Időpont: corvusi időszámítás 627. év A Gnómok hava 06. nap (2010.09.06 -16.)
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
/ Morganus/
*Megérkezik a kapitány is, s Yitia bízik az jó szélben.*
-Erőt s erényt Lemyk kapitány! *köszönti elébb a kapitányt, majd búcsúzóul szembefordulva Morganussal, tőle is elköszön.*
-Ne is ígérjen semmit, hiszen minden ígéret egyébként is csak annyit ér, amennyit betartanak belőle. *válaszolja kedves mosollyal.*
-Sok szerencsét Önnek Morganus, s kívánom legyen az istenek kegyeltje. *köszön el, majd felsétál az kissé imbolygó pallón a hajóra, is integet a férfinek, míg annak alakja ponttá nem zsugorodik, ahogy távolodnak a parttól.*
Fegyver: Thrillioni vadász Páncél: Thrillioni vért
-Erőt s erényt Lemyk kapitány! *köszönti elébb a kapitányt, majd búcsúzóul szembefordulva Morganussal, tőle is elköszön.*
-Ne is ígérjen semmit, hiszen minden ígéret egyébként is csak annyit ér, amennyit betartanak belőle. *válaszolja kedves mosollyal.*
-Sok szerencsét Önnek Morganus, s kívánom legyen az istenek kegyeltje. *köszön el, majd felsétál az kissé imbolygó pallón a hajóra, is integet a férfinek, míg annak alakja ponttá nem zsugorodik, ahogy távolodnak a parttól.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Yitia]
- Amíg csak mellettem, s nem feledtem száll el a kegyetlen idő
vércséje, addig nincs panaszra okom... *mondja fanyar szájízzel, mintha
nem lenne benne biztos, igazságában kijelentésének. Közben feltűnik
Lemyk, kiről korábban beszélt, s jön feléjük a pallón, a már említett
tengerészjárásban, kissé rogyadozó léptekkel. Pedig feltehetően, még
csak nem is ivott ma, legfeljebb ha egy keveset, azt is csak a hidegre.
Őt köszönti Morganus, átadva neki a levelet küldeményként, s bízván rá
a becses személyt.*
- Jó szelet, békés tengert, kapitány! Bemutatnám Yitia Phaeloma lovagi hölgyet, ki utazik vissza Fehérhonba, s elsőként tehát, tart a révi dokkhoz. Kérem, legyen reá is gondjuk... *az pedig nyilván érti a dolgot, hogy ez utast jelent számukra, mert bólint, krákog, s visszamászik a fedélzetre, kiadni a parancsokat, mik nélkülözhetetlenek az induláshoz. Így a nagymester is kénytelen rövidre fogni az utolsó mondatait:*
- Miként én is! *s a kézcsókot kiutalja.*
- A leghidegebb tél derekán is reméljük a tavaszt, nem igaz? S nem csalatkozunk, mert eljön, ha ideje betelik... *mondja a békevágyi gondolatra, majd engedi el a vendéget, de még utána szól, egy hirtelen ötlettől vezérelten*
- Ha megengedi, tán írnék majd Önnek, bár ígérni semmit nem merek! *s kissé zavartan zár, mintha mást akart volna mondani. A jövőt viszont, mostanság, tényleg nehéz kiszámítani...*
- Jó utat, tiszteltetem a fehérhoniakat, s legjobbat kívánom rendjének! A Kapuk áldják kegyedet! *int búcsút, s marad, míg el nem oldják a kötelékeket, palló nem kerül vissza helyére, s el nem indul a hajó, vitorlát bontva, Távolrévet tűzve ki útiránynak...*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
- Jó szelet, békés tengert, kapitány! Bemutatnám Yitia Phaeloma lovagi hölgyet, ki utazik vissza Fehérhonba, s elsőként tehát, tart a révi dokkhoz. Kérem, legyen reá is gondjuk... *az pedig nyilván érti a dolgot, hogy ez utast jelent számukra, mert bólint, krákog, s visszamászik a fedélzetre, kiadni a parancsokat, mik nélkülözhetetlenek az induláshoz. Így a nagymester is kénytelen rövidre fogni az utolsó mondatait:*
- Miként én is! *s a kézcsókot kiutalja.*
- A leghidegebb tél derekán is reméljük a tavaszt, nem igaz? S nem csalatkozunk, mert eljön, ha ideje betelik... *mondja a békevágyi gondolatra, majd engedi el a vendéget, de még utána szól, egy hirtelen ötlettől vezérelten*
- Ha megengedi, tán írnék majd Önnek, bár ígérni semmit nem merek! *s kissé zavartan zár, mintha mást akart volna mondani. A jövőt viszont, mostanság, tényleg nehéz kiszámítani...*
- Jó utat, tiszteltetem a fehérhoniakat, s legjobbat kívánom rendjének! A Kapuk áldják kegyedet! *int búcsút, s marad, míg el nem oldják a kötelékeket, palló nem kerül vissza helyére, s el nem indul a hajó, vitorlát bontva, Távolrévet tűzve ki útiránynak...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
/ Morganus/
* Pirulós mosollyal hallgatja a férfit. S most hogy ecsetelje, mennyire
kényelmetlen, amikor neki nem tetsző férfiak adják a szépet, és minden
igyekezetét latba kell vetni, hogy elhessegesse a széptevőket,
anélkül, hogy megbántaná őket? Bizony nehéz dolog. S ő igazán nem tehet
róla, hogy még nem akadt olyan férfi, akinek bókjait igaz szívvel
fogadta volna. Ígí aztán a pirulós mosoly mellé e tárgyban nem jön
válasz. Viszont csalódottság váltja fel a mosolyt, amikor egy kis bárka
előtt állnak meg.*
-Óh, de eltelt az idő! *mondja sajnálkozással. *
-Ön jó társaság Morganus. Ön mellett repül az idő.* mondja s csak egy kósza pillantást vet kis bárkára. Tekintetét inkább Morganus arcára emeli.*
-Remélem láthatom még. *s kicsit bátortalanul, de kézcsókra nyújtja a kezét. *
-Bár mindenfelé háború dúl. De talán a béke is beköszönt majd.*reménykedik, mint mindig.*
Fegyver: Thrillioni vadász Páncél: Thrillioni vért
-Óh, de eltelt az idő! *mondja sajnálkozással. *
-Ön jó társaság Morganus. Ön mellett repül az idő.* mondja s csak egy kósza pillantást vet kis bárkára. Tekintetét inkább Morganus arcára emeli.*
-Remélem láthatom még. *s kicsit bátortalanul, de kézcsókra nyújtja a kezét. *
-Bár mindenfelé háború dúl. De talán a béke is beköszönt majd.*reménykedik, mint mindig.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Yitia]
- Imbolygás az életünk, hiába... *hogy ezt érti magára, vagy tengerész
cimborákra, vagy az egész Érkező-közösségre kiterjesztve, azt a
befogadóra bízza, mint legtöbb bölcseletét. Miket oszt jó szívvel, ha
kérik, ha nem. S többnyire, nem kérik, mégis kapják, árasztja el
környezetét, elviselhetetlen bájával...*
- Széptevők, igen? Veszélyes a társasági élet, ragadozók mindenhol, báltermi őserdőkben... *fest le valami nagy-sebes vonással, egy különös képet. Persze, komoly mondandóval, de alapjában véve, játékos ecsetkezeléssel. Mely alapja, az apró művészlélek-darabka, most csak álmodozó mosolyában visz-tükrözik...*
- Azt hiszem, megérkeztünk... *már, hogy a Pegazushoz. S mondja ezt, kicsit szomorú szívvel. A pallóra nem lép, kicsit vár, csodálhassák a hajdani, Fogatlan Kancát. Bár ő inkább másban merülne el figyelmével, ezt a hajót már ismeri eléggé, kátrányozásának szagát, léceinek ropogását...*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
- Széptevők, igen? Veszélyes a társasági élet, ragadozók mindenhol, báltermi őserdőkben... *fest le valami nagy-sebes vonással, egy különös képet. Persze, komoly mondandóval, de alapjában véve, játékos ecsetkezeléssel. Mely alapja, az apró művészlélek-darabka, most csak álmodozó mosolyában visz-tükrözik...*
- Azt hiszem, megérkeztünk... *már, hogy a Pegazushoz. S mondja ezt, kicsit szomorú szívvel. A pallóra nem lép, kicsit vár, csodálhassák a hajdani, Fogatlan Kancát. Bár ő inkább másban merülne el figyelmével, ezt a hajót már ismeri eléggé, kátrányozásának szagát, léceinek ropogását...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
-Egy legendának akkor vége. * véleményezi a gwuff kontra ló dolgot. Nem
mintha számára valami jelentősége is lenne. A magyarázaton meg
elmosolyodik.*
-Könnyen lehet, hogy így gondolták, bár az én fejemben ilyen meg nem fordult volna. Igaz az alkoholt sem becsülöm annyira, hogy mértéktelen fogyasszam, de a tengeren élők valóban jellegzetes járással bírnak, még akkor is ha józanok. *mosolyog. Morganus válasza a szív bajaira viszont arra enged következtetni, hogy mégis csak lehet valami csalódás a háttérben, de Yitia nem faggatja tovább erről a férfit, hiszen mim köze is lehet hozzá? A kérdésre kicsit elpirul*
-Háát, *kezdi kicsit vonakodva a választ * tudja vannak széptevők, de még nem vettem komolyan senkit. * vallja be őszintén, és a lábával arrébb pöcköl egy kis kavicsot.*
Fegyver: Thrillioni elbájolt íj Páncél: Thrillioni vért
-Könnyen lehet, hogy így gondolták, bár az én fejemben ilyen meg nem fordult volna. Igaz az alkoholt sem becsülöm annyira, hogy mértéktelen fogyasszam, de a tengeren élők valóban jellegzetes járással bírnak, még akkor is ha józanok. *mosolyog. Morganus válasza a szív bajaira viszont arra enged következtetni, hogy mégis csak lehet valami csalódás a háttérben, de Yitia nem faggatja tovább erről a férfit, hiszen mim köze is lehet hozzá? A kérdésre kicsit elpirul*
-Háát, *kezdi kicsit vonakodva a választ * tudja vannak széptevők, de még nem vettem komolyan senkit. * vallja be őszintén, és a lábával arrébb pöcköl egy kis kavicsot.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Yitia]
- Tudtommal nem, de hogy csak megette a moly, vagy vissza is vonták,
azt meg nem tudnám mondani... *s kár is magyarázni, pont egy
fehérhoninak, ki élvezheti a révi törvénykezési rendet, hol minden
kavarog, épp mi aktuális, mi az üldözött, s mi, miről azt sem tudják,
mit is tilt igazán.*
- Bolond história, de lehet magyarázata, hogy a tengeren himbálódzó ember, furcsán néz a négylábú jószágra, ha az nem egy részegen kúszó-mászó matróztárs, hazafelé a Lappányból... *próbál szemléletes képet nyújtani, s által az öbli szellembe, betekintést nyújtani.*
- Addig jó, ne is legyen! *rosszat másnak úgysem kívánna. Jön az magától is, kérni sem kell, felesleges rontás vagy átok, tiszta pazarlás...*
- Nem tűnök annak? Akkor jó. *tagadni nincs kedve, mert minek rontsa maga és mások kedvét. Most legalább sétálhat egyet, nem is egyedül, s kellemes társaságban nincs kedve sötét fellegeket számlálni...*
- És kegyed, kap elég fénylő sugárt, madárdalt odaát? *már, hogy Fehérhonban, sajátjai között. Ha már belekezdett gyermekkora említésével, hallana erről tehát, bővebben, miként telik élete.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
- Bolond história, de lehet magyarázata, hogy a tengeren himbálódzó ember, furcsán néz a négylábú jószágra, ha az nem egy részegen kúszó-mászó matróztárs, hazafelé a Lappányból... *próbál szemléletes képet nyújtani, s által az öbli szellembe, betekintést nyújtani.*
- Addig jó, ne is legyen! *rosszat másnak úgysem kívánna. Jön az magától is, kérni sem kell, felesleges rontás vagy átok, tiszta pazarlás...*
- Nem tűnök annak? Akkor jó. *tagadni nincs kedve, mert minek rontsa maga és mások kedvét. Most legalább sétálhat egyet, nem is egyedül, s kellemes társaságban nincs kedve sötét fellegeket számlálni...*
- És kegyed, kap elég fénylő sugárt, madárdalt odaát? *már, hogy Fehérhonban, sajátjai között. Ha már belekezdett gyermekkora említésével, hallana erről tehát, bővebben, miként telik élete.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
/ Morganus/
*Elmosolyodik.*
-Hogy gwuff volt? * a gwuffnak szól a mosolya is természetesen* - - Akkor még mindig él Öbölben az a törvény, hogy csak gwuffokat lehet hátasnak használni? * érdeklődik*
-Akik engem felneveltek ő nagyon sok történetet meséltek a régi Corvusról, és akkor gyerekfejjel is furcsának találtam, hogy van város, ahol a lovakat nem engedik meglovagolni. *vall egy kicsit a gyermekkoráról is.*
-A fájdalom érdekes valami. Akad, ami elröppen, és akad, ami szinte beég az lelkünkbe. Nos ez utóbbi igazán meg tudja keseríteni az életet. Így tartják az öregek. Szerencsére nekem még ez utóbbiban nem volt részem.
-A szív bajaira? * elmélázik egy kicsit*
- Hát igen azt tartják az is tud fájni. Úgy tűnik a szavaiból, hogy volt már része ilyen fájdalomban. És ezt igazán sajnálom. Pedig nem tűnik megkeseredett embernek. *néz fel érdeklődve a férfire.*
Fegyver: Thrillioni elbájolt íj Páncél: Thrillioni vért
-Hogy gwuff volt? * a gwuffnak szól a mosolya is természetesen* - - Akkor még mindig él Öbölben az a törvény, hogy csak gwuffokat lehet hátasnak használni? * érdeklődik*
-Akik engem felneveltek ő nagyon sok történetet meséltek a régi Corvusról, és akkor gyerekfejjel is furcsának találtam, hogy van város, ahol a lovakat nem engedik meglovagolni. *vall egy kicsit a gyermekkoráról is.*
-A fájdalom érdekes valami. Akad, ami elröppen, és akad, ami szinte beég az lelkünkbe. Nos ez utóbbi igazán meg tudja keseríteni az életet. Így tartják az öregek. Szerencsére nekem még ez utóbbiban nem volt részem.
-A szív bajaira? * elmélázik egy kicsit*
- Hát igen azt tartják az is tud fájni. Úgy tűnik a szavaiból, hogy volt már része ilyen fájdalomban. És ezt igazán sajnálom. Pedig nem tűnik megkeseredett embernek. *néz fel érdeklődve a férfire.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Yitia]
- Ne szabadkozzon, kérem, teljesen érthető! *teszi meg hát helyette ő,
s érzi magát rosszul, hogy felhozta ezt a témát. Viszont van módja
fordítani, elsőként hangulatán, mert nevetnie kell az alternatív
múlton, ami történhetett volna éppen, meg.*
- Oh, nem, Mocskos az egy ötbányai harci gwuff. Róla estem le, nem pedig lóról. Hogy ez mennyivel jobb vagy rosszabb, összehasonlítva egy harci ménnel - azt nem tudnám megmondani. Talán valamivel kisebb, de gyorsabb is, az eredő tehát, ugyanolyan fájdalmas lehet... *de a pontos számítások elkészítését inkább a tudósokra bízná. Azok viszont lehet, egyik vagy másik javára, teóriáját megcáfolnák...*
- Annyira azért nem... *s hogy most az esésre érti, vagy saját feledhetetlen alakításaira, azt a befogadóra bízza. A mólók pedig egyre múlnak el mellőlük, sok szép hajót látni, ha éppen valaki azokra kíváncsi.*
- Igen, az élet már csak ilyen: a fájdalom idővel múlik, de tud még később is jóval, rosszabb napokon, sajogni. S a szív bajaira különösképp igaz...
Fegyver: Hatásvadász Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
- Oh, nem, Mocskos az egy ötbányai harci gwuff. Róla estem le, nem pedig lóról. Hogy ez mennyivel jobb vagy rosszabb, összehasonlítva egy harci ménnel - azt nem tudnám megmondani. Talán valamivel kisebb, de gyorsabb is, az eredő tehát, ugyanolyan fájdalmas lehet... *de a pontos számítások elkészítését inkább a tudósokra bízná. Azok viszont lehet, egyik vagy másik javára, teóriáját megcáfolnák...*
- Annyira azért nem... *s hogy most az esésre érti, vagy saját feledhetetlen alakításaira, azt a befogadóra bízza. A mólók pedig egyre múlnak el mellőlük, sok szép hajót látni, ha éppen valaki azokra kíváncsi.*
- Igen, az élet már csak ilyen: a fájdalom idővel múlik, de tud még később is jóval, rosszabb napokon, sajogni. S a szív bajaira különösképp igaz...
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
/Morganus/
*Észreveszi Morganus hirtelen támadt bizonytalanságát, és rájön, hogy kissé elragadták az indulatok. Gyorsan elnézést is kér.*
-Jajj! Megint hagytam magam az indulataimtól elragadtatni.
-Nem kéne ennyire indulatosnak lennem, de az igazságtalanság általában felháborodásra és tiltakozásra ösztökél. * neveti el magát.*
-Igazán távol álljon tőlem, hogy zavarba hozzam. * mondja és természetesen ettől a kijelentéstől ő jön zavarba, ami újabb mosolygásra készteti, de ez most amolyan zavart, elnéző mosoly.*
-Annak azért így utólag is nagyon örülök, hogy komolyabb baja nem esett, bár egy lóról leesni...... *ingatja a fejét egy kicsit*...
-Az a helyzet, hogy én lovagolok ugyan, de nagyon magasnak érzem a lovakat. Vagyis azt akarom ezzel kinyögni hogy onnan fentről nagyot lehet ám esni. * újabb aranyos vigyor kúszik az arcára. Arra természetesen nem emlékszik, hogy Morganus gwuffháton vívott. Az ő szemében a gwuffok egy külön szám. Már többször elgondolkodott azon, tudna -e gwuffogolni nevetés nélkül? *
-Szóval felejthető volt? * somolyog*
-De ha csak ficammal megúszta, akkor még szerencsésnek is mondható.
-Nem mintha egy ficam nem tudna nagyon is fájni. De rendbejött és ez a lényeg.
Fegyver: Mestergyilkos tőr Páncél: Könnyű imp bőrpáncél Másik kézben: Szivárgó királykék üvegcse
-Jajj! Megint hagytam magam az indulataimtól elragadtatni.
-Nem kéne ennyire indulatosnak lennem, de az igazságtalanság általában felháborodásra és tiltakozásra ösztökél. * neveti el magát.*
-Igazán távol álljon tőlem, hogy zavarba hozzam. * mondja és természetesen ettől a kijelentéstől ő jön zavarba, ami újabb mosolygásra készteti, de ez most amolyan zavart, elnéző mosoly.*
-Annak azért így utólag is nagyon örülök, hogy komolyabb baja nem esett, bár egy lóról leesni...... *ingatja a fejét egy kicsit*...
-Az a helyzet, hogy én lovagolok ugyan, de nagyon magasnak érzem a lovakat. Vagyis azt akarom ezzel kinyögni hogy onnan fentről nagyot lehet ám esni. * újabb aranyos vigyor kúszik az arcára. Arra természetesen nem emlékszik, hogy Morganus gwuffháton vívott. Az ő szemében a gwuffok egy külön szám. Már többször elgondolkodott azon, tudna -e gwuffogolni nevetés nélkül? *
-Szóval felejthető volt? * somolyog*
-De ha csak ficammal megúszta, akkor még szerencsésnek is mondható.
-Nem mintha egy ficam nem tudna nagyon is fájni. De rendbejött és ez a lényeg.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Yitia]
- Igen, most már emlékszem... *no, nem teljesen minden részletre, de az
esetre nagyjából és általánosságban, azért igen. De mivel személyes
véleményét kérik, nem várt fordulatként, ráadásul olyan módon, hogy
ellenkezni se volna ereje, így hát, nem is tesz rá kísérletet, csak
bólint nagyot, helyesel:*
- Nos, igen, ahogy mondja. *aztán a kifakadás utolsó hullámit hallgatja, miként simulnak bele a nyugalomba. ~Bár nekem is volna ily hű követőm, ki nem csak rossz szót szúr hátamba, de tán még találna bennem, becsülendőt is...~ gondolja a dicséretet hallva, kicsit szomorúan. De kifelé, ha megveszekszik is, de csak vidám arcát mutatja.*
- Hogy én? Ugyan, nem volt feledhetetlen alakítás! Harmadik kopjatörésnél, a nyeregből kizuhantam... *hessegeti el emlékét az esetnek, hogy nem sikerült a gwuffoknak, kivívnia az esélyekben az egyenlőséget. De hajlik rá, hogy nem Mocskos volt a hibás, hanem ő vétett el valamit, célt vagy szándékot.*
- Nem különösebben. Egy kis ficam, semmit több, megesik az ilyen...
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
- Nos, igen, ahogy mondja. *aztán a kifakadás utolsó hullámit hallgatja, miként simulnak bele a nyugalomba. ~Bár nekem is volna ily hű követőm, ki nem csak rossz szót szúr hátamba, de tán még találna bennem, becsülendőt is...~ gondolja a dicséretet hallva, kicsit szomorúan. De kifelé, ha megveszekszik is, de csak vidám arcát mutatja.*
- Hogy én? Ugyan, nem volt feledhetetlen alakítás! Harmadik kopjatörésnél, a nyeregből kizuhantam... *hessegeti el emlékét az esetnek, hogy nem sikerült a gwuffoknak, kivívnia az esélyekben az egyenlőséget. De hajlik rá, hogy nem Mocskos volt a hibás, hanem ő vétett el valamit, célt vagy szándékot.*
- Nem különösebben. Egy kis ficam, semmit több, megesik az ilyen...
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
/ Morganus/
* Lépdelnek tehát a öbli mólón, várva, hogy a pegazus előálljon, s addig is beszélgetéssel ütik el az időt .*
-Az úgy volt, hogy az összesorsolás után, a viadal döntetlenre állt. És nem úgy tettek a bírák ahogy igazságos lett volna, hogy vagy mindketten továbblépnek, vagy addig megy viadal míg valamelyik nem hibáz, hanem megnézték, hogy a harci iskolában ki milyen hírnevet ért már el, és az alapján döntöttek.
-Most mondja meg Morganus őszintén -* emeli nagy barna szemeit a férfire, aki jócskán magasabb a nem túl nagyra nőtt Yitiaval szemben * - mi köze egy iskolában szerzett hírnévnek egy valódi viadalhoz, ahol mindig azé kell legyen az elsőség, aki ott és akkor a a jobbik. Nem?
-Szóval én nagyon fel voltam háborodva. Még Isi nyugtatgatott, pedig szegény nagyokat kapott, csodáltam is, hogy nem esett ki a nyeregből. * mesél nagy elánnal*
-És igen Isilien ilyen. Rendkívüli nő. *mondja mély meggyőződéssel.*
-És Ön? Sajnálom, hogy nem emlékszem Önre. *azt persze nem mondja, hogy volt egy idegen, aki Yitia titkos favoritja volt. Bár sem előtte sem azóta nem látta s még a nevét sem tudja, de olyan jó volt szurkolni neki.*
-Azért remélem nem sérült meg?
Fegyver: Mestergyilkos tőr Páncél: Könnyű imp bőrpáncél Másik kézben: Szivárgó királykék üvegcse
-Az úgy volt, hogy az összesorsolás után, a viadal döntetlenre állt. És nem úgy tettek a bírák ahogy igazságos lett volna, hogy vagy mindketten továbblépnek, vagy addig megy viadal míg valamelyik nem hibáz, hanem megnézték, hogy a harci iskolában ki milyen hírnevet ért már el, és az alapján döntöttek.
-Most mondja meg Morganus őszintén -* emeli nagy barna szemeit a férfire, aki jócskán magasabb a nem túl nagyra nőtt Yitiaval szemben * - mi köze egy iskolában szerzett hírnévnek egy valódi viadalhoz, ahol mindig azé kell legyen az elsőség, aki ott és akkor a a jobbik. Nem?
-Szóval én nagyon fel voltam háborodva. Még Isi nyugtatgatott, pedig szegény nagyokat kapott, csodáltam is, hogy nem esett ki a nyeregből. * mesél nagy elánnal*
-És igen Isilien ilyen. Rendkívüli nő. *mondja mély meggyőződéssel.*
-És Ön? Sajnálom, hogy nem emlékszem Önre. *azt persze nem mondja, hogy volt egy idegen, aki Yitia titkos favoritja volt. Bár sem előtte sem azóta nem látta s még a nevét sem tudja, de olyan jó volt szurkolni neki.*
-Azért remélem nem sérült meg?
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Yitia]
- A part tehát, igenis, a kormányt fordítom, s szélbe állunk! *veszi a
parancsát a capitana-nak, s mennek arra, merre irányít kívánalma. A
hajók valóban csodás látványt adnak, nincsen párja az öbli flottának, a
hatalmas hadihajók hirdetik az Érkezők dicsőségét, miként lehet fából s
más matériából, remekművet alkotni. De ős sem a vizet nézi, meg a
vitorlákat, arra lesz módja még elég, beszédre viszont kevés.*
- Akkor jól emlékeztem... *arra viszont kevésbé, hogy ezt a kártyát egyszer már az asztalra, letette. Hiába, személyes viszonylatban, elég ügyetlenül mozog, mint ki csatában a penge piruettjét járja, de bálban simán rálép, a másik szoknyájára...*
- Hogy is volt az? Mert valóban, hogy mondja, valamiféle határozat döntött, nem pedig tudás vagy kiállás... *s ha hallhatja a történés hátterét, biztos fogja élvezni. Inkább az előadásmódért, mintsem magáért az incidensért... De azért hozzátesz előzetesben valamit, csak hogy mondjon is valamit:*
- Mindazonáltal, az élet igaz győztesét nem díj, titulus, násfa teszi, hanem hogy minden körülmények között, ő -az igazság által-, a lélek kincsek örököse. S Isilien úrnő vitathatatlanul ilyen...
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
- Akkor jól emlékeztem... *arra viszont kevésbé, hogy ezt a kártyát egyszer már az asztalra, letette. Hiába, személyes viszonylatban, elég ügyetlenül mozog, mint ki csatában a penge piruettjét járja, de bálban simán rálép, a másik szoknyájára...*
- Hogy is volt az? Mert valóban, hogy mondja, valamiféle határozat döntött, nem pedig tudás vagy kiállás... *s ha hallhatja a történés hátterét, biztos fogja élvezni. Inkább az előadásmódért, mintsem magáért az incidensért... De azért hozzátesz előzetesben valamit, csak hogy mondjon is valamit:*
- Mindazonáltal, az élet igaz győztesét nem díj, titulus, násfa teszi, hanem hogy minden körülmények között, ő -az igazság által-, a lélek kincsek örököse. S Isilien úrnő vitathatatlanul ilyen...
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
/ Morganus/
* Elfogadja a feléje nyújtott kezet, úgy lépdel le a postakocsi kissé
idétlenre sikeredett lépcsőfokain. A hosszú ruha sem előny. Úgyhogy a
másik kezével a ruhát fogja össze, nehogy beleakadjon a lába. Morganus
kérdésére habozás nélkül válaszol.*
-Nem kérek, köszönöm, inkább maradok a parton, vagyis a mólón és élvezem a jellegzetes sós tengeri levegőt. Ritkán van részem benne. Fehérhon viszonylag távol van a tengertől. *szól a válasza, de azt nem mondja, hogy kedvére van a férfi udvariasan ragaszkodó viselkedése. *
-Szóval Lemyk a neve a kapitánynak? Remélem nem felejtem el. *neveti el magát. *
-Milyen forgalmas ez a kikötő. * jegyzi meg amúgy mellékesen, amikor távolabb tőlük egy hajó éppen kiköt. De mert Morganus kérdését semmiképpen nem akarja válasz nélkül hagyni, így nem a manőverező hajót figyeli, hanem a férfi kérdésére válaszol. Bár nem először, de ez most nem zavarja Yitia-t*
-Igen ott voltam. Mentem hogy legyen valaki, aki ellátja a sebeket, ha esetleg szereznének. Az mindig előfordul ilyen viadaloknál. Meg aztán kell ám a lelki támasz is. Még a férfiaknak, nemcsak a nőknek. Most meg különösen, hiszen olyan ...hááát az nem mondjam igazságtalanság történt.
-Én legalább is nagyon nem értettem vele egyet. *mondja és még most is érezni a hangján, az indulatot egy kicsit.*
Fegyver: Mestergyilkos tőr Páncél: Könnyű imp bőrpáncél Másik kézben: Szivárgó királykék üvegcse
-Nem kérek, köszönöm, inkább maradok a parton, vagyis a mólón és élvezem a jellegzetes sós tengeri levegőt. Ritkán van részem benne. Fehérhon viszonylag távol van a tengertől. *szól a válasza, de azt nem mondja, hogy kedvére van a férfi udvariasan ragaszkodó viselkedése. *
-Szóval Lemyk a neve a kapitánynak? Remélem nem felejtem el. *neveti el magát. *
-Milyen forgalmas ez a kikötő. * jegyzi meg amúgy mellékesen, amikor távolabb tőlük egy hajó éppen kiköt. De mert Morganus kérdését semmiképpen nem akarja válasz nélkül hagyni, így nem a manőverező hajót figyeli, hanem a férfi kérdésére válaszol. Bár nem először, de ez most nem zavarja Yitia-t*
-Igen ott voltam. Mentem hogy legyen valaki, aki ellátja a sebeket, ha esetleg szereznének. Az mindig előfordul ilyen viadaloknál. Meg aztán kell ám a lelki támasz is. Még a férfiaknak, nemcsak a nőknek. Most meg különösen, hiszen olyan ...hááát az nem mondjam igazságtalanság történt.
-Én legalább is nagyon nem értettem vele egyet. *mondja és még most is érezni a hangján, az indulatot egy kicsit.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Yitia]
*És még egy utas, az elmaradhatatlan lakájjá előavanzsált Elfred, ki
ugrik is le elsőként, hogy tartsa az ajtót, s a hölgyet lesegítse, ha
kacsóját nyújtja neki. S persze, a sort zárja Morganus, ki hű társát
elküldi a dokkok irányába, hogy intézkedjen:*
- Kérem, tudósítsa a kapitányt, hogy utas is lesz, s készülődhetnek! *amaz pedig bólint, s elindul dolgára, míg a lovag válaszolhat, egy hasonlatos dologban:*
- Egy bizonyos Lemyk kapitány a Pegazus vezérlője, s véle együtt húszfőnyi, a legénysége ennek a halászhajónak... *foglalja össze röviden a lényeget a kétárbocosról, a név eredetét pedig, inkább nem feszegeti.*
- Parancsol esetleg valami lélekerősítőt, gyomormelengetőt, mielőtt útra kelne? Ha gondolja, betérhetünk a Lappányba, annyi időnk tán még van a tervezett indulás idejéig. De mehetünk egyenest a mólók felé, döntése szerint, szeretek a hűs tengeri szellőben, ilyentájt sétálni... *vázol fel néhány lehetőséget, s valóban, őseihez hasonlóan, őt a tenger nem rettenti, sokkal inkább, elbűvöli. Mélyet szippant a sós páralégből, majd elmosolyodik, mikor pillái csapnak lefelé, mint lebegő lepke szárnyai. Így vagy úgy, de kezét nyújtja a hölgynek, s mennek arra, merre parancsolja.*
- Jól emlékszem, hogy ott volt Isilien úrnő mellett a révi lovagi tornán? *ügyetlenke kérdés, jobb nem jutott eszébe, noha lehetséges, hogy ezt már feltette. S nem is igazán a tény, mi önmagában, érdekli, inkább csak a beszélgetésnek akarna, valami kezdetet kerítni.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
- Kérem, tudósítsa a kapitányt, hogy utas is lesz, s készülődhetnek! *amaz pedig bólint, s elindul dolgára, míg a lovag válaszolhat, egy hasonlatos dologban:*
- Egy bizonyos Lemyk kapitány a Pegazus vezérlője, s véle együtt húszfőnyi, a legénysége ennek a halászhajónak... *foglalja össze röviden a lényeget a kétárbocosról, a név eredetét pedig, inkább nem feszegeti.*
- Parancsol esetleg valami lélekerősítőt, gyomormelengetőt, mielőtt útra kelne? Ha gondolja, betérhetünk a Lappányba, annyi időnk tán még van a tervezett indulás idejéig. De mehetünk egyenest a mólók felé, döntése szerint, szeretek a hűs tengeri szellőben, ilyentájt sétálni... *vázol fel néhány lehetőséget, s valóban, őseihez hasonlóan, őt a tenger nem rettenti, sokkal inkább, elbűvöli. Mélyet szippant a sós páralégből, majd elmosolyodik, mikor pillái csapnak lefelé, mint lebegő lepke szárnyai. Így vagy úgy, de kezét nyújtja a hölgynek, s mennek arra, merre parancsolja.*
- Jól emlékszem, hogy ott volt Isilien úrnő mellett a révi lovagi tornán? *ügyetlenke kérdés, jobb nem jutott eszébe, noha lehetséges, hogy ezt már feltette. S nem is igazán a tény, mi önmagában, érdekli, inkább csak a beszélgetésnek akarna, valami kezdetet kerítni.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
* Egy postakocsi érkezik a kikötő negyedbe. Utasai egy fiatal nő
és egy fiatal férfi szállnak ki belőle. A nő a Tulipános rend jelvényét
viseli. Ha valaki ismeri Corvus világát, akkor tudja Távolrévből, azon
belül is Fehérhonból érkezett. A férfit pedig aligha kell bemutatni a
helybélieknek. A kikötőben több hajó is vesztegel, s hogy melyikre
milyen út vár a közeljövőben? Azt a jövevények persze nem tudhatják. Ők
egy hajót keresnek, nevezetesen a Pegazust.*
-Mit mondott Morganus, ki lesz a kapitány? * szólal meg a nő*
-Őszintén remélem nem lesz haragos a tenger. Az elég kellemetlen tud lenni.
-Mit mondott Morganus, ki lesz a kapitány? * szólal meg a nő*
-Őszintén remélem nem lesz haragos a tenger. Az elég kellemetlen tud lenni.
Fegyver: Thrillioni elbájolt íj Páncél: Thrillioni vért
