Időpont: corvusi időszámítás 628. év A Palota hava 15. nap (2011.05.15. - 06.29.)
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Első lépés: apródi eskü - Lovagterem]
*Bátorítóan hatottak rá Nogusta szavai és valóban, még csak nagyon
halványan de él a tudatában hogy most már vége a kóbor életnek és
kezdődhet egy teljesen másfajta! Amíg a mestere mondta a mondatát,
felfújt mellkassal felállt és büszkén mégis visszafogottan nézte amint
az befejezi az utolsó pár szavát. Ekkor szerény emberhez méltóan( bár be
kell vallani Matt nem egy szerény típus) fejhajtással félrevonult pár
lépéssel az emelvénytől, hogy társai is le tudják tenni az esküt
háborítatlanul, ne kelljen egy vézna magas ember hátát nézniük. Persze
jó társhoz méltóan megvárja azt hogy a többiek is végezzenek.*
Fegyver: Kentril kardja Páncél: Thrillioni vért
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Első lépés: apródi eskü - Lovagterem]
* Újabb elégedett bólintás az immáron (Nogustától származó) hajszál
híján hivatalosan is apród jutalma, majd még pár méltató sor:*
- Kívánom, hogy esküdben foglaltakat mindig megtartsd, s ha kell hitedet védve, egyenes gerinccel álld ki az ütéseket* lélegzetvételnyi szünet.*
- Talpra hát, Esyrat Matthew apród! Légy üdvözölve a Pegazussarjak közt, élted új fejezete veszi most kezdetét!* nyújt neki kezet, parolára, mintegy tolmácsolva a Rend tagjainak családias köszöntését.
A sor a többieken van.*
Fegyver: Sir Borthard Páncél: Thrillioni Sárkányláng Másik kézben: Törött hárító tőr
- Kívánom, hogy esküdben foglaltakat mindig megtartsd, s ha kell hitedet védve, egyenes gerinccel álld ki az ütéseket* lélegzetvételnyi szünet.*
- Talpra hát, Esyrat Matthew apród! Légy üdvözölve a Pegazussarjak közt, élted új fejezete veszi most kezdetét!* nyújt neki kezet, parolára, mintegy tolmácsolva a Rend tagjainak családias köszöntését.
A sor a többieken van.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Első lépés: apródi eskü - Lovagterem]
*Miután elismételte a szavakat kicsit megtorpant mivel nem tudta hogy
most mi jön. Majd Nogust "tovább-tovább" biztatja. Erre Esyrat
gondolkodik még egy pillanatig majd belevág.*
- És fogadom hogy szívből lélekből szolgálom a feljebbvalóim a klánom minden egyes tagját és a város polgárainak nyugalmát. És ezt a legjobb tudásom szerint fogom cselekedni kerüljön bármibe is.-Matt kicsit abba hagyta hátha itt vége van de még eszébe jutott egy kis mondanivaló.
-És ígérem hogy hű, szolgálattudó és figyelmes tanítvány leszek hogy a klán egy értékes taggal bővüljön ne pedig egy naplopóval!-Amint ezt befejezte kis mosolyt erőltetett az arcára de ez nem annak az ideje ezért gyorsan le is biggyesztette a száját.Most már csak Nogustára vár hogy kell-e még valami kínos de mégis becsület teljes ígéretet fogadnia itt minden klántársa előtt?*
Fegyver: Kentril kardja Páncél: Thrillioni vért
- És fogadom hogy szívből lélekből szolgálom a feljebbvalóim a klánom minden egyes tagját és a város polgárainak nyugalmát. És ezt a legjobb tudásom szerint fogom cselekedni kerüljön bármibe is.-Matt kicsit abba hagyta hátha itt vége van de még eszébe jutott egy kis mondanivaló.
-És ígérem hogy hű, szolgálattudó és figyelmes tanítvány leszek hogy a klán egy értékes taggal bővüljön ne pedig egy naplopóval!-Amint ezt befejezte kis mosolyt erőltetett az arcára de ez nem annak az ideje ezért gyorsan le is biggyesztette a száját.Most már csak Nogustára vár hogy kell-e még valami kínos de mégis becsület teljes ígéretet fogadnia itt minden klántársa előtt?*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Első lépés: apródi eskü - Lovagterem]
* Ismét a legifjabb bizonyul a leggyorsabbnak, jutalma nem más, mint a
rangidős lovag ráfüggesztett, átható tekintete, és egy rövidre szabott
intés a kezével (lefordítva: "Tovább-tovább!"), hogy nyugodtan mondja
csak nyugodtan, ami még hiányzik. Így mindketten elmondhatják magukról,
hogy túlestek életük első, illetve második apródi esküjén. A többiek
meg, lehet ilyen ráérősek, vagy zavarban vannak, esetleg Matthew
tettrekészsége miatt érzett megdöbbenés kárhoztatta őket mély
hallgatásra - nem tudni, de annyi biztos, hogy Nogustának rendkívül
szimpatikus az ifjú hozzáállása. Számára lesz hely a Farkas-kopjában.*
Fegyver: Sir Borthard Páncél: Thrillioni Sárkányláng Másik kézben: Törött hárító tőr
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Első lépés: apródi eskü - Lovagterem]
- Apródként lebegjen szemem előtt a cél, hogy majdan fegyvernökként,
lovagi feljebbvalóm oldalán, megálljam helyemet, segítvén őt mind
harcban, mind békeidőben, s ha méltónak találtatom egykoron reá,
megerősítvén a szövetséget, mi most új családommal köttetik, lovaggá
ütésemtől fogva, tovább vigyem lovagi elődeim ügyét, eszmeiségét és
emlékét. Ehhez segedelmet bajtársaimtól, Lovagi Patrónusaink példájától,
s minden hitbéli, szellemi erőtől remélek. Mindezeket, a jelenlévő élők
s tán figyelő szellemlelkek előtt, ígérem és fogadom, hogy szívemben
megőrzöm, cselekedetben betöltöm, s mindenkor megtartom!-*Sorolja
Nogusta szavait. Közben azon gondolkodik hogy milyen nehéz lesz-e a
saját mondandód elmondani. Mivel Mattnek nincs ilyen nagy fantáziája és
ilyen jó beszélőkéje sem!*
Fegyver: Kentril kardja Páncél: Thrillioni vért
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Első lépés: apródi eskü - Lovagterem]
Tekintetét mindig az éppen beszélőn nyugtatja, szenvtelenül, és hidegen,
egészen addig, míg a rész végéhez nem ér az illető. Ott ugyanis bólint,
hogy jelezze: ezt akarta hallani, hibátlan. Mikor már túl hosszúra
kezdene nyúlni a csend, észbe kap, hogy az ő része következik ismét
(szokatlan még neki a helyzet, no).*
- Apródként lebegjen szemem előtt a cél, hogy majdan fegyvernökként, lovagi feljebbvalóm oldalán, megálljam helyemet, segítvén őt mind harcban, mind békeidőben, s ha méltónak találtatom egykoron reá, megerősítvén a szövetséget, mi most új családommal köttetik, lovaggá ütésemtől fogva, tovább vigyem lovagi elődeim ügyét, eszmeiségét és emlékét. Ehhez segedelmet bajtársaimtól, Lovagi Patrónusaink példájától, s minden hitbéli, szellemi erőtől remélek.
* hangzik el szájából a folytatás, amit aztán mindenki a magáévá tehet, ha még mindig acélos elhatározása.*
- Mindezeket, a jelenlévő élők s tán figyelő szellemlelkek előtt, ígérem és fogadom, hogy szívemben megőrzöm, cselekedetben betöltöm, s mindenkor megtartom!* teszi hozzá a nyúlfarknyi befejezést, ami még az ő dolga, s ha mindenki eléri ezt a pontot, akkor következhet a magánszám - egy kis csavar a sablonban. Ő azt is leplezett élvezettel fogja hallgatni.
Ahogy visszagondol, talán összes nyilvános megszólalása közül neki ez a rész sikerült a legjobban.*
Fegyver: Sir Borthard Páncél: Thrillioni Sárkányláng Másik kézben: Törött hárító tőr
- Apródként lebegjen szemem előtt a cél, hogy majdan fegyvernökként, lovagi feljebbvalóm oldalán, megálljam helyemet, segítvén őt mind harcban, mind békeidőben, s ha méltónak találtatom egykoron reá, megerősítvén a szövetséget, mi most új családommal köttetik, lovaggá ütésemtől fogva, tovább vigyem lovagi elődeim ügyét, eszmeiségét és emlékét. Ehhez segedelmet bajtársaimtól, Lovagi Patrónusaink példájától, s minden hitbéli, szellemi erőtől remélek.
* hangzik el szájából a folytatás, amit aztán mindenki a magáévá tehet, ha még mindig acélos elhatározása.*
- Mindezeket, a jelenlévő élők s tán figyelő szellemlelkek előtt, ígérem és fogadom, hogy szívemben megőrzöm, cselekedetben betöltöm, s mindenkor megtartom!* teszi hozzá a nyúlfarknyi befejezést, ami még az ő dolga, s ha mindenki eléri ezt a pontot, akkor következhet a magánszám - egy kis csavar a sablonban. Ő azt is leplezett élvezettel fogja hallgatni.
Ahogy visszagondol, talán összes nyilvános megszólalása közül neki ez a rész sikerült a legjobban.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Első lépés: apródi eskü - Lovagterem]
*Miután társai letérdeltek ő is követte őket hogy letegye az apródi
esküt. Kicsit izgatott mivel az ember nem minden nap tehet apródi esküt.
De hát ez egy nagy érdem ezért Esyrat örömmel készen is áll. Végignéz
társain majd velük együtt ismétli Nogusta szavait.*
-Én Esyrat Matthew, fogadom mindenre, mi előttem szent és kedves, hogy a Szellemlovagok Rendjének hű gyermeke, hasznos tagja és bátor harcosa leszek, s legjobb igyekezetem szerint fogok mind a tanulásban, mind a szolgálatban eljárni. Ígérem, felelősségem teljes tudatában, hogy úgy viseltetem mások előtt, hogy szégyent ne hozzak majdan választott Házamra és a Lovagrendre, mely befogadott, továbbá, hogy elöljáróim szavát megfogadom, szívemben forgatom, s megőrzöm, a parancsszót pedig zokszó nélkül teljesítem, ahogy az fegyverforgatóhoz illik.-*Ahogy elmondta közben végig Nogustát figyelte és büszkén hallgatta közben társai szavát.*
Fegyver: Másfélkezes pallos Páncél: Thrillioni vért
-Én Esyrat Matthew, fogadom mindenre, mi előttem szent és kedves, hogy a Szellemlovagok Rendjének hű gyermeke, hasznos tagja és bátor harcosa leszek, s legjobb igyekezetem szerint fogok mind a tanulásban, mind a szolgálatban eljárni. Ígérem, felelősségem teljes tudatában, hogy úgy viseltetem mások előtt, hogy szégyent ne hozzak majdan választott Házamra és a Lovagrendre, mely befogadott, továbbá, hogy elöljáróim szavát megfogadom, szívemben forgatom, s megőrzöm, a parancsszót pedig zokszó nélkül teljesítem, ahogy az fegyverforgatóhoz illik.-*Ahogy elmondta közben végig Nogustát figyelte és büszkén hallgatta közben társai szavát.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Első lépés: apródi eskü - Lovagterem]
* Nogusta kérése szerint térdre ereszkedik a férfi előtt. A föld barna
tekintet, kíváncsian sandít a társai felé, hogy mikor kezdhetik el az
esküjüket. Azt hitte ezernyi gondolat fog zsongani az elméjében, ám
szinte nem is teketóriázik annyit. Mindig azt hitte, hogy majd
meghatódik, majd vagy fellengzős gondolatok fognak egymás után robbanni
az agyában ám ez nem történt meg. Miután Nogusta elkezdi, társaival
együtt áll neki elismételni a szavakat.*
- Én, Romen Swansong fogadom mindenre, mi előttem szent és kedves, hogy a Szellemlovagok Rendjének hű gyermeke, hasznos tagja és bátor harcosa leszek, s legjobb igyekezetem szerint fogok mind a tanulásban, mind a szolgálatban eljárni. Ígérem, felelősségem teljes tudatában, hogy úgy viseltetem mások előtt, hogy szégyent ne hozzak majdan választott Házamra és a Lovagrendre, mely befogadott, továbbá, hogy elöljáróim szavát megfogadom, szívemben forgatom, s megőrzöm, a parancsszót pedig zokszó nélkül teljesítem, ahogy az fegyverforgatóhoz illik...
*Eddig ismétli nem tovább, tekintete várakozva villan Nogusta felé, hogy mikor folytatják tovább az apródi esküt.*
Fegyver: Egyszerű rövidkard Páncél: Könnyített mellvért- Én, Romen Swansong fogadom mindenre, mi előttem szent és kedves, hogy a Szellemlovagok Rendjének hű gyermeke, hasznos tagja és bátor harcosa leszek, s legjobb igyekezetem szerint fogok mind a tanulásban, mind a szolgálatban eljárni. Ígérem, felelősségem teljes tudatában, hogy úgy viseltetem mások előtt, hogy szégyent ne hozzak majdan választott Házamra és a Lovagrendre, mely befogadott, továbbá, hogy elöljáróim szavát megfogadom, szívemben forgatom, s megőrzöm, a parancsszót pedig zokszó nélkül teljesítem, ahogy az fegyverforgatóhoz illik...
*Eddig ismétli nem tovább, tekintete várakozva villan Nogusta felé, hogy mikor folytatják tovább az apródi esküt.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Első lépés: apródi eskü - Lovagterem]
* A megjelent két apród tehát - ha nem is félreérthetetlenül, de - jelét
adja annak, hogy tudomásul vette, mi fog következni. Már szóra is
nyitná a száját, mikor az ajtót már harmadjára tépik fel, de most sem az
érkezik, akire Nogusta leginkább számított volna.*
- Egy a Szikla! Semmi gond, még nem mélyedtünk el benne... annyira...* ad hangot némiképp elégedetlenségének, de közel sem elutasító, inkább csak bántóan sztoikus.*
- Én volnék az* bólint aprót, a kézfogás analógiájaként használva a gesztust.*
- Ah, pazar... Uraságod nyilvánnööö...* néz a plafonra, mintha isteni közbeavatkozást várna, s közben türelmetlenül csettint párat.* Arcane! Richard Arcane, de Winter nagyságos asszony* cinikus humora még ilyenkor sem hagyja cserben* férje, igaz?* próbálja beazonosítani, ahogy csak tudja. (Már pedig csak így tudja, hiszen személyesen Kalával találkozott, még akkor, mikor ő "vezette" a Viherhozókat).*
- Rendben! Dologra! Elvégre nem érünk rá egész nap* toppant önkénytelenül is.*
- Jöjjön ön is! Ide-ide!* mutat maga elé, a másik kető mellé.* Ereszkedjenek fél térdre, kérem, aztán ismételjék* cseng valami sajátos flegmaság hangjában.*
- Én, - mondja mindenki a nevedet itt -, fogadom mindenre, mi előttem szent és kedves, hogy a Szellemlovagok Rendjének hű gyermeke, hasznos tagja és bátor harcosa leszek, s legjobb igyekezetem szerint fogok mind a tanulásban, mind a szolgálatban eljárni* zendít rá kísértetiesen mély hangján, új, papi kenetteljességet kölcsönözve a szöveg pátoszától.*
- Ígérem, felelősségem teljes tudatában, hogy úgy viseltetem mások előtt, hogy szégyent ne hozzak majdan választott Házamra és a Lovagrendre, mely befogadott, továbbá, hogy elöljáróim szavát megfogadom, szívemben forgatom, s megőrzöm, a parancsszót pedig zokszó nélkül teljesítem, ahogy az fegyverforgatóhoz illik* itt beiktat egy kis szünetet, hogy mindenki szuszhoz jusson, vagy ha ne adják az istenek, lemaradna, akkor kisegítse. Amennyiben mindenkivel tud váltani egy röpke pillantást, folytathatják.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillioni Sárkányláng Másik kézben: Törött hárító tőr
- Egy a Szikla! Semmi gond, még nem mélyedtünk el benne... annyira...* ad hangot némiképp elégedetlenségének, de közel sem elutasító, inkább csak bántóan sztoikus.*
- Én volnék az* bólint aprót, a kézfogás analógiájaként használva a gesztust.*
- Ah, pazar... Uraságod nyilvánnööö...* néz a plafonra, mintha isteni közbeavatkozást várna, s közben türelmetlenül csettint párat.* Arcane! Richard Arcane, de Winter nagyságos asszony* cinikus humora még ilyenkor sem hagyja cserben* férje, igaz?* próbálja beazonosítani, ahogy csak tudja. (Már pedig csak így tudja, hiszen személyesen Kalával találkozott, még akkor, mikor ő "vezette" a Viherhozókat).*
- Rendben! Dologra! Elvégre nem érünk rá egész nap* toppant önkénytelenül is.*
- Jöjjön ön is! Ide-ide!* mutat maga elé, a másik kető mellé.* Ereszkedjenek fél térdre, kérem, aztán ismételjék* cseng valami sajátos flegmaság hangjában.*
- Én, - mondja mindenki a nevedet itt -, fogadom mindenre, mi előttem szent és kedves, hogy a Szellemlovagok Rendjének hű gyermeke, hasznos tagja és bátor harcosa leszek, s legjobb igyekezetem szerint fogok mind a tanulásban, mind a szolgálatban eljárni* zendít rá kísértetiesen mély hangján, új, papi kenetteljességet kölcsönözve a szöveg pátoszától.*
- Ígérem, felelősségem teljes tudatában, hogy úgy viseltetem mások előtt, hogy szégyent ne hozzak majdan választott Házamra és a Lovagrendre, mely befogadott, továbbá, hogy elöljáróim szavát megfogadom, szívemben forgatom, s megőrzöm, a parancsszót pedig zokszó nélkül teljesítem, ahogy az fegyverforgatóhoz illik* itt beiktat egy kis szünetet, hogy mindenki szuszhoz jusson, vagy ha ne adják az istenek, lemaradna, akkor kisegítse. Amennyiben mindenkivel tud váltani egy röpke pillantást, folytathatják.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Első lépés: apródi eskü - Lovagterem]
*Közelebb lép eddig egyetlen sors társához, és mint egy ezzel is egy
kisebb csapat szerűség formát alkotva. Hallgatja Nogustát, majd
elmosolyodik, a számára nem említett részen, de nem igazán koppan a
placcon az álla. Olyan férfi ő akit nem igazán lehet már meglepni.
Sajnos az élet ilyenné tette, bár a Sors megajándékozta őt egy olyan
párral, aki most már mellette marad reméli örökre. De most nem erre
koncentrál, hanem sokkal inkább az esküre. Már tenne is úgy amint
Nogusta kéri... de... nyílik az ajtó, és egy eddig ismeretlen idegen lép
be rajta, mint utóbb kiderül elkésett picit. Ő maga csak biccent a
férfi felé, majd megint Nogustára villantja szemeit, hogy részéről
kezdhetik, feltételezi, hogy az ismeretlen férfi nem véletlenül tévedt
ide.*
Fegyver: Egyszerű rövidkard Páncél: Könnyített mellvért
Fegyver: Egyszerű rövidkard Páncél: Könnyített mellvért
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Első lépés: apródi eskü - Lovagterem]
*Igazság szerint soha nem volt a későn kelő fajta. Sőt! Ám most még is
sikeredett elaludnia. Hogy mi oknál fogva az rejtély. Talán az elmúlt
napok okozhatták nála ezt a kis zavart, vagy talán az, hogy még szoknia
kell Sziklaöbölt. Amint felébredt, fehér inget húzott magára, mellé
korom fekete bőrnadrágot, szintén csak hasonló térdig érő szárú
csizmával, az ing fölé gondosan karban tartott könnyű láncpáncél került,
majd mind e fölé egy egyszerű bőr mellényt. Általában kócos haját még
képes volt össze is fogni és copfba fogni, hogy ne lógjon szerteszét, ám
egy rakoncátlan tincs még így is az arcába hullik, és ott tekergőzik a
gesztenye barna szempár előtt. Sietős léptekkel indult el a földszint
felé. Bár érezte, hogy így is késni fog, de arra nem számított hogy
ennyit. Az ajtón kopogtat az illendőség kedvéért, amit azon nyomban fel
is fordít és már lép is be az ajtón. Épp Nogusta szavai végére toppan
be. Így még van egy kis ideje kifújnia magát.*
- Szép napot önöknek, és elnézést a késésért. Gondolom, jó helyen járok ha Nogusta Conalin-t keresem. Megkaptam a levelét az apródság kérdésével kapcsolatban, és amint tudtam jöttem.
*Mondja miközben elindul a másik kettő alak felé. Végig méri őket, kíváncsian, majd tekintete Nogustán állapodik meg. Felesége már mesélt róla neki, hiszen Kala mint mindig előbb fut össze mindenkivel mint ő. De ez nem zavarja túlzottan. Részéről kezdhetik, az eskü letételét, ismerkedni ráérnek később is.*
Fegyver: Egyszerű acélpenge Páncél: Hibás bélelt mellvért
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Szép napot önöknek, és elnézést a késésért. Gondolom, jó helyen járok ha Nogusta Conalin-t keresem. Megkaptam a levelét az apródság kérdésével kapcsolatban, és amint tudtam jöttem.
*Mondja miközben elindul a másik kettő alak felé. Végig méri őket, kíváncsian, majd tekintete Nogustán állapodik meg. Felesége már mesélt róla neki, hiszen Kala mint mindig előbb fut össze mindenkivel mint ő. De ez nem zavarja túlzottan. Részéről kezdhetik, az eskü letételét, ismerkedni ráérnek később is.*
[Első lépés: apródi eskü - Lovagterem]
*Komor tekintete gyorsan végigfutott Romenten majd egyből más modorra
váltott. Hiszen mégiscsak a bajtársa lesz. Ekkor meghallja Nogusta
utasítását. Közelebb is megy hozzá. Majd ahogy oda ért megáll és már
kezdene féltérdre ereszkedni de eszébe jut hogy meg kellene várnia
társát hiszen modortalanság és illetlenség volna egyből mindenkit
megelőzve letenni a lovagi esküt. Úgy lenne az igazi ha egyszerre mint
egy csapat. De ez lehet hogy nem fog így történni. Közben hátranéz hogy
jön e a másik. Majd Nogusta felé fordul és hallgatja a tájékoztató
jellegű beszédét.*
Fegyver: Másfélkezes pallos Páncél: Közönséges bélelt mellvért
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Első lépés: apródi eskü - Lovagterem]
* Vár még pár percet, ha akarnak a leendő Pegazussarjak ismerkedjenek
egy keveset, hiszen még két koponya mínuszban vannak, ami egyébként
felettébb böki a lovag csőrét, s ha netalántán mégis megjelenni
méltóztatnának - hát a képzés további részén megnézhetik magukat, mert
kegyelem, az nem nagyon lesz a duóval szemben.*
- Khm...* jelzi enyhe torokköszörüléssel, hogy szólni kíván.* Hát akkor talán kezdhetjük is, ha nincs ellenvetésük* rója le a tiszteletköröket már lassan megszokásból, hiszen ha volna valami, ami visszatartja klántársait, akkor vagy úgy tettek volna, mint a másik kettő, vagy szóra nyitották volna szájukat.*
- Jöjjenek ide, kérem!* mutat maga elé egy nem túl távoli pontra. Ha mondjuk karddal kéne ellenük kelnie, egy kis lendületet véve pont kellemes volna a táv.*
- Ha esetleg nem említettem volna, az eskü két részből áll. Egyet utánam kell elismételni, majd mindenki hozzáteszi a saját kútfejéből a maga önálló részét, mellyel teljessé és személyessé teszi az esküjét* fűz hozzá kis kommentárt utoljára (főleg azért, mert egyáltalán nem biztos benne, hogy Romennek írt levelében megemlítette-e ezt a kis apróságot).*
- Nos, akkor kérem ereszkedjenek fél térdre a Szellemlovagok öröksége előtt!* ad utasítást, s ha foganatját látja, folytatja.*
- Készen állnak, hogy bizonyosságot adjanak elhivatottságukról?* idézi fel emlékezetében Morganus kérdését, mellyel őt is megkínálta, úgy, mint most Nogusta Esyratot és Roment.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillioni Sárkányláng Másik kézben: Törött hárító tőr
- Khm...* jelzi enyhe torokköszörüléssel, hogy szólni kíván.* Hát akkor talán kezdhetjük is, ha nincs ellenvetésük* rója le a tiszteletköröket már lassan megszokásból, hiszen ha volna valami, ami visszatartja klántársait, akkor vagy úgy tettek volna, mint a másik kettő, vagy szóra nyitották volna szájukat.*
- Jöjjenek ide, kérem!* mutat maga elé egy nem túl távoli pontra. Ha mondjuk karddal kéne ellenük kelnie, egy kis lendületet véve pont kellemes volna a táv.*
- Ha esetleg nem említettem volna, az eskü két részből áll. Egyet utánam kell elismételni, majd mindenki hozzáteszi a saját kútfejéből a maga önálló részét, mellyel teljessé és személyessé teszi az esküjét* fűz hozzá kis kommentárt utoljára (főleg azért, mert egyáltalán nem biztos benne, hogy Romennek írt levelében megemlítette-e ezt a kis apróságot).*
- Nos, akkor kérem ereszkedjenek fél térdre a Szellemlovagok öröksége előtt!* ad utasítást, s ha foganatját látja, folytatja.*
- Készen állnak, hogy bizonyosságot adjanak elhivatottságukról?* idézi fel emlékezetében Morganus kérdését, mellyel őt is megkínálta, úgy, mint most Nogusta Esyratot és Roment.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Első lépés: apródi eskü - Lovagterem]
*Nogusta odahívta magához egy poénnal körítve. Esyrat nem nagyon figyelt
erre a vicces kijelentésre, mert inkább megvizsgálta a körülötte lévő
dolgokat. Tesz is két lépést Nogusta felé amikor lépteket hall
odakintről majd egy pillanat múlva egy férfihang hallatszik mögötte.
Hátranéz hogy megnézze az érkezőt. A nevét nem mondja meg a titokzatos
egyén csak kijelenti érkezésének a tárgyát. Esyrat egy egyszerű
bólintással elintézi a köszönést. Ekkor viszont Nogusta hangja tölti meg
a termet.*
~Szóval Swansong!~Megjegyzi ezt a nevet. Majd ugyanolyan tempóval közelít Nogusta felé. És közben vár Swansong reakciójára.*
Fegyver: Másfélkezes pallos Páncél: Közönséges bélelt mellvért ~Szóval Swansong!~Megjegyzi ezt a nevet. Majd ugyanolyan tempóval közelít Nogusta felé. És közben vár Swansong reakciójára.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Első lépés: apródi eskü - Lovagterem]
* És amíg Esyrat válaszára vár, valami egészen tetszetős dolog történik.
Olyan érzés ez, mint amikor az egyik óvodás jól átrázza a másikat.
Egyszerűen isteni... Gyülekeznek a kis lovagjelöltek.
Már éppen összedörzsölné tenyereit, önfeledt örömében, ha nem lenne úrrá rajta a modoros nyugalma, amivel magára erőlteti azt a sajátos, néha más az apátiával határos (persze csak ránézésre) közönyt.*
- Egy a Szikla!* köszönti illendően rendtársát.* S... Swansong úr, ha jól tévedek!* villantja fel felkészültségét. Ha valaki, hát ő aztán figyel a részletekre - s nem kevésbé a tanítványaira.*
- Igen-igen, jó helyen jár! Az apródi esküt készülünk letenni, mint az alapját, a lovagi létnek. Remélem, nem izgulnak* enged meg magának egy kedélyesnek tetsző mosolyt.*
- Esetleg találkozott valakivel a folyosón? Várható, hogy még ma ideérnek?* adja ki mérgét tréfásan.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillioni Sárkányláng Másik kézben: Törött hárító tőr
Már éppen összedörzsölné tenyereit, önfeledt örömében, ha nem lenne úrrá rajta a modoros nyugalma, amivel magára erőlteti azt a sajátos, néha más az apátiával határos (persze csak ránézésre) közönyt.*
- Egy a Szikla!* köszönti illendően rendtársát.* S... Swansong úr, ha jól tévedek!* villantja fel felkészültségét. Ha valaki, hát ő aztán figyel a részletekre - s nem kevésbé a tanítványaira.*
- Igen-igen, jó helyen jár! Az apródi esküt készülünk letenni, mint az alapját, a lovagi létnek. Remélem, nem izgulnak* enged meg magának egy kedélyesnek tetsző mosolyt.*
- Esetleg találkozott valakivel a folyosón? Várható, hogy még ma ideérnek?* adja ki mérgét tréfásan.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Első lépés: apródi eskü - Lovagterem]
*Az elmúlt napokban az első dolga az volt, hogy hozzá szokjon hirtelen
megváltozott környezetéhez, többek között, hogy Lya mellett álljon. Ám
ma reggel eléggé korán magára kellett, hogy hagyja kedvesét. Már csak
azért is rendbe szedje magát. Ezúttal mindig szanaszét álló szén fekete
haját, gondosan hátra fésülte. Ahogy pedig a tükörbe nézett alig ismert
magára. Már régen járt így, bárhol is, hiszen az elmúlt napok során
sokkalta lazább öltözéket viselt. Most pedig majdnem teljes harci
díszben pompázik miként annak idején tette ezt mederben is. Még egyszer
ellenőrizte a ruházatát, a kardot az oldalán, majd puha csókot lehelve a
még mindig szendergő Lya homlokára, és egy üzenetet csúsztatva mely a
hollétét tudatja Elyanaval, már tova is illant a szobájukból, mint egy
röpke álom.
A hely ismeret, alig viszont a remek emlékezete, megmentette attól, hogy eltévessze a lovagtermet. Ezt a helyiséget egyébként is megjegyezte magának már csak a temérdek fegyvernek köszönhetően is. Halkan nyit be az ajtón, majd megpillantva a két férfit, bentebb lép.*
- Üdvözletem uraim. Remélem jó helyen járok, mivel a pegazus sarjak képzésének elkezdesére érkeztem.
*Egyelőre a nevét nem árulja el, csupán csak akkor ha a másik két férfi is bemutatkozik, neki.*
Fegyver: Egyszerű rövidkard Páncél: Könnyített mellvért A hely ismeret, alig viszont a remek emlékezete, megmentette attól, hogy eltévessze a lovagtermet. Ezt a helyiséget egyébként is megjegyezte magának már csak a temérdek fegyvernek köszönhetően is. Halkan nyit be az ajtón, majd megpillantva a két férfit, bentebb lép.*
- Üdvözletem uraim. Remélem jó helyen járok, mivel a pegazus sarjak képzésének elkezdesére érkeztem.
*Egyelőre a nevét nem árulja el, csupán csak akkor ha a másik két férfi is bemutatkozik, neki.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Első lépés: apródi eskü - Lovagterem]
* Nem is kell sokat törnie azon a fejét, hogy mivel üsse el az időt, a
leendő apródok - hála az égieknek - hamar szállingózni kezdenek. Pont,
mint a hőn szeretett ötbányai tél első hírnökei. Nem sok kell, hogy
érzelemmentes arcán valami derű ütközzön ki, ennek a gondolatnak a
hatására. Ehelyett viszont csak a hideg futkos végig a hátán.
Várakozó pillantásokkal bombázza az imént érkezett ifjút, aki olybá tűnik nem lett sokkal bátrabb attól, hogy egyes egyedül sikerült eltalálnia a Rendház impozáns Lovagtermébe.*
- Jöjjön-jöjjön!* inti magához a férfit.* Most sem fogom megenni* dobja fel ezt a lagymatag poént, hogy legyen oka min somolyogni, miközben a fatalpú lábbeli-csoda kopogását hallgatja.*
- És, jól aludt?* kérdi társalgó hangnemben. Egy kicsit ezzel is oldja a feszültséget, másrészt pedig egy kis időt ad a másik két lovagpalántának, hogy megjelenjenek.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillioni Sárkányláng Másik kézben: Törött hárító tőr
Várakozó pillantásokkal bombázza az imént érkezett ifjút, aki olybá tűnik nem lett sokkal bátrabb attól, hogy egyes egyedül sikerült eltalálnia a Rendház impozáns Lovagtermébe.*
- Jöjjön-jöjjön!* inti magához a férfit.* Most sem fogom megenni* dobja fel ezt a lagymatag poént, hogy legyen oka min somolyogni, miközben a fatalpú lábbeli-csoda kopogását hallgatja.*
- És, jól aludt?* kérdi társalgó hangnemben. Egy kicsit ezzel is oldja a feszültséget, másrészt pedig egy kis időt ad a másik két lovagpalántának, hogy megjelenjenek.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Első lépés: apródi eskü - Lovagterem]
*Másnap kora hajnalban felkelt Esyrat hogy időben ott legyen. Felkelés
után alaposan megmosakodott. Megborotválkozott, megigazította hosszú
haját. A már tegnap este előkészített ruháit átvizsgálta hogy ne legyen
rajta folt. Majd táskájából előhalászott egy fekete alkalmi cipőt. A
bőrbe fás motívumok vannak belenyomva, cipő talpa egy fadarab amibe
újabb motívumok vannak beleégetve. Ez a legjobb cipője és majdhogynem a
legdrágább holmi a személyes holmijai között. Felveszi fekete selyem
nadrágját. Ezt még pormederben szerezte egy ereklyéért cserébe. Felülre
felvett egy inget és rá egy fekete mellényt. Nyakába egy szürke
amulettet vett. Mindezek után felvette a legjobb cipőjét. Már érkezése
előtt megtisztította a fegyverét és azóta nem is használta, fel is főzi a
fegyvert az oldalára. Beöltözése után megnézi magát abban a tükörben
amit viszont Távolrévben vásárolt. Miután mindent rendben talált elindul
lefelé a lépcsőkön, előtte persze becsukja az ajtót. Ahogy leérkezik
kicsit gondolkodik azon hogy merre kéne mennie.*
~Na gyerünk erre ha nem ez az akkor legfeljebb megfordulok!~*Gondolja és elkanyarodik. Pár lépés után meg is érkezik egy behajtott ajtóhoz. Halkan kinyitja és belép rajta. Bent meglátja Nogustát. Bólint neki köszönés képen majd megáll az ajtóban mert nem tudja hogy most mit kell tennie. Kérdően néz ezért végig Nogustára aki ugyancsak elegánsan kiöltözött.*
Fegyver: Másfélkezes pallos Páncél: Merev, kényelmetlen bőrvért
~Na gyerünk erre ha nem ez az akkor legfeljebb megfordulok!~*Gondolja és elkanyarodik. Pár lépés után meg is érkezik egy behajtott ajtóhoz. Halkan kinyitja és belép rajta. Bent meglátja Nogustát. Bólint neki köszönés képen majd megáll az ajtóban mert nem tudja hogy most mit kell tennie. Kérdően néz ezért végig Nogustára aki ugyancsak elegánsan kiöltözött.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Első lépés: apródi eskü - Lovagterem]
* Ígéretéhez híven még délelőtt a Lovagterem felé veszi útját. Léptei,
minden igyekezete ellenére, nem elég ráérősek. Mérget merne venni arra,
hogy így is bőven ő lesz az első. (Még szép, elvégre így tervezte el, s
amúgy is így illik.) Öröm az ürömben, hogy Myrla nagyszerű
meggyőzőképességének hála legalább a borotválkozást kiejthette az
előkészületek sorából, minthogy az már sokkal inkább mindennapos reggeli
rutinjának része.
Elég volt tehát pusztán másfél órával ezelőtt szépen nekiesnie az ágaskodó pegazussal ékített díszvértjének kifényesítésének. (Nem volt valami hosszú munka, minthogy alig pár napja viselte utoljára... egy titokzatos éjfélen.) Ezután előkerítette az alkalomhoz (no meg a páncélhoz) egyedül passzoló (micsoda meglepetés...) fekete ünneplőjét, és az általában viselt bakancs helyébe lépő ám azzal - ha a kopásoktól eltekintünk - (nem fogjátok kitalálni) megegyező színű csizmáját.
Mindezt felölteni semmiből sem állt. Olajozott mozdulatokkal kezelte a csatokat és szíjakat. Az egész összeállításban csupán két dolog maradt a régi: a hosszúkard (bizony, még a fegyverövének is kerített egy díszesebb, ezüstkapcsos analógiáját) és a két kezét burkoló kopott, ujjatlan bőrkesztyűk. Ezt követően hátára kanyarította az öltözékhez dukáló köpenyt s végezetül fölmarkolta az asztalon jó szembetűnő helyen hagyott tekercset (az eskü szövegét, ha ne adják az istenek, elfelejtené). Még egyszer, utoljára mindent ellenőrzött, hogy kiléphessen az ajtón...
A zár halk csikordulással enged a lovag által kifejtett erőnek, s nem állja útját többé. Mindenféle habozás, vagy félelem nélkül lép tehát a terembe. Az ajtót csak behajtja, jelezvén, hogy szabad, aztán a helyiség szemközti fala felé indul, hollófekete hajzattal fedett kobakjában a következővel:*
~ Itt is volnánk... Remélem nem merült feledésbe* morfondírozik, mivel a mai napon ez ügyben nem zaklatott senkit. Remélte, hogy ennyit még talán észben lehet tartani...*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
Elég volt tehát pusztán másfél órával ezelőtt szépen nekiesnie az ágaskodó pegazussal ékített díszvértjének kifényesítésének. (Nem volt valami hosszú munka, minthogy alig pár napja viselte utoljára... egy titokzatos éjfélen.) Ezután előkerítette az alkalomhoz (no meg a páncélhoz) egyedül passzoló (micsoda meglepetés...) fekete ünneplőjét, és az általában viselt bakancs helyébe lépő ám azzal - ha a kopásoktól eltekintünk - (nem fogjátok kitalálni) megegyező színű csizmáját.
Mindezt felölteni semmiből sem állt. Olajozott mozdulatokkal kezelte a csatokat és szíjakat. Az egész összeállításban csupán két dolog maradt a régi: a hosszúkard (bizony, még a fegyverövének is kerített egy díszesebb, ezüstkapcsos analógiáját) és a két kezét burkoló kopott, ujjatlan bőrkesztyűk. Ezt követően hátára kanyarította az öltözékhez dukáló köpenyt s végezetül fölmarkolta az asztalon jó szembetűnő helyen hagyott tekercset (az eskü szövegét, ha ne adják az istenek, elfelejtené). Még egyszer, utoljára mindent ellenőrzött, hogy kiléphessen az ajtón...
A zár halk csikordulással enged a lovag által kifejtett erőnek, s nem állja útját többé. Mindenféle habozás, vagy félelem nélkül lép tehát a terembe. Az ajtót csak behajtja, jelezvén, hogy szabad, aztán a helyiség szemközti fala felé indul, hollófekete hajzattal fedett kobakjában a következővel:*
~ Itt is volnánk... Remélem nem merült feledésbe* morfondírozik, mivel a mai napon ez ügyben nem zaklatott senkit. Remélte, hogy ennyit még talán észben lehet tartani...*
