Helyszín: Sziklaöböl / Külső kerületek, városkapu / Szellemlovagok Rendháza / A Rendház épülete
Időpont: corvusi időszámítás 627. év Az Emberek hava 22. nap- (2010.03.22 - 04.10.)
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[A pillangó és a medvelepke]
*Néz elkerekedett szemekkel a lányra. ~S még engem csúfolnak
filozófusnak! Vérem, az már biztos, ez nálunk családi áldás vagy átok,
hogy ily szóvirágok teremnek az ajkakon, minden erőlködés nélkül...~
gondolja, majd nevet, mert egyrészt élvezi, lesz akivel őszintén
vitázhat elvekről meg eszmékről, meg hogy, a másik is épp oly erős
lélek, mint amit bír ő.*
- Valóban? Halljam tehát... *s hallja is, csak nem érti. Kifog rajta női változata...*
- Hm, a kacifántos hasonlatot, értsem magamra, ki nevében bírja, hogy "tengeren született"? Ezt ki is felejtettem a családi album bemutatásából, hogy ükapánk Morganus valóban ringatózó vitorlás fenékközében látta meg a napvilágot, amit ott, nagyon nem is láthatott... *gabalyodik bele a mondókába, amikor kezdi kapizsgálni, ismét retteghet egy kerítőnőtől, ha az boldogságot fehérnéppel tukmálna rá szegény fejére...*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Városőr mellvért és pajzs
- Valóban? Halljam tehát... *s hallja is, csak nem érti. Kifog rajta női változata...*
- Hm, a kacifántos hasonlatot, értsem magamra, ki nevében bírja, hogy "tengeren született"? Ezt ki is felejtettem a családi album bemutatásából, hogy ükapánk Morganus valóban ringatózó vitorlás fenékközében látta meg a napvilágot, amit ott, nagyon nem is láthatott... *gabalyodik bele a mondókába, amikor kezdi kapizsgálni, ismét retteghet egy kerítőnőtől, ha az boldogságot fehérnéppel tukmálna rá szegény fejére...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[A pillangó és a medvelepke]
- Ugyan, mi jövőbeni vágya lehetne valakinek, ki, mint most kiderült,
még a múltját sem ismeri? Azt mondják, a múltunk biztos, a jövőnk
bizonytalan, és hogy a múltból táplálkozik a jövőt. Nos, én miből
tápláljam a jövőt? Miért kergessek jövőbeni álmokat, ha a múlt álmainak
világa is így semmivé foszlott egy pillanat alatt?*-néz Morganusra, aki
láthatóan nem hiszi, hogy létezhet, hogy valakinek nincsenek vágyai.*
- Márpedig nekem nincsenek!*-ismétli meg konokul, dacosan.*
- Legfeljebb, ha egy...Igen, talán egy mégis van...*-jut eszébe valami, ahogy elnézi a férfit, ki kifejtette, mily nehéz is a természete és ez a jövőre nézvést is milyen nehézségekkel terheli majd meg életét.*
- Hogy azt a hajót, melyet az élet elsodort egy egyre mélyülő mocsárvidék felé, azt segítsek visszakormányozni a nyílt tengerre, ahol nem állják útját zátonyok, és nem süpped be, feneklik meg a dágványban.*-mondja, bár nem hiszi, hogy Morganus érti, ezzel mire is utalt. Valószínűleg nem a saját lelkére gondol, hanem azt hiszi, a lány valamiféle hajós karrierről álmodik.*
- A rokoni helytállás...igen...bizonyára menni fog...*-hümmög a lány, mert az olvasottak alapján nem feltételezi, hogy a férfi túl sok tapasztalattal rendelkezne e téren. Hiszen még egy ölelést sem hajlandó elviselni...*
Fegyver: Vércsatornás hosszúkard Páncél: Városőr mellvért és pajzs
- Márpedig nekem nincsenek!*-ismétli meg konokul, dacosan.*
- Legfeljebb, ha egy...Igen, talán egy mégis van...*-jut eszébe valami, ahogy elnézi a férfit, ki kifejtette, mily nehéz is a természete és ez a jövőre nézvést is milyen nehézségekkel terheli majd meg életét.*
- Hogy azt a hajót, melyet az élet elsodort egy egyre mélyülő mocsárvidék felé, azt segítsek visszakormányozni a nyílt tengerre, ahol nem állják útját zátonyok, és nem süpped be, feneklik meg a dágványban.*-mondja, bár nem hiszi, hogy Morganus érti, ezzel mire is utalt. Valószínűleg nem a saját lelkére gondol, hanem azt hiszi, a lány valamiféle hajós karrierről álmodik.*
- A rokoni helytállás...igen...bizonyára menni fog...*-hümmög a lány, mert az olvasottak alapján nem feltételezi, hogy a férfi túl sok tapasztalattal rendelkezne e téren. Hiszen még egy ölelést sem hajlandó elviselni...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[A pillangó és a medvelepke]
- Olyan nincs, hogy valakinek nincsenek vágyai... *az önámítást nem
szereti, s ha már ő is felfedett, addig leplezett érzelmeket, s
álmokat, úgy hasonló őszinteséget vár el egyetlen közelében élő
rokonától is. Míg amaz hosszan olvasott, mert bizony írásai sem
rövidebbek mint beszédei, elgondolkozott. Hiszen van mit, nem mindennap
esik be életébe valaki, ki meglökhetné életének, addig kényes
óvatossággal kiegyensúlyozott mérlegét. Hogy miket gondol, semmi sem
mutatja, s nem is mond ki semmit. Visszaveszi tekercsét, majd elrejti
ismét.*
- Örülök, ha vezetőként előtted nem vallottam szégyent. Igyekszem, rokonként is megállni helyemet... *amit utána hall, először nem érti. Lassan eszmél rá, hogy kishitűsége miatt ostorozzák.*
- Ostoba volnék, hogy nem tartom magamat könnyű természetnek? Meglehet. Nem hiába tartom szinte lehetetlennek, hogy megtaláljam életem párját. Nagy- s dédszüleink, hihetetlenül szerencsések voltak ebben, minek eredménye, hogy egyáltalán itt lehetünk... *mondja mosollyal, mi lehetne hahota is, ha hallotta volna valaha, miket gondol Myrla sziklaöböl női ifjúságáról. Mely kritika egyébként, teljesen jogos...*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Városőr mellvért és pajzs
- Örülök, ha vezetőként előtted nem vallottam szégyent. Igyekszem, rokonként is megállni helyemet... *amit utána hall, először nem érti. Lassan eszmél rá, hogy kishitűsége miatt ostorozzák.*
- Ostoba volnék, hogy nem tartom magamat könnyű természetnek? Meglehet. Nem hiába tartom szinte lehetetlennek, hogy megtaláljam életem párját. Nagy- s dédszüleink, hihetetlenül szerencsések voltak ebben, minek eredménye, hogy egyáltalán itt lehetünk... *mondja mosollyal, mi lehetne hahota is, ha hallotta volna valaha, miket gondol Myrla sziklaöböl női ifjúságáról. Mely kritika egyébként, teljesen jogos...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KIMARADT RÉSZ
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[A pillangó elszállna]
*"Lehetetlen...Pártatlanság és példamutatás...Nem tűnhet úgy, kivételeznék egy véremmel..."- Ennyi jut el hozzá Morganus szavaiból. Szóval nem akarja, hogy az apródja maradjon. Hűvös és kimért. Ráadásul a gyógyító mágiát is visszautasítja, pedig múltkor elismerte, hogy jobban lett tőle. A lány már könnyeivel küszködik, mindjárt sírva fakad. Pedig tényleg nem volt szokása sírni. Eddig. Most úgy érzi vége a világnak. A addig családjának lehet már nem kell, ennek az újnak, meg egyáltalán nem. Egy tagját ismeri, de az is rideg. Még annál is távolságtartóbbá vált, mint addig volt. Lám, már szabadulni akar tőle, hivatkozva mindenfélére. Miközben a Rend tele van rokonokkal, kiknél nem számít, ki-kinek az apródja. Most ez mégis mily fontos lett...Ráadásul még a szemébe se meri mondani. Állandóan csak lefelé, máshová néz, de véletlenül sem rá.
Talán legjobb lenne elfutni innen, elmenni messzire. Már bánja, hogy valaha betette ide a lábát, és egyáltalán mindent, mi eddig vezetett.
Jó volt neki a régi családja, azok legalább szerették. Most meg nincs senkije.*
- Értem én, mindent értek, nem kell további indokokat keresnie...*- mondja keserűen, miközben feláll a székről, melyen eddig ült, mert nem érzi úgy, hogy maradnia kellene.*
- Nem kíván tovább az apródjaként látni. Helyesebben egyáltalán sehogy sem. Talán az lesz a legjobb, ha...*-ezt a mondatot már nem tudja befejezni, mert rátör a sírás. Most már megállíthatatlanul patakzanak könnyei.~Ez már a vég.~gondolja, és ha kívánhatna valamit, az az lenne, hogy bárcsak felébredne, és kiderülne ez az egész csak egy rossz álom volt. Igazából otthon van, Révben, a családja körében. Igen, a családjáéban, azon emberek közt, akik tényleg a családot jelentették számára.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[A pillangó és a medvelepke]
- Mint ahogyan én is, hogy minden folytatódjon, miként eddig. De ez
lehetetlen... *ezt is félreértheti a másik, pedig nem azt akarja
kifejezni, bánja, hogy előkerült egy rokona. Örülne, ha számára ez az
opció most élne. Mint, hogy mondjuk, szárnya nőne, de mivel addig nem
volt ilyen szerve, nem is tudja hova tenni, nem hogy értékét
megbecsülni hirtelen...*
- Pusztán arra próbálok rámutatni, hogy posztomon jogos elvárás a pártatlanság és példamutatás. Sem nem bújhatok el a megváltozott helyzet okozta kérdések elől, sem nem tűnhet úgy, kivételeznék egy véremmel. A rendünk közössége elé kell vinnünk a megismert igazságot, s lovagtanácsunktól kérni útmutatást, oktathatom-e tovább is, egy rokonomat... *furcsán hangozhat mindez, Morganus túlzott igazságérzete düböröghet, hiszen tán csak nem halált érdemlő bűn eddigi sötétben botorkálásuk, főleg nem egy oly klánban, hol de Arclesek és Grotemarok, egymást tapodják még az ebédlőben is...*
- Hiba részünkről semmi nincs, nincs ok aggodalomra, csak tisztázni kell a helyzetet. S jól vagyok, nem kell semmi, köszönöm... *hárítja el a felkínált segítséget, pillanatra feltekint, majd fejt rázva visszatér görnyedésébe.*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Városőr mellvért és pajzs
- Pusztán arra próbálok rámutatni, hogy posztomon jogos elvárás a pártatlanság és példamutatás. Sem nem bújhatok el a megváltozott helyzet okozta kérdések elől, sem nem tűnhet úgy, kivételeznék egy véremmel. A rendünk közössége elé kell vinnünk a megismert igazságot, s lovagtanácsunktól kérni útmutatást, oktathatom-e tovább is, egy rokonomat... *furcsán hangozhat mindez, Morganus túlzott igazságérzete düböröghet, hiszen tán csak nem halált érdemlő bűn eddigi sötétben botorkálásuk, főleg nem egy oly klánban, hol de Arclesek és Grotemarok, egymást tapodják még az ebédlőben is...*
- Hiba részünkről semmi nincs, nincs ok aggodalomra, csak tisztázni kell a helyzetet. S jól vagyok, nem kell semmi, köszönöm... *hárítja el a felkínált segítséget, pillanatra feltekint, majd fejt rázva visszatér görnyedésébe.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[A pillangó és a medvelepke]
*Morganus szótlanul elindul, ő pedig szintén szótlanul követi. Ebbe a
némaságba burkolózva érik el a szobát. Ott aztán a férfi újra a
levelekkel kezd matatni. Valószínűleg így próbálja leplezni zavarát.
Amikor végre megszólal, magázza. Pedig előzőleg, az öleléskor tegezte.
Vajon ez minek köszönhető? Csak nem haragszik? De kire vagy mire? A
sorsra? Vagy ami még rosszabb eshetőség: rá? A lány kezd elkeseredni.
Mi van, ha Morganus úgy véli, ez az egész dolog fölforgatja addigi
nyugodt életét? Hiszen hirtelen a semmiből előkerült egy nemkívánatos
rokon. Ismervén emberkerülő lényét, elképzelhetetlen, hogy örüljön.
Ráadásul majd pont neki.
~Igen, biztos, hogy mérges.~vonja le a végső következtetést, mely elszomorítja.*
- Hogy eddig az apródja voltam?-*tér vissza képzelete világából a valóságba. A hangsúly a volt-on van.*
- Én szeretnék továbbra is az aprója lenni, ha lehet...
- Nem tudok semmit. Nem tudom, mit tegyünk. Önre bízok mindent vagyis rád...*-mondja halkan. Aztán, hogy ő is leplezze valamivel zavarát, eképpen szól:*
- Úgy látom, nem érzi jól magát, mesterem. Ne forduljunk a gyógyító mágiához segítségül?*- csak reméli, hogy nem hall mindjárt valami medvebömbölést, és nem kell repkedő tárgyak kereszttüzében kimenekülnie. Bár talán az megoldaná ezt a mindkettejük számára kellemetlen vagy inkább felfoghatatlannak tűnő helyzetet.*
Fegyver: Vércsatornás hosszúkard Páncél: Városőr mellvért és pajzs
~Igen, biztos, hogy mérges.~vonja le a végső következtetést, mely elszomorítja.*
- Hogy eddig az apródja voltam?-*tér vissza képzelete világából a valóságba. A hangsúly a volt-on van.*
- Én szeretnék továbbra is az aprója lenni, ha lehet...
- Nem tudok semmit. Nem tudom, mit tegyünk. Önre bízok mindent vagyis rád...*-mondja halkan. Aztán, hogy ő is leplezze valamivel zavarát, eképpen szól:*
- Úgy látom, nem érzi jól magát, mesterem. Ne forduljunk a gyógyító mágiához segítségül?*- csak reméli, hogy nem hall mindjárt valami medvebömbölést, és nem kell repkedő tárgyak kereszttüzében kimenekülnie. Bár talán az megoldaná ezt a mindkettejük számára kellemetlen vagy inkább felfoghatatlannak tűnő helyzetet.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[A pillangó és a medvelepke]
*Szótlanul mennek vissza a rendházba, fel a lépcsőkön, Morganus
szobájába. Az ajtó tárva nyitva, minden úgy hagyva, ahogyan volt, midőn
elmenekültek a börtönné vált kicsiny élettérből. Érdekes fordulat, hogy
most ez a hely tűnik a mentsvárnak ,a béke szigetének, s a külső világ
a fenyegető közegnek...
Morganus ismét kezébe veszi a leveleket, majd leül, s ismét nézi a sorokat, no, nem mintha újra akarná olvasni azokat. Elsőre is megértette a lényeget, talán majd máskor, mikor tiszta fejjel lelhet még bennük valami új értelmet. Inkább csak pótcselekvés most ez, nem tudja, miként kéne tennie, s viselkednie a másikkal. Tanácstalan, s ez megrémiszti...*
- Uhm... Nos, ha mindez igaz, s miért ne lenne, ne értsen félre... szóval, csak annyit gondolok... nem tarthatjuk titokban, igaz? Nem lenne helyén való, főleg, hogy apródom volt ez idáig... *nehezen jönnek el a szavak, gondolatai örvénylenek néhány központi elem körül, de még kell egy kis idő, míg visszanyeri lélekjelenlétét a helyzetben, mely átrendezte világképét, gyökeresen.*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Városőr mellvért és pajzs
Morganus ismét kezébe veszi a leveleket, majd leül, s ismét nézi a sorokat, no, nem mintha újra akarná olvasni azokat. Elsőre is megértette a lényeget, talán majd máskor, mikor tiszta fejjel lelhet még bennük valami új értelmet. Inkább csak pótcselekvés most ez, nem tudja, miként kéne tennie, s viselkednie a másikkal. Tanácstalan, s ez megrémiszti...*
- Uhm... Nos, ha mindez igaz, s miért ne lenne, ne értsen félre... szóval, csak annyit gondolok... nem tarthatjuk titokban, igaz? Nem lenne helyén való, főleg, hogy apródom volt ez idáig... *nehezen jönnek el a szavak, gondolatai örvénylenek néhány központi elem körül, de még kell egy kis idő, míg visszanyeri lélekjelenlétét a helyzetben, mely átrendezte világképét, gyökeresen.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Myrla Yl Chays
#286128 |
04.02 22:07:26 |
186030 |
[Átváltozás Miseriaból Myrlává - kész a pillangó + Morganus is]
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------[Átváltozás Miseriaból Myrlává - kész a pillangó + Morganus is]
*A Loghan-es viccen máskor elnevetné magát, de most nincs olyan
hangulatban. Nem is tudná szavakkal kifejezni, egyáltalán mit is érez
vagy gondol. Érzései és gondolatai másodpercenként váltakoznak. A
teljes kétségbeesés néha egy pillanatra átadja helyét a reménynek, hogy
aztán ugyanolyan gyorsan visszatérjen eredeti posztjára.*
- Ha már ön sem tudja mit mondhatna, akkor az már... én főleg nem tudom, részemről mit is...*- mondja tétován, de továbbra is magázva a férfit, ugyanúgy, mint addig. Fogalma sincs ugyanis, hogy viszonyuljon hozzá. Bár nagy az esély rá, hogy ezzel a nagymester sincs másképp.
Abban viszont teljes az összhang, hogy egymás szemébe nem néznek. Szinte felmentősereggel ér fel a javaslat, hogy menjenek vissza a szobába. Legalább nem kell az udvaron ölelkezve megöregedniük, esetleges furcsa pillantások kereszttüzében.*
- Rendben, menjünk!*-feleli gyorsan, és amennyiben a férfi elindul, ő követi szobájába...*
Fegyver: Vércsatornás hosszúkard Páncél: Városőr mellvért és pajzs
- Ha már ön sem tudja mit mondhatna, akkor az már... én főleg nem tudom, részemről mit is...*- mondja tétován, de továbbra is magázva a férfit, ugyanúgy, mint addig. Fogalma sincs ugyanis, hogy viszonyuljon hozzá. Bár nagy az esély rá, hogy ezzel a nagymester sincs másképp.
Abban viszont teljes az összhang, hogy egymás szemébe nem néznek. Szinte felmentősereggel ér fel a javaslat, hogy menjenek vissza a szobába. Legalább nem kell az udvaron ölelkezve megöregedniük, esetleges furcsa pillantások kereszttüzében.*
- Rendben, menjünk!*-feleli gyorsan, és amennyiben a férfi elindul, ő követi szobájába...*
Morganus Yl Chays
#286617 |
04.02 21:40:41 |
185991 |
[Átváltozás Miseriaból Myrlává - kész a pillangó]
[Átváltozás Miseriaból Myrlává - kész a pillangó]
*Észre sem vette, hogy már majdnem az istállókig vándorolt el, miközben esze még messzebb kalandozott. Azonban orvul hátba támadják, a maci-csel sikerül merénylőjének, ő meg elakad bolyongásában, de legalább visszatér figyelme a jelenbe, s vele együtt érzékelése. Így már érzi, hogy csüng valami hátán, ember-batyu, ki viszonozza korábbi furcsa tettét. Az esze is helyére kerülhetett, mert már ismét kellemetlenné válik számára az érzelgős végkifejlet, mit igyekszik tréfával elütni. Vagy inkább, leplezni zavarát...*
- Te vagy az, Loghan? *felettébb valószínű, hogy beletrafál a valóságba tippjével, csak a méretek nem stimmelnek. Még egy hegyi troll is esélyesebb... Megfordul, s ha a másik is enged, végre beszélhetnek értelmesen.*
- Nem tudom, mit mondhatnék. Mások beszéltek helyettünk. A jövőről viszont kéne egy kevéske szót váltanunk... *hangja ismét komoly, szemével meg kerüli a másikét. Hozzászokott a magányhoz, eltávolodott az emberektől, s életében ezidáig, eszének korlátlan uralmával és változékony hangulatának kitöréseivel védte magát a sérülésektől. Itt viszont, egyik sem működhet igazán...*
- Térjünk talán vissza a szobámba... *mielőtt még meglátnák őket, valami furcsa pózban, ha már ilyen ölelkezős hangulatban vannak ma...*
Myrla Yl Chays
#286128 |
04.01 23:31:03 |
185350 |
[Átváltozás Miseriaból Myrlává - kész a pillangó]
[Átváltozás Miseriaból Myrlává - kész a pillangó]
*Morganus nekilát a levelek olvasásának. Elsőnek a címzés nélkülit veszi elő. Ezzel gyorsan végez.~Bizonyára semmi izgalmast nem talált benne, így hamar át tudta futni.~ gondolja a lány. Ezt a feltételezését erősíti, hogy a férfi néha még fel is pillantott olvasás közben, tehát nem kötötte le a levél tartalma. Aztán már kap is a második után.
~Anyám írása... Ugyan, mi fontos mondanivalója lehet egy ismeretlennek? Egyáltalán, miért írt neki? Talán megkéri, hogy bánjon jól drága gyermekével? Igen! Ilyesmiről lehet szó, ismervén aggódó természetét.~
Kész, a második levéllel is végzett a mester. Feláll székéből, a leveleket addigi ülőhelyére hullajtja. Elindul a lány felé...
Miseria is feláll, hisz végezhettek, mindjárt dolgára küldik, ne zavarogjon itt tovább, hagyja dolgozni a nagymestert, kinek úgyis annyi gond terhe nyomja a vállát. Minden tisztázódott, és ez a lényeg.
Ekkor azonban váratlan dolog történik. Morganus egyszerűen átöleli. Ő természetesen nem öleli vissza. Sőt, reflexből ellökné magától. Csak nem tud mozdulni az ölelő karok szorításától.
Na de, uram, mit képzel?!- mondaná, ha a meglepetéstől torkára nem forrt volna a szó. Nem érti, mi ez az egész, ráadásul a mindig távolságtartó, hűvös férfitől mindent várna, csak ezt nem. Aztán méginkább némává válik, amikor a lovag valami idegen nevet suttog a fülébe. Myrla? Ki az? ~Lehet a mester titkos kedvese?~-fut át agyán a képtelen gondolat, dehát ez az egész helyzet annyira valószerűtlen, hogy már semmin nem csodálkozna.
Aztán végre észhez térhet a férfi, mert elengedi. Viszont viselkedése ugyanolyan furcsa marad, egész addig, még pár pillanat múlva el nem hagyja a szobát. Szinte fut, menekül kifelé. Előtte még azt mondja, ő csak maradjon itt, olvasgassa a leveleket, ő megy, mert neki gondolkodnia kell...
Miseria még 1 teljes percig bámul a semmibe, a bezárult ajtó felé meredve. Nem tudja értelmezni az elmúlt percek történéseit. Csak remélni meri, hogy mestere agyában nem pattant meg valami.
Miután felocsúdik némiképp, hát teljesíti lovagi elöljárója utasítását. Felveszi a két papírt a székről, és neki kezd az olvasásuknak. Bár nem tudja, neki mi köze lehet két nem hozzá írt levélhez. Az első néhány sor után úgy érzi, le kell ülnie. Le is roskad mestere székébe. A következő soroknál már zsong a feje. Mire mindkettő levéllel végez, már azt sem tudja, kicsoda. Vagyis pontosan, hogy igen. Tudja. Már. Most. Most már...Tudja, de nem fogja fel. Jó ideig csak ül, maga elé meredve, majd még egyszer végigolvassa a leveleket. Mintha egyszeri olvasás nem lenne elég, hogy felfogja, tényleg nem álmodik. Közbe elerednek könnyei is, bár nem sírós fajta. A percek óráknak tűnnek. Nem tudja, végül is mióta van már így egyedül Morganus szobájában.*
~ Morganus!*-jut eszébe a férfi.* ~Dehát ő akkor...Azonnal meg kell keresnem! Mi lehet vele?~hirtelen aggódni kezd, és ahogy a férfi előzőleg, most ő is kimenekül a szobából.
Végigfut a folyosókon. Vajon hol keresse? Levegőre vágyott, talán a kertben lesz. Irány a Rendház kijárata! Kifut a kertbe, aztán végig az udvar hátsó részéig, ahol végre megpillantja a lovagot. Odafut hozzá, és most ő öleli magához, semmivel nem törődve, azzal sem, hogy Morganus engedi-e vagy sem az érzelmi kitörést.
Ha valaki most látja őket, biztos meglepődik, és nem arra gondol, hogy 2 rokon egymásra találásának szemtanúja...*
Morganus Yl Chays
#286617 |
04.01 22:01:36 |
185269 |
[Átváltozás Miseriaból Myrlává - kész a pillangó]
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------[Átváltozás Miseriaból Myrlává - kész a pillangó]
*A régebbivel kezdi, talán a látszat nem csalja meg. Időrendben
szeretne haladni, hogy legyen esélye a múlt történéseit, egyből sorba
tenni s megérteni. A viaszba préselt jelkép felettébb ismerős neki, bár
törtek le darabok, mélységében nehezen vehetők ki a vonalak s betűk, de
már semmin nem lepődik meg, minden úgy összejátszik, mintha könyvnek
írták volna meg. S már az első sorok erősítik ezen érzéseit... Tréfának
erős lenne, fantazmagóriának meg túl életszerű - minden név és utalás
helyén ül, s nem tud kitalálni okot, előásni emléket, mely cáfolhatná
egy kettétépett családtörténet feltáruló darabját, kétellyel próbált
igazságát. Néha felnéz az olvasásból, de ugrik is vissza tekintete a
sorokra, melyeket fal, mint a rab, ki elé napok után dobtak koncot
falatnak. Az elsővel gyorsan végez, kap a folytatás után, bár feje már
zsong, s talán kell elővennie majd az előzőt is, hogy a szálakat egybe
fonhassa fejében. Az egész oly hihetetlen, s mégis, oly kézenfekvő...
Végez, az idő számára fennakadt egy légy zümmögésén, szemében meg
mintha valami csillanna. Előbb ölébe hullik két karja a levelekkel,
majd azokat leteszi a székre, melyen eddig ült, s mit állásért hagy el.
A lány felé lépdel, talán az is feláll az áhítatos csendtől
parancsoltatván, s ha így tesz, a férfi átölelheti, váratlanul, s
Morganust tekintve, felettébb szokatlanul. Miként megváltozott beszéde
is jelzi, valami komoly dolog rendíthette meg:*
- Myrla! *majd hallgat, tartása nem enged, megdermedt, mint szívében valami. Nem jegesen, épp, hogy olvadás következett el benne...*
- Olvasd el, mindkettőt! *a leveleket itthagyja, szobáját is rá. Jelenében szorítja a négy fal, legszívesebben belefutna a világba, üvöltene bele a tengeri szélbe...*
- Magányban hagylak most, légy egyedül az írással s az igazsággal. De utána, már soha... *nem akar itt lenni, nem bírná ki, ha előtte fakadna ki a másik. Magát sem bírja most egyben tartani...*
- Nekem úgyis gondolkodnom szükséges, vágyom a frissítő levegőt... *s mint fuldokló szalad ki szobájából, hagyva maga mögött, egy talán csodálkozó, addig ölelésben nyomorgatott kuzint...*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Városőr mellvért és pajzs
- Myrla! *majd hallgat, tartása nem enged, megdermedt, mint szívében valami. Nem jegesen, épp, hogy olvadás következett el benne...*
- Olvasd el, mindkettőt! *a leveleket itthagyja, szobáját is rá. Jelenében szorítja a négy fal, legszívesebben belefutna a világba, üvöltene bele a tengeri szélbe...*
- Magányban hagylak most, légy egyedül az írással s az igazsággal. De utána, már soha... *nem akar itt lenni, nem bírná ki, ha előtte fakadna ki a másik. Magát sem bírja most egyben tartani...*
- Nekem úgyis gondolkodnom szükséges, vágyom a frissítő levegőt... *s mint fuldokló szalad ki szobájából, hagyva maga mögött, egy talán csodálkozó, addig ölelésben nyomorgatott kuzint...*
Myrla Yl Chays
#286128 |
04.01 21:34:20 |
185213 |
[Átváltozás Miseriaból Myrlává / Maximusné asszony levele Morganus Yl Chays úrhoz]
[Átváltozás Miseriaból Myrlává / Maximusné asszony levele Morganus Yl Chays úrhoz]
*" Tisztelt Morganus Yl Chays úr!
Leányom Miseria, jobban mondva Myrla, levelének kézhezvétele után úgy döntöttem, hogy papírra kell vetnem azokat a dolgokat, melyeket eddig titokban tartottam, de amelyek fontosak ahhoz, hogy a régmúlt eseményei tisztázódhassanak.
Myrla semmiről nem tud, nem világosítottuk fel családját illetően. Abban a tudatban él a mai napig, hogy a mi gyermekünk, hisz erre kötelezett eskünk.
Leveléből értesültem arról, hogy sikerül megtalálnia igazi családjának egy tagját, Önt, kiről azonban nem sejti, hogy a rokona.
A történet a 611. év egyik téli éjszakáján kezdődött.
Sürgető kopogtatás verte fel álmából házunk népét. Amikor ajtót nyitottunk, egyik jóbarátunkat pillantottuk meg. Bebocsájtást kért. Vele volt egy riadt, kendőkbe burkolódzó, de szemmel láthatóan várandós asszony, és egy néhány éves kislány. A kislány Myrla volt, az asszony pedig bizonyos Myra Yl Chays. Így mutatkozott be. Kilesve láttam, hogy egy hintó áll a házunk előtt. Hogy ki ült benne még, nos azt nem láttam. A barátunk elmondta, hogy az asszony és férje bajban vannak, menekülnek valaki elől (hogy ki elől, azt nem részletezték, idő sem volt rá, meg nem is tartozott ránk), és a lehető leghamarabb el kell hagyniuk a várost. Azonban nem szeretnék gyermeküket is kitenni a veszélynek. Arra kértek, hogy fogadjam be a lányt addig, míg helyzetük nem rendeződik. Akkor majd visszajönnek érte. Belementünk a dologba, hiszen barátunk személye garancia volt arra, hogy jó ügyet szolgálunk. Az asszony hagyott nálam 1000 aranyat, hogy a visszatértükig gondoskodni tudjunk a gyermekéről. Kérte, hogy addig is vegyük nevünkre a lányát, a külvilág előtt sajátunkként mutassuk be. Kért írószert is, mellyel papírra vetett néhány sort, aztán lepecsételte. Ezt a következő instrukciók kíséretében adta át nekem:
Őrizzük meg, és ha úgy hozná a sors, hogy a gyermek nagykorúságáig nem jelentkezne senki (bár ezt elképzelhetetlennek tartotta, csak mint végső eshetőségre gondolván írt), akkor adjuk át a lánynak, akinek feladatául tűzzük ki, hogy juttassa el az Yl Chays család bármely akkor élő tagjának. Ugyanis ez igazolás származására.
Aztán búcsúzóul a gyermek nyakába akasztotta az a láncot, melyet látott nála. A láncot a galambbal. A lelkünkre kötötte, hogy Myrla ezt mindig viselje, és vigyázzunk, el ne veszítse.
Gyors búcsúzás, néhány könnycsepp kíséretében, aztán a bezáródó ajtó, és a hintót húzó lovak patáinak csattogása a kövön...
Többé nem láttuk Myrát, és sajnos a barátunkat sem. Rá pár nap múlva holtan találták a házában. Nem tudjuk, mi történt pontosan. Rejtélyes az eset.
Így a lány maradt nálunk, és mi a tőlünk telhető legtöbbet megadva neki felneveltük. Megtanítottam írni-olvasni, az apjától elleste a kovács mesterség fortélyait, tőlem pedig a gyógyfőzetek készítésének alapjait.
Bár hozzá kell tennem, a gyógyító mágiát nem én tanítottam neki. Azt a vérében hordozhatja, mert bennünket is meglepett, honnan tudhatja ama mutatványokat, melyekkel néhanapján előállt. Igaz, néha ezek köhögésbe fulladnak, és komikusnak tűnhetnek, de sokszor igen hatásosak.
Úgy hiszem, sikerült teljesítenünk, amire Myrának ígéretet tettünk oly sok évvel ezelőtt.
Myrla visszatérhet vérszerinti családja körébe. Hozzá kell tennem, mi ugyanúgy lányunként tekintünk rá, mint eddig, és nővérei testvérként. Ha gondja van vagy öröme, ránk mindig számíthat!
Uram, kérem, segítsen, hogy Miseria/Myrla végre megtudja az igazságot származását illetően. Ha pedig bármit megtud Myra sorsának későbbi alakulásáról, akkor kérem, tájékoztasson minket, mert éveken át aggódtunk, vajon mi történhetett vele. Nem úgy tűnt, mint aki könnyen lemond gyermekéről.
Ha bármilyen egyéb információra szüksége van, nyugodtan keressen fel személyesen vagy levél útján!
Őszinte híve:
Moira Maximus
Kelt: 627. Emberek hava, Távolrév"*
Leányom Miseria, jobban mondva Myrla, levelének kézhezvétele után úgy döntöttem, hogy papírra kell vetnem azokat a dolgokat, melyeket eddig titokban tartottam, de amelyek fontosak ahhoz, hogy a régmúlt eseményei tisztázódhassanak.
Myrla semmiről nem tud, nem világosítottuk fel családját illetően. Abban a tudatban él a mai napig, hogy a mi gyermekünk, hisz erre kötelezett eskünk.
Leveléből értesültem arról, hogy sikerül megtalálnia igazi családjának egy tagját, Önt, kiről azonban nem sejti, hogy a rokona.
A történet a 611. év egyik téli éjszakáján kezdődött.
Sürgető kopogtatás verte fel álmából házunk népét. Amikor ajtót nyitottunk, egyik jóbarátunkat pillantottuk meg. Bebocsájtást kért. Vele volt egy riadt, kendőkbe burkolódzó, de szemmel láthatóan várandós asszony, és egy néhány éves kislány. A kislány Myrla volt, az asszony pedig bizonyos Myra Yl Chays. Így mutatkozott be. Kilesve láttam, hogy egy hintó áll a házunk előtt. Hogy ki ült benne még, nos azt nem láttam. A barátunk elmondta, hogy az asszony és férje bajban vannak, menekülnek valaki elől (hogy ki elől, azt nem részletezték, idő sem volt rá, meg nem is tartozott ránk), és a lehető leghamarabb el kell hagyniuk a várost. Azonban nem szeretnék gyermeküket is kitenni a veszélynek. Arra kértek, hogy fogadjam be a lányt addig, míg helyzetük nem rendeződik. Akkor majd visszajönnek érte. Belementünk a dologba, hiszen barátunk személye garancia volt arra, hogy jó ügyet szolgálunk. Az asszony hagyott nálam 1000 aranyat, hogy a visszatértükig gondoskodni tudjunk a gyermekéről. Kérte, hogy addig is vegyük nevünkre a lányát, a külvilág előtt sajátunkként mutassuk be. Kért írószert is, mellyel papírra vetett néhány sort, aztán lepecsételte. Ezt a következő instrukciók kíséretében adta át nekem:
Őrizzük meg, és ha úgy hozná a sors, hogy a gyermek nagykorúságáig nem jelentkezne senki (bár ezt elképzelhetetlennek tartotta, csak mint végső eshetőségre gondolván írt), akkor adjuk át a lánynak, akinek feladatául tűzzük ki, hogy juttassa el az Yl Chays család bármely akkor élő tagjának. Ugyanis ez igazolás származására.
Aztán búcsúzóul a gyermek nyakába akasztotta az a láncot, melyet látott nála. A láncot a galambbal. A lelkünkre kötötte, hogy Myrla ezt mindig viselje, és vigyázzunk, el ne veszítse.
Gyors búcsúzás, néhány könnycsepp kíséretében, aztán a bezáródó ajtó, és a hintót húzó lovak patáinak csattogása a kövön...
Többé nem láttuk Myrát, és sajnos a barátunkat sem. Rá pár nap múlva holtan találták a házában. Nem tudjuk, mi történt pontosan. Rejtélyes az eset.
Így a lány maradt nálunk, és mi a tőlünk telhető legtöbbet megadva neki felneveltük. Megtanítottam írni-olvasni, az apjától elleste a kovács mesterség fortélyait, tőlem pedig a gyógyfőzetek készítésének alapjait.
Bár hozzá kell tennem, a gyógyító mágiát nem én tanítottam neki. Azt a vérében hordozhatja, mert bennünket is meglepett, honnan tudhatja ama mutatványokat, melyekkel néhanapján előállt. Igaz, néha ezek köhögésbe fulladnak, és komikusnak tűnhetnek, de sokszor igen hatásosak.
Úgy hiszem, sikerült teljesítenünk, amire Myrának ígéretet tettünk oly sok évvel ezelőtt.
Myrla visszatérhet vérszerinti családja körébe. Hozzá kell tennem, mi ugyanúgy lányunként tekintünk rá, mint eddig, és nővérei testvérként. Ha gondja van vagy öröme, ránk mindig számíthat!
Uram, kérem, segítsen, hogy Miseria/Myrla végre megtudja az igazságot származását illetően. Ha pedig bármit megtud Myra sorsának későbbi alakulásáról, akkor kérem, tájékoztasson minket, mert éveken át aggódtunk, vajon mi történhetett vele. Nem úgy tűnt, mint aki könnyen lemond gyermekéről.
Ha bármilyen egyéb információra szüksége van, nyugodtan keressen fel személyesen vagy levél útján!
Őszinte híve:
Moira Maximus
Kelt: 627. Emberek hava, Távolrév"*
Myrla Yl Chays
#286128 |
04.01 21:42:39 |
185211 |
[Átváltozás Miseriaból Myrlává / Myra Yl Chays címzés nélküli levele]
[Myra Yl Chays címzés nélküli levele]
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------[Átváltozás Miseriaból Myrlává / Myra Yl Chays címzés nélküli levele]
* A levelek tehát átvándoroltak címzettjükhöz, aki máris bontogatja
őket levélvágó késével. Miseria hosszú olvasásra készülvén kibéreli
magának az asztallal szemközti széket. Ő már elégedett, feladatát
elvégezte, mindent tud, ami eddig kiesett emlékezete miatt rejtély volt
előtte, így megnyugodva dől hátra, és várja Morganus mit reagál a
levelekre, melyek tartalmát ugyan nem ismeri, de nem is hiszi, hogy
érdekes lehet számára.*
[Myra Yl Chays címzés nélküli levele]
A pecséttel lezárt, címzés nélküli levél, melynek tintája 15 év
távlatából sem fakult meg, néhány hivatalos hangvételű sorral kezdődik.
Felbontója tehát ezt olvashatja:
"A D'Ogier és Yl Chays család minden tagjának:
Én, alulírott Myra Yl Chays, az Yl Chays valamint a D'Ogier család
törvényes leszármazottja, Morganus D'Ogier unokája, Muriel és Phoenix
Yl Chays leánya tanúsítom, hogy ezen levél átadója törvényes leányom,
Myrla Yl Chays, ki született a corvusi időszámítás szerinti 608. év
Süvöltő havának 1. napján. Származása további bizonyítékául bemutatja a
Szent Szív jelképét ábrázoló medaliont, melyet még szüleim
hagyományoztak reám, és melyből tudomásom szerint mindössze 2 példány
létezik.
Származása és valós neve eleddig ismeretlen volt előtte, mindannyiunk biztonsága érdekében.
Kérem a levél átvevőjét, leányomat vezesse be a családba, ha még élnek annak tagjai. Fogadja családtagként, ismertesse meg vele őseit és azok leszármazottait. Az örökségét képező családi hagyaték őt megillető részéhez juttassa hozzá, hogy most, nagykorúságát betöltvén átvehesse jogos jussát.
Kyssa óvjon mindannyiunkat!
Myra Yl Chays
s.k.( aláírás, pecsét)
Származása és valós neve eleddig ismeretlen volt előtte, mindannyiunk biztonsága érdekében.
Kérem a levél átvevőjét, leányomat vezesse be a családba, ha még élnek annak tagjai. Fogadja családtagként, ismertesse meg vele őseit és azok leszármazottait. Az örökségét képező családi hagyaték őt megillető részéhez juttassa hozzá, hogy most, nagykorúságát betöltvén átvehesse jogos jussát.
Kyssa óvjon mindannyiunkat!
Myra Yl Chays
s.k.( aláírás, pecsét)
Kelt: a 611. év Törpék havának 21. napján, Távolrévben."
A levél végére, szemmel láthatóan sietősen, hozzáírtak pár sort:
"Drága öcsém, Morwyn!
Remélem a te kezeidbe kerül ezen levél, mert az azt jelentené, hogy élsz, biztonságban vagy.
A sors rég elsodort mellőled, de a feléd való szeretetem sose hunyt ki.
Bízom benne, hogy valaha még találkozunk Thrillion kapui előtt.
Szerető nővéred:
Myra"
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------A levél végére, szemmel láthatóan sietősen, hozzáírtak pár sort:
"Drága öcsém, Morwyn!
Remélem a te kezeidbe kerül ezen levél, mert az azt jelentené, hogy élsz, biztonságban vagy.
A sors rég elsodort mellőled, de a feléd való szeretetem sose hunyt ki.
Bízom benne, hogy valaha még találkozunk Thrillion kapui előtt.
Szerető nővéred:
Myra"
Morganus Yl Chays
#286617 |
04.01 21:05:08 |
185193 |
[Átváltozás Miseriaból Myrlává - még mindig hernyó állapotban]
[Átváltozás Miseriaból Myrlává - még mindig hernyó állapotban]
- Szabad! *ugyan, hogy is mondhatna nemet? Szobája átjáró ház,
fontolgatja is, leköltözik a rendház előterébe, hogy minél több ajtón
át ronthassanak életterébe. Apródja az, egy levéllel...*
- Valóban? Akkor lássuk is, mert fontos lehet... *átveszi, s asztalának káoszába nyúl, hogy érzésre megragadhassa a levélvágó kését, mellyel finoman felszakítja, az egy-egy napra jutó, tucatnyi leveleket. De a használatát még nem kezdheti meg, mert egy másik levél is előkerül, hogy növelje a helyzet érthetetlenségét.*
- Tőle is? De, akkor kitől, ez az első? *s néz nagy tudós fejével, mint egy gwuff-bornyú az égő fehérhoni erdőben...*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Városőr mellvért és pajzs
- Valóban? Akkor lássuk is, mert fontos lehet... *átveszi, s asztalának káoszába nyúl, hogy érzésre megragadhassa a levélvágó kését, mellyel finoman felszakítja, az egy-egy napra jutó, tucatnyi leveleket. De a használatát még nem kezdheti meg, mert egy másik levél is előkerül, hogy növelje a helyzet érthetetlenségét.*
- Tőle is? De, akkor kitől, ez az első? *s néz nagy tudós fejével, mint egy gwuff-bornyú az égő fehérhoni erdőben...*
Myrla Yl Chays
#286128 |
04.01 12:42:15 |
184868 |
[Átváltozás Miseriaból Myrlává - még mindig hernyó állapotban]
[Átváltozás Miseriaból Myrlává - még mindig hernyó állapotban]
*Futár érkezik a Rendház kapujához. Leveleket hozott. Jobban mondva
egyet, melybe azonban egy másik is rejtezik összehajtogatva. Egyik
címzettje Miseria, a másiké pedig maga Morganus Yl Chays nagymester. A
lány izgatottam veszi át a küldeményt, hisz az Révből jött!~Hamar
érkezett a válasz, gyorsabban, mint remélni mertem.~gondolja, majd némi
borravaló leperkálása után, megköszönve a futár munkáját, beszalad az
épületbe. Meg sem áll szobájáig, ahol rögvest ki is bontja a levelet.
Csodálkozva látja, hogy nem egy, hanem kettő érkezett, még jobban
meglepődik, amikor a másik címzettjeként Morganus nevét olvassa. Vajon
mi dolga van családjának a nagymesterrel? Hisz nem is ismerik, csak
tőle, leveléből értesültek a létezéséről. Sokáig azért nem töpreng,
hanem elkezdi olvasni a neki magának szólót.
Anyja írta. A szokásos formaságokkal kezdődik. Tudatja, hogy jól vannak, bár a zavaros révi helyzet miatt valószínűleg hamarosan másik városba költöznek. Aztán örömét fejezi ki, hogy hallott végre felőle, mert már aggódtak, hogy semmit nem ír haza. Myra, medál, Morganus nem említődik a levélben. Emiatt kissé csalódott, több információt várt ezekről. Hát semmit nem kapott.
Viszont egy rejtély megoldódik! A számára legfontosabbnak vélt!Hogy miért is utazott el Révből, és érkezett Öbölbe!
Az erre emlékeztető sorokat olvasva hirtelen világosság kezd gyúlni elméjében.
- Ó, hát persze!*- kiált fel, és ha valaki látná, most nézné csak igazán bolondnak. Ugyanis felrántja szekrénye ajtaját, melyből előrángatja a vadászat során is viselt, meglehetősen elhasználódottá vált ruháját, mely azóta, mosatlanul a szekrény mélyén pihent. Aztán a szoknya fodraiban kezd matatni, majd egy kést kerít, mellyel elkezdi felfejteni a varrás mentén az anyagot. Pár perc múlva a most már tényleg viselésre alkalmatlanná tett ruhából kiesik egy pecséttel ellátott, címzett nélküli levél.*
- Megvagy!*- mosolyodik el a lány, és már tudja, mit is keres itt. Egy Yl Chays nevű embert. Azzal a feladattal indították útnak otthonról, hogy ezt a levelet adja át valakinek.Bárkinek, aki az Yl Chays családnevet viseli, és az D'Ogier nemzettség tagja. A keresztnév mellékes. A miért- et nem tudja, azt nem kötötték az orrára. Nem is tartotta fontosnak megtudni az okot, a lényeg az volt, hogy felnővén végre Világot láthat. Legyen alkalom erre bármi, akár az is, hogy egy ismeretlen embert kell felkutatnia. Először Ötbányán érdeklődött, majd Sziklaöbölbe vetődött. De egész addig nyomát a név viselőjének nem találta, ameddig arra a bizonyos plakátra nem esett pillantása a városi hirdetőtáblán. Innen már ismerős a történet.
Felkapja tehát a címzés nélküli, valamint a Morganusnak címzett levelet is, és rohan a nagymester szobájához, hogy mielőbb jogos tulajdonosának kezébe adhassa azokat, ezáltal beteljesítve küldetését.
Elégedett arccal kopogtat be a férfihez, és amennyiben bebocsátást nyer, diadalittas mosollyal közli vele a következőket:*
- Uram, már tudom, miért is jöttem Sziklaöbölbe! Azért, hogy ezt a levelet átadhassam, Önnek!*-ezzel Morganus felé nyújtja a címzés nélküli papírt.*
- Meg van itt egy másik levél is, ami szintén mesteremnek szól. Anyám küldte Távolrévből. Nem igazán tudom, hogy mit akarhat Öntől, hiszen csak tőlem hallott magáról...*-szabadkozik, aztán ezt a levelet is átnyújtja a férfinak.*
Fegyver: Vércsatornás hosszúkard Páncél: Városőr mellvért és pajzs
Anyja írta. A szokásos formaságokkal kezdődik. Tudatja, hogy jól vannak, bár a zavaros révi helyzet miatt valószínűleg hamarosan másik városba költöznek. Aztán örömét fejezi ki, hogy hallott végre felőle, mert már aggódtak, hogy semmit nem ír haza. Myra, medál, Morganus nem említődik a levélben. Emiatt kissé csalódott, több információt várt ezekről. Hát semmit nem kapott.
Viszont egy rejtély megoldódik! A számára legfontosabbnak vélt!Hogy miért is utazott el Révből, és érkezett Öbölbe!
Az erre emlékeztető sorokat olvasva hirtelen világosság kezd gyúlni elméjében.
- Ó, hát persze!*- kiált fel, és ha valaki látná, most nézné csak igazán bolondnak. Ugyanis felrántja szekrénye ajtaját, melyből előrángatja a vadászat során is viselt, meglehetősen elhasználódottá vált ruháját, mely azóta, mosatlanul a szekrény mélyén pihent. Aztán a szoknya fodraiban kezd matatni, majd egy kést kerít, mellyel elkezdi felfejteni a varrás mentén az anyagot. Pár perc múlva a most már tényleg viselésre alkalmatlanná tett ruhából kiesik egy pecséttel ellátott, címzett nélküli levél.*
- Megvagy!*- mosolyodik el a lány, és már tudja, mit is keres itt. Egy Yl Chays nevű embert. Azzal a feladattal indították útnak otthonról, hogy ezt a levelet adja át valakinek.Bárkinek, aki az Yl Chays családnevet viseli, és az D'Ogier nemzettség tagja. A keresztnév mellékes. A miért- et nem tudja, azt nem kötötték az orrára. Nem is tartotta fontosnak megtudni az okot, a lényeg az volt, hogy felnővén végre Világot láthat. Legyen alkalom erre bármi, akár az is, hogy egy ismeretlen embert kell felkutatnia. Először Ötbányán érdeklődött, majd Sziklaöbölbe vetődött. De egész addig nyomát a név viselőjének nem találta, ameddig arra a bizonyos plakátra nem esett pillantása a városi hirdetőtáblán. Innen már ismerős a történet.
Felkapja tehát a címzés nélküli, valamint a Morganusnak címzett levelet is, és rohan a nagymester szobájához, hogy mielőbb jogos tulajdonosának kezébe adhassa azokat, ezáltal beteljesítve küldetését.
Elégedett arccal kopogtat be a férfihez, és amennyiben bebocsátást nyer, diadalittas mosollyal közli vele a következőket:*
- Uram, már tudom, miért is jöttem Sziklaöbölbe! Azért, hogy ezt a levelet átadhassam, Önnek!*-ezzel Morganus felé nyújtja a címzés nélküli papírt.*
- Meg van itt egy másik levél is, ami szintén mesteremnek szól. Anyám küldte Távolrévből. Nem igazán tudom, hogy mit akarhat Öntől, hiszen csak tőlem hallott magáról...*-szabadkozik, aztán ezt a levelet is átnyújtja a férfinak.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Morganus Yl Chays
#286617 |
03.29 19:57:06 |
182871 |
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Átváltozás Miseriaból Myrlává]
Myrla Yl Chays
#286128 |
03.29 17:34:38 |
182764 |
- Volt szerencsém már találkozni Arturius úrral. Nem emlékszik?*-kérdi csodálkozva.*-Amikor váratlanul betoppantam a Vívóiskolába, akkor éppen őt oktatta a kardforgatás rejtelmeire. Vívtam is vele. Igaz, akkor én még nem voltam a Rend tagja, és becses társaságukat sem sokáig élvezhettem, mert ön hamar átirányított Erfold lovaghoz.*-ez utóbbit kissé rosszallóan teszi hozzá, mivel eszébe jut a dicstelen véget ért vívólecke, amelyben az említett lovag részesítette, és melyről idő előtt lelépett, azóta is messze elkerülvén az említett létesítményt.*
- Szívesen elkísérem Ötbányára, uram!*- válaszolja aztán már lelkesebben Morganus levélkézbesítési ötletére, mert egyrészt érdeklik a gwuffok, másrészt furcsa mód valahogy mindig élvezi a morcogós-morgós lovag társaságát.*
- Gondolom, készítsek össze én is valami útravalót...*-mondja, látván a férfi készülődését. Bár neki magának nem sok cók-mókja van, amiből válogathatna.*- Akkor talán megyek is pakolni és sietek vissza. Pár pillanat az egész!*-szól még az ajtóból, de már szalad is szobájába, ahol előszedi zsákját, melybe beledobál 1-2 szükségesnek vélt holmit, aztán a konyha felé veszi az irányt, és az épp szolgálatban lévő szakácsnétól kunyerál egy kis szárított elemózsiát. Így felszerelkezve tér vissza a nagymester szobájába.*
- Útra kész vagyok, uram, amint gondolja, indulhatunk...*
Morganus Yl Chays
#286617 |
03.29 15:13:17 |
182675 |
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Átváltozás Miseriaból Myrlává]
Myrla Yl Chays
#286128 |
03.28 23:41:47 |
182507 |
*A plakátra nem sok időt veszteget a nagymester. Szerinte semmi
jelentősége nincs. Rögtön vissza is adja a lánynak, aki csalódott
arccal veszi vissza a számára jelentőségteljesnek tűnő lapot.*
- Na de miért volt nálam, miért siettem a Zsugoriba ezt szorongatva?-*kérdezné még, de ideje nem marad rá, mert Morganus máris új ötlettel áll elő, miszerint írjon az otthoniaknak, és kérdezze meg őket, hátha segítenek a rejtély megfejtésében. Már teszi is elé a papírt és az írótollat. Szemmel láthatóan siettetné a dolgokat. Nincs mit tenni, írni kell. Veszi hát a tollat, és bemártja végét a kalamárisba, majd pár pillanatig tanácstalanul mered maga elé. Mit is írjon? Végül elkezdi papírra vetni a sorokat, melyekben beszámol ideérkeztéről, az azóta történt dolgokról, valamint kérdéseket tesz fel a medállal, Myrával és egyéb furcsa dolgokkal kapcsolatban. Reméli nem kelt majd riadalmat a levél tartalma. Hogy szüleit megkímélje egy esetleges sokktól, ezért nem nekik címzi, hanem legfiatalabb nővérének, hátha ő segít megszerezni a kért információkat. Miután elkészült, és a tinta is megszárad a papíron, felkelvén a székből Morganushoz fordul.*
- Elkészült a levél, de nem tudom, hogy juttathatnám el Révbe.Ha esetleg tudna segíteni...valahogy...*-mondja bizonytalanul, miközben tétován a férfi felé nyújtja a papírt.*
Fegyver: Vércsatornás hosszúkard Páncél: Városőr mellvért és pajzs
- Na de miért volt nálam, miért siettem a Zsugoriba ezt szorongatva?-*kérdezné még, de ideje nem marad rá, mert Morganus máris új ötlettel áll elő, miszerint írjon az otthoniaknak, és kérdezze meg őket, hátha segítenek a rejtély megfejtésében. Már teszi is elé a papírt és az írótollat. Szemmel láthatóan siettetné a dolgokat. Nincs mit tenni, írni kell. Veszi hát a tollat, és bemártja végét a kalamárisba, majd pár pillanatig tanácstalanul mered maga elé. Mit is írjon? Végül elkezdi papírra vetni a sorokat, melyekben beszámol ideérkeztéről, az azóta történt dolgokról, valamint kérdéseket tesz fel a medállal, Myrával és egyéb furcsa dolgokkal kapcsolatban. Reméli nem kelt majd riadalmat a levél tartalma. Hogy szüleit megkímélje egy esetleges sokktól, ezért nem nekik címzi, hanem legfiatalabb nővérének, hátha ő segít megszerezni a kért információkat. Miután elkészült, és a tinta is megszárad a papíron, felkelvén a székből Morganushoz fordul.*
- Elkészült a levél, de nem tudom, hogy juttathatnám el Révbe.Ha esetleg tudna segíteni...valahogy...*-mondja bizonytalanul, miközben tétován a férfi felé nyújtja a papírt.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Morganus Yl Chays
#286617 |
03.28 19:15:25 |
182310 |
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Átváltozás Miseriaból Myrlává]
- Öhm...Khm...*- krákog, fuldokol még a köhögéstől, melybe a varázsige torkollott, de igyekszik gyorsan összeszedni magát. Látja ugyanis Morganus kaján mosolyát, hallja gúnyos szavait, melyekkel tudományát illeti.*
- Semmi bajom!*-jelenti ki határozottan.*- Kicsit félrenyeltem, erről van szó csupán.*-mondja, és a felé nyújtott üres poharat átveszi ugyan, de azonnal le is teszi. A világért sem öntene bele vizet magának. Inkább megfullad, de akkor sem.*
- Ön viszont látom, máris jobban van. Hála a gyógyító mágiának!*-hangsúlyozza ki külön is, remélve, hogy a férfi belátja, csakis ennek köszönheti, hogy ily gyors javulás lépett fel állapotában.
Mert szemmel láthatóan jobban van, visszatért belé a lélek, amit mutat, hogy már újra az élettörténete iránt érdeklődik. Immár sokadszor... A lány visszaül a nagymesterrel szemben lévő székre.*
- Nem hiszem, hogy bármi újdonsággal tudnék szolgálni. Sajnos a Zsugoris eset óta nem tért vissza az emlékezetem. Néhány nap pedig mintha végleg kiesett volna.*-kezdi bizonytalanul.*
- Távolrévben éltem, mióta az eszemet tudom, addig, amíg sorsom ide nem vetett. Anyám herbalista volt, apám pedig kovács. Van 5 lánytestvérem, de mind jóval idősebbek. Nem mondhatnám, hogy jómódban éltünk volna, sőt...Elég szűkösen...Olyankor méginkább, amikor apám a büntetését töltötte...De ez nem tartozik ide! Szóval semmi különös, egy átlag révi család mindennapjait éltük. Nem hiszem, hogy ebből jutnánk bármire a medált illetően.
A medállal kapcsolatban sem tudok sokat elmondani. Mindig a nyakamban lógott, soha le nem vettem volna, hisz a lelkemre kötötték, hogy vigyázzak rá, mert egyszer segíthet...
A vadászatkor ugrott be a Myra név, és hogy ő adta nekem. Akkor lehettem 4 éves talán.*-mereng, és próbálja felidézni a nő alakját, de nem sikerül, csak szavai csengenek a fülében.*- Hogy előzőleg mi volt, azt nem tudom. és azt sem, kicsoda Myra.
- Még rosszabb, hogy azt se tudom, miért jöttem Öbölbe. Pont az előző pár nap esett ki az emlékezetemből. A Zsugoris esetnek pedig ön is szemtanúja volt, és onnantól a sorsomat is ismeri.
Néha furcsa érzésem támad, mintha láttam volna már önt valahol...*-folytatja mással.*-Ezért kérdeztem rá, hogy merre járt élete folyamán. De azt mondta, nem élt Révben, így kizárható, hogy találkoztunk volna. Mégis, amikor nagyritkán mosolyog, olyankor annyira hasonlít valakire, akit ismernem kellett, de akiről szintén nem tudom, ki lehet...Inkább csak érzés...*-mondja.*
-Igen, a maga helyében én is gyanakodnék, mert így belegondolva számomra is zavaros az egész történet, de higgye el, hogy tényleg nem tudok többet.*-néz elkeseredetten a férfi szemébe.*
- Várjon, egy pillanat, és visszajövök!*- pattan fel váratlanul székéből, majd azonmód kiszalad a szobából, és egyenesen a sajátjába siet. Ott előrángatja a szekrényből a csomagját, mellyel érkezett, és amelyből előszed valamit.Aztán már röpül is vissza, nem akarja Morganust megvárakoztatni. Visszaérvén újra helyet foglal a székben.
- Bizonyára felismeri.*-mondja, és közben a férfi felé nyújtja a Zsugoris ünnepséget hirdető plakátot, melyet ő maga már annyiszor tanulmányozott.*
- Nem tudom, miért szorongattam ezt a kezemben, amikor beléptem a kocsmába. Semmi érdekeset nem látok rajta, kivéve az alsó sort, ahol az ön neve szerepel. Talán ez jelent valamit...talán...talán nem...*
Fegyver: Vércsatornás hosszúkard Páncél: Városőr mellvért és pajzs
Myrla Yl Chays
#286128 |
03.27 18:07:27 |
181759 |
[Átváltozás Miseriaból Myrlává]
- Öhm...Khm...*- krákog, fuldokol még a köhögéstől, melybe a varázsige torkollott, de igyekszik gyorsan összeszedni magát. Látja ugyanis Morganus kaján mosolyát, hallja gúnyos szavait, melyekkel tudományát illeti.*
- Semmi bajom!*-jelenti ki határozottan.*- Kicsit félrenyeltem, erről van szó csupán.*-mondja, és a felé nyújtott üres poharat átveszi ugyan, de azonnal le is teszi. A világért sem öntene bele vizet magának. Inkább megfullad, de akkor sem.*
- Ön viszont látom, máris jobban van. Hála a gyógyító mágiának!*-hangsúlyozza ki külön is, remélve, hogy a férfi belátja, csakis ennek köszönheti, hogy ily gyors javulás lépett fel állapotában.
Mert szemmel láthatóan jobban van, visszatért belé a lélek, amit mutat, hogy már újra az élettörténete iránt érdeklődik. Immár sokadszor... A lány visszaül a nagymesterrel szemben lévő székre.*
- Nem hiszem, hogy bármi újdonsággal tudnék szolgálni. Sajnos a Zsugoris eset óta nem tért vissza az emlékezetem. Néhány nap pedig mintha végleg kiesett volna.*-kezdi bizonytalanul.*
- Távolrévben éltem, mióta az eszemet tudom, addig, amíg sorsom ide nem vetett. Anyám herbalista volt, apám pedig kovács. Van 5 lánytestvérem, de mind jóval idősebbek. Nem mondhatnám, hogy jómódban éltünk volna, sőt...Elég szűkösen...Olyankor méginkább, amikor apám a büntetését töltötte...De ez nem tartozik ide! Szóval semmi különös, egy átlag révi család mindennapjait éltük. Nem hiszem, hogy ebből jutnánk bármire a medált illetően.
A medállal kapcsolatban sem tudok sokat elmondani. Mindig a nyakamban lógott, soha le nem vettem volna, hisz a lelkemre kötötték, hogy vigyázzak rá, mert egyszer segíthet...
A vadászatkor ugrott be a Myra név, és hogy ő adta nekem. Akkor lehettem 4 éves talán.*-mereng, és próbálja felidézni a nő alakját, de nem sikerül, csak szavai csengenek a fülében.*- Hogy előzőleg mi volt, azt nem tudom. és azt sem, kicsoda Myra.
- Még rosszabb, hogy azt se tudom, miért jöttem Öbölbe. Pont az előző pár nap esett ki az emlékezetemből. A Zsugoris esetnek pedig ön is szemtanúja volt, és onnantól a sorsomat is ismeri.
Néha furcsa érzésem támad, mintha láttam volna már önt valahol...*-folytatja mással.*-Ezért kérdeztem rá, hogy merre járt élete folyamán. De azt mondta, nem élt Révben, így kizárható, hogy találkoztunk volna. Mégis, amikor nagyritkán mosolyog, olyankor annyira hasonlít valakire, akit ismernem kellett, de akiről szintén nem tudom, ki lehet...Inkább csak érzés...*-mondja.*
-Igen, a maga helyében én is gyanakodnék, mert így belegondolva számomra is zavaros az egész történet, de higgye el, hogy tényleg nem tudok többet.*-néz elkeseredetten a férfi szemébe.*
- Várjon, egy pillanat, és visszajövök!*- pattan fel váratlanul székéből, majd azonmód kiszalad a szobából, és egyenesen a sajátjába siet. Ott előrángatja a szekrényből a csomagját, mellyel érkezett, és amelyből előszed valamit.Aztán már röpül is vissza, nem akarja Morganust megvárakoztatni. Visszaérvén újra helyet foglal a székben.
- Bizonyára felismeri.*-mondja, és közben a férfi felé nyújtja a Zsugoris ünnepséget hirdető plakátot, melyet ő maga már annyiszor tanulmányozott.*
- Nem tudom, miért szorongattam ezt a kezemben, amikor beléptem a kocsmába. Semmi érdekeset nem látok rajta, kivéve az alsó sort, ahol az ön neve szerepel. Talán ez jelent valamit...talán...talán nem...*
Fegyver: Vércsatornás hosszúkard Páncél: Városőr mellvért és pajzs
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Morganus Yl Chays
#286617 |
03.27 13:49:04 |
181646 |
[Átváltozás Miseriaból Myrlává]
[Átváltozás Miseriaból Myrlává]
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Átváltozás Miseriaból Myrlává]
- Talán nem ritka név...Bár én más viselőjét nem ismerem, de az nem jelenti azt, hogy ne lehetnének többen is Corvus szerte, akár százával. Hiszen én alig ismerek valakit.*-mondja meggyőződéssel.*
- A medál meg hát, nos...*- itt elbizonytalanodna, de nincs rá ideje, mert a férfi nagyon zaklatottá válik, a plafonra mered, szótlanná válik, légzése pedig túl gyorsnak hat. A lány attól tart rosszul van, ezért megpróbálja elsősegélyben részesíteni.*
- Rosszul érzi magát, uram?*-kérdezi, de a választ meg se várja. Már ugrik is vízért. Önt belőle egy kupába, melyet aztán megpróbál Morganus kezébe nyomni, ha az elfogadja. Aztán a szék mögé kerülve, kezeit a nagymester homlokára helyezi, ha engedi a férfi, ha nem...Majd mormolni kezd valamit, reméli az érintése enyhülést hoz, és némileg megnyugtatja a lovagot. A remélhetőleg sikeres művelet után aggódva várja, mit reagál a nagymester, és hogy jobban lesz-e.*
Fegyver: Vércsatornás hosszúkard Páncél: Városőr mellvért és pajzs
Myrla Yl Chays
#286128 |
03.26 09:27:53 |
[Átváltozás Miseriaból Myrlává]
- Talán nem ritka név...Bár én más viselőjét nem ismerem, de az nem jelenti azt, hogy ne lehetnének többen is Corvus szerte, akár százával. Hiszen én alig ismerek valakit.*-mondja meggyőződéssel.*
- A medál meg hát, nos...*- itt elbizonytalanodna, de nincs rá ideje, mert a férfi nagyon zaklatottá válik, a plafonra mered, szótlanná válik, légzése pedig túl gyorsnak hat. A lány attól tart rosszul van, ezért megpróbálja elsősegélyben részesíteni.*
- Rosszul érzi magát, uram?*-kérdezi, de a választ meg se várja. Már ugrik is vízért. Önt belőle egy kupába, melyet aztán megpróbál Morganus kezébe nyomni, ha az elfogadja. Aztán a szék mögé kerülve, kezeit a nagymester homlokára helyezi, ha engedi a férfi, ha nem...Majd mormolni kezd valamit, reméli az érintése enyhülést hoz, és némileg megnyugtatja a lovagot. A remélhetőleg sikeres művelet után aggódva várja, mit reagál a nagymester, és hogy jobban lesz-e.*
Myrla Yl Chays kántálása (Kézrátétel) köhögésbe fullad.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Átváltozás Miseriaból Myrlává]
- Nos... *nehezen tér magához, ami nála ritka, hiszen az esze többnyire felülír minden érzést, most viszont küszködik valamivel, erősen.*
- Csak annyi, hogy eszembe jutott, miért ismerős ez a név. Mivel soha nem találkoztam vele, csak hallottam említeni, el is felejtettem, hogy apámnak van egy nővére is. Őt is Myra-nak hívják... *túl sok a véletlen egybeesés, talán ezért is nehéz elfogadnia annak tényét, talán nem is véletlenek miatt gabalyodik össze a kezükben tartott, megannyi ezüstfonál.*
- De mint mondtam, az lehetetlenség... *hátradől a székben, fejét hátra hajtja, s a plafonra mered. ~Miért adta volna ennek a lánynak? Remélem, jól van, bárhol is legyen. Mindig vágytam őt megismerni, hiszen családunk elfogyott, mint a gyertyaláng...~ s egy darabig még nem is szólal meg, csak szuszog zaklatottan, gyorsan, és felszínesen.*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Városőr mellvért és pajzs
Morganus Yl Chays
#286617 |
03.25 23:24:27 |
181032 |
[Átváltozás Miseriaból Myrlává]
- Nos... *nehezen tér magához, ami nála ritka, hiszen az esze többnyire felülír minden érzést, most viszont küszködik valamivel, erősen.*
- Csak annyi, hogy eszembe jutott, miért ismerős ez a név. Mivel soha nem találkoztam vele, csak hallottam említeni, el is felejtettem, hogy apámnak van egy nővére is. Őt is Myra-nak hívják... *túl sok a véletlen egybeesés, talán ezért is nehéz elfogadnia annak tényét, talán nem is véletlenek miatt gabalyodik össze a kezükben tartott, megannyi ezüstfonál.*
- De mint mondtam, az lehetetlenség... *hátradől a székben, fejét hátra hajtja, s a plafonra mered. ~Miért adta volna ennek a lánynak? Remélem, jól van, bárhol is legyen. Mindig vágytam őt megismerni, hiszen családunk elfogyott, mint a gyertyaláng...~ s egy darabig még nem is szólal meg, csak szuszog zaklatottan, gyorsan, és felszínesen.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Átváltozás Miseriaból Myrlává]
* A vádlottak padjára való citálás szerencsére elmarad...
Morganus higgadtan belekezd a saját történetébe. Már nem is csak a láncról, hanem a családjáról is szó van. A lány számára ismeretlen emberek neve kerül elő, kiknek kezében a történelem folyamán megfordult a galambos medál. A medál, mely, mint kiderült a férfi szavaiból, egy bizonyos Szent Szív rend jelképe, és amely medálból állítása szerint összesen csak 2 darab létezik.*
- Szent Szív rendje?*- kérdez közbe.*- Soha nem hallottam róla.*
Aztán a folytatás egyre valószerűtlenebb.*
- Igen, Myra, legalábbis ez ugrott be hirtelen a múltkori kérdezősködésekor.*-feleli a valamiért neki döbbentnek ható arckifejezés láttán, melyet a lovag magára öltött, miközben ismételten rákérdezett a névre.*
- A Myra nevű nőtől kaptam a láncot, rajta a galambot ábrázoló medállal. Hogy ő egyáltalán kicsoda, és hogy jutott hozzá, azt nem tudhatom. Talán vette vagy találta!*-mondja egyéb ötlet híján.*
- De mi a lehetetlen? Semmit nem értek.*-teszi hozzá végül fejét csóválva.*
Fegyver: Vércsatornás hosszúkard Páncél: Városőr mellvért és pajzs
Myrla Yl Chays
#286128 |
03.24 22:37:56 |
180427 |
[Átváltozás Miseriaból Myrlává]
* A vádlottak padjára való citálás szerencsére elmarad...
Morganus higgadtan belekezd a saját történetébe. Már nem is csak a láncról, hanem a családjáról is szó van. A lány számára ismeretlen emberek neve kerül elő, kiknek kezében a történelem folyamán megfordult a galambos medál. A medál, mely, mint kiderült a férfi szavaiból, egy bizonyos Szent Szív rend jelképe, és amely medálból állítása szerint összesen csak 2 darab létezik.*
- Szent Szív rendje?*- kérdez közbe.*- Soha nem hallottam róla.*
Aztán a folytatás egyre valószerűtlenebb.*
- Igen, Myra, legalábbis ez ugrott be hirtelen a múltkori kérdezősködésekor.*-feleli a valamiért neki döbbentnek ható arckifejezés láttán, melyet a lovag magára öltött, miközben ismételten rákérdezett a névre.*
- A Myra nevű nőtől kaptam a láncot, rajta a galambot ábrázoló medállal. Hogy ő egyáltalán kicsoda, és hogy jutott hozzá, azt nem tudhatom. Talán vette vagy találta!*-mondja egyéb ötlet híján.*
- De mi a lehetetlen? Semmit nem értek.*-teszi hozzá végül fejét csóválva.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Átváltozás Miseriaból Myrlává]
- Azért csak mondja, nem mindenre emlékszem... *s szerencséjére, apródja így is tesz. ~Oh igen, Myra. Múltkor említve is ismerős volt, de talán, csak csengése...~ bólint egyet, ellentmondást nem talált, halványan még emlékszik, nem először hallotta mindezeket. Vagy következetes hazugságot, vagy igazságot hall, tehát...*
- Értem. Vagy úgy... *a kocka perdül, az ár fordul, dagályból apályba kerül... Válaszolhat hát, legjobb tudomása szerint, immáron ő:*
- A galambot Ön is felismerheti. Ami viszont mögötte áll a múltban, feltételezem, ismeretlen Ön előtt. A Szent Szív rendjének jelképe ez, viszont maga a medál, ritka darab, megrendelésre készült, összesen csupán, két darab. Talán megérti így, miért tartom furcsának, hogy Corvus végetlenjében, egymás mellé kerüljön két, ily becses relikvia... *keménysége egyelőre nem oldódik, de folytatja a magyarázatát viselkedésének és a dolgoknak:*
- Nevem ismert: Morganus Yl Chays. Atyám és nagyatyám Morwyn, az övé pedig Phoenix Yl Chays volt, ki a Szent Szív bölcs vezetőjeként ismert, immár csak a könyvekben. Dédanyámnak, Murielnek szánta az egyik darabot, sajátjának másolatát, mithrillből s más nemes fémek ötvözetéből készíttetvén, belélehelve szerelmét, hogy legyen emléktárggyá, egybekelésük alkalmára... *rövid családi történet, érzékeltetni, miért is kényes és fontos számára az egész.*
- De, hogy a lényegre térjek, én apámtól vettem örökbe, ő adta tovább nekem a családi ereklyét. A kérdést tehát visszadobom... *egy pillanatra megtorpan, hátradől, szinte szenvedni látszik, annyira gondolkodik...*
- Myra-t mondott? Lehetetlen...
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Városőr mellvért és pajzs
Morganus Yl Chays
#286617 |
03.24 21:44:20 |
180380 |
[Átváltozás Miseriaból Myrlává]
- Azért csak mondja, nem mindenre emlékszem... *s szerencséjére, apródja így is tesz. ~Oh igen, Myra. Múltkor említve is ismerős volt, de talán, csak csengése...~ bólint egyet, ellentmondást nem talált, halványan még emlékszik, nem először hallotta mindezeket. Vagy következetes hazugságot, vagy igazságot hall, tehát...*
- Értem. Vagy úgy... *a kocka perdül, az ár fordul, dagályból apályba kerül... Válaszolhat hát, legjobb tudomása szerint, immáron ő:*
- A galambot Ön is felismerheti. Ami viszont mögötte áll a múltban, feltételezem, ismeretlen Ön előtt. A Szent Szív rendjének jelképe ez, viszont maga a medál, ritka darab, megrendelésre készült, összesen csupán, két darab. Talán megérti így, miért tartom furcsának, hogy Corvus végetlenjében, egymás mellé kerüljön két, ily becses relikvia... *keménysége egyelőre nem oldódik, de folytatja a magyarázatát viselkedésének és a dolgoknak:*
- Nevem ismert: Morganus Yl Chays. Atyám és nagyatyám Morwyn, az övé pedig Phoenix Yl Chays volt, ki a Szent Szív bölcs vezetőjeként ismert, immár csak a könyvekben. Dédanyámnak, Murielnek szánta az egyik darabot, sajátjának másolatát, mithrillből s más nemes fémek ötvözetéből készíttetvén, belélehelve szerelmét, hogy legyen emléktárggyá, egybekelésük alkalmára... *rövid családi történet, érzékeltetni, miért is kényes és fontos számára az egész.*
- De, hogy a lényegre térjek, én apámtól vettem örökbe, ő adta tovább nekem a családi ereklyét. A kérdést tehát visszadobom... *egy pillanatra megtorpan, hátradől, szinte szenvedni látszik, annyira gondolkodik...*
- Myra-t mondott? Lehetetlen...
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Átváltozás Miseriaból Myrlává]
Myrla Yl Chays
#286128 |
03.24 21:21:37 |
180361 |
[Átváltozás Miseriaból Myrlává]
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Átváltozás Miseriaból Myrlává]
Morganus Yl Chays
#286617 |
03.24 19:27:50 |
180252 |
[Átváltozás Miseriaból Myrlává]
- Valaki félrevezette, akkor... *Mondja hidegen, biztos tudástól magasan reptetett kijelentésként, de ennyiben hagyja, mert a sárkányos téma őt sem izgatja annyira, hogy erősködne ebben, meg aztán, úgyis jobban tudja. Ezt is. Meg úgy, általában, mindeneket, egója néha napján Thrillion rejtekajtaját is súrolja. Megárt neki a sok könyv és körmölés, kijárna neki néhány testmozgáshoz kötött nehézség, és alapos fenekelés...*
- Oh, a nyaklánc! Arról tényleg beszélnünk kéne... *ez már felkelti annyira figyelmét, hogy munkáját félbehagyja, karfájánál fogva felkapja székét, s megfordulva úgy huppanjon le, szembekerülve a másikkal. Még szerencse, hogy egy láb sem törik ki a székből...*
- Akinek mutatta, jól mondta: régi és ritka darab, legalábbis, az enyém az. De halljam elébb, honnan is van a magáé... *figyel, kezét összerakja, bíróként ítél meg, szigorún, ha lukat talál a történeten, minek meghallgatására most időt szán.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Átváltozás Miseriaból Myrlává]
Myrla Yl Chays
#286128 |
03.23 00:37:57 |
179247 |
[Átváltozás Miseriaból Myrlává]
- Én kimondottan jégsárkányról hallottam.*-morogja durcásan Morganus természettudományos kiselőadása után.*
- De mindegy is, mily veszedelemről van szó, a lényeg a cselekvés tehát.Értem...*-mondja, bár magában erős kétségei vannak, hogy tudna jelenlegi tudásával bárkit is megvédeni támadás esetén.Tán még magát sem. Viszont időközben részesült a ritka kegyből, a nagymester megeresztett felé egy mosolyt. Bár nem tartott sokáig e ritka természeti jelenség, de ez is valami. Erről aztán már megint eszébe jutott a vadászkalandjuk, és annak érdekes mellékzöngéi.*
- Jut eszembe, a vadászatunk után elvittem a láncomat, mely megtalálásáért nem tudok elégszer köszönetet mondani önnek, az egyik helyi ékszerészhez, hogy vizsgálja meg, nem keletkezett-e rajta sérülés. Mert igazán nem szeretném elveszíteni...
Azt mondta, hogy ez egy ritka és régi darab lehet, mert hasonlót még nem látott. Mondtam neki, annyira biztos nem ritka, mert én magam már 2-ről tudok.*-mosolyodik el. Bár nem hiszi, hogy ez a téma lázba hozná a férfit.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Átváltozás Miseriaból Myrlává]
Morganus Yl Chays
#286617 |
03.23 00:03:06 |
179222 |
[Átváltozás Miseriaból Myrlává]
*Csodálkozva kapja fel fejét, mert vagy rosszul hallott valamit, vagy rosszat. Inkább az utóbbi, csóválja is fejét, vissza a foglalatosságába.*
- Rosszul tudja, kérem, jégsárkány nem támadt erre a házra, legfeljebb ha, fehér sárkány. Színre hasonlók, de belül mások, egyik tüzet lehel, másik jegesen szív be levegőt... *még tudná folytatni a természeti leírást, tudományosan, de van jobb dolga is, mintsem magyarázni a sárkánygyíkok élettanát.*
- Ne féljen, a próbatétel úgyis döntésre kényszeríti az embert: küzd vagy űzetik. Hiszem, inkább előbbit választaná, de legalábbis remélem, a saját érdekemben is... *profil, mosoly, majd ismét visszafordul.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Átváltozás Miseriaból Myrlává]
*Morganus egy teljes pillanatig elszakadt a papírtól és az írótolltól! De csak 1-ig, mert a következőben már ismét a toll hegyét mártogatja a tintába. Mindenesetre legalább nem dobta ki, hanem hajlandó "beszélgetni". Jobban mondva hagyja beszélni. Legalábbis egyelőre ő maga nem sokat szól. Az emiatti "elégedetlenségének" a lány egy sóhajjal ad hangot.*
- Mire gondolok például? Mi a teendőm, ha mint már volt is rá példa, legalábbis így hallottam elbeszélésekből, mondjuk jégsárkány támad a rendházra, vagy élőholtak fenyegetik a várost? Önnek természetesen az első sorokban kell harcolnia. Nekem, mint hűséges apródjának, gondolom követnem kellene uramat. De félek képzetlenségemmel esetleg csak hátráltatnám önt. Viszont ha a háttérben maradok, akkor jogosan mondhatja, hogy nem szolgálok kellőképpen.*-mondja szomorúan, és közben szokásához híven zavarát és feszültségét azzal vezeti le, hogy a mindig nyakában lógó láncát ruhája alól előhúzza, és a rajta lógó medált morzsolgatja ujjaival.*
Fegyver: Vércsatornás hosszúkard Páncél: Városőr mellvért és pajzs
Myrla Yl Chays
#286128 |
03.22 23:51:03 |
179209 |
[Átváltozás Miseriaból Myrlává]
*Morganus egy teljes pillanatig elszakadt a papírtól és az írótolltól! De csak 1-ig, mert a következőben már ismét a toll hegyét mártogatja a tintába. Mindenesetre legalább nem dobta ki, hanem hajlandó "beszélgetni". Jobban mondva hagyja beszélni. Legalábbis egyelőre ő maga nem sokat szól. Az emiatti "elégedetlenségének" a lány egy sóhajjal ad hangot.*
- Mire gondolok például? Mi a teendőm, ha mint már volt is rá példa, legalábbis így hallottam elbeszélésekből, mondjuk jégsárkány támad a rendházra, vagy élőholtak fenyegetik a várost? Önnek természetesen az első sorokban kell harcolnia. Nekem, mint hűséges apródjának, gondolom követnem kellene uramat. De félek képzetlenségemmel esetleg csak hátráltatnám önt. Viszont ha a háttérben maradok, akkor jogosan mondhatja, hogy nem szolgálok kellőképpen.*-mondja szomorúan, és közben szokásához híven zavarát és feszültségét azzal vezeti le, hogy a mindig nyakában lógó láncát ruhája alól előhúzza, és a rajta lógó medált morzsolgatja ujjaival.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Átváltozás Miseriaból Myrlává]
- Igen, hogyne, hallgatom... *beszélni épp csak annyit beszél, amennyi jelzi, valamennyire jelen van a beszélgetésben is, nem csak a szobában. Azon mondjuk elcsodálkozik, miért kell épp most oly alapvető tényekről beszélni, melynek tudását eddig feltételezte, de legalábbis remélte, magától is talál rá válaszokat a kérdéses helyzetekben.*
- Mire gondol, egészen pontosan? Eddig is kitűnően teljesítette apródi kötelességit, nem látom okát a fejtörésnek... De ha tudok, segítek egynémely válaszok megtalálásában... *itt abbahagyta az írást, de utána ismét a hegyezett toll után nyúl, mártva fekete tintába.*
- Mindig az vagyok, de ez ne zavarja. Halljam kérdését, ha van...
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Városőr mellvért és pajzs
Morganus Yl Chays
#286617 |
03.22 23:31:47 |
179194 |
[Átváltozás Miseriaból Myrlává]
- Igen, hogyne, hallgatom... *beszélni épp csak annyit beszél, amennyi jelzi, valamennyire jelen van a beszélgetésben is, nem csak a szobában. Azon mondjuk elcsodálkozik, miért kell épp most oly alapvető tényekről beszélni, melynek tudását eddig feltételezte, de legalábbis remélte, magától is talál rá válaszokat a kérdéses helyzetekben.*
- Mire gondol, egészen pontosan? Eddig is kitűnően teljesítette apródi kötelességit, nem látom okát a fejtörésnek... De ha tudok, segítek egynémely válaszok megtalálásában... *itt abbahagyta az írást, de utána ismét a hegyezett toll után nyúl, mártva fekete tintába.*
- Mindig az vagyok, de ez ne zavarja. Halljam kérdését, ha van...
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Átváltozás Miseriaból Myrlává]
*Rendjük szeretett nagymesterének mintha csak a teste...lenne jelen, a szelleme meg valahol, az előtte fekvő papírra vetett sorok közt bolyongana. A virágot szemmel láthatóan "lelkesen fogadja", örömét szóban is kifejezi, miszerint tegye ahová akarja. Valószínűleg a háta közepére kívánja. No, oda mégse rakhatja, mert hogy nézne már ki? Helyette körbenéz, és talál is egy alkalmatosságot, melybe az éjjeli szekrényen található ivóedényből egy kis vizet is löttyint, és beleteszi a csokrot. Aztán az egészet fogja, és ráhelyezi az íróasztal éppen szabad jobb sarkára, a férfi minden bizonnyal legfőbb örömére. Hátha véletlenül lelöki, és a kiboruló víz eláztat mindent. Miután engedélyt kapott a leülésre, ezért az asztallal szemközti székről felnyalábol egy adag mosatlan ruhát, és átpakolja egy közeli fotelbe, majd helyet foglal.*
- Gondoltam, itt az ideje, hogy kicsit elbeszélgessünk.*-ismétli meg az előbb már elhangzottakat, hátha most már eljut belőle valami Morganus tudatáig.*
- Mióta volt oly kedves, és felvett az apródjai közé, amiért nagyon hálás vagyok, még nem volt alkalmunk nyugodt körülmények között beszélni. Reméltem most talán lehetőségünk lesz rá, hogy jobban megismerjük egymást, illetve megtudakolhatom, mint apródjának mik a teendőim a mindennapokban vagy ha úgy adódik rendkívüli helyzetekben.*-sorolja, hogy körülbelül miért is jött.*
- Remélem nem alkalmatlan az időpont?*-kérdezi némi aggodalommal a hangjában.*-Mert látom most is nagyon elfoglalt.*-céloz Morganus papírral való szorgoskodására.*
Fegyver: Vércsatornás hosszúkard Páncél: Városőr mellvért és pajzs
Myrla Yl Chays
#286128 |
03.22 23:24:35 |
179189 |
[Átváltozás Miseriaból Myrlává]
*Rendjük szeretett nagymesterének mintha csak a teste...lenne jelen, a szelleme meg valahol, az előtte fekvő papírra vetett sorok közt bolyongana. A virágot szemmel láthatóan "lelkesen fogadja", örömét szóban is kifejezi, miszerint tegye ahová akarja. Valószínűleg a háta közepére kívánja. No, oda mégse rakhatja, mert hogy nézne már ki? Helyette körbenéz, és talál is egy alkalmatosságot, melybe az éjjeli szekrényen található ivóedényből egy kis vizet is löttyint, és beleteszi a csokrot. Aztán az egészet fogja, és ráhelyezi az íróasztal éppen szabad jobb sarkára, a férfi minden bizonnyal legfőbb örömére. Hátha véletlenül lelöki, és a kiboruló víz eláztat mindent. Miután engedélyt kapott a leülésre, ezért az asztallal szemközti székről felnyalábol egy adag mosatlan ruhát, és átpakolja egy közeli fotelbe, majd helyet foglal.*
- Gondoltam, itt az ideje, hogy kicsit elbeszélgessünk.*-ismétli meg az előbb már elhangzottakat, hátha most már eljut belőle valami Morganus tudatáig.*
- Mióta volt oly kedves, és felvett az apródjai közé, amiért nagyon hálás vagyok, még nem volt alkalmunk nyugodt körülmények között beszélni. Reméltem most talán lehetőségünk lesz rá, hogy jobban megismerjük egymást, illetve megtudakolhatom, mint apródjának mik a teendőim a mindennapokban vagy ha úgy adódik rendkívüli helyzetekben.*-sorolja, hogy körülbelül miért is jött.*
- Remélem nem alkalmatlan az időpont?*-kérdezi némi aggodalommal a hangjában.*-Mert látom most is nagyon elfoglalt.*-céloz Morganus papírral való szorgoskodására.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Átváltozás Miseriaból Myrlává]
*Megfordul fejével, mint egy fülesbagoly, nem mozgatva, vagy alig testét, s így szinte nyakát töri. Szerencsére egy roppanással megússza, elgémberedett nyaka ellenben kívánkozik vissza, fordítani fejét előre, így köszönése félig elhalkul, miközben int is, jelezve engedélyét a szobájába lépésre.*
- Oh, hát Ön lenne az? Kerüljön csak beljebb! *szerencsére nem hallja meg a megjegyzést, mivel szobáját, s íróasztalát illeti, s azt is csak félig, milyen verset rittyent a hozott virágokhoz a nő.*
- Valóban? Remek. Tegye csak le. Valahová, mindegy... *nem nagyon figyel, a szavak felét olvassa, a sorok közé meg, így csak foszlányok szűrődnek be. Ez eredményezi a szórakozott viselkedését.*
- Legyen! Üljön le és mondja. Szívét mi nyomja? *ugyan félig már halhatta, mi zavarja amazt, de jelen állapotában talán ismétlésre van szükség, részletezve, mi lehetne fontosabb figyelmére, mint néhány strigulás cédula...*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Városőr mellvért és pajzs
Morganus Yl Chays
#286617 |
03.22 22:57:35 |
179170 |
[Átváltozás Miseriaból Myrlává]
*Megfordul fejével, mint egy fülesbagoly, nem mozgatva, vagy alig testét, s így szinte nyakát töri. Szerencsére egy roppanással megússza, elgémberedett nyaka ellenben kívánkozik vissza, fordítani fejét előre, így köszönése félig elhalkul, miközben int is, jelezve engedélyét a szobájába lépésre.*
- Oh, hát Ön lenne az? Kerüljön csak beljebb! *szerencsére nem hallja meg a megjegyzést, mivel szobáját, s íróasztalát illeti, s azt is csak félig, milyen verset rittyent a hozott virágokhoz a nő.*
- Valóban? Remek. Tegye csak le. Valahová, mindegy... *nem nagyon figyel, a szavak felét olvassa, a sorok közé meg, így csak foszlányok szűrődnek be. Ez eredményezi a szórakozott viselkedését.*
- Legyen! Üljön le és mondja. Szívét mi nyomja? *ugyan félig már halhatta, mi zavarja amazt, de jelen állapotában talán ismétlésre van szükség, részletezve, mi lehetne fontosabb figyelmére, mint néhány strigulás cédula...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Átváltozás Miseriaból Myrlává - idő független játék]
Myrla Yl Chays
#286128 |
03.22 22:45:39 |
179155 |
[Átváltozás Miseriaból Myrlává - idő független játék]
*Az ajtó zárva marad, de egy bebocsájtó szép üzenet azért felhangzik.
Így hát óvatosan benyit, és némi terepfelmérés után belépve becsukja maga mögött az ajtót.*
- Szép napot, nagymester!*- köszön a neki háttal ülő, papírok fölé görnyedő, eddig fel se néző férfire, aki éppen uralkodik a káosz felett. Legalábbis nem tűnik úgy, hogy zavarná a meglehetős rendetlenség, melynek közepén trónol.*
- Elnézést a zavarásért!*-mondja, miközben az íróasztal másik oldalára kerül, közben majdnem keresztül esve valamiben.*
- Hát nincs itt valami nagy rend.*-csúszik ki a száján hirtelen. Ezt ugyanazzal a gyorsasággal vissza is szívná, de már késő. Kizárt, hogy a lovag nem hallotta. Reméli nem sértődik meg, és dobja ki azonnal onnan, ahová végre sikerült bejutnia. Gyorsan más irányba is tereli az eleddig egyoldalú párbeszédet.*
- Hoztam egy kis virágot, mint a tavasz hírnökét, legyen asztala dísze, és hozzon vidámságot a szívébe!*-nyújtja ezen szavak kíséretében a csokrot Morganus felé, miközben tekintete végigpásztáz a rendetlen asztalon. Ide tényleg más se hiányzik már, mint egy váza virág további kacatnak.*-állapítja meg magában lesújtóan.*
- Gondoltam itt az ideje, hogy kicsit elbeszélgessünk nyugodtabb körülmények között. Ezért méltóztatom zavarni önt, mint az apródja. Valahogy eddig nem volt alkalmunk, itt volt ez a furcsa vadászkaland is...*itt abbahagyja, várja, hogy a nagymester szóljon már valamit.*
Fegyver: Vércsatornás hosszúkard Páncél: Városőr mellvért és pajzs
Így hát óvatosan benyit, és némi terepfelmérés után belépve becsukja maga mögött az ajtót.*
- Szép napot, nagymester!*- köszön a neki háttal ülő, papírok fölé görnyedő, eddig fel se néző férfire, aki éppen uralkodik a káosz felett. Legalábbis nem tűnik úgy, hogy zavarná a meglehetős rendetlenség, melynek közepén trónol.*
- Elnézést a zavarásért!*-mondja, miközben az íróasztal másik oldalára kerül, közben majdnem keresztül esve valamiben.*
- Hát nincs itt valami nagy rend.*-csúszik ki a száján hirtelen. Ezt ugyanazzal a gyorsasággal vissza is szívná, de már késő. Kizárt, hogy a lovag nem hallotta. Reméli nem sértődik meg, és dobja ki azonnal onnan, ahová végre sikerült bejutnia. Gyorsan más irányba is tereli az eleddig egyoldalú párbeszédet.*
- Hoztam egy kis virágot, mint a tavasz hírnökét, legyen asztala dísze, és hozzon vidámságot a szívébe!*-nyújtja ezen szavak kíséretében a csokrot Morganus felé, miközben tekintete végigpásztáz a rendetlen asztalon. Ide tényleg más se hiányzik már, mint egy váza virág további kacatnak.*-állapítja meg magában lesújtóan.*
- Gondoltam itt az ideje, hogy kicsit elbeszélgessünk nyugodtabb körülmények között. Ezért méltóztatom zavarni önt, mint az apródja. Valahogy eddig nem volt alkalmunk, itt volt ez a furcsa vadászkaland is...*itt abbahagyja, várja, hogy a nagymester szóljon már valamit.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Átváltozás Miseriaból Myrlává - idő független játék]
- Szabad! *szól, hiszen az ajtó nyitott, ő meg elfoglalt. A lány jövendölése helytálló, az asztalán áll a kirakodó vásár, hasznavehetetlen kacatokkal vegyesen, értékes papírokkal. Háttal van az ajtónak, ül székén, s görnyed valami felett. Lustasága még a könyvtárig se vitte el, egyszerűbb kuplerájt létrehoznia a saját szobájában, azt legalább nem látja senki. Vagy éppen mindenki, hiszen gyakorta járhatnak hozzá zarándokként tagtársak, mint most is valaki. Miért akarna valaki, korai órán vele beszélni, ha nem a világ megváltásának ürügyén? Beleértve, az egyén körül forgó, aprócska egyetemességet...*
Morganus Yl Chays
#286617 |
03.22 22:17:38 |
179125 |
[Átváltozás Miseriaból Myrlává - idő független játék]
- Szabad! *szól, hiszen az ajtó nyitott, ő meg elfoglalt. A lány jövendölése helytálló, az asztalán áll a kirakodó vásár, hasznavehetetlen kacatokkal vegyesen, értékes papírokkal. Háttal van az ajtónak, ül székén, s görnyed valami felett. Lustasága még a könyvtárig se vitte el, egyszerűbb kuplerájt létrehoznia a saját szobájában, azt legalább nem látja senki. Vagy éppen mindenki, hiszen gyakorta járhatnak hozzá zarándokként tagtársak, mint most is valaki. Miért akarna valaki, korai órán vele beszélni, ha nem a világ megváltásának ürügyén? Beleértve, az egyén körül forgó, aprócska egyetemességet...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Délelőtti látogatás Morganusnál]
*Már éppen időszerű, hogy beszéljen Morganusszal, és megtudakolja, bizonyos esetekben mi a teendője neki, mint apródjának. Eddig valahogy nem adódott alkalom rá, hogy nyugodt körülmények között beszélgethessen mesterével. Hol halandók, hol élőholtak, hol rejtélyes vadászok vagy éppen üldözött vadak, de valakik vagy valamik mindig közbeszóltak.
Igazság szerint attól is tartott, hogy megzavarná a meglehetősen morcos természetű férfit valami fontos tevékenység vagy éppen pihenés közben. Így várta a megfelelő alkalmat. Számtalan ajtón való hallgatózás, sikertelen próbálkozás után most végre elhatározásra jutott. Lesz ami lesz, összeszedi a bátorságát és bekopogtat a lovaghoz. Hogy ne menjen üres kézzel, előtte a kertben még szedett pár szál, a tavaszt jelző virágot, melyekből csokrot kötött. Bizonyára kellemes színfolt lesz Morganus káosz uralta íróasztalán. Illatával pedig hátha jobb kedvre hangolná a nagymestert. Bár erre igen csekély az esély...Felvette újonnan vásárolt szép ruháját is, hogy jobb benyomást keltsen. Meg hát a vadászkalandjuk közben használhatatlanná vált régi gönceit már úgyse viselheti.
Így kiöltözve, virággal a kezében érkezik hát meg Morganus ajtajához. Kis habozás után aztán mutatóujját az ajtónak ütögetve bekopog, és várja érkezik-e válasz az ajtó túloldaláról.*
Fegyver: Vércsatornás hosszúkard Páncél: Városőr mellvért és pajzs
Myrla Yl Chays
#286128 |
03.22 22:06:29 |
179108 |
[Délelőtti látogatás Morganusnál]
*Már éppen időszerű, hogy beszéljen Morganusszal, és megtudakolja, bizonyos esetekben mi a teendője neki, mint apródjának. Eddig valahogy nem adódott alkalom rá, hogy nyugodt körülmények között beszélgethessen mesterével. Hol halandók, hol élőholtak, hol rejtélyes vadászok vagy éppen üldözött vadak, de valakik vagy valamik mindig közbeszóltak.
Igazság szerint attól is tartott, hogy megzavarná a meglehetősen morcos természetű férfit valami fontos tevékenység vagy éppen pihenés közben. Így várta a megfelelő alkalmat. Számtalan ajtón való hallgatózás, sikertelen próbálkozás után most végre elhatározásra jutott. Lesz ami lesz, összeszedi a bátorságát és bekopogtat a lovaghoz. Hogy ne menjen üres kézzel, előtte a kertben még szedett pár szál, a tavaszt jelző virágot, melyekből csokrot kötött. Bizonyára kellemes színfolt lesz Morganus káosz uralta íróasztalán. Illatával pedig hátha jobb kedvre hangolná a nagymestert. Bár erre igen csekély az esély...Felvette újonnan vásárolt szép ruháját is, hogy jobb benyomást keltsen. Meg hát a vadászkalandjuk közben használhatatlanná vált régi gönceit már úgyse viselheti.
Így kiöltözve, virággal a kezében érkezik hát meg Morganus ajtajához. Kis habozás után aztán mutatóujját az ajtónak ütögetve bekopog, és várja érkezik-e válasz az ajtó túloldaláról.*
