Sziklaöböl / Külső kerületek, városkapu / Szellemlovagok Rendháza
Sziklaöböl / Külső kerületek, városkapu / Szellemlovagok Rendháza / A Rendház épülete
Időpont: corvusi időszámítás 627. év Az Orkvonulás hava 30. nap (2010.10.30 - 11.04.)
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Felvételi - könyvtár]
- Igen, egyelőre ennyi lenne. Remélem, kedvét leli e helyt! *búcsúzik
maga is, s majdan foglalkozik azzal, miért a könyvtárba, eredetileg
jött.*
- Úgy legyen, minden jót! *kíván egyet utána, majd a fed laphoz nyúl, feltárni rejtélyeket...*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
- Úgy legyen, minden jót! *kíván egyet utána, majd a fed laphoz nyúl, feltárni rejtélyeket...*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Felvételi - könyvtár]
*Ezek szerint az eskütételre majd később fognak sort keríteni, úgy
hiszi, hogy előbb utóbb csak megkeresi valaki vele, ő nem fogja többet
az uraságot ezzel nyaggatni. Tulajdonképpen mindent megtudott, amit
akart, és véleménye szerint már túl vannak az egészen, talán be is
fejezhetik a társalgást.*
~Gondolom jelezné, ha lenne még valami mondanivalója... ~
*Megköszörüli a torkát, és szép lassan feláll az asztaltól. Közben hátratolja a székét.*
-Hát akkor azt hiszem -közben felállt- hogy végeztünk. Engedelmével megismerkednék a szobámmal. -mondja, és a férfira néz.
*Bár még nem ismeri a helyet, bizonyára talál a falakon, vagy felfüggesztett táblákon utalást arra, hogy merre is vannak a lakrészek. Legfeljebb bolyong egy kicsikét, de legalább eközben megismerkedik az épület belsejével is. Amennyiben nincs ellenvetés ő elindul az ajtó felé, hogy birtokba vegye leendő lakrészét.*
-A viszontlátásra uram!
~Merre kéne menni... Egyenesen, és majd meglátjuk!~
Fegyver: Csorba, rozsdás pallos Páncél: Horpadt, használt mellvért
~Gondolom jelezné, ha lenne még valami mondanivalója... ~
*Megköszörüli a torkát, és szép lassan feláll az asztaltól. Közben hátratolja a székét.*
-Hát akkor azt hiszem -közben felállt- hogy végeztünk. Engedelmével megismerkednék a szobámmal. -mondja, és a férfira néz.
*Bár még nem ismeri a helyet, bizonyára talál a falakon, vagy felfüggesztett táblákon utalást arra, hogy merre is vannak a lakrészek. Legfeljebb bolyong egy kicsikét, de legalább eközben megismerkedik az épület belsejével is. Amennyiben nincs ellenvetés ő elindul az ajtó felé, hogy birtokba vegye leendő lakrészét.*
-A viszontlátásra uram!
~Merre kéne menni... Egyenesen, és majd meglátjuk!~
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Felvételi - könyvtár]
- Nem feltétlenül, azaz, nem rögvest. *mosolyodik el, hiszen valami
hasonlóra gondol eme pillanatban, mint a másik. Bár annyi változással,
hogy kétsége nincs afelől, hogy még ha vannak is körüle mindenféle
históriás énekek, azokból ő nem tud lovagelődöket megidézni, nem éppen
egy nekromanta fajta... Így tanúk híján, inkább az elnapolás híve, *
- De majd megejtjük, hamarosan, kis türelmét kérem! Addig is, vegye birtokba hálórészét, ismerkedjen a hellyel és a helyiekkel! *majd azután néz, amit az imént szerzett meg, nagy mutatvánnyal. Megnyugodhat, mert nem tűnt el, ott van, ahol hagyta...*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
- De majd megejtjük, hamarosan, kis türelmét kérem! Addig is, vegye birtokba hálórészét, ismerkedjen a hellyel és a helyiekkel! *majd azután néz, amit az imént szerzett meg, nagy mutatvánnyal. Megnyugodhat, mert nem tűnt el, ott van, ahol hagyta...*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Felvételi - könyvtár]
*Na igen, ha más nem a Szellemlovagok Nagymestere valóban
feltételezheti magáról, hogy mindenki ismeri. De mivel Loban nem a
városban lakik, ugyan hallott már róla, de személyesen még sosem látta
őt, nem ismeri fel a vele szemben ülő alakot. A válaszokat figyelmesen
hallgatja Loban.*
~Tehát eskü, aztán meg figyelés és tanulás... Igen, ez egyértelmű.~
*Loban olyan típus, aki elsőre nem, de három négy ismétlés után a fejébe vési azt amit mutattak neki. Amire büszke, az csak annyi, hogy innentől fogva nem szokta elfelejteni azt, amit egyszer megtanult. Véleménye szerint a párbajban nem csak a legbonyolultabb technikák, és a formák tudása lehet a döntő. Elsősorban ügyesnek és rafináltnak kell lenni, akárcsak a sötételfek, amikor tőreikkel villámgyorsan mozogva lefegyverzik ellenfelüket.*
~Tehát apród után a fegyvernök következik. Jó lesz majd megjegyezni a ranglétrát.~
*Az engedelmességgel így előre láthatóan nem lesz gond. Amennyiben a kapott parancs nem ütközik súlyosan Loban erkölcsi szabályaiba, akkor minden erején azon lesz, hogy az utasítást megvalósítsa. Mivel ez egy lovagrend bizonyára nem fogják arra kérni, hogy menjen ki az utcára, és rendezzen mészárlást.*
~Szóval az egész épület szabad, amit meg nem kell tudnom, azt úgysem tudom meg.~
*Ez remek, bizonyára ami titok az a Nagymester szobájában van elrejtve. Nem mintha Loban olyan kíváncsi természetű lenne. Aki egész életében egy szántóföldön gürcölt, az inkább azzal törődik, hogy fejlődjön, mintsem, hogy olyan dolgokat tudjon meg, amiket nem kéne... Mindennek eljön az ideje ugyebár. Mindent időben meg fog tudni, amit kell.*
~Szóval van mindenkinek külön szobája...~
*Igazából Lobannak egyenlőre annyira kell egy szoba, hogy legyen hol aludnia. Az a kevés holmija, ami a birtokában volt, azt most is hordta. Egy kard, egy ing, ruha, és egy kis élelem. Nem volt gazdag ember.*
~Corvusi Lovagkódex. Ezt megjegyzem.~
*Volt még jó néhány könyv a listáján. Név szerint Corvus történelme, Az értelmes fajok leírása, Nagy háborúk, és csaták... Egyszerűen mindent tudni akart, ami a hadviseléshez köthető. Egy bölcsesség még a nagybátyjától maradt meg a fejében, aki az egyetlen olyan személy a családjában rajta kívül, aki nem a földműveléssel foglalkozott. Filozófusnak, és tudósnak állt, sokat kutatott, és rengeteg bölcsességet ismert. Az egyik mondása az volt: `Csak művelt ember válhat jó hadvezérré...`. Ezzel Loban egyetértett még így a hadviselési tudomány híján is.*
-Akkor most, ha jól értem az eskü következik... -mondta Loban, és körbepillantott, mintha azt várná, hogy a polcok közül egy ünnepélyes díszsereg ugrik elő, hogy részt vegyen a neves eseményen...
Fegyver: Csorba, rozsdás pallos Páncél: Horpadt, használt mellvért
~Tehát eskü, aztán meg figyelés és tanulás... Igen, ez egyértelmű.~
*Loban olyan típus, aki elsőre nem, de három négy ismétlés után a fejébe vési azt amit mutattak neki. Amire büszke, az csak annyi, hogy innentől fogva nem szokta elfelejteni azt, amit egyszer megtanult. Véleménye szerint a párbajban nem csak a legbonyolultabb technikák, és a formák tudása lehet a döntő. Elsősorban ügyesnek és rafináltnak kell lenni, akárcsak a sötételfek, amikor tőreikkel villámgyorsan mozogva lefegyverzik ellenfelüket.*
~Tehát apród után a fegyvernök következik. Jó lesz majd megjegyezni a ranglétrát.~
*Az engedelmességgel így előre láthatóan nem lesz gond. Amennyiben a kapott parancs nem ütközik súlyosan Loban erkölcsi szabályaiba, akkor minden erején azon lesz, hogy az utasítást megvalósítsa. Mivel ez egy lovagrend bizonyára nem fogják arra kérni, hogy menjen ki az utcára, és rendezzen mészárlást.*
~Szóval az egész épület szabad, amit meg nem kell tudnom, azt úgysem tudom meg.~
*Ez remek, bizonyára ami titok az a Nagymester szobájában van elrejtve. Nem mintha Loban olyan kíváncsi természetű lenne. Aki egész életében egy szántóföldön gürcölt, az inkább azzal törődik, hogy fejlődjön, mintsem, hogy olyan dolgokat tudjon meg, amiket nem kéne... Mindennek eljön az ideje ugyebár. Mindent időben meg fog tudni, amit kell.*
~Szóval van mindenkinek külön szobája...~
*Igazából Lobannak egyenlőre annyira kell egy szoba, hogy legyen hol aludnia. Az a kevés holmija, ami a birtokában volt, azt most is hordta. Egy kard, egy ing, ruha, és egy kis élelem. Nem volt gazdag ember.*
~Corvusi Lovagkódex. Ezt megjegyzem.~
*Volt még jó néhány könyv a listáján. Név szerint Corvus történelme, Az értelmes fajok leírása, Nagy háborúk, és csaták... Egyszerűen mindent tudni akart, ami a hadviseléshez köthető. Egy bölcsesség még a nagybátyjától maradt meg a fejében, aki az egyetlen olyan személy a családjában rajta kívül, aki nem a földműveléssel foglalkozott. Filozófusnak, és tudósnak állt, sokat kutatott, és rengeteg bölcsességet ismert. Az egyik mondása az volt: `Csak művelt ember válhat jó hadvezérré...`. Ezzel Loban egyetértett még így a hadviselési tudomány híján is.*
-Akkor most, ha jól értem az eskü következik... -mondta Loban, és körbepillantott, mintha azt várná, hogy a polcok közül egy ünnepélyes díszsereg ugrik elő, hogy részt vegyen a neves eseményen...
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Felvételi - könyvtár]
*A félreértés oka, -mi miatt nem mutatkozott be-, hogy feltételezi: aki
őt keresi, tudja, hogy ő kicsoda. A városban nagyjából mindenki ismeri,
legalább nevét, meg rettegett hírét, a kiállhatatlan lovagnak, így
sokszor formaságnak tartja, hogy bemutatkozzon. Most persze tévedett a
helyzetet illetően, de még ő is képes, tévedésre (de tegyük gyorsan
hozzá, ritkán, mint ahányszor van az égen, napfogyatkozás)...*
- Halljuk tehát... *már, a kérdéseket. No, nem mintha Elfred nagyon hallgatózna, a fejedelmi többes, meg talán túlzás, a méltóságos úrnak.*
- Nos, vannak, ki eskütétellel kezdik meg apródi létüket. Az apród legfőbb kötelessége, hogy figyeljen környezetére, tanuljon a jó példából, okuljon a hibákból... *ez így persze elég általános, de nehéz lenne a mindennapok dolgait, jobban lehatárolni.*
- Ki pedig alkalmassá válik, hogy fegyvernökké legyen, az fegyverhasználatban már jeleskedik, s kiveszi részét, a rend munkálkodásaiból is, serényen. *semmi ijesztő nincs tehát a dologban, legfeljebb az, hogy a resteket a nagymester, fenéken tiszteli, csizmája orrával.*
- Amiről nem tud, azt nem is tudja megszentségteleníteni, nem de? Tehát szabad járása, a titkok jól el vannak rejtve. *mondja somolyogva, mert csak az találhat rá a rejtekajtóikra, kik szánt szándékkal azt keresik. S azok is előbb csapdákra lelhetnek, mintsem nagy örömökre...*
- Szabad sétálni, s lesz szobája is, bár most a lakóhelyzet, kissé körülményes leend. *hiszen lakosság ki, lovagrendek be, maga sem tudja már, hol a fel, s a le, merre.*
- Hogy mi lenne a kötelező? Jó kérdés. Majd ha olvasgat a könyvtárban, olvassa el a Corvusi Lovagkódex szövegének egy hozzáférhető példányát! Abból majd rájön maga is, sok mindenre... *újfent ködös tehát a felelete, mert azt vallja tanítóként: abból tanul igazán valaki, ha a fontos kérdésekre a válaszokat, maga találja ki.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
- Halljuk tehát... *már, a kérdéseket. No, nem mintha Elfred nagyon hallgatózna, a fejedelmi többes, meg talán túlzás, a méltóságos úrnak.*
- Nos, vannak, ki eskütétellel kezdik meg apródi létüket. Az apród legfőbb kötelessége, hogy figyeljen környezetére, tanuljon a jó példából, okuljon a hibákból... *ez így persze elég általános, de nehéz lenne a mindennapok dolgait, jobban lehatárolni.*
- Ki pedig alkalmassá válik, hogy fegyvernökké legyen, az fegyverhasználatban már jeleskedik, s kiveszi részét, a rend munkálkodásaiból is, serényen. *semmi ijesztő nincs tehát a dologban, legfeljebb az, hogy a resteket a nagymester, fenéken tiszteli, csizmája orrával.*
- Amiről nem tud, azt nem is tudja megszentségteleníteni, nem de? Tehát szabad járása, a titkok jól el vannak rejtve. *mondja somolyogva, mert csak az találhat rá a rejtekajtóikra, kik szánt szándékkal azt keresik. S azok is előbb csapdákra lelhetnek, mintsem nagy örömökre...*
- Szabad sétálni, s lesz szobája is, bár most a lakóhelyzet, kissé körülményes leend. *hiszen lakosság ki, lovagrendek be, maga sem tudja már, hol a fel, s a le, merre.*
- Hogy mi lenne a kötelező? Jó kérdés. Majd ha olvasgat a könyvtárban, olvassa el a Corvusi Lovagkódex szövegének egy hozzáférhető példányát! Abból majd rájön maga is, sok mindenre... *újfent ködös tehát a felelete, mert azt vallja tanítóként: abból tanul igazán valaki, ha a fontos kérdésekre a válaszokat, maga találja ki.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Felvételi - könyvtár]
*Amit elmondott az rögtön elégnek is lett bélyegezve. Igazából valóban
nem tudott volna többet mondani, semmi egyéb fontos nem volt, ami miatt
döntését meghozta, csak ez az egy, de számára nagy ok. Ugyan kicsit már
kezdte furcsállni, hogy a másik férfi még nem mutatkozott be neki, de
ettől függetlenül ő feltette kérdéseit neki, mert volt egy pár.*
~Most melyikkel is kezdjem?~
*Sok mindent szándékozott megtudni, de úgy gondolta, hogy a legfontosabbakat hagyja előre. Az egyéb apróságokat úgyis megtudja időközben. Kicsit helyezkedett a székében, amitől az oldalán lógó kard nekikoppant az asztal lábának. Jobb kezével megfogta a kardot, hogy abbahagyja a himbálózást.*
-Hát igen lenne pár kérdésem... -mondja, és közben kisöpri göndör haját a szeméből.
-Először is, most hogy ööö... itt vagyok, mit kell tennem? Mi a dolgom, és hogy történik a továbbjutás?
*Nem akarta, hogy meglepetés érje. Hallott már sokféle beavatási rítusról, amik nem igazán voltak az ínyére, bár ezek rendszerint inkább az alvilági szektáknál voltak jellemzőek. Azért biztos, ami biztos alapon megkérdezte. Megvárja a másik válaszát, aztán folytatja.*
-Mik a lehetőségeim itt az épületben? Van-e olyan terület, ami egyenlőre tiltott számomra? Használhatom-e a könyvtárat, kápolnát, és az ehhez hasonló termeket? Kapok-e saját szobát? Mi az ami kötelező? El szabad-e hagyni a Rend területét, és csak úgy sétálgatni a városba?
*Ez már a következő kérdéshalmaza volt, ami számára szintén fontosnak tűnt. Nem akart feltételezésekre hagyatkozni, és csak úgy elcsatangolni, hogy aztán amikor visszaért jól leszidják, amiért elhagyta a területet. Egyelőre ennyit akart megtudni, és a férfi válaszaitól függött, hogy további kérdéseket fel fog-e tenni. A szeme sarkából megpillantja közben az ép megérkező inast, vagy a ruháját elnézve inkább valami annál is többet, valami személyes tanácsadót, vagy komornyikot...*
Fegyver: Csorba, rozsdás pallos Páncél: Farkasirha
~Most melyikkel is kezdjem?~
*Sok mindent szándékozott megtudni, de úgy gondolta, hogy a legfontosabbakat hagyja előre. Az egyéb apróságokat úgyis megtudja időközben. Kicsit helyezkedett a székében, amitől az oldalán lógó kard nekikoppant az asztal lábának. Jobb kezével megfogta a kardot, hogy abbahagyja a himbálózást.*
-Hát igen lenne pár kérdésem... -mondja, és közben kisöpri göndör haját a szeméből.
-Először is, most hogy ööö... itt vagyok, mit kell tennem? Mi a dolgom, és hogy történik a továbbjutás?
*Nem akarta, hogy meglepetés érje. Hallott már sokféle beavatási rítusról, amik nem igazán voltak az ínyére, bár ezek rendszerint inkább az alvilági szektáknál voltak jellemzőek. Azért biztos, ami biztos alapon megkérdezte. Megvárja a másik válaszát, aztán folytatja.*
-Mik a lehetőségeim itt az épületben? Van-e olyan terület, ami egyenlőre tiltott számomra? Használhatom-e a könyvtárat, kápolnát, és az ehhez hasonló termeket? Kapok-e saját szobát? Mi az ami kötelező? El szabad-e hagyni a Rend területét, és csak úgy sétálgatni a városba?
*Ez már a következő kérdéshalmaza volt, ami számára szintén fontosnak tűnt. Nem akart feltételezésekre hagyatkozni, és csak úgy elcsatangolni, hogy aztán amikor visszaért jól leszidják, amiért elhagyta a területet. Egyelőre ennyit akart megtudni, és a férfi válaszaitól függött, hogy további kérdéseket fel fog-e tenni. A szeme sarkából megpillantja közben az ép megérkező inast, vagy a ruháját elnézve inkább valami annál is többet, valami személyes tanácsadót, vagy komornyikot...*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Felvételi - könyvtár]
- Figyelek, figyelek! *mondja nevetve, s az ömlengő szövegnek, utat is
enged. S azt sem lehet róla elmondani, hogy nem ismeri a nélkülözést,
mert amikor megérkezett Sziklaöbölbe, aki látta őt, inkább mondta volna
szakadt vajákosnak, mint kóbor lovagnak. S akkor is családi ügyből
jött, nem azért, hogy itt marasztalják, rá aggassák egy lovagrend és
Corvus egészének, minden nyűgét és baját... Hiába, a kötelesség, már
csak így működik, csapdaháló, a sors kövér pókjával.*
- Értem. Nos, ennyi elég is. Lenne esetleg kérdése? *s mert Elfred visszaérkezik, feltételezheti, a szoba s valami meleg étel, akad már a folytatásra.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
- Értem. Nos, ennyi elég is. Lenne esetleg kérdése? *s mert Elfred visszaérkezik, feltételezheti, a szoba s valami meleg étel, akad már a folytatásra.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Felvételi - könyvtár]
*Kényelmesen helyet foglal a székben, amit a másik előkészített a
számukra. Nem könyököl fel az asztalra, azért belé is szorult annyi az
etikettből, hogy nem könyökölünk fel az asztalra, és főleg máséra nem.
Felemelt fejjel várja a kérdéseket, miközben kezeit az ölén
összekulcsolja. Ha a kezeit szorítja, azzal kellően levezeti
idegességét, és feltehetően a másik sem veszi észre.*
~Érett fejjel? Eddig még semmit sem tettem egész életemben!~
*Valóban, Lobain már túl volt a harmincon, egészen pontosan harminckét évet élt eddig. Egész eddigi élete a kert megművelésével telt, és a portékák eladásával. Nem igazán szerette ezt az életformát, és megfogadta magának, hogy amint teheti, elhagyja a szülői házat, és tenni fog valamit. Valamit, amire büszke lehet, valamit, amiről meg fogják ismerni. Nem szándékozott úgy elveszni a történelemben, mint elődei. Nagyapjáról halála után két héttel már azt sem tudták, hogy ki az. A férfi kérdései pedig egyenesen telibe találták gondolatait. *
-Figyeljen rám Mr... ööö uram! -mondja, mert el is felejtette, hogy még nem is tudja a férfi nevét.
-Én egész életemet egy kertben éltem le, és azzal törődtem, hogy ne fagyjunk halálra télen! Ki akartam lépni ebből a szörnyű családi kötelékből... Tanulni akarok, és harcolni! Lovaggá válni, vagy valami annál is nagyobbá. Szinte leéltem egy fél emberi életet, és még SEMMIT sem tudok magamról mondani! Legfeljebb csak a nevemet... De ezt csak én érthetem.
*Ki is érthetné meg más lelki állapotát? Aki vele szemben ült, bizonyára nagy karriert futott be, és nem is akárki, neki fogalma sem lehet arról, hogy mit jelent a névtelenség. Ő nem tudhatja milyen érzés az, amikor az ember még annyit sem tud elmondani magáról, hogy elolvasott egy könyvet... Corvusról is csak annyit tud, hogy ez itt Sziklaöböl, a leghatalmasabb város Távolrév, valamint még van Ötbánya, és Pormeder, amikről azt pletykálta az utca népe, hogy keményen egymás torkának estek. Loban nem akart többé földesúr lenni. A jóért akart küzdeni, és ösztönözni másokat arra, hogy megtegyék azt a nehéz döntést, amit ő megtett. Még ha ez azt is jelenti, hogy felnőtt fejjel kitagadják a családból, csak mert nem folytatja a hagyományaikat.*
-Azt hallottam erről a... rendről, hogy a legnagyobb erőfeszítéseket tette a város megvédése érdekében. Meg azok alapján, amiket hallottam róla rájöttem, hogy ez a lovagrendi eszme egyezik az én világnézetemmel a legjobban, és erkölcsi nézeteik is tetszenek.
*Befejezvén mondandóját felszusszant, mert szinte egy levegővel mondta el az egészet. Csak úgy folyt belőle az, amit már régóta magában tartott. Érdekes módon az idegessége is alábbhagyott, a kezei ernyedten kapaszkodtak egymásba, nyoma sem volt szorításnak.*
Fegyver: Csorba, rozsdás pallos Páncél: Farkasirha
~Érett fejjel? Eddig még semmit sem tettem egész életemben!~
*Valóban, Lobain már túl volt a harmincon, egészen pontosan harminckét évet élt eddig. Egész eddigi élete a kert megművelésével telt, és a portékák eladásával. Nem igazán szerette ezt az életformát, és megfogadta magának, hogy amint teheti, elhagyja a szülői házat, és tenni fog valamit. Valamit, amire büszke lehet, valamit, amiről meg fogják ismerni. Nem szándékozott úgy elveszni a történelemben, mint elődei. Nagyapjáról halála után két héttel már azt sem tudták, hogy ki az. A férfi kérdései pedig egyenesen telibe találták gondolatait. *
-Figyeljen rám Mr... ööö uram! -mondja, mert el is felejtette, hogy még nem is tudja a férfi nevét.
-Én egész életemet egy kertben éltem le, és azzal törődtem, hogy ne fagyjunk halálra télen! Ki akartam lépni ebből a szörnyű családi kötelékből... Tanulni akarok, és harcolni! Lovaggá válni, vagy valami annál is nagyobbá. Szinte leéltem egy fél emberi életet, és még SEMMIT sem tudok magamról mondani! Legfeljebb csak a nevemet... De ezt csak én érthetem.
*Ki is érthetné meg más lelki állapotát? Aki vele szemben ült, bizonyára nagy karriert futott be, és nem is akárki, neki fogalma sem lehet arról, hogy mit jelent a névtelenség. Ő nem tudhatja milyen érzés az, amikor az ember még annyit sem tud elmondani magáról, hogy elolvasott egy könyvet... Corvusról is csak annyit tud, hogy ez itt Sziklaöböl, a leghatalmasabb város Távolrév, valamint még van Ötbánya, és Pormeder, amikről azt pletykálta az utca népe, hogy keményen egymás torkának estek. Loban nem akart többé földesúr lenni. A jóért akart küzdeni, és ösztönözni másokat arra, hogy megtegyék azt a nehéz döntést, amit ő megtett. Még ha ez azt is jelenti, hogy felnőtt fejjel kitagadják a családból, csak mert nem folytatja a hagyományaikat.*
-Azt hallottam erről a... rendről, hogy a legnagyobb erőfeszítéseket tette a város megvédése érdekében. Meg azok alapján, amiket hallottam róla rájöttem, hogy ez a lovagrendi eszme egyezik az én világnézetemmel a legjobban, és erkölcsi nézeteik is tetszenek.
*Befejezvén mondandóját felszusszant, mert szinte egy levegővel mondta el az egészet. Csak úgy folyt belőle az, amit már régóta magában tartott. Érdekes módon az idegessége is alábbhagyott, a kezei ernyedten kapaszkodtak egymásba, nyoma sem volt szorításnak.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Felvételi - könyvtár]
- Akkor tehát, foglaljunk helyet! *él Elfred felajánlásával, s
zsákmányi könyvét, az asztalra teszi. Mutat a másik székre, a felé eső
közelebbit pedig, magáévá teszi, egy ülés erejéig. S mivel már
hallhatta, miért is érkezett a férfi, hát egyből a lényegre térhetnek.*
- Tehát, apródnak szegődne, érett fejjel. Nem mintha a kor számítana, csak megjegyeztem... *s ha visszagondol Meier Link esetére, hát vannak túl korosok történetükben, örök apródok, felnőtt testtel s értelemmel...*
- Mielőtt a részleteket átbeszélnénk, megkérdezhetem, miért az elhatározás, s miért éppen mi? A szobáját közben, míg beszélünk, előkészítjük... *néz Elfredre, aki el is tűnik hirtelenjében, tenni dolgát, ezen ügyben.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
- Tehát, apródnak szegődne, érett fejjel. Nem mintha a kor számítana, csak megjegyeztem... *s ha visszagondol Meier Link esetére, hát vannak túl korosok történetükben, örök apródok, felnőtt testtel s értelemmel...*
- Mielőtt a részleteket átbeszélnénk, megkérdezhetem, miért az elhatározás, s miért éppen mi? A szobáját közben, míg beszélünk, előkészítjük... *néz Elfredre, aki el is tűnik hirtelenjében, tenni dolgát, ezen ügyben.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Felvételi - könyvtár]
*Belépett az ajtón, és egy elég komikus jelenet fogadta. Valami gazdag
uraság féle egy hatalmas létra tetején egyensúlyoz, miközben a társa
izzadó homlokkal áll a létra alján, és próbálja megállítani a létra
összedőlését. Loban egy pillanatra megtorpan, mert nem igazán erre
számított.*
-Jó napot uraim! -köszönt nekik.
-JóÓóÓ napot uram... egy pillanat! -válaszolt neki összeszorított fogakkal a létrát tartó ember.
*Látszott rajta, hogy koncentrál, hogy a másik ne zuppanjon egy nagyot a létra tetejéről. A másik egy vaskos könyvvel már el is indult lefelé. Arcán látszott a diadalittas érzés, valószínűleg keményen megdolgozott érte.*
~Vajon található itt errefelé könyvtár is?~
*Lobian, mivel nem nézett szét rendesen, nem látta, hogy egy könyvtárban vannak. Csak az előtte lezajló jelenetre koncentrál. A férfi végül is leért a létráról. Loban így szemből tudta csak igazán felmérni. Magasabb volt egy kicsivel, mint Lob. Izmos testalkatú volt, szemei, és az egész arca határozottságot tükrözött. Azt már azonnal meg lehetett állapítani, hogy a szobában tartózkodók közül egyértelműen ő a magasabb rangú.*
-Jó napot! Miben lehetek szolgálatára? -kérdezte a szemben álló férfit.
-Loban Malliacus uram, szolgálatára! Messze földről érkeztem, apródnak szeretnék jelentkezni a Rendbe!
*A magasabbik férfi bólintott, megértette, hogy mi is a férfi valódi célja. Mielőtt válaszolhatott volna, az immár összeszedett másik ember szólalt meg, aki egy másik széket is helyezett az asztal mellé.*
-Esetleg helyet foglalnak uraim?
*Lob már tudta, hogy a másik ember valami inasféle lehet. Ő maga is szolgált inasként korábban nagyobb uraknál. Rá vitte a szükség a hasonló munkákra. A szemben állóra sandított, és amennyiben az elindul a székek felé, Lob követi. Ha nem, akkor neki úgy is jó, nincs semmi kifogása az álldogálás ellen...*
Fegyver: Csorba, rozsdás pallos Páncél: Farkasirha
-Jó napot uraim! -köszönt nekik.
-JóÓóÓ napot uram... egy pillanat! -válaszolt neki összeszorított fogakkal a létrát tartó ember.
*Látszott rajta, hogy koncentrál, hogy a másik ne zuppanjon egy nagyot a létra tetejéről. A másik egy vaskos könyvvel már el is indult lefelé. Arcán látszott a diadalittas érzés, valószínűleg keményen megdolgozott érte.*
~Vajon található itt errefelé könyvtár is?~
*Lobian, mivel nem nézett szét rendesen, nem látta, hogy egy könyvtárban vannak. Csak az előtte lezajló jelenetre koncentrál. A férfi végül is leért a létráról. Loban így szemből tudta csak igazán felmérni. Magasabb volt egy kicsivel, mint Lob. Izmos testalkatú volt, szemei, és az egész arca határozottságot tükrözött. Azt már azonnal meg lehetett állapítani, hogy a szobában tartózkodók közül egyértelműen ő a magasabb rangú.*
-Jó napot! Miben lehetek szolgálatára? -kérdezte a szemben álló férfit.
-Loban Malliacus uram, szolgálatára! Messze földről érkeztem, apródnak szeretnék jelentkezni a Rendbe!
*A magasabbik férfi bólintott, megértette, hogy mi is a férfi valódi célja. Mielőtt válaszolhatott volna, az immár összeszedett másik ember szólalt meg, aki egy másik széket is helyezett az asztal mellé.*
-Esetleg helyet foglalnak uraim?
*Lob már tudta, hogy a másik ember valami inasféle lehet. Ő maga is szolgált inasként korábban nagyobb uraknál. Rá vitte a szükség a hasonló munkákra. A szemben állóra sandított, és amennyiben az elindul a székek felé, Lob követi. Ha nem, akkor neki úgy is jó, nincs semmi kifogása az álldogálás ellen...*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Felvételi - könyvtár]
- Igen, gyere be! *szól ki egy hang, mert itt ritkán szokás kopogni.
Sejti általa a bent rendezkedő alakulat, hogy új lehet az illető,
vendég vagy hírhozó. Morganus épp egy létra tetején dülöngél, fogja
támaszát alul, szolgáló fegyvertársa, Elfred. A komornyik néz hátra, a
nagymesternek ez bajosan menne, leszédülés nélkül...*
- Uram, egy férfi keresi tán Önt... *adja fel jelentését, s majdnem kap érte, felülről leejtett, könyvet cserébe.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
- Uram, egy férfi keresi tán Önt... *adja fel jelentését, s majdnem kap érte, felülről leejtett, könyvet cserébe.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Felvételi]
*Loban engedelmesen besétált a tölgyfa-kapun, amit az őr kinyitott
neki. Rögtön látta, hogy csak kívülről tűnt olyan egyszerűnek a
szerkezet. Belülről acél, és vas elemekkel volt megerősítve, olyan
bonyolult módon, amit talán csak egy törpe érthetett meg. Bizonyára
áttörhetetlennek tervezték. Az épület nemcsak kívülről, hanem belülről
is fenséges látványt nyújtott. Tisztaság, rend és fegyelem. Ezt az
érzést sugározták a falak. *
~Még csak nem is lehet hasonlítani azokhoz a helyekhez, amiket eddig láttam...~
*Nem volt még alkalma ilyen fenséges épületeket látni. Nem járt ő soha iskolába, könyveket nem igen olvasott, hiszen szegény családból származott. Nem `pazarolhatták` a pénz könyvekre. Az apjától ugyan megtanult írni olvasni, de nem használta ezen tudását eddig. Reméli, hogy itt alkalma lesz egy kicsit megismerkedni a világgal...*
-És most... merre tovább...? -kérdezte kissé bizonytalanul, ahogyan bejutott a kapun.
*Az őr, amelyikkel beszélt, arcán barátságos mosollyal mutatott az egyik irányba.*
-Itt befordulsz, aztán egyenesen. Az ajtót szemben találod.
-Köszönöm. -válaszolta.
*Az útbaigazítás után elindult a megfelelő irányba. Embereket nemigen látott, csak néhány csillogó páncélzatú őrt, akik valószínűleg a váltásra érkeztek. Befordult a sarkon. A folyosón haladva megtorpant egy-egy pillanatra, hogy megcsodáljon néhány festményt, szobrot, vagy kiállított páncélt. Egyszerűen fenséges látványt nyújtottak. Nem vált be azon gondolata, hogy egy simára meszelt falú, érzések nélküli kolostorba fog önszántából vonulni.*
~Ez lenyűgöző...~
*Megérkezett az ajtóhoz. A kilincs mintha aranyozva lett volna. Az ajtó két oldalán két fáklya lobogott. Egy percig tanácstalanul álldogált, majd bekopogott. Válaszra várva állt az ajtóban...*
Fegyver: Csorba, rozsdás pallos Páncél: Farkasirha
~Még csak nem is lehet hasonlítani azokhoz a helyekhez, amiket eddig láttam...~
*Nem volt még alkalma ilyen fenséges épületeket látni. Nem járt ő soha iskolába, könyveket nem igen olvasott, hiszen szegény családból származott. Nem `pazarolhatták` a pénz könyvekre. Az apjától ugyan megtanult írni olvasni, de nem használta ezen tudását eddig. Reméli, hogy itt alkalma lesz egy kicsit megismerkedni a világgal...*
-És most... merre tovább...? -kérdezte kissé bizonytalanul, ahogyan bejutott a kapun.
*Az őr, amelyikkel beszélt, arcán barátságos mosollyal mutatott az egyik irányba.*
-Itt befordulsz, aztán egyenesen. Az ajtót szemben találod.
-Köszönöm. -válaszolta.
*Az útbaigazítás után elindult a megfelelő irányba. Embereket nemigen látott, csak néhány csillogó páncélzatú őrt, akik valószínűleg a váltásra érkeztek. Befordult a sarkon. A folyosón haladva megtorpant egy-egy pillanatra, hogy megcsodáljon néhány festményt, szobrot, vagy kiállított páncélt. Egyszerűen fenséges látványt nyújtottak. Nem vált be azon gondolata, hogy egy simára meszelt falú, érzések nélküli kolostorba fog önszántából vonulni.*
~Ez lenyűgöző...~
*Megérkezett az ajtóhoz. A kilincs mintha aranyozva lett volna. Az ajtó két oldalán két fáklya lobogott. Egy percig tanácstalanul álldogált, majd bekopogott. Válaszra várva állt az ajtóban...*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Felvételi]
{Őr}
- Lehetőség éppen, mindenkor van... *vakargatja a fejét az őr, áttételesen, mert előbb a sisak fémjét kell, kezeivel illetnie.*
- Szóval ezért jött. Kerüljön beljebb, uram, bent mégiscsak inkább megmondhatói a dolognak, mintsem magam! *nyitja ki a retesz után, a gyalogos ajtót, s tessékeli be, az érdeklődő idegent. ~Nagy mostanában a jövés-menés...~ állapítja meg, munkája révén. S még nem is tudja, hogy ez még csak, a kezdet kezdete.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Szóval ezért jött. Kerüljön beljebb, uram, bent mégiscsak inkább megmondhatói a dolognak, mintsem magam! *nyitja ki a retesz után, a gyalogos ajtót, s tessékeli be, az érdeklődő idegent. ~Nagy mostanában a jövés-menés...~ állapítja meg, munkája révén. S még nem is tudja, hogy ez még csak, a kezdet kezdete.*
[Felvételi]
*A torok utca felől egy ember közeledik a Rendház felé. A férfi
könnyed, de tempós léptekkel halad célja felé. Sziklaöbölbe érkezvén
megpihent egy fogadóban, és másnap máris elindult felkeresni a
Szellemlovagok Rendházát. Nem volt nehéz megtalálni. A városban
mindenki ismerte ezt a régi, és dicső múltú építményt, ahol már régóta
katonáskodnak a bátor sziklaöböli polgárok. Loban Malliacus egy
egyszerű embernek tűnik. Ruhája nem úri viselet, néhány helyen már apró
szakadások, és lyukak is tátongnak rajta, de ő mégis egyenes tartással,
és büszkén viseli. Sosem volt gazdag ember, mindig épp csak annyira
tellett neki, hogy legyen valami a feje fölött, és a létszükséges
dolgokat beszerezze. Az épület fakapuja előtt megállt, és megszemlélte
a falakat, meg az őrtornyot. Jobb oldalán egy rövid kard lógott, az is
csorba volt, de amire kellett, arra tudta használni. Arca kissé
borostás volt, göndör fekete haja körülbelül tíz centi hosszú
tincsekben lógott le a fejéről. Barna szemei komótosan járták végig az
épület oldalát. Nem volt különösebben magas, átlagos testmagassága
volt. Szemeit elszakította az épületről, és a fakapu felé indult el. Az
őrségre pillantott, akik büszkén, egyenes háttal feszítettek csillogó
páncéljaikban. Lobian eléjük állt, és biccentett nekik.*
-Jó napot kívánok! A Szellemlovagok Rendházát keresem! Jó helyen járok? -kérdezte.
-Igen, jó helyen jár. Megtudhatom érkezésének okát...? -kérdezte az őr.
-Apródnak szeretnék jelentkezni. Van erre mostanában lehetőség? -tette fel a kérdést.
*A választól sok minden függött, elsősorban az, hogy volt-e értelme idáig eljönnie. A másik lényeges dolog pedig az, hogy őt kiskorától fogva abban az eszmében nevelték föl, hogy katonának lenni a legdicsőbb szakma egy férfi számára. Ennek megfelelően igencsak fontosnak számíthat a mai napja...*
Fegyver: Csorba penge Páncél: Farkasirha
-Jó napot kívánok! A Szellemlovagok Rendházát keresem! Jó helyen járok? -kérdezte.
-Igen, jó helyen jár. Megtudhatom érkezésének okát...? -kérdezte az őr.
-Apródnak szeretnék jelentkezni. Van erre mostanában lehetőség? -tette fel a kérdést.
*A választól sok minden függött, elsősorban az, hogy volt-e értelme idáig eljönnie. A másik lényeges dolog pedig az, hogy őt kiskorától fogva abban az eszmében nevelték föl, hogy katonának lenni a legdicsőbb szakma egy férfi számára. Ennek megfelelően igencsak fontosnak számíthat a mai napja...*
