Helyszín: Sziklaöböl / Belváros
Időpont: corvusi időszámítás 628. év A Törpék hava 7. nap (2010.12.07.12.08.) ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[(Be)költöztető]
* Még a vártnál is hamarabb szólítják meg.*
~ Női hang* nyugtázza a lágyan csengő szavakat, érkezésük irányába fordul, s már keresi is a szemkontaktust, a valamivel alacsonyabb elffel! Félre informálták... megesik még a legjobbakkal is.*
- Hasonlókat!*biccent.*
- Egen, valahogy úgy* enged meg magának egy félmosolyt.* Nogusta Conalin fegyvernök. De kérem, hagyja ezt a önözést! Szólítson csak Nognak, vagy Vadnak, ahogyan mindenki* mondja, elvégre nem olyan öreg, csupán huszonhét esztendős.*
- Örvendek, Quelen* nyújtja jobbját, kézfogás ürügyén: jó modoráról sohasem volt híres. A leányzó most majd megtapinthatja azokat a kezeket, melyeket kivétel nélkül, mindig (, tehát esetünkben is) ujjatlan bőrkesztyű fed, így kevéssé kezdi ki őket a mesterfokon űzött szakma ártalma.*
- Engedje meg!* veti rá magát a csomagokra, a táskára mindenképpen, de ha engedik a többire is.*
- Ha nem bánja, én amondó vagyok, hogy induljunk* indítványozza a minél gyorsabb pozícióváltást.*
- Esetleg van kérdése? Szívesen válaszolgatok út közben. Jobb dolgom úgy sincsen* mutatkozik szerfelett készségesnek, még az is előfordulhat, hogy rokonszenvesnek.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Barbár vezérek páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
~ Női hang* nyugtázza a lágyan csengő szavakat, érkezésük irányába fordul, s már keresi is a szemkontaktust, a valamivel alacsonyabb elffel! Félre informálták... megesik még a legjobbakkal is.*
- Hasonlókat!*biccent.*
- Egen, valahogy úgy* enged meg magának egy félmosolyt.* Nogusta Conalin fegyvernök. De kérem, hagyja ezt a önözést! Szólítson csak Nognak, vagy Vadnak, ahogyan mindenki* mondja, elvégre nem olyan öreg, csupán huszonhét esztendős.*
- Örvendek, Quelen* nyújtja jobbját, kézfogás ürügyén: jó modoráról sohasem volt híres. A leányzó most majd megtapinthatja azokat a kezeket, melyeket kivétel nélkül, mindig (, tehát esetünkben is) ujjatlan bőrkesztyű fed, így kevéssé kezdi ki őket a mesterfokon űzött szakma ártalma.*
- Engedje meg!* veti rá magát a csomagokra, a táskára mindenképpen, de ha engedik a többire is.*
- Ha nem bánja, én amondó vagyok, hogy induljunk* indítványozza a minél gyorsabb pozícióváltást.*
- Esetleg van kérdése? Szívesen válaszolgatok út közben. Jobb dolgom úgy sincsen* mutatkozik szerfelett készségesnek, még az is előfordulhat, hogy rokonszenvesnek.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[(Be)költöztető]
*Jelentős nap ez a mai...gondolja ezt Quelen, ki félvérnek tűnhet ám, de
véreiben elf vér csordogál, azok közül is az egyik legtisztább, mi még
más fajjal nem keveredett - állapítható ez meg több száz éves
családfájából. Izgatott, boldog, hisz eme nap az a nagyszerű nap, mikor
messzi földről érkező leányzó a Szellemlovagok tagjaként pengetheti
tovább napjait, s tanulhat látástól-vakulásig. Pár napja a Kapuk
Templomában üldögélve találkozott össze egy templomszolgának tűnő
alakkal, ki mint kiderült Morganus Yl Chays, a rend vezetője,
Nagymestere. Quelent büszkeség töltötte el, mikor ajánlatot kapok annak
házához csatlakozásához. Alkalmon kapva, habozás nélkül, elfogadván ezt
az ajánlatot, a motyójáért indul, hogy ünnepélyes keretek közt ugyan
nem is, de beköltözzék oda. Mielőtt útnak indult volna, baglyot kapott
a mestertől, miszerint egy magas, ám fiatal férfi fog elé érkezni, ki
segítkezni fog neki a költözésben. Megtudta, hogy kísérője - Nogusta -
a klán nemes kovácsa, s járása, kinézete jellegzetes ahhoz, hogy
felismerje őt. A nőkről azt tartják, hogy ha valahova időre kell menni,
annak csak többszöröse múltán érnek oda, de Quelen ennek az állításnak
egy megcáfolója, s egy korábbi kocsival érkezett, mint azt várhatták. A
kocsi állomásra egy bőrkabátos alak érkezik. Kezei kérgesek, akár egy
favágóé, s az elf orr szimatot fog, mi égett, szén szagot érez,
gondolván ezzel, hogy a férfi, ki a tömeget maga elől széttárva
érkezik, megérkezett. Bátorságát összeszedve, oda is lép hozzá, kezében
sétabotja, s vállán batyuja, valamint egy táska, mit nehézkesen, de
maga mögött húz:
- Szép jó napot kívánok...
*Köszönti meg fogadóját, már ha Ő az:
- Ha megérzésem nem csal Ön lenne Nogusta, a Szellemlovagok klánjának becses kovácsa...
*S pillant szemével a kormos, szénfoltos ruha egy-egy darabjára, s széles mosolya nem marad el.
- Quelen volnék...klánjának újdonsült tagja. Remélem nem tévedek személyét illetően...
*Majd várja a választ kétkedő tekintettel, s bízik megérzése helyességében.
Fegyver: Kiegyensúlyozatlan hosszúkard Páncél: Hamisított pikkelyvért
- Szép jó napot kívánok...
*Köszönti meg fogadóját, már ha Ő az:
- Ha megérzésem nem csal Ön lenne Nogusta, a Szellemlovagok klánjának becses kovácsa...
*S pillant szemével a kormos, szénfoltos ruha egy-egy darabjára, s széles mosolya nem marad el.
- Quelen volnék...klánjának újdonsült tagja. Remélem nem tévedek személyét illetően...
*Majd várja a választ kétkedő tekintettel, s bízik megérzése helyességében.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[(Be)költöztető]
* Mint mesterien kivitelezett döféskor szokás a pengének az élő
szervezetben, úgy szeli át Nogusta magasra nőtt alakja is a város
"szívét". Céltudatosan, hosszúakat lépked, útjából jobbára kitérnek,
nehogy neki kelljen: nem várja el ezt, de a negyedik puttonyára
gyűjtögető "nemessel" már néha megesik ez a dolog. Pláne, ha ily példás
módon helytáll a harcban fegyverével, máshol s más módon klánja
mellett. Na, de ennyi legyen elég az önfényezésből, térjünk a lényegre.
Morganus, bár parancsba az égiek szerelméért nem adta volna, de a kellő húrokat megpendítve sugalmazta a fegyvernöknek, hogy talán a friss húsnak - valami félvér leányzónak - kéne segédkeznie a beköltözési procedúra során.
S mint ahogy azt már megszokhattuk a hollófekete loboncú ifjútól már öltötte is bőrkabátját, s sebtében legyalogolt a postakocsi állomásra, minthogy, ezt a helyet jelölték meg találkozási pontnak számára.*
- Helyben volnánk* morogja kriptamély hangján. Fakó szemeit veszettül járatja, hátha megleli a fél-elfet, esetleg fordítva.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Barbár vezérek páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
Morganus, bár parancsba az égiek szerelméért nem adta volna, de a kellő húrokat megpendítve sugalmazta a fegyvernöknek, hogy talán a friss húsnak - valami félvér leányzónak - kéne segédkeznie a beköltözési procedúra során.
S mint ahogy azt már megszokhattuk a hollófekete loboncú ifjútól már öltötte is bőrkabátját, s sebtében legyalogolt a postakocsi állomásra, minthogy, ezt a helyet jelölték meg találkozási pontnak számára.*
- Helyben volnánk* morogja kriptamély hangján. Fakó szemeit veszettül járatja, hátha megleli a fél-elfet, esetleg fordítva.*
