Időpont: corvusi időszámítás 627. év A Bányák hava 04. nap (2010.02.05.-07.)
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Morganus Yl Chays #286617 | 02.07 19:56:07 | 152846 |
[Könyvtár - Kyssa visszatérése]
*A semmiből kezd derengéssel
előjönni az a valami, amiből Kyssa szellemteste formát vesz fel. A négy végtag,
s hozzá a szárnyszerű pár, mely polctól polcig nyúl, s az összességében
pegazusnak imponáló gyönyörűséges, ámde amorfan változó test, a jelenleg üres
könyvtárban különös látványt nyújt, bár nincs hozzá közönségnek, ámulásra
halandó, Corvus följét tapodó. A részleteket amúgy is nehéz lenne kivenni, a
fénylő test elvakítja a földiek szemét, s a finom vonások így nem
érzékelhetőek, csak sejthetők. Lobogó, sörényszerű fénypászma-erdeje egyre
hosszabbra nő, messzebbre ér el a térben, s szerte-szét nyúlva a polcokon ülő
könyvekig, különös varázsba kezd bele. A porlepte gerincek felprüszkölnek,
leverve rájuk rakódott finom terhük, s a megmozdult tárgyak előbb kicsúsznak
társaik öleléséből, majd a levegőbe lebegve megnyílnak, felfedve a beléjük
írottakat. Így jön létre az a holdvilágló faféle, melynek törzsét egy ősmágus
különös teste, ágait meg csápszerűen lengő szálai, betetőzését meg egy
szétterülő koronát adó tollerdő képezi. A lebegő, nyitott enciklopédiák meg,
legyenek képünkben a gyümölcsök, tudásnak termései... A lapok sercegve kezdenek
hátulról előre vándorolni, miközben a sorokból villámgyorsan issza magába a
kívánt ismeretet megannyi apró fényfonál. Talán sokaknak nem szép, sem nem
dicső képet jelentene látva Kyssát ilyen formában, de most nem adna a
formalitásokra akkor sem, ha egy egész regiment állna a könyvtárajtóban, szájt
tátva. Sokat kell bepótolnia, Corvus és a rend történelmét illetően, meg aztán,
az átkos vahadokról is kutat, hátha követői többet megtudtak trónbitorló
városurukról. Ha végez egy könyvel, az becsukódik, s visszalebegteti helyére,
miközben egy újat húz elő tárából. Így száguld végig jó pár darabon, példát
teremtve rá, miként olvas egy ősmágus. S ha végez, vagy megzavarnák, feltehetőleg,
miként jött, úgy tűnik el a semmibe, remélhetőleg olvasmányait, a magasból, le
nem ejtve...*
Fegyver: Kecses rövidkard Páncél: Városőr mellvért és pajzs
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Miseria Maximus #286128 | 02.06 16:59:42 | 152079 |
[Lovagterem - Kyssa megjelenése
után]
*Pár perc döbbenet után aztán
mindent hátrahagyva kiszalad a folyosóra.
Levegőre van szüksége, így meg
sem áll, fut végig a folyosókon, amíg el nem éri a kijáratot. Nem foglalkozik
semmivel és senkivel, így már megint majdnem elsöpri az útból Narinát, ki még
mindig ott várakozik. Nem tudja, elmondja-e valakinek, mit látott vagy hallgasson?
Nem szeretné, ha bolondnak néznék. De aztán úgy dönt, Morganust mindenképp
értesíteni fogja, csak keljen fel, neki legalább tudnia kell a dologról, amire
hátha magyarázatot is adhat.*
Fegyver: Díszes egyenes
hosszúkard Páncél: Városőr mellvért és pajzs
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Miseria Maximus #286128 | 02.05 19:10:03 | 151501 |
[Lovagterem - Kyssa megjelenése]
*Hirtelen zaj támad a lovagterem
irányából. Összerezzen. Fémek csattanása hallatszik a kövön, majd ezt
visszhangozzák vissza a falak. Emberi hang nem vegyül a zajba, így nem
gondolja, azt, hogy például a kissé indulatos természetű Loghan Nagymester
vezetné le éppen a feszültséget, pár fémeszköz elhajigálásának formájában.
Mi történhetett vajon?A kápolna
ajtajához siet, és óvatosan kinyitja, épp csak annyira, hogy a keletkezett kis
résen kikukucskálva belásson a lovagterembe. Ekkor különös jelenséget lát.
Egy fényes, szárnyas alakzat
kavarog a levegőben, hasonlatos a Pegazushoz, mely a Szellemlovagok címerében
látható. Még fel sem fogta a látványt, amikor egy vakító villanás keletkezik,
és az alak hirtelen el is tűnik, úgy, mintha ott se lett volna. Szeme még
káprázik a fénytől.*
- Óh, Kyssa segíts!*-mondja, és
sikítana is talán, ha képes lenne rá, de a döbbenettől szinte megnémul és
lebénul egy pillanat alatt.
A látomás megszűnt, és arra, hogy
valami itt tényleg történt pár pillanattal azelőtt, csak néhány, a padlón
heverő fegyver és pajzs emlékezet. Viszont ezek jelzik azt is, hogy nem
álmodott. Látott valamit, de hogy pontosan mit, és hogy azt mely lény,
ismeretlen erő vagy bűbáj hozta létre, vagy idézte elő, azt elképzelni sem
tudja.*
Fegyver: Díszes egyenes
hosszúkard Páncél: Városőr mellvért és pajzs
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Morganus Yl Chays #286617 | 02.05 17:07:37 | 151432 |
[Lovagterem - Kyssa megjelenése]
*Hangok. Először mindig azok,
apró foszlányok, említve nevét, hozzá intézve kéréseket, vagy kiöntve a szív
bánatát, terhét. Mintha álomból ébredne, jobb híján szemnek nevezhető szervét
nyitja erre a világra, hogy befogadhassa mindazt, ami éppen történik. Igen, jól
értette, reá utalnak az emberi szavak, melyek neki réges-rég nevet adtak.
Kyssa. Emlékszik jól, mikor elnevezték így korai követői, gyermekei. S most épp
kettőre néz le azok közül, bár feltételezi, már egy újabb korban. Az időt nehezen
méri fel, mint egy kótyagosan ébredő, kinek feje zúg, s próbálja ezernyi
szilánkra szakadt tudatát összerakni ebben a másik létsíkban. Mintha egy
láthatatlan membránt próbálna átszakítani, egyelőre sikertelenül, feszül neki a
világok közti határnak, de kénytelen egy darabig láthatatlan szemlélőként
végigkísérni az eskütétel végét, s ahogy az emberlények szétrebbennek,
mindegyik a saját dolgára. A lány még járkál, hasonló kíváncsisággal
szemlélődve a teremben, mint ahogy az általa nem érzékelhető, égi entitás
viseltetik Corvus régen látott, jelenleg a teremre korlátozódó, dolgai iránt.
Követi tekintetével, mint egy faágon ülő szárnyas az avarban kereső vadat,
egészen a kápolna ajtajáig, hol a boltív faragását magának felolvassa. Kyysa
meg hallgatja, majd magában kijavítja: `...és nem lészen halálnak hatalma
rajtunk!` Csupán egy `és` szócska maradt le, feledékenység, avagy
figyelmetlenség miatt, de bizony, ő még igen jól emlékszik arra a napra, amikor
az egész mondat, nem csak emez második fele, elhangzott a csatatéren. Az apród
azonban mindezt nem tudhatja, miként azt sem, magára hagyja azt, akinek
elhatározása szerint, valamiféle örömet szeretne okozni, midőn elhagyja a
termet. De visszatér rövidesen, s el is tűnik az ajtó mögött, hogy a kápolnában
munkához láthasson. Kyssa pedig, immár tanú nélkül, ismét megpróbálkozhat az
átkeléssel, nekiveselkedve a számára áttetsző, de eddig erősen tartó gátnak.
Második próbálkozásra már sikerül is, s mint valami kéménylukból leguruló
gömbvillám jelenik meg, lebegve másfél embernyi magasságban a padló felett,
alaktalan, de egyre formálódó, anyagtalan fényességként a lovagi teremben.
Nehéz megszoknia, századok múltával, a más világ eltérő körülményeit, így
imbolyog a falak között, nem találva az irányt és mértéket, miközben a villódzó
gomolyag kezd valamiféle állati alakot felvenni, s a kiszélesedő, kinyúló
részeit, kénytelen lenne jobb hasonlat híján, szárnynak nevezni az, akinek a
csodálatos jelenség látása megadatna. Ahogy kezd egyre inkább alakot és erőt
nyerni, úgy válik hatása a környezetére egyre erőssebbé: forgolódása légmozgást
kelt, s a kavargó szellővel, szárnyszerű tagjaival lever pár pajzsot és kardot
azon falakról, melyekhez hozzácsapódik ügyetlen mozgásával. Kicsi számára a
tér, vagy még ő nem igazította kiterjedésének roppant lehetőségeit egy
kezelhető méretre, mindenesetre megtorpan, mint a gyermek, kit csínyen kaptak,
s figyel, meghallotta-e valaki a kőre zuhant tárgyak koppanását. A megélesedett
érzékei azonban másra lesznek először figyelmesek: messziről száll fel a jel,
mi őt is hívja el, Zöldvölgybe. Így mielőtt még valaki betoppanna, vagy
megláthatná őt teljes valójában, a fényes alak egy vakító villanásban, eltűnik
a semmibe...*
Fegyver: Kecses rövidkard Páncél:
Városőr mellvért és pajzs
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Miseria Maximus #286128 | 02.05 14:29:53 | 151362 |
[Kápolnadíszítés - Hálából,
Kyssának, az eskületétel után]
*Visszatért hát a kápolnába. Nála
az eszközei: rongy a törölgetéshez, a kosárka frissen szedett hóvirág, hunyor
és 1-2 örökzöld ág, a szobájából még kerített egy vázát is, amibe vizet
töltött. A virágokat több részre osztja, majd az örökzöld ágakkal vegyítve
néhányból csokrot készít. Egyiket beteszi a vázába. A többit későbbre hagyja.
Először letörölgeti az oltárt, amely odahelyezi a vázát, benne a csokorral.
Aztán következnek a padok sorra. Alaposan törölget, nehogy egy porszem is
maradjon. Utána minden pad végére elhelyez egy csokrocskát. Amint elkészül,
összeszedi eszközeit, majd megszemléli művét. Jól mutatnak a fehér-zöld csokrok
az amúgy nem túldíszített, de a maga egyszerűségében mégis szép kápolnában.
Hátha mások is kedvet
kapnak-gondolja, és akkor akár egész évben virág díszíthetné e szent helyet.*
- Nem lészen rajtunk halálnak
hatalma!*- mondja végül, immár hangosan, és elégedetten mosolyog. Ha sokat nem
is tett, de mégis valamit...Hálából, Kyssának...*
Fegyver: Díszes egyenes
hosszúkard Páncél: Városőr mellvért és pajzs
