: hiszen most már ott van neki Ő.*
- Hidd el sokkal könnyebb volt meghoznom a döntést, mint gondolod. Most tudtam, biztosan célt érek vele* mutat rá a továbbiakra, meglehet pindurit több őszinteséggel, mint amit a pillanat igényel, de hát ez Nog...*
- Mi az, hogy "csak"?!* döbben le, ezúttal leplezetlenül, nyíltan viselve érzéseit.* Ez a jelentéktelenné degradált dolog az egyik alappillére ennek. Mondhatnám, enélkül semmit nem ér az egész* világosítja föl Myrlát álláspontjáról. Látszólag eléggé szíven ütötte a szó.
Később kissé lenyugodva folytatja.*
- Utálok ígéreteket és esküket tenni a levegőbe, de most az egyszer kivételt teszek* csúszik közelebb kedveséhez - igen, azt hiszem, innentől ez a megfelelő szó.* Itt, a fehérhoni Tulipános toronyba vezető úton, megfogadom Neked, hogy rá fogok szolgálni* szól határozott, forradalmian heves hangon.
* Döntése mellett az utolsó érv, mellyel meggyőzte magát nem volt más, mint az, hogy ugyan bármit kérhetne, de enélkül meg soha nem kaphatná.
Egyelőre tétlenül ül, visszapörgeti a száját elhagyó - utólag rendkívül esetlennek tűnő - szöveget. Érzi, hogy ez így nem teljes, de egyelőre nem akarja... nem meri feszegetni a határait, ebben a Bizalomban.*
[Új hon, Hon! + hazafelé az Arénából leginkább Nog/VAD-dolgain szörnyülködve... - Minek a szótár? Én nem vagyok elég jó? :(- Akkor nem kell szótár. :)]
- Persze, hogy azért!*-fejti kicsit részletesebben, mit gondol a
hercegnő számára tartott férjkeresés mögött megbúvó hátsószándékokról.*
- Mit gondolsz, csupán szívjóságból akarják kint tudni a palota falain kívül?*-visszafojtott hangon beszél, nehogy Nogon kívül más is hallja, mit mond, lopva szét is néz előtte, tiszta-e a környék.*
- Politika, pollitika és politika! Ha valóban a testvéri szeretet vezérelné a királynőt, akkor szerinted nem hagyná, hogy húga szerelemből házasodjon, és majd csak akkor, ha Eliana is úgy érzi, eljött az ideje?
Mi szükség lenne hamarjában összecsődített, ki tudja miféle népségek közül választani? Tolvajok, szerencselovagok, kiket csak a hozomány érdekel, de akár gyilkosok is lehetnek a kérők között. Láttad a felhozatalt magad is. Őszintén? El tudod képzelni, hogy az a hercegnő álma, hogyha teszem azt egy fél-ork nyeri meg a versenyt, akkor néki nyújtsa kezét? Gondolom a királynő akarata. Vagy a mögötte álló...*itt elhallgat. Kis szünet után folytatja:*
- Már csak az a kérdés, hogy próbálnak majd megszabadulni a trónutódlásban következő koronahercegtől. Milyen módszerekkel? nem hiszem, hogy csak úgy hagynák, hogy átvegye jogos örökségét, miközben itt van máris a legifjabb utód.*- Morganushoz hasonlóan, Myrla is sokat foglalkozik a nagypolitika kérdéseivel.*
- Minden, ami Révben történik, a királyi család háza táján, kihathat Sziklaöböl sorsára is. Nem véletlenül kérdeztem, tudomása van-e a nagymesternek az indulásodról. De többet nem mondok, nem alkalmasak a körülmények.*-zárja le gyorsan a témát.
Ami következik, az megelégedésére szolgál. Mosollyal nyugtázza, hogy Nog hajlandó teljesíteni a kérését.*
- Rendben, és köszönöm! Tudom, milyen nehéz szívvel hozhattad meg ezt a döntést. Nem mindennap adódik lehetősége valakinek bekerülni a felsőbb körökbe, és elnyerni egy királyi sarj kezét.*- Egy valami közben aggasztja legbelül. Mi lesz, ha a meggondolatlanul felajánlott viszont lehetőség számára balul sül el? Ha a lovag, valami lovagiatlanabbat kér, olyat, amit a lány nem tud, de méginkább nem akar teljesíteni? Arcából a vér is kezd kifutni, lehet holtsápadt már ábrázata. A ~ Mi lesz, ha csókot kér?~ gondolatára például majdnem elájul. Myrlának még sosem volt dolga férfiakkal, így érthető, mitől a pánik. A kérést hallva aztán lassan visszanyeri színét, azt hiszi, rosszul hall:*
- A bizalmamat?*-néz meglepetten, mintha még várná a folytatást, ami nem érkezik.*
- Csak...ennyit?*-visszatér ajkára a mosoly. "Csak". Mintha nem a legfontosabb hangzott volna el. Mintha nem azt kérték volna tőle, amivel a legkönnyebb visszaélni.*
- Megkapod, és nagyon remélem, ezt a döntésemet sosem fogom megbánni.*-ha beleláthatna a Vad fejébe, bizony érdekelné, mi lehetett a másik két lehetőség.*
Fegyver: Pusztító Páncél: Thrillion égi páncélja
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Mit gondolsz, csupán szívjóságból akarják kint tudni a palota falain kívül?*-visszafojtott hangon beszél, nehogy Nogon kívül más is hallja, mit mond, lopva szét is néz előtte, tiszta-e a környék.*
- Politika, pollitika és politika! Ha valóban a testvéri szeretet vezérelné a királynőt, akkor szerinted nem hagyná, hogy húga szerelemből házasodjon, és majd csak akkor, ha Eliana is úgy érzi, eljött az ideje?
Mi szükség lenne hamarjában összecsődített, ki tudja miféle népségek közül választani? Tolvajok, szerencselovagok, kiket csak a hozomány érdekel, de akár gyilkosok is lehetnek a kérők között. Láttad a felhozatalt magad is. Őszintén? El tudod képzelni, hogy az a hercegnő álma, hogyha teszem azt egy fél-ork nyeri meg a versenyt, akkor néki nyújtsa kezét? Gondolom a királynő akarata. Vagy a mögötte álló...*itt elhallgat. Kis szünet után folytatja:*
- Már csak az a kérdés, hogy próbálnak majd megszabadulni a trónutódlásban következő koronahercegtől. Milyen módszerekkel? nem hiszem, hogy csak úgy hagynák, hogy átvegye jogos örökségét, miközben itt van máris a legifjabb utód.*- Morganushoz hasonlóan, Myrla is sokat foglalkozik a nagypolitika kérdéseivel.*
- Minden, ami Révben történik, a királyi család háza táján, kihathat Sziklaöböl sorsára is. Nem véletlenül kérdeztem, tudomása van-e a nagymesternek az indulásodról. De többet nem mondok, nem alkalmasak a körülmények.*-zárja le gyorsan a témát.
Ami következik, az megelégedésére szolgál. Mosollyal nyugtázza, hogy Nog hajlandó teljesíteni a kérését.*
- Rendben, és köszönöm! Tudom, milyen nehéz szívvel hozhattad meg ezt a döntést. Nem mindennap adódik lehetősége valakinek bekerülni a felsőbb körökbe, és elnyerni egy királyi sarj kezét.*- Egy valami közben aggasztja legbelül. Mi lesz, ha a meggondolatlanul felajánlott viszont lehetőség számára balul sül el? Ha a lovag, valami lovagiatlanabbat kér, olyat, amit a lány nem tud, de méginkább nem akar teljesíteni? Arcából a vér is kezd kifutni, lehet holtsápadt már ábrázata. A ~ Mi lesz, ha csókot kér?~ gondolatára például majdnem elájul. Myrlának még sosem volt dolga férfiakkal, így érthető, mitől a pánik. A kérést hallva aztán lassan visszanyeri színét, azt hiszi, rosszul hall:*
- A bizalmamat?*-néz meglepetten, mintha még várná a folytatást, ami nem érkezik.*
- Csak...ennyit?*-visszatér ajkára a mosoly. "Csak". Mintha nem a legfontosabb hangzott volna el. Mintha nem azt kérték volna tőle, amivel a legkönnyebb visszaélni.*
- Megkapod, és nagyon remélem, ezt a döntésemet sosem fogom megbánni.*-ha beleláthatna a Vad fejébe, bizony érdekelné, mi lehetett a másik két lehetőség.*
[Új hon, Hon! + hazafelé az Arénából leginkább Nog/VAD-dolgain szörnyülködve...K betűs _latin_ kifejezések kereszttüzében - Minek a szótár? Én nem vagyok elég jó? :(]
- Ha én észrevettem...* mondja nyugtalanítóan levegőben hagyott
hangsúllyal. Annyira már Myrla is minden bizonnyal ismeri a férfit, hogy
tudja róla: az érkezők nem az ő asztala, s ha valamit még ennek
ellenére is észrevesz, akkor ott valami már nincsen rendben.*
- Azt mondod?* kérdez vissza szomorúbban. Általában nem szokta a kelleténél komolyabban venni a múltbéli hibáit, de ez érzékenyen érinti. Külsőre ez nem feltűnő, s a folytatódó beszélgetés hevében hamar el is illannak a jelek, de egy-két szívdobbanásnyi ideig ott vannak még a begyakorolt faarc ellenére is, melyet ilyen helyzetekben használ.*
- Ühüm* feleli egyből, hiszen már az előbb is mondta: semmi másra nem voltak jók, mint figyelem fölkeltésre, és ahogy azt a mellékelt ábra is mutatja, ez be is jött...*
- Meglehetősen* igyekszik minél diplomatikusabban fogalmazni, még annak ellenére is, hogy csak négy szem közt vannak.* De bizonyára ők is ismerik a mondást: A jellem próbája a legyőzhetetlennek vélt akadály!* vált a kérdéshez igazodó, bölcselkedő stílusra.*
- Azt mondod, így akar megszabadulni?* érdeklődik döbbent színezettel, majd rövid ideig habozik - talán átgondolja, amit eleddig tapasztalt, hallott és látott.* Hah* horkant föl* ezek a réviek...* ingatja fejét.*
- Akkor játsszunk!* ismétli el csak úgy, tréfából utánozva rendtársát. A hevenyészve felállított szabályokra nem szól, ily módon adja a másik tudtára, hogy érti s elfogadja őket.*
- Ez csak természetes* tesz félkör mozdulatot szabad kezével a nő felé. A kérés talán nem várt, de koránt sem meglepő Vad számára.*
- Ahogy óhajtod* hajt fejet a döntés előtt s részéről ennyi is volt az alku rá eső része a dologból. A kivitelezéssel csak nem lesz gond... Viszont egy ennél sokkal komolyabb válaszút elé ér, melyből megszámlálhatatlan folytatás származhat. Látszólag kevés a helyes s a jó lehetőség - hát még az igazán egyedi!*
- Amit én kérek Tőled, az más jellegű lesz* tart szünetet, hogy láthassa Myrla szemében az érdeklődés kigyúló fényeit. Ez idő alatt kiválasztja a három fennmaradt kérés közül a legszimpatikusabbat.*
- Én bizalmadat kérem!* ejti kenetteljes, már-már túlvilág felé forduló, amolyan megjátszott prédikátori hangon. Tekintetében még mindig égnek a gyermeki fények, ahogy szerepéből szól, mégis őszintét.*
- Szóóval?* fordítja vissza a szót, mikor a hölgy már túl van a mögöttes értelmek fölkutatásán, és újra rá tud koncentrálni.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Azt mondod?* kérdez vissza szomorúbban. Általában nem szokta a kelleténél komolyabban venni a múltbéli hibáit, de ez érzékenyen érinti. Külsőre ez nem feltűnő, s a folytatódó beszélgetés hevében hamar el is illannak a jelek, de egy-két szívdobbanásnyi ideig ott vannak még a begyakorolt faarc ellenére is, melyet ilyen helyzetekben használ.*
- Ühüm* feleli egyből, hiszen már az előbb is mondta: semmi másra nem voltak jók, mint figyelem fölkeltésre, és ahogy azt a mellékelt ábra is mutatja, ez be is jött...*
- Meglehetősen* igyekszik minél diplomatikusabban fogalmazni, még annak ellenére is, hogy csak négy szem közt vannak.* De bizonyára ők is ismerik a mondást: A jellem próbája a legyőzhetetlennek vélt akadály!* vált a kérdéshez igazodó, bölcselkedő stílusra.*
- Azt mondod, így akar megszabadulni?* érdeklődik döbbent színezettel, majd rövid ideig habozik - talán átgondolja, amit eleddig tapasztalt, hallott és látott.* Hah* horkant föl* ezek a réviek...* ingatja fejét.*
- Akkor játsszunk!* ismétli el csak úgy, tréfából utánozva rendtársát. A hevenyészve felállított szabályokra nem szól, ily módon adja a másik tudtára, hogy érti s elfogadja őket.*
- Ez csak természetes* tesz félkör mozdulatot szabad kezével a nő felé. A kérés talán nem várt, de koránt sem meglepő Vad számára.*
- Ahogy óhajtod* hajt fejet a döntés előtt s részéről ennyi is volt az alku rá eső része a dologból. A kivitelezéssel csak nem lesz gond... Viszont egy ennél sokkal komolyabb válaszút elé ér, melyből megszámlálhatatlan folytatás származhat. Látszólag kevés a helyes s a jó lehetőség - hát még az igazán egyedi!*
- Amit én kérek Tőled, az más jellegű lesz* tart szünetet, hogy láthassa Myrla szemében az érdeklődés kigyúló fényeit. Ez idő alatt kiválasztja a három fennmaradt kérés közül a legszimpatikusabbat.*
- Én bizalmadat kérem!* ejti kenetteljes, már-már túlvilág felé forduló, amolyan megjátszott prédikátori hangon. Tekintetében még mindig égnek a gyermeki fények, ahogy szerepéből szól, mégis őszintét.*
- Szóóval?* fordítja vissza a szót, mikor a hölgy már túl van a mögöttes értelmek fölkutatásán, és újra rá tud koncentrálni.*
[Új hon, Hon! + hazafelé az Arénából leginkább Nog/VAD-dolgain szörnyülködve...K betűs _latin_ kifejezések kereszttüzében - ha már tanulom hadd használjam :P - Hol egy online szótár?:P]
- Kedvetlennek tűntem? Ennyire lerítt rólam?*-kérdez vissza.*
- Lehet, ha akkor más feleletet kapok, egyből megváltozott volna a kedvem.*-incselkedik.*
~ Megváltozott volna, igen, ez biztos. Talán ott helyben szörnyethalok, és üdvözült mosollyal térek meg Trhillion Kapui mögé. Beh szép lett volna!~
- Látványosak!*- mondja szinte lesajnálóan.*
- Ugyan! Maximum vásári mutatványnak jók. Milyen ostoba lehet, ki azt gondolja, ezáltal megfelelő férjre lelhet? Vagy milyen szívtelen az, ki így akar megszabadulni állítólag szeretett testvérétől?*- kérdőn tekint a férfira, mintha azt várná, fejtse ki álláspontját, a " Mik is a megfelelő férj ismérvei?" témakörben. Mindazonáltal meglepi a Nog által felajánlott választás lehetősége. Azt gondolta, nehezebb dolga lesz.*
- Te mondtad...Tudod mit? Akkor játsszunk! Játsszuk azt, hogy kérhetsz tőlem valamit, és viszont!
Én kezdem, a hölgy jogán! Azt kérem, hogy lépj vissza most, ebben a pillanatban a további versengéstől!Lépjen vissza az a lovag, aki...Aki...Előbb várom a válaszodat, utána megmondom!*-feleli nem kevésbé infantilisan. De nem foglalkozik vele, úgy sem tűnhetnek normálisnak egy külső szemlélő számára. Két elvileg felnőtt ember, mindkettő lovag, ül a porban ki tudja mióta, és úgy társalog.*
Fegyver: Pusztító Páncél: Thrillion égi páncélja
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Lehet, ha akkor más feleletet kapok, egyből megváltozott volna a kedvem.*-incselkedik.*
~ Megváltozott volna, igen, ez biztos. Talán ott helyben szörnyethalok, és üdvözült mosollyal térek meg Trhillion Kapui mögé. Beh szép lett volna!~
- Látványosak!*- mondja szinte lesajnálóan.*
- Ugyan! Maximum vásári mutatványnak jók. Milyen ostoba lehet, ki azt gondolja, ezáltal megfelelő férjre lelhet? Vagy milyen szívtelen az, ki így akar megszabadulni állítólag szeretett testvérétől?*- kérdőn tekint a férfira, mintha azt várná, fejtse ki álláspontját, a " Mik is a megfelelő férj ismérvei?" témakörben. Mindazonáltal meglepi a Nog által felajánlott választás lehetősége. Azt gondolta, nehezebb dolga lesz.*
- Te mondtad...Tudod mit? Akkor játsszunk! Játsszuk azt, hogy kérhetsz tőlem valamit, és viszont!
Én kezdem, a hölgy jogán! Azt kérem, hogy lépj vissza most, ebben a pillanatban a további versengéstől!Lépjen vissza az a lovag, aki...Aki...Előbb várom a válaszodat, utána megmondom!*-feleli nem kevésbé infantilisan. De nem foglalkozik vele, úgy sem tűnhetnek normálisnak egy külső szemlélő számára. Két elvileg felnőtt ember, mindkettő lovag, ül a porban ki tudja mióta, és úgy társalog.*
[Új hon, Hon! + hazafelé az Arénából leginkább Nog/VAD-dolgain szörnyülködve...K betűs _latin_ kifejezések kereszttüzében - ha már tanulom hadd használjam :P]
* Egy részeges nagypapa alatt, majd egy idős törpe kovácsmester
műhelyében? Aligha. Nogusta az önszorgalom, és fegyelmezettség mintaképe
lehetne, ha ilyen egyszerű volna kiérdemelni, mint a Rendház
könyvtárának használata és önhasznú olvasgatás.*
~ Mondtam, hogy fölösleges túlzásokba esned... Így se, úgy se érsz el vele semmit...* öltögeti nyelvét a testetlen rosszindulat. Ha gondolattal ölni lehetne...*
- Hogyne emlékeznék?* ad zöld utat a folytatásnak, holott tudja, hogy mi lesz a folytatás. Hiába, választottjának remek megérzései vannak, s ami azt illeti ez kifejezetten kellemes érzéssel tölti el.*
- Ha őszinte akarok lenni, akkor most bevallom, hogy nagyon is készültem rá...* néz meg-megingó komolysággal a lovagnőre.*
- Csak aztán... hát mit mondjak? Megrettentem. Annyira kedvtelen voltál, hogy nem mertem még ezzel is rádtelepedni* néz bocsánatkérően. Ezt hallva annyira elpazaroltnak érzi azt a sok időt, szinte már skrupulussá válik lelke mélyén.*
- Hogy hősiesek-é vagy sem, azt nem merném megítélni, de más közös pontjuk is van!* villan fel újból az ujj.*
- Szerfölött látványosak* vág kérdő arcot, mintha kérdést várna, holott kijelentette a dolgot, így legföljebb ellenkező véleményt kaphat.*
- Viszo-o-ont* fűzi tovább a szavakat hamiskásan.* Még kárpótolhatlak ezért a kis melléfogásért, ha adsz egy kis útmutatást* villan játékos csillám lélektükreiben.*
- Igazad van! Marhaság volt, de még mindig jobb, mint a babérjaimon ücsörögni, és várni a sült szemvájót, nemde?* próbálja mentegetni magát.*
- Semmi sincs, hiszen már nem játszom semmiféle szerepet. Természetesen visszautasítom. Sőt! Ha óhajtod, azonnal vissza is lépek* áll elő a kézenfekvő megoldással.*
- Miért? Morganus mit tehetett volna velem?* tárja szét kezeit (pontosabban csak a jobbat) kérdőn. A Nagymestert legföljebb beavatni tudta volna a díjnyertes tervbe, de ahhoz valahogy nem füllött a foga. Viszont Myrla verzióját szívesen meghallgatná.*
- Aki?* incselkedik infantilisan.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------~ Mondtam, hogy fölösleges túlzásokba esned... Így se, úgy se érsz el vele semmit...* öltögeti nyelvét a testetlen rosszindulat. Ha gondolattal ölni lehetne...*
- Hogyne emlékeznék?* ad zöld utat a folytatásnak, holott tudja, hogy mi lesz a folytatás. Hiába, választottjának remek megérzései vannak, s ami azt illeti ez kifejezetten kellemes érzéssel tölti el.*
- Ha őszinte akarok lenni, akkor most bevallom, hogy nagyon is készültem rá...* néz meg-megingó komolysággal a lovagnőre.*
- Csak aztán... hát mit mondjak? Megrettentem. Annyira kedvtelen voltál, hogy nem mertem még ezzel is rádtelepedni* néz bocsánatkérően. Ezt hallva annyira elpazaroltnak érzi azt a sok időt, szinte már skrupulussá válik lelke mélyén.*
- Hogy hősiesek-é vagy sem, azt nem merném megítélni, de más közös pontjuk is van!* villan fel újból az ujj.*
- Szerfölött látványosak* vág kérdő arcot, mintha kérdést várna, holott kijelentette a dolgot, így legföljebb ellenkező véleményt kaphat.*
- Viszo-o-ont* fűzi tovább a szavakat hamiskásan.* Még kárpótolhatlak ezért a kis melléfogásért, ha adsz egy kis útmutatást* villan játékos csillám lélektükreiben.*
- Igazad van! Marhaság volt, de még mindig jobb, mint a babérjaimon ücsörögni, és várni a sült szemvájót, nemde?* próbálja mentegetni magát.*
- Semmi sincs, hiszen már nem játszom semmiféle szerepet. Természetesen visszautasítom. Sőt! Ha óhajtod, azonnal vissza is lépek* áll elő a kézenfekvő megoldással.*
- Miért? Morganus mit tehetett volna velem?* tárja szét kezeit (pontosabban csak a jobbat) kérdőn. A Nagymestert legföljebb beavatni tudta volna a díjnyertes tervbe, de ahhoz valahogy nem füllött a foga. Viszont Myrla verzióját szívesen meghallgatná.*
- Aki?* incselkedik infantilisan.*
[Új hon, Hon! + hazafelé az Arénából leginkább Nog/VAD-dolgain szörnyülködve...K betűs kifejezések kereszttüzében, úgymint: Konfesszió, konverzáció... ]
- Konfesszió? Öhm...*
~ Hogy micsoda kifejezéseket használ...Ezeket meg honnan szedi? Ötbányán így beszéltek kiskorában?~*hüledezik magában a lány.*
- Hát igen...Pontosan arra gondolok.*-mondja, miközben az se biztos, hogy egyáltalán érti a szót. A révi szegénynegyedben sose hallotta ezt a kifejezést, most próbálja beazonosítani, mire is vonatkozhat. Szótár nem lévén kéznél, a rendház szeretett könyvtára messze... így saját kútfőből kell megoldania a talányt.*
- Nos egyszer volt egy olyan pillanat, amikor azt hittem... Emlékszel a Lovaggá avatásunkra?*-teszi fel a kérdést, és most ő vizslatja a másikat.*
- Mondtál valamit, amit nem értettem, és nem hagyott nyugodni a válasz hiánya. A ceremónia után oda is mentem hozzád, hogy megkérdezzem, mire céloztál azzal, hogy minden vágyam teljesüljön, de egy soha. Persze megmagyaráztad. Képzeld, én ostoba akkor azt hittem, hogy arra utalsz...Azt hittem, hogy az egy konfesszió akart lenni! Buta voltam, belátom, hogy is hihettem, hogy akkor és ott arra akartál volna célozni...*-nevet fel kínjában.*
- A figyelmem felkeltésének számos egyéb módja is lett volna, mint a sárkányon repkedés, és fejek lekaszabolása a nyakról! Sose vágytam ilyen "hősies" dolgokra. Már aki számára ezek hősiesek. Engem inkább taszítanak.*-most egészen halkan beszél, de utána újra megemeli a hangját, és mélyen a férfi szemébe néz.*
- Ostobaság volt ez a hercegnői próba. Nem is értem, honnan vetted, hogy azzal bármit elérhetsz? Bár elérhetsz! Mi van például, ha elnyered a hercegnő kezét? Elfogadod? Visszautasítod? Belegondoltál a következményekbe? Nem véletlenül kérdeztem, hogy Morganus tud-e erről az egészről. Azt, hogy Shadrack elindul egy ilyen versenyen, még megértem. Az ő eszével...Na de hogy egy lovag, aki...Aki...*- egyelőre nem találja a megfelelő jelzőket, hogy milyen lovag, úgyhogy csak néz nagy szemekkel.*
Fegyver: Pusztító Páncél: Thrillion égi páncélja
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------~ Hogy micsoda kifejezéseket használ...Ezeket meg honnan szedi? Ötbányán így beszéltek kiskorában?~*hüledezik magában a lány.*
- Hát igen...Pontosan arra gondolok.*-mondja, miközben az se biztos, hogy egyáltalán érti a szót. A révi szegénynegyedben sose hallotta ezt a kifejezést, most próbálja beazonosítani, mire is vonatkozhat. Szótár nem lévén kéznél, a rendház szeretett könyvtára messze... így saját kútfőből kell megoldania a talányt.*
- Nos egyszer volt egy olyan pillanat, amikor azt hittem... Emlékszel a Lovaggá avatásunkra?*-teszi fel a kérdést, és most ő vizslatja a másikat.*
- Mondtál valamit, amit nem értettem, és nem hagyott nyugodni a válasz hiánya. A ceremónia után oda is mentem hozzád, hogy megkérdezzem, mire céloztál azzal, hogy minden vágyam teljesüljön, de egy soha. Persze megmagyaráztad. Képzeld, én ostoba akkor azt hittem, hogy arra utalsz...Azt hittem, hogy az egy konfesszió akart lenni! Buta voltam, belátom, hogy is hihettem, hogy akkor és ott arra akartál volna célozni...*-nevet fel kínjában.*
- A figyelmem felkeltésének számos egyéb módja is lett volna, mint a sárkányon repkedés, és fejek lekaszabolása a nyakról! Sose vágytam ilyen "hősies" dolgokra. Már aki számára ezek hősiesek. Engem inkább taszítanak.*-most egészen halkan beszél, de utána újra megemeli a hangját, és mélyen a férfi szemébe néz.*
- Ostobaság volt ez a hercegnői próba. Nem is értem, honnan vetted, hogy azzal bármit elérhetsz? Bár elérhetsz! Mi van például, ha elnyered a hercegnő kezét? Elfogadod? Visszautasítod? Belegondoltál a következményekbe? Nem véletlenül kérdeztem, hogy Morganus tud-e erről az egészről. Azt, hogy Shadrack elindul egy ilyen versenyen, még megértem. Az ő eszével...Na de hogy egy lovag, aki...Aki...*- egyelőre nem találja a megfelelő jelzőket, hogy milyen lovag, úgyhogy csak néz nagy szemekkel.*
[Új hon, Hon! + hazafelé az Arénából leginkább Nog/VAD-dolgain szörnyülködve... Macsó vagy Matyó? Ez itt a kérdés! :D ]
* Conalin csak nagyokat bólogat, jelezvén elégedettségét, ami Myrla
emlékezőtehetségét illeti, egészen addig a bizonyos, furcsa szólásig.
Ott némileg megtorpan:*
- Erhm... Igen... Szörnyű* igyekszik megértést mutatni, elvégre a nőszemélynek elsősorban mást jelent emellett. Röviden: felülemelkedik enyhén szólva is ideggyenge állapotán a pillanat tört része alatt.*
- Igen-igen, persze, semmi gond. Értem én...
~ Ha akarom...* mosolyog bíztatólag, de sürgető mozdulatot nem tesz, se kezével, se mimikájával.*
- Pontosan!* bök a hölgy felé, de hamar elkapja a kezét.*
~ Miféle dolog ez? Mutogatunk?* szinte már szégyelli is magát. Ha nem volna ez a belső hang, talán még egészen fesztelenül is tudna most viselkedni. A Morganus-ra vonatkozó részen átsiklik, félig figyelmetlenségből, félig pedig, mert nem akarja tovább tartóztatni a konverzációt.*
- Egen* sóhajt föl.* Csak engem erre egy kőgólem csapása tanított meg...* nem tudja megállni, hogy ezt ne fűzze hozzá. Hogy ezzel mit akar elérni, az még előtte is homályos - inkább csak úgy jött.*
- Na, jó... Azok a hírhedt tűzlabdák is megtennék a magukét* kacsint vissza feleletképpen. Ha emlékei nem csalnak a kapun való bejutás előtti vitájuk főként erre épült.
Csak csüng a szavakon, még nyelni is elfelejt a nagy összpontosításban.*
- ... a konfesszióra?* fejezi be a mondatot talán egy csöppet fellengzősebb kifejezéssel, mint amit az igényelt volna.*
- Nos... Igen...* ért egyet kissé sajnálkozva magán.* Tudod, azt hiszem féltem* magyarázza meg az érzéseihez legközelebb álló kifejezéssel.* Ez még tőlem is vakmerőség volt, azt hiszem...* viszonozza a fürkészést abszolút nyílt, egyenes tekintettel.*
- Éspedig?* kérdez vissza készséget sugallva.*
- Ohóhohó* nevet föl megkönnyebbülve.* Ez roppant egyszerű* vezeti be úgy, mint valami professzor az előadását.*
- Így akartam próbára tenni, hogy van-e esélyem* feleli könnyedén.* Ha nem akartál volna ilyen hevesen beszélni velem, nagy valószínűséggel máshogy kellett volna a figyelmedet keresnem* mutat rá saját logikájára, ha kicsit közvetetten is.*
- Így világosabb?* kérdi hízelegve, kedves mosolyfélével poros bajsza alatt.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Erhm... Igen... Szörnyű* igyekszik megértést mutatni, elvégre a nőszemélynek elsősorban mást jelent emellett. Röviden: felülemelkedik enyhén szólva is ideggyenge állapotán a pillanat tört része alatt.*
- Igen-igen, persze, semmi gond. Értem én...
~ Ha akarom...* mosolyog bíztatólag, de sürgető mozdulatot nem tesz, se kezével, se mimikájával.*
- Pontosan!* bök a hölgy felé, de hamar elkapja a kezét.*
~ Miféle dolog ez? Mutogatunk?* szinte már szégyelli is magát. Ha nem volna ez a belső hang, talán még egészen fesztelenül is tudna most viselkedni. A Morganus-ra vonatkozó részen átsiklik, félig figyelmetlenségből, félig pedig, mert nem akarja tovább tartóztatni a konverzációt.*
- Egen* sóhajt föl.* Csak engem erre egy kőgólem csapása tanított meg...* nem tudja megállni, hogy ezt ne fűzze hozzá. Hogy ezzel mit akar elérni, az még előtte is homályos - inkább csak úgy jött.*
- Na, jó... Azok a hírhedt tűzlabdák is megtennék a magukét* kacsint vissza feleletképpen. Ha emlékei nem csalnak a kapun való bejutás előtti vitájuk főként erre épült.
Csak csüng a szavakon, még nyelni is elfelejt a nagy összpontosításban.*
- ... a konfesszióra?* fejezi be a mondatot talán egy csöppet fellengzősebb kifejezéssel, mint amit az igényelt volna.*
- Nos... Igen...* ért egyet kissé sajnálkozva magán.* Tudod, azt hiszem féltem* magyarázza meg az érzéseihez legközelebb álló kifejezéssel.* Ez még tőlem is vakmerőség volt, azt hiszem...* viszonozza a fürkészést abszolút nyílt, egyenes tekintettel.*
- Éspedig?* kérdez vissza készséget sugallva.*
- Ohóhohó* nevet föl megkönnyebbülve.* Ez roppant egyszerű* vezeti be úgy, mint valami professzor az előadását.*
- Így akartam próbára tenni, hogy van-e esélyem* feleli könnyedén.* Ha nem akartál volna ilyen hevesen beszélni velem, nagy valószínűséggel máshogy kellett volna a figyelmedet keresnem* mutat rá saját logikájára, ha kicsit közvetetten is.*
- Így világosabb?* kérdi hízelegve, kedves mosolyfélével poros bajsza alatt.*
[Új hon, Hon! + hazafelé az Arénából leginkább Nog/VAD-dolgain szörnyülködve... Macsó vagy Matyó? Ez itt a kérdés! :D ]
- Igen, emlékszem.*- rémlik fel előtte a merénylet napjának minden apró
mozzanata. A mai napig beleborzong, ha csak eszébe jut. Majdnem
elvesztette az egyetlen embert, aki...*
- Szörnyű volt.*- próbál is túllépni e két szóval gyorsan az előtoluló emlékeken. Aztán észbe kap.*
~ Ez most hogy hangozhatott Nog számára? Hülyén!~* Még a végén azt hiszi, Myrla a búcsút minősítette eképpen.*
- Mármint érted, hogy mire értem! Nem arra a búcsúzkodásra...*-bővebben nem megy bele a témába. A goblin támadás említésekor szemmel láthatóan erősen gondolkodik.*
- Goblinok? Amikor az történt nem voltam Öbölben. Morganusszal és Shadrackkal épp itt tartózkodtunk. Szerencsére kimaradtunk a "jóból". Illetve Morganus éppen hogy nem...*- kuncog egyet, hiszen kuzinja és Yitia románca akkor szökött szárba. De ezt nem fejti ki.*
- Egyikünk sem halhatatlan, még talán én sem.*- réved el tekintete a semmibe, majd a második kérdésre adott feleletet hallgatva visszafordítja fejét, és a férfi szemébe néz.*
- No, ne túlozz!*-nyelvet nem mer ölteni kíséretképp, szavai mellé, mert nem tudja, mit szólna a lovag az ilyen gyerekes viselkedéshez, melyet kuzinjával szemben, ha senki nem látja, azért néha alkalmaz. Pont annyiszor, mint a bokánrúgást az asztalterítők jótékony takarásában.*
- Meglepődtem. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy számítottam erre a... Sose adtad jelét annak, hogy...*-fürkészi a másik arcát.*
- Egyet viszont továbbra sem értek.*-mondja hirtelen.*
- Nem fér a fejembe, hogy jött a képbe a hercegnő? Kérlek, meséld el, mi vitt rá erre e rémtettre!*-teszi fel az őt leginkább izgató kérdést. Reménykedik benne, hogy a válasz közelebb viszi a megoldáshoz...*
Fegyver: Pusztító Páncél: Thrillion égi páncélja
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Szörnyű volt.*- próbál is túllépni e két szóval gyorsan az előtoluló emlékeken. Aztán észbe kap.*
~ Ez most hogy hangozhatott Nog számára? Hülyén!~* Még a végén azt hiszi, Myrla a búcsút minősítette eképpen.*
- Mármint érted, hogy mire értem! Nem arra a búcsúzkodásra...*-bővebben nem megy bele a témába. A goblin támadás említésekor szemmel láthatóan erősen gondolkodik.*
- Goblinok? Amikor az történt nem voltam Öbölben. Morganusszal és Shadrackkal épp itt tartózkodtunk. Szerencsére kimaradtunk a "jóból". Illetve Morganus éppen hogy nem...*- kuncog egyet, hiszen kuzinja és Yitia románca akkor szökött szárba. De ezt nem fejti ki.*
- Egyikünk sem halhatatlan, még talán én sem.*- réved el tekintete a semmibe, majd a második kérdésre adott feleletet hallgatva visszafordítja fejét, és a férfi szemébe néz.*
- No, ne túlozz!*-nyelvet nem mer ölteni kíséretképp, szavai mellé, mert nem tudja, mit szólna a lovag az ilyen gyerekes viselkedéshez, melyet kuzinjával szemben, ha senki nem látja, azért néha alkalmaz. Pont annyiszor, mint a bokánrúgást az asztalterítők jótékony takarásában.*
- Meglepődtem. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy számítottam erre a... Sose adtad jelét annak, hogy...*-fürkészi a másik arcát.*
- Egyet viszont továbbra sem értek.*-mondja hirtelen.*
- Nem fér a fejembe, hogy jött a képbe a hercegnő? Kérlek, meséld el, mi vitt rá erre e rémtettre!*-teszi fel az őt leginkább izgató kérdést. Reménykedik benne, hogy a válasz közelebb viszi a megoldáshoz...*
[Új hon, Hon! + hazafelé az Arénából leginkább Nog/VAD-dolgain szörnyülködve... Most jön a bukfenc! Utána meg újra kérdésözön! ]
* Nem, nem macsó! Matyó... csak a narratíva követelménye volt az
aktuális ferdítés, az érzékletes hasonlítgatás érdekében. Igaz, egyik
opció sem eredményezi a lovag elbizakodottságát, ugyanis a jellem már
ismeretes a másik fél előtt.*
- Jó-jó* engedi le kezét lassan jobb combjára, ahelyett, hogy azzal is magát támasztaná, viszont el is veszítené a Myrla felé fordulás lehetőségét.*
- Khm... Persze* feleli teljes lelki nyugalommal. A lelke mélyén sejtette, hogy ez a kérdéssorozat túl kimunkált ahhoz, hogy csak egyszerű mellébeszéléssel kibújjék alóla.*
- Hát nem tegnap!* feleli elsőre direkt komikus hangvételben, hogy amíg a lovagnő az elítélő arcokat vágja, addig legyen ideje mélyebben belegondolni. Felelete a kérdéseket sokkal inkább szoros értelmükben közelíti meg:*
- Két alkalmat kell megjelölnöm: az először a lényegesebbet, melyre biztosan emlékszel. Az egyetem megnyitójának napján, mikor az a meghiúsult merénylet történt Morganus ellen. Emlékszel, hogy azon a napon elküldtél a FUL Nagymesteréért?* részéről ez már egy kész válasz, ha a hölgy emlékszik azokra a szavakra, melyekkel útnak indította az akkori fegyvernököt.*
- A második pedig az, mely lehet, hogy elkerülte a figyelmedet: a goblin támadás. Akkor Fafnerrel együtt részt vettünk az ütközetben, de egy rosszul sikerült manőver miatt kis híján ott is maradtunk* ecseteli lehetőleg túlzások nélkül.* Rá kellett jönnöm, hogy továbbra sem vagyok halhatatlan, és amit meg akarok tenni, azt addig kell, míg nem túl késő* fejezi be egy mély lélegzetvétellel, majd áttér a második kérdésre.*
- Egy pár fegyverforgató, a munkaeszközeikkel, akik aztán szépen apróra vágnak és utána egy kis forró szurokkal végzik be a feladatukat* pótolja be a kimaradt túlzásokat. Igyekezett a kérdés fontosságához mérten fokozottan őszinte, és meggyőző lenni... több-kevesebb sikerrel. Szándékát igazolja például a most kijavítatlanul hagyott "megszerez" kifejezés.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Jó-jó* engedi le kezét lassan jobb combjára, ahelyett, hogy azzal is magát támasztaná, viszont el is veszítené a Myrla felé fordulás lehetőségét.*
- Khm... Persze* feleli teljes lelki nyugalommal. A lelke mélyén sejtette, hogy ez a kérdéssorozat túl kimunkált ahhoz, hogy csak egyszerű mellébeszéléssel kibújjék alóla.*
- Hát nem tegnap!* feleli elsőre direkt komikus hangvételben, hogy amíg a lovagnő az elítélő arcokat vágja, addig legyen ideje mélyebben belegondolni. Felelete a kérdéseket sokkal inkább szoros értelmükben közelíti meg:*
- Két alkalmat kell megjelölnöm: az először a lényegesebbet, melyre biztosan emlékszel. Az egyetem megnyitójának napján, mikor az a meghiúsult merénylet történt Morganus ellen. Emlékszel, hogy azon a napon elküldtél a FUL Nagymesteréért?* részéről ez már egy kész válasz, ha a hölgy emlékszik azokra a szavakra, melyekkel útnak indította az akkori fegyvernököt.*
- A második pedig az, mely lehet, hogy elkerülte a figyelmedet: a goblin támadás. Akkor Fafnerrel együtt részt vettünk az ütközetben, de egy rosszul sikerült manőver miatt kis híján ott is maradtunk* ecseteli lehetőleg túlzások nélkül.* Rá kellett jönnöm, hogy továbbra sem vagyok halhatatlan, és amit meg akarok tenni, azt addig kell, míg nem túl késő* fejezi be egy mély lélegzetvétellel, majd áttér a második kérdésre.*
- Egy pár fegyverforgató, a munkaeszközeikkel, akik aztán szépen apróra vágnak és utána egy kis forró szurokkal végzik be a feladatukat* pótolja be a kimaradt túlzásokat. Igyekezett a kérdés fontosságához mérten fokozottan őszinte, és meggyőző lenni... több-kevesebb sikerrel. Szándékát igazolja például a most kijavítatlanul hagyott "megszerez" kifejezés.*
[Új hon, Hon! + hazafelé az Arénából leginkább Nog/VAD-dolgain szörnyülködve... Most jön a bukfenc! Utána meg újra kérdésözön! ]
* A meghatódottság csak pár pillanatig tart, vagy ki tudja a mélyben még
meddig, mindenesetre a lány reméli, a felszínen összeszedte magát
annyira, hogy sikerül adnia a látszatra. Nehogy még a lovag túl hamar
elbízza magát.*
- Ejnye, no!*-finoman rácsap a seb környékén matató koszos (biztosan macsó? mert azokat Myrla ki nem állhatja :P) mancsra. Nem is csapás ez, inkább tűnik simogatásnak.*
- Nem nyúlkálunk, mert nagyobb baj is lehet belőle! Majd szakavatott kezek kitisztítják a sebet.*-rövid hatásszünet, egy sóhaj, és folytatja az előzőleg megkezdett témát.*
- Tehát komolyan. Vérfürdő azért nem kell a bizonyításra. De kérdezhetnék valamit?*-akár beleegyezik Nog, akár nem, lényegtelen, mert levegővétel nélkül mondja máris a kérdést, mint egy verkli, ismételve önmagát. Ugyanaz a kérdés, mely a fehérhoni kaput elhagyva hangzott el. Két különbség azért van. Most nem magázva hallható, és a kérdés alanya más nőt rejt, magát a kérdezőt:*
- Mikor és mitől jött el az a pillanat, hogy úgy érezted, nem tudsz nélküle élni, és mindenre képes vagy, hogy megszerezd magadnak? És mi kellene ahhoz, hogy ezen felettébb őrült szándékodtól el lehessen tántorítani? Hm?*- kíváncsian várja a választ.*
Fegyver: Pusztító Páncél: Thrillion égi páncélja
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Ejnye, no!*-finoman rácsap a seb környékén matató koszos (biztosan macsó? mert azokat Myrla ki nem állhatja :P) mancsra. Nem is csapás ez, inkább tűnik simogatásnak.*
- Nem nyúlkálunk, mert nagyobb baj is lehet belőle! Majd szakavatott kezek kitisztítják a sebet.*-rövid hatásszünet, egy sóhaj, és folytatja az előzőleg megkezdett témát.*
- Tehát komolyan. Vérfürdő azért nem kell a bizonyításra. De kérdezhetnék valamit?*-akár beleegyezik Nog, akár nem, lényegtelen, mert levegővétel nélkül mondja máris a kérdést, mint egy verkli, ismételve önmagát. Ugyanaz a kérdés, mely a fehérhoni kaput elhagyva hangzott el. Két különbség azért van. Most nem magázva hallható, és a kérdés alanya más nőt rejt, magát a kérdezőt:*
- Mikor és mitől jött el az a pillanat, hogy úgy érezted, nem tudsz nélküle élni, és mindenre képes vagy, hogy megszerezd magadnak? És mi kellene ahhoz, hogy ezen felettébb őrült szándékodtól el lehessen tántorítani? Hm?*- kíváncsian várja a választ.*
[Új hon, Hon! + hazafelé az Arénából leginkább Nog/VAD-dolgain szörnyülködve... Most jön a bukfenc! ]
* A horzsolással mindig az a baj, hogy ezerszer jobban fáj, mint
amennyire komoly a dolog. A jó lovagot legalábbis mindig ez zavarta,
mert minden egyes kínzó érintéstől sziszegve valahogy sokkal nehezebb
eljátszani a macsót. Nem mintha játszania kellene... (No comment! :D)*
- Egen* mordul fel.* Vettem észre...* lágyít hangján, nehogy úgy vegyék, ahogyan nem szeretné. Meg aztán, néha nem is olyan rossz, ha az embernek az arcán babrálnak...*
- Ne-ne! Megoldom!* ellenkezik, hogy még kiélvezhesse azt a bizonyos pillanatot így, fekve.*
- MI? Persze! Hiszen az előbb mondtam! Nincs-nincs, kaptam már nagyobbat is a fejemre* próbálja elejét venni az ilyen alaptalan gyanúknak minél gyorsabban. Ha már eljutott idáig nem fogja csak úgy semmissé tenni a munkáját, és ha ez nem volna elég: már az esés előtt is elég furcsán viselkedett.*
- Amilyen komolyan csak lehet* emelkedik fel megújult reménnyel. Egyelőre baljára támaszkodik, jobb kezével a sebéhez ér.*
- Vagy mondhatnám úgy is, hogy _véresen_ komoly* mutatja az elmaszatolt vérnyomot ujjbegyein, mint valami vörös zálogot. A feleletet lélegzet visszafojtva várja, fáradhatatlanul fürkésző szemekkel, nyelvét harapdálva.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Egen* mordul fel.* Vettem észre...* lágyít hangján, nehogy úgy vegyék, ahogyan nem szeretné. Meg aztán, néha nem is olyan rossz, ha az embernek az arcán babrálnak...*
- Ne-ne! Megoldom!* ellenkezik, hogy még kiélvezhesse azt a bizonyos pillanatot így, fekve.*
- MI? Persze! Hiszen az előbb mondtam! Nincs-nincs, kaptam már nagyobbat is a fejemre* próbálja elejét venni az ilyen alaptalan gyanúknak minél gyorsabban. Ha már eljutott idáig nem fogja csak úgy semmissé tenni a munkáját, és ha ez nem volna elég: már az esés előtt is elég furcsán viselkedett.*
- Amilyen komolyan csak lehet* emelkedik fel megújult reménnyel. Egyelőre baljára támaszkodik, jobb kezével a sebéhez ér.*
- Vagy mondhatnám úgy is, hogy _véresen_ komoly* mutatja az elmaszatolt vérnyomot ujjbegyein, mint valami vörös zálogot. A feleletet lélegzet visszafojtva várja, fáradhatatlanul fürkésző szemekkel, nyelvét harapdálva.*
[Új hon, Hon! + hazafelé az Arénából leginkább Nog/VAD-dolgain szörnyülködve...Ha már a bőrt lehorzsolta a fejéről...még járjon Canossát is szegény. :D]
- Jaj, akkor jó!*-esik le a kő a szívéről.*
- Azt hittem a lábát vagy kezét vagy mást nem érez. A homloka csúnyám lehorzsolódott.*-próbálja kézzel törölgetni, de nem sok sikerrel, ráadásul csak még több koszt vinne a sebbe, ha nem hagyná abba.*
- Jöjjön, megpróbálom felsegíteni.*-nyújtaná a kezét, ekkor azonban jön a nagy vallomás, amire első gondolata: Agyrázkódás! A második gondolata után köpni nyelni nem tud.*
- Biztos hogy jól van? Nincs szédülés? Fejfájás?*-csak hogy kizárja az agyi trauma lehetőségét.(:P)*
- Mondd, komolyan mondtad, amit?*-kicsit elérzékenyül, és visszaül a földre a még mindig hátán fekvő férfi mellé.*
Fegyver: Pusztító Páncél: Thrillion égi páncélja
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Azt hittem a lábát vagy kezét vagy mást nem érez. A homloka csúnyám lehorzsolódott.*-próbálja kézzel törölgetni, de nem sok sikerrel, ráadásul csak még több koszt vinne a sebbe, ha nem hagyná abba.*
- Jöjjön, megpróbálom felsegíteni.*-nyújtaná a kezét, ekkor azonban jön a nagy vallomás, amire első gondolata: Agyrázkódás! A második gondolata után köpni nyelni nem tud.*
- Biztos hogy jól van? Nincs szédülés? Fejfájás?*-csak hogy kizárja az agyi trauma lehetőségét.(:P)*
- Mondd, komolyan mondtad, amit?*-kicsit elérzékenyül, és visszaül a földre a még mindig hátán fekvő férfi mellé.*
[Új hon, Hon! + hazafelé az Arénából leginkább Nog/VAD-dolgain szörnyülködve...Ha már a bőrt lehorzsolta a fejéről...akkor lépjen egy újabb fokot azon a bizonyos lépcsőn!:D]
* Még ezt sem tudja jól csinálni. Egy egyszerű mondatot kellett volna
érthetően, és nem félre érthetően előadnia, de ma már ez sem megy neki.*
- Azt nem érzem, hogy bajom lenne* jelenti ki, immáron feltárt, fakó lélektükrökkel, és vérgyögyös homlokkal. A szemeit a kérésre azonnal föltárja, így ezzel nem lehet gond, ellentétben mással.*
- Azaz, hogy azt sem érzem, hogy volna bőr a homlokomon* helyesbít.* De egyébként egyben vagyok!* rántja ki lábát a kengyelből.*
- Persze-persze* hagyja Myrlára, amihez valószínűleg jobban ért, mint ő. Ami ugyan elég furcsán veszi ki magát, hiszen Vad elvileg ellátást is oktat az egyetemen.*
- Egész végig Rólad volt szó...* feleli sírós hangon, szinte már önkívületben a sok összegyűlt érzéstől, mondhatni a sokktól. Most végre azt érzi, amit már régóta szeretett volna: teljes esélytelenséget, olyat, amely felszabadítja az embert. Innentől kezdve már lényegtelen, hogy ő hová szeretné befolyásolni az eseményeket - az irányítás már nem az ő kezében van.
Ő csak fekszik a hátán, nézi az eget, meredten, és várja az ítéletet, mintha statárium előtt állna.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Azt nem érzem, hogy bajom lenne* jelenti ki, immáron feltárt, fakó lélektükrökkel, és vérgyögyös homlokkal. A szemeit a kérésre azonnal föltárja, így ezzel nem lehet gond, ellentétben mással.*
- Azaz, hogy azt sem érzem, hogy volna bőr a homlokomon* helyesbít.* De egyébként egyben vagyok!* rántja ki lábát a kengyelből.*
- Persze-persze* hagyja Myrlára, amihez valószínűleg jobban ért, mint ő. Ami ugyan elég furcsán veszi ki magát, hiszen Vad elvileg ellátást is oktat az egyetemen.*
- Egész végig Rólad volt szó...* feleli sírós hangon, szinte már önkívületben a sok összegyűlt érzéstől, mondhatni a sokktól. Most végre azt érzi, amit már régóta szeretett volna: teljes esélytelenséget, olyat, amely felszabadítja az embert. Innentől kezdve már lényegtelen, hogy ő hová szeretné befolyásolni az eseményeket - az irányítás már nem az ő kezében van.
Ő csak fekszik a hátán, nézi az eget, meredten, és várja az ítéletet, mintha statárium előtt állna.*
[Új hon, Hon! + hazafelé az Arénából leginkább Nog/VAD-dolgain szörnyülködve...Ha már a bőrt lehorzsolta a fejéről...akkor lépjen egy újabb fokot azon a bizonyos lépcsőn!:D]
* Nog egyelőre szótlan. Meg se moccan.*
~ Lehet meghalt, én meg itt vihogok?~ rögtön összekapja magát e gondolatra, és aggódva hajol a még mindig mozdulatlanul, ráadásul arcra bukva fekvő lovag fölé. Ekkor végre életjelek mutatkoznak. A Vad, mint egy kitinpáncélos bogár hemperedik meg a földön.*
- Mit nem érez?* kérdezi aggódva, fejét kapkodva, mit is vizsgáljon elsőnek. Bár nem kiképzett gyógyító, az ősei azok voltak, és mint tudjuk, a vér nem válik vízzé. Vagy legalábbis a hajlam megmarad, de a tehetség nem biztos, hogy öröklődik.*
- Nekem kutya bajom, de neked? Önnek?*-helyesbít gyorsan, reméli nem volt feltűnő a nyelvbotlást.*
- Nyissa ki a szemét, kérem!*- gyengéden elkezdi paskolni a férfi arcát, hátha ezzel rábírja a dologra.*
- Le kell tisztítanunk majd, nehogy elfertőződjön a portól, a sérült bőr.*
- De legalább beszél! Ez jó jel!*-mondja, aztán megint hall egy kérdést, amire még mindig nem tudja a választ.*
- Ha végre megmondanád, hogy mire gondolsz, akkor lehet érteném...*-mondja sóhajtva.*
Fegyver: Pusztító Páncél: Thrillion égi páncélja
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------~ Lehet meghalt, én meg itt vihogok?~ rögtön összekapja magát e gondolatra, és aggódva hajol a még mindig mozdulatlanul, ráadásul arcra bukva fekvő lovag fölé. Ekkor végre életjelek mutatkoznak. A Vad, mint egy kitinpáncélos bogár hemperedik meg a földön.*
- Mit nem érez?* kérdezi aggódva, fejét kapkodva, mit is vizsgáljon elsőnek. Bár nem kiképzett gyógyító, az ősei azok voltak, és mint tudjuk, a vér nem válik vízzé. Vagy legalábbis a hajlam megmarad, de a tehetség nem biztos, hogy öröklődik.*
- Nekem kutya bajom, de neked? Önnek?*-helyesbít gyorsan, reméli nem volt feltűnő a nyelvbotlást.*
- Nyissa ki a szemét, kérem!*- gyengéden elkezdi paskolni a férfi arcát, hátha ezzel rábírja a dologra.*
- Le kell tisztítanunk majd, nehogy elfertőződjön a portól, a sérült bőr.*
- De legalább beszél! Ez jó jel!*-mondja, aztán megint hall egy kérdést, amire még mindig nem tudja a választ.*
- Ha végre megmondanád, hogy mire gondolsz, akkor lehet érteném...*-mondja sóhajtva.*
[Új hon, Hon! + hazafelé az Arénából leginkább Nog/VAD-dolgain szörnyülködve...A következő lépcsőfok előtt. :D Vajon van több is? :D Remélem van! :D Ha már a bőrt lehorzsolta a fejéről...]
* Válaszra már sajnos nem igen van lehetősége, tekintve, hogy ott szúrja
el a dolgot, ahol a legdurvábban lehet. Meg se nyikkan, szégyenében:
némán ér földet, persze szabad kezével tompít, de alapjából arcra. Bal
lábán még mindig a kengyelbe akadva, fémes csörömpöléssel moccan még
kettőt, aztán úgy marad. Legszívesebben most elsüllyedne.*
~ Mi lenne, ha többet nem vennél levegőt?* ajánlkozik humánusnál humánusabb megoldással az a kedves önkritika. Igazából már tényleg latolgatni kezdi, hogy van valami az ötletben, ha már ilyen banális módon szúrta el a legjobb lehetőségét..., de aztán meghall valamit. Először, mintha távolról érkező érccsengettyűk hangja volna, de ahogy egyre jobban ráfordítja figyelmét, tudatosul benne: ez Myrla.
Igazi meleg érzéssel tölti el az egész. Ezek szerint van, aki nem csak sírni tud az egészen.*
~ Még egy nekifutást megér* határozza el magát, s megacélozott akarattal - és hanggal - fordul hátára.*
- Nem, nem... Nem érzem...* nyögi több részletben.*
- És Te, jól vagy?* tartja csukva a szemét, mint aki nem akar szembenézni a valósággal egy hétfő reggeli elalvás után.*
~ Talán még nincs minden veszve! Elvégre nem futott el...* bíztatja magát.*
- Szóval? Khm... Most már... ömm... Érted?* kérdezi utolsó, szemernyi erejét, önbizalmát, és bátorságát összekaparva ebbe a töredékes mondatba.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------~ Mi lenne, ha többet nem vennél levegőt?* ajánlkozik humánusnál humánusabb megoldással az a kedves önkritika. Igazából már tényleg latolgatni kezdi, hogy van valami az ötletben, ha már ilyen banális módon szúrta el a legjobb lehetőségét..., de aztán meghall valamit. Először, mintha távolról érkező érccsengettyűk hangja volna, de ahogy egyre jobban ráfordítja figyelmét, tudatosul benne: ez Myrla.
Igazi meleg érzéssel tölti el az egész. Ezek szerint van, aki nem csak sírni tud az egészen.*
~ Még egy nekifutást megér* határozza el magát, s megacélozott akarattal - és hanggal - fordul hátára.*
- Nem, nem... Nem érzem...* nyögi több részletben.*
- És Te, jól vagy?* tartja csukva a szemét, mint aki nem akar szembenézni a valósággal egy hétfő reggeli elalvás után.*
~ Talán még nincs minden veszve! Elvégre nem futott el...* bíztatja magát.*
- Szóval? Khm... Most már... ömm... Érted?* kérdezi utolsó, szemernyi erejét, önbizalmát, és bátorságát összekaparva ebbe a töredékes mondatba.*
[Új hon, Hon! + hazafelé az Arénából leginkább Nog/VAD-dolgain szörnyülködve...A következő lépcsőfok előtt. :D Vajon van több is? :D Remélem van! :D]
- Akkor nem haragszik?*-kérdi reménykedve, de mégis nyugtalanul, mert
valami baj csak van, amitől a másik így kiborult. Bár most meg mintha
mosolyogna.*
~Ki érti ezt? Még ilyet? És még a nőkre mondanak mindenfélét! Ezek a férfiak megfejthetetlenek.~aztán megint történik valami.*
~ Most meg mit csinál? Kezet akar csókolni vagy mi?~ekkor következik be a szörnyű baleset.*
- Vigyázzon, mert mindjárt...*-eddig jut a figyelmeztetésben, a mondat további része, miszerint: "leesik" már nem hagyja el ajkait. Ráadásul ledermedten állt, úgyhogy el sem ugrik se jobbra se balra.
Így pár pillanat múlva mindketten a földön hevernek.
Myrla kínjában, saját ügyetlenségüket látva, mialatt megpróbál felülni, váratlanul elkezd nevetni. Reméli nincs szemtanúja a jelenetnek. Ki tudja, mit gondolnának róluk a fehérhoni népek.*
- Nem sérült meg?*-kérdezi, amikor végre összeszedi magát, és abbahagyja az idétlen vihogást.*
Fegyver: Pusztító Páncél: Thrillion égi páncélja
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------~Ki érti ezt? Még ilyet? És még a nőkre mondanak mindenfélét! Ezek a férfiak megfejthetetlenek.~aztán megint történik valami.*
~ Most meg mit csinál? Kezet akar csókolni vagy mi?~ekkor következik be a szörnyű baleset.*
- Vigyázzon, mert mindjárt...*-eddig jut a figyelmeztetésben, a mondat további része, miszerint: "leesik" már nem hagyja el ajkait. Ráadásul ledermedten állt, úgyhogy el sem ugrik se jobbra se balra.
Így pár pillanat múlva mindketten a földön hevernek.
Myrla kínjában, saját ügyetlenségüket látva, mialatt megpróbál felülni, váratlanul elkezd nevetni. Reméli nincs szemtanúja a jelenetnek. Ki tudja, mit gondolnának róluk a fehérhoni népek.*
- Nem sérült meg?*-kérdezi, amikor végre összeszedi magát, és abbahagyja az idétlen vihogást.*
[Új hon, Hon! + hazafelé az Arénából leginkább Nog/VAD-dolgain szörnyülködve...A következő lépcsőfok előtt. :D Vajon van több is? :D]
* Ízlelgeti, de milyen jól teszi! Pontosan úgy, mintha Vad maga tenné.*
- Na, ugye, hogy mennyivel jobban esik Neked is kimondani?* taszítja egy lépéssel tovább a helyes irányba, ha csak verbálisan is.*
- Ööömmm, jó. Végtére is, igen* nyugtázza egy sóhajjal, hogy az élet még most sem könyörül rajta egy fikarcnyit sem. Az Sors ilyenkor mutatja be az egyénen: Látod-látod, élhetnél nyomorultabbul is!*
~ Te aztán tényleg egy emeletes barom vagy! Mit képzeltél, he?* döngöli gyorsan porba a megmaradt önbizalmát is.*
~ Téged teljesen el kéne tiltani a nőktől... Szefós!
- Csak de...* próbál nem túlzottan bekönnyezni, ellenben mélyíteni a szemkontaktust, még bólogatás közben is.*
- Nem, Te nem tudnál olyat...* és ekkor, mint valami isteni jel, érzi azt a finom, nyomást a kezén. Kesztyűk ide, vagy oda - ezt nem lehet összetéveszteni. És most már csak ül ott a nyeregben, bénán, idétlen, átszellemült mosollyal.
Aztán bekövetkezik a végzetes pillanat:*
~ Hajolj közelebb!* és ő engedelmeskedett...
Majd a következő töredék másodpercben, mikor elveszítette az egyensúlyát, és elkezdett megállíthatatlanul csúszni Myrla felé, az egészet megbánta.
Megbánta, hogy ilyen szerencsétlennek született, de akkor már mindegy volt. Ha a nő nem lép félre, az biztos, hogy a váratatlan plusz súlytól ő is elvágódik.
Pech, vagy sem, de ez történt. De, hogy miként tárják fel ezután az utolsó lépcső már alig-alig takargatott titkát? Az kérdéses.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Na, ugye, hogy mennyivel jobban esik Neked is kimondani?* taszítja egy lépéssel tovább a helyes irányba, ha csak verbálisan is.*
- Ööömmm, jó. Végtére is, igen* nyugtázza egy sóhajjal, hogy az élet még most sem könyörül rajta egy fikarcnyit sem. Az Sors ilyenkor mutatja be az egyénen: Látod-látod, élhetnél nyomorultabbul is!*
~ Te aztán tényleg egy emeletes barom vagy! Mit képzeltél, he?* döngöli gyorsan porba a megmaradt önbizalmát is.*
~ Téged teljesen el kéne tiltani a nőktől... Szefós!
- Csak de...* próbál nem túlzottan bekönnyezni, ellenben mélyíteni a szemkontaktust, még bólogatás közben is.*
- Nem, Te nem tudnál olyat...* és ekkor, mint valami isteni jel, érzi azt a finom, nyomást a kezén. Kesztyűk ide, vagy oda - ezt nem lehet összetéveszteni. És most már csak ül ott a nyeregben, bénán, idétlen, átszellemült mosollyal.
Aztán bekövetkezik a végzetes pillanat:*
~ Hajolj közelebb!* és ő engedelmeskedett...
Majd a következő töredék másodpercben, mikor elveszítette az egyensúlyát, és elkezdett megállíthatatlanul csúszni Myrla felé, az egészet megbánta.
Megbánta, hogy ilyen szerencsétlennek született, de akkor már mindegy volt. Ha a nő nem lép félre, az biztos, hogy a váratatlan plusz súlytól ő is elvágódik.
Pech, vagy sem, de ez történt. De, hogy miként tárják fel ezután az utolsó lépcső már alig-alig takargatott titkát? Az kérdéses.*
[Új hon, Hon! + hazafelé az Arénából leginkább Nog/VAD-dolgain szörnyülködve...A következő lépcsőfok előtt. :D]
- Jó, lehet erősen fogalmaztam, akkor mondjuk úgy, meghódítani a szívét.*-ízlelgeti a szavakat.*
- Igen, így jobban hangzik, valóban. De lényeg ugyanaz, igaz? Igaz.*-válaszol is meg saját magának, és fürkészi tovább az arcot, melyen az érzelmek egész tárházát sikerül felvonultatnia Nognak az elkövetkező röpke perc alatt. Közbe eddig magabiztos beszéde is átalakul, mintha hebegne-habogna.*
~De miért? Lehet belegázoltam a lelki világába, hogy lelepleződtek Honoka iránti érzései. Szegény. Remélem nem veszi zokon?~*-meg is ijed ettől a lehetőségtől. Mielőbb ki kell köszörülnie a csorbát, határozza el.*
- Mi nem? Mit hagyok? Hát kiről van szó? Tán csak nem? Csak nem...(itt Myrla agyában végigpörgeti a rend összes nőnemű tagját, de nem tudja kiválasztani a helyes választ...)*-a majdnem kibuggyanó könnyekkel teli tekintet és az elcsukló hang végképp megrémiszti.*
- Jaj, én nem akartam megsérteni! Vagy valami más baj van? Mondja el, hátha tudok segíteni! De ha az előbbi, ha megsértettem, kérem, bocsásson meg!*-kap a férfi keze után jobb híján.*
Fegyver: Pusztító Páncél: Thrillion égi páncélja
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Igen, így jobban hangzik, valóban. De lényeg ugyanaz, igaz? Igaz.*-válaszol is meg saját magának, és fürkészi tovább az arcot, melyen az érzelmek egész tárházát sikerül felvonultatnia Nognak az elkövetkező röpke perc alatt. Közbe eddig magabiztos beszéde is átalakul, mintha hebegne-habogna.*
~De miért? Lehet belegázoltam a lelki világába, hogy lelepleződtek Honoka iránti érzései. Szegény. Remélem nem veszi zokon?~*-meg is ijed ettől a lehetőségtől. Mielőbb ki kell köszörülnie a csorbát, határozza el.*
- Mi nem? Mit hagyok? Hát kiről van szó? Tán csak nem? Csak nem...(itt Myrla agyában végigpörgeti a rend összes nőnemű tagját, de nem tudja kiválasztani a helyes választ...)*-a majdnem kibuggyanó könnyekkel teli tekintet és az elcsukló hang végképp megrémiszti.*
- Jaj, én nem akartam megsérteni! Vagy valami más baj van? Mondja el, hátha tudok segíteni! De ha az előbbi, ha megsértettem, kérem, bocsásson meg!*-kap a férfi keze után jobb híján.*
[Új hon, Hon! + hazafelé az Arénából leginkább Nog/VAD-dolgain szörnyülködve, de lesz ez még így se! Inkább még úgyabbul lesz! De olyan még sohasem volt, hogy valahogy ne lett volna]
* Ugyan nem értékeli valami jópontnak, hogy ilyen hidegvérű
érkezőmészárosnak nézik, mert bár jó mélyen, de attól még ő is ugyanúgy
érezné az a bűntudatot, amit bárki más ilyenkor.*
- A megszerez talán egy csöppet erősebb kifejezés, mint amit a téma igényel, de... jó fogják rá. Igen* ad igazat, ha nem is könnyen, de mégis csak megadja, egy nagyon enyhe mosolyféleséggel egyszerre. A fejtörést - kívülről legalábbis nagyon úgy tűnik, hogy - sikerült elintéznie. Ha minden jól megy innen már nem is kell belea...
Nem, az életben semmi nem megy jól, ha annak egyébként működnie kellene.*
- Éspedig?* kérdez vissza rögtön reménykedve - csaknem lelkesen.*
- Hogy micsoda?!* válik a lelkesedésből kétségbeesés.*
~ Marha!* mennydörög a belső hang.*
- Mert... mert... Ez most tényleg ennyire nem...? Vagy csak most hagyod, hogy...?* kezd el hebegni-habogni azon a ponton, ahol a dolgok kiesnek a kezéből. Na, ezért nem való Nognak a mágia...*
- Itt nem Honokáról van szó, Myrla!* csuklik el hangja a végén. Szemei az eddigi élénk fényükből inkább tompás, csak mérsékelten vizenyőssé válnak. /Nem, nem fog sírni xP/ A következő lépcsőfok - a teljes összeomláson kívül - egy valami lehet már csak.
Az, amit Nogusta a legjobban kedvel: a szemtől szembe az igazsággal című rész...*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- A megszerez talán egy csöppet erősebb kifejezés, mint amit a téma igényel, de... jó fogják rá. Igen* ad igazat, ha nem is könnyen, de mégis csak megadja, egy nagyon enyhe mosolyféleséggel egyszerre. A fejtörést - kívülről legalábbis nagyon úgy tűnik, hogy - sikerült elintéznie. Ha minden jól megy innen már nem is kell belea...
Nem, az életben semmi nem megy jól, ha annak egyébként működnie kellene.*
- Éspedig?* kérdez vissza rögtön reménykedve - csaknem lelkesen.*
- Hogy micsoda?!* válik a lelkesedésből kétségbeesés.*
~ Marha!* mennydörög a belső hang.*
- Mert... mert... Ez most tényleg ennyire nem...? Vagy csak most hagyod, hogy...?* kezd el hebegni-habogni azon a ponton, ahol a dolgok kiesnek a kezéből. Na, ezért nem való Nognak a mágia...*
- Itt nem Honokáról van szó, Myrla!* csuklik el hangja a végén. Szemei az eddigi élénk fényükből inkább tompás, csak mérsékelten vizenyőssé válnak. /Nem, nem fog sírni xP/ A következő lépcsőfok - a teljes összeomláson kívül - egy valami lehet már csak.
Az, amit Nogusta a legjobban kedvel: a szemtől szembe az igazsággal című rész...*
[Új hon, Hon! + hazafelé az Arénából leginkább Nog/VAD-dolgain szörnyülködve, de lesz ez még így se! Inkább még úgyabbul lesz!]
- Helyes! Nem bírnám el a tudatot, hogyha felesleges vérontásra kerülne
sor úgy, hogy nem próbáltam volna megtenni mindent a
megakadályozására.*A vérontás elmaradásának ígérete legalább
megnyugtatja. De csak egy egész picinykét. Talán ennél fogva ki lehetne
húzni a dolgok méregfogát.*
- Tehát, foglaljuk össze a tényeket. Adott két nő, kik közül az egyik érdekli, a másik meg csak azért kell, hogy az egyiket megszerezze?*-töpreng, de nem érti, bárhogy töri is a fejét, és révedezik el közben a tekintete a közeli fákon, melyeket lehet már nem sokáig láthat ilyen picinek. Végül kénytelen konkrétabban is rákérdezni a dolgokra, bármennyire is ódzkodott ettől eddig. Közben visszairányítja tekintetét a férfi arcára, hátha abból tud olvasni, mert a hatásosnak szánt mondatok nem értek nála célba. A ravaszul összehúzott szemekre meg azt gondolja, a lovag szemébe mehetett valamiféle még nem mutálódott aprócska rovar.*
- Valamit nem értek.* ha csak egy valamit nem értene, jó lenne...*
- Miért kell a hercegnő csalinak, amikor Honoka nem is tud az egész viadalról? Vagy arra számít, hogy majd a Hírtekercsekből értesülvén az eredményről...*-hatásszünet, válaszra inspiráló nézés, (hogy na, mond már)hátha Nog befejezi a mondatot, elvégre ő tervelte ki az egész fondorlatot az elf gyógyító megszerzésére.*
Fegyver: Pusztító Páncél: Thrillion égi páncélja
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Tehát, foglaljuk össze a tényeket. Adott két nő, kik közül az egyik érdekli, a másik meg csak azért kell, hogy az egyiket megszerezze?*-töpreng, de nem érti, bárhogy töri is a fejét, és révedezik el közben a tekintete a közeli fákon, melyeket lehet már nem sokáig láthat ilyen picinek. Végül kénytelen konkrétabban is rákérdezni a dolgokra, bármennyire is ódzkodott ettől eddig. Közben visszairányítja tekintetét a férfi arcára, hátha abból tud olvasni, mert a hatásosnak szánt mondatok nem értek nála célba. A ravaszul összehúzott szemekre meg azt gondolja, a lovag szemébe mehetett valamiféle még nem mutálódott aprócska rovar.*
- Valamit nem értek.* ha csak egy valamit nem értene, jó lenne...*
- Miért kell a hercegnő csalinak, amikor Honoka nem is tud az egész viadalról? Vagy arra számít, hogy majd a Hírtekercsekből értesülvén az eredményről...*-hatásszünet, válaszra inspiráló nézés, (hogy na, mond már)hátha Nog befejezi a mondatot, elvégre ő tervelte ki az egész fondorlatot az elf gyógyító megszerzésére.*
[Új hon, Hon! + hazafelé az Arénából leginkább Nog/VAD-dolgain szörnyülködve, de lesz ez még így se!]
~ Hah!* tör ki némán is gyerekes örömben. Na, ez az, amit szeretett volna: a Kisasszony a sarkára állt.*
- Ugyan kérlek, minek nézel Te engem? Az az idő már lejárt, amikor ártatlanok vérét ontottam volna egy ilyen lehetőségért* biztosítja gyorsan, és feltűnően higgadtan lovagtársát afelől, hogy nem szándékszik vért ontani. Érkezőét legalábbis nem.*
- Igen ketten vannak* ismétli el, hogy amit majd ezután mond, az sokkal hatásosabban érjen célt.* De engem csak az egyik érdekel!* húzza vissza azt az ominózus ujjat a képből. Hogy alakulni fog-e ezután a dolog, az már nem rajta múlik, de reméli, hogy Myrla jobban belegondol a szavak értelmébe.*
- Kettőről beszélünk!* pontosítja, hogy tényleg ne legyen tévedés.* Csak az egyik volt a csali - nem, nem is, inkább a dobbantó -, ha szabad így fogalmaznom a másik felé* próbálja képletesen felvázolni az előállt helyzetet.*
- Az attól függ, hogy most kiről beszélsz* néz ravaszul összehúzott szemekkel Myrlára.* De úgy hiszem az előző mondataim fényében a válasz lehetne egy egyszerű *hatásszünet* nem is* ejti szépen, lassan, afféle eleganciára vadászva kriptamély hangjával.*
- A viadalon való részvételemről nem, s úgy tudom, másról sem sokat, legföljebb értéktelen részleteket* bagatellizálja el a kérdést gyorsan, mintha sokkal fontosabb dolgai lennének annál, hogy Honoka tudását méricskélje, vagy azzal fárassza magát, hogy beavassa.*
- De annak is eljön majd a napja...* teszi hozzá sejtelmesen.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Ugyan kérlek, minek nézel Te engem? Az az idő már lejárt, amikor ártatlanok vérét ontottam volna egy ilyen lehetőségért* biztosítja gyorsan, és feltűnően higgadtan lovagtársát afelől, hogy nem szándékszik vért ontani. Érkezőét legalábbis nem.*
- Igen ketten vannak* ismétli el, hogy amit majd ezután mond, az sokkal hatásosabban érjen célt.* De engem csak az egyik érdekel!* húzza vissza azt az ominózus ujjat a képből. Hogy alakulni fog-e ezután a dolog, az már nem rajta múlik, de reméli, hogy Myrla jobban belegondol a szavak értelmébe.*
- Kettőről beszélünk!* pontosítja, hogy tényleg ne legyen tévedés.* Csak az egyik volt a csali - nem, nem is, inkább a dobbantó -, ha szabad így fogalmaznom a másik felé* próbálja képletesen felvázolni az előállt helyzetet.*
- Az attól függ, hogy most kiről beszélsz* néz ravaszul összehúzott szemekkel Myrlára.* De úgy hiszem az előző mondataim fényében a válasz lehetne egy egyszerű *hatásszünet* nem is* ejti szépen, lassan, afféle eleganciára vadászva kriptamély hangjával.*
- A viadalon való részvételemről nem, s úgy tudom, másról sem sokat, legföljebb értéktelen részleteket* bagatellizálja el a kérdést gyorsan, mintha sokkal fontosabb dolgai lennének annál, hogy Honoka tudását méricskélje, vagy azzal fárassza magát, hogy beavassa.*
- De annak is eljön majd a napja...* teszi hozzá sejtelmesen.*
[Új hon, Hon! + hazafelé az Arénából leginkább Nog/VAD-dolgain szörnyülködve, egyre inkább!]
* A közelebb hajlásra reflexből hátrább rántja a fejét, de aztán
visszatér eredeti pozíciójába. Nem, juszt se hátrál meg, hiába akarná
ezt a pimasz lovag.*
- Hát kit kérdezzek, amikor Ön az, ki rettenetes dolgokat készül elkövetni, egy ilyen...(még idejében lenyeli a jelzőt, amit majdnem használt) szóval egy nő miatt! Ártatlan gyermekek vérét ontaná?*-A jelentőségteljesen felemelt ujj megállítja ugyan egy időre a szózuhatagot, amivel Nogot árasztja el ezekben a pillanatokban, de amit hall, az még jobban feltüzeli.*
- Szóval ketten vannak. Egyre jobb! *-még fújtat is egyet, szeme lehet már szikrákat is szór a nagy elementalista mágusnőnek. A magázásból persze nem enged, ezzel is idegelve társát. Talán élvezi is, hogy ezzel agyára tud menni sokaknak, bár tény, nem szokta a tegeződést, így számára ez a természetes. Hogy őt tegezzék, azt néhányaknak megengedi, de azt sem mindenkinek...*
- Ketten.*-nyomatékosítja még egyszer, bár kicsit belezavarodott, hány nőről is beszél a Vad.*
~ Megvan, ki a másik!~*-hirtelen jön a felismerés.~Hát persze! Hogy eddig nem vettem a lapot! Pedig mennyi jel mutatott rá~*
- Akkor a hozomány olyan csábító jelen esetben?*-kérdi, hogy legalább az okot tudja.*
- És mit szól mindehhez Honoka? Őt legalább beavatta, ha már...*-nem fejezi be a mondatot, hiszen most már tényleg mindketten tudják, miről és kikről van szó!*
Fegyver: Pusztító Páncél: Thrillion égi páncélja
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Hát kit kérdezzek, amikor Ön az, ki rettenetes dolgokat készül elkövetni, egy ilyen...(még idejében lenyeli a jelzőt, amit majdnem használt) szóval egy nő miatt! Ártatlan gyermekek vérét ontaná?*-A jelentőségteljesen felemelt ujj megállítja ugyan egy időre a szózuhatagot, amivel Nogot árasztja el ezekben a pillanatokban, de amit hall, az még jobban feltüzeli.*
- Szóval ketten vannak. Egyre jobb! *-még fújtat is egyet, szeme lehet már szikrákat is szór a nagy elementalista mágusnőnek. A magázásból persze nem enged, ezzel is idegelve társát. Talán élvezi is, hogy ezzel agyára tud menni sokaknak, bár tény, nem szokta a tegeződést, így számára ez a természetes. Hogy őt tegezzék, azt néhányaknak megengedi, de azt sem mindenkinek...*
- Ketten.*-nyomatékosítja még egyszer, bár kicsit belezavarodott, hány nőről is beszél a Vad.*
~ Megvan, ki a másik!~*-hirtelen jön a felismerés.~Hát persze! Hogy eddig nem vettem a lapot! Pedig mennyi jel mutatott rá~*
- Akkor a hozomány olyan csábító jelen esetben?*-kérdi, hogy legalább az okot tudja.*
- És mit szól mindehhez Honoka? Őt legalább beavatta, ha már...*-nem fejezi be a mondatot, hiszen most már tényleg mindketten tudják, miről és kikről van szó!*
[Új hon, Hon! + hazafelé az Arénából leginkább Nog/VAD-dolgain szörnyülködve]
* Egyelőre még tartani tudja a faarcot, melyet álarc helyett öltött most
fel, no meg azért, mert sisakban elég röhejesen mutatna ebben a
szituációban. Álltában közelebb hajol a nőszemélyhez, mintha a
közkedvelt "farkasszemes" játékot akarná játszani vele.*
- Nem? Akkor miért teszi? Ne engem kérdezzen* felel bajszához illően pimaszul, de közel sem sértően. Erre innentől fogva minden körülmények között ügyelni fog - s szándékosan nem vét saját szabálya ellen.*
- Ha tudnám, hogy kiről van szó, nem kérdeznék vissza* kezd lassan ő is belekavarodni a játékba. Hiába, valakiben érkezőjére talált.*
- Ha megengeded* mutatja föl jelentőségteljesen bal mutatóujját* tennék egy aprócska megjegyzést. Létezik A Hölgy, akire én gondolok, arról, amiről Te bátorkodsz beszélni, és létezik az a hölgy, akiről Te beszélsz, miközben én egy másikra gondolok* kezd belefájdulni a feje ebbe a tegezés-magázás problémájába, ha legalább tudná, hogy miért ilyen fontos egy a bántóan nagy távolságtartás. Talán ennek tudható be, hogy istenigazából nem is felelt a kérdésre, viszont tett egy célzást. Majd elválik.* Egyébiránt, ölni nem nagyon akaródzik... még.
- Morganus? Nem, nem hinném, már vagy egy hete nem is láttam, de az eredményekről,úgy hiszem értesítenünk kell majd...* hagyja bántóan lógva azt a fránya többes számot.
Ha ez így megy tovább, előbb-utóbb abba kell hagynia ezt a módját a beszélgetésnek, mert komoly félreértések születhetnek, melyek elhárításában már nem akkora mester, mint szeretné.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
- Nem? Akkor miért teszi? Ne engem kérdezzen* felel bajszához illően pimaszul, de közel sem sértően. Erre innentől fogva minden körülmények között ügyelni fog - s szándékosan nem vét saját szabálya ellen.*
- Ha tudnám, hogy kiről van szó, nem kérdeznék vissza* kezd lassan ő is belekavarodni a játékba. Hiába, valakiben érkezőjére talált.*
- Ha megengeded* mutatja föl jelentőségteljesen bal mutatóujját* tennék egy aprócska megjegyzést. Létezik A Hölgy, akire én gondolok, arról, amiről Te bátorkodsz beszélni, és létezik az a hölgy, akiről Te beszélsz, miközben én egy másikra gondolok* kezd belefájdulni a feje ebbe a tegezés-magázás problémájába, ha legalább tudná, hogy miért ilyen fontos egy a bántóan nagy távolságtartás. Talán ennek tudható be, hogy istenigazából nem is felelt a kérdésre, viszont tett egy célzást. Majd elválik.* Egyébiránt, ölni nem nagyon akaródzik... még.
- Morganus? Nem, nem hinném, már vagy egy hete nem is láttam, de az eredményekről,úgy hiszem értesítenünk kell majd...* hagyja bántóan lógva azt a fránya többes számot.
Ha ez így megy tovább, előbb-utóbb abba kell hagynia ezt a módját a beszélgetésnek, mert komoly félreértések születhetnek, melyek elhárításában már nem akkora mester, mint szeretné.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Új hon, Hon! + hazafelé az Arénából leginkább Nog/VAD-dolgain szörnyülködve]
* A további, elementalisták képességein (most nem sárkány, de azért) lovagló lovag megjegyzéseit elengedi a füle mellett.
Ugyanis fontosabb téma is akad jelen pillanatban, mint ez. Mármint Myrla szerint. Mit neki a zöld pokol, mely mindjárt benövi egész Fehérhont, amikor éppen meg kell mentenie egy eltévelyedett lelket?
Ahogy mennek a torony irányában, toronyiránt, úgy nő a zavar. Leginkább a fejekben. A lány nem érti, a férfi mit nem ért. Hiszen mindketten tudják miről és kiről van szó.
~Vagy csak tetteti? Óh, lehet ennyire szemérmes a szerelmét illetően? Akkor még annál is súlyosabb a probléma, mint gondoltam. nehezen fog menni az eltántorítás, de meg kell próbálni.~*-megáll ő is, szembefordul, és állja a szemkontaktust kereső másik tekintetét. Őt nem fogják zavarba hozni még jobban.
- Nem rejtjelezek! Miért is tenném? Mivel mindketten tudjuk, kiről beszélek, így csupán csak nem éreztem szükségét nevek említésének.
- Az iránt bátorkodtam érdeklődni, mikor és mitől habarodott bele a hölgybe oly annyira, hogy mindenféle őrültségekre képes érte, és még gyilkosságtól sem riadna vissza, hogy megszerezze magának? Egyáltalán Morganus tud erről az egészről?*- toldja meg még eggyel a kérdést.*
Fegyver: Pusztító Páncél: Thrillion égi páncélja
Ugyanis fontosabb téma is akad jelen pillanatban, mint ez. Mármint Myrla szerint. Mit neki a zöld pokol, mely mindjárt benövi egész Fehérhont, amikor éppen meg kell mentenie egy eltévelyedett lelket?
Ahogy mennek a torony irányában, toronyiránt, úgy nő a zavar. Leginkább a fejekben. A lány nem érti, a férfi mit nem ért. Hiszen mindketten tudják miről és kiről van szó.
~Vagy csak tetteti? Óh, lehet ennyire szemérmes a szerelmét illetően? Akkor még annál is súlyosabb a probléma, mint gondoltam. nehezen fog menni az eltántorítás, de meg kell próbálni.~*-megáll ő is, szembefordul, és állja a szemkontaktust kereső másik tekintetét. Őt nem fogják zavarba hozni még jobban.
- Nem rejtjelezek! Miért is tenném? Mivel mindketten tudjuk, kiről beszélek, így csupán csak nem éreztem szükségét nevek említésének.
- Az iránt bátorkodtam érdeklődni, mikor és mitől habarodott bele a hölgybe oly annyira, hogy mindenféle őrültségekre képes érte, és még gyilkosságtól sem riadna vissza, hogy megszerezze magának? Egyáltalán Morganus tud erről az egészről?*- toldja meg még eggyel a kérdést.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Új hon, Hon! + hazafelé az Arénából leginkább szörnyülködve]
- Ha jól tudom - már pedig jól tudom - az elemek megzabolázói vízgömbökkel is meglephetnek akárkit. Tűzvész letudva* szereli le egyszerűen a makulátlan haditervét ért aljas vádakat közvetlenül a kapu után, merthogy ő pedig ezt érzi gúnynak.
A leváló párosnak int, ugyanúgy, mint ahogyan azt az őröknek is tette az előbb.
Azokra a bizonyos "ilyen helyzetekre" volna egy-két általa humorosnak vélt megjegyzése, de egyelőre visszatartja, mert valahogy megérzi, hogy Myrla nem igazán díjazná őket.*
- Rrrendben* bólint rá, miközben lopva társnőjére pillant, többször is. Nagyon rossz előérzete van ettől a témakóstolgatástól.*
- Igen? Csak nyugodtan, csak nyugodtan...* tanácsolja szívből jövő jóindulattal ezt a marhaságot. Ha már a hajadon is zavarban van, Nog miért ne lehetne? Neki legalább ugyanolyan fontos, ami most készülődik - legalábbis így kezd összeállni az érzés.*
- MI hogy történt?* fordul teljes arccal Myrla felé, szemeivel értetlenül keresi a szemkontaktust.*
- Öööö* húzza az időt (és klántársa idegeit) a jól bevált módszerrel.* Miről is beszélünk? Mitől kéne engem eltántorítani?* most, hogy jobban belegondolt a válasz logikus, de így legalább jut egy kis idő a játékra, amit annyira kedvel.*
- Kérlek, ne rejtjelezzünk! Nem vagyunk tolvajok, hogy külön nyelvet beszéljünk! * adja a hülyét menetrend szerint.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja
Azokra a bizonyos "ilyen helyzetekre" volna egy-két általa humorosnak vélt megjegyzése, de egyelőre visszatartja, mert valahogy megérzi, hogy Myrla nem igazán díjazná őket.*
- Rrrendben* bólint rá, miközben lopva társnőjére pillant, többször is. Nagyon rossz előérzete van ettől a témakóstolgatástól.*
- Igen? Csak nyugodtan, csak nyugodtan...* tanácsolja szívből jövő jóindulattal ezt a marhaságot. Ha már a hajadon is zavarban van, Nog miért ne lehetne? Neki legalább ugyanolyan fontos, ami most készülődik - legalábbis így kezd összeállni az érzés.*
- MI hogy történt?* fordul teljes arccal Myrla felé, szemeivel értetlenül keresi a szemkontaktust.*
- Öööö* húzza az időt (és klántársa idegeit) a jól bevált módszerrel.* Miről is beszélünk? Mitől kéne engem eltántorítani?* most, hogy jobban belegondolt a válasz logikus, de így legalább jut egy kis idő a játékra, amit annyira kedvel.*
- Kérlek, ne rejtjelezzünk! Nem vagyunk tolvajok, hogy külön nyelvet beszéljünk! * adja a hülyét menetrend szerint.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Kapuőr n.:1 -Zöld veszedelem]
-Rendben. *válaszol vissza Yitia asszonynak Myrla kisasszony és Nogusta
lovag fegyvereit illetően. Közben egy jó darabon már levágta a füvet, el
van fektetve szépen, remélve, hogy csak elszárad majd.*
-Most kéne forró sós ecetes vízzel meglocsolni, hátha nem nőne ki egy ideig. *ad egy tippet Vilmana ötletére, majd egyelőre Timpo felfüggeszti a kaszálást és visszamegy kapuba a posztjára.*
Fegyver: Mesteri kétkezes pallos Páncél: Thrillion égi páncélja
-Most kéne forró sós ecetes vízzel meglocsolni, hátha nem nőne ki egy ideig. *ad egy tippet Vilmana ötletére, majd egyelőre Timpo felfüggeszti a kaszálást és visszamegy kapuba a posztjára.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Új hon, Hon! + hazafelé az Arénából leginkább szörnyülködve]
- Persze! Dobáljak tűzgömböket, hátha még tűzvész is kerekedik, amitől
egész Fehérhon leég! Nagyszerű ötlet mondhatom!*- Nogusta
elementalistákra tett megjegyzését természetesen gúnynak veszi.
Valaki szerencséjére közben megérkeznek a kapuhoz, és Yitia kézbe veszi a
dolgok intézését, beszél az őrséggel.
Myrla csendben meghúzódik, és figyel. Amikor Yiti kezességet vállal értük, hogy fegyvereiket maguknál tarthassák, tiszteletteljesen meghajol Timpoék felé. Utána indulnak is tovább.*
- Köszönöm, Yiti, hogy szóltál az érdekünkben!*-mondja hálásan.*
- Bevallom, rettegek, hogy mikor támad ránk valami szörnyűséges óriásrovar. Kard nélkül meztelennek érzem magam ilyen helyzetben. Mordredre nagyon vigyázz, mikor átviszed a toronyba, nehogy baja essék! Mi pedig akkor előremegyünk.*-egyelőre elköszön Eloneeretől is, ki Yitivel tart, aztán Noghoz fordul:*
- Jöjjön, Lovag úr! Pallost bevihetjük az istállóba, utána irány a torony.*-amint kicsit eltávolodnak a kaputól és Yitiéktől, nekikezd a "nagy beszélgetésnek".*
- Most, hogy magunk közt vagyunk...Hát hogy is kezdjem?*-jön kissé zavarba, de reméli, arcszíne nem vesz fel vöröses árnyalatot.*
~ Egyszerűbb belecsapni a lecsóba.~*-biztatja magát.*
- Szóval hogy történt?*-kérdi kíváncsian.*
- Mikor és mitől jött el az a pillanat, hogy úgy érezte, nem tud nélküle élni, és mindenre képes, hogy megszerezze magának? És mi kellene ahhoz, hogy ezen felettébb őrült szándékától el lehessen tántorítani?*- Myrlának kétsége sincs afelől, hogy a Vad érti kiről és miről beszél, így nem koptatja a száját feleslegesen.*
Fegyver: Pusztító Páncél: Thrillion égi páncélja
Myrla csendben meghúzódik, és figyel. Amikor Yiti kezességet vállal értük, hogy fegyvereiket maguknál tarthassák, tiszteletteljesen meghajol Timpoék felé. Utána indulnak is tovább.*
- Köszönöm, Yiti, hogy szóltál az érdekünkben!*-mondja hálásan.*
- Bevallom, rettegek, hogy mikor támad ránk valami szörnyűséges óriásrovar. Kard nélkül meztelennek érzem magam ilyen helyzetben. Mordredre nagyon vigyázz, mikor átviszed a toronyba, nehogy baja essék! Mi pedig akkor előremegyünk.*-egyelőre elköszön Eloneeretől is, ki Yitivel tart, aztán Noghoz fordul:*
- Jöjjön, Lovag úr! Pallost bevihetjük az istállóba, utána irány a torony.*-amint kicsit eltávolodnak a kaputól és Yitiéktől, nekikezd a "nagy beszélgetésnek".*
- Most, hogy magunk közt vagyunk...Hát hogy is kezdjem?*-jön kissé zavarba, de reméli, arcszíne nem vesz fel vöröses árnyalatot.*
~ Egyszerűbb belecsapni a lecsóba.~*-biztatja magát.*
- Szóval hogy történt?*-kérdi kíváncsian.*
- Mikor és mitől jött el az a pillanat, hogy úgy érezte, nem tud nélküle élni, és mindenre képes, hogy megszerezze magának? És mi kellene ahhoz, hogy ezen felettébb őrült szándékától el lehessen tántorítani?*- Myrlának kétsége sincs afelől, hogy a Vad érti kiről és miről beszél, így nem koptatja a száját feleslegesen.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
/ hazafelé az Arénából leginkább szörnyülködve/
*Yitia nem nagyon szól egész úton, hiszen mióta felfedezták, hogy újabb
veszély les a környezetre most éppen a növényzet által, azóta nem tud
másra gondolni, csak arra, mihamarabb legyenek már otthon és láthassa
Mordredet, bár a józan esze folyton mondogatja azt is, hogy a kisfia jó
helyen van és nem eshet bántódása.*
-Már megint mágia? Mi jöhet még? *sóhajt csendesen, s amikor végre megérkeznek már látja is, hogy Timpo is beáll kaszálni az út szélén nagyra nőtt füvet, és hárman is lesik, valószínű azt, hogy mit lehetne tenni.*
-Erőt s erényt!
-Megjöttünk az arénából.
-Timpo, Thial! Azt hallottuk, a városba menekült földművesektől, hogy nemcsak a növények ilyen nagyok kinn a földeken és az erdőkben hanem a rovarok is őrületes nagyra nőttek.
-Ezért kérlek benneteket, hogy Myrlanak és Nogusta lovagnak engedjétek meg, hogy a fegyvereiket maguknál tartsák. Mindkettőjükért kezességet vállalok. *mondja a kapusoknak. *
-Myrla, Nogusta , mehetünk is * nem is várja meg a kapusok válaszát, majd Myrlahoz szól*
-Myrla kedves, te ismered az utat az istállóig meg a toronyig, én most megyek és elhozom Mordredet Mamimatól. *mondja, majd megvárja Eloneeret is, hiszen a lány is arra tart majd amerre Yitia. *
Fegyver: Thrillioni vadászmester Páncél: Thrillion égi páncélja
-Már megint mágia? Mi jöhet még? *sóhajt csendesen, s amikor végre megérkeznek már látja is, hogy Timpo is beáll kaszálni az út szélén nagyra nőtt füvet, és hárman is lesik, valószínű azt, hogy mit lehetne tenni.*
-Erőt s erényt!
-Megjöttünk az arénából.
-Timpo, Thial! Azt hallottuk, a városba menekült földművesektől, hogy nemcsak a növények ilyen nagyok kinn a földeken és az erdőkben hanem a rovarok is őrületes nagyra nőttek.
-Ezért kérlek benneteket, hogy Myrlanak és Nogusta lovagnak engedjétek meg, hogy a fegyvereiket maguknál tartsák. Mindkettőjükért kezességet vállalok. *mondja a kapusoknak. *
-Myrla, Nogusta , mehetünk is * nem is várja meg a kapusok válaszát, majd Myrlahoz szól*
-Myrla kedves, te ismered az utat az istállóig meg a toronyig, én most megyek és elhozom Mordredet Mamimatól. *mondja, majd megvárja Eloneeret is, hiszen a lány is arra tart majd amerre Yitia. *
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Új hon, Hon! - Költözködés, számonkérés, szörnyülködés és ami tetszik]
* Füle ugyan nem kiköpött egy elfé, de azt még ő is hallja, hogy valami a
honi honpolgároknak sem tűnik
ismerősnek a hirtelenjében megerősödött növényzet, melyhez foghatót
talán némi radioaktív sugárzás válthatna ki, ha volna ilyen errefelé -
ilyetén viszont marad a gonosz felhasználó által alkalmazott mágia. Na,
ezért nem barátkozott sohasem a mágiával a jól lovag. A sok felelőtlenül
használt bűbáj csak megkeseríti az egyszerű emberek dolgát.*
- Ha elementalista volnék, fél napomat azzal tölteném, hogy tűzlabdákkal dobáljam ezt az abnormális rengeteget* jegyzi meg mintegy mellékesen. Nem muszáj rá hallgatni - hiszen laikus a szentem -, de ha valaki megszívleli a tanácsát, azzal sem lesz gond.*
~ Itt mindig csak a baj van a természettel* horkant halkat, szinte sértetten, fölháborodva.
Legszívesebben már levetné a páncélját, és értelmesebb elfoglaltság után nézne, minthogy szájkaratéval megváltság a világot, de hát az út egyelőre még várakozásra kényszeríti.
Persze ott van még az a _roppant_ fontos beszélgetés... Nos, ez már önmagában felébreszti a kisördögöt Vadban.*
~ Végül is megérte eljönni* bazsalyog magában.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja
- Ha elementalista volnék, fél napomat azzal tölteném, hogy tűzlabdákkal dobáljam ezt az abnormális rengeteget* jegyzi meg mintegy mellékesen. Nem muszáj rá hallgatni - hiszen laikus a szentem -, de ha valaki megszívleli a tanácsát, azzal sem lesz gond.*
~ Itt mindig csak a baj van a természettel* horkant halkat, szinte sértetten, fölháborodva.
Legszívesebben már levetné a páncélját, és értelmesebb elfoglaltság után nézne, minthogy szájkaratéval megváltság a világot, de hát az út egyelőre még várakozásra kényszeríti.
Persze ott van még az a _roppant_ fontos beszélgetés... Nos, ez már önmagában felébreszti a kisördögöt Vadban.*
~ Végül is megérte eljönni* bazsalyog magában.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
/ hazafelé az Arénából leginkább szörnyülködve/
* Úgy történt, ahogy elképzelte, Yitiaval és Myrlaval együtt érkeznek a
szekérrel Fehérhon falaihoz. És egy férfivel, aki nem a szekéren ül, de
velük tart. Őt nem ismeri, de Yiti és Myrla is ismerősként beszélget
vele. Ő egyike ahogy felismeri az egyik kérőnek. De nem kérdezősködik
lefoglalja a látvány.
És valóban igazuk volt a határból a városba rémültek beözönlőknek. Eloneere csak a szemeit meresztget, mert herbalista létére még ilyet nem látott. Az igaz, hogy egy -egy tavasszal, amikor a sok csapadék után burjánzani kezd a természet, akkor sokat tud nőni, de ez, amit most látnak, ez minden képzeletet felülmúl. Myrla szavaira bólogat mielőtt megszólalna.*
-Ez nem normális, ahogy a Zúgó befagyása sem volt az. Csakis mágia lehet. Csak nehogy valami nagyra nőtt rovarral hozzon össze a szerencsénk. Dongóval vagy vagy ilyesmi csípő, harapó rovarral. Azt mondják, azok is nagyra nőttek. Nekem a normális darázs is nagy, ha megcsíp.
-Közben azon gondolkodom, mit lehetne tenni ez ellen, hiszen képes és benövi Fehérhont is akár. Sajnos én nem ismerem a mágiát. *sajnálkozik*
-Valami növényt a növény ellen? *gondolkodik hangosan*
Fegyver: Mestergyilkos tőr Páncél: Könnyű imp bőrpáncél Másik kézben: Troll könnycseppek
És valóban igazuk volt a határból a városba rémültek beözönlőknek. Eloneere csak a szemeit meresztget, mert herbalista létére még ilyet nem látott. Az igaz, hogy egy -egy tavasszal, amikor a sok csapadék után burjánzani kezd a természet, akkor sokat tud nőni, de ez, amit most látnak, ez minden képzeletet felülmúl. Myrla szavaira bólogat mielőtt megszólalna.*
-Ez nem normális, ahogy a Zúgó befagyása sem volt az. Csakis mágia lehet. Csak nehogy valami nagyra nőtt rovarral hozzon össze a szerencsénk. Dongóval vagy vagy ilyesmi csípő, harapó rovarral. Azt mondják, azok is nagyra nőttek. Nekem a normális darázs is nagy, ha megcsíp.
-Közben azon gondolkodom, mit lehetne tenni ez ellen, hiszen képes és benövi Fehérhont is akár. Sajnos én nem ismerem a mágiát. *sajnálkozik*
-Valami növényt a növény ellen? *gondolkodik hangosan*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Új hon, Hon! - Költözködés, számonkérés, szörnyülködés és ami tetszik]
* Egyelőre kivár, nem kezd Nogustával kényes beszélgetésbe.*
~Majd ha megérkeztünk. Majd akkor...Mégse Yitiék előtt kellene...~*-hogy az utazási idő gyorsabban teljék a zötykölődő szekéren, időnként belepillant a Távolrévi Hírtekercsekbe is. Mégse nézegetheti egész idő alatt a mellettük gwuffogló lovagot. Mit gondolnának róla?*
~ Interjú ezzel, interjú azzal...Nem valami érdekes a mai szám.*-ásítana, amikor is megakad a szeme egy hirdetésen.*
~Nocsak. Még ilyet!~-majdnem felkiált lelkesedésében. Szerencsére még időben visszafogja magát. Hiszen a célja pont ellenkező. Le kell beszélnie Nogot a folytatásról. Bár ha ragaszkodni fog a hercegnő kezéhez, akkor nincs mit tenni, segítenie kell neki. Főleg, hogy Loren is magára hagyta. És akkor itt a megoldás, tálcán kínálkozik, még gyilkolni sem kell érte, ahogy addig hitte. Mindenesetre kicsit megnyugszik, nem kell, hogy ártatlan gyermekek vére folyjon. Egyre közelegnek Fehérhon kapujához, amikor is furcsa látvány tárul szemük elé...
Talán más helyzetben nevetgélne lovagtárs "ékesszólásán", de itt és most nem teszi, mert szóhoz sem igen jut az ámulattól. A környéket ellepte a túlburjánzó növényzet. Amerre haladnak, lábuk nyomában nem hogy fű nem terem...ehelyett hatalmas dzsungel mindenfelé.*
- De hát, amikor reggel elindultunk, még minden rendben volt! Mi történt itt?*-agyában végigpörgeti a lehetőségeket.*
- Mágia? De miféle? A Vetéskeltő ennyire nem hatékony, másmilyen meg nem is jut eszembe.*-hogy fokozza a nyugtalanságot, felvillant még egy lehetőséget.*
- Mondjátok, hogy csak a növényzet nőtt ekkorára, és a fauna nem követte méreteiben, mert akkor...*
Fegyver: Pusztító Páncél: Thrillion égi páncélja
~Majd ha megérkeztünk. Majd akkor...Mégse Yitiék előtt kellene...~*-hogy az utazási idő gyorsabban teljék a zötykölődő szekéren, időnként belepillant a Távolrévi Hírtekercsekbe is. Mégse nézegetheti egész idő alatt a mellettük gwuffogló lovagot. Mit gondolnának róla?*
~ Interjú ezzel, interjú azzal...Nem valami érdekes a mai szám.*-ásítana, amikor is megakad a szeme egy hirdetésen.*
~Nocsak. Még ilyet!~-majdnem felkiált lelkesedésében. Szerencsére még időben visszafogja magát. Hiszen a célja pont ellenkező. Le kell beszélnie Nogot a folytatásról. Bár ha ragaszkodni fog a hercegnő kezéhez, akkor nincs mit tenni, segítenie kell neki. Főleg, hogy Loren is magára hagyta. És akkor itt a megoldás, tálcán kínálkozik, még gyilkolni sem kell érte, ahogy addig hitte. Mindenesetre kicsit megnyugszik, nem kell, hogy ártatlan gyermekek vére folyjon. Egyre közelegnek Fehérhon kapujához, amikor is furcsa látvány tárul szemük elé...
Talán más helyzetben nevetgélne lovagtárs "ékesszólásán", de itt és most nem teszi, mert szóhoz sem igen jut az ámulattól. A környéket ellepte a túlburjánzó növényzet. Amerre haladnak, lábuk nyomában nem hogy fű nem terem...ehelyett hatalmas dzsungel mindenfelé.*
- De hát, amikor reggel elindultunk, még minden rendben volt! Mi történt itt?*-agyában végigpörgeti a lehetőségeket.*
- Mágia? De miféle? A Vetéskeltő ennyire nem hatékony, másmilyen meg nem is jut eszembe.*-hogy fokozza a nyugtalanságot, felvillant még egy lehetőséget.*
- Mondjátok, hogy csak a növényzet nőtt ekkorára, és a fauna nem követte méreteiben, mert akkor...*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Új hon, Hon! - Költözködés, számonkérés, szörnyülködés és ami tetszik]
* A várostól egyre távolodva szinte már meditatív lelki békét nyer
Pallos hátán ringatózva a csökkenő zajszinttől, az üde tavaszi zöld
színektől és a... az óriás fáktól?*
~ Mi a...?*
- Az Ősök csöcsére! Ezek hatalmasak!* vesz vissza a lendületből, elvégre nem lejáratni akarja magát, hanem reklámozni, de a legutóbbi látogatása óta jelentékenyen megnyúlt flóra igencsak kihozza belőle a szélsőséges reakciókat.
Alig győzi helyére passzírozni az állát, hogy értelmes szavakat artikulálva szóljon az itthoniaknak, hátha meghallják a szekéren:*
- Hát itt meg mi a tevepiszkos pormedri vérveres viharverése történt?
~ Hát ez sem lett valami szalonképes... Majom!* határozza el, hogy ezt követően inkább tartja a száját, ameddig nem muszáj feltétlenül megszólalnia. Mára egyébként is volt egy megrázkódtatás, ha sárkányos, akkor meg főleg.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja
~ Mi a...?*
- Az Ősök csöcsére! Ezek hatalmasak!* vesz vissza a lendületből, elvégre nem lejáratni akarja magát, hanem reklámozni, de a legutóbbi látogatása óta jelentékenyen megnyúlt flóra igencsak kihozza belőle a szélsőséges reakciókat.
Alig győzi helyére passzírozni az állát, hogy értelmes szavakat artikulálva szóljon az itthoniaknak, hátha meghallják a szekéren:*
- Hát itt meg mi a tevepiszkos pormedri vérveres viharverése történt?
~ Hát ez sem lett valami szalonképes... Majom!* határozza el, hogy ezt követően inkább tartja a száját, ameddig nem muszáj feltétlenül megszólalnia. Mára egyébként is volt egy megrázkódtatás, ha sárkányos, akkor meg főleg.*
