"Ezennel kihirdettetik, hogy az Egyház és a helytartó akaratából Rebeline Invictus megkoronáztatik!
A koronázási ünnepség az Áradás havának 16. napján veszi kezdetét a nap delelését követő negyedik órában a Piactéren!
A hercegnőt a Thrillion Kapui Egyház tisztelendő főatyája fogja az újraegyesült Távolrév királynőjévé koronázni."
Helyszín: Távolrév / Belső város / Piactér
Időpont: corvusi időszámítás 627. év Az Áradás hava 16. nap (2010.04.16 - 19.) -----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
(koronázás)
* A ceremónia befejeztével nyugodtan helyén marad, a távozókra vet egy-egy pillantást, s próbálja visszaidézni Cidmarc küldöncének szavait. Eközben bukkan fel egy váratlan ismerős. * - Ó, Arturius! Szép napot neked, kedves barátom! * a mostanság történtek első olyan pillanata, minek őszintén tud örülni. * - Meglepő. * bólint. Az bizony. Mit szólsz, máris milyen kegyben részesülsz...? * ugyan furdalja oldalát a kíváncsiság, vajon Arturiusnak hogyan sikerült ezt elérnie, de hát majd elmondja, ha akarja. Több van itt Távolrév és Sziklaöböl között, mint gondolná, egészen biztos benne. Ahogy Morganus elindul, lassan lépdelve megindul maga is. *
[Koronázás -távozás]
*A királynő és kísérete elindul, így lassan ők is készülődhetnek. Sietniük persze nem kell, hiszen nincs értelme furakodni a tömegben, meg nem is biztos, hogy szerencsés túl közel kerülni egy fáklyavivőhöz... Bár testőrségek számában Rév már bizton Corvus vezető hatalma, minden világi és egyházi méltóságra jut legalább egy, és még a nemesi családokra is jut egy-egy kisebb magánhad, ami nem kis teljesítmény. Arturius feltűnése viszont érdekesebb fejlemény, mint hogy ki merre s miként távozik a térről...* - Ni csak, emlegettük, s megjelent, mint a szerencse, mely csak akkor nincs veled, amikor kellene... *mormogja félig magában, féli meg Valeriusnak, mert kit ő emleget, az tényleg megjelenik, miként a főapát is tette. Kezd gyanakodni, ötbányai barátja tiltott praktikákat gyakorol, emberek megidézésére...* - Miként minden Kapuké! *köszön vissza szerzetestársának, aki mellesleg apródja is, ha még nem igazolták le mindenféle rendek és szervezetek. Arturius születésétől fogva a figyelem középpontjában áll, megszokhatta volna már ezt mestere, na de hogy lassan már királyi fők esdekeljenek neki mindenféle ajánlatokkal... De nem is ezért komor Morganus, ilyen kicsinységek nem érdeklik, a fiú többszöri engedetlensége sokkal inkább, melyről fog még tőle hallani eleget. De nem itt és nem most...* - Volt minden, kétségtelen. Véres látványosságok, szóbéli fricskák, zúgó tömeg s megannyi felesleges hivalkodás... *csak hogy néhányat felsoroljon, bár a fele nem is oly meglepő, sokkal inkább, Révre oly jellemző dolog.* - Ha a Corvusi Lovagi Tanácsra gondolsz, úgy nem kell féltened, sem növését siettetned. Egy újszülött sem kezd el rögvest szaladni, elébb még meg kell tanulnia járni... Már most van hangunk és súlyunk, ha másban nem, hát torkomban és Ewigan nagymester hollós páncélzatában. Ismerkedj meg vele, még nem találkoztatok, ha jól emlékszem. De közben lassan induljunk... *köti össze a kellemest a hasznossal, hiszen épp Ewigan lehet társa abban, hogy megközelítsék azt a helyet, hol nem csak üres beszédeket, de italokat is felszolgálnak. Közben azért, ha elindulnak, azért mondja környezetének gondolatait:* - Hosszú estére számíthatunk. Ha már meghívtak minket, úgy tehát illik majd megjelennünk a bizonyos... hogy is hívják... Skorpió Rezidencián is, de gondolom, most nem oda tart a koronás menet. S ha már egy fél város előtt megelőlegeztem hozott ajándékainkat, kötelességünk át is adni őket a királynőnek. Formaságok, valóban, de sajnos kötelező elemei életünknek... *elmélkedik, hogy kitöltse a lassan haladás múló perceit...* - Amit pedig az erényekről mondtál, Arturius, mind igaz, de figyelmedbe ajánlanék egyet: hűség. Ez lesz a kritikus pont, mert ma is eljegyezte magát, immár királynőként az élő Invictus, a meglévő kötései mellé gyűjtve újat. Már pedig, miként nem lehet egyszerre két gwuffot megülni, úgy neki sem lesz egyszerű, hűségesnek lenni egyszerre s egyaránt egy férjhez, ki többet akar, mint amit markolhat, egy folyvást háborgó Távolrévhez, Fehérhon eszméihez, mindenféle érdekcsoportok ügyeihez, önnön lelkiismeretéhez, s ne hagyjuk utolsónak: a Céh akaratához. A végén rá fog jönni, egyszerűbb három koronát fején egyensúlyozni, mint három ellentétes érdeknek vagy értékrendnek megfelelni...
[Koronázás]
*Szótlanul figyeli az eseményeket, távol a tömegtől, a nemesektől, a királyi allűröktől. Fején csuklya pihen, hátán átvetve hosszúkard, míg kezében egy egyszerű fa bot. Homályba vész alakja, egy semleges pont a tér szélén. ~Tobzódó tömeg. Hullák. Vigyorgó alakok. De hol az igazság? Vimes hadmester? Dyus helytartó bűnei elfeledtetnek? Életeket vettek el, s ezért bűnhődniük kellett volna.~ Elégedetlenül rázza meg fejét, miközben tekintete felfedezi a tömegben Morganust és Valeriust is. Figyeli őket, s látja rajtuk, amit látni akart. ~Nemes nagymesterek, kikből többre lenne szükség Corvus földjén.~ Aztán írisze tovább vándorol a királynőre. ~Rebeline Invictus. A történelem mérlegén fog megmérettetni lelked, ám ígéretemet nem szegem. Pengém a hit oltalmazójaként fog ténykedni Sziklaöböl és Távolrév partjain, ám amennyiben nem lészel alkalmas, s eléggé nemes pengém hűségére, én leszek legbőszebb ellenséged...~ Ezek után az események tovább vonulnak, pozíciók osztatnak ki, ígéretek hangoznak el. ~Ez egy lehetőség. Hit és a Mágia egybeforr, kiben nem lesz elegendő hit nem kapj jogot, s kinek nem lesz joga a törvény ellen vét. A főapát elé kell mielőbb terjesztenem az ügyet. Ez egy lehetőség, hogy a Thrillion Kapui Egyház Tovább erősödjön. Sziklaöböli elmével kell megregulázni a távolrévi mágiát.~ A menet végül indulásra kél, a gárdisták gyűrűjében a királynő távozik, s csak ez után lépdel Arturius Morganusék mellé.* - Thrillion Fénye, s Kymel bátorsága ragyogjék reánk! Mentorom, Valerius! *Hajtja meg fejét, miközben kendőjét kiköti.* - Meglepő eseményekből nem volt hiány. Azonban úgy hiszem itt az idő, hogy a Corvusi Lovagrendek Szövetsége, komolyabb hangsúlyt szerezzen. Rend, Becsület, Bátorság, feledhetetlen tényezők... A Rend tán megszületett ma, de a Becsület és a Bátorság hagy kivetnivalót maga után...
[Koronázás]
- Részint igaz. De a meggondolatlan intézkedések sem fogják előremozdítani ezt a szekeret, körbe s körbe járni meg, egyenlő a vesztegléssel... *azt is tagadná, hogy túl sokan választanák a halált a tömegből, hiszen rongyos, de kétségtelen megjelenésük a bizonyítéka, hogy élni és jobban élni akarnak. Bár, nyilván ehhez valami útmutatást, és hathatós segítséget várnak, kezdve némi élelemmel, ruhával, s elszállásolással... Ki ajánlkozik a nép gyermekei közül tanácsot adni, nyilván erről szólna, s nem arról, hogyan változhatna maga is hirtelen nemessé, némi aranyakkal. Bár ki tudja, patkányból lesz a legjobb macska, élve némi képzavarral...* - Én sem tudtam... *de nem lepi meg semmi. Először is szoknya miatt futott Révbe, Chloe-t ismeri, s mivel ott áll a fenséges úrnő közelében, a második szoknya viselőjének kiléte sem lepi meg, ha futott utána, vagy előtte, állván szolgálatjára.* - Mást úgysem tehetünk, mind várunk. Én leginkább valami kolompszóra, mely jelzi: az asztalok terítve. Elég volt a beszédből, még nekem is, az pedig sokat jelent! És igen, nevetni tragikus komédián, csak ideig lehet, a vége többnyire sírni való...
(koronázás)
* Nem is kellett sokáig várniuk, hogy a tömeget saját céljaira kihasználni próbáló első őrült feltűnjön. Mondjuk halvány gőze sincs, mit jelent az, amit a gnóm próbált véghezvinni, de az `eredményt` látva, összeszorítja száját. * - Az őrültje... * csóválja meg fejét, s magában csak elmormol egy rövid imát a szerencsétlen gnómért. Közben Morganus beszél, de felét sem érti, csak egy-egy szót, ahogy inkább másfele figyel. Majd mintha forrponthoz jutna a tömeg, mert előáll az első bátor - vagy botor - szószóló. Grimaszol egyet, aztán kíváncsian várja Rebeline lépését. Morganus újabb kérdésére csak vállat von. * - Voltaképp mindegy. Csak tegyen valamit. Igazából ez a lényeg. Az embereknek inkább a töketlenkedésből van elegük, a bizonytalanságból. Még a bizos halál is jobb, mint a bizonytalan élet... * Közben, minő meglepetésre, a pofát Rebeline elé viszik, ahol még van képe tovább dumálni. Akaratlanul is kezd valamifajta elismerés ébredezni benne a tag iránt. Bátorsága van, az biztos. Kérdés, kitartása lesz-e, hogy végigvigye, amit elkezdett. De aztán a királynő beszédére majdnem benne akad a levegő. Mondjuk igyekszik nem annyira meglepődni, de egypár arcizomrándulásából látni lehet, felettébb érdekesek a hallottak. * - Hm, Morganus, nem is tudtam, hogy Arturius ilyen jóban van a felséggel... * motyogja. A királynő többi felsorolása nem is érdekli annyira. Az első koncok, az első osztogatás, hogy máris a lekötelezettjévé tegyen párakat. A Fehérhonnak szánt gesztus érthető számára, s pár másik is, pár másik meg nem igazán, de hát maximum vállat vonhat rá, Távolrév belügye, semmi köze hozzá. Morganus elmélkedését a mágiaiskoláról már majdnem szájhúzással fogadja. * - Várd csak meg, amíg eltelik ez a hűhó. Kiderülhet még, mt is tud még ez a város, amit most nem mondanak el... * Morganus utolsó szavaira sötéten elmosolyodik. * - Lám, nem is vagy te olyan szószátyár. Ez a lényeg. Komédia. Csakhát, kinek lesz kedve nevetni...
[Koronázás]
*Hallgatja az első intézkedéseket. Ahogy sejtette, osztozkodás, pofára. Meg címek halmozása, csak hogy nagy legyen majd a zavar, lehessen egymásra mutogatni. Myrla reakciójában csak mérsékelten osztozik:* - Hallom, hallom... De ő királyi fenségének még meg kell tanulnia az első leckét, hogy nem minden lesz feltétlen úgy, ahogy kijelenti. Vagy nem rögtön... *de közben figyel, el ne veszítsen semmit. A területek felosztva, mindenki kap a tortából egy szeletet, csak a nép nem igen. A végrehajtói keveredik a bíróival, lesz itt majd visszaélés elég, a hatalommal...* - A pormedri mágusok kivonultak, a szóbeszédből így tudhatjuk, erre meg előkotortak a réviek a semmiből egy csapat mesteri varázslót tanítónak? Ha ily tartalékokkal rendelkeznek, a törmelék alatt ily őstehetségeket rejtegetnek, az is megtörténhet, hazazavarják a Céhet, s elővarázsolnak kalapjukból pár hadi gályát, meg hozzá vértes tengerészgyalogosokat... *folytatja a gondolatmenetet erről a varázslati kérdéskörről, nem kevés iróniával. De az ital felemlegetése, és főképp királyi szájból, egy következő programpont érkeztét vetíti előre, így hátraszól Ewigannak:* - Idő van, végre valami koccintásról beszélnek! A komédiából úgyis eleget láthattunk...
[Koronázás]
*Morganus megérezheti félelmét, mert nyugtatólag vállára helyezi kezét, és azt mondja, egyelőre nincs ok aggodalomra. A lány megérinti a férfi kezét, és megpróbál egy mosolyt kicsikarni magából, hogy jelezze, bízik rokonában, hisz neki. Közben a tömegből kivált szószólót a királynő elé vezetik. Bár úgy tűnik, a testőrség mintha máris el akarná vezetni az uralkodót, Rebeline Invictus marad, és meghallgatja a koldusforma ember mondandóját. Miután elhangzottak a nép egyszerű gyermekének szavai, a királynő ismét a hallgatósághoz fordul. Különböző ígéreteket és kinevezéseket tesz, melyek közül az egyik igencsak meglepi Myrlát.* "- ...a távolrévi mágiaiskolát a mai naptól fogva Areen Mágiaiskolának nevezzük, élére kerüljön Arturius Mor-bain..." Meghökkenten kapja fejét Morganus felé.* - Hallottad? Arturius lesz a Mágiaiskola vezetője! Te tudtál róla?*- álmélkodik, miközben kuzinja arcát fürkészi.*
[Koronázás]
*A "legifikál" problematikája után, előáll egy másik: "légiforgalmi". Nem mintha oly nagy lenne a tolongás odafent, mint idelent, legfeljebb ha pár megriadt galamb kér engedélyt a légtér használatára teremtőjüktől, hogy aztán alápottyanthassák az ebédjüket képező kenyérmorzsák, salakká vált maradékit, mely cselekedetükben kiábrázolódik a tökéletes, egyenlőségen alapuló világrend: mindenki egyenlően jogosult a fehér, krémes, placcsanó égi áldásra, nemtelen, de nemes is. Egy gnóm fabrikáló azonban, mintha megirigyelte volna a szárnyasok életét, s maga is útnak indul az egyik háztetőről, de talajfogása már nem sikerül olyan jól, mint példaképeinek. Üvöltése, a sok "éljen!" különösen cseng, hogy saját élete hamar halálba fordul, s így Morganus döbbent arca mögött a szánalom és megdöbbenés érzéseitől keretezve, gondolat ébred: ~Kezd groteszké válni ez az ünnepély, nem is kevéssé...~ Pedig a "Lázadó Invictus vagyok..." kezdetű beszéd érdekesnek ígérkezett, szívesen meghallgatta volna, ily premisszából milyen végkövetkeztetésre jut egy épp csak megkoronázott királynő. Mert talán, épp oly izgalmas ellentmondásra, mint hogy: "így eljöhet az idő, amikor magamat kell felakasztatnom!". Persze, ez nem túl valószínű eshetőség, még kicsavart logika esetén sem... A felhívás az imára Morganusnál meghallgatásra talál, fejet hajt, s csendesen mormol pár szót: "Kapuk, fogadjátok be kegyesen, ezt az eltávozott, szegény gnóm lelket, ki éltében tudás és hit között imbolygott, keresve valami Csavarkulcsot!" *Ennyi. Ha hangosan mondaná, inkább valami gyermek csúfolódónak tűnne szövege, de jobb híján csak ez jutott eszébe. A gnómok egyébként is talányt jelentenek a számára, ez is csupán bizonyíték rá, mennyire nem tudna mit mondani sírjuk felett, halotti beszédként. A nép viszont gyorsan lép túl minden elhulló Érkező tragédiája felett, mint háborgó tenger támad fel ismét hullámzásuk és hangjuk. Kemény bírói szék ez, telve éhezőkkel s méltatlanul meghurcolt honfikkal... Érzi Myrla aggodalmát, így nyugtató szándékkal teszi rá kezét vállára:* - Nincs ok aggodalomra. Még nincs... *mert ha a királynő elfogadja tanácsnoknak a nép egyszerű fiát, azzal nem csak kegyet gyakorolhat, de talán hasznos hangot is kap, ki elmondhatja, milyen Rév tényleges képe, a szemétdombról nézve. Hiába viszont a hívás, a királynő utasítását mintha felülírná saját testőrsége, kik feltrappolnak az emelvényre. Rossz húzás, nagyon rossz... Egyelőre csak a jövő problémái jelennek meg a helyzet kavarodásában, mi történik, ha az uralkodó mellett más is parancsolgat. A felhergelt nép pedig könnyen félreértheti a szituációt, ezért is mondja Marcusnak:* - Csak tudnám, hogy most előléptetik a szegény ördögöt, vagy helyben lefejeztetik? Pediglen, nem hinném, hogy rosszabb munkát végezne a nép nevében, mint bármely más önjelölt vezető... *utal sokakra, kik a húsos fazekakhoz nyomulnak, ha elhangzik a szakács kolompja...*
[Koronázás]
*Hát nem ezt várta következő eseménynek. Egy önjelölt feltaláló valamely repülésre teljesen alkalmatlan szerkezettel a hátán, röppályára állítja magát, aztán becsapódik a tér közepén álló szoborba. Azonnal meghal. Myrlát a hányinger kerülgeti. Az újdonsült királynő imára szólítja népét az elhunyt lelki üdvéért. A népet, melyből egyre jobban előtör az elégedetlenség. Szinte már lincshangulat kezd kialakulni. Bekiabálások, dobálódzás, a tömeg kezd egyre fenyegetőbbé válni. A lányban nő a félelem, és segélykérően néz Morganusra, vajon most mit csináljanak, nem lenne-e jobb kijjebb húzódniuk, hogy ha úgy adódik a helyzet, gyorsan el tudják hagyni a teret.*
[Koronázás]
- Mit csinál, legi-...? *ami utána jön, az neki egyelőre csak az orral és tisztító működésének termékével van összefüggésben, de keresi a jogi terminust, miről is akarna szólni. Nagyjából, mondjuk érti, úgyhogy túl teszi rajta magát gyorsan...* - Én sem nevetem, csak kész tényként kezelem. Míg csak kölyök lény volt, a Tengeri Céh olyan volt számunkra, mint a kikötői ivó, a Zöld Lappány névadója: szörny, de azért szerethető, mert inkább mitikus lény, mintsem elképzelhetően valós. Felnőve, a Céh, csupa nagybetűvel, már csak szörnyeteg, önálló akarattal, pusztító lélegzettel, feneketlen gyomorral, s kézzel fogható jelenléttel. Szerethető? Ki tudja, de amíg létezik, Sziklaöböl is, és fordítva. Akkor is lesz, mikor rólam már csak a férgek emlékeznek meg, s akkor is volt, mikor dédapám Sziklaöböl földjére tette lábát. Dormatov lenne a Céh? Ugyan. Hajszál csupán, mi elhullik dolgát végezve, s nő helyette új. Egy marad: a Céh, rendíthetetlen, létre s hatalomra kárhoztatva... Három billegő korona? Mindez csak illúzió hozzá képest... *szinte ijesztő, s nem csak amit mond, hanem ahogyan: fal merev arccal, mint egy eszelős próféta. De aztán feloldódik egy mosolyban, mintha mindez csupán egy ügyes színész játéka lett volna a darab végi kötelező haldoklási áriával...* - Ugyan, én semmit nem tudok. Féreg vagyok csupán, tápláléka majdan kisebb féreg testvérimnek... A főtisztelendő pedig bölcs vezetőnk, s vezet minket úgy, ahogy kell. Nem több ő sem, mint bármely Érkező, mert értékét ugyanúgy lélekszikrája adja, mint a legutolsó koldusnak. Mivel azonban feladata terhe nagyobb a miénknél, ezért érdemel hát tőlünk, feltétlen megbecsülést...
[Koronázás]
*Sok idő nincs a töprengésre, mert végre elérkezik a koronázás pillanata. Wolsey főapát előlép, rövid beszédet intéz a néphez, aztán egyetlen mondatban összefoglalja azt a kérdést, amire a leendő királynőtől vár ígéretet. A fogadalom megtörténik, így nincs akadálya a megkoronázásnak, mindjárt három darabbal. Rebeline Invictus ettől a pillanattól kezdve Távolrév hivatalos uralkodója. Morganus és Valerius közben egyházi és politikai ügyeket vitat meg, Myrla pedig érdeklődve várja, most, hogy a koronázás megtörtént, mi lesz a következő esemény.*
(koronázás)
- Mégiscsak övé a legfontosabb tennivaló itt, mármint a koronázás, mivel is legifikálja a leendő uralkodót... * bólint a főapát úrra vonatkozó szólásra. Ki tudja, még az is elképzelhető, hogy megtér. Morganus következő szavaira féloldalas pillantást vet rá. * - Attól tartok, ez nem feltétlen nevetnivaló téma... * jegyzi meg, hirtelen megjegyzendő komolysággal. * Mintha a hírekben is lett volna szó valami hasonlóról, de szerintem a főapát úr más- ...de ezt biztosan jobban tudod. * zárja le hirtelen szavait, mintha csak elütné a dolgot azzal, hogy elvégre a főapát úr és Morganus, no meg az egyházi rangsorrendet tekintve, szóval ennek berkein belül Morganus többet tud, mint jómaga. *
[Koronázás]
- Tessék, hát nem a főtisztelendő atya szólására vártál egész álló nap? *kérdi csúfondárosuk Valerius-tól, ki vitathatatlanul Wolsey testvér egyik legnagyobb rajongójává lépett elő Corvuson, bár talán még maga is tagadná ennek tényét.* - Hát nem... *aztán szünet. Ámulva hallgatja a szavakat...* - Tud... *megint szünet. Csodálatosak a mozdulatok, mely által épül a rakott fejék, királynői torta...* - Már miért lenne? Ha elbírja feladata súlyát, s nem bukik el benne... *szól próféciát szájtátva, hogyan lehet elrontani egy nem is túl csúnya pofika látványát néhány fémabronccsal...* - Te Marcus, mégis csak csodákat láthatunk ma! Én csak ámulok... Mindig is tudtam, hogy a Céh nem semmi, de hogy ennyire jók legyenek! Már arra is képesek, hogy élve is halottá tegyenek embereket, hogy még a legfőbb apát is, ne szellemnek lássa, de egyből levegőnek...
[Koronázás]
* Valerius arcáról semmit nem lehet leolvasni, tehát bizonyára nem hallotta Morganus bolond beszédét. A lány ettől valamelyest megnyugszik. Egy-két, a levegőt átszelő záptojás röpte után végre elkezdődik a királynői eskü. A szövege kissé hosszú, túl terjengős, a felétől Myrla figyelme kezd elkalandozni. Gondolatai már máshol járnak. A jelenbe Aranyzab nevének említése hozza vissza.* - Aranyzab? Csak nincs valami biztos tipp vele kapcsolatosan?*- kérdezi izgatottan. Fogalma sincs róla, hogy a gwuff neve most más kontaktusban merült fel, és nem a gwuffverseny kapcsán.*
(koronázás)
* A főapát úr beszédét végighallgatva, homályos sejtelem kezd benne ébredezni, de egyelőre megtartja magának véleményét. Morganusra néz, egy kósza szemöldökráncolással fejezi ki véleményét az elhangzottakról. * - Azért a főapát urat sem kell félteni, ha szónoklatról van szó... * jegyzi meg csendesen. * - Tud ő is szép példabeszédet mondani, az tagadhatatlan... * Kis zökkenő, ahogy Wolsey akadékoskodik egy sort Rebelinevel kapcsolatban, de utána elhárulni látszik ez az apróság. * - Hm, három korona egy fejre? Nem túlzás ez...? * mormolja maga elé. *
[Koronázás]
*Na, csak megkapja a kötelező fejmosás adagját, csak hogy teljes legyen a napja ma is. Ez a szép a női nemben, felemelnek, aztán hegyes kis sarkaikkal taposnak bele az ember szívébe... Valerius véleményére újfent csak bólogat. De amint visszaveszi a papírost, azért kifejti, miért is mondta azt, amit:* - Nem mélyrehatót, csak valami hathatóst keresnék. Mert oly hosszúra lett eresztve a kantár, hogy már nem is látni, merre tart majd az Aranyzab nevezetű gwuff! Jó lenne tán tudni, de pusztán az almanachok kedvéért, miért lesz majd felakasztva a... gwuffszerszám, végleg, ha nem jól sikerül esetleg a futam. Mert tapasztalataim szerint, mely gwuffról már az elején tudják, kificamította lábát, arra a kutya sem fogad... *virágnyelvi magyarázata ismét kedvenc témájához fordul alapanyagul, mely kivételesen nem a törpék serfőzősének tudományából, de a fogadáséból merít szakszerű szavakat.*
Marcus Valerius
#55704 |
04.17 22:13:38 |
194763 |
(koronázás)
- Remélem, a főapát úr nem késlekedik sokat... * hunyorog említett illető felé, hogy ha netán méltóztatna tenni a feladatát, mit Cidmarc, mint a ceremónia levezénylője, fölvázolt az előbb. Közben Myrla korholja Morganust, elkapja pillantását, de semmitmondóan néz vissza rá, kis értetlenkedéssel tekintetében. Nyilván Myrla is áldozatul eshetett az itteni történéseknek, hangzavar, kis kavarodás, miegymás. Gyorsan Ewiganra sandít, vajon ővele mi van, de ahogy látja, társuk őrzi nyugodalmát. Még. * - Ha nem lesz itt rendteremtés, akkor nem sokat jósolok a leend- * ekkor dugja eléje Morganus a hirtelen felrótt jegyzetet, s áll elő valami tőle már talán megszokottnak mondható érdekességgel. Elébb a papirosra pislant, majd Morganus szemébe, végül vissza a pódium felé. * - Nos, szerintem nem mindenben hasznos dolog mélyreható mondanivalót keresni...
Fegyver: Díszes egyenes hosszúkard Páncél: Közönséges bélelt pikkelyvért
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
(koronázás)
- Remélem, a főapát úr nem késlekedik sokat... * hunyorog említett illető felé, hogy ha netán méltóztatna tenni a feladatát, mit Cidmarc, mint a ceremónia levezénylője, fölvázolt az előbb. Közben Myrla korholja Morganust, elkapja pillantását, de semmitmondóan néz vissza rá, kis értetlenkedéssel tekintetében. Nyilván Myrla is áldozatul eshetett az itteni történéseknek, hangzavar, kis kavarodás, miegymás. Gyorsan Ewiganra sandít, vajon ővele mi van, de ahogy látja, társuk őrzi nyugodalmát. Még. * - Ha nem lesz itt rendteremtés, akkor nem sokat jósolok a leend- * ekkor dugja eléje Morganus a hirtelen felrótt jegyzetet, s áll elő valami tőle már talán megszokottnak mondható érdekességgel. Elébb a papirosra pislant, majd Morganus szemébe, végül vissza a pódium felé. * - Nos, szerintem nem mindenben hasznos dolog mélyreható mondanivalót keresni...
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Myrla Yl Chays
#286128 |
04.17 22:04:51 |
194756 |
[Koronázás]
* A második beszéd is elhangzik. A szónok Myrla számára semmi érdemlegeset nem mond, csak csupa általánosság hangzik el. A felszólalás végén valami mágia vonhatja bűvkörébe a hallgatóságot, mert mintegy varázsütésre, mindenki lelkesen, egy emberként kiáltja, hogy: Éljen a királynő! Morganus pont abban a pillanatban kezd el fejtegetni valamit, aminek hallatára a lány döbbent arcot vág. ~ Nőn élni?! Az éltető vízről így beszélni?!~ Gyorsan megpróbálja útját állni további, egy nagymesterhez nem méltó mondatoknak:* - Micsoda? Kuzin, mi szállt meg? Próbáld visszafogni magadat. Még meghallják, miket beszélsz. Mit fognak akkor gondolni a lovagi erényeidről?*- mondja, és magában nagyon csúnyákat gondol. Közbe oldalpillantásokat vett Valeriusra, próbálja arcáról leolvasni, vajon ő hallotta-e az előbbieket? Reméli nem. A tér másik részén ekkor valami zavar támad, így a figyelem talán elterelődik azon irányba.*
Fegyver: Vércsatornás hosszúkard Páncél: Városőr mellvért és pajzs
[Koronázás]
* A második beszéd is elhangzik. A szónok Myrla számára semmi érdemlegeset nem mond, csak csupa általánosság hangzik el. A felszólalás végén valami mágia vonhatja bűvkörébe a hallgatóságot, mert mintegy varázsütésre, mindenki lelkesen, egy emberként kiáltja, hogy: Éljen a királynő! Morganus pont abban a pillanatban kezd el fejtegetni valamit, aminek hallatára a lány döbbent arcot vág. ~ Nőn élni?! Az éltető vízről így beszélni?!~ Gyorsan megpróbálja útját állni további, egy nagymesterhez nem méltó mondatoknak:* - Micsoda? Kuzin, mi szállt meg? Próbáld visszafogni magadat. Még meghallják, miket beszélsz. Mit fognak akkor gondolni a lovagi erényeidről?*- mondja, és magában nagyon csúnyákat gondol. Közbe oldalpillantásokat vett Valeriusra, próbálja arcáról leolvasni, vajon ő hallotta-e az előbbieket? Reméli nem. A tér másik részén ekkor valami zavar támad, így a figyelem talán elterelődik azon irányba.*
[Koronázás]
- Mi, gwuffok, hol? * Kapja fel fejét, s triójuk máris készen áll, hogy szórakoztassa majdan a királyi párt. De az eskütétel elkezdődik, ő pedig hegyezi fülét, mint a medri homoki róka a hűsítő szélben. Hangzanak hát el az eskü pontjai, ő pedig egy cseppet megzavarodik. Megint papíros után nyúl belső zsebébe, közben azon töpreng, van-e nála valami, mivel strigulákat lehet húzni. Sem pillákhoz nincs szenes ceruza, úri hölgynél talán lenne, így marad, hogy megharapja ujjbegyét, csak stílusosan, s rovátkolja, mi hangzik el, mi pedig nem, ebből:* "Én, Rebeline Invictus, ígérem és fogadom, hogy bölcs uralkodóként mindig meghallgatom majd a jó tanácsot, a nélkülözők jajszavát, s önnön lelkiismeretem hangját. Legjobb igyekezetem szerint, igazságos leszek döntéseimben, ítéleteimben, mértékletes saját személyemben, vágyaimban, s állhatatos elveimben, kitartva mindig az egy igazság mellett: hogy minden Érkező egyenlő lélekben. Őrizkedek majd a gőg vakításától, alázattal viselve a legfőbb világi méltóságot és rendelt feladatának súlyát, hogy igaz bátorsággal vértezetten vezethessem a reám bízottakat, békében és vész közepette is. Ki most sokat nyerek rangban, remélek nagylelkűséget is magamnak, hogy juttassak javakat nem csupán azoknak, kik azt megérdemlik, de minden szükséget látónak. Bár hatalommal ruház fel most a korona, irgalmas kívánok lenni uralkodóként, hogy alattvalóim ne félve, de szívemért tiszteljenek, kiktől engedelmességet várok el, miként én is észben tartom folyvást: koronás főként a népet s érdekeit szolgálom. Hűségben is példát mutatok majd, mely engem a korona által Távolrévhez s polgáraihoz köt, legfőbb értéknek nem csillogó kincseket, de becsületemet tartva, hogy méltó lehessek mindarra, mit a koronával szerzek. Mindezeket tehát hiszem és vallom, ígérem és fogadom, remélve, hogy mikor megítéltetek, jó embernek és uralkodónak találtatok, s majdan nyerek békét és megnyugvást, visszatérve lélekszikrámmal Thrillionba!" *Amit hall, hát nem ez. Sem pedig a válaszokat, hogy "fogadom", de nyilván csak a hangzavar teszi. Pedig az előmondó nyomatékosan kérte az érthető és hangos előadásmódot, de érthető lenne a hercegnő meghatott halksága. Meg az is, ha... de ne legyünk ennyire rosszindulatúak. Mindenesetre, Morganus kissé csalódottan nyújtja át Valerius-nak a vérrel festenyzett írást, s csak csóválja fejét:* - Nem ez volt amaz, bár nyomokban emlékeztetett rá, mint sárkány csülökre az imp-puding... Csak tudnám, hogy az ki fogadja, innentől csak a jóért, a törvényért és a szépért tesz, mehet-e még az árnyékszékre? *s tanácstalan szemei nagymestertársától várnak bölcsességet...*
Marcus Valerius
#55704 |
04.17 21:38:13 |
194733 |
(koronázás)
- Hm, mi van a gwuffokkal...? * kapja fejét Morganus felé. Pár szívdobbanásig olyan arckifejezéssel néz rá, mint aki nem egészen biztos benne, most mi is az ábra, de aztán elkönyveli magában a dolgot, hogy feltehetőleg a tömeg emelkedett hangerejének s a történéseknek köszönhetően egy-két szavukat nem hallották, ezért a kis félreértés. Morganus a tér egy része fele néz, ő inkább a pódiumra koncentrál, ahol Cidmarc újabb beszéde próbálja túlharsogni az elégedetlenkedő hangokat, aztán jöhet az eskü, majd ha minden igaz, a főapát úr szónoklata, meg áldása, meg a koronázás, meg amit jónak lát. Közben azért egy-egy harsányabb vagy látványosabb megnyilvánulásra csak kénytelen elszakítani egy-egy szívdobbanásnyi időre figyelmét a pódiumról, de nem véletlenül van erre jó pár katona, meg a Gárdista sorfal. Csak az esetleg elfajuló kavarodásban nehogy félreértsenek egy követni parancsot és lövetni legyen belőle, vagy valami hasonló... *
Fegyver: Díszes egyenes hosszúkard Páncél: Közönséges bélelt pikkelyvért
(koronázás)
- Hm, mi van a gwuffokkal...? * kapja fejét Morganus felé. Pár szívdobbanásig olyan arckifejezéssel néz rá, mint aki nem egészen biztos benne, most mi is az ábra, de aztán elkönyveli magában a dolgot, hogy feltehetőleg a tömeg emelkedett hangerejének s a történéseknek köszönhetően egy-két szavukat nem hallották, ezért a kis félreértés. Morganus a tér egy része fele néz, ő inkább a pódiumra koncentrál, ahol Cidmarc újabb beszéde próbálja túlharsogni az elégedetlenkedő hangokat, aztán jöhet az eskü, majd ha minden igaz, a főapát úr szónoklata, meg áldása, meg a koronázás, meg amit jónak lát. Közben azért egy-egy harsányabb vagy látványosabb megnyilvánulásra csak kénytelen elszakítani egy-egy szívdobbanásnyi időre figyelmét a pódiumról, de nem véletlenül van erre jó pár katona, meg a Gárdista sorfal. Csak az esetleg elfajuló kavarodásban nehogy félreértsenek egy követni parancsot és lövetni legyen belőle, vagy valami hasonló... *
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Morganus Yl Chays
#286617 |
04.17 21:25:39 |
194723 |
[Koronázás]
- Mi, hogy vizet? Mosdáshoz jó, no de inni? Éljek inkább nőn... *ebbe torkollik mondata, a varázsfuvallat hatására. Nyilván nem nőt akarna inni, de az `éljen a királynő!` úgy tűnik felülírta, mit is akart volna eredetileg kifejezni. Erősen csodálkozik is, hogyan szaladhatott ez ki száján, a híres asszonykerülőnek... De Valerius is furcsán viselkedik, tőle nem várna ilyen megnyilvánulást, így kénytelen a zavaros helyzet számlájára írni a tapasztalt jelenségeket.* - Most kiről is beszélünk, barátom? Én nem vezettem semmit, legfeljebb ha pár gwuffot, egyik karámból a másikba... De ha Cidmarc úrról, amondó vagyok, inkább bélhúron kellene pöngetnie, nem rögtön acélból sodortan játszania. Ha még a nemeseket is maguk ellen fordítják, s már a legelején, nem tudom, hova jutnak. Mert a pórnép láthatóan nyugtalan... *figyeli miként támad valami zavar egy távoli pontban.* - Nem bizony. Egyre magasabbra csapnak a kedély hullámi... *s ha még azt is tudná, ki az, aki tojással próbál véleményének nyomatékot adni, még agyvérzést is kapna. Bár akkor, legalább járhatna vissza kísérteni az engedetlen sziklaöbli Mor-Bain leszármazottakat...*
[Koronázás]
- Mi, hogy vizet? Mosdáshoz jó, no de inni? Éljek inkább nőn... *ebbe torkollik mondata, a varázsfuvallat hatására. Nyilván nem nőt akarna inni, de az `éljen a királynő!` úgy tűnik felülírta, mit is akart volna eredetileg kifejezni. Erősen csodálkozik is, hogyan szaladhatott ez ki száján, a híres asszonykerülőnek... De Valerius is furcsán viselkedik, tőle nem várna ilyen megnyilvánulást, így kénytelen a zavaros helyzet számlájára írni a tapasztalt jelenségeket.* - Most kiről is beszélünk, barátom? Én nem vezettem semmit, legfeljebb ha pár gwuffot, egyik karámból a másikba... De ha Cidmarc úrról, amondó vagyok, inkább bélhúron kellene pöngetnie, nem rögtön acélból sodortan játszania. Ha még a nemeseket is maguk ellen fordítják, s már a legelején, nem tudom, hova jutnak. Mert a pórnép láthatóan nyugtalan... *figyeli miként támad valami zavar egy távoli pontban.* - Nem bizony. Egyre magasabbra csapnak a kedély hullámi... *s ha még azt is tudná, ki az, aki tojással próbál véleményének nyomatékot adni, még agyvérzést is kapna. Bár akkor, legalább járhatna vissza kísérteni az engedetlen sziklaöbli Mor-Bain leszármazottakat...*
Fegyver: Bot Páncél: Városőr mellvért és pajzs
[Koronázásra - a kofáktól nem messze]
Egyszerű fekete fölleghajtó köpönyeg fedi a karcsúnak látszó alakot - nem is lehet első pillantásra felmérni, hogy fiú-e vagy lány az, aki alatta rejtőzik - akinek cseppet sem elegáns, inkább hétköznapinak mondható ruházata alól latrinák bűze szálldogál. - Rosszabbul élünk, mint négy hónapja, bizony! Mormogja egyetértően a "bajusza" alatt, miközben igyekszik egy olyan helyet találni, ahol sem a katonaság, sem pedig a drága balzsamoktól csillogó hajú Feneséges Királyasszony nem veszi - egyenlőre - észre, de azért nincsen a Piactér másik sarkában sem. Nem kell sokáig keresgélnie, hamar megleli az ideális posztot. - Idevigyázzanak csak, kelmetek, az én subám alá!!! Ott dőlnek majd el csak igazán a dolgok! Nevetgél gonoszdin, majd belenyúl az egyik feneketlen zsebébe és valamit marokra fog. - Koronát a fejedre??? Az kellene, mi!!! Ezt neked, nem az Invictusok koronáját!!! Kiáltja sihederhangján, élesen és a nagyszerű "arisztokrácija" de legfőképpen Rebeline királynő felé egypár roppant bűzös záptojás repül... Fegyver: Thrillioni elbájolt íj Páncél: Thrillioni vért
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Marcus Valerius
#55704 |
04.17 18:33:36 |
194625 |
(koronázás)
* Hm, talán mégis lehet valami Rebeline Invictus személyében vagy fellépésében. Legalábbis a Morganus után következő figura rövid, ám velős beszéde után valahogy úgy érzi, mintha hirtelen megugrott volna a lelkesedés. * - ...éljen a királynő... * hangja ugyan belevész azokéba, akik nem a varázslattól elfogultan, hanem talán őszinte rajongással kurjogják e jelszót. Remélhetőleg Ewigannak vagy valaki másnak nincs eszében lecsapni a poént, valami `...két hétig kenyéren és vízen` vagy hasonlóval. De most ismét Cidmarcé a figyelem. Tehát itt is igyekeznek mindenestül pontot tenni a Vahad végére. Nagyon helyes. Hátha nekik sikerül is. Cidmarc későbbi szavaira elmosolyodik, Myrlára néz, majd Ewiganra, végül Morganusra. * - Hátha neki is eszébe jut valami hasonló, mint neked, Morganus. * jegyzi meg. * Ha mást nem is, legalább amit a te vezetéseddel összeszedtünk, azt megtudja, már az is valami. * A tömeg egy részénél valami csődület és zavar támad, de nemsokára, úgy tűnik, vége is. * - Nem tartott sokáig a békés egyetértés... * morogja, ahogy már a közelükből is hallatszik egy-egy rendszerkritikai megjegyzés a pódiumnak címezve. Vajon mennyi bérbalhész vagy bértapsoló lehet a tömegben? *
Cidmarc con Scorpione
#136321 |
04.17 11:37:44 |
194470 |
[Koronázás]
*Mind a ketten, akik szerettek volna, fölszólaltak, így Cidmarc visszaáll a pulpitushoz, melyen még mindig ott vannak a papírjai. A lovag beszédének első részét érti, a verset már kevésbé. Megpróbálja azonban memorizálni, hogy egy későbbi órán, amikor a kedélyek már lenyugodtak, és ő visszavonulhat, hogy azt is átgondolhassa, mit jelenthetnek a költői strófák pontosan? Rikatak beszédén biztos, hogy ennyit nem kell majd elmélkednie. Sajnálja, hogy csak ők ketten kívántak szólni, hiszen olyan szép lett volna, ha a nemesi házak vezetői és a klánok vezérei szinte mind fölszólalnak. De úgy tűnik, egyelőre még kevesen vannak, akik őszintén hisznek Rebeline-be. Mindenesetre Cidmarc közéjük tartozik. Minden bizonnyal az elf varázslata rá is hatott, de ő már eleve ezekkel az érzésekkel volt felvértezve, a változást ő legfeljebb a tömegen láthatja. Szóra nyitja tehát újra a száját.* - Most pedig én is hadd szóljak hivatalos, klánvezéri minőségemben pár szót! Úgy vélem, hogy Távolrév népe és egész Corvus történelmének legszomorúbb időszakán van túl. A vahadok földúlták ezt a várost, élőholt seregeket, vérengző fanatikusokat, széthúzást és viszálykodást szabadítottak ránk. Emberáldozatokat követeltek, dilettáns vagy gonosz uralkodókat ültettek trónra. De e kor lezárult. Véglegesen a mai napon teszünk pontot múltunk ezen vérzivataros szakaszának végére. Rebeline Invictus elhozza a változást, a Királyi Gárda pedig ebben támogatja őt. Engedjék meg, hogy szóljak úgy is, mint társadalmilag felelősséget vállaló nemes. Úgy vélem, a távolrévi nemességnek kutya kötelessége lesz támogatni mind a város fejlődését, a nép jólétének elősegítését, mind pedig a lovagi erények és a hasznosság elvének újbóli térnyerését. Az a család, mely ezt nem vállalja föl, a későbbiekben nem mondhatja majd el magáról, hogy nemes. Most pedig, kérdezem Rebeline Invictust, hogy készen áll -e arra, hogy letegye uralkodói esküjét? *Ekkor kissé oldalra fordul, hogy lássa hitvese arcát, hogy vajon mit válaszol? Bár erre a kérdésre csupán egy válasz van. Azonban, amíg az nem hangzik fennhangon el, addig nem lehet továbbhaladni.*
Fegyver: Egyszerű lándzsa Páncél: Főnixvért és gárdista pajzs
[Koronázás]
*Mind a ketten, akik szerettek volna, fölszólaltak, így Cidmarc visszaáll a pulpitushoz, melyen még mindig ott vannak a papírjai. A lovag beszédének első részét érti, a verset már kevésbé. Megpróbálja azonban memorizálni, hogy egy későbbi órán, amikor a kedélyek már lenyugodtak, és ő visszavonulhat, hogy azt is átgondolhassa, mit jelenthetnek a költői strófák pontosan? Rikatak beszédén biztos, hogy ennyit nem kell majd elmélkednie. Sajnálja, hogy csak ők ketten kívántak szólni, hiszen olyan szép lett volna, ha a nemesi házak vezetői és a klánok vezérei szinte mind fölszólalnak. De úgy tűnik, egyelőre még kevesen vannak, akik őszintén hisznek Rebeline-be. Mindenesetre Cidmarc közéjük tartozik. Minden bizonnyal az elf varázslata rá is hatott, de ő már eleve ezekkel az érzésekkel volt felvértezve, a változást ő legfeljebb a tömegen láthatja. Szóra nyitja tehát újra a száját.* - Most pedig én is hadd szóljak hivatalos, klánvezéri minőségemben pár szót! Úgy vélem, hogy Távolrév népe és egész Corvus történelmének legszomorúbb időszakán van túl. A vahadok földúlták ezt a várost, élőholt seregeket, vérengző fanatikusokat, széthúzást és viszálykodást szabadítottak ránk. Emberáldozatokat követeltek, dilettáns vagy gonosz uralkodókat ültettek trónra. De e kor lezárult. Véglegesen a mai napon teszünk pontot múltunk ezen vérzivataros szakaszának végére. Rebeline Invictus elhozza a változást, a Királyi Gárda pedig ebben támogatja őt. Engedjék meg, hogy szóljak úgy is, mint társadalmilag felelősséget vállaló nemes. Úgy vélem, a távolrévi nemességnek kutya kötelessége lesz támogatni mind a város fejlődését, a nép jólétének elősegítését, mind pedig a lovagi erények és a hasznosság elvének újbóli térnyerését. Az a család, mely ezt nem vállalja föl, a későbbiekben nem mondhatja majd el magáról, hogy nemes. Most pedig, kérdezem Rebeline Invictust, hogy készen áll -e arra, hogy letegye uralkodói esküjét? *Ekkor kissé oldalra fordul, hogy lássa hitvese arcát, hogy vajon mit válaszol? Bár erre a kérdésre csupán egy válasz van. Azonban, amíg az nem hangzik fennhangon el, addig nem lehet továbbhaladni.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Myrla Yl Chays
#286128 |
04.17 10:01:03 |
194418 |
[Koronázás]
*Morganus, felszólalása után visszatér társai körébe. Valerius nagymester nagyszerűnek minősíti a beszédet. Myrla csatlakozik:* - Igen, nagyszerű volt! Nagyszerű példája az önmegtartóztatásnak.*-somolyodik el, mert arra gondol, micsoda kín lehetett szegény kuzinjának, hogy két percben kellett elmondania azt, amit röpke két óra alatt is elő tudott volna adni.* - Ital?*-kapja fel a fejét a szóra. Biztosan kiszáradt a szája a hosszú beszédtől.* - Van nálam egy kis víz, ha esetleg szükséged lenne rá!*-néz Morganusra, komoly képpel, mert szent meggyőződése, hogy a férfi vágya, ha az italt emlegeti, nem lehet más, mint a kútvíz. Már többször tanúja volt, mennyire boldog a nagymester, ha ezt fogyaszthatja. Mindig hálásan megköszöni. Örül, hogy rokona, hozzá hasonlóan az önmegtartóztató, mértékletes életmód híve. Hamarosan újra a pódiumra terelődik figyelmük, mert következik a második felszólaló.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Koronázás - első beszéd után]
*Pici mosollyal, biccentéssel nyugtázza a szóvirágokat, figyelik arcának reakcióit, tudja jól. Szellemlovagok, ó igen, az elsők, kik Sziklaöbölbe vándoroltak egy jobb élet reményében. Sok régi nemesi nevet vittek magukkal, ami nem feltétlenül baj, hiszen a Mor-Baineknek kifejezetten jót tett Sziklaöböl tengeri levegője és a város szigorú kultúrája. Adrian Lyen-Mort érkezése meglepi, a férfi ugyanis egyetlen pillantást sem vet triójuk felé. Azzal tisztában van, hogy sokan kíváncsiságból, félelemből vagy családjuk nyomásának engedve jöttek el a ceremóniára, de ezek közé tartozna a nagymester is? Élesen felidéződik az emlék, amikor ő felajánlotta Adriannak a koronát, aztán az is, amikor a Cidmarc-kal megkötendő házasságról beszéltek, vitáztak egyre fagyosabban. Mégis van valami jó a nagymester érkezésének momentumában. Rebeline észreveszi Fride-ot, így kisimul a homloka.*
Fegyver: Kecses rövidkard Páncél: Szűk mellpáncél
Rebeline Invictus
#13240 |
04.17 08:50:19 |
194389 |
[Koronázás - első beszéd után]
*Pici mosollyal, biccentéssel nyugtázza a szóvirágokat, figyelik arcának reakcióit, tudja jól. Szellemlovagok, ó igen, az elsők, kik Sziklaöbölbe vándoroltak egy jobb élet reményében. Sok régi nemesi nevet vittek magukkal, ami nem feltétlenül baj, hiszen a Mor-Baineknek kifejezetten jót tett Sziklaöböl tengeri levegője és a város szigorú kultúrája. Adrian Lyen-Mort érkezése meglepi, a férfi ugyanis egyetlen pillantást sem vet triójuk felé. Azzal tisztában van, hogy sokan kíváncsiságból, félelemből vagy családjuk nyomásának engedve jöttek el a ceremóniára, de ezek közé tartozna a nagymester is? Élesen felidéződik az emlék, amikor ő felajánlotta Adriannak a koronát, aztán az is, amikor a Cidmarc-kal megkötendő házasságról beszéltek, vitáztak egyre fagyosabban. Mégis van valami jó a nagymester érkezésének momentumában. Rebeline észreveszi Fride-ot, így kisimul a homloka.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Morganus Yl Chays
#286617 |
04.16 22:26:21 |
194297 |
[Koronázás]
- Inkább csak... rövid. *furcsán érzi magát, mint a borvirágos, főállású ivó, akinek már nem ízlik a bor sem, és savanyúnak érzi a legjobb nedűt is. Szerencsére, visszajut a saját kis táborába, semmit nem adhatnának neki, hogy fenn maradjon még azon a pódiumon. A tömeg látványa ijesztő, még neki is, ki nem ijed meg a közszerepléstől, de az itteniek valami furcsa érzetet keltettek benne. Az apátia keveredik valami keserédes és dohos patinával, ő legalábbis most így tudná leírni...* - Oh, hát valamit hibáztam talán? De persze, majd beszélünk, valami ital mellett... *s ebből az ivás a hangsúlyos, már neki is. A felvetésre bólint ugyan, de olyannyira hipotetikus, hogy nem tud érdemben magyarázatot adni rá, miért így, s miért nem amúgy történt.* - Szerencsére, a fehérhoniak oly egységesek mind szóban, mind tettben, hogy bármelyikük alkalmas lehet a száj feladatát ellátni. Nálunk is ez a helyzet, csak azért esik mindig reám ez a feladat, mert a tiétek vagy jobb szeret összeszorított szájjal mormogni, vagy olyat mondani, ami... nem annyira szalonokba meg habos szoknyákhoz való. *s most finom volt, ahogy azt kell. Bár ő is jobb szeretne hátra húzódni, s élvezni egy szellemes regényt egy pohár párolt szesz mellett, de erre sem ideje sem alkalma nem adatik, csak álmaiban...* - De ha feltétlen meg kell magyaráznom a csillagzatok együttállását, úgy ez lenne a válaszom: két gyógyító gondolatnak kell elhangzania! Egy hajdani gyógyító rend leszármazottjától, meg egy jelenlegi vezetőjétől. Más kapcsolatot, mondjuk nem tudok előhozni személyem és a Nimnáro között, de ez talán elfogadható elképzelés, még ha erőltetett is... *mondja a végén már nevetve, mennyire összefüggéseket keres mindenben, még ott is, ahol semmi sincs. Az ő elméje már csak ilyen...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Koronázás]
*Hálát ad az égieknek, hogy Enrik nem hajkurássza a nőket. Úgy tűnik, komoly helyzetekben képes komolyabban viselkedni. És Geraldnak is hálás, hogy elkísérte, noha tudja, hogyan áll ezekhez a dolgokhoz. Mégis, szüksége van a támogatásra, Naule elvesztése igencsak megviselte. Mikor látja a többi fehérhonit megérkezni, int nekik, szintúgy mindenki másnak is, akit ismer. Rebeline-t is szemügyre veszi, Cidmarc szintén biccentést kap. És az apátot is főhajtással fogadja, még ha a tömegben nem is áll elöl. Nem az a lényeg, hogy látják-e, mit tesz. Mégis, mikor Rebeline int Reenáék felé, halványan elmosolyodik. Önkéntelen válasz a gesztusra. Talán... talán lehet még jó vége ennek az egésznek. Persze ez még sokmindentől függ... Továbbra is figyelmesen szemléli a tömeget, és az eseményeket, és Enrik és Gerald közelében marad. Mikor Morganus felszólal, biccent felé is, hiszen így már tudja, ki áll a megismert név mögött. S hogy ő tartana beszédet. Rik jobban forgatja a szavakat nála, még ha sokat tárgyalt is az utóbbi időben.*
Fegyver: Hétszeresen kovácsolt hosszúkard Páncél: Lovagi nehéz mellpáncél
*Végre elkezdődik a ceremónia. Megérkezett a Főapát, és a pódiumon elhangzik egy, a népet köszöntő beszéd. Bemutattatik az összes méltóság, ki a színpadon foglal helyet, valamint a fényes jövő ígéretét is megcsillantják a tömeg előtt. Hogy ebből mennyi fog megvalósulni, azt majd az idő eldönti. Myrla kissé szkeptikus, mint mindig. Aztán azt a két személyt szólítják, kik önként vállalkoztak, hogy beszédet mondjanak az egybegyűlteknek. Az egyik Morganus. ~Szegény önként jelentkező kuzin.~gondolja, aztán egy biztató mosolyt küld férfi felé, ki bizonyára azonnal elindul a színpad felé.*
Fegyver: Vércsatornás hosszúkard Páncél: Városőr mellvért és pajzs
(koronázás)
Isilien Dauneth
#37402 |
04.16 22:21:49 |
194291 |
[Koronázás]
*Hálát ad az égieknek, hogy Enrik nem hajkurássza a nőket. Úgy tűnik, komoly helyzetekben képes komolyabban viselkedni. És Geraldnak is hálás, hogy elkísérte, noha tudja, hogyan áll ezekhez a dolgokhoz. Mégis, szüksége van a támogatásra, Naule elvesztése igencsak megviselte. Mikor látja a többi fehérhonit megérkezni, int nekik, szintúgy mindenki másnak is, akit ismer. Rebeline-t is szemügyre veszi, Cidmarc szintén biccentést kap. És az apátot is főhajtással fogadja, még ha a tömegben nem is áll elöl. Nem az a lényeg, hogy látják-e, mit tesz. Mégis, mikor Rebeline int Reenáék felé, halványan elmosolyodik. Önkéntelen válasz a gesztusra. Talán... talán lehet még jó vége ennek az egésznek. Persze ez még sokmindentől függ... Továbbra is figyelmesen szemléli a tömeget, és az eseményeket, és Enrik és Gerald közelében marad. Mikor Morganus felszólal, biccent felé is, hiszen így már tudja, ki áll a megismert név mögött. S hogy ő tartana beszédet. Rik jobban forgatja a szavakat nála, még ha sokat tárgyalt is az utóbbi időben.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Koronázás]
Myrla Yl Chays
#286128 |
04.16 22:05:42 |
194275 |
[Koronázás]
*Végre elkezdődik a ceremónia. Megérkezett a Főapát, és a pódiumon elhangzik egy, a népet köszöntő beszéd. Bemutattatik az összes méltóság, ki a színpadon foglal helyet, valamint a fényes jövő ígéretét is megcsillantják a tömeg előtt. Hogy ebből mennyi fog megvalósulni, azt majd az idő eldönti. Myrla kissé szkeptikus, mint mindig. Aztán azt a két személyt szólítják, kik önként vállalkoztak, hogy beszédet mondjanak az egybegyűlteknek. Az egyik Morganus. ~Szegény önként jelentkező kuzin.~gondolja, aztán egy biztató mosolyt küld férfi felé, ki bizonyára azonnal elindul a színpad felé.*
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Marcus Valerius
#55704 |
04.16 22:04:23 |
194273 |
(koronázás)
- Nagyszerű volt. * fogadja enyhén mosolyra húzott szájjal Morganust, de nem kigúnyolni óhajtja, hanem éppen hogy kedvesen fogadni. * Azért alkalomadtán szólj rám, hogy beszéljük ezt ki. Persze nem itt és nem most... * Morganus kap még egy biztatónak s elismerőnek szánt pillantást, majd figyelme ismét a pódiumé, ahol, ha minden igaz, jön a következő felszólaló. * - Hm, nem a Tulipános Lovagrend küldöttének kellene tartania a beszédet a fehérhoniaktól...? * sandít Morganusra. * Én legalábbis őket kértem volna fel erre...
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Koronázás - az első beszéd]
*Már éppen válaszolna Valeriusnak, amikor kezdetét veszi a ceremónia. Meg az is, inkább lökné előre, a vesztőhelyre... Nevét hallja maga is, így sietve megy előre, már amennyire a tömeg s helyzete engedi, hogy ezzel se rabolja el a figyelmet az utána következő, fontosabb eseményektől. Oldalán kard, mert lovag, de remélhetőleg csak dísznek van most az ott, s egyébként is, egyszerű szürke köpeny borítja templomőri ruházatát, nem néz ki másnak, mint valami egyszerű csuhásnak. Kezében dísztelen bot, de talán a helyi hívők ebből is sejthetik, ő is szerzetesi testvére a Thrillion Kapui Egyháznak. Ilyen minőségében nem fog ugyan itt szólni, hiszen a helyi apát és maga a főapát úr már mindent elmondtak, mit el kellett, s még fognak is a ceremónia során, más hang az egyháztól tehát nem szükséges. Fejbiccentés a hódolata szerény jele, nem húzza az időt, s be sem mutatkozik, úgysem tudják sokan, ki ő, s személye amúgy sem lényeges. Belekezd:* Köszöntöm, és hosszú, gyümölcshozó éltet, s hozzá minden áldást kívánok, Rebeline Invictus leendő királynőnek, a Szellemlovagok és a teljes Corvusi Lovagi Tanács nevében! Mit a hitről tudni kell, benne foglaltatik a Corvusi Kátéban, mi a lovagi viselkedésről és erényekről, olvasható a Corvusi Lovagkódexben. Mindkettő támasza lehet egy bölcs uralkodónak, így ezeket nyújtanánk majd át ajándék gyanánt. Most csak két sort mondanék, s kérem felségét, fogadja kegyelmesen, mit hozzá írtam:
Morganus Yl Chays
#286617 |
04.16 21:52:07 |
194262 |
[Koronázás - az első beszéd]
*Már éppen válaszolna Valeriusnak, amikor kezdetét veszi a ceremónia. Meg az is, inkább lökné előre, a vesztőhelyre... Nevét hallja maga is, így sietve megy előre, már amennyire a tömeg s helyzete engedi, hogy ezzel se rabolja el a figyelmet az utána következő, fontosabb eseményektől. Oldalán kard, mert lovag, de remélhetőleg csak dísznek van most az ott, s egyébként is, egyszerű szürke köpeny borítja templomőri ruházatát, nem néz ki másnak, mint valami egyszerű csuhásnak. Kezében dísztelen bot, de talán a helyi hívők ebből is sejthetik, ő is szerzetesi testvére a Thrillion Kapui Egyháznak. Ilyen minőségében nem fog ugyan itt szólni, hiszen a helyi apát és maga a főapát úr már mindent elmondtak, mit el kellett, s még fognak is a ceremónia során, más hang az egyháztól tehát nem szükséges. Fejbiccentés a hódolata szerény jele, nem húzza az időt, s be sem mutatkozik, úgysem tudják sokan, ki ő, s személye amúgy sem lényeges. Belekezd:* Köszöntöm, és hosszú, gyümölcshozó éltet, s hozzá minden áldást kívánok, Rebeline Invictus leendő királynőnek, a Szellemlovagok és a teljes Corvusi Lovagi Tanács nevében! Mit a hitről tudni kell, benne foglaltatik a Corvusi Kátéban, mi a lovagi viselkedésről és erényekről, olvasható a Corvusi Lovagkódexben. Mindkettő támasza lehet egy bölcs uralkodónak, így ezeket nyújtanánk majd át ajándék gyanánt. Most csak két sort mondanék, s kérem felségét, fogadja kegyelmesen, mit hozzá írtam:
"Ha tűz emészt fel erdőt, hamu fájdalma később, termőre fordít földet,
Mag sarjad magától s lesz, általa víg madárdal, lomb, s még a fű is zöldebb."
*Ennyi. Meghajlás, taps meg nem szükségeltetik. Ahogy jött, úgy el is
megy a színről. A döbbenetet várja, de nem reméli. Bár a hatáshoz éppen
megfelel. Mert nem szavak kellenek majd, de tettek. S egyébként is,
rövidséget kértek tőle, s ha nem gyakorol önuralmat, a nagymesterek
közül előbb Valerius ugrott volna füleinek, majd nyúzta volna meg
Ewigan, hogy tölthesse bele khum-bőrbe, de mindezeket is csak pusztán
szeretetből, hogy ne a teljes Gárda menetoszlopa tapossa ki belőle a
szuszt, s minden csontját porként. Ugyan hogyan mondhatta volna el, s
azt is két percben, mi mindent gondol s érez valójában? Esztelenség is
lett volna. Így lett egy amolyan haikuszerű irodalmi valamibe
csomagolva minden, amit ki akart magából adni. S amit rajta kívül senki
nem ért meg igazán. Ez a szép a költészetben. Milyen igényesen tud
csomagolni mindenféle üzenetet! Ez is, csak nyomokban emlékeztet arra,
minek kellett a szívben tombolnia, vagy parázsként szunnyadnia, éveken,
majd egy évszázadon keresztül egy család kollektív emlékezetében, az
Invictus hatalomvágyról, a Révre támadó szörnyseregek okozta
borzalmakról... A sors fintora, hogy egy Invictus miatt hagyta el
főképp, hajdan Yl Chays Révet, a Szent Szív vezetője Phoenix Yl Chays,
s most ugyanezen okból tér vissza a leszármazott, nem is egy, de rögtön
kettő is. Ez a szóvirágcsokor tehát, valójában nem rejt mást, mint mit
Wolsey főapát hosszabban s talán szebben is kifejtett: feloldozást. Nem
egyházi átok alól ugyan, csak családitól. Mert ő is kövér legelőt s
tartós békét remél, Távolrév lakóinak, meg minden Érkezőnek...*
Fegyver: Bot Páncél: Városőr mellvért és pajzs
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Marcus Valerius
#55704 |
04.16 21:47:35 |
194253 |
(koronázás)
* Helyzet van. Amikor Cidmarc felemelkedik, összeszorítja száját, kicsit ki is húzza magát, s várakozva tekint az első túlélendő beszéd elé. Mondjuk a `külhoni barátok` említésekor megint furán érzi magát, biztos nem őrá gondolhatott, amikor a beszédet próbálta korábban. Utána jön a bevezető udvariaskodás, meg miegymás, de azért jó jel, hogy nem értekez hosszan az elkövetkezőkről. Amikor meghallja Morganus nevét, élénken reánéz s a pódium felé bólint. * - Rajtad a sor, Morganus. * ha netán szüksége lenne némi biztatásra. Aztán figyeli, ahogy a Szellemlovagok Nagymestere elbaktat a pódiumhoz, s halljuk a beszédet. *
Cidmarc con Scorpione
#136321 |
04.16 21:38:07 |
194246 |
[Koronázás]
*A főapát a lehető legjobbkor érkezett meg. Remélhetőleg - ha szüksége van rá a főpapnak - őt is fölsegíti a lépcső mellett álló gárdista, aki már értelemszerűen nem Cidmarc. Mikor már Rebeline és Wolsey is elhelyezkedett - reméljük, kényelmesen -, Cidmarc int a tömegnek, hogy szólni kíván. Valószínűleg a nép el is hallgat, hiszen ezért jöttek. Mármint nem Cidmarc miatt, hanem azért, hogy láthassák a ceremóniát. Öblös, parancsokhoz szokott baritonját a szokásosnál is jobban kiereszti. Azonban hangja most nem parancsoló, próbál inkább minél érthetőbb lenni.* - Távolrév népe! Polgárok, nemesek, lovagok, klánok tagjai, külhoni barátok! Van szerencsém bejelenteni, hogy ezzel megkezdjük a ceremóniát, mely végén Rebeline Invictus hercegnő megkoronáztatik a az újra egyesített Távolrév királynőjének a nagybecsű Thrillion Kapui Egyház főtisztelendő apátjának keze által és az Érkezők koronájával, így Thrillion Égi Városának teljes támogatásával és fölhatalmazásával! Jómagam V. Roan Cidmarc con Scoprione de Lauron herceg vagyok, a Királyi Gárda kapitánya. Rebeline Invictus mellett két leendő udvarhölgyét és gyermekkori barátnőjét láthatják, Anitsirc de Lauron hercegnőt és Chloe Lyen-Mort hercegnőt! - ezzel, ha minden igaz, be is mutatott mindenkit, aki a pódiumon áll vagy ül, hiszen az apátot külön bemutatni tiszteletlenség lenne, hiszen azt feltételezni, hogy nem ismerik föl, faragatlanság lenne. - A mai nappal béke és fejlődés korszaka fog beköszönteni városunk életébe, hamarosan a város lakossága gyarapodásnak indul, a társadalmi igazságtalanságok megszűnnek, az éhezők ételhez, a reszketők ruhához, a gyámoltalanok támogatáshoz jutnak. Mindezt Rebeline Invictus királynő fogja elhozni! - ha valamikor lenne a tömeg részéről éljenzés vagy taps, azt kellő ütemmel kivárja. - A nép minden tagját meghívtuk erre az ünnepségre, így meghívásban részesültek a nemesi családok és a helyi és külhoni szövetséges klánok is. A vezetők számára fölajánlottuk, hogy szólhatnak a néphez és a leendő királynőhöz, ketten vállalkoztak is a feladatra. Kérem tehát, hogy fáradjon föl az emelvényre Morganus Yl Chays lovag, a sziklaöböli Szellemlovagok nagymestere, és Rikatak Erimshafar úr, a Nimnáro Őrzői klán vezére! - reméli, hamar felérnek, addig még szól pár szót. - Miután a nemes vezérek levonultak a színpadból, a hercegnő leteszi az esküt, hogy utána már könnyű szívvel megkoronázható legyen! *Eddigre, ha miden igaz, a két férfi már föl is ért, így Cidmarc átadja nekik a szót.*
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Marcus Valerius
#55704 |
04.16 21:32:28 |
194239 |
(koronázás)
- Furcsa, hogy ezt mondod... * mormolja, ahogy még egyszer végigtekint a főapát úron, aki székében ül és úgy tesz, mintha az égvilágon semmi dolga sem lenne. * - Éppen hogy itt lenne számára az alkalom, hogy a békére való buzdításának ismételt kihangsúlyozásával emlékeztesse Távolrév népét, no meg a koronahercegnőt is, vajon kinek is köszönhetik meg legfőképpen a mai napot... * sorolja, inkább csak úgy magának, eszmefuttatásként. Nem kerüli el figyelmét az sem, hogy az Egyház Lovagjai a hintó mögött sorakoznak. Nyilvánvaló és ordító példa az egyházi és a világi ügyek itteni kapcsolatára. Tekintete most Adrian Lyen-Mortot keresi, vajon a Nagymester milyen állapotban érkezik a ceremóniára. *
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Koronázás]
- Igen, nos... *nem tud jobbat, mint helyeselni. Általában ez mindig jó lépés, ha olyannal beszél az ember, aki többnyire okosakat mond. Idő- meg energiaspórolásra sem utolsó az ily felállás, amire különösen szükségük lesz, látva az események haladásának sebességét. A hintók meg csak jönnek-mennek, már csak a bársonyszőnyeg hiányzik hozzá, meg egy idióta firkász, aki meginterjúvolja a kiszálló hölgyeket, ki hol s mennyiért készíttette az estélyijét. Szinte csodálja Morganus, hogy a pórnép bírja üres gyomrával a flancolást, ő hasonló helyzetben már epéset hányna... Persze, szigorúan csak az éhség miatt! Mindenesetre, az emlegetett főméltóság megjelenik, s ő kivételt kell képezzen eme kitétel alól, még akkor is, ha színválasztása enyhén szólva is... na mindegy, nevezzük inkább bíbornak azt a lilát, máris nem tűnik olyan furcsának. Morganus legalábbis menteni igyekszik a menthetőt:* - Igen, ő az, ha minden igaz. S mögötte a helyi lovagok. Mindazonáltal, úgy vélem, a főtisztelendő atya nem fog előírt szerepénél többet tenni, eddigi útmutatásai is épp annyiról szóltak, mint amiről azon pillanatban kellett... *más kérdés, hogy a helyi hírtekercsek hasábjain példátlan huzavona elevenedett s őrződött meg az utókornak, hogy akkor ki való a koronához, ki a lovagias, ki pedig a bitang lator, ki kit támogat, akar felkoncolni vagy megcsonkolni, és ki pucérkodik, vagy éppen nem, mert jobb dolga is van. Egyszóval: káosz, az van. Ami meg nincs, nos... azt kár is egyelőre keresni.*
Fegyver: Bot Páncél: Városőr mellvért és pajzs
Morganus Yl Chays
#286617 |
04.16 21:24:18 |
194233 |
[Koronázás]
- Igen, nos... *nem tud jobbat, mint helyeselni. Általában ez mindig jó lépés, ha olyannal beszél az ember, aki többnyire okosakat mond. Idő- meg energiaspórolásra sem utolsó az ily felállás, amire különösen szükségük lesz, látva az események haladásának sebességét. A hintók meg csak jönnek-mennek, már csak a bársonyszőnyeg hiányzik hozzá, meg egy idióta firkász, aki meginterjúvolja a kiszálló hölgyeket, ki hol s mennyiért készíttette az estélyijét. Szinte csodálja Morganus, hogy a pórnép bírja üres gyomrával a flancolást, ő hasonló helyzetben már epéset hányna... Persze, szigorúan csak az éhség miatt! Mindenesetre, az emlegetett főméltóság megjelenik, s ő kivételt kell képezzen eme kitétel alól, még akkor is, ha színválasztása enyhén szólva is... na mindegy, nevezzük inkább bíbornak azt a lilát, máris nem tűnik olyan furcsának. Morganus legalábbis menteni igyekszik a menthetőt:* - Igen, ő az, ha minden igaz. S mögötte a helyi lovagok. Mindazonáltal, úgy vélem, a főtisztelendő atya nem fog előírt szerepénél többet tenni, eddigi útmutatásai is épp annyiról szóltak, mint amiről azon pillanatban kellett... *más kérdés, hogy a helyi hírtekercsek hasábjain példátlan huzavona elevenedett s őrződött meg az utókornak, hogy akkor ki való a koronához, ki a lovagias, ki pedig a bitang lator, ki kit támogat, akar felkoncolni vagy megcsonkolni, és ki pucérkodik, vagy éppen nem, mert jobb dolga is van. Egyszóval: káosz, az van. Ami meg nincs, nos... azt kár is egyelőre keresni.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
(koronázás)
- ... * fordul abba az irányba, amerre a főapát úr hintója s kísérete eléri a pódiumot, s növekvő érdeklődéssel tekint az egyházfőre. Ha már ő itt van, akkor nemsokára akár el is kezdhetnék a ceremóniát. Feltekint az égre, hátha néhány kósza felhőnek éppen arra lenne kedve, hogy könnyed esővel figyelmeztesse őket, de úgy néz ki, szerencséjük van. Nyugodt és csendes időjárásban van részük. * - Ő hát a főapát úr... * mormolja, ahogy a feltétlen szükséges után még két pillantást pazarol említett férfiúra. *
Fegyver: Díszes egyenes hosszúkard Páncél: Közönséges bélelt pikkelyvért
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Akkor minden rendben lesz. * szűr át egy könnyed mosolyt fogai közt, ahogy Morganus elemzését hallgatja a neki szánt két perc legmegfelelőbb eltöltéséről. * - No és ki tudja, még neked lesz a legnagyobb sikered. Főleg, ha a főapát úr netán bővebben kívánná méltatni ezen esemény jellegét... * Már nyelvén lenne a megjegyzés, hogy amennyit meg ő hallott Morganustól Ötbányától Sziklaöbölig a gwuffkísérés alatt, aztán a Szellemlovagok Rendházában, akkor ki tudja, talán Cidmarc úr valami jóstehetséggel van megáldva, hogy ilyen szűkre méri Morganus felszólalási esélyét, mert, nem kizárt, éjfélig itt ellehetnek, amíg Morganus bírja szóvirágokkal és filozofálással, de inkább befogja és a pódiumra koncentrál. *
Fegyver: Díszes egyenes hosszúkard Páncél: Közönséges bélelt pikkelyvért
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
(koronázás)
* Elnyom egy grimaszt, ahogy Morganus nem értékeli kellően a helyzetet. Szemét összehúzva néz rá, hogyan is lehetséges, hogy engedi, ennyire elragadják érzelmei. Majd biztatóan megveregeti vállát, s előre int, a pódium felé. * - Kezdődik... * vált vissza pofaalapállásba és vesz pár nagy levegőt, hogy kellőképpen megpróbálja befogadni a helyzet fennköltségét és ünnepélyességét. Mégiscsak fontos eseményen lennének. Közben meglátja Morganus kezében a cetlit. * - Csak megjönnek előbb-utóbb. Tudtommal a főapát úr a koronázó... * Közben úgy-ahogy végigjártatja szeméta cetlin, de valahogy neki nem tűnik beszédnek az ott írtak. * - Nem is akarod kihasználni a két percedet...? * néz le a cetlire, majd Morganusra. * Ezt akár innen is mondhatnád, nem kell a pódium se...
Fegyver: Díszes egyenes hosszúkard Páncél: Közönséges bélelt pikkelyvért
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Chloe Lyen-Mort #283539 |
04.16 19:19:40 |
194140 |
[Koronázás]
*A tarka sokaságban mintha Morganus ismerős arcát pillantaná meg, és mosolyogva biccent a sziklaöbli nagymesternek, mikor tőle nem messze haladnak el. Azután csendben, a lelkesedéstől egészen kipirult orcával folytatja útját a pódiumhoz. Vimes és Dyus természetesen az ő figyelmét sem kerüli el, ám őt cseppet sem zaklatja fel a kettős látványa. Az emelvényen Rebeline mellett áll meg, és végigtekint a Piactéren gyülekező tömegen. Most lesoványodott, toprongyos népet lát maga előtt, de ha a királynő ésszel és szeretettel uralkodik, Távolrév újra az a város lesz, amire büszke lehet minden polgár.*
Fegyver: Mágikus ötbányai pallos Páncél: Kígyó pikkelypáncél és pajzs
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Hm, ötletem van. * jelenti ki. * Ha még mindig nem vagy kész a szónoklatod előkészületével, akkor villámgyorsan konzíliumot alakítunk, s közösen elhatározzuk, hogy tiszteletreméltó társunk, Ewigan tartsa nevünkben a beszédet. Előnye, hogy hamar végeznénk. Talán ez egész ceremóniával is. Hátránya, hogy egy életre be leszünk táblázva a párbajokkal... * próbálja enyhíteni a várakozás izgalmait komolynak tettetett arckifejezéssel, amíg Rebeline a pódiumhoz ér. Aztán egy vigyorba álcázott grimasszal, vagy grimaszba ágyazott vigyorral, ahogy tetszik, veszi el az élét az egésznek, s ha kell, hát emeli is kezét, mielőtt valamelyikük komolyan gondolná, amit mondott. * - Tényleg, hol marad a főapát úr, meg Adrian Nagymester...? * sandít Morganusra. Ő ugyanis még nem látta említett urakat. *
Fegyver: Díszes egyenes hosszúkard Páncél: Közönséges bélelt pikkelyvért
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
*Hórihorgas elf sürgölődik azok között, akik azt felügyelik, hogy minden rendben menjen technikai - és nem rendészeti - szempontból a koronázáson. Mindenkinek meghagyta, hogy ha a tömegben Szellemlovag jelzést pillantanak meg, azonnal szóljanak neki, így aztán hamar értesül arról, hogy bizony merre keresse őket... Így hát Aidaho hamar Morganus elé kerül, és köszönti is.* - Üdvözlöm, bátor lovag uram! Aidaho vagyok, Cidmarc úrfi komornyikja - mutatkozik be. - Az úrfi azt kéri - kezd bele az idős elf -, hogy fogadja el a válaszát általam tolmácsolva, mert üzenetére postafordultával már nem kerülhetett időben sor. Az úrfi azt üzeni lovag uramnak, hogy a többi lovagrend nem kapott meghívást, a külhoni klánok közül csak azokat hívta meg a hercegnő, akivel már előzetesen is jó a kapcsolata, a külpolitika ideje csupán az ünneplés után jön el. Ez azonban nem jelenti az, hogy úrnőm vagy az úrfi ne örülne szívből az igaz lovagoknak, hordják bármely lovagrend szignumát is magukon! Azonban kérik, hogy a levélben foglaltak szerint csak jó uram szólaljon föl, akkor is igyekezzék tartani azt a két percet, amire az úrfi a levelében kérte önt. Tudja lovag uram, nagyon szorít minket az idő, annyi dolgot kellett belesűríteni ebbe a szép napba, mielőtt végleg lemenne a nap, és be kellene gyújtani a kandelábereket az esti mulatozásra! - úgy mondta el, mintha bemagolta volna. Csak azért nem egy szuszra jött ki belőle, mert abba belefulladt volna. - Engedtessék meg nekem, hogy még szóljak egy kicsit, és tolmácsoljam az úrfi meghívását a lovag uraknak! Nem venné a szívére, ha a hajójukon töltenék az éjszakát, vagy ne adj Thrillion egy pocsék minőségű fogadóban - sajnos nívós hely manapság nincsen a városban. - Így hát önöknek bármikor nyitva áll a nemesnegyedbéli Skorpió Rezidencia ajtaja! Ezen kívül, mindenben állok a jó lovag urak szolgálatára! A dobogó környékén vagyok megtalálható. Illetve hadd fűzzem hozzá személyes megjegyzésemet is, ha engedi. Nagyon örvendek, hogy a királynőnek ilyen jólelkű barátai vannak. Ha önök valóban Távolrév barátai lesznek ezáltal, Corvus azzal csak nyerhet. Ha nincsen semmi, akkor én most távoznék is. *Ha valóban nincsen semmi, illedelmesen elköszön, és távozik. Ha van valami, természetesen még marad.*
Fegyver: Egyszerű lándzsa Páncél: Főnixvért és gárdista pajzs
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Marcus Valerius
#55704 |
04.16 21:14:23 |
194225 |
(koronázás)
- ... * fordul abba az irányba, amerre a főapát úr hintója s kísérete eléri a pódiumot, s növekvő érdeklődéssel tekint az egyházfőre. Ha már ő itt van, akkor nemsokára akár el is kezdhetnék a ceremóniát. Feltekint az égre, hátha néhány kósza felhőnek éppen arra lenne kedve, hogy könnyed esővel figyelmeztesse őket, de úgy néz ki, szerencséjük van. Nyugodt és csendes időjárásban van részük. * - Ő hát a főapát úr... * mormolja, ahogy a feltétlen szükséges után még két pillantást pazarol említett férfiúra. *
Marcus Valerius
#55704 |
04.16 19:53:29 |
194171 |
(koronázás)
(koronázás)
- Akkor minden rendben lesz. * szűr át egy könnyed mosolyt fogai közt, ahogy Morganus elemzését hallgatja a neki szánt két perc legmegfelelőbb eltöltéséről. * - No és ki tudja, még neked lesz a legnagyobb sikered. Főleg, ha a főapát úr netán bővebben kívánná méltatni ezen esemény jellegét... * Már nyelvén lenne a megjegyzés, hogy amennyit meg ő hallott Morganustól Ötbányától Sziklaöbölig a gwuffkísérés alatt, aztán a Szellemlovagok Rendházában, akkor ki tudja, talán Cidmarc úr valami jóstehetséggel van megáldva, hogy ilyen szűkre méri Morganus felszólalási esélyét, mert, nem kizárt, éjfélig itt ellehetnek, amíg Morganus bírja szóvirágokkal és filozofálással, de inkább befogja és a pódiumra koncentrál. *
Morganus Yl Chays
#286617 |
04.16 19:47:37 |
194165 |
[Koronázás]
*Csak késve látja meg a Lyen-Mort Chloe kisasszonyt, így szólni már nem tud felé, legfeljebb ha viszonozni a fejjel való mozgásos köszöntést. Szerencsére, tegyük hozzá... Mert ha előadni, mit tervez az engedetlen Arturius-szal, ki először pont eme hölgy miatt hagyta szó nélkül hátra mesterét, lenen hosszú receptben leírása, miként tervezi gwuffhoz kötve puhítani a fiú testét a Torok utca kövein, majd utána ogre zsírban dinsztelni (állítólag ez most a divat Öbölben), és a többi... Ugyancsak kedvező fordulat, hogy észrevesz egy másik ismerőst is a tömegben (Sebid Rediel), bár nevére nem emlékszik, csak az érzés van meg, hogy beszélt is bizton vele, valamikor. Valerius figyelmeztetése téríti magához, de annyira nincs nagy mozgolódás, hogy ne susmoghatnának:* - Úgy rémlik, volt valami terjedelemi korlátozás is. De mondhatnám, hogy azt is belekalkuláltam, mennyi idő innen feljutni az emelvényre. Úgy pedig, marad három légvételnyi időm beszélni... *mondja, nem hagyva magát szavakban legyőzetni, bár igaz, ennyiért kár is felcsoszogni. Mindegy, a megjelenés a lényeg, meg a részvétel, ahogy szokás mondani...*
Fegyver: Bot Páncél: Városőr mellvért és pajzs
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Koronázás]
*Csak késve látja meg a Lyen-Mort Chloe kisasszonyt, így szólni már nem tud felé, legfeljebb ha viszonozni a fejjel való mozgásos köszöntést. Szerencsére, tegyük hozzá... Mert ha előadni, mit tervez az engedetlen Arturius-szal, ki először pont eme hölgy miatt hagyta szó nélkül hátra mesterét, lenen hosszú receptben leírása, miként tervezi gwuffhoz kötve puhítani a fiú testét a Torok utca kövein, majd utána ogre zsírban dinsztelni (állítólag ez most a divat Öbölben), és a többi... Ugyancsak kedvező fordulat, hogy észrevesz egy másik ismerőst is a tömegben (Sebid Rediel), bár nevére nem emlékszik, csak az érzés van meg, hogy beszélt is bizton vele, valamikor. Valerius figyelmeztetése téríti magához, de annyira nincs nagy mozgolódás, hogy ne susmoghatnának:* - Úgy rémlik, volt valami terjedelemi korlátozás is. De mondhatnám, hogy azt is belekalkuláltam, mennyi idő innen feljutni az emelvényre. Úgy pedig, marad három légvételnyi időm beszélni... *mondja, nem hagyva magát szavakban legyőzetni, bár igaz, ennyiért kár is felcsoszogni. Mindegy, a megjelenés a lényeg, meg a részvétel, ahogy szokás mondani...*
Marcus Valerius
#55704 |
04.16 19:39:55 |
194159 |
(koronázás)
* Elnyom egy grimaszt, ahogy Morganus nem értékeli kellően a helyzetet. Szemét összehúzva néz rá, hogyan is lehetséges, hogy engedi, ennyire elragadják érzelmei. Majd biztatóan megveregeti vállát, s előre int, a pódium felé. * - Kezdődik... * vált vissza pofaalapállásba és vesz pár nagy levegőt, hogy kellőképpen megpróbálja befogadni a helyzet fennköltségét és ünnepélyességét. Mégiscsak fontos eseményen lennének. Közben meglátja Morganus kezében a cetlit. * - Csak megjönnek előbb-utóbb. Tudtommal a főapát úr a koronázó... * Közben úgy-ahogy végigjártatja szeméta cetlin, de valahogy neki nem tűnik beszédnek az ott írtak. * - Nem is akarod kihasználni a két percedet...? * néz le a cetlire, majd Morganusra. * Ezt akár innen is mondhatnád, nem kell a pódium se...
Morganus Yl Chays
#286617 |
04.16 19:29:07 |
194149 |
[Koronázás]
*Hatalmas hahotában fakad ki, hogy környezete meg is botránkozhat, vagy félhet, valami bekészített gnóm tűzszerszám lobbant lángban önálló életre, s nagy zajjal, öblös pukkanásokkal. Amennyire Ewigan merev, ő pedig helyenként már gyermeki, annyira hitte középre Valerius-t a vidámságok mércéjén. Erre tessék! Bár most is finom szava, a humor helyén s rendjén van, csak remélhetik, akiről szól a fricska, az is érti annyira, ne szakítsa be érte fejeiket. Morganus még kuncog párat, utórengésként, s előbb nyújtja át a korábban nézett papírost, s memorizált tartalmát, hogy a másik is láthassa, a beszéd lényege már régen kész, még a hajón, vagy talán még tegnap este megírta. Megnézheti bárki, tartalmát úgysem veheti ki senki teljes mértékben:* "Ha tűz emészt fel erdőt, hamu fájdalma később, termőre fordít földet, Mag sarjad magától s lesz, általa víg madárdal, lomb, s még a fű is zöldebb." *egy darabig vár, a másik mire gondol ennek kapcsán, s csak utána szól, de el nem árulva, ő mire gondolt, mikor írta. Az az ő titka, költői kiváltságként...* - Nem tudom, hol lehetnek. Nem különben tudom, ki képviseli Sziklaöbölt. Apát urunkat elérni már nem tudtam, pedig jöttem templomőri minőségben is, hátha kellenék neki szolgálatra...
Fegyver: Bot Páncél: Városőr mellvért és pajzs
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Koronázás]
*Hatalmas hahotában fakad ki, hogy környezete meg is botránkozhat, vagy félhet, valami bekészített gnóm tűzszerszám lobbant lángban önálló életre, s nagy zajjal, öblös pukkanásokkal. Amennyire Ewigan merev, ő pedig helyenként már gyermeki, annyira hitte középre Valerius-t a vidámságok mércéjén. Erre tessék! Bár most is finom szava, a humor helyén s rendjén van, csak remélhetik, akiről szól a fricska, az is érti annyira, ne szakítsa be érte fejeiket. Morganus még kuncog párat, utórengésként, s előbb nyújtja át a korábban nézett papírost, s memorizált tartalmát, hogy a másik is láthassa, a beszéd lényege már régen kész, még a hajón, vagy talán még tegnap este megírta. Megnézheti bárki, tartalmát úgysem veheti ki senki teljes mértékben:* "Ha tűz emészt fel erdőt, hamu fájdalma később, termőre fordít földet, Mag sarjad magától s lesz, általa víg madárdal, lomb, s még a fű is zöldebb." *egy darabig vár, a másik mire gondol ennek kapcsán, s csak utána szól, de el nem árulva, ő mire gondolt, mikor írta. Az az ő titka, költői kiváltságként...* - Nem tudom, hol lehetnek. Nem különben tudom, ki képviseli Sziklaöbölt. Apát urunkat elérni már nem tudtam, pedig jöttem templomőri minőségben is, hátha kellenék neki szolgálatra...
[Koronázás]
*A tarka sokaságban mintha Morganus ismerős arcát pillantaná meg, és mosolyogva biccent a sziklaöbli nagymesternek, mikor tőle nem messze haladnak el. Azután csendben, a lelkesedéstől egészen kipirult orcával folytatja útját a pódiumhoz. Vimes és Dyus természetesen az ő figyelmét sem kerüli el, ám őt cseppet sem zaklatja fel a kettős látványa. Az emelvényen Rebeline mellett áll meg, és végigtekint a Piactéren gyülekező tömegen. Most lesoványodott, toprongyos népet lát maga előtt, de ha a királynő ésszel és szeretettel uralkodik, Távolrév újra az a város lesz, amire büszke lehet minden polgár.*
Marcus Valerius
#55704 |
04.16 19:15:39 |
194135 |
(koronázás)
(koronázás)
- Hm, ötletem van. * jelenti ki. * Ha még mindig nem vagy kész a szónoklatod előkészületével, akkor villámgyorsan konzíliumot alakítunk, s közösen elhatározzuk, hogy tiszteletreméltó társunk, Ewigan tartsa nevünkben a beszédet. Előnye, hogy hamar végeznénk. Talán ez egész ceremóniával is. Hátránya, hogy egy életre be leszünk táblázva a párbajokkal... * próbálja enyhíteni a várakozás izgalmait komolynak tettetett arckifejezéssel, amíg Rebeline a pódiumhoz ér. Aztán egy vigyorba álcázott grimasszal, vagy grimaszba ágyazott vigyorral, ahogy tetszik, veszi el az élét az egésznek, s ha kell, hát emeli is kezét, mielőtt valamelyikük komolyan gondolná, amit mondott. * - Tényleg, hol marad a főapát úr, meg Adrian Nagymester...? * sandít Morganusra. Ő ugyanis még nem látta említett urakat. *
Morganus Yl Chays
#286617 |
04.16 19:15:18 |
194133 |
[Koronázásra]
*Valerius szavai ülnek, mint törpe pöröly az üllőn, erős csapások után is pontosan találva el, mit el kell találnia. Izzó fém helyet csak szemében parázslik fel az egyetértés érzése, így neki már nem kell mondania semmit. De azért mond, hogyan is bírhatná némán a hátralévő időt:* - Való igaz, nem pompára vágyik az éhes száj, sem pedig iszik hosszú ígéreteket. Nagy munka vár bárkire, ki mázsás teherrel vesz magára aranyos fejéket... *majd elmosolyodik, hogy egyáltalán felmerült a derék lovagban eshetősége annak, törpéhez hasonlítanák.* - Inni szerintem tud itt is mindenki, ha csak nyílni tud a száj. Az éljenzés is inkább jajszó, hogy élni akarnak még így is, lógó bőrre fogyva, zörgő csonttokkal... *de abba hagyja, mert már hallatszik is a kimerítő helyzetelemzés. Mely megmagyarázza, miért kell rövidre fogni mindent, mi az időt vihetné. Ezért is nézi meg az elrejtett papír fecnit, melyen két sor szerepel csupán. Ebbe lett összesűrítve minden mondandója...* - Igen, nos, érdekes fejlemény, hogy a mágusok kivonultak, s éppen most. Vagy megkésett tett ez egy régen tervezett szándéknak, vagy épp, hogy elhamarkodott ballépés...
Fegyver: Bot Páncél: Városőr mellvért és pajzs
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Ó, emiatt ne aggódj. * jegyzi meg könnyedén. * A helyi elöljárók is egyetértenek abban, hogy részünkről bőségesen megteszi, ha csak Morganus tart beszédet, mire nagylelkűen két percet számolnak. Feltételezem... * enged meg egy röpke vigyort * ...az idő nagy részét a leendő királynő, majd hitvese, a főapát úr, esetleg Adrian Nagymester foglalja el... adjuk hozzá még a helyi nemesség képviselőit, a fehérhoni delegációt, esetleg a Céh pofavizitjét, talán Pormederből is... hm, az nem biztos, emlékezzetek csak arra a zavaros deklarációra, mit a Toronyurak nevében híresztelnek, hogy a távolrévi mágusok volnának szívesek Pormederbe vonulni... saját védelmük okán s érdekükben, persze. Aztán jöhet az egyeztetés, hogy milen feltételekkel lehet varázstudó Távolrévben. Jó időzítés. Csak nehogy probléma legyen belőle...
Fegyver: Díszes egyenes hosszúkard Páncél: Közönséges bélelt pikkelyvért
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Noir Laroche
#85135 |
04.16 18:43:53 |
194114 |
[ Koronázásra - Morganusszal és Valeriusszal ]
- Ewigan Khea`Lorn -
- Aha. - Rezignált tudomásulvétele a tényeknek. Szóval a puccmenet még csak most kezdődik. Az élén magával az aranytojással, amit most jobban kell félteni, mint... szóval, mindennél jobban. A mohaser említésére csak bólint. - Nekem mindegy, amíg töménytelen mennyiség van belőle. A francba is, ez a puhány népség még valószínűleg inni sem tud. A hegyesfülű - céloz a zöldvölgyi tábor vezetőjére, Erionra -, biztosan nem bánja, ha viszek haza szuvenírt a fiaimnak. Egy-két eltévelyedett hordónak biztosan örülne Mugadir is. - Nem véletlenül említi éppen Sziklát. Tudomása van róla, hogy fivére az Unikornisoknál szolgál. - A beszédet és a tiszteletköröket átadom nektek, a sörről és a töményről gondoskodom. - Beszéde még jókedvűnek is lenne mondható, de továbbra sem mosolyog mellé. Időközönként azért a menetre is figyel, hogy haladtak-e valamit, vagy még mindig egy helyben toporognak? Fegyver: Egyszerű acélpenge Páncél: Hibás mellpáncél
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
* Figyelmét leköti a leendő királynő bevonulása, így kissé későn kapja csak el Ewigan megjegyzését. * - Annyira mindenképp, mint ők. * tárja szét kezeit, mintegy bemutatva a `népet` Ewigannak. * Tudod, itt most elméletben `béke` van, nem úgy, mint Zöldvölgyben.Látszik rajtuk, nem igaz...? * Keserűen megrázza fejét, aztán folytatja. * - Menetterv... Nos, túléljük a beszédeket, meg még több beszédet, aztán lezajlik a lényeg, mármint a koronázás, majd után talán haraphatunk is valamit. Noha a szervezés kicsit elsietettnek tűnik, azért Cidmarc úr küldönce tájékoztatott minket a szóbajöhető ...szálláslehetőségek mibenlétéről... Hogy mi? Mohaser? * kapja fejét Morganusra. * No még csak az kéne... ahhoz a törpék értenek... Fegyver: Díszes egyenes hosszúkard Páncél: Közönséges bélelt pikkelyvért
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Oh, köszönöm, de nem azért mondtam... *ez a reakciója a figyelmes megmozdulásra, mivel Myrla elvágta tervezett panaszáradatát, már a forrásánál. Ez a baj az asszonyokkal, mindig a legfinomabb kézzel képesek elcsendesíteni a hullámzó tengert, ilyen formán nem is kell már Szépszemű, csak minden tűzhelyhez, minden pontra egy az állítólag gyengébbik nem tagjai közül. Ezért is érdeklődik talán mindenki, egy kicsikét, milyen lesz egy szoknyás a trónon, ha jár a partvis mellé, korona is.* - Ugyan, barátom, hát mondtam én ilyet? Ötbánya egyébként sem csak kovácsairól híres, hanem... öhm... például a mohaserről! *vágja ki boldogan, a suta gondolkodás után, elsőként eszébe jutó valamit. Mely egyébként, központi eleme s összefogó ereje lehet lovagi tanácsuknak, nem hiába kérdez utána Ewigan is, már, a szesznek, úgy nagy általánosságokban.* - Remélem én is, nem hiába emlegetem... *de a kérdezett menettervre már nem tud mit felelni, de feltehetőleg a helyiek sem. Még szerencse, hogy feltűnik a nap fő-fő szereplője, a hercegnő kíséretével, így legalább kivághatja magát szoros helyzetéből, így:* - Gondolom, igen, mert ha meg nem jelent volna, várhattunk volna estig...
Fegyver: Bot Páncél: Városőr mellvért és pajzs
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Noir Laroche
#85135 |
04.16 18:22:02 |
194096 |
[ Koronázásra - Morganusszal és Valeriusszal ]
- Ewigan Khea`Lorn -
- Hjaj. - Fújja ki a levegőt a harmadik alak, aki eddig csak papíron szerepelt lovagként, de most, Rebeline koronázásán - elvileg - hivatalos minőségében is lovagként van jelen. - A seggrázás még sokáig tart, mert szomjas vagyok már. Nehogy azt mondjátok, hogy nem lesz ivás, mert az első, Öbölbe tartó hajóval megyek is tovább... - Morran orra alatt, csak úgy Morganusnak. A varjúhajú nem azért jött, hogy vastapssal fogadja a korona új hordozóját. Látott már egy-két balféket Rév trónján, ennek a megszeppent kislánykának sem ad sokkal több időt. Megy a parola, megy az udvariaskodás, a Félszárnyún pedig láthatóan kezd úrrá lenni a dögunalom. - Mi is a menetterv? - Kérdezi érdeklődve társaitól. Egységesen fekete ruházatot visel és szénszín, tüskés mellvértet, melyre a kovácsmester gondos keze a varjú stilizált mintáját maratta. Egyike az Agenitáknak, akik Zöldvölgyben kardoznak a feketebundájúakkal. - Annak a szaros tolvajnak tőből kellene lecsapni a kezét. - Morog továbbra is, mert fél füllel hallja csak a nagy nézelődés közepette, hogy Morganust megrövidítik ingóságainak egy részével. Myrla a Félszárnyú szemében egyelőre nem sok vizet zavar, így a jelenléte is olyan a paplovagnak, mint mindenki másé, ezen a... koronázáson, vagy mifenén. Közömbös. - Mi egyébként most örülünk a királynőnek? Fegyver: Egyszerű acélpenge Páncél: Hibás mellpáncél
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
* Tettetett felháborodással húzza fel orrát a `kalmár` hallatán. * - Hm, akkor engem meg minek neveznél? Ötbányai kovácsnak? Micsoda modor... * ő nem mosolyog, maximum szája zugában rejtőzködik kis vidámság. * - Más város, más erkölcsök, barátom. Távolrév... hát nem éppen az erény mintaképe. Még jó, hogy azért van támasza. * int a felsorakozott Gárdistákra. * Bár kérdés, ők mennyit tudnak tenni, s mennyire kötük meg kezüket az olyan- * elhallgat, s Myrla közbelépése lehetővé teszi, hogy inkább ne mondja ki, mert könnyen helyi rendszerkritika lenne belőle. *
Fegyver: Díszes egyenes hosszúkard Páncél: Közönséges bélelt pikkelyvért
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Ha azt kérték, hát azt kapják... A vevő dönt, a sziklaöbli kalmár meg teljesíti a kívánságot. *hagyja rá Valeriusra a dolgot egy mosollyal, ha már a feladatot nem tudja átruházni rá. Pedig a szavak is bizonyítják, a másik alkalmasabb lenne erre a munkára, hol nem a dagályos stílus a lényeg, hanem a mondandó. Mindenesetre, figyelme ismét visszatér az eltűnt erszényke kérdésére, s gonosz gondolat támad fel benne, mit persze nem sok komolysággal vet fel:* - S mi lenne, ha a rövid időben megjegyezném, bárki is vitte el a pénzes szütyőt, inkább kért volna, hogy hívjam meg pár korsó mohaserre? Mind a ketten jobban jártunk volna, nekem bosszúságból lett volna kevesebb, neki meg nyereségből több és tisztességesen szerzett... *na, ha tényleg ilyen beszédet mer a nagyközönség előtt előadni, úgy fogják lerángatni a gárdások a színről, mint hajdan a sziklaöbli városőrök a Lótörvény szabálysértőit a gwuffhátról... Azért hátra is fordul, megvannak-e még a többiek, s így veszi észre a kuzinját, akinek muszáj elpanaszolnia hatalmas veszteségeit. Így legalább a többiek felkészülhetnek, hogy egész nap ezen sirámait kell majd hallgatniuk:* - Myrla, hát mit szólsz hozzá, hogy csak úgy megraboltak? Mégiscsak hallatlan lenne ez odahaza... *ebben is tipikus sziklaöbli, szinte már felmerülhet a gyanú, felbérelt valakit, hogy kárával példálózhasson...*
Fegyver: Bot Páncél: Városőr mellvért és pajzs
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
-De kérlek. * válaszolja homlokráncolva. * Hallottad a küldöncöt. Kifejezetten ragaszkodnak személyedhez. Nem festene jól, ha máris illetlenséggel kezdenénk a bemutatkozást. No és * teszi még hozzá * ...nem nagybeszédet várnak tőled. Nyilván szónokolni fog a főapát úr, Adrian Nagymester... Bár... * fűzi még hozzá elgondolkodva * ...bevallom, nekem nagyon meg kell erőltetnem az emlékezetemet, hogy miért is lennék a koronahercegnő `barátja`. Szerintem inkább csak szimbolikus értelemben használta, a koronázási ünnepség okán. * Elhallgat, a pódiumot fixírozza, mikor is jelennek meg a főszereplők. * - Különben is, a részletek utána következnek, amikor már... * jártatja végig a tömegen tekintetét * ...már nem lesznek ...ennyien. Ez a két perc pont arra elég, hogy kifejezd üdvözletünket a leendő uralkodónak, köszönetünket a jelenlétért, meg némi bíztató és szívhezszóló szó a Távolrév-Fehérhon állapot rendezéséért, illetve a békés és prosperáló jövő reményében...
Fegyver: Díszes egyenes hosszúkard Páncél: Közönséges bélelt pikkelyvért
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
*A nagy tömeg veszélyes, már az ártatlan halacskákra nézve. Viszont ez jelenti az igazi tengeri közeget a ragadozóknak, mint amilyenek rév hírhedett zsebesei, a bűn városának cápahalai. Morganus is csak később veszi észre, valami hiányzik tárgyai közül, s hogy könnyebb lett öve, min kardja lóg, s eleddig az aprópénznek fenntartott kis zacskó. Jobbjában a papi botot tartja, s balját mikor derekára helyezné, akkor veszi észre, valami nem stimmel, nem tapint valamit, amit pedig kellene. Ijedten tekint le, s bizony, így nyolcvan vagy kilencven aranya eltűnt nyomtalanul. ~Ügyesek, meg kell hagyni, egy pillangót előbb megéreznék, mint ilyen finom ujjakat...~ mosolyodik el, nem is bosszantja a veszteség annyira, mintsem tehetné. Viszont jó tanulság ez a jövőre nézve, mi lesz az igazi nehézsége az újdonsült uralkodónak, vegye körül bár fény és pompa. Rév a bűn városa, kimondatlanul vagy kimondva...* - Barátaim, vigyázzatok, engem most szabadítottak meg némi aprótól... A Kapuk kegyesek, s a földön szerencse részünk, ha csak ez lesz legnagyobb bosszúságomra a mai napon! *mondja imára kulcsolt kezekkel, benne a furcsán égre mutató botjával, majd ismét elmosolyodik. Valerius nagyúr nyilván hasonlóan viselné a csapást, na de Ewigan nagymester... Itt már patakokban folyna a vér, de legalábbis a szitokszó. S ekkor lép hozzá az a bizonyos komornyik...*
Fegyver: Bot Páncél: Városőr mellvért és pajzs
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
* Mennyire megváltozott a város. Igaz, hogy nemzedékekkel korábban hagyták el jópáran, de a históriából még a régi, tündöklő Távolrévre emlékszik. Ez a mostani már csak árnyéka önmagának, de még mindig lenyűgöző. No persze, ki hogy érti ezt... - Azért jó látni, hogy csak győzni látszik a józan ész. * dörmögi oda Morganusnak, ahogy várják a koronázást. Közben azért vet egy-egy pillantást, ismerős címereket keres, legfőképpen a Tulipános Rendét, illetve a Thrillion Kapui Lovagrendét. No meg a pódium a lényeg, hová ebben a percben vonul be a Királyi Gárda díszőrsége. Régi emlékek, régi dicsőségek... hogy a merengésből kizökkentse Cidmarc komornyikja. Udvarias mosollyal hallgatja végig, majd amikor a küldönc lép, Morganushoz fordul. * - No lám... * jegyzi meg fura hangsúllyal szavában. * Ha jól vettem ki a komornyik szavaiból, máris előtted a lehetőség, hogy nevünkben szólj...
Fegyver: Díszes egyenes hosszúkard Páncél: Közönséges bélelt pikkelyvért
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Koronázás - Aidaho Morganushoz]
[Koronázásra]
*Valerius szavai ülnek, mint törpe pöröly az üllőn, erős csapások után is pontosan találva el, mit el kell találnia. Izzó fém helyet csak szemében parázslik fel az egyetértés érzése, így neki már nem kell mondania semmit. De azért mond, hogyan is bírhatná némán a hátralévő időt:* - Való igaz, nem pompára vágyik az éhes száj, sem pedig iszik hosszú ígéreteket. Nagy munka vár bárkire, ki mázsás teherrel vesz magára aranyos fejéket... *majd elmosolyodik, hogy egyáltalán felmerült a derék lovagban eshetősége annak, törpéhez hasonlítanák.* - Inni szerintem tud itt is mindenki, ha csak nyílni tud a száj. Az éljenzés is inkább jajszó, hogy élni akarnak még így is, lógó bőrre fogyva, zörgő csonttokkal... *de abba hagyja, mert már hallatszik is a kimerítő helyzetelemzés. Mely megmagyarázza, miért kell rövidre fogni mindent, mi az időt vihetné. Ezért is nézi meg az elrejtett papír fecnit, melyen két sor szerepel csupán. Ebbe lett összesűrítve minden mondandója...* - Igen, nos, érdekes fejlemény, hogy a mágusok kivonultak, s éppen most. Vagy megkésett tett ez egy régen tervezett szándéknak, vagy épp, hogy elhamarkodott ballépés...
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Tudom, hogy nem azért mondtad, de tedd csak el!*- mondja Morganusnak, aki szerencsére elfogadja a pénzt. Aztán már újra nagymester társaira terelődik a rokon figyelme. Myrlát nem érdekli annyira a politika, hogy igya minden szavukat, de annyit azért meghall, hogy a férfinek valamiféle beszédet kellene intéznie a néphez. Mindezt két percben. Ezen elmosolyodik, sőt majdnem hangosan felnevet. Főleg, miután kuzinja minden erőfeszítése ellenére sem tudja a nemes feladatot Valerius nagymesterre testálni. ~ Ez lesz a nap fénypontja~ -gondolja, sőt reméli, mert nem szeretné, ha valami számukra kellemetlen, váratlan esemény megzavarná a ceremóniát. Közben megérkezik a főszereplő, Rebelin Invictus, és két kísérője társaságában elindul az emelvény felé. Myrla magában megállapítja, valószínűleg a mohazöld a divatszín. Ő maga mindenesetre maradt ma is a jól megszokott sötétkéknél.*
Fegyver: Vércsatornás hosszúkard Páncél: Városőr mellvért és pajzs
- Tudom, hogy nem azért mondtad, de tedd csak el!*- mondja Morganusnak, aki szerencsére elfogadja a pénzt. Aztán már újra nagymester társaira terelődik a rokon figyelme. Myrlát nem érdekli annyira a politika, hogy igya minden szavukat, de annyit azért meghall, hogy a férfinek valamiféle beszédet kellene intéznie a néphez. Mindezt két percben. Ezen elmosolyodik, sőt majdnem hangosan felnevet. Főleg, miután kuzinja minden erőfeszítése ellenére sem tudja a nemes feladatot Valerius nagymesterre testálni. ~ Ez lesz a nap fénypontja~ -gondolja, sőt reméli, mert nem szeretné, ha valami számukra kellemetlen, váratlan esemény megzavarná a ceremóniát. Közben megérkezik a főszereplő, Rebelin Invictus, és két kísérője társaságában elindul az emelvény felé. Myrla magában megállapítja, valószínűleg a mohazöld a divatszín. Ő maga mindenesetre maradt ma is a jól megszokott sötétkéknél.*
Marcus Valerius
#55704 |
04.16 18:51:43 |
194118 |
(koronázás)
(koronázás)
- Ó, emiatt ne aggódj. * jegyzi meg könnyedén. * A helyi elöljárók is egyetértenek abban, hogy részünkről bőségesen megteszi, ha csak Morganus tart beszédet, mire nagylelkűen két percet számolnak. Feltételezem... * enged meg egy röpke vigyort * ...az idő nagy részét a leendő királynő, majd hitvese, a főapát úr, esetleg Adrian Nagymester foglalja el... adjuk hozzá még a helyi nemesség képviselőit, a fehérhoni delegációt, esetleg a Céh pofavizitjét, talán Pormederből is... hm, az nem biztos, emlékezzetek csak arra a zavaros deklarációra, mit a Toronyurak nevében híresztelnek, hogy a távolrévi mágusok volnának szívesek Pormederbe vonulni... saját védelmük okán s érdekükben, persze. Aztán jöhet az egyeztetés, hogy milen feltételekkel lehet varázstudó Távolrévben. Jó időzítés. Csak nehogy probléma legyen belőle...
[ Koronázásra - Morganusszal és Valeriusszal ]
- Ewigan Khea`Lorn -
- Aha. - Rezignált tudomásulvétele a tényeknek. Szóval a puccmenet még csak most kezdődik. Az élén magával az aranytojással, amit most jobban kell félteni, mint... szóval, mindennél jobban. A mohaser említésére csak bólint. - Nekem mindegy, amíg töménytelen mennyiség van belőle. A francba is, ez a puhány népség még valószínűleg inni sem tud. A hegyesfülű - céloz a zöldvölgyi tábor vezetőjére, Erionra -, biztosan nem bánja, ha viszek haza szuvenírt a fiaimnak. Egy-két eltévelyedett hordónak biztosan örülne Mugadir is. - Nem véletlenül említi éppen Sziklát. Tudomása van róla, hogy fivére az Unikornisoknál szolgál. - A beszédet és a tiszteletköröket átadom nektek, a sörről és a töményről gondoskodom. - Beszéde még jókedvűnek is lenne mondható, de továbbra sem mosolyog mellé. Időközönként azért a menetre is figyel, hogy haladtak-e valamit, vagy még mindig egy helyben toporognak? Fegyver: Egyszerű acélpenge Páncél: Hibás mellpáncél
Marcus Valerius
#55704 |
04.16 18:35:35 |
194109 |
(koronázás)
(koronázás)
* Figyelmét leköti a leendő királynő bevonulása, így kissé későn kapja csak el Ewigan megjegyzését. * - Annyira mindenképp, mint ők. * tárja szét kezeit, mintegy bemutatva a `népet` Ewigannak. * Tudod, itt most elméletben `béke` van, nem úgy, mint Zöldvölgyben.Látszik rajtuk, nem igaz...? * Keserűen megrázza fejét, aztán folytatja. * - Menetterv... Nos, túléljük a beszédeket, meg még több beszédet, aztán lezajlik a lényeg, mármint a koronázás, majd után talán haraphatunk is valamit. Noha a szervezés kicsit elsietettnek tűnik, azért Cidmarc úr küldönce tájékoztatott minket a szóbajöhető ...szálláslehetőségek mibenlétéről... Hogy mi? Mohaser? * kapja fejét Morganusra. * No még csak az kéne... ahhoz a törpék értenek... Fegyver: Díszes egyenes hosszúkard Páncél: Közönséges bélelt pikkelyvért
- Oh, köszönöm, de nem azért mondtam... *ez a reakciója a figyelmes megmozdulásra, mivel Myrla elvágta tervezett panaszáradatát, már a forrásánál. Ez a baj az asszonyokkal, mindig a legfinomabb kézzel képesek elcsendesíteni a hullámzó tengert, ilyen formán nem is kell már Szépszemű, csak minden tűzhelyhez, minden pontra egy az állítólag gyengébbik nem tagjai közül. Ezért is érdeklődik talán mindenki, egy kicsikét, milyen lesz egy szoknyás a trónon, ha jár a partvis mellé, korona is.* - Ugyan, barátom, hát mondtam én ilyet? Ötbánya egyébként sem csak kovácsairól híres, hanem... öhm... például a mohaserről! *vágja ki boldogan, a suta gondolkodás után, elsőként eszébe jutó valamit. Mely egyébként, központi eleme s összefogó ereje lehet lovagi tanácsuknak, nem hiába kérdez utána Ewigan is, már, a szesznek, úgy nagy általánosságokban.* - Remélem én is, nem hiába emlegetem... *de a kérdezett menettervre már nem tud mit felelni, de feltehetőleg a helyiek sem. Még szerencse, hogy feltűnik a nap fő-fő szereplője, a hercegnő kíséretével, így legalább kivághatja magát szoros helyzetéből, így:* - Gondolom, igen, mert ha meg nem jelent volna, várhattunk volna estig...
[ Koronázásra - Morganusszal és Valeriusszal ]
- Ewigan Khea`Lorn -
- Hjaj. - Fújja ki a levegőt a harmadik alak, aki eddig csak papíron szerepelt lovagként, de most, Rebeline koronázásán - elvileg - hivatalos minőségében is lovagként van jelen. - A seggrázás még sokáig tart, mert szomjas vagyok már. Nehogy azt mondjátok, hogy nem lesz ivás, mert az első, Öbölbe tartó hajóval megyek is tovább... - Morran orra alatt, csak úgy Morganusnak. A varjúhajú nem azért jött, hogy vastapssal fogadja a korona új hordozóját. Látott már egy-két balféket Rév trónján, ennek a megszeppent kislánykának sem ad sokkal több időt. Megy a parola, megy az udvariaskodás, a Félszárnyún pedig láthatóan kezd úrrá lenni a dögunalom. - Mi is a menetterv? - Kérdezi érdeklődve társaitól. Egységesen fekete ruházatot visel és szénszín, tüskés mellvértet, melyre a kovácsmester gondos keze a varjú stilizált mintáját maratta. Egyike az Agenitáknak, akik Zöldvölgyben kardoznak a feketebundájúakkal. - Annak a szaros tolvajnak tőből kellene lecsapni a kezét. - Morog továbbra is, mert fél füllel hallja csak a nagy nézelődés közepette, hogy Morganust megrövidítik ingóságainak egy részével. Myrla a Félszárnyú szemében egyelőre nem sok vizet zavar, így a jelenléte is olyan a paplovagnak, mint mindenki másé, ezen a... koronázáson, vagy mifenén. Közömbös. - Mi egyébként most örülünk a királynőnek? Fegyver: Egyszerű acélpenge Páncél: Hibás mellpáncél
Marcus Valerius
#55704 |
04.16 18:13:35 |
194089 |
(koronázás)
(koronázás)
* Tettetett felháborodással húzza fel orrát a `kalmár` hallatán. * - Hm, akkor engem meg minek neveznél? Ötbányai kovácsnak? Micsoda modor... * ő nem mosolyog, maximum szája zugában rejtőzködik kis vidámság. * - Más város, más erkölcsök, barátom. Távolrév... hát nem éppen az erény mintaképe. Még jó, hogy azért van támasza. * int a felsorakozott Gárdistákra. * Bár kérdés, ők mennyit tudnak tenni, s mennyire kötük meg kezüket az olyan- * elhallgat, s Myrla közbelépése lehetővé teszi, hogy inkább ne mondja ki, mert könnyen helyi rendszerkritika lenne belőle. *
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Myrla Yl Chays
#286128 |
04.16 18:01:33 |
194075 |
[Koronázásra]
*Eseménytelen hajóút után érkeztek meg Távolrévbe. Ellentétben talán a rég errefelé jártakkal, őt nem lepte meg a város állapota. Annyira azért még nem volt régen, amikor elhagyta szülővárosát. Vagyis azt, amit a közelmúltig annak hitt, mert igazából már azt sem tudja hol születhetett. Szótlanul követte a kikötőtől a Piac térig a Nagymesterek triumvirátusát. A téren nagy sürgés-forgás közepébe csöppentek. A városőrök már felsorakoztak a leendő uralkodó védelmére. A nép egyszerű fiai és leányai kisebb csoportokban gyűlnek egy-egy hordószónok köré, és sorra érkeznek az úri népek hintói is. A többség élteti a leendő királynőt. Hogy ezt meggyőződésből vagy félelemből teszik-e, azt nem tudni. Myrla továbbra is csendben szemlélődne, ha egy nem vár esemény nem zavarná ebben meg. Egy enyves kezű tolvaj ugyanis ellopja Morganus erszényét. A kuzin, ki eddig nem nagyon foglalkozott vele, most megtalálja, és elpanaszolja veszteségét.* - Odahaza...nos...hát...*-nehezen találja a szavakat, hisz neki még mindig Rév az otthon*-Szóval Öbölben bizonyára kisebb az esély az ilyesmire, mint itt. Jobban kellene ügyelned az értékeidre. Várj csak!*-szól, és csomagjában kezd kotorászni, majd amikor megtalálja, amit keresett, a férfi felé nyújtja.* - Tedd el, és vigyázz, újra el ne lopják a pénzed.*- mondja, miközben átad egy kis arannyal teli bőrerszényt. Egyet azok közül, melyeket családtagjainak hozott ajándékba.*
Fegyver: Vércsatornás hosszúkard Páncél: Városőr mellvért és pajzs
[Koronázásra]
*Eseménytelen hajóút után érkeztek meg Távolrévbe. Ellentétben talán a rég errefelé jártakkal, őt nem lepte meg a város állapota. Annyira azért még nem volt régen, amikor elhagyta szülővárosát. Vagyis azt, amit a közelmúltig annak hitt, mert igazából már azt sem tudja hol születhetett. Szótlanul követte a kikötőtől a Piac térig a Nagymesterek triumvirátusát. A téren nagy sürgés-forgás közepébe csöppentek. A városőrök már felsorakoztak a leendő uralkodó védelmére. A nép egyszerű fiai és leányai kisebb csoportokban gyűlnek egy-egy hordószónok köré, és sorra érkeznek az úri népek hintói is. A többség élteti a leendő királynőt. Hogy ezt meggyőződésből vagy félelemből teszik-e, azt nem tudni. Myrla továbbra is csendben szemlélődne, ha egy nem vár esemény nem zavarná ebben meg. Egy enyves kezű tolvaj ugyanis ellopja Morganus erszényét. A kuzin, ki eddig nem nagyon foglalkozott vele, most megtalálja, és elpanaszolja veszteségét.* - Odahaza...nos...hát...*-nehezen találja a szavakat, hisz neki még mindig Rév az otthon*-Szóval Öbölben bizonyára kisebb az esély az ilyesmire, mint itt. Jobban kellene ügyelned az értékeidre. Várj csak!*-szól, és csomagjában kezd kotorászni, majd amikor megtalálja, amit keresett, a férfi felé nyújtja.* - Tedd el, és vigyázz, újra el ne lopják a pénzed.*- mondja, miközben átad egy kis arannyal teli bőrerszényt. Egyet azok közül, melyeket családtagjainak hozott ajándékba.*
- Ha azt kérték, hát azt kapják... A vevő dönt, a sziklaöbli kalmár meg teljesíti a kívánságot. *hagyja rá Valeriusra a dolgot egy mosollyal, ha már a feladatot nem tudja átruházni rá. Pedig a szavak is bizonyítják, a másik alkalmasabb lenne erre a munkára, hol nem a dagályos stílus a lényeg, hanem a mondandó. Mindenesetre, figyelme ismét visszatér az eltűnt erszényke kérdésére, s gonosz gondolat támad fel benne, mit persze nem sok komolysággal vet fel:* - S mi lenne, ha a rövid időben megjegyezném, bárki is vitte el a pénzes szütyőt, inkább kért volna, hogy hívjam meg pár korsó mohaserre? Mind a ketten jobban jártunk volna, nekem bosszúságból lett volna kevesebb, neki meg nyereségből több és tisztességesen szerzett... *na, ha tényleg ilyen beszédet mer a nagyközönség előtt előadni, úgy fogják lerángatni a gárdások a színről, mint hajdan a sziklaöbli városőrök a Lótörvény szabálysértőit a gwuffhátról... Azért hátra is fordul, megvannak-e még a többiek, s így veszi észre a kuzinját, akinek muszáj elpanaszolnia hatalmas veszteségeit. Így legalább a többiek felkészülhetnek, hogy egész nap ezen sirámait kell majd hallgatniuk:* - Myrla, hát mit szólsz hozzá, hogy csak úgy megraboltak? Mégiscsak hallatlan lenne ez odahaza... *ebben is tipikus sziklaöbli, szinte már felmerülhet a gyanú, felbérelt valakit, hogy kárával példálózhasson...*
Marcus Valerius
#55704 |
04.16 17:27:47 |
194049 |
(koronázásra)
(koronázásra)
-De kérlek. * válaszolja homlokráncolva. * Hallottad a küldöncöt. Kifejezetten ragaszkodnak személyedhez. Nem festene jól, ha máris illetlenséggel kezdenénk a bemutatkozást. No és * teszi még hozzá * ...nem nagybeszédet várnak tőled. Nyilván szónokolni fog a főapát úr, Adrian Nagymester... Bár... * fűzi még hozzá elgondolkodva * ...bevallom, nekem nagyon meg kell erőltetnem az emlékezetemet, hogy miért is lennék a koronahercegnő `barátja`. Szerintem inkább csak szimbolikus értelemben használta, a koronázási ünnepség okán. * Elhallgat, a pódiumot fixírozza, mikor is jelennek meg a főszereplők. * - Különben is, a részletek utána következnek, amikor már... * jártatja végig a tömegen tekintetét * ...már nem lesznek ...ennyien. Ez a két perc pont arra elég, hogy kifejezd üdvözletünket a leendő uralkodónak, köszönetünket a jelenlétért, meg némi bíztató és szívhezszóló szó a Távolrév-Fehérhon állapot rendezéséért, illetve a békés és prosperáló jövő reményében...
Morganus Yl Chays
#286617 |
04.16 17:18:07 |
194045 |
[Koronázásra - Aidahohoz]
- Örvendek, Morganus Yl Chays... *a többit nem sorolja, minden címeit még a levélbe sem írta, nem hogy szóban ezzel rabolják egymás idejét. Figyelmesen hallgatja az elf szavait, s némán bólint helyenként, mint már rögtön az elején is, hogy idő szűkében választ csak ilyen módon várhatott s kaphatott, hiszen maguk is épp csak elcsípték az utolsó hajót, mivel még ideérhettek a kezdésre.* - Értem, s megértem szempontjaikat. Igyekszem tartani az időkeretet... *most jöhetne a kuncogás aláfestő zeneként, mert aki ismeri Morganust, tudhatja, hogy ez éppoly lehetetlenség, mint a Napot begyömöszkölni egy befőttes üvegcsébe...* - Cidmarc úr figyelmességét és meghívását pedig köszönjük, s élnénk is vele, hiszen szállásról valóban nem gondoskodtunk a nagy sietségben. Szép szavait pedig, különösen hálás szívvel veszem... *mondja mosollyal, s némi reménnyel, hogy amíg ilyen Érkezők élnek Távolrévben, van még remény... Mivel nem akarja tartóztatni a hű és serény szolgát, biccent, hogy minden megértett s elmondott, s útjára engedi. Ezután fordul csak Valeriushoz súgva:* - Mindenkinek jobb lenne, ha te szólhatnál nevünkben. Látszik, hogy még nem hallottak engem beszélni... *mondja öniróniával, de őszintén is, mert a jelen helyzetben Valerius bölcs és mértékletes szavaira lenne szükség. Azon meg erősen elmereng, miért is lennének ők, kivel korábban is jó volt a koronahercegnő kapcsolata. Tanácstalanságát magyarázhatja, hogy nem tudja részleteit, engedetlen lovagi apródja, Arturius miként s mivel kereste fel a hercegnőt, s miért fogadják ily nagy szeretettel, számára némileg érthetetlenül is...*
Fegyver: Bot Páncél: Városőr mellvért és pajzs
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Koronázásra - Aidahohoz]
- Örvendek, Morganus Yl Chays... *a többit nem sorolja, minden címeit még a levélbe sem írta, nem hogy szóban ezzel rabolják egymás idejét. Figyelmesen hallgatja az elf szavait, s némán bólint helyenként, mint már rögtön az elején is, hogy idő szűkében választ csak ilyen módon várhatott s kaphatott, hiszen maguk is épp csak elcsípték az utolsó hajót, mivel még ideérhettek a kezdésre.* - Értem, s megértem szempontjaikat. Igyekszem tartani az időkeretet... *most jöhetne a kuncogás aláfestő zeneként, mert aki ismeri Morganust, tudhatja, hogy ez éppoly lehetetlenség, mint a Napot begyömöszkölni egy befőttes üvegcsébe...* - Cidmarc úr figyelmességét és meghívását pedig köszönjük, s élnénk is vele, hiszen szállásról valóban nem gondoskodtunk a nagy sietségben. Szép szavait pedig, különösen hálás szívvel veszem... *mondja mosollyal, s némi reménnyel, hogy amíg ilyen Érkezők élnek Távolrévben, van még remény... Mivel nem akarja tartóztatni a hű és serény szolgát, biccent, hogy minden megértett s elmondott, s útjára engedi. Ezután fordul csak Valeriushoz súgva:* - Mindenkinek jobb lenne, ha te szólhatnál nevünkben. Látszik, hogy még nem hallottak engem beszélni... *mondja öniróniával, de őszintén is, mert a jelen helyzetben Valerius bölcs és mértékletes szavaira lenne szükség. Azon meg erősen elmereng, miért is lennének ők, kivel korábban is jó volt a koronahercegnő kapcsolata. Tanácstalanságát magyarázhatja, hogy nem tudja részleteit, engedetlen lovagi apródja, Arturius miként s mivel kereste fel a hercegnőt, s miért fogadják ily nagy szeretettel, számára némileg érthetetlenül is...*
*A nagy tömeg veszélyes, már az ártatlan halacskákra nézve. Viszont ez jelenti az igazi tengeri közeget a ragadozóknak, mint amilyenek rév hírhedett zsebesei, a bűn városának cápahalai. Morganus is csak később veszi észre, valami hiányzik tárgyai közül, s hogy könnyebb lett öve, min kardja lóg, s eleddig az aprópénznek fenntartott kis zacskó. Jobbjában a papi botot tartja, s balját mikor derekára helyezné, akkor veszi észre, valami nem stimmel, nem tapint valamit, amit pedig kellene. Ijedten tekint le, s bizony, így nyolcvan vagy kilencven aranya eltűnt nyomtalanul. ~Ügyesek, meg kell hagyni, egy pillangót előbb megéreznék, mint ilyen finom ujjakat...~ mosolyodik el, nem is bosszantja a veszteség annyira, mintsem tehetné. Viszont jó tanulság ez a jövőre nézve, mi lesz az igazi nehézsége az újdonsült uralkodónak, vegye körül bár fény és pompa. Rév a bűn városa, kimondatlanul vagy kimondva...* - Barátaim, vigyázzatok, engem most szabadítottak meg némi aprótól... A Kapuk kegyesek, s a földön szerencse részünk, ha csak ez lesz legnagyobb bosszúságomra a mai napon! *mondja imára kulcsolt kezekkel, benne a furcsán égre mutató botjával, majd ismét elmosolyodik. Valerius nagyúr nyilván hasonlóan viselné a csapást, na de Ewigan nagymester... Itt már patakokban folyna a vér, de legalábbis a szitokszó. S ekkor lép hozzá az a bizonyos komornyik...*
Marcus Valerius
#55704 |
04.16 16:32:57 |
194024 |
(koronázásra)
(koronázásra)
* Mennyire megváltozott a város. Igaz, hogy nemzedékekkel korábban hagyták el jópáran, de a históriából még a régi, tündöklő Távolrévre emlékszik. Ez a mostani már csak árnyéka önmagának, de még mindig lenyűgöző. No persze, ki hogy érti ezt... - Azért jó látni, hogy csak győzni látszik a józan ész. * dörmögi oda Morganusnak, ahogy várják a koronázást. Közben azért vet egy-egy pillantást, ismerős címereket keres, legfőképpen a Tulipános Rendét, illetve a Thrillion Kapui Lovagrendét. No meg a pódium a lényeg, hová ebben a percben vonul be a Királyi Gárda díszőrsége. Régi emlékek, régi dicsőségek... hogy a merengésből kizökkentse Cidmarc komornyikja. Udvarias mosollyal hallgatja végig, majd amikor a küldönc lép, Morganushoz fordul. * - No lám... * jegyzi meg fura hangsúllyal szavában. * Ha jól vettem ki a komornyik szavaiból, máris előtted a lehetőség, hogy nevünkben szólj...
Cidmarc con Scorpione
#136321 |
04.16 16:26:17 |
194022 |
[Koronázás - Aidaho Morganushoz]
*Hórihorgas elf sürgölődik azok között, akik azt felügyelik, hogy minden rendben menjen technikai - és nem rendészeti - szempontból a koronázáson. Mindenkinek meghagyta, hogy ha a tömegben Szellemlovag jelzést pillantanak meg, azonnal szóljanak neki, így aztán hamar értesül arról, hogy bizony merre keresse őket... Így hát Aidaho hamar Morganus elé kerül, és köszönti is.* - Üdvözlöm, bátor lovag uram! Aidaho vagyok, Cidmarc úrfi komornyikja - mutatkozik be. - Az úrfi azt kéri - kezd bele az idős elf -, hogy fogadja el a válaszát általam tolmácsolva, mert üzenetére postafordultával már nem kerülhetett időben sor. Az úrfi azt üzeni lovag uramnak, hogy a többi lovagrend nem kapott meghívást, a külhoni klánok közül csak azokat hívta meg a hercegnő, akivel már előzetesen is jó a kapcsolata, a külpolitika ideje csupán az ünneplés után jön el. Ez azonban nem jelenti az, hogy úrnőm vagy az úrfi ne örülne szívből az igaz lovagoknak, hordják bármely lovagrend szignumát is magukon! Azonban kérik, hogy a levélben foglaltak szerint csak jó uram szólaljon föl, akkor is igyekezzék tartani azt a két percet, amire az úrfi a levelében kérte önt. Tudja lovag uram, nagyon szorít minket az idő, annyi dolgot kellett belesűríteni ebbe a szép napba, mielőtt végleg lemenne a nap, és be kellene gyújtani a kandelábereket az esti mulatozásra! - úgy mondta el, mintha bemagolta volna. Csak azért nem egy szuszra jött ki belőle, mert abba belefulladt volna. - Engedtessék meg nekem, hogy még szóljak egy kicsit, és tolmácsoljam az úrfi meghívását a lovag uraknak! Nem venné a szívére, ha a hajójukon töltenék az éjszakát, vagy ne adj Thrillion egy pocsék minőségű fogadóban - sajnos nívós hely manapság nincsen a városban. - Így hát önöknek bármikor nyitva áll a nemesnegyedbéli Skorpió Rezidencia ajtaja! Ezen kívül, mindenben állok a jó lovag urak szolgálatára! A dobogó környékén vagyok megtalálható. Illetve hadd fűzzem hozzá személyes megjegyzésemet is, ha engedi. Nagyon örvendek, hogy a királynőnek ilyen jólelkű barátai vannak. Ha önök valóban Távolrév barátai lesznek ezáltal, Corvus azzal csak nyerhet. Ha nincsen semmi, akkor én most távoznék is. *Ha valóban nincsen semmi, illedelmesen elköszön, és távozik. Ha van valami, természetesen még marad.*
Morganus Yl Chays
#286617 |
04.16 16:02:38 |
194015 |
[Koronázásra]
*~Nem kicsi ez a város, még romjaiban sem.~ Ezt állapítja meg magában, meg még jó pár dolgot, nem is szavakban, de kavargó érzésekben. Régen járt itt, sőt, talán már emlékekben sincs meg igazán, mit jelentett családjának hajdan ez a város. Nem egyedül jön, de két másik nagymesterrel, kevés kísérettel, talán ha egy-két apród jött vele, vagy szerzetesi testvér. Úgy hiszi, nem egyedül van itt Sziklaöbölből, sőt, mivel nagy nap ez a Céhnek is, nyilván többen is bújnak meg a sorokban közülük, mintsem remélné. Őszinte kíváncsisággal várja, milyen lesz az ünnepi alkalom, de előbb még azt próbálja meg kitalálni, hova érdemes állniuk, hogy valamit lássanak is. De még így se akarna a nép alkotó tagjainak talpai alá kerülni egy esetleges riadalomban, nem is csak maga matt, de úgy számolhatna el két másik lovagrend felé, a túlvilágról is...*
Fegyver: Bot Páncél: Városőr mellvért és pajzs
[Koronázásra]
*~Nem kicsi ez a város, még romjaiban sem.~ Ezt állapítja meg magában, meg még jó pár dolgot, nem is szavakban, de kavargó érzésekben. Régen járt itt, sőt, talán már emlékekben sincs meg igazán, mit jelentett családjának hajdan ez a város. Nem egyedül jön, de két másik nagymesterrel, kevés kísérettel, talán ha egy-két apród jött vele, vagy szerzetesi testvér. Úgy hiszi, nem egyedül van itt Sziklaöbölből, sőt, mivel nagy nap ez a Céhnek is, nyilván többen is bújnak meg a sorokban közülük, mintsem remélné. Őszinte kíváncsisággal várja, milyen lesz az ünnepi alkalom, de előbb még azt próbálja meg kitalálni, hova érdemes állniuk, hogy valamit lássanak is. De még így se akarna a nép alkotó tagjainak talpai alá kerülni egy esetleges riadalomban, nem is csak maga matt, de úgy számolhatna el két másik lovagrend felé, a túlvilágról is...*
