Sziklaöböl / Külső kerületek, városkapu / Szellemlovagok Rendháza
Sziklaöböl / Külső kerületek, városkapu / Szellemlovagok Rendháza / A Rendház épülete
Időpont: corvusi időszámítás 627. év Az Orkvonulás hava 28. nap (2010.10.28 - 11.08.)
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
*Kedvesen, bár kissé esetlenül viszonozza a meghajlást, mint aki
nem sűrűn gyakorolja, bár ismeri az etikett ide vágó passzusát. Megérti
a célzást, s abban reménykedve, hogy Elfredet valóban az ajtó előtt
találja. Miközben csendben behúzza maga mögött az ajtót, magában azon
elmélkedett, mekkorát fordult vele a világ egy fertály óra alatt.*
Fegyver: Csorba penge Páncél: Kopott bőrpáncél
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Alyssa fogadása - Morganus szobája]
- Remek! Akkor tehát, értjük egymás szavát... *lelkendezik egy utolsót,
hogy nem kell semmit, kétszer elmondania. Követi a mozdulatsort, ő is
felkel ültéből, úgy búcsúzik el:*
- Van egy olyan érzésem, odakint megleli majd az utat, s hozzá, az útmutatót... *hunyorog vidáman, mert ha nem is szokása a hű szolgának hallgatózni, valahogy mindig tudja, mikor kell feltűnni. Hiába, mestere szakmájának...*
- Részemről volt az öröm, hogy megismerhettem! Legyen békéje az éjre, s áldás életére! *teszi kezét maga elé, s hajt fejet, mint valami álomittas madárijesztője, végtelen kalászos mezőknek. S ha bezárul ajtaja, még visszaül egy darabra, kezébe veszi a levelet, újból elolvassa. Majd gondosan összehajtja. Kicsiny fuvallat kél már csak szárnyra, összehúzott szájából, s a mécses lángja kihuny. A nagymester aludni tér, nem elsőként, de talán, nem is utolsóként...*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
- Van egy olyan érzésem, odakint megleli majd az utat, s hozzá, az útmutatót... *hunyorog vidáman, mert ha nem is szokása a hű szolgának hallgatózni, valahogy mindig tudja, mikor kell feltűnni. Hiába, mestere szakmájának...*
- Részemről volt az öröm, hogy megismerhettem! Legyen békéje az éjre, s áldás életére! *teszi kezét maga elé, s hajt fejet, mint valami álomittas madárijesztője, végtelen kalászos mezőknek. S ha bezárul ajtaja, még visszaül egy darabra, kezébe veszi a levelet, újból elolvassa. Majd gondosan összehajtja. Kicsiny fuvallat kél már csak szárnyra, összehúzott szájából, s a mécses lángja kihuny. A nagymester aludni tér, nem elsőként, de talán, nem is utolsóként...*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Alyssa fogadása - Morganus szobája]
*Mivel Morganus elfogadta választását, Alyssa illendőnek vélte e késői
órára váló tekintettel befejezni a beszélgetést. A szörnyvadászatot nem
tekintette kellemetlenségnek, az élők alatt inkább emberekre gondolt,
mintsem szörnyekre. *
~Na most valami nyafka szépléleknek tart~ *gondolta, de úgy döntött, nem kezdi vitatkozással felvétele első óráját, kihívva ezzel maga ellen sorsot. Ezért csak bólintott, jelezve hogy megértette, nem egy hímzőkörbe nyert felvételt.
Nem szándékozott tovább fárasztani a láthatóan kimerült Nagymestert, már csak azon egyszerű oknál fogva sem, hogy ő maga is alig állt a lábán. Így hát felállt a székből, jelezvén hogy részéről vége a beszélgetésnek.*
-Nem, uram nincs több kérdésem egyelőre, hisz minden fontosat elmondott nekem, amit most tudnom kell. Amennyiben még felmerül bennem valami, azzal jelentkezni fogok, de azt hiszem ma éjszakára már nem nyomja több gond a lelkem.
-Hacsak az nem, hol hajtom álomra a fejem. - teszi hozzá mosolyogva, s e mosoly jelzi, ez nem komoly kétely, inkább csak jelzés, hogy Elfredet valamerre nagyon messzire vitte lába.
-Még egyszer köszönöm, hogy fogadott ily késői órán. -búcsúzik el.
Fegyver: Csorba penge Páncél: Kopott bőrpáncél
~Na most valami nyafka szépléleknek tart~ *gondolta, de úgy döntött, nem kezdi vitatkozással felvétele első óráját, kihívva ezzel maga ellen sorsot. Ezért csak bólintott, jelezve hogy megértette, nem egy hímzőkörbe nyert felvételt.
Nem szándékozott tovább fárasztani a láthatóan kimerült Nagymestert, már csak azon egyszerű oknál fogva sem, hogy ő maga is alig állt a lábán. Így hát felállt a székből, jelezvén hogy részéről vége a beszélgetésnek.*
-Nem, uram nincs több kérdésem egyelőre, hisz minden fontosat elmondott nekem, amit most tudnom kell. Amennyiben még felmerül bennem valami, azzal jelentkezni fogok, de azt hiszem ma éjszakára már nem nyomja több gond a lelkem.
-Hacsak az nem, hol hajtom álomra a fejem. - teszi hozzá mosolyogva, s e mosoly jelzi, ez nem komoly kétely, inkább csak jelzés, hogy Elfredet valamerre nagyon messzire vitte lába.
-Még egyszer köszönöm, hogy fogadott ily késői órán. -búcsúzik el.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Alyssa fogadása - Morganus szobája]
- Értem. Legyen hát kívánalma szerint... *bólint helyeslően, s némileg
a fáradtság súlyától is, elnehezülten. De csak nem állhatja meg, hogy
ne formáljon magyarázatot, a helyzetet illetően:*
- Dicséretes, hogy inkább virág növekményét szereti szemlélni, mintsem sorvadását. Viszont meg kell mondanom, a Viharhozók éppúgy küzdenek közös ügyünkért, mint a többiek, csak más eszközökkel. Mert ugyan gondunk nem igen van Érkező társainkkal, -de legalábbis nem olyan, mi meg nem oldható volna, szóval és vértelen módozattal-, viszont annál több, szörnyek kolóniáival! S mert a monstrék tízszerte is százszor annyian vannak, mint mi, ellenükben folytatott harcunk alól, senki sem menthető ki... *próbálja megvilágítani, a csataterek valódi helyét. A városban valóban nincsenek nagy ellentétek, főképp, hogy politikai téren, ő megvívja a rendje helyett is, szükséges harcait.*
- Nos, az idő mindannyiunk kincse, használja hát, javára s bölcsen! *nyugtázza az elért megegyezést*
- Volna esetleg még, kérése avagy kérdése? *teszi fel maga részéről, az utolsót.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
- Dicséretes, hogy inkább virág növekményét szereti szemlélni, mintsem sorvadását. Viszont meg kell mondanom, a Viharhozók éppúgy küzdenek közös ügyünkért, mint a többiek, csak más eszközökkel. Mert ugyan gondunk nem igen van Érkező társainkkal, -de legalábbis nem olyan, mi meg nem oldható volna, szóval és vértelen módozattal-, viszont annál több, szörnyek kolóniáival! S mert a monstrék tízszerte is százszor annyian vannak, mint mi, ellenükben folytatott harcunk alól, senki sem menthető ki... *próbálja megvilágítani, a csataterek valódi helyét. A városban valóban nincsenek nagy ellentétek, főképp, hogy politikai téren, ő megvívja a rendje helyett is, szükséges harcait.*
- Nos, az idő mindannyiunk kincse, használja hát, javára s bölcsen! *nyugtázza az elért megegyezést*
- Volna esetleg még, kérése avagy kérdése? *teszi fel maga részéről, az utolsót.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Alyssa fogadása - Morganus szobája]
*Alyssa megkönnyebbül, hogy válaszával nem vallott szégyent válaszával,
s egy köszönöm-öt biccent a szíves engedélyekre. Azonban amint Morganus
tovább szövi mondandója szálait, megérti, hogy nem kifejezetten a
rövidtávú tervekre vonatkozott a kérdés.
~Mi leszel, ha nagy leszel ~ visszhangzik fejében az unalomig ismételt frázis, mellyel a felnőttek szokása őrületbe kergetni az ifjoncokat, s ő pont olyan tanácstalan az imént feltett kérdéssel szemben, mint ama gyermekek. Azonban mégsem vallhat szégyent egy nem tudom-mal, így figyelmesen hallgatja az előtte felvázolt lehetőségeket. Úgy tűnik a Viharhozók Háza biztosítja egyedül azt a szabadságot, amivel időt nyerhet a kérdés helyes megfeleléséhez, így ezt választja.
-Köszönöm, hogy ily türelmes tudatlanságommal szemben ezen a késői órán. Abból amit a fülemmel és a szívemmel felfogok az Ön beszédéből, az derül ki számomra, hogy az önök rendje, mely leginkább katonai rend, mégis biztosít teret azoknak is, akiknek gyomruk gyenge a harctér borzalmaihoz. Félre ne értsen. Nem a bátorságom hibádzik, inkább a hajlandóságom, hogy élőt nyuvasszak ki a világnak eme naposabb feléből, habár ha emez élő életemre, vagy becsületemre tör, megteszem ami tőlem telik. Mindazonáltal jobban szeretem a világnak azt az oldalát, ahol az ember alkothat és építhet valamit, mintsem elvegyen vagy romboljon. Habár tudom, hogy a két fél nélkül nincs egész, a szívem inkább az építők közé vonz engem. Ezért én a három oszlop közül a harmadikat választom, hol szabadabban dönthetek a pontos irányról.
Kérnék Öntől némi időt, hogy felmérhessem lehetőségeimet, és választ csak akkor adjak, amikor már látom magam előtt a pontos ösvényt.-
*Mosolyogva tekint Morganusra és reméli, hogy eme felelete kielégítette kíváncsiságát a kérdést illetően.*
Fegyver: Csorba penge Páncél: Kopott bőrpáncél
~Mi leszel, ha nagy leszel ~ visszhangzik fejében az unalomig ismételt frázis, mellyel a felnőttek szokása őrületbe kergetni az ifjoncokat, s ő pont olyan tanácstalan az imént feltett kérdéssel szemben, mint ama gyermekek. Azonban mégsem vallhat szégyent egy nem tudom-mal, így figyelmesen hallgatja az előtte felvázolt lehetőségeket. Úgy tűnik a Viharhozók Háza biztosítja egyedül azt a szabadságot, amivel időt nyerhet a kérdés helyes megfeleléséhez, így ezt választja.
-Köszönöm, hogy ily türelmes tudatlanságommal szemben ezen a késői órán. Abból amit a fülemmel és a szívemmel felfogok az Ön beszédéből, az derül ki számomra, hogy az önök rendje, mely leginkább katonai rend, mégis biztosít teret azoknak is, akiknek gyomruk gyenge a harctér borzalmaihoz. Félre ne értsen. Nem a bátorságom hibádzik, inkább a hajlandóságom, hogy élőt nyuvasszak ki a világnak eme naposabb feléből, habár ha emez élő életemre, vagy becsületemre tör, megteszem ami tőlem telik. Mindazonáltal jobban szeretem a világnak azt az oldalát, ahol az ember alkothat és építhet valamit, mintsem elvegyen vagy romboljon. Habár tudom, hogy a két fél nélkül nincs egész, a szívem inkább az építők közé vonz engem. Ezért én a három oszlop közül a harmadikat választom, hol szabadabban dönthetek a pontos irányról.
Kérnék Öntől némi időt, hogy felmérhessem lehetőségeimet, és választ csak akkor adjak, amikor már látom magam előtt a pontos ösvényt.-
*Mosolyogva tekint Morganusra és reméli, hogy eme felelete kielégítette kíváncsiságát a kérdést illetően.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Alyssa fogadása - Morganus szobája]
- Helyes, helyes, örömmel hallom. *kétszerezi, mert hát, munkából is,
tanulmányokból is, jut elegendő mindenkinek. Azt illetően viszont
bajban van, hogy nem lett okosabb, az újabb felsorolásra.*
- Természetesen, használja nyugodtan épülésére, a könyvtár tartalmát! S abban is biztos vagyok, hogy talál elfoglaltságot, mely másoknak is hasznot hajt. Mindazonáltal... *nehezen tudja megformálni gyötrő gondolatát, de azért próbálkozik*
- ...nem tudom megmondani, mily feladat lenne az Ön számára, az igazán megfelelő. Egyelőre, töprengjünk eme kérdés felett... *s teszi is, nem sok eredménnyel. Inkább mesélni kezd, mert az idő éppen arra hajt, hogy gyermekek az ágyukban, álomra hajtanak fejet.*
- Nos, kezdvén a gyökerekkel: három oszlop tartja jelenleg, rendünk építményét. Ezen három Ház, melyek szimbolizálják mindazt, mi megőrzött múltunk, élt jelenünk, s hitünkben jövendőnk. Első a Pegazussarjak Háza, mely a lovagi növendékeket nevelgeti. Második a Ködfarkasok Háza, mely a természetjáró bajtársakat fogja össze. Harmadik pedig a Viharhozók Háza, mely a legszínesebb, tudós elméivel, ügyes kézműveseivel, mágusaival és félelmet nem ismerő harcosaival. Az utak elágazása, tehát valahol itt kezdődik... *fáradtsága nem engedi, hogy folytassa a mesét, pedig már majdnem belekezd, egy messze vivő gondolatba*
- Ahhoz tehát, hogy megtaláljuk helyét az egészben, gondolata járjon ezen: a három egyből, melyikhez érzi, szívét legközelebb?! *s mivel maga nem tudja rá a választ, annyira nem ismerheti a hirtelen feltűntet, hát csak segíteni tud abban, hogy a paletta körszerűségéből, az egyes cikkeket, ismerteti.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
- Természetesen, használja nyugodtan épülésére, a könyvtár tartalmát! S abban is biztos vagyok, hogy talál elfoglaltságot, mely másoknak is hasznot hajt. Mindazonáltal... *nehezen tudja megformálni gyötrő gondolatát, de azért próbálkozik*
- ...nem tudom megmondani, mily feladat lenne az Ön számára, az igazán megfelelő. Egyelőre, töprengjünk eme kérdés felett... *s teszi is, nem sok eredménnyel. Inkább mesélni kezd, mert az idő éppen arra hajt, hogy gyermekek az ágyukban, álomra hajtanak fejet.*
- Nos, kezdvén a gyökerekkel: három oszlop tartja jelenleg, rendünk építményét. Ezen három Ház, melyek szimbolizálják mindazt, mi megőrzött múltunk, élt jelenünk, s hitünkben jövendőnk. Első a Pegazussarjak Háza, mely a lovagi növendékeket nevelgeti. Második a Ködfarkasok Háza, mely a természetjáró bajtársakat fogja össze. Harmadik pedig a Viharhozók Háza, mely a legszínesebb, tudós elméivel, ügyes kézműveseivel, mágusaival és félelmet nem ismerő harcosaival. Az utak elágazása, tehát valahol itt kezdődik... *fáradtsága nem engedi, hogy folytassa a mesét, pedig már majdnem belekezd, egy messze vivő gondolatba*
- Ahhoz tehát, hogy megtaláljuk helyét az egészben, gondolata járjon ezen: a három egyből, melyikhez érzi, szívét legközelebb?! *s mivel maga nem tudja rá a választ, annyira nem ismerheti a hirtelen feltűntet, hát csak segíteni tud abban, hogy a paletta körszerűségéből, az egyes cikkeket, ismerteti.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Alyssa fogadása - Morganus szobája]
*Alyssa megnyugvás és izgalom vegyes érzéseivel fogadja a döntést. Visszanyújtja a levelet, s számba veszi lehetőségeit.
-Köszönöm a lehetőséget. - feleli megkönnyebbülten.
-Nos nem félek sem a tanulástól sem a munkától. Amint a levélben megemlíttetik, valóban értek egy keveset a gyógynövényekhez, habár tudásom igen csekély, s jobbára a sebek gyógyítására korlátozódik.
Fegyverek közül a könnyebbekkel bánok jól, elboldogulok a rapirral, tőrrel, s bár nem vagyok mestere még egyiknek sem, egy szakértő mellett úgy érzem gyorsan tanulnék. Elboldogulok akár a lovak körül is, ha ott kél el a segítség.
Azonban hogy mit óhajtanék? Leginkább tanulni, s esetleg könyvtárat használni amennyiben szabad. Mindezek mellett óhajtanám magam hasznossá tenni valamilyen szolgálattal, hogy ne púp legyek a rend hátán, hanem segítő kéz, ami megszolgálja az ételét s a fedelet a feje felett.
Tehát ha van olyan feladat, amit szívesen rám bízna, állok elébe. Megpróbálom olyan jól ellátni, ahogyan csak tőlem telik.
*Morganus arcát kutatja, vajon elnyeri-e tetszését a felelet. Annál is inkább, mivel komolyan gondolta minden szavát. Kissé úgy áll a helyzet, kéretlenül ideállított, s most bizonyítani szeretné, hogy nem kell Morganusnak megbánnia nagyvonalú döntését.*
Fegyver: Csorba penge Páncél: Kopott bőrpáncél
-Köszönöm a lehetőséget. - feleli megkönnyebbülten.
-Nos nem félek sem a tanulástól sem a munkától. Amint a levélben megemlíttetik, valóban értek egy keveset a gyógynövényekhez, habár tudásom igen csekély, s jobbára a sebek gyógyítására korlátozódik.
Fegyverek közül a könnyebbekkel bánok jól, elboldogulok a rapirral, tőrrel, s bár nem vagyok mestere még egyiknek sem, egy szakértő mellett úgy érzem gyorsan tanulnék. Elboldogulok akár a lovak körül is, ha ott kél el a segítség.
Azonban hogy mit óhajtanék? Leginkább tanulni, s esetleg könyvtárat használni amennyiben szabad. Mindezek mellett óhajtanám magam hasznossá tenni valamilyen szolgálattal, hogy ne púp legyek a rend hátán, hanem segítő kéz, ami megszolgálja az ételét s a fedelet a feje felett.
Tehát ha van olyan feladat, amit szívesen rám bízna, állok elébe. Megpróbálom olyan jól ellátni, ahogyan csak tőlem telik.
*Morganus arcát kutatja, vajon elnyeri-e tetszését a felelet. Annál is inkább, mivel komolyan gondolta minden szavát. Kissé úgy áll a helyzet, kéretlenül ideállított, s most bizonyítani szeretné, hogy nem kell Morganusnak megbánnia nagyvonalú döntését.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Alyssa fogadása - Morganus szobája]
- Legyen tehát, kívánalmaik szerint! *enged utat a Rador család
döntésének. A levelet visszakéri, talán meg akar benne valamit, még
egyszer nézni. Elmosolyodik annál a kitételnél, hogy ki elébe járult, a
"kisasszonykodáshoz nem ért". ~No, ennyit még elvisel úri
társaságunk...~ gondol bele, hogy ő sem éppen a báli hízelgések
mintapéldánya. A továbbiakban azonban, inkább a felsorolást nézi, mi
minden került leírásra, mint a hölgy erősségi.*
- Amint látom, az alapozás megtörtént, mire lehet bizalommal támaszkodva, építeni. Már csak az a kérdés maradt hátra: kegyed mivel óhajtja, rendünket szolgálni?
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
- Amint látom, az alapozás megtörtént, mire lehet bizalommal támaszkodva, építeni. Már csak az a kérdés maradt hátra: kegyed mivel óhajtja, rendünket szolgálni?
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Alyssa fogadása - Morganus szobája]
*Elveszi a felé nyújtott levelet, mit hosszú ideje csomagjában hordott
lezárva, s kíváncsian kezdi olvasni az ismerős kézírást, mely legalább
annyira kacifántos, mint Ebenezer nagyapó esze járása. Elgondolkodva
olvassa a sorokat, melyek megvilágítják számára az otthonában töltött
utolsó napok néhány rejtélyes megjegyzését. Meghatotta az a figyelem,
mellyel nagyapja eltávolította maga mellől, hogy a saját sorsával
foglalkozzon inkább, mint az öreget istápolja. Pedig ráfért szegényre a
gondos figyelem, s Alyssa arcát a rajta lévő koszfoltokon kívül az
aggodalom is felhőzte. Néhány percnyi hosszú csend ereszkedett a kis
mécsessel alig megvilágolt szobára, míg azt mérlegelte, vajon mi
önzőbb? Magára hagyni egy idős urat kínjával bajával, vagy figyelmen
kívül hagyni óhaját, melyet furfangosan ugyan, de
megkérdőjelezhetetlenül hozott vére tudtára. Mérlegelt, s végül úgy
döntött, hagyatkozik bölcs öregének útmutatására, hisz nem öröm, hanem
csalódás lenne Ebenezer arcán, ha dolgavégezetlenül futna haza a
kihívás elől.
Így hát felszegte a fejét, s határozottan Morganus szemébe nézett, mikor közölte vele döntését.*
-Megáll uram. S én is állom, mit a nevemben vállaltak. Megszolgálom a bizalmát, ha megtisztel vele.
Fegyver: Csorba penge Páncél: Kopott bőrpáncél
Így hát felszegte a fejét, s határozottan Morganus szemébe nézett, mikor közölte vele döntését.*
-Megáll uram. S én is állom, mit a nevemben vállaltak. Megszolgálom a bizalmát, ha megtisztel vele.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Alyssa fogadása - Morganus szobája]
- Vagy úgy. Így már érthető... *hogy mi is, azt megtartja magának. Ami
egyébként nem nagy titok, csak annyi, hogy így utólag vette észre, a
családnév valóban egyezik, a két embernél. Hiába, mostanában nőtt a
hibaszázaléka, nulláról, valami egyszámjegyűre, ami csúnya.*
- Mint azt a levélből megtudhattam, -az Ön családi hátterén kívül-, nagyatyja legfőbb kívánsága volt, hogy hozzánk eljusson. De inkább olvassa el maga, talán nem titok, mi benne foglaltatik, s ezen sorok, igaz szív dobbanásit mutatják... *adja át a nagyatyai levelet, annak, akiről az szól. Ezzel magának megspórolhat néhány kérést, vagy épp ellenkezőleg, hallhat valami mást, mire meg neki kéne megfelelnie. Megvárja, míg a lány a végére ér, s csak aztán szólal meg. Addig, csendben szemlélődik, figyeli egy arc változásait, ha akadnak.*
- Megáll-e minden szó, vagy lenne még, mit hozzátenne, mindezekhez?
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
- Mint azt a levélből megtudhattam, -az Ön családi hátterén kívül-, nagyatyja legfőbb kívánsága volt, hogy hozzánk eljusson. De inkább olvassa el maga, talán nem titok, mi benne foglaltatik, s ezen sorok, igaz szív dobbanásit mutatják... *adja át a nagyatyai levelet, annak, akiről az szól. Ezzel magának megspórolhat néhány kérést, vagy épp ellenkezőleg, hallhat valami mást, mire meg neki kéne megfelelnie. Megvárja, míg a lány a végére ér, s csak aztán szólal meg. Addig, csendben szemlélődik, figyeli egy arc változásait, ha akadnak.*
- Megáll-e minden szó, vagy lenne még, mit hozzátenne, mindezekhez?
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Alyssa fogadása - Morganus szobája]
*Alyssa elmosolyodik e szavakra. Ezek szerint az ő percegési is
komolyan vétetik, s bármi álljon is a levélben, nem véletlenül címezték
eme érdemes férfiúnak.
Elfogadja a felajánlott széket, habár kissé aggódva ül a szélére, félvén hogy köpenye egy poros foltot hagy azon. Kissé elszontyolodik a szálláshely híjának említésén, mégis a barátságos gesztust értékeli, hogy ennek ellenére marasztalják.*
-Elalszom én bárhol, csak fedél legyen a fejem felett jóuram. - szól közbe halkan, s az elmúlt néhány nap szabad ég alatt töltött éjszakáira gondol.
~ Azokhoz képest egy sufni is lakosztály. ~ teszi hozzá magában.
*Végigszemléli Morganus akkurátus levélbontását, s nagyon tetszik neki ez az úrias módszer, hogy nem csak úgy nekiesett mint ork a vadkörtének. Míg a nagymester olvas a fáradság egy kissé győz a lányon, s ha nem is alszik el a karosszékben, de figyelme teljesen eltompul, s valami ködös miazmán át érzékeli a valóságot, mely állapotból hirtelen Morganus hangja riasztja fel.
A kérdések eléggé zavarba hozzák, hiszen a levél tartalmából valójában semmit nem tud, s ezeket tesztnek véli, hogy valamilyen módszerrel belekukucskált-e az út során. Morganus azonban mosolyog és ez teljesen összezavarja. Fülig vörösödik és próbálja megtalálni a megfelelő válaszokat.*
-Nos Ön helyesen következtet Uram - győz végül néhány szívdobbanásnyi idő alatt zavarán - valóban fontos vagyok a levél írójának, hiszen ő a nagyapám, aki mindazonáltal furcsa örömét leli abban, hogy zavarba hozzon engem. Nem sokat tudok arról ami ebben a levélben foglaltatik. Annyit árult el a levélről, hogy életbevágóan fontos és mindenképpen Önnek személyesen adjam át.
~...és nagyon kíváncsi lennék mi áll benne ~ *Teszi hozzá magában, de ezt az illetlen kiszólást a világért sem tenné hozzá hangosan. Valószínűleg eme kívánság igen pontosan kiül arcára némi aggodalommal vegyítve.*
Fegyver: Csorba penge Páncél: Kopott bőrpáncél
Elfogadja a felajánlott széket, habár kissé aggódva ül a szélére, félvén hogy köpenye egy poros foltot hagy azon. Kissé elszontyolodik a szálláshely híjának említésén, mégis a barátságos gesztust értékeli, hogy ennek ellenére marasztalják.*
-Elalszom én bárhol, csak fedél legyen a fejem felett jóuram. - szól közbe halkan, s az elmúlt néhány nap szabad ég alatt töltött éjszakáira gondol.
~ Azokhoz képest egy sufni is lakosztály. ~ teszi hozzá magában.
*Végigszemléli Morganus akkurátus levélbontását, s nagyon tetszik neki ez az úrias módszer, hogy nem csak úgy nekiesett mint ork a vadkörtének. Míg a nagymester olvas a fáradság egy kissé győz a lányon, s ha nem is alszik el a karosszékben, de figyelme teljesen eltompul, s valami ködös miazmán át érzékeli a valóságot, mely állapotból hirtelen Morganus hangja riasztja fel.
A kérdések eléggé zavarba hozzák, hiszen a levél tartalmából valójában semmit nem tud, s ezeket tesztnek véli, hogy valamilyen módszerrel belekukucskált-e az út során. Morganus azonban mosolyog és ez teljesen összezavarja. Fülig vörösödik és próbálja megtalálni a megfelelő válaszokat.*
-Nos Ön helyesen következtet Uram - győz végül néhány szívdobbanásnyi idő alatt zavarán - valóban fontos vagyok a levél írójának, hiszen ő a nagyapám, aki mindazonáltal furcsa örömét leli abban, hogy zavarba hozzon engem. Nem sokat tudok arról ami ebben a levélben foglaltatik. Annyit árult el a levélről, hogy életbevágóan fontos és mindenképpen Önnek személyesen adjam át.
~...és nagyon kíváncsi lennék mi áll benne ~ *Teszi hozzá magában, de ezt az illetlen kiszólást a világért sem tenné hozzá hangosan. Valószínűleg eme kívánság igen pontosan kiül arcára némi aggodalommal vegyítve.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Alyssa fogadása - Morganus szobája]
- Nincs jelentéktelen ügy az ég alatt, szú percegése is támaszthat
vihart... *mondja törődött hangon, s vakarja meg orrtöve oldalain,
fáradt szemeit. Amit eddig olvasott, az visszakerül asztalára. Talán az
támasztotta benne ezt a furcsa gondolatot, az élet apró, ámde nagy
hatású, összefüggéseiről... De ha feltételezzük, hogy az a szú éppen
kedves családi ereklyéjét, a rend régi pluteumát rágná szét, akkor
bizony támadna égzengés, hogy zengne tőle az udvar...*
- Egy levél? Köszönöm. *veszi át* Kérem, addig foglaljon helyet, míg elolvasom! ELFRED! *kér, köszön, majd kiabál ki. A feltűnő komornyiknak meg int, hogy még egy tányér szükségeltetik, s kerítsen valamit éjjelre vánkos gyanánt, noha mostanában épp a szálláshely, minek szűkén vannak.*
- A hölgy nálunk tölti a rajtunk lévő sötét napszakot, kérem tehát, intézkedjen! S ha most megengedik... *figyelmét a levélnek szenteli, a komornyik meg, elpárolog. Levélvágó kését veszi elő, némi kotorászás után fiókjából, a vékony pengét a mécses lángjába helyezi, ott melengeti. Közben baljában forgatja a levelet, a fény elé teszi, próbálja átvilágítani. Ismeretlen a feladó, ezért ily, gyanakvó. A pecsét számára ismeretlen, ezért is akarja, egyben megőrizni. Finom mozdulattal kezd a meleg pengével alámenni, metsző mozdulattal választja le, hogy a lap is épp maradjon, s pecsétnek se kelljen, megtöretni. Aztán olvas. Hosszan, s talán kétszer is mindent. Végül elmosolyodik, mint aki kedvét lelte a dologban.*
- Nos tehát, ha jól értem, Ön nem csupán egyszerű futár, de több annál. Merek arra is következtetni, hogy becses személye sokat jelenthet ennek a bizonyos, Ebe... Ebenezer Rador kapitánynak, ha sorsa felől ily gondosan, eme levélben, rendelkezik. *közben vizslatóan nézi a lányt, mi a reakciója az elhangzó névre. Hiszen feltételezheti, nem idegen előtte.*
- Kérem, világosítson fel róla, hogy mennyit tud, eme levél tartalmáról, vagy pontosabban, hogy miért is küldték mihozzánk...
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs - Egy levél? Köszönöm. *veszi át* Kérem, addig foglaljon helyet, míg elolvasom! ELFRED! *kér, köszön, majd kiabál ki. A feltűnő komornyiknak meg int, hogy még egy tányér szükségeltetik, s kerítsen valamit éjjelre vánkos gyanánt, noha mostanában épp a szálláshely, minek szűkén vannak.*
- A hölgy nálunk tölti a rajtunk lévő sötét napszakot, kérem tehát, intézkedjen! S ha most megengedik... *figyelmét a levélnek szenteli, a komornyik meg, elpárolog. Levélvágó kését veszi elő, némi kotorászás után fiókjából, a vékony pengét a mécses lángjába helyezi, ott melengeti. Közben baljában forgatja a levelet, a fény elé teszi, próbálja átvilágítani. Ismeretlen a feladó, ezért ily, gyanakvó. A pecsét számára ismeretlen, ezért is akarja, egyben megőrizni. Finom mozdulattal kezd a meleg pengével alámenni, metsző mozdulattal választja le, hogy a lap is épp maradjon, s pecsétnek se kelljen, megtöretni. Aztán olvas. Hosszan, s talán kétszer is mindent. Végül elmosolyodik, mint aki kedvét lelte a dologban.*
- Nos tehát, ha jól értem, Ön nem csupán egyszerű futár, de több annál. Merek arra is következtetni, hogy becses személye sokat jelenthet ennek a bizonyos, Ebe... Ebenezer Rador kapitánynak, ha sorsa felől ily gondosan, eme levélben, rendelkezik. *közben vizslatóan nézi a lányt, mi a reakciója az elhangzó névre. Hiszen feltételezheti, nem idegen előtte.*
- Kérem, világosítson fel róla, hogy mennyit tud, eme levél tartalmáról, vagy pontosabban, hogy miért is küldték mihozzánk...
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Alyssa fogadása - Morganus szobája]
*Alyssa egy biccentéssel megköszöni Elfred szolgálatkészségét, s belép a félhomályos szobába.
Kissé szégyenli, hogy ily poros úti öltözékben jelenik meg egy vezető előtt. Köpenyének csuklyáját hátracsúsztatja, hátha ezzel segít valamit az összképen, s tükör híján nincs tudatában annak, hogy az előbukkanó csapzott tincseitől valamint a fiatal, csinoska arcát ellepő kosztól nem lett éppen bizalomgerjesztőbb. Morganus mindenesetre egy pillantással felmérheti, hogy nem egy koldus áll előtte, hanem egy hosszú úttól törődött fáradt utazó.*
-Khm... Elnézését kérem Uram, amiért e késői órán jelentéktelen ügyemmel zavarni merészelem méltóságodat - vág bele Alyssa a mondókájába, remélve hogy a másik reá irányítja figyelmét. - Egy levél kézbesítését bízták rám, hogy ezt mihamarabb az Ön kezébe juttassam el. Tartalmát nem ismerem, én csak a futár volnék. Valamint szállást kérnék méltóságodtól ma éjszakára, ha ez lehetséges.
*Azzal előre lép, s az előtte ülő alak felé nyújt egy kissé viharvert, ám szépen lepecsételt és cirkalmas, régies betűkkel Morganus Yl Chays nagymester nevére címzett levelet. Amennyiben Morganus ezt felbontja a következőt találja benne a külsejével megegyező cirkalmas írással:
Igen tisztelt Morganus Yl Chays Nagymester, a Szellemlovag klán nagyrabecsült vezére!
Egy vén katona kér szívességet Öntől szerény személyemben, s csak reménykedem benne, hogy eleget tesz kérésemnek. A küldönc kivel e levelet Önnek átadattam, Alyssa Rador kisasszony, ki a valaha létezett Crux klán egyik balsorsú tagjának leszármazottja. Nevezetesen Duncan Dull uraságé, ki viszonylag fiatalon elhalálozott egy szerencsétlen hajókatasztrófában. E gyermeknek én vagyok egyetlen támasza, azonban úgy érzem őseim lassan igényt tartanak rám szerető körükben. Nem tudok azonban nyugton meghalni addig, amíg ezt a kissé szertelen leányzót az élet valamely egyenes útjára el nem indítottam.
Nem egy buta gyerek, azonban a kisasszonykodáshoz nemigen ért. Viszont tűrhetően lovagol, és valamelyest konyít a kardforgatáshoz is. Egész jól elboldogul a gyógynövényekkel, a sebkenőcsei egészen kiválóak. Arra kérem tehát, találjon valamilyen feladatot számára rendházában, hogy ne kallódjon el, s inkább ismerkedjen a lovagi regulákkal, mint hogy rossz társaság szokásait tanulja el.
Felajánlani nem tudok cserébe sokat, csak egy régi katonacsalád köszönetét, és a reményt, hogy vérem utolsó sarja megszolgálja majd a belé vetett bizalmat.
Hálás köszönettel:
Ebenezer Rador
zsoldoskapitány
*Amint Alyssa átadta a levelet, nyugodtan várakozik, míg valamilyen reakciót nem kap.*
Fegyver: Csorba penge Páncél: Kopott bőrpáncél
Kissé szégyenli, hogy ily poros úti öltözékben jelenik meg egy vezető előtt. Köpenyének csuklyáját hátracsúsztatja, hátha ezzel segít valamit az összképen, s tükör híján nincs tudatában annak, hogy az előbukkanó csapzott tincseitől valamint a fiatal, csinoska arcát ellepő kosztól nem lett éppen bizalomgerjesztőbb. Morganus mindenesetre egy pillantással felmérheti, hogy nem egy koldus áll előtte, hanem egy hosszú úttól törődött fáradt utazó.*
-Khm... Elnézését kérem Uram, amiért e késői órán jelentéktelen ügyemmel zavarni merészelem méltóságodat - vág bele Alyssa a mondókájába, remélve hogy a másik reá irányítja figyelmét. - Egy levél kézbesítését bízták rám, hogy ezt mihamarabb az Ön kezébe juttassam el. Tartalmát nem ismerem, én csak a futár volnék. Valamint szállást kérnék méltóságodtól ma éjszakára, ha ez lehetséges.
*Azzal előre lép, s az előtte ülő alak felé nyújt egy kissé viharvert, ám szépen lepecsételt és cirkalmas, régies betűkkel Morganus Yl Chays nagymester nevére címzett levelet. Amennyiben Morganus ezt felbontja a következőt találja benne a külsejével megegyező cirkalmas írással:
Igen tisztelt Morganus Yl Chays Nagymester, a Szellemlovag klán nagyrabecsült vezére!
Egy vén katona kér szívességet Öntől szerény személyemben, s csak reménykedem benne, hogy eleget tesz kérésemnek. A küldönc kivel e levelet Önnek átadattam, Alyssa Rador kisasszony, ki a valaha létezett Crux klán egyik balsorsú tagjának leszármazottja. Nevezetesen Duncan Dull uraságé, ki viszonylag fiatalon elhalálozott egy szerencsétlen hajókatasztrófában. E gyermeknek én vagyok egyetlen támasza, azonban úgy érzem őseim lassan igényt tartanak rám szerető körükben. Nem tudok azonban nyugton meghalni addig, amíg ezt a kissé szertelen leányzót az élet valamely egyenes útjára el nem indítottam.
Nem egy buta gyerek, azonban a kisasszonykodáshoz nemigen ért. Viszont tűrhetően lovagol, és valamelyest konyít a kardforgatáshoz is. Egész jól elboldogul a gyógynövényekkel, a sebkenőcsei egészen kiválóak. Arra kérem tehát, találjon valamilyen feladatot számára rendházában, hogy ne kallódjon el, s inkább ismerkedjen a lovagi regulákkal, mint hogy rossz társaság szokásait tanulja el.
Felajánlani nem tudok cserébe sokat, csak egy régi katonacsalád köszönetét, és a reményt, hogy vérem utolsó sarja megszolgálja majd a belé vetett bizalmat.
Hálás köszönettel:
Ebenezer Rador
zsoldoskapitány
*Amint Alyssa átadta a levelet, nyugodtan várakozik, míg valamilyen reakciót nem kap.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Alyssa fogadása]
{Elfred}
- Önnek is, hölgyem! Nem, jól tudja, a méltóságos is úr még nem alszik.
Kérem, kövessen! *mondja a komornyik, s vezeti a megfelelő szobához,
mely mögött a keresett személy, próbál rejtezni. Nem sok sikerrel,
mindenki megtalálja, így talán, már nem is próbálkozik, oly erőket
bevetve...*
- Igeen? Szabaad! *szól ki egy elnyújtott, talán álmos hang. Elfred tehát felnyitja az ajtót, mely valóban nincs kulcsra zárva, s beengedi általa a fáradt vándort. Bent valaki egy félig már halódó mécsesnél, olvas valamit, csak szeme villanása jelzi, felnézett egy pillanatra, látni ki tért be, az oroszlánbarlangba.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
- Igeen? Szabaad! *szól ki egy elnyújtott, talán álmos hang. Elfred tehát felnyitja az ajtót, mely valóban nincs kulcsra zárva, s beengedi általa a fáradt vándort. Bent valaki egy félig már halódó mécsesnél, olvas valamit, csak szeme villanása jelzi, felnézett egy pillanatra, látni ki tért be, az oroszlánbarlangba.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Alyssa fogadása - Elfred]
*Alyssa vár türelmesen, egyik lábáról a másikra ácsorogva tekintget
körbe az előtérben. Zsigereiben tompán sajog a feszültség, némi
menekülhetnék is vegyül a várakozásba. A várt szörnyű lovag helyett
azonban egy idősödő férfi ékezik páncél nélkül viszont szolgálatkész
arccal. Alyssa egy belső mosollyal nyugtázza tévedését, és rájön, hogy
a komornyik inkább valamilyen civil rang lehet, inkább mint katonai.*
-Szép jóestét kívánok uram. Morganus Yl Chays uraságot keresem. Úgy hallottam a kapunál, ily kései órán is fogad. ha tévedés lenne ez, szállást kérnék ma éjszakára.
*Próbál magabiztosnak látszani, azonban tekintetén látszik kissé zavarban van. Hiszen tudja, ez nem fogadó, akár megkérhetnék arra is hogy addig távozzon. Ő azonban nem szívesen töltené az éjszakát a rendházon kívül, de a muszáj nagy úr. Elfred arca azonban nem tűnik túl zordnak, ezért esélyeit elég biztatónak véli egy szobához.*
Fegyver: Csorba penge Páncél: Kopott bőrpáncél
-Szép jóestét kívánok uram. Morganus Yl Chays uraságot keresem. Úgy hallottam a kapunál, ily kései órán is fogad. ha tévedés lenne ez, szállást kérnék ma éjszakára.
*Próbál magabiztosnak látszani, azonban tekintetén látszik kissé zavarban van. Hiszen tudja, ez nem fogadó, akár megkérhetnék arra is hogy addig távozzon. Ő azonban nem szívesen töltené az éjszakát a rendházon kívül, de a muszáj nagy úr. Elfred arca azonban nem tűnik túl zordnak, ezért esélyeit elég biztatónak véli egy szobához.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Alyssa fogadása - Elfred]
- Elfred bátyát keresi, kedveském? Várjon egy hunyásnyit, mindjárt
szólok neki... *ezt valami konyhásnéne mondta, egy vágott nyakú
tyúkkal, mit hurcol, mint zsákmányát, a párducember harcos. S valóban,
amint eltotyog, pár perc tán a szünet, jön loholva egy férfi, korban
szintén, élemedett.*
- Üdvözletem, kisasszony! Én volnék az Elfred, állok szolgálatára, kérem mondja hát, mivel lehetek, alázatos szolgája!
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
- Üdvözletem, kisasszony! Én volnék az Elfred, állok szolgálatára, kérem mondja hát, mivel lehetek, alázatos szolgája!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Alyssa fogadása - Elfred]
*Elismerő tekintettel pásztázza az előtte magasodó épületet. Még nem
igen járt ilyesfajta erődítménynek is beillő helyen, így aztán kissé
kényelmetlenül és idegenül érzi magát. Ráadásul az udvar, amin az
istállóktól a főbejáratig át kell vágnia, teljesen üres, így attól tart
egyszer csak rádörren az a komornyiknak nevezett, fantáziája által
hatalmassá nagyított személy.
Az elhagyatott udvaron át végül a főbejárathoz ér, amikor egy földszinti ablakban mozgást lát. Keze az oldalán függő, köpenye alatt rejtve hordott tőre felé indul, de aztán elmosolyodik saját balgaságán. Hiszen barátok, s lovagok között van.
Az elhagyatott udvaron át végül a főbejárathoz ér, amikor egy földszinti ablakban mozgást lát. Keze az oldalán függő, köpenye alatt rejtve hordott tőre felé indul, de aztán elmosolyodik saját balgaságán. Hiszen barátok, s lovagok között van.
[Alyssa fogadása - Elfrednek]
A főbejárat nyitva van, s belépvén egy nagyon kedvesnek és szolgálatkésznek tűnő alak libben elébe, úticélját tudakolva. Alyssa megkönnyebbül kissé, hogy valaki egyből az ő útbaigazításán fáradozik, s elő is adja jövetele célját.*
-A komornyikot keresem! - vágja ki, a tisztséget a legnagyobb tisztelettel kiejtve. - Útba tudna igazítani esetleg, hogy merre találom?
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Alyssa fogadása]
{Elfred}
*Az ablakok nagy szolgálatot tesznek, főképp egy hasonlóképp,
szolgálónak. Elfred megtanulta az évek folyamán, hogyan vessen lopva
is, egy-egy tekintetet, ki a szabadba, de azt is csak azért, hogy
lássa, ha valaki érkezik, az udvarházba, éppen aktuális, munkálkodási
helyére. Így lehetséges most is, hogy az istálló környékén, új arcot,
lovat s helyzetet láthat, korral romló szemeivel. Amint lehetősége
adatik, siet az előrészhez, fogadni az illető hölgyet...*
- Üdvözletem! Segíthetek?
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
- Üdvözletem! Segíthetek?
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
{Kapuőrség}
Okosan bólogat, habár fogalma sincs, vajon milyen tisztség a komornyik.
Magában elképzel valami főlovagot aki teljes vértben alszik, és
hatalmas tollforgóval rendelkezik, válláról súlyos fekete köpönyeg
lóg...
-Köszönöm a tanácsot, megfogadom. Békés estét kívánok az uraknak.
Azzal jobbra veszi az irányt, a mondott istálló felé, s meg is leli egyből a hosszúkás épületet. A lovászfiúk dolgoznak még a szürkületben, s egyikük pattan hogy elvezesse a vendég lovát egy szabad helyre. Segít Pompást leszerszámozni, levenni róla a csomagokat. Alyssa magához veszi a legszükségesebbeket, és megkéri a fiút, hogy a többit tegye el valami félreeső helyre, átmeneti jelleggel.
Miután lováról és csomagjairól ily módon gondoskodott, lépteit a Rendház épülete felé irányozza.
Fegyver: Csorba penge Páncél: Kopott bőrpáncél -Köszönöm a tanácsot, megfogadom. Békés estét kívánok az uraknak.
Azzal jobbra veszi az irányt, a mondott istálló felé, s meg is leli egyből a hosszúkás épületet. A lovászfiúk dolgoznak még a szürkületben, s egyikük pattan hogy elvezesse a vendég lovát egy szabad helyre. Segít Pompást leszerszámozni, levenni róla a csomagokat. Alyssa magához veszi a legszükségesebbeket, és megkéri a fiút, hogy a többit tegye el valami félreeső helyre, átmeneti jelleggel.
Miután lováról és csomagjairól ily módon gondoskodott, lépteit a Rendház épülete felé irányozza.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
{Kapuőrség}
- Istálló jobbra, rendház balra... *mondja az őr, hangulatát velőbe
oltva. Fejével talán még biccent is, erre meg arra, csak hogy az
iránymutatásnak, legyen nyomatéka.*
- Egyet se féljen, a főnök sokáig fent szokott lenni. Igaz-e? *szól hátra, az őrszobára, hol valami hasonlóan életvidám, dünnyögés a felelet reája.*
- Keresse a komornyikot! *ez még utolsó szava az őrnek, baljós jó tanácsként, mely hasonlatos lehet a "Vigyázz, a gwuff harap!" és a "Ne fűts lávaimp alá!", örökérvényű mondásokhoz.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
- Egyet se féljen, a főnök sokáig fent szokott lenni. Igaz-e? *szól hátra, az őrszobára, hol valami hasonlóan életvidám, dünnyögés a felelet reája.*
- Keresse a komornyikot! *ez még utolsó szava az őrnek, baljós jó tanácsként, mely hasonlatos lehet a "Vigyázz, a gwuff harap!" és a "Ne fűts lávaimp alá!", örökérvényű mondásokhoz.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
{Kapuőrség}
*Az elhangzott név mintha egy mágus pálcájának érintése lett volna, oly varázsütésre tette készségessé az őrt. Alyssa a levéllel kezében megindult a nyíló ajtó felé, melyen egy sisakos kobak kandikált ki, s végigmérte őt mustra tekintettel, s aztán egy hökkent grimasz után vissza is csukta az ajtót.
Alyssa megdöbbent egy percre, s nem értette a hirtelen pálfordulás okát. Végignézett útiruháján, de azon a poron kívül semmi különleges nem volt, hogy ezt a hatást kellett volna kiváltania. Már épp hangot is adott volna méltatlankodásának, mikor a nagykapu egyik szárnya enyhe nyöszörgéssel fordulni kezdett a hatalmas sarokvason. *
~Ejha, itt aztán megbecsülik az utazót... ~
*Már épp kihúzta magát amikor a tekintete újra a gyalogos kapura vetült, és felmérvén annak méretét, megértette, hogy a nagykapu nyitás Pompásnak szól. Habár a gebe, amilyen csontos volt, talán át fért volna a kiskapun is.
Belépett hát a szélesre tárt kapun. Pompás kivételesen most engedelmesen követte, talán valami zabot orrontott a közelben. Alyssa ámulva nézett körül, s alig leplezett kíváncsisággal mérte fel a rendház épületét. Mikor az őr visszacsukta a kapuszárnyat, a legkedvesebbik mosolyát vette elő.
-Köszönöm jóuram a szívélyes fogadtatást. Már csak egy kérdésem lenne, s aztán nem is zavarnám tovább. Merre találom itt a szállást magamnak, s a lovamnak ma éjszakára? Mert azt már remélni sem merem, hogy ily késői órán zavarhatom a Nagymestert az én csekély mondandómmal.
*Tudja, hogy ez legalább két kérdés volt, és szíve szerint feltenne még vagy ötöt, de nem meri tovább próbára tenni az őr türelmét.*
{Kapuőrség}
- Egy pillanat... *s valóban, csak annyi kell, hogy zár kattanjon, ajtó
nyíljon. De az őr mégiscsak előbb cselekedett, s csak aztán
gondolkodott, mert így szembesülnie kell a ténnyel, hogy az illető,
lóval érkezett. Így mászhat vissza, az ajtót bezárja maga mögött, s az
egész kapuszárnyat, nyitja már újra ki. A papíros, különösebben, nem
érdekli, elég volt neki, a nagymestert megemlíteni... Magában
szentségelhet rendesen, látszik rákfőtt fején, bár csak magát
okolhatja, a ráadás munkáért.*
- Üdvözöljük minálunk, kerüljön beljebb! *veszi elő a jobbik formáját a szolgálatos, s enged utat, majd zár le utána...*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
- Üdvözöljük minálunk, kerüljön beljebb! *veszi elő a jobbik formáját a szolgálatos, s enged utat, majd zár le utána...*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
{Kapuőrség}
*Eltelik néhány végtelennek tűnő másodperc. A kopogtató hangos
csattanása még ott remeg a levegőben, mikor kiszól egy érdeklődő, kissé
álomízű, egy leheletnyit kelletlen hang. Bár lehet hogy nem is
kelletlenség ez, inkább csak velejárója a kapuőri hivatásnak.*
-Alyssa Rador, s biztosíthatom a legjobb szándékkal, valamint egy ajánlólevéllel Morganus Yl Chays uraságnak címezve. - hangzik a felelet.
*Azzal elkezdi keresni a nyeregtáskában az említett levelet és némi motozás után meg is találja enyhén viharvert, de azért vállalható állapotban. Reméli, hogy ez elég lesz ahhoz, hogy megnyíljanak előtte az ajtók, és ne kelljen a falakon kívül éjszakáznia.*
Fegyver: Csorba penge Páncél: Kopott bőrpáncél
-Alyssa Rador, s biztosíthatom a legjobb szándékkal, valamint egy ajánlólevéllel Morganus Yl Chays uraságnak címezve. - hangzik a felelet.
*Azzal elkezdi keresni a nyeregtáskában az említett levelet és némi motozás után meg is találja enyhén viharvert, de azért vállalható állapotban. Reméli, hogy ez elég lesz ahhoz, hogy megnyíljanak előtte az ajtók, és ne kelljen a falakon kívül éjszakáznia.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
{Kapuőrség}
*Mostanában, nagy a járás-kelés, errefelé. A kaput védők már
megszokhatták, többet van nyitva a bejáratuk, mint zárva, így
lándzsájukra dőlve, szinte állva is, szunyókálnak. Egy-egy horkanás,
félrecsúszó sisak, jelezhetné éppen, hogy alszanak, de azért teszik
dolgukat, van mire figyelni, még sem akarhatják, hogy bejárjon akárki.
A kapu meg aztán, most éppen zárva van. A kopogtatásra, tehát
megmozdulnak...*
- Ki jár erre, s miféle szándékkal? *szól ki egy elgyötört hang, mintha belecsavarnák nyomban, lelkét egy pohárkába.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
- Ki jár erre, s miféle szándékkal? *szól ki egy elgyötört hang, mintha belecsavarnák nyomban, lelkét egy pohárkába.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
*Lassan baktat a házak között, ólmos fáradtság nehezíti tagjait.
A sárgás színű gebe, mit száron vezet maga után, szinte húzatja magát.
Minden fellelhető fűcsomónál megáll, s addig nem is mozdul, míg tövig
le nem rágta.*
~Ejj, te kolbásztöltelék, csak ne a nagyapó lova lennél, - mérgelődik magában - biz Isten kikötöttelek volna az első útba eső mészárszék elé ~
*Azért nagyapó felé is küld néhány méltató gondolatot, amiért volt humora Pompásnak elnevezni ezt a csontkollekciót. Alyssa egy darabig még küzd az állattal, de aztán feladja. Inkább lassít a tempón, habár szíve szerint inkább rohanna a vágyva remélt vetett ágyikóval és meleg étellel kecsegtető kapu felé.
Éveknek tűnik mire odaérnek, s a nap már lebukóban. Percről percre teret nyer a félhomály, a Torok utca árnyai egyre hosszabban nyúlnak utánuk. Alyssa megragadja a kopogtatót és kétszer nekicsapja a hatalmas kapuszárnynak. Olyan kihaltnak tűnik minden, reméli hogy ez csak a látszat, és lesz valaki aki hamarosan ajtót nyit neki.*
Fegyver: Csorba penge Páncél: Kopott bőrpáncél
~Ejj, te kolbásztöltelék, csak ne a nagyapó lova lennél, - mérgelődik magában - biz Isten kikötöttelek volna az első útba eső mészárszék elé ~
*Azért nagyapó felé is küld néhány méltató gondolatot, amiért volt humora Pompásnak elnevezni ezt a csontkollekciót. Alyssa egy darabig még küzd az állattal, de aztán feladja. Inkább lassít a tempón, habár szíve szerint inkább rohanna a vágyva remélt vetett ágyikóval és meleg étellel kecsegtető kapu felé.
Éveknek tűnik mire odaérnek, s a nap már lebukóban. Percről percre teret nyer a félhomály, a Torok utca árnyai egyre hosszabban nyúlnak utánuk. Alyssa megragadja a kopogtatót és kétszer nekicsapja a hatalmas kapuszárnynak. Olyan kihaltnak tűnik minden, reméli hogy ez csak a látszat, és lesz valaki aki hamarosan ajtót nyit neki.*
