Helyszín:
Sziklaöböl / Külső kerületek, városkapu / Szellemlovagok Rendháza
Sziklaöböl / Külső kerületek, városkapu / Szellemlovagok Rendháza / Földszint - Szellemöböl Szabadegyetem
Időpont: corvusi időszámítás 628. év A Gnómok hava 21. nap (2010.09.21. - 23.) Sziklaöböl / Külső kerületek, városkapu / Szellemlovagok Rendháza
Sziklaöböl / Külső kerületek, városkapu / Szellemlovagok Rendháza / Földszint - Szellemöböl Szabadegyetem
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Földszint ]
- És legfőképp, érinti a gyermeket! *toldja még meg, remélve, nem
lesznek oly ostobák a szülők, hogy akarva-akaratlan, ártatlannak
ártsanak. Őszintén reméli, hogy a rózsák háborújának kirobbanását,
megelőzi majd a boldog gyermekágy, s a rózsás-pufók arc önfeledt
mosolyában, mindketten felolvadnak. Morganus meglátásában, végtelen
önzőség jelenik meg az oly szülőben, ki a közös gyermeket, fegyverként
használja, a másik ellenében. Ő is ülepére kerül, majd felkel, s néhány
fűszálat ruhájáról, az anyaföldre visszaűz.*
- Igen. Könnyen lehet, hogy előbb találkozunk, mintsem szeretnénk... *majd megveregeti a robosztus vállakat, mert részéről, sosincs harag. Legfeljebb morgás, gonoszkodás, halálra szekálás... De alapjában véve, jámbor, mint címerállata a gerle, ki azért képes rá, hogy az égből áldást juttasson, óvatlan s fedetlen, fejekre...*
- Jó utat, biztonságban érkezést! *köszön el a Félszárnyútól, de az még képes rá, hogy újból előhúzza, a rosszabbik arcát. Kiáltja hát utána, hasonlatos gyermekformával:*
- Én meg a te tudod midet, worgnak állkapcsával!
Fegyver: Hatásvadász Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
- Igen. Könnyen lehet, hogy előbb találkozunk, mintsem szeretnénk... *majd megveregeti a robosztus vállakat, mert részéről, sosincs harag. Legfeljebb morgás, gonoszkodás, halálra szekálás... De alapjában véve, jámbor, mint címerállata a gerle, ki azért képes rá, hogy az égből áldást juttasson, óvatlan s fedetlen, fejekre...*
- Jó utat, biztonságban érkezést! *köszön el a Félszárnyútól, de az még képes rá, hogy újból előhúzza, a rosszabbik arcát. Kiáltja hát utána, hasonlatos gyermekformával:*
- Én meg a te tudod midet, worgnak állkapcsával!
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Földszint ]
- Igazad van, felejtsd el, amit mondtam. Ez csak rám, és őrá tartozik.
- A továbbiakban, mintha a könnyek birodalmának örvénye nyelte volna
el, a témában nem nyilatkozik. Megfeledkezett róla, hogy az agenitákkal
ellentétben, Morganus és a Szellemlovagok rendje képviselik mindazt,
amit már írásban, a Corvusi Lovagtanács Kódexében le is fektettek. Nem
várhatja el tőlük, hogy részt vegyenek egy olyan háborúban, amely két
emberről kellene szóljon csupán, akik soha nem bírták elrendezni
ügyeiket egymás között, és ennek egy gyermek látja majd legnagyobb
kárát, kinek óvásban és szeretetben, nem vérgőzben és dúlásban kellene
születnie.
- Ne aggódj, előbb a hegyek közt leszek, mint gondolnád. Hallottam, hogy Sziklaöböl a hegyek fiait támogatja száz fős küldöttségével. Az üzeneted átadom Titusnak. - Felküzdi magát, ezúttal álló helyzetbe.
- Indulok. Remélem, hogy legközelebb már ötbányai Rendházunkban találkozunk. Agenis áldjon, derék barátom! - Ahogyan köszöntötte érkeztekor, úgy búcsúzik most Morganustól a Félszárnyú. Nem igényli, hogy kikísérjék, annyit nem ivott, hogy elveszítse tájékozódóképességét. Ugyanakkor, teljesen nyomtalanul mégsem maradhatott az elfogyasztott szesz. A Szellemlovag talán már bízni kezd abban, hogy a paplovaggal lehet szót váltani anélkül is, hogy az bagatell módon viselkedne, de távoztában, félhátulról odavetett szavai porrá zúzzák az illúziót.
- Csókoltatom Myrlát!
Fegyver: Egyszerű vívótőr Páncél: A Változás Őre - Ne aggódj, előbb a hegyek közt leszek, mint gondolnád. Hallottam, hogy Sziklaöböl a hegyek fiait támogatja száz fős küldöttségével. Az üzeneted átadom Titusnak. - Felküzdi magát, ezúttal álló helyzetbe.
- Indulok. Remélem, hogy legközelebb már ötbányai Rendházunkban találkozunk. Agenis áldjon, derék barátom! - Ahogyan köszöntötte érkeztekor, úgy búcsúzik most Morganustól a Félszárnyú. Nem igényli, hogy kikísérjék, annyit nem ivott, hogy elveszítse tájékozódóképességét. Ugyanakkor, teljesen nyomtalanul mégsem maradhatott az elfogyasztott szesz. A Szellemlovag talán már bízni kezd abban, hogy a paplovaggal lehet szót váltani anélkül is, hogy az bagatell módon viselkedne, de távoztában, félhátulról odavetett szavai porrá zúzzák az illúziót.
- Csókoltatom Myrlát!
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Földszint ]
~Dehogynem, Elfred...~ gondolja a gazda kegyetlen uralmával, de inkább
azon bosszankodik tovább, hogy pöceszájára veszi, ez a galád barátja,
már megint az ő tiszta, szűzi, kuzinját, aki persze, egy kibírhatatlan
fúria, mellékállásban.*
- Mész ám te Ötbányára, jégverembe rohadni, füleidből harmatvízre, gombákat növeszteni! *még meg is löki vállánál, baljával, aztán visszadől a hátára, ne is lássa a másik rusnya pofáját. Az persze jobban taszítja, amit a továbbiakban hallhat. Fejét eldönti, úgy sandít a másikra, hogy tényleg komolyan gondolja-e, amit kiejt száján keresztül:*
- Gyermeknek anyja mellett a helye. *mond ítéletet. Árvasága legnagyobb vesztesége, hogy nélkülöznie kellett, az édesanyai meleget.*
- S ha lány lesz, főképp. De inkább azt mond meg, miért a kőszív, ha anyját legalább valaha, szeretted?
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Mész ám te Ötbányára, jégverembe rohadni, füleidből harmatvízre, gombákat növeszteni! *még meg is löki vállánál, baljával, aztán visszadől a hátára, ne is lássa a másik rusnya pofáját. Az persze jobban taszítja, amit a továbbiakban hallhat. Fejét eldönti, úgy sandít a másikra, hogy tényleg komolyan gondolja-e, amit kiejt száján keresztül:*
- Gyermeknek anyja mellett a helye. *mond ítéletet. Árvasága legnagyobb vesztesége, hogy nélkülöznie kellett, az édesanyai meleget.*
- S ha lány lesz, főképp. De inkább azt mond meg, miért a kőszív, ha anyját legalább valaha, szeretted?
[ Földszint ]
Szeder, málna, egres? És ezek egyikéből italt erjesztenek? Szándékkal?!
Mi lesz, mit legközelebb az orra alá dugnak, eperbort? Ha ˝jégből˝ van,
azt nem bánja, még azzal is ki tud egyezni, ha hegyekből aláhozott
hóval hűtik le a nemest, de hogy megbolondítsák mindenféle más ízekkel!
A Nagy Alkoholszellem gyakran felsírhat álmában - már ha van neki olyan.
Mulattató hallgatni, ahogy Morganus egymaga elmélázik a kérdéskörön, addig a Félszárnyúnak is adatik idő, hogy megfuttassa a legfényesebben ragyogó csillagtól, a naptól elorzott színű tekintetét a falakon. Szabadegyetem, mi?
~ Koma, addig akarod csiszolni azt az elmét, amíg bele nem hülyülsz a dologba! ~
Mindebből csak a rókavigyor látszik azonban, és a tettetett meghátrálás, amikor a titokzatos hölgy, Myrla védelmére kel a nagymester.
- Hóóó, nem olyan hevesen, még megrándítod a vállad, aztán akkor lesheted, hogy ki körmöl annyit helyetted! Gyanítom, nincs még egy ilyen balga ember köztetek, aki vállalná... - Mosolya kiszélesedik, de előbb robban ki belőle a hangos nevetés, minthogy lecsaphatná a labdát.
- Mit is adhatnék neki... Ha más nem, egy-két kellemes, és hidd el, emlékezetes órát. Csak hogy ne savanyodjék meg a lovagok közt. - A tréfát aztán messze űzi Morganus, noha erről bizonyára nem tud. Szavai nyomán komorság költözik az agenita arcára, a mosoly lelohad, ő pedig újra félültében tekint az azúr egekre. Leveszi válláról a további spekulációk terhét. Szárazon sarjadó szavak ezek...
- Hogy elvegyem, ami véremből fogant. Néhány napja, öngyilkos akart lenni, s vele gyermekem életét is elvenni. Nem hagyom, hogy köztük nőjön fel. Tudnom kell, segítesz-e, ha fiam, vagy lányom után jövök Sziklaöbölbe?
Fegyver: Egyszerű vívótőr Páncél: A Változás Őre
Mulattató hallgatni, ahogy Morganus egymaga elmélázik a kérdéskörön, addig a Félszárnyúnak is adatik idő, hogy megfuttassa a legfényesebben ragyogó csillagtól, a naptól elorzott színű tekintetét a falakon. Szabadegyetem, mi?
~ Koma, addig akarod csiszolni azt az elmét, amíg bele nem hülyülsz a dologba! ~
Mindebből csak a rókavigyor látszik azonban, és a tettetett meghátrálás, amikor a titokzatos hölgy, Myrla védelmére kel a nagymester.
- Hóóó, nem olyan hevesen, még megrándítod a vállad, aztán akkor lesheted, hogy ki körmöl annyit helyetted! Gyanítom, nincs még egy ilyen balga ember köztetek, aki vállalná... - Mosolya kiszélesedik, de előbb robban ki belőle a hangos nevetés, minthogy lecsaphatná a labdát.
- Mit is adhatnék neki... Ha más nem, egy-két kellemes, és hidd el, emlékezetes órát. Csak hogy ne savanyodjék meg a lovagok közt. - A tréfát aztán messze űzi Morganus, noha erről bizonyára nem tud. Szavai nyomán komorság költözik az agenita arcára, a mosoly lelohad, ő pedig újra félültében tekint az azúr egekre. Leveszi válláról a további spekulációk terhét. Szárazon sarjadó szavak ezek...
- Hogy elvegyem, ami véremből fogant. Néhány napja, öngyilkos akart lenni, s vele gyermekem életét is elvenni. Nem hagyom, hogy köztük nőjön fel. Tudnom kell, segítesz-e, ha fiam, vagy lányom után jövök Sziklaöbölbe?
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Földszint ]
- Előtted járok, barátom, mert az alapanyagát, már kifundáltam! A titok
nyitja: a szeder. Vagy a málna, esetleg egres. Valami erdei bogyós izé,
tudja a kánya, mi a neve... *a mellébeszélést az ital mélyíti, a biztos
tipp a recepthez, így lesz maszatosan, hasznavehetetlen.*
- De valaki a Démonholdból, egy várandós hölgy, megfejtette. Bár nyilván nem ízleléssel. Akkor meg, hogyan is történt? *a kérdéssel jól elbajlódik, lassanként már nem is kell beszélgetőtárs, hogy szórakozást találjon, a fűben szuszogva. Azért az ijesztő eshetőség visszatéríti, hogy Myrlát ettől a ragadozótól, féltheti. Felkönyököl félig, úgy dohog, mint csaholó, ámde felkelni lusta kutya.*
- Mit akarnál te tőle, s mit adhatnál, durva kezű, mosdatlan szájú, pernahajder?! *mintha csak egy feldúlt apa fakadna ki, nem tetsző kérőre. De mivel utána meg amaz beszél gyerekről, nőről, sajnálható párosukról, hát oldódik feszültsége.*
- Na, szóval fészek lesz ülepedre, derék! Megjöhetne hozzá az eszed, de ha még nem lenne, rendelünk egyet sietve, meg is fizetem az árát, helyedben... *a kérés viszont meglepi, mintha már mutatkozna az új keletű bölcsesség hatása, mert valami komolyra fordította a melák a szót. Ötlete sincs Morganusnak, mire utalhat...*
- Ha eljön az ideje, minek, a szülésnek? Van már valami Élet Háza, remekbe szabott hely, várandós anyáknak... *ha nem böki ki Ewigan, mit akar tőle, még előáll néhány, ilyesféle ötlettel.*
Fegyver: Hatásvadász Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
- De valaki a Démonholdból, egy várandós hölgy, megfejtette. Bár nyilván nem ízleléssel. Akkor meg, hogyan is történt? *a kérdéssel jól elbajlódik, lassanként már nem is kell beszélgetőtárs, hogy szórakozást találjon, a fűben szuszogva. Azért az ijesztő eshetőség visszatéríti, hogy Myrlát ettől a ragadozótól, féltheti. Felkönyököl félig, úgy dohog, mint csaholó, ámde felkelni lusta kutya.*
- Mit akarnál te tőle, s mit adhatnál, durva kezű, mosdatlan szájú, pernahajder?! *mintha csak egy feldúlt apa fakadna ki, nem tetsző kérőre. De mivel utána meg amaz beszél gyerekről, nőről, sajnálható párosukról, hát oldódik feszültsége.*
- Na, szóval fészek lesz ülepedre, derék! Megjöhetne hozzá az eszed, de ha még nem lenne, rendelünk egyet sietve, meg is fizetem az árát, helyedben... *a kérés viszont meglepi, mintha már mutatkozna az új keletű bölcsesség hatása, mert valami komolyra fordította a melák a szót. Ötlete sincs Morganusnak, mire utalhat...*
- Ha eljön az ideje, minek, a szülésnek? Van már valami Élet Háza, remekbe szabott hely, várandós anyáknak... *ha nem böki ki Ewigan, mit akar tőle, még előáll néhány, ilyesféle ötlettel.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Földszint ]
- Csukjanak le kémkedésért, ha nem emelem el ennek a pokolszesznek a
receptúráját. - Zöldvölgy sok mindenre nem volt alkalmas. Az ott élők
és harcolók lelke hamar megkérgesedett, egy őszinte, baráti szó vagy
mosoly sokak lelkét menthette volna meg. Számos ifjú és idősebb légiós
esett áldozatául a közöny démonának, a Félszárnyú látta arcaikon a
kifejezéstelenséget, úgy vonultak csatába, akiknek minden mindegy,
térjenek haza győztesként, vagy maradjanak a harcmezőn fekve, dögevők
eledeleként.
- Myrla? Kellemes csengésű neve van, szívesen megismerkednék vele. - Újabb mosoly nem villan, de ha Morganus oldalra pillantana, láthatná, hogy a paplovag arcát féloldalas mosoly fodrozza. Igyekszik ő is kihasználni a zűrzavaros idők pillanatnyi csendjét, amelyből egyre kevesebb jut az Érkezőnek.
- Megtanítanám rá, hogyan élvezze az életet. - Eprimor? Az elbeszélés alapján valamelyik, itteni klán góréja lehet. Sziklaöbölben fogantak ugyan, de Zöldvölgy fialta az agenitákat, vajmi keveset tudnak a városról, még a Félszárnyú is, aki már jó ideje tengeti partjain napjait.
- Nekem nem kell mondanod, bele is futottam egybe, mind közül talán a legveszélyesebbe. Amazon, harcos nők vére. - Hogy időt hagyjon az információnak megérni fejben és szívben, újra ajkához emeli a butykost. Égesse csak újra torkát a kerítésszaggató.
- És várandós, a fiammal... vagy leányommal, ha Agenis úgy dönt, hogy házasságból végre lánygyermek is szülessék Khea`Lorn néven. Cifra történet, igaz-e? - Lassan, vontatottan megszabadul a fáradt levegőtől. Arca elkomorodik, homlokán ráncokba szalad a bőr.
- Ha eljön az ideje, számíthatok segítségetekre, cimbora? - Előbb a választ akarja hallani, s utána leplezi csak le, miben is kéri egy lovagtárs segítségét.
Fegyver: Egyszerű vívótőr Páncél: A Változás Őre
- Myrla? Kellemes csengésű neve van, szívesen megismerkednék vele. - Újabb mosoly nem villan, de ha Morganus oldalra pillantana, láthatná, hogy a paplovag arcát féloldalas mosoly fodrozza. Igyekszik ő is kihasználni a zűrzavaros idők pillanatnyi csendjét, amelyből egyre kevesebb jut az Érkezőnek.
- Megtanítanám rá, hogyan élvezze az életet. - Eprimor? Az elbeszélés alapján valamelyik, itteni klán góréja lehet. Sziklaöbölben fogantak ugyan, de Zöldvölgy fialta az agenitákat, vajmi keveset tudnak a városról, még a Félszárnyú is, aki már jó ideje tengeti partjain napjait.
- Nekem nem kell mondanod, bele is futottam egybe, mind közül talán a legveszélyesebbe. Amazon, harcos nők vére. - Hogy időt hagyjon az információnak megérni fejben és szívben, újra ajkához emeli a butykost. Égesse csak újra torkát a kerítésszaggató.
- És várandós, a fiammal... vagy leányommal, ha Agenis úgy dönt, hogy házasságból végre lánygyermek is szülessék Khea`Lorn néven. Cifra történet, igaz-e? - Lassan, vontatottan megszabadul a fáradt levegőtől. Arca elkomorodik, homlokán ráncokba szalad a bőr.
- Ha eljön az ideje, számíthatok segítségetekre, cimbora? - Előbb a választ akarja hallani, s utána leplezi csak le, miben is kéri egy lovagtárs segítségét.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Földszint ]
- Ennyi, bevégeztem! *s kinyúlik, mint a száradni kitett posztó. Ő is
unja már, hogy nyomja vállait megannyi teher, s egy Corvus méretűt,
különösképp rühell. Élete szinte már nincs is, társasága csak zakatoló
elméje, meg folyvást munkálkodó keze.*
- Káplár, viccelsz? Élnél együtt egy fedél alatt egy Myrla nevű személlyel, s csak akkor látnál szeszt, ha borotválkoznál! *s hogy bizonyítsa igazát, körbe is néz, hogy biztonságban átvehesse az értelmes rakományt. Igazi csempészakció zajlik itt, kérem, ha nem is fű alatt, de felette nem sokkal. Felhajt belőle, s élvezi, mert ismerős az íz.*
- Ohó, ez visszaköszön a fülem mögül! Vittem belőle az eprimornak, utána, hogy kacsázott vele egy tengersárkány! Pardon, már csak volt eprimor, most új van... *gondol vissza Otrukhra, kicsit szomorúan. Egyelőre nincs kedve elkezdeni a barátkozást egy újjal, meg aztán, nincs is ebből még egy, felesleges palackkal... Visszadja a feladónak, már ami a flaskát illeti, helyette kap kérdést, fajtájából a kellemetlenebbiknek.*
- Hajós nép vagyunk, állandóan a horizontot kémleljük. De most őszintén, ugyan mennyi az esély, hogy szirénre leljen az ember, ki nem az örvénybe térít hangjával, hanem az egekbe? *kezd beütni a gyomorba került első adag, fejében az erek, kicsit megduzzadtak.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Káplár, viccelsz? Élnél együtt egy fedél alatt egy Myrla nevű személlyel, s csak akkor látnál szeszt, ha borotválkoznál! *s hogy bizonyítsa igazát, körbe is néz, hogy biztonságban átvehesse az értelmes rakományt. Igazi csempészakció zajlik itt, kérem, ha nem is fű alatt, de felette nem sokkal. Felhajt belőle, s élvezi, mert ismerős az íz.*
- Ohó, ez visszaköszön a fülem mögül! Vittem belőle az eprimornak, utána, hogy kacsázott vele egy tengersárkány! Pardon, már csak volt eprimor, most új van... *gondol vissza Otrukhra, kicsit szomorúan. Egyelőre nincs kedve elkezdeni a barátkozást egy újjal, meg aztán, nincs is ebből még egy, felesleges palackkal... Visszadja a feladónak, már ami a flaskát illeti, helyette kap kérdést, fajtájából a kellemetlenebbiknek.*
- Hajós nép vagyunk, állandóan a horizontot kémleljük. De most őszintén, ugyan mennyi az esély, hogy szirénre leljen az ember, ki nem az örvénybe térít hangjával, hanem az egekbe? *kezd beütni a gyomorba került első adag, fejében az erek, kicsit megduzzadtak.*
[ Földszint ]
- Megteszem, testvér. - Engedi magát visszahanyatlani a földre. Az
üzenetet megértette, és jó mélyen elássa emlékezetében. Ha útközben
pormedri kutyáknak arra támadna kedve, hogy kicsikarják belőle, előbb
köpi őket pofán, és akasztatja fel magát lábánál fogva, mintsem
kibökje, mit bízott rá Sziklaöböl lovagjainak nagymestere.
- Akkor, ennyi volt? Letudhatjuk a hivatalos részét? - Nem is várja meg a választ, hogy magyarázatot adjon kérdésére, csakhamar előkerül egy kisebb butykos. Furamód, ha ilyen dolgok elrejtéséről van szó, az ember a legkülönb óvhelyeket képes megtalálni.
- Zöldvölgyben ráfanyalodott az ember, hogy dugdossa, a káplárok nem nézték jó szemmel, ha harcból hazajövet az ember megkívánt egy kupicával. Igyál, ezt még az Unikornisoktól kaptuk, saját pincészetből. Méregerős, kimarja még a gumicsizmát is. - Úgy tartja a szokás, hogy előbb a kínált igyék, utána csak a kínáló. Azt persze megvárja, hogy lássa Morganus arcát, amikor legyűri az adagját. A Félszárnyú is elégedetten dől vissza, egy félhangos: ˝áhh, ez jól esett!˝ sóhajtással lezárja az ivás első fordulójának ceremoniális részét.
- Aztán... nő akad-e a láthatáron, barátocskám? Láttalak már néhányszor, de soha egy jóravaló fehérnép mellett.
Fegyver: Egyszerű vívótőr Páncél: A Változás Őre
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Akkor, ennyi volt? Letudhatjuk a hivatalos részét? - Nem is várja meg a választ, hogy magyarázatot adjon kérdésére, csakhamar előkerül egy kisebb butykos. Furamód, ha ilyen dolgok elrejtéséről van szó, az ember a legkülönb óvhelyeket képes megtalálni.
- Zöldvölgyben ráfanyalodott az ember, hogy dugdossa, a káplárok nem nézték jó szemmel, ha harcból hazajövet az ember megkívánt egy kupicával. Igyál, ezt még az Unikornisoktól kaptuk, saját pincészetből. Méregerős, kimarja még a gumicsizmát is. - Úgy tartja a szokás, hogy előbb a kínált igyék, utána csak a kínáló. Azt persze megvárja, hogy lássa Morganus arcát, amikor legyűri az adagját. A Félszárnyú is elégedetten dől vissza, egy félhangos: ˝áhh, ez jól esett!˝ sóhajtással lezárja az ivás első fordulójának ceremoniális részét.
- Aztán... nő akad-e a láthatáron, barátocskám? Láttalak már néhányszor, de soha egy jóravaló fehérnép mellett.
Fegyver: Egyszerű vívótőr Páncél: A Változás Őre
[ Földszint ]
- Majd igyekszem legalább annyi időre megéledni, míg megírom a
beszédet, mit mondanak el felettem... *folytatja a sorát a teendőknek,
megelőlegezett végjátékának, s mi körítheti az elhantolás egyszerű
rítusát. Aztán beszél, majd hallgatja a másik találó
helyzetértékelését. Viszont nem térhet ki a nehéz kérdés elől, tovább
nem kertelhet, hogy előálljon, valami esetleges kérvénnyel. Szokásától
eltérően, közel sem magabiztos, inkább csak latolgat, magával hangosan
vitatkozik:*
- Nem tudom, van-e még kavics, mit elég simára csiszolt a parti hullámkacsó, hogy maga meg megbékéltessen, homokfúvást, magmakőt. Csak annyit tehetünk, hogy próbát eszközlünk... *a mikéntjét viszont továbbra is homály fedi*
- Egyelőre csak annyit kérek, üdvözleted mellett add át ezt hírként, a derék Valerius-nak, a Titusnak! Ha más nem, hát ő tudhatja, van-e s miféle mód, hogy az ellennel, leüljenek egyazon asztalhoz. Amint s ahogy tudok, én meg majd segítek, egy ösvényt békés tisztásra, megtalálni s elérni... *Ewiganra tehát hírnöki feladatot bíz, hátha hamarabb s biztosabban odaér, mint bármilyen levél. Nem akar sokat kérni, de egy agenitában meg lehet bízni, hogy ha karral bírja, átverekszi magát, tűzön s vértengeren... A címzett meg tudni fogja, mit kezdjen a dologgal: megkockáztasson egy tűzszüneti kérelmet, vagy a főmágus szavait, cselnek vélve, inkább tűzre vetik...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Nem tudom, van-e még kavics, mit elég simára csiszolt a parti hullámkacsó, hogy maga meg megbékéltessen, homokfúvást, magmakőt. Csak annyit tehetünk, hogy próbát eszközlünk... *a mikéntjét viszont továbbra is homály fedi*
- Egyelőre csak annyit kérek, üdvözleted mellett add át ezt hírként, a derék Valerius-nak, a Titusnak! Ha más nem, hát ő tudhatja, van-e s miféle mód, hogy az ellennel, leüljenek egyazon asztalhoz. Amint s ahogy tudok, én meg majd segítek, egy ösvényt békés tisztásra, megtalálni s elérni... *Ewiganra tehát hírnöki feladatot bíz, hátha hamarabb s biztosabban odaér, mint bármilyen levél. Nem akar sokat kérni, de egy agenitában meg lehet bízni, hogy ha karral bírja, átverekszi magát, tűzön s vértengeren... A címzett meg tudni fogja, mit kezdjen a dologgal: megkockáztasson egy tűzszüneti kérelmet, vagy a főmágus szavait, cselnek vélve, inkább tűzre vetik...*
[ Földszint ]
Ha valamiről messzi földön megismerszik az agenita, hát az, hogy szeret
széllel szembevizelni, felrúgni akár évszázados tradíciókat is azért,
hogy saját kényelemérzetét biztosítsa. A sorból maga a Félszárnyú sem
rí ki, éppoly nyers és faragatlan, mint a főpap, akiről kevesen hiszik,
hogy egy isten e-világi helytartójának választotta, s istenkáromlásnak
veszik minden szavát, melyet ura akarataként közöl hívei felé.
Gabriel mindig is értett a komédiához, a varjúhajú fivér pedig príma cinkostársnak bizonyult, eddig. Immár azonban jó néhány hónapja, hogy utoljára szót váltott vele. Amióta a zöldvölgyi expedíciónak és honfoglalásnak vége, és a klánok kudarcélménnyel a farzsebükben elindultak újra, hogy másutt leljenek új hazára, a krónikás paplovag Sziklaöbölben tölti napjait. Dolgai - mint a mostani látogatás Morganusznál - nem engedik, hogy elinduljon.
- Semmiképp se felejts el meghívót küldeni a halotti torra. - Kacsint hamiskás vigyorral karöltve a lovagbarátra, s követi a pázsitra is, kérlelés nélkül. Egyszer sem szakítja félbe mondandója közben a másikat, annál is inkább, mert amaz képes úgy csavarni a szót, ahogy kevesen azok közül, akiket a Félszárnyú ismer. Csak, amikor már a végét járják a mondatok, tornázza magát félig ülő tartásba, felsőtestét könyökeivel támasztva meg.
- Távolrév nyíltan támogatja Pormedret Ötbánya ellenében, míg Sziklaöböl menedéket biztosít mindazon hegybéli klánoknak, akik pusztulásra ítéltetnek, ha a sivatagiak nyerik a háborút. Ha a khumok tudnának róla, és nem irtjuk ki a fél zöldvölgyi populációjukat, még ők is elhajóznának, ekkora vérszagra. Mit vársz tőlem, barátom? Legyek én az a kavics, ami megpróbálja útját állni egy hegyomlásnak? Ha igen, javaslom inkább, hogy ragadj parittyát, és hajíts a politikusok pofájába vele. - Lefordítva ez annyit tesz, hogy: `küldj el nyugodtan békekövetként, és én addig ütöm őket, amíg nekünk tetsző választ nem adnak.`
Fegyver: Egyszerű vívótőr Páncél: A Változás Őre
Gabriel mindig is értett a komédiához, a varjúhajú fivér pedig príma cinkostársnak bizonyult, eddig. Immár azonban jó néhány hónapja, hogy utoljára szót váltott vele. Amióta a zöldvölgyi expedíciónak és honfoglalásnak vége, és a klánok kudarcélménnyel a farzsebükben elindultak újra, hogy másutt leljenek új hazára, a krónikás paplovag Sziklaöbölben tölti napjait. Dolgai - mint a mostani látogatás Morganusznál - nem engedik, hogy elinduljon.
- Semmiképp se felejts el meghívót küldeni a halotti torra. - Kacsint hamiskás vigyorral karöltve a lovagbarátra, s követi a pázsitra is, kérlelés nélkül. Egyszer sem szakítja félbe mondandója közben a másikat, annál is inkább, mert amaz képes úgy csavarni a szót, ahogy kevesen azok közül, akiket a Félszárnyú ismer. Csak, amikor már a végét járják a mondatok, tornázza magát félig ülő tartásba, felsőtestét könyökeivel támasztva meg.
- Távolrév nyíltan támogatja Pormedret Ötbánya ellenében, míg Sziklaöböl menedéket biztosít mindazon hegybéli klánoknak, akik pusztulásra ítéltetnek, ha a sivatagiak nyerik a háborút. Ha a khumok tudnának róla, és nem irtjuk ki a fél zöldvölgyi populációjukat, még ők is elhajóznának, ekkora vérszagra. Mit vársz tőlem, barátom? Legyek én az a kavics, ami megpróbálja útját állni egy hegyomlásnak? Ha igen, javaslom inkább, hogy ragadj parittyát, és hajíts a politikusok pofájába vele. - Lefordítva ez annyit tesz, hogy: `küldj el nyugodtan békekövetként, és én addig ütöm őket, amíg nekünk tetsző választ nem adnak.`
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Földszint ]
- Úgy ahogy, de nem panaszkodom... *fogadja a jobbot, ad hozzá másikat,
aztán megérkeznek nem sokára, a belső udvarra. A kerengőből középre
megy, a pázsitra leheveredik, mi nem gyakori szokása mostanság, mert a
békés napokat könnyebb elszámlálnia egy kézen, mintsem régen. Int, hogy
ha a másikat nem zavarja, kövesse, ne tátsa száját, inkább telepedjen
le. Szeret középen lenni, mi tagadás, felnézni a szintekre, ahogy
körbeölelik a folyosók ezt a kicsiny térséget, figyelni az ereszről
lecseppenő, addig megült vízszemeket...*
- Tudom, tieidhez vágyol, s harcba ötbányai bajtársak oldalán. Nem tartóztatlak, s igyekszem rövid lenni... *ennek ellenére, kicsit tűnődik, mintha csak napozás közben, madarakkal cseverészne, szavak nélkül, pusztán szemlélődéssel.*
- Nem oly rég, kaptam egy levelet az ötbányai főmágus Lasselanta-tól. Már mind ismerhetjük, hogy a pormedriek igyekeznek jó fényben tündökölni amellett, hogy a háborút is meg akarják nyerni, nem csak a szíveket. És talán valahol, ezt meg is lehet érteni... *mielőtt elkalandozna végleg, próbál a lényegre, erősen összpontosítani*
- Ami leszűrve megmarad a sok szóból, az kérése, hogy közvetítsek az ötbányai lovagok felé. Nem tudom, honnan ismeri a Lovagi Kódexünk szövegét, -mert hogy onnan idézte a bölcsesség erényét-, de nem is ez a lényeg. Ha igaz szavuk, hogy hajlanának a béketárgyalásokra, talán megér egy kőhajítás az egész. Bár kétlem erősen azt, hogy kaviccsal, leteríthető a háború, dracolichja... *azt még mindig nem bökte ki, miért is Ewigan-nak mondja el mindezt, mi lenne konkrét kérése vagy javaslata, s közben megint visszasüpped, az éber félálomba...*
- Tudom, tieidhez vágyol, s harcba ötbányai bajtársak oldalán. Nem tartóztatlak, s igyekszem rövid lenni... *ennek ellenére, kicsit tűnődik, mintha csak napozás közben, madarakkal cseverészne, szavak nélkül, pusztán szemlélődéssel.*
- Nem oly rég, kaptam egy levelet az ötbányai főmágus Lasselanta-tól. Már mind ismerhetjük, hogy a pormedriek igyekeznek jó fényben tündökölni amellett, hogy a háborút is meg akarják nyerni, nem csak a szíveket. És talán valahol, ezt meg is lehet érteni... *mielőtt elkalandozna végleg, próbál a lényegre, erősen összpontosítani*
- Ami leszűrve megmarad a sok szóból, az kérése, hogy közvetítsek az ötbányai lovagok felé. Nem tudom, honnan ismeri a Lovagi Kódexünk szövegét, -mert hogy onnan idézte a bölcsesség erényét-, de nem is ez a lényeg. Ha igaz szavuk, hogy hajlanának a béketárgyalásokra, talán megér egy kőhajítás az egész. Bár kétlem erősen azt, hogy kaviccsal, leteríthető a háború, dracolichja... *azt még mindig nem bökte ki, miért is Ewigan-nak mondja el mindezt, mi lenne konkrét kérése vagy javaslata, s közben megint visszasüpped, az éber félálomba...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Földszint ]
Szélesen, baljóslatúan - hol is tanulta ezt? - elmosolyodik, ahogy lovagmódra, alkarjánál megszorítva üdvözli Morganust.
- Rég láttalak, cimbora. Látom, még mindig élvezed az égiek kegyét, örülök, hogy jó egészségben talállak! - Égiek kegye, mi? Ha eszébe jut, hogy mit művel nem is olyan régen, bizony kész csodának számít, hogy Agenis nem pártolt el mellőle. Igaz, a sötét humor atyja kapcsán sohasem tudhatja az ember fia, mi való a kedvére, és mi sérti módfelett érzékeny önérzetességét.
Követi Morganust az udvaron keresztül, hogy belépjenek a Rendház földszintjére.
- Tudom, hogy nem sürgettél, mégis, a leveled arra enged következtetnem, hogy fontos ügyben kértél ide. Csak nem akarod feldobni a talpad? Bár, ebben az esetben jó helyre küldted a levelet, temetést bármikor vállalnak Agenis fiai. - Rókavigyorát még néhány pillanatig arcán marasztalja, majd elhessenti, ahogy figyelmezteti magát: a Szellemlovag nem tréfálkozni hívta ide.
- Miről van szó, barátom?
Fegyver: Egyszerű vívótőr Páncél: A Változás Őre - Rég láttalak, cimbora. Látom, még mindig élvezed az égiek kegyét, örülök, hogy jó egészségben talállak! - Égiek kegye, mi? Ha eszébe jut, hogy mit művel nem is olyan régen, bizony kész csodának számít, hogy Agenis nem pártolt el mellőle. Igaz, a sötét humor atyja kapcsán sohasem tudhatja az ember fia, mi való a kedvére, és mi sérti módfelett érzékeny önérzetességét.
Követi Morganust az udvaron keresztül, hogy belépjenek a Rendház földszintjére.
- Tudom, hogy nem sürgettél, mégis, a leveled arra enged következtetnem, hogy fontos ügyben kértél ide. Csak nem akarod feldobni a talpad? Bár, ebben az esetben jó helyre küldted a levelet, temetést bármikor vállalnak Agenis fiai. - Rókavigyorát még néhány pillanatig arcán marasztalja, majd elhessenti, ahogy figyelmezteti magát: a Szellemlovag nem tréfálkozni hívta ide.
- Miről van szó, barátom?
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Vendégségben ]
*Ha a főkapun dörömbölnek, úgy magára vessen az illető, ki a kapuőrség
szíves segítsége helyett, rögvest a nagymestert kéreti, kedélyes
átkozódások közepette. A `türelem, türelem` ugyanis, az esetben annak
szól, hogy a címzettet, elő kell keríteniük. De bárhogy is álljon a
dolog, idővel előkerül Morganus, ki így vagy úgy, de hallhatja, mit
szántak neki, hát kuncog a túl oldalon egy jót, s még a falapok
fedezékéből felel:*
- Tudod, barátom, mi a meglátásom: istenek nincsenek, de ha zsebesek is megfelelnek, úgy azok szívesen, engem megvernek... *majd némi gondolkodás pauzája, s egy engedékeny hang hoz, ítéletet:*
- Na, jó, ha már szépen kéred, kerülj beljebb! *az út tehát szabaddá válik, s egy piszok vigyor fogad a túl végről, azért ugrásra készen, ha a hirtelen haragú, krónikássá avanzsált fenevad, ütni készülne.*
- Sétáljunk egyet, aztán dolgodra, elengedlek... *a kerengő felé halad, egy kör megtétele alatt, tán minden hátralévő dolgot, megbeszélhetnek.*
Fegyver: Hatásvadász Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
- Tudod, barátom, mi a meglátásom: istenek nincsenek, de ha zsebesek is megfelelnek, úgy azok szívesen, engem megvernek... *majd némi gondolkodás pauzája, s egy engedékeny hang hoz, ítéletet:*
- Na, jó, ha már szépen kéred, kerülj beljebb! *az út tehát szabaddá válik, s egy piszok vigyor fogad a túl végről, azért ugrásra készen, ha a hirtelen haragú, krónikássá avanzsált fenevad, ütni készülne.*
- Sétáljunk egyet, aztán dolgodra, elengedlek... *a kerengő felé halad, egy kör megtétele alatt, tán minden hátralévő dolgot, megbeszélhetnek.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Vendégségben ]
- Morganus, az istenek verjenek meg, engedj be, különben rátok döntöm
az egész falat! - Kopogtat be többször is egymás után, mind nagyobb
erővel. Mit érdekli, hogy a másik oldalról a: ˝türelem, türelem˝
felszólítás békésebb hangnemre próbálja inteni. Nem azért aggódik, hogy
lekési a teadélutánt, az olyan italt úgyse szereti, amiben fikarcnyi
szeszt se erőltettek. A teát is csak matrózosan, rummal megbolondítva
szereti.
Mielőtt hajóra szállna, hogy elinduljon több hetes útjára, még tesz egy utolsó látogatást a Szellemlovagoknál, kiket fő szövetségesnek és jó barátnak tart. Ezért érdemelte ki Morganus is a hízelgőbbnél hízelgőbb jelzőket, amelyekkel a Félszárnyú rendszerint illeti a nagymestert.
- Mi lesz már? Nem érek rá egész nap!
Fegyver: Egyszerű vívótőr Páncél: A Változás Őre
Mielőtt hajóra szállna, hogy elinduljon több hetes útjára, még tesz egy utolsó látogatást a Szellemlovagoknál, kiket fő szövetségesnek és jó barátnak tart. Ezért érdemelte ki Morganus is a hízelgőbbnél hízelgőbb jelzőket, amelyekkel a Félszárnyú rendszerint illeti a nagymestert.
- Mi lesz már? Nem érek rá egész nap!
