Helyszín: Sziklaöböl / Külső kerületek, városkapu / Szellemlovagok Rendháza / A Rendház épülete
Időpont: corvusi időszámítás 627. év A Hosszú Menetelés hava 31. nap (2010.08.31 - 09.06.)
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Calen Yveleth #288000 |
09.06 17:26:54 |
284678 |
Időpont: corvusi időszámítás 627. év A Hosszú Menetelés hava 31. nap (2010.08.31 - 09.06.)
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Költözés]
*A pakolás szépen halad, az ember már-már azon csodálkozik, hogy van
még mit rendezkedni amikor ennyi ember sürög és forog, bár legalább
mindenki kellően megnemesedik az "a munka nemesít" híres elvén (ami
maga egyébként elég paradox, tekintve hogy a társadalom mely rétege is
végzi a legkevesebb fizikai munkát, de ekkor már igencsak elszálltunk a
témától). Hirtelen aztán megint előkerül a beszélgetésben daliás elf
kószánk jövője ki egyébként épp valami ősrégi vaspajzsot cipel befelé
az épületbe. Figyelme azonnal az egekbe szökik ahogy a Nagymester arról
kezdi el fűzni a szót, mi is áll őneki szándékában, hisz erről neki
magának van legkevesebb fogalma. A műveltsége még elég hiányos a dolgok
menetéről.
-Apródi eskü... - visszhangozza halkan mintegy magának, majd mit is tehet mást, helyesel. -Természetesen kész vagyok esküdni. - szögezi le gyorsan mielőtt még azt hinnék, nem elég erős benne a szándék. Azt ugyan csak halványan sejti, hogy ebből mi is lesz, de azt érzi, hogy a dolgok legalábbis kezdenek _elkezdődni_.*
Fegyver: Kiegyensúlyozatlan dobótőr Páncél: Horpadt, használt mellvért
-Apródi eskü... - visszhangozza halkan mintegy magának, majd mit is tehet mást, helyesel. -Természetesen kész vagyok esküdni. - szögezi le gyorsan mielőtt még azt hinnék, nem elég erős benne a szándék. Azt ugyan csak halványan sejti, hogy ebből mi is lesz, de azt érzi, hogy a dolgok legalábbis kezdenek _elkezdődni_.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Költözés]
*Egy darabig tehát, szótlan menetelnek, mindenféle fegyverek alatt,
igaz, csak áttételesen velük a kézben, s nem is a medri sivatagokban,
hanem a boltíves hűvösben. A katonának az ilyen dolog aranyélet,
verbunkba való megéneklésre, s alkalmas az egyéb gondok, feledésére.
Morganus azonban, a kétkezi munkában való élményfürdésben sem
feledheti, hogy szeret locsogni, ha nem éppen morog, mint a bolhás
kutya, aki nem kapja meg a csontot. Úgyhogy fordulókban, azért
kérdezgeti a jövőről az ifjút, s megosztja vele, meglátásait:*
- No, ha jól tévedek, múltkor ott hagytuk a dolgot, hogy ragaszkodik a lovagi célhoz, mi egyébként derék és támogatandó. Így volt vagy nem így volt? Na ugye... Lenne tehát apróddá, első lépésként, gondolom. Arra pedig éppen alkalmas tett, az apródi eskü elmondása, ha szívből jön minden ígérete, fogadása... *s mindehhez ugyebár cipel mondjuk, éppen egy céltáblát, alig látszik ki belőle, ami érdekessé teszi, az összképet.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
- No, ha jól tévedek, múltkor ott hagytuk a dolgot, hogy ragaszkodik a lovagi célhoz, mi egyébként derék és támogatandó. Így volt vagy nem így volt? Na ugye... Lenne tehát apróddá, első lépésként, gondolom. Arra pedig éppen alkalmas tett, az apródi eskü elmondása, ha szívből jön minden ígérete, fogadása... *s mindehhez ugyebár cipel mondjuk, éppen egy céltáblát, alig látszik ki belőle, ami érdekessé teszi, az összképet.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Költözés]
*~Csak nem sikerült megmosolyogtatni a Nagymestert!~könyveli el magában, lélekben ragyogva a sikerélménytől, majd enyhén félrebillentett fejjel hallgatja érdeklődve az igen komoly beszámolót. S mikor vége, bólint, hogy felfogta. Na igen, a raktár az már csak raktár ha egyben díszterem is. A sok fegyverből mégtöbb fegyver lesz, világos.
Ennyi életbölcsesség pedig egy délelőttre talán elég.
Készségesen követi Morganust a szekerekhez, s ott megragadja az első ládát ami az útjába kerül. Fogalma sincs mi lehet benne, igaz, pakolás szempontjából egészen mindegy. S már cipekedik is mint bárki más, nem rest.*
Fegyver: Kiegyensúlyozatlan dobótőr Páncél: Horpadt, használt mellvért
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Költözés]
- Az. És sárkányok vére folyjon az ereimben, tudom... *csapja még hozzá
a frissen tanult isharita köszöntést, majd elképzeli magát, mint
tűzokádó fagólemet, frissen csiszolva Ötbányáról. Hiába, vizuális típus
a nagymester... S ha már kópés mosoly, ő meg asszisztál a morgásával, de
azért, egy viszonzott vigyorral végezvén be a dolgot.*
- Helyes! Persze... *s aztán hallgat, mintha el is felejtette volna, magyaráznia kellene.*
- Hajdani Hét Lovag Vívóiskola, béke poraira, feltámad, mint phoenixkánya, hamujából a konyhánknak! Azaz, most hozzuk be ládákban a fakardokat, miegyebet, minek volt eddig helye, a belvárosi épületben. Szűkösen voltunk eddig is, s lesz ez még így se... *magyaráz, miközben int, kövesse, mehetnek ki a szekerekhez, új adagért, immáron, ketten. Meg is ragad egy bábufélét, miből még nyílvessző is kiáll, jelezve, mire is szolgálhat a dolog. S viszi vissza a rendházba, a lovagterembe, járva a szállítási köröket...*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
- Helyes! Persze... *s aztán hallgat, mintha el is felejtette volna, magyaráznia kellene.*
- Hajdani Hét Lovag Vívóiskola, béke poraira, feltámad, mint phoenixkánya, hamujából a konyhánknak! Azaz, most hozzuk be ládákban a fakardokat, miegyebet, minek volt eddig helye, a belvárosi épületben. Szűkösen voltunk eddig is, s lesz ez még így se... *magyaráz, miközben int, kövesse, mehetnek ki a szekerekhez, új adagért, immáron, ketten. Meg is ragad egy bábufélét, miből még nyílvessző is kiáll, jelezve, mire is szolgálhat a dolog. S viszi vissza a rendházba, a lovagterembe, járva a szállítási köröket...*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Költözés]
*A jeles férfiút keresnie sem kell elfünknek, az pillanatokon belül és majdnem szó szerint botlik bele.
-Lomb zöldüljön feje felett! - viszonozza a köszöntést. -Semmi gond. - rándulnak kópés mosolyra ajkai. Könnyű csontozat ide vagy oda, van annyira stabil, hogy átvészelje ha bele is gyalogolnak.
-Természetesen van! - feleli vidáman, élénken csillogó szemekkel a munkára való felhívásra. Nem ijed ő meg a dologtól, nem úgy van nevelve. Tekintete közben érdeklődve jár körbe a környező hurcolkodáson. - Bár... Azt azért megtudhatnám mit is csinálunk? Mármint mi ez a fennforgás?*
Fegyver: Kiegyensúlyozatlan dobótőr Páncél: Horpadt, használt mellvért
-Lomb zöldüljön feje felett! - viszonozza a köszöntést. -Semmi gond. - rándulnak kópés mosolyra ajkai. Könnyű csontozat ide vagy oda, van annyira stabil, hogy átvészelje ha bele is gyalogolnak.
-Természetesen van! - feleli vidáman, élénken csillogó szemekkel a munkára való felhívásra. Nem ijed ő meg a dologtól, nem úgy van nevelve. Tekintete közben érdeklődve jár körbe a környező hurcolkodáson. - Bár... Azt azért megtudhatnám mit is csinálunk? Mármint mi ez a fennforgás?*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Költözés - Calen ]
*Morganus jön visszafelé, nehéz terhét letudva s terem sarkába letéve,
s magára porból, könnyű palástot véve. Mit porol is nagy serényen,
majdnem belemegy viszont így, az elf ifjúba. Nagy a csodálkozása, nem
is azért, mert teljesítette kérését, de inkább azért, mert amint
felnézne, hát előtte terem oly hamarjában, mint falból kibújó
dimenziólidérc.*
- Oh! Szinte fellöktem... Örvendek egyébként látásának! *majd elgondolkodik egy pillanatra, miért is hívta ide. De megvan, s hozzá még egy indok, hiszen kell a kéz a munkára.*
- Van kedve segíteni a pakolásban? Már csak a testedzés végett is... *kacsintana egyet gonoszságában, hogy ha lovag akar lenni az elf, hát ő megfuttatja előbb a lávatengerben, csak hogy kisüljék belőle, mi a magva a szívében, mint a salak alól kijő, a színarany.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
- Oh! Szinte fellöktem... Örvendek egyébként látásának! *majd elgondolkodik egy pillanatra, miért is hívta ide. De megvan, s hozzá még egy indok, hiszen kell a kéz a munkára.*
- Van kedve segíteni a pakolásban? Már csak a testedzés végett is... *kacsintana egyet gonoszságában, hogy ha lovag akar lenni az elf, hát ő megfuttatja előbb a lávatengerben, csak hogy kisüljék belőle, mi a magva a szívében, mint a salak alól kijő, a színarany.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
*Ki mondta, hogy a világ egyértelmű? Vagy ezt csak hinni szokás
és nem is mondta senki? Ilyesféle spirálokban áramlanak gondolatai a
szokott furcsán disszonáns, egyszerre komoly és komolytalan formában,
mikor ígéretéhez híven megérkezik. Bár már második napja van
ugyanazalatt a fedél alatt(szinte példátlan), a lényeg nem változott.
Még mindig nem tudja előre a következő lépést. Falevelek a szélben,
sodródnak, néha megpihennek, hol erről fúj hol arról, és az Erdő
énekel. Erdő, Élet... Megnyugtató, hogy tulajdonképpen ugyanaz.
Energikus lépteken érkezik a Lovagterembe, első nekifutásra idetalált. Öltözéke puritánul egyszerű, bőrnadrágot s fehér inget visel. Ahogy a rikító macskaszemek körülpillantanak, az igen magas ifjúról szinte sugárzik a tettrekészség és nyitottság. Akármit is keres itt, _jólvan_.
~Jé, mintha egy raktárt kereszteztek volna gyakorlótérrel~
Ha megpillantja Morganust, tétovázás nélkül jelentkezik nála, ha még nincs jelen, hát várakozik.*
Fegyver: Kiegyensúlyozatlan dobótőr Páncél: Horpadt, használt mellvért
Energikus lépteken érkezik a Lovagterembe, első nekifutásra idetalált. Öltözéke puritánul egyszerű, bőrnadrágot s fehér inget visel. Ahogy a rikító macskaszemek körülpillantanak, az igen magas ifjúról szinte sugárzik a tettrekészség és nyitottság. Akármit is keres itt, _jólvan_.
~Jé, mintha egy raktárt kereszteztek volna gyakorlótérrel~
Ha megpillantja Morganust, tétovázás nélkül jelentkezik nála, ha még nincs jelen, hát várakozik.*
