Időpont: corvusi időszámítás 627. év Az Áradás hava 18. nap (2010.04.18 - 23.) -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Morganus Yl Chays
#286617 |
04.23 23:12:19 |
198468 |
[Audencia - Morganus és Marcus Valerius]
- Úgy lesz! És ne higgye, felség, hogy lett volna módja megismerni a bölcseletet, mi a Káté alapja. Azt a Szellemlovagok őrizték egyedül, emberöltőkön keresztül... *oldja fel a kétségeket, s szúr le a másik kézzel egy könyörtelen tényt, hogy a Szellemlovagok végre elnyerték nevük értelmét, a szellemiség terén...* - Számunkra lesz megtiszteltetés, ha számos teendői között felséged, reánk is szán egy-egy percét idejéből, értékes kérdést, avagy gondolatot papírra vetve! Nyugodalmas álma legyen a királynőnek, még sok-sok éven keresztül, a Kapuk kegyelméből! *köszön el, a kacsintást meghagyva Valeriusnak, kiért már nem csak lilaruhások rajongnak, de koronás fők is, majd meghajlás, és követi azt, kit maga is a legjobbnak tart, lovagként és barátként. A kézcsókot, legnagyobb örömére, maga megúszta. Hiszen, féltérdre is csak Davini apát előtt ereszkedett eddig éltében s lovagi létében, s ez így is fog maradni...* - Keressük meg Ewigan barátunkat, aki már lepusztíthatta az asztalok és fehérnép kincseit, s ha mi is harapunk valamit, lassan mi is nyugovóra térhetünk... *és így is tesznek, némi körözés és keresgélés után, megtalálván a harmadik nagymestert. És esznek és isznak, immár hárman. Persze, csak módjával, a mértékletesség nemes erényének megfelelően. De még mindig nem vették észre, hogy jelen a negyedik is, akiben előbb felmerült a gondolat, hogy talán összefuthatnának élőben, nem csak közös gondolatokban. Talán épp egymás mellett mennek el a forgatagban, ki tudja... Mindenesetre, azt sokan hallhatják, amint hallatja Morganus hangját:* - AIDAHO! *nem éppen udvarias magatartás felemelni a hangot egy bálon, de a zene meg más zaj, nem különben a táncolók és bájologók áradata, megnehezíti a dolgot, hogy megtaláljanak egy szem háziszolgát, aki még csak nem is egy lábravalóakt gyűjtő manó...* - Ah, szóval itt van! Kérem, kísérjen minket a rezidenciájukra, miként Scorpione herceg meghagyta. Holnap, lovagi barátimmal, korán reggel indulunk Sziklaöbölbe, csak egy éjjelre rabolnánk meg hát vendégszeretetüket... *kéri Cidmarc hű elfvérű inasát, miként mindezekre ígéretet vehettek a ház gazdájától.* - Menjünk tehát... *mondja a többieknek, s elhagyják a helyet, irányként a Skorpió Rezidenciát megcélozva...*
Marcus Valerius
#55704 |
04.23 22:44:14 |
198451 |
(lakoma + audiencia)
- Számítunk, Felség. Hálásan köszönjük, hogy időt tudott reánk szakítani teendői közepette... * a királynő jelzőit udvarias szerénységgel igyekszik fogadni, a szellemes megjegyzést pedig nem kevésbé udvarias mosollyal. * - Ahogy Ötbányán mondanák, `Szikla legyen talpa alatt`, Felség. Erős szikla, melyre bizton építkezni tud. * újabb főhajtás elköszönésül. Majd amikor engedélyt kapnak a királynőtől a lelépésre, avagy Rebeline vonul vissza, onnantól mondhatják maguknak, hogy megvolnának a hivatalos teendőkkel, s rátérhetnek netán a ceremónia világiasabb részeihez is, mármint evés, alvás, meg hasonlók, mielőtt leszáll az este, majd a másnap, amikor is indulhatnak vissza Sziklaöbölbe. *
Rebeline Invictus
#13240 |
04.23 22:11:47 |
198417 |
[Audencia - Morganus és Marcus Valerius]
- Köszönöm. Nem tartóztatom Önöket, bizonyára lepihennének, de számítsanak leveleimre a kérdésekkel. A Kapuk Szentélyében eltöltött tanulóéveim szellemi élete hiányzik egy idő óta. Megtisztelő számomra, ha ily ékes lelkű és éles elméjű érkezőkkel vitathatom meg gondolataimat. *Megbiccenti szép fejét.* - Késő van, jómagam is visszavonulok. Még a végén átkeresztelnek Rebeline Audencia Invictusnak. *A pilla rebbenése valóban kacsintás volna? Nehéz eldönteni. A királynő elköszönt.*
Marcus Valerius
#55704 |
04.23 22:04:30 |
198409 |
(lakoma + audiencia)
- Türelem, barátom, türelem... * mormolja Morganusnak, amint a komornyik megteszi a bejelentés procedúráját. * Hallottál már felségsértésről...? * Még jó, hogy nincs idejük ezt a részt kitárgyalni, mert a királynő immár `szabad`. * - Királynő... * hajt fejet előtte tisztelete jeléül. * Fogadja hódolatunk s jókívánságainkat az Ön előtt álló nehéz s embert próbáló feladatához. Bízunk benne, hű s igaz marad famíliájához, s szeme előtt tartja majd azok tetteit... * Rebeline válaszára ismét meghajol, s következhet a kézcsók is. * - Lekötelez, Felség. Ahogy Morganus barátom szólott, állunk rendelkezésére.
Morganus Yl Chays
#286617 |
04.23 22:02:18 |
198406 |
[Audencia - Morganus és Marcus Valerius]
- Örömmel halljuk, felség... *a mozdulatra viszont megborzong. Nem szokása kezeket csókolgatni, még egyházi méltóságoknál sem, hát még egy világinál. Oldalra fordítja golyóbisát szemének, Valeriust nézi, elébe megy-e mutatva, nincs kiút meg kell tennie, vagy ő is társul hozzá, hogy nem alattvalói ennek a háromba szedett, majdan egy koronának. Időhúzás gyanánt, inkább gyorsan megfelel:* - Természetesen. Bár, nem tervezzük hosszabb tartózkodásunkat. Hálás szívvel fogadtuk királyi párjának, Cidmarc herceg meghívását családi rezidenciájára, de csak az éjszakát töltenénk ott álomra, pirkadatkor hazaindulunk... *mondja, bár mivel rövidke írások, akár most is elolvashatja a királynő, s akkor helyben megfelelnek kérdéseire...*
Rebeline Invictus
#13240 |
04.23 21:44:18 |
198390 |
[Audencia - Morganus és Marcus Valerius]
*Felcsillanó szemmel fogadja a két nemes kódexet, az ajándék tárgya és miértje is komoly jelentőséggel bír számára.* - Nagy örömet szereztek nekem. *Kézcsókra nyújtja kezét mind a két férfinak, miközben komolyan tanulmányozza őket.* - Remélhetem-e, hogy kérdéseimre válaszolnak majd? Bizonyára lesz néhány, ha elolvastam az írásokat.
Morganus Yl Chays
#286617 |
04.23 20:57:20 |
198342 |
[Audiencia a királynőnél]
- Asztalnál hagytuk el, nem biztos, hogy rögvest futott vissza koronás párjához... *mormogja Valeriusnak, míg várakoznak a bebocsátásra. Mi ha elkövetkezik, egyet sem teketóriáznak, de belépnek, s a meghajlás után, mit keretez feltehetőleg az inas bemutatása, és az ajándékok tálalása valami ezüsttálcán, vagy jobb híján, puszta kezén hordozva azokat, jöhet a szöveg:* - Felséges úrnő, köszönjük kegyét, hogy szólhatott hangunk az öröm ünnepélyén, s szólhat most is becses személye előtt, ki elhozta személyében a békét, s egységét Távolrévnek és Fehérhonnak! Mint az ígéret szólt, íme két szerény ajándékunk, azon legfőbb kincseink, mit csak adni tudunk: a Corvusi Káté, hitünk alapja az Egyházban, és a Corvusi Lovagkódex, vezérfonalunk lovagi létünkben. Alázattal kérem, fogadja jó szívvel, forgassa épülésére, s használja bölcsességére ezeket! S Thrillion Kapui áldják meg mindennel, ilyen állapotjában! *fejezi be beszédét, egyházi áldással, ha már szolgálati botja van kezében, emlékeztetni, nem öreg ahhoz, hogy rá támaszkodjon, de hogy miként kell cselekednie, ha a Kapuk úgy kívánják meg...*
Wolsey főapát (SaPi)
#214756 |
04.23 20:54:37 |
198339 |
[Lakoma - Morganus és Marcus Valerius]
- Az ajándékot átadjuk, és köszönöm a Kapuknak, hogy találkoztunk. Uraim, szerencsés és biztonságos utat Önöknek hazafelé. Apropó Morganus... kérem, adja át üdvözletem Davini apátnak! Üzenem továbbá, hogy hamarosan találkozunk. És köszönöm... mindkettőjüknek. *Azzal elköszön ő is a két lovagtól*
Fegyver: Adminok Haragja Páncél: Könnyített mellvért
Marcus Valerius
#55704 |
04.23 20:41:36 |
198329 |
(lakoma)
* Kissé meglepődve tűnik a főapát úr kéznyújtása láttán, de gyorsan úrrá lesz rajta, s viszonozza eme gesztust. Magában meg megjegyzi, amint idejük bőséggel engedi, meg kell tudnia többet Morganustól az Egyházról. * - A békére. * visszhangozza a főapát úr köszöntőjét. De azért nem mulasztja el hozzátenni. * - Amíg a városfalakon belül vagyunk, úgy megszívlelni igyekszünk a főapát úr szívélyes szavait. De bárcsak a vadonbeliek is többet hallanának ilyesmiről... * somolyog, rámutatva igyekezvén, hogy a béke elég ingatag kifejezés, s nem mindegy, kik között, illetve milyen állapotban értendő. Acco apát ügyében ő maga nem tud sokat mondani, ez a rész Morganusé. * - Főapát úr... Nagymester úr... * köszön el tőlük maga is. Aztán amint eltávolodtak e kettőstől, akkor fordul Morganushoz. * - Lássuk, Cidmarc úrnak sikerült helyet szorítani-e nekünk is a királynőnél...
Morganus Yl Chays
#286617 |
04.23 20:34:13 |
198319 |
[Wolsey főapát, Adrian, Marcus, Morganus]
- Oh, tehát nincs jó egészségben tisztelendő Acco apát testvérünk? Sajnálattal hallom, s kérem, tolmácsolja felé jó kívánásimat, hogy mielőbbi felépülését reménylem és várom! *ugyan azt nem tudja, honnan találta ki a főapát úr, hogy kinek volt szánva eredetileg a könyv, de ha leszámítja a gondolatolvasás készségét, kénytelen megmaradni azon magyarázatnál, hogy nem véletlenül egy igen bölcs vezeti a világtalanokat, s nem pedig fordítva...* - Ha szabad módosítanom annyiban, legfőbb vágyát a békére, mit én is teljes szívvel osztok: egy lovag kardját nem emésztheti rozsda, annak mindig készen kell lennie gazdája mozdulatára, mi fegyverbe hívja hüvelyéből, hol addig nyugodott. A béke záloga nem ócska vasdarab, hanem egy biztos kéz a markolatgombon, lélekjelenlét őrizete mellett... Gondolom, hasonlóan vélekedik Adrian nagymester is... *költői kérdés, védő jelenléte megnyugtatja abban, hogy feltehetőleg támogatná-e gondolatban. De ideje tovább libbenniük, hiszen az estély fénységes csillagánál, még nem is tették hódolatukat...* - Kérem, bocsássanak meg, de ideje illően letudnunk kötelességünket a királynő előtt, átadván néki jókívánságainkat és szerény ajándékainkat. A Kapuk adjanak bőven kimért időt és jó egészséget ez életre! *köszön el, meghajtva magát a főapát, s kisebb mértékben, de külön Adrian nagymesternek is. Azzal távoznak, ha Valerius is követi, hogy betöltsék előírt követelményeiket.* [Audiencia No. `XelemeNcsillag` a királynőnél]
- Kérem, jelentsen be minket a királynőnél! A Corvusi Lovagi Tanács
nagymesteri tagjai vagyunk, név szerint... *és mondja a magáét, immáron
sokadszor mutatkozván be ezen a hosszúra nyúlt napon. Reméli, a
komornyik leveszi válláról a tervet, hogy ezt kelljen ismételnie, kezd
lassan átváltozni papagájmadárrá, pedig nincs szándékában tollakat
növeszteni. Ha megértette feladatát a hű szolga, megtoldja még
annyival, hogy előveszi a két könyvet, a Corvusi Lovagkódex és a
Corvusi Káté egy-egy míves darabját, s átadja neki, némi
instrukciókkal:*
- Íme azon két ajándék, mit ígértünk s szánunk a királynő őfelségének.
Vizsgálja meg nyugodtan, nem rejtenek kilapított skorpióférget, sem
pedig van átitatva méreggel. Nyugodtan meg is nyalhatja a lapokat, nem
lesz bántódása... *mondja fapofával, melyről fáradt állapotában nem
lehet eldönteni, ez utóbbit komolyan gondolta, vagy szokás szerint,
megint csak ugratja a nálánál ostobább Érkezőket, melyekből sok
született a világra... Mindenesetre, várják a bebocsátást a koronás fő
csarnokába, hogy lezárhassák az aranyos tiszteletkört, annak ékköves
záró darabjával.*
Fegyver: Bot Páncél: Városőr mellvért és pajzs
Wolsey főapát (SaPi)
#214756 |
04.22 20:21:04 |
197648 |
[Lakoma]
- Testvérem, a Kapuk fénye vezessen utadon! *Válaszolja Wolsey főapát, miután átveszi ama Kátét* - Acco apát minden bizonnyal nagy becsben fogja tartani ezt, és örülni fog, ha a betegágyában azt a hírt kapja, megajándékozták. Sajnos ezért sincs körünkben az én kedves barátom! Mindenesetre köszönöm kedvességed és szavaid. És Önnek is, uram! *Ez utóbbit már Marcus Valerius-nak mondja, kinek nevét - úgy véli - jó lesz megjegyezni. Emellett papi módon kezet fog mindkét lovagrend vezetőjével* - Uraim, bocsássanak meg ezért, de remélem, a kardjukat jó ideig csak a rozsda fogja rágni! A békére! *Azzal emeli poharát, melyben ezúttal is víz van*
Isilien Dauneth
#37402 |
04.22 19:58:40 |
197626 |
[Lakoma - Lovagok]
*Mikor elköszön Rebeline-től, úgy dönt, távozik. De aztán odalent egy pillanatra megáll. Talán találkozhatna a lovagokkal, mintha látott volna Szellemlovagokat a koronázáson. Talán itt lehetnek még. Így nem túl szívesen ugyan, de a forgatag felé indul, s keresi azokat, kikkel eddig csak levélben érintkezhetett.*
Adrian Lyen-Mort
#283317 | 04.21 20:17:48 |
197048 |
[Wolsey főapát, Morganus, Marcus]
*Számos vendég időzik a teremben, többen esznek, mások az alkalmat használják ki, hogy ismeretségeket köthessenek és terveiket a királynő elé tárják. A főapáttól lépne épp távolabb, amikor két ismeretlen férfi köszönti őket és ajándékot is adnak át az egyházfőnek. Hamarosan kiderül, hogy a változatosságban bővelkedő köszöntések miért hízelgőek annyira. Nagymesterek, lovagok, tanult férfinépek más városokból. Nevüket már látta papíron, hírüket és a rendek hírét is hallotta. Meghajtja fejét, majd pillanatok múlva megszólal. -Thrillion áldása kövesse szavaikat, s tetteiket, az igazság és a becsület nevében! Adrian Lyen-Mort vagyok, a Kapuk lovagjainak nagymestere, a Hit Védelmezője. Kérem hagyják a formalitást, olykor jobb a fáradt vándort, hittársat egyszerűségében látni, mint az etikett útvesztőiben. Remélem a városi tartózkodásuk alatt béke s nyugalom kíséri az utat, amin járnak. *Azzal átadja a szót az apátnak, hátha érdemesebb dolgokról tud szólni, mint a sokat vádolt nagymester.
Marcus Valerius
#55704 | 04.21 19:19:00 |
196986 |
(lakoma)
- Akkor... bízzunk benne, hogy sértődésén hamar úrrá lesz, s büszkesége sem vált át kevélységbe. * búcsúzik el legalábbis egy időre Cidmarctól, ha már Morganus úgy ítéli meg, az idő alkalmasnak tűnik Adrian Nagymester urat és a főapát urat zaklatni tiszteletadás ürügyén. * - Üdvözlet a Thrillion Kapui Egyháznak, a Thrillion Kapui Lovagrendnek, csakúgy, mint Távolrév városának. * Morganussal ellentétben ő inkább az egyszerűbb beszéd híve, no meg mivel nem tagja az Egyháznak, nem tudhatja, miképp dívik annak berkein belül egymás köszöntése, vagy a rangsorrend említése. * Marcus Valerius vagyok, az ötbányai Fekete Unikornis Lovagrend Nagymestere. * mutatkozik be, udvarias főhajtással. * Ahogy Morganus barátom szólott, úgy legyen szabad nekem is kifejeznem jókívánságainkat az Egyháznak, a Lovagrendnek, s a városnak ezen esemény alkalmából. Remélem, számíthatok a ti elnézésetekre is, hogy ittlétem nem éppen formális, de úgy vélem, betudhatjuk a híráramlás ...váratlan és néhol nehézkes módjaira. S noha nem tudok róla, hogy Ötbánya városa hivatalosan szólna e jeles távolrévi alkalomról, azért úgy vélem, nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, a tiszteletreméltó Ötök, s jelenlegi képviselőjük, a Titoknok úr, üdvözlését fejezné ki azon alkalomból, hogy Távolrév és Fehérhon sikeres és békés megoldásban kész egyetérteni a közöttük fennálló kérdésekben...
Cidmarc con Scorpione
#136321 |
04.21 18:39:59 |
196954 |
[Lakoma - lovagok]
- Ő sértett és büszke ember, akinek szerénysége mögött bizony sötétebb dolgok bújnak meg sajnos. Így fertőz meg minket a politika, uraim! - hiszen emlékeznek jó páran arra, amikor Rebeline visszautasította Adrian furcsa lánykérését. Ennyit válaszol csupán az egyik nagymesternek. Aztán a másikra figyelmez, és meghallgatja. - Én már nem vagyok a Kapuk lovagja, és kóbornak sem nevezhetem magamat - apró mosoly. - Csak tessék, persze! További kellemes estét! *Búcsúzik el a lovagoktól. Serafnak biccent, de meg nem állítja a nőt. Oda megy a gárdista, ahová csak akar. Ő maga leül egy székre, kerít magának egy bort, és elnézegeti iszogatás közben a megjelentek furcsa tömegét.*
Morganus Yl Chays
#286617 |
04.21 17:39:40 |
196909 |
[Lakoma - lovagok]
*Hallgatja az érvelést a városok együttéléséről, némileg idealistának tartja ugyan, mint szokták őt sokan és tévesen annak tartani, de egy mosollyal nyugtázza, hogy szép is lenne, ha minden ilyen egyszerűen működne, s ebben nem is talál kivetni valót. Sziklaöbli, ki tudja, városa erejét az adja, a Céh miként tudja akaratát másokra rákényszeríteni, hogyan is lehetne tehát idealista...* - Örülök, hogy azon kevesek közé tartozik, ki felismeri Tanácsunk rendelt célját és a lovagi lét igaz lényegét. S ne szégyellje viselni a lovag nevet, ha szívében még őrzi az izzó parázst, mi hajdan azzá kovácsolta! De körülményeit természetesen nem ismerhetem... *mondja egy szomorú epizód feltűnésére* - És megtisztel, hogy asztalhoz is meghív minket, már eleddig is számos kegyben részesített minket, nem is győzünk hálákat adni! Mindazonáltal, pár perc türelmét kérjük, hogy befejezzük megkezdett tiszteletet adó körünket. Táskámban három könyvecske várja új gazdája kéz melegét, az elsőt rögvest át is adnám a főtisztelendő atyának, ha tud rám szánni pár figyelmes pillanatot... *abban mondjuk kételkedik, hogy a királynő maga fogja lapozgatni a másik kettőt, inkább valami polcra lesznek majd elrejtve, egyetemben sok más kacatként kezelt, hódolati ajándékkal...* - Utána pedig, kifejeznénk legjobb kívánásinkat személyesen is őfelségének, s beváltani az ígéretet, mit az ünnepi köszöntőben tettem, a Corvusi Káté és a Lovagkódex átnyújtásával... *csak remélni tudja, tényleg csupán percek alatt lefutják ezen két állomását pályájuknak, mert maga is jobban vágyna az asztalra, mint pár izzasztó menetre egy-egy szellemi ringben. Mindenesetre, ha engedélyt kap a távozásra, meghajtja magát a házigazda előtt, s beváltva szavát, először a főapát felé tart, s általa hű őrizőjéhez. Társai remélhetőleg követik, de egyedül is megtenné, mit szerzetesi kötelességei rendelnek...* [Wolsey főapát és Adrian nagymester] - A Kapuk tiszta képe vezesse szíveinket és elméinket, lábainkat egybe tartó utainkon! *köszönti prédikációi gyakori lezáró mondatával, egyben a főapátot és lovagját. Nem csókolgat semmilyen gyűrűket, remélhetőleg nem is várják el tőle, egyenes háttal, derékban hajlik meg tisztelete jeléül két embertársa felé.* - Morganus Yl Chays vagyok, Szellemlovagok nagymestere, s mint a Sziklaöbli Apátság alázatos szerzetesi szolgája kérem, hogy fogadja el szerény ajándékunkat, a Corvusi Káté egy szépen illusztrált, míves példányát! *szerzetesi botját bal kezébe veszi át, majd táskájából előveszi az egyik darabját a testvérpárnak, és átnyújtja azt Wolsey főapátnak. Eredetileg Acco atyának szánta, hogy egyszerre kapjon Rév egyházi és világi vezetője hitnek egy-egy lámpását, bőrbe kötve, de őt nem látta a koronázáson, mintha meg sem jelent volna a Távolrévi Apátság vezetője, amit erősen furcsáll...*
Marcus Valerius
#55704 |
04.20 22:20:11 |
196565 |
(lakoma)
- Részünkről a szerencse. * biccent Cidmarc felé, majd ha minden igaz, jöhet az, amit Morganus és/vagy Ewigan annyira várt mai nap. Közben azért nehezére esik nem elgondolkodni Cidmarc szavain. * - Merem remélni... * szólal meg némileg később * ...ez a ...lépésed nem vonta annyira magával Adrian Lyen-Mort egyéb figyelmét. Mert azt hiszem, nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, pusztán a dicséretes önmegtartóztatás és a főapát úr iránti figyelme okán viselkedik így. Távolrévnek és Fehérhonnak végre sikerült egyetértésben megállapodni. Nem hiányzik senkinek, hogy a külső megosztást megoldva, előtűnjön egy belső...
Cidmarc con Scorpione
#136321 |
04.19 23:52:22 |
196074 |
[Lakoma - lovagok]
*Szó szerint használni azért érthetően aggályos lett volna, nem beszélve arról, hogy addigra már készen volt ez. És nem a hossz a lényeg, hanem a tartalom. Cidmarc nem szép ceremóniát akart, hanem igazit. Így hát nem voltak fanfárok és nem voltak kidobolók, nem volt görögtűz, és nem volt udvari bohóc, hanem szólhattak, akik akartak, és a történelem eddigi legtömörebb hasonló rendezvénye volt. Igazi katonás, amilyet Cidmarc sugallni is akart. Aki ünnepelni akar, az itt lehet.* - Nem hinném, hogy Távolrév csak a többi város kárára tudna fejlődni. És azt sem hiszem, hogy ha a többi város Távolrév kárára szeretne fejlődni, minden külhoni klán támogatná őket. Szükség van olyan klánokra és olyan klánok közös szövetségére, melyek az elvhűséget és a becsületet képviselik az ismert világban. Bízom, a lovagok mind ilyenek. Bár jómagam is lovagnak mondtam magamat hosszú időn át, Adrian Lyen-Mort fölmentett esküm alól, holott előbb voltam lovag, mint ő, így immáron csak mint becsületes harcos szólhatok - ami ugye köztudottan nem egyenlő a lovaggal -, de öröm, hogy önök vannak, és öröm, hogy igyekeznek össze is tartani! - ha már ott tartunk, hogy tartani... - Velem tartanak az asztalhoz? *Mutat a terülj-terülj asztalkám felé, ahol van minden, mi szem-szájnak ingere.*
Morganus Yl Chays
#286617 |
04.19 23:38:22 |
196065 |
[Lakoma - lovagok]
-Köszönjük meghívását, még egyszer, s immár személyesen! Nagyon figyelmes irányunkban... *eddig jó is volna a történet, de már egy lökéssel megindult a lavina...* ~Nem véletlenül hagyták el régen azok a bizonyos lovagrendek Révet... ~* gondolja közben bosszankodva, mert szórna ő tüskéket mindenki felé, mint a medri pokolkaktusz, ha nem állna mellette Valerius...* - Igazat mond Marcus barátom, kár felemlegetni a sérelmeket, s ha valóban vannak igaz emberek Révben, úgy beszélni kell velük, mi sérelmük oka, s vélük békére jutni. Mert csak általuk épülhet fel, mi most romokban van... *Már majdnem visszanyerné nyugodtságát, mi beszédében megjelenik, de ekkor jön az olaj a tűzre, s még szerencse, hogy jobbnak látja lenyelni a békákat, mintsem felköhögni:* ~Az eredeti szöveg rövidebb lett volna, s kevesebb sallanggal, több velővel...~
Marcus Valerius
#55704 |
04.19 23:10:10 |
196048 |
(lakoma)
- Hálás köszönetünk a meghívásért. * biccent Cidmarcnak. * - S nem kevésbé a jótanácsért is. Ezen nap nem éppen régi sérelmek felemlegetésére alkalmas... * Tekintete elkalandozik egy pillanatra Adrian felé, majd visszatér Cidmarcra. * - Továbbá, örömmel vennénk, ha helyet tudna szorítani a királynői audienciák sorában. Ugyanis úgy gondoltuk, koronázási ajándék nélkül illetlenség lenne elindulnunk. Remélhetőleg akad a királynőnek szabad fél perce ránk is...
Cidmarc con Scorpione
#136321 |
04.19 23:03:26 |
196045 |
[Lakoma - lovagok]
*Kezét nyújtja a harmadik nagymesternek, utána pedig a másik kettőnek is, ez most az ünnep hevében elmaradt, de pótolni sosem késő. Meghallgatja a válaszokat.* - Csak öröm, ha olyanok jönnek, akiket nem hívtunk! - mosolyodik el. - Pláne, ha ilyen díszes a társaság. Ó, nem is gondolnák, hogy milyen szívesen tudnám a város falai között a régi lovagrendeket! Kevés manapság az igaz ember, és ők is sértettek - nem erőlteti, hogy megértség, Adrian-re utal ezzel. - Igyanak és egyenek bátran, a komoly témákat csak akkor erőltessék, ha jól esik. Éjszakára pedig nyugodtan vonuljanak vissza a Skorpió Rezidenciába, Aidaho örömmel elkíséri önöket! - biztosítja erről a hármast. - Remélem, kihallották az unalmas esküből, hogy próbáltam teljesíteni kérésüket... *Azzal ő iszik a borából.*
Morganus Yl Chays
#286617 |
04.19 22:23:52 |
196014 |
[Lakoma - lovagok]
- ... és vezessen minket mindvégig! *köszön Cidmarcnak. A lehető legjobban alakult a dolog, így talán sértődés sem lehet a sorrendjükből, hiszen közvetlenül épp a herceg hívta meg őt, s némi önkényes kibővítéssel, a Lovagi Tanács tagjait. Szerencsére Valerius tökéletesen előadja, mit neki kellett volna, így ő már onnan folytathatja...* - Én pedig örömmel veszem ezt, miként szívélyes meghívását is hű szolgája által! Mindazonáltal, valóban az én bűnöm, hogy baráti nagymestertársaimat magammal rángattam, s elnézését kérem, ha ezzel alkalmatlankodtam! Így azonban van szerencsém bemutatni Ewigan Khea`Lorn Akrennys nagymestert, a zöldvölgyi Agenita Paplovagrendből. Valamint javítani a levelemben szereplő kijelentést, miszerint hárman lennénk képviselői a Corvusi Lovagi Tanácsnak. Azóta kezembe kaptam egy levelemre küldött választ, így mondhatom, a Tulipános Rend is körünkbe lépett. Mely sajnálatos módon, azért nem lett teljes így sem... *nevet nem mond, de némi számolással könnyen kijöhet, mely lovagrend zárná azt a bizonyos kört. Kis méregcsepp ez tehát, finoman hullatva, hiszen sokan észrevehették, miként tépte egymást a két fél, s lett közöttük felosztva Rév. Elég volt hozzá csupán hírtekercseket olvasni... Morganus pedig tud gonosz lenni, főleg ha éhes és szomjas. De feltehetőleg ezért kap majd fejmosást Marcustól, arra fel is készül...* //Ewigan éppen költöztet Zöldvölgyben valami tábort, meg embereit, úgyhogy egyelőre hurcoljuk magunkkal a nagymestert, mint valami bábot...//
Marcus Valerius
#55704 |
04.19 22:07:32 |
195988 |
(lakoma)
- Igazságod van... * bólint komolyan, ahogy elképzeli, mennyieket illik most fogadnia a királynőnek. S még csak úgy is kívánja az illem, hogy elsőnek a távolréviek nyilváníthassák ki hódolatukat és üdvözletüket újdonsült uralkodójuknak. A következő, ki szóba jön, az a főapát úr, de ahogy látja, éppen Arturiussal van elfoglalva, s feltehetőleg ő is élvez akkora tiszteletet erre, hogy jópáran hozzá forduljanak, áldásért vagy csak egy-két kegyes szóért. Nos, rendben, akkor a főapát urat is hanyagolni kényszerülhetnek egy darabig. Bár igazából az ő személye inkább Morganusnak fontos, mint az Egyház hívéé. * - No lám. * szól Morganusnak. * Adrian Nagymester szemmel láthatóan nem híve az effajta cicomának. Mit- * hallgat el, mert érkezik valaki hozzájuk. Nem más, mint Cidmarc. * - Rád is, Cidmarc úr. * bólint feléje köszönésképp. * Fogadd köszönetem, egyben elnézéskérésem a nem formális érkezésért, de mentségemre szóljon, elég váratlanul értek a hírek Távolrévből. Ha véletlenül nem Szikalöbölben tartózkodom Morganus barátomnál, akkor talán nem lennék itt... De meghívódban olyan kiválóan említetted e koronázási ceremónia körülményeit, hogy egyet kellett értenem a Szellemlovagok Nagymesterével, ilyen alkalmat vétek lenne kihagyni...
Cidmarc con Scorpione
#136321 |
04.19 22:00:48 |
195979 |
[Lakoma - lovagok]
*Rebeline Chloe-hoz és egy ismeretlen férfihez lép, ő ismerős szignumot viselő lovagokhoz lép, akikkel személyesen még nem volt szerencséje találkozni. Morganus és Valerius az.* - Thrillion fénye ragyogjon önökre, lovag uraim! Örvendek, hogy itt vannak. Megvallom őszintén, a Fekete Unikornisok jelenléte kicsit meglep, Ötbányáról nem szívesen jönnek ide érkezők - apró mosoly. - Örömmel olvastam levele csatolmányát, uram! *Pillant Morganusra, utalva a lovagok szövetségére.*
Morganus Yl Chays
#286617 |
04.19 21:52:09 |
195964 |
[Lakoma]
- Szerintem meg, ő legfőbb támogatom ezen ügyben! *mondja csúfondárosan, hiszen Ewigannal eléggé egy követ fújnak, igaz, csak az italválasztékot illetően. Minden másban viszont Valerius, ki mellette állt már eddig is, és nem csak úgy, mint most, karnyi távolságban lábain leledzve, így tehát nem akarná megbántani, még ilyen kicsinységekben is. Főleg, hogy neki van igaza...* - Üsse kavics a békalegyet! Akkor menjünk, jelentsük be magunkat, és kérjünk sorszámos papírost. Úgy tippelem, pár órácska múlva sorra is kerülünk... *látva a pipiskedését annyiaknak, kik őfelségével `feltétlen` beszélni akarnak.* - Nem kezdhetnénk ott, ahol nincs tumultus? Nem mintha kevésbé lenne népszerű egy-egy hatalmasság, de talán nyerhetnénk a végére időt a falatozáshoz is... *italt már nem mer említeni, de úgy eped, mint egy kisgyermek, hogy szüléje engedjen toporzékoló akaratának. Persze, ő lesz az első, aki ráhagyja Valeriusra az irányítás jogát, mert nagyon jól tudja, belőle már a fáradt, éhes vándor beszél, akinek kevéske szórakozása, hogy másokat ugrathat. A flancolós bál neki sem kenyere, inkább ülne egy csapszéknél baráti lovagtársaival...* - De légyen úgy, ahogy helyes! Vezess, nagymester! *mondja nevetve, hogy haaldjanak is valamit, különben soha sem végeznek...*
Marcus Valerius
#55704 |
04.19 21:32:43 |
195937 |
(lakoma)
- Azt hiszem, van, aki más véleményt nyilvánítana ezen javak fontossági sorrendjét illetően... * céloz Eiganra, aki talán inkább enne, mint inna. * ...de azért azt, hiszem, azt követelné a protokoll, hogy elébb az ajándék és a köszönés, majd esetleg tiszteletnyilvánítás Cidmarc úrnak, a főapát úrnak, Adrian Nagymesternek... * Bár azért lerí róla, ha csak és kizárólag rajta múlna, nem bánná, ha máshol töltené az időt, de nyugalmat és türelmes ábrázatot erőltet magára, inkább a protokollra gondol, nem pedig a talán túlzásba vitt dőzsölésre. * - Biztosan itt lesz valahol...
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Lakoma]
*Csak mormog kettőt, míg a másik élvezi a helyzetet. Ő nem tudja. Azt viszont mindig is tudta, hogy nők fogják a sírba vinni, de már szinte bizonyos is számára ez, legfeljebb csak ideje kérdéses.* - Szerintem most szabad a tánc, meg a lakomázás. A meghívóban is csak a koronázásról volt szó. De ha már `külhoni barátokként` voltunk aposztrofálva, csak nem rántják el előlünk a tányért... *de nem is ez a lényeg, ő is tudja* - Az ajándékokat át kell adnunk, nincs mese. Bár nem nagy érték egyik könyvecske koronákhoz mérten, csupán szellemi értelemben. Ha látnánk azt a készséges szolganépet, kivel a téren találkoztunk... Mindegy, majd csak kapunk pár pillanatnyi figyelmet őfelségétől, kár sietni. Egy asztalhoz azért elnézhetnénk... *ajánlja, visszatérve fontossági sorrendjének eredeti verziójához...*
Fegyver: Bot Páncél: Városőr mellvért és pajzs
* Megértő biccentés, ahogy Arturius lelép tőlük. Figyeli egy fél pillanatig, kivel is találkozik, majd értő mosollyal fordul Morganushoz. * - Így már kicsit érthetőbb... * mormolja. * A hölgy a királynő kíséretében volt... * Kicsit kiszélesedő mosoly, tudónak szánt pillantás Morganus felé. Ha Arturius kedvese a királynő udvarhölgye, úgy egy fokkal világosabb lehet számukra a dolog. * - Kérdés, lesz-e ennek valamilyen menetrendje... Apropó, Cidmarc úr meghívójában volt szó ilyesmiről? Ha már a koronázási ajándékot említetted beszédedben...
Fegyver: Díszes egyenes hosszúkard Páncél: Közönséges bélelt pikkelyvért
Morganus Yl Chays
#286617 |
04.19 21:22:06 |
195921 |
[Lakoma]
*Csak mormog kettőt, míg a másik élvezi a helyzetet. Ő nem tudja. Azt viszont mindig is tudta, hogy nők fogják a sírba vinni, de már szinte bizonyos is számára ez, legfeljebb csak ideje kérdéses.* - Szerintem most szabad a tánc, meg a lakomázás. A meghívóban is csak a koronázásról volt szó. De ha már `külhoni barátokként` voltunk aposztrofálva, csak nem rántják el előlünk a tányért... *de nem is ez a lényeg, ő is tudja* - Az ajándékokat át kell adnunk, nincs mese. Bár nem nagy érték egyik könyvecske koronákhoz mérten, csupán szellemi értelemben. Ha látnánk azt a készséges szolganépet, kivel a téren találkoztunk... Mindegy, majd csak kapunk pár pillanatnyi figyelmet őfelségétől, kár sietni. Egy asztalhoz azért elnézhetnénk... *ajánlja, visszatérve fontossági sorrendjének eredeti verziójához...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
(lakoma)
Marcus Valerius
#55704 |
04.19 20:22:53 |
195878 |
(lakoma)
* Megértő biccentés, ahogy Arturius lelép tőlük. Figyeli egy fél pillanatig, kivel is találkozik, majd értő mosollyal fordul Morganushoz. * - Így már kicsit érthetőbb... * mormolja. * A hölgy a királynő kíséretében volt... * Kicsit kiszélesedő mosoly, tudónak szánt pillantás Morganus felé. Ha Arturius kedvese a királynő udvarhölgye, úgy egy fokkal világosabb lehet számukra a dolog. * - Kérdés, lesz-e ennek valamilyen menetrendje... Apropó, Cidmarc úr meghívójában volt szó ilyesmiről? Ha már a koronázási ajándékot említetted beszédedben...
Morganus Yl Chays
#286617 |
04.19 20:02:08 |
195867 |
[Lakoma]
- Hát nem megmondtam? Mindig eltűnik, mint a kámfor, ha kiszagol valami parfümériát... *mondja félig morogva Valeriuséknak, de talán csak azért, hogy ne merészeljen velük akadékoskodni valami ajtóálló, ha már idáig elbaktattak szomjúsan és gyalog. De ha kell, elsorolja minden titulusukat, sőt még felmenőinek is, hogy elébb szárad el kóróként, ki kérdezte, mint aki mondja. Bosszúsan nem érdemes ingerelni egy Morganust, de ezen könnyen segíthet valami frissítő, s ugyanez igaz Ewiganra is, aki gyanúsan csendes, mint a vihar előtti néma szürkület. Kezében bot, rajta szürke köpönyeg, így eléggé kilóg a díszes kompániából, már ami látható ruházatát illeti. Táskája meg oldalán, hiszen úgy mentek a kikötőből egyenesen a ceremóniára, így eléggé vándordiákos megjelenése, bár komor mimikája a lebiggyesztett szájzugaival, inkább egy pálcával büntető tanítóéra emlékeztethet. Amíg topognak az előtérben, némileg tanácstalan, felharsan valami zene, ami ismerős neki, bár mivel nem a táncparkettek démona, és egyébként is máson jár esze, nem foglalkozik két taktusnál többet vele. Valeriushoz fordul, mint mindig, ha tanácsát várja:* - No, most merre?
*A Szellemlovagok, a Fekete Unikornisok, és a Drenuliták nagymesterei oldalán érkezik, fejéről ekkor már lekerül a csuklya, és kendő, pengéjét pedig a bejáratnál átadja az őrségnek, egyedül a szerzetesi bot marad nála, ám ez már csak megszokásból.* - Uraim, elnézésüket kell kérnem pár percre. Kedvesemmel régen találkoztam, túl sok volt a tennivaló... *Apró mosoly, és meghajlás, remélhetően megértik ezen indokot az urak Arturius egyenes háttal, katonás fegyelemmel érkezik, ám a mosoly és az öröm letörölhetetlen arcáról.* - A Kapuk Szikrája még Fényesebben ragyog lelkemben mint valaha, mert újra láthatom lelkem Társát! *Hangzik el ajkairól a szó Chloé háta mögött, majd tán a hangra egy apró csókot is lophat, vagy tán nagyobbat is, mely bár nem illő tán ezen pillanatba, de a több hetes különlét után igencsak érthető... Ez után tekintete Anitsirc felé fordul, majd egy kézcsókot lehel a hölgy kézfejére.* - Eqlissa Csillagának fénye kegyedre! *Emlegeti fel a hajdan élt elődöt, ki rendje egyik példaképe.* - Arturius Mor-Bain szolgálatára, a sziklaöböli Mor-Bain családból. *Ez után persze kicsit hátrább lép, s inkább átfűzi karját egy kecses derékon, melyet már oly régen vágyott érinteni.*
