-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
- Dehogy nem! Itt van ő is!*-nyugtatgatja Shadot, mielőtt még ő is az
elszontyolódók útjára lépne. Hátratekint, és mutatná, de egyelőre csak
a homály, mit lát. Nog időközben Fafnert berántotta ugyebár egy oszlop
takarásába, így nem fedezi fel őket. Viszont ki nem mentek a kapun, így
logikus, hogy bent tartózkodik a friss lovag is.*
- Valahol arrább, hátrább! Mindenképp keresse meg. Nem maradhat ki a csodából.*-előlegezi meg a bizalmat az ajándéknak. De mindenekelőtt egy Shad-féle köszöntőt hallhat. A felszerelését illető elakadáskor kicsit félrehúzza köpönyegét, mely alól így elővillan Thrillion Égi Páncéljának kék ragyogása.*
- Köszönöm e szép szavakat...*- fogadja a köszöntést, majd hamarosan az ajándékot is átveheti. Bár előbb szabaddá kell tennie egyik kezét. Jobb híján Morganus kezébe nyomja a címerpajzsot.*
- Ha megkérhetnélek, tartanád kicsit? Még átveszem a...Mit is?*-érdeklődéssel várja, mi bukkan elő a szütyőből. Nem nadály. Szerencsére. Világító bogarak! Myrla valami furcsa vonzódással viseltetik minden felé, mi fényt bocsájt ki magából. Legyen az fű, fa, törpe kristály, vagy akár más csodabogár.*
- Fantasztikus! Nagyon köszönöm!*-nyúl az üveg felé. A szúnyogok talán el sem jutnak füléig. Mindenesetre érdekes lesz, amint a szobájában fogdossa őket. Talán Honoka híres mágiáját kell majd igénybe vennie így télvíz idején. Ezután kuzinja felé tartja az üveget.*
- Látod? Még a Világító füvet is túlszárnyalják.*-agyába eközben bevillan, hogy feltétlenül kell ebből még egy üveggel, hogy a nagymester se maradjon ki a jóból.
~ Lám, a Világító fű is mily örömet szerzett neki, gondozza is féltő szeretettel. Így pedig dupla boldogság és fény járná be a szobáját.~ arcára földöntúli mosoly telepszik e gondolatra.*
- Honoka is itt van!*-vágja rá gyorsan az újabb téves feltételezésre.*
- Ő is ott hátul bújkál.*
Fegyver: Sirdemac kardja Páncél: Thrillion égi páncélja
- Valahol arrább, hátrább! Mindenképp keresse meg. Nem maradhat ki a csodából.*-előlegezi meg a bizalmat az ajándéknak. De mindenekelőtt egy Shad-féle köszöntőt hallhat. A felszerelését illető elakadáskor kicsit félrehúzza köpönyegét, mely alól így elővillan Thrillion Égi Páncéljának kék ragyogása.*
- Köszönöm e szép szavakat...*- fogadja a köszöntést, majd hamarosan az ajándékot is átveheti. Bár előbb szabaddá kell tennie egyik kezét. Jobb híján Morganus kezébe nyomja a címerpajzsot.*
- Ha megkérhetnélek, tartanád kicsit? Még átveszem a...Mit is?*-érdeklődéssel várja, mi bukkan elő a szütyőből. Nem nadály. Szerencsére. Világító bogarak! Myrla valami furcsa vonzódással viseltetik minden felé, mi fényt bocsájt ki magából. Legyen az fű, fa, törpe kristály, vagy akár más csodabogár.*
- Fantasztikus! Nagyon köszönöm!*-nyúl az üveg felé. A szúnyogok talán el sem jutnak füléig. Mindenesetre érdekes lesz, amint a szobájában fogdossa őket. Talán Honoka híres mágiáját kell majd igénybe vennie így télvíz idején. Ezután kuzinja felé tartja az üveget.*
- Látod? Még a Világító füvet is túlszárnyalják.*-agyába eközben bevillan, hogy feltétlenül kell ebből még egy üveggel, hogy a nagymester se maradjon ki a jóból.
~ Lám, a Világító fű is mily örömet szerzett neki, gondozza is féltő szeretettel. Így pedig dupla boldogság és fény járná be a szobáját.~ arcára földöntúli mosoly telepszik e gondolatra.*
- Honoka is itt van!*-vágja rá gyorsan az újabb téves feltételezésre.*
- Ő is ott hátul bújkál.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
*Kezdetben csak szája áll mosolyra, aztán már kuncog is hozzá, de
tüdejéből egyelőre csak köhögés szakad fel. Hallatlanul élvezi a
bonyolult megszólításhalmazt, mivel elárasztja Myrlát.*
- Igazán szép ajándék, egy páncélos, pajzsos, igazságbajnoknak, ki hőse a... rendháznak! *gúnyolódik kuzinkája mögött, de csak annyira, hogy szenvedhessen még egy sort. Egyébként pedig, valóban ötletes ajándékkal állt elő a félvér, különösen, hogy jó ideje kutatnak, különféle világító entitások után.*
- De tényleg, hova tűnt Nogusta? *néz körbe, mert nem látta elmenni mellettük, így valahol a közelben sejti.*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Díszvért
- Igazán szép ajándék, egy páncélos, pajzsos, igazságbajnoknak, ki hőse a... rendháznak! *gúnyolódik kuzinkája mögött, de csak annyira, hogy szenvedhessen még egy sort. Egyébként pedig, valóban ötletes ajándékkal állt elő a félvér, különösen, hogy jó ideje kutatnak, különféle világító entitások után.*
- De tényleg, hova tűnt Nogusta? *néz körbe, mert nem látta elmenni mellettük, így valahol a közelben sejti.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
*Shadrack szabályosan élvezi, hogy mindenkinek felkeltette a
kíváncsiságát. Egyedül azon szontyolodik el, hogy Nogusta nem hajlandó
előbújni. Igaz jelenleg nem is látja.*
-Nogusta nincs is már itt?*sóhajt egyet.*
-Hát sebaj, akkor majd megkeresem és neki adom.
-Méghogy nadály? *Fordul Myrlahoz, majd rendkívül ünnepélyes, mármár pátoszi hangot vesz fel, ahogy Morganustól ellesni próbálta. Ám mintahogy esze rövid és emlékezőtehetsége se a kisgyerekeké elég furcsára sikeredik a köszöntő.*
-Myrla, hölgye a rendháznak és könyvtárosa a...a...a rendháznak, mint lovaggá ütött bajtársat és hősi útra lépő páncélos.... ő...őő
~nincs is igazi páncélja.
-pajzsos
~na az viszont tutti van, ott szorongatja
-igazság újdonsült bajnokát köszöntelek sze....szer...szeretettel!*na ezt mondta kia legnehezebben nem véletlenül fújtat is egyet*.
-Fogadd hát és kérlek tartsd becsben ezeket a parányokat.*oldja ki egyik kis fekete szütyőjét, melyböl üvegcse bukkan elő. Méghozzá a sötét lepel, ahogyan lehull róla, azzal egyenes arányban kezd fényesedni a muszlinnal és egy madzaggal lezárt üvegcse, mígnem szabályos nagyobb gyertya fényét árasztva kerül teljes alakjában elő. Remek helyet talált a félvér, hogy demonstrálja az üveg tartalmát és valódi szépségét. Az üvegben körömnagyságú bogarak cikáznak, lehetnek vagy tucatnyian. Mindegyik potroha közelében a szárnyak végein apró csillagszerű fényt adnak, és ahogy egymás közelében elrepülnek mindig egy csöppet fényesebb ez a csillogás. Shadrack a hatásszünet után megszólalva folytatja:*
-Ezek Mocsári Villanó Bogarak. Csak a nőstények mutatják ezt a csodát és minél többen vannak egymás közelében annál nagyobb fényt képesek adni. Sajnos azonban ezek nem tűrnek meg egymás közelében közel egy tucatnyinál többet, mert előbb utóbb elpusztulnak, ezért is rejtettem őket így el.*eközben kinyitja a második üvegcsét rejtő zsákot is és valóban a két üvegcse együtt már egy fáklya fényét megközelítve ragyognak, ám a bogarak egymás felé az üvegfalnak csapódva próbálnak közel kerülni ezért elrejti a második üvegcsét.*
-Láttam mennyire szeretitek azokat a vaskos, unalmas könyveket. Gondoltam hasznát veszitek ezeknek. Naponta ugyanannyit szunyogot kell adni nekik, mint ahányan vannak és nagyon sokáig eléldegélnek. Aki pedig az állatokra tud vigyázni, az tud másokra is.*teszi hozzá szokásos minibölcsességeit, majd átnyújtja Myrlanak és teszi el a másodikat.*
-Van itt egy harmadik is, azt Honokának szántam, de úgy látszik ő is már hazament.*vág kifejezéstelen arcot a félvér. Majd Myrlat fürkészi mit szól az ajándékhoz.*
Fegyver: Mesteri csatacsillag Páncél: Szládbőr páncél
-Nogusta nincs is már itt?*sóhajt egyet.*
-Hát sebaj, akkor majd megkeresem és neki adom.
-Méghogy nadály? *Fordul Myrlahoz, majd rendkívül ünnepélyes, mármár pátoszi hangot vesz fel, ahogy Morganustól ellesni próbálta. Ám mintahogy esze rövid és emlékezőtehetsége se a kisgyerekeké elég furcsára sikeredik a köszöntő.*
-Myrla, hölgye a rendháznak és könyvtárosa a...a...a rendháznak, mint lovaggá ütött bajtársat és hősi útra lépő páncélos.... ő...őő
~nincs is igazi páncélja.
-pajzsos
~na az viszont tutti van, ott szorongatja
-igazság újdonsült bajnokát köszöntelek sze....szer...szeretettel!*na ezt mondta kia legnehezebben nem véletlenül fújtat is egyet*.
-Fogadd hát és kérlek tartsd becsben ezeket a parányokat.*oldja ki egyik kis fekete szütyőjét, melyböl üvegcse bukkan elő. Méghozzá a sötét lepel, ahogyan lehull róla, azzal egyenes arányban kezd fényesedni a muszlinnal és egy madzaggal lezárt üvegcse, mígnem szabályos nagyobb gyertya fényét árasztva kerül teljes alakjában elő. Remek helyet talált a félvér, hogy demonstrálja az üveg tartalmát és valódi szépségét. Az üvegben körömnagyságú bogarak cikáznak, lehetnek vagy tucatnyian. Mindegyik potroha közelében a szárnyak végein apró csillagszerű fényt adnak, és ahogy egymás közelében elrepülnek mindig egy csöppet fényesebb ez a csillogás. Shadrack a hatásszünet után megszólalva folytatja:*
-Ezek Mocsári Villanó Bogarak. Csak a nőstények mutatják ezt a csodát és minél többen vannak egymás közelében annál nagyobb fényt képesek adni. Sajnos azonban ezek nem tűrnek meg egymás közelében közel egy tucatnyinál többet, mert előbb utóbb elpusztulnak, ezért is rejtettem őket így el.*eközben kinyitja a második üvegcsét rejtő zsákot is és valóban a két üvegcse együtt már egy fáklya fényét megközelítve ragyognak, ám a bogarak egymás felé az üvegfalnak csapódva próbálnak közel kerülni ezért elrejti a második üvegcsét.*
-Láttam mennyire szeretitek azokat a vaskos, unalmas könyveket. Gondoltam hasznát veszitek ezeknek. Naponta ugyanannyit szunyogot kell adni nekik, mint ahányan vannak és nagyon sokáig eléldegélnek. Aki pedig az állatokra tud vigyázni, az tud másokra is.*teszi hozzá szokásos minibölcsességeit, majd átnyújtja Myrlanak és teszi el a másodikat.*
-Van itt egy harmadik is, azt Honokának szántam, de úgy látszik ő is már hazament.*vág kifejezéstelen arcot a félvér. Majd Myrlat fürkészi mit szól az ajándékhoz.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
-Persze - biccent - a fontos épület nem árt, ha méltó a címéhez.
Azt, hogy "nincs mit" pedig ezúttal már ki sem mondja, hisz az elmúlt pár percben szinte mást sem szajkózott, mindenki mindent köszön, mintha a jó szó nem értetődne magától még ott sem, ahol várható helye van neki (lásd frissenavatott lovag). Csak mosolyog finom fejcsóválás kíséretében az ehhez felvett félszeg testtartás pedig híven tükrözi a tizenéves kölyköt, aminek általában nézik.
A technikai megoldások szóbajöttére viszont azonnal felvillanyozódik, csak gnómból van ő is.
-Ékszerész eszközökkel próbálkozott? Apróságokhoz nagyon jók! - a miniatúra végülis örök kihívás, akármiről legyen is szó, képecske, hímzés, vagy mechanikus szerkezet, mindenhol ottvan.
És ekkor robban be Shadrack a képbe, kapja fel Myrlát majd kezd valami ládikáról hadoválni, illetve a tartalmáról, még ők is jól hallhatják, a szentély túlvégében.
-Nahát, a világ újabb csodája! - kúszik az arcára egy derűs vigyor, fejét félrebillentve fürkészi a jelenetet, bízva benne, hogy a várvavárt végszó ugyanúgy eljut majd hozzájuk mint a felvezetés.
-Ja igen, a szobor. Hát haladok vele, bár még több van hátra mint amit eddig csináltam. A részletek ugye... Mindig mindenhol az a kemény dió. Már nemmintha puha dió létezne, ebben van is valami... Márványból lesz, sőt már lett is, szerencsénk volt a beszerzéssel, sikerült jófélét találni.*
Fegyver: Orvgyilkos dobótőr Páncél: Díszpáncél
Azt, hogy "nincs mit" pedig ezúttal már ki sem mondja, hisz az elmúlt pár percben szinte mást sem szajkózott, mindenki mindent köszön, mintha a jó szó nem értetődne magától még ott sem, ahol várható helye van neki (lásd frissenavatott lovag). Csak mosolyog finom fejcsóválás kíséretében az ehhez felvett félszeg testtartás pedig híven tükrözi a tizenéves kölyköt, aminek általában nézik.
A technikai megoldások szóbajöttére viszont azonnal felvillanyozódik, csak gnómból van ő is.
-Ékszerész eszközökkel próbálkozott? Apróságokhoz nagyon jók! - a miniatúra végülis örök kihívás, akármiről legyen is szó, képecske, hímzés, vagy mechanikus szerkezet, mindenhol ottvan.
És ekkor robban be Shadrack a képbe, kapja fel Myrlát majd kezd valami ládikáról hadoválni, illetve a tartalmáról, még ők is jól hallhatják, a szentély túlvégében.
-Nahát, a világ újabb csodája! - kúszik az arcára egy derűs vigyor, fejét félrebillentve fürkészi a jelenetet, bízva benne, hogy a várvavárt végszó ugyanúgy eljut majd hozzájuk mint a felvezetés.
-Ja igen, a szobor. Hát haladok vele, bár még több van hátra mint amit eddig csináltam. A részletek ugye... Mindig mindenhol az a kemény dió. Már nemmintha puha dió létezne, ebben van is valami... Márványból lesz, sőt már lett is, szerencsénk volt a beszerzéssel, sikerült jófélét találni.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
*Hiába, még ha akarná se tudja letagadni tudós vérét, hisz néha annyira
magával ragadja egy probléma vagy éppen megoldás hogy azonnal magával
ragadja gondolatait, így esett ezzel a templommal is. Szépen megmunkált
kövek és illesztések, szemre legalábbis úgy tűnik, már amennyit lát
belőle.*
- Igen az. *biccent a közeledő Cirok megjegyzésére, kit ha emlékezete nem csal egy Viharhozó gyűlésen ismert meg, legalábbis a nevét*
- De egy ilyen épület színvonalához nem is kérdéses hogy ez szinte már elvárás. *enged meg egy félmosolyt magának*
- Köszönöm az elismerést.*biccent* Mindig öröm ha egy alkotásom elnyeri mások tetszését. Igen, beletellett jó néhány órába míg elkészültek, de nem azért mert bonyolultak lennének, a szerkezetük mondhatni pofonegyszerű, csak a méretéből adódóan nagy pontosságot igényelt az összeállítása. *sóhajt egyet*
- És Ön hogy halad a szobor megalkotásával? Sikerült megfelelő anyagot beszereznie? *érdeklődik, mert bár a szobrászathoz nem ért az építészetben használt anyagokhoz annál inkább*
Fegyver: Faragott bot Másik kézben: Egyszerű zöldes tekercs
- Igen az. *biccent a közeledő Cirok megjegyzésére, kit ha emlékezete nem csal egy Viharhozó gyűlésen ismert meg, legalábbis a nevét*
- De egy ilyen épület színvonalához nem is kérdéses hogy ez szinte már elvárás. *enged meg egy félmosolyt magának*
- Köszönöm az elismerést.*biccent* Mindig öröm ha egy alkotásom elnyeri mások tetszését. Igen, beletellett jó néhány órába míg elkészültek, de nem azért mert bonyolultak lennének, a szerkezetük mondhatni pofonegyszerű, csak a méretéből adódóan nagy pontosságot igényelt az összeállítása. *sóhajt egyet*
- És Ön hogy halad a szobor megalkotásával? Sikerült megfelelő anyagot beszereznie? *érdeklődik, mert bár a szobrászathoz nem ért az építészetben használt anyagokhoz annál inkább*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
* A pénzes magyarázaton magában jót nevet. Ismerve kuzinja jelenlegi
vagyoni helyzetét...hát, Shad helyében nem hozná szóba a révi dolgokat.
De aztán kissé elkomorul. Hallván, hogy kineveti a félvér a lovagságát,
küld Morganus felé egy " Ugye megmondtam?!" pillantást. Az esküvő szóra
összerezzen. ~Ez valami elszólás lehet. Csak nem adtak közbe férjhez
is? Bár két tanú volt... nade akkor is...~ Mielőtt vad kombinációba
kezdene Vaddal kapcsolatosan, a ládikában lapuló tégelyek kerülnek
előtérbe. Illetve az ő történetük, delejes előadás kíséretében. Nem
nagyon akaródzik kiderülni mit rejtenek.*
- Csak nem nadályok vannak bennük?*-kérdezi ártatlan arccal.*
Fegyver: Sirdemac kardja Páncél: Thrillion égi páncélja
- Csak nem nadályok vannak bennük?*-kérdezi ártatlan arccal.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
*Már megszokhatta, hogy Shadrack mindenre felkapja a hangot, s a
`legjobb védekezés a támadás` elve alapján, hőzöngve bizonygatja
igazát. Csak mosolyog, noha számára, égető a dolog.*
- Na, a pénzemről inkább ne beszéljünk! Gazdagon mentem Révbe, s szegényen, de azért hazaértem... *nem felelős ezért a Viharhozó, sok ment el a kereskedői álcára, s a Céh járt a legjobban, rézgarasokért vette meg a teljes árukészletet. Na jó, aranyakért, de elég keveset fizettek.
Shadrack beszéde valami esküvőről, kissé mellbe csapja, lévén gondol tervezett, sajátjára. De a folytatás már a ládika tartalmával foglalkozik, illetve megszerezésének hősi körülményeire.*
- Bökd már ki, mi az... *mormogja, fogai között, hogy tán csak Myrla hallja.*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Díszvért
- Na, a pénzemről inkább ne beszéljünk! Gazdagon mentem Révbe, s szegényen, de azért hazaértem... *nem felelős ezért a Viharhozó, sok ment el a kereskedői álcára, s a Céh járt a legjobban, rézgarasokért vette meg a teljes árukészletet. Na jó, aranyakért, de elég keveset fizettek.
Shadrack beszéde valami esküvőről, kissé mellbe csapja, lévén gondol tervezett, sajátjára. De a folytatás már a ládika tartalmával foglalkozik, illetve megszerezésének hősi körülményeire.*
- Bökd már ki, mi az... *mormogja, fogai között, hogy tán csak Myrla hallja.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
*Shadrack csodálkozó kifejezéssel néz előbb Myrlara, majd Morganusra.*
-Node Főnök! Azok után, ahogy helyt álltam odaát és oroszlánként vigyáztam a pénzedre abban a csehóban, most ilyen baromságok jutnak eszedbe? Hát lopom én a pénzt?! *(legalábbis mióta a klánhoz csatlakozott, tegyük rögtön hozzá.). Közben eszébe jut, hogy nem is számolt még el a nálahagyott pénzzel anno, úgyhogy gyorsan elharapja eme mondókáját és máris tereli a szót mégpedig Myrlahoz fordulva, de kissé megint mindenkihez szólva.*
-Méghogy Te Myrla? Mármint, hogy lovag? Hát ez kész.*vigyorog.* Én teljesen azt hittem, hogy Nogusta, meg Honoka, meg Fafner esetleg az a szakállas Lobonc, vagy hogy hívják lesznek a lovagok, dehát Shadrack mindig félreértelmezi a dolgokat!.*nevet egy jót.*
-Hát akkor az iménti felkapást tekintsd gratulálásnak is egyben!*kacsint rá egyet.*
-Aztán hol vagy Nogusta!*kiált a hátrébb sorakozottakhoz. Ha már lemaradtam az esküvődről legalább had szorítom kezed cimbora, vagyis Kapitány!*mond egy sor csak általuk érthető apróságot, az esküvő pedig egyszerű nyelvbotlás, hiszen az esküvésre gondolt természetesen. Majd ládikáján kezd babrálni. Méghozzá veszettül, mert nem akar nyílni. Mostmár két kézzel feszegeti, erőlködő képpel, hogy végül valósággal szétkapja a fedelet a tartótól. A ládikában három kis bugyor lapul fekete szövettel borítva. Mindegyiket apró zsinór fogja össze. Természetesen nem hagyna ki, még egy ilyen ünnepélyes alkalmat se, hogy fényezze magát, ezért rákezdi:*
-Hegyre hágtam és völgybe szálltam, mocsárba is merültem ezekért Egyetlen eldugott helyen lehet ezeket felfedni itt az egész vidéken ésha nem barátkozom úgy össze az ork... itt köhhent egyet... mármint keményen küzdöttem érte és kész. Öt évente egyszer lehet ezeket összegyűjteni és mindössze egy hónapig gyűlnek össze, hogy nászukat megüljék. És csak a teliholdkor kerülnek a mocsár bokrai fölé. Úgyhogy remélem értékelitek mit güriztem én ezért nem is oly rég. Bár azt hittem később kerül sor azt átadásukra. Úgy vigyázzatok rá, mintha az életetek lenne. Aki erre nem képes vigyázni nemis igazi lovag!*teszi még kíváncsibbá a tömeget. Miközben simogatja a kis tégelyeket.*
Fegyver: Mesteri csatacsillag Páncél: Szládbőr páncél
-Node Főnök! Azok után, ahogy helyt álltam odaát és oroszlánként vigyáztam a pénzedre abban a csehóban, most ilyen baromságok jutnak eszedbe? Hát lopom én a pénzt?! *(legalábbis mióta a klánhoz csatlakozott, tegyük rögtön hozzá.). Közben eszébe jut, hogy nem is számolt még el a nálahagyott pénzzel anno, úgyhogy gyorsan elharapja eme mondókáját és máris tereli a szót mégpedig Myrlahoz fordulva, de kissé megint mindenkihez szólva.*
-Méghogy Te Myrla? Mármint, hogy lovag? Hát ez kész.*vigyorog.* Én teljesen azt hittem, hogy Nogusta, meg Honoka, meg Fafner esetleg az a szakállas Lobonc, vagy hogy hívják lesznek a lovagok, dehát Shadrack mindig félreértelmezi a dolgokat!.*nevet egy jót.*
-Hát akkor az iménti felkapást tekintsd gratulálásnak is egyben!*kacsint rá egyet.*
-Aztán hol vagy Nogusta!*kiált a hátrébb sorakozottakhoz. Ha már lemaradtam az esküvődről legalább had szorítom kezed cimbora, vagyis Kapitány!*mond egy sor csak általuk érthető apróságot, az esküvő pedig egyszerű nyelvbotlás, hiszen az esküvésre gondolt természetesen. Majd ládikáján kezd babrálni. Méghozzá veszettül, mert nem akar nyílni. Mostmár két kézzel feszegeti, erőlködő képpel, hogy végül valósággal szétkapja a fedelet a tartótól. A ládikában három kis bugyor lapul fekete szövettel borítva. Mindegyiket apró zsinór fogja össze. Természetesen nem hagyna ki, még egy ilyen ünnepélyes alkalmat se, hogy fényezze magát, ezért rákezdi:*
-Hegyre hágtam és völgybe szálltam, mocsárba is merültem ezekért Egyetlen eldugott helyen lehet ezeket felfedni itt az egész vidéken ésha nem barátkozom úgy össze az ork... itt köhhent egyet... mármint keményen küzdöttem érte és kész. Öt évente egyszer lehet ezeket összegyűjteni és mindössze egy hónapig gyűlnek össze, hogy nászukat megüljék. És csak a teliholdkor kerülnek a mocsár bokrai fölé. Úgyhogy remélem értékelitek mit güriztem én ezért nem is oly rég. Bár azt hittem később kerül sor azt átadásukra. Úgy vigyázzatok rá, mintha az életetek lenne. Aki erre nem képes vigyázni nemis igazi lovag!*teszi még kíváncsibbá a tömeget. Miközben simogatja a kis tégelyeket.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
* Növendékével folytatott párbeszéde alatt Myrla és Morganus a távozás
mellett dönt. Ez kapóra jön a duónak. Vad, egy hirtelen ötlettől
vezérelten, óvatosan, de határozott mozdulattal a lehető legközelebbi
és legmélyebb árnyak közé rántja magával Darmont.*
- Most szépen megvárjuk míg felszabadul az ajtó* fülel s figyel arra felé.* Aztán hazasurranunk, felhajtás nélkül. Ellenvetések?* közben szemével folyamatosan a félhomályt pásztázza.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Díszvért
- Most szépen megvárjuk míg felszabadul az ajtó* fülel s figyel arra felé.* Aztán hazasurranunk, felhajtás nélkül. Ellenvetések?* közben szemével folyamatosan a félhomályt pásztázza.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
* Legalább egy érkezőt sikerült boldoggá tennie, ha már kettőt a
szomorúságba taszított előzőleg. Shadrack örömében felkapja, így Myrla
egy pillanat múlva a levegőben kapálódzik lábaival. Eleve érdekes
látványt nyújthatnak, hisz a lány egyik kezében a címerpajzsot,
másikban a madarat és a szívet szorongatja. Így visszaölelni nem tud,
és szerencsére csók se csattan.*
- Jaj, tegyen le.*-mondja nevetve Shadnak, majd mikor földet ér folytatja:*
- Az egyik új lovagot épp most roppantotta össze. A másikra viszont szintén ráférne egy kis vidámítás...*magában elképzeli, amint Nogot is felkapja a fél-ork. A ládára kíváncsian pillant. El sem tudja képzelni mi lehet benne. Morganusnak viszont van. A klánbolt kasszájára gyanakszik...*
Fegyver: Sirdemac kardja Páncél: Thrillion égi páncélja
- Jaj, tegyen le.*-mondja nevetve Shadnak, majd mikor földet ér folytatja:*
- Az egyik új lovagot épp most roppantotta össze. A másikra viszont szintén ráférne egy kis vidámítás...*magában elképzeli, amint Nogot is felkapja a fél-ork. A ládára kíváncsian pillant. El sem tudja képzelni mi lehet benne. Morganusnak viszont van. A klánbolt kasszájára gyanakszik...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
- Talán azért tudott volna... *mormog és somolyog Myrla közelében, de
nem akarja megzavarni emelgetős mutatványát. Köszönne gyorsan, s már
menne is tovább, de a ládika azért felkelti az érdeklődését:*
- Shadrack, csak nem a klánbolt pénzes ládikáját hoztad el? *néz bűnt kereső vizslaszemekkel, de a dobozka még kicsit sem hasonlít a megemlítettre.*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Díszvért
- Shadrack, csak nem a klánbolt pénzes ládikáját hoztad el? *néz bűnt kereső vizslaszemekkel, de a dobozka még kicsit sem hasonlít a megemlítettre.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
*Myrla arca dereng fel előtte, méghozzá hangja által kísérve. Szokásos
illendő köszöntésével és azzal az információval, amivel Shadrack a
sietségtől és a dögnehéz medvebundától prüszkölő, ámde morcos ábrázatát
a megkönnyebbült vidámság járja át. Még nem teljesen ura agyának az
átkurjongatott, majd átfeledett éjszakák után, de a tudat, hogy még ő
is örülhet a lovagoknak elképesztő tettre sarkallja. A nehéz bunda
ellenére, mint egy szöcske odapattan Myrla-hoz és igazi medve módjára
átöleli oszlopszerű kezeivel és felkapja úgy, hogy lábai elemelkednek a
padlóról, s a heves örömnyilvánítás közben vidáman mondja neki.*
-Huhúúúú Myrla, nagyobb jóhírt most nem monhattál volna Shadracknak!
*Majd elereszti és talán a közelben tartozkodók mindegyikőjének is szegezi a kérdést.*
-Aztán hol vannak azok a híres-neves új lovagok, hadd lapogatom őket hátba! Hozott Shadrack olyan meglepetést, hogyha Öböl népe tudta volna mit hozok nektek, már fej nélkül feküdnék egy bokor alján és ez a ládika nem lenne nálam!*húzza ki magát büszkén és barátságosan paskolja kétszerháromszor a ládika tetejét.*
Fegyver: Mesteri csatacsillag Páncél: Szládbőr páncél
-Huhúúúú Myrla, nagyobb jóhírt most nem monhattál volna Shadracknak!
*Majd elereszti és talán a közelben tartozkodók mindegyikőjének is szegezi a kérdést.*
-Aztán hol vannak azok a híres-neves új lovagok, hadd lapogatom őket hátba! Hozott Shadrack olyan meglepetést, hogyha Öböl népe tudta volna mit hozok nektek, már fej nélkül feküdnék egy bokor alján és ez a ládika nem lenne nálam!*húzza ki magát büszkén és barátságosan paskolja kétszerháromszor a ládika tetejét.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
* Már épp kifelé tartanának Morganusszal, maguk mögött hagyván a Kapuk
Templomát, és a rosszkedvbe hajló hangulatot, amikor dübörgés hangzik,
majd egy medveforma alak bukkan fel a homályban. Még tán kard után is
lehetne kapni, ha nem bömbölné el magát, ezzel felfedvén, hogy a
betoppanó nem más, mint a vadon ura, Shadrack, a Vadász.
Myrla arca felderül. Nem tudja miért, de a fél-orkot elég érdekes figurának találja, ki felettébb szokatlan megnyilvánulásaival sokszor csal mosolyt arcára. Persze ezt titkolja előle, próbál komolynak mutatkozni, így a félvér inkább hiheti, hogy legszívesebben mindig nevelésben vagy feddésben részesítené. Pedig nem. Sőt nagyon nem szeretné, hogy valaki átalakítaná valamiféle jólnevelt úri fiúvá. Igaz, nem is hiszi, hogy lenne Corvus földjét taposó, kinek ez sikerülhetne.
Mikor közelebb érnek hozzá, köszönti:*
- Jó napot, Shadrack! Még a végére épp ideért. Nogusta úr valahol a padsorok között bóklászik, ha őt keresné.*-mutat a Szentély felé.*
- A többiek is itt vannak még, Honoka és a gnómok is!*
Fegyver: Sirdemac kardja Páncél: Thrillion égi páncélja
Myrla arca felderül. Nem tudja miért, de a fél-orkot elég érdekes figurának találja, ki felettébb szokatlan megnyilvánulásaival sokszor csal mosolyt arcára. Persze ezt titkolja előle, próbál komolynak mutatkozni, így a félvér inkább hiheti, hogy legszívesebben mindig nevelésben vagy feddésben részesítené. Pedig nem. Sőt nagyon nem szeretné, hogy valaki átalakítaná valamiféle jólnevelt úri fiúvá. Igaz, nem is hiszi, hogy lenne Corvus földjét taposó, kinek ez sikerülhetne.
Mikor közelebb érnek hozzá, köszönti:*
- Jó napot, Shadrack! Még a végére épp ideért. Nogusta úr valahol a padsorok között bóklászik, ha őt keresné.*-mutat a Szentély felé.*
- A többiek is itt vannak még, Honoka és a gnómok is!*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
*Már megint pechje van a félvérnek. Egy többnapos kiruccanás után tér
vissza a rendházba. Többnapos, mely egy napos lett volna, ha nem
ismerkedik meg az ork törzsfőnök legújabb sörpróbálkozásával és fekszik
vagy négy napig az ork vezér sátra bejáratánál egy bundaszőnyegen
magáról mit sem tudva. Mikor magáhzo tért a visszafele út is valahogy
jóval kanyargósabbra sikeredett a megszokottnál, dehát állapotát látva
nem csoda például hogy beszédbe próbált elegyedni egy hiúzzal, ami a
barátságos félvért látva olyan veszett nyivákolásba kezdett miután
felmenekült előle egy fára, hogy azt valószínűleg otthon is hallották.
A félvér nem tágított és heves szóáradattal próbálta lerázni a fáról,
majd miután nem sikerült hazament tehát. Otthon kongó üresség fogadta.
Sehol senki. Előbb egy kapuőr futott előle menekülve, mikor kilátásba
helyezte, hogy a feje a segge helyére kerül, ha nem válaszol neki
azonnal, majd egy kevésbé ijedős őr igazította útba, hogy bizony A
Kapuk templomában lovaggá avatás miatt sietett mindenki el.*
-És engem meg sem hívtak?*Bődül egy hatalmasat. Feje kissé fáj még, de már egész jól van, ahhoz képest amit átélt az elmúlt napokban. Miután kiderítette, hogy merre is kell mennie úgy dönt visz egy meglepetést magával, elvégre azt mondták mindenki vitt magával valamit, meg úgy öltöztek, mintha esküvőre mentek volna. Felcammog tehát szobájába és ágyát félrerúgva féltett kincsét- egy sziklamedve prémjéből kivarrt köpenyt csatol félmeztelen felsőtestére. Normál embernek ez dög nehéz lenne, de neki meg se kottyan. Nadrágját leporolja, elvégre ünnepelni megy, és bakancsát vadász csizmára cserélve siet a templomhoz egy ládikát szorongatva a hóna alatt. Megtalálja a templomot, melynek kapuját sietve tárja ki és reméli nem késett el.
Pedig de. Ajkáról csalódott kiáltás hangozza be a remek akusztikájú termet. Elég nagy a templom beltere, és benne csak lézengő alakokat lát, és a fényről belépve hirtelen nem is tudja azonosítani őket.*
- Hogy aza a fültövön vágott barlangi troll harapja le az összes hírvivő lábát! Hiába siettem már megint nem jókor érkeztem?*majd a terméskövön döngő léptekkel betrappol. Hatalmas medvebundájában maga is úgy néz ki, mint egy medve, főleg, ha hangulatát is nézzük, bár vidéket is megjárt nézőink inkább a búsuló juhásznak néznék.*
Fegyver: Mesteri csatacsillag Páncél: Szládbőr páncél
-És engem meg sem hívtak?*Bődül egy hatalmasat. Feje kissé fáj még, de már egész jól van, ahhoz képest amit átélt az elmúlt napokban. Miután kiderítette, hogy merre is kell mennie úgy dönt visz egy meglepetést magával, elvégre azt mondták mindenki vitt magával valamit, meg úgy öltöztek, mintha esküvőre mentek volna. Felcammog tehát szobájába és ágyát félrerúgva féltett kincsét- egy sziklamedve prémjéből kivarrt köpenyt csatol félmeztelen felsőtestére. Normál embernek ez dög nehéz lenne, de neki meg se kottyan. Nadrágját leporolja, elvégre ünnepelni megy, és bakancsát vadász csizmára cserélve siet a templomhoz egy ládikát szorongatva a hóna alatt. Megtalálja a templomot, melynek kapuját sietve tárja ki és reméli nem késett el.
Pedig de. Ajkáról csalódott kiáltás hangozza be a remek akusztikájú termet. Elég nagy a templom beltere, és benne csak lézengő alakokat lát, és a fényről belépve hirtelen nem is tudja azonosítani őket.*
- Hogy aza a fültövön vágott barlangi troll harapja le az összes hírvivő lábát! Hiába siettem már megint nem jókor érkeztem?*majd a terméskövön döngő léptekkel betrappol. Hatalmas medvebundájában maga is úgy néz ki, mint egy medve, főleg, ha hangulatát is nézzük, bár vidéket is megjárt nézőink inkább a búsuló juhásznak néznék.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
*Hogy Myrla is épp ezt kérdezte, azt valószínűleg Cirok nem hallotta.
Az erőltetett mosoly mindenesetre ékesebben szól a válasznál, ha ezt
látványosan nem is hajlandó észrevenni a gnóm, nehogy tovább rontsa a
helyzetet egy kudarcélménnyel.
-Eszedbe ne jusson! - vágja rá azonnal, váltva is tehát a kívánt formára.-Ha másért nem, hát azért mert engem nehéz megbántani. És köszönöm, hogy felajánlod, mert megzavarodva végülis most én voltam, úgy tűnik végig udvariatlanul beszéltem veled. Vagy legalábbis etikettszegőn.
Pillantása körülszalad a helyiségben. Nogusta igen komornak tűnik hirtelen, úgy dönt, ezt a gratulációt félreteszi. Viszont fajtársa is mintha egyedül álldogálna.
-De nem is zavarlak tovább. -mondja hát elnézéstkérő mosollyal. Honoka nincs cseverészős hangulatában, és ezt ő megérti. -Fejet fel! - biggyeszti még oda barátian amint leköszön.
Odébbáll egyel, a templom szerkezetét kezdi fürkészni ő is. Mígnem kiköt Sam mellett, akivel ugyan még egy szót se beszélt életében, de ez nem is feszélyezi.
-Karakteres egy építmény... -jegyzi meg köszönés helyett, hisz láthatóan ugyanazzal vannak elfoglalva. -Véletlenül láttam az ajándékait, nagyon csinos kis szerkezetek! Sokáig dolgozott rajtuk?*
Fegyver: Orvgyilkos dobótőr Páncél: Díszpáncél
-Eszedbe ne jusson! - vágja rá azonnal, váltva is tehát a kívánt formára.-Ha másért nem, hát azért mert engem nehéz megbántani. És köszönöm, hogy felajánlod, mert megzavarodva végülis most én voltam, úgy tűnik végig udvariatlanul beszéltem veled. Vagy legalábbis etikettszegőn.
Pillantása körülszalad a helyiségben. Nogusta igen komornak tűnik hirtelen, úgy dönt, ezt a gratulációt félreteszi. Viszont fajtársa is mintha egyedül álldogálna.
-De nem is zavarlak tovább. -mondja hát elnézéstkérő mosollyal. Honoka nincs cseverészős hangulatában, és ezt ő megérti. -Fejet fel! - biggyeszti még oda barátian amint leköszön.
Odébbáll egyel, a templom szerkezetét kezdi fürkészni ő is. Mígnem kiköt Sam mellett, akivel ugyan még egy szót se beszélt életében, de ez nem is feszélyezi.
-Karakteres egy építmény... -jegyzi meg köszönés helyett, hisz láthatóan ugyanazzal vannak elfoglalva. -Véletlenül láttam az ajándékait, nagyon csinos kis szerkezetek! Sokáig dolgozott rajtuk?*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
- Ki mástól?*-válaszolja fancsali képpel. Persze, mi mást is várhatna,
mint hogy lépjenek a problémák elől a távozás hímes mezejére. Nem tud
mást tenni, követi a kijárat felé a nagymestert. Közbe, a többiek
mellett elhaladva elrebeg egy-egy viszlát-ot.*
Fegyver: Sirdemac kardja Páncél: Thrillion égi páncélja
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
- Ezt most komolyan, tőlem kérded? *néz rosszallóan, mintha ő belelátna
szívekbe. De bekattan benne a gnóm veszélyjelző, mi nem más, mint egy
zsineg, s rákötve száncsengő. Jelzi, ha átlépnek egy határt. S most
Myrla oly terepre tévedne, mely Morganus számára, veszélyes terep.
Jobbnak látja, ha lelép, a szent helyről s az ingoványos téma
mezejéről.*
- Szerintem inkább menjünk. *mondja, s ha a többiek még akarnak bóklászni szomorúságba hanyatlott élőholtakként, ám legyen, de ő inkább a templom kijárata felé veszi útját, s szaporázza lépéseit...*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Impbőr vért
- Szerintem inkább menjünk. *mondja, s ha a többiek még akarnak bóklászni szomorúságba hanyatlott élőholtakként, ám legyen, de ő inkább a templom kijárata felé veszi útját, s szaporázza lépéseit...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
- Rendben. Szóval lovagtanács ismét...*-nyugtázza a dolgokat, de közben
látván Nogusta furcsa emberkerülő mozdulatait, valamint a Cirokkal
társalgó Honokát, kiről meggyőződése a cáfolat ellenére is, hogy valami
baja van, folytatja a beszélgetést, igaz más témával, és szinte
suttogva, ne hallják a többiek:*
- Nem tudom, mi történhetett, de Honoka mintha szomorúvá vált volna, nem értem, kérdeztem, de azt mondja nincs semmi baja, pedig látszik rajta...és Nogusta...nézz oda, mit csinál? Szinte kerül mindenkit.
Pedig előzőleg rajta sem látszódott semmi, csak a boldogság, hogy lovaggá lett. Aztán megkérdeztem mire célzott a jókívánságával, válaszolt is. Semmi különös! De utána ő is olyan lett, mint egy Zombi.
Én vagyok ilyen rossz hatással rájuk?*-kérdi szomorúan, hiszen mindkét említett személy azután lett rosszkedvű, hogy beszélt velük.
Rajta is kezd eluralkodni a rosszkedv, így kissé reményvesztetten néz kuzinjára.*
Fegyver: Sirdemac kardja Páncél: Thrillion égi páncélja
- Nem tudom, mi történhetett, de Honoka mintha szomorúvá vált volna, nem értem, kérdeztem, de azt mondja nincs semmi baja, pedig látszik rajta...és Nogusta...nézz oda, mit csinál? Szinte kerül mindenkit.
Pedig előzőleg rajta sem látszódott semmi, csak a boldogság, hogy lovaggá lett. Aztán megkérdeztem mire célzott a jókívánságával, válaszolt is. Semmi különös! De utána ő is olyan lett, mint egy Zombi.
Én vagyok ilyen rossz hatással rájuk?*-kérdi szomorúan, hiszen mindkét említett személy azután lett rosszkedvű, hogy beszélt velük.
Rajta is kezd eluralkodni a rosszkedv, így kissé reményvesztetten néz kuzinjára.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
~ Újra kérdezi, pedig válaszoltam. Ennyire látszik rajtam? ~
- Persze, jól vagyok! * Erőltet mosolyt az arcára *
- És nyugodtan tegezhet, ha már elkezdte. Ha mostantól magázni fog, akkor... megzavarodom. Keresni fogom az okot, hogy mivel bántottam meg.
Fegyver: Thrillioni mestervadász Páncél: Thrillion égi páncélja
- Persze, jól vagyok! * Erőltet mosolyt az arcára *
- És nyugodtan tegezhet, ha már elkezdte. Ha mostantól magázni fog, akkor... megzavarodom. Keresni fogom az okot, hogy mivel bántottam meg.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
-Nincs mit. - vonja meg a vállát alig érzékelhetően, ő csak őszinte,
plusz tudja, hogy néha minden hölgyeménynek jólesik az ilyesmi. A
magázódás hallatán egy pillanatra megzavarodik, de gyorsan túl is
lendül a dolgon, majd akkor innentől kisasszonyoz.
-Szerintem nagyon szép volt! Egyszerre személyes és mégsem az, hisz a hasonló események egy egész klán életét fémjelzik meg, a klánok viszont érkezőkből állnak. - arcán csak dereng a mosolygás sejtelme, inkább a fűzöld szemek tükrözik az érzéseit. -De ön, mondja, rendben van? Olyan szomorkásnak látszik!*
Fegyver: Orvgyilkos dobótőr Páncél: Díszpáncél
-Szerintem nagyon szép volt! Egyszerre személyes és mégsem az, hisz a hasonló események egy egész klán életét fémjelzik meg, a klánok viszont érkezőkből állnak. - arcán csak dereng a mosolygás sejtelme, inkább a fűzöld szemek tükrözik az érzéseit. -De ön, mondja, rendben van? Olyan szomorkásnak látszik!*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
* Kettősükhöz csatlakozik Cirok, majd Myrla el, s ismét ketten vannak. A kis művésznek a tegezés rémlik és nem alaptalanul. Honoka tegezte mikor gyereknek gondolta, tegezte mikor mindent eldobva rohant a Nagymestert ellátni (mondjuk akkor mindenkit tegezett), egyébként magázta. De ő nem sértődik meg azon, ha tegezik. *
- Hogy én? * Kérdezi meglepetten * - Megvagyok. Köszönöm a bókot, bár nem én vagyok most a középpontban. * Int a két új lovagra. * - Mi a véleménye a szertartásról? * Kezd általános beszélgetésbe, hisz az az érzése, hogy hiába készült ajándékkal, a többi mellett eltörpül, most valahogy szorítja a mellkasát, s emiatt nem tud szellemes csevejt folytatni *
Fegyver: Thrillioni mestervadász Páncél: Thrillion égi páncélja
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
*A kérdés jogos, s mivel Nogusta is hallhatott keveset, a lovaghölgy is kap némi útmutatást az elkövetkezendőkre:*
- Egyelőre nem sok változik, tegyed, amit eddig is. Ahol segítség kell, a Házak ügyeiben, segíts be kérlek, te ismered legjobban, én mit tennék egyes helyzetekben! Hamarosan lovagtanácsi ülést ülünk, akkor majd a legfontosabbakat, mind megbeszéljük... *foglalja össze a remélt jövőképet.*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Impbőr vért
- Egyelőre nem sok változik, tegyed, amit eddig is. Ahol segítség kell, a Házak ügyeiben, segíts be kérlek, te ismered legjobban, én mit tennék egyes helyzetekben! Hamarosan lovagtanácsi ülést ülünk, akkor majd a legfontosabbakat, mind megbeszéljük... *foglalja össze a remélt jövőképet.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
*Hálás érte, hogy Nogusta nem csődít oda senkit. Azonban továbbra sem
szeretne belerondítani a napba. Talán mégsem volt túl jó ötlet
eljönnie, de amikor elindult akkor úgy gondolta, nem lesz gond.*
-Nog, ne izgulj miattam! Idáig is eljutottam, tehát haza is tudok menni! Nem súlyosak a sérülések! Maradj itt, és ünnepelj! Ez a Ti napotok! Majd később találkozunk a Rendházban! *Próbál egyet mosolyogni, azonban csak valami torz grimaszra futja. Amit mondott, azt viszont komolyan gondolta. Ha Nog erősködne, akkor még egyszer nyomatékosan megkéri, hogy ne izguljon, majd elindul a Rendház felé.*
Fegyver: Kiegyensúlyozatlan hosszúkard Páncél: Thrillioni vért
-Nog, ne izgulj miattam! Idáig is eljutottam, tehát haza is tudok menni! Nem súlyosak a sérülések! Maradj itt, és ünnepelj! Ez a Ti napotok! Majd később találkozunk a Rendházban! *Próbál egyet mosolyogni, azonban csak valami torz grimaszra futja. Amit mondott, azt viszont komolyan gondolta. Ha Nog erősködne, akkor még egyszer nyomatékosan megkéri, hogy ne izguljon, majd elindul a Rendház felé.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
- Csak arról érdeklődnék, a közeljövőben milyen feladatokat szánsz
nekem? Mennyiben változnak az eddigiek? Meg úgy egyáltalán.*-néz
tanácstalanul, mert egyelőre fogalma sincs, mit is kezdjen ezzel a
nyakába szakadt lovagsággal. Egyik lábáról a másikra állva toporog,
miközben várja, mit ró ki rá a nagymester.*
Fegyver: Sirdemac kardja Páncél: Thrillion égi páncélja
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
* Még nem éri el a padsort, mikor egy másik ismerős hang készteti
megállásra, s borongós gondolatokból való újabb kiszakadásra.*
- Köszö...* akad meg az apród sérült arcán szeme kézfogás közben.* Mi a...? Te megsérültél* mondja, de a világért sem kiáltja.* Persze-persze, beugrom. De... Szerintem vidd magaddal Honokát. Valakinek el kéne látnia a sebeidet* futtatja végig tekintetét a vágáson, a véres ingen s a darabos mozgáson.*
- Otthon megbeszéljük. Pihenj! De egyedül nem mehetsz!* vált parancsoló hangnemre.* Ha más nem, hát én, elkísérlek* érezhetően aggódik az ifjú miatt. A kinevezéséről teljesen megfeledkezik.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Díszvért
- Köszö...* akad meg az apród sérült arcán szeme kézfogás közben.* Mi a...? Te megsérültél* mondja, de a világért sem kiáltja.* Persze-persze, beugrom. De... Szerintem vidd magaddal Honokát. Valakinek el kéne látnia a sebeidet* futtatja végig tekintetét a vágáson, a véres ingen s a darabos mozgáson.*
- Otthon megbeszéljük. Pihenj! De egyedül nem mehetsz!* vált parancsoló hangnemre.* Ha más nem, hát én, elkísérlek* érezhetően aggódik az ifjú miatt. A kinevezéséről teljesen megfeledkezik.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
~Elkéstem...~
*Halkan csukja be maga mögött az ajtót. Mint látja a ceremónia véget érhetett. Körbenéz, és amint meglátja Nogustát, elindul felé. Bár nem a megszokott módon. Kicsit biceg, és a padló felé néz, hogy arcát takarhassa. Elkerül mindenkit, hogy még egy köszönés erejéig se kelljen arcát mutatnia. Nognak azonban kezet nyújt, és mélyen a szemébe nézve szól hozzá.*
-Gratulálok barátom, és sajnálom, hogy nem értem ide... Ha lesz egy kevéske időd, akkor szeretnék majd adni valami ajándékot! A Rendházban hagytam, alkalomadtán nézz be a szobámba! *Az apród átlagos viseletétől eltérően, most egy fehér inget visel, rajta egy hosszú fekete kabát. Az ing azonban több helyen véres, látszik még annak ellenére is, hogy viselője próbálja rejtegetni. Arcát is nem véletlenül próbálta rejtegetni. Lila foltokkal tarkított, és egy mély vágás húzódik a jobb szeme fölött függőleges irányban, úgy három-négy cm hosszan.*
-Ha nincs rám szükséged, akkor engedelmeddel visszavonulnék! Myrlának majd gratulálok máskor! *Amennyiben a lovag nem tartja fel, el is indul a Rendház felé.*
Fegyver: Kiegyensúlyozatlan hosszúkard Páncél: Thrillioni vért
*Halkan csukja be maga mögött az ajtót. Mint látja a ceremónia véget érhetett. Körbenéz, és amint meglátja Nogustát, elindul felé. Bár nem a megszokott módon. Kicsit biceg, és a padló felé néz, hogy arcát takarhassa. Elkerül mindenkit, hogy még egy köszönés erejéig se kelljen arcát mutatnia. Nognak azonban kezet nyújt, és mélyen a szemébe nézve szól hozzá.*
-Gratulálok barátom, és sajnálom, hogy nem értem ide... Ha lesz egy kevéske időd, akkor szeretnék majd adni valami ajándékot! A Rendházban hagytam, alkalomadtán nézz be a szobámba! *Az apród átlagos viseletétől eltérően, most egy fehér inget visel, rajta egy hosszú fekete kabát. Az ing azonban több helyen véres, látszik még annak ellenére is, hogy viselője próbálja rejtegetni. Arcát is nem véletlenül próbálta rejtegetni. Lila foltokkal tarkított, és egy mély vágás húzódik a jobb szeme fölött függőleges irányban, úgy három-négy cm hosszan.*
-Ha nincs rám szükséged, akkor engedelmeddel visszavonulnék! Myrlának majd gratulálok máskor! *Amennyiben a lovag nem tartja fel, el is indul a Rendház felé.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
- Hallgatlak. *mondja, noha lehet, őt kérdezné a lány. Mindenesetre,
Morganus eddig remélte, be tud olvadni az oszlop kövébe, változván
gargoyle-lá, de nem lehet vízköpővé, szavakat kell kiöntenie. Most épp
a jövőről tudakolná az újonnan lovaggá lett Myrla...*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Impbőr vért
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
*Örömmel figyeli Nogusta ahogy a kis lovacskát forgatja és ez miatt már megérte azt a pár óra munkát amíg azzal bíbelődött.*
- Örülök hogy tetszik. *biccent fejével, majd nem sokkal később Myrlánál*
- Szívesen, örömmel készítettem. *mosolyodik el* Én örülök hogy jelen lehettem. Ez az első ilyen alkalom, de nagyon érdekes volt. *gondolkodik el, majd kicsit hátrébb húzódik hogy más is odaférjen az ünnepeltekhez, s ők is tudjanak beszélni kikkel óhajtanak, így szakít egy kis időt a templom épületének tanulmányozására, úgy tűnik sose tudja teljesen kikapcsolni kíváncsi énjét és csak úgy ünnepelni*
Fegyver: Faragott bot Másik kézben: Egyszerű zöldes tekercs
- Örülök hogy tetszik. *biccent fejével, majd nem sokkal később Myrlánál*
- Szívesen, örömmel készítettem. *mosolyodik el* Én örülök hogy jelen lehettem. Ez az első ilyen alkalom, de nagyon érdekes volt. *gondolkodik el, majd kicsit hátrébb húzódik hogy más is odaférjen az ünnepeltekhez, s ők is tudjanak beszélni kikkel óhajtanak, így szakít egy kis időt a templom épületének tanulmányozására, úgy tűnik sose tudja teljesen kikapcsolni kíváncsi énjét és csak úgy ünnepelni*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
* Ő nem megkönnyebbülést, hanem kiábrándulást érez.*
- Öhm. Igen?* nem igazán érzik, de ő tudja, hogy ez kérdés volt.*
- Olyat nem tennék. Ha birtokában volnék a mágiának, akkor sem* oszlatja a gyanú árnyát is.*
Ugyan-ugyan. Szóra sem érdemes!* körülbelül ennyire van ideje, mielőtt Myrla kuzinja társaságára cserélné az övét. Magára hagyva Nogot a napi önostorozásban. Remek lehetőséget szalasztott el most. Olyat, amilyet nem szerez minden alkalommal. Kissé elkedvetlenedve tesz pár lépést a padok felé, kikerülve a többieket.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Díszvért
- Öhm. Igen?* nem igazán érzik, de ő tudja, hogy ez kérdés volt.*
- Olyat nem tennék. Ha birtokában volnék a mágiának, akkor sem* oszlatja a gyanú árnyát is.*
Ugyan-ugyan. Szóra sem érdemes!* körülbelül ennyire van ideje, mielőtt Myrla kuzinja társaságára cserélné az övét. Magára hagyva Nogot a napi önostorozásban. Remek lehetőséget szalasztott el most. Olyat, amilyet nem szerez minden alkalommal. Kissé elkedvetlenedve tesz pár lépést a padok felé, kikerülve a többieket.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
- Óh, csak ennyi?*-mondja megkönnyebbülve a választól.*
- Már azt gondoltam, valami reményfosztó átkot szórna fejemre.*-ő azért nem vigyorog úgy, mint a férfi, de egy mosolyig csak eljut.*
- Köszönöm a választ, most pedig engedem, hogy az ünneplő tömeg körülvehesse.*- biccent búcsúzóul, és máris következő áldozata után néz.
Kuzinja jön a sorban, kitől a további teendőket óhajtja megtudakolni.
Most ő sasszézik el, hagyva, hogy aki szeretne még gratulálni lovagtársának, zavartalanul megtehesse.
A nagymester felé veszi az irányt, és ha odaér, megszólítja:*
- Morganus ha nem alkalmatlan a pillanat, akkor szeretnék a jövőről beszélgetni.*
Fegyver: Sirdemac kardja Páncél: Thrillion égi páncélja
- Már azt gondoltam, valami reményfosztó átkot szórna fejemre.*-ő azért nem vigyorog úgy, mint a férfi, de egy mosolyig csak eljut.*
- Köszönöm a választ, most pedig engedem, hogy az ünneplő tömeg körülvehesse.*- biccent búcsúzóul, és máris következő áldozata után néz.
Kuzinja jön a sorban, kitől a további teendőket óhajtja megtudakolni.
Most ő sasszézik el, hagyva, hogy aki szeretne még gratulálni lovagtársának, zavartalanul megtehesse.
A nagymester felé veszi az irányt, és ha odaér, megszólítja:*
- Morganus ha nem alkalmatlan a pillanat, akkor szeretnék a jövőről beszélgetni.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
-Nincs mit. - mosolyog, majd hallgat figyelmesen. Bizony, Myrla sokkal
kevésbé bízik magában, mint tehetné. De az idő sokmindent megold, talán
ha már eleget járt-kelt a világban az új minőségében, és nem szakad rá
az ég, rájön, hogy minden jól van ahogy. -Hát persze, ez a leghelyesebb
hozzáállás! - bólogat, hisz pont az életfilozófiája hangzott el, a
"majd lesz valahogy". Praktikus világnézet valakinek, aki néha csak
elindul a vakvilágba s ha jobb nem jön, portrét rajzol az utcákon.
Biccent a lovaghölgynek, amint az odébbáll, majd Honokához fordul, hamár így ketten maradtak.
-És Te, hogy vagy mostanság? - kérdezi csak ilyen közvetlenül, hisz emlékei szerint tegeződtek, mikor a megnyitón rohangáltak fel-alá. -Igazán csinos! - fut végig pillantása az öltözéken-frizurán.*
Fegyver: Orvgyilkos dobótőr Páncél: Díszpáncél
Biccent a lovaghölgynek, amint az odébbáll, majd Honokához fordul, hamár így ketten maradtak.
-És Te, hogy vagy mostanság? - kérdezi csak ilyen közvetlenül, hisz emlékei szerint tegeződtek, mikor a megnyitón rohangáltak fel-alá. -Igazán csinos! - fut végig pillantása az öltözéken-frizurán.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
* Kifújni magát sincsen ideje, lovagtársa hangját véli hallani. Nem rest odafordulni.*
- Parancsolsz? Hogyne* nagy győzködésre nincs szükség. Nog természetéből adódóan élvezi, ha kérdezik, s az élmény csak fokozódik, ha felelhet is valami okosat.*
- Jól mondod* bólint mélyet, ezzel is késlelteti annak a mosolynak a fölfedezését, amely általában az arrogáns személyiségek sajátja.*
- Semmi személyesre, vagy konkrétra nem gondoltam* eddig bírta helyén tartani ajkait. Bajszát kipányvázza a vigyor.*
- A magyarázat roppant egyszerű. Az embert, mint minden Érkezőt, a vágyai hajtják, motiválják. Képzeljük csak el, ha véletlenül minden óhajunk teljesülne. Na? Kapizsgálod?* tart szünetet, hátha valamiféle pozitív választ kap.* Nélkülük olyanok lennénk, mint az élőholtak. Vagy még rosszabb. Nem volna miért élnünk.
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Barbár vezérek páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
- Parancsolsz? Hogyne* nagy győzködésre nincs szükség. Nog természetéből adódóan élvezi, ha kérdezik, s az élmény csak fokozódik, ha felelhet is valami okosat.*
- Jól mondod* bólint mélyet, ezzel is késlelteti annak a mosolynak a fölfedezését, amely általában az arrogáns személyiségek sajátja.*
- Semmi személyesre, vagy konkrétra nem gondoltam* eddig bírta helyén tartani ajkait. Bajszát kipányvázza a vigyor.*
- A magyarázat roppant egyszerű. Az embert, mint minden Érkezőt, a vágyai hajtják, motiválják. Képzeljük csak el, ha véletlenül minden óhajunk teljesülne. Na? Kapizsgálod?* tart szünetet, hátha valamiféle pozitív választ kap.* Nélkülük olyanok lennénk, mint az élőholtak. Vagy még rosszabb. Nem volna miért élnünk.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
* Cirok, a kedves gnóm művész, kit eddigi rövid itt tartózkodása alatt
máris megkedvelt szintén előkerül a homályos padsorok mélyéről, és
gratulál. Bár kedves szavai kimenetelében a lány igencsak kételkedik.
Egyszerűen nem tud szabadulni attól a gondolattól, hogy ő bizony pocsék
lovag lesz.*
- Köszönöm, és örülök, hogy eljött. Ami a lovagságot illeti, majd igyekezni fogok, de tudja, hogy van ez...*-sóhajt.*
- Sok bennem a kétely. De majd csak lesz valahogy. Úgy még nem volt, hogy valahogy ne lett volna, nemigaz?*- teszi hozzá, aztán látja, hogy a megbeszélés véget ért, Nogusta pedig épp sasszézna el a tett színhelyéről.*
- Egy pillanat, ha megbocsájtanak!*-mondja Ciroknak és Honokának, majd meggyorsítja lépteit, és ha kellő hallótávolságba ér, megszólítja a férfit:*
- Nog, egy pillanatra...Kérem, ha volna rá egy kis ideje, szeretnék kérdezni valamit...*- várja a másik feleletét. Ha kedvező elbírálásba részesül kérése, akkor a következő kérdést teszi fel:*
- Nem bírok szabadulni a lovaggá avatás után elhangzott kívánságától, miszerint, ha jól idézem: "- Egy kivételével az összes vágyad teljesüljék."
Ha nem titok, elárulná, hogy értette ezt? Mi az a vágyam, aminek beteljesedését nem kívánná?*-meglehetős kíváncsisággal fürkészi az újdonsült lovag arcát.*
Fegyver: Sirdemac kardja Páncél: Thrillion égi páncélja
- Köszönöm, és örülök, hogy eljött. Ami a lovagságot illeti, majd igyekezni fogok, de tudja, hogy van ez...*-sóhajt.*
- Sok bennem a kétely. De majd csak lesz valahogy. Úgy még nem volt, hogy valahogy ne lett volna, nemigaz?*- teszi hozzá, aztán látja, hogy a megbeszélés véget ért, Nogusta pedig épp sasszézna el a tett színhelyéről.*
- Egy pillanat, ha megbocsájtanak!*-mondja Ciroknak és Honokának, majd meggyorsítja lépteit, és ha kellő hallótávolságba ér, megszólítja a férfit:*
- Nog, egy pillanatra...Kérem, ha volna rá egy kis ideje, szeretnék kérdezni valamit...*- várja a másik feleletét. Ha kedvező elbírálásba részesül kérése, akkor a következő kérdést teszi fel:*
- Nem bírok szabadulni a lovaggá avatás után elhangzott kívánságától, miszerint, ha jól idézem: "- Egy kivételével az összes vágyad teljesüljék."
Ha nem titok, elárulná, hogy értette ezt? Mi az a vágyam, aminek beteljesedését nem kívánná?*-meglehetős kíváncsisággal fürkészi az újdonsült lovag arcát.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
*Minden feltűnést kerülve az avatás ünnepségén a gnóm művész is
megjelent, valahol hátul, a félhomályban ülte végig, a nagy pillanat
bűvöletében. Életre szóló hűség, elkötelezettség... Nagy eszmék, mik
összetartják ezt a kedves közösséget.
Az ilyesmi mindig elgondolkodtató, s az ő fejében most még az is kavarog, amit Morganuson kívül még aligha tud bárki is. Lehet, sőt valószínű, hogy a tartózkodása nem is lesz olyan átmeneti.
Mikor vége a ceremóniának, a gratulálók első hulláma után maga is előre sétál macskaléptein. Ünnepi öltözéke egyszerű, de jó anyagból való: fekete nadrág, mélyvörös selyeming, melyet derekán fekete bőröv fog össze. Az alkalomból égkék csizmáját is tisztességes cipőre cserélte.
Fajtársa ajándékainak bemutatását pont látja. Pár lépés távolból nézi érdeklődve a kis szerkezeteket, egész biztos, hogy vált majd pár szót a készítővel. Márcsak azért is, mert a miniatúrák érdemelnek némi elismerést.
Körülnéz, Nogusta a Nagymesterrel társalog, Myrla Honokával. Utóbbihoz közelebb van, őt környékezi meg hát először, egy alkalmas szünet kivárásával.
-Üdv! - köszön a párosnak udvariasan. -Csak gratulálni szeretnék én is, Myrla kisasszony. Biztos vagyok benne, hogy csodálatos lovag lesz önből. - nem véletlenül mondja amit, emlékszik a lány bizonytalankodására. De Cirok hisz abban, amit mond.*
Fegyver: Kiegyensúlyozatlan hajítóbárd Páncél: Díszpáncél
Az ilyesmi mindig elgondolkodtató, s az ő fejében most még az is kavarog, amit Morganuson kívül még aligha tud bárki is. Lehet, sőt valószínű, hogy a tartózkodása nem is lesz olyan átmeneti.
Mikor vége a ceremóniának, a gratulálók első hulláma után maga is előre sétál macskaléptein. Ünnepi öltözéke egyszerű, de jó anyagból való: fekete nadrág, mélyvörös selyeming, melyet derekán fekete bőröv fog össze. Az alkalomból égkék csizmáját is tisztességes cipőre cserélte.
Fajtársa ajándékainak bemutatását pont látja. Pár lépés távolból nézi érdeklődve a kis szerkezeteket, egész biztos, hogy vált majd pár szót a készítővel. Márcsak azért is, mert a miniatúrák érdemelnek némi elismerést.
Körülnéz, Nogusta a Nagymesterrel társalog, Myrla Honokával. Utóbbihoz közelebb van, őt környékezi meg hát először, egy alkalmas szünet kivárásával.
-Üdv! - köszön a párosnak udvariasan. -Csak gratulálni szeretnék én is, Myrla kisasszony. Biztos vagyok benne, hogy csodálatos lovag lesz önből. - nem véletlenül mondja amit, emlékszik a lány bizonytalankodására. De Cirok hisz abban, amit mond.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
* Ennek is el kell jönnie. Az előléptetésnek, és a Viharhozó-kérdésnek
egyaránt. Mindenesetre, ha már egyszer elvállalta - választási
lehetőségek híján nem tehetett mást -, akkor így igazságos, hogy ő
kapja a számonkérést és a sok elvégezetlenül álló feladat miatt a
fejmosást. Utóbbi nem fog jól mutatni a lovagi cím mellett...
Egyetlen kapaszkodó az a bizonyos "hamarosan" szócska, melyet Morganus nyújt neki. Hiszen ha minden igaz, ez nem azt jelenti, hogy, "amint visszaértünk, megüljük". A hosszas okfejtés lényege tehát az a megadatott csöppnyi idő, amit maradéktalanul ki kell használnia Vadnak.*
- Úgy lesz, ahogy mondod* hátrál pár lépést, jelezvén, hogy részéről nincs több oka annak, hogy lefoglalva tartsa a Vezér figyelmét. Meg aztán szeme sarkából, mintha a közeledő Myrlát vette volna észre. S ha jobban visszagondol, nem igen fordult elő, hogy egymás társaságát keresték volna. Jogosnak véli a felvetést most is:"Nem engem keres". Arrébb sasszézik, hogy a várható lovag-nagymester konverzációnak fültanúja semmiképp ne legyen.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Díszvért
Egyetlen kapaszkodó az a bizonyos "hamarosan" szócska, melyet Morganus nyújt neki. Hiszen ha minden igaz, ez nem azt jelenti, hogy, "amint visszaértünk, megüljük". A hosszas okfejtés lényege tehát az a megadatott csöppnyi idő, amit maradéktalanul ki kell használnia Vadnak.*
- Úgy lesz, ahogy mondod* hátrál pár lépést, jelezvén, hogy részéről nincs több oka annak, hogy lefoglalva tartsa a Vezér figyelmét. Meg aztán szeme sarkából, mintha a közeledő Myrlát vette volna észre. S ha jobban visszagondol, nem igen fordult elő, hogy egymás társaságát keresték volna. Jogosnak véli a felvetést most is:"Nem engem keres". Arrébb sasszézik, hogy a várható lovag-nagymester konverzációnak fültanúja semmiképp ne legyen.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
* Myrla lép hozzá, bár ő szeretné kivonni magát most az események
forgatagából. Szomorúságát igyekezvén leplezni, elmosolyodik (kicsit
erőltetett) *
- Baj? Nincs semmi. Miért is lenne, mikor két ismerősöm ilyen jelentős esemény részese? Örülök a boldogságotoknak.
Fegyver: Thrillioni mestervadász Páncél: Thrillion égi páncélja
- Baj? Nincs semmi. Miért is lenne, mikor két ismerősöm ilyen jelentős esemény részese? Örülök a boldogságotoknak.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
* Miután átvette az ajándékokat, elindul Nogusta és Morganus irányába.
Persze tisztes távolban maradna, nem akarja megzavarni a beszélgetést,
ami talán nem is tartozik rá.
Közben mintha Honoka arcán némi szomorúságot vélne felfedezni. Oda lép és meg is kérdezi a lányt:*
- Mi a baj? Olyan szomorkássá váltál? Vagy csak rosszul látom, és a félhomály okozza.*-teszi hozzá, fogódzót adva ahhoz, hogy az elfnek ne kelljen válaszolnia, ha nem akar.
Ezalatt szemmel tartja a beszélgetőket is, hogy ha végeznek, és szétválnak, alkalmas pillanatban lecsaphasson Nogustára, és feltehesse a kérdést, mely egyre jobban izgatja.
Mi az a vágya, minek beteljesülését a férfi nem kívánja. Bár egyelőre az is rejtély számára, honnan ismerheti a Vad a vágyait? Nemigen beszél azokról senkinek. Ha vannak egyáltalán.*
Fegyver: Sirdemac kardja Páncél: Thrillion égi páncélja
Közben mintha Honoka arcán némi szomorúságot vélne felfedezni. Oda lép és meg is kérdezi a lányt:*
- Mi a baj? Olyan szomorkássá váltál? Vagy csak rosszul látom, és a félhomály okozza.*-teszi hozzá, fogódzót adva ahhoz, hogy az elfnek ne kelljen válaszolnia, ha nem akar.
Ezalatt szemmel tartja a beszélgetőket is, hogy ha végeznek, és szétválnak, alkalmas pillanatban lecsaphasson Nogustára, és feltehesse a kérdést, mely egyre jobban izgatja.
Mi az a vágya, minek beteljesülését a férfi nem kívánja. Bár egyelőre az is rejtély számára, honnan ismerheti a Vad a vágyait? Nemigen beszél azokról senkinek. Ha vannak egyáltalán.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
*Bólint, érthető az öröm, s egyértelmű, hogy ennek így kellett lennie.*
- Legyen tehát úgy. S folytasd a kiváló munkát, más egyebet nem kell, külön tenni. *hárítja el eshetőségét a ráadás feladatoknak, a fegyvernöki előléptetéssel kapcsolatban.*
- Mindazonáltal, hamarosan lovagtanácsot tartunk, addig lehetőleg legyenek a dolgok elrendezve, különösen a Viharhozók Házát illetően! *tesz még hozzá egy keveset az eddigiekhez, fontos részletet.*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Impbőr vért
- Legyen tehát úgy. S folytasd a kiváló munkát, más egyebet nem kell, külön tenni. *hárítja el eshetőségét a ráadás feladatoknak, a fegyvernöki előléptetéssel kapcsolatban.*
- Mindazonáltal, hamarosan lovagtanácsot tartunk, addig lehetőleg legyenek a dolgok elrendezve, különösen a Viharhozók Házát illetően! *tesz még hozzá egy keveset az eddigiekhez, fontos részletet.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
* Ezt a napot neki találták ki. S hogy ebben egészen biztos legyen, ím,
még egy indok: Morganus kötélnek áll - ez nyilvánvalóan nem a néhai
fegyvernök érdeme, vagyis inkább csak részben, de akkor is.*
- Pazar!* most kevésbé volna ildomos, így marad az, hogy otthon Fafnerrel eljárják az örömtáncot, illetőleg azt, mit ilyenkor szokás.*
- Akkor majd, megemlítem az apródnak, hogy keressen fel, esetleg számítson Elfredre. Nekem van valamit tennem még ez ügyben?* készíti fel magát az eshetőségekre.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Díszvért
- Pazar!* most kevésbé volna ildomos, így marad az, hogy otthon Fafnerrel eljárják az örömtáncot, illetőleg azt, mit ilyenkor szokás.*
- Akkor majd, megemlítem az apródnak, hogy keressen fel, esetleg számítson Elfredre. Nekem van valamit tennem még ez ügyben?* készíti fel magát az eshetőségekre.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
*Figyelmesen hallgatja a beszámolót, kezdetben keresgélnie kell
fejében, hogy a névhez arcot is társíthasson, de aztán beugrik neki az
az eset. Mosolyogva bólongat, hümment, jelezvén azt is, hogy még ébren
van.*
- Valóban? Akkor, közös örömünk... *erősíti meg a feltétlezést. Nogusta sokat foglalkozik a reá bízottakkal, így szavában nem kételkedik, nyilván az említett ifjú, útján jócskán haladt.*
- Értem. Semmi akadályát nem látom a dolognak. *áll rá az előléptetési javaslatra, a többi számára, már csak papírmunka.*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Impbőr vért
- Valóban? Akkor, közös örömünk... *erősíti meg a feltétlezést. Nogusta sokat foglalkozik a reá bízottakkal, így szavában nem kételkedik, nyilván az említett ifjú, útján jócskán haladt.*
- Értem. Semmi akadályát nem látom a dolognak. *áll rá az előléptetési javaslatra, a többi számára, már csak papírmunka.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
* Egyik markából a másikba dobálja a kis fémparipát, persze csakis kis
távolságban, úgy maga előtt, nehogy baja essen, viszont a figyelmet
elterelje. Nagyot nyel, közben hátranéz, válla fölött, mintha tartana a
hallgatózó spionoktól.*
- Nyilván emlékszel még Fafner Darmonra, az apródomra* juttatja a rangidős eszébe azt az impresszív bemutatkozást, melyet az említett tett, mikor kardját felajánlotta.* Gyors érése a lovagi eszmék s neveltetés közt nagy örömre ad okot, nekem mindenképp, neked talán majd most. Úgy érzem mindent magáévá tett, amit lehetett azon titulusban, hol leledzik.
A Lomb Erőd ostromakor bizonyította rátermettségét, éles fegyverek, ellenséges körülmények közt. Egy szó, mint száz: harcban is túlesett a tűzkeresztségen.
Kérésem tehát sejtheted* tart szünetet, mintha csak azt várná, hogy helyette mondják ki.* Szeretném, ha fegyvernökké léptetnéd elő.
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Barbár vezérek páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
- Nyilván emlékszel még Fafner Darmonra, az apródomra* juttatja a rangidős eszébe azt az impresszív bemutatkozást, melyet az említett tett, mikor kardját felajánlotta.* Gyors érése a lovagi eszmék s neveltetés közt nagy örömre ad okot, nekem mindenképp, neked talán majd most. Úgy érzem mindent magáévá tett, amit lehetett azon titulusban, hol leledzik.
A Lomb Erőd ostromakor bizonyította rátermettségét, éles fegyverek, ellenséges körülmények közt. Egy szó, mint száz: harcban is túlesett a tűzkeresztségen.
Kérésem tehát sejtheted* tart szünetet, mintha csak azt várná, hogy helyette mondják ki.* Szeretném, ha fegyvernökké léptetnéd elő.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
- Mondjad, jó lovag. *nem éppen elfoglalt, az ő szerepe a mai napon,
elmúlt szavaival. Így áll készségesen Nogusta rendelkezésére,
elhelyezkedését tekintve pedig, az oszlop mellett, mint eddig. Az
ajándékokat onnan nem látta, csak a tumultust, hogy mint megbolydult
méhkas, rajonganak egymásért, zümmögve s nagy boldogságban.*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Impbőr vért
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
* Nos, az utolsó mondatának értelme ezek szerint mégsem oly könnyen
kibogozható, mint amilyennek azt szánta. A titok nyitja viszont egy
helyen van: a férfi koponyájában, s kérdés esetén valószínűleg
szívélyesen el is magyarázza.
Sam lép oda a Honoka után megüresedett helyre: szintén ajándékkal. Nem akármilyennel! Valamiféle gnóm ketyerét ránt elő zsebéből, tudtán kívül is felvillanyozva kovácsunk érdeklődését.*
- Oh, köszönöm* fogadja ezt a kezet is, mint a többit.* És ez?* fordítja tekintetét az arcról a lovacskára. Tátott szájjal bámulja, ahogy a fémből való állat életre kel, mozogni kezd.*
- Fantasztikus!* lelkendezik. Azt az értelmetlen kérdést, hogy "Maga csinálta?", fel sem teszi.* Nagyon köszönöm!* veregeti hátba a Myrla irányába húzódó Samet.
Még egy pár percig csodálja, forgatja, s mint egy nagyra nőtt gyermek, játszik vadonatúj szerzeményével, aztán a férfikorral járó józanság keríti hatalmába.*
~ Hát persze* csapna homlokára csattanósat, ha nem itt volnának, ebben a tiszteletet parancsoló helyen.
A Nagymester felé utasítja lábait, ki remélhetőleg még mindig ugyanazon oszlop árnyékában figyel.*
- Morganus! Egy pillanatra, kérlek!* áll elé, csak úgy, mint az imént.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Díszvér Sam lép oda a Honoka után megüresedett helyre: szintén ajándékkal. Nem akármilyennel! Valamiféle gnóm ketyerét ránt elő zsebéből, tudtán kívül is felvillanyozva kovácsunk érdeklődését.*
- Oh, köszönöm* fogadja ezt a kezet is, mint a többit.* És ez?* fordítja tekintetét az arcról a lovacskára. Tátott szájjal bámulja, ahogy a fémből való állat életre kel, mozogni kezd.*
- Fantasztikus!* lelkendezik. Azt az értelmetlen kérdést, hogy "Maga csinálta?", fel sem teszi.* Nagyon köszönöm!* veregeti hátba a Myrla irányába húzódó Samet.
Még egy pár percig csodálja, forgatja, s mint egy nagyra nőtt gyermek, játszik vadonatúj szerzeményével, aztán a férfikorral járó józanság keríti hatalmába.*
~ Hát persze* csapna homlokára csattanósat, ha nem itt volnának, ebben a tiszteletet parancsoló helyen.
A Nagymester felé utasítja lábait, ki remélhetőleg még mindig ugyanazon oszlop árnyékában figyel.*
- Morganus! Egy pillanatra, kérlek!* áll elé, csak úgy, mint az imént.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
* Honoka teljesen elkámpicsorodik. Az ő ajándéka a legszerényebb,
legegyszerűbb. Már csak annak örül, hogy részt vett az eseményen. *
~ Ilyet is ritkán fogok látni a jövőben. ~
* Gondolja, miközben végig pörgeti fejében a többi lovag jelöltet *
Fegyver: Thrillioni mestervadász Páncél: Thrillion égi páncélja
~ Ilyet is ritkán fogok látni a jövőben. ~
* Gondolja, miközben végig pörgeti fejében a többi lovag jelöltet *
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
* Nem marad ki a gratulálók sorából a másik szemtanú, és pajzs átadó, Sam Wilfred sem.
Ő sem érkezett üres kézzel, egy-egy meglehetősen érdekes szerkezettel ajándékozza meg Nogustát, és Myrlát is. A lány érdeklődéssel nézi a bemutatót, aztán örömmel veszi át kezdőbetűjével díszített madárkát.*
- Köszönöm a gratulációt is, és külön ezt az aranyos madarat! Igazán csodálatos szerkezet, nemhiába, gnóm kéz és elme alkotta!*-kezet nyújt a tudósnak is, és ha elfogadja, akkor köszönete és hálája jeléül megrázza.*
- Azt is köszönöm, hogy eljött, jelenlétével megtisztelte ezt az eseményt.*
Fegyver: Sirdemac kardja Páncél: Thrillion égi páncélja
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ő sem érkezett üres kézzel, egy-egy meglehetősen érdekes szerkezettel ajándékozza meg Nogustát, és Myrlát is. A lány érdeklődéssel nézi a bemutatót, aztán örömmel veszi át kezdőbetűjével díszített madárkát.*
- Köszönöm a gratulációt is, és külön ezt az aranyos madarat! Igazán csodálatos szerkezet, nemhiába, gnóm kéz és elme alkotta!*-kezet nyújt a tudósnak is, és ha elfogadja, akkor köszönete és hálája jeléül megrázza.*
- Azt is köszönöm, hogy eljött, jelenlétével megtisztelte ezt az eseményt.*
Fegyver: Sirdemac kardja Páncél: Thrillion égi páncélja
[Avatás]
*Fogja a címert és az aranyszínűt viszi Myrla elé és ott megáll, míg
Harold előjön és előadja az előadását. Érdekes dolgokat hallhat, most
kicsit jobban is megismerheti azt a szemléletet ami a Rendet jellemzi.
Mikor eljön az ideje átadja a címert annak kinek szánták, az újdonsült
Myrla lovaghölgynek. S miután a ceremónia véget ért ő is csatlakozik a
gratulálókhoz, s előbb Nogustához lép oda.*
- Gratulálok lovagi kinevezésedhez. *Nyújtja a kezét mosolyogva, majd az egyik belső zsebéből elővesz egy kis szerkezetet és a tenyerére helyez, amit ha jobban megnéz akkor egy ló alakja bontakozik ki, a szügyénél pedig egy nagy N hirdeti a tulajdonosa nevének kezdőbetűjét*
- És még ez is jár hozzá. *Mutat fel egy kulcsot, amit a ló hátán lévő lyukba illeszt, párszor megforgatja és a lóban lévő szerkezet életre kel. Rugók mozdulnak meg, kis fogaskerekek kezdenek forogni és a ló lábai megmozdulnak és kicsit bizonytalan léptekkel elindul s ha nem fogná meg akkor le is sétálna a tenyeréről.*
- Sok haszna nincs, de remélem tetszik. *mosolyodik el*
*De nem feledkezett meg a másik ünnepeltről sem, mert Nogusta után őhozzá is odalép.*
- Fogadja gratulációmat kinevezése alkalmából. *köszönti mosolyogva Myrlát, majd ezúttal másik belső zsebéből egy kismadárkát varázsol elő, minek begyén egy szép M hirdeti gazdája nevének kezdőbetűjét*
- Ezt el ne felejtsem. *halász elő egy kis kulcsot zsebéből, majd beilleszti a gépmadár hátába, megforgatja majd a rugók és fogaskerekek itt is munkába állnak és a madárka a szárnyait emelgeti és a fejét forgatja*
- Fogadja szeretettel. *nyújtja át mosolyogva*
*Nem volt annyira nehéz a két is állatkát megtervezni, se összerakni, csak sok időt vett el az apró dolgok jó helyre való illesztése, utána ment minden mint a karikacsapás. Kicsit aggódott amiatt hogy kész lesz-e időben, de szerencsére megoldotta, most már csak azt reméli hogy tetszik azoknak kik kapták.*
Fegyver: Faragott bot Másik kézben: Egyszerű zöldes tekercs
- Gratulálok lovagi kinevezésedhez. *Nyújtja a kezét mosolyogva, majd az egyik belső zsebéből elővesz egy kis szerkezetet és a tenyerére helyez, amit ha jobban megnéz akkor egy ló alakja bontakozik ki, a szügyénél pedig egy nagy N hirdeti a tulajdonosa nevének kezdőbetűjét*
- És még ez is jár hozzá. *Mutat fel egy kulcsot, amit a ló hátán lévő lyukba illeszt, párszor megforgatja és a lóban lévő szerkezet életre kel. Rugók mozdulnak meg, kis fogaskerekek kezdenek forogni és a ló lábai megmozdulnak és kicsit bizonytalan léptekkel elindul s ha nem fogná meg akkor le is sétálna a tenyeréről.*
- Sok haszna nincs, de remélem tetszik. *mosolyodik el*
*De nem feledkezett meg a másik ünnepeltről sem, mert Nogusta után őhozzá is odalép.*
- Fogadja gratulációmat kinevezése alkalmából. *köszönti mosolyogva Myrlát, majd ezúttal másik belső zsebéből egy kismadárkát varázsol elő, minek begyén egy szép M hirdeti gazdája nevének kezdőbetűjét*
- Ezt el ne felejtsem. *halász elő egy kis kulcsot zsebéből, majd beilleszti a gépmadár hátába, megforgatja majd a rugók és fogaskerekek itt is munkába állnak és a madárka a szárnyait emelgeti és a fejét forgatja*
- Fogadja szeretettel. *nyújtja át mosolyogva*
*Nem volt annyira nehéz a két is állatkát megtervezni, se összerakni, csak sok időt vett el az apró dolgok jó helyre való illesztése, utána ment minden mint a karikacsapás. Kicsit aggódott amiatt hogy kész lesz-e időben, de szerencsére megoldotta, most már csak azt reméli hogy tetszik azoknak kik kapták.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
*Esetlen mozdulata megértésre talált, amit ő szavakkal nem tudott
megfogalmazni, megtette helyette is a másik. Úgyhogy, elégedett, sőt
boldog mosollyal arcán, áll egy oszlop nyújtotta félhomályos foltban,
onnan érzi, miként gratulálnak, ajándékoznak egymásnak megannyi
kedvességet rendtársai. Eltelt újabb egy év, s végre megtalálta ebben a
templomi látképben, amiért küzdött s munkálkodott, minden napon,
sokszor elnyűtten, fáradtan, sőt olykor reményvesztetten is. Most
minden a múlté lett, szertefoszlott, rossz emlékként elenyészett, csak
a jóra tud gondolni, amire érdemes emlékezni, büszkén felemlegetni.
Számára ez a nap, többszörösen is, születésnap, újjászületés napja...*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Könnyű vért
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
*- Egy kivételével az összes vágyad teljesüljék.*
~Egy kivételével? Mi lehet azaz egy, ami ne teljesüljék?~ töpreng Nogusta iménti szavain. Nagyon furdalja oldalát a kíváncsiság, de mégse kérdezheti most meg, az ünnepélyes pillanatok közepette, ugyan mire gondolt az újdonsült lovag, amikor ezt mondta. Mert hátha valami kellemetlen választ kapna. Vagy butának tűnne, itt mindenki előtt, hogy nem érti, ami lehet kézenfekvő.
~ Alkalom adtán azért rá fogok kérdezni.~ határozza el magában.*
Fegyver: Sirdemac kardja Páncél: Thrillion égi páncélja
~Egy kivételével? Mi lehet azaz egy, ami ne teljesüljék?~ töpreng Nogusta iménti szavain. Nagyon furdalja oldalát a kíváncsiság, de mégse kérdezheti most meg, az ünnepélyes pillanatok közepette, ugyan mire gondolt az újdonsült lovag, amikor ezt mondta. Mert hátha valami kellemetlen választ kapna. Vagy butának tűnne, itt mindenki előtt, hogy nem érti, ami lehet kézenfekvő.
~ Alkalom adtán azért rá fogok kérdezni.~ határozza el magában.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
* Meglepődik Myrla ölelésén, de örül neki. Mikor a férfi köszöni,
azt is ölelésnek érzi, s örül, hogy az nem a valós világban történik,
mert igazán zavarba jönne. Megkönnyebbülten mosolyog. Nem volt annyira
kínos és jól is fogadták. Megérte a munka. Innentől csak csendes
szemlélője lesz az eseményeknek. Hacsak... *
Fegyver: Thrillioni mestervadász Páncél: Thrillion égi páncélja
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
* Megkönnyebbült mosollyal fogadja a kacsót, rögtön felfogván a
szándékot, kézfogással. A továbbiakban igazából inkább hallgat,
köszönetként még egy utolsó jókívánságot ad át.*
- Egy kivételével az összes vágyad teljesüljék* ezzel meghajol, és átadja helyét kedves elf barátosnéjének.
Már fel is veszi a menetirányt, egyenest Morganus elébe, midőn Honoka - az elfekre jellemző fürgeséggel - megelőzi, és átnyújt egy ajándékot.*
- Sokkal többet jelent ez, mint gondolnád* mosolyog atyafiságosan.* Ez azt jelenti, hogy most már kívül is látszik az, mit belül érzek... khm... érzünk* javítja magát.*
- Jól beszél* bólogat újdonsült lovagtársa, ki jóval inkább ura a szavak mesterségének, mint a kovács.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Barbár vezérek páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
- Egy kivételével az összes vágyad teljesüljék* ezzel meghajol, és átadja helyét kedves elf barátosnéjének.
Már fel is veszi a menetirányt, egyenest Morganus elébe, midőn Honoka - az elfekre jellemző fürgeséggel - megelőzi, és átnyújt egy ajándékot.*
- Sokkal többet jelent ez, mint gondolnád* mosolyog atyafiságosan.* Ez azt jelenti, hogy most már kívül is látszik az, mit belül érzek... khm... érzünk* javítja magát.*
- Jól beszél* bólogat újdonsült lovagtársa, ki jóval inkább ura a szavak mesterségének, mint a kovács.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
* Morganus ellép, váltja immár nem fegyvernök, hanem lovagtársa. Gratulál, majd kissé esetlenül áll.*
- Én is gratulálok!*-mondja, és nyújt közben kezet, oldván a helyzetet. Kézfogásra, mint szokta, sose kézcsókra.*
- Hasonlóképp érzek. Kívánom, hogy a mottója kísérje lovagi útján.*-mondja kis mosollyal az ajkán.
Mikor Nogusta is ellép, érkezik Honoka, zavart torok köszörüléssel, gratulációval, és még valamivel...Mikor átnyújtja ajándékát, Myrla kicsit el is érzékenyül.*
- Köszönöm szépen.*-fogadja a jókívánságot, és veszi át a saját kezűleg készített szívecskét. Megöleli a lányt hálája jeléül, aztán elengedi.*
- Igazán szép, nem csak a szív, hanem már maga a gondolat is, hogy eszedbe jutott...hogy gondoltál rendi társaidra, és hogy eljöttél. Ennél nagyobb ajándék nincs, hidd el.*- teszi hozzá.*
Fegyver: Sirdemac kardja Páncél: Thrillion égi páncélja
- Én is gratulálok!*-mondja, és nyújt közben kezet, oldván a helyzetet. Kézfogásra, mint szokta, sose kézcsókra.*
- Hasonlóképp érzek. Kívánom, hogy a mottója kísérje lovagi útján.*-mondja kis mosollyal az ajkán.
Mikor Nogusta is ellép, érkezik Honoka, zavart torok köszörüléssel, gratulációval, és még valamivel...Mikor átnyújtja ajándékát, Myrla kicsit el is érzékenyül.*
- Köszönöm szépen.*-fogadja a jókívánságot, és veszi át a saját kezűleg készített szívecskét. Megöleli a lányt hálája jeléül, aztán elengedi.*
- Igazán szép, nem csak a szív, hanem már maga a gondolat is, hogy eszedbe jutott...hogy gondoltál rendi társaidra, és hogy eljöttél. Ennél nagyobb ajándék nincs, hidd el.*- teszi hozzá.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
* Hallgatja ő is, hogy mit jelentenek a pajzsok, s nézi mily öröm
mindkettőnek a Nagymester dicsérete, ölelése, s már nem is gondolja
olyan jó ötletnek kis ajándékát, melyen egész éjszaka dolgozott. De ha
már megdolgozott vele, akkor odaadja, ne menjen kárba! Mikor Myrla
szabadon marad, szégyenlősen elé tipeg. Felpillant rá, s mikor a nő
tekintete elszakad Morganusról, s rá figyel, kicsit zavartan
megköszörüli a torkát, majd megszólal. *
- Engedd meg kérlek, hogy én is had gratuláljak. Készítettem egy kis ajándékot is eme alkalomra, bár nem olyan hatalmas melyet a nagymestertől kaptál, de kérlek fogadd szeretettel. * Ezzel átnyújt neki egy szívet formáló vörös bársonydarabot, melyre arany fonallal hímzett egy Pegazust. Fel is akasztható (akár nyakba is) egy négy szálú fonással készített "füllel", mely a szív felső részéből indul ki. A fonathoz használt fonal szintén vörös és arany. Miután átadja, Nogustához fordul, hasonlóan megilletődötten. *
- Neked is szeretnék gratulálni, s íme egy kis csekélység tőlem ajándékként. * Nyújt át a férfinak is hasonlót, de itt a szív mélykék bársony, s a Pegazus ezüst színű. A fonat persze ezüst és kék fonat. Miután átadja, még egyszer megköszörüli a torkát * - Remélem jól jellemeztem, hogy szívetek a rendért dobog. * Mondja zavartan. Láthatóan nem tudja igazán megfogalmazni mondandóját, ezért habog valami butaságot. *
Fegyver: Thrillioni mestervadász Páncél: Thrillion égi páncélja - Engedd meg kérlek, hogy én is had gratuláljak. Készítettem egy kis ajándékot is eme alkalomra, bár nem olyan hatalmas melyet a nagymestertől kaptál, de kérlek fogadd szeretettel. * Ezzel átnyújt neki egy szívet formáló vörös bársonydarabot, melyre arany fonallal hímzett egy Pegazust. Fel is akasztható (akár nyakba is) egy négy szálú fonással készített "füllel", mely a szív felső részéből indul ki. A fonathoz használt fonal szintén vörös és arany. Miután átadja, Nogustához fordul, hasonlóan megilletődötten. *
- Neked is szeretnék gratulálni, s íme egy kis csekélység tőlem ajándékként. * Nyújt át a férfinak is hasonlót, de itt a szív mélykék bársony, s a Pegazus ezüst színű. A fonat persze ezüst és kék fonat. Miután átadja, még egyszer megköszörüli a torkát * - Remélem jól jellemeztem, hogy szívetek a rendért dobog. * Mondja zavartan. Láthatóan nem tudja igazán megfogalmazni mondandóját, ezért habog valami butaságot. *
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
* Nem is számított másra, minthogy Honoka adja át neki a kis
meglepetést, ha már Fafnert nem lelik fürkész szemei. Ez ugyan némi
csalódottsággal mételyezi meg az eddigi töretlenül pozitív érzelmeket,
de oda se neki: helyette végighallgathatja a két címernek üzenetét.*
- Köszönöm Herold! A kért mottó pediglen legyen: "Halandó kézzel halhatatlant!"* hirdeti ki a krédót, ha már egyszer megkérték.
Röviddel ezután kezet rázhat Morganusszal, csatlakozása óta maga elé állított példaképével. A hirtelen jött parolától, vállveregetéstől és újabb gratulációadagtól megszeppenve jóformán csak egy köszönömöt tud nyögni. Ez fel sem tűnik a Nagymesternek, viharzik is tova, célja Myrla.
Amint onnan is ellép, Nogusta terem helyébe, maga sem érti miért.*
- Gratulálok! Fogadd őszinte elismerésem, megtiszteltetés volt melletted pallérozódnom!* kezet még sem nyújthat, áll tehát sután, arcán tanácstalanságra utaló szájbiggyesztéssel. Ha mások nem támadják le pár szívdobbanásnyi időn belül, ő bizony Vezéréhez lép, egy hasonló ügy érdekében.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Barbár vezérek páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
- Köszönöm Herold! A kért mottó pediglen legyen: "Halandó kézzel halhatatlant!"* hirdeti ki a krédót, ha már egyszer megkérték.
Röviddel ezután kezet rázhat Morganusszal, csatlakozása óta maga elé állított példaképével. A hirtelen jött parolától, vállveregetéstől és újabb gratulációadagtól megszeppenve jóformán csak egy köszönömöt tud nyögni. Ez fel sem tűnik a Nagymesternek, viharzik is tova, célja Myrla.
Amint onnan is ellép, Nogusta terem helyébe, maga sem érti miért.*
- Gratulálok! Fogadd őszinte elismerésem, megtiszteltetés volt melletted pallérozódnom!* kezet még sem nyújthat, áll tehát sután, arcán tanácstalanságra utaló szájbiggyesztéssel. Ha mások nem támadják le pár szívdobbanásnyi időn belül, ő bizony Vezéréhez lép, egy hasonló ügy érdekében.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
*A két önkéntes hallatán már felkészül a legrosszabbra is. El sem tudja képzelni, mivel rukkol még elő a nagymester.
Mikor kiderül, hogy címerpajzsot is készíttetett, és ezek kerülnek bemutatásra, az oszlopok takarásából előbukkanó Herold által, nagy kő esik le szívéről. Meghallván a címerkép magyarázatát, majd fogadván a nagykomturi gratulációt, megpróbál mosolyogni. Nehezen megy, mert egyre furcsább érzések kavarognak benne.
Ami ezután következik arra álmában sem számított, pedig sokszor álmodott róla.
Morganus, miután átadja Nogustának személyes jókívánságait, odalép a lányhoz, és átöleli.
Myrla engedi, hogyne engedné, sőt erősen visszaölel.
Először állnak így, mert bizony, az az eleddig első és egyetlen rokoni ölelés, a nagymesteri szobában, elég esetlenre sikeredett.
Ő nem értett semmit az egészből, a férfi pedig egy pillanat múlva kirohant, faképnél hagyva a megmagyarázhatatlan jelenettől kővé dermedt lányt. Most más a helyzet.
Mióta várt erre. Egy ölelésre, mit sose kapott meg.
Hallja a suttogott szavakat, a könnycseppet nem látja, de érzi, vagy legalábbis reméli, valami talán megváltozott, talán egy érzelmi gát átszakadt.*
- Én is büszke vagyok Rád, mint lovagi pártfogóra, nagymesterre.
De ami ennél fontosabb...akarom, hogy tudd... szeretlek, a legmélyebb szeretettel, mit rokon érezhet...*-súgja, hogy más ne hallja.*
-...és nem szeretnék Neked csalódást okozni soha.*-ezután szétválnak, Morganus a háttérbe húzódik, de Myrla fél szemét rajta tarja, türelmetlenül várva, hogy újra beszélhessen vele.
Számára minden ceremóniánál többet ért az az ölelés, nagyobb ajándékot nem is kaphatott volna.*
Fegyver: Sirdemac kardja Páncél: Thrillion égi páncélja
Mikor kiderül, hogy címerpajzsot is készíttetett, és ezek kerülnek bemutatásra, az oszlopok takarásából előbukkanó Herold által, nagy kő esik le szívéről. Meghallván a címerkép magyarázatát, majd fogadván a nagykomturi gratulációt, megpróbál mosolyogni. Nehezen megy, mert egyre furcsább érzések kavarognak benne.
Ami ezután következik arra álmában sem számított, pedig sokszor álmodott róla.
Morganus, miután átadja Nogustának személyes jókívánságait, odalép a lányhoz, és átöleli.
Myrla engedi, hogyne engedné, sőt erősen visszaölel.
Először állnak így, mert bizony, az az eleddig első és egyetlen rokoni ölelés, a nagymesteri szobában, elég esetlenre sikeredett.
Ő nem értett semmit az egészből, a férfi pedig egy pillanat múlva kirohant, faképnél hagyva a megmagyarázhatatlan jelenettől kővé dermedt lányt. Most más a helyzet.
Mióta várt erre. Egy ölelésre, mit sose kapott meg.
Hallja a suttogott szavakat, a könnycseppet nem látja, de érzi, vagy legalábbis reméli, valami talán megváltozott, talán egy érzelmi gát átszakadt.*
- Én is büszke vagyok Rád, mint lovagi pártfogóra, nagymesterre.
De ami ennél fontosabb...akarom, hogy tudd... szeretlek, a legmélyebb szeretettel, mit rokon érezhet...*-súgja, hogy más ne hallja.*
-...és nem szeretnék Neked csalódást okozni soha.*-ezután szétválnak, Morganus a háttérbe húzódik, de Myrla fél szemét rajta tarja, türelmetlenül várva, hogy újra beszélhessen vele.
Számára minden ceremóniánál többet ért az az ölelés, nagyobb ajándékot nem is kaphatott volna.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
- Az avatási szertartás ezennel véget ért. *mondja ki a végszót, de
azért van még hátra egy kevés, de az már kötetlenebb. Herold után ő is
gratulálni szeretne, főképp, mivel a beváltott remény ünnepén,
személyesen s többszörösen is érintett.*
- Csatlakozom az előttem szólóhoz, fogadja hát a két lovag, személyes jókívánságaimat! *s először Nogustához lép, miután az megcsodálta címerét, kezet fog tanítványával, s még tán vállát is megveregeti.*
- Derék munka, s csak most jön még a java! Csak így tovább, Nogusta... *s alig várja, hogy Myrlához mehessen, ha az engedi, bizony átöleli, csak hogy ne láthassa szeme sarkában, az előbúvó könnycseppet.*
- Sajnálom, hogy szüleid nem láthatták. Én viszont, büszke vagyok, tíz ember helyett is rád... *szinte súgja a szavakat, s lelkében végre megbékélt a gondolattal, hogy eljött az idő, mikor az a bizonyos urna, mi vele jött Sziklaöbölbe, végre végső nyughelyet találjon. Ledolgozta őse helyében, a hűtlenség bérét...
Morganus elengedi kedves rokonát, hagy gratulálhasson más is neki, ha van szándékában. Ő háttérbe húzódik kavargó érzéseivel, gondolataival.*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Könnyű vért
- Csatlakozom az előttem szólóhoz, fogadja hát a két lovag, személyes jókívánságaimat! *s először Nogustához lép, miután az megcsodálta címerét, kezet fog tanítványával, s még tán vállát is megveregeti.*
- Derék munka, s csak most jön még a java! Csak így tovább, Nogusta... *s alig várja, hogy Myrlához mehessen, ha az engedi, bizony átöleli, csak hogy ne láthassa szeme sarkában, az előbúvó könnycseppet.*
- Sajnálom, hogy szüleid nem láthatták. Én viszont, büszke vagyok, tíz ember helyett is rád... *szinte súgja a szavakat, s lelkében végre megbékélt a gondolattal, hogy eljött az idő, mikor az a bizonyos urna, mi vele jött Sziklaöbölbe, végre végső nyughelyet találjon. Ledolgozta őse helyében, a hűtlenség bérét...
Morganus elengedi kedves rokonát, hagy gratulálhasson más is neki, ha van szándékában. Ő háttérbe húzódik kavargó érzéseivel, gondolataival.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
- Igenis! *a parancs az parancs, ő pedig teljesíti azokat, szívvel és
lélekkel. Előlép tehát a félhomályból a fényre, odamegy a két pajzs s
két hordozója közé, s elkezd magyarázni:*
- Kezdeném Myrla kisasszony címerével, ha megengedik: mint látható, aranyhermelin az alap, akár csak nagymesterünk címerében, így ez hordozza a családi vonalat. Mesteralak a harántpólya, kék színnel, mely ha jól tudom, a hölgy szeretett színe. A címerkép egy írópenna, galambtollból, mely tehát szintén az Yl Chays ősökre utal, a Szent Szív klánjelképére. Illetve arra, hogy mennyit dolgozott már eddig is Myrla kisasszony, a rend érdekében, könyvtár mélyén, könyvek tengerében... *majd fordul a másik újdonsült lovaghoz, annak pajzsához, arról is mond rövid beszámolót:*
- Nogusta Conalin lovag pajzsa több jelképet is hordoz, már maga a kék alap is jelent, a pajzsfő szintjén kék eget, a pajzstalpnál pedig kéklő tengervizet. Ez persze csak a tagolással válik egyértelművé, hiszen a mesteralak, az ezüst szarufa, bizony hegycsúcsra emlékeztethet, s számunkra a szárazföld a Szikla, melyen élünk, a Plató, melyet megvédünk. A Nap és Hold számos dolgot jelenthet, de az ezüst farkasfővel együtt, azon hármasságot szerettük volna kiábrázolni, mely megjelenik szinte mindenben: három város, törpe szentháromság, három vallás, rendünk három Háza, három varázsiskola... Hosszú a sor, lehet ezeken elmélkedni. A címerállat farkas üzen még valamit: penge sem törhetetlen, nincs lehetetlen. *kicsit hosszabban beszélt, mint tervezte, így a szabad bölcselkedést elteszi télire. Mosollyal néz a két új lovagra.*
- Engedjék meg, hogy nagykomturként én is gratuláljak Önöknek, elsőként ezen alkalommal, kérem, mondják el választott vagy kapott, lovagi mottójukat! *ha valakinek segítség kéne, talán a pajzs szélére, fel van cirkalmas betűkkel írva. Meghajol Herold, s lassan távozik a színről, hol szerepének eleget tett bőséggel.*
Fegyver: Pormederi alabárd Páncél: Thrillioni vért
- Kezdeném Myrla kisasszony címerével, ha megengedik: mint látható, aranyhermelin az alap, akár csak nagymesterünk címerében, így ez hordozza a családi vonalat. Mesteralak a harántpólya, kék színnel, mely ha jól tudom, a hölgy szeretett színe. A címerkép egy írópenna, galambtollból, mely tehát szintén az Yl Chays ősökre utal, a Szent Szív klánjelképére. Illetve arra, hogy mennyit dolgozott már eddig is Myrla kisasszony, a rend érdekében, könyvtár mélyén, könyvek tengerében... *majd fordul a másik újdonsült lovaghoz, annak pajzsához, arról is mond rövid beszámolót:*
- Nogusta Conalin lovag pajzsa több jelképet is hordoz, már maga a kék alap is jelent, a pajzsfő szintjén kék eget, a pajzstalpnál pedig kéklő tengervizet. Ez persze csak a tagolással válik egyértelművé, hiszen a mesteralak, az ezüst szarufa, bizony hegycsúcsra emlékeztethet, s számunkra a szárazföld a Szikla, melyen élünk, a Plató, melyet megvédünk. A Nap és Hold számos dolgot jelenthet, de az ezüst farkasfővel együtt, azon hármasságot szerettük volna kiábrázolni, mely megjelenik szinte mindenben: három város, törpe szentháromság, három vallás, rendünk három Háza, három varázsiskola... Hosszú a sor, lehet ezeken elmélkedni. A címerállat farkas üzen még valamit: penge sem törhetetlen, nincs lehetetlen. *kicsit hosszabban beszélt, mint tervezte, így a szabad bölcselkedést elteszi télire. Mosollyal néz a két új lovagra.*
- Engedjék meg, hogy nagykomturként én is gratuláljak Önöknek, elsőként ezen alkalommal, kérem, mondják el választott vagy kapott, lovagi mottójukat! *ha valakinek segítség kéne, talán a pajzs szélére, fel van cirkalmas betűkkel írva. Meghajol Herold, s lassan távozik a színről, hol szerepének eleget tett bőséggel.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
- Köszönöm. *mondja a két segítőnek, a címerek tehát vándorolnak leendő
gazdáik felé. Már csak egy rövid termékismertető hiányzik, így int az
árnyékban meghúzódónak, ideje színpadra lépnie, s áriáját előadni.*
- Herold, kérem, legyen heraldikusunk, s mutassa be a címerpajzsokat, előadván azok jelentését! *addig pedig, az újdonsült lovagok, csodálhatjuk az ábrákat, mik jelzik ezentúl lovagi személyüket.*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Könnyű vért
- Herold, kérem, legyen heraldikusunk, s mutassa be a címerpajzsokat, előadván azok jelentését! *addig pedig, az újdonsült lovagok, csodálhatjuk az ábrákat, mik jelzik ezentúl lovagi személyüket.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
* Máris mozdul ahogy kérték. Megleli mind a két pajzsot. Egyik arany színű, másik kék. *
~ Jééé! Ezt eltaláltam. A kék Nogustáé, az aranydíszes Myrláé. Ha jól sejtem. Melyiket vigyem? ~ Nogustát jobban kedveli, vele elég jól összebarátkozott, viszont Myrla se közömbös számára. Ezen morfondírozik, miközben Sam is feláll önkéntesnek. Mielőtt elhappolnák előle, lecsap a kékre. Megemeli, s viszi Morganus felé, de Nogusta előtt áll meg pár lépésnyire. Köztök a pajzs és Morganus. *
Fegyver: Thrillioni mestervadász Páncél: Thrillion égi páncélja
~ Jééé! Ezt eltaláltam. A kék Nogustáé, az aranydíszes Myrláé. Ha jól sejtem. Melyiket vigyem? ~ Nogustát jobban kedveli, vele elég jól összebarátkozott, viszont Myrla se közömbös számára. Ezen morfondírozik, miközben Sam is feláll önkéntesnek. Mielőtt elhappolnák előle, lecsap a kékre. Megemeli, s viszi Morganus felé, de Nogusta előtt áll meg pár lépésnyire. Köztök a pajzs és Morganus. *
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
*Ez az első lovaggá avatási szertartás amin részt vesz, ezért csak
csöndben figyeli hogyan is zajlik eme esemény. Bár a félhomály kicsit
zavarja, de legalább a szónoklatot és a rá való feleleteket tisztán
érti. A Nagymester igazán megadja a színvonalát ezzel a ceremóniának.
Ám mikor két önkéntest kér egy kicsit meglepődik, mert fogalma sincs ez
hogy szokásos, de mivel a Morganus kéri Honoka után ő is feláll, ami
egyébként a magasságából nem látszik hogy ül vagy áll, ezért közelebb
is lép a szertartás helyéhez.
Fegyver: Faragott bot Másik kézben: Egyszerű zöldes tekercs
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
- Honoka, kérlek, hozd ide az egyik pajzsot, mi oda van támasztva a
falnak, valamivel mögöttem! *ad rövid instrukciót, s ha más nem követi
példáját, feltehetőleg Herold fogja elhozni a másik pajzsot. Mert,
bizony kettő van belőlük, egyik főleg aranyszínben úszik, a másik
alapjában véve, kék mint a tenger. A sötétben nehéz kivenni
rajzolatukat, de a lány biztos megtalálja, nehéz nem észrevenni, ott
vannak, ahová mondják őket. S nem ott, hol most éppen, kellenének...*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Könnyű vért
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
* Érdeklődve és figyelmesen hallgatja a ceremóniát *
~ Két önkéntes? ~ * Néz körbe. Ketten vannak, úgyhogy nincs sok választás. Bár lehet önként is jelentkezne *
* Feláll, lép egyet előre, de nem szólal meg *
Fegyver: Thrillioni mestervadász Páncél: Thrillion égi páncélja ~ Két önkéntes? ~ * Néz körbe. Ketten vannak, úgyhogy nincs sok választás. Bár lehet önként is jelentkezne *
* Feláll, lép egyet előre, de nem szólal meg *
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
*Az egyik könnyen jött, a másik nehezebben - mint valami ikerszülés,
hol egyik fejvégű, a másik meg, medencevégű gyermek. Ott drasztikusabb
beavatkozás szükségeltetik, itt szerencsére, nem volt rá szükség, így
Morganus fellélegezhet.*
- Akkor tehát, légyen kívánalmatok szerint! *kardját hegyével az égnek fordítja kezében, megcsillan a belékovácsolt lélekszilánkok fénye, s úgy mondja a következőket:*
- Én, Morganus Yl Chays, a Szellemlovagok szuverén lovagrendjének nagymestere, lovaggá ütlek téged, Myrla Yl Chays, vállaidon bizton nyugodjon múlt és jelen, elméd hozzon el, szebb jövendőt! *érinti meg a hideg pengével először a lány jobb majd bal vállát, végül pedig, feje búbját. Arrébb lép, következik a másik.*
- Ezennel lovaggá ütlek, Nogusta Conalin, a rám ruházott hatalomnál fogva, oly karddal, mihez hasonlatost, hajdan maga Kymel forgatott! Legyen benned egységgé világunk minden hármassága, rendünk három pillére: Ködfarkasok, Viharhozók és Pegazussarjak! *érinti meg a fémmel szintén, három ponton.*
- Keljetek fel, emelkedjetek testben s majdan lélekben is! *int kezével, hogy a térdepelésből ennyi szükségeltetett.*
- Kérnék két önkéntest. *fordul a nézőközönséghez, csak hogy nekik is legyen valami dolguk. Majd kinéz oldalra, hol Heroldot sejti, oszlopárnyékban meghúzódva...*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Könnyű vért
- Akkor tehát, légyen kívánalmatok szerint! *kardját hegyével az égnek fordítja kezében, megcsillan a belékovácsolt lélekszilánkok fénye, s úgy mondja a következőket:*
- Én, Morganus Yl Chays, a Szellemlovagok szuverén lovagrendjének nagymestere, lovaggá ütlek téged, Myrla Yl Chays, vállaidon bizton nyugodjon múlt és jelen, elméd hozzon el, szebb jövendőt! *érinti meg a hideg pengével először a lány jobb majd bal vállát, végül pedig, feje búbját. Arrébb lép, következik a másik.*
- Ezennel lovaggá ütlek, Nogusta Conalin, a rám ruházott hatalomnál fogva, oly karddal, mihez hasonlatost, hajdan maga Kymel forgatott! Legyen benned egységgé világunk minden hármassága, rendünk három pillére: Ködfarkasok, Viharhozók és Pegazussarjak! *érinti meg a fémmel szintén, három ponton.*
- Keljetek fel, emelkedjetek testben s majdan lélekben is! *int kezével, hogy a térdepelésből ennyi szükségeltetett.*
- Kérnék két önkéntest. *fordul a nézőközönséghez, csak hogy nekik is legyen valami dolguk. Majd kinéz oldalra, hol Heroldot sejti, oszlopárnyékban meghúzódva...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
* - Kívánok.
-hangzik fel Nogusta szájából.
Myrla még mindig csak néz és néz. Leginkább Morganus tekintetét keresi e félhomályos helyen. Mintha attól várna fogódzót.
Gondolkodik, és erősen vívódik magában.
~Mi történne, ha nemet mondanék? Lehet ezt kellene tennem, az kellően lovagi lenne.~
Egyszerűen kétségei vannak. Kételyekkel övezett kérdések cikáznak agyában, melyekre ha saját lelkébe néz, nem tud biztos választ adni.
Az erényes élet nem akadály, eddig is megpróbált úgy élni. Viszont úgy érzi, túl sok az elvárás vele szemben, és ha nem tudna azoknak megfelelni, akkor Morganusnak okozna csalódást és bánatot. Ezt pedig nem szeretné.
Ha rajta múlna, tán még a következő fenyőünnepet is itt töltenék.
A csend egyre kínosabbá válik. ~Valamit válaszolni kéne.~*
- Én...*-kezd bele.*
- Igen, kívánnék.*-mondja. Kívánnék hangzik, és nem kívánok. Az egyik egy vágy, mely talán sohasem elérhető, a másik az önmagunkba vetett hittel teli akarat. A kettő közötti különbséget a kételyek adják.*
Fegyver: Sirdemac kardja Páncél: Thrillion égi páncélja
-hangzik fel Nogusta szájából.
Myrla még mindig csak néz és néz. Leginkább Morganus tekintetét keresi e félhomályos helyen. Mintha attól várna fogódzót.
Gondolkodik, és erősen vívódik magában.
~Mi történne, ha nemet mondanék? Lehet ezt kellene tennem, az kellően lovagi lenne.~
Egyszerűen kétségei vannak. Kételyekkel övezett kérdések cikáznak agyában, melyekre ha saját lelkébe néz, nem tud biztos választ adni.
Az erényes élet nem akadály, eddig is megpróbált úgy élni. Viszont úgy érzi, túl sok az elvárás vele szemben, és ha nem tudna azoknak megfelelni, akkor Morganusnak okozna csalódást és bánatot. Ezt pedig nem szeretné.
Ha rajta múlna, tán még a következő fenyőünnepet is itt töltenék.
A csend egyre kínosabbá válik. ~Valamit válaszolni kéne.~*
- Én...*-kezd bele.*
- Igen, kívánnék.*-mondja. Kívánnék hangzik, és nem kívánok. Az egyik egy vágy, mely talán sohasem elérhető, a másik az önmagunkba vetett hittel teli akarat. A kettő közötti különbséget a kételyek adják.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
* Még szerencse, hogy nem találták fel, mert akkor szegény,
szerencsétlen, végleg árván maradt, számkivetett, kitaszított, agyon
sajnált Vad itt maradna egyes egyedül és lelki betegre pityereghetné
magát, rozsdásra páncélját, hogy "már megint". Mert valljuk be: a
visítva az azért erős, még e hölgytől is...
Myrlára egyből ráismer az első néhány szóból - ami mondjuk nem egy brazil szappanoperába illő, váratlan fordulat, mivel a mondat a kisasszony nevével kezdődik... Mindegy -, de amit a maga megszólítása után hall, az valahogy nem áll össze neki, először. Aztán ráeszmél, hogy mestere még nem látta akkor, mikor éppen beleket ont ki, és fejeket zúz be, majd vígan tapicskol a vérben, belsőségekben. Akkor aztán tényleg szabadon szárnyal lelke.
Ugyanakkor a mindennapokban mutatott nyugodtan, megfontolt gyakorlatiassággal haladó férfinak nem címezhető. Talán a felemlegetett bölcsesség kell majd ahhoz, hogy a skizoid kettősségét legyőzze? Az lehetetlen, az előző ok miatt... Érdekes kérdés, és még több álmatlan órával ajándékozza meg.
Ami utána következik, azt pedig szinte már élvezi is. Corvus legkülönbözőbb lényeitől és Érkezőitől begyűjteni a pofont, ezúttal viszont nem visszaadni, csak ahogy szokás: egyenes gerinccel kiállni.
Beáll a csönd, mert ő személy szerint a hölgyeké az elsőbbség elv híve, s nem kifejezetten óhajtja ezt most sutba dobni. Ám a kínos üresség zavarba ejtő, s ezáltal nagy úr.*
- Kívánok* tölti be kriptamély dörgése az étert, megrezgetve, mi útjába áll. Szándékosan használt egyes számot, és megadva az esélyt, hogy Myrla is "kibontakozzék".*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Barbár vezérek páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
Myrlára egyből ráismer az első néhány szóból - ami mondjuk nem egy brazil szappanoperába illő, váratlan fordulat, mivel a mondat a kisasszony nevével kezdődik... Mindegy -, de amit a maga megszólítása után hall, az valahogy nem áll össze neki, először. Aztán ráeszmél, hogy mestere még nem látta akkor, mikor éppen beleket ont ki, és fejeket zúz be, majd vígan tapicskol a vérben, belsőségekben. Akkor aztán tényleg szabadon szárnyal lelke.
Ugyanakkor a mindennapokban mutatott nyugodtan, megfontolt gyakorlatiassággal haladó férfinak nem címezhető. Talán a felemlegetett bölcsesség kell majd ahhoz, hogy a skizoid kettősségét legyőzze? Az lehetetlen, az előző ok miatt... Érdekes kérdés, és még több álmatlan órával ajándékozza meg.
Ami utána következik, azt pedig szinte már élvezi is. Corvus legkülönbözőbb lényeitől és Érkezőitől begyűjteni a pofont, ezúttal viszont nem visszaadni, csak ahogy szokás: egyenes gerinccel kiállni.
Beáll a csönd, mert ő személy szerint a hölgyeké az elsőbbség elv híve, s nem kifejezetten óhajtja ezt most sutba dobni. Ám a kínos üresség zavarba ejtő, s ezáltal nagy úr.*
- Kívánok* tölti be kriptamély dörgése az étert, megrezgetve, mi útjába áll. Szándékosan használt egyes számot, és megadva az esélyt, hogy Myrla is "kibontakozzék".*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
* Ha tudná, mire gondol a mellette térdeplő Nogusta, egyből felpattanna, és visítva rohanna ki a Kapuk Templomából.
Ha tudná Morganus, hogy mire gondol Myrla, akkor lehet ő is ezt tenné.
Egyelőre azonban még nem találták fel azt a szerkezetet vagy mágiát, mellyel a másik gondolataiban lehetne olvasni, így mindenki marad a helyén.
Hallgatja tehát nagymestere, lovagi pártfogója, és kuzinja szavait, melyek mint egy lelki útravalónak hangzanak fel egyazon szájból.
Amiket önmaga jellemzéséről hall, betudja a rokoni elfogultságnak, a többire viszont alig láthatóan bólint.
Ami ezután következik...az felér egy arculcsapással. Szerencsére csak jelképesen, mert ha nem így lenne, akkor bizony érdekes válasz érkezne a lánytól a mindezek után feltett kérdésre. Így csak hallgat. Várja, feleljen előbb a másik.*
Fegyver: Sirdemac kardja Páncél: Thrillion égi páncélja
Ha tudná Morganus, hogy mire gondol Myrla, akkor lehet ő is ezt tenné.
Egyelőre azonban még nem találták fel azt a szerkezetet vagy mágiát, mellyel a másik gondolataiban lehetne olvasni, így mindenki marad a helyén.
Hallgatja tehát nagymestere, lovagi pártfogója, és kuzinja szavait, melyek mint egy lelki útravalónak hangzanak fel egyazon szájból.
Amiket önmaga jellemzéséről hall, betudja a rokoni elfogultságnak, a többire viszont alig láthatóan bólint.
Ami ezután következik...az felér egy arculcsapással. Szerencsére csak jelképesen, mert ha nem így lenne, akkor bizony érdekes válasz érkezne a lánytól a mindezek után feltett kérdésre. Így csak hallgat. Várja, feleljen előbb a másik.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
*Ha tudná, mire gondolnak előtte ketten, feltehetőleg bővebben mérné a
kínokat, mikkel készült. Egyelőre azonban, valóban, csak mondja a
magáét, nem magának, s tanításként másért:*
- Myrla Yl Chays, légy továbbra is engedelmes, nagylelkűen adj megannyi kincseidből, mert gazdag vagy lélekben, jobban is, mint hinnéd! Igazságod legyen pártatlan, megálljon minden helyzetben, miként magad is, teljes hűségben! Végezetül kívánom, találd meg azt, amiben őszinte szívvel tudsz hinni, azt követni, mindvégig, s hogy szíved teljen el, bátorság hatalmával!
*majd fordul az ifjúhoz*
- Nogusta Conalin, légy mértékletes testiekben, hogy lelked szabad legyen, alázattal szabadulván Önnön bilincseidtől, s irgalmasság által, világnak szennyétől! Állhatatosságod erősítsen, becsületeden folt ne essen, légy bajnoka rendednek, hosszú időkre! Kívánok neked bölcsességet, fényeskedjék elméd, áldás legyen rajtunk, munkálkodásod, vezetésed!
*majd lehúzza jobb kézfejéről a vékony kesztyűt, mit egyébként nem hord, de most valamiért felvette. Mindjárt az is kiderül, miért:*
- Tőlem ez első alkalom, s legyen is utolsó, hogy méltatlanul arculcsapást, el kell bírnotok! Legyetek büszkék elődeitekre, a Szellemlovagok hagyományaira, kiállásotok bizonyítsa szavak nélkül is, kik s mik vagytok! *azzal meglegyinti jobb s bal felől a kesztyűvel arcukat, inkább csak jelképesen, mint fájdalmasan. Aztán visszahúzza a kesztyűt, s kihúzza helyette, hüvelyéből kardját, mit hegyével lefelé helyez, s úgy várja a fegyvernökök fogadását:*
- Feleljetek tehát meg nekem, s mindazok előtt, kik miattatok megjelentek: kívántok-e lovaggá lenni, vállalván annak terhét, hogy erények szerint éltek, hogy szégyent ne hozzatok a Szellemlovagok közösségére, s példaképünkre, Kymelre? *csak remélni tudja, egyöntetű lesz az "igen", s Myrla nem tréfálja meg.*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Könnyű vért
- Myrla Yl Chays, légy továbbra is engedelmes, nagylelkűen adj megannyi kincseidből, mert gazdag vagy lélekben, jobban is, mint hinnéd! Igazságod legyen pártatlan, megálljon minden helyzetben, miként magad is, teljes hűségben! Végezetül kívánom, találd meg azt, amiben őszinte szívvel tudsz hinni, azt követni, mindvégig, s hogy szíved teljen el, bátorság hatalmával!
*majd fordul az ifjúhoz*
- Nogusta Conalin, légy mértékletes testiekben, hogy lelked szabad legyen, alázattal szabadulván Önnön bilincseidtől, s irgalmasság által, világnak szennyétől! Állhatatosságod erősítsen, becsületeden folt ne essen, légy bajnoka rendednek, hosszú időkre! Kívánok neked bölcsességet, fényeskedjék elméd, áldás legyen rajtunk, munkálkodásod, vezetésed!
*majd lehúzza jobb kézfejéről a vékony kesztyűt, mit egyébként nem hord, de most valamiért felvette. Mindjárt az is kiderül, miért:*
- Tőlem ez első alkalom, s legyen is utolsó, hogy méltatlanul arculcsapást, el kell bírnotok! Legyetek büszkék elődeitekre, a Szellemlovagok hagyományaira, kiállásotok bizonyítsa szavak nélkül is, kik s mik vagytok! *azzal meglegyinti jobb s bal felől a kesztyűvel arcukat, inkább csak jelképesen, mint fájdalmasan. Aztán visszahúzza a kesztyűt, s kihúzza helyette, hüvelyéből kardját, mit hegyével lefelé helyez, s úgy várja a fegyvernökök fogadását:*
- Feleljetek tehát meg nekem, s mindazok előtt, kik miattatok megjelentek: kívántok-e lovaggá lenni, vállalván annak terhét, hogy erények szerint éltek, hogy szégyent ne hozzatok a Szellemlovagok közösségére, s példaképünkre, Kymelre? *csak remélni tudja, egyöntetű lesz az "igen", s Myrla nem tréfálja meg.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
* Még a gyér fényviszonyok közt is szinte szikráznak fakó szemei, ahogy
erőnek erejével helyén tartott állal áll ott, mint egy cövek, s csüng
Morganus orgánumán, szinte az arcán érezve a pátoszt.
Kirázza hideg, ha szőrös volna a háta /xD/, most minden bizonnyal égnek merednének a szálak. Ez már kísértetiesen apródi eskü szagú, csak most két tanúval.*
~ Várjunk csak! Két tanú?* villan át agyán a tévedés gondolata.* Jó rendezvényen vagyok?* kérdi magától, ám a hibafaktor csekélysége miatt mégiscsak kénytelen elvetni ezt az eshetőséget, és az újabb instrukciónak megfelelően fél térdre ereszkedni.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Barbár vezérek páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
Kirázza hideg, ha szőrös volna a háta /xD/, most minden bizonnyal égnek merednének a szálak. Ez már kísértetiesen apródi eskü szagú, csak most két tanúval.*
~ Várjunk csak! Két tanú?* villan át agyán a tévedés gondolata.* Jó rendezvényen vagyok?* kérdi magától, ám a hibafaktor csekélysége miatt mégiscsak kénytelen elvetni ezt az eshetőséget, és az újabb instrukciónak megfelelően fél térdre ereszkedni.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
* Nem, nem felejtett ő el semmit, de a tegezés/magázás-urazás kérdése
nála nem egyszerű ügy. Jobb szeret az utóbbinál maradni. Talán három
ember van, kit ténylegesen tegez a rendben, úgy, hogy közben nem érzi
feszélyezve magát. Egyik rokona, a másik kettőt pedig kislányként
ismerte meg. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen még Morganus
választottját is magázza.
Elkezdődik a ceremónia. Végrehajtja az utasításokat, és közben összehasonlítja az apródi esküjével. Azt nem itt tartották, hanem a rendházban. Ketten voltak jelen, és egyikük majd elaludt. Nem ő.
Akkor izgatott volt, új város, új emberek, új eszmék...és közben fogalma sem volt, hogy aki vele szemben áll, ásítását alig tudva visszafojtani, az rokona.
~Most megint ünnepség, újra féltérdre ereszkedés, bizonyára esküszöveg...~
Bár még sosem vett részt lovaggá ütésben, így ez utóbbira csak tippel.
Talán más érzések, mint akkor, mindkét fél részéről...*
Fegyver: Sirdemac kardja Páncél: Thrillion égi páncélja
Elkezdődik a ceremónia. Végrehajtja az utasításokat, és közben összehasonlítja az apródi esküjével. Azt nem itt tartották, hanem a rendházban. Ketten voltak jelen, és egyikük majd elaludt. Nem ő.
Akkor izgatott volt, új város, új emberek, új eszmék...és közben fogalma sem volt, hogy aki vele szemben áll, ásítását alig tudva visszafojtani, az rokona.
~Most megint ünnepség, újra féltérdre ereszkedés, bizonyára esküszöveg...~
Bár még sosem vett részt lovaggá ütésben, így ez utóbbira csak tippel.
Talán más érzések, mint akkor, mindkét fél részéről...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
"Azért gyűltünk itt ma össze..." - kezdhetné így is, bár ez inkább más
alkalomra való szöveg lenne. Morganus mindenesetre, áll egyelőre
szótlanul, majd körbenéz, mindenki ül-e már, s a figyelő tekintetek a
félhomályban, kellően csillognak, mint macskáké éjjel. Hozzákezd tehát:*
- Rendtársaim, köszöntelek benneteket, a Kapuk kegyelméből, eme szent hajlékban, hol ünnepélyes felövezésre kerül sor, s lészen lovaggá, két remek bajtársunk! Számomra külön öröm, hogy nagymesteri szolgálatomban eljött ez a nap is, s ráadásul olyanokat hozott most elém a sors, s Önnön igyekezetük, kiket magam is tanítottam. Hitem töretlen, hogy büszkeségem, mely táplálkozik belőlük, kitart hosszú időre, s eme férfi s nő, jó lovagként fogja szolgálni rendünket, s a várost, mit otthonunkként szeretünk. Myrla s Nogusta, kérlek, ereszkedjetek fél térdre, de ne előttem, hanem nagymesteri minőségem előtt, melyet örököltem elődeimtől! *szólítja fel a két megnevezettet, mert bizony a rítus ezzel, kezdetét veszi.*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Könnyű vért
- Rendtársaim, köszöntelek benneteket, a Kapuk kegyelméből, eme szent hajlékban, hol ünnepélyes felövezésre kerül sor, s lészen lovaggá, két remek bajtársunk! Számomra külön öröm, hogy nagymesteri szolgálatomban eljött ez a nap is, s ráadásul olyanokat hozott most elém a sors, s Önnön igyekezetük, kiket magam is tanítottam. Hitem töretlen, hogy büszkeségem, mely táplálkozik belőlük, kitart hosszú időre, s eme férfi s nő, jó lovagként fogja szolgálni rendünket, s a várost, mit otthonunkként szeretünk. Myrla s Nogusta, kérlek, ereszkedjetek fél térdre, de ne előttem, hanem nagymesteri minőségem előtt, melyet örököltem elődeimtől! *szólítja fel a két megnevezettet, mert bizony a rítus ezzel, kezdetét veszi.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
* Úgy tűnik Myrla teljesen elfelejtette azt, hogy első találkozásukkor
elrendezték az urazás kérdését, Nognak még sincsen szíve, vagy inkább
kedve kijavítani. Utolsóként Honoka is beesik közéjük, csak, hogy ő is
nézője lehessen a "műsornak", jutalma egy cinkos mosoly, és egy
kacsintás, ami ugyan nem valami észrevehető a félhomályban, de bízzunk
az elfek éles szemében.
A közönség helyet foglal, a már-nem-sokáig fegyvernökök pedig a Nagymester szavainak megfelelően odalépnek a kijelölt helyre. Egyikük úgy, mintha akasztásra, vagy fővesztésre várna, a másik szöges ellentétben ezzel, átadja magát a hangulatnak: azzal nem segít magán, ha menekül a felelősség elől, legfölébb megkeseríti azt is, mit nem kéne.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Barbár vezérek páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
A közönség helyet foglal, a már-nem-sokáig fegyvernökök pedig a Nagymester szavainak megfelelően odalépnek a kijelölt helyre. Egyikük úgy, mintha akasztásra, vagy fővesztésre várna, a másik szöges ellentétben ezzel, átadja magát a hangulatnak: azzal nem segít magán, ha menekül a felelősség elől, legfölébb megkeseríti azt is, mit nem kéne.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
- Üdvözletem az Uraknak. *biccent Nogusta és Morganus felé mikor
felzárkózik a csoportosuláshoz, mindannyian díszöltözetben, ahogy
lovagokhoz és nagymesterhez illik.*
*Mikor elindulnak a templom belseje fele séta közben nézelődik, már amennyire a látási viszonyok engedik. De nem jutnak messzire mikor egy újabb vendég érkezik meg körükbe.*
- Szép napot! *biccent Honoka felé, majd Morganus kérésének megfelelően leül az egyik elülső padra és figyeli mi történik eztán*
Fegyver: Faragott bot Másik kézben: Egyszerű zöldes tekercs
*Mikor elindulnak a templom belseje fele séta közben nézelődik, már amennyire a látási viszonyok engedik. De nem jutnak messzire mikor egy újabb vendég érkezik meg körükbe.*
- Szép napot! *biccent Honoka felé, majd Morganus kérésének megfelelően leül az egyik elülső padra és figyeli mi történik eztán*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
- Nogusta úr.*-üdvözli a másik fegyvernököt is, ki ellentétben vele
bizonyára örül a mai napnak. Aztán váratlanul felbukkan Honoka, kire
megpróbál rámosolyogni köszönésképpen. Nem nagyon megy. Így öten mennek
tovább.
Leérkezvén a szentélybe ki-ki elfoglalhatja helyét. Közönség -2 fő- a padsorokba, Morganus előre, Myrla pedig elindul a felszólításnak megfelelően a nagymester felé, színe elé járulva...*
Fegyver: Sirdemac kardja Páncél: Thrillion égi páncélja
Leérkezvén a szentélybe ki-ki elfoglalhatja helyét. Közönség -2 fő- a padsorokba, Morganus előre, Myrla pedig elindul a felszólításnak megfelelően a nagymester felé, színe elé járulva...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
* Morganus ismét morog rá, bár nem tudja most miért. Igyekezett
ahogy tudott. És amint látja, ő az ötödik ki érkezett, tehát el se
késhetett nagyon. Szerinte ez jeles esemény, ezért készült is valami
csekélységgel, de ez még ráér... Üdvözlésként biccent mindenkinek, majd
követi a Nagymester, s többieket, majd engedelmesen helyet foglal az
egyik padon elöl, hogy mindent jól láthasson és hallhasson. *
Fegyver: Thrillioni mestervadász Páncél: Thrillion égi páncélja
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
*Kétségtelen, hogy Myrla közel sem repes az örömtől, mint más.
Mindenesetre, ez korántsem elegendő az ő kedvét elrontani, s valahol
még meg is érti rokona fenntartásait s félelmeit. Ezért is csak
becsülni tudja, bár a helyzetet tekintve, ez nyilván csak neki számít.
Hümmentve bólint Nogusta megjegyzésére, mi a mondat tartalmát tekintve,
tehát egy részről feltétlen sántít. ~Annyi baj legyen, túl leszünk
rajta!~ a történéseket siettetné, s magát így biztatja. Honoka viszont
utánuk lohol, s ő elgondolkodhat azon, miként lehetséges, hogy legyen
szó lovagtanácsi ülésről, vagy ünnepi eseményről, mindig késik a
többség, s előtte, senki nem ténfereg.*
- A halálról le nem késhetünk... *morogja, nem mintha azzal készülne a közönségnek. Elérik a szentélyt, ideje megkeresniük helyeiket.*
- Kérem a fegyvernököket, elém járuljanak, többi rendtársamat pedig, hogy foglaljanak helyet! *mutat maga elé, s utána a padsorokra.*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Könnyű vért
- A halálról le nem késhetünk... *morogja, nem mintha azzal készülne a közönségnek. Elérik a szentélyt, ideje megkeresniük helyeiket.*
- Kérem a fegyvernököket, elém járuljanak, többi rendtársamat pedig, hogy foglaljanak helyet! *mutat maga elé, s utána a padsorokra.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
* Lihegve érkezik a templom elé, s rohamát egyedül a becsukott
kapu töri meg. Igyekezett ahogy tudott, de mire elkészült a hímzéssel
és a fonással, igencsak elszaladt az idő. Ruhája is ünnepélyes. Ezen
alkalomra fehér nadrágot és inget öltött, melyet fehér prémes köpennyel
óvott az időjárástól. Meg persze magát is a hidegtől. Nekifeszül a nagy
kapunak, s belöki azt. *
~ Elkéstem! ~ * Gondolja, mikor üresnek véli a templomot *
~ Talán még elcsípem a végét! ~ * S vesz nagy levegőt, hogy segítségért, útmutatásért kiáltson, de ekkor megérinti a hely varázsa. * ~ Itt csak suttogni szabad ~
* Megindul hát az épület belseje felé. Igyekszik, de itt már nem rohan. Léptei csendesek. *
~ Jó irányba indultam! ~ * Vidul fel, mikor észreveszi a négy alakot. Reméli útmutatást kap, de mikor közelebb ér, a homályból ismerős személyek bontakoznak ki előtte. *
- Ugye nem késtem el? * Súgja csendesen úgy öt lépésről, de a távolságot még csökkenti, míg teljesen oda nem ér. Arca kipirult a nagy rohanástól és a kinti széltől *
Fegyver: Thrillioni mestervadász Páncél: Thrillion égi páncélja
~ Elkéstem! ~ * Gondolja, mikor üresnek véli a templomot *
~ Talán még elcsípem a végét! ~ * S vesz nagy levegőt, hogy segítségért, útmutatásért kiáltson, de ekkor megérinti a hely varázsa. * ~ Itt csak suttogni szabad ~
* Megindul hát az épület belseje felé. Igyekszik, de itt már nem rohan. Léptei csendesek. *
~ Jó irányba indultam! ~ * Vidul fel, mikor észreveszi a négy alakot. Reméli útmutatást kap, de mikor közelebb ér, a homályból ismerős személyek bontakoznak ki előtte. *
- Ugye nem késtem el? * Súgja csendesen úgy öt lépésről, de a távolságot még csökkenti, míg teljesen oda nem ér. Arca kipirult a nagy rohanástól és a kinti széltől *
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
- Nagy nap* ismétli el Morganus szavait*, de nem csak számomra* jelzi,
hogy öröme sem feledtetheti vele azt, hogy a nap nem csak az övé, s azt
is, hogy ezzel nem csak ki van békülve, de tovább növeli a nap értékét.
Nem tesznek meg talán fél tucat lépést sem, mikor az előbb oly nagy túljátszottsággal kivágott kapu újra feltárul, s mögüle elöl Myrla, majd Sam lépnek be a misztikus homályba, melyet az épület kínál.*
- Myrla* hajt fejet, még dereka is hajlik hozzá, amennyire a fényesre csiszolt "fémöltöny" engedi.*
- Üdvözlöm, Wilfred úr!* húzódik mosolyra szája a bajusz alatt.
Bevárják az újonnan érkezőket, s az ily módon kvartetté bővült társaság immáron együtt indul a szentély felé, a rangidős vezetésével.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Barbár vezérek páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
Nem tesznek meg talán fél tucat lépést sem, mikor az előbb oly nagy túljátszottsággal kivágott kapu újra feltárul, s mögüle elöl Myrla, majd Sam lépnek be a misztikus homályba, melyet az épület kínál.*
- Myrla* hajt fejet, még dereka is hajlik hozzá, amennyire a fényesre csiszolt "fémöltöny" engedi.*
- Üdvözlöm, Wilfred úr!* húzódik mosolyra szája a bajusz alatt.
Bevárják az újonnan érkezőket, s az ily módon kvartetté bővült társaság immáron együtt indul a szentély felé, a rangidős vezetésével.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
* Még alig tett pár lépést, amikor háta mögül léptek zaja, majd egy
köszönés hangzik fel. Fél fordulatot tesz, hogy lássa ki érkezett. Sam
Wilfreddel találja magát félszemközt.*
- Üdvözlöm.*-köszön vissza.*
- Nem, nem hiszem, hogy elkésett.*~Sajnos.~teszi hozzá magában. Nem azért, mintha Sam-et nem látná szívesen, hanem azért, mert ha a gnóm tudós épp a lekésés állapotában leledzene, akkor értelemszerűen az itt toporgó Myrla is. Ez pedig azt jelentené, hogy nem kellett igába hajtania a fejét. Így viszont...
Nem marad sok ideje a további elmélkedésre, mely elvezetne tán egy jövőbeni esküvő rémképéig is(ez persze tényleg csak rémkép, reális esélye nincs), mert az épület hátsóbb részén feltűnik kuzinja felé integető alakja. Elindul arra.
- Morganus.*-köszönti hasonlóképp meghajlással, azonban kettejük közt éles kontrasztot ad az arcukon tükröződő érzelem. Míg a férfiről büszkeséggel kevert örömet, addig a lányéról egészen másfélét olvashatna le egy külső szemlélő. Szerencsére a templomi homály árnyalja az éleket...*
Fegyver: Sirdemac kardja Páncél: Thrillion égi páncélja
- Üdvözlöm.*-köszön vissza.*
- Nem, nem hiszem, hogy elkésett.*~Sajnos.~teszi hozzá magában. Nem azért, mintha Sam-et nem látná szívesen, hanem azért, mert ha a gnóm tudós épp a lekésés állapotában leledzene, akkor értelemszerűen az itt toporgó Myrla is. Ez pedig azt jelentené, hogy nem kellett igába hajtania a fejét. Így viszont...
Nem marad sok ideje a további elmélkedésre, mely elvezetne tán egy jövőbeni esküvő rémképéig is(ez persze tényleg csak rémkép, reális esélye nincs), mert az épület hátsóbb részén feltűnik kuzinja felé integető alakja. Elindul arra.
- Morganus.*-köszönti hasonlóképp meghajlással, azonban kettejük közt éles kontrasztot ad az arcukon tükröződő érzelem. Míg a férfiről büszkeséggel kevert örömet, addig a lányéról egészen másfélét olvashatna le egy külső szemlélő. Szerencsére a templomi homály árnyalja az éleket...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
*Mennek tehát, kezdetben ketten, majd észreveszi a megérkező Myrlát, int neki, s bevárják.*
- Myrla, örülök neked! *hajol meg, s valóban boldog, egyfelől, hogy a lány megjelent, s beért annak, mit remélt mestereként. Ehhez társul még a büszkeség rokonáért, számára a nap öröme, duplázottan dupla. Sam, a tudós gnóm is feltűnik, így mielőtt folytatnák útjukat, őt is köszönti:*
- Wilfred mester, a legjobbkor! Menjünk tehát. *javasolja, s vezeti a csoportot a szentély felé, hol talán már páran vannak, s épp rájuk várakoznak. Ha ez így van, majd nekik is biccent, szól köszöntést...*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Könnyű vért
- Myrla, örülök neked! *hajol meg, s valóban boldog, egyfelől, hogy a lány megjelent, s beért annak, mit remélt mestereként. Ehhez társul még a büszkeség rokonáért, számára a nap öröme, duplázottan dupla. Sam, a tudós gnóm is feltűnik, így mielőtt folytatnák útjukat, őt is köszönti:*
- Wilfred mester, a legjobbkor! Menjünk tehát. *javasolja, s vezeti a csoportot a szentély felé, hol talán már páran vannak, s épp rájuk várakoznak. Ha ez így van, majd nekik is biccent, szól köszöntést...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
*Értesült róla hogy ezen a napon fogják Nogustát lovaggá ütni a Kapuk
Templomában. Néha jól esik kimozdulni a könyvtárból, egy kis időre
felhagyni az olvasással. Ezen felül az apród volt az első személy a
Rendből kivel először találkozott és jól elbeszélgetett vele, már csak
ezért is természetesnek véli hogy részt vesz egy ilyen jeles eseményen.
Ruházatát is ehhez megfelelően választotta ki, hátul összefogott fekete
haja ráborul a sötétbordó felöltőjére, ami alatt fehér ingét és
sötétbordó nadrágját viseli. Így érkezik meg a Templom elé melynek
építészeti megoldását többször is megcsodálta, habár eddig csak
kívülről, de most elhatározta hogy ha már ott van akkor bent is
körülnéz. Óvatosan nyitja ki az ajtót, noha úgy rémlett neki hogy a
ceremónia csak később kezdődik, de azért mégiscsak egy templomba lép
be. Első látásra kicsit kihaltnak tűnik a helyiség,de második
pillantásra észreveszi a bent lévő Myrla-t, kiről már a Nagymester is
szót ejtett első napján, így beljebb sétál és köszönti.*
- Üdvözletem. Szép napunk van az avatáshoz, bár egy kissé hideg. *közben kezével lesöpri a válláról azt a kis havat ami még rajta maradt*
- Úgy látom nem késtem. *konstatálja szinte vidáman, mert volt egy ilyen rossz szokása hogy néha annyira elmélyed az olvasásban hogy teljesen megfeledkezik az időről*
Fegyver: Faragott bot Másik kézben: Egyszerű zöldes tekercs
- Üdvözletem. Szép napunk van az avatáshoz, bár egy kissé hideg. *közben kezével lesöpri a válláról azt a kis havat ami még rajta maradt*
- Úgy látom nem késtem. *konstatálja szinte vidáman, mert volt egy ilyen rossz szokása hogy néha annyira elmélyed az olvasásban hogy teljesen megfeledkezik az időről*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
~ A Kapuk Temploma. ~ennyi, s nem több, ami eszébe jut, amikor
megérkezik. Nem mondhatni, hogy sűrűn megfordulna benne. Utoljára talán
a templomőri szolgálat idején tette be a lábát.
Szíve szerint most se jött volna el, csak a nagymesteri "parancs", hozta. Lassan lépked a kapu felé, mint aki húzná az időt. Persze a végtelenségig ez sem megy, a táv csökken, és immáron ott áll, mint kivégzésre készülő a máglya előtt...Halk sóhaj kíséretében belép.
Odabent félhomály fogadja, a kinti hó vakító fehérsége után vaksin pislog egyet-kettőt, hogy szokja a fényviszonyokat.
Egyelőre nem lát senkit, így tétován ácsorog díszruhájában.
Kicsit vár, majd elindul beljebb, hátha valaki belébotlik. Remélhetőleg éppen az, aki idehívta.*
Fegyver: Sirdemac kardja Páncél: Thrillion égi páncélja
Szíve szerint most se jött volna el, csak a nagymesteri "parancs", hozta. Lassan lépked a kapu felé, mint aki húzná az időt. Persze a végtelenségig ez sem megy, a táv csökken, és immáron ott áll, mint kivégzésre készülő a máglya előtt...Halk sóhaj kíséretében belép.
Odabent félhomály fogadja, a kinti hó vakító fehérsége után vaksin pislog egyet-kettőt, hogy szokja a fényviszonyokat.
Egyelőre nem lát senkit, így tétován ácsorog díszruhájában.
Kicsit vár, majd elindul beljebb, hátha valaki belébotlik. Remélhetőleg éppen az, aki idehívta.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Avatás]
*Ami a telet és saját véleményét illeti, neki ennyi is elég a hóból és
hidegből, talán még sok is. Felét visszaadná az égnek, annyi bizonyos.
Alakja az egyik oldalhajóból tűnik fel, egy szerzetestárssal
beszélhetett, mert egy darabig együtt sétálnak, majd láthatóan,
elköszön tőle. Ruházata viszont nem a szokványos, szürke borítású
valami, mit akkor visel, ha itt lát el templomi szolgálatot, hanem
valóban lovagi viselet, miről bárki elmondhatná, ki ő s mi ő. Vért
tűnik elő öltözéke alól, mely kékbársony és vastag palásttal fedett,
aranyszál hímzéssel hirdetve a rendet, melynek nagymestere. Nyakában
aranyláncon a Kyssa-medál, mit Távolrévből kapott ajándéknak. Annak
speciel örült, nem úgy a késnek, miről ki nem találta, mi lehetett a
néhai főinkvizítor szándéka vele, hogy küldte neki címezve. Oldalán
kard, Kymel kardja, szent fegyverük, miről úgy tartják, lovagősök
hordott ahhoz hasonlót, fényében s tulajdonságaiban, csodálatost. Mikor
meglátja fegyvernökét, felé irányítja lépteit, s köszönti büszke
mosollyal:*
- Nagy nap ez a mai, áldás legyen rajtad, kit hamarost már köszönthetek úgy: a Kapuk mutatják utunkat, jó lovag! Jer hát, menjünk a szentélybe, kiket elvártunk, talán már ott vannak. *mutatja az utat, mint eddig életében, s fogja továbbra is, míg bírja erővel. Nogusta előtt, új világ nyílik...*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Könnyű vért
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Nagy nap ez a mai, áldás legyen rajtad, kit hamarost már köszönthetek úgy: a Kapuk mutatják utunkat, jó lovag! Jer hát, menjünk a szentélybe, kiket elvártunk, talán már ott vannak. *mutatja az utat, mint eddig életében, s fogja továbbra is, míg bírja erővel. Nogusta előtt, új világ nyílik...*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Könnyű vért
* Újabb jeles esemény vezényli a fegyvernök magas alakját A
Kapuk Templomába. Utoljára egy - mit egy? az apródi - eskü letétele
történt meg itt vele. S hogy a mai nap mit hoz, arra még csak gondolni
sem mer. Amíg csak teheti, figyelmét valami mással köti le: megjegyzi
magának, hogy micsoda puhány, langyos tél ez itt az ötbányaihoz képest,
azt, hogy mennyire elégedetlen a saját munkájával, amit a díszvértjén
végzett, és azt, hogy tiszta kosz lesz a fekete ünneplő öltözéke, míg
odaér a helyszínre.
A jól ismert, félelemmel pettyezett öröm érzésével áll meg a hatalmas, boltív, és a díszesre faragott fakapu két szárnya előtt. Ideges mozdulatokkal törli le az ágaskodó pegazussal díszített páncélon lévő láthatatlan foltot, csak úgy, időhúzás gyanánt. Megigazítja fegyverövét, és a "fémruhát" összefogó szíjakat végül a hátára terített fekete köpenyt. Kézzel kifésüli arcából a belelógó tincseit, végigsimít végre valahára formát kapott arcszőrzetén: a szája szegletéig leérő bajuszon és a szigony módjára, ajkai felé három ágra oszló szakállon.
Számára ez majdhogynem olyan érzés, mintha valami burzsuj piperkőc paródiájának öltözött volna.
Dolga végeztével kihúzza magát, dacosan felszegi állát, s ráhelyezi kezeit a kapu két szárnyára. Még vár egy utolsó, ragadósan hosszú másodpercet, aztán belöki a faalkalmatosságot.*
~ Előre!* kiált fennhangon koponyája belső felén, miközben pár hosszú lépéssel bennterem.
A teátrális hatás gyakorlatilag teljesen elmaradt, mivel olybá tűnik, senki nem tartózkodik az épület e részében.*
~ Pech* csukja be maga után a kapukat.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Díszvért
A jól ismert, félelemmel pettyezett öröm érzésével áll meg a hatalmas, boltív, és a díszesre faragott fakapu két szárnya előtt. Ideges mozdulatokkal törli le az ágaskodó pegazussal díszített páncélon lévő láthatatlan foltot, csak úgy, időhúzás gyanánt. Megigazítja fegyverövét, és a "fémruhát" összefogó szíjakat végül a hátára terített fekete köpenyt. Kézzel kifésüli arcából a belelógó tincseit, végigsimít végre valahára formát kapott arcszőrzetén: a szája szegletéig leérő bajuszon és a szigony módjára, ajkai felé három ágra oszló szakállon.
Számára ez majdhogynem olyan érzés, mintha valami burzsuj piperkőc paródiájának öltözött volna.
Dolga végeztével kihúzza magát, dacosan felszegi állát, s ráhelyezi kezeit a kapu két szárnyára. Még vár egy utolsó, ragadósan hosszú másodpercet, aztán belöki a faalkalmatosságot.*
~ Előre!* kiált fennhangon koponyája belső felén, miközben pár hosszú lépéssel bennterem.
A teátrális hatás gyakorlatilag teljesen elmaradt, mivel olybá tűnik, senki nem tartózkodik az épület e részében.*
~ Pech* csukja be maga után a kapukat.*
