Szellemlovagok: Vadászat

Helyszín: Sziklaöböl / Külső kerületek, városkapu / Szellemlovagok Rendháza / Városon kívüli területek
Időpont: corvusi időszámítás 627. év A Süvöltő hava ?. nap (2010.01.27 - 04.05.)
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Morganus Yl Chays #286617 | 04.05 15:47:52 | 187612 |

[Vadászat]

*Még szerencse, hogy nem vitatkozik a majdani rokon, mert úgy erősen felsülne: Morganus archaikus beszédében, a `vallás` jelent nem mást, mint `vallomást`. No, igen, néha úgy beszél a derék agylágyult nagymester, mint valami dohos könyvből előlépett agg... Aki, most néz nagy firtató szemekkel, komolyan gondolja-e a lány ismételt bölcsességeit, vagy szemtelenkedik játszva az utánzó feketerigót...*
- Egyelőre vigyük el biztonságba, a pásztortárshoz, kivel korábban beszéltünk. A többit meg, kitaláljuk út közben... *az irányuk tehát a már megismert út, csak visszafele. A többiek meg, mondhatják, mit is vélnek lépni s helyesnek, ebben az érdekes ügyben...*

Myrla Yl Chays #286128 | 04.05 10:02:11 | 187448 |

[Vadászat]

~De hiszen mesterem keverte bele, amikor kérdezte, hogy "mi a tényeket és a vallást összeköt erősen?"~- vitatkozna, de ezt hangosan nem mondja ki. Helyette helyeslően bólogat.*
- Igen, bizony, komoly tanulságok.*-ismétli Morganus szavait, és igyekszik nagyon okosan nézni, hogy ezzel is bizonyítsa, megértette a tanmesét. A pásztor közben még mindig ott pityereg a lovag karjaiban.*
- Vele mi legyen?* - kérdezi, utalva a megszeppent emberre.*
- És hogy tudnánk neki segíteni? Van valami ötlete, uram?*

Fegyver: Vércsatornás hosszúkard Páncél: Városőr mellvért és pajzs
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Morganus Yl Chays #286617 | 04.04 10:57:04 | 186809 |

[Vadászat]

- Nagyjából így történt, de a vallási dolgot kár belekeverni... Jól mondom? *mondja, majd kérdi Morganus, a végét már az előtte pityergő férfiembernek. Még szerencse, hogy ily jelenet csak a vadonban esik meg vele, Öbölben lenne sikere a jelenetnek, hogy a nagymester lovagoltat egy nagy, szőrös, szipogó gyermeket...*
- Én csak annyit akartam, hogy figyeljenek rám és veszteségimre! Az urak, más különben, fülüket sem mozdítják... *eltekintve az anatómiai képtelenségtől, hogy elsatnyult izmokkal legyezze egy emberlény fülével halántékát, a pórnép panasza érthető. Morganus mondja a továbbit, apródjainak magyarázólag:*
- Felettébb sajnálatos, hogy sólyomnak kelljen felöltöztetni egy házi szárnyast, hogy valaki felfigyeljen egy problémára. Vagy éppen, lecsupaszítani tollait... Mindegy is, a lényeg, hogy számunkra is komoly tanulságokat hordoz az eset...

Myrla Yl Chays #286128 | 04.04 00:29:22 | 186735 |

[Vadászat]

*Morganus sajnos nem nyílvánit véleményt, helyette egy kérdést tesz fel, tőlük várva a helyes választ. A választ, melyet ő maga már bizonyára tud. Miserianak azonban nem sok ötlete van. Tesz egy gyenge próbálkozást, csak azért, hogy valamit mondjon:*
- Tehát a tények: Ez a jóember megelégelte, hogy a juhait elragadják a fenevadak. Valakiknél felszólalt az ügyben, de segítséget nem kapott. Végül cselekvésre szánta el magát: fogott egy ludat, megkopasztotta, és egy máshol összeszedett, zöldbőrűek által használt nyílhegyet helyezett belé. Aztán lemenvén a városba, azzal kopogtatott be, hogy egy rituálisan megkopasztott, rejtélyes nyíllal kivégzett sólymot talált. Ennyit tudok. Ami pedig a vallást illeti...
Talán a kitalált rituális kivégzést valamely üldözendő ritualista hit követőinek számlájára akarta íratni? Esetleg úgy tisztíttatván meg a területet mindenféle fenevadaktól, hogy a ritualisták üldözői, a keresés közben végezzenek azokkal is, így megmentvén a juhokat a további vérengzéstől?*-fejtegeti, de érzi ő, hogy nem ez a megoldás. Viszont egyelőre sötétben tapogatódzik, így nem jut eszébe logikusabb magyarázat.*

Morganus Yl Chays #286617 | 04.03 23:28:39 | 186690 |

[Vadászat]

- Igen, vagyis nem, nem rossz szándékkal! Higgyenek nekem, megesküszöm az öreganyám öregujjára, úgy görbüljek meg, ha hazudnék kenteknek! *fogadkozik nagyban a pórnép, nem túl bizalmat gerjesztő képekkel...*
- Csak hát, tudják, megelégeltem, hogy hiába nyitom szóra számat, senki nem szán meg segítséggel. A vadak folyvást ragadják el juhaimat, s én tehetetlen vagyok! Ha így folytatódik, koldusbotra jutok... *ennyi jön ki belőle szóban, a többi, valamiféle sírásféle dologban, mely férfiember lévén, inkább görcsös zihálásnak hangzik. Morganus csak azt remélheti, orrát nem az ő ingujjáéba fújja majd ki a jóember...*
- Mit gondol, mi tehát az utolsó láncszem a sorban, mi a tényeket és a vallást összeköt erősen? *Morganus tehát nem választ ad, hanem kérdést, bár a választ rá már maga tudja...*

Myrla Yl Chays #286128 | 04.03 23:00:12 | 186668 |

[Vadászat]

- Nem rossz szándékkal? Hát akkor talán elárulhatná valódi célját! Mire volt jó ez a színjáték? Rossz hírét kelteni a környéknek, hogy mások ne merjék betenni a lábukat ide? Vagy más? Halljuk!*-intézi szavait még mindig a pásztorhoz, aztán Morganushoz fordul, ki csak őrszerepet vállal magára a vallatásban:*
- Mesterem, maga meg kereshette volna azt a nemlétező sólymot. Maximum egy libával lett volna gazdagabb. Bár meg abból jó pecsenyét lehet sütni...Egyéblént mi a véleménye az elhangzottakról?*

Morganus Yl Chays #286617 | 04.03 22:34:02 | 186641 |

[Vadászat]

- Igen, én, de kérem... Ne bántsanak, nem rossz szándékkal tettem! *nyöszörög egyre érthetőbben a pásztor, bevallva tetteit, mint az egész történés kiinduló eseményét. A víz és varázs is megteszi hatását, s magához tér annyira, hogy előadhassa az igazságot:*
- De nem sólyom volt az, hogy is tehetném, hogy is ejthetnék el oly szépséges égi madarat! Csupán egy megkopasztott lúd, mibe szúrtam a ködvölgyben talál zöldbőrű készítette nyilat... *egyelőre ennyit mond, Morganus meg hallgat. A `lányok` már úgyis megkezdték a vallatást, neki nincs más dolga hát, mint őrizni a gyanúsítottat...*
- És igen, én vittem be Önökhöz, a városba...

Myrla Yl Chays #286128 | 04.03 22:31:11 | 186637 |

[Vadászat]

*~A nyíl... beleszúrtam... megkopasztottam...Hm. Mit is meséltek? Valaki egy nyílhegyet vitt be a városba, amit egy megkopasztott sólyomból szedett ki. Érdekes.*~gondolja magában. Aztán megjön a hangja is:*
- Ugye a sólyomról van szó, jóember? A megkopasztott sólyomról, melyben egy furcsa nyílvesszőt találtak. Rituális tettnek beállítva a dolgokat! Legalábbis ezt terjesztették a városban. Csak nem maga csinálta az egészet? Netán maga vitte be a városba a nyílvesszőt is, mely bizonyítékul szolgált egy másoknak tulajdonított cselekményre? Vagy ezzel más volt megbízva? Pásztorról szóltak a beszámolók, ami felettébb gyanússá teszi önt! Hallhatnánk, mi célból járatta a bolondját mindenkivel? Feltéve, ha maga volt, és nem mások megbízásából cselekedett!*- faggatódzik indulatosan, mert végre tudni akarja az igazságot.*

Delihlah Eleonor #287000 | 04.03 21:23:13 | 186574 |

[Vadászat]

* A jóember makacsul hallgat...ami betehető a szenvedésének is, de Deli nem hiszi, hogy a víz elegendő lesz arra, hogy jobban legyen és végre elmondja a titok nyitját, ezért közelebb lép hozzá, majd így szól: *
- Ha megengedi...* és a fejére teszi jobb kezét, közben halkan mormog néhány ismeretlen szót, s ha sikerül a varázslat, a férfi jobban érzi majd magát, felfrissül és talán elmondja amire már nagyon kíváncsiak mind a hárman... *

Fegyver: Kőtörő kalapács

Delihlah Eleonor érintése révén eleven energia árad a gyógyulni vágyó testébe, hogy annak fizikai gyengeségét és fájdalmát egy napig, nyom nélkül eltörölje.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Morganus Yl Chays #286617 | 04.02 21:47:49 | 185996 |

[Vadászat]

- Próbálom! *s rázza a szerencsétlent, aki inkább a tengeribetegség felé sodródik, a szárazon is, mintsem az éber és válaszképes állapot felé. Morganus is belátja, ez így nem fog működni...*
- Jó, lássuk azt a vizet, valamelyik ponton, csak fog hatni... *s ha megkapja a kulacsot tölti az emberbe vagy az emberre a folyadékot, mely ébreszti, tisztítja, s talán magához is téríti. Az viszont, bárhogy is tegyenek az elkövetkező pillanatokban, egyre csak nyöszörög, mintha láztól szenvedne:*
- A nyíl... beleszúrtam... megkopasztottam...

Myrla Yl Chays #286128 | 03.31 21:32:17 | 184512 |

[Vadászat]

*~Na ugye, a nyílhegyről van szó...Jól sejtettem, igazam volt.~konstatálja magában.Hangosan csak ennyit mond:*
- Sejtettem...*-majd Morganushoz fordul:*
- Mesterem, próbáljon csak életet lehelni ebbe a jóemberbe. Van vizünk, ha kell a "kezeléshez", akár külsőleg, akár belsőleg...*-utal Deli megmaradt vízkészletére.*
- Halljuk csak, hogy hova is lett szúrva az a bizonyos nyílvessző, és mi célból!*- folytatja a makacs faggatózást, mert amit elkezdett szereti végigvinni.*

Morganus Yl Chays #286617 | 03.31 21:21:31 | 184488 |

[Vadászat]

*Morganus először nem érti, miért Deli nagy riadalma, amit tetéz a zavar, hogy Miseria meg faggatni kezdi. Bár a kérdés maga jogos, jó lenne tudni, miről motyorászik a sebesült, magában... Erélyesen megrázza, talán úgy jobban magához tér, de legalábbis, hamarabb:
- Hallja amit mondunk, jó ember? Ha igen, válaszoljon!* s úgy tűnik, használ a sokk-terápia, egy pillanatra magához s eszéhez tér a pásztor:*
- A nyílhegy... én szúrtam... bele... *egyelőre ennyit tud kibökni az alélt jóember.*

Myrla Yl Chays #286128 | 03.31 14:17:14 | 184067 |

[Vadászat]

*Végre megszabadul a sózsák koloncától. Már egész elzsibbadt a karja abban, hogy a pásztort támogatta a lovon. Mostantól Morganus dolga a férfi istápolása, és szóra bírása. A lány próbálja tornáztatni elgémberedett végtagjai, hogy visszaálljon bennük a keringés, egy esetleges támadás kivédésekor ugyanis nem sokra menne megmacskásodott kezeivel. Közbe a pásztorember kezd feléledni, és valamit motyog a nagymesternek. Deli ebben a pillanatban vészjóslóan néz, és talán egy mindjárt bekövetkező támadástól tart. Legalábbis készülésre szólítja fel társait. Miseria azonban úgy gondolja, az elrebegett bűnbánat régebbi dolognak szólhat.Talán a nyílvessző városba juttatásával lehet kapcsolatban.*
- Milyen választása nem lehetett? Miről beszél?*-csattan fel, kérdőre vonván a pásztort, és remélve, hogy Morganus is kellően erélyes lesz. Legalábbis ezt várja most mesterétől. Szeretné már megtudni, mi ez az egész történet, nyílvesszőről, sólyomról, pásztorokról és worgokról.*

Delihlah Eleonor #287000 | 03.31 10:20:00 | 183898 |

[Vadászat]

* Útra kelnének hát még egy darabon, ámde előtte még átteszik Miseria lováról Morganus-éra a pásztort...aki baljós dolgokat nyög ki szenvedve magából... Deli szemöldökei felszöknek, összeráncolódnak. *
~ Ez csapda!!!!! ~ * kiáltaná hangosan, de nem akar túl nagy feltűnést kelteni, valószínűleg így is túlzottan kipécézték őket egyesek. Suttogva szólal csak meg tehát: *
- Készüljünk...- * Nem hinné, hogy paranoiás, amit a jóember az előbb makogott, az csakis arra utalhat, hogy tőrbe csalta őket a kis színjátékával. A bajba jutott királyleányt adta elő, s ennek eredményeképp a hős lovag és apródjai fehér lovon (legalábbis Lilieth hószín hátas), most nagy bajba kerülhetnek... *

Fegyver: Dharr pengéje Páncél: Könnyített mellvért
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Morganus Yl Chays #286617 | 03.30 00:14:06 | 183150 |

[Vadászat]

- Dehogynem. Álljunk meg egy pillanatra... *hagyja jóvá a javaslatot, mégiscsak ne egy hölgyre borulva kókadozzon a nagydarab, hegyi férfiember. Közelebb léptet lovával, hogy szinte egymást súrolják az állati lábak, így mégiscsak könnyebb átvenni a testet, melybe csak lassan tér vissza a lélek.*
- Óvatosan, lassan... Így, remek! Fogom, már elengedheti... *maga elé veszi a pásztort, aki csak ennyit bír motyogni:*
- Sajnálom... bocsássanak meg... nem volt más... választásom...

Myrla Yl Chays #286128 | 03.29 23:24:28 | 183121 |

[Vadászat]

*Hogy újra együtt a csapat, ismét felmerülnek az orkok, mint lehetséges veszélyforrás. Morganus azt javasolja, akkor még kicsit haladjanak, távolodjanak a helytől, de előbb azért kérdezzék csak meg a pásztort, mit tud elmondani a hely "faunájáról". Persze tőle várja, hogy felrázza az embert. A lány nem tud mást tenni, mint elkezdi rázogatni, és ujjaival bökdösni az áldozat vállát, persze kellő óvatossággal, nehogy az leessen a lóról. Így is elég megtartania a jól megtermett sérültet.*
- Hallja, jóember? Ébresztő!*-szólongatja közben, hátha elér valami hatást. Emberük végre kezd magához térni, bár még kábán meresztgeti szemeit. De remélhetőleg Morganus kérdéseit már hallani fogja és talán választ is ad rájuk.*
- Esetleg ne tegyük át a maga lovára?*-kérdezi közben a lovagi pártfogójától.*- Elég súlyos darab, mesterem talán jobban elbírná....*

Morganus Yl Chays #286617 | 03.29 22:47:36 | 183086 |

[Vadászat]

- Nos, valóban, egyelőre jól állunk. Ügyes volt mindenki, de leginkább a worgoncok... *mondja örömmel, ami le is kókad, mihelyst ismét orkokról hall. Mondaná, hogy sok a varjú közöttük, kárognak itt mindenféle rémséges kimenetelről, de az tény, hogy a felelőtlen lépések, ilyen messze a védelmet jelentő várostól, könnyen megbosszulhatják magukat. Így megfontolja a gondolatot...*
- Igen, azt hiszem tanácsos még haladnunk egy darabon. Azért próbáljuk meg felrázni az elpilledt királylányt, hátha ő tudna mondani valamit a helyi sárkánygyíkokról... *a mesés hasonlat természetesen a pásztorról szól, meg, hogy ha már orkoktól rettegnek látatlanban, talán ő arra a legalkalmasabb, hogy megerősítse vagy megcáfolja a feltevéseiket. Ha Miseria megkísérli felrázni, bizony fel is ébred kábultságából, bár még eléggé erőtlen. A kérdéseket azért hallhatja, s talán felel is rájuk, szép sorjában...*

Delihlah Eleonor #287000 | 03.29 22:38:55 | 183077 |

[Vadászat]

* Csalogatják a kölyköket az ínycsiklandó csalival. Bizony ám! Nem valószínű, hogy mindig ilyen zamatos falatot vacsorálhatnak a fattyak...becsüljék is meg alaposan magukat, mert nem mindig fog idevetődni három kósza lélek, akik jóllakatják őket a szüleik helyett. A nő élvezi a kergetőzést, kurjongat is közben, mintha csak valami szórakozás lenne ez...de hát valahol az is! Végül leoldja a sebtiben összetákolt kötélről a húsdarabot és amennyire csak tudja, messzire hajítja. Majd visszafelé vágtat Miseria felé, aki már elvégezte a kellő gyógyítást a pásztoron. Deli kicsit kifújja magát, aztán mesterére néz, ő is tőle várja a faggatózást, hisz ő a rangidős, de azért nem hiszi, hogy ezt itt és most rögtön kéne végrehajtania: *
- Nem kellene biztonságosabb, csendesebb helyre húzódnunk? Én kicsit még tartok attól, amit Miseria mondott az előbb, hogy akár orkok is lehetnek a közelben... * Néz körbe aggódón, gondterhelten ráncolva a homlokát és szépen ívelt, levendulaszín szemöldökét. *

Fegyver: Dharr pengéje Páncél: Könnyített mellvért
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Myrla Yl Chays #286128 | 03.29 22:09:33 | 183034 |

[Vadászat]

*A gyógyító mágia ismét bizonyított! A sérült sebeinek vérzése gyorsan abbamaradt, és a pásztor máris a gyógyulás útjára lépett. Kisvártatva feltűnt Deli és Morganus alakja, immár worg kíséret nélkül. A csel tehát bevált. Lovát megállítva várja be őket.*
- Hála Kyssának, hogy sikerült a terv végrehajtása!*-fogadja társait. A pásztorember közben még mindig szótlanul kókadozik a lovon. A lány reméli, majd mestere szóra bírja, és megtudják végre, mi is ez az egész történet, amibe csöppentek.*

Morganus Yl Chays #286617 | 03.29 20:10:01 | 182887 |

[Vadászat]

*A csel beválik, a worg kölykök a rúgkapáló, bőrös hús helyett a felvágottat részesítik előnyben, s megszimatolva a lehetőségeket, a lovas futtatók nyomába erednek. Mókás látványt nyújt így a kompánia, bár ezt madár sem látja, de azért jó ballada-sor lehetne: `Húst húz magával lovag s apródja, míg fut nyomában worgnak aprója...` Addig távolodnak így el a korábbi tetthelytől, míg nem Miseria s betege lóra száll, s be nem telik Deli javaslatának értelme és időbeli korlátja.*
- Úgy legyen! *pár perc, és odaadhatják a worgoknak versenyfutásuk jutalmát. Azért a gatyamadzagáról előbb leoldja Morganus a húst, azt nem adja ráadásnak. Bár fel sem kötné újból, jelen állapotában, zsírcseppektől fénylően ragadva, fűcsomóktól porozva...*
- Most már elég, a parasztnép kimentve. Nesztek! Végeztünk... *a húst ledobja, lovát megfordítja, s vágtázhatnak vissza, csatlakozni harmadik társukhoz, s negyedik, ismeretlenhez...*

Delihlah Eleonor #287000 | 03.29 19:59:10 | 182876 |

[Vadászat]

* Rákaptak az ötletére, így hát mesteréhez hasonlatosan bőrszíjára köti a húst...de ez így még nem elég hosszú kötél, hát leoldja a kantárszíjat Liliethről - hisz anélkül is meg tudja ülni lovát - és így már elég hosszú lesz a csalihuzal...A lovagra pillant, bólint, jelezve, hogy készen áll, majd Morganussal párhuzamosan lovagol elfele, közben csalogatva a kölyköket nagy szorgosan.
- Gyertek csak gyertek szépségeim! - * Nézi közben azt is, mestere hogy áll...* - Szerintem vigyük őket messzire, aztán valahol dobjuk el nekik a húst, s mire végeznek vele, mi már messze járunk. -
* Nem lenne jó sokáig otthagyni Miseriát...ezért is kéne sietniük. *

Fegyver: Dharr pengéje Páncél: Könnyített mellvért
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Myrla Yl Chays #286128 | 03.29 18:46:45 | 182803 |

[Vadászat]

*Deli kitűnő csalétket javasol. Azonnal fel is ajánlja szárított hús készletét a célra. Morganus arca felragyog, és csatlakozik a saját élelem adagjával. Miseria nem volt előrelátó, nála nincs az égvilágon semmi. Emiatt kissé szégyenkezik.*
- Sajnos nálam semmi ételféleség nincs.*-mondja pironkodva.*-Nem számítottam hosszabb túrára. Így nem tudok mit adni.*
A lovag azonban neki is szán szerepet. Miközben előkészületeket tesz a csali elkészítésére, eképpen is okítván apródjait, beavatja őket tervébe. Ő és Deli elcsalják a worg kölyköket, Miseria pedig elláthatja a pásztor sérüléseit, hogy aztán lóra pattanva mindannyian elhagyják a tett színhelyét.
Morganus már indul is, Deli feltehetőleg, mestere utasításait követve, hasonlóképp cselekszik. Amint szabad az út a sérülthöz, Miseria leugorhat lováról, és a worgok távollétét kihasználva a sérült segítségére siethet.
Sok ideje biztos nincs, nem tudni, meddig sikerül a worgok figyelmét elterelnie két társának, így azonnal cselekednie kell. Első és legfontosabb teendőjének a vérzés csillapítását vélvén, az ehhez szükséges mágia segítségét venné igénybe. Ha sikerül az azonnali segítség, ha nem, a pásztort mindenképp a lovához vezeti, és felsegíti, majd maga is felszállván társai után vágtázik, közben vigyázva, hogy a sebesült se essen le...*

Fegyver: Vércsatornás hosszúkard Páncél: Városőr mellvért és pajzs

Myrla Yl Chays mozdulatai és bűvigéi nyomán varázslat járja át a beteg testét. A külső és belső vérzések idővel elapadnak, így a Halál lehelete is elenyészik, és a sérült lassú gyógyulásnak indul.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Morganus Yl Chays #286617 | 03.29 15:04:28 | 182670 |

[Vadászat]

- Biztos benne? *néz riadtan Miseriara (Myrla), hogy az orkokat kívánna worgok helyett. Nehéz döntés lenne, melyikkel akadjon össze az ember, de az életben nincsenek ily választási lehetőségek. A szörnyek kérés nélkül bukkannak fel ezen a környéken, s szerte a vadonban...*
- Kyssa mentsen attól... *hárítja el a feltételezést, mert még gondolatban is sok neki, hogy két kezdő tanonccal kerüljön szembe egy csapat vérengző fenevaddal, zöldbőrű harcossal. Myrla felvetése, amire Deli rákontrázz egy konkrét javaslattal, végre kiutat mutat a setét veremből, s így elsőként, Morganus arca ragyog fel, de csak mértékkel és földi lehetőségekkel:*
- Remek gondolat, hölgyeim! El is felejtettem, hogy magam is raktam el elemózsiát, mert Eleonor kisasszonnyal nem tudtuk felmérni, mennyi időre is távozunk a rendházból. Tegyük tehát ezt... *hogy mit is, inkább mutatja. A maga részéről, előveszi a húsadagját, s valamiféle kötelet eszkábál, ha nem talál zsákjában madzagot, hát övből meg más fonálból összekötözve, a lényeg, hogy tudja valamelyest húzni lova mögött a csalétket, de legalábbis, lóbálni lováról annyira, hogy ne keze fejével együtt harapják azt le az éhes kölykök. Amint kész, morzsolt kenyérdarabkákkal kezdi el dobálni a csaholó worg-ivadékokat, csak hogy figyelmüket felkeltse az előétellel, s közben kiosztja az utasításokat:*
- Mi tehát elcsaljuk az állatokat, Miseria kedves, maga addig vegye kezelésbe a sebesültet! Ha már lovon van mindenki, sietve elhagyjuk a területet... Induljunk! *mondja, ha már Deli is elkészült a maga részével az étel-bombázásnak, csalétek-lóbálásnak. Morganus tehát lovát csatára biztatja, jobbjával tartja a kötelékre fogott, szárított vadhúst, s megkezdi az incselkedést a kis pokolfajzatokkal...*

//Hatalmas piros pont a helyes lépés gyors megtalálásáért! Igen, ez erről szólt, mennyire emlékszünk a kaland kezdetén összeállított felszerelés részleteit illetően. Asztali szerepjátékoknál egyszerű, mert minden le van írva, frpg-nél viszont muszáj emlékezni a részletekre is. Mission accomplished, +120XP per tutti! XD//

Delihlah Eleonor #287000 | 03.29 10:09:52 | 182561 |

[Vadászat]

* Még szerencse, hogy lőni nem lőtt az előbb...lehet, hogy magukra csődített volna egy-két jó erőben lévő worgot is....ebből is látszik, hogy még tapasztalatlan! No de sebaj, majd fejlődik még a harci tudása is, meg az ellenfelekkel való tapasztalata is. Miseria javaslatára felcsillannak a szemei... *
- Van nálam egy jókora darab szárított hús...azért hoztam, hogy nehogy éhen haljunk. Esetleg dobjam el messzire nekik? Akkor felvehetnénk magunk mellé a lóra szegény pásztort és arrébb vágtathatnánk.... * jegyzi meg ötletét a többiek felé és vár válaszukra ...jó ötlet-e ez vagy sem? Akár így, akár úgy, valamit gyorsan tenniük kéne, különben a pásztor a kölykök játékszerévé válik véglegesen...*

Fegyver: Thrillioni elbájolt íj
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Myrla Yl Chays #286128 | 03.25 08:12:32 | 180503 |

[Vadászat]

*A kürt hangjának utánzása nem fékezte meg a miniszörnyeket. Bár tanácstalanul nézett körbe némelyikük, de csak nem szállt inukba a bátorság. Morganus higgadtságra intette társait, felhíva figyelmüket arra az eshetőségre, miszerint a falka felnőtt tagjai a közelben lesben állhatnak, és vész esetén a kicsinyeik védelmére kelhetnek.*
- Ha Orkok lennénk, akkor most könnyebb dolgunk lenne.*- jegyzi meg félig-meddig tréfának szánva a kijelentést. Mert ő ugyan nem szeretne az lenni, de az említett faj tagjai jobb barátságot ápolnak a worgokkal, mint az emberek.*
- Miről is volt szó a nyílvessző kapcsán? Nem ember alkotta tárgy, mert annál durvább a megmunkálása, ha jól emlékszem szavaira. Nem lehet, hogy orkok műve? Mi van, ha ezek a worgok itt pedig a "háziállataik"?*-néz aggódva a többiekre.*
- De remélem ez csupán egy vad feltételezés, és nem kerülünk szembe mindjárt egy pár orkkal is...*-próbálja nyugtatgatni magát.*
- Egyelőre koncentráljunk a worgok dolgára, és annak a szerencsétlennek megmentésére.*-néz a pásztor felé.*
- Esetleg ha lenne valami, amivel elcsalhatnánk őket távolabbra...Valami, ami csábítóbb számukra, mint egy pásztor bocskora, ugyanakkor mi biztonságban maradhatnánk.*-gondolkodik aztán hangosan.*
- Nincs valami ötlete, hogy mit tegyünk, uram?*-fordul végül Morganushoz.*
- Ön közöttünk a legtapasztaltabb és leghozzáértőbb. Hátha a worgok viselkedéséről is tudna mondani valamit, ami segítségünkre lehet a helyzet megoldásában.*

Morganus Yl Chays #286617 | 03.24 19:16:14 | 180238 |

[Vadászat]

- Segítsenek meg, jó emberek! Már nem elég a korcsoknak néhány juhom... *nyöszörög a pásztor, kit nyúznak a vadóc ebfélék. A tenyérbe fútt hang, mindenesetre felkelti a worgok érdeklődését, némelyik tanácstalanul kapja fel fejét, ezután mit is harapjon meg, bár kettő-három folytatná a könnyebb, előttük fekvő prédával. Deli kicsit előreszaladna a dolgokkal, mire válasz csak annyi lehetne: `Már hogy a fészkes fenébe ne fájna, tele vagyok sebekkel?!`, de a pásztor meg se hallja a lóról mondottakat, a miniatűr fenevadak meg nem tágítanak. Morganus meg, vakarja gondolkodón a fejét, majd észbe kapva gondolatát, kezével int, tenyérrel lefelé állítja meg, ha esetleg valaki elhamarkodottan avatkozna bele a kényes helyzetbe:*
- Csak körültekintően! Ha vadászni tanulnak a kicsik, nem lepne meg, hogy a közelben lapulnak figyelő szüléik. Egy vinnyogás, és rajtunk van a falka...

Delihlah Eleonor #287000 | 03.24 12:33:44 | 180012 |

[Vadászat]

* No lám. Kezd izgalmasabbá válni a helyzet...Deli vágtat a szegény paraszt felé, s megvárja, hátha Miseria kürtölése elriasztja a kutyákat...de ha nem így történik, már készíti is íját valamint kardját a támadásra.
~Azért mégse a farok csóválja már a kutyát!~
S így vagy úgy, de ha elkotródnak a kölkök majd...mert minden bizonyára ez lesz a végkimenetele a dolognak, ha három harcos is készen áll a támadásra...leszáll majd lováról és a szerencsétlenhez lép.
- Jól van, nem fáj semmije?- * Kérdezi meg résztvevőn. *
- Ha gondolja segíthetek ...gyógyító vagyok. - * Még nagyanyjától tanulta a gyógyító mágia fortélyait, s ha szükség lesz rá...használni is fogja. *

Fegyver: Thrillioni elbájolt íj

Delihlah Eleonor gyors kezeinek köszönhetően ügyesebben harcol, nem tesz felesleges mozdulatokat. [C]
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Myrla Yl Chays #286128 | 03.23 07:44:40 | 179300 |

[Vadászat]

*Kisvártatva megérkeznek a segélykérés forrásához, ami nem más, mint egy worg kölykökkel a földön hempergődzve játszadozó pásztor. Vagy inkább vele "játszadoznak" amazok. Morganus int a két nőnek, majd javasolja, szabadítsák meg az embert játszótársaitól, aztán hátha tudnak beszélni vele. Azt nem közli, hogyan gondolja a megszabadítást, véres, vagy kevésbé véres eszközökkel?
Miseria magányos kincsvadászatai során már erősebb ellenfelekkel is elbánt, mint ilyesféle gyermek worgok, de mi van, ha kiderül, hogy a pásztor kissé vadóc kedvenceiről van szó csupán, és gazdájuk nem örülne, ha halomra gyilkolnák őket holmi idegenek? Kérdőn néz Morganusra, de közben előrántja kardját is, mert ha azt látja, hogy a lovag az erőszakosabb megoldást választja, akkor szüksége lesz rá.
Még megpróbálkozik valamivel, a vadriasztó kürtök hangját próbálja utánozni, hátha attól elrettennek a támadók. Bár ennek hatásossága erősen kétséges...*

Morganus Yl Chays #286617 | 03.23 00:20:39 | 179237 |

[Vadászat]

*Elől tehát Morganus, utána pedig sorban Miseria és Deli, lovaikat futásra eresztve. A dombhátra érve, így vehetik észre a hang forrását, vagyis hogy több hanghoz tartozó emberi és állati lényeket. Kétségtelenül pásztorforma alak, ruhájából ítélve, ki a földön fekszik, bár hiányos felszerelése épp a bal lábáról hiányzó bocskor miatt az. Földre pedig nem más kényszerítette, mint négy worg kölyök, kik csaholva ugrálják körül, állkapcsaikat csattogtatva, készen rá, hogy mástól is megszabadítsák, nem csak lábbelijétől. Néha beleharapnak, ruháját tépik vakkantva, s bár még csak kicsiny másai a nagyobb ragadozóknak, a véres karcolások arra utalnak, nem játékról van szó. Morganus csak egy darabig habozik, majd int a később érkező társainak, mi is a probléma oka és lehetséges megoldása:*
- Szabadítsuk meg az urat vadóc ölebeitől. Utána majd beszélünk, mi is ez az egész...

Delihlah Eleonor #287000 | 03.15 18:46:41 | 175074 |

[Vadászat]

* Úgy tűnik nincs idejük rá, hogy megvitassák a szagos lábbeli kérdést, mert felüvölt valaki a közel-távolban. Nincs mit tenni, Deli is ellenőrzi fegyverét, az elbájolt íjat, amelyet vadászat címén hozott magával, de ha kell emberre is lő vele, hogy segítsen...a hangból ítélve tán szükség is lesz rá. Vágtat a többiek nyomán és tegezéből már kap is elő egy nyilat, hogy ha kell, hasznát vegye annak is... *

Fegyver: Thrillioni messzeszálló
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Myrla Yl Chays #286128 | 03.13 22:46:16 | 174184 |

[Vadászat]

* Morganus érdeklődve nézegeti a leletet. De a bocskorral kapcsolatos bizonyára nem rövidnek szánt eszmefuttatását egy kiáltás szakítja félbe. A két nőre tekint, feltehetőleg azt szeretné leolvasni arcukról, ők is hallották-e, vagy csak valamiféle hallucináció űz vele tréfát? Miseria is hallotta, és ösztönösen a hang irányába kapta a fejét.
- Ez ki vagy mi volt?-*kérdezné, de a lovag ekkor már indul is, és őket is erre ösztökéli.
A lány így követi példáját, és megsarkalva lovát a férfi után vágtázik.
Közbe ellenőrzi, kardja nála van-e, mert attól tart, hamarosan szükség lehet rá...*

Morganus Yl Chays #286617 | 03.13 22:14:07 | 174165 |

[Vadászat]

- Nocsak, mit találtak a hölgyek? *léptet lovával a körbeállásra érdemes tárgyhoz, mely valóban, emberi lábbelinek tűnik első látszatra. Meg, a másodikra is...*
- Hogy keresi gazdáját-e, azt nem tudom. De vagy őt hagyta el ez, vagy ez hagyta el amazt. Mert, hogy láb nem tartozik itt a lábhoz, az bizonyos... *s talán még folytatná a tupírozását egy egyszerű ténynek, de távolabbról kiáltás hallatszik. Emberi és segélyért felordító. Morganus előbb megbizonyosodik az arcok alapján, a többiek is hallották-e azt, amit ő, majd két pillanat múltán már ügetésre nógatja hátasát, a hang feltételezett irányába.*
- Gyerünk, rá, te, rá! *talán nem is társainak szól ez, inkább az állatnak, s idő híján csak reméli, a többiek követik példáját. Közel járhatnak, az már bizonyos...*

Myrla Yl Chays #286128 | 03.13 14:15:04 | 173868 |

[Vadászat]

*Deli észreveheti sóvár pillantását, mert kedvesen felé nyújtja a vízzel teli tömlőt. Persze, hogy elfogadja.*
- Ó, igazán kedves...vagy...ha tegeződünk...*- mondja, majd nagyot kortyol. Bár a vér nem válik vízzé, de talán a víz vérré igen, mert egyből frissebbnek érzi magát.*
- Ez jól esett, köszönöm!*-mondja, és visszaadja Delinek a víztároló alkalmatosságot. A lány átveszi, majd visszaakasztja azt a helyére.
Aztán amikor az ő általa a keresett legelőhelynek vélt térséghez érnek, Deli egy barna bocskort vesz észre a földön, és kérdőn néz rájuk, vajon mit kereshet itt a gazdátlan lábbeli? Neki semmi ötlete, így Delihez hasonlóan Morganusra néz kérdően, vajon a férfi tulajdonít-e jelentőséget a felfedezésnek.*

Delihlah Eleonor #287000 | 03.13 13:41:13 | 173844 |

[Vadászat]

* Időközben beérik őt a többiek és látja, ahogyan Miseria szomjasan nézi, amint iszik, erre mosolyogva odanyújtja neki a bőrtömlőt, közben verbálisan is kifejezi a kínálatot: *
- Igyál nyugodtan! * Reméli, hogy a nő elfogadja a felajánlását, s ha ivott, visszaakasztja bőrszíjára a vizes tömlőt, s szótlanul halad tovább....amikor hirtelen feltűnik előtte egy elhagyott barna bocskor...
- Nicsak...ez meg mit keres itt?? * Lepődik meg igencsa kitárult állkapocscsal és szemekkel, kérdőn tekintve társaira, vajh szerintük van-e bármi jelentősége egy elhagyott lábbelinek. *

Fegyver: Thrillioni messzeszálló
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Myrla Yl Chays #286128 | 03.13 01:00:56 | 173682 |

[Vadászat]

*Deli szerencsére megáll, hogy bevárja őket. Morganus viszonylag hamar újra a lován terem. A lány viszont elébb próbálja ruháját megigazítani, majd valamennyire leporolni. Az eredmény szánalmas. De mindegy, végtére is nem holmi bálba készülnek, ezek a holmik amúgy is cserére szorulnak már, otthonról nem főúri ruhatárral érkezett. Szégyenkezett is apródi esküjén nem éppen ünnepi viselete miatt. Aztán lovát nézi meg, de szerencsére nem lát rajta komolyabb sérülést, azért biztos, ami biztos, ráhelyezi kezét a ló jobb mellső lábára, mellyel elbotlott, és gyógyító energiát próbál átadni az állatnak. Bár ennek sikerességében nem igazán bízik. Ezen képességét ugyanis nemigen szokta használni, azt sem tudja, honnan szerezte egyáltalán. A (sikeres vagy sikertelen) művelet után visszakászálódik a paripa hátára. A lovag közben már el is indult, így hát ő is követi.
Csakhamar Deli mellett teremnek. Sóvárgó tekintettel nézi, ahogy a másik nő bőrtömlőjéből nagyot kortyol. Bizony neki is jól esne egy kis víz. Nem hozott magával, mert nem gondolta, hogy a kirándulás ily hosszúra nyúlik. A lovag közben kiadja az utasítást, járjanak nyitott szemmel, és csak egyenesen előre...*
- Menjünk, de sajnos semmi ötletem, hogy mit is kellene keresnünk.*-mondja társainak, miközben próbál mindenfelé tekintgetni, de csak az egyre növekvő hegyet látja maguk előtt. Majd kb. egy fertályóra múltán egy legeltetésre alkalmasnak tűnő területhez érkeznek. Legalábbis a lány arra alkalmasnak véli, bár életében nem pásztorkodott.*
- Nem lehet, hogy megérkeztünk, és ez az a bizonyos hely?*- kérdezi a másik kettőt. Bár első pillantásra egyelőre semmi különöset nem lát, és egyébként is, lehet téved, még tovább kell menniük. De valahogy belül azt érzi, jó helyen járnak, és bajsejtelmek kezdik gyötörni. Ettől meg is borzong, de igyekszik kifelé nem mutatni. Nem szeretne vészmadár szerepkörben tündökölni. Elég volt előbb a galambokból, nincs szükség most egy kuvikra is. Reméli Morganusnak van valami terve a további nyomozással kapcsolatosan.
Vagy Deli esetleg meglát valami nem odaillő vagy furcsa dolgot. Érdeklődve várja, mit is mondanak...*

//Szerintem most még használjuk rám a Miseria nevet, ne legyen ebből kavarodás. Volt itt már anélkülis éppen elég. :)//

Fegyver: Hétszeresen kovácsolt hosszúkard Páncél: Városőr mellvért és pajzs

Myrla Yl Chays a beteg fájó testrészére helyezi kezét, és öt perc múlva a fájdalom egy időre tovaszáll.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Morganus Yl Chays #286617 | 03.12 23:34:55 | 173632 |

[Vadászat]

- Csakis előre, mint mindég! Már nem lehetünk messze a keresett helytől... *mondja, s tápászkodik vissza a magasba, előbb lábra, majd a kantárral a lovához, s annak nyergébe fel. Reméli, hasonlóan cselekszik az is, akiről már azt sem tudja, kicsoda is igazából. Nem gyanú ébredt benne, inkább csak kétely személyének kilétét illetően. De ezzel nyilván nincs egyedül, mert nem tagadást hallott, hanem történetfoszlányokat, így nem is bűnesetet palástol el tán, csak dadogva ad elő, emlékeknek kavargását. ~Myra? Ismerősen cseng a név, de hogy honnan...~ Lovát azonban megindítja, töprengésre nincs idejük, a nap halad előre, s céljuk bár tényleg közel lehet, még nem is sejthetik, mi vár ott majd rájuk.*
- Szemünk legyen nyitva tágra, úgy nézzünk rá a világra! Menjünk tehát...

Delihlah Eleonor #287000 | 03.12 10:46:53 | 173112 |

[Vadászat]

* Hamar lehiggad, nem szokott sokáig tartani a gyerekes megsértődése, így hát Morganus szavára hátra néz, megáll és bevárja a többieket.Ha utol érték, megkérdezi társait: *
- Most merre? Mester, van valami ötlete, hogy hogyan folytassuk a kutatást?
* Személy szerint ő egy kicsit elfáradt, de szívesen folytatja az utat, ha van milyen nyom, amin elindulhatnak, csak az lenne a jó, ha bármelyiküknek van ötlete, megosztanák egymással...ezért kérdezte meg most is, hogy hogyan tovább. Iszik egy korty vizet a magával hozott bőrtömlőből, s immár felfrissülten tudja elvégezni az utasításokat, amennyiben vannak... *

Fegyver: Thrillioni messzeszálló
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Myrla Yl Chays #286128 | 03.09 14:10:02 | 171516 |

[Vadászat]

*A Myra név említésére Morganus még visszakérdez, de aztán már másra figyelnek mindketten, mert váratlan esemény zavarja meg az eddigi "talajgyakorlatokat és madarászatot", egyben visszarángatja a lányt furcsa, múltba révedő, a külvilágot csak kettejükre leszűkítő állapotából a valóság talajára. Bár eddig is ott volt, csak másképp.
Delihlah faképnél készül hagyni kettejüket. Morganus utánaszól, miközben feltápászkodik a földről, majd segítő kezet nyújt. A lány természetesen elfogadja:*
-Köszönöm, uram!*-mondja és belekapaszkodik a férfi erős kezébe.
Pár pillanat múlva már 2 ismét saját lábán álló, de igencsak csapzott ember bámulja a harmadikat, és várja a magyarázatot, hogy hová oly sietősen? A galambos medálok pedig újra eltűnnek gazdáik nyakában...*

Fegyver: Hétszeresen kovácsolt hosszúkard Páncél: Városőr mellvért és pajzs
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KIMARADT RÉSZ

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Morganus Yl Chays #286617 | 03.02 21:49:15 | 167723 |

[Vadászat]

*Megtörténik az első baleset, s a szó szerint balra esett lány hallatja egy szempillantás múlván hangját, már a földről. Morganus megállítja lovát rögvest, s csodálkozva nézi egy darabig a vergődést, no nem mintha élvezkedni akarna a helyzetet illetően, csak éppen még őt is meglepte, hogyan lehet ily ügyetlenül pozíciót váltani a lovaglás és a földön hempergés között. A sportbíráskodás helyett azonban felülkerekedik benne a lovagiasság azon gyakorlati és köznyelvi eleme, mely arra vezérli most, hogy leszálljon nyergéből, szabályosan és zökkenőmentesen, s siessen a hölgy megmaradt, kevéske megjelenésének mentésére. Kezét nyújtja, de a ruhaforgatag, meg fejenállás nehezíti a küldetés sikerét, így előbb segédkezik a helyzet rendezésében.*
- Várjon, engedelmével segítenék...

Myrla Yl Chays #286128 | 03.02 15:13:59 | 167391 |

[Vadászat]

~Nem élt Öbölben, se Ötbányán, Révben pedig sosem járt...Hm. Ezzel ki is zárható, hogy valaha, valahol is találkoztunk volna.~*-morfondírozik magában Morganus válasza után, és egy halk sóhaj kíséretében megállapítja, semmivel sem jutott közelebb ezen ügy megoldásához, mint ahogy nem jutottak előrébb egyelőre a másikéhoz sem. Bár az utóbbira még van remény, az előbbiben viszont már kezdi elveszíteni hitét.
Ellenben Deli, a lassan kihagyhatatlan Kiana személyét ismételten felemlegető kérdése újra mosolyt csal a lovag arcára. Már megint ez a ki tudja kire emlékeztető arckifejezés! Neki viszont egyre savanyúbb az ábrázata, melyet lehetséges, hogy társai elől sem tud már eltitkolni.
Közben egyre közelednek a hegyek lábához, melyet Morganus hangosan is konstatál. Növényzettel fedett sziklák alkotta hegyek nőnek ki a földből, mint valami óriások, és telepednek rá a tájra, egyre nyomasztóbb hatást gyakorolva a 3 lovasra. Közeledésük jele még, hogy egyre több kisebb, a hegyekből lemorzsolódott szikladarab hever szerte-széjjel, sokukat már benőtte a moha, így beleolvadnak környezetükbe színükkel.
Miseria(Myrla) nem veszi észre a lova lába elé kerülő egyik ilyesfajta akadályt, és a következő pillanatban a megbotló állat hátáról lebucskázva a földön találja magát.Az állatnak semmi baja nem esett, lovasa viszont meglehetősen zilált állapotban leledzve kapálódzik.*
- Aúúú! Hogy az a...*-de nem fejezi be a mondatot, mert éppen azon van, hogy lefejtse magáról az esés következtében nyakába tekeredett és fejére csavarodott köpönyegét, hogy lássa, alatta mi lett a ruhájával, nem szakadt-e el? Nem szeretné, ha a férfi illetlen dolgot látna. Bár egyelőre a segítség nélküli feltápászkodásra sincs esélye.Reménykedik benne, hogy a másik kettő a segítségére siet, hogy minél előbb kikeveredjen kellemetlen helyzetéből, és mielőbb folytathassák útjukat.*

Morganus Yl Chays #286617 | 02.28 23:27:20 | 166585 |

[Vadászat]

- Nem, Sziklaöbölbe nem sokkal azelőtt érkeztem, hogy a rend tagjává lettem. Korábban talán csak gyermekkoromban jártam itt, akkor is csak átutazóban. Ötbányán is csak rövid ideig tartózkodtam, Révben pedig egyáltalán nem. Inkább a keleti vidékeken jártam s keltem... *válaszol végre a korábban már feszegetett kérdésre. Majd kuncog egyet, mert a másik fronton kap megint egy kiadós verbális nyaklevest.*
- A kihívásig még stimmelt is a helyzet, s épp azért nem akartam kihívni magam ellen a végzet haragját... *mondja, s közben már jócskán eltávolodtak előző színhelyétől ennek a különös darabnak. A hegyek lába egyre nyomasztóbban hat rájuk, most látszik csak igazán, mily roppant szikladarabokat vont be a málló növényi szőnyeg alkotta vékonyka föld és rajta növő fű.*
- Közeledünk...

Fegyver: Kymel kardja Páncél: Városőr mellvért és pajzs
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KIMARADT RÉSZ
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Delihlah Eleonor #287000 | 02.16 15:48:41 | 158479 |

[Vadászat]

* Bizony, nem leip meg, hogy Morganus sikerrel járt, csak azon döbben meg, hogy ilyen hamar....Mintha csak csettintett volna egyet, s az egész üres asztal tele lenne földi jóval, hogy megkezdhessék a lakomát. Olyannyira ügyesen csűri-csavarja különben is a szót mestere, hogy előbb-utóbb így is, úgy is kiszedte volna a nekik kellő információt a pásztoremberből. Tehát a lényeg: Tökfödős Dragule.
Felpattan Liliethre, s elindul kicsit messzebb a pásztortól, majd ha követik a többiek, kétfajta gyanúját is megosztja velük. *

- Gratulálok Mester!* kezdi kenegetni a férfi máját, ha jót tesz a férfi jellemének, ha nem, azért az elismerés nem maradhat el. Majd folytatja a megkezdett szót, kifejtve a kósza gyanúját: *
- Önök szerint melyik eset állhat fenn inkább: Meggyilkolták a szegény Dragule-t, vagy köze van a rejtélyes esethez, netalántán elbujdosott, mert nem akar retorziót a bűnrészessége miatt....Ha egyáltalán volt bűn.

*Az első triviális, majdhogynem banális, de el kell hangoznia, a második azonban már kevésbé az, Deli megérzései mégis erre a verzióra hajaznak. Nem hinné, hogy az itteni pásztor lenne benne a dologban, s azért említette meg kollégáját, mert el akarja terülni magáról a gyanút. Ahhoz túlságosan együgyűnek adta elő magát, persze a látszat gyakran csal és sosem szabad lebecsülni az ellenfelet...*

Fegyver: Thrillioni messzeszálló
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Myrla Yl Chays #286128 | 02.13 10:20:41 | 156334 |

[Vadászat]

*A lovag, amikor látja a két kudarcot vallott nő tanácstalanságát, segélykérő tekintetét, és hallja szavaikat, végre kezébe veszi a dolgok irányítását. Közli, vigyázó szemüket őreája vessék, és figyeljenek.
Odamegy a pásztorhoz, és anélkül, hogy leszállna lováról, illegetné magát vagy pénzt csörgetne, mégis eredményesebb "vallatónak" bizonyul mindkettejüknél. Új információval gazdagodnak.Bizonyos Tökfödős Dragule személye bukkan fel a homályból.
Mely lehet fontos a történet szempontjából, bár a lánynak egyelőre nem sok ötlete van, hogy helyezhető bele ez a mozaikdarabka a képbe?
Morganus viszont szinte megrészegülve, diadalittas mosolyt ereszt meg feléjük. Pedig a mosolygás nem jellemző rá, legalábbis ismeretségük rövid ideje alatt nem sok alkalommal lehetett része benne.
Ekkor egy pillanatra furcsa érzés fogja el. Nem tudja, mi lehet ez, kicsit meghökkenve néz a férfira, majd olyan gyorsan, ahogy Morganus ajkairól eltűnik a mosoly, ugyanolyan gyorsan elhessegeti magától a gondolatot, hogy valahol, régebben már találkoztak, vagy látott valakit, akivel nagy hasonlóságot mutat.Inkább újra a lényegre koncentrál, és Morganushoz fordul, hátha segít a rejtély megfejtésében.*
-Tökfödős Dragule? Hallott már felőle talán, uram?*-kérdezi bátortalanul, nem tudja, a kapott infó mely része a lényeges. Maga a személy vagy csak az, hogy eltűnt 3 nappal ezelőtt.*

Fegyver: Kétkezes pallos Páncél: Városőr mellvért és pajzs
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Morganus Yl Chays #286617 | 02.12 23:01:21 | 156189 |

[Vadászat]

*Morganus látja, az apródok eredménytelenség és tanácstalanság árnyékában térnek vissza lovaikhoz, s rövidesen hallhatja is a tanácskérés szavait. Útmutatást viszont nem ad, mert hallott eleget a diskurzusokból ahhoz, hogy maga intézze el a továbbiakat.*
- Figyeljenek tágra nyitott szemmel! *mondja, majd lovával nekiindul, hogy a pásztorember közelébe kerüljön lovával. Nem száll le, a nyeregből beszél hozzá, de nem tiszteletlenül.*
- Kövér legelőt, dús gyapjat, bátyámuram! Elnézést, hogy útitársaim megzavarták egy kusza történetről való kérdéseikkel, de fontos lenne tudnunk, mi is történt valójában. Ha jól hallottam a távolból, azt mondta, nem lakik erre senki. De vajon legeltetnek-e mások is ezen a tájon, kik nem laknak fedél alatt? *kérdi, mire illő köszöntés után jön az alábbi válasza a pásztornak.*

- Hasonlókat kívánnék az úrnak, ha a kenyérrevalót a gyapjasok szőréből keresné meg! Nem történt semmi, és még egy fényes kaviccsal is kedveskedtek nekem. Ami pedig azt illeti, valóban nem csak én terelgetem a rám bízott jószágot errefelé, ez idáig volt egy Tökfödős Dragule nevezetű földim, aki valamivel távolabb, már a hegyek lábánál legeltetett. De három napja biz’ nem hallottam felőle semmit, még a vezérürüje kolompjának hangját sem hozta el erre a szél...*Morganus pedig hallva, amit hallani kívánt, diadalmas mosollyal fordul vissza a lányokra nézve, amolyan "na, ezt egy így kell csinálni, csirkéim" fölényes uralkodói mázzal, s a déli nap kölcsönözte glóriával.*

Delihlah Eleonor #287000 | 02.09 16:55:43 | 153946 |

[Vadászat]

*Egyelőre úgy tűnik, Miseria sem járt sikerrel a pénzzel, de Deli még bízik benne, hogy ki tudnak valamit húzni a pásztorból. Egyelőre, más ötlete nem lévén, ő is csak annyit tud tenni, hogy Morganusra figyel, vajh, ő mit szándékozik most tenni. Ennél a pásztornál sem a kacérkodással, sem a pénzzel, sem empátiával nem jutottak eddig semmire, ezért most talán kissé erélyesebben kéne rávenni a beszédre a férfit, bár nem hiszi, hogy a lovag ki fogja verni a parasztból az információt, nem olyannak ismerte meg eddig és lehet, hogy nem is tud semmilyen érdemi ténnyel szolgálni a nyájőrző, de azért az biztos, hogy most mesterén a sor, bármivel is próbálkozik is majd...*

Fegyver: Könnyű lándzsa
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Miseria Maximus #286128 | 02.09 11:37:19 | 153772 |

[Vadászat]

*A juhpásztor bizonyára bolondnak véli az egész hirtelen elébe keveredő társaságot, kik meglehetősen furcsán viselkednek, udvari bolondnak tán be is illenének.
Van köztük egy illegő-billegő és egy pénzt csörgető nő, valamint mindenek felett egy magas lóról most éppen nem beszélő lovag, hisz hallgat, mint a sült hal, viszont szemmel láthatólag maga helyett a nőket állította csatasorba, hátha ők majd legyőzik a pásztor szótlanságát. Ilyesféle sült hal és sült bolondok helyett bizonyára fogára valóbb lenne egy jóféle sült báránycomb.
A pénzt elfogadja, de semmi érdemi információval nem szolgál a sólyommal kapcsolatosan. A lány Morganus arcát fürkészi, vajon mit gondolhat az esetről, melynek háttere nem hogy tisztázódna, hanem inkább egyre jobban a homályos ködbe vész.*
- Uram, most mit tegyünk? Ez a jóember azt mondja, nem tud semmiről, nem járt itt senki, sólyom szárnya se hasította a levegőt erre. Akkor ki járatja velünk a bolondját?*-kérdezi aggódva Morganustól.*
- Kezdek félni, és valami baljós dolog előszelét érzem...*- mondja, miközben visszaszáll lovára, mert ott némiképp nagyobb biztonságban érzi magát, mint a földön ácsorogva. Várja, hogy a lovag ismertesse további terveit, vagy egyáltalán mondjon valamit, ami fényt hozhat a sötétségbe.Abban reménykedik, hátha a férfi észrevett valamit a pásztor mondandójában, ami a segítségükre lehet, és amire ő esetleg nem figyelt fel.*

Morganus Yl Chays #286617 | 02.08 23:57:45 | 153613 |

[Vadászat]

*A pásztorember bizony pislákol nagyokat, mohaként lecsüngő szemöldökei alatt, hogy miként toppant elé három idegen, s közülük kettő a szebbik nemből. S bár tetszenék neki a csipej ringatása, meg a pénz elfogadásának még gondolata is, erősen gyanakvó népség szülötte, talán azért is bírja ezt a veszélyes vadont. Hegyeset köp, aztán *
- Furcsaság? Nekem biz’ már az is ördöngösség, miként estek elibém, s hogy most mókáznak itt velem az urak. Nem hogy tisztes ember, de semmilyen nem lakik errefelé, egyedül én vigyázok erre a nyájra, meg az Ordas és a Csibész. Én meg nem tudok arról, hogy engemet meghívtak volna valami madárpaprikásra... *füttyent egyet, talán az említett kutyáknak, majd visszafordul, mégsem mutathatja hátát a másik hölgynek, ki szintén különc dolgokat mond neki.*
- Nem nehéz munka ez, a birkának több esze van, mint az embernek: nem jár háborúságba, s ellegel egész nap, mintha másra se lenne gondja. Valódi az a pénzdarab? No jó, hát elfogadom, de csak ha jó szívvel adják... No, de arról nem tudhatok, mivel tréfálták meg kendteket a nagyvárosban, én oda nem járok. Erre meg még a közönséges sármány is ritkán száll, nem hogy olyan úri madár!

Fegyver: Kecses rövidkard Páncél: Városőr mellvért és pajzs
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Miseria Maximus #286128 | 02.07 23:46:52 | 153022 |

[Vadászat]

*Elérkeznek lovaikkal a domb azon részére, melyen a távolból a juhnyájat vélték látni. Valóban nyáj az, és őrzője egy pásztor, ki görbe botjára támaszkodva vizslatja az érkezőket. Mielőtt hallótávolságba érnének, Morganus odasúgja Delinek és neki, hogy beszéljenek ők, mert a nők talán könnyebben szót értenek egy vadonlakóval. Nahát- gondolja magában, mit képzel róla ez a lovag, nem olyan lány ő, ki férfiak szórakoztatásával keresné kenyerét!- közben egy pillanatra villámokat szóró szemmel néz a férfira. Majd Delit figyeli, aki leszáll lováról, és mindenféle női praktikákat bevetve, illegve-billegve közelít a pásztor felé. Aztán pillát rebegtetve próbál információkat szerezni tőle a sólyomról, kit talán senki sem látott. A pásztor semmit nem mond, nyája mellett viszont most már a szemeit is legeltetheti. Deli ekkor mintegy segélykérően néz rá. Mivel nem hajlandó amúgy sem létező bájait bevetni semmilyen cél érdekében, hát eszébe ötlik: Pénz beszél!
Leszáll hát ő is lováról, és a pásztorhoz fordul.*
- Ó, mily nehéz lehet egész nap birkákra vigyázni!*-mondja együtt érző mosollyal, és közben megsimítja egy kíváncsi bárány fejét*
- Nagyon szépek ám a juhai, bizonyára sok a dolog velük, és drága manapság az élet, nem fizetik meg az ember fáradozásait kellőképp...
- közben zsebéből pár aranyat kotor elő, elég feltűnően, ahhoz, hogy a pásztor lássa miről van szó.*
- Jóember! Mondja csak, nem látott mostanában errefelé valami érdekeset?*-kezd rátérni a lényegre, tenyerében pedig sokat mondóan megcsörgeti a pénzt.*
- Valaki azt mondta a városban, lőttek errefelé egy sólymot, mellyel nem mindennapi módon bántak el, ez iránt érdeklődnénk...Természetesen a fáradozásait nem ingyen kérnénk!*- és kitárja az ember felé tenyerét, melyen a nap fénye által megcsillan a pénz, a pásztor szemében pedig a mohóság, a pénz láttán.*
- Az úr*-mutat Morganus felé*- talán még bőkezűbb is, mint én...*mondja, és máris a lovag felé terelgeti a juhászt, mint ahogy bizonyára ő szokta terelgetni nyáját.*

Delihlah Eleonor #287000 | 02.07 22:52:28 | 152991 |

[Vadászat]

*Egyet ért a lovaggal, bizony jobb ötlet a női bájjal megkörnyékezni egy pásztort, mint megijeszteni egy délceg lovag faggatózásával...
Deli összeszedi magát gyorsan és talán kissé komikusan száll le a lováról, mert közben illegeti-billegeti magát, csípejét ringatja, ami neki nem szokása, természetétől idegen, de hát a parasztnak nem valószínű, hogy túlságosan feltűnne ez a paradox viselkedés.*
-Kedves uram*kérdezi hosszú szempilláit rebegtetve a pásztorra*Mondja csak nem hallott mostanság errefelé valami furcsaságról? Nem régiben egy tisztes ember, valószínűleg idevalósi, még az is lehet, hogy ismeri, azt üzente, hogy egy sólymot itt szertartásosan öltek- és kopasztottak meg...*Dobja hátra egy lassú mozdulattal ibolyaila hajzuhatagát, mintha csak pontot tenne a kérdés végére. A pásztor egyelőre csak hümmög, bambul,"hee-zik", nem érti, mit is akarnak tőle, ezért Deli Miseriára tekint, reméli, az ő női praktikáira jobban megnyílik majd a drágalátos férfi beszélőkéje....*

Fegyver: Rozsdás gladius Páncél: Farkasirha
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Morganus Yl Chays #286617 | 02.07 19:23:29 | 152812 |

[Vadászat]

- Mit, egy fejsze nyelét? Adja az ég, hogy ne keveredjen még egy rejtélyes tárgy az ügybe bele... *kapja fel fejét a szóra, hiszen eddig Deli igencsak hallgatott, most meg arról adna tanúbizonyságot, hogy jobban lát a távolba, mint egy éles szemű elf kósza.*
- Szerintem az egy jó csapat juh, s belőlük kinőve egy bundás pásztor. Meg gondolom, a gyapjas tengerben úszik még pár nagy darab eb, úgyhogy vigyázzunk... *már csak pár pillanat, és felkanyarodnak a dombhajlatra, hol áll, őket észrevéve a pásztorember, görbe botjára támaszkodva. Morganus súg még pár szót halkan, hogy amaz meg ne hallja.*
- Lányok, ti beszéltek! Talán két szépség könnyebben megtud valamit egy kérges tenyerű vadonlakótól, mintsem én...

Delihlah Eleonor #287000 | 02.07 11:21:05 | 152535 |

[Vadászat]

*Elöljárója észrevételére ő is felfigyel a gomolyagra...bizony-bizony csakis nyájról lehet szó.*
-Mesterem, én jobbra sréhen láttam megcsillanni valamit. Valószínűleg egy fejsze nyele lehet, de a nyáj bizonyára sokkal inkább elvezet majd minket célunkhoz.*mondja lelkesen, s egyfajta tisztelettel. Felnéz Morganusra, hogy a másik szeme ilyen élesen kivette azt, ami számára rejtve maradt. Igaz, ő nem is arra kémlelte a messzi vidéket. Nemsokára látja közeledni egy lovas sziluettjét, s már éppen megsimítaná kardját köpenye alatt, hiszen nem árt az óvatosság, mikor felismeri a vágtázó nőt, s barátságosan biccent felé. Emlékszik rá, a zsugoriban látta többször is, de eddig nem volt alkalmuk beszélgetni. Mikor megáll mellettük, kezet nyújt neki, bemutatkozik.*
-Üdv, a nevem Delihlah. Bizony elkélne most a segítsége.*Feleli ő is a nő kérdésre, velük tarthat-e. Számára is rejtélyesnek tűnik az ügy...vajon mi fog kisülni ennyi kérdésből? Látja, hogy mestere kissé megzavarodott és szintén gyanakszik arra, hogy valamit nagyon félrenéztek és értettek. Menet közben meg megpaskolja hűséges Lilieth-e oldalát, így noszogatja, menjen csak, menjen, még koránt sem értek a kaland végére...*
-Mesterem csak annyit mondott nekem is, hogy egy parasztember hozta a nyilat. Többet én sem tudok.*mondja gondterhelten összeráncolva szemöldökét, s aggódó pillantásokat vet a lovagra, hiszen már most látja, hogy a vadászsólyomból úgy látszik nem lesz semmi, mert nem ilyenkor költ...Tovább vágtat immáron két útitársával és ő is figyelemmel kíséri az előttük kanyargó szürke, felhő-szerű hömpölyeget. Reméli, hogy lesz erre valami pásztor, akit megkérdezhetnek az ügyről.*

Fegyver: Rozsdás gladius Páncél: Farkasirha -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Miseria Maximus #286128 | 02.04 22:12:27 | 151052 |

[Vadászat]

*Némaságba burkolódzva haladnak lovaikkal az ismeretlen felé. Morganus sem szól, pedig a lányt nagyon érdekelné, mi járhat a férfi fejében. Néha lopva oldalra néz, és próbálja fürkészni arcát, de mást nem tud leolvasni róla, csak bizonytalan töprengést. Mi lesz velük, ha a lovag sem magabiztos, és esetleg váratlanul támadók csapnak le rájuk? A gondolattól megborzong. Ekkor valami feltűnik a távolban.*
- Nézzék csak, az mi lehet ott?*- mondja, és a mutatna is az adott irányba, de közben már érzékeli, hogy Morganus is felfigyelt a látványra.*

Fegyver: Díszes egyenes hosszúkard Páncél: Városőr mellvért és pajzs
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Morganus Yl Chays #286617 | 02.04 21:12:31 | 151000 |

[Vadászat]

*Haladnak tehát tovább, immáron hárman, lóháton. A kérdés talán motoszkál a fejekben, mit találnak majd céljukat elérve, bár az is kérdés, útjuk merre vezet s meddig. Morganus, rá nem jellemző módon, bizonytalankodik, mert logikai rendszerén, mely átszövi életét, rést ütött -mint pajzson a súlyos hajító dárda-, a történések alakulása. Vagy fertályóra múlik el szótlanul, már ha más nem szól, mert Morganus biz’ néma a nagy töprengésbe borulva, mire feltűnik a távolban, egy kétségtelenül mozgó valami, ami darabjait tekintve, lehet éppen egy sziklás domboldalon gomolygó nyáj és legelő birka elemei.*

Fegyver: Kecses rövidkard Páncél: Városőr mellvért és pajzs

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Miseria Maximus #286128 | 02.04 00:08:48 | 150486 |

[Vadászat]

*Szerencsére engedélyt kap a csatlakozásra, így nem kell félelemtől reszketve, egyedül visszavágtáznia a városba, bármiféle megismerés vagy növény begyűjtése nélkül.*
- Köszönöm, akkor Önökkel tartok. Igen, szerintem is próbáljuk megkeresni a nyájat, mely remélhetőleg valóban létezik, és nem csak mese, nem csak egy rémálom ijesztő részlete.*-mondja, majd Morganushoz hasonlóan indulásra ösztökéli a lovát. Elindulnak hát hármasban az ismeretlen felé.*

Fegyver: Nehéz csorba pallos Páncél: Városőr mellvért és pajzs
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Morganus Yl Chays #286617 | 02.03 22:17:16 | 150401 |

[Vadászat]

- Az, felettébb különös az egész... *egyelőre még nem a félelem gyötri, hanem az ismeretlen homálya, meg a az tudat, lehet, komoly átverés részesei, kárvallottként.*
- Dehogynem, elkél minden segítség, különösen, hogy azt sem tudom, mivel kell számolnunk az út során... Szerintem induljunk is tovább, jobb ötlet híján, a látni vélt nyáj után... *s ha nincs ellenvetés, lovát visszafordítja eredeti útirányuk felé, s kis nógatással lépésre szorítja lovát. Az idő közben halad, az égen a nap magasra hág, így ideje gyorsítaniuk haladásuk, ha nem akarják, hogy estébe érjenek haza. Bár az egynaposra tervezett kirándulás könnyen változhat nagy futássá...*

Miseria Maximus #286128 | 02.03 21:29:42 | 150344 |

[Vadászat]

- Ez meglehetősen különös esetnek néz ki és egyben picit félelmetes is, hiszen igazából semmi fogódzó nincs, pusztán hallomások és ez a különös nyílhegy, amire hagyatkozni lehet.*kicsit megborzong, és nem annyira a hidegtől.*
- Nem csatlakozhatnék a nyomozáshoz? Hárman hátha többre jutnánk, illetve ha veszély fenyegetne, talán jobban meg tudnánk védeni magunkat és egymást.*- mondja, és várja, a lovag beleegyezését adja-e. Nem szeretne már egyedül kóborolni ezen a vidéken*

Fegyver: Nehéz csorba pallos Páncél: Városőr mellvért és pajzs

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Morganus Yl Chays #286617 | 02.03 21:23:00 | 150332 |

[Vadászat]

- Nekem azt mondták, egy pásztorember hozta be erről a vidékről. De mivel én is csak hallottam az esetet, nem tudok semmi biztosat. Talán nem is az volt, aminek mondta magát, csak beöltözött egynek, mint egy báránybőrbe bújt farkas... *kezd meglódulni a fantáziája négyes fogata, alig tudja visszahúzni a vezérlő paripát, a fekete Üldözési mániát.*
- Nem, sem a madarat nem látta senki, sem a helyet. Az ügy felgöngyölítésére jöttünk igazából ki, de most rá kell döbbennem, semmi nincs a kezünkbe, ami mentén elindulhatnánk. Úgy véltem, ha megtaláljuk a pásztornépeket, kikérdezhetjük őket, mi is történt...

Miseria Maximus #286128 | 02.02 22:51:14 | 149798 |

[Vadászat]

*Morganus átadja az említett nyílhegyet. Megforgatja az ujjaival és megszemléli alaposabban. Anyaga fém, vége horogba hajlik, de nem mesterkéz alkotása. Legalábbis erre utal durva kiképzése. Mily teremtmény alkothatta?-gondolkodik magában. És mily célból? Már a sólyom ölésen kívül.*
- Nos, azt gondolom...*kezdi, miközben visszaadja a nyílhegyet, majd hirtelen abbahagyja a be nem fejezett mondatot, és inkább kérdez.*
- Mondja, ki is hozta be a nyílhegyet a Rendházba? És valaki látta is az elejtett madarat vagy csak elmondás alapján tudunk róla? Valamint az is fontos lenne, hogy ismerjük-e pontosan a helyszínt?

Morganus Yl Chays #286617 | 02.02 20:20:35 | 149583 |

[Vadászat]

- Tessék, íme a nyílhegy, amit talán tegnap, hogy behoztam a rendházunkba... *mondja, s adja át a kérdéses apró fémtárgyat, előszedve erszényéből ugyanazt, mint nem is rég Delinek is mutatott. Nem emberkéz alkotta darab, durva a megmunkálása, horgos a kiképzése, ölésre készült, s nem is szép módon. Egy vadászembernek fáj látnia s elképzelnie a hatását, még ha csak állatot is talál el vele a kegyetlen íjász. A talányhoz feltétlen illő darabka ez...*
- No, mit gondol? *kérdi véleményét Miseriának.*

Miseria Maximus #286128 | 02.01 23:43:08 | 149043 |

[Vadászat]

*Elmondását hallva Morganus az első megkönnyebbülésből hamar átvált értetlenkedésbe, majd ugyanilyen gyorsan ingerülté válik. Delitől vár választ valamely nyílheggyel kapcsolatos kérdésre, de nem a válasz érdekelheti, hisz azt tudhatja, hanem inkább egyfajta megerősítést várhat vagy a gondolatait próbálja összeszedni közben. Mivel a nyílhegy mibenlétéről nincs tudomása, megpróbál érdeklődni:*
- Elnézést, ha nem rám tartozik, de milyen nyílhegyről van szó, uram?

Morganus Yl Chays #286617 | 02.01 23:20:06 | 149012 |

[Vadászat]

- Akkor jó... Jól tette, hogy hozott védelemre is eszközt. *Mondja, figyelmesen hallgatva végig a további magyarázatot, előbb megkönnyebbülten annak hírére, hogy a legrosszabb még nem sújtott le a háztetőjükre, de a végére homlokán összefutnak megelőlegezett ráncai egy későbbi korának, amit talán már meg se fog élni, ha halad tovább a veszélyes ösvényeken.*
- Hogy mi? Tél van, valóban, de hogy is jön ez... Na ne! Ha jobban belegondolok, tényleg képtelenség, s én mégis azt hittem... Delihlah, mit is mondtam, ki hozta a nyílhegyet be? Itt valami nem illik bele a képbe, de nagyon, s én csak most látom a szorulását egy otromba darabnak a keretbe... *zavart s még ingerült is lesz a végére, bár csak magát okolhatja, hogy nem vett észre egy egyértelmű jelet, ostoba módon gondolkodva. Túlságosan elbódította a gondolat, hogy végre lehet saját sólyma, mivel vadászhat kettesben és harmóniában... Most gondolkodhat erősen, mi is történhetett valójában...*

Miseria Maximus #286128 | 02.01 23:04:24 | 148988 |

[Vadászat]

*Morganus aggodalommal vegyes érdeklődéssel kérdezi, mi járatban van errefelé. Valószínűleg nem tudja mire vélni, miért üldözte őket "lóhalálában".*
- Ne aggódjon, uram, semmi rossz hírt nem hoztam!*-jelenti gyorsan, hogy a lovag homlokáról eltüntesse az aggodalom ráncait.*
- Én csak azért jöttem erre, hogy körülnézzek, és megismerjem a Rend által felügyelt területeket. Sose tudni, mikor jöhet jól. Meg közben gondoltam, gyűjthetnék egy kis gyógynövényt is, ha találok.*-itt kissé megemeli a kosarát, lássák, igazat beszél.*
- Van nálam fegyver is, hátha nemkívánatos egyedek is felbukkannak a környéken.*mutatja az oldalán lógó szablyát.*
- Gyalog mégse jöhettem, így kölcsönöztem egy lovat az istállóból. Akkor mondta a lovászfiú, hogy jó uramék is idetartottak, és hogy egy lelőtt sólyom kicsinyeit keresik. Először nem is figyeltem fel egy, a mondandójában rejlő lényeges dologra, aztán jött a felismerés...*-itt kicsi szünetet tart, majd folytatja:*
- De, uram, hiszen tél van. Sólyom ilyenkor nem fészkel...*

Morganus Yl Chays #286617 | 02.01 22:40:12 | 148937 |

[Vadászat]

- Anodran szerencséjére! Nagyon is úgy tűnik, hisz most beszélhetünk... *köszönti, megerősítvén szavait egy triviális ténnyel. Bár az közel sem egyértelmű, hogyan sikerült ezt kivitelezni, s miért is.*
- Jól tudja, e célból vágtunk neki az útnak. S kegyed? Csak mert valamit ezek szerént akarna velünk... *nem kertel, felkeltette az eset a figyelmét. Talán hírt és rosszat hozott a városból, esetleg újra sárkányok támadtak neki a háztetőknek, vagy csak vallási fanatikusok raktak égő máglyát szeretett könyveiből. Ki tudja, Miseria biztos, majd ő megmondja, mi is a való, s mi maradhat lázálmokra Morganusnak...*

Miseria Maximus #286128 | 02.01 22:29:29 | 148916 |

[Vadászat]

*A távolság végre csökken, ez nem csak lova nagyobb sebességének köszönhető, hanem annak, hogy a 2 alak néha mintha megtorpanna, meg-megállna. Aztán egyszer csak a lovaikat az ő irányába fordítják. Reméli, megvárják, hogy odaérjen, és közben nem kapnak elő valamilyen célzófegyvert. Ahogy közelebb és közelebb ér, egyre tisztábban rajzolódnak ki, először felismerhetővé válik egy férfi és egy nő alakja. Majd az is, hogy valóban Morganus és apródja, Deli kisasszony a két lovas. Hallótávolságba érve aztán lassítja lovát, közben pedig köszön:*
- Üdvözletem, Morganus úr!*-Deli felé is biccent a fejével*
- Végre utolértem magukat.*-mondja, miközben lovát megállítja.*
- A Rendház istállójában, a lovászfiútól hallottam, hogy errefelé jöttek, és egy sólyom fészkét keresik...*

Morganus Yl Chays #286617 | 02.01 20:29:41 | 148747 |

[Vadászat]

*Meg-megáll lovával, hogy körbenézhessen, merre is esik tőlük az a fehéres, alaktalan képlet, mit nyájnak remélne, mihez talán emberlény is tartozik felvigyázóként, esetleg pár harcias pásztor ebbel. Ilyenformán van lehetőség faragni a távolságból, mi az eddig gyanútlan utazókat elválasztotta baráti üldözőjüktől, s így eshet meg az is, hogy az átmeneti állás okozta csendben hallhatóvá válik néhány pata dobbanásának elfojtott, távoli hangja. ~Követnek...~ állapítja meg Morganus, s megfordítva alkalmi hátasát, láthat ő is egy elmosódó alakot, nem csak remélt, de teljes valójában. Úgy határoz, értelmetlen futásnak eredni, menekülni egy talán nem is ártó szándékú, magányos lovas közeledtére, meg aztán, a célirányos mozgása utalhat arra is, nem véletlenül követi őket. ~Talán, ismerne minket az a valaki? Megvárjuk, most már különösen érdekel a dolog...~ s így is tesznek, állnak várva, arra is készen állva, hogy kardot rántsanak, ha mégiscsak egy gonosz goblin toportyánoló álcázná magát, felettébb ügyesen, asszonyi karcsúságú lénynek...*

Fegyver: Kecses rövidkard Páncél: Városőr mellvért és pajz
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Miseria Maximus #286128 | 01.30 20:36:58 | 147045 |

[Vadászat]

*A két alak, akik lehetnek akár Morganusék is, közben valami meghatározhatatlan cél felé vették az irányt. Távolodnak a dombtól.
Próbálja lovát gyorsabb haladásra ösztökélni, de egyelőre nem csökken a távolság. Kiabálhatna nekik, hogy várják be, de minek? Ilyen messziről meg se hallanák, értelme tehát nem volna, viszont felhívhatná magára esetleges ellenségek figyelmét. Ezt pedig nem szeretné. Mit tegyen? Ha tudná hová mennek, esetleg levághatná az utat, és eléjük kerülhetne. De nem tudja. Marad jobb híján a követés.
Lova oldalát kicsit megütögeti a csizmája sarkával, amire a paripa gyorsabb vágtába kezd. A távolság végre csökkenni látszik...*

Morganus Yl Chays #286617 | 01.30 18:55:32 | 146933 |

[Vadászat]

*Indulnak tehát tovább, s a két lovas már jó fertályórányira kerülnek a dombtól, mire Miseria meglátja őket. Bár vadászöltözetük nem könnyíti meg azonosságuk meghatározását, s lobogó pegazusos palást sem hirdeti rendjük kilétét, a férfi és nő formája eléggé valószínűvé teheti számára, kik is ők. A két, mit sem sejtő, sőt talán komoly tévedésben leledző kalandor tehát baktat elől, a feltételezett nyáj irányában, míg az utánuk eredő lány meg követi őket, egyelőre hasonló sebességgel, így köztük a távolság se nem csökken, se nem nő. Egy biztos, érdekes fogócskával kezdődik ez a vadászat, miről a végén talán már azt sem tudják majd elmondani, ki űzött mily vadat, s miért...*

//Ideiglenesen Delihlah karaktere mint NJK követi lovagi előljáróját...//

Miseria Maximus #286128 | 01.29 22:37:39 | 146495 |

[Vadászat]

*Kiérve a városkapun, veszélyesebbnek érzi a környéket, ezért kicsit megáll, és megtapogatja fegyverét, nem hagyta-e el útközben. Szerencsére megvan, és ez némi biztonságérzettel tölti el. Hideg van, köpenyét is összébb húzza magán, ne fázzon annyira. A kosarát is megigazítja. Ezt azért hozta magával, hátha az erdőben talál télen is fellelhető gyógynövényeket, pl. fagyöngyöt. Anyja herbalista, tőle tanult 1-2 receptet, bár ehhez sem ért, ő csak amolyan botcsinálta kísérletezgető.Utána tovább indul, amikor...*
- De hiszen tél van!*- eszmél fel hirtelen, és végre beugrik neki, mit furcsállott a lovász szavaiban. Morganusék állítólag egy lelőtt vadászsólyom fészkét keresik a vadonban, fióka után kutatva. De hát a vadászsólyom nem is ilyenkor költ, hanem tavasszal. Vajon a lovag ezt nem tudja? Nagyon izgatja a dolog, ezért elhatározza, megpróbálja megkeresni a férfit és apródját. Körbekémlel, vajon merre mehettek? A távolban dombok és sziklák is láthatók a tájon. A sólyom sziklákon fészkel, ezt tudja. Remélhetőleg Morganus is tisztában van ezzel, és akkor arra vezetett az útjuk. Bár a költésidő ilyetén való nem ismerete elbizonytalanítja. Aztán dönt, jobb ötlet híján irány a dombok felé. Onnan meg hátha meglátja őket, ha más nem, a tetőről körbenézve. Elindul hát, lovát kicsit gyorsabb haladásra biztatva. Egy idő múlva a dombok közelébe érve megpillant 2 alakot. Azt nem tudja innen még kivenni, Morganus és apródja lehetnek-e. De feléjük veszi az irányt.Hátha...*

Morganus Yl Chays #286617 | 01.29 20:30:25 | 146365 |

[Vadászat]

*Hiába is erőltetné rá tekintetét a tájra, többet már nem tud kiolvasni a látottakból, így megfordítja lovát, s immár az emelkedően lefele léptetve, igyekszik át a túloldalra, apródjához. Még csak épp kaptat fel hozzá, amikor már kérdő nézésével vár valami helyén való választ a kérdésre, amaz látott e valami mást is, mint ő, vagy úgy egyáltalán valami kézzel fogható nyomot. Mert ő bizony, nem sokat...*
- No? Én a messzeségben látni véltem valami gomolygót, de lehet, csak elmém játéka volt. Jó lenne meglelni a nyájat, honnan a pásztorunk a hírt hozta. Javaslom, folytassuk utunkat, jobb ötlet híján, abban az irányban... *s int, miközben meghallgatja az esetleges észrevételeket, hogy a megmászott domb túlsó végén leereszkedve, a síkságon próbáljanak szerencsét...*

Delihlah Eleonor #287000 | 01.28 09:04:07 | 145247 |

[Vadászat]

*Nem akarta megzavarni a lovagot, ezért picit elszégyelli magát. De hát még oly tapasztalatlan a nyomkeresésben. Érti a válaszjelzéseket, így hát jobb híján ő is kémlelni kezdi a tájat. Sok mindent lát, de semmit nem tudna nyomként felfedezni. Aztán valami megcsillan keleti irányban. Nem tudja, hogy mi lehet az, de ha befejezték a felderítést, majd megjegyzi Morganusnak. Arra tippel, hogy talán egy fejsze kis része lehet, fém, ami megcsillant. Türelmesen nézelődik tovább, de ezen kívül mást nem találnak lilás íriszei. Néha mesterére tekint, vajh neki sikerült-e nyomravezető jeleket felfedeznie...*

Fegyver: Rozsdás gladius Páncél: Farkasirha
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Morganus Yl Chays #286617 | 01.27 12:24:39 | 144677 |

[Vadászat]

*Ha tudná, miket gondol a lány, először hízelgőnek találná a gondolatot, miszerint távolba látó telepatikus képességekkel bír, de a rögvest következő minutumban már nevetnivaló bolondságnak találná a felvetést is. Természetesen nem ismeri céljuk pontos helyét, de mint a hideg ész emberének, számára jelzés minden alig látható nyom és gondolattöredék. Az ősi lovagok közül ő talán Lusius-ra hasonlít a leginkább, ez talán egyértelmű a viselkedése alapján is, legalábbis azok számára, akik ismerik őt és az ősök történelmét. Most azonban, másra figyel, tekintete a jelenbe és a távolba nyit ablakot érzékelésének, de a távolból imbolyogva átkúszó hangfoszlányok megzavarják. A túl végről, jó távolságra lévő másik dombról szól át apródja, s bár értelmét nem tudja kivenni mondandójának, sejti miről lehet szó. Kezével jelez, ne kiabáljon, inkább figyeljen, kutassa a tájon szétszórt elemeket, mik utat mutathatnak kalandjukban. ~ Ej, ez a lyány előbb kérdez, aztán gondolkodik, előbb akar találni, mintsem körbenézne...~ mormog magában, eljátszva mozdulataival a kémlelő lovas nomádot, hátha így Deli megérti rejtjeles üzenetét. A jelképes mozdulatok után maga is folytatja a felderítés tevékenységét.*

Delihlah Eleonor #287000 | 01.27 10:49:57 | 144637 |

[ Vadászat ]

*Bólint mestere szavaira, majd a számára kijelölt útvonalon kezd vágtába. Közben gondolkozik, hogy most a férfi tudja-e, hogy melyik fához:) kell menniük vagy csak egy leírást hallott róla. Úgy nehezebb lenne, lévén , elég sok fát lát. Lassanként odaér a testvérdombhoz. Lovával ügetve felmásznak rá, majd körülnéz a tájban. A hegygerincen kívül nem nagyon köti le egyelőre semmi a figyelmét, nem tudja mit kéne keresnie. Ha a férfi hallótávolságon belül érkezik fel a dombra, meg is kérdezi tőle kiáltva:*
-Mester! Miből tudhatom meg, merre kellene folytatnunk utunkat?*

Fegyver: Rozsdás gladius Páncél: Farkasirha

2010. ápr. 5.

Vadászat