Távolrév / Városfalon túl: A révi dűlő / Fogadó az Álarcoshoz
Távolrév / Városfalon túl: A révi dűlő
Időpont: corvusi időszámítás 628. év A Törpék hava 16. nap (2010.12.16. - 22.)
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Távolrévi Hírtekercs Kelt: 2010.12.22.
Sorok saját síromra
Éltem homály fedte, szürke köpeny testem,
Vittem üzenetet, gyiloksorral telve.
Nevem Desmond Fuqua, nem hallhattál rólam,
Derék olvasója, ez vésett soroknak.
Vittem üzenetet, gyiloksorral telve.
Nevem Desmond Fuqua, nem hallhattál rólam,
Derék olvasója, ez vésett soroknak.
Mit átadnom kellett, ennyi volt szövegben:
“Járok el egy ügyben, kényes és személyes,
Beteljesül jóslat, ma lészen halála!”
Ezt szemébe mondtam, asztal előtt állva.
“Járok el egy ügyben, kényes és személyes,
Beteljesül jóslat, ma lészen halála!”
Ezt szemébe mondtam, asztal előtt állva.
Szót tettem követte, fölötte repültem,
Biztos voltam benne, varázstűm elérte,
Felborult falap, kezekből vér fakadt,
De a bérem kudarc, mert ő élve maradt.
Biztos voltam benne, varázstűm elérte,
Felborult falap, kezekből vér fakadt,
De a bérem kudarc, mert ő élve maradt.
Oh, utolsó percek, de gyors leperegtek!
Fájdalmat nem érzek, ütések bár érnek,
Amit hoztam másnak, kapom beajánlva,
Lelkem elszakajtva, átjut másvilágba.
Fájdalmat nem érzek, ütések bár érnek,
Amit hoztam másnak, kapom beajánlva,
Lelkem elszakajtva, átjut másvilágba.
Mi maradt belőlem, nyert nyugvást földben,
Fejem felett herceg, lugasban lépdelhet.
Pillangó megsirat, táncol rózsaillat,
Viola köszönt majd, ha eljön a tavasz.
Fejem felett herceg, lugasban lépdelhet.
Pillangó megsirat, táncol rózsaillat,
Viola köszönt majd, ha eljön a tavasz.
Betű, egyetlen egy, jelzi eredetem,
Ha szavam követed, sírom meglelheted!
Amit hátrahagytam, kevéske pénz, arany,
Medál volt nyakamban, mit megformáz, az: “A”.
Ha szavam követed, sírom meglelheted!
Amit hátrahagytam, kevéske pénz, arany,
Medál volt nyakamban, mit megformáz, az: “A”.
Bűnös, ki felbérelt, lelke talán veszve,
Indulata méreg, karja tettre renyhe!
Sorsban megnyugodtam, tettem, amit tudtam,
Kire rátámadtam, bocsánatát adta.
Indulata méreg, karja tettre renyhe!
Sorsban megnyugodtam, tettem, amit tudtam,
Kire rátámadtam, bocsánatát adta.
Utolsó társ nekem, hitem és reményem,
Hogy jut megérdemelten, Thrillionba lelkem.
Soraim leírta, helyemben a lovag,
Intés hasonlónak, emlék utókornak.
Hogy jut megérdemelten, Thrillionba lelkem.
Soraim leírta, helyemben a lovag,
Intés hasonlónak, emlék utókornak.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Shad - Merilwen]
*Meril tudatosítja a félvérben, hogy ráállt finom hangológomb a közös
hullámhosszra. Shadrack arca egy pillanatra megrándul, mikor előadja
magát, mint asszonysága.
~No még csak az kéne.*kezd röhörészni a neki szóló szitkok közben, ami jelenlegi állapotába nagyon is beleillő kép.*
*Még egykét kisebb kokit is kap a lánytól, csattan a bőr a kopasz fejen. Önérzetét piszkosul piszkálja, hogy egy nő szórakozik vele és csak kicsin múlik, hogy nem esik ki a szerepéből. De azért rá- rámordul.*
-Jóvanmá mit böködsz? Majha te keresed a pézt, akkor te mész kocsmába énmeg utánad, világos?
*odainog a lány oldalán annak gwuffjához és igencsak erőlködnie kell, hogy ne forduljon rögtön meg és szaladjon világgá. Még a lovaglás is igen kezdő szinten megy neki, node, hogy gwuffolás? Mégcsak nemis igen látott ilyen dögöt közelebbről. Heves kapálózása és ellenkezése ellenére a lány ragaszkodik hozzá, hogy felsegítse. Mivel Shad képtelen a nyeregbe mászni és amúgyse kétszemélyes egy ilyen állat Meril frappánsa úgy oldja meg, hogy maga felpattan, az alacsony félvért aki nehékzesen kapaszkodik felfele ölébe fekteti keresztbe és óvatos lépésben elindulnak - valamerre. Shadrack kétségbeesetten kapálózik közben és próbál nem leesni, ami még így álrészegen is nehéz.*
Fegyver: de Loup ökle Páncél: Bajnoki vért és pajzs
~No még csak az kéne.*kezd röhörészni a neki szóló szitkok közben, ami jelenlegi állapotába nagyon is beleillő kép.*
*Még egykét kisebb kokit is kap a lánytól, csattan a bőr a kopasz fejen. Önérzetét piszkosul piszkálja, hogy egy nő szórakozik vele és csak kicsin múlik, hogy nem esik ki a szerepéből. De azért rá- rámordul.*
-Jóvanmá mit böködsz? Majha te keresed a pézt, akkor te mész kocsmába énmeg utánad, világos?
*odainog a lány oldalán annak gwuffjához és igencsak erőlködnie kell, hogy ne forduljon rögtön meg és szaladjon világgá. Még a lovaglás is igen kezdő szinten megy neki, node, hogy gwuffolás? Mégcsak nemis igen látott ilyen dögöt közelebbről. Heves kapálózása és ellenkezése ellenére a lány ragaszkodik hozzá, hogy felsegítse. Mivel Shad képtelen a nyeregbe mászni és amúgyse kétszemélyes egy ilyen állat Meril frappánsa úgy oldja meg, hogy maga felpattan, az alacsony félvért aki nehékzesen kapaszkodik felfele ölébe fekteti keresztbe és óvatos lépésben elindulnak - valamerre. Shadrack kétségbeesetten kapálózik közben és próbál nem leesni, ami még így álrészegen is nehéz.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Shad - Merilwen]
~Mit csináljak, hogy kirángassam onnan?~ töri a fejét a lány percek óta
Shad kimenekítési tervén. Először meg akarja próbálni a békés megoldást
is, csak ha az nem jön be, akkor csapna a húrok közé.
Már sok variáció felmerült agyában, most épp ott tartott, hogy összeborzolja haját, megszaggatja, összekoszolja ruháját, és ebben a gálában lép be a fogadóba, mint részeges urát kereső, meglehetősen felbőszült asszonyság. Érdekes jelenet lenne egy fél-elf lánytól, tekintve Shad fél-orkságát. De mikor éppen nekilátna megalkotni új külsejét, mint egy későbbi korban majd létező stylist, abban a pillanatban csodálatos nóta üti meg fülét. El is indul a bejárathoz.
Az ajtó ki is csapódik, majd be, és pódiumra lép a művész.
Nem csak az ének kategória menne neki jól egy versenyen, hanem amint a lány hamarosan megtapasztalhatja, a falfestés sem áll távol tőle. Megrökönyödve nézi, amint a művész nem éppen ecsetje által, a fal új színt ölt magára. A mű elkészülte után a félvér férfi megfordul, így szembe találhatják magukat egymással. A fülbe súgott mondatra nagy kő esik le szívéről.
~Talán mégsem annyira részeg, mint amennyire mutatja magát~*reménykedik, hogy így könnyebben el tudnak slisszolni a környékről.*
- Jó! Amiket most hall, ne vegye komolyan, csak játék!*-feleli halkan, és mégiscsak átalakul, ha nem is külsőre, de hangilag és viselkedésileg.*
- Na, csak megkerültél te részeg disznyó! Már kerestelek két napja, hogy megint merre evett el a fene a munka elől! Öt kocsmát bejártam miattad, mire ideértem. Kihallatszott a vernyogásod, onnét tudtam, végre nyomon vagyok!*-perlekedik rikácsoló hangon Shaddal, miközben egymásba kapaszkodva majdnem páros talajgyakorlatot mutatnak be.*
- Dehogy megyek veled be! Indulunk haza! Lesz majd otthon neked cintányér, nem csak cimbalom!*-fenyegetőzik, de ezalatt szépen odaaraszolnak Éjfélhez, a csatagwuffhoz. Néha még látszólag fejbe is vágja "urát", de csak a látszat kedvéért.*
- Itt van Gebe a Kehes, vele gyüttem. Ülj fel rá rögvest, amíg szépen mondom!*-még egy utolsó tasli a férfi tarkója felé, aztán súgja:*
- Szálljon fel gyorsan, én maga mögé ülök, és onnét irány Rév vágtában, Morganusék után. Ott találkozunk velük. A Pegazus utána hazarepít.* Segít a felkapaszkodásban, reméli, Shad ült már gwuffon. Ha sikerül a művelet, gyorsan mögé pattan.
Hamarosan már Távolrév felé vágtat a furcsa pár, nyomukban csak a szél.*
Fegyver: Onca rövidkardja Páncél: Thrillion égi páncélja
Már sok variáció felmerült agyában, most épp ott tartott, hogy összeborzolja haját, megszaggatja, összekoszolja ruháját, és ebben a gálában lép be a fogadóba, mint részeges urát kereső, meglehetősen felbőszült asszonyság. Érdekes jelenet lenne egy fél-elf lánytól, tekintve Shad fél-orkságát. De mikor éppen nekilátna megalkotni új külsejét, mint egy későbbi korban majd létező stylist, abban a pillanatban csodálatos nóta üti meg fülét. El is indul a bejárathoz.
Az ajtó ki is csapódik, majd be, és pódiumra lép a művész.
Nem csak az ének kategória menne neki jól egy versenyen, hanem amint a lány hamarosan megtapasztalhatja, a falfestés sem áll távol tőle. Megrökönyödve nézi, amint a művész nem éppen ecsetje által, a fal új színt ölt magára. A mű elkészülte után a félvér férfi megfordul, így szembe találhatják magukat egymással. A fülbe súgott mondatra nagy kő esik le szívéről.
~Talán mégsem annyira részeg, mint amennyire mutatja magát~*reménykedik, hogy így könnyebben el tudnak slisszolni a környékről.*
- Jó! Amiket most hall, ne vegye komolyan, csak játék!*-feleli halkan, és mégiscsak átalakul, ha nem is külsőre, de hangilag és viselkedésileg.*
- Na, csak megkerültél te részeg disznyó! Már kerestelek két napja, hogy megint merre evett el a fene a munka elől! Öt kocsmát bejártam miattad, mire ideértem. Kihallatszott a vernyogásod, onnét tudtam, végre nyomon vagyok!*-perlekedik rikácsoló hangon Shaddal, miközben egymásba kapaszkodva majdnem páros talajgyakorlatot mutatnak be.*
- Dehogy megyek veled be! Indulunk haza! Lesz majd otthon neked cintányér, nem csak cimbalom!*-fenyegetőzik, de ezalatt szépen odaaraszolnak Éjfélhez, a csatagwuffhoz. Néha még látszólag fejbe is vágja "urát", de csak a látszat kedvéért.*
- Itt van Gebe a Kehes, vele gyüttem. Ülj fel rá rögvest, amíg szépen mondom!*-még egy utolsó tasli a férfi tarkója felé, aztán súgja:*
- Szálljon fel gyorsan, én maga mögé ülök, és onnét irány Rév vágtában, Morganusék után. Ott találkozunk velük. A Pegazus utána hazarepít.* Segít a felkapaszkodásban, reméli, Shad ült már gwuffon. Ha sikerül a művelet, gyorsan mögé pattan.
Hamarosan már Távolrév felé vágtat a furcsa pár, nyomukban csak a szél.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Shad - Merilwen]
*Kb. negyed órával Morganusék távozta után a fogadó ajtaján benntről
motozás és feszegetés hallatszik, majd végül kitárul. Az ajtóban egy
meglehetősen ingatag lábakon álló félvér tűnik fel, aki szippant egyet
a kinti friss levegőből, majd a két ajtófélfát, mint sífelszerelés
botjait használva, magát áthúzza, kitámolyog, az ajtót pedig bevágja.*
*Kinn nem sokat teketóriázik és egy-két méterre arrább a fehérre meszelt falszakaszon sárgás vakolást fabrikál.*
*Miután végzett megfordul és felismerni véli Merilwent, aki elhűlve nézi produkcióját. Odatámolyog hozzá és fülébe súgja meglepő értelmesen:*
-Csak játssz bogaram!
*Majd visszahőköl, és annak karjába támaszkodva majdnem magával rántja a földre. Szórohamot kapva megszólal.*
-No ak... no ak... akkhor hova is akar... akar... akar a fene essen bele, hova is akartam én menni? Azt hiszem inni, ezazs inni, iszogatni hihihihi, iszni kéne még ággyet. De jössz ám énvelem. Még vár benn pár cim... cim.... comb... cimb...*majd dalra fakad ismét.*
-Cimbalmooook kísérnek a temetőbe,
az én komám röhörész a tenyerébe.
Ne vigyorogj isten barma mer utállak,
visszagyövök onnan is és széjjelváglak!
*és húzná vissza - bár gyanúsan erőtlenül a fogadó irányába ezúttal Merilwent is.*
Fegyver: de Loup ökle Páncél: Bajnoki vért és pajzs
*Kinn nem sokat teketóriázik és egy-két méterre arrább a fehérre meszelt falszakaszon sárgás vakolást fabrikál.*
*Miután végzett megfordul és felismerni véli Merilwent, aki elhűlve nézi produkcióját. Odatámolyog hozzá és fülébe súgja meglepő értelmesen:*
-Csak játssz bogaram!
*Majd visszahőköl, és annak karjába támaszkodva majdnem magával rántja a földre. Szórohamot kapva megszólal.*
-No ak... no ak... akkhor hova is akar... akar... akar a fene essen bele, hova is akartam én menni? Azt hiszem inni, ezazs inni, iszogatni hihihihi, iszni kéne még ággyet. De jössz ám énvelem. Még vár benn pár cim... cim.... comb... cimb...*majd dalra fakad ismét.*
-Cimbalmooook kísérnek a temetőbe,
az én komám röhörész a tenyerébe.
Ne vigyorogj isten barma mer utállak,
visszagyövök onnan is és széjjelváglak!
*és húzná vissza - bár gyanúsan erőtlenül a fogadó irányába ezúttal Merilwent is.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Kereskedők]
* Mikor kiérnek, nem csak Morganus arckifejezése és tartása változik
meg, hanem Myrláé is. Bizonyos szempontból megkönnyebbül, másrészt
viszont ideges is, a bent maradt Shadrack miatt.*
- Freyja? Nem tudom, hol van. Rejtekhelyet keresett, amikor bementünk.*-kezdené mondani, amikor észreveszi a közeledő lány karcsú alakját.*
- Épp jön!* Hagyja, hogy Morganus elsorolja a Viharhozónak szánt parancsokat. A félvér bólogat, érti. Myrla reméli, hogy valóban tudja is a dolgát. Éjfél marad, ők a szekerekkel viszont mennek Révbe.
Engedi, hogy kuzinja felsegítse a kocsira, aztán a következő pillanatban már haladnak az úton, hátuk mögött hagyván a rémes fogadót, de megannyi kétséggel szívükben, hogy mi lesz társaikkal?*
Fegyver: Sirdemac kardja Páncél: Thrillion égi páncélja
- Freyja? Nem tudom, hol van. Rejtekhelyet keresett, amikor bementünk.*-kezdené mondani, amikor észreveszi a közeledő lány karcsú alakját.*
- Épp jön!* Hagyja, hogy Morganus elsorolja a Viharhozónak szánt parancsokat. A félvér bólogat, érti. Myrla reméli, hogy valóban tudja is a dolgát. Éjfél marad, ők a szekerekkel viszont mennek Révbe.
Engedi, hogy kuzinja felsegítse a kocsira, aztán a következő pillanatban már haladnak az úton, hátuk mögött hagyván a rémes fogadót, de megannyi kétséggel szívükben, hogy mi lesz társaikkal?*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Kereskedők]
* Már épp szedelődzködik, hogy közbelépjen a benti történéseknek,
minden haragját és tudományát ráeresztve a fogadóra, amikor
megkönnyebbülten látja, hogy társai elindulnak az ajtó felé. Figyel, de
nem lát senkit, aki utánuk rohanna vagy feltartóztatná őket. Azt
viszont nem érti, a fél-ork miért iszogat tovább nyugodtan, ahelyett,
hogy ő is a távozás mezejére lépne.
~Lehet olyan részeg, azt se tudja kicsoda. Amennyit ivott, nem is lenne csoda.~de nem mereng tovább, helyette kibújik rejtekéből, és szedi lábait, hogy mielőbb csatlakozhasson Morganusékhoz.
Amint odaér, máris utasítást kap.*
- Értettem, uram. Megteszek minden tőlem telhetőt. Emberünk épségben, vagy ha nem is teljesen, de legalább is élve ki fog onnan jutni, akkor is, ha kő kövön nem marad.*- mondja, és szemeiből az elszántság szinte süt. Végre hasznosíthatja tudományát. Nem hiába szentelte a tanulásnak eddigi életét.
A gondjaira bízandó Éjfél kantárát a kezébe veszi. A további rejtjeles utasításra bólint.*
- Értettem.*-feleli röviden, és mikor a szekerek elindulnak, ő már azon töri a fejét, hogy is segítse ki Shadrackot szorult helyzetéből. Bár ki tudja? Sok fura alakot látott bemenni az ivóba az elmúlt időszakban, lehet lesz bent hamarost olyan kavarodás, amit ki lehet használni egérút nyerés céljára.*
Fegyver: Onca rövidkardja Páncél: Thrillion égi páncélja
~Lehet olyan részeg, azt se tudja kicsoda. Amennyit ivott, nem is lenne csoda.~de nem mereng tovább, helyette kibújik rejtekéből, és szedi lábait, hogy mielőbb csatlakozhasson Morganusékhoz.
Amint odaér, máris utasítást kap.*
- Értettem, uram. Megteszek minden tőlem telhetőt. Emberünk épségben, vagy ha nem is teljesen, de legalább is élve ki fog onnan jutni, akkor is, ha kő kövön nem marad.*- mondja, és szemeiből az elszántság szinte süt. Végre hasznosíthatja tudományát. Nem hiába szentelte a tanulásnak eddigi életét.
A gondjaira bízandó Éjfél kantárát a kezébe veszi. A további rejtjeles utasításra bólint.*
- Értettem.*-feleli röviden, és mikor a szekerek elindulnak, ő már azon töri a fejét, hogy is segítse ki Shadrackot szorult helyzetéből. Bár ki tudja? Sok fura alakot látott bemenni az ivóba az elmúlt időszakban, lehet lesz bent hamarost olyan kavarodás, amit ki lehet használni egérút nyerés céljára.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Kereskedők]
*Mikor kiérnek, addig enyhén görnyedt tartása visszavált feszesre,
leolvad ábrázatáról a mosoly, a kenetteljes. Myrlára néz, majd a
környezet szemléli, mely valóban mozgalmasabbá vált, mint mikor jöttek.
Szemével társat keres...*
- Látod Freyja-t? *ha igen, akkor magához inti, vagy mennek ők közelébe, csak hogy hallhassa a következőket:*
- Viharhozó, tudja a dolgát: fedezze a visszavonulást! Hátrahagyom Éjfélt, segítségükre lehet... *mondja, s mivel Shadrack ment be először, s nincs velük, így nyilván ő is hagyja el utoljára a helyszínt. A csatagwuff kantárát tehát leoldja a szekérről, s majd megkapja az elf, kézbe, helyezkedjen el úgy, ahogy a helyzet adja. A kocsisoknak int, hogy szedelőzködjenek, majd még befejezi a rögtönzött eligazítást:*
- Pegazus visszatért a bázisra, gyomra már teljesen üres, a színpad tehát elrendezve! Találkozunk majd, s postafordultával, mi is elröppenünk, két nap múlva... *adja le a rejtjeles szöveget, a Viharhozónak értenie kell, hisz ez a dolga. Majd Myrlára néz, s felsegíti a szekerére.*
- Indulhatunk! *adja ki az utasítást, s a három szekér kikanyarodik, visszatér az útra, s haladnak tovább Távolrév felé.*
Fegyver: Lucy Blake pengéje Páncél: Lyukas nomád bőrpáncél - Látod Freyja-t? *ha igen, akkor magához inti, vagy mennek ők közelébe, csak hogy hallhassa a következőket:*
- Viharhozó, tudja a dolgát: fedezze a visszavonulást! Hátrahagyom Éjfélt, segítségükre lehet... *mondja, s mivel Shadrack ment be először, s nincs velük, így nyilván ő is hagyja el utoljára a helyszínt. A csatagwuff kantárát tehát leoldja a szekérről, s majd megkapja az elf, kézbe, helyezkedjen el úgy, ahogy a helyzet adja. A kocsisoknak int, hogy szedelőzködjenek, majd még befejezi a rögtönzött eligazítást:*
- Pegazus visszatért a bázisra, gyomra már teljesen üres, a színpad tehát elrendezve! Találkozunk majd, s postafordultával, mi is elröppenünk, két nap múlva... *adja le a rejtjeles szöveget, a Viharhozónak értenie kell, hisz ez a dolga. Majd Myrlára néz, s felsegíti a szekerére.*
- Indulhatunk! *adja ki az utasítást, s a három szekér kikanyarodik, visszatér az útra, s haladnak tovább Távolrév felé.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KINT
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- [Rögtönzött X-Faktor válogató]
*A hihetetlen kilépőt követve egykét perc múlva kinntről a már ismerős "énekhang" hallatszik be a fogadóba a-capella":
-Cimbalmooook kísérnek a temetőbe,
az én komám röhörész a tenyerébe.
Ne vigyorogj isten barma mer utállak,
visszagyövök onnan is és széjjelváglak!-
Fegyver: de Loup ökle Páncél: Bajnoki vért és pajzs
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Cimbalmooook kísérnek a temetőbe,
az én komám röhörész a tenyerébe.
Ne vigyorogj isten barma mer utállak,
visszagyövök onnan is és széjjelváglak!-
Fegyver: de Loup ökle Páncél: Bajnoki vért és pajzs
*A dalolászás nemcsak torkot és persze fület erőltető művelet. Ha az ember jól végiggondolja a jól megnyomott sorok bizony az alsó hasizmokat is feszíti, a hasizmok és a sok sör pedig mást feszít. A harmadik versszakot, vagy inkább nyersszakot már nem is kezdi el félvérünk, mert hihetetlen erővel csap belé az érzés, amit igen sebesen kell megoldania, ha nem akar itt helyben divatot teremteni a foltos nadrágok viselésével. Ezért maga elé határozatlan szemeket meresztve szúrja ki magának a bejárati ajtót, mint lehetséges megoldást.*
-A rosseb, brunyálnom kell, vagy menten árvizet csinálok!
*Lepattan a pult székjéről - modjuk így lecsusszan és enyhén rogyasztott lábakkal megáll. Az ajtóig egy egyenes vonalat képzel el, ami mentén korántsem egyenes vonalú, egyenletes mozgást végez, vagy nyugalomban marad mindaddig, míg kb. félúton eszébe nem jut, hogy nem fizetett. Ekkor pár lépést hátrafelé mozog, ami ha lenne itt tánctanár, felismerné, hogy akár egy keringő visszajtászásának is tűnhetne. Zsebébe túr és számolás nélkül szór egy marék aranyat a pultra és ereszt meg hihetetlen vigyort a pultnál szolgálóra. Majd szinte lemásolja eddigi útvonalát, mintha csak valami belső GPS-t követne. "A következő lehetőségnél jobbra"- ezt az útvonalat követi az elé került ajtónál, így történhet, hogy először elvéti a kilincset és jobbra dőlve a falnak kenődik, majd egyik kezével a másikat a kilincsre erőltetve kifele nyitna. Nagy kár, hogy nem tanult a belépőjéből, mert ez ebben a helyzetben befelé nyílik. Így némi feszegetés után gyullad az isteni szikra és az ajtót feltépve szippant egyet a kinti friss levegőből, majd a két ajtófélfát, mint sífelszerelés botjait használva, magát áthúzza és kitámolyog.*
Fegyver: de Loup ökle Páncél: Bajnoki vért és pajzs
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Pultnál májologva]
*Megkapja várva várt levét. Addigis kishiján megdöntötte a rövidtávú
sörivás világrekordját ugyanis az öt literes hordó igencsak megcsappant
mire ez a toroköblítő kiér. Mindez eme röpke félóra alatt. Elégedetten
szimatol a keserűbe és ork párlataira emlékezteti. Egy húzásra hajtja
fel, hogy aztán nagyra tátott pofával néhány levegővétellel a Baywatch
mentőseiért kiáltson. Szájból szájba légzéssel egy egész szakasz khum
brigádot írthatna most ki hősünk. Kevés ital száll ilyen magasba, ám
aki a félvér agyát próbálja befolyásolni nagy fába vágja a fejszéjét.
Még az ital is. Egyenlőre hihetetlen forróság önti el a félorkot,
hirtelen a tompa zsivalyra némi énekelgetésre maga is rigmusra fakad
félelmetes repedtfazék öblös hangján. Csak ő maga tudja, hogy a határon
van, de a többség számára úgy tűnik már rég átlépte.*
-Amit látooooook bögyös, farooooooos,
ez a félvééééééér igeeeeen kanooooos.
Ne szarakodj, Emeld szoknyááááád,
hadd megyek feeeeel, máma hozzáááááád.
Ottan kapsz majd olyan titkooooooot,
kilenc hónap majd megtudoooooood.
Ládödadööööö, imiiiiigyoooon,
mindenkiiiii csak iggyooonn..
*néha néha söréért nyúl és félig a korsóba énekel.*
Fegyver: de Loup ökle Páncél: Bajnoki vért és pajzs
-Amit látooooook bögyös, farooooooos,
ez a félvééééééér igeeeeen kanooooos.
Ne szarakodj, Emeld szoknyááááád,
hadd megyek feeeeel, máma hozzáááááád.
Ottan kapsz majd olyan titkooooooot,
kilenc hónap majd megtudoooooood.
Ládödadööööö, imiiiiigyoooon,
mindenkiiiii csak iggyooonn..
*néha néha söréért nyúl és félig a korsóba énekel.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Pultnál wau, elwau, Reldhezwau, agyhalál ]
*Talán életében először tapasztalja meg, hogy szép szóval is lehet
beleegyezést kicsikarni, nem csak tüzes vassal és hegyes tűvel. Ettől
azonban még nem fog rákapni... Elgondolkodva követi tekintetével az
asztalához távozó kereskedőt, majd vet egy pillantást a bamba félorkra
is, mielőtt visszavonulót fújna maga is. Miért is ne tenné, bármennyire
is szeretne puszta kézzel nekiesni az egész fennkölt bagázsnak, az
életkedve még nem ment el teljesen. Sötét ujjai közé rejti a medált,
majd visszaballag a felderítőhöz, akinek a nőjét már elég rendesen
taperolják. Mindegy is, az övét meg ugráltatják. Legalább ketten
füstölöghetnek majd a pultnál ücsörögve...*
- Gondolom Te többet tudsz róla, kihez tartozik ez. Igen, biztosan többet tudsz, mert nekem semmi nem ugrik be róla... *Egykedvűen Reldreq elé ejti a medált, majd az egyik magas székre ülve elgondolkodó pillantást vet a pult mögött szorgoskodó fél-elfre. Erősen érik benne a gondolat, hogy felkapja és visszavonuljanak a szoba magányába. Cseppet sem érdekli, hogy a megbízás éppen kisétál az ajtón, felőle akár most rá is gyújhatnák a fogadót. Nagyon de nagyon movitálatlan hangulatba került az idióta tárgyalgatás miatt... Utál idegenekkel beszélgetni. Ismerősökkel sem szeret. Már Quela sem érdekli, szórakozottan játszadozik ujjával a pulton, miközben Nalenát nézegeti.*
Fegyver: Gyíkleső
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- - Gondolom Te többet tudsz róla, kihez tartozik ez. Igen, biztosan többet tudsz, mert nekem semmi nem ugrik be róla... *Egykedvűen Reldreq elé ejti a medált, majd az egyik magas székre ülve elgondolkodó pillantást vet a pult mögött szorgoskodó fél-elfre. Erősen érik benne a gondolat, hogy felkapja és visszavonuljanak a szoba magányába. Cseppet sem érdekli, hogy a megbízás éppen kisétál az ajtón, felőle akár most rá is gyújhatnák a fogadót. Nagyon de nagyon movitálatlan hangulatba került az idióta tárgyalgatás miatt... Utál idegenekkel beszélgetni. Ismerősökkel sem szeret. Már Quela sem érdekli, szórakozottan játszadozik ujjával a pulton, miközben Nalenát nézegeti.*
Fegyver: Gyíkleső
[RedBull, pitbull, ubul miva? - Pultnál igencsak kapkodva a fejet]
*A félvér egykedvűen kortyolgatja sörét nem törődve Zarue kompánia
szerzésével. De Drilos belépőjére felfigyel elvégre neki is magyaráz a
self. Nem kedveli a selfeket, most meg kettőt is kapott belőle.
Ráadásul fenyegetik itt, mint valami taknyost. Még Morganussal
jópofiznak, ő meg hagyja magát? Ráncolja homlokát, mert ez több, mint
hihetetlen.
~Dehát nem arról volt szó, hogy?*vonja fel szemöldökét.*
*Aztán még megis tagadják, igaz, hogy nem háromszor, node te is fiam brutusz? Kész szerencse, hogy tényleg hangoskodósra váltott a vége fele a hangneme igy Morganus részeges elejtett megjegyzésére halványan derengeni kezd neki az akarat, mi mesterétől származik.*
-Bamba pofát ereszt a távozó Wodanra és beletemeti magát sörébe.
~Ha itt bunyó lesz, akkor úgy szétszedem a csehót, hogy a nagyszájúak bánni fogják a napot, hogy a közelébe értek.*
*Aztán odakiált a csaposnak: *
-no akkor jöhet az a májasakasztó, vagy mifene. Itt az ideje aztis megkóstolni! *És a pultost kezdi nézegetni, mert gyorsan is gondolta.*
Fegyver: de Loup ökle Páncél: Bajnoki vért és pajzs
~Dehát nem arról volt szó, hogy?*vonja fel szemöldökét.*
*Aztán még megis tagadják, igaz, hogy nem háromszor, node te is fiam brutusz? Kész szerencse, hogy tényleg hangoskodósra váltott a vége fele a hangneme igy Morganus részeges elejtett megjegyzésére halványan derengeni kezd neki az akarat, mi mesterétől származik.*
-Bamba pofát ereszt a távozó Wodanra és beletemeti magát sörébe.
~Ha itt bunyó lesz, akkor úgy szétszedem a csehót, hogy a nagyszájúak bánni fogják a napot, hogy a közelébe értek.*
*Aztán odakiált a csaposnak: *
-no akkor jöhet az a májasakasztó, vagy mifene. Itt az ideje aztis megkóstolni! *És a pultost kezdi nézegetni, mert gyorsan is gondolta.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Újra az asztalnál, majd kalmárok lassan el]
- Igen, a munka, mindig az!*-perel még kifelé menet indulva is.*
- Abból élünk, nem? Ami azt illeti, otthon be fogok számolni róla, hányszor is kellett megállni menet közben. Biztos örülni fog neki anya...*-utal arra, hogy a történetnek lesz még folytatása.*-amikor végre feláll a férfi is, elfogadja karját, és így kart karba öltve távoznak az épületből.*
Fegyver: Sirdemac kardja Páncél: Thrillion égi páncélja
- Abból élünk, nem? Ami azt illeti, otthon be fogok számolni róla, hányszor is kellett megállni menet közben. Biztos örülni fog neki anya...*-utal arra, hogy a történetnek lesz még folytatása.*-amikor végre feláll a férfi is, elfogadja karját, és így kart karba öltve távoznak az épületből.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Újra az asztalnál, majd kalmárok lassan el]
*Igazán kedvesen fogadja alkalmi lánya, bár mindegy is, miféle
titulussal bír, éppúgy korholja, mint mindig. De valamiben, speciel
megint igaza van...*
- Te is úgy látod? Érdekes, az egyik sötételf uraság is épp ezt mondta, hogy látott hasonlót egyik visszajáró vendégénél. Talán a híres, neves, Abrak Darabra mágus rajongói hordanak ilyen, megkülönböztető jegyet, kimutatván elkötelezettségüket? *kérdezi teljes komolysággal, de mint valami félkegyelmű. Myrla szerencsére még nálánál is okosabb, így nyilván megérti ebből, mi volt a nyomozás egyetlen használható eredménye. A lány megfigyelésére csak hümment, nyilván úgyis van, ahogy mondja. De azért csak nem bírja ki, hogy ne húzza az időt, s játsszon az ő idegeivel is, mint általában szokta, mindenkiével, hisz lételeme, hogy próbálgatja az Érkezők türelmét, eszét, béketűrését, hogy meglássa, mennyit érnek:*
- Miért, innál te is? Remek, töltök is mindjárt... *emeli az üveget, s töltene ki bort, de mivel úgyis tudja, mi lesz a válasz erre, inkább a saját poharába csöppenti a maradékot ki. Bár azt láthatja, a másik mégiscsak megkóstolta, amit meglepetéssel tapasztal.*
- Mindig csak a munka... *morog, de azért csak felhajtja pohara tartalmát, hogy indulhassanak. Aranyakat hagy az asztalon, bár már fizetett előre, nem sajnálja a ráadást, fizeti a mulatást. Összességében elégedett lehet, főleg, ha a helyiek éppoly erősek tettekben, mint fellépésben...*
- Mehetünk, kedves! *nyújtja karját lányának, s aztán már lépdelnek is a kijárat felé. Barátságosan int a kiszolgáló hölgynek, ha még látja, illetve a rend őreinek, akárkik is legyenek még a pult körül. ~A mag el van vetve...~ gondolja egy mosollyal, miközben az ajtót beteszi maguk mögött...*
Fegyver: Lucy Blake pengéje Páncél: Lyukas nomád bőrpáncél
- Te is úgy látod? Érdekes, az egyik sötételf uraság is épp ezt mondta, hogy látott hasonlót egyik visszajáró vendégénél. Talán a híres, neves, Abrak Darabra mágus rajongói hordanak ilyen, megkülönböztető jegyet, kimutatván elkötelezettségüket? *kérdezi teljes komolysággal, de mint valami félkegyelmű. Myrla szerencsére még nálánál is okosabb, így nyilván megérti ebből, mi volt a nyomozás egyetlen használható eredménye. A lány megfigyelésére csak hümment, nyilván úgyis van, ahogy mondja. De azért csak nem bírja ki, hogy ne húzza az időt, s játsszon az ő idegeivel is, mint általában szokta, mindenkiével, hisz lételeme, hogy próbálgatja az Érkezők türelmét, eszét, béketűrését, hogy meglássa, mennyit érnek:*
- Miért, innál te is? Remek, töltök is mindjárt... *emeli az üveget, s töltene ki bort, de mivel úgyis tudja, mi lesz a válasz erre, inkább a saját poharába csöppenti a maradékot ki. Bár azt láthatja, a másik mégiscsak megkóstolta, amit meglepetéssel tapasztal.*
- Mindig csak a munka... *morog, de azért csak felhajtja pohara tartalmát, hogy indulhassanak. Aranyakat hagy az asztalon, bár már fizetett előre, nem sajnálja a ráadást, fizeti a mulatást. Összességében elégedett lehet, főleg, ha a helyiek éppoly erősek tettekben, mint fellépésben...*
- Mehetünk, kedves! *nyújtja karját lányának, s aztán már lépdelnek is a kijárat felé. Barátságosan int a kiszolgáló hölgynek, ha még látja, illetve a rend őreinek, akárkik is legyenek még a pult körül. ~A mag el van vetve...~ gondolja egy mosollyal, miközben az ajtót beteszi maguk mögött...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Pult körüli tumultus után végre újra az asztalnál]
* Csak forgatja a poharat, és egyre türelmetlenebbül várja, hogy atyja
végre visszatérjen az asztalhoz. Nem szereti az ilyesféle helyeket,
ahol mindenféle rosszarcú egyének gyülekeznek. Márpedig itt egyre
nagyobb a tömeg, ki tudja, ki miben sántikál. A pultnál zajló
tárgyalást nem hallja, ahhoz nagy az asztala körüli zaj, de amit lát,
az nem nyeri el tetszését.
Sem a sötételf páros, sem az egyre részegebb fél-ork nem tűnik megfelelő, úri társaságnak.
Szerencsére egy idő után kivel egy vérből való, visszatér az asztalhoz. A lány megkönnyebbülten sóhajt, majd meghallgatja az elbeszélést, az iménti, számára néma, ugyanakkor igencsak zajos "közjátékról".*
- Végre!*-fogadja hangosan.*
- Nem tudom, mit törődsz egy ilyen jelentéktelen ékszerrel ennyit. Ilyet kapni minden rosszabb ékszerésznél. Otthon, sokkal szebb medálokat készítenek a mesterek.*-korholja hangosan a férfit. Aztán láthatóan lecsillapodik, és halkabbra veszi hangját, súgva mondja.*
- Távozzunk mielébb. Furcsa egyének jöttek be az elmúlt percekben. Rosszat sejtek. Itt hamarosan történni fog valami. Nem tudom, miféle társaság ez, sem a bentlévőkkel, sem az érkezőkkel nem szeretnék egy levegőt szívni.*
Újra hangosabbra vált, és újra korhol:*
- Akkor igyunk, és menjünk is. Már kellően átmelegedtünk, úgy hiszem. Ha állandóan megállunk, minden fogadónál, mert fázol vagy innál, sose fog az áru célba érni.*- mondja, majd felhajtja a pohár bort, mit eddig csak kezei közt forgatott. Nem csalódik az ízében...Ezután feláll, és jelzi, indulásra kész. Remélhetőleg hamarost kint lesznek, és folytathatják útjukat. Már alig várja, hogy Révbe érjenek.*
Fegyver: Sirdemac kardja Páncél: Thrillion égi páncélja
Sem a sötételf páros, sem az egyre részegebb fél-ork nem tűnik megfelelő, úri társaságnak.
Szerencsére egy idő után kivel egy vérből való, visszatér az asztalhoz. A lány megkönnyebbülten sóhajt, majd meghallgatja az elbeszélést, az iménti, számára néma, ugyanakkor igencsak zajos "közjátékról".*
- Végre!*-fogadja hangosan.*
- Nem tudom, mit törődsz egy ilyen jelentéktelen ékszerrel ennyit. Ilyet kapni minden rosszabb ékszerésznél. Otthon, sokkal szebb medálokat készítenek a mesterek.*-korholja hangosan a férfit. Aztán láthatóan lecsillapodik, és halkabbra veszi hangját, súgva mondja.*
- Távozzunk mielébb. Furcsa egyének jöttek be az elmúlt percekben. Rosszat sejtek. Itt hamarosan történni fog valami. Nem tudom, miféle társaság ez, sem a bentlévőkkel, sem az érkezőkkel nem szeretnék egy levegőt szívni.*
Újra hangosabbra vált, és újra korhol:*
- Akkor igyunk, és menjünk is. Már kellően átmelegedtünk, úgy hiszem. Ha állandóan megállunk, minden fogadónál, mert fázol vagy innál, sose fog az áru célba érni.*- mondja, majd felhajtja a pohár bort, mit eddig csak kezei közt forgatott. Nem csalódik az ízében...Ezután feláll, és jelzi, indulásra kész. Remélhetőleg hamarost kint lesznek, és folytathatják útjukat. Már alig várja, hogy Révbe érjenek.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Pult körüli tumultus]
*Egykedvűen hallgatja a másik szólamait, fenyegetés nem igen hat rajta, de közben azért mosolyog és bólogat.*
- Igazán hálás vagyok, ha átadja a tulajdonosának! Háláját pedig vegye át Ön, amikor találkoznak. Engedelmükkel... további szép napot, zsíros bevételt! *köszön el a pult őreitől, s visszatér az asztalához. Eszében sincs erősködni egy ilyen tárgyért, kívánsága így vagy úgy, de mindig teljesül. Most is, ha betartja szavát a sötételf, ő már elégedett lehet. Úgyhogy, jó kedvűen, töretlen mosollyal ül le székére, s mivel nyilván Myrla már tűkön ült, elmondja röviden, mi történt:*
- Bocsáss meg kedves, kicsit feltartottak. De legalább az a medálféle jó kezekbe került, egy problémával kevesebb... *pohara után nyúl, iszik, majd halkan súgja oda, hogy csak ő hallja:*
- Még pár percet várunk, aztán mehetünk. Itt bevégeztük dolgunkat...
Fegyver: Lucy Blake pengéje Páncél: Lyukas nomád bőrpáncél
- Igazán hálás vagyok, ha átadja a tulajdonosának! Háláját pedig vegye át Ön, amikor találkoznak. Engedelmükkel... további szép napot, zsíros bevételt! *köszön el a pult őreitől, s visszatér az asztalához. Eszében sincs erősködni egy ilyen tárgyért, kívánsága így vagy úgy, de mindig teljesül. Most is, ha betartja szavát a sötételf, ő már elégedett lehet. Úgyhogy, jó kedvűen, töretlen mosollyal ül le székére, s mivel nyilván Myrla már tűkön ült, elmondja röviden, mi történt:*
- Bocsáss meg kedves, kicsit feltartottak. De legalább az a medálféle jó kezekbe került, egy problémával kevesebb... *pohara után nyúl, iszik, majd halkan súgja oda, hogy csak ő hallja:*
- Még pár percet várunk, aztán mehetünk. Itt bevégeztük dolgunkat...
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Pult körüli tumultus ]
*Még a végén belejön ebbe az idétlen színjátékba, még egy hálás mosolyt
is kap. Ilyet sosem szokott kapni... Kínzás közben a delikvensek csak
akkor mosolyognak hálásan, amikor végre nagy nehezen kilehelik a
lelküket. Most meg miközben épp túlteljesíti munkaköri leírását,
nekiállnak rá mosolyogni. Különös nap ez a mai! Csak ne locsogna
ennyit... Ezeknek szájmenésük van. De legalább ez a fickó jobban
hazudik, vagy legalábbis, logikusabban és kevésbé átlátszóan. Még egy
elismerős csillanást is kap a bíbor íriszektől, miközben előadja
magát.*
- Amíg a fogadóban tartózkodik, a büntetéséről az itteniek döntenek, ne fáradjon azzal, hogy az épsége miatt aggódik. *Jelentőségteljes pillantást vet az orkfajzatra, majd mosolytalan arcát ismét Morganus felé fordítja.*
- Ne feledje hogy az imént csak azért nem juttatta Önt a Városőrség kezére, mert nem járőröznek mifelénk. *Nem, nem tud megnyugtató mosolyt produkálni, bármennyire is erőlködne, ajkai csupán hűvös, rejtélyes ívbe húzódnak. Kétségtelenül mestere annak, hogy szavai szöges ellentétben álljanak testbeszédével vagy tetteivel, ezért tartják sokan kiszámíthatatlannak, holott egyáltalán nem az. Mielőtt azonban túl sokáig kellene idétlenül jópofiznia, Morganus a medált kérné. A medált, hmmhmm... Apró bizsergés a hím agyában, miszerint a dolog még kulcsfontosságú lehet. De legalábbis fontos lehet az ipsének, ha ennyit vesződik az aggatásával, majd a visszaszerzésével.
Finom mozdulattal szerzi meg Drilostól az ékszert, unott pillantását végighúzza rajta, miközben bal kezében forgatja, majd a kereskedőre pillant.*
- Ó azt hiszem nem kell fáradnia Vele, az egyik törzsvendégünk nyakában láttam korábban hasonlót. Természetesen ha jutalmat vár érte, a vendégkönyvünkben meghagyhatja a nevét és az elérhetőségét, hogy eljuttathassuk a fizetségét. Biztosítom felőle hogy medált legkésőbb holnap estig eljuttatom a gazdájának. *Nem, nem fog engedni, ha Morganus tovább kéri az ékszert. Határozottan fúrja tekintetét a másikéba, ha lehet, ezzel mégjobban letépve saját álcáját. Ő inkább ütésekkel szokta az ilyesmit megbeszélni és nem nyakatekert szavakkal, kezdi is unni ezt az egész kalamajkát. Ha nem a medált markolászná, ép keze már tőre markolatát simítaná... Fizetésemelést fog kérni ezek után.*
Fegyver: Gyíkleső
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Amíg a fogadóban tartózkodik, a büntetéséről az itteniek döntenek, ne fáradjon azzal, hogy az épsége miatt aggódik. *Jelentőségteljes pillantást vet az orkfajzatra, majd mosolytalan arcát ismét Morganus felé fordítja.*
- Ne feledje hogy az imént csak azért nem juttatta Önt a Városőrség kezére, mert nem járőröznek mifelénk. *Nem, nem tud megnyugtató mosolyt produkálni, bármennyire is erőlködne, ajkai csupán hűvös, rejtélyes ívbe húzódnak. Kétségtelenül mestere annak, hogy szavai szöges ellentétben álljanak testbeszédével vagy tetteivel, ezért tartják sokan kiszámíthatatlannak, holott egyáltalán nem az. Mielőtt azonban túl sokáig kellene idétlenül jópofiznia, Morganus a medált kérné. A medált, hmmhmm... Apró bizsergés a hím agyában, miszerint a dolog még kulcsfontosságú lehet. De legalábbis fontos lehet az ipsének, ha ennyit vesződik az aggatásával, majd a visszaszerzésével.
Finom mozdulattal szerzi meg Drilostól az ékszert, unott pillantását végighúzza rajta, miközben bal kezében forgatja, majd a kereskedőre pillant.*
- Ó azt hiszem nem kell fáradnia Vele, az egyik törzsvendégünk nyakában láttam korábban hasonlót. Természetesen ha jutalmat vár érte, a vendégkönyvünkben meghagyhatja a nevét és az elérhetőségét, hogy eljuttathassuk a fizetségét. Biztosítom felőle hogy medált legkésőbb holnap estig eljuttatom a gazdájának. *Nem, nem fog engedni, ha Morganus tovább kéri az ékszert. Határozottan fúrja tekintetét a másikéba, ha lehet, ezzel mégjobban letépve saját álcáját. Ő inkább ütésekkel szokta az ilyesmit megbeszélni és nem nyakatekert szavakkal, kezdi is unni ezt az egész kalamajkát. Ha nem a medált markolászná, ép keze már tőre markolatát simítaná... Fizetésemelést fog kérni ezek után.*
Fegyver: Gyíkleső
[ Pult körüli tumultus ]
- Valóban, csakis félreértésről lehet szó! *mosolyog hálásan Zarue-re,
mint a helyzet megmentőjére. Nála nincs husáng, így mégiscsak
barátságosabb figurának tűnik, megrémült kereskedőnknek...*
- Fogadójukra pedig, egy rossz szavam nem lehet! Kiváló kiszolgálás, pompás berendezés, és a boruk is remek! Viszont ittam már eleget, így köszönettel visszautasítanám az ajándék ráadást, inkább a maradékot fogyasztom el, az asztalnál... *választja tehát a kedvezőbb alternatívát. De ha nem lenne egyértelmű az ezzel adott válasz, még megtoldja zavart locsogását, egy kis magyarázattal:*
- Ami pedig a félvért illeti, nem szokásom testőrnek, ilyeneket felfogadni. De azért ne legyenek vele túl szigorúak, láthatóan részeg, vagy kóros hazudozó. Nekem meg kárt nem okozott... *mondja hallható rokonszenvvel, s néz arra, kit megtagad, hisz nyilván mérgesek lesznek rá a helyiek, hogy hablagyolt nekik valótlanságokat. Ő maga nem hazudott, a fél-ork valóban túl sokat ivott, nem volt soha testőri kinevezése, s a "pseudologia phantastica" koronázatlan királya, egész Corvuson. De Shadrack remélhetőleg nem ázott el azért annyira, s nem is oly ostoba, hogy ne vegye észre ez által, hogy most már le kell állnia, az akció zátonyra futott, mint megterhelt hajó a korallzátonyon.*
- A medált akkor, vissza is kérném. Majd igyekszem magam visszajuttatni tulajának... *hogy miként, az már egy új terv része, s megtartja magának... Amint visszakapja az ékszerfélét, visszasétál asztalához.*
Fegyver: Lucy Blake pengéje Páncél: Lyukas nomád bőrpáncél
- Fogadójukra pedig, egy rossz szavam nem lehet! Kiváló kiszolgálás, pompás berendezés, és a boruk is remek! Viszont ittam már eleget, így köszönettel visszautasítanám az ajándék ráadást, inkább a maradékot fogyasztom el, az asztalnál... *választja tehát a kedvezőbb alternatívát. De ha nem lenne egyértelmű az ezzel adott válasz, még megtoldja zavart locsogását, egy kis magyarázattal:*
- Ami pedig a félvért illeti, nem szokásom testőrnek, ilyeneket felfogadni. De azért ne legyenek vele túl szigorúak, láthatóan részeg, vagy kóros hazudozó. Nekem meg kárt nem okozott... *mondja hallható rokonszenvvel, s néz arra, kit megtagad, hisz nyilván mérgesek lesznek rá a helyiek, hogy hablagyolt nekik valótlanságokat. Ő maga nem hazudott, a fél-ork valóban túl sokat ivott, nem volt soha testőri kinevezése, s a "pseudologia phantastica" koronázatlan királya, egész Corvuson. De Shadrack remélhetőleg nem ázott el azért annyira, s nem is oly ostoba, hogy ne vegye észre ez által, hogy most már le kell állnia, az akció zátonyra futott, mint megterhelt hajó a korallzátonyon.*
- A medált akkor, vissza is kérném. Majd igyekszem magam visszajuttatni tulajának... *hogy miként, az már egy új terv része, s megtartja magának... Amint visszakapja az ékszerfélét, visszasétál asztalához.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Pult körüli tumultus + emóReld ]
*Nem veszi magára Drilos visszakérdezését, mert ha most kifejtené a
magánvéleményét a kufárok felkészültségével és helyezkedésével
kapcsolatban, még a végén olyan dolgok csusszannának ki a száján, ami
főnöki körök jelenlétében nem ildomos. Elég hülyén jönne ki, ha a saját
kínzókamrájában kötne ki. De ki kínozná? Nincs senkiben annyi kurázsi,
egyedül Reld az, aki nem húzza be a farkát ijedtében, ha Zarue
rápillant. Meg Ylerna... Az a borzalmas nőstény.
Vállvonás hát csak a költői kérdés jutalma, nem követi Drilost, bíbor pillantását a hajzuhatagba bújó Reldre emeli. Már megint mi baja ennek a szerencsétlennek? Értetlenül pislant vissza, majd körbepillant, hogy a baj forrását keresse. Nem nehéz kiszúrnia az ismét ingyenszukát játszadozó Quelát, most már kezd azon a szinten lenni, hogy Reldreq helyett is felháborodik a nőstény viselkedésén. Nagyon. Mielőtt azonban lendülhetne keze, hogy tőrét egy csinos kis hajítással beléjük vágja ( még nem döntötte el, hogy a hímet akarja-e holtan, vagy Quelát ), eljut agyáig Morganus panasza is. Ajkain hűvös mosollyal fordul vissza Reld felé, a bíbor szempár most mindent elárul: ő már támadna.*
- Reld, sajnálom, de azt kell mondjam, nem okoznál meglepetést még azzal sem, ha hagynád, hogy ez az álnok szuka önkezével tépje le a férfiasságod. Szánalmasabb vagy mint valaha... *Egy utolsó, lesajnáló pillantás a jutalma, majd elfordulva Drilos mellé lép. Nem kelt semmiféle testőri benyomást, mivel nem az, most azonban meglepő módon az a helyzet állt elő, hogy a mindig dühös kínmester a legnyugodtabb lélek a fogadóban.*
- Uram, nyilván súlyos félreértésbe keveredtünk. Mindenképpen tisztáznunk kell, mert a fogadó jó híre forog kockán. Ez a félvér azt állította, hogy az Ön szolgálatában áll és olyan szolgáltatásokra van szükségük, mely nem tartozik a városőrség hatáskörébe. *Rezzenéstelen arccal adja elő magát, hűvös pillantása Morganusról csak egy rövid időre siklik Shadrackra, majd vissza a kereskedőre.*
- Megértheti, ha ezek után úgy láttuk, jobb ha távoznak. Amennyiben nem ismeri az urat, aki testőrének vallotta magát, úgy megkérnénk, hogy fogadja a következő palack italt a ház ajándékaként és fáradjon vissza az asztalához, amíg mi a többit elintézzük. *Kimondottan nem kelti a bájos házigazda benyomását, de nem is igyekszik. Szavai mélyén ott van a haloványan pislákoló ígéret, hogy ha nem mennek bele a játékba, fájdalmas emlékekkel lehetnek gazdagabbak. Persze az ő törött karú megjelenése nem túl fenyegető, nem is szánja annak, azonban a tudat, hogy kellő számú ember áll idebent rendelkezésre, magabiztosságot nyújt a kínmesternek.*
Fegyver: Egyszerű acélpenge Páncél: Díszpáncél
Vállvonás hát csak a költői kérdés jutalma, nem követi Drilost, bíbor pillantását a hajzuhatagba bújó Reldre emeli. Már megint mi baja ennek a szerencsétlennek? Értetlenül pislant vissza, majd körbepillant, hogy a baj forrását keresse. Nem nehéz kiszúrnia az ismét ingyenszukát játszadozó Quelát, most már kezd azon a szinten lenni, hogy Reldreq helyett is felháborodik a nőstény viselkedésén. Nagyon. Mielőtt azonban lendülhetne keze, hogy tőrét egy csinos kis hajítással beléjük vágja ( még nem döntötte el, hogy a hímet akarja-e holtan, vagy Quelát ), eljut agyáig Morganus panasza is. Ajkain hűvös mosollyal fordul vissza Reld felé, a bíbor szempár most mindent elárul: ő már támadna.*
- Reld, sajnálom, de azt kell mondjam, nem okoznál meglepetést még azzal sem, ha hagynád, hogy ez az álnok szuka önkezével tépje le a férfiasságod. Szánalmasabb vagy mint valaha... *Egy utolsó, lesajnáló pillantás a jutalma, majd elfordulva Drilos mellé lép. Nem kelt semmiféle testőri benyomást, mivel nem az, most azonban meglepő módon az a helyzet állt elő, hogy a mindig dühös kínmester a legnyugodtabb lélek a fogadóban.*
- Uram, nyilván súlyos félreértésbe keveredtünk. Mindenképpen tisztáznunk kell, mert a fogadó jó híre forog kockán. Ez a félvér azt állította, hogy az Ön szolgálatában áll és olyan szolgáltatásokra van szükségük, mely nem tartozik a városőrség hatáskörébe. *Rezzenéstelen arccal adja elő magát, hűvös pillantása Morganusról csak egy rövid időre siklik Shadrackra, majd vissza a kereskedőre.*
- Megértheti, ha ezek után úgy láttuk, jobb ha távoznak. Amennyiben nem ismeri az urat, aki testőrének vallotta magát, úgy megkérnénk, hogy fogadja a következő palack italt a ház ajándékaként és fáradjon vissza az asztalához, amíg mi a többit elintézzük. *Kimondottan nem kelti a bájos házigazda benyomását, de nem is igyekszik. Szavai mélyén ott van a haloványan pislákoló ígéret, hogy ha nem mennek bele a játékba, fájdalmas emlékekkel lehetnek gazdagabbak. Persze az ő törött karú megjelenése nem túl fenyegető, nem is szánja annak, azonban a tudat, hogy kellő számú ember áll idebent rendelkezésre, magabiztosságot nyújt a kínmesternek.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Pult körüli tumultus ]
*Azt már szinte megszokta, hogy Corvuson mindenki gondolatolvasó,
átvilágító szemű, és hazugságvizsgáló fülű, de a setét elf, ki
elzavarná szegény pultostündért, túltesz mindenkin. Morganus
mindenesetre nem nevet, nem esik ki szerepéből, hiszen nincs rá oka,
hogy feltételezze, lelepleződött.*
- Bocsánatát kérem, nem ismerem a helyi szokásokat. Azért is kértem a hölgy segítségét és hallgatólagos engedélyét az ügyben... *mutat Nalena-ra, majd tördeli zavartan kezeit, hiszen elvileg, fél ő minden rosszarcútól. Közben még talán megérkezik egy díva is a régióba, csak hogy színesítse a színielőadást, csak futólagosan tekint rá, most nincs ideje szépségeket pontozni.*
- Szabad azért megkérdeznem, -csak hogy tudjam a jövőre nézve-, hogy meghívásos alapon működik ez a fogadó? Mert ha igen, ezen esetben valóban híján vagyok az invitációnak, bár ilyesféléről Corvuson, még nem hallottam... *a helyi "erőcsávó" nyilván azt mondja majd, hogy igen, mert a szerepkönyv szerint ezt kell mondania, hogy megőrizze becsületét.*
- És ki kérdezősködött sötét dolgok elkövetőiről? *néz körbe, mert ha nem ő az illető, nem érti, miért rajta kérik számon mások viselt dolgait. Ő éppen csak arról beszélt, hogy sóval kereskedik...*
Fegyver: Lucy Blake pengéje Páncél: Lyukas nomád bőrpáncél
- Bocsánatát kérem, nem ismerem a helyi szokásokat. Azért is kértem a hölgy segítségét és hallgatólagos engedélyét az ügyben... *mutat Nalena-ra, majd tördeli zavartan kezeit, hiszen elvileg, fél ő minden rosszarcútól. Közben még talán megérkezik egy díva is a régióba, csak hogy színesítse a színielőadást, csak futólagosan tekint rá, most nincs ideje szépségeket pontozni.*
- Szabad azért megkérdeznem, -csak hogy tudjam a jövőre nézve-, hogy meghívásos alapon működik ez a fogadó? Mert ha igen, ezen esetben valóban híján vagyok az invitációnak, bár ilyesféléről Corvuson, még nem hallottam... *a helyi "erőcsávó" nyilván azt mondja majd, hogy igen, mert a szerepkönyv szerint ezt kell mondania, hogy megőrizze becsületét.*
- És ki kérdezősködött sötét dolgok elkövetőiről? *néz körbe, mert ha nem ő az illető, nem érti, miért rajta kérik számon mások viselt dolgait. Ő éppen csak arról beszélt, hogy sóval kereskedik...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ A pult egyik oldalán, majd a másikon - nagyjából mindenkinek aki épp itt tartózkodik(: ]
*Lassan majdnem elért odáig, hogy gyökeret eresszen a pult előtt. A
borospohara is rég kiürült már és a sorok is átrendeződtek a pultnál.
Kellően megfigyelhetett mindent mi él és mozog idebent. Mi tagadás a
kis porbafingó Gromley megint kitett magáért. Egy korsó májmetsző!
Ennek a törpének nincs ki mind a négy kereke, bár ezen kár is
csodálkozni. Úgy tűnik a mai nap során csupa-csupa fura szerzet jár-kel
errefelé. Fél-orkok, kereskedők. Mondjuk egy kocsmában nem kéne nagyon
furának tűnniük, de hát Drilosnak minden fura vagy gyanús, ami
gyakorlatilag nem tartozik a fogadó `bútordarabjai` közé, értve itt a
személyzetet és a klántagokat is. Egy biztos érdekes, ha valaki azért
jön fogadóba, hogy ne igyon. Kicsit viszket is a hím tenyere, -
miközben alaposan megfigyel - ha jobban érdekelné a dolog, talán még
oda is menne és megkérdezné a kishölgytől, hogy tán nem elég jó
minőségű-e a bor. Így viszont egyszerűen elintézi egy gondolatbeli
vállrándítással és tekintetét inkább az érdekesebb pultnál folyó
jelenetre emeli. Zarue épp egy fél-orkkal társalog.
~Elég felemelő lehet, ha ilyen sokáig bírja ezt a fajta társaságot.~
* Fut át elméjén, majd ajka egy alig észrevehető kis fintorra húzódik, majd ismét magára öltve a közönyösség álarcát, inkább a füleit helyezi, hátha elcsíphet valamit is a pult másik végéből. Hála az égnek ezt a műveletet sem kell sokáig végeznie. A végén hozzá is eljut minden információ. Szemében halovány fény villan, ahogy a másik hím mondandóját hallgatja, s kicsit jobban is szemügyre veszi a fajzatot meg a kereskedőt. Pillantását a menet közben kiakasztásra kerülő medál sem kerüli el.*
~ Hajaj...~ * Sóhajtja lemondóan és szinte biztos benne, hogy itt ma még poharak és székek fognak törni.*
- Nézz körül, szerinted mégis mi a helyzet a kufárokkal? * Kérdi halkan és egykedvűen, semmi szemrehányás vagy él sincs a hangjában, pusztán csak fel óhajtja hívni a figyelmet a hülye kérdésre. Tekintetét végigvezeti az egybegyűlteken. Gromley a pörölyével, Tralyn a hallgatagságával, ott van Reld és Zillia is és, ha minden kötél szakad még a kis felszolgálók is tudnak poharat, korsót, tányért törni az idegenek fején. Majd ezután se szó se beszéd, kezében a jó kétméteres fegyverrel meg is indul a pult mellett, s mire a kereskedő eszmélhet, már ott áll mellette. Pillantásával jelzi Nalenának, hogy jobban tenné, ha most elaraszolna a színről, s a faragott botot meglendítve ügyesen leakasztja azt a medaliont, mely éppen csak az imént került a falra.*
~ Ashontes... Ez még hasznunkra válhat.*
* Akasztja le a kis csecsebecsét a rúd végéről, majd jobb kezének ujjai közt megforgatja, s eltűnően nézegeti.*
- Nem kifejezetten rajongunk a díszlet megváltoztatásáért. * Játszadozik tovább az ékszerrel, miközben bíbor tekintetét a `kereskedőre` emeli. Tekintetéből csak úgy süt a hidegség.*
- Sőt azért sem igazán rajongunk, ha valaki hívatlanul állít be a mi kis fogadónkba és mindenféle sötét dolgokról és azok elkövetőiről kezd kérdezősködni... * Jelenik meg a gunyoros mosoly az arcán, miközben a férfi válla felett a félvérre tekint.*
Fegyver: Fájdalom szigonya Páncél: Közönséges bélelt mellpáncél
~Elég felemelő lehet, ha ilyen sokáig bírja ezt a fajta társaságot.~
* Fut át elméjén, majd ajka egy alig észrevehető kis fintorra húzódik, majd ismét magára öltve a közönyösség álarcát, inkább a füleit helyezi, hátha elcsíphet valamit is a pult másik végéből. Hála az égnek ezt a műveletet sem kell sokáig végeznie. A végén hozzá is eljut minden információ. Szemében halovány fény villan, ahogy a másik hím mondandóját hallgatja, s kicsit jobban is szemügyre veszi a fajzatot meg a kereskedőt. Pillantását a menet közben kiakasztásra kerülő medál sem kerüli el.*
~ Hajaj...~ * Sóhajtja lemondóan és szinte biztos benne, hogy itt ma még poharak és székek fognak törni.*
- Nézz körül, szerinted mégis mi a helyzet a kufárokkal? * Kérdi halkan és egykedvűen, semmi szemrehányás vagy él sincs a hangjában, pusztán csak fel óhajtja hívni a figyelmet a hülye kérdésre. Tekintetét végigvezeti az egybegyűlteken. Gromley a pörölyével, Tralyn a hallgatagságával, ott van Reld és Zillia is és, ha minden kötél szakad még a kis felszolgálók is tudnak poharat, korsót, tányért törni az idegenek fején. Majd ezután se szó se beszéd, kezében a jó kétméteres fegyverrel meg is indul a pult mellett, s mire a kereskedő eszmélhet, már ott áll mellette. Pillantásával jelzi Nalenának, hogy jobban tenné, ha most elaraszolna a színről, s a faragott botot meglendítve ügyesen leakasztja azt a medaliont, mely éppen csak az imént került a falra.*
~ Ashontes... Ez még hasznunkra válhat.*
* Akasztja le a kis csecsebecsét a rúd végéről, majd jobb kezének ujjai közt megforgatja, s eltűnően nézegeti.*
- Nem kifejezetten rajongunk a díszlet megváltoztatásáért. * Játszadozik tovább az ékszerrel, miközben bíbor tekintetét a `kereskedőre` emeli. Tekintetéből csak úgy süt a hidegség.*
- Sőt azért sem igazán rajongunk, ha valaki hívatlanul állít be a mi kis fogadónkba és mindenféle sötét dolgokról és azok elkövetőiről kezd kérdezősködni... * Jelenik meg a gunyoros mosoly az arcán, miközben a férfi válla felett a félvérre tekint.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Pultnál - pitbullterrier ]
- Akkor sem kegyed miatt történne... *utal talán arra, hogy ez
egyébként is bekövetkezne. Az alkohol kényes téma Myrla előtt, mi
tagadás, bármilyen szerepet kelljen is eljátszania, ebben mindig magát
adja.*
- Én maradéktalanul egyetértek Önnel! *bólogat, s inkább nem adja elő teoretikus ellenérvét, miszerint egyes gyógyítók megkóstolják a vizeletet, s ha édesnek érzik, nem javasolják az extrémmennyiségű szörpfogyasztást sem. De ez már finomsága Corvus élettani tudományának, vagy épp, undormányos eleme, kinek milyen a gyomra s hozzáállása a tudományhoz...*
- Akkor tehát, egészségére! *kíván az akármihez jó gyomrot, ő pedig foglalkozik a felé érkezett kérdéssel.*
- Hogy én? Nos, üzleti ügyben járok, sóval kereskedem, meg hasonlókkal. Ilyenkor jó a kereslet, sokan használják fagy ellen, elrakni eledelt télire, vagy egyszerűen, a konyhai művészetekben, a Fenyőállítás ünnepekor meg főképp. *adja elő szakszerűen a tökéletesen megalkotott álcát. Kérésre még a Céh engedélyét is meg tudná mutatni, ügyelt a részletekre, a végtelenségig...*
Fegyver: Lucy Blake pengéje Páncél: Lyukas nomád bőrpáncél
- Én maradéktalanul egyetértek Önnel! *bólogat, s inkább nem adja elő teoretikus ellenérvét, miszerint egyes gyógyítók megkóstolják a vizeletet, s ha édesnek érzik, nem javasolják az extrémmennyiségű szörpfogyasztást sem. De ez már finomsága Corvus élettani tudományának, vagy épp, undormányos eleme, kinek milyen a gyomra s hozzáállása a tudományhoz...*
- Akkor tehát, egészségére! *kíván az akármihez jó gyomrot, ő pedig foglalkozik a felé érkezett kérdéssel.*
- Hogy én? Nos, üzleti ügyben járok, sóval kereskedem, meg hasonlókkal. Ilyenkor jó a kereslet, sokan használják fagy ellen, elrakni eledelt télire, vagy egyszerűen, a konyhai művészetekben, a Fenyőállítás ünnepekor meg főképp. *adja elő szakszerűen a tökéletesen megalkotott álcát. Kérésre még a Céh engedélyét is meg tudná mutatni, ügyelt a részletekre, a végtelenségig...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
//Pultnál - Kutyák? Hol? Ő.Ő//
*A lánc felkerül ideiglenes helyére, amit beszélgetőtársa nyomatékosít is benne.*
- Természetesen csak szóljon, és azonnal visszakapja.
*Bólint a férfi kijelentésére.*
- Akkor hát nem kívánom megbontani a kényes egyensúlyt. Nem venném a szívemre,ha miattam vesznének össze.
*Kedves mosoly, ahogy eddig is, semmi feltűnő mozzanat. Miért is lógna ki az a bizonyos gwuffláb? Hiszen nem kezdeményezhet beszélgetést a csaposkisasszony az egyik vendéggel, aki ezt már amúgy is megtette helyette? Ez az apróság a kiszolgálás minőségén valószínűleg mit sem ront, sőt...
A kereskedő feltételezésére mosolya még szélesebbre szalad.*
- Ugyan, kedves uram, kinek ártott meg eddig egy pohárka szörp? Néha a csapos is megszomjazik, és senki nem várhatja el, hogy szomjan haljunk munka közben.
*Teljesen igaz. Egyetlen árva szóval sem mondta, hogy alkohol tartalmú italt szeretne fogyasztani. Miért kell egy fogadóról mindenkinek erre asszociálnia? Az egy dolog csupán, hogy a legtöbb rendelés nem málnaszörpre érkezik.*
- De ha nem óhajt semmit, engedelmével én akkor is töltök magamnak.
*Azzal már moccan is a kecses kacsó, és kitölt egy pohárka aljába a szörpből, amit felenged friss, hideg vízzel. Nem is várat magára sokáig a dolog, hogy belekortyoljon.*
- Mi járatban vannak errefelé, ha szabad megtudnom?
*Érdeklődik csacsogó hangnemben, valóban csak barátian cseverészve az idegen férfivel.*
Fegyver: Könnyű lándzsa Páncél: Könnyű imp bőrpáncél
- Természetesen csak szóljon, és azonnal visszakapja.
*Bólint a férfi kijelentésére.*
- Akkor hát nem kívánom megbontani a kényes egyensúlyt. Nem venném a szívemre,ha miattam vesznének össze.
*Kedves mosoly, ahogy eddig is, semmi feltűnő mozzanat. Miért is lógna ki az a bizonyos gwuffláb? Hiszen nem kezdeményezhet beszélgetést a csaposkisasszony az egyik vendéggel, aki ezt már amúgy is megtette helyette? Ez az apróság a kiszolgálás minőségén valószínűleg mit sem ront, sőt...
A kereskedő feltételezésére mosolya még szélesebbre szalad.*
- Ugyan, kedves uram, kinek ártott meg eddig egy pohárka szörp? Néha a csapos is megszomjazik, és senki nem várhatja el, hogy szomjan haljunk munka közben.
*Teljesen igaz. Egyetlen árva szóval sem mondta, hogy alkohol tartalmú italt szeretne fogyasztani. Miért kell egy fogadóról mindenkinek erre asszociálnia? Az egy dolog csupán, hogy a legtöbb rendelés nem málnaszörpre érkezik.*
- De ha nem óhajt semmit, engedelmével én akkor is töltök magamnak.
*Azzal már moccan is a kecses kacsó, és kitölt egy pohárka aljába a szörpből, amit felenged friss, hideg vízzel. Nem is várat magára sokáig a dolog, hogy belekortyoljon.*
- Mi járatban vannak errefelé, ha szabad megtudnom?
*Érdeklődik csacsogó hangnemben, valóban csak barátian cseverészve az idegen férfivel.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Pultnál - mindenféle kutyák és egyéb állatfajták ]
*Szerencsére nincs tudomása róla, Shadrack épp mit művel, lehet, az
agyvérzés vinné el. Egyelőre tehát foglalkozik a saját dolgával, s a
kocsmapult tündérével:*
- Értem. Akkor kérem, akassza ki ideiglenesen! *adja át a darabkát, de azért szavaiban az is jelzett, nem végleg akarja itt hagyni egyetlen tárgyi bizonyítékát. Nyilván fél, hogy a valódi tulaj, nem kapja vissza, ha ilyen helyen hagyja...*
- Nos, ajánlata kecsegtető, bár utóbbi tényezőért nem kezeskedhetem. A leányom, kicsit lobbanékony természetű... *mondja mosollyal, s közben azon töpreng, mire föl a hirtelen jött italozási ajánlat. Eddig tökéletes volt a kiszolgálás, most viszont kezd kilógni a gwuffláb... Mert hogy, állt ő már ittasan csapszékben, de míg ott volt, maga soha nem ivott. Érdeklődése tárgya tehát, hogyan képzeli el mindezt a hölgy, s ami a legfontosabb: mit akar vele elérni?*
- De szívesen elütöm az időt, annyi baj legyen! Viszont, szabad egyáltalán kegyednek innia, miközben tennie kell dolgát? Mert miattam kár szabályt szegnie, elég nekem a beszéd frissítője is... *ez talán el is hihető egy kereskedőtől, aki kocsmárostól hasznos információra tehet szert, mely üzletek sorsairól dönthet.*
Fegyver: Lucy Blake pengéje Páncél: Lyukas nomád bőrpáncél
- Értem. Akkor kérem, akassza ki ideiglenesen! *adja át a darabkát, de azért szavaiban az is jelzett, nem végleg akarja itt hagyni egyetlen tárgyi bizonyítékát. Nyilván fél, hogy a valódi tulaj, nem kapja vissza, ha ilyen helyen hagyja...*
- Nos, ajánlata kecsegtető, bár utóbbi tényezőért nem kezeskedhetem. A leányom, kicsit lobbanékony természetű... *mondja mosollyal, s közben azon töpreng, mire föl a hirtelen jött italozási ajánlat. Eddig tökéletes volt a kiszolgálás, most viszont kezd kilógni a gwuffláb... Mert hogy, állt ő már ittasan csapszékben, de míg ott volt, maga soha nem ivott. Érdeklődése tárgya tehát, hogyan képzeli el mindezt a hölgy, s ami a legfontosabb: mit akar vele elérni?*
- De szívesen elütöm az időt, annyi baj legyen! Viszont, szabad egyáltalán kegyednek innia, miközben tennie kell dolgát? Mert miattam kár szabályt szegnie, elég nekem a beszéd frissítője is... *ez talán el is hihető egy kereskedőtől, aki kocsmárostól hasznos információra tehet szert, mely üzletek sorsairól dönthet.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
//Mindenfelé, majd a pultnál//
*A kereskedő és bájos partnere nem kívánnak egyebet, így visszatérhet a
pulthoz. Út közben összeszedi tálcájára az üres korsókat és kupákat,
majd nekiáll mosogatni. Ha már itt van, legalább hasznos dolgot
csináljon. Unatkozni a szobájukban is tudna, sőt... pont az elől
menekült ide. Olykor egy-két szót akaratlanul is elkap Ari és Alya
beszélgetéséből, ahogy a pult körül sertepertél, és teszi a dolgát,
azonban nem akar belepofátlankodni. Ha valaki az ő véleményére is
kíváncsi lenne, majd megkérdezi. Nem mintha bárki is épelméjűnek
tartaná azok után, ahogy olykor Zaruera pillant, de hát már megszokta.
A fél-ork barátságos hátbaveregetésére aggódva lesi Zaruet. Ez biztosan
nem tett túl jót a sötételf gyógyulófélben levő bordáinak.
Udvarias mosollyal a pulthoz lépő Wodan felé fordul, mikor az megszólítja. Alaposan szemügyre veszi a medaliont, de éjkék szempárjában nem csillan felismerés fénye. Talán egyszer látta már, de nem tudja hova tenni. Megingatja a fejét, majd a férfire pillant.*
- Elnézést, de nem tudom, kié lehet. Ha itt találta, biztosan egy vendégünk hagyhatta el. Annyit megtehetek, hogy kiakasztom, talán újra erre jár, akié.
*Csupa jószándék vezéreli, így át is veszi a medált, és kifüggeszti az italszekrény fölé. Mit sem sejt arról, hogy éppen csőbe akarják húzni, még ha nem is egészen őt, de a lánc gazdáját mindenképpen.
Az invitálásról nem igazán tudja eldönteni, hogy neki szól-e, vagy a medalion esetleges tulajának, de hát... honnan tudhatná a kereskedő, hogy aki elhagyta a láncot, jó társaság lenne, ha nem is ismeri. Közben egy újabb ötlet fogalmazódik meg benne, amiről tudja jól, hogy ha a kínmester meglátja... de hát eddig sem csapott patáliát, talán most sem fog. Zavart mosollyal pillant ismét a kereskedőre.*
- Ki tudja, mennyit kell várnia a nyakbavaló gazdájára. Addig esetleg velem is megihatna egy italt, ha gondolja. Persze csaj ha bájos társnője nem veszi zokon a távolmaradását.
*Ez a helyzet előcibálj belőle a kisördögöt, pedig sosem volt ilyen. Mikor lopott, azt is csak azért tette, hogy ne haljon éhen, de ez más. Különben is, ki hinné el a tündéri, fekete hajú felszolgálólányról, hogy a mancsai ragadnak? Mindemellett nem kockáztathatja sem a fogadó, sem a klán esetleges jóhírét.*
Fegyver: Könnyű lándzsa Páncél: Könnyű imp bőrpáncél
Udvarias mosollyal a pulthoz lépő Wodan felé fordul, mikor az megszólítja. Alaposan szemügyre veszi a medaliont, de éjkék szempárjában nem csillan felismerés fénye. Talán egyszer látta már, de nem tudja hova tenni. Megingatja a fejét, majd a férfire pillant.*
- Elnézést, de nem tudom, kié lehet. Ha itt találta, biztosan egy vendégünk hagyhatta el. Annyit megtehetek, hogy kiakasztom, talán újra erre jár, akié.
*Csupa jószándék vezéreli, így át is veszi a medált, és kifüggeszti az italszekrény fölé. Mit sem sejt arról, hogy éppen csőbe akarják húzni, még ha nem is egészen őt, de a lánc gazdáját mindenképpen.
Az invitálásról nem igazán tudja eldönteni, hogy neki szól-e, vagy a medalion esetleges tulajának, de hát... honnan tudhatná a kereskedő, hogy aki elhagyta a láncot, jó társaság lenne, ha nem is ismeri. Közben egy újabb ötlet fogalmazódik meg benne, amiről tudja jól, hogy ha a kínmester meglátja... de hát eddig sem csapott patáliát, talán most sem fog. Zavart mosollyal pillant ismét a kereskedőre.*
- Ki tudja, mennyit kell várnia a nyakbavaló gazdájára. Addig esetleg velem is megihatna egy italt, ha gondolja. Persze csaj ha bájos társnője nem veszi zokon a távolmaradását.
*Ez a helyzet előcibálj belőle a kisördögöt, pedig sosem volt ilyen. Mikor lopott, azt is csak azért tette, hogy ne haljon éhen, de ez más. Különben is, ki hinné el a tündéri, fekete hajú felszolgálólányról, hogy a mancsai ragadnak? Mindemellett nem kockáztathatja sem a fogadó, sem a klán esetleges jóhírét.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Pultnál - Wodan, harapós pitbull, Drilos ]
*Szívesen kategorizálná a felderülő arcot, ha nem vágná hátba egy
akkora kéz, mint a feje. Frissen gyógyult bordákkal különösen kellemes
dolog a pultra passzírozódni egy félorknak hála, de a hangos
elégedetlenkedésnek elejét veszi, hogy fél percig csak levegőért
kapkodva próbál kiegyenesedni. Nincs is jobb egy kellemes,
térdrogyasztó paskolásnál beszélgetés közben. Ez a fickó nem normális,
ahogy az ereje sem az... Bíbor pillantása mélyén azonban nem csillannak
meg heves ellenérzései, most már kimondottan szeretne eltűnni kar- és
kardtávolságon kívülre ettől a szeszkazán eszementtől.
Mikor Wodan megjelenik, még nem sejt sokat, bár az a medál lassan felgyújt elméje mélyén valamit. Neki azonban a megbízások teljesítésének végén van feladata, nem szokott hát a részletekkel foglalkozni. Azonban Shadrack is a gazdag kereskedő felé biccent, akit most már rendesen is végigmér hűvös pillantása. Meglepő lenne, ha a fickó az lenne, akinek gondolja. Mielőtt azonban megbizonyosodhatna feltételezéséről, a félork remek felcsattanást produkál.*
- Ne aggódj, már tudom, ki fog nektek segíteni. *Nem próbál mosolyogni, nem lenne túl biztató az ében arcon megjelenő hamis ív, így csak biccent, majd ellöki magát a pulttól és Drilos felé veszi az irányt. Ő biztos többet tud a megbízásról, mint ő... És a karja sincs eltörve. Nem zavarja, ha Shadrack nézi, hisz ez is a színjáték része. Az alvezérhez érve biccent felé, majd közelebb hajol, hogy elsuttogott szavait senki ne hallja a hímen kívül.*
- Úgy hiszem, megérkezett a megbízásunk. A félork és a kereskedő együtt vannak, most azt hiszik, bérgyilkost keresek a számukra. Hogy állunk a kufárokkal? *Nem kimondottan érdekli a megbízás sikere, de hát most úgy kell tennie, mintha... Ha már kibírt ennyi beszélgetést az idegennel, igazán úgy tehet Drilos előtt is, mintha a munkáját végezné, ami nem is az ő munkája.*
Fegyver: Gyíkleső
Mikor Wodan megjelenik, még nem sejt sokat, bár az a medál lassan felgyújt elméje mélyén valamit. Neki azonban a megbízások teljesítésének végén van feladata, nem szokott hát a részletekkel foglalkozni. Azonban Shadrack is a gazdag kereskedő felé biccent, akit most már rendesen is végigmér hűvös pillantása. Meglepő lenne, ha a fickó az lenne, akinek gondolja. Mielőtt azonban megbizonyosodhatna feltételezéséről, a félork remek felcsattanást produkál.*
- Ne aggódj, már tudom, ki fog nektek segíteni. *Nem próbál mosolyogni, nem lenne túl biztató az ében arcon megjelenő hamis ív, így csak biccent, majd ellöki magát a pulttól és Drilos felé veszi az irányt. Ő biztos többet tud a megbízásról, mint ő... És a karja sincs eltörve. Nem zavarja, ha Shadrack nézi, hisz ez is a színjáték része. Az alvezérhez érve biccent felé, majd közelebb hajol, hogy elsuttogott szavait senki ne hallja a hímen kívül.*
- Úgy hiszem, megérkezett a megbízásunk. A félork és a kereskedő együtt vannak, most azt hiszik, bérgyilkost keresek a számukra. Hogy állunk a kufárokkal? *Nem kimondottan érdekli a megbízás sikere, de hát most úgy kell tennie, mintha... Ha már kibírt ennyi beszélgetést az idegennel, igazán úgy tehet Drilos előtt is, mintha a munkáját végezné, ami nem is az ő munkája.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Pultnál - Wodan+harapós pitbull ]
*Shadrack arca felderül. És kíváncsi lenne a történetírók öregatyja,
hogy a most következőket Zarue a tereléshez, a csavaros észjáráshoz,
vagycsak az ork hülyeségek közé sorolja.*
-Ez a beszéd! Mostmár sokkal nyugodtabban iszom.*szól hangosan, majd hátba paskolja a selfet, ami kb. olyan, mintha egy frissen kivágott fa törzse dőlt volna rá az amúgyis lábadozóra, aki ettől majd ráesik a pultra, de legalábbis megremeg a faalkotmány.*
*Majdha észhez tért ismét sokkal halkabban folytatja*
*Közben "Wodan" is odatelepedett a pulthoz és bár kettejük eszmecseréje igen zártkörű volt, a félvér mostmár észreveszi őt is. Zarue-ra nézve biccent Wodan felé és súgja neki. Ő a megbízóm, egy mindenre kapható szakmabeli kéne neki aki hajlandó a végsőkre is, ha kell!
-Érted már végre, a fene essen bele!? (utóbbiakat már hangosabban mondja, és úgy látszik az alkohol mégiscsak előbb hat, mint kéne, mert normális esetben ez a mondat még nem hagyta volna el száját.)
Fegyver: de Loup ökle Páncél: Bajnoki vért és pajzs
-Ez a beszéd! Mostmár sokkal nyugodtabban iszom.*szól hangosan, majd hátba paskolja a selfet, ami kb. olyan, mintha egy frissen kivágott fa törzse dőlt volna rá az amúgyis lábadozóra, aki ettől majd ráesik a pultra, de legalábbis megremeg a faalkotmány.*
*Majdha észhez tért ismét sokkal halkabban folytatja*
*Közben "Wodan" is odatelepedett a pulthoz és bár kettejük eszmecseréje igen zártkörű volt, a félvér mostmár észreveszi őt is. Zarue-ra nézve biccent Wodan felé és súgja neki. Ő a megbízóm, egy mindenre kapható szakmabeli kéne neki aki hajlandó a végsőkre is, ha kell!
-Érted már végre, a fene essen bele!? (utóbbiakat már hangosabban mondja, és úgy látszik az alkohol mégiscsak előbb hat, mint kéne, mert normális esetben ez a mondat még nem hagyta volna el száját.)
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Pultnál - harapós pitbull ]
*Ha gondolatolvasó lenne, már biztosan unná, hogy a nőstényeknél napi
programot jelent azon morfondírozni, mennyire elmeroggyant az, aki épp
nem gyűlöli vagy féli a kínmestert hanem képes gyengéd érzelmeket is
táplálni iránta. Még így is érzékeli Quela már-már beteges
távolságtartását és az új elfecske keringője is arról árulkodik, hogy
nem lopta be magát a szívébe, ami olyan apróság, hogy nem is
foglalkozik vele. Legalább nem szól hozzá fölöslegesen... De ez a
csavartnyelvű orkfajzat, ez már kimondottan a fölösleges kategória. A
jelentőségteljes gondolatokat bizony bóknak veszi, még érzelemmentes
mosolya is visszatérni látszik egy pillanatra, miközben hűvös bíborjai
az idegenen pihennek.
Nem is olyan hülye, ezekszerint levágta, hogy előfordulhat a lehetőség: a hím nem segít, csak szórakozik. Aztán elréved... Újabb korty ízletes vörösbor, majd orrát megcsapja az idegen szag, hát bizony, ez a fickó még közelebb is húzódott. Most már igazán ki kellene találnia valamit, mert még a végén rámászik ez a böhöm izé és akkor megnézheti magát. A fürkésző pillantásra elrévedéssel válaszol, mintha mérlegelne megfontoltan. Az ő mindig mozdulatlan szoborarcával ezt könnyebb kivitelezni mint a mímelt jókedvet.*
- Éppenséggel jó helyen jársz, ismerek többeket is, akik gyorsan és pontosan dolgoznak. Kérésed hamar teljesül, ha őket keresed fel, vagy rámbízod és én a megfelelő embert hozom elő az árnyak közül. *Pillantása akaratlan is a pult mögé téved, Nalenát keresi, a félvér jelenléte legalább megnyugtatná egy kicsit, elfeledtetné vele ezt a zavaró beszélgetést. Ehelyett azonban csak Ari pillantását kapja el, a kérdőre vonást azonban kénytelen lesz későbbre halasztani.*
- A vendégem vagy természetesen minden korsóra, amíg elő nem kerítem neked a megfelelő személyt. *Siklanak vissza a bíbor íriszek Shadrackra, várakozón, kérdőn.*
Fegyver: Gyíkleső
Nem is olyan hülye, ezekszerint levágta, hogy előfordulhat a lehetőség: a hím nem segít, csak szórakozik. Aztán elréved... Újabb korty ízletes vörösbor, majd orrát megcsapja az idegen szag, hát bizony, ez a fickó még közelebb is húzódott. Most már igazán ki kellene találnia valamit, mert még a végén rámászik ez a böhöm izé és akkor megnézheti magát. A fürkésző pillantásra elrévedéssel válaszol, mintha mérlegelne megfontoltan. Az ő mindig mozdulatlan szoborarcával ezt könnyebb kivitelezni mint a mímelt jókedvet.*
- Éppenséggel jó helyen jársz, ismerek többeket is, akik gyorsan és pontosan dolgoznak. Kérésed hamar teljesül, ha őket keresed fel, vagy rámbízod és én a megfelelő embert hozom elő az árnyak közül. *Pillantása akaratlan is a pult mögé téved, Nalenát keresi, a félvér jelenléte legalább megnyugtatná egy kicsit, elfeledtetné vele ezt a zavaró beszélgetést. Ehelyett azonban csak Ari pillantását kapja el, a kérdőre vonást azonban kénytelen lesz későbbre halasztani.*
- A vendégem vagy természetesen minden korsóra, amíg elő nem kerítem neked a megfelelő személyt. *Siklanak vissza a bíbor íriszek Shadrackra, várakozón, kérdőn.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Pulthoz és kérés Nalena-hoz]
{Salmiacus "Sómágnás" Wodan szerepében}
*Csöndben ülnek egy darabig, beszédtéma nem igen jut eszébe. Lopva
Shadrack felé tekint, azon morfondírozik, vajon hogy haladhat.
Türelmetlensége oka talán a nyomasztó érzés, mely ezen helyen elfogja,
vagy a megszokás, hogy rögvest teljesül minden akarata - ki tudja?
Mindenesetre, felkel s szándékozik valamit megpróbálni, még ha ezért ki
is kap majd Myrlától.*
- Egy pillanat, kedves, rögvest jövök vissza! *próbálja megnyugtatni, s elindul a pult felé, mit választott céljaként. A vége előtt még előkeresi erszényéből azt a tárgyat, mit be kíván mutatni az alkalmi publikumnak. S nyilván rejtett, de konkrét céllal teszi, mert nincs oly botor kereskedő, mi éhes kutyák előtt elhúzná a hurkát, belóbálván valami ékszerfélét, mint teszi most ő:*
- Elnézést kisasszony, majd elfeledtem, de befelé jövet, a földön ezt leltem. *mutatja tehát az ékszerféle medaliont a felszolgálónak (vagy másnak, ha a pult mögött más lát el épp csaplárosi feladatokat), mely nem ábrázol sokat, csupán egy nagyobbacska "A" betűt. Persze, mások is láthatják a tárgyat, s hallhatják a szokatlan kérést, mit terjeszt elő egy kitalált történettel.*
- Szeretném visszaadni gazdájának, kit még egyelőre nincs szerencsém ismerni. Lenne olyan jó, hogy rákérdez néhányaknál, esetleg ki is akasztja ideiglenesen, az italszekrény fölé? Hátha észreveszi, én pedig balsorsát, fordíthatom szerencsére. Meghívnám egy italra, talán egymásban, jó beszélgetőtársra is találnánk... *adja elő kérését töretlen, ártatlan mosollyal. Persze ennél kuszább a történet, de jó sziklaöbliként, csalival megy a mélytengeri szörnyre, annak pedig ennyi, egyelőre elég. Nem bízik benne túlságosan, hogy a fejére küldött merénylő cimborái épp itt lebzselnek, de ha mégis, vagy eliszkolnak, vagy szimatolnak, de a halott társ holmiját látván, valamit talán tenni fognak.*
Fegyver: Lucy Blake pengéje Páncél: Hamisított pikkelyvért
- Egy pillanat, kedves, rögvest jövök vissza! *próbálja megnyugtatni, s elindul a pult felé, mit választott céljaként. A vége előtt még előkeresi erszényéből azt a tárgyat, mit be kíván mutatni az alkalmi publikumnak. S nyilván rejtett, de konkrét céllal teszi, mert nincs oly botor kereskedő, mi éhes kutyák előtt elhúzná a hurkát, belóbálván valami ékszerfélét, mint teszi most ő:*
- Elnézést kisasszony, majd elfeledtem, de befelé jövet, a földön ezt leltem. *mutatja tehát az ékszerféle medaliont a felszolgálónak (vagy másnak, ha a pult mögött más lát el épp csaplárosi feladatokat), mely nem ábrázol sokat, csupán egy nagyobbacska "A" betűt. Persze, mások is láthatják a tárgyat, s hallhatják a szokatlan kérést, mit terjeszt elő egy kitalált történettel.*
- Szeretném visszaadni gazdájának, kit még egyelőre nincs szerencsém ismerni. Lenne olyan jó, hogy rákérdez néhányaknál, esetleg ki is akasztja ideiglenesen, az italszekrény fölé? Hátha észreveszi, én pedig balsorsát, fordíthatom szerencsére. Meghívnám egy italra, talán egymásban, jó beszélgetőtársra is találnánk... *adja elő kérését töretlen, ártatlan mosollyal. Persze ennél kuszább a történet, de jó sziklaöbliként, csalival megy a mélytengeri szörnyre, annak pedig ennyi, egyelőre elég. Nem bízik benne túlságosan, hogy a fejére küldött merénylő cimborái épp itt lebzselnek, de ha mégis, vagy eliszkolnak, vagy szimatolnak, de a halott társ holmiját látván, valamit talán tenni fognak.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Pultnál - harapós pitbull ]
*A félvér nem tudja eldönteni jó helyen jár-e. Abban biztos, hogyha
segít is neki a mellette ülő self, egészen biztosan nem maga intézkedik
mert fél kézzel még az atyaisten se tudna semmiféle megbízást intézni.*
-Furcsa vagy idegen.*vonja fel a szemöldökét* kérdezgetsz egészen majdnem olyan mélységig, mint amilyen te magad is vagy, miközben számomra egyáltalán nem derült, ki hogy hajlandó vagy-e olyan ügyekben segédkezni, ami olyan színezetű, mint szintén te magad.*mond jelentőségteljes gondolatokat a tán már nemis oly ostoba félvér.*
-De meg van kötve a kezem és kevés az időm - *sóhajt egy nagyot és pillantása távolba révedővé válik. Kezével korsóját simogatva halkabbra veszi mondókáját és egész közel húzva székét Zaruehoz folytatja mondandóját.*
-Megbízóm kilétét majd felfedi ő maga. Én most arra vagyok felkérve, hogy keressek egy embert, aki nem fél az árnyékától és minden gond nélkül küld az árnyak közé nyom nélkül egy hájas kereskedőt, aki nem oly neves, de konkurense gazdámnak. Többet sajnos nem mondhatok egyenlőre, előbb tudnom kell, kit lehet ilyen témában keresni. Ha felhajtó vagy nekem úgyis jó, a lényeget elmondtam.*és fürkészve vizslatja a selfet, várva reakcióját, válaszát.*
Fegyver: de Loup ökle Páncél: Bajnoki vért és pajzs
-Furcsa vagy idegen.*vonja fel a szemöldökét* kérdezgetsz egészen majdnem olyan mélységig, mint amilyen te magad is vagy, miközben számomra egyáltalán nem derült, ki hogy hajlandó vagy-e olyan ügyekben segédkezni, ami olyan színezetű, mint szintén te magad.*mond jelentőségteljes gondolatokat a tán már nemis oly ostoba félvér.*
-De meg van kötve a kezem és kevés az időm - *sóhajt egy nagyot és pillantása távolba révedővé válik. Kezével korsóját simogatva halkabbra veszi mondókáját és egész közel húzva székét Zaruehoz folytatja mondandóját.*
-Megbízóm kilétét majd felfedi ő maga. Én most arra vagyok felkérve, hogy keressek egy embert, aki nem fél az árnyékától és minden gond nélkül küld az árnyak közé nyom nélkül egy hájas kereskedőt, aki nem oly neves, de konkurense gazdámnak. Többet sajnos nem mondhatok egyenlőre, előbb tudnom kell, kit lehet ilyen témában keresni. Ha felhajtó vagy nekem úgyis jó, a lényeget elmondtam.*és fürkészve vizslatja a selfet, várva reakcióját, válaszát.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Pultnál - harapós pitbull ]
*Valóban elismerésre méltó a tempó, ahogy az orkivadék eltünteti
magában a tekintélyes mennyiségű italt, ha más nem, ez már kezdi
felkelteni a hím érdeklődését. Sosem volt dolga még ilyen szerzettel...
Biztos erős szíjanak kellenek hozzá, hogy ne ficánkoljon, és a
fájdalmat is biztos jól tűri. De hát akkor csak annál érdekesebb...
Szereznie kell egy félorkot, ebben már biztos, hogy mindent
megtudhasson róluk, de keserűen kell tudomásul vennie, hogy nem a mai
napon fogja befogni legújabb kísérleti alanyát.*
- Igazán megtisztel a közvetlenségével. *Jegyzi meg közönyösen, nem nagyon tud hálát vagy valódi megtiszteltetést csempészni a hangjába. Nem is igyekszik, Shadrack nem tűnik egy sértődős típusnak, ami kimondottan jó pont. De túl sokat jár a szája... Fárasztó. Bíbor pillantása ráérősen siklik végig a fogadón, palimadarat keres, akinek a nyakába varrhatja a zavaró idegent. Ő nem diplomata, nem is zsoldos és semmiképp sem fejes, így már kezdi unni a társaságot. A jelentőségteljes pillantás azonban visszahúzza a figyelmét, újabb korty bor, miközben a férfit figyeli.*
- Ha kényes ügyről van szó, talán jó helyen jár. A fizetséget a munkához mérik, egy ember is kérheti egy egész zsoldoscsapat fizetségét. *Kimondottan komikus helyzet, ahogy előadja magát, mintha bármihez értene. Még a közvetítőkkel is ritkán tárgyal, csak elvégzi a munkát, ha felbérlik, sajnos nem tartozik az agyafúrt bérgyilkosok közé. Közönyösen végez el mindent, most meg úgy néz ki, felül is múlja önmagát.*
- A tanácsért nem kérek aranyat, de információt szívesen fogadok. Névtelenül kérdezősködni kevesek kiváltsága nálunk. *Időthúz, azt szereti. Kíváncsi, mi lesz ebből...*
Fegyver: Gyíkleső
- Igazán megtisztel a közvetlenségével. *Jegyzi meg közönyösen, nem nagyon tud hálát vagy valódi megtiszteltetést csempészni a hangjába. Nem is igyekszik, Shadrack nem tűnik egy sértődős típusnak, ami kimondottan jó pont. De túl sokat jár a szája... Fárasztó. Bíbor pillantása ráérősen siklik végig a fogadón, palimadarat keres, akinek a nyakába varrhatja a zavaró idegent. Ő nem diplomata, nem is zsoldos és semmiképp sem fejes, így már kezdi unni a társaságot. A jelentőségteljes pillantás azonban visszahúzza a figyelmét, újabb korty bor, miközben a férfit figyeli.*
- Ha kényes ügyről van szó, talán jó helyen jár. A fizetséget a munkához mérik, egy ember is kérheti egy egész zsoldoscsapat fizetségét. *Kimondottan komikus helyzet, ahogy előadja magát, mintha bármihez értene. Még a közvetítőkkel is ritkán tárgyal, csak elvégzi a munkát, ha felbérlik, sajnos nem tartozik az agyafúrt bérgyilkosok közé. Közönyösen végez el mindent, most meg úgy néz ki, felül is múlja önmagát.*
- A tanácsért nem kérek aranyat, de információt szívesen fogadok. Névtelenül kérdezősködni kevesek kiváltsága nálunk. *Időthúz, azt szereti. Kíváncsi, mi lesz ebből...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Pultnál - harapós pitbull ]
*A félvér kedvét most semmi nem tudja kizökkenteni. Egy nagy zsugás
tárgyaló self meg végképp nem. Ha a félrok előtt tornyosuló jó tíz
literes hordócska sert szemléljük, akkor hosszú lesz az este. Ha
korsója emelgetési ütemét, akkor rövid. De ne feledjük: hősünk ork
anyaghoz van szokva, úgyhogy meglepő lesz az idő múlásával, hogy öblös
torka mekkora mennyiségű piát képes befogadni látszólag hatás nélkül.
Mivel szövegládának teremtette valaki odafönn, még a beszédéről se
derülhet ki, hogy hol tart az alkoholszint jelző benne. Persze
mindennek mégcsak az elején járunk. Zarue egyszerű elutasítását
egyszerűen egy vállrándítással intézi el.*
-Ha van, hát van. Több marad nekem!*röhög egyet és már el is tünteti a korsó tartalmát, hogy aztán a másiknak szánttal is hasonlóképp cselekedjen. Mindenesetre beszélőkéje alapos marad.*
-Látom borozol. Azt mondják abból csak vöröset szabad inni. Ugyanis a fehér és a vörös után is sárgát hugyozol, tehát a vörösből biztos benned marad valami!*közli hihetetlen megállapítását igen vidáman.*
-De tudod mit? Ha nem mondod, nem is fontos kinek az egészségére iszom. Lényeg, hogy rád is emelhetem a korsóm!
-Nehéz dolog ez a testőrködés, tudod.*vált át a semmiből egy teljesen más témára jelentőségteljesen bámulva Zaruera.* Az ember azt se tudja, hova kapjon sokszor annyira szeszélyes a gazdája. Aztán most meg itt ülök tanácstalanul és találnom kell valakit aki segíteni tudna gazdámnak egy kényes ügy elintézsében.Kis pénzt ígért ha találok, és két golyóval kevesebbet, ha nem! Úgyhogy igazán leköteleznél, ha legalább tanácsot adnál. Én még a tanácsot is hajlandó vagyok megfizetni. Lóvé az van dögivel, csak időm nem sok!
Fegyver: de Loup ökle Páncél: Bajnoki vért és pajzs
-Ha van, hát van. Több marad nekem!*röhög egyet és már el is tünteti a korsó tartalmát, hogy aztán a másiknak szánttal is hasonlóképp cselekedjen. Mindenesetre beszélőkéje alapos marad.*
-Látom borozol. Azt mondják abból csak vöröset szabad inni. Ugyanis a fehér és a vörös után is sárgát hugyozol, tehát a vörösből biztos benned marad valami!*közli hihetetlen megállapítását igen vidáman.*
-De tudod mit? Ha nem mondod, nem is fontos kinek az egészségére iszom. Lényeg, hogy rád is emelhetem a korsóm!
-Nehéz dolog ez a testőrködés, tudod.*vált át a semmiből egy teljesen más témára jelentőségteljesen bámulva Zaruera.* Az ember azt se tudja, hova kapjon sokszor annyira szeszélyes a gazdája. Aztán most meg itt ülök tanácstalanul és találnom kell valakit aki segíteni tudna gazdámnak egy kényes ügy elintézsében.Kis pénzt ígért ha találok, és két golyóval kevesebbet, ha nem! Úgyhogy igazán leköteleznél, ha legalább tanácsot adnál. Én még a tanácsot is hajlandó vagyok megfizetni. Lóvé az van dögivel, csak időm nem sok!
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Pultnál - harapós pitbull ]
*Sosem gondolkodik azon hozzáállásának hiábavalóságán, hogy mindenkit
hülyének néz, ez már csak jelleméből fakad és talán van benne némi
szerepe annak is, hova született. Persze ha valaki a képébe vágná, hogy
arroganciája fajspecifikus adottság, csak még inkább meggyőzné őt a
hitében, hogy minden más Érkezőnél feljebb való. A kínmester
kimondottan a javíthatatlan fajtából való, ráadásul kellőképp fiatal
még ahhoz, hogy meggondolatlan is legyen. Shadrack következtetése
helyes, a vele tárgyaló hím még alulról veri a két x-et, meglepő módon
azonban ezzel társai nagy része sincs tisztában.
Bíbor íriszei egykedvűen követnek minden mozdulatot, miközben a félork tölt neki az italából és megkínálja. Az ilyenre szokták mondani, hogy a testi épség érdekében illik elfogadni. De ha törődne a testi épségével, nem tört volna el a karja...*
- Köszönöm, már van italom. *Hárítja a rendkívül kedves felajánlást, azzal bal kezével megemeli a pulton pihenő még mindig teli kupát. Persze azért megvárta, amíg a fickó kitölti mindkét korsót, ő már csak ilyen. Ami azt illeti, minden jópofa megmozdulás után egyre kevésbé bízik az idegenben. Ha idejön tárgyalni és keres valakit, tegye. De hogy italra hívogatni és a nevét kérdezgetni? Az ilyesmit nem kedveli...*
- Amíg nem tudom, hogy én vagyok-e az akit keres, a nevem sem érdekes. *Egy rövid, szenvtelen mosoly erejéig bíbor pillantása Shadrack arcára siklik, majd kupáját megemelve üdvözli, s kortyol a borból. Nem fél attól, hogy elbódulna, a szervezete hozzászokott a Májmetszőhöz, annál erősebbet pedig az Álarcosban nem mérnek.*
Fegyver: Gyíkleső
Bíbor íriszei egykedvűen követnek minden mozdulatot, miközben a félork tölt neki az italából és megkínálja. Az ilyenre szokták mondani, hogy a testi épség érdekében illik elfogadni. De ha törődne a testi épségével, nem tört volna el a karja...*
- Köszönöm, már van italom. *Hárítja a rendkívül kedves felajánlást, azzal bal kezével megemeli a pulton pihenő még mindig teli kupát. Persze azért megvárta, amíg a fickó kitölti mindkét korsót, ő már csak ilyen. Ami azt illeti, minden jópofa megmozdulás után egyre kevésbé bízik az idegenben. Ha idejön tárgyalni és keres valakit, tegye. De hogy italra hívogatni és a nevét kérdezgetni? Az ilyesmit nem kedveli...*
- Amíg nem tudom, hogy én vagyok-e az akit keres, a nevem sem érdekes. *Egy rövid, szenvtelen mosoly erejéig bíbor pillantása Shadrack arcára siklik, majd kupáját megemelve üdvözli, s kortyol a borból. Nem fél attól, hogy elbódulna, a szervezete hozzászokott a Májmetszőhöz, annál erősebbet pedig az Álarcosban nem mérnek.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
//A kereskedők asztalánál//
{Salmiacus "Sómágnás" Wodan szerepében}
*A felajánlott mentőövet nem kéri Myrla, bár odakint előadott
teóriájához éppen illik a kialakult helyzet. Így tényleg nem kell
félnie attól, ittasságra tesz szert egy gyümölcsös szűrlettől, mert így
legalább tudja, mi az, amit nem iszik semmi pénzért sem. ~Több marad
nekem.~ vidámodna meg Morganus, bár a fancsali kép számára veszélyt
hordoz, kaphat villámot ülepébe, ha sokat talál fickándozni.*
- Akkor köszönjük, de egyelőre ennyi lenne. Remek a kiszolgálás, tényleg, pompázatos hely! *lelkendezik egy sort, mintha csak piaci portékát mustrálna, akarna megvenni jó áron. Amint magukra maradnak, azért csak nem bírja megállni, hogy ne rúgjon fegyvernökébe verbálisan:*
- Nem baj, lyányom, ha majd nagyobb leszel, talán megtanulod értékelni az élet apró nektáros áldásait is! *s élvezettel kóstolja meg az italt, keresi benne a tanninokat.*
Fegyver: Végzethozó rövidkard Páncél: Mithrill vért
- Akkor köszönjük, de egyelőre ennyi lenne. Remek a kiszolgálás, tényleg, pompázatos hely! *lelkendezik egy sort, mintha csak piaci portékát mustrálna, akarna megvenni jó áron. Amint magukra maradnak, azért csak nem bírja megállni, hogy ne rúgjon fegyvernökébe verbálisan:*
- Nem baj, lyányom, ha majd nagyobb leszel, talán megtanulod értékelni az élet apró nektáros áldásait is! *s élvezettel kóstolja meg az italt, keresi benne a tanninokat.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
//A kereskedők asztalánál//
{Moira szerepében}
* Wodan leadja a rendelést, a kiszolgáló lány hamarosan vissza is tér,
kezében egy üveggel, valamint két pohárral. A kiszolgálás továbbra is
kiváló. Hamarosan a lány maga elé kap egy pohár bort. Kicsit fancsali arcot vág, amit apja észre is vesz, legalábbis erre következtet Moira a következő szavaiból.*
- Rád bíztam a döntést, atyám.*-krákog.*
- Köszönöm, megfelelő lesz ez.*-emeli tekintetét a kedves kiszolgálóra, és megpróbál megint mosolyogni.
Ha ismét kettesben maradnak, akkor Wodan azt láthatja, hogy a lány kezei közt forgatja a poharat, meglehetősen tétován, de bele nem kortyolna semmi pénzért sem.*
Fegyver: Sirdemac kardja Páncél: Thrillion égi páncélja
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------kiváló. Hamarosan a lány maga elé kap egy pohár bort. Kicsit fancsali arcot vág, amit apja észre is vesz, legalábbis erre következtet Moira a következő szavaiból.*
- Rád bíztam a döntést, atyám.*-krákog.*
- Köszönöm, megfelelő lesz ez.*-emeli tekintetét a kedves kiszolgálóra, és megpróbál megint mosolyogni.
Ha ismét kettesben maradnak, akkor Wodan azt láthatja, hogy a lány kezei közt forgatja a poharat, meglehetősen tétován, de bele nem kortyolna semmi pénzért sem.*
//A kereskedők asztalánál//
{Salmiacus "Sómágnás" Wodan szerepében}
*Valami nem stimmel, ezt érzi Morganus is. Nem a kiszolgálással van a
gond, az tökéletes. Előbb a palackból előpatakzó bor vörhenyét nézi,
majd Myrlát, aki meg hangot is ad minden alkalommal azon véleményének,
hogy az alkohol nagyjából éppoly átkos jószág, mint a híres révi
purgálási eljárás. Kezdi tehát kapizsgálni, hogy ez így nem lesz jó...*
- Moira lányom, meg sem kérdeztelek, te mit kérnél. Ostoba vénülő fejemet! Ha másra vágynál, mondd bátran! *néz rá, hogy egészítse ki a rendelést kívánalmai szerint, ő meg majd fizeti, még ha sárkánynyelvet is kérne roston sütve. Speciel ő idegen helyen épp csak az alkoholban bízik, ha előtte nyittatik fel, de ha teára vágyik, vagy más vizenyős jószágra, ám legyen...*
Fegyver: Végzethozó rövidkard Páncél: Mithrill vért
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Moira lányom, meg sem kérdeztelek, te mit kérnél. Ostoba vénülő fejemet! Ha másra vágynál, mondd bátran! *néz rá, hogy egészítse ki a rendelést kívánalmai szerint, ő meg majd fizeti, még ha sárkánynyelvet is kérne roston sütve. Speciel ő idegen helyen épp csak az alkoholban bízik, ha előtte nyittatik fel, de ha teára vágyik, vagy más vizenyős jószágra, ám legyen...*
//A kereskedők asztalánál//
*Senki sem érti, hogy miért érez így Zarue iránt, de talán csak azért
nem, mert senki nem ismeri annyira, mint ő. Senki nem látta még azt az
oldalát, amelyet ő ismer, még talán Reld sem. Nem tudja, hogy Alya
miről társalog Arival, de ha sejtené, bizony ő is odamenne győzködni.
Ilyenkor nagyon sok a munka még kettejüknek is, bár van, mikor
egyiküknek is kevés. Annyira változó, mégis jól jönne még két segítő
kéz. Az elbánás pedig azon kívül, hogy szigorú, legalább korrekt.
Figyelni kell, és vállalni a felelősséget a tetteinkért, de ennyi
igazán elviselhető kosztért kvártélyért cserébe. Ő ugyan nem kap
fizetést, de mindene megvan, amit szeretne. Ha pedig Zarue ijeszti a
lányt... a kínmesterből egy van, és az övé Nalena. Azt pedig nagyon
ajánlja a férfinek, hogy meg se próbáljon szemet vetni másra.
Az újonnan érkezett vendégek asztalához lépve udvariassága hasonló fogadtatásra talál, aminek igazán örül. Azt mondjuk nem tudja, miért gondolja mindenki a patinás erdészházra emlékeztető fogadóról, hogy egy lezüllött kricsmi. Amennyire tudják Arival ketten tisztán és rendben tartják, a vendégeket pedig igyekszenek minél gyorsabban és ügyesebben kiszolgálni.
A hölgy átadja a rendelés jogát a férfinek, így hát tőle várja már a választ a kérdésére. Meg is kapja, mire rábólint.*
- Azonnal hozom.
*Azzal már el is siet a pult felé, hogy két makulátlanul tiszta poharat tegyen az üveg finom vörösbor mellé a tálcára, és kecsesen egyensúlyozva szlalomozzon vissza a pároshoz az asztalok között.*
- Más valamit esetleg?
*Kérdezi még, mikor a tálcáról minden az asztalra kerül. Kezébe veszi a palackot, és kibontja, majd a bontót köténye apró zsebébe süllyeszti vissza. Tölt a két pohárba, először a hölgynek, aztán a férfinek. Ha nincs más óhajuk, hát visszaballag a pulthoz, út közben felszedve az üres korsókat, kupákat.*
Fegyver: Könnyű lándzsa Páncél: Könnyű imp bőrpáncél
Az újonnan érkezett vendégek asztalához lépve udvariassága hasonló fogadtatásra talál, aminek igazán örül. Azt mondjuk nem tudja, miért gondolja mindenki a patinás erdészházra emlékeztető fogadóról, hogy egy lezüllött kricsmi. Amennyire tudják Arival ketten tisztán és rendben tartják, a vendégeket pedig igyekszenek minél gyorsabban és ügyesebben kiszolgálni.
A hölgy átadja a rendelés jogát a férfinek, így hát tőle várja már a választ a kérdésére. Meg is kapja, mire rábólint.*
- Azonnal hozom.
*Azzal már el is siet a pult felé, hogy két makulátlanul tiszta poharat tegyen az üveg finom vörösbor mellé a tálcára, és kecsesen egyensúlyozva szlalomozzon vissza a pároshoz az asztalok között.*
- Más valamit esetleg?
*Kérdezi még, mikor a tálcáról minden az asztalra kerül. Kezébe veszi a palackot, és kibontja, majd a bontót köténye apró zsebébe süllyeszti vissza. Tölt a két pohárba, először a hölgynek, aztán a férfinek. Ha nincs más óhajuk, hát visszaballag a pulthoz, út közben felszedve az üres korsókat, kupákat.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Pultnál - harapós pitbull ]
*A félvér bár egyszerű szerzet, azért megvan a magához való esze.
Teljesen azért hiába nézik hülyének. Ő is tud játszani, de még
mennyire. Úgyhogy mintha mi sem történt volna vigyorodik rá a félkezűre
és csak úgy mellékesen dobja oda.*
-Szívesen mesélek öregfiú *szól a nála nyilván fiatalabb selfhez*, azzal a számára előkészített hordócskáért nyúl és már tölt is egy kupával magának is és a selfnek is az erősebb sörből. Aztán törött karja felé nyújtja a másik kupát. Az egész életem egy nagy mese!*kacsint rá.* Úgyhogy könnyebben daloljon a nyelv igyunk egyet. Éljen a Veszett Vadász és a... hogy is hívnak pajtás?*emeli kupáját jópofizva a selfre.*
Fegyver: de Loup ökle Páncél: Bajnoki vért és pajzs
-Szívesen mesélek öregfiú *szól a nála nyilván fiatalabb selfhez*, azzal a számára előkészített hordócskáért nyúl és már tölt is egy kupával magának is és a selfnek is az erősebb sörből. Aztán törött karja felé nyújtja a másik kupát. Az egész életem egy nagy mese!*kacsint rá.* Úgyhogy könnyebben daloljon a nyelv igyunk egyet. Éljen a Veszett Vadász és a... hogy is hívnak pajtás?*emeli kupáját jópofizva a selfre.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Kereskedők]
{Salmiacus "Sómágnás" Wodan szerepében}
- Mi is azok vagyunk, nem? *súgja vissza alkalmi lányának, huncut
mosollyal. Nem hiába tán egyedüli szerzetese az Egyháznak, aki tényleg
hisz benne, hogy egy bérgyilkos sem ér kevesebbet, mint egy lovag. No,
persze inkább utóbbit részesíti választás esetén előnyben, lévén ő is
az, ha éppen nem álcázza magát valami másnak. Közben megérkezik a
kiszolgálás szép formában, köszönti hát őt is:*
- Igen, kérnék egy palack vöröset, és hozzá két poharat, párban járót! S köszönöm figyelmességét... *ad előre borravalót a fizetség mellé, bőven mérve aranyakat tenyerével, mert tényleg egyedülálló, hogy rögvest ugorjanak a vendég óhajára, ez Sziklabölben is becsületére válna a kocsmárosok céhének egy tagjának.*
Fegyver: Végzethozó rövidkard Páncél: Mithrill vért
- Igen, kérnék egy palack vöröset, és hozzá két poharat, párban járót! S köszönöm figyelmességét... *ad előre borravalót a fizetség mellé, bőven mérve aranyakat tenyerével, mert tényleg egyedülálló, hogy rögvest ugorjanak a vendég óhajára, ez Sziklabölben is becsületére válna a kocsmárosok céhének egy tagjának.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Kereskedők]
{Moira szerepében}
* Nem sokáig kell várniuk, máris előugrik a pult mögül egy fél-elf hölgyemény, és kérdi, van-e valami óhajuk.
~Meglepő a kiszolgálás, egy ilyen a helyhez képest. Gyors és udvarias.
~gondolja Moira és megereszt a lány felé egy kedves mosolyt, majd Wodanhoz fordul.*
- Atyám, önre bízom a választást!*
Fegyver: Sirdemac kardja Páncél: Thrillion égi páncélja
~Meglepő a kiszolgálás, egy ilyen a helyhez képest. Gyors és udvarias.
~gondolja Moira és megereszt a lány felé egy kedves mosolyt, majd Wodanhoz fordul.*
- Atyám, önre bízom a választást!*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
//Pultnál//
*A fél-ork figyelme Zaruera terelődik immáron teljes mértékben, így nem
kell félnie további inzultálástól, legalábbis egyelőre. Ari
szorgalmasan sürgölődik körülötte, ami jó is, hiszen ketten könnyebben
tudják kiszolgálni a gyülekező tömeget. Tényleg rengetegen vannak. Mi
ütött mindenkibe, hogy pont most akarnak inni, ráadásul mind egyszerre?
Úgy jár a keze, mintha mindig ezt csinálta volna. Olykor a kínmesterre
pillant, ha nincs éppen senki, akit ki kellene szolgálni, vagy
nincsenek széthagyott üres kupák, amiket össze kellene szedni. Nem, nem
ül rajta se bűbáj, se átok, ahogy az arany torkú elf lány gondolja,
csupán a sors groteszk játéka, hogy pont Zarueba sikerült
beleszeretnie. Bizony, teljes szívvel.
Evaron megjelenése és rendelése láttán és hallatán elmosolyodva csóválja meg a fejét, de nem szól, hiszen nem az ő dolga, hogy ki, mikor és miért akarja a sárga földig inni magát.
A megjelenő sötétbőrű ember szavai vonják el a figyelmét a kamasz elfről. Kitölt egy pohárkányi májmetszőt, és a férfi elé teszi a pultra. A suttogás hallatán közelebb hajol a másikhoz, és kerekre tágulnak a szemei.*
- Azt hiszem, neki kellene szólnia erről.
*Mutat Drilos felé apró kézmozdulattal, hiszen ő az alvezér a klánnál, csak jobban tud intézkedni, mint egy fél-elf felszolgáló. Mehetne ismét az Úrnőhöz szólni, de ő most nincs házon belül, ezen kívül múltkor sem örült igazán a zavarásnak.
A két új belépő felé rebben az éjkék tekintet, és már hallatszanak is a szapora léptek, ahogy arrafelé veszi az irányt.*
- Óhajtanak valamit?
*Kérdezi udvarias mosollyal a kalmárt és a vele érkezett hölgyet. Ilyen kiszolgálás mellett ki gondolná erről a helyről, hogy álságos üzletek és kétes alakok tanyája? Nem mintha nem lehetne szinte bármelyik vendégre ráfogni, hogy kétes alak, de hát tele van velük Corvus, pont itt ne lennének? Valószínűleg a konkurens fogadóban majdnem ugyanennyit találnának, akik keresnek.*
Fegyver: Könnyű lándzsa Páncél: Könnyű imp bőrpáncél
Evaron megjelenése és rendelése láttán és hallatán elmosolyodva csóválja meg a fejét, de nem szól, hiszen nem az ő dolga, hogy ki, mikor és miért akarja a sárga földig inni magát.
A megjelenő sötétbőrű ember szavai vonják el a figyelmét a kamasz elfről. Kitölt egy pohárkányi májmetszőt, és a férfi elé teszi a pultra. A suttogás hallatán közelebb hajol a másikhoz, és kerekre tágulnak a szemei.*
- Azt hiszem, neki kellene szólnia erről.
*Mutat Drilos felé apró kézmozdulattal, hiszen ő az alvezér a klánnál, csak jobban tud intézkedni, mint egy fél-elf felszolgáló. Mehetne ismét az Úrnőhöz szólni, de ő most nincs házon belül, ezen kívül múltkor sem örült igazán a zavarásnak.
A két új belépő felé rebben az éjkék tekintet, és már hallatszanak is a szapora léptek, ahogy arrafelé veszi az irányt.*
- Óhajtanak valamit?
*Kérdezi udvarias mosollyal a kalmárt és a vele érkezett hölgyet. Ilyen kiszolgálás mellett ki gondolná erről a helyről, hogy álságos üzletek és kétes alakok tanyája? Nem mintha nem lehetne szinte bármelyik vendégre ráfogni, hogy kétes alak, de hát tele van velük Corvus, pont itt ne lennének? Valószínűleg a konkurens fogadóban majdnem ugyanennyit találnának, akik keresnek.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Kereskedők]
{Moira szerepében}
* Belépve a fogadóba Wodant utánozva köszön. Mögötte halad az asztalig,
hová a férfi vezeti. Menet közben óvatosan körbekémlel,
feltűnésmentesen veszi szemügyre a jelenlévőket.*
~Csupa szimpatikus arc.~állapítja meg magában a lány, kinek öltözéke jómódot sugall. Bár ezt és fegyvereit valamint vértjét jótékonyan elfedi fekete köpönyege.
Elérvén a kiszemelt helyet, engedi, hogy apja udvariasan alá tolja a széket, aztán egymással szemben elhelyezkednek.*
- Igen, akad szépszámmal.*-utal a trófeákra, melyek kiváltották Wodan csodálatát.*-Mint ahogy mindenféle gyanús alak is.*-ez utóbbit csak suttogja, hogy más ne hallja. Kezét nem teszi az asztalra, egyelőre oldala mellett, fegyvere közelében nyugtatja.*
- Rendelsz valamit?*-kérdi, bár ő maga nem éhes, és nem is szomjas.*
Fegyver: Sirdemac kardja Páncél: Thrillion égi páncélja
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------~Csupa szimpatikus arc.~állapítja meg magában a lány, kinek öltözéke jómódot sugall. Bár ezt és fegyvereit valamint vértjét jótékonyan elfedi fekete köpönyege.
Elérvén a kiszemelt helyet, engedi, hogy apja udvariasan alá tolja a széket, aztán egymással szemben elhelyezkednek.*
- Igen, akad szépszámmal.*-utal a trófeákra, melyek kiváltották Wodan csodálatát.*-Mint ahogy mindenféle gyanús alak is.*-ez utóbbit csak suttogja, hogy más ne hallja. Kezét nem teszi az asztalra, egyelőre oldala mellett, fegyvere közelében nyugtatja.*
- Rendelsz valamit?*-kérdi, bár ő maga nem éhes, és nem is szomjas.*
[Kereskedők]
{Salmiacus "Sómágnás" Wodan szerepében}
- Áldást a házra! *köszön, midőn belép, s tartja az ajtót, egyrészt a
lányát játszó Myrla számára, meg talán még más is jönne be. Mi tagadás,
a karósövény láttán nem gondolta volna, ilyen felkapott ez a hely, hogy
nyüzsögjenek mindenféle népek. Shadrack láthatóan már belevetette magát
a sűrűjébe, most már csak azt reméli, ki is keveredik onnan épségben s
eredménnyel. Morganus öltözéke egy sziklaöböli gazdag kalmárt próbál
belőle csinálni, váltakozó sikerrel, de a bunda legalább eltakarja
erőteljes termetét, s tán még pocakot is enged sejteni (noha ott meg
csak a diszkrét mithrill vért vastagítja, a ruházat alatt, meg egy
eldugott rövidkard). Üres asztalt keres szemével, amit nyilván nem a
közkedvelt sötét sarkak egyikében talál meg (hiszen mindenki ismerheti
a mondást: "Corvus ivóinak öt sötét sarka van, mindegyikben csuklyás
alakokkal."). A kandalló viszont kellemes társaságnak ígérkezik
közelségével, így arrafelé választ ülőhelyet, magának és
hölgykíséretének. Segít Myrlának a leülésnél, széket tol alája, majd ő
is lehuppan, s közben érdeklődve nézi a fali szörnyképtárat.*
- Szavamra, mennyi trófea! *ámuldozik, mint gyermek a múzeumban.*
Fegyver: Végzethozó rövidkard Páncél: Mithrill vért
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Szavamra, mennyi trófea! *ámuldozik, mint gyermek a múzeumban.*
[ Pultnál - harapós pitbull ]
*Amikor az orkivadék rávigyorog, már tudja, miért nem akart eddig
hozzászólni. Nem bírja a félvér korcsokat, az istenek csúf viccei
csupán, semmit több. Persze ezt a gondolatot nem most tervezi
megosztani az idegennel, türelmesen hallgatja annak szövegelését. Még
ennyit beszélni... Ah, ennek is ki kéne vágni a nyelvét, akkor ő is
olyan diszkréten szórakoztató lenne, mint a néma srác. Bár a másik néma
hím meg idegesítő volt... Nem is tudja már ezeket követni, mostanában
alacsonyan repkednek a nyomorékok és felkötött karjának hála ő is
beállhat a sorba még egy-két hétig.
A hangoskodó törpe is kap egy pillantást, de már túl régóta boldogítja a metszőket ahhoz, hogy meglepje az érkezése. Sok fura szerzetet láthat a fogadóban élve, bár félorkhoz még nem volt szerencséje, így továbbra is minden figyelmét Shadracknak szenteli. Miután rezzenéstelen arccal hallgatta végig a poénjait, még mindig türelmesen várja, hogy amaz végre kinyögje, mi a fenét akar. Nem mintha sokra menne a kínmesterrel, de Zarue nem is azért fordult hozzá, hogy segítsen neki.*
- Nem is tudom... Nem járok erre olyan gyakran, hogy mindenkit ismerjek... *Hazudik és még csak leplezni sem próbálja, miközben a szeme se rebben. Olyan ez, mint a kínzókamrában. Időhúzás.*
- Sokféle nép megfordul itt, mindenki másra alkalmas. Körbe lehet kérdezősködni, de ha többet megtudnék arról, mire vágyik, talán felmerülhet egy-két arc, aki könnyedén a hasznára lehet. *Még a humor nélkül élő kínmester is röhögőgörcsöt kapna, ha belelátna a férfi fejébe, aki úgy döntött, megbízik benne. Ő még a tükörképében sem bízik.*
Fegyver: Gyíkleső
A hangoskodó törpe is kap egy pillantást, de már túl régóta boldogítja a metszőket ahhoz, hogy meglepje az érkezése. Sok fura szerzetet láthat a fogadóban élve, bár félorkhoz még nem volt szerencséje, így továbbra is minden figyelmét Shadracknak szenteli. Miután rezzenéstelen arccal hallgatta végig a poénjait, még mindig türelmesen várja, hogy amaz végre kinyögje, mi a fenét akar. Nem mintha sokra menne a kínmesterrel, de Zarue nem is azért fordult hozzá, hogy segítsen neki.*
- Nem is tudom... Nem járok erre olyan gyakran, hogy mindenkit ismerjek... *Hazudik és még csak leplezni sem próbálja, miközben a szeme se rebben. Olyan ez, mint a kínzókamrában. Időhúzás.*
- Sokféle nép megfordul itt, mindenki másra alkalmas. Körbe lehet kérdezősködni, de ha többet megtudnék arról, mire vágyik, talán felmerülhet egy-két arc, aki könnyedén a hasznára lehet. *Még a humor nélkül élő kínmester is röhögőgörcsöt kapna, ha belelátna a férfi fejébe, aki úgy döntött, megbízik benne. Ő még a tükörképében sem bízik.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Pultnál - harapós pitbull ]
*A félvér a nőtől remélt válaszát egy hirtelenjében megjelenő felkötött
karú, sötételf adja meg, szó se róla cseppet sem barátságos hangnemben.
Hősünk a söre mellett mindig biztonságban érzi magát. Ha nem lenne sör,
az már más tészta. Asztallap nagyságú háta és cirkuszi erőművészekre
emlékeztető karjai és négyfejű combizmai, tarkopasz feje keveseket
ingerel direkt rohamra, mégha egy tucat kompániával is próbálkoznának
ellene és végül de nem utolsósorban fenemód jókedve van, mert régen
ihatott már kedvére. Ezért a neki szegezett szigorú mondatot úgy
ereszti el füle mellett, mint parittya szíja a követ.*
-Neked is üdvözlet Cimbora.*vigyorog agyarait is láttatva a félkarúra. Emlékezteti Medvekar Boriszra, igaz neki fél lába volt...*
-Látom te jobban ismered mi a dörgés errefelé. Ha adtok egy tál babot én is megmutatom.*röhög egy velőt rázót, miközben mellőle a pult alól egy dörgő hang kéri az imént kínált specialitást. Fél szemmel látja, amint egy morcos fejű törpe próbálja magát láthatóvá tenni, ami kevéssé sikerül neki, lévén nem éri fel a pultot. Azonban hősünk rádöbben miért van itt, és semmiképp szórakozni, hát a félkarúhoz fordul kicsit komolyabb képet erőltetve magára és csendesebbre fogva a figurát.*
-Jólvanno, khömm, ehhe, khömm ehhehehe * törli meg szemét, saját poénjait szereti a legjobban, hiába.*
-Szóval nekem olyasvalaki kéne - hajol közel a férfihoz - aki elintézne egy bizonyos ügyet, mégpedig diszkréten, ahogyan te mondtad, mondhatni csendben, nyugodtan, szinte úgy, hogy másnak se tűnjön fel. Ha érted mire gondolok... Ilyen embereket keresek, és te biztosan tudsz mutatni itt olyanokat, úgy tűnik te kiismered magad erre teljes mértékben! *valahogy megbízik a sötét elfben, maga a fajta is hasonló értékekből született elvégre.*
Fegyver: de Loup ökle Páncél: Bajnoki vért és pajzs
-Neked is üdvözlet Cimbora.*vigyorog agyarait is láttatva a félkarúra. Emlékezteti Medvekar Boriszra, igaz neki fél lába volt...*
-Látom te jobban ismered mi a dörgés errefelé. Ha adtok egy tál babot én is megmutatom.*röhög egy velőt rázót, miközben mellőle a pult alól egy dörgő hang kéri az imént kínált specialitást. Fél szemmel látja, amint egy morcos fejű törpe próbálja magát láthatóvá tenni, ami kevéssé sikerül neki, lévén nem éri fel a pultot. Azonban hősünk rádöbben miért van itt, és semmiképp szórakozni, hát a félkarúhoz fordul kicsit komolyabb képet erőltetve magára és csendesebbre fogva a figurát.*
-Jólvanno, khömm, ehhe, khömm ehhehehe * törli meg szemét, saját poénjait szereti a legjobban, hiába.*
-Szóval nekem olyasvalaki kéne - hajol közel a férfihoz - aki elintézne egy bizonyos ügyet, mégpedig diszkréten, ahogyan te mondtad, mondhatni csendben, nyugodtan, szinte úgy, hogy másnak se tűnjön fel. Ha érted mire gondolok... Ilyen embereket keresek, és te biztosan tudsz mutatni itt olyanokat, úgy tűnik te kiismered magad erre teljes mértékben! *valahogy megbízik a sötét elfben, maga a fajta is hasonló értékekből született elvégre.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
//A pultnál//
*Úgy tűnik, ennek a példánynak feltűnően nagy kedve van kérdezősködni.
Hiába, tőle nem nagyon fog megtudni semmit, lévén hogy nem tud kocsmai
pletykákat. Persze ha nagyon akarna, tudna mesélni néhány bent levőről,
de miért akarjon egy teljesen idegennek? Ki is vágnák érte a nyelvét,
hiszen ő nem több itt egyszerű szolgánál.
Nem akar töményet a fél-ork, és ugyebár nem erőlteti, ha egyszer a másik nemet mondott. Talán válaszolna is valamicskét Shadrack kérdésére, de Zarue megelőzi. Hála az isteneknek, nem áll neki feltűnően pattogni a másik, amiért magában sűrű köszönömöt mormol a tolvajistennőnek. Azonnal vissza is csukja a száját, és csak helyeslően bólint a kínmester szavaira. Ilyenkor lenne igazán hasznos, ha nem Relddel veretné össze magát a férfi, hanem meghagyná addigra a testi épsége elvesztését, mikor esetleg hasznos is lehetne, nem csak ostoba kakaskodás. Az biztos, hogy ő nem tudná megvédeni saját magát, és ezzel a kínmester is tisztában van. Nem akar összetűzést, így bocsánatkérő mosollyal vonul vissza a fél-ork kiszolgálásától a pulton való rakodáshoz. Természetesen ha ettől függetlenül valakinek óhaja-sóhaja van, áll rendelkezésére.
Nem is kell sokáig várnia, hogy ez megtörténjen, mikor egy törpe hangját hallja a látószögén kívülről. Májmetszőt korsóban? Ilyet sem hallott még, de ő készséges felszolgáló, így teljesíti is a kérést nyomban. Az erős itallal teli korsó koppan a pulton.*
- Más valamit?
Nem akar töményet a fél-ork, és ugyebár nem erőlteti, ha egyszer a másik nemet mondott. Talán válaszolna is valamicskét Shadrack kérdésére, de Zarue megelőzi. Hála az isteneknek, nem áll neki feltűnően pattogni a másik, amiért magában sűrű köszönömöt mormol a tolvajistennőnek. Azonnal vissza is csukja a száját, és csak helyeslően bólint a kínmester szavaira. Ilyenkor lenne igazán hasznos, ha nem Relddel veretné össze magát a férfi, hanem meghagyná addigra a testi épsége elvesztését, mikor esetleg hasznos is lehetne, nem csak ostoba kakaskodás. Az biztos, hogy ő nem tudná megvédeni saját magát, és ezzel a kínmester is tisztában van. Nem akar összetűzést, így bocsánatkérő mosollyal vonul vissza a fél-ork kiszolgálásától a pulton való rakodáshoz. Természetesen ha ettől függetlenül valakinek óhaja-sóhaja van, áll rendelkezésére.
Nem is kell sokáig várnia, hogy ez megtörténjen, mikor egy törpe hangját hallja a látószögén kívülről. Májmetszőt korsóban? Ilyet sem hallott még, de ő készséges felszolgáló, így teljesíti is a kérést nyomban. Az erős itallal teli korsó koppan a pulton.*
- Más valamit?
*Pillant ki a törpére félszegen.*
Fegyver: Könnyű lándzsa Páncél: Könnyű imp bőrpáncél
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Pultnál - harapós pitbull ]
*Süketnek kellene lennie ahhoz, hogy ne hallja a már messziről kiabáló
fickót, aki azonnal célbaveszi Nalenát. Naná, miért is ne tenné...
Miért ne akkor tenné, amikor a még mindig magában füstölgő Zarue is a
pultot támasztja és süketet játszik. Az ő bátorság szintje is véges, s
bár fajtársai között izmos alkatúnak számít, azért az orkivadékokkal
nem szokott törött karral kekeckedni. Persze a vakmerőségénél sokkal
fontosabb tűréshatára, mely szintén véges és gyakran őrült tettekre
sarkallja. De még nem... Nyugodtan hallgatja, amint Shadrack a félvért
faggatja. Rossz Érkezőt választott, a kínmester házikedvence ritkán jár
a fogadón kívül és ezek után a szobán kívül sem fog soha járni, az is
biztos.
A nyomulásán túl, mert Zarue szemében mindenki nyomul, aki megszólítja a lányt, még az is idegesítő, hogy túl sokat kérdez. Nem kedveli az ilyen alakokat... Leveszi hát bíbor pillantását a szösziről és inkább visszafordul a pult felé, ahol még mindig ott pihen a bor, amihez hozzá sem nyúlt. Szemei egykedvűen végigsimítanak az idegen férfi alakján, bármennyire is jól mutatna, ha fenyegető lenne a megjelenése, de akkor is csak egy sötételf, törött karral.*
- A jelenleg iddogálókról annyit tudna mondani, hogy az egyik feltűnően kíváncsi. *Hangja cseppet sem fenyegető, nem is szánja annak, egyenlőre még nem döntötte el, mennyire gyanús az alak. Csak böki a csőrét, hogy Nalenát faggatja.*
- Itt nincsenek híres vendégek, azokat a Révkapuban keresse, ha azonban diszkrétebb ügyintézésre vágyik, talán megoldható.
Fegyver: Gyíkleső
A nyomulásán túl, mert Zarue szemében mindenki nyomul, aki megszólítja a lányt, még az is idegesítő, hogy túl sokat kérdez. Nem kedveli az ilyen alakokat... Leveszi hát bíbor pillantását a szösziről és inkább visszafordul a pult felé, ahol még mindig ott pihen a bor, amihez hozzá sem nyúlt. Szemei egykedvűen végigsimítanak az idegen férfi alakján, bármennyire is jól mutatna, ha fenyegető lenne a megjelenése, de akkor is csak egy sötételf, törött karral.*
- A jelenleg iddogálókról annyit tudna mondani, hogy az egyik feltűnően kíváncsi. *Hangja cseppet sem fenyegető, nem is szánja annak, egyenlőre még nem döntötte el, mennyire gyanús az alak. Csak böki a csőrét, hogy Nalenát faggatja.*
- Itt nincsenek híres vendégek, azokat a Révkapuban keresse, ha azonban diszkrétebb ügyintézésre vágyik, talán megoldható.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Pultnál Nalena Ruenn]
*Shadrack hatalmasat sóhajt. Úgy látszik ez nem az a fórum, ahol pletykákat fog hallani. Akkor marad a következő lehetőség.*
-Nemnem, semmiféle pálinkára nem vágyom. A sör az éppen elegendő, legfeljebb sokat iszom, mert hamar végigmegy rajtam*röhögi el magát.* Készíts egy kisebb hordócskát ide nekem kérlek, pillanatok alatt elfogy, majd meglátod. Addigis, ha még egyet kérdezhetnék, merthogy új vagyok itt és úgy döntöttem kihasználom az alkalmat, hogy ismeretségeket szerezzek. Tudnál mondani a jelenleg iddogálókról valamit, vannak-e épp híres neves vendégek? Esetleg kivel érdemes és kivel nem érdemes kezdenie egy mégoly hétpróbás figurának is, mint én?*jártatja szemét körül a fogadóban annak látogatóin, már akik nem húzodtak az eldugottabb asztalokhoz.*
Fegyver: de Loup ökle Páncél: Bajnoki vért és pajzs
-Nemnem, semmiféle pálinkára nem vágyom. A sör az éppen elegendő, legfeljebb sokat iszom, mert hamar végigmegy rajtam*röhögi el magát.* Készíts egy kisebb hordócskát ide nekem kérlek, pillanatok alatt elfogy, majd meglátod. Addigis, ha még egyet kérdezhetnék, merthogy új vagyok itt és úgy döntöttem kihasználom az alkalmat, hogy ismeretségeket szerezzek. Tudnál mondani a jelenleg iddogálókról valamit, vannak-e épp híres neves vendégek? Esetleg kivel érdemes és kivel nem érdemes kezdenie egy mégoly hétpróbás figurának is, mint én?*jártatja szemét körül a fogadóban annak látogatóin, már akik nem húzodtak az eldugottabb asztalokhoz.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
//A pultnál//
*A számon kérésre készségesen válaszol a fél-ork felé.*
- Nem tartunk ork sört, de ha esetleg egy kis töményebbhez volna kedve, adhatok orkpálinkát, vagy a fogadó specialitásából, a Májmetszőből. Garantáltan hű a nevéhez, ezt bárki elmondhatja.
*Kíváncsian várja a választ, hogy vajon óhajt-e még mást a kedves vendég. Az aranyat elkapja, és jó vendéglátóhoz méltón süllyeszti a kasszába. Nem a saját zsebébe, hiszen neki nem lenne, mire költse. Addig a pulthoz érkező ezüsthajú lány felé fordul, aki szobát szeretne.*
- Egy este nyolcvan arany vacsorával, hetven anélkül. A tizes szoba szabad.
*Azzal már nyúl is a pult alatt levő kulcssorhoz, hogy leemelje a tizes kulcsot, amennyiben a nő így is igényt tart a szobára.
Ez után fordul vissza Shadrack felé. Az elbeszélés számára furcsa, de új hír. Nem igazán járt a városon kívül, és mióta itt van, nem hagyta el a fogadót, ráadásul itt lenn sem régóta segédkezik, így a pletykák is elkerülték eddig.*
- Sajnálom, de nem igazán tudok semmit a dolgokról. Eléggé elzárkóztam a hírek elől az utóbbi időben. A bizalmatlanság pedig egy ilyen városban, mint Rév, szerintem egészen természetes.
*Ő sem bízott soha senkiben, mikor az utcán élt, hiszen ismerte azokat, akik mellette éltek.*
Fegyver: Könnyű lándzsa Páncél: Könnyű imp bőrpáncél
- Nem tartunk ork sört, de ha esetleg egy kis töményebbhez volna kedve, adhatok orkpálinkát, vagy a fogadó specialitásából, a Májmetszőből. Garantáltan hű a nevéhez, ezt bárki elmondhatja.
*Kíváncsian várja a választ, hogy vajon óhajt-e még mást a kedves vendég. Az aranyat elkapja, és jó vendéglátóhoz méltón süllyeszti a kasszába. Nem a saját zsebébe, hiszen neki nem lenne, mire költse. Addig a pulthoz érkező ezüsthajú lány felé fordul, aki szobát szeretne.*
- Egy este nyolcvan arany vacsorával, hetven anélkül. A tizes szoba szabad.
*Azzal már nyúl is a pult alatt levő kulcssorhoz, hogy leemelje a tizes kulcsot, amennyiben a nő így is igényt tart a szobára.
Ez után fordul vissza Shadrack felé. Az elbeszélés számára furcsa, de új hír. Nem igazán járt a városon kívül, és mióta itt van, nem hagyta el a fogadót, ráadásul itt lenn sem régóta segédkezik, így a pletykák is elkerülték eddig.*
- Sajnálom, de nem igazán tudok semmit a dolgokról. Eléggé elzárkóztam a hírek elől az utóbbi időben. A bizalmatlanság pedig egy ilyen városban, mint Rév, szerintem egészen természetes.
*Ő sem bízott soha senkiben, mikor az utcán élt, hiszen ismerte azokat, akik mellette éltek.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Belépő - Pultnál Nalena Ruenn]
*Egy bárszékre telepszik, recseg a faalkotmány jó mázsás teste alatt.
Amilyen alacsony, olyan erőteljes a mi félvérünk. Széles vigyorral
nyugtázza a kiszolgálás gyorsaságát és felettébb jó kedvében egy
aranyat küld a nő felé a pulton gurítva. Elébb egy hatalmasat kortyol
az italból, hogy aztán habos száját ingje ujjába törölve vessen
hamiskás mosolyt a nőre.*
-Ez itten biztos nem ork sör. Node gondolom nem véletlen töltötted ezt nekem?*szól kicsit kevésbé vidáman, de azért örömében, hogy öblítheti torkáról a port meg ami még az úton odaröppent.*
-Tudod mi a furcsa? Hogy utamban idefele - messze földről jöttem - egy torony szétdöntött maradványai mellett vitt el utam. Mi a fene ütött ebbe a városba? A fegyverem rejtve kell hordanom, mindenki úgy néz rám, mintha mentem egy csapással szétzúznám a várost és még az emberek is csak mogorván húzódnak házaikba, ha idegen lépeget az úton!*szórakozottan pörgeti kezében egyik aranytallérját, miközben kérdőn néz a nőre.*
Fegyver: de Loup ökle Páncél: Bajnoki vért és pajzs
-Ez itten biztos nem ork sör. Node gondolom nem véletlen töltötted ezt nekem?*szól kicsit kevésbé vidáman, de azért örömében, hogy öblítheti torkáról a port meg ami még az úton odaröppent.*
-Tudod mi a furcsa? Hogy utamban idefele - messze földről jöttem - egy torony szétdöntött maradványai mellett vitt el utam. Mi a fene ütött ebbe a városba? A fegyverem rejtve kell hordanom, mindenki úgy néz rám, mintha mentem egy csapással szétzúznám a várost és még az emberek is csak mogorván húzódnak házaikba, ha idegen lépeget az úton!*szórakozottan pörgeti kezében egyik aranytallérját, miközben kérdőn néz a nőre.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
//A belépő Shadrackhoz//
*Törölget éppen, mikor meghallja a dörömbölést az ajtón, és az
iszonyatos káromkodást. Végül azt is megtudják, ki az, aki ilyen
vehemensen próbál utat találni befelé. Egy fél-ork, aki szinte beröppen
az ajtón, mire a pult mögött álló Nalenából prüszkölve tör elő a
nevetés. Persze mihamarabb igyekszik visszarendezni arcvonásait, még ha
ez nem is sikerül olyan könnyen. Az iménti komorságát egy csapásra űzi
el a felcsattanó hang. Tüzes menyecske... no igen, már amikor. Ezt
Zarue pontosan meg tudná mondani. Azonban a sötételf jelenleg bizonyára
még mindig el van foglalva a kis pacsirtával, neki pedig leadták a
rendelést, amit jó lenne teljesítenie. Hogy ork sörük van-e, abban nem
egészen biztos, így csapolja hát, amit talál, egy erősebb világos sört.
A korsó már a pulton pihen, mire a fél-ork odaér, remélhetőleg semmiben
nem téve addig kárt.*
- Más egyebet?
*Mosolyog udvariasan a megtermett vendégre, közben pedig sunyi oldalpillantással vizslatja a kínmestert. Törött karral és bordákkal csak nem akar nekiállni pattogni... bár, belőle bármilyen ostobaságot kinézne.*
Fegyver: Könnyű lándzsa Páncél: Könnyű imp bőrpáncél
- Más egyebet?
*Mosolyog udvariasan a megtermett vendégre, közben pedig sunyi oldalpillantással vizslatja a kínmestert. Törött karral és bordákkal csak nem akar nekiállni pattogni... bár, belőle bármilyen ostobaságot kinézne.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Belépő - Felszolgáló: ?Nalena Ruenn? keresve]
*A félvér előre örvendezik magában a sok ork sörön, melyet inni fog,
hatalmas lendülettel vágja ki az ajtót, hogy betrappoljon a fogadóba.
Azaz vágná, ha az ajtó engedne. Valami hiba történhetett a vasaláson,
mert az égieknek se akar engedni.
Odabenn annyit hallani, márha valaki az ajtó közelében jár, hogy kinn anyáznak de kegyetlenül s feszegetik az ajtót és olyasmit igérgetnek, hogy isten bizony betörik, ha nem akar engedni. Majd egy pár másodperc csend, egy bevágódó ajtó és egy meglepett kiáltás.*
-A fenébe is ez befele nyílik!
*egy pillanatra rá a félvér pörög be a terembe feldöntve pár az ajtó közelében álló, - szerencsére üres széket.
*Egy tornádó nem tudna hevesebben bepörögni a terembe. Testén utazástól kissé megtépázott fodros ing, melyet épphogy nem feszít széjjel dagadó izomzata, lábain feszülő bőrnadrág és utazócsizma. Nyakában hatalmas gyöngyökből nyaklánc, ami a hirtelen akciótól szanaszét gurul a teremben. A félvér morcos képpel tekint az ajtóra háta megett, majd mintha mi se történt volna gyorsan felméri hol is a pult és ki lehet itt a kiszolgáló, majd a lányon nyugtatva tekintetét hatalmas öblös hangon odakiált neki:*
-Áhhh, ma jó napom van. Jó bor, jó sör, remek cimborák és a pultnál egy tüzes menyecske! már dobom is magam a pulthoz dobj meg egy ork sörrel addigis míg odaérek! *azzal öles léptekkel a pulthoz siet és kérdőn néz a lányra bárhol is volt addig szolgálatban!*
Fegyver: de Loup ökle Páncél: Bajnoki vért és pajzs Odabenn annyit hallani, márha valaki az ajtó közelében jár, hogy kinn anyáznak de kegyetlenül s feszegetik az ajtót és olyasmit igérgetnek, hogy isten bizony betörik, ha nem akar engedni. Majd egy pár másodperc csend, egy bevágódó ajtó és egy meglepett kiáltás.*
-A fenébe is ez befele nyílik!
*egy pillanatra rá a félvér pörög be a terembe feldöntve pár az ajtó közelében álló, - szerencsére üres széket.
*Egy tornádó nem tudna hevesebben bepörögni a terembe. Testén utazástól kissé megtépázott fodros ing, melyet épphogy nem feszít széjjel dagadó izomzata, lábain feszülő bőrnadrág és utazócsizma. Nyakában hatalmas gyöngyökből nyaklánc, ami a hirtelen akciótól szanaszét gurul a teremben. A félvér morcos képpel tekint az ajtóra háta megett, majd mintha mi se történt volna gyorsan felméri hol is a pult és ki lehet itt a kiszolgáló, majd a lányon nyugtatva tekintetét hatalmas öblös hangon odakiált neki:*
-Áhhh, ma jó napom van. Jó bor, jó sör, remek cimborák és a pultnál egy tüzes menyecske! már dobom is magam a pulthoz dobj meg egy ork sörrel addigis míg odaérek! *azzal öles léptekkel a pulthoz siet és kérdőn néz a lányra bárhol is volt addig szolgálatban!*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Fogadó az Álarcoshoz
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
{Freyja szerepében}
//Egy-két nappal a korábbi események után//
*Követve a kompániát, ő is az ivó felé veszi lépteit, de aztán meghallja Wodan neki szóló utasítását, így megtorpan.*
- Értettem, uram! Kint maradok. Egyelőre.*-gyorsan körbetekint, felméri a terepet, és szeme megakad valamin.*
- Remélem, ha szükség lesz rám, közbe tudok avatkozni, úgy, hogy fogalmuk sem lesz a létezésemről addig.
Egy-két dologra figyeljenek! Nem tudhatjuk, nem alkalmaznak-e mágiát?
Ha például kihunynak a fények, akkor próbáljanak összekapaszkodva elbújni biztonságos helyre, ahol nem találnak magukra egy ideig, még a lélegzetüket se hallják. Vagy ha tudnak, azonnal rohanjanak a kijárat felé. Ha a hangomat hallják, hogy elkiáltom magam: Föld!, akkor pedig rögtön szedjék a lábukat, és hagyják el az épületet, mert veszélyes lehet bent maradni! Ha ez lehetetlenség, akkor bújjanak be egy asztal alá! Óvakodjanak a tenyerektől! Sose nézzenek bele senkiébe! A kezük pedig legyen mindig a fegyvermarkolatok közelében...és tartsák a három lépés távolságot.Minden értelemben.*-reméli értették mondandója lényegét, és megfelelően védik majd magukat. Mikor a többiek belépnek a fogadóba, Freyja elindul a kinézett hely irányába, honnan mindent láthat, őt viszont nem vehetik észre.*
Fegyver: Thrillioni mestervadász Páncél: Thrillion égi páncélja - Értettem, uram! Kint maradok. Egyelőre.*-gyorsan körbetekint, felméri a terepet, és szeme megakad valamin.*
- Remélem, ha szükség lesz rám, közbe tudok avatkozni, úgy, hogy fogalmuk sem lesz a létezésemről addig.
Egy-két dologra figyeljenek! Nem tudhatjuk, nem alkalmaznak-e mágiát?
Ha például kihunynak a fények, akkor próbáljanak összekapaszkodva elbújni biztonságos helyre, ahol nem találnak magukra egy ideig, még a lélegzetüket se hallják. Vagy ha tudnak, azonnal rohanjanak a kijárat felé. Ha a hangomat hallják, hogy elkiáltom magam: Föld!, akkor pedig rögtön szedjék a lábukat, és hagyják el az épületet, mert veszélyes lehet bent maradni! Ha ez lehetetlenség, akkor bújjanak be egy asztal alá! Óvakodjanak a tenyerektől! Sose nézzenek bele senkiébe! A kezük pedig legyen mindig a fegyvermarkolatok közelében...és tartsák a három lépés távolságot.Minden értelemben.*-reméli értették mondandója lényegét, és megfelelően védik majd magukat. Mikor a többiek belépnek a fogadóba, Freyja elindul a kinézett hely irányába, honnan mindent láthat, őt viszont nem vehetik észre.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Kereskedők Fehérhon felől]
{Moira, az örökösnő szerepében}
//Egy-két nappal a korábbi események után//
* Lekászálódik a szekérről, megigazítja felszerelését, és odasiet Wodanhoz, valamint a már körülötte ugrabugráló Thondarhoz.
A félvér csak csivitel, mint egy megkergült madárraj, Wodan pedig bölcsen próbálja a helyes irányba terelgetni beszélgetésük fonalát.*
- Igazán nem örülök, hogy ilyen rosszhírű helyiségbe kell belépnünk. Már itt kint érzem a bűn szagát, nem csak a rémes és gondolkodást tönkretevő alkoholét.*-fintorog egy sort.*
- Mindenesetre kerüljék az italfogyasztást! Legalábbis a nagy mennyiségűt, ha mégis feltétlenül muszáj az ital igénybevétele a céljainkhoz. Inkább csak emelgessék a korsót a szájukhoz, de ne kortyoljanak bele! Míg beszélgetőtársuk megiszik 5 korsóval, addig önök előtt még az első legyen.*-adja a tanácsokat.*
- Magára is vonatkozik, Thondar úr!*-bök a férfire mutatóujjával.*
- Nagyon fontos, hogy józan legyen, és elméje csillogó, mint a legfényesebb drágakő. Úgyhogy vigyázzon az itallal, és a szájával, kinek és mit mond!*-reméli, Thondar sikerrel jár majd a pult környékén, és valaki ráharap a csalira. Ő pedig elkezd átalakulni Wodan szégyenlős leánykájává, ki árnyékként követi apját, egy lépéssel sem marad el mellőle.*
Fegyver: Sirdemac kardja Páncél: Thrillion égi páncéljaA félvér csak csivitel, mint egy megkergült madárraj, Wodan pedig bölcsen próbálja a helyes irányba terelgetni beszélgetésük fonalát.*
- Igazán nem örülök, hogy ilyen rosszhírű helyiségbe kell belépnünk. Már itt kint érzem a bűn szagát, nem csak a rémes és gondolkodást tönkretevő alkoholét.*-fintorog egy sort.*
- Mindenesetre kerüljék az italfogyasztást! Legalábbis a nagy mennyiségűt, ha mégis feltétlenül muszáj az ital igénybevétele a céljainkhoz. Inkább csak emelgessék a korsót a szájukhoz, de ne kortyoljanak bele! Míg beszélgetőtársuk megiszik 5 korsóval, addig önök előtt még az első legyen.*-adja a tanácsokat.*
- Magára is vonatkozik, Thondar úr!*-bök a férfire mutatóujjával.*
- Nagyon fontos, hogy józan legyen, és elméje csillogó, mint a legfényesebb drágakő. Úgyhogy vigyázzon az itallal, és a szájával, kinek és mit mond!*-reméli, Thondar sikerrel jár majd a pult környékén, és valaki ráharap a csalira. Ő pedig elkezd átalakulni Wodan szégyenlős leánykájává, ki árnyékként követi apját, egy lépéssel sem marad el mellőle.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Kereskedők Fehérhon felől]
{Salmiacus "Sómágnás" Wodan szerepében}
//Egy-két nappal a korábbi események után//
- De bizony. *kénytelen elismerni a kétségtelen tényt, hiszen már
kanyarodnak is rá a bekötőre, mi visz a fogadó épületéhez. Sok idő
tehát nem marad a beszédre, a félvérből meg egyébként is
megállíthatatlanul folyik a duma. Morganusnak nem is marad más hátra,
mint hogy bólogasson, hümmögjön, néha valamit közbeszúrjon:*
- Soha életemben. *már hogy nem járt még itt, s tán más körülmények között, nem is vágyna befele.*
- Azért csak csínján a törés-zúzással! Nem azért vagyunk itt, hogy múlassunk, csendes és alapos munkát várok! *emeli ujját intésre, szigorúan néz, tehát nem viccel. De mivel tudja, nem lehet a fél-ork természetét sem megváltoztatni, sem erővel elnyomni, inkább igyekszik a maguk javára, hasznosítani:*
- Thondar, mindez igazán remek, mit elrebegett, de figyelmezzen, mert hamarost felgördül a függöny, s áll majd a színpadon, mogorva tekintetek kereszttüzében! A történetünkre remélem, még emlékezik... *utal vissza, a Sziklaöbölben előadott kerettörténetre, a kitalált kereskedőcsaládot illetően, mit képvisel szerény személyében.*
- Annyiban kiegészül, hogy új szereplőt írunk be, nevezetesen a konkurens kereskedőt, akit el akarok tetetni láb alól. Legyen a neve, mondjuk... Pangázius, "a halszagú"! Legalábbis, én így nevezem, az átkozottat. *már, hogy Wodan bőrében, értelemszerűen.*
- De őt csak legvégső esetben említse! Feladata, hogy a pultnál ne csak igyon, de itasson, kap aranyat, bátran hívjon meg mást is egy-egy körre. A beszéddel gondolom, gondja nem lesz... *karattyol akkor is a Viharhozó, amikor nem kéne, de ha nem esik ki szerepéből, most még hasznát is veszik a fecsegésének. Kap tehát még egy zacskó aranyat, legyen miből fedezni, az ittas informátorokat.*
- Mi egy asztalnál leszünk Moirával, akit mondjunk most kivételesen, a lányomnak, kit zaklatnak mindféle férfinépek. Gazdag örökös, mithrillsúlyos kelengye... a többit a fantáziájára bízom, derék testőröm! Ha sikerül fejvadászt, gyilkolástól sem visszariadó rosszarcút asztalunkhoz terelnie, onnan már átveszem a beszéd terhét. *fejezi be az eligazítást, s reméli, nem lelnek újabb bonyodalmat, inkább megoldanak bogot, egyet sok közül. Minden azon múlik, mennyire tudnak hitelesen alakítani, valami egészen mást, mik egyébként. A bűnözőknek jó orruk van, nehéz lesz őket megtéveszteni, gyanújukat altatni ,s belőlük valami használható információt, kihúzni...*
- No, itt is vagyunk! *mondja ki a ténymegállapítást, a szekereket valahova leállítják, s magához inti az eddig hátul lévőket, nekik is mond valamit.*
- Moira, te végig legyél mellettem, lányomnak mondunk majd, de legalábbis, az elején. Thondar megy előre, pultot keresve, tőlünk látszólag függetlenül. Freyja, te egyelőre maradj idekint, vigyázz a szekerekre! Ha nincs nagy mozgás vagy veszélyforrás, bejöhetsz te is, de maradj talonba, ha baj lenne, addig észre se vegyenek. Induljunk! *mondja, s int Shadracknak, kezdje meg a behajózását az ivóba. Ő kapta a legnagyobb szerepet, csak remélni tudja, hogy nem fogja elszúrni.*
Fegyver: Végzethozó rövidkard Páncél: Mágikus sárkány pikkelyvért és pajzs
- Soha életemben. *már hogy nem járt még itt, s tán más körülmények között, nem is vágyna befele.*
- Azért csak csínján a törés-zúzással! Nem azért vagyunk itt, hogy múlassunk, csendes és alapos munkát várok! *emeli ujját intésre, szigorúan néz, tehát nem viccel. De mivel tudja, nem lehet a fél-ork természetét sem megváltoztatni, sem erővel elnyomni, inkább igyekszik a maguk javára, hasznosítani:*
- Thondar, mindez igazán remek, mit elrebegett, de figyelmezzen, mert hamarost felgördül a függöny, s áll majd a színpadon, mogorva tekintetek kereszttüzében! A történetünkre remélem, még emlékezik... *utal vissza, a Sziklaöbölben előadott kerettörténetre, a kitalált kereskedőcsaládot illetően, mit képvisel szerény személyében.*
- Annyiban kiegészül, hogy új szereplőt írunk be, nevezetesen a konkurens kereskedőt, akit el akarok tetetni láb alól. Legyen a neve, mondjuk... Pangázius, "a halszagú"! Legalábbis, én így nevezem, az átkozottat. *már, hogy Wodan bőrében, értelemszerűen.*
- De őt csak legvégső esetben említse! Feladata, hogy a pultnál ne csak igyon, de itasson, kap aranyat, bátran hívjon meg mást is egy-egy körre. A beszéddel gondolom, gondja nem lesz... *karattyol akkor is a Viharhozó, amikor nem kéne, de ha nem esik ki szerepéből, most még hasznát is veszik a fecsegésének. Kap tehát még egy zacskó aranyat, legyen miből fedezni, az ittas informátorokat.*
- Mi egy asztalnál leszünk Moirával, akit mondjunk most kivételesen, a lányomnak, kit zaklatnak mindféle férfinépek. Gazdag örökös, mithrillsúlyos kelengye... a többit a fantáziájára bízom, derék testőröm! Ha sikerül fejvadászt, gyilkolástól sem visszariadó rosszarcút asztalunkhoz terelnie, onnan már átveszem a beszéd terhét. *fejezi be az eligazítást, s reméli, nem lelnek újabb bonyodalmat, inkább megoldanak bogot, egyet sok közül. Minden azon múlik, mennyire tudnak hitelesen alakítani, valami egészen mást, mik egyébként. A bűnözőknek jó orruk van, nehéz lesz őket megtéveszteni, gyanújukat altatni ,s belőlük valami használható információt, kihúzni...*
- No, itt is vagyunk! *mondja ki a ténymegállapítást, a szekereket valahova leállítják, s magához inti az eddig hátul lévőket, nekik is mond valamit.*
- Moira, te végig legyél mellettem, lányomnak mondunk majd, de legalábbis, az elején. Thondar megy előre, pultot keresve, tőlünk látszólag függetlenül. Freyja, te egyelőre maradj idekint, vigyázz a szekerekre! Ha nincs nagy mozgás vagy veszélyforrás, bejöhetsz te is, de maradj talonba, ha baj lenne, addig észre se vegyenek. Induljunk! *mondja, s int Shadracknak, kezdje meg a behajózását az ivóba. Ő kapta a legnagyobb szerepet, csak remélni tudja, hogy nem fogja elszúrni.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Kereskedők Fehérhon felől]
{Thondar, a testőr szerepében}
//Egy-két nappal a korábbi események után//
*Kezdi elunni magát a bakon. Már keményre ülte a seggét a második
kocsin és ezek a bérelt munkaerők se azok a szórakoztató társaság a
félvér számára. Már ásítozik egy ideje, csontjait ropogtatja, mikor fél
füllel meghallja, hogy egy fogadó felé tartanak. Mintha egy villamos
csapott volna el egy verebet, akkora erővel illan tova eddigi unalma.
Lelkendezve ugrik le a bakról és fut előre Wodanhoz.*
-Tényleg? Csak nem? Végre egy fogadó. Már az idejét se tudom mikor voltam egy kricsmiben utoljára. És milyen ez a hely? Jártál már itt? Felőlem mondjuk lehet egy egészen apró asztaltörő hely is, csak legyen ork-sör. Ha nem lesz ork sör én komolyan mondom nem hagyok ép berendezést a csehóban. Már órák óta elfogyott a készletem és a söröm nélkül, valahogy nem találom a helyem no! No persze a kaja nem számít, azt pakoltam mindenkinek. Nem is újságoltam még, meglepetésnek szántam, de egy jókora mocsári bivalyt sikerült elejtenem az útra készülvén, még otthon és a javát az egyik sós ládánkban hoztam magunkkal. Jut mindenkinek bőven, ilyen csemegét itt biztos nem kaptok. Saját kezűleg füstöltem meg. A legtutibb fákat használtam fel hozzá, zamatuk mint a friss tavaszi rét. Majd meglátod!*lelkendezik egy sort, mely olyan érzés lehet, mintha egy csapat gyereket engednének hirtelen egy remete közelébe, ki évek óta egyedül élt a hegyen.*
Fegyver: de Loup ökle Páncél: Bajnoki vért és pajzs --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Tényleg? Csak nem? Végre egy fogadó. Már az idejét se tudom mikor voltam egy kricsmiben utoljára. És milyen ez a hely? Jártál már itt? Felőlem mondjuk lehet egy egészen apró asztaltörő hely is, csak legyen ork-sör. Ha nem lesz ork sör én komolyan mondom nem hagyok ép berendezést a csehóban. Már órák óta elfogyott a készletem és a söröm nélkül, valahogy nem találom a helyem no! No persze a kaja nem számít, azt pakoltam mindenkinek. Nem is újságoltam még, meglepetésnek szántam, de egy jókora mocsári bivalyt sikerült elejtenem az útra készülvén, még otthon és a javát az egyik sós ládánkban hoztam magunkkal. Jut mindenkinek bőven, ilyen csemegét itt biztos nem kaptok. Saját kezűleg füstöltem meg. A legtutibb fákat használtam fel hozzá, zamatuk mint a friss tavaszi rét. Majd meglátod!*lelkendezik egy sort, mely olyan érzés lehet, mintha egy csapat gyereket engednének hirtelen egy remete közelébe, ki évek óta egyedül élt a hegyen.*
[Kereskedők Fehérhon felől]
{Freyja szerepében}
//Egy-két nappal a korábbi események után//
* Kiérnek Fehérhonból. Új tudományos felfedezés részese sajnos nem
lett, nem pillanthatta meg a hatalmas talp gazdáját. Viszont némi
vigaszt nyújt számára, hogy egy-két növénnyel több lapul zsákjában.
Gondolatban azonban már a mágusmester házában jár, előre felkészül az öreg szenilitásának újabb idegesítő jeleire. Ekkor váratlanul a szekér elkanyarodik az útról.
~Ohó! Ezek szerint még nem Révbe megyünk. Valamiféle ivó felé tartunk. Hát jó. Lehet itt bizonyíthatom egyéb képességeimet is, ha kell.~derül fel arca.~Ki tudja? Az iyen helyeken mindig történik valami!~
Fegyver: Thrillioni mestervadász Páncél: Thrillion égi páncélja
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Gondolatban azonban már a mágusmester házában jár, előre felkészül az öreg szenilitásának újabb idegesítő jeleire. Ekkor váratlanul a szekér elkanyarodik az útról.
~Ohó! Ezek szerint még nem Révbe megyünk. Valamiféle ivó felé tartunk. Hát jó. Lehet itt bizonyíthatom egyéb képességeimet is, ha kell.~derül fel arca.~Ki tudja? Az iyen helyeken mindig történik valami!~
[Kereskedők Fehérhon felől]
{Moira, az írnok szerepében}
//Egy-két nappal a korábbi események után//
* A harmadik szekéren utazik, a visszaúton is. Így legalább nem látja
az első szekéren zötyögő Wodan bambán mélázó, álmodozó tekintetét.
Mindkettejük szerencséjére...
Fegyvereiről már letépte a Fehérhonban ráaggatott pecsétes zsineget, így nagyobb biztonságban érzi magát. Legalábbis gyorsabban elő tudja kapni, és használatba venni, vész esetén.
Lehet hamarosan szükség is lesz rá, mert Sómágnás főnöke utasítására egy meglehetősen rosszhírű, késdobáló - hivatalosan fogadó - felé veszik az irányt.*
Fegyver: Sirdemac kardja Páncél: Thrillion égi páncélja
Fegyvereiről már letépte a Fehérhonban ráaggatott pecsétes zsineget, így nagyobb biztonságban érzi magát. Legalábbis gyorsabban elő tudja kapni, és használatba venni, vész esetén.
Lehet hamarosan szükség is lesz rá, mert Sómágnás főnöke utasítására egy meglehetősen rosszhírű, késdobáló - hivatalosan fogadó - felé veszik az irányt.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Kereskedők Fehérhon felől]
{Salmiacus "Sómágnás" Wodan szerepében}
//Egy-két nappal a korábbi események után//
*Amiért mentek Fehérhonba, nagyrészt kipipálhatják. Egy keveset talán
el is adtak az áruból, s kaptak cserébe... tudja is mit. Nem lenne
valami jó kereskedő, legalábbis, nem jelenlegi állapotában. Jó
darabnyival a föld felett jár, de leginkább azzal, hogy ül az első
szekéren, a bakon. A tájat nézi, álmodozik, de így legalább az ivót a
távolban, észreveszi.*
- Arra kanyarodjunk! *mondja a kocsisnak, aki jól ismerheti az Álarcoshoz címzett fogadót, s talán óvná is a megbízót attól, hogy oda betérjen. Bár lehet, épp azért vágyna oda az álcát húzott lovag, mert ott meglelheti jövetelének másik okát, de legalábbis, célja egyik nyomát...*
Fegyver: Végzethozó rövidkard Páncél: Mágikus sárkány pikkelyvért és pajzs
- Arra kanyarodjunk! *mondja a kocsisnak, aki jól ismerheti az Álarcoshoz címzett fogadót, s talán óvná is a megbízót attól, hogy oda betérjen. Bár lehet, épp azért vágyna oda az álcát húzott lovag, mert ott meglelheti jövetelének másik okát, de legalábbis, célja egyik nyomát...*
