Sziklaöböl / Külső kerületek, városkapu / Szellemlovagok Rendháza / Földszint - Szellemöböl Szabadegyetem
Időpont: corvusi időszámítás 628. év A Háborúk hava 25. nap (2011.07.25. - 07.28.)
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Miruk, az egyszemélyes TKL kommandó]
- Vagy úgy. *hallgatja meg Miruk magyarázatát, s így beigazolódik
gyanúja, hogy a gúnya csak jelmez, álruha, sem mint szolgálati ruha. Ezt
már abból is sejtette, hogy rákérdezett a legnagyobb tanításra, s hogy
utána ezt még tetézi is a Káté felülírásával, egy egyébként érdekes
példázattal. Bár azt nem tudja elképzelni, miként lehet belőle
címerképet gyártani, de ahhoz is szívesen kívánna szerencsét.*
- Derék mottó. *jegyzi meg, kis mosollyal, mert a kis emberre nem szokott haragudni. Még a nagyobbakra sem. A Kapuk lovagjaira sem pazarol gonosz gondolatokat, hiába is fogják azt hinni, egyszerűen csak az Igazságot kell szólnia, mindig, még ha sokaknak ez nem is tetszik. Talpnyalókkal és álbarátokkal úgyis tele Távolrév, ha olyat keresnek maguknak a derék lovagok, találnak bőven, ahhoz ők nem kellenek. Számára az igaz barát olyan, ki visszaránt a szakadékszélről, s nem rest vagy gyáva szemébe mondani az embernek, ha az tévedett. Ők csak ezt ajánlhatják, minden más csak álságos maszlag volna s hiábavaló igyekezet.
Az tehát különösebben nem érdekli, mihez kezd Miruk a hallottakkal, már régóta felkészült lélekben arra, hogy ők is kerülhetnek az étlapra. Pont ez a baja a Sárkány körüli hajcihővel, hogy noha Lamurani ugyanolyan ősmágus volt, mint bármelyik más, s az ősmágusok tanácskozásán is részt vett, mégis követőit kiáltották ki Távolrévben főellenségnek, mert kapóra jött a sárkányforma alakja, ami éppen lehetett volna más, mondjuk aranyszárnyú kacsa. Innentől kezdve, senki nincsen biztonságban Corvuson, ha a politikai érdek úgy mozgatja az inkvizíciós törvényszéket. Ez a problémája, s ezért kérése a Kapuk lovagjaihoz, álljanak le a fanatikus hadjáratukkal, amíg még nem késő. Ha tehát Miruk pillanatig is azon morfondírozik, miképp ugrasszon össze lovagrendeket, akkor ő sem látja az összképet, az Érkezők érdekeit. Morganus pedig csak azt szemléli. "Éltünk s ügyünk igaz!" - ez meg az ő lovagi mottója, ezért tesz naponként, hogy büszkén s becsülettel vallhassa.*
- Menjen tehát békével, útja hazáig legyen gyors és lapult tengereken! S köszönöm, hogy gondoltak ránk, bízom benne, hogy a jövőben útjaink még találkoznak, s egymást végre igaz barátokként üdvözölhetjük. *köszön el, felállva a pulttól, meghajol enyhén, s megvárja, míg az apród elhagyja az olvasótermet. Nagyot sóhajt, míg visszaül, lehet, kicsit eltúlozta helyenként. Mindenesetre, ha ő nem mondja szemükbe az igazságot, akkor ugyan ki tenné? Zujmnak sem merte senki, csak ő. Illetve, még egy félkegyelmű fél-ork, hörögve. Elmosolyodik a gondolatra ~Lehet, mégiscsak a fél-ork a legtisztább létforma Corvuson...~ tűnődik el az Érkezők tökéletlenségén, és sötét jövőképén. De inkább visszatér az íráshoz, egyre csak több a munkája, mintsem hogy fogyna...*
Fegyver: Mágikus ötbányai pallos Páncél: Díszes mellvért
- Derék mottó. *jegyzi meg, kis mosollyal, mert a kis emberre nem szokott haragudni. Még a nagyobbakra sem. A Kapuk lovagjaira sem pazarol gonosz gondolatokat, hiába is fogják azt hinni, egyszerűen csak az Igazságot kell szólnia, mindig, még ha sokaknak ez nem is tetszik. Talpnyalókkal és álbarátokkal úgyis tele Távolrév, ha olyat keresnek maguknak a derék lovagok, találnak bőven, ahhoz ők nem kellenek. Számára az igaz barát olyan, ki visszaránt a szakadékszélről, s nem rest vagy gyáva szemébe mondani az embernek, ha az tévedett. Ők csak ezt ajánlhatják, minden más csak álságos maszlag volna s hiábavaló igyekezet.
Az tehát különösebben nem érdekli, mihez kezd Miruk a hallottakkal, már régóta felkészült lélekben arra, hogy ők is kerülhetnek az étlapra. Pont ez a baja a Sárkány körüli hajcihővel, hogy noha Lamurani ugyanolyan ősmágus volt, mint bármelyik más, s az ősmágusok tanácskozásán is részt vett, mégis követőit kiáltották ki Távolrévben főellenségnek, mert kapóra jött a sárkányforma alakja, ami éppen lehetett volna más, mondjuk aranyszárnyú kacsa. Innentől kezdve, senki nincsen biztonságban Corvuson, ha a politikai érdek úgy mozgatja az inkvizíciós törvényszéket. Ez a problémája, s ezért kérése a Kapuk lovagjaihoz, álljanak le a fanatikus hadjáratukkal, amíg még nem késő. Ha tehát Miruk pillanatig is azon morfondírozik, miképp ugrasszon össze lovagrendeket, akkor ő sem látja az összképet, az Érkezők érdekeit. Morganus pedig csak azt szemléli. "Éltünk s ügyünk igaz!" - ez meg az ő lovagi mottója, ezért tesz naponként, hogy büszkén s becsülettel vallhassa.*
- Menjen tehát békével, útja hazáig legyen gyors és lapult tengereken! S köszönöm, hogy gondoltak ránk, bízom benne, hogy a jövőben útjaink még találkoznak, s egymást végre igaz barátokként üdvözölhetjük. *köszön el, felállva a pulttól, meghajol enyhén, s megvárja, míg az apród elhagyja az olvasótermet. Nagyot sóhajt, míg visszaül, lehet, kicsit eltúlozta helyenként. Mindenesetre, ha ő nem mondja szemükbe az igazságot, akkor ugyan ki tenné? Zujmnak sem merte senki, csak ő. Illetve, még egy félkegyelmű fél-ork, hörögve. Elmosolyodik a gondolatra ~Lehet, mégiscsak a fél-ork a legtisztább létforma Corvuson...~ tűnődik el az Érkezők tökéletlenségén, és sötét jövőképén. De inkább visszatér az íráshoz, egyre csak több a munkája, mintsem hogy fogyna...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Miruk, az egyszemélyes TKL kommandó]
* Tanulj tinó, ökör lesz belőled. A kis ember pedig mindkettő szerepét
bevállalta. Miruk felpiszkálta kellőképp a mestert, a nyugodt medrű
beszélgetés hát már egy ideje hamvába holt próbálkozás. Főnixként
feltámadni pediglen már nem is fog. Bár nem lett volna szabad ilyen
messzire eljutniuk az eredmény részben siker. Az ő szempontjából. Hiszen
annyit elért, hogy kibújt a szög a zsákból s világosan látja mi az
elsők közt is legnagyobb problémája a mesternek a Rend elveivel, s
szemléletével, mely összeegyeztethetetlen a szellemlovagok és emigyen
mesterük normáival. Hogy egy apród érkezett az oroszlánbarlangba annak
is oka van. Ha a mester, vagy a lovagok érkeztek volna, az elhangzottak
alapján itt már kétoldalú üvöltözés, csapkodás, párbaj de legalábbis
valami röptetéspróba lett volna az egészből, az pedig kerülendő. Miruk
specialitása, hogy képes mindent, amit hall szóról szóra visszaadni,
eleve predesztinálta érkeztét. Ráadásul ő valóban jól tűri a haragos
szavak röpködését körülötte, tán már tudjuk is miért. A mondok is meg
nem is stílus épp azért Miruk mai sajátja, mert lelkére kötötték, hogy
véletlenül se vitatkozzon, mindössze próbálja meg kipuhatolni egy ilyen
lehetőség esélyeit. Hát kipuhatolta. Kiismerhetetlen tekintettel bámul a
felpörgött nagymesterre és annak felöltött maszkjára, s az eddig
markolt háttámlát elengedve felkel ültéből. Meghúzkodja csuháját, hogy
minden a helyére kerüljön. Kényelmetlen a szék, kényelmetlen a ruha,
kényelmetlen az egész helyzet. A tény, hogy nem kísérte senki, s
beszélgetésüknek sem volt fültanuja már az előbb hangzottak után is
elgondolkoztatta. Még a végén javára válik. Most azon morfondírozik a
hosszú másodpercnyi kínosan beállt csendben, hogy hogyan csavarja meg
majd odahaza mindazt, amit hallott. Innen lényegében majd rajta múlik,
hogy még ebből a kemény szituációból is hogyan fog majd némi bíztató
szikrát láttatni otthon. Akar-e egyáltalán. Még nem merészelt soha a
mesterekkel ilyesmiről beszélni, de most aduászt kapott küldetése által,
hogy kicsit belepofátlankodjon szokása szerint a vezetők dolgába. Akár
megpróbálhatná a két rendet még össze is ugrasztani. A hatalmas
szembenállás adott hozzá, márcsak kérdés, hogy lehetne-e abból bárkinek
haszna. Bár e téma vicaverza is igaz. Ha kisegér cincogni nem is tud,
hiszen első az alázat, mely egy az erények közt, a maga kis cincogását
újabb cini-cini muzsikával zárja. Könnyedén tereli kicsit
ismeretterjesztés jelleggel másfelé a szót, hátha ezzel a kedélyek
csillapodnak.*
- Engedelmével Miruk apród nem szerzetes. Nálunk az apródoknak lovagi próbájuk előtt utolsó évüket a rendházon kívül, szemlélődéssel kell eltölteniük. Céljuk, hogy töltekezennek a világot megfigyelve Thrillion Kapuinak Corvusra gyakorolt sokszínűségéről, és a hitbéli, s lovagi erényeket immár vezetés nélkül is bátran megcselekedjék, gyakorolják. Ráadásul mindezt fegyvertelenül eszük és karjuk erejére hagyatkozva. Szerénységem csak most kezdte évét, ám kegyelmednek hála máris sokat tanultam. Szerzetesi esküt, sem pedig lovagi esküt nem tettem tehát. De valóban megtisztelő érdeklődése, ezért, hogy egy kicsit magam is mutassam elárulom, ha egyszer lovag lehetek mi lenne a jelmondatom:
- "Felejtsük el önmagunkat másokért!"
- Címeremre pedig a legnagyobb tanítás képe fog kerülni, ami míg világ a világ létezik és az se nem hittétel, se nem KT, sem pediglen kegyes törvény. Egy egyszerű vándorszerzetestől hallottam, akit megkérdeztek róla mi a legnagyobb isteni erő ami létezhet a világban.Ő annyit mondott:
-"Megmutatom! Feküdj le fiam a földre." A kérdező megtette. Mire a szerzetes lehajolt hozzá és kezét nyújtotta e szavak kíséretében:
-"Gyere fiam, felsegítlek." A férfi könnyezve távozott.
*Ezzel a végére Miruk és az egészről alkotott véleménye is megjelent a színen, még, ha csak utalás formájában is. A legszebb az egészben, hogy ezt kivételesen komolyan is gondolja. Mosthogy újra elismételte a szívét ért szerzetesi találatot mégsincs kedve egymásnak ugrasztani a rendeket. A TKL-vezetőivel maga sem ért egyet, de másokat büntetni nem fog érte. Miruk zsiványsága sokat csappant és formálódott a lovagrendben töltött évek alatt és a kisemberekből kivált kis ember mostmár valóban a köznép érdekében gondolkozik. A hallottak után örömmel megismerné a Szellemlovagok szellemiségét, de most egyáltalán nem alkalmas az idő ennek a lehetőségnek felvetésére.*
- Szavait, figyelmét, s az összes érkezőt aggódón óvó bölcsességét melyet megosztott velem tisztelettel köszönöm. Tolmácsolom véleményét és tanácsait mestereimnek. Amint ismételt és sürgető kérését is a hittételek jegyzékéről. A Kapuk fényeskedjenek Nagyuramra, családjára és egész rendjére!*kezdene el hátrálni az ajtó felé lassú léptekkel.*
Fegyver: Hétpróbás hajítóbárd Páncél: Szládbőr páncél
- Engedelmével Miruk apród nem szerzetes. Nálunk az apródoknak lovagi próbájuk előtt utolsó évüket a rendházon kívül, szemlélődéssel kell eltölteniük. Céljuk, hogy töltekezennek a világot megfigyelve Thrillion Kapuinak Corvusra gyakorolt sokszínűségéről, és a hitbéli, s lovagi erényeket immár vezetés nélkül is bátran megcselekedjék, gyakorolják. Ráadásul mindezt fegyvertelenül eszük és karjuk erejére hagyatkozva. Szerénységem csak most kezdte évét, ám kegyelmednek hála máris sokat tanultam. Szerzetesi esküt, sem pedig lovagi esküt nem tettem tehát. De valóban megtisztelő érdeklődése, ezért, hogy egy kicsit magam is mutassam elárulom, ha egyszer lovag lehetek mi lenne a jelmondatom:
- "Felejtsük el önmagunkat másokért!"
- Címeremre pedig a legnagyobb tanítás képe fog kerülni, ami míg világ a világ létezik és az se nem hittétel, se nem KT, sem pediglen kegyes törvény. Egy egyszerű vándorszerzetestől hallottam, akit megkérdeztek róla mi a legnagyobb isteni erő ami létezhet a világban.Ő annyit mondott:
-"Megmutatom! Feküdj le fiam a földre." A kérdező megtette. Mire a szerzetes lehajolt hozzá és kezét nyújtotta e szavak kíséretében:
-"Gyere fiam, felsegítlek." A férfi könnyezve távozott.
*Ezzel a végére Miruk és az egészről alkotott véleménye is megjelent a színen, még, ha csak utalás formájában is. A legszebb az egészben, hogy ezt kivételesen komolyan is gondolja. Mosthogy újra elismételte a szívét ért szerzetesi találatot mégsincs kedve egymásnak ugrasztani a rendeket. A TKL-vezetőivel maga sem ért egyet, de másokat büntetni nem fog érte. Miruk zsiványsága sokat csappant és formálódott a lovagrendben töltött évek alatt és a kisemberekből kivált kis ember mostmár valóban a köznép érdekében gondolkozik. A hallottak után örömmel megismerné a Szellemlovagok szellemiségét, de most egyáltalán nem alkalmas az idő ennek a lehetőségnek felvetésére.*
- Szavait, figyelmét, s az összes érkezőt aggódón óvó bölcsességét melyet megosztott velem tisztelettel köszönöm. Tolmácsolom véleményét és tanácsait mestereimnek. Amint ismételt és sürgető kérését is a hittételek jegyzékéről. A Kapuk fényeskedjenek Nagyuramra, családjára és egész rendjére!*kezdene el hátrálni az ajtó felé lassú léptekkel.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Miruk, az egyszemélyes TKL kommandó]
- Múltban látott hibák? *horkan fel, s felpattan, de nem azért, hogy ő
hagyja faképnél vendégét, csak a hírlapolvasóig megy, ott keresgél,
miközben fél füllel azért hallgatja Miruk szóvirágos csokrait. Abban
kivételesen igaza van, -feltételezi legalábbis-, hogy ő csak egy kis
apród, de akkor meg nem érti, miért küldenek az oroszlánverembe egy
egeret, ki még alig tud cincogni. Megtalálja a keresett újságpéldányt,
azzal tér vissza, visszaül helyére, s a kikeresett kiáltványt Miruknak
odatartja, mutatja neki a "Thrillionita Felhívás" című remekműt.*
- Még hogy én tartom kendteket ostobának? Szerintem épp fordítva történik, különben nem etetne sületlenségekkel. Vagy tán tagadja, hogy ez jelen korunk s a jelenlegi nagymesterek szüleménye? *mutatja alul az aláírás helyet, a nagymester testvérpár neveivel. Miruk nagyon rossz húrokat penget szemtelen stílusával, mert épp két dolgot nem tűr el Morganus: ha hülyének és ha szamócának nézik. Bár utóbbit még inkább, elvégre van közöttük legalább halvány hasonlóság...*
- Úgyhogy csak ne oktasson engemet, mintha már feledékeny vén ember lennék. Itt van írásban mind, miként próbálják az ifjak atyáik hibáit kiigazítani. *arcára kiül a megvető közöny, ami a legrosszabb előjel nála. Amit kirohanásnak titulált Miruk, az még csak könnyű fuvallat volt, ez viszont már a tomboló vihar előszele.*
- De olvasom, ha nem lenne egyértelmű, mivel van bajom: "A diablúra pediglen förtelmes s igen súlyos bűn, gyakorlóinak lelke kizárólag tűz által tisztíttathatik meg. Szükséges ez, hogy a szellem mételyes elváltozása ne fertőzhesse tovább a többi Érkezőt." *s csak önuralma tartja vissza, hogy ne kérdezze meg, vajon Bezoárdban is a diablúrát látták, -bármit is jelentsen kreált kifejezésük-, s azért kellett-e tehát tűzben elhamvadnia. De felesleges, elvégre vele szemben csak egy apród ül, ki nyilván nem tud semmiről, s azért beszél lózungokat.*
- Ki így ítél meg másokat, attól óvom enyéimet, hogy mi jellemzi azon ítészeket, "a szellem mételyes elváltozása ne fertőzhesse" meg hittestvéreimet. Nem saját szavaimmal éltem elébb, de úgy tűnik, nem ismerte fel, kinek stílusát idéztem. *arra nem is kíván reagálni, hogy rendjének tagjait miként minősíti Miruk, annyira csavarja a szavakat, hogy talán maga sem tudja, dicséri őket vagy becsmérli.*
- Úgyhogy, ha engem vádol meg azzal, hogy ítélkezem a thrillioniták fölött ismeretük nélkül, elébb nézzen szét saját portájukon, ők miként ítélnék meg az egész világot lángokban! Példája egyébként jó, tényleg úgy vagyunk mi, mint tűz és víz, össze nem illően... *arca továbbra is hideg porcelánmaszk, s nem úgy tűnik, hogy meglágyulna egykönnyen.*
- Amit mondtam, megmondtam: vagy lássam a maradék nyolc thrillionita hittételt, mik alapján mérgezik a hívők és sajátjaik lelkét, vagy nincs miről beszélnünk! Ugyan hogyan ismerjük meg rendjüket biztonsággal és gyümölcshozóan, ha még ezt is megtagadják tőlem, kinek kötelessége vigyáznia a reábízottakat? S majd ha látom tehát, hogy eldobták maguktól az inkvizíció intézményét, purgálás és hasonlatos kínzások válfajait, diablúra és eretnekség emlegetését, s egyéb hitványságokat, akkor majd elhiszem, hogy valóban meg akarnak változni. Mert ezeket nem lehet helyes módon használni, hiába is próbálnák a gonoszt jóra fordítani... *de mert ezt feltehetően meg nem értenék, mert nem is akarják belátni hibáikat, így innentől kezdve elbeszélnek egymás füle mellett. Csak arra mosolyodik el, hogy még próbálkozik a vizsgáztatásával az apród, amit mókásnak s valahol bátornak talál. Viszont kérdésekkel felel meg kérdésére, mutatván öltözékére:*
- Csuhában jött, így feltételezem, szerzetes. Kérdezem tehát: ki előtt tett esküt, s mi volt válasza a vizsgakérdésre? S remélem, ismeri a Corvusi Kátét, mert ha igen, úgy abban már meg is találta kérdésére válaszát. A thrillionita tételeket viszont nem ismerem, azokat maguk találták ki, s hiába kérem, el sem olvashatom őket. Ennyit tehát annak lehetőségeiről, hogy miként ismerhetnénk meg egymást... *ugyan így nem egy, de rögvest két hittételt is kaphat megoldásnak, de ezek mind összefüggnek szépen, már persze annak, ki valóban szerzetes. De felkel a fotelből, s visszamegy az írópulthoz, folytatni munkáját. Láthatóan nem kívánja az értelmetlen szócséplést folytatni.*
- Nos, azt hiszem mindent megbeszéltünk. Kérem, adja át tiszteletteljes üdvözletemet és jókívánságaimat nagymestereinek, köszönetemet a borért, s kérje elnézésüket nevemben, mert kevésnek érezzük szerény képességeinket, hogy őket megsegítsük közvetlenül. Az első lépéseket nekik kell meglépniük, senki nem teheti meg helyettük, de ha megteszik, utána már beszélhetünk... *mondja ki a verdiktet, s az utalást, hogy Miruk most már távozhat.*
Fegyver: Mágikus ötbányai pallos Páncél: Díszes mellvért
- Még hogy én tartom kendteket ostobának? Szerintem épp fordítva történik, különben nem etetne sületlenségekkel. Vagy tán tagadja, hogy ez jelen korunk s a jelenlegi nagymesterek szüleménye? *mutatja alul az aláírás helyet, a nagymester testvérpár neveivel. Miruk nagyon rossz húrokat penget szemtelen stílusával, mert épp két dolgot nem tűr el Morganus: ha hülyének és ha szamócának nézik. Bár utóbbit még inkább, elvégre van közöttük legalább halvány hasonlóság...*
- Úgyhogy csak ne oktasson engemet, mintha már feledékeny vén ember lennék. Itt van írásban mind, miként próbálják az ifjak atyáik hibáit kiigazítani. *arcára kiül a megvető közöny, ami a legrosszabb előjel nála. Amit kirohanásnak titulált Miruk, az még csak könnyű fuvallat volt, ez viszont már a tomboló vihar előszele.*
- De olvasom, ha nem lenne egyértelmű, mivel van bajom: "A diablúra pediglen förtelmes s igen súlyos bűn, gyakorlóinak lelke kizárólag tűz által tisztíttathatik meg. Szükséges ez, hogy a szellem mételyes elváltozása ne fertőzhesse tovább a többi Érkezőt." *s csak önuralma tartja vissza, hogy ne kérdezze meg, vajon Bezoárdban is a diablúrát látták, -bármit is jelentsen kreált kifejezésük-, s azért kellett-e tehát tűzben elhamvadnia. De felesleges, elvégre vele szemben csak egy apród ül, ki nyilván nem tud semmiről, s azért beszél lózungokat.*
- Ki így ítél meg másokat, attól óvom enyéimet, hogy mi jellemzi azon ítészeket, "a szellem mételyes elváltozása ne fertőzhesse" meg hittestvéreimet. Nem saját szavaimmal éltem elébb, de úgy tűnik, nem ismerte fel, kinek stílusát idéztem. *arra nem is kíván reagálni, hogy rendjének tagjait miként minősíti Miruk, annyira csavarja a szavakat, hogy talán maga sem tudja, dicséri őket vagy becsmérli.*
- Úgyhogy, ha engem vádol meg azzal, hogy ítélkezem a thrillioniták fölött ismeretük nélkül, elébb nézzen szét saját portájukon, ők miként ítélnék meg az egész világot lángokban! Példája egyébként jó, tényleg úgy vagyunk mi, mint tűz és víz, össze nem illően... *arca továbbra is hideg porcelánmaszk, s nem úgy tűnik, hogy meglágyulna egykönnyen.*
- Amit mondtam, megmondtam: vagy lássam a maradék nyolc thrillionita hittételt, mik alapján mérgezik a hívők és sajátjaik lelkét, vagy nincs miről beszélnünk! Ugyan hogyan ismerjük meg rendjüket biztonsággal és gyümölcshozóan, ha még ezt is megtagadják tőlem, kinek kötelessége vigyáznia a reábízottakat? S majd ha látom tehát, hogy eldobták maguktól az inkvizíció intézményét, purgálás és hasonlatos kínzások válfajait, diablúra és eretnekség emlegetését, s egyéb hitványságokat, akkor majd elhiszem, hogy valóban meg akarnak változni. Mert ezeket nem lehet helyes módon használni, hiába is próbálnák a gonoszt jóra fordítani... *de mert ezt feltehetően meg nem értenék, mert nem is akarják belátni hibáikat, így innentől kezdve elbeszélnek egymás füle mellett. Csak arra mosolyodik el, hogy még próbálkozik a vizsgáztatásával az apród, amit mókásnak s valahol bátornak talál. Viszont kérdésekkel felel meg kérdésére, mutatván öltözékére:*
- Csuhában jött, így feltételezem, szerzetes. Kérdezem tehát: ki előtt tett esküt, s mi volt válasza a vizsgakérdésre? S remélem, ismeri a Corvusi Kátét, mert ha igen, úgy abban már meg is találta kérdésére válaszát. A thrillionita tételeket viszont nem ismerem, azokat maguk találták ki, s hiába kérem, el sem olvashatom őket. Ennyit tehát annak lehetőségeiről, hogy miként ismerhetnénk meg egymást... *ugyan így nem egy, de rögvest két hittételt is kaphat megoldásnak, de ezek mind összefüggnek szépen, már persze annak, ki valóban szerzetes. De felkel a fotelből, s visszamegy az írópulthoz, folytatni munkáját. Láthatóan nem kívánja az értelmetlen szócséplést folytatni.*
- Nos, azt hiszem mindent megbeszéltünk. Kérem, adja át tiszteletteljes üdvözletemet és jókívánságaimat nagymestereinek, köszönetemet a borért, s kérje elnézésüket nevemben, mert kevésnek érezzük szerény képességeinket, hogy őket megsegítsük közvetlenül. Az első lépéseket nekik kell meglépniük, senki nem teheti meg helyettük, de ha megteszik, utána már beszélhetünk... *mondja ki a verdiktet, s az utalást, hogy Miruk most már távozhat.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Miruk, az egyszemélyes TKL kommandó]
*Kénytelen engedni a paranccsá emelkedő ültetésnek, s a haragos szempárt
látva változtat eredeti nézésén. Mire lehuppan már kezdi is Morganus...
A Ferdefejnek pedig már az első sornál fennakad a szeme. Aztán a
következőkre végig úgy is marad. Tartása akár egy faszoboré - elég
kontár mesteré -, amint némán tűri a nagymester egyre hevesebb érzelmű
szónoklatát. Légzése sem vált szaporábbra. Végre értelmet nyert miért is
óvták ettől az úttól odaát, de nem azért Miruk érkezett, mert nem akadt
más. Beszélt ő félelmetesebb alakzatokkal is, mint a nagymester,
vallatták erőteljesebben, mint egy a főinkvizítor tette volna, hát
lelkivilága hozzáedződött a kirohanásokhoz. Dehát, aki mélységiekkel
cimborál erősebbre edzi magát, mint a kovács nemesacélja. Érvelésével és
szavai megsemmisítőnek ható igazságával a férfi szónoki tehetsége
ugyanakkor lenyűgözi. Megkapta hát azt az előre megjósolt második ingyen
leckét. Jobb helyen pedig nem is lehetne, mint emberkénknél. A Ferdefej
fel kéne dühödjön, hitét, rendjét illene védelmeznie, dehát a kis
zsiványnak ez az egész igazából oly mindegy, mint a zsanérnak a disznó-
vagy a gépzsír, ha nyikorog. Ő annyira tagja a rendnek, mint még másik
hatnak egyszerre... A rendet ért kritikát hát, mármár külső
szemlélőként, maga is osztja. Pontosan látta belülről, mikor megismerte
történelmüket és látta magányos szélkakas fordulataikat. Látta a
nagymesterek hatalomvágyát és végzetes párbajának következményeit és
látja az utódok elszántságát, amint helyrehoznák, amit elvesztettek, s
ami tán valójában nem is volt az övék. De mikor Morganus átmegy
személyeskedésbe és a Rőtön kér számon bizonyos dolgokat, immár úgy érzi
tartozik a vele mindig jószándékkal viseltetett férfinak, hogy azért
csak megszólaljon. Lehet jobb lenne szó nélkül távoznia egy ilyen
kirohanás után, de az nem Mirukra vallana, s végképp nem erre a
szolgálatnak indult küldetésre. Apródi utolsó, s legnagyobb próbatételét
úgy látszik elbukja, s végül nem avathatják fel majd, de azért önmagát
meghazudtolóan kicsit előbújik belőle az ember most. Eddigi sipítozósra
hajló hangja helyett tengerek lágy hullámait idéző nyugodt hangvétellel
felel szomorúsággal hangjában és földre szegezett tekintettel.*
- Szomorúsággal tölti el szívem, hogy a múltban látott hibák és fájdalom béklyói még mindig ekkora láncszemekkel rögzítik lábát a nagyvilág hideg termésköveire. Tudja én csak egy egyszerű apród vagyok. Nincs hát lehetőségem és bizonyára kegyelmedhez fogható mértékű tehetségem sem hitről, vagy a lovagság helyes vagy helytelen eszméiről, tetteiről vitába bocsátkozni.*markolja meg a szék támlájának keretét háta megett ebből próbálva erőt meríteni a következőkhöz.*
- Jegyzéket várt Nagyuram, sajnos azzal nem szolgálhatok, hisz jövetelem célját tehetségemhez mérten előadtam. Ha pedig Kegyelmed eldöntötte, hogy rendem tagjai mindmind ostoba érkezők, akik semmi jót nem mutathatnak Önöknek, akkor úgy tűnik ebben esélyem sincs meggyőzni. Jól tudom az értéket Nagyuram, jobban felismeri a soksok fura érkezőben, mint bárki Corvuson. Elég csak rendje tagjaira néznem, kik között személyes jóbarátom is akad. S pont ezért tölt el sajnálkozással mégis, hogy egyszerű lelkületű félorkokban, félbakfis leányzókban szunnyadó szép jövőt és lángszellemet sejt a jövőben, s bizony az úgy is van. Közben, ha meg nem sértem, - a Thrillion Kapui Lovagrend tagjait noha egyáltalán nem ismeri - könnyed ítéletet mond róluk. Ismeri a régi mestereket, ismeri a régi szólamokat, a régi hibákat és látja hol hibáztak, ám most, hogy a segítségét kérik egyből ugarrá tenné az egész szántást. Miért zárkózik el ilyen mereven akár egy meghívástól is, hogy megismerje azt amitől annyira félti rendjét? A tűz bár éget egyszerre kell a kovácsnak, hogy mithrill vért tündököljön az üllőn és, hogy a kondérokban olyan főzet rotyogjon, amivel mindenki jól lakhatik. Minden azon múlik hogyan használják. Segítsen a helyes használatra, és talán haragja is enyhül valamelyest!*szól a mármár szokásos monológ végén egy kicsit megpihenve. Megérinti ajkát amint kiszáradt volt, és még egy dolgot említ, amit magáénak érez.*
- Thrillionita tételeket említett. Vajon melyik a legfőbb a tétel Kegyelmed szerint?*hagyja nyitva a kérdést tán egy apró fejnyeklést is kiverekedve magából. Ez lesz tán majd mindennek az alapja, ha már üres kézzel kell visszatérnie. S e mentén lehet majd tán mégis folytatása a közeledési kísérleteknek.*
Fegyver: Hétpróbás hajítóbárd Páncél: Szládbőr páncél
- Szomorúsággal tölti el szívem, hogy a múltban látott hibák és fájdalom béklyói még mindig ekkora láncszemekkel rögzítik lábát a nagyvilág hideg termésköveire. Tudja én csak egy egyszerű apród vagyok. Nincs hát lehetőségem és bizonyára kegyelmedhez fogható mértékű tehetségem sem hitről, vagy a lovagság helyes vagy helytelen eszméiről, tetteiről vitába bocsátkozni.*markolja meg a szék támlájának keretét háta megett ebből próbálva erőt meríteni a következőkhöz.*
- Jegyzéket várt Nagyuram, sajnos azzal nem szolgálhatok, hisz jövetelem célját tehetségemhez mérten előadtam. Ha pedig Kegyelmed eldöntötte, hogy rendem tagjai mindmind ostoba érkezők, akik semmi jót nem mutathatnak Önöknek, akkor úgy tűnik ebben esélyem sincs meggyőzni. Jól tudom az értéket Nagyuram, jobban felismeri a soksok fura érkezőben, mint bárki Corvuson. Elég csak rendje tagjaira néznem, kik között személyes jóbarátom is akad. S pont ezért tölt el sajnálkozással mégis, hogy egyszerű lelkületű félorkokban, félbakfis leányzókban szunnyadó szép jövőt és lángszellemet sejt a jövőben, s bizony az úgy is van. Közben, ha meg nem sértem, - a Thrillion Kapui Lovagrend tagjait noha egyáltalán nem ismeri - könnyed ítéletet mond róluk. Ismeri a régi mestereket, ismeri a régi szólamokat, a régi hibákat és látja hol hibáztak, ám most, hogy a segítségét kérik egyből ugarrá tenné az egész szántást. Miért zárkózik el ilyen mereven akár egy meghívástól is, hogy megismerje azt amitől annyira félti rendjét? A tűz bár éget egyszerre kell a kovácsnak, hogy mithrill vért tündököljön az üllőn és, hogy a kondérokban olyan főzet rotyogjon, amivel mindenki jól lakhatik. Minden azon múlik hogyan használják. Segítsen a helyes használatra, és talán haragja is enyhül valamelyest!*szól a mármár szokásos monológ végén egy kicsit megpihenve. Megérinti ajkát amint kiszáradt volt, és még egy dolgot említ, amit magáénak érez.*
- Thrillionita tételeket említett. Vajon melyik a legfőbb a tétel Kegyelmed szerint?*hagyja nyitva a kérdést tán egy apró fejnyeklést is kiverekedve magából. Ez lesz tán majd mindennek az alapja, ha már üres kézzel kell visszatérnie. S e mentén lehet majd tán mégis folytatása a közeledési kísérleteknek.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Miruk, az egyszemélyes TKL kommandó]
- Üljön csak le! *szól határozottan hangja. Láthatóan sem azt nem
tolerálja, hogy a képébe másszanak, sem azt, hogy szemében vájkáljanak.
Ezt még a lélektükör szónál is jobban gyűlöli, mert ezen kiváltságot
csak egy valaki gyakorolhatja, kivel szívét-lelkét is megosztja, még
pedig a felesége. A fotelek meg elég közel vannak egymáshoz, további
közeledést már tolakodásnak vesz egy vadidegentől. Azért végighallgatja
mondandóját, ha Miruk végre leült.*
- Ha jól értem tehát, a Thrillion Kapui Lovagrend végre elismeri, hogy még azon kevés vállalását sem tudta hiány nélkül teljesíteni, mik szellemiségük alapját képezné. *hangja hideg, mint az acélpenge.*
- "... halálomig védelmezem Thrillion Kapui Egyházát..." *kezdi idézni esküszövegüket*
- Érdekes fogadás, tekintve, hogy maga az Egyházfő halott, s nem tudok róla, hogy bármely thrillionita farkasként védte volna ellenségeivel szemben. Vagy tán ítészekké léptek elő, -kiknek eredetileg alázatos szolgálat lenne kötelessége-, s úgy találtatott Bezoárd főapát, hogy nem méltó a lovagrend támogatására, melynek tagjai az Egyház védelmére esküdnek fel, minden áldott alkalommal, legszentebb eskükkel?! *hangja végén már szinte mennydörög az olvasóteremben, noha ez oly ritka esetében, hogy máskor nem is volt rá példa. Mely talán jelzi, minő szent harag tombol lelkében. Nagyot fúj, szünetet tart, próbál nem agyvérzést kapni. Annyit nem ér az egész.*
- Tudja, mikor Adrian Lyen-Mort nagymester elutasította hívásunkat a Corvusi Lovagi Tanácsba, azzal érvelt, hogy nem szolgálhat más hatalmasságot, csakis az Egyházat. Nem mintha más lenne lovagi kerekasztalunk, mint baráti eszmecsere fóruma, de lényegtelen is, tudtam becsülni kiállását és eltökéltségét. S most nézzenek magukra... *az undor jelenik meg arcán, de nem Miruk ábrázatát látva, vagy arra szólítván, hogy ő nézzen tükörbe.*
- Most mondja meg őszintén, mit tanulhatnának enyéim rendjüktől? Alázatot? Mértékletességet? Irgalmasságot? Engedelmességet? Soroljam tovább mindazon erényeket, mik előttünk szentek, s tapodták sárba számtalan esetben? *megint felkapná a vizet, de inkább türtőzteti magát. Nem a követ bűne, több generáció vétkeit nem fogja rajta leverni. Eszébe jut a pillanat, mikor életére tört a révi bérgyilkos, s bajtársai széttépték azon nyomban. S utána elképzeli, miként szenvedett ki egyedül, máglyán magára hagyva Bezoárd, ki nem volt egy lángelme vagy fényes lelkű szent, de azt a halálnemet még ő sem érdemelte. Számára ez olyan szégyennek tetszik, mintha a Királyi Gárda kiköltözne valami hercegségbe, miközben a királynőt a piactéren felakasztanák valami híres gnóm fémszobrára, fényes nappal, mindenki ámulatára. S utána meg sem próbálnák a tetteseket előkeresni...*
- Oh, nem, nem fogom engedni, hogy megmételyezzék szeretett bajtársaim lelkét! Jobb így mindannyiunknak, ha tartjuk a tisztes távolságot egymástól. Tanácsot természetesen szívesen adok, hogy visszataláljanak a Helyes Útra, mert én sem kívánok mást, mint hogy azzá legyen rendjük, mire nevük és esküjük alapján rendeltettek. Ha leveleimben kemény hangot ütöttem meg, az csak az atyai korholás volt, látván egy ifjabb lovagrend bukdácsolását. De jut eszembe, elhozta, amit kértem Önöktől, azon thrillionita tételek sorát, melyekre nyíltan hivatkoztak újság hasábjain? *bár sejti, hogy nem, elvégre Armand Lyen-Mort válaszlevelében erről mélyen hallgatott. Vagy nem akarja, hogy átnézze kifacsart tanításaikat, vagy nincsenek is megfelelően rendszerezve, s oly állapotban, hogy prezentálhassák. Egyik sem túl fényes kilátás...*
- Vagy úgy. No, mindegy is, ez már nem oszt, nem szoroz. De hogy ne kelljen kudarccal megtérnie küldetéséről, mondok valamit, mi lehetne első lépésük: zavarjanak el mindenféle inkvizítort, hamis tanítót, mert nem tudom, ki csöpögteti el fülükbe a mézes mérget, de nem tesz jót lelküknek. S amíg nem hull le hályog lelki szemeikről, addig mi sem segíthetünk... *enyhül meg hangja, s hagyja, hagy replikázzon a leforrázott követ, ha van hozzá kedve vagy mersze.*
Fegyver: Mágikus ötbányai pallos Páncél: Díszes mellvért
- Ha jól értem tehát, a Thrillion Kapui Lovagrend végre elismeri, hogy még azon kevés vállalását sem tudta hiány nélkül teljesíteni, mik szellemiségük alapját képezné. *hangja hideg, mint az acélpenge.*
- "... halálomig védelmezem Thrillion Kapui Egyházát..." *kezdi idézni esküszövegüket*
- Érdekes fogadás, tekintve, hogy maga az Egyházfő halott, s nem tudok róla, hogy bármely thrillionita farkasként védte volna ellenségeivel szemben. Vagy tán ítészekké léptek elő, -kiknek eredetileg alázatos szolgálat lenne kötelessége-, s úgy találtatott Bezoárd főapát, hogy nem méltó a lovagrend támogatására, melynek tagjai az Egyház védelmére esküdnek fel, minden áldott alkalommal, legszentebb eskükkel?! *hangja végén már szinte mennydörög az olvasóteremben, noha ez oly ritka esetében, hogy máskor nem is volt rá példa. Mely talán jelzi, minő szent harag tombol lelkében. Nagyot fúj, szünetet tart, próbál nem agyvérzést kapni. Annyit nem ér az egész.*
- Tudja, mikor Adrian Lyen-Mort nagymester elutasította hívásunkat a Corvusi Lovagi Tanácsba, azzal érvelt, hogy nem szolgálhat más hatalmasságot, csakis az Egyházat. Nem mintha más lenne lovagi kerekasztalunk, mint baráti eszmecsere fóruma, de lényegtelen is, tudtam becsülni kiállását és eltökéltségét. S most nézzenek magukra... *az undor jelenik meg arcán, de nem Miruk ábrázatát látva, vagy arra szólítván, hogy ő nézzen tükörbe.*
- Most mondja meg őszintén, mit tanulhatnának enyéim rendjüktől? Alázatot? Mértékletességet? Irgalmasságot? Engedelmességet? Soroljam tovább mindazon erényeket, mik előttünk szentek, s tapodták sárba számtalan esetben? *megint felkapná a vizet, de inkább türtőzteti magát. Nem a követ bűne, több generáció vétkeit nem fogja rajta leverni. Eszébe jut a pillanat, mikor életére tört a révi bérgyilkos, s bajtársai széttépték azon nyomban. S utána elképzeli, miként szenvedett ki egyedül, máglyán magára hagyva Bezoárd, ki nem volt egy lángelme vagy fényes lelkű szent, de azt a halálnemet még ő sem érdemelte. Számára ez olyan szégyennek tetszik, mintha a Királyi Gárda kiköltözne valami hercegségbe, miközben a királynőt a piactéren felakasztanák valami híres gnóm fémszobrára, fényes nappal, mindenki ámulatára. S utána meg sem próbálnák a tetteseket előkeresni...*
- Oh, nem, nem fogom engedni, hogy megmételyezzék szeretett bajtársaim lelkét! Jobb így mindannyiunknak, ha tartjuk a tisztes távolságot egymástól. Tanácsot természetesen szívesen adok, hogy visszataláljanak a Helyes Útra, mert én sem kívánok mást, mint hogy azzá legyen rendjük, mire nevük és esküjük alapján rendeltettek. Ha leveleimben kemény hangot ütöttem meg, az csak az atyai korholás volt, látván egy ifjabb lovagrend bukdácsolását. De jut eszembe, elhozta, amit kértem Önöktől, azon thrillionita tételek sorát, melyekre nyíltan hivatkoztak újság hasábjain? *bár sejti, hogy nem, elvégre Armand Lyen-Mort válaszlevelében erről mélyen hallgatott. Vagy nem akarja, hogy átnézze kifacsart tanításaikat, vagy nincsenek is megfelelően rendszerezve, s oly állapotban, hogy prezentálhassák. Egyik sem túl fényes kilátás...*
- Vagy úgy. No, mindegy is, ez már nem oszt, nem szoroz. De hogy ne kelljen kudarccal megtérnie küldetéséről, mondok valamit, mi lehetne első lépésük: zavarjanak el mindenféle inkvizítort, hamis tanítót, mert nem tudom, ki csöpögteti el fülükbe a mézes mérget, de nem tesz jót lelküknek. S amíg nem hull le hályog lelki szemeikről, addig mi sem segíthetünk... *enyhül meg hangja, s hagyja, hagy replikázzon a leforrázott követ, ha van hozzá kedve vagy mersze.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Miruk, az egyszemélyes TKL kommandó]
*A figyelem tehát immár osztatlan. Ezt jó jelnek értékeli a Ferdefej,
legyen az feladat végeztével, vagy csak esetleges türelmetlenség miatt.
Feszengő ültében kicsit megnyugszik és eddig idegesen rángó bajsza
lekonyulva hullik fogai elé. A mester még inkább lényegretörő kérdése
azonban kissé sürgetőleg hat. Miruk úgy érzi, hogy valójában immár
rabolja a férfi idejét pedig az imént megint biztos volt benne, hogy a
mester tökéletesen érteni fogja a szólamait. Elszánja magát egy ismét
kicsit regésebb kicsomagolás mellett, meglátjuk ezúttal is mellé
trafál-e. Felkel ültéből és a mester elé lép. Tiszteletteljes,
mozdulatlan tartást vesz fel ismét és szeretné szemgödrei mély
barázdáinak rejtekén csillámló vizslabarna szemeit egészében Morganus
mester lélektükreibe vonni. Csak ekkor szólal meg ismét.*
- Nos, a Kapuk felé vezető úton, mindig az épp soron következő lépés a legnehezebb. Különösen igaz ez, ha az a legelső. Szégyen, vagy sem a Thrillion Kapui Lovagrend, ahogyan sok más rend is gyakran tévedett lépései irányában, és talán semmivel sincs közelebb szolgálata által Thrillionhoz, mint bármely más rend. Ezért mesterem és rendem szándékai és meggyőződése szerint a hit, erények és más fő lovagi eszmények mentén sziklaként álló Szellemlovagok rend segítségével tovább tökéletesítheti szolgálatát. Bízunk benne ugyanakkor, hogy ez mindkét félnek hasznos lehet, hiszen két érkező, ha megismeri egymást, és tapasztal is egymástól bizonyosan mindkettő gazdagabban tér meg otthonába, s majdan biztosabban Thrillionba. Legnagyobb sajnálatomra nem vagyok felhatalmazva konkrét felkérést, bullát, szándéknyilatkozatot átnyújtani, sem pedig aláírni. Az én feladatom annyiban valósul meg, hogy kifejezzem Ön felé, szeretnénk ezt a bizonyos legnehezebb első lépést Önök felé megtenni és tisztelettel felajánlani Monostorunk tudását, szellemiségét, akár erejét egy reménybeli, eljövendő, gyümölcsöző kapcsolatra. Ennek pontos részleteit, s, hogy önöknek hogyan felelne ez meg a leginkább - egyáltalán megfelel-e - nyilván nem tisztem Önnel megvitatni, azt megteszik majd maguk Mesterek, ha jónak látják. Már az is óriási megtiszteltetés lenne, ha fontolóra venné ezen lehetőséget. A régi nagy erény szerint lovag lovagnak nem ellene, ám társa a bajban. A baj pedig nagyobb tán, mint hinnénk...*ereszti szemeit, s hajtja ismét meg magát a mester előtt mondandója végeztével.*
Fegyver: Hétpróbás hajítóbárd Páncél: Szládbőr páncél
- Nos, a Kapuk felé vezető úton, mindig az épp soron következő lépés a legnehezebb. Különösen igaz ez, ha az a legelső. Szégyen, vagy sem a Thrillion Kapui Lovagrend, ahogyan sok más rend is gyakran tévedett lépései irányában, és talán semmivel sincs közelebb szolgálata által Thrillionhoz, mint bármely más rend. Ezért mesterem és rendem szándékai és meggyőződése szerint a hit, erények és más fő lovagi eszmények mentén sziklaként álló Szellemlovagok rend segítségével tovább tökéletesítheti szolgálatát. Bízunk benne ugyanakkor, hogy ez mindkét félnek hasznos lehet, hiszen két érkező, ha megismeri egymást, és tapasztal is egymástól bizonyosan mindkettő gazdagabban tér meg otthonába, s majdan biztosabban Thrillionba. Legnagyobb sajnálatomra nem vagyok felhatalmazva konkrét felkérést, bullát, szándéknyilatkozatot átnyújtani, sem pedig aláírni. Az én feladatom annyiban valósul meg, hogy kifejezzem Ön felé, szeretnénk ezt a bizonyos legnehezebb első lépést Önök felé megtenni és tisztelettel felajánlani Monostorunk tudását, szellemiségét, akár erejét egy reménybeli, eljövendő, gyümölcsöző kapcsolatra. Ennek pontos részleteit, s, hogy önöknek hogyan felelne ez meg a leginkább - egyáltalán megfelel-e - nyilván nem tisztem Önnel megvitatni, azt megteszik majd maguk Mesterek, ha jónak látják. Már az is óriási megtiszteltetés lenne, ha fontolóra venné ezen lehetőséget. A régi nagy erény szerint lovag lovagnak nem ellene, ám társa a bajban. A baj pedig nagyobb tán, mint hinnénk...*ereszti szemeit, s hajtja ismét meg magát a mester előtt mondandója végeztével.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Miruk, az egyszemélyes TKL kommandó]
- No, akkor beszéljünk nyíltan... *teszi le a pennát, s felkel helyéről,
megkerülvén az írópultot, majd ő is leül, épp Mirukkal szemben.
Láthatóan most lett kész, vagy elege a tiszteletkörökből. Az apród végre
felfedett valamit küldetéséből, és ezzel már el lehet indulni. Bár nem
épp azt hallotta, mire számított, sőt, eléggé meglepték.*
- Pontosan mire gondolnak? *arról valamit hallott ugyan, hogy az Oroszlánkarom Lovagrenddel barátkoznak, de ennek mértékét és célját nem tudja megítélni. Kíváncsi tehát, mire most ez a javaslat, mikor egyik oldalon vagyon a Corvusi Lovagi Tanács öt tagja, a másikon meg két másik lovagrend. Számára ilyen egyszerű a képlet, s magyarázza, miért nem túl barátságos, noha máskülönben jó házigazda.*
Fegyver: Mágikus ötbányai pallos Páncél: Díszes mellvért
- Pontosan mire gondolnak? *arról valamit hallott ugyan, hogy az Oroszlánkarom Lovagrenddel barátkoznak, de ennek mértékét és célját nem tudja megítélni. Kíváncsi tehát, mire most ez a javaslat, mikor egyik oldalon vagyon a Corvusi Lovagi Tanács öt tagja, a másikon meg két másik lovagrend. Számára ilyen egyszerű a képlet, s magyarázza, miért nem túl barátságos, noha máskülönben jó házigazda.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Miruk, az egyszemélyes TKL kommandó]
*Miruknak nem ártana néha levegőt venni. Ezt kissé gyengülő hangereje is
megerősíti nagymonológja végére. Remekül felépített szólamai hosszas
kiművelt próbák eredményei, de a lényegre törést valóban még gyakorolnia
kell. Szentül meg volt győződve róla, hogy a nagyurak így értetik meg
magukat. Elég, ha csak a nagymesterek díszfogadásainak képére gondol, a
királynői palota szónoklataira, vagy csak egyszerűen a retorika
gyakorlataikra. No, de sebaj. Morganus úgy látszik a közvetlenebb fából
van gyúrva és ez szimpatikussá teszi számára. Kezdi érteni Shadrackot
miért is a tisztelet, amit tán érkező egyedül mondhat magáénak a
félvértől. Node, ha kilevegőzte magát ideje akkor másképp szónokolni...
Torokköszörülés zavarát leplezendő, majd egykét lépéssel a felkínált
helyhez lépve folytatja. Majd, ha újra megnyugszik tán le is ül végre.*
- Azaz nagy örömünkre és végtelen hálánkra kötelezne minket, ha megengedné, hogy rendünk tagjai tapasztalatot cserélhessenek, megismerkedhessenek a Szellemlovagok rendjével, értékeivel, akár mindennapjaival. Hiszen úgy látjuk, hogy egy patinás lovagrend, mely a vészterhes időkben is örökké kitűnik józan világlátásával és értékei védelmével. A szolgálatok, indíttatások különfélék, de a cél, s az akarat egy. Engedje meg, hogy ezt az akaratot egymás szolgálatára és segítségére tehessük remélhetőleg egymás és rendünk kölcsönös megelégedésére.*gyors összefoglalás hát, immár megelőzve egy csomó szólamot. Tán különösnek hathat mindezt egy apród szájából hallani, de Miruk most nyílt kártyákkal kezdett játszani. A kártya az ördög bibliája, hát ezt most baráti alapon, felhúzott ingujjakkal próbálja előadni...*
Fegyver: Hétpróbás hajítóbárd Páncél: Szládbőr páncél
- Azaz nagy örömünkre és végtelen hálánkra kötelezne minket, ha megengedné, hogy rendünk tagjai tapasztalatot cserélhessenek, megismerkedhessenek a Szellemlovagok rendjével, értékeivel, akár mindennapjaival. Hiszen úgy látjuk, hogy egy patinás lovagrend, mely a vészterhes időkben is örökké kitűnik józan világlátásával és értékei védelmével. A szolgálatok, indíttatások különfélék, de a cél, s az akarat egy. Engedje meg, hogy ezt az akaratot egymás szolgálatára és segítségére tehessük remélhetőleg egymás és rendünk kölcsönös megelégedésére.*gyors összefoglalás hát, immár megelőzve egy csomó szólamot. Tán különösnek hathat mindezt egy apród szájából hallani, de Miruk most nyílt kártyákkal kezdett játszani. A kártya az ördög bibliája, hát ezt most baráti alapon, felhúzott ingujjakkal próbálja előadni...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Miruk, az egyszemélyes TKL kommandó]
- Vagy úgy. *fogadja a magyarázatot. Aztán hallgatja a véget nem érő
szólamot, ami szépen megírt, van benne emelkedés, süllyedés, erősítés és
halkítás, mindenféle hang és ritmusképlet. És mégis, nem visz sehová,
lózung és fénycsillám. Formailag tudja becsülni, de tartalmilag nem tud
vele mit kezdeni. Így a végén csak feltekint egy pillanatra kérdő
tekintettel:*
- Azaz? *várja a konkrétumokat, noha azt már sejtheti, hogy valami vallási dologgal keresik most meg.*
Fegyver: Mágikus ötbányai pallos Páncél: Díszes mellvért
- Azaz? *várja a konkrétumokat, noha azt már sejtheti, hogy valami vallási dologgal keresik most meg.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Miruk, az egyszemélyes TKL kommandó]
*Miért is kéne figyelmét jobban megvenni a Ferdefejnek. Miruk
tökéletesen elégedett a ténnyel, hogy figyeltek szavaira. A lovagok
márcsak ilyenek és Miruk ezzel tökéletesen tisztában van, s a kapott
keringőre hívást immár nem illendő visszautasítania, hát folytatja
éppoly mívesen, mint eddig.*
- A telepítés bár valóban épphogy befejeződött, s igen jó dűlőkön, jó földön van lehetőségük a töveknek érniük, a fajták próbájához, s kiválasztásához egy kisebb területet már régebben művelés alá vontunk!*segíti ki az információval a férfit, majd folytatja a fontosabbal.*
- Nagy jó Uram szavai újabb bizonysága szelleme ragyogásának és az lovagias tiszteletnek, mely rendjét és családját mindig is jellemezte. Éles szemét meg nem csalhatja szerény személyem, de nem is rejtegetem valójában, hogy érkezésem rendünk és mesterem reményei szerint egy apró lépés a Kapuk felé vezető úton, melyet tán egyegy érkező a maga számára kacskaringóssá tesz, de közös erővel, egy irányba tekintve és egymást segítve kiegyenesíthetjük. S tán mindenki számára járhatóvá tehetjük azt!*már megint a virágnyelv, de Miruk immár látja, hogy Morganus tökéletesen lát minden szót, s csak a lovagi etikett miatt használja az Urak közt járatos szólamot...*
Fegyver: Hétpróbás hajítóbárd Páncél: Szládbőr páncél
- A telepítés bár valóban épphogy befejeződött, s igen jó dűlőkön, jó földön van lehetőségük a töveknek érniük, a fajták próbájához, s kiválasztásához egy kisebb területet már régebben művelés alá vontunk!*segíti ki az információval a férfit, majd folytatja a fontosabbal.*
- Nagy jó Uram szavai újabb bizonysága szelleme ragyogásának és az lovagias tiszteletnek, mely rendjét és családját mindig is jellemezte. Éles szemét meg nem csalhatja szerény személyem, de nem is rejtegetem valójában, hogy érkezésem rendünk és mesterem reményei szerint egy apró lépés a Kapuk felé vezető úton, melyet tán egyegy érkező a maga számára kacskaringóssá tesz, de közös erővel, egy irányba tekintve és egymást segítve kiegyenesíthetjük. S tán mindenki számára járhatóvá tehetjük azt!*már megint a virágnyelv, de Miruk immár látja, hogy Morganus tökéletesen lát minden szót, s csak a lovagi etikett miatt használja az Urak közt járatos szólamot...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Miruk, az egyszemélyes TKL kommandó]
- Egyáltalán nem okozott borongós perceket nagymestere, inkább én Őnéki.
*legyezget tenyerével, hogy ne ugrabugráljon már annyit, inkább üljön
le. Aztán hallgatja a többit.*
- A bort pedig köszönjük, igazán figyelmesek. Arról hallottam, hogy szőlőt telepítenek a Monostor körül, de már szüretelnek is? Gyorsan növő s termőre hajló fajta lehet, igazán remek... *csodálkozik egy sort, de láthatóan érdekli minden ilyen természeti tünemény.*
- A jó szónak és szándéknak meg szintúgy örülünk, igyekszünk viszonozni. Halljam tehát, mit hallanom illenék.*mondja, mert bár láthatóan tetszett neki a bevezető, szeretne a főfogásra térni. S láthatóan nem feledkezett el közben írni, tehát nem sikerült a hordók említésével figyelmét teljesen megvenni.*
Fegyver: Mágikus ötbányai pallos Páncél: Díszes mellvért
- A bort pedig köszönjük, igazán figyelmesek. Arról hallottam, hogy szőlőt telepítenek a Monostor körül, de már szüretelnek is? Gyorsan növő s termőre hajló fajta lehet, igazán remek... *csodálkozik egy sort, de láthatóan érdekli minden ilyen természeti tünemény.*
- A jó szónak és szándéknak meg szintúgy örülünk, igyekszünk viszonozni. Halljam tehát, mit hallanom illenék.*mondja, mert bár láthatóan tetszett neki a bevezető, szeretne a főfogásra térni. S láthatóan nem feledkezett el közben írni, tehát nem sikerült a hordók említésével figyelmét teljesen megvenni.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Miruk, az egyszemélyes TKL kommandó]
*Nincsen semmi különös sem emberkénkben sem mondandójában. Legfeljebb
szokásos körülményeskedő magatartásában. Igencsak megörvend az eddig
csupán 88,67%-osra vett tényen, hogy magával a keresett személlyel hozta
össze a jó sors, ráadásul épp olyan dolgos fajta, mint Armand mester.
Ha egyszer belefogott valamibe nem szívesen hagyja abba. Miruk pedig
éppezért az odahaza gyakorta alkalmazott gyors be- és lelépőszöveget
fogja elővenni. Határozottan, in medias res, üssünk rést a médián...
Egykét lépés a mutatott irányba, de rögtön aztán meg is áll és pár
lépésnyire szembefordul az íróval. Néhány röpke másodperc, amíg szemei
kivesézik a látványt, aztán a csuhás alakból átvedlik apróddá. Feszes,
egyenes tartást vesz fel, vigyázzállásba csapja magát és egyet még
bokázik is (saruban ez külön kunsztnak tekinthető és egynek kevésbé
sikerült ötletei közül), amolyan tisztelgés gyanánt és végrevalahára
csak nekikezd.*
- Engedelmével Ferdefej Miruk apród, a Thrillion Kapui Lovagrend képviseletében Armand Lyen-Mort Lovagmester szívélyes jókívánságait tolmácsolja kegyelmednek és sűrű bocsánatkérését, amiért legutóbb kissé tán félreérthetőre sikerült levelével borongós perceket okozott Önnek. Ugyanakkor, hogy jószándékát és baráti jobbját formába is öntse küldetett általam három hordóval a Monostor legjobb boraiból, melyekhez jó fogadtatást remélvén egészséget és derűsebb perceket kíván az egész Rendháznak. Egyúttal biztosítani szeretné, hogy amint ez a frissen szűrt újbor akkor nyeri el valódi zamatát és harmonikus ízvilágát, ha van türelmünk egy részét érni hagyni, úgy a félreértések is a jövőben tán biztos alapjai lehetnek egy baráti, s gyümölcsöző kapcsolatnak!*hajtja immár kissé magát beköszönője végén. Virágnyelv és soksok körítés, de az igazság, s a közeledés tökéletesen kihallható belőle. Miruk, mint minden diplomáciai szövetség kezdetén puhatolózó látogatásra érkezett, s ezzel a nagyon egyszerű feladattal nincs kisebb teendője, mint a reakciókra figyelni, s esetlegesen egyegy kihallásból, mimikából, fogadtatásból a hozzáállásokról benyomást szerezni. Kis lépés ez Jákob lajtorjáján, de innen még nem lehet túl nagyot esni legalább.*
Fegyver: Hétpróbás hajítóbárd Páncél: Szládbőr páncél
- Engedelmével Ferdefej Miruk apród, a Thrillion Kapui Lovagrend képviseletében Armand Lyen-Mort Lovagmester szívélyes jókívánságait tolmácsolja kegyelmednek és sűrű bocsánatkérését, amiért legutóbb kissé tán félreérthetőre sikerült levelével borongós perceket okozott Önnek. Ugyanakkor, hogy jószándékát és baráti jobbját formába is öntse küldetett általam három hordóval a Monostor legjobb boraiból, melyekhez jó fogadtatást remélvén egészséget és derűsebb perceket kíván az egész Rendháznak. Egyúttal biztosítani szeretné, hogy amint ez a frissen szűrt újbor akkor nyeri el valódi zamatát és harmonikus ízvilágát, ha van türelmünk egy részét érni hagyni, úgy a félreértések is a jövőben tán biztos alapjai lehetnek egy baráti, s gyümölcsöző kapcsolatnak!*hajtja immár kissé magát beköszönője végén. Virágnyelv és soksok körítés, de az igazság, s a közeledés tökéletesen kihallható belőle. Miruk, mint minden diplomáciai szövetség kezdetén puhatolózó látogatásra érkezett, s ezzel a nagyon egyszerű feladattal nincs kisebb teendője, mint a reakciókra figyelni, s esetlegesen egyegy kihallásból, mimikából, fogadtatásból a hozzáállásokról benyomást szerezni. Kis lépés ez Jákob lajtorjáján, de innen még nem lehet túl nagyot esni legalább.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Miruk, az egyszemélyes TKL kommandó]
- Én volnék. *mondja kurtán, majd rámutat egy közelebbi székre, hogy
arra leülhet a csuhás, ha nem akar éppen az ajtóban szobrozni. De
munkáját nem hagyja abba, ír tovább, s csak néha néz fel belőle, s akkor
sem a fogak mellvédjét csodálja, hanem azt várja, mondja el ez a Miruk,
miért is keresi őt.*
- Parancsoljon. Hallgatom. *s ha érdekes, amit hallgat, talán még figyelmének teljességét is neki szenteli.*
Fegyver: Mágikus ötbányai pallos Páncél: Díszes mellvért
- Parancsoljon. Hallgatom. *s ha érdekes, amit hallgat, talán még figyelmének teljességét is neki szenteli.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Miruk, az egyszemélyes TKL kommandó]
*Be szép is lesz, amikor Miruk visszafelé kinevetheti majd saját magát
és ledöntheti szemfülességéről alkotott bábeli tornyát, mikor észreveszi
azt a bizonyos másodposztost. Hát igaz a mondás, hogy a jó pap is
holtig tanul, s mennyire igaz ez, ha nem egy papról kiváltképp nem jóról
van szó... Kész szerencse, hogy ezúttal nem múlik élete önteltségén, de
legalább kap egy ingyenleckét az életről a szabadegyetemen. A következő
sem késik már soká. Az olvasóteremben egy férfit talál pluteumában ki
nem késlekedik azonnal üdvözölni. A rászegeződő, vigyázó tekintetet
kidőlt-bedőlt fogai kerítését, amúgyis láttató mosolygással nyugtázza.
Olyasmi ez, ami egy magafajta arcberendezéssel megáldott emberkét a nap
szinte minden percében elér. Kezei előkerülnek a csuha bő ujjaiból.
Combjai mellé hullanak, miközben egy főhajtást tesz a férfi felé. Mikor
ismét megérdemelt helyére kerül a kicsiny testhez mérten nem kicsi kobak
már felel is a kérdezőnek.*
- A Kapuk óvják lépteit, s szellemét uram. Miruk volnék, a Ferdefej, s Morganus Yl Chays mestert keresném.*többet egyenlőre nem mond, hisz bár a kapuőrség állította, hogy itt lesz a mester, mivel még nem látta személyesen biztosra kéne menni. A somolygó, vidám arc mellé kérdő tekintet vetül a férfira.*
Fegyver: Hétpróbás hajítóbárd Páncél: Szládbőr páncél
- A Kapuk óvják lépteit, s szellemét uram. Miruk volnék, a Ferdefej, s Morganus Yl Chays mestert keresném.*többet egyenlőre nem mond, hisz bár a kapuőrség állította, hogy itt lesz a mester, mivel még nem látta személyesen biztosra kéne menni. A somolygó, vidám arc mellé kérdő tekintet vetül a férfira.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Miruk, az egyszemélyes TKL kommandó]
*Már nagyjából mindenkinek a stílusát ismeri. Elvégre, sok időt tölt az
olvasóteremben, pluteumát is úgy helyezték el, hogy minden beláthasson,
sőt, még foteleket is odahúzott a közelbe, hogy a vendégeit valahova
leültethesse. Az övéinek mozgását ismeri, ahogy Shadrack beront, Myrla
finom lépteit, hogy ki kopog, ki köhint, ki köszön előre, no de senki,
senki nem játssza el ezt a lassan nyikorgatását a szerencsétlen bejárati
ajtónak. Figyelemfelkeltésnek tökéletes, mert rögtön feltekint, s
nézné, ki a fene érkezik, kit nem ismer.*
- Igen?! *szeretné sürgetni a türelemgyötrést, ami be i következik a gyors benyitás révén. S tehát már láthatja is a különös, csuhás jószágot.*
- Miben segíthetek, testvér? *méregeti, s már-már azon morfondírozik, hogy nem Yoxa főapátnő öccse-e az illető. Bár kénytelen belátni, hogy ember ez, csak mélynövésű, kinek nincs oly szép szeme, viszont cserébe, nem is kopasz.*
Fegyver: Mágikus ötbányai pallos Páncél: Díszes mellvért
- Igen?! *szeretné sürgetni a türelemgyötrést, ami be i következik a gyors benyitás révén. S tehát már láthatja is a különös, csuhás jószágot.*
- Miben segíthetek, testvér? *méregeti, s már-már azon morfondírozik, hogy nem Yoxa főapátnő öccse-e az illető. Bár kénytelen belátni, hogy ember ez, csak mélynövésű, kinek nincs oly szép szeme, viszont cserébe, nem is kopasz.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Miruk, az egyszemélyes TKL kommandó]
{Könyvtárhoz érve}
- Egyenest, majd balra...*szól kétszer háromszor az ismétlő mormolás,
amint Miruk közeledik a megadott irányban. Apró csosszanó léptek zaja és
szerzetesekre emlékeztető öltözék noés persze testtartás. Miruk
gyakorol rendületlenül, pedig nem is ez lenne a feladata. Ezt csak maga
örömére teszi. A jövőre készülve... Miközben gondolatai a leendő
találkozás körül forognak maga elé képzeli a nagymestert és kissé
szomorúan állapítja meg, hogy meg sem kérdezte Armand mestertől, hogy is
néz ki Morganus. Ha akarnák könnyedén átverhetnék.*
~ Azért Shad elbeszélései csak a segítségemre lesznek!*biztatja magát, majd hirtelen a könyvtár ajtaja előtt találja magát. Kopogni ilyen helyre nem illik, azt pontosan tudja, hát egyszerűen igen lassan benyit. A lassúság oka roppant egyszerű. Ezzel hívja fel magára a figyelmet: új belépő a könyvtárba. Határozottan nyit be az ajtón és nagy levegőt véve elszánt akarattal lép be, majd hordozza körbe tekintetét a termen...*
Fegyver: Hétpróbás hajítóbárd Páncél: Szládbőr páncél
~ Azért Shad elbeszélései csak a segítségemre lesznek!*biztatja magát, majd hirtelen a könyvtár ajtaja előtt találja magát. Kopogni ilyen helyre nem illik, azt pontosan tudja, hát egyszerűen igen lassan benyit. A lassúság oka roppant egyszerű. Ezzel hívja fel magára a figyelmet: új belépő a könyvtárba. Határozottan nyit be az ajtón és nagy levegőt véve elszánt akarattal lép be, majd hordozza körbe tekintetét a termen...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Miruk, az egyszemélyes TKL kommandó]
{Kapuőrök, majd befelé}
- Köszönöm az útbaigazítást, s a rendhez méltón illendő szavakat. A
Kapuk áldása kísérjen testvér!*emeli jobbjának két ujját válla fölé
könnyedén, s fuvolázza a tanultakat. Kezd belejönni ebbe a thrillionita
szerepbe, de végülis most ezt is akarja. Megint egy szerep, amit
megtanulhat és keresve se talált volna jobb pástot erre, mint egy
nagymúltú lovagrend berkeit.*
~ Mégse volt olyan béna ötlet elvállalni ezt a kis küldetést!*örvendezik magában és megereszt egy halvány mosolyt a derék katona felé. Mély zsebéből egy kicsiny flaska kerül elő és az őrnek nyújtja jóságos arcának legnyájasabb mosolyával. Miruk remek megfigyelő. Túlontúl is az... Szűkszavúság, egy-egy szisszentés, ciccenés, kialvatlan szemek, fintor, egy akaratlan állhoz kapás, nomeg egyegy kevésbé leplezhető oldalra köpés: a fogfájás csalhatatlan jele.*
- Meglásd uram ez majd használ. Ha bizodalma van a herbáriákban, különösen a pálinkapárlattal kevert herbáriákban akkor ezzel öblögetve enyhet, s nyugalmat nyerhet éjszakára fájós fogára!*hajtja ismét félig magát és az üveg következő helyétől függetlenül a megadott irányba indul. Magában máris jegyzetel és memóriája összes agypályája izzásnak indul. Könyvtár. Egyenest, majd balra... Őrség csak kapukémlelő, posztosok száma egy fő... Nincs az információkkal egyenlőre fontosabb teendője, dehát a beidegződés és a régi zsivány igazság: sose lehet tudni...*
- Akkor irány a könyvtár!*mormolja maga elé és csoszogó, koránál jóval lassabban és csoszogó léptekkel, csuhájával végig a földet súrolva be a rendházba.*
Fegyver: Hétpróbás hajítóbárd Páncél: Szládbőr páncél
~ Mégse volt olyan béna ötlet elvállalni ezt a kis küldetést!*örvendezik magában és megereszt egy halvány mosolyt a derék katona felé. Mély zsebéből egy kicsiny flaska kerül elő és az őrnek nyújtja jóságos arcának legnyájasabb mosolyával. Miruk remek megfigyelő. Túlontúl is az... Szűkszavúság, egy-egy szisszentés, ciccenés, kialvatlan szemek, fintor, egy akaratlan állhoz kapás, nomeg egyegy kevésbé leplezhető oldalra köpés: a fogfájás csalhatatlan jele.*
- Meglásd uram ez majd használ. Ha bizodalma van a herbáriákban, különösen a pálinkapárlattal kevert herbáriákban akkor ezzel öblögetve enyhet, s nyugalmat nyerhet éjszakára fájós fogára!*hajtja ismét félig magát és az üveg következő helyétől függetlenül a megadott irányba indul. Magában máris jegyzetel és memóriája összes agypályája izzásnak indul. Könyvtár. Egyenest, majd balra... Őrség csak kapukémlelő, posztosok száma egy fő... Nincs az információkkal egyenlőre fontosabb teendője, dehát a beidegződés és a régi zsivány igazság: sose lehet tudni...*
- Akkor irány a könyvtár!*mormolja maga elé és csoszogó, koránál jóval lassabban és csoszogó léptekkel, csuhájával végig a földet súrolva be a rendházba.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Miruk, az egyszemélyes TKL kommandó]
{Kapuőrök}
*Persze, hogy van mellvéd, de még ha fedett is a felsőrész,csak nem
fognak az őrök ott strázsálni egy olyan városban, hol vagy a tenger
felől fúj a szél, szitál eső, vagy a dögletes Ködvölgy felől. Hadi
állapotban persze más a helyzet, de békésebb napokon jó nekik kuckójuk,
alant az őrszoba, és az a bizonyos vágat az ajtón. Sokkal praktikusabb.*
- Fel ne törje, jó helyen van az! A pecsét egyébként is arra van, hogy lezárjon. *eszébe nem jutna megdézsmálni másét, tősgyökeres sziklaöbli, nem holmi révi fajankó. Arra nem is reagál, hogy nekik is juthat belőle, elvégre ez itt természetes, hogy nem különbözik sokban az úr és a szolga. Mert az úr is szolga, csak nagyobb dolgokra rendeltetve, így tehát közös szinte minden, jut nekik bőven italból is, ha éppen nem szolgálatosok, tehát jó dolgukat lelik az itten dolgozásban. Az öregnek viszont nem jó a kedve, fáj foga rettentően, így arra is felhorkan, mikor elkezdi magát mutogatni a fegyvertelen apród:*
- Látom, no, most már bújjon vissza belé! *elvégre ha felhúzza amaz csuháját, akkor vagy alsóruházatát vagy csupasz, szőrös lábait nézegetheti, s egyikhez sincs ingerenciája. Persze, védelmi szempontok, de akkor is... ~Fog a ragyás virnyák tapogatni, akkor már inkább otthon az asszonyt~ rázza tagadólag fejét, hogy köszöni, de ennyi a szépség és szörnyetegből neki elég volt. A bicskát átveszi megőrzésre, a többi maradhat.*
- Értettem. *mondja még a hordókhoz, s majd ha kap parancsot, intézkedik, hogy a pincébe kerüljenek vagy igény szerint máshova.*
- Akkor fáradjon is beljebb, tán a könyvtárban megtalálja a nagymester urat. Egyenest, majd balra... *irányítja, ő meg marad a szekér körüli teendőknél.*
Fegyver: Mágikus ötbányai pallos Páncél: Díszes mellvért
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Fel ne törje, jó helyen van az! A pecsét egyébként is arra van, hogy lezárjon. *eszébe nem jutna megdézsmálni másét, tősgyökeres sziklaöbli, nem holmi révi fajankó. Arra nem is reagál, hogy nekik is juthat belőle, elvégre ez itt természetes, hogy nem különbözik sokban az úr és a szolga. Mert az úr is szolga, csak nagyobb dolgokra rendeltetve, így tehát közös szinte minden, jut nekik bőven italból is, ha éppen nem szolgálatosok, tehát jó dolgukat lelik az itten dolgozásban. Az öregnek viszont nem jó a kedve, fáj foga rettentően, így arra is felhorkan, mikor elkezdi magát mutogatni a fegyvertelen apród:*
- Látom, no, most már bújjon vissza belé! *elvégre ha felhúzza amaz csuháját, akkor vagy alsóruházatát vagy csupasz, szőrös lábait nézegetheti, s egyikhez sincs ingerenciája. Persze, védelmi szempontok, de akkor is... ~Fog a ragyás virnyák tapogatni, akkor már inkább otthon az asszonyt~ rázza tagadólag fejét, hogy köszöni, de ennyi a szépség és szörnyetegből neki elég volt. A bicskát átveszi megőrzésre, a többi maradhat.*
- Értettem. *mondja még a hordókhoz, s majd ha kap parancsot, intézkedik, hogy a pincébe kerüljenek vagy igény szerint máshova.*
- Akkor fáradjon is beljebb, tán a könyvtárban megtalálja a nagymester urat. Egyenest, majd balra... *irányítja, ő meg marad a szekér körüli teendőknél.*
[Miruk, az egyszemélyes TKL kommandó]
{Kapuőrök}
*Hát, ha már egyszer nincs mellvéd, vagy posztolóvájat, de még egy
falihágcsó se akkor valóban nem marad más, mint a kémlelő. Miruk pedig
hiába nyújtogatja a nyakát, csak le kell pattannia, hogy mégse egy
csizmaorral csevegjen a katona. A kisvártatva előlépő ellenőrre már a
kövezeten állva vár és csuhája bő ujjába bújtatja össze maga előtt
kezeit, hogy aztán türelmesen várakozzon. A kissé mogorva ábrázatot
látva beszünteti a jópofa áldásosztó szerepét, de jóságos arcát a egy
pillanatra sem vedli le.*
- Természetesen. A révi TKL Monostorból, hogy egészen pontosak legyünk, s a Kapuknak hála épp az lapul a hordókban, amikre szánta a kádár mikor faragta őket.*nevet fel a fabulás válaszok után. Majd előzékenyen segédkezik a hordómustránál.*
- Nem szívesen töröm fel a rend pecsétjét a dugón, de, ha ragaszkodik hozzá, hogy mustrát vegyen rendünk legnemesebb boraiból természetesen állok rendelkezésére.*hajtja meg magát mint egy remete minden igaz mondatánál. Aztán türelmesen megvárja, míg szúvizsgálatot tartanak a hordókon, amik bizony nem konganak, hiszen tele vannak. Ha megmozgatják őket - bár a gönci és félgönci hordókat elég nehézkesen vállalhatná be... kiderülne, hogy tele vannak és folyadék lötyög bennük.*
- Fegyvertelenül érkeztem. Miruk apród a béke üzenetét hordozza immár hetek óta, és nem viselhet fegyvert.*árul el egy hadititkot, de megerősítésül megoldja csuháját és szétnyitja s valóban alatta semmi fegyver, csak egy könnyü, vékony ing-gatya együttes, noés saru a lábon. Ha megmotoznák készséggel veti magát alá annak is. A bakon még egy elemózsiástarisznya. Abban útravaló meg egy bicska mellé. Ha kell azt otthagyja az őrnél.*
- A hordókat a nagymesternek szánjuk, s amit ő kezd majd vele az már természetesen nem az én dolgom. De, ha szerencséje vagyon jóuram, jut kendnek is belőle, mert egyedi a tartalmuk azt garantálom!*szól némi kíváncsiságra ingerelve az egyszemélyes hallgatóságot. Majd bakra kap és behajt a nyíló kapun és oda áll, ahová mutatják, majd a bakon ücsörögve várakozni kezd.*
Fegyver: Hétpróbás hajítóbárd Páncél: Szládbőr páncél
- Természetesen. A révi TKL Monostorból, hogy egészen pontosak legyünk, s a Kapuknak hála épp az lapul a hordókban, amikre szánta a kádár mikor faragta őket.*nevet fel a fabulás válaszok után. Majd előzékenyen segédkezik a hordómustránál.*
- Nem szívesen töröm fel a rend pecsétjét a dugón, de, ha ragaszkodik hozzá, hogy mustrát vegyen rendünk legnemesebb boraiból természetesen állok rendelkezésére.*hajtja meg magát mint egy remete minden igaz mondatánál. Aztán türelmesen megvárja, míg szúvizsgálatot tartanak a hordókon, amik bizony nem konganak, hiszen tele vannak. Ha megmozgatják őket - bár a gönci és félgönci hordókat elég nehézkesen vállalhatná be... kiderülne, hogy tele vannak és folyadék lötyög bennük.*
- Fegyvertelenül érkeztem. Miruk apród a béke üzenetét hordozza immár hetek óta, és nem viselhet fegyvert.*árul el egy hadititkot, de megerősítésül megoldja csuháját és szétnyitja s valóban alatta semmi fegyver, csak egy könnyü, vékony ing-gatya együttes, noés saru a lábon. Ha megmotoznák készséggel veti magát alá annak is. A bakon még egy elemózsiástarisznya. Abban útravaló meg egy bicska mellé. Ha kell azt otthagyja az őrnél.*
- A hordókat a nagymesternek szánjuk, s amit ő kezd majd vele az már természetesen nem az én dolgom. De, ha szerencséje vagyon jóuram, jut kendnek is belőle, mert egyedi a tartalmuk azt garantálom!*szól némi kíváncsiságra ingerelve az egyszemélyes hallgatóságot. Majd bakra kap és behajt a nyíló kapun és oda áll, ahová mutatják, majd a bakon ücsörögve várakozni kezd.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Miruk, az egyszemélyes TKL kommandó]
{Kapuőrök}
*Lehet épp felállni a bakra és onnét kiabálni, de ez mit sem változtat
azon a tényen, hogy a kapu kukucskálóján néz ki az őr, s lát tehát
néhány csizmaorrot. ~Mit áriázik ez, tán hercegkisasszonyt sejt a
rendház egy erkélyén, annak udvarol?~ morog a dérbajszú posztos, elvére
nem holmi nádkerítés veszi körbe a telket, hanem az épületekkel
összeépült magas fal, mit tán csak akkor érne fel a jövevény, ha sárkány
nyakán lovagolna. Míg tehát befejezi díszes előadását Miruk, ő kinyitja
a gyalogjárót, s kimegy az utcára megnézni, ki ez az alak s mit
hozott.*
- Egy a Szikla, talpunk rajta, s hasonlatos áldások! *zavarja le a köszöntési egyveleget, válogasson belőle a kuncsaft, mi kell belőle. A kocsi odébbáll, ami neki épp megnehezíti a dolgát, de elbattyog ő a végibe is, ha szükséges.*
- Távolrévbő? *kérdi, bár a választ sejti.*
- Oszt mi lapul a kocsi mélyén, a hordókban? *vizsgálgatja immár a saroglya farát, s a rakományt. Ha el nem tiltják, fel is száll rá, megkopogtatja minden oldalról a fát, nem-e rejt valami titokkamrát. Láthatóan bizalmatlan az öreg, különösen hogy lassan már a késköszörűs szurtoselfek is rögtön a nagymestert kéretik. S mi tagadás, ez a Miruk se sokkal biztatóbb ábrázatú, vagy szebb hangú, mint egy berekedt torzpofa...*
- No, jöjjön beljebb, fegyvert és egyéb ártószerszámot kegyeskedjék megőrzésre nálunk hagyni, a derék párákat, kocsit meg ellátja istállófiúnk. A többiről meg majd gondoskodunk... *érti a hordókra, attól függően, mi vele a terv. S tehát, nagykapu nyílik, lehet bemenni, ha a vendég elfogadta a felkínált ellátást, valamint feltételeket.*
Fegyver: Mágikus ötbányai pallos Páncél: Díszes mellvért
- Egy a Szikla, talpunk rajta, s hasonlatos áldások! *zavarja le a köszöntési egyveleget, válogasson belőle a kuncsaft, mi kell belőle. A kocsi odébbáll, ami neki épp megnehezíti a dolgát, de elbattyog ő a végibe is, ha szükséges.*
- Távolrévbő? *kérdi, bár a választ sejti.*
- Oszt mi lapul a kocsi mélyén, a hordókban? *vizsgálgatja immár a saroglya farát, s a rakományt. Ha el nem tiltják, fel is száll rá, megkopogtatja minden oldalról a fát, nem-e rejt valami titokkamrát. Láthatóan bizalmatlan az öreg, különösen hogy lassan már a késköszörűs szurtoselfek is rögtön a nagymestert kéretik. S mi tagadás, ez a Miruk se sokkal biztatóbb ábrázatú, vagy szebb hangú, mint egy berekedt torzpofa...*
- No, jöjjön beljebb, fegyvert és egyéb ártószerszámot kegyeskedjék megőrzésre nálunk hagyni, a derék párákat, kocsit meg ellátja istállófiúnk. A többiről meg majd gondoskodunk... *érti a hordókra, attól függően, mi vele a terv. S tehát, nagykapu nyílik, lehet bemenni, ha a vendég elfogadta a felkínált ellátást, valamint feltételeket.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Miruk, az egyszemélyes TKL kommandó]
{Morganus Yl Chays mesterhez}
*A Ferdefej küldetésen van. Egyen a sok közül, mik nagyhirtelen
rászakadtak. Éppenséggel a saját rendjétől akart a legkevésbé, de
ezúttal nem volt más választása, ha Öbölbe akart jönni. Szokás szerint
külön utakra készült, de egy ideje túl éberek a nagymesterek odahaza,
hát önként ajánlkozott a látogatásra.
Egy szépen megpakolt, frissen kezelt, és kiváló állapotban levő társzekér, rajta a bakon zötykölődő Miruk mögött három jókora hordó, dugajánál lepecsételve. A szekér végében a két saroglyasarkon két kisebb TKL-zászló lobog büszkén a lengedező szélben. A rend kedvéért tegyük hozzá, hogy az eredeti rakomány felének rejtélyes körülmények között lába kélt, dehát Miruknak szokás szerint extra kiadásai támadtak és bizony bizony magad uram, ha szolgád nincs, a Kapukhoz imádkozva ezt az egyszerű útmutatást kapta az égiektől gondjai orvoslására... Most magát is felülmúlón háromszög csuklyás, daróc csuhában feszít, oldalán kordával. A kordán három szerzetesi csomó, mint minden rendes szerzetesnek. A durva csuha egyetlen dísze mellkasán egy TKL rendi szépen mintázott szimbólum, a liliom és a címer. Míg a Szellemlovagok rendházának kapujához ér már messziről hallani fütyörészését és dalolását...*
"Víg az élet, szép az élet
hogyha babád ölel téged,
hordó csapra, bor kupába,
ne teremjen már hiába."
*A második strófára nem jut idő, hiszen odaér a kapuhoz. Csuhás kis koboldként pattan fel a bakra állva, hogy jobban lássa az őrség és bekiált.*
- Jó urak, barátim, s megannyi nemes Lovagok! A Thrillion Kapui Lovagrend nevében Miruk a Ferdefej kér egyenesen a nemes s tekintetes Morganus Yl Chays mesterhez maga és szerény kocsija számára bebocsátást!*szép ciráda, míves beszéd, épp, ahogy tanítják. Miruk ráadásul nem lehet ismeretlen hiszen sokszor megfordult Shadracknál, de nem véletlenül nem próbálkozott mégcsak pislantást sem tenni Morganus felé, most itt a nagy alkalom. Ha igaz, amit a nagyszájú félork elbeszéléseiből a férfiról megtudott vigyázni kell minden szavával, hiszen nagyobb szónokló még tán a Rőtnél is... Remek gyakorlat lesz ez a mi kis emberkénknek. Míg gondolatait szőtte, még egyet kiált.*
- Míg eldöntik kendtek, hogy mi legyen odébbállok kissé, hogy ne álljam el az utat az udvar fele...*szól bölcsen és kis curikkolás után oldalra húzódik, amennyire az utca engedi...*
Fegyver: Hétpróbás hajítóbárd Páncél: Szládbőr páncél
Egy szépen megpakolt, frissen kezelt, és kiváló állapotban levő társzekér, rajta a bakon zötykölődő Miruk mögött három jókora hordó, dugajánál lepecsételve. A szekér végében a két saroglyasarkon két kisebb TKL-zászló lobog büszkén a lengedező szélben. A rend kedvéért tegyük hozzá, hogy az eredeti rakomány felének rejtélyes körülmények között lába kélt, dehát Miruknak szokás szerint extra kiadásai támadtak és bizony bizony magad uram, ha szolgád nincs, a Kapukhoz imádkozva ezt az egyszerű útmutatást kapta az égiektől gondjai orvoslására... Most magát is felülmúlón háromszög csuklyás, daróc csuhában feszít, oldalán kordával. A kordán három szerzetesi csomó, mint minden rendes szerzetesnek. A durva csuha egyetlen dísze mellkasán egy TKL rendi szépen mintázott szimbólum, a liliom és a címer. Míg a Szellemlovagok rendházának kapujához ér már messziről hallani fütyörészését és dalolását...*
"Víg az élet, szép az élet
hogyha babád ölel téged,
hordó csapra, bor kupába,
ne teremjen már hiába."
*A második strófára nem jut idő, hiszen odaér a kapuhoz. Csuhás kis koboldként pattan fel a bakra állva, hogy jobban lássa az őrség és bekiált.*
- Jó urak, barátim, s megannyi nemes Lovagok! A Thrillion Kapui Lovagrend nevében Miruk a Ferdefej kér egyenesen a nemes s tekintetes Morganus Yl Chays mesterhez maga és szerény kocsija számára bebocsátást!*szép ciráda, míves beszéd, épp, ahogy tanítják. Miruk ráadásul nem lehet ismeretlen hiszen sokszor megfordult Shadracknál, de nem véletlenül nem próbálkozott mégcsak pislantást sem tenni Morganus felé, most itt a nagy alkalom. Ha igaz, amit a nagyszájú félork elbeszéléseiből a férfiról megtudott vigyázni kell minden szavával, hiszen nagyobb szónokló még tán a Rőtnél is... Remek gyakorlat lesz ez a mi kis emberkénknek. Míg gondolatait szőtte, még egyet kiált.*
- Míg eldöntik kendtek, hogy mi legyen odébbállok kissé, hogy ne álljam el az utat az udvar fele...*szól bölcsen és kis curikkolás után oldalra húzódik, amennyire az utca engedi...*
