Szellemlovagok: 2010.10

2010. okt. 30.

Ötbánya - Gwuffok

Helyszín: Ötbánya /Alváros / A Mithrill Ház
Időpont: corvusi időszámítás 627. év Az Orkvonulás hava 26. nap (2010.10.26 - 30.)

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harolson Herold #288655 | 10.30 20:55:44 | 314184 |

- Milyen igaz, milyen igaz... Gwuff is inkább erdőbe való, mintsem homokos verembe. *mondja vidáman, hogy szava meghallgatásra talált. Kortyol egyet, áldomásra emeli kupáját, majd elgondolkozik az ütemezésen.*
- Amint csak lehet. Ugyan még vannak elintézendő teendőim, -a Törpe Légiókat meglátogatni, példának okáért-, de szerintem a következő napon, már indulhatunk is. Kell idő a kijózanodásra is, nem igaz? *törpe nászról egyet most megtanulhatott több ser folyik itt, mintsem víz a Kristály-patakban. Az ő véknya lelkiségének, ez több is mint mi szükséges, a jó kedvhez.*
- Kérlek tehát, készítsd állataidat, embereidet, én meg üzenek tüstént, amint dolgaim elvégeztetnek. Ha szerencsénk van, csatlakozhatunk majd egy védett menetoszlophoz... *utal arra, hogy mégiscsak jobb csatabárdos törpék, lovagok között vinni a becses portékát, mint magukban a szörnyektől hemzsegő, vadonban.*

Fegyver: Pormederi alabárd Páncél: Thrillioni vért
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Marcus del Goar (Mesélő - Luan) #280854 | 10.30 13:48:30 | 313810 |

*Ahogy mind több részlet lát napvilágot, úgy világosodik meg Marcus is. Hát persze, a sziklaöbliek! A háború majdnem az ő emlékezetéből is kiirtotta, hogy a tengerparti várossal már köttetett egy hosszútávú, és a kufár számára igen jövedelmező kontraktus. Eddig csak bátortalanul, néha jelent meg egy mosoly arcán, a felismeréssel együtt azonban visszatér a magabiztosság és a kereskedőkre általában jellemző, fölényes kifejezés. A karám állatai természetesen készen állnak, ahogy már korábban sikerült erről megegyezniük. Valószínűleg azért merült csak feledésbe, mert időközben Pormeder és Ötbánya egymásnak estek, ezzel együtt, kényszerpályára állítva az olyanokat, mint amilyen Marcus is.*
- Szylre mondom, jól jön most ez a lehetőség, Pormederbe utazni még kereskedőként is veszélyes volna. Ki tudja, hogy milyen állapotokat találnék ott, az a sivatagi szél nem sokat hagy meg a józan észből. - *A vigyora cinkossá válik, ahogy az ajánlatot, utóbb a gondolatfejtegetést hallgatja. Mint minden, magára valamit is adó kereskedő, az ő tárháza is széles palettából áll, amikor az érdeklődő kiszolgálásáról van szó.*
- Barátom, Ötbánya legjobb emberéhez jöttél. Nem csak, hogy ismerem azt a hidegvérűt, én magam is egy ilyet ülök meg, ha ügyeim végzése miatt nem engedhetem meg magamnak, hogy az apostolok lovát használjam. A ménesben van négy kancám, és egy csődöröm. - *Míg kortyol, rá is kacsint Haroldra. Részéről csupán egyetlen dolog van, ami kérdéses lehet.*
- Mikor indulunk?

Fegyver: Faragott bot

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harolson Herold #288655 | 10.28 20:31:54 | 313020 |

- Semmi gond, gond egy szál se... *hajtogatja, mintegy önszuggeszcióként, mert épp hogy, csupa gond most a világ, akadály, verem, akad mindenhol.*
- Nehéz kérdés, ha számot kell vetni, mennyi az annyi. Lássuk csak... *s mert listát kéne szerkeszteni, a rend gwuffjainak neveit, kezdi elővenni:*
- Tíz gwuffot vettünk tőled, barátom, s egy volt a ráadás. Nem tudom, fehér törpe gwuffból van-e még példány, de ha lenne, Szellem nyilván örülne, az apróbb társaságnak. Versenygwuff ugyebár, ki Csermely névre hallgat, mellé kéne egy pompás példány, tenyészállatnak. Csatagwuffok, úgymint, Mocskos, Éjfél, s Pallos, igényelnének esetleg, nőstényt egyenként, tagbaszakadtat. Csavar és Kulcs, -tudom, fura nevek, gnóm hölgy adta nekik-, még kicsik, kár róluk beszélni... Utazásra való állatok nálunk nőstények, például Zarándok, meg kit én használok, Vándor, ők éppen lehetnének vérvonalba valók, de ezt a hozzáértő mondhatja meg, én csak annyit: eddig is, jó szolgálatot tettek. *s még hosszan ecsetelhetné, miként lettek a jó ötbányai párák, életük részévé.*
- Akárhogy is számolom, lehetőségektől függően, rosszabb esetben is két-három nőstényt igényelnénk. Tudom, ez üzletembernek semmiség, de van itt még más is! *mert legátusa Szellemlovagoknak, bizony nagy titkokat tudhat*
- Ez még sem nem megerősített, sem nem publikus, de bennfentesek között nyílt titok, hogy Sziklaöböl szattyánbőr helyett, acélkesztyűt húz, már a közeljövőben. S a hadseregreform, erősítés minden fronton, bizony érinti az oly hadi nemeket is, mik használnak máshol, gwuffot meg lovat, ízlés szerint. Aki ebben nem szagolja meg a lehetőségeket, annak orra, viaszkkal töltött ki! *akinek van füle a hallásra, az hallja, harangzúgását az üzleti lehetőségeknek.*
- Egyszóval, barátom, hívnálak Sziklaöbölbe, mint aki nem csak kupecnak első osztályú, de vérvonal nemesítésre is. De ha terveid másként alakulnak, akkor legalább, küldd el hozzánk egy kiváló tanítványodat, ki felügyelhetné a városban, az ilyen műveleteket! És igen, majd elfelejtem, lenne még valami... *és ez már a második alkalom, hogy előugrik fejéből egy újabb dolog. Hiába, annyi pletyka, levél, terv és cselfonál fut össze nála, hogy már nem is tudja őket, mind fejben tartani.*
- Nem tudom, hallottál-e az ötbányai hidegvérűről, mely ugyan lófajta, mégis rokoni gondolat, ezzel foglalkozni. Én is csak utóbbi időben kerültem az erről szóló mondás birtoklásába, de talán, el lehet mentén indulni. Szeretnénk ezt a vérvonalat, enyészettől megmenteni, ehhez viszont, gyorsan kell cselekedni! Pár talpraesett legény, fejvadász, kósza, lókupec vagy lótunfuti gyerkőc... nem értek az ilyenekhez, de talán, kapható Érkező, a feladatra. Tudnál esetleg, ebben is, segítségünkre lenni? *s mivel közben hol karattyol, hol kortyol, az idő halad, söre pedig fogy. Rendel még egy kört, magának, meg asztaltársaságának.*
Fegyver: Pormederi alabárd Páncél: Thrillioni vért

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Marcus del Goar (Mesélő - Luan) #280854 | 10.28 11:35:25 | 312681 |

*Csak azért nem kezd fejvakarásba, mert útközben arról is megfeledkezik, de Harold szavai nyomán ez volna az első dolog, amit tenne, ha másképp alakul. Mire a férfi az asztalához lép és helyet kér, Marcus is elkezd kutakodni emlékei közt, vajon milyen üzenetről beszél a férfi? A képe ismerős neki, mi több, a hangja és az a furcsa szófűzés is, amit időnként nehezére esik követni.*
- Maradjunk inkább a szerencsénél, de ha az ő egészségére is elfogyasztanád a söröd, csak bátran, ennél az asztalnál van hely. - *Az italos korsót markoló Harold aztán nem is kertel sokat, és bár az előadásmód akár még színpadiasnak is mondható, Marcus elég sokféle stílusú és jellemű Érkezővel találkozott már pályafutása során, nem nehezebb kihívás Haroldét is megfejteni.*
- Ó, emlékszem már. Pontosan hány, szállítandó gwuffról is beszélünk? Ne haragudj, de ebben a zűrzavarban a józan ember is hajlamos rá, hogy elfelejtse, hova tette az eszét. - *Egy, az első korty, a sörből.*

Fegyver: Faragott bot

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harolson Herold #288655 | 10.26 22:47:12 | 311886 |

*Szinte bánja, hogy nincs nála íróón, vagy valami szerszám, mivel lejegyezheti, eme nem gyakori pillanat, ízes törpeségeit. Néhány éljenzéses szakaszban is, maga visszafogott módján, igyekszik részét kivenni, de inkább csak szemlélődik. A boldogság azonban szinte légből harapható, kenyérre kenhető, ha az vastag, rozsmagos és barna, így mosolyog osztozva örömben, sertől fűtötten. A látása azonban nem homályos még, így a nagy bámulásban, csak kiszúrja azt, ki miatt elsősorban jött, s kit majdnem eltévesztett. Hozzá oldalog, vigyázva, hogy se törpét fel ne borogasson, -mi nem is sikerülne az ő fizikumával-, se habot ki ne loccsantson, korsójából. Az akció, többel vagy kevesebbel, de sikerrel végződik. Így kerül a híres gwufftenyésztő körébe, állásból ülésbe.*
- Örvendek látásnak, jó Marcus, s remélem, te meg örvendsz, jó egészségnek, épségnek! Szabad? *kérdi, s ha engedélyt kap, mellé lehuppan.*
- Üzenetem tehát elért, hogy beszélnünk kellene. De ha nem, hát szerencse hozott, elébem... *kezd kissé fatalisztikussá válni, mert vagy minden sikerül ügyei intézésében, vagy semmi sem. Inkább az előző eshetőséget reméli mostan, talán érthető módon.*
- Csak annyit mondok kezdésnek: Csermely várja aráját, s türelmetlenül Mocskos, kinek kanál sem kell már hozzá, hogy orkot egyen, ráadásképp vacsorázásra... *súgna nagy titokzatosságot, ha nem lenne tetemes alapzaj, hogy ezt is emelt hangon kelljen, előadnia. A verseny- és harcigwuff neve, furcsa körítésben buggyan elő, s hogy épp egy törpe mennyegzőn... Herold vagy ittas, vagy tudja a módit, miként kell, stílszerűen üzletelni...*

Fegyver: Pormederi alabárd Páncél: Thrillioni vért

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Marcus del Goar (Mesélő - Luan) #280854 | 10.26 21:39:18 | 311819 |

*Nem megy manapság jól az üzlet, a háború ezúttal - sem- az ötbányaiaknak kedvezett. Pedig már épp feltörőben volt néhány, ígéretes megbízás, erre tessék, fújhatja az egészet.
Megfordult ugyan a fejében, hogy odébb áll, és körülnéz Pormeder háza táján, hátha akadnak arrafelé is nemes ló- és/vagy gwuff-fajták. Igen, hisz a kezdő tőkéje meglenne hozzá, hogy ott verjen gyökeret. Sziklaöbölről nem őriz túl jó emlékeket, egy időben, nagyon is népszerűtlenek voltak a derék hátasállatok, főleg a négylábúak. Pormeder potenciális piaca azonban csábító, és lehetőségekkel kecsegtető.
Hogy kiötölje ennek mikéntjét, szüksége lesz némi segítségre, ezt a Mithrill Ház söntéspultjától, és még inkább a kupákban felszolgált söritaltól reméli. Jól hallhatón üdvözöl minden bent lévőt, ő a maga, választott asztalához telepszik, agyában tele számokkal, ötletekkel, és egyre gyarapodó bizodalommal.*

Fegyver: Faragott bot

Fafner Darmon érkezése

Helyszín:
Sziklaöböl / Külső kerületek, városkapu / Szellemlovagok Rendháza
Sziklaöböl / Külső kerületek, városkapu / Szellemlovagok Rendháza / A Rendház épülete
Időpont: corvusi időszámítás 627. év Az Orkvonulás hava 27. nap (2010.10.27 - 30.)
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Fafner Darmon #295335 | 10.30 14:23:04 | 313823 |

[Fafner Darmon]

*Miközben a lovagra figyel, lassan visszacsatolja kardjának hüvelyét, majd miután minden kérdésére választ kapott feláll, s illedelmesen elköszön, bár minden bizonnyal a fontosabb kérdések, távozása után fognak majd eszébe jutni...*
-Értem Uram! Köszönök mindent, és akkor én nem is zavarnám tovább, bizonyára vannak fontosabb teendői is... Megfogadom hát tanácsát, és próbálok megismerkedni a rend többi tagjával is! Ha bármiben szolgálatára lehetek, állok elébe! *ezzel el is búcsúzik. Kint a folyosókon pedig megpróbálja megkeresni Elfredet, hogy segítséget kérjen új szállása megkeresésében*

Fegyver: Kiegyensúlyozatlan hosszúkard Páncél: Impbőr vért
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Morganus Yl Chays #286617 | 10.30 13:55:25 | 313812 |

[Fafner Darmon]

- Ebben biztos vagyok... *mondja valódi bizonyossággal, az eddig tapasztaltak alapján. A kérdésekre pediglen, igyekszik megfelelni:*
- Először is, javaslom, kövesse majd Elfredet, ő majd mutat egy üres szobát, hol majd lakozhat kedvére. Ami pedig az eskütételt illeti, nem kell vele, annyira sietni. *ezzel most sokat mondott, de annyi mindenesetre igaz, majd jó alakalommal, ezt is megejtik. Még nehezebb az utolsó probléma, arra nem is tud, érdemben felelni.*
- Lovagi mentor, nem biztos, hogy gyorsan akad, így új eljárásunk által, nem is feltétlenül szükségeltetik. Az apródokat egyelőre, közösen oktatjuk, de ha lesz külön is mestere, az még jobb lészen, természetesen... *és igyekezett finoman megfogalmazni általános elégedetlenségét, hogy lovagjai, mennyire nem foglalkoznak, az ifjakkal. Tisztelet persze, a kivételnek.*

Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Fafner Darmon #295335 | 10.30 13:36:17 | 313805 |

[Fafner Darmon]

*Visszavette felajánlott fegyverét, majd helyetfoglalt. Kardját lábának támasztotta, s elmerengett. Úgy lépett nemrég a kapuhoz, hogy talán be sem engedik. Legalábbis ő így gondolta. Most azonban...*
-Köszönöm Uram! Nem fog csalódni bennem! *halkan mondta, a szája már régen kiszáradt a beszélgetés alatt, így hangja most kissé rekedtnek tűnt.*
-És... Most mi lesz a teendőm? Mikor kell letennem azt az esküt amit említett? Illetve mennyi időm lenne rá, hogy találjak egy lovagot, kinek apródra lenne szüksége? *több kérdéssel nem is zaklatja a lovagot, így is éppen elég időt rabolt már el tőle, hogy restelje magát.*

Morganus Yl Chays #286617 | 10.28 21:30:42 | 313071 |

[Fafner Darmon]

- Ezt örömmel hallom, mindig elkél a tettrekészség, párosulván becsülettel, pallérozott elmével... *bólint, mert az ifjú eddig nem vallott szégyent, így hihető mindaz, amit állít s ígér.*
- Elfogadom, Rendünk nevében! Szolgálja tehát ügyünket, mit igaznak tartunk, s életével, tetteivel, városunkat, ha így kívánja, mindezt vállalja! *de a szavak után, visszaadja a kardot, hiszen neki megvan sajátja, nincs szüksége másikra.*
- Erre azért, szüksége lesz, viselje gondját, miként fegyver is, szolgálja gazdáját híven! *de most már tényleg visszaül helyére, egy rakás térkép várja, hogy azokat bámulja. Azért csak nem hagyhatja el a helyzet folyományát, így int, hogy a másik is, üljön csak le. A dramaturgia most ezt kívánja meg, de legalábbis, a nagymester.*
- Amint hivatalosan is tagja lesz rendünknek, leteheti az apródok esküjét. Addig is, kap szobát, ellátást, mint mindenki más. Javaslom, amennyiben mestert kíván magának, járjon nyitott szemmel, s kérjen meg majd egyet lovagjaink közül, hogy vegye maga mellé majd, apródként társnak... *hadarja el a legszükségesebb tudnivalókat, teret engedvén utána, kérdésnek, mely mindig terem, mint piros bogyó, útszéli bokrokon.*

Fafner Darmon #295335 | 10.27 23:54:14 | 312556 |

[Fafner Darmon]

*Meghallgatva a lovagot, rögtön kirajzolódott elméjében az általa elképzelt Kymel, majd újra ezek a szavak rajzolódtak ki: ...és nem lészen rajtunk halálnak hatalma... éltünk s ügyünk igaz, jóért folyik harcunk...*
-Uram! Ha úgy gondolja hasznomat vehetné, állok szolgálatára! Ennél biztosabb már nem is lehetek a döntésemben! *Ismételte el szinte ugyanazt amit már a beszélgetés elején is mondott, ám most még inkább biztos volt magában. Biztos volt abban, hogy megtalálta. Megtalálta az utat, mit keresett. Ismét belenézett a lovag szemébe. Nem próbálta, és nem is akarta kifürkészni, mit is gondolhat most róla. Csak egyvalami számított most számára: az elhatározás... Elhatározta, hogy vagy így vagy úgy, de élete hátralevő részében ott fog segíteni az embereken, ahol csak tud. Bármi is legyen az ára, vagy következménye, s tegye ezt lovagként, vagy csak egyszerű polgárként...*
~éltünk s ügyünk igaz, jóért folyik harcunk~
-Elfogadja hát kardom, Morganus Yl Chays Úr?

Morganus Yl Chays #286617 | 10.27 23:28:28 | 312545 |

[Fafner Darmon]

- Nem könnyű megfelelnem, nem is állítom, hogy tudom a tökéletes választ. *próbálja megmagyarázni, múlt ködében, miért is úszik minden, horgonypontok nélkül.*
- A legtöbb mondánk Kymel és Eqlissa párosához köthető, de abban vannak eltérések, a szerelmesek miként, mikor, s hol éltek. Van, ki Kymel-t szegény sorból, önnön erejéből felemelkedett, becsületében rendületlen hajdani lovagnak tartja, s nem is alaptalanul. Eqlissa pedig, egyes források szerint, komoly hatalommal rendelkező nemes lánya volt, talán grófkisasszony, de egy bizonyos: a két fiatal szerelme, nem volt felhőktől takaratlan. A történet tragikus véggel zárult, Kymel s bajtársai hősként csatamezőn maradtak testhüvelyikkel, majd nem sokkal rá, bánatban elhervadva, törékeny lány kísérte égbe, vágyott s elvesztett kedvesét...*próbál valami rendszert vinni megannyi történetbe, de talán csak azt éri el, hogy kuszább lett az egész, mintsem könnyen érthető.*

Fafner Darmon #295335 | 10.27 23:09:03 | 312531 |

[Fafner Darmon]

*Ismét meglepődik a reakción. Hirtelen nem is tudja mit mondjon. Majd csendesen figyeli a lovag mondandóját.*
-És nem lészen rajtunk halálnak hatalma... *Úgy érzi neki is ki kell mondania a szavakat. Nem is Morganus úrnak címezve, hanem saját magának. Közben a kardra néz, majd ismét a lovagra:*
-Uram! Bocsájtsd meg tudatlanságom, de megkérdezhetném ki volt ez a Kymel Úr?

Morganus Yl Chays #286617 | 10.27 22:51:47 | 312518 |

[Fafner Darmon]

- Végre! *vált át a helyzethez alkalmazott szigorú arc-maszk, valami hallatlan örömtelibe. A kard sebesen visszakerül hüvelyébe, ő pedig még ízlelgeti, az elhangzottakat. Majd azt is elárulja, miért is elégedett:*
- Tudja, kiben csak hangzatos szólamok keringenek, hősiességről, hazaszeretetről, az rávágta volna egyből, hogy nem féli a pengét. Az ily pedig ostoba, s nem bátor, legfeljebb vakmerő, ki belelovagol a szuronyfalba, s még észre sem veszi, miként folyik ki lelke, megannyi seblukakon... *a jó válasz hangzott el tehát, s tán még maga sem gondolta, ily tökéletesen hallhatja, mire várt már régóta.*
- `Éltünk s ügyünk igaz!` - ez lovagi mottóm. Ugyanis a rendünk mottóját, mi ha azt vesszük töredék, én ezzel tudtam kiegészíteni, teljes egésszé: `Éltünk s ügyünk igaz, jóért folyik harcunk, és nem lészen rajtunk halálnak hatalma!` *árul el valami hallatlan titkot, min sokan nyilván, el sem gondolkoztak. Ezzel tehát, gyorstalpaló is történik, Szellemlovagok múltjáról, s jelenlátásáról, legalábbis egyikének a megnevezetteknek.*
- `...és nem lészen rajtunk halálnak hatalma!` *ízlelgeti a szavakat*
- Hányszor töprengtünk el, századok tanulóidejében, miként is hangzott ez el, Kymel lovagősünk szájából! A misztérium azonban, -legalábbis szerintem-, hogy mi miként tudnánk ezt mártír- vagy hősi halál küszöbén, életlezáróként, hitvallásként, elrebegni. A lényeget kimondta: életnek, halálnak, ha van súlya, megáll mindenek előtt, mérlegre téve, könnyűnek nem találtatik, sem érdemben, sem erényekben, s akkor nincs bánni való, sem veszteni való, a lélek pedig ez által, szabad. Ezt jelenti Szellemlovagnak lenni - szellemet szabaddá tenni, úgy járni, úgy kelni, emelt fővel, semmit nem rettegni! Aki kard által él, kell, hogy félje a pengét - mert ez a tisztelet jele. Ha már vágásra készült, csak bolond nyalogatná végig, hosszában annak élét, nem igaz? De minek is locsogok... *nevet zavarában, hogy csak most veszi észre, nem áll katedrában.*

Fafner Darmon #295335 | 10.27 22:28:40 | 312498 |

[Fafner Darmon]

*Meglepi a lovag mozdulata, de megpróbálja ezt nem kimutatni. Felszegi a fejét, s mélyen a szemébe néz. Volt már halálközeli élménye, főleg az utóbbi időben, azonban az már nem tudja befolyásolni tetteit. Egyszerűen nincs veszíteni valója. Akinek pedig már nincs mit vesztenie...*
-Ki ne félné, ha tétje is van a harcnak! Ha csatában esnék el, akkor félném. Félném, hogy halálom előtt nem tettem meg minden tőlem telhetőt! *Kis szünetet tart, majd folytatja. Higgadtan és csendesen beszél.*
-Ha úgy esnék el, hogy tudnám volt értelme meghalnom, akkor az lenne a legdicsőbb halál! *Továbbra is mélyen a lovag szemébe néz.*

Morganus Yl Chays #286617 | 10.27 22:13:23 | 312482 |

[Fafner Darmon]

~Tyű, az áldóját, ez vagy legény a talpán, vagy futóbolond! Remélem az előbbit...~ vakarja meg jobbjával állát, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve, kirántja a kapott kardot hüvelyéből, s az ifjúnak szegezi, épp annyira közel tartva a hegyet, amennyire lehetséges, károkozás nélkül. Ehhez persze, kicsit hátra is kell lépnie, egyszerre óvatos, még ha próbát is eszközöl.*
- Féled-e a pengét, embernek fia?

Fafner Darmon #295335 | 10.27 22:01:40 | 312468 |

[Fafner Darmon]

*Inkább mégiscsak állva maradna. Fontos pillanat ez az életében, legalábbis ő ezt így érzi. Két lábbal a földön állva, szépen kihúzva magát. Így tartja a kardot s vele életét is a lovag felé.*
-Csak döntésem biztosságával vagyok tisztában Uram! Láttam mi történt a városban... Átélni nem élhettem át, mivel nem tartózkodtam itt! De most itt vagyok és a látottak után nem érzek mást mint azt, hogy segíteni szeretnék! Legyen bármi is a következmény!
*Soha életében nem volt még ennyire biztos semmiben sem.*

Morganus Yl Chays #286617 | 10.27 21:44:36 | 312439 |

[Fafner Darmon]

- Igen, már emlékszem! Morganus Yl Chays, részemről a szerencse! Foglaljon csak helyet... *győzködi, miután abbahagyja az olvasást, felegyenesedik, kezet nyújt, s illendően üdvözli, kivel valóban váltott levelet. Viszont jobb szeret ülni, ha már megannyi dolgot kell intéznie, örökké terhelt, íróasztali irattengerében evezve...*
- Derék szándék, igazán derék... *de ami következik, meglepi erősen. Hivatali módozatban leledzik, a másik meg szinte tálcán kínálja életét. Kicsit még el is szégyelli magát, hogy alábecsülte az ifjú elhivatottságát.*
- Nocsak, régen láttam, hogy valaki ennyire szív-ember légyen! Ám legyen, de vajh tisztában van-e, döntése következményeivel? *tolja hátrébb a széket, hogy azt a kardot átvehesse. Nézegeti egy sort, csak míg a választ várja, egy életúti kereszteződésnél, megállva.*

Fegyver: Hatásvadász Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Fafner Darmon #295335 | 10.27 21:32:37 | 312424 |

[Fafner Darmon]

*Miután hellyel kínálták ő nem ült le, csak közelebb sétált*
-Üdvözlöm Uram! Fafner Darmon a becsületes nevem. Nemrégiben levélben kerestem! Ön válaszolt is... *Kissé zavarodottan beszél, nem igazán volt még dolga magasabb beosztásban lévő személyekkel, lovagokkal főleg nem*
-Nos én csak... Szóval azt írta a levélben, hogy alkalomadtán látogassak el a Rendházba... *Még mindig a levelet szorongatja.*
-Uram! Szeretném kardomat és lelkemet a rend számára felajánlani! Nem vagyok különösen képzett! De gyorsan tanulok! Szeretnék lovaggá válni, hogy a népet, és Sziklaöböl városát segíthessem! *Hirtelen felbátorodik, és majd egy szuszra, de azért higgadtan mondja a mondandóját. Majd miután befejezte lecsatolja kardját, és Morganus úr felé nyújtja, természetesen markolattal, és lehajtott fejjel*

Morganus Yl Chays #286617 | 10.27 21:16:50 | 312407 |

[Fafner Darmon]

*Bárki is kopogtasson azon az ajtón, bentről fojtott hangon szól ki az engedélyező szó, s nyílik általa ajtó. Elfred a megismert néven bejelenti vendégüket, majd távozik, ha másként nem rendelkeznek. Asztalánál ül a lovag, kék felöltőjében, valamit nagyon olvas, fel se tekint, csak int, a megnevezett személy, üljön csak le, az üres székre, átellenben.*
- Köszöntöm, jöjjön csak bátran! Mondja nyugodtan, mi járatban...

Fafner Darmon #295335 | 10.27 21:07:23 | 312392 |

[Fafner Darmon]

*Csendesen követi Elfredet. Kihasználja az időt míg elérnek úticéljukhoz, és rendesen körbenéz. Főleg a díszfegyvereken akad meg a szeme. Mikor a szoba elé érnek megtorpan, és várakozik egy kicsit, hátha Elfred itt is alkalmaz valamiféle protokollt. Ha viszont nem, akkor ő maga kopogtat be, majd kihúzza magát, hogy kicsit magasabbnak tűnjön. Nem túl büszke a magasságára, ami úgy 165-175 közé tehető.*

Morganus Yl Chays #286617 | 10.27 20:52:46 | 312377 |

[Fafner Darmon]
{Elfred}

- Értem. Kérem, kövessen, az emeletre megyünk. *s vezeti végig, keregőn, lépcsőn, fel egészen a nagymester szobájáig. Közben azért hagy időt körbenézésre, nem rohannak, főleg, hogy neki még egy vödört, valahol, el kell suvasztania. Hogy hol s miként teszi, az rejtély, mert egyik pillanatban még kezében van, aztán meg, mintha csak a szalonból libbent volna ki - semmi. Mágus ő, ha tálcákat kell eltűntetni, vagy semmiből, teljes életnagyságban, előteremni...*

Fafner Darmon #295335 | 10.27 20:47:44 | 312370 |

[Fafner Darmon]

-Fafner! Fafner Darmon! És elnézést a modortalanságomért! *ezután elkezd kotorászni a nemrégiben eltett levélért. Hiába, ritkán jár mostanában társaságba, talán ezért is tűnik modortalannak.*
-Az ügy amiről a nagymesterrel beszélni szeretnék bizalmas, azonban úgy hiszem számít a látogatásomra! ~Legalábbis remélem...~ *majd miután megtalálja a levelet, megmutatja az aláírást*

Morganus Yl Chays #286617 | 10.27 20:36:04 | 312356 |

[Fafner Darmon]
{Elfred}

- Hogy velem? Azt hiszem, igen, egyben vagyok, de legalábbis, testben... *s a zavartság, mi szemeiben játszik, megmutatja, hol nincsen egyben. De mivel szakmájában kivételes darab, hamar visszanyeri lélekjelenlétét, s már újfent, fennkölt eleganciával mutat, jobb híján, utat.*
- A méltóságos urat keresi? Egy pillanat, ezt kiöntöm, s máris vezetem elébe. *s két biztos lépés után, a felmosó víz, úrias mozdulat végén, száll az udvar felett, nedvesítvén annak porát.*
- Kész is. Mehetünk? Nevem Elfred, a nagymester komornyikjaként munkálkodom, s örvendek, hogy megismerhetem, kedves... Miként is mutathatom majd be? *fogalmaz nagyon körülményesen, noha a helyzet egyszerű: fogalma sincs, ki az illető, s miért is keresi gazdáját. Apró kis hiba a rendszerben, gyakorta megesik, s könnyen orvosolható...*

Fegyver: Hatásvadász Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Fafner Darmon #295335 | 10.27 20:25:29 | 312343 |

[Fafner Darmon]

*Miután leveri a sár nagy részét a bakancsáról, a bejárat felé fordul, azonnal meg is torpan. Igencsak megdöbben az úriember vedres mutatványán, azonban nem várja meg a végkifejletet. Megpróbálja elkapni a fickó vállát, hogy az egyensúlya megmaradjon és ne történjen nagyobb baj. Derültségét viszont nem tudja teljesen kordában tartani, és mosolyogva nyugtatgatni kezdi.*
-Semmi probléma! Önnel minden rendben? *miután kissé lecsillapodnak a dolgok az idegen ismét felveszi előző arckifejezését*
-Esetleg tudna nekem segíteni? Morganus Yl Chays urat keresném!

Fegyver: Kiegyensúlyozatlan hosszúkard Páncél: Impbőr vért

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Morganus Yl Chays #286617 | 10.27 20:08:53 | 312326 |

[Fafner Darmon]
{Elfred}

*Épp egy vödörrel lép ki a bejáraton, s majd leloccsantja az érkező Érkezőket. Hogy Myrla-e az, ki leginkább veszélyben van, az azon múlik, elkísérte-e ezen pontig a betérőt, vagy egyedül vágott amaz, neki az ismeretlennek. De szerencsére, még időben megtorpan, megfogja lendületét s a vízhordó szélét, így viszont majdnem ő esik el, csak kitett támasztó láb segíthet. Úgy viszont, valamire könnyen ráléphet... Szinte sehogy sem úszhatja meg a helyzetet, sok rossz közül kell, hirtelenjében kiválasztania, a legkisebbet.*
- Elnézést, pardon, röstellem, jaj! *ez minden, mit mozdulatsor közben, mondhat. És ezt is csak a rutin hozza, más egy "au" közepette, menten felbukna.*
- Tényleg, nagyon sajnálom! Jól van? Hagy segítsek... *maga sem tudja, miben tudna, lévén, ráférne a leginkább, valami nyugalom s helyesbítés.*

Fafner Darmon #295335 | 10.27 19:56:58 | 312306 |

[Fafner Darmon]

*Miután az őr beinvitálja, vértje alá rejti a levelet, s belép. Csendben figyel az útbaigazításra, majd elmosolyodik, és csendesen megköszöni a segítséget. Körülnéz az udvaron, majd lassan elindul a Rendház felé. A sétálás közben sáros bakancsa állapotát figyeli leszegett fejjel ~Na hát ezt igazán letakaríthattad volna Fafner...~ A bejárat mellett megpróbálja kicsit leverni róla a sarat... Hiába az utóbbi napokban sok időt töltött a szabadban... Ha nem állítja meg senki, akkor betér a Rendházba és körbekémlel, hátha meglát valakit akitől további útbaigazítást kérhet.*

Myrla Yl Chays #286128 | 10.27 19:31:38 | 312278 |

[Fafner Darmon]

Őrség

* Az őr rápillant a felé nyújtott levélre, melynek alján felismeri főnöke, Morganus Yl Chays úr kézjegyét. Hangja rögtön barátságosabbá válik.*
- Ó, tehát a nagymestert keresi. Szerencséje van, éppen itthon tartózkodik az úr.*-mondja, miközben visszazárja a kémlelőt, és kinyitja a gyalogjáró kaput. Mivel lovat nem látott az érkező mellett, így gondolja, ez is elég.*
- Jöjjön!*-invitálja beljebb a férfit, és ha az belép, útba is igazítja.*
- Látja ott balra, a gyalogút végén azt a nagy épületet? Az a rendház főépülete. Menjen oda be, onnan majd valaki elvezeti a nagymesterhez.*

Fegyver: Lucy Blake pengéje Páncél: Díszvért
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Fafner Darmon #295335 | 10.27 18:52:23 | 312235 |

[Fafner Darmon]

*Már éppen indulna mikor motoszkálást hall, és kiszolnak neki.*
-Szép napot! Fafner Darmon a becsületes nevem. Morganus Yl Chays urat keresem! *Ezután a nyíláshoz tart egy levelet, melyen az imént említett úr invitáló sorai, s saját kezű aláírása is szerepel*

Myrla Yl Chays #286128 | 10.27 18:34:09 | 312218 |

[Fafner Darmon]

Őrség

* Kopogás zaja veri fel a csendet. A bóbiskoló őrök felriadnak.*
- Hogy nincs egy perc nyugta se az embernek.*-morgolódik az egyik, miközben a másik komótosan odaballag a kapuhoz, és elhúzza a kémlelőnyílás reteszét, amögül szól ki.*
- Jó napot! Kit keres az úr és mi szél hozta erre?*-méri végig a kopottas bőrvértet viselő, komor ábrázatú fiatal férfit.*

Fegyver: Lucy Blake pengéje Páncél: Díszvért
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Fafner Darmon #295335 | 10.27 16:39:15 | 312132 |

*Fiatal férfi érkezik a kapuhoz. Kopottas bőrvértje, s oldalán lógó kardja jelzi csupán, hogy mivel is keresheti mostanság a kenyerét. Komor arcal, kezében egy levéllel a kapuhoz lép, majd kopogtat.*

Fegyver: Kiegyensúlyozatlan hosszúkard Páncél: Impbőr vért

2010. okt. 25.

Sivinel Cest érkezése

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Elumenor Izlenay #224042 | 10.25 20:53:35 | 311047 |

[Érkezés éjfél után]

*Valóban jó kis beszélgetés kerekedett ezen késői, vagy talán már korai órán. A szobához érve a személyzet utolsó tagja éppen elhagyni készül azt, s még pár szóval jelentést is tesz.*
- Kitűnő, kiváló munkát végeztek, s ezért köszönetemet is adom.
*Majd egy bólintással tovaengedi a szolgálót, s engedi be a hordának felcsapott strázsákat. Ő maga a szobán kívül marad az ajtónál.*
- Remélem is, hogy lesz még alkalmunk beszélni. Most pedig jobb lesz mind kettőnknek, ha nyugovóra térünk, s remélem kellemesen fogja érezni magát nálunk. Kellemes estét Sivinel kisasszony!
*Hajol meg, majd félfordulatot véve ő is elindul a szobájába, ugyanúgy botjával kopogva, mint idefele jövet.*

Fegyver: Kymel kardja Páncél: Thrillion égi páncélja

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sivinel Cest #10686 | 10.24 14:31:44 | 310219 |

[Érkezés éjfél után]

*Szépen alakult a beszélgetés mind témában mind pedig időben. Egy rövid ismerkedés, csipetnyi szemantika és meg is érkeztek a szobához amit neki szántak. Nem kíván további témát felvetni, sem pedig tovább feltartani a gáláns lovagot. Nemleges válasz gyanánt elengedi füle mellett egy újabb kérdés lehetőségét. Az ajtót feltáró szolgáló szavaira bólint egyet, majd a tenyerét tartva átveszi a hozzá tartozó kulcsot. Utat enged a ládáinak illet az azokat cipelő strázsáknak és rögvest kezét is nyújtja Izlenay felé*
- Úgyhiszem lesz még alkalmunk beszélgetni a jövőben de nem tartom fel tovább, kedves lovagparancsnok úr. Hálás vagyok amiért személyesen mutatta meg a szobámat és mihamarabbi gyógyulást kívánok.
*Ezzel ő a maga részéről be is fejezte a diskurálást ami a vártnál kellemesebbnek bizonyult. Egy köszönöm uraimmal a cipekedő őröknek is kifejezi illő háláját a miheztartás végett, majd megvárja míg a lovagparancsnok hátat fordítva távozik, ám utána rögvest magára zárja az ajtaját. Ideje belaknia helyet.*

Fegyver: Mestergyilkos tőr
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Morganus Yl Chays #286617 | 10.09 00:45:48 | 303118 |

[Érkezés éjfél után]
{Egy szolgáló}

*A szobában még folynak az előkészületek, különösképp, mivel meg lett a személyzetnek hagyva, most különösen ne okozzanak csalódást, az igen igényes, új lakónak. Így minden alaposan át lett suvickolva, frissen mosott minden, nyoma nincsen pornak, szagnak. Az idő viszont kinyúlt, késő órán fejezik be az utolsó simításokat, a törlőronggyal, s aki legutolsónak marad, lebukik ármányos túlórájával. Mert bár zárná az ajtót, de épp akkor jön a folyosón Elumenor, s vele a munkálkodás bírája is, maga. Nyitva hagyja tehát az ajtót, kulcsot átadja az illetékeseknek, s várja az ítéletet, megfelel-e minden, vagy lenne-e valamire, a hölgynek, úrnak, igénye. Még egy üzenetet át kell adnia, Elfred helyében, ki neki azt meghagyta, mielőtt ment volna Ötbányára:*
- Lovag úr, hölgyem, munkánkat elvégeztük derekasan, remélhetőleg mindenki megelégedésére! Nagymesterünk üdvözlő szavait, úgy tudom, rejtette levélbe, amit ott hagytam az éjjeli szekrényen, engedelmükkel... *s ez utóbbi szól annak is, meghajlás kíséretében, hogy ha nincs más dolga, menne ő is aludni, hiszen korán kell kelnie, s minden nap, sokat dolgozni...*

Fegyver: Hatásvadász Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Elumenor Izlenay #224042 | 10.07 18:44:29 | 302347 |

[Érkezés éjfél után]

*Érdekes Sivinel válasza a kérdésre. Úgy veszi ki, hogy az ékszerész hivatás is elég bonyolult, ugyanúgy mint a kovács szakma. Mind két foglalkozásnak vannak hasonlóságai, úgy mint a különböző szakágak. Ám a legjobban az ékszer-mágus kifejezésen képed el, mivel még hasonlót sem hallott életében. De mindig tanulhat újat az ember.*
- Nagyon köszönöm, hogy kifejtette a véleményét. Most már jobban értem, hogy miért mondta, hogy az emberek buták.
- Nos, hogy ne legyek túl ismeretlen kegyednek, engedelmével elmondanék önnek pár dolgot magamról. Mint azt tudja, a nevem Elumenor Izlenay. A Szellemlovagok lovagparancsnoka, s jó pár évig a rend kovácsa, ki ellátta szokványos és mágikus fegyverekkel a tagokat. De az az idő már lejárt. Amint láthatta, háború dúlt a város környékén és a Külső kerületekben, melyben elszenvedtem egy kisebb sérülést. Van egy jegyesem, Laney de Arcless. Nagyjából ennyit magamról, ha van valami egyéb kérdése, csak tegye fel nyugodtan.
*Röviden bemutatta magát, nem túlozta el, hisz nem túl bőbeszédű fajta. Próbál nem túl lassú iramot diktálni, de lába végett olyan kényelmes sétatempóban haladnak. Hamarosan a szobához érnek, de addig még lehet egy pár mondatot váltani.*

Fegyver: Kymel kardja Páncél: Thrillioni vért Másik kézben: Fakó barna olaj

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sivinel Cest #10686 | 10.07 13:04:47 | 302172 |

[Érkezés éjfél után]

*A téma boncolgatására való felkérés nem várt, de mindenképp kellemes meglepetésként éri. Nincs hozzászokva a nyílt eszmecseréhez és ez óhatatlanul arra emlékeztet, hogy talán túl sokat van egyedül.*
- Persze hogy van. Egy szimpla ékszer, legyen bármily szemet kápráztatóan szép, az akkor is csak ékszer. Érhet vagyonokat, ölhetnek is érte de szépségén méregdrága mivoltán más tulajdonságokkal nem bír. Ezeket hívhatjuk "átlagos csecse-becséknek", hogy az ön szavajárásával éljek.
- Ezzel szemben amiket én készítek, azok valóban felruházzák hordozóikat valami többel. Mindannyian tudjuk, hogy azon ékszerek amiket a városok egy-egy boltja árul és minden magára valamit is adó Érkezője hord, a fizikai képességeket emelik olyan szinte amire egyszerű ember magától el nem érhet. És ezek teszik képessé őket, hogy sárkányokkal birkózzanak, óriások csapásai elöl térjenek ki boszorkányos ügyességgel. Próbáljon csak meg ezek nélkül keresztülvágni teszemazt a Ködvölgy vidékén.
- Ám mivel ezekből "sok" van, a népek ezt már nem értékelik. Nem tartják különlegesnek, mitöbb természetesnek veszik. Ahogy a vizet is. Vegyük el tőlük 2 napra és egycsapásra mindennél drágább kincsé tesszük. Épp így nincs értékelve, az ékszer-mágus sem. Ez vagyok én. Ékszer-mágus. Pusztán az én mágiám az ékszer-tárgyakra korlátozódik, ahogy másoknak a gyógyításra, tűz-idézésre, fegyverek és vértek felruházására. Éppúgy bárkiből lehet tűzvarázsló, mint ékszer-mágus és cseppet sem egyszerűbb elsajátítani az egyiket mint a másikat. Egy élethossznyi idő sem elég, hogy minden titkát feltárja valaki de a különbség közöttük pusztán szemantikai. Egyazon fa különböző ágai, amelynek új hajtásait pusztán annak újdonsült mivolta okán érdekesebbnek találjuk. Ilyen az emberi természet, a divat hóbortjában élünk. Az én felmenőim ilyen-olyan formában mindig foglalkoztak a mágiával és sok tudást hagytak rám a régi időkből és mind mind azt bizonyítja, hogy mind az ékszerészet, mind a herbalizmus, mind pedig a kovácsmesterség, amit ma ezeknek hívunk, egyfajta mágikus iskola amelyet méltánytalanul sorolnak az egyszerű szakmák közé. Vajon Ötbánya törpéinek mágus-kovácsai, vagy Pormeder torony urai egyszerű lókovácsok és vásári mutatványosok gyülekezete ?... *Ez utóbbi kérdését pusztán költőinek szánta*
- Dióhéjban ez a véleményem így, az ismeretlen szobám felé menet önnek, akiről csak a nevét tudom. Nomeg hogy ült már épp eleget ahhoz, hogy inkább sántikálva bár de engem kísérgessen.
*Rámosolyog a férfira, kellemes első benyomást tett rá a lovag. Idejét sem tudja mikor fordult ez elő vele utoljára, egy lovag esetében. Még az is előfordulhat hogy megkedveli az itt töltött időt majd.*

Fegyver: Mestergyilkos tőr

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Elumenor Izlenay #224042 | 10.06 19:45:33 | 301729 |

[Érkezés éjfél után]

*Szerencsére nem titok számára az általa feltett kérdés, úgyhogy türelmesen végighallgatja Sivinelt. Nem szól közbe, nem vág pofákat, hanem érdeklődően hallgat. Ő ehhez ért, s talán ezt is szeretik benne az emberek.*
- Dehogy vette el a kedvemet! Semmi probléma, ne zavartassa magát. Nem élünk túlságosan nagy vasszigorban így civilben. Ha az embernek van véleménye, és azt alá is tudja támasztani, nekem nyugodtan el mondhatja, én meghallgatom. De bírálatot ne várjanak tőlem. Én mindenkit olyannak fogadok el, amilyen. Bármilyen nézetei is vannak.
*Elég nyílt látáskörű, és toleráns alak. Nem zavarja, ha valakinek más a véleménye, vagy őt valamilyen jelzéssel látja el. Mindenkinek más a látásmódja, és ő elfogadja azokat.*
- De ha nem egyszerű ékszerésznek, hanem többnek mondja annál magát, akkor mi megnevezése ennek a hivatásnak? Van valami több a kegyed által készített ékszerekben, mint egy átlagos csecse-becsében? Kérem, mondja el, nagyon felkeltette az érdeklődésemet!
*Érdekli a téma, ez nem vitás. Ő is többre tartotta az általa készített fegyvereket, mikor még a rend kovácsa volt. De hát ki ne fűzne érzelmeket a saját munkájához. Lehet, hogy Sivinel tényleg tud valamit, ami több az általa készített ékszerekhez való kötődésnél. Ezt talán sikerül most kiderítenie.*

Fegyver: Kymel kardja Páncél: Thrillioni vért Másik kézben: Furmányos ép piros tekercs

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sivinel Cest #10686 | 10.06 01:22:50 | 301421 |

[Érkezés éjfél után]

*Nem forszírozza a láb-témát, hisz végtére is nem a sajátjáról van szó, a férfiúi büszkeségről pedig már nem lehet neki újat mutatni. Egyébként is kellemes csalódásként éli meg az irányában tanúsított jó modort. Nem azért mert nincs hozzászokva, sokkal inkább, mert mások vannak hijján ezen erénynek. Persze áltatni sokan áltatják magukat. Sosem kedvelte igazán a becsületet és tisztességet prédikáló klánokat ám ennek legfőbb oka furcsamód az volt, hogy szinte kivétel nélkül sekélynek bizonyultak a hangzatos szózatok, üresnek a nagy szavak és álszentnek a prédikátorok. Bár ő maga nem sokat ad az olyan, önnön magát gúzsba kötő elvekre mint amilyen egy lovagi kódex de a valódi eltökéltséget és állhatatosságot mindig tiszteletre méltónak találta, legyen az meg barátban vagy ellenségben. Újdonsült rendjével szembeni kíváncsiságára azonban majd csak a jövő adhat választ..*

- Nem az. A miértre azonban csak az említett úr tudja a választ. Ékszerészt keresett és megtalált engem Távolrévben, ahonnan származom és életem java részét ott is töltöttem. Rövid levélváltás után elfogadtam a meghívást, kíváncsiságtól vezérleve de ne értsen félre. Én nem vagyok az az unatkozós típus, ám önök valamiért érdekelnek engem... *szavai egyszerre rejtenek okot és költői kérdést csatlakozásának érvei kapcsán*
-... de hogy mi szüksége van Yl Chays nagymesternek egy ékszer-mágusra azt csak ő tudja.
*Felelete a kérdésre egyben apró utalás, hogy az igazi kérdés mindig az, miért van szükség valakire, nem pedig hogy ki az a valaki. Önmagát pedig sosem gondolta szimpla ékszerésznek. Az ékszerek szépek. Semmi több. De amiket ő készít, amikből készíti és amiket lehetővé tesznek hordozóik számára, azok cseppet sem hétköznapi csecsebecsék. Erről azonban csak nagyon kevesen vesznek tudomást, amit ő személy szerint ironikusnak vél, hisz nincs olyan halandó a nap alatt aki ne viselne "ékszert" amikor szörnyekkel harcol, párbajokat vív, bűnös lelkeket üldöz vagy épp aljas szándékkal vadássza véreit.*
- ... az emberek buták... *Szalad ki a száján gondolatmenetének konklúziója, majdhogynem fel sem tűnik neki. Majdhogynem.*
- Bocsásson meg. Hangosan gondolkodtam. Nem önre céloztam, csak nem szeretem ha ékszerésznek neveznek. De megszoktak. Amiket én készítek azok sokkal többek puszta ékszernél és nálam jobbat keresve sem talált volna a Szellemlovagok mestere. Ha így vesszük, szerencséltetem önöket. De mielőtt végképp azt hinné, menthetetlenül önelégült és beképzelt vagyok, inkább magam vallom be ! *És teszi ezt széles, tréfáról árulkodó mosollyal.*
- Remélem nem szegtem el végképp a kedvét kalauzolásomtól ily korai órán a fecsegésemmel.

Fegyver: Mestergyilkos tőr

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Elumenor Izlenay #224042 | 10.05 19:37:58 | 301235 |

[Érkezés éjfél után]

*Sivinel után lép be az ajtón, majd azt nyitva hagyja a hordárrá avanzsált strázsáknak. Visszatérve a kísérő szerepébe megindul az épület folyosóin. Léptei mellett koppan botja is a kőpadlón. Nem haladnak túl gyorsan, kíméli a lábát.*
- És szabad megtudnom, hogy a nagymester miért hívta meg kegyedet? Vagy netán ez titok?
*Kérdez rá a hölgyre, hisz érdekli a dolog. De ha titok ez, s csak Morganusra és Sivinelre tartozik, akkor elfogadja a tényt, s nem kérdezősködik tovább ebben az irányban.*

Fegyver: Kymel kardja Páncél: Thrillioni vért Másik kézben: Sápadt fényű zöld olaj

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Elumenor Izlenay #224042 | 10.05 12:41:16 | 301009 |

[Érkezés éjfél után]

- Bizony. De szerencsére csak dúlt...
*Majd az épület ajtajához érve, még mielőtt kinyitva azt kérdést intéznek hozzá. Már megint a lábáról van szó.*
- Majd egy hétig ültem és pihentettem, úgyhogy nem árt neki egy kis mozgás. A végén még elgyengül.
*Hát szó mi szó a szúrt seb lassan gyógyul, de ő nem az a fajta aki hosszú ideig egy helyben tud maradni. Az ajtót ezután kinyitja, és jobbjával betessékeli Sivinelt.*
- Csak ön után!
*Mondja mosolyogva, majd miután a hölgy belépett, ő is követi és visszaveszi a vezető szerepét.*

Fegyver: Kymel kardja Páncél: Thrillioni vért Másik kézben: Furmányos kék olaj

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sivinel Cest #10686 | 10.05 11:53:03 | 300990 |

[Érkezés éjfél után]

*Követi hát a lovagparancsnokot és a kései alkalom okán nem is traktálja egyéb óhajokkal. Talán amúgy se lenne szerencsés őt felkérni a körbevezetésre, hisz ahogyan látja, a napokban inkább pihenésre lenne szüksége további talpalás helyett. Persze ahogy ismeri a férfiakat, amilyen makacsok, ki nem állhatják ha pihenésre, pláne ha ápolásra szorulnak. Ezen gondolatai késztetik egy kis ártatlan csipkelődésre.*
- Mintha itt is háború dúlt volna... *Jegyzi meg a városban és az udvaron látottak okán*
- Nem kellene önnek inkább pihentetnie azt a lábat ?..*Szólítja meg menet közben a férfit, anyáskodó derüvel*

Fegyver: Mestergyilkos tőr

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Elumenor Izlenay #224042 | 10.05 11:20:52 | 300978 |

[Érkezés éjfél után]

*A levél hallatán az öregebb őr összerezdül, s már veszi is elő zsebéből.*
- Hú, tényleg! Tessék Uram, itt a levél!
*Azzal ő átveszi a levelet, s amennyire el lehet olvasni a fáklyafénynél, felületesen átfutja.*
- Hmm... Morganus meghívására. Rendben van.
*Motyogja maga elé, s eltéve a papírost, figyelmét a hölgyre irányítja.*
- Ez esetben Silvinel, üdvözlöm a rend köreiben!
*Azzal ahogy a lovagokhoz illik, kezet csókol.*
- Kérem jöjjön velem, keresünk önnek egy szobát. Ti meg zárjatok be, és hozzátok a csomagokat!
*Azzal megfordul, s botjával bicegve indul a rendház épületébe. A két őr pedig a parancsoknak megfelelően bezárják a kaput, felkapják a két utazóládát és mennek a páros után.*

Fegyver: Kymel kardja Páncél: Thrillioni vért

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sivinel Cest #10686 | 10.05 11:07:43 | 300976 |

[Érkezés éjfél után]

*Nem fűz hozzá semmit a szobával kapcsolatos állításhoz, csak beljebb jön ahogyan és amennyire engedik, inkább csak bólint a várakozást illetőleg. Nem kíváncsiskodik különösebben, futólag pillant körbe, azt azonban nem nehéz észrevenni, hogy valóban nagy lehet a zsúfoltság, ha már az udvaron is egy menekülttábor látképe fogadja az embert. Ez azonban őt kevéssé izgatja, inkább csak türelmesen várakozik míg az említett úr meg nem érkezik, egy mosollyal hálálja meg a fiatalabbik őrnek a cipekedést.*
- Beköltöznék. *Szól a lényegre törő válasz a kérdést illetően*
- Önnek is szépet, Izlenay úr! Ahogyan az az őrnél található levélben áll, meghívást kaptam a Szellemlovagok rendjébe, én pedig elfogadtam a felkérést. Így hát itt volnék.
- Sivinel Cest, de jobb szeretem ha csak Sivinelnek szólítanak. *Majd kézcsókra nyújtja hegyesre fent, feketére lakkozott körmű kezét.*

Fegyver: Mestergyilkos tőr

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Elumenor Izlenay #224042 | 10.05 10:37:59 | 300965 |

[Érkezés éjfél után]

*A két strázsa csendesen ácsorog a kapun belül, mikor dörömbölés hallatszik a kapun.*
- Ki lehet az ilyen későn?
*Morog fel az idősebb, s lomhán a kémlelőhöz lép, s egy gyors mozdulattal kinyitja. Még arra sincs ideje, hogy dörmögős hangján megkérdezze ki az, s mi járatban, egy levél majd szemét böki ahogy kitekint. Szótlanul elveszi a papírost, s olvasni kezdi.*
- Szobát szeretne? Az nehéz lesz. Tele vagyunk menekültekkel.
*Szól még pár szót az őr a kémlelőn keresztül, majd int fiatalabb társának, hogy nyissa ki a kiskaput. Halk nyikkanással lassan nyílik a kapu, így Sivinel bebocsájtást nyert, igaz csak pár lépésre.*
- Várjon itt! Mindjárt hívatom Elumenor urat. Addig te meg hozd be hölgy cuccát!
*Azzal a papírossal kezében az öreg sarkon fordul, és eltűnik a rendház falai közt. Ezalatt a másik behozza az érkező motyóját.
Pár perccel később már jön is vissza az öregebb a kéretett személy társaságában. A lovagparancsnok köpenyébe burkolózva, bal lábára sántikálva közeledik a kapuhoz. Közelebb érve már a baljában levő harmadik lábnak szolgáló bot is láthatóvá válik, s a botra támaszkodva áll meg a hölgy előtt.*
- Szép estét! Eluemnor Izlenay szolgálatára. Miben segíthetem kegyedet?
*Sokat nem tud róla, hogy mi folyik itt, mivel az őt felverő strázsa csak annyit mondott, hogy egy nő van itt és bebocsájtást szeretne.*

Fegyver: Kymel kardja Páncél: Thrillioni vért

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sivinel Cest #10686 | 10.05 01:42:01 | 300914 |

[Érkezés éjfél után]

*Kevéssel túl a boszorkányok óráján, mikor a legtöbben már az álmok mezsgyéjén járnak, néhány fős kompánia érkezik meg a rendház ajtaja elé. Egy-két hordár és egy ránézésre átlagosnak nevezhető férfialak társaságában az Öbölben használatos szekértípuson utazva. Minden holmija két utazóládában nyugszik, mert csak a szükséges dolgait hozta magával, minden egyébre majd szert tesz itteni új otthonában.
Mikor megállapodik a fogat, leszáll ő maga is, megvárja míg kirakodják melléje a poggyászát. Eztán habozás nélkül fonódnak ujjai a kopogtató hideg fémmarkolatára és tisztán hallhatóan megdörömböli a kaput. Úgy sejti, egy lovagrend székházában éjjel is van őrség, fel sem merül benne más eshetőség. Feltehetőleg nem is téved ebben.
Amennyiben feltárul a kémlelőnyílás, a sziluettje után az első dolog amit egy strázsa vagy bárki megpillanthat, az egy levél, mit annyira csúsztat be a lyukon hogy kényelmesen el lehessen venni. A meghívás szerepel rajta Morganus Yl Chays nagymestertől, amelyben a klánba történő invitációjának utolsó traktusa szerepel.*
- A nevem Sivinel Cest és remélem van már szoba ahová költözhetem. *Teszi hozzá még bemutatkozásához egy mosoly kíséretében. A választól függetlenül és még az előtt, sőt ha úgy alakul közben, fordul kísérőjéhez egy mondat erejéig*
- Köszönöm hogy elkísértél, majd később beszélünk. *Azzal távozásra inti a férfit aki pusztán egy biccentéssel felel majd sarkon fordulva meg is teszi ezt. Ezek után már valóban minden figyelme új otthonának első látott tagjaira irányul, a strázsákra.*
- Elumenor Izlenay urat legyenek Sivesek értesíteni egy alkalmas pillanatban, illetve ha ő épp nem tud szerencséltetni felbukkanásával, úgy Morwyn Yl Chays urat. Addig is, kérem, legyenek segítségemre a csomagjaimmal.
*Innentől pedig újdonsült házigazdáira bízza magát, abban a hitben, hogy nem okoz különösebb gondot nekik a dolog.*

Fegyver: Mestergyilkos tőr Páncél: Közönséges bélelt pikkelyvért Másik kézben: Troll könnycseppek