Időpont: corvusi időszámítás 627. év Az Áradás hava ?. nap (2010.?.? - ?.)
Davini apát (SaPi)
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Davini apát (SaPi)- ... és értelme vezesse mindig, lelkét pallérozza az Egyház tanítása szerint!
*Teszi hozzá saját bölcseletét*
- Morganus Yl Chays testvér, állj fel, kérlek! Fogadd a botot, mely védhet az utadon, segítheti lépteid nehéz tájakon át! Légy a hit őrzője, szólója és terjesztője! A Kapuk Fénye tündököljön Rád utad végén.
*Azzal átadja a botot, melyről beszélt. Semmi különleges nincs benne, épp ezért különleges - bárkié lehetne, mégis Mogranusé. Akárcsak a Hit, az Út és a Cél, hova eljut: bárki megtehetné, bárki élhetne vele, mégis csak a férfi fogja alakítani saját sorsát.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Úgy lesz, atyám. *ígéri, mert maga is vallja, hit a tudás és
bölcsesség vezetése nélkül, könnyen ránt le a helyes útról, téves
ösvényekre. A hittétel kérdésére pedig, ekként felel meg:
"A hívő elfogadja, hogy a világ egységének egy kicsiny, de egyedi darabkája ő, feladata, hogy képességeihez mérten tökéleteset hozzon létre, vagy ő maga váljon egyre jobbá és jobbá abban az életformában, amit választott, ami adatott neki." *szerencsésnek mondhatja magát, hogy annyiszor írta már le ezen sarkalatos pontokat, hogy álmából riadva is tudná őket fújni, mint az osztályelső diák, az egyszeregyet. Ettől függetlenül, befogadását alázattal várja, mert nem sokan fogadják el a világban: háta mögött gyengének tartják talán, összesúgva, bölcselkedőnek tartva inkább, mintsem lovagnak. Képtelenek meglátni, hogy a benn rejtező oroszlán nem azért nem tombol, mert nincs hozzá kedve, hanem mert erős láncon van tartva, ész által regulázva, szív szavától nyugtatva...*
"A hívő elfogadja, hogy a világ egységének egy kicsiny, de egyedi darabkája ő, feladata, hogy képességeihez mérten tökéleteset hozzon létre, vagy ő maga váljon egyre jobbá és jobbá abban az életformában, amit választott, ami adatott neki." *szerencsésnek mondhatja magát, hogy annyiszor írta már le ezen sarkalatos pontokat, hogy álmából riadva is tudná őket fújni, mint az osztályelső diák, az egyszeregyet. Ettől függetlenül, befogadását alázattal várja, mert nem sokan fogadják el a világban: háta mögött gyengének tartják talán, összesúgva, bölcselkedőnek tartva inkább, mintsem lovagnak. Képtelenek meglátni, hogy a benn rejtező oroszlán nem azért nem tombol, mert nincs hozzá kedve, hanem mert erős láncon van tartva, ész által regulázva, szív szavától nyugtatva...*
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Davini apát (SaPi)- Térdelj le, fiam!
*Kezdi Davini, Sziklaöböl apátja*
- Azért járultál elém, hogy tanúbizonyságot tégy hitedről. Te már tudod: "Köss békét magaddal, köss békét a világgal! Találd meg belső békédet, és megtalálod majd a külsőt is!" - ez egész életedre a tanácsom is.
Azonban nem elég az igaz hit, ha az tévútra vezethet. Tudni is kell! Elméd folyton pallérozd, tudásod gyarapítsd! És mondd, mi a hívő szerepe a világban?!
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Meztelen születünk, s úgy is hagyjuk el ez árnyékvilágot. Nincs öltözet, mi ne lenne kincs egy Érkező testének, ha széltől s fagytól óvja... *mondja, utalva rá, ő nem bánná azt a szürke csuhát sem, s ha jobban belegondol, hajdanán ő is elég rongyosan érkezett meg Sziklaöbölbe, mint vándorkereskedő, kóbor lovag, akkor tényleg kincs lett volna egy tiszta csuha is számára. Elmosolyodik az apát, szó szerint is, körültekintő viselkedésén, de örül, hogy legfőbb lelki vezetőjük emberi, s tényleg szerethető.*
- Amíg Vahad bitorolta eme szent helyet, nem sokan álltak sorba, hogy kinyilatkoztassák az igazságot. Most meg... A világ már csak így működik, atyám. *s ennyiben is maradnak, hiszen minden Érkezőnek joga van hozzá, hogy betérhessen egy imára. A gazdagoknak is. Más kérdés, hogy sok puttonnyal megrakodva, nehezebben fér át egy Kapun, az életét tobzódással, s földi hívságokkal élő...*
- Igen, ez legfőbb kívánságom, atyám... *s úgy is tesz, mint kérik tőle, kardját leoldja, letérdel az apát elé, baljával kardjának markolatgombján támaszkodik, míg jobbját szívének helyére helyezi mellkasán. Úgy mondja fogadalmát:*
Én, Morganus Yl Chays fogadom, hogy a Thrillion Kapui Egyház hű követője leszek, nem csak hívőként, mint eddig, de szerzetestársként is a jövőben, egészen halálomig. Ígérem, mindent megteszek, hogy tanításaink tovább éljenek, magként minél több szívben eredjenek meg, s hogy a hit s bölcselet termése gazdaggá tegye, a Corvus földjén élő lelkeket. Kardom e naptól, szolgálja nem csak rendemet, de Egyházam ügyét is, hogy béke honoljon e szent helyen, s hittársaim bizton jussanak át az élet viharos tengerén, a Kapukig. Eskümet hallja most, nem csak emberi fül, de őseim is, kik már megtértek örökös nyugalmukba, de emlékük erényes életre vezérel, bölcsőtől síromig.
Úgy fogadja be testemet föld, lelkemet meg a Tökéletes Város, hogy minden szavamat megtartottam! *ezzel fejezi be esküjét, s várja, meghallgatásra talált-e a földön, s az égben, fogadalma.*
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Davini apát (SaPi)
#214756
- Tehát templomőr? Legyen,
gyermekem, legyen! Szürke és csuklyás köpönyeg az, mit a templomőrök
réges-rég viseltek. Többre akkor nem futotta, mára pedig...
*Körbenéz, és mint az öreg nagyapó, ki egyetlen unokájára büszke, úgy tér vissza a tekintete Morganus-ra*
- Mint láthatod, hemzsegnek a hit védelmezői. Világi hívságok, melyek nem károsak ugyan, de a cél felismerésétől eltérítenek. Ha pedig a testvérré válást jól meggondoltad, úgy kérlek, vedd le kardod, térdelj elém, és fogadd esküvel, hogy az Egyház örökké hű szolgája leszel.
*Körbenéz, és mint az öreg nagyapó, ki egyetlen unokájára büszke, úgy tér vissza a tekintete Morganus-ra*
- Mint láthatod, hemzsegnek a hit védelmezői. Világi hívságok, melyek nem károsak ugyan, de a cél felismerésétől eltérítenek. Ha pedig a testvérré válást jól meggondoltad, úgy kérlek, vedd le kardod, térdelj elém, és fogadd esküvel, hogy az Egyház örökké hű szolgája leszel.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Atyám, köszönöm, hogy fogad! Több okból is nyertem elhatározást, hogy idejét és útmutatását kérjem... *bár az egyik ok kiesett. Furcsa dolgokat produkál az élet: egyik helyre úgy megy, hogy üresnek tart egy kancsót, s mondják, telve van, míg a másik helyen közlik ugyanarról, már teljesen üres. Igaz ugyan, idő telt el egyazon tárgy két észlelése között...*
- Kezdeném hát azzal, ki is vagyok: Morganus Yl Chays, a Szellemlovagok nagymestere, és a Thrillion Kapui Egyház hívő, ámde esendő követője. Bár megküldtem rég, s gondolom kézhez is vette már korábban, íme méltó kötésben is az írás, mely vezérli lelkeinket... *azzal átnyújtja díszes bőrkötésben a könyvet, melyben rejtezik a Corvusi Káté szövege, s egy hátsó lapján, szerepel a neve, mint azon személyé, aki kutató tudós lovagként, előásta a rend könyvtárának eldugott írásaiból a régi igazságot, s tette össze az elgurult szemeit egy becses láncnak. Mravik szerzetesről maga is hallott a családi regékben, még gyerekként, hogy dédapja sokra tartotta, s tanításait becsülte - ez indította el a keresésben, pár hónappal ezelőtt. Most pedig, végre megismerheti Corvus egésze is az ősi igazságot, mely más szavakkal hirdetve ugyan, de eddig is vezérelte az Egyházat. Most csupán ajándékként nyújtja át a tárgyat, melynek tartalma már szárnyra is röppent, hogy jobbá tegye a földeket s az Érkezők életét... De nem erről akar beszélni, ezzel csak egy régi kötelességét töltötte be, teljesen.*
- Talán hallott róla, s látta is a rendeletet, mely arra kötelezi rendünket, hogy három fővel támogassuk a templomőrség állományát s munkáját. Megvallom, ezt a kitételt csöppet sem bánom, sőt, ez a legédesebb teher mit nyakunkba tehetnek, s bár egyelőre csak saját személyemet s kardomat tudom felajánlani, jelentkezem szolgálni az Egyházat.*valóban, eredetileg is szándékában állt megtenni ezt a lépést, a rendelet csak a lökést adta meg hozzá. Más kérdés, hogy meglett volna a jogi perpatvar nélkül is, vígan s vidáman...*
- Mindazonáltal, remélem, hogy nem, vagy igen kevés alkalommal lesz rá szükség, hogy a város és templom békéjét fegyverrel vagy erővel kelljen megvédeni. Így hogy szolgálatom nyugodt pillanatai is ki legyenek töltve, feladattal s időben, kérem Tisztelendő, avasson be szerzetes testvérnek, hogy a Templomban szolgálhassam a híveket, tanáccsal s útmutatással is, nem csak puszta jelenlétemmel... *ennyi lenne tehát végső kérése, mely vonatkozik arra, hogy ha már ácsorognia kell majdan felvigyázóként a Templom hideg főhajójában, legalább szólhasson is a betérő, imádkozni vágyó Érkező testvérekhez. Néhány bölcs szót, szövegmagyarázatot, talán ő is ki tud préselni magából...
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Davini apát (SaPi)
#214756
- Üdvözöllek Gyermekem! Audrick
testvér mondta, hogy beszélni szeretnél velem. És Rimag úrral. Szomorú
hírként közlöm, hogy Rimag úr eltávozott köreinkből. Úgy érezte, a
templom őrzése helyett az ő útja a fegyverek valódi használatában
rejlenek, így a Légiós Táborba utazott Zöldvölgy közelébe. Remélem, én
is megfelelek.
*Leül Morganus-szal szemben, és megkérdezi*
- Mondd, miért jöttél!
*Leül Morganus-szal szemben, és megkérdezi*
- Mondd, miért jöttél!
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
*Audrick testvér csendben seper, már egy ideje ezzel foglalatoskodik. Ezt is valakinek meg kell csinálnia, az alázat és kegyesség gyakorlása, mindegyikük kötelessége. De nem bánja. Mióta Zujm távozott, s ők visszanyerték törvényes tulajdonukat, a Templomot, sok dolguk van. Hihetetlen, minő szennyet hordtak be korábban, s egy véres áldozatot favorizáló szekta... nos, igen, minden más mellett, elég koszos. A Kapuk Temploma így eléggé leamortizálódott, ha lehet így mondani, s most tehát nem hiába takarít vadul, megannyi szerzetes és templomszolga. Vendég pedig akad bőven, s előttük sem vallhatnak szégyent.
Kezdődött a mai nap sora, Arturius-szal. Őt már ismerik errefelé, látták a templom lépcsőin nagy hatású szózatot intézni a néphez. ~Derék ifjú...~ állapította meg Audrick, csuhájának feltűrt ujjába törölve izzadt homlokát, midőn az, apát uruk színe elé járult. Aztán jött egy másik, égimeszelő vad harcos, kinézetét tekintve, ki talán még most is bent van vezetőjüknél, na, tőle felállt hátán a kevéske szőr, mihez csatlakozott tán, még minden szál is cirokseprűjéből. S itt jön a harmadik... Morganus az, őt állítja meg kérdésével:*
- A Kapuk fénye vezesse éltében! Segíthetek esetleg? *megjelenése ugyan takarítói munkát feltételezne felajánlásában, de talán nem arra gondolt.*
- Mint ahogyan Önt is, és minden hívet! A Tisztelendőtől szeretnék bölcsességet nyerni, ha ráér. Valamint keresek egy bizonyos Rimag urat is, majdan, ha minden úgy alakul... *hóna alatt valamit cipel, de talán nem gyanús annyira a tárgy, hogy azt feltételeznék róla, ártó szándékkal jött bölcs egyházi elöljárójukhoz. Mint ahogyan, nem is, s talán nem is említené oly esetben, épp a templomőrség vezetőjét...*
- Értem. Kérem, kövessen! Főtisztelendő Davini testvér, épp egy szomjazó lelket hallgat meg, úgyhogy lehet, várnia kell... *előlegezi meg, majd egy pontra jutva, megállást int kezével.*
- Itt tegye, én meg szólok a kegyes atyának, beszélne vele... *azzal egy időre elhagyja, hogy utánanézzen a helyzet állásának...*
