Időpont: corvusi időszámítás 628. év A Süvöltő hava 11. nap (2011.01.11.)
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Hazafelé]
- Ezt örömmel hallom. *mondja, hogy őt még elviseli az az imbolygó
hajó, mit családnak neveznek. A férfiról nem sokat tudott ugyan meg, de
jó kedélyű, szimpatikus úriembernek látszik, s mert szereti az ő
Yitiáját, mintha vérbéli húga volna, így nyilván jó emberismerő is.*
- Én sem. *teszi hozzá, a házassági tripla ötletéhez, bár másban, már mindeképp meglesz a három. Az pedig különösebben nem rémíti meg, hogy más lenne a szerencsés férfi, mert ha kétszer ő a nyertes, másnak esélye sincs...*
- Vigyázz magadra. *súgja a csókkal, s felsegíti feleségét, grádicsain a postakocsinak, s ha elkapja a légiós szemét, ő meg azt kapja kódolt üzenetként, hogy: "Maga meg vigyázzon rá, mint a szeme fényére!"Csak egyszer emelhetett mocskos kezet szerettére valaki, de a szőrös gizmó, őt szerencsésen elkerülte. Más, ha próbálkozna vele, nem lenne ily szerencséje...*
- Jó utat!
*Megvárja, míg elindul a kocsi, int búcsút, majd elindul hazafelé, ismét egyedül, igazán egyedül...*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Könnyített mellpáncél és pajzs
- Én sem. *teszi hozzá, a házassági tripla ötletéhez, bár másban, már mindeképp meglesz a három. Az pedig különösebben nem rémíti meg, hogy más lenne a szerencsés férfi, mert ha kétszer ő a nyertes, másnak esélye sincs...*
- Vigyázz magadra. *súgja a csókkal, s felsegíti feleségét, grádicsain a postakocsinak, s ha elkapja a légiós szemét, ő meg azt kapja kódolt üzenetként, hogy: "Maga meg vigyázzon rá, mint a szeme fényére!"Csak egyszer emelhetett mocskos kezet szerettére valaki, de a szőrös gizmó, őt szerencsésen elkerülte. Más, ha próbálkozna vele, nem lenne ily szerencséje...*
- Jó utat!
*Megvárja, míg elindul a kocsi, int búcsút, majd elindul hazafelé, ismét egyedül, igazán egyedül...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
/ Hazafelé/
* Nagyot nevet Calion szavain. Főképpen Tynela -t emlegetve. Pedig ha
tudná egy jó ideje a lány itt van Öbölben, de mert ő sem sejti, hogy a
Töpszli itt van sőt Calion és Vil is, eszébe sem jut keresni őket.*
-Mááshooz? * a dallamos kérdéshez bősz a fejét ingatás jár *
-Kizárt. Úgyhogy ebből baj nem lesz a láthatáron.
*Aztán kis sóhajtás, hiszen az elválás nehéz, nekik pedig menni kell. egy forró csók a búcsúzó, aztán beülnek a kocsiba.*
-Jó zötykölódős az út. * mondja Calionnak*
Fegyver: Thrillioni vadász Páncél: Thrillion égi páncélja
-Mááshooz? * a dallamos kérdéshez bősz a fejét ingatás jár *
-Kizárt. Úgyhogy ebből baj nem lesz a láthatáron.
*Aztán kis sóhajtás, hiszen az elválás nehéz, nekik pedig menni kell. egy forró csók a búcsúzó, aztán beülnek a kocsiba.*
-Jó zötykölódős az út. * mondja Calionnak*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Hazafelé]
Nem is Yitia lenne ha nem állt volna elő valami, mások szemében talán
őrültségnek tűnő ötlettel... de így, vagy úgy, mint általában a nők,
elérte amit akart... A történet és amagyarázkodás egyaránt mosolygásra
készteti, és felváltva néz a friss házasokra...
- Ó, vele még jól is járt... -
próbálja bagatellizálni a történteket, Yitiára mosolyogva
- Ha megismeri a nővérét, Tynelát, tudni fogja miért mondom... -
nos igen, több sztori járja róla, mint Jesse Jamesről... vagy a corvusi megfelelőjéről... a család legizgágább, legnagyobb szájú tagja... aki a jég hátán is megél...
- Ugyan, miért lenne okom a menekülésre? Nagyon rég óta élek ebben a családban és eddig kibírtam... az, hogy eggyel több vagy kevesebb... mit számít? -
tény, hogy nem magánakvaló, besavanyodott nyárspolgár egyikük sem... kaphatók a tréfára, sőt mi több, maguk is csinálják a bolondságot... hiszen amíg élünk, addig éljünk úgy, ahogy szeretnénk... és mit ér az élet mosoly nélkül?
- Én azt se bánom ha háromszor... -
pillant a lányra... aki már asszony... de neki mindig lány marad...
- Csak ne máshoz! Abból mindig baj van! -
látszik, hogy ő sem lóg ki túlzottan a sorból komolyságával...
- Akkor hamarosan indulás. Soha nem utaztam postakocsin... -
gyanakodva méri végig az egyik alkalmatosságot. Lovas volt, most is az és meghalni is úgy fog... nem neki való a szekér, még ha kocsinak is hívják... és bármennyire is kényelmesnek tűnik...
- De egyszer ezt is el kell kezdeni! -
ránt a vállán, majd odakanyarítja a zsákját is...
- Talán be is szállhatnánk... -
javasolja, és kicsit távolabb lép a pártól, hogy zavartalanul búcsúzkodhassanak...
Fegyver: Egyszerű acélpenge Páncél: Könnyű vért
- Ó, vele még jól is járt... -
próbálja bagatellizálni a történteket, Yitiára mosolyogva
- Ha megismeri a nővérét, Tynelát, tudni fogja miért mondom... -
nos igen, több sztori járja róla, mint Jesse Jamesről... vagy a corvusi megfelelőjéről... a család legizgágább, legnagyobb szájú tagja... aki a jég hátán is megél...
- Ugyan, miért lenne okom a menekülésre? Nagyon rég óta élek ebben a családban és eddig kibírtam... az, hogy eggyel több vagy kevesebb... mit számít? -
tény, hogy nem magánakvaló, besavanyodott nyárspolgár egyikük sem... kaphatók a tréfára, sőt mi több, maguk is csinálják a bolondságot... hiszen amíg élünk, addig éljünk úgy, ahogy szeretnénk... és mit ér az élet mosoly nélkül?
- Én azt se bánom ha háromszor... -
pillant a lányra... aki már asszony... de neki mindig lány marad...
- Csak ne máshoz! Abból mindig baj van! -
látszik, hogy ő sem lóg ki túlzottan a sorból komolyságával...
- Akkor hamarosan indulás. Soha nem utaztam postakocsin... -
gyanakodva méri végig az egyik alkalmatosságot. Lovas volt, most is az és meghalni is úgy fog... nem neki való a szekér, még ha kocsinak is hívják... és bármennyire is kényelmesnek tűnik...
- De egyszer ezt is el kell kezdeni! -
ránt a vállán, majd odakanyarítja a zsákját is...
- Talán be is szállhatnánk... -
javasolja, és kicsit távolabb lép a pártól, hogy zavartalanul búcsúzkodhassanak...
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Hazafelé]
- Meg. *mondja röviden, annál hosszabban vezetődik fel, az egyetlen drágasága által, az ő befeketítése. Kénytelen pontosítani:*
- Szerzetesi testvér vagyok, persze, hogy nem értek egyet azzal, hogy papoknak nevezzük az Egyház szolgáit... *mondja, nem is a szegény férfinek, kire ráöntik minden elméletüket, de inkább Yitiának, kivel még mindig nem tudta megérteni, a corvusi teológiát. Igaz, estéiket eddig mással töltötték...*
- Biztos vagyok benne, hogy nem néztek őrültnek. *tiltakozik, s védi kollégáit.*
- Előjöttek volna, egyébként is. *állítja határozottan, noha közel sem biztos, hogy tényleg úgy lett volna. Majd nevet egyet, s Calion üdvözletét, ha tehetné, visszájára fordítaná:*
- Köszönöm, bár Ön még menekülhet ebből! Mint látható, mi ketten, kiteszünk fél tucat udvari bolondot, úgyhogy érdekes lesz a család, ha még gyarapodunk... *s átöleli közben a csivitelő asszonykát, ki már felvág azzal, hogy ők mindenben dupláznak. S közben átsiklottak valami holdfaíj kérdése felett, noha más különben ily hadi dolgok Morganust, felettébb érdekelnének. De a komolyságot közben, valóban sutba dobták...*
- Valahogy úgy. *mondja a második felvonás szerepéről. S ez igaz, a postakocsi indulására is, mert Yitia jól mondja, a tér-idő viszonyban, mire számíthatnak.*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Könnyített mellpáncél és pajzs - Szerzetesi testvér vagyok, persze, hogy nem értek egyet azzal, hogy papoknak nevezzük az Egyház szolgáit... *mondja, nem is a szegény férfinek, kire ráöntik minden elméletüket, de inkább Yitiának, kivel még mindig nem tudta megérteni, a corvusi teológiát. Igaz, estéiket eddig mással töltötték...*
- Biztos vagyok benne, hogy nem néztek őrültnek. *tiltakozik, s védi kollégáit.*
- Előjöttek volna, egyébként is. *állítja határozottan, noha közel sem biztos, hogy tényleg úgy lett volna. Majd nevet egyet, s Calion üdvözletét, ha tehetné, visszájára fordítaná:*
- Köszönöm, bár Ön még menekülhet ebből! Mint látható, mi ketten, kiteszünk fél tucat udvari bolondot, úgyhogy érdekes lesz a család, ha még gyarapodunk... *s átöleli közben a csivitelő asszonykát, ki már felvág azzal, hogy ők mindenben dupláznak. S közben átsiklottak valami holdfaíj kérdése felett, noha más különben ily hadi dolgok Morganust, felettébb érdekelnének. De a komolyságot közben, valóban sutba dobták...*
- Valahogy úgy. *mondja a második felvonás szerepéről. S ez igaz, a postakocsi indulására is, mert Yitia jól mondja, a tér-idő viszonyban, mire számíthatnak.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Hazafelé]
* Kicsit zavarba jön Morganus kotyogásának hála, de feltalálja magát.*
-Hát persze, mert kijelentette, hogy nem áll pap mellé a templomba, mert nem szívleli a corvusi papokat.
-Aztán elcipeltem az ebéd mellől és összeadtam magunkat a templomba.
-Igen. *kezdi mesélni mi is történt valójában.*
- Szépen énekeltem a küszöbtől az oltárig, a szerzetesek meg előjöttek, vajon ki lehet az az őrült nő aki fennhangon énekel a templomban?
-De most őszintén? Ha nem éneklek előjöttek volna? *kérdezi, pedig egyáltalán nem azért énekelt.*
-No megáldottak bennünket, én megtettem a fogalmat, amit a szigeten láttam sokszor. Így az én Kedvesem is boldog, s mert ő boldog és elégedett, így én is az vagyok. *súgva mondja Calionnak*
-Nagyon szépek voltunk. Kettecskén. S most már jöhet a pap is.
.Hiába mondtam, hogy Teodorius nem olyan pap mint mások.
-De nem baj így volt jó. Igaz a gyűrűnk még nincs készen, de legalább marad kedves emlék oda is.
-Úgy hogy Calion egy hét alatt kétszer is férjez megyek.
-Ezt csinálja valaki utánam ! *nevet és bújik szeretve Morganus hóna alá.*
-Már nem soká, talán egy fél óra lehet, ott az első kocsi lesz a mienk.
Fegyver: Thrillioni vadász Páncél: Thrillion égi páncélja
-Hát persze, mert kijelentette, hogy nem áll pap mellé a templomba, mert nem szívleli a corvusi papokat.
-Aztán elcipeltem az ebéd mellől és összeadtam magunkat a templomba.
-Igen. *kezdi mesélni mi is történt valójában.*
- Szépen énekeltem a küszöbtől az oltárig, a szerzetesek meg előjöttek, vajon ki lehet az az őrült nő aki fennhangon énekel a templomban?
-De most őszintén? Ha nem éneklek előjöttek volna? *kérdezi, pedig egyáltalán nem azért énekelt.*
-No megáldottak bennünket, én megtettem a fogalmat, amit a szigeten láttam sokszor. Így az én Kedvesem is boldog, s mert ő boldog és elégedett, így én is az vagyok. *súgva mondja Calionnak*
-Nagyon szépek voltunk. Kettecskén. S most már jöhet a pap is.
.Hiába mondtam, hogy Teodorius nem olyan pap mint mások.
-De nem baj így volt jó. Igaz a gyűrűnk még nincs készen, de legalább marad kedves emlék oda is.
-Úgy hogy Calion egy hét alatt kétszer is férjez megyek.
-Ezt csinálja valaki utánam ! *nevet és bújik szeretve Morganus hóna alá.*
-Már nem soká, talán egy fél óra lehet, ott az első kocsi lesz a mienk.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Hazafelé]
Nos, hát ha van valaki, aki zavarba tud hozni másokat az Calion... aki
a legkomolyabb képpel tudja előadni a legnagyobb őrültséget is... Jelen
esetben ugyan erről szó sincs, és a hideg is jótékonyan álcázza
Morganus színváltozását... de végülis nem mondott hülyeséget...
annyira... mert úgytűnik kissé túlhaladottá vált a jövendőbeli
titulus...
- Nocsak, már megtörtént a hivatalos rész? -
kérdő pillantás a lányra, majd mintha mi sem történt volna komótosan ránt egyet a vállán... végülis mindegy, se így, se úgy nem állt volna az útjukba, főleg azért, mert az utóbbi napokban kissé utánakérdezett a már nem jövendőbelinek... és szó ami szó, igen jelentős személynek tűnik Yitia választottja, kiről nem hallott rosszat... és így ránézésre is szimpatikus, kellemes embernek tűnik számára...
- Persze, persze Mamimát is, meg van nálam egy levél ettől a minden lében kanál Villtől is. Nyílvesszőket kér a holdfaíjászoktól, szerinte igen beváltak a trollok ellen... no de félre a komolyságot... -
elmosolyodik, mert nem illenek ide a bűzös trollok, meg a nyamvadt goblinok sem...
- Üdvözlöm a családban. -
fordul újra Morganus felé, aki akár a sógora is lehetne, ha ő édestestvére lenne Yitiának... hogy ebben a kacifántos helyzetben, amiben ők leledzenek mi lenne a pontos megnevezése, ez feladná a leckét még az egyetemi oktatóknak is... a lényeg az, hogy valami rokonféle lett ő is...
- Akkor az esküvő, már csak amolyan... a rokonságnak szánt szertartás lesz? -
érdeklődik úgy általában mindkettejüktől, nem címezve konkrétan a kérdést egyiküknek sem... ahogy a következőt sem...
- Mikor is van pontosan az indulás? Nehogy most maradjunk le... -
lótulajdonosként soha nem volt időhöz kötve, de most, átmeneti lóhiányban szenved, ezért érezhető némi aggodalom a hangjából... persze nem túl sok, nem az a kimondott aggódó típus...
Fegyver: Egyszerű acélpenge Páncél: Könnyű vért
- Nocsak, már megtörtént a hivatalos rész? -
kérdő pillantás a lányra, majd mintha mi sem történt volna komótosan ránt egyet a vállán... végülis mindegy, se így, se úgy nem állt volna az útjukba, főleg azért, mert az utóbbi napokban kissé utánakérdezett a már nem jövendőbelinek... és szó ami szó, igen jelentős személynek tűnik Yitia választottja, kiről nem hallott rosszat... és így ránézésre is szimpatikus, kellemes embernek tűnik számára...
- Persze, persze Mamimát is, meg van nálam egy levél ettől a minden lében kanál Villtől is. Nyílvesszőket kér a holdfaíjászoktól, szerinte igen beváltak a trollok ellen... no de félre a komolyságot... -
elmosolyodik, mert nem illenek ide a bűzös trollok, meg a nyamvadt goblinok sem...
- Üdvözlöm a családban. -
fordul újra Morganus felé, aki akár a sógora is lehetne, ha ő édestestvére lenne Yitiának... hogy ebben a kacifántos helyzetben, amiben ők leledzenek mi lenne a pontos megnevezése, ez feladná a leckét még az egyetemi oktatóknak is... a lényeg az, hogy valami rokonféle lett ő is...
- Akkor az esküvő, már csak amolyan... a rokonságnak szánt szertartás lesz? -
érdeklődik úgy általában mindkettejüktől, nem címezve konkrétan a kérdést egyiküknek sem... ahogy a következőt sem...
- Mikor is van pontosan az indulás? Nehogy most maradjunk le... -
lótulajdonosként soha nem volt időhöz kötve, de most, átmeneti lóhiányban szenved, ezért érezhető némi aggodalom a hangjából... persze nem túl sok, nem az a kimondott aggódó típus...
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Hazafelé]
*Ha minden igaz, a hórihorgas férfi, az ő. S mert sziklaöbli, nem sértő
ez a jelző, mert szereti a szigonyt is, meg ért a horgokhoz is. De nem
is ez a lényeg, hanem az utolsó percek, mielőtt felesége elutazna, hogy
összetrombitálja a fehérhoni népeket. Pontosabban mindazokat, kiket
kettejük sorsa, valamelyest érdekelhet...*
- Nem mehetnénk lassabban? *súgja felülről Yitia fülébe, noha neki kell hosszú lábait, visszafognia, s a kisebb lépéstávolságokhoz, igazítania. Viszont hiába lassítana, hamarost eléjük toppan, ki úgy mutatkozik be, mint Calion Ara. S amit mond, hát, arra irulna-pirulna, ha a hidegtől, már nem lenne egyébként is, pirosas arca.*
- Ehm. Morganus Yl Chays, eddig minden igaz, de ami azt illeti... ő már több, mint ara! *nyújt kezet fogásra, s oldja fel büszke mosolyban a félreértést, mit okozott épp a szépség, hirtelen jött ötletével.*
- Hivatalosan már házasok vagyunk. S én is örvendek... *magyarázza meg a dolgok helyzetét, s engedi át Yitiát, a rokoni ölelésnek.*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Könnyített mellpáncél és pajzs
- Nem mehetnénk lassabban? *súgja felülről Yitia fülébe, noha neki kell hosszú lábait, visszafognia, s a kisebb lépéstávolságokhoz, igazítania. Viszont hiába lassítana, hamarost eléjük toppan, ki úgy mutatkozik be, mint Calion Ara. S amit mond, hát, arra irulna-pirulna, ha a hidegtől, már nem lenne egyébként is, pirosas arca.*
- Ehm. Morganus Yl Chays, eddig minden igaz, de ami azt illeti... ő már több, mint ara! *nyújt kezet fogásra, s oldja fel büszke mosolyban a félreértést, mit okozott épp a szépség, hirtelen jött ötletével.*
- Hivatalosan már házasok vagyunk. S én is örvendek... *magyarázza meg a dolgok helyzetét, s engedi át Yitiát, a rokoni ölelésnek.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
/ Hazafelé/
-Calion! *pördül meg az ismerős hangot hallva.*
- De jó, hogy megjöttél.
-Igen ő az. *mondja kicsit zavartan a pöttöm, szoknia kell még, élete része lett egy ilyen hatalmas férfi, kinek válláig sem ér.*
- Az jó, bár nem leszünk otthon oly sokáig, mert hétvégén megtartjuk az esküvőt, de arról majd mesélek még, úgyis jössz megnézni Mamimát is.
Fegyver: Thrillioni vadász Páncél: Thrillion égi páncélja
- De jó, hogy megjöttél.
-Igen ő az. *mondja kicsit zavartan a pöttöm, szoknia kell még, élete része lett egy ilyen hatalmas férfi, kinek válláig sem ér.*
- Az jó, bár nem leszünk otthon oly sokáig, mert hétvégén megtartjuk az esküvőt, de arról majd mesélek még, úgyis jössz megnézni Mamimát is.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Hazafelé]
Az érkező páros, ha nem is azonnal, de hamarosan trióvá bővül... mert
egy újabb férfi tűnik fel a kapuban... Lerí róla, hogy idegen a
városban, alig néhány napot töltött csak errefelé... most sem lenne
itt, ha a sok szomorúság és bánat után, nem mosolygott volna az öröm a
családjára... Hiszen a család legifjabb tagja férjhezmenetelre készül
és ennek lebonyolításához kérte a segítségét a lány, akire úgy tekint,
mint testvérére... vagy unokahugára... Lovát a kőkapu téren rábízteaegy
ismerősére, aki majd visszavezeti az erődbe... mert most, bármennyire
is furcsa lesz számára, nem hajón vagy lóháton fognak utazni, hanem
postakocsin... Megköszörüli a torkát a pár mögött, majd lába mellé
engedi a zsákját... Yitiára egy hosszú pillanatig mosolyog, majd
végre-valahára szemügyreveszi választottját is, akivel még nem volt
szerencséje találkozni...
- Jó napot! Ha nem tévedek nagyot, akkor azt hiszem húgom jövendőbelijéhez van szerencsém... örülök hogy megismerhetem. Calion Ara vagyok. -
megerősítést vár... de kezét már nyújtja is a férfi felé, akit határozott, de nem csontropogtató kézfogásban részesít, ha a baráti gesztust viszonozza...
- Yitia kedves... -
amennyiben a lány közelebb lép hozzá, akkor megöleli, ahogy szokta...
- Egy hetet sikerült kicsikarnom a parancsnoktól. A Lomb erőd ostroma óta állandó a harckészültség felénk is... remélem nem jön közbe semmi és sikerül gond nélkül megfordulnunk ennyi idő alatt... -
mondjuk nem kifejezetten érdekelné ha késne... mint az egyik legöregebb légiós veteránt, két hadjárattal a háta mögött, respektálják annyira, hogy néhány napot elnéznek neki... inkább az zavarná, ha távollétében érné támadás az erődöt, amit annyira sajátjának érez, mint maguk a sziklaöbliek...
Fegyver: Egyszerű acélpenge Páncél: Könnyű vért
- Jó napot! Ha nem tévedek nagyot, akkor azt hiszem húgom jövendőbelijéhez van szerencsém... örülök hogy megismerhetem. Calion Ara vagyok. -
megerősítést vár... de kezét már nyújtja is a férfi felé, akit határozott, de nem csontropogtató kézfogásban részesít, ha a baráti gesztust viszonozza...
- Yitia kedves... -
amennyiben a lány közelebb lép hozzá, akkor megöleli, ahogy szokta...
- Egy hetet sikerült kicsikarnom a parancsnoktól. A Lomb erőd ostroma óta állandó a harckészültség felénk is... remélem nem jön közbe semmi és sikerül gond nélkül megfordulnunk ennyi idő alatt... -
mondjuk nem kifejezetten érdekelné ha késne... mint az egyik legöregebb légiós veteránt, két hadjárattal a háta mögött, respektálják annyira, hogy néhány napot elnéznek neki... inkább az zavarná, ha távollétében érné támadás az erődöt, amit annyira sajátjának érez, mint maguk a sziklaöbliek...
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
/ Hazafelé/
*Egy páros sziluettje tűnik fel a postakocsi állomás közelében, majd
közelebb érve felismerhető lesz a két alak. Egy hórihorgasnak is
nevezhető férfi vezet karján egy alacsony termetű nőt. Békés
egyetértésben közlednek, bár ez elválás mindkettejük számára szomorkás
tény még akkor is, ha tudják nem kell sokáig kell nélkülözni egymás
társaságát, de a nőnek teendői vannak Honba, s mert nemigen tűr
halasztást a dolog, így kénytelenek elválni pár nap erejéig. A nő
fürkészőn figyeli a postakocsikat. Nem tudja Calion megékezett-e már.*
Páncél: Kényelmes tigrisbőrpáncél Másik kézben: Troll könnycseppek
