Időpont: corvusi időszámítás 627. év Az Áradás hava ?. nap (2010.04.09 - 24.)
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Kerekasztal]
- Így igaz, ahogy mondod barátom! A két megírt levelemet, nyomban útnak
is indítom... *s magához veszi a két tokmányt, hogy átadhassa egy
betévedő apródnak, némi instrukciókkal, s pénzzel a futároknak. Amint
végez az ajtóban, nem csak maga tér onnan vissza, de minden jóval
terhes tálak is, hordoztatván természetesen szorgos kezek által. A
vacsora tehát, tálalva... A tószt így illő körülmények között hangozhat
el, borral rímelve Marcus szavaira:*
- Csatlakozom az előttem szóló gondolataihoz, nem is reméltem, hogy bajtárs mellett nyerek egyben barátot is, a meglévőek mellé! S örömünkre szolgálhat, hogy tanúi lehettünk megszületésének, a Corvusi Lovagi Tanácsnak! Igyunk tehát arra, hogy ha mások nem is e háborgó világban, lovagok számos helyről összegyűlve, képesek megérteni egymást, mint lélekben testvérek! *emelt kupáját kiüríti, ennyi volt tehát köszöntője. Aztán lehet helye másnak is, de az evésnek is. S ha mindennel végeztek, lassan lezárhatják napjukat megnyugvással, hogy nagy dolgokat vittek véghez. Megérdemelten aludhatnak, békés álmokkal jutalmazva...*
Fegyver: Bot Páncél: Városőr mellvért és pajzs
- Csatlakozom az előttem szóló gondolataihoz, nem is reméltem, hogy bajtárs mellett nyerek egyben barátot is, a meglévőek mellé! S örömünkre szolgálhat, hogy tanúi lehettünk megszületésének, a Corvusi Lovagi Tanácsnak! Igyunk tehát arra, hogy ha mások nem is e háborgó világban, lovagok számos helyről összegyűlve, képesek megérteni egymást, mint lélekben testvérek! *emelt kupáját kiüríti, ennyi volt tehát köszöntője. Aztán lehet helye másnak is, de az evésnek is. S ha mindennel végeztek, lassan lezárhatják napjukat megnyugvással, hogy nagy dolgokat vittek véghez. Megérdemelten aludhatnak, békés álmokkal jutalmazva...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
(kerekasztal)
- Úgy vélem, megvan minden lényeges... * biccent Ewigannak, ahogy eléje
kerül a papiros, s szintén maga aláírását biggyeszti a megfelelő
helyre. Morganus szavai után elgondolkodva bólint. *
- Mint, mondhatni, földik, mármint szintén ötbányaiak, a Remény Őrzőinek szánt példányt magamra vállalhatom. A Tulipánosokkal, azt hiszem, már beszéltél ez ügyben, s mint az Egyház tagja, a Thrillion Kapui Rend is a téged illet ez ügyben.
* Ewigan felé biccent. *
- Kitüntetés volt számomra és örülök, hogy megismertelek, csakúgy, hogy hallhattam az Agenita Rendről. Úgyszintén, elégedett vagyok, hogy a te neved is szerepel itt. Komoly lépést hoztunk, remélem...
* Kezd sok lenni a duma, nem ártana szünetet tartaniuk. A legfontosabban egyetértettek, ez a lényeg. A mai este lehet a kötetlen beszédé, vacsoráé, meg egyéb könnyedebb dolgoké... *
Fegyver: Díszes egyenes hosszúkard Páncél: Közönséges bélelt pikkelyvért
- Mint, mondhatni, földik, mármint szintén ötbányaiak, a Remény Őrzőinek szánt példányt magamra vállalhatom. A Tulipánosokkal, azt hiszem, már beszéltél ez ügyben, s mint az Egyház tagja, a Thrillion Kapui Rend is a téged illet ez ügyben.
* Ewigan felé biccent. *
- Kitüntetés volt számomra és örülök, hogy megismertelek, csakúgy, hogy hallhattam az Agenita Rendről. Úgyszintén, elégedett vagyok, hogy a te neved is szerepel itt. Komoly lépést hoztunk, remélem...
* Kezd sok lenni a duma, nem ártana szünetet tartaniuk. A legfontosabban egyetértettek, ez a lényeg. A mai este lehet a kötetlen beszédé, vacsoráé, meg egyéb könnyedebb dolgoké... *
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
{Kerekasztal}
- Nagyon jó. Alapnak. * bólint. * Pusztán, ha megengeded, hogy ismét
kötözködjek veled, akkor én kihúznám a "négyesével csoportokat
alkotnak" részt. Mi van, akinek más kerékre járva elméje, másféle
felosztásban próbálja egységbe foglalni...? Továbbá, a lovagi ösvény
nem kívánságlista, hanem kötelességek sora. Persze, az elképzelhető,
egy-egy erény gyakorlásában valaki nem oly kiváló, mint másban... de ez
nem jelentheti azt, hogy teljes mértékben elhanyagolja. No meg, az sem
mindegy, hogy... De azt hiszem, jobban teszem, ha ismét példával
világítom meg. Mióta sértheti meg a sakál az oroszlánt? Az erények jó
része arra érdemessel szemben érvényesíthető csak. Amiképp nem tud
valaki bátor lenni egy orgyilkossal szemben, mondjuk, mert nem
tisztességes párharcról van szó, úgy nem tud mondjuk irgalmas lenni
azzal sem, aki nem szorul rá. Mondjuk tehát... * ráncolja homlokát, s
hajol előrébb, hogy a Morganus által papirosra vetetteket közelebből
megszemlélje s megkeresse említett részt a tervezetben * ...`Bár számos
erény ismeretes, s van megnevezve különböző számokban, a különféle
lovagrendek reguláiban, mégis, ahogy tizenkét hónapot ismerünk, mikor
is fordul az év, úgy tizenkét erény szerepel itt, mit minden lovag s
Rend bír, mint legfőbb vezérlő eszmét, még ha más neveken vagy
kifejezéseken, esetleg szélesebb értelemben, kevesebbet számlálva,
avagy részletesebben, többet számlálva, fejeződik is ki.` Erről mi a
véleményed? Kellőképpen tág megfogalmazás, illő szabadságot adva a
Rendeknek, hogy saját ízük szerint formálhassák...
Fegyver: Díszes egyenes hosszúkard Páncél: Közönséges bélelt pikkelyvért
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
{Kerekasztal}
*Morganus megint csak körmöl, észre sem veszi, hogy néhányan elhagyják
a termet. Szabadon tehetik, s teszik is, nyilván jó okkal. Közben azért
iszik maga is, kell a bor, hogy bírja figyelmével követni, szélvészként
pergő gondolatait. Elkészül néhány módosítással, mert figyel azért
mindenki véleményére, s jogos meglátására, csak hát, nem akarná addig
húzni a dolgot, míg kidőlnek az asztal mellől. Ketten egész nap
gwuffokat tereltek, a harmadik meg fárasztó hajóútról esett be...*
- Javítottam azt a részt, mit magunk sem értettünk meg igazán:
"Bár számos erény ismeretes, s van megnevezve különböző számokban, a különféle lovagrendek reguláiban, íme az a tizenkettő, melyből minden lovag s rendje, bír legalább egyet, de akár többet is, mint legfőbb vezérlő eszmét. Ezek négyesével csoportokat alkotnak, aszerint, hogy az egyénre, környezetéhez való viszonyára, vagy szolgálatára vannak leginkább hatással:"
*a "bír legalább egyet, de akár többet is", talán ilyen formában jobban érzékelteti, nem a számuk, de nem is megválasztásuk a lényeg. Hanem maga annak ténye, hogy erények, márpedig kellenek az életben, különben a lovagot tényleg nem sok választja el a tolvajtól, vagy a zsoldostól. Ezek után, felolvassa a kódex végét alkotó összefoglalást, mely tartalmazza a lényegi, gyakorlatra vonatkozó részeket:*
"Ezen erények csak példaként szerepelnek, mert minden lovagrendnek joga és saját feladata meghatároznia, tagjai mily eszmét kövessenek, mely erényekkel vértezzék fel magukat a páncélzat mellett. Mindazonáltal, ezen tucatnyi erény annak szellemében választatott ki a többi közül, hogy útmutatást nyújtson a továbbiakban, melyek lehetnek a legfontosabbak, mert meglátásunk szerint, belőlük minden más is származtatható. A nagylelkűség példának okáért, bátorsággal társulva lehet hősiesség. Az igazságossággal együtt méltányosság születik. Ha részvéttel vegyítik, létrejön a jóakarat. Az irgalommal együtt, nyerhető a megbocsátás képessége. De előáll belőle az egyik legszebb kincs is: ha a szelídséghez csatlakozik a nagylelkűség, hívják onnantól, jóságnak. Mindezek talán érzékeltetik, hogy bárhogy is nevezzék őket, bárhogy is legyenek csokorba kötve, változó számban kiválasztva, a lényeg egy: a lovagot erények tehetik igazán erőssé, lelkében gazdaggá, életét értékké, becsületét makulátlanná.
A Corvusi Lovagkódex, egy elvi állásfoglalás, mely legjobb igyekezettől vezérelve pórbálja meg, az erények kérdéskörében feloldani azt a problémát, mi tesz a lovagot igazán lovaggá, legyen az bármilyen vidék szülötte, vallás vagy világi hatalom híve, eszme követője. Nem több, s nem kevesebb. Mégis, ez szolgál alapjául a Corvusi Lovagi Tanácsnak, mely míg létezik, ezt veszi zsinórmértékéül, s legfőbb céljaként azt, hogy őrizze a lovagság eszméjét. Megalakulása is kerek asztal mellett történik, azt hirdetve, hogy minden lovag s lovagrend egyenlő Corvuson, s így is kell minden ülésünknek történnie, ennek szellemében. Ha a tanács választ is vezetésre elnöklő tagot, csak azért teszi, hogy legyen egy arc és hang álláspontunk hirdetésére Corvus világa felé, s valaki, aki üléseink, megbeszéléseink folyását mederben tartja. Corvus minden elfogadott lovagrendjének joga van részt vennie a tanács ülésein, oda egy, szavazattal bíró tagot küldeni, véleményét lovagi társaival megosztani, álláspontjához ragaszkodni. A tanácsnak beleszólása a tagok belügyeibe csak annyira van, amennyire azok magukra érvényesnek tartják a tanács állásfoglalásait, határozatait. Egységes lovageszmény megjelenítése a cél, de ez sem történhet parancsszóval, mert minden lovagrendnek teljes önállósággal kell bírnia, mi feltétlen tiszteletet és elfogadást érdemel. Elfogadnia teljes szívvel s lélekkel, ki tagként része a tanácsnak, csupán ezen lovagkódex céljait s útmutatását kell, mert úgy hisszük, ez erények hasznos és tisztafényű vezérlő csillagaink, a lovagi eszme méltó része Corvus szellemi örökségének, s egy kerek asztal mellett beszélve, egyenlő felek, baráti érzülettel, jobbá tehetik világunkat.
Aláírásával, a Corvusi Lovagkódex tartalmát elfogadta igaznak és érvényesnek:
Ewigan Khea`Lorn - az Agenita Paplovagrend nagymestere, Zöldvölgy
Marcus Valerius - a Fekete Unikornis - Lovagrend nagymestere, Ötbánya
Morganus Yl Chays - a Szellemlovagok rendjének nagymestere, Sziklaöböl"
Kelt: ekkor meg ekkor, Sziklaöbölben... *ezt már ő teszi hozzá, kissé trillázva, de az üres sorokkal üzenve nagymesteri társainak, döntsenek. Jó ez így, vagy legyen másként, s akarnak-e része lenni egy ígéretes kalandnak, mely a szétszórt lovagrendeket, néha napján, közös asztalhoz ülteti. Mint teszik, most is...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Javítottam azt a részt, mit magunk sem értettünk meg igazán:
"Bár számos erény ismeretes, s van megnevezve különböző számokban, a különféle lovagrendek reguláiban, íme az a tizenkettő, melyből minden lovag s rendje, bír legalább egyet, de akár többet is, mint legfőbb vezérlő eszmét. Ezek négyesével csoportokat alkotnak, aszerint, hogy az egyénre, környezetéhez való viszonyára, vagy szolgálatára vannak leginkább hatással:"
*a "bír legalább egyet, de akár többet is", talán ilyen formában jobban érzékelteti, nem a számuk, de nem is megválasztásuk a lényeg. Hanem maga annak ténye, hogy erények, márpedig kellenek az életben, különben a lovagot tényleg nem sok választja el a tolvajtól, vagy a zsoldostól. Ezek után, felolvassa a kódex végét alkotó összefoglalást, mely tartalmazza a lényegi, gyakorlatra vonatkozó részeket:*
"Ezen erények csak példaként szerepelnek, mert minden lovagrendnek joga és saját feladata meghatároznia, tagjai mily eszmét kövessenek, mely erényekkel vértezzék fel magukat a páncélzat mellett. Mindazonáltal, ezen tucatnyi erény annak szellemében választatott ki a többi közül, hogy útmutatást nyújtson a továbbiakban, melyek lehetnek a legfontosabbak, mert meglátásunk szerint, belőlük minden más is származtatható. A nagylelkűség példának okáért, bátorsággal társulva lehet hősiesség. Az igazságossággal együtt méltányosság születik. Ha részvéttel vegyítik, létrejön a jóakarat. Az irgalommal együtt, nyerhető a megbocsátás képessége. De előáll belőle az egyik legszebb kincs is: ha a szelídséghez csatlakozik a nagylelkűség, hívják onnantól, jóságnak. Mindezek talán érzékeltetik, hogy bárhogy is nevezzék őket, bárhogy is legyenek csokorba kötve, változó számban kiválasztva, a lényeg egy: a lovagot erények tehetik igazán erőssé, lelkében gazdaggá, életét értékké, becsületét makulátlanná.
A Corvusi Lovagkódex, egy elvi állásfoglalás, mely legjobb igyekezettől vezérelve pórbálja meg, az erények kérdéskörében feloldani azt a problémát, mi tesz a lovagot igazán lovaggá, legyen az bármilyen vidék szülötte, vallás vagy világi hatalom híve, eszme követője. Nem több, s nem kevesebb. Mégis, ez szolgál alapjául a Corvusi Lovagi Tanácsnak, mely míg létezik, ezt veszi zsinórmértékéül, s legfőbb céljaként azt, hogy őrizze a lovagság eszméjét. Megalakulása is kerek asztal mellett történik, azt hirdetve, hogy minden lovag s lovagrend egyenlő Corvuson, s így is kell minden ülésünknek történnie, ennek szellemében. Ha a tanács választ is vezetésre elnöklő tagot, csak azért teszi, hogy legyen egy arc és hang álláspontunk hirdetésére Corvus világa felé, s valaki, aki üléseink, megbeszéléseink folyását mederben tartja. Corvus minden elfogadott lovagrendjének joga van részt vennie a tanács ülésein, oda egy, szavazattal bíró tagot küldeni, véleményét lovagi társaival megosztani, álláspontjához ragaszkodni. A tanácsnak beleszólása a tagok belügyeibe csak annyira van, amennyire azok magukra érvényesnek tartják a tanács állásfoglalásait, határozatait. Egységes lovageszmény megjelenítése a cél, de ez sem történhet parancsszóval, mert minden lovagrendnek teljes önállósággal kell bírnia, mi feltétlen tiszteletet és elfogadást érdemel. Elfogadnia teljes szívvel s lélekkel, ki tagként része a tanácsnak, csupán ezen lovagkódex céljait s útmutatását kell, mert úgy hisszük, ez erények hasznos és tisztafényű vezérlő csillagaink, a lovagi eszme méltó része Corvus szellemi örökségének, s egy kerek asztal mellett beszélve, egyenlő felek, baráti érzülettel, jobbá tehetik világunkat.
Aláírásával, a Corvusi Lovagkódex tartalmát elfogadta igaznak és érvényesnek:
Ewigan Khea`Lorn - az Agenita Paplovagrend nagymestere, Zöldvölgy
Marcus Valerius - a Fekete Unikornis - Lovagrend nagymestere, Ötbánya
Morganus Yl Chays - a Szellemlovagok rendjének nagymestere, Sziklaöböl"
Kelt: ekkor meg ekkor, Sziklaöbölben... *ezt már ő teszi hozzá, kissé trillázva, de az üres sorokkal üzenve nagymesteri társainak, döntsenek. Jó ez így, vagy legyen másként, s akarnak-e része lenni egy ígéretes kalandnak, mely a szétszórt lovagrendeket, néha napján, közös asztalhoz ülteti. Mint teszik, most is...*
{Kerekasztal}
* Ewigan beszámolójára nem sokat szól, azt is halkan mondja. Kevés hír
jut el Zöldvölgyből, s most az ő szavai alapján sokuk értelmet és
tartalmat is kap. Elsőre nem is veszi észre az eléje csúsztatott
papirost, úgyis tele van velük az asztal. De aztán csak elveszi. *
- A Céh pont úgy tesz, ahogy érdekei diktálják. Őnekik éppenhogy a zöldvölgyi helyzet kerül hátrább a rangsorban... * szól gyorsan, amikor Ewigan befejezte. Sayon szavaira pillantást váltanak, tekintete azt sugallja feléje, hogy jó ötlet, ha akar, menjen bátran. Összekötheti a kellemest a hasznossal. Morganus újabb szavai visszatérítik az ügyükre, mivel foglalkoznak. Mivel ezekután Niya és Sayon elhagyják a szobát, van alkalma is elolvasni a papirost. Morganusra néz utána, majd vissza le a papirosra, végül visszahelyezi azt az asztalra. *
- Ha így gondolod, nos, legyen. * feleli nyugodtan. * Sőt, talán tényleg jobb is, ahogy te fogalmaztad...
* Tűnődik még egy fél sort, aztán túllép rajta. Bánja már, hogy most hozta szóba ezt. Morganusnak igaza van, egyelőre tegyék le az alapokat, utána ráérnek azon elmélkedni, milyen legyen a tetőzet, ki mit tart legfontosabbnak, ki mit hogyan értelmez. S nem is a nevezéktan a fontos, hanem hogy annak szellemében szóljanak s cselekedjenek. E tizenkettes puszta alapja az egésznek. Senki sem tiltja, hogy mások más kifejezést használjanak, vagy bátran többet is tiszteletben tartsanak, s akikbe némileg több filozófiai készség szorult, azoknak lesz bőven alkalmuk ezt kielemezni. *
Fegyver: Díszes egyenes hosszúkard Páncél: Közönséges bélelt pikkelyvért
- A Céh pont úgy tesz, ahogy érdekei diktálják. Őnekik éppenhogy a zöldvölgyi helyzet kerül hátrább a rangsorban... * szól gyorsan, amikor Ewigan befejezte. Sayon szavaira pillantást váltanak, tekintete azt sugallja feléje, hogy jó ötlet, ha akar, menjen bátran. Összekötheti a kellemest a hasznossal. Morganus újabb szavai visszatérítik az ügyükre, mivel foglalkoznak. Mivel ezekután Niya és Sayon elhagyják a szobát, van alkalma is elolvasni a papirost. Morganusra néz utána, majd vissza le a papirosra, végül visszahelyezi azt az asztalra. *
- Ha így gondolod, nos, legyen. * feleli nyugodtan. * Sőt, talán tényleg jobb is, ahogy te fogalmaztad...
* Tűnődik még egy fél sort, aztán túllép rajta. Bánja már, hogy most hozta szóba ezt. Morganusnak igaza van, egyelőre tegyék le az alapokat, utána ráérnek azon elmélkedni, milyen legyen a tetőzet, ki mit tart legfontosabbnak, ki mit hogyan értelmez. S nem is a nevezéktan a fontos, hanem hogy annak szellemében szóljanak s cselekedjenek. E tizenkettes puszta alapja az egésznek. Senki sem tiltja, hogy mások más kifejezést használjanak, vagy bátran többet is tiszteletben tartsanak, s akikbe némileg több filozófiai készség szorult, azoknak lesz bőven alkalmuk ezt kielemezni. *
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
{Kerekasztal}
*Nem kap fertályóránként jelentést, nem is lenne, ki behozza, minden
szolgáló bujkál, nemhogy újabb feladatot kapjon a nyakába. Azért a
boros kancsókat néha újratöltik, de azt is sietve... Puszta dedukció,
mely Morganus erőssége, hogy tud olvasni a sorok között. Az meg öles
betűkkel árulkodik a helyzetről, ha Arturius apródja eltűnik rögvest,
mesterre akarata ellenére is, hogy megint Révben próbálja megváltani a
világot. Hiába az ifjú ébredő bölcsessége, mindig egy libbenő szoknya
homályosítja el látását. Hívják bár, először Chloe-nak, most pedig,
Invictusnak tulajdonosát...*
- Van, jó és rossz... *teszi hozzá csendesen, bár nem akar senkinek ellentmondani, de azért nem hajlandó a princípiumokban sem megalkudni.*
- Viszont Valerius nagymester példája kitűnő, ha az nem magyarázza meg a probléma természetét, úgy semmi. Így szól az ősi ige: "A hívő elfogadja, hogy a világ egységének egy kicsiny, de egyedi darabkája ő, feladata, hogy képességeihez mérten tökéleteset hozzon létre, vagy ő maga váljon egyre jobbá és jobbá abban az életformában, ami választott, ami adatott neki. Ha ez a kincsvadászat, akkor a kincsvadászat, ha bérgyilkosság, akkor a bérgyilkosság." A példában szereplő személyek valóban attól cselekszenek vagy tapasztalnak jót és rosszat, hogy számukra kedvező-e a végkimenetel, illetve, hogy mennyire hatásosan képviselték érdekeiket. A bandita rossz véget ért, s rosszul is cselekedett, mert nem tudta megvédeni életét, erőtlen volt betölteni a bandita lét követelményeit... Az erős él, a gyenge elbukik - ez a Természet törvénye. Kegyetlen lenne, vagy igazságtalan? Corvus rendjét, véleményünk nem érdekli... *majd elhallgat, tudna napokig filozofálni erről, valóban, de senkit sem érdekelne, amit ő is meg értene. Azért még, valamit hozzátesz:*
- De ne keverjük a rosszat a gonosszal! A gonosz is létezik, mint fogalom, nyoma ott van minden házban, minden utcasarkon... *ez csak zárójeles megjegyzése, s Valeriuséra már egy papírkára veti fel válaszát, hogy Ewigan elkezdhesse beszámolóját a zöldvölgyi helyzetről:*
"Véleményem szerint, a lojalitás szó értelmetlenül szűkítené le a hűség kategóriáját, törvényi szintre, keverve a becsülettel. A hűség több s nemesb, beléfér a lojalitás is. Az irgalmasság s a kegyesség meg, meglehetősen különböznek... Az irgalmasság váltaná ki, a gyengék s gyámoltalanok segítésének erényét, mit sokan vallanak bár, de túl konkrét ahhoz, -s el sem várható minden esetben-, hogy papírra vessük. S egyébként is, az számít ezen eszményi körben, mi mozdít kart cselekvésre, a szív érzülete, nem maga a tett, mi annak csupán látható képe. Ugyanez igaz részint, a kegyességre is, mely a hit megvalósulása, már ha egyre gondolunk..."
*Ezt csúsztatja az ötbányai nagymester elé, s figyelmesen hallgatja a távoli vidék történéseit, mostoha körülményeit. Kicsit irigyli is az ottaniakat, minden egyszerűbb s világosabb az eszmények szintjén: élni akarnak, s ehhez küzdeniük kell, több tettel, mintsem beszéddel. Az utolsó megjegyzésre, bár szándéka lehet éppen bántó, csak örömmel tud felelni:*
- Igen, alapelvet írunk, ha kérdése erre vonatkozik...
- Van, jó és rossz... *teszi hozzá csendesen, bár nem akar senkinek ellentmondani, de azért nem hajlandó a princípiumokban sem megalkudni.*
- Viszont Valerius nagymester példája kitűnő, ha az nem magyarázza meg a probléma természetét, úgy semmi. Így szól az ősi ige: "A hívő elfogadja, hogy a világ egységének egy kicsiny, de egyedi darabkája ő, feladata, hogy képességeihez mérten tökéleteset hozzon létre, vagy ő maga váljon egyre jobbá és jobbá abban az életformában, ami választott, ami adatott neki. Ha ez a kincsvadászat, akkor a kincsvadászat, ha bérgyilkosság, akkor a bérgyilkosság." A példában szereplő személyek valóban attól cselekszenek vagy tapasztalnak jót és rosszat, hogy számukra kedvező-e a végkimenetel, illetve, hogy mennyire hatásosan képviselték érdekeiket. A bandita rossz véget ért, s rosszul is cselekedett, mert nem tudta megvédeni életét, erőtlen volt betölteni a bandita lét követelményeit... Az erős él, a gyenge elbukik - ez a Természet törvénye. Kegyetlen lenne, vagy igazságtalan? Corvus rendjét, véleményünk nem érdekli... *majd elhallgat, tudna napokig filozofálni erről, valóban, de senkit sem érdekelne, amit ő is meg értene. Azért még, valamit hozzátesz:*
- De ne keverjük a rosszat a gonosszal! A gonosz is létezik, mint fogalom, nyoma ott van minden házban, minden utcasarkon... *ez csak zárójeles megjegyzése, s Valeriuséra már egy papírkára veti fel válaszát, hogy Ewigan elkezdhesse beszámolóját a zöldvölgyi helyzetről:*
"Véleményem szerint, a lojalitás szó értelmetlenül szűkítené le a hűség kategóriáját, törvényi szintre, keverve a becsülettel. A hűség több s nemesb, beléfér a lojalitás is. Az irgalmasság s a kegyesség meg, meglehetősen különböznek... Az irgalmasság váltaná ki, a gyengék s gyámoltalanok segítésének erényét, mit sokan vallanak bár, de túl konkrét ahhoz, -s el sem várható minden esetben-, hogy papírra vessük. S egyébként is, az számít ezen eszményi körben, mi mozdít kart cselekvésre, a szív érzülete, nem maga a tett, mi annak csupán látható képe. Ugyanez igaz részint, a kegyességre is, mely a hit megvalósulása, már ha egyre gondolunk..."
*Ezt csúsztatja az ötbányai nagymester elé, s figyelmesen hallgatja a távoli vidék történéseit, mostoha körülményeit. Kicsit irigyli is az ottaniakat, minden egyszerűbb s világosabb az eszmények szintjén: élni akarnak, s ehhez küzdeniük kell, több tettel, mintsem beszéddel. Az utolsó megjegyzésre, bár szándéka lehet éppen bántó, csak örömmel tud felelni:*
- Igen, alapelvet írunk, ha kérdése erre vonatkozik...
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Noir Laroche
#85135 |
04.10 12:07:55 |
190486 |
[ Kerekasztal ]
- Ewigan Khea`Lorn -
Ezen már többet és hosszabban el kell gondolkoznia. Nem azért cibálta
idáig a nyugati szél abban a lélekvesztőben, hogy rögtön valami nagy,
Corvust átívelő dologban részt vegyen, noha kétségtelen: megtisztelve
érzi, hogy harmadik félként az Agenitákat keresték fel Morganusék.
- Találó kifejezés a Zöld Pokol, amivel Zöldvölgy földjét illetik. Végeláthatatlan dzsungelrengetegek, mélyükön átkos növényekkel, amelyek emberméretűvé is megnőnek, és táplálékul nem röstellnek Érkezőket is elfogyasztani. - Eszébe ötlik a délvidéki bűzvirág, amit a hóhajú fivér a sátra köré ültetett, mert - ahogy mondja - szereti a szagukat.
- Nem csak a khumok fogazott élű pengéivel és recés csatabárdjaival kell számolnia a partokra érkezőnek. Számos veszedelem leselkedik az óvatlanra a falakon belül és azokon túl is. Egy ízben a föld mélyéről tört felszínre egy pokolpók, nem sokkal azt követően a körletünket ellepte valami átkos szagú virág. Rovarirtás után rögtön nekiállhatunk a gyom kikapálásának is. - Gondot fordít rá, hogy amíg beszél ne száradjon ki ajka, ezért időnként borral nedvesíti azokat.
- Ami a hivatalosabb részét illeti: expanzióra számíthatunk, a tábor felverése óta első alkalommal. Nemrégiben kiszélesítettük a légió állomáshelyének határait, így az ott vesztegelő klánok és legionáriusok is nagyobb életteret kaptak. Szóbeszéd járja egy helyőrség felhúzásáról is, amit egy elfoglalt khum táborhelyen építenek majd fel a katonák. - Kivár, majd néhány pillanat múlva hozzáteszi. - Valószínűleg az Ageniták vezetésével. Nemrégiben ugyanis egy párbajon döntetett el, kié lesz a megtisztelő feladat, hogy kivonulhasson a táborból, egyenesen a darálóba. Hehe. - Hátradől székében újra, karjait annak karfáin nyugtatva néz végig az egybegyűlteken. Szemeiben derű csillan, azon emberek sajátja, akik büszkén, emelt fővel vállalják a halál biztos ígéretével kecsegtető feladatot. Ha megválaszthatja, akkor ott, a helyőrség sáncain fog elesni, hogy visszaadja testét és lelkét is Agenisnek, az Örök Körforgásnak.
- A Falka egykori Tersiora, Kulgar con Scorpione és az Ageniták Nagymestere, Gabriel Khea`Lorn ütközetének eredménye a döntés. - Azt már nem teszi hozzá, hogy tényleges párbajra soha nem került sor, mert a Primus gyomra nem bírta a hánykolódó tengert. - Nekem személy szerint volt alkalmam megismerni valamelyest a khum szokásokat, mert a megérkezésünket követő hónapok egyikében, egy támadás alkalmával elragadtak engem, és még néhány társamat, hogy törzsi bálványaikat megitassák a mi vérünkből. - A Félszárnyú kiszabadításakor esett el testvére, Dorian és az örökké lázadó, Antha is.
- A támadások heve tehát vesztett erejéből, de mint mondtam, nem csak a khumok jelentenek veszélyt. Most, hogy Távolrévben is kitörni készül a vihar, a Céh segítséget kért a légiótól. - Vállát vonja, vas csörren rajtuk. - Az Ageniták leköpik ezt az ügyet, és ha a zöldvölgyi felsővezetésnek van esze, akkor ők ugyanezt teszik. - Magánvéleménye, részint. Rendje nevében bátran nyilatkozik, ami Tomort és a lombrágó elfet illeti...
A Félszárnyút nyugtató szavakra más talán elmosolyodna, ezzel adván tudtára a hozzá szólónak: megértette, és hálás szavaiért. Ám a paplovag arcizmai nem ismerik a fintort, rég leszokott már róla, hogy használja ezen emberi vonást.
- Krédót is akarnak írni az itt elhangzottakról? - Kérdi, míg tűnődő pillantást vet a serényen jegyzetelő Morganusra.
Fegyver: Egyszerű acélpenge Páncél: Hibás mellpáncél
- Találó kifejezés a Zöld Pokol, amivel Zöldvölgy földjét illetik. Végeláthatatlan dzsungelrengetegek, mélyükön átkos növényekkel, amelyek emberméretűvé is megnőnek, és táplálékul nem röstellnek Érkezőket is elfogyasztani. - Eszébe ötlik a délvidéki bűzvirág, amit a hóhajú fivér a sátra köré ültetett, mert - ahogy mondja - szereti a szagukat.
- Nem csak a khumok fogazott élű pengéivel és recés csatabárdjaival kell számolnia a partokra érkezőnek. Számos veszedelem leselkedik az óvatlanra a falakon belül és azokon túl is. Egy ízben a föld mélyéről tört felszínre egy pokolpók, nem sokkal azt követően a körletünket ellepte valami átkos szagú virág. Rovarirtás után rögtön nekiállhatunk a gyom kikapálásának is. - Gondot fordít rá, hogy amíg beszél ne száradjon ki ajka, ezért időnként borral nedvesíti azokat.
- Ami a hivatalosabb részét illeti: expanzióra számíthatunk, a tábor felverése óta első alkalommal. Nemrégiben kiszélesítettük a légió állomáshelyének határait, így az ott vesztegelő klánok és legionáriusok is nagyobb életteret kaptak. Szóbeszéd járja egy helyőrség felhúzásáról is, amit egy elfoglalt khum táborhelyen építenek majd fel a katonák. - Kivár, majd néhány pillanat múlva hozzáteszi. - Valószínűleg az Ageniták vezetésével. Nemrégiben ugyanis egy párbajon döntetett el, kié lesz a megtisztelő feladat, hogy kivonulhasson a táborból, egyenesen a darálóba. Hehe. - Hátradől székében újra, karjait annak karfáin nyugtatva néz végig az egybegyűlteken. Szemeiben derű csillan, azon emberek sajátja, akik büszkén, emelt fővel vállalják a halál biztos ígéretével kecsegtető feladatot. Ha megválaszthatja, akkor ott, a helyőrség sáncain fog elesni, hogy visszaadja testét és lelkét is Agenisnek, az Örök Körforgásnak.
- A Falka egykori Tersiora, Kulgar con Scorpione és az Ageniták Nagymestere, Gabriel Khea`Lorn ütközetének eredménye a döntés. - Azt már nem teszi hozzá, hogy tényleges párbajra soha nem került sor, mert a Primus gyomra nem bírta a hánykolódó tengert. - Nekem személy szerint volt alkalmam megismerni valamelyest a khum szokásokat, mert a megérkezésünket követő hónapok egyikében, egy támadás alkalmával elragadtak engem, és még néhány társamat, hogy törzsi bálványaikat megitassák a mi vérünkből. - A Félszárnyú kiszabadításakor esett el testvére, Dorian és az örökké lázadó, Antha is.
- A támadások heve tehát vesztett erejéből, de mint mondtam, nem csak a khumok jelentenek veszélyt. Most, hogy Távolrévben is kitörni készül a vihar, a Céh segítséget kért a légiótól. - Vállát vonja, vas csörren rajtuk. - Az Ageniták leköpik ezt az ügyet, és ha a zöldvölgyi felsővezetésnek van esze, akkor ők ugyanezt teszik. - Magánvéleménye, részint. Rendje nevében bátran nyilatkozik, ami Tomort és a lombrágó elfet illeti...
A Félszárnyút nyugtató szavakra más talán elmosolyodna, ezzel adván tudtára a hozzá szólónak: megértette, és hálás szavaiért. Ám a paplovag arcizmai nem ismerik a fintort, rég leszokott már róla, hogy használja ezen emberi vonást.
- Krédót is akarnak írni az itt elhangzottakról? - Kérdi, míg tűnődő pillantást vet a serényen jegyzetelő Morganusra.
{Kerekasztal}
* Nem szól semmit, míg Morganus a távolrévi helyzetet elemzi. Úgy fest,
szinte fertályóránként érkeznek a hírek onnan, néhol gyökeresen
megváltozott helyzetről. Ki tudja, mire végeznek itt, már nem is
szükséges törődniük se Távolrévvel,s e Fehérhonnal, végül ők is
belátják a helyzetet s megoldást találnak maguk is. Mint például- aztán
felrezzen, ahogy Morganus nevezi, s kis fáziskéséssel bólint neki. *
- Elméletben, igen... no meg attól is függött az, ki hogyan osztja ketté az oldalakat. * teszi hozzá gyorsan. * Egy másik vágás szerint viszont meg épp azonos oldalon állunk: a Rend és törvény oldalán. És szerintem meg nincs jó vagy rossz. Ha megölöm a rám támadó banditát, az most jó vagy rossz? Nekem jó, hiszen magam védem. A banditának rossz, mert életét veszem... * elhallgat, nem kíván erről vitát nyitni, mert azzal újabb mellékágon filozofálhatnának itt napokig. Inkább gyorsan, amíg Ewigan összeszedi gondolatait Zöldvölggyel kapcsolatban, megjegyez még egy dolgot Morganusnak. *
- Mit szólsz ahhoz, ha a listádban mondjuk a hűség erényét lojalitásnak neveznénk, az irgalmasságot meg kegyességnek? Ha már a többi tételt sikerült többé-kevésbé pontosan és lényegretörően megfogalmazni, úgy szerintem ezek kifejezőbbek. No meg nem utolsósorban magam is könnyebben tudom rendezni, az Unikornisoknál megszokott elvek szerint.
Fegyver: Díszes egyenes hosszúkard Páncél: Közönséges bélelt pikkelyvért
- Elméletben, igen... no meg attól is függött az, ki hogyan osztja ketté az oldalakat. * teszi hozzá gyorsan. * Egy másik vágás szerint viszont meg épp azonos oldalon állunk: a Rend és törvény oldalán. És szerintem meg nincs jó vagy rossz. Ha megölöm a rám támadó banditát, az most jó vagy rossz? Nekem jó, hiszen magam védem. A banditának rossz, mert életét veszem... * elhallgat, nem kíván erről vitát nyitni, mert azzal újabb mellékágon filozofálhatnának itt napokig. Inkább gyorsan, amíg Ewigan összeszedi gondolatait Zöldvölggyel kapcsolatban, megjegyez még egy dolgot Morganusnak. *
- Mit szólsz ahhoz, ha a listádban mondjuk a hűség erényét lojalitásnak neveznénk, az irgalmasságot meg kegyességnek? Ha már a többi tételt sikerült többé-kevésbé pontosan és lényegretörően megfogalmazni, úgy szerintem ezek kifejezőbbek. No meg nem utolsósorban magam is könnyebben tudom rendezni, az Unikornisoknál megszokott elvek szerint.
