Szellemlovagok: Temetés - Arturius Mor-Bain

Helyszín:
Sziklaöböl / Külső kerületek, városkapu / Szellemlovagok Rendháza
Sziklaöböl / Külső kerületek, városkapu / Szellemlovagok Rendháza / A Rendház épülete
Sziklaöböl / Külső kerületek, városkapu / Szellemlovagok Rendháza / Földszint - Sziklaöböl Szabadegyetem
Időpont: corvusi időszámítás 627. év Az Orkvonulás hava 23. nap (2010.10.23 -11.16.)
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta #240395 | 11.16 13:11:08 | 325279 |

[ Temetés ]

* Azt a röpke mondatot kivéve némán tölti el az elkövetkező perceket, magába mélyedve, elmerengve az élet folyásán. Aztán elhangzik Morganus szájából az ima, majd az a sok idézet, s ezeket hallván az ifjút egyszerűen egy rossz érzés keríti hatalmába. A bűntudat. Szégyen, hogy ő nem tud ilyen pompázatos szavakban elbúcsúzni attól az apródtól, aki gyakorlatilag elődje volt, egykor legalábbis biztos.
Ettől a gondolattól talán kicsit megrokkanva, de üveges tekintettel követi a menetet, egészen a máglyáig, ahol belebámulhat a testet felfalni készülő sárgás, vöröses, füstöt árasztó jelenségbe.
Mára véget akar vetni a nehéz érzéseknek. Amint teheti, felvonul szobájába és a tartalék Ötbányai főzetekkel könnyít lelkén.*

Fegyver: Pusztító Páncél: Barbár vezérek páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Morganus Yl Chays #286617 | 11.15 19:11:39 | 324853 |

[ Temetés ]

*A gyászmenet kiér, hol már farakás várja elvégzendő dolgát, tűztáncban adva, porlasztó hatalmát. A test felkerül tehát a halomra, s a fáklyák fényében, meg lehet tekinteni a balzsamozott, hideg arcot, még egyszer, utoljára. Morganus szól egy keveset, majd körbejárja az égés táplálót, s érint hozzá lángot:*
- Földön születünk, víz által élünk, szellőt lélegzünk, s tűz által szűnünk. Legyen porrá a test, hogy gonosz mágia, fel ne támassza, ki szent volt szándékban! *s az ősi rítus életre kél, füsttel adózva, akiről emlékeznek, annak utolsó hírét adva. A nagymester pár percig csak áll, beleréved a homályba, a sárgásan villódzó fényárba. Majd körbejár, megköszönni mindenkinek, ki eljött, s megtisztelte Arturius emlékét, jelenlétével...*

Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Olivier Lyen-Mort #295529 | 11.15 00:45:23 | 324483 |

[Temetés]

*Valahol hátul meghúzódva ott figyel Olivier, a magas, örökké kócos, élénk szemű fiú is. Anyja mindig rajongással és vágyódással beszélt neki Arturius Mor-Bainről... hiába sodródtak annyira távol egymástól, Chloé élete végéig úgy emlegette Arturiust, mint a Társát.
Olivier - aki puszta létezése okán is érez némi bűntudatot az elhunyttal szemben - szótlanul hallgatja Morganus szavait, és mindvégig azon tanakodik, vajon helyes-e, hogy eljött.*

Fegyver: Egyszerű acélpenge Páncél: Lyukas teljesvért
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Morganus Yl Chays #286617 | 11.14 21:46:53 | 324313 |

[ Temetés ]

*Biccent, mikor belép, kit várt, különösképp. Mivel úgy tartja, az ilyen szertartások a túlélőknek szólnak, kik ismerték az elhunytat, őket remélte, elsősorban. De a veszteség, gyász érzése, el nem kerülhető az életben, így jobb mindenkinek, ha megtapasztalja ezt is, ha csak érintőlegesen is. Míg Jaq előrejön a ravatalhoz, s elbúcsúzik rokonától, vár csendben, s szörnyülködhet a főkapitány állapotán. ~Mintha áttaposott volna rajta egy troll...~ nézi, elsősorban fejét ért sebzését, meg ingatag menését. Ha belegondol, mily sok harcuk volt az utóbbi időben, s mennyi vár még rájuk, a jövőben, összeszorul szíve. Nem magáért, hanem övéiért, polgártársaiért. Egy apródját már elvesztette, ki fekszik most kikészítve, s nem is csak egyszer. Először szíve Révbe vonta szerelme s szent küldetése után, másodszor valami ügyködése Pormederbe a háború hajnalán, végül pedig megtért szülőföldjére, Sziklaöbölbe, hol nem időzhetett sokáig, mert végleg elragadta a könyörtelen Kaszás. Amint elrendeződnek újra, folytatja, a kikészített könyvet felnyitja, s kezdi olvasni, magyarázni:*

- Hallják tehát mindenek, mit eddig nem igen lehetett! A Kyssa-kódex VII. fejezetéből olvasom, a Szárnyaló Szellem szavait, Arturius Mor-Bainről tett kijelentéseit:

"Az én szememben te nem vagy holmi tárgy, melynek léte kimerül a feladatában, melyre rendeltetett. Kedves vagy nekem, mint minden előtted járó gyermek... S hogy hiszek-e benned? Igen, mert reményem valósággá fog válni, hogy bárhogy is döntsél, bármerre is vigyen utunk, annak úgy kell történnie. S így segíteni foglak, amíg csak bírjuk erővel a küzdelmet, ha az élet és az események arra kényszerítenek bennünket. Amiért számomra különleges vagy, az a szíved tisztasága, hogy van bátorságod kételyeidet megosztani másokkal, megmondani, ha nem tudsz valamit, vagy erőd kevés egy-egy feladathoz. Nem szégyen megbotlani, mert fel lehet kelni utána, mindenre van megoldás vagy bocsánat. A szív uralkodik a test és a világ fölött, ha nem így lenne, úgy megismerjük a kárhozatos órák végtelen űrét..."

- Aki hallja a szót, értse is meg, fogadja szívébe! *emeli fel szemeit a hallgatóságra, hiszen az üzenet immáron, nekik is szól. A küzdelem az ifjú számára véget ért, miként földi léte is. Marad hátra tehát mindaz, mely őt is mozgatta, jóra sarkalta. Morganus pedig, folytatja:*
"Ő halott. Eltávozott, most már a hősök csarnokában van, mit híveimnek készítettem a korok hajnalán..." *kicsit megáll, a szövegkörnyezetből kiragadja, mely ténylegesen nekik szól, a többi most lényegtelen sallang:*
"Csillagként tekinthetsz fel rá, mert elérhetetlenné lett számodra, de amíg gondolsz rá, emlékben veled él. S ő is, úgy tekint le rád egy másik világból, mintha egy csillagnyi lukon át leskelődne egy kíváncsi kislány."

- Egykori bajtársunk köztünk, már nincs többet. Emléke viszont előttünk élő példája, mit jelent Szellemlovagnak, Sziklaöböl hű fiának lenni! Most pedig, vegyünk végső búcsút porhüvelyétől, s vessük le a gyász feketeségét lelkünkről! Mert az elmúlás szükségszerű, s van számunkra biztatás:
"A Vég Órája, midőn a kapuk becsukódnak, és minden lélek hátrahagyja ezt a világot, még nem jött el."
*ezt már a VI. fejezetben van megörökítve, idézi fel fejből a jóslatfélét, minek ismeretével eredetileg Arturius bírt. De ennyit elégnek is tart a titkos irományból megosztani az összegyűltekkel, becsukja a kódexet, visszaadja Elfrednek. Ez egyben jelzés is, hogy jöhetnek mind, kik majd vállukon kiviszik a testet a külső udvarra. Befelé jövet mindenki láthatta a farakást, melyen majd a test elhamvad... Kezeivel int, hogy mindenki álljon fel, elérkeztek a végső stációhoz:*

- Testvéreim, barátaim, bajtársaim, emelkedjetek, adjuk meg utolsó útján egy remek férfiúnak, az Ezüst Pengének, a végtisztességet! *s nem kell sokat várni, a kapuőrök megérkeznek, hogy segítsenek az illő szállításban. A sorok közti hely elég szoros, de a padokat a szélekre tolták, így bizton ki fognak férni. Aki pedig részt akar a rítusban venni, az teheti nyugodtan, a súly nagyja, úgyis erős férfivállakon fog nyugodni.*
- Emeljük, szavamra... *mondja, s halk számolásra, a fekete brokáttal letakart test, hordágyával légbe emelkedik. Kezdetét veszi a néma menet, kifelé, hol majd tűz által tisztul meg a hátrahagyott maradék, a matéria elég, porrá lévén a porból vettetett...*

Jaq Dorn Daer #152346 | 11.14 20:13:59 | 324192 |

[ Temetés.]

* Furcsa látvány kezd kialakulni az egyetem ajtajában. Nem is az a furcsa, hogy megjelent hanem ahogyan kinézett. Sajnos az utolsó küldetés amin részt vett elég sok mindent kivett belőle... és el is vett valamit. Jaq volt az, a temetett nagybátyja, és a város egyik főtisztje aki most nem kicsit viharvert állapotban jött. Sérülései miatt elhagyta a szokásos csatavértet és egyszerű szabású gyászruhában jött. Járása merev, húzza a bal oldalát... ha valaki a ruha alá tudna lesni akkor komoly kötéseket találna ott. Friss és komoly sérülés, a Barlangváros hagyatéka. Ahogyan a felkötött és teljesen bekötözött bal keze és alkarja... valamint a bal arca beleértve a szemét is. Szóval lényeg: nem a megszokott erőtől kicsattanó férfi jelent meg a temetésen. Tekintete tükrözi a helyzetét és a gyászt is. Aki nem ismerné arra gondolhatna, hogy a nagy darab vértes megtört a sérülései miatt és van is benne némi igazság. A gyógyítók szerint örüljön, hogy életben maradt. Szerencsére a szúrás ami a testét érte nem ért fontos szervet és nagy eséllyel a keze is a régi lesz. De a szemét elvesztette. A drider elvette tőle. De most nem magával foglalkozott. Nem kevés fájdalomcsillapító volt a testében, hogy képes legyen ide eljönni de mégis megtette. Amint belépett akkor hallgatott el Morganus. A többiekre nézett és csak bólintott. Sem ereje sem szava nem volt sok de akkor is odament a felravatalozott testhez és tisztelgett előtte ahogyan az ereje engedte.*
- Az égiek kegye vezessen el a Kapukon túlra barátom. Sajnálom, hogy nem ismerhettük meg jobban egymást. És egyszer majd csatlakozom hozzád odaát.* Nem volt több szava, inkább hátrébb vonult, hogy másik is megszólalhassanak, vagy fejezzék be a szertartást.*

Fegyver: Míves ezüst tőr Páncél: Delejes törpe teljesvért
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Morganus Yl Chays #286617 | 11.07 21:35:22 | 319442 |

[Temetés]

~Nem várunk tovább, ha valaki jönne még, megteheti, nyitottak az ajtók, miként lelkeink előtt, a Kapuk is...~ jut elhatározásra, s kezd bele újra, szólásba:*
- Hölgyeim s uraim, fegyvertársaim s barátim, ki még nem hallotta, nyissa meg szívét, mert Angelius Mor-Bain fia, Arturius, immár nincs közöttünk! Őreá emlékezzünk, fejet hajtva... *s mutat példát, kezdvén imába:*

Vagyunk mind Érkezők, férfiak avagy nők,
Születvén fájdalomban, s távozván, hasonlóan.
Lelkünk kicsiny szikra, fellobban, szél fújja,
Meginog tán, de útját, végezi be Kapuknál.
De a vég nem halál, az által juthat át,
Jobb létbe, szenderülve, ideig félve csupán.
Ne sírjunk, mondom hát, vigadjunk mind inkább,
Mert ki nincs közöttünk már, jobb helyen bír lakozást!
Áldassék mind által, zord anyag Hármasa,
Természet ajándéka, s Thrillion nyílt Kapuja!

*elhangzik az utolsó szó, az imát lezáró. Majd feltekint, s nézi, ki az, ki figyelemmel, szívvel követi...*
- Ki imát mondana, megteheti most, vagy később is! Hallgassunk tehát, csendességben... *ad helyt s lehetőséget, bár kétli, valaki száját, merné nyitni ilyenre. Bár még reménykedik. De ha valaki magában már megteszi, az is nagy kincs, hiszen a fohász már nem is annyira annak, azért szól, kiért nem tehetnek azontúl semmit, hogy megadják neki a végtisztességet, hanem sokkal inkább, az itt maradóknak - Morganus legalábbis, így látja a dolgot. A gyászt elsősorban, elhordozni nehéz, az elhunytnak, már könnyű lelke, szál tovább, az ismeretlenbe...*

Nogusta #240395 | 11.04 14:58:00 | 317665 |

[Temetés]

* A Nagymester feláll, s néhány szóban mond köszönetet, erre lesz figyelmes az apród, kinek elődjét fektették most ravatalra. Nem érzi helyénvalónak, hogy bármifélét is közbeszóljon. Nem is beszélve arról, hogy nem is tudna semmi értelmeset s idevágót mondani.
Kissé talán kínosra nyúlik már a csend, meglehet Morganus még vár valamire, vagy valakire, nem tudni pontosan.
Nogusta minden esetre nem érzi magát találva, ezért szemeit az említett férfiúra függeszti, s alkalmazza a "mély kuss és fapofa" taktikáját.*

Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Barbár vezérek páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Morganus Yl Chays #286617 | 11.02 21:39:32 | 316726

[Temetés]

*Lassan gyülekeznek a népek. Többen is jöttek el, mintsem merte volna remélni. Hiszen sokan vannak, ahogy most körbenéz, kik nem is ismerték, ki fekszik elmerevedetten, várva utolsó útját, mi még áll előtte. Felkel a padról, s egy könyvet vesz magához, mit tartott addig a sarokban megbújva, Elfred. Majd a padsorok közti térségbe tér, s megszólal:*
- Köszöntöm a megjelenteket, nevében annak is, ki már nem lehet közöttünk! Hamarost megkezdjük a megemlékezést, mely révén adózunk tiszteletben, az egykor Arturius Mor-Bain néven nevezett, remek férfiúnak... *majd vár, s talán nem csak a csend beálltát. Várakozása inkább személyre irányul, kinek a sors által, készített itt helye.*

Aldan Honoka #293076 | 10.31 20:47:59 | 314992 |

[Temetés]

*Csendesen lép a helységbe, a bent lévők felé bólint, s a később érkezőket is hasonlóan üdvözli majd. Temetéseken még nem járt, így nem tudja mi is a teendő, így csendben meghúzza magát az egyik sarokban, s onnan figyel. Az elmúlás és veszteség ismerős számára, s tudja egy rendtársról van szó, kit nem ismert, de a tiszteletet megérdemli. Magában mond búcsút az ismeretlennek*

Fegyver: Thrillioni vadász Páncél: Thrillioni vért
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Lia Nailo #287310 | 10.31 19:48:07 | 314930 |

[Temetés]

*Kicsit később érkezik, sajnos reggeli balesete elvette az idejét.Ruházatán látszik hogy nem az alkalomra illő, de mentségére legyen hogy kék színű és hogy egy lányka elfről van szó.Meg aztán a részvét a lényeg.Halk léptei hallatszódnak a kápolna kövezetén.Ami észrevehető hogy kezén kötés van de más nem nagyon.Haját is gyorsan kifésülte, így kócosnak nem mondható.Már egy két kósza tincs mindig van rajta.Rögtön megpillantja Myrlát aki a koporsónál áll, Morganust aki az első padban foglalt helyet, és egy számára ismeretlen nőt, és persze nem utolsó sorban Nogustat is.Nem megy oda a holtesthez, látott nem rég eleget kezd is belőlük elege lenni így rögtön az egyik padba ül be és figyeli a fejleményeket.No ebben a pillanatban kezdi el furcsán érezni, mintha zúgna a feje.Egyenlőre nem foglalkozik vele, biztos majd elmúlik legalább is úgy hiszi.

Fegyver: Thrillioni vadászmester Páncél: Thrillion égi páncélja
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta #240395 | 10.31 11:58:14 | 314549 |

[Temetés]

* Nem ismerte az apródot személyesen, sőt az igazat megvallva, csak halála után hallotta kétszer a nevét. Most mégis itt van, mert minden klántag testvére is egyben, elvekben legalább.
Nem érzi magát odaillőnek, mikor a ravatalhoz járul. Kezét a holtra helyezi, s régi tradíciókat megidézve alig érthetően súgja búcsúját.*
- Magunkkal viszünk* rebegi, aztán visszatér az egyik padba, lehetőleg elszeparáltan a többiektől. Nem szívesen zavarná meg őket gyászukban. És talán még ő is elmerenghet az elmúláson.*

Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Csillaggyík bőrpáncél Másik kézben: Törött hárító tőr
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Myrla Yl Chays #286128 | 10.31 10:10:48 | 314506 |

[Temetés]

* Mivel Morganus nem kér a virágokból, a lány egy rövid ima elmormolása után a csokrot a koporsó elé helyezi.
~ Szegény gyermek! Mily fiatal volt még, és mily sok feladat várt volna rá.~ mélázik el a ravatal felett egy kis ideig. Igen, gyerek, mert számára Arturius, mindannak ellenére, hogy időközben felnőtt, valahogy megmaradt olyannak, mint amikor első betoppanásakor megismerte. A fiúnak, aki vívás közben megidézte Anodrant, és nem a férfinak, kivel később hitvitába keveredett.
Ezután elindul a második padsorhoz, és letelepedik a nagymester mögé.
Vigaszul egy szinte észrevehetetlen pillanatra a férfi vállára helyezi jobb kezét,de gyorsan vissza is húzza, nem akarja zavarni az elmélkedésben és az emlékezésben. Szavakkal pedig nem akarja megtörni a csendet.
Az időközben érkezőket biccentéssel üdvözli, hangosan nem szólal meg.*

Fegyver: Vérszomj Páncél: Díszvért

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sivinel Cest #10686 | 10.31 07:32:42 | 314467 |

[Temetés]

*Ő is ideér egyszercsak és úgyfest sikeredett idejekorán megérkeznie. Dehát valakiknek lennie kell elsőknek is. A nagymester és egy még ismeretlen hölgy már jelen van ahogyan bekukkant a kápolna ajtaján ami szerencsére nyitva van. Így szépen csendben a leghátsó sorok egyikén helyet foglal ő maga is. Az elhunytat nem ismerte, így illetlennek érzi, hogy kifejezze részvétét. Formalitás lenne és úgy gondolja, az ilyen alkalmak nem szabad, hogy formaságokról szóljanak. Ő a csendjével tartja tiszteletben azok gyászát kiket most az átjár.*

Fegyver: Mestergyilkos tőr
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Morganus Yl Chays #286617 | 10.30 23:52:00 | 314382 |

[Temetés]

- Ah, Myrla... *szól erőtlenül hangja, mint ki magában motyoghatott eddig, s hangszálai elgyűrődtek, a hangtalan beszédben. Feltápászkodik, térdei kicsit nehezen engednek a helyzetváltásnak, majd int, előbb elutasítólag, hogy ugyan ő nem kér virágot, tegye tehát egyben oda a csokrot, hova szánták. Ő közben az egyik első padhoz támolyog, ott ül le, s folytatja gondolatai, összeterelő munkáját.*

Myrla Yl Chays #286128 | 10.30 23:41:24 | 314373 |

[Temetés]

* Keresztül a folyosókon, eljut a Kápolnáig. Az ajtó nyitva, halkan lépheti hát át a küszöböt, és megpróbál ugyanolyan zajtalanul végighaladni a hideg márványpadlón. Nem akarja, hogy léptei koppanása megzavarja Morganust, ki a helyiség végében térdepel, a ravatalon fekvő Arturius koporsója előtt. Elérvén az első padsorhoz, megáll, némán fejet hajt, azután kezében a rózsacsokorral várja, hogy rokona befejezze az imát. Szeretne átadni neki is egy szál virágot, hogy elhelyezhesse egykori apródja ravatalán vagy esetleg sírján, bár erős kételyei vannak a tekintetben, hogy a férfi díjazza majd ötletét.*
Fegyver: Vérszomj Páncél: Díszvért
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Morganus Yl Chays #286617 | 10.30 23:20:30 | 314354 |

[Temetés]

*Szokásos kék felöltőjére most fekete palást került, úgy térdepel a hideg kövön, a kápolna végében. Az imakönyvtartó helyéről elkerült, az üvegablakok előtti részen, ravatalon koporsó nyugszik, s benne Arturius Mor-Bain, bebalzsamozott porhüvelye. Az értesítés már fut körbe, Elfred által, mindenki tudhatja, miféle eseményre gyűlnek össze, Szellemlovagok, s mindenki, ki az elhunytat vagy családját, ismerhette.*

Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Elumenor Izlenay #224042 | 10.27 21:00:28 | 312382 |

[Temetés]

- Köszönöm Elfred!
*Mondja kissé bánatos hangon, majd hagyja, had menjen a komornyik. Ezután csupa feketébe öltözik. Fekete ing, fekete posztónadrág, fekete mente, fekete csizma, és fekete rendi köpeny. Pár percig eltart, míg megkeresi s felölti magára a ruhadarabokat, de kevesebb, mint fél óra alatt kész van. Szobája ajtaját bezárja, s megindul a kápolna felé, hogy végső búcsút vehessen kedves ismerősétől, Arturius-tól.*

Fegyver: Kymel kardja Páncél: Thrillion égi páncélja
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Morganus Yl Chays #286617 | 10.27 19:44:10 | 312291 |

[Temetés]
{Elfred}

- Lovagparancsnok úr, elnézést a zavarásért, de mint tudja, embert vesztettünk, illik hát harcostársaknak, tisztességet tenniök, s erre most az idő... *mondja, mintegy utolsó ébresztőként, mert ha valaki tudhatja, mi történt, s mi fog, az még leginkább a másodkéz, Elumenor. Ő még tán emlékszik is, milyen volt az ifjú Arturius, míg a számos új tagnak, inkább csak a veszteség elve, mi valamit mondhat. Az érzés, hogy bárkivel történhet hasonló... De nem mond többet a komornyik, csak csendben magára húzza az ajtót, s megy tovább útján, mindenkinél csilingelve, valami parányi gyászharangot...*

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sivinel Cest #10686 | 10.27 19:35:24 | 312282 |

*Befejezi még azt a sort amit épp papírra vetett, amikor a számára még ismeretlen szolgáló elcitálja a rábízott szöveget és csak mikor az már majdnem a végére ér néz fel rá. Gondolatai másfelé kalandoznak így csak fejének finom bólintásával jelzi, tudomásul vette az elhangzottakat és nem is tartóztatja a sietve igyekvőt.*
-Egy ravatal... *A szó jelentését ízlelgetve eszébe ötlik, mennyire alkalomhoz illő a kedvenc öltözékeinek egyike. Rögvest ki is bújik éppen viselt ruhájából és teljes valójában pőrén nekiáll előkeresni azt a bizonyos éjszín alapon vérbíbor lángnyelvekkel ékesített bársony, karcsú szoknyás, hosszú ujjas, egyberuhát. Hamar megkerül és gyakorlott mozdulatokkal ölti fel, majd az ügyesen varrott mintázat mentén úgy húzza össze magán, hogy ne lehessen észrevenni, miként is lehet levenni azt. oly csipcsupságokkal, mint alsó ruházat, nem törődik.
Egy hosszabb fekete szalagot kerít még, majd a szobájából kilépve bezárja annak ajtaját, majd a kulcs karikáján átfűzi a szalagot amit aztán a dereka köré fon, mintha csak öv lenne, s tulajdonképpen most az is, egyik oldalán a kulccsal, amivel így nem kell többet bíbelődni.
Szerencsére a rendház nem egy bonyolult alaprajz mentén építtetett annak idején, így odatalál a Kápolnához gond nélkül. Ezért hát nem siet, inkább kellemes séta gyanánt indul az említett cél felé.*

Fegyver: Mestergyilkos tőr

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Elumenor Izlenay #224042 | 10.27 19:24:16 | 312272 |

[Temetés]

*Városvédés, szörnytelenítés, menekültek. Az utóbbi időben kijutott neki ezekből mind, ezért úgy gondolta nem árt neki egy kisebb pihenés. Még a saját esküvőjéről is szinte megfeledkezik, igaz végső időpont még nem lett kitűzve, csak annyi biztos, hogy lesz. Legalábbis az ő részéről. Szobájában pesvedve hadvezetéssel kapcsolatos könyvet olvas, mikor kopogtatnak az ajtaján. A könyvet kinyitva maga mellé teszi, s feltápászkodva ágyáról ajtót nyit.*
- Üdv Elfred! Mi járatban?
*Van egy sejtése, hogy mi járatban, de jobb ha azt a komornyik mondja el.*

Fegyver: Kymel kardja Páncél: Thrillion égi páncélja
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta #240395 | 10.27 18:17:34 | 312198 |

[Temetés]

* Az ifjút kis büszkeséggel tölti el, hogy Elfred elismeréssel adózik naprakészsége előtt. Kurtán biccent.*
- Köszönöm, Elfred. Feltétlen ott leszek* mondja enyhe mosollyal arcán. Megvárja a lakáj távoztát, majd pánikszerű kapkodással áll neki felkutatni az említett ruhadarabot.*
- Hát persze* ragadja magához a keresett tárgyat széke háttámlájáról. Rutinosan gombolkozik be, oda se figyel igazán: többi ruhadarabját keresi. Előző nap kisuvickolt bakancs, fegyveröv és a jó öreg bőrkabát, miről soha nem mondana le, és így tovább. Talán ha tíz perc telik bele, kilép az ajtón. Hangos koppanással zárja be.*
~ Irány a kápolna* utasítja magát. A lehető legrövidebb úton halad, borostája nélkül szinte meztelennek érzi magát. Mikor belép a helyiségbe meglehet fel sem ismerik. Ő ennek ellenére főhajtással köszön: majd csak rájönnek.*

Morganus Yl Chays #286617 | 10.27 17:51:31 | 312175 |

[Temetés]
{Elfred}

*Új ajtó, hirtelenjében nem is tudja, ki rejtezik mögötte, ha egyáltalán. Emlékei szerint, sokáig nem bírt gazdával, aztán meg, nagy gonddal rendbe tették e helyt a rend rendező rendészei. De mindegy is, kezd a gondolatokba belezavarodni, a hangot hallva, inkább belép, s teszi dolgát, annak rendje s módja szerint:*
- Ahm, hölgyem, elnézést a zavarásért! Kötelességem tudatni mindenkivel, hogy néhai Arturius Mor-Bain, apród és sziklaöbli szerzetesi testvér, hajdani főpapi ág egyik utolsó leszármazottja, elhunyt védve szeretett otthonát, s mindent, mi szívének Sziklaöbölben, kedves volt. Tőle búcsút veszünk, elsőként, rendházunk kápolnájában, ott gyülekezünk. Engedelmével... *s távozik, amint jött, gyászkárogással, sötét hollógúnyában.*

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Morganus Yl Chays #286617 | 10.27 17:45:53 | 312167 |

[Temetés]
{Elfred}

- Nogusta úr, elnézést... *lép be hát Elfred, de a látottak alapján, talán feleslegesen.*
- Csak jelezni szerettem volna, hogy apródságban elődje, várja az utolsó szavak elhallását, miként a Kapuk által, lelke befogadását. De úgy látom, már hallott a dologról. A kápolnában, találkozunk... *hajtja meg nyikorgós, öreg derekát, majd maga után be, az ifjabb ajtaját.*

Fegyver: Hatásvadász Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sivinel Cest #10686 | 10.27 17:15:03 | 312147 |

[Temetés]

*Még csak most érkezett, tán még pár napja sincs, hogy beköltözött új szobájába és ideje javarészét nem a rendház falain belül töltötte. A városban kószált, hogy mindazt amire szüksége van de nem hozott magával, most beszerezze. Minek cipekedni ha egyszer itt is minden kapható amire éppen szüksége vagy épp gusztusa van. Figyelembe véve, hogy azzal sem volt tisztában, mekkora lesz a lakóhely ahová költözik, nem is lett volna értelme a nagy cipekedésnek. Gyorsan megvolt a fontosabb dolgokkal, apróságokkal többnyire.
Ezen dolgokról ír épp rövid értekezést, egybefűzve mindazzal amit Sziklaöbölben tapasztalt a dúlás után, amikor ajtaján kopogtatnak. Nem áll fel, csak ültében fordítja kissé oldalvást fejét, mintha az ajtóra akarna nézni de nem veszi el tekintetét a sorokról, amiket éppen ír és úgy szólal meg.*
- Igen ?...

Fegyver: Mestergyilkos tőr
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nogusta #240395 | 10.27 15:46:09 | 312112 |

[Temetés]

* Alkalom a mai nap, nem csak egy vonatkozása miatt: nagyobbrészt, mert csak egyszer ravatalozzák fel az embert, s kevésbé azért, mert Nogusta megint hajlandóságot mutat, hogy lenyúzza a három hét alatt egész tetszetős méretűre sarjadt szakállát.
Végez a művelettel, arcát törölgeti a vizes edénye felett, mikor kopogást hall az ajtón.*
- Lépj beljebb, légy akárki!* mondja olyan hangerővel, ami kintinek is tökéletesen megfelel. Míg a bejönni óhajtó a zárral matat, s benyit, addig ő már el is teszi borotváját s egyéb kellékeit. Gondolataiban pedig a következők leledzenek:*
~ Hova is raktam el azt az új selyeminget?* vakarja fejét.*

Aldan Honoka #293076 | 10.26 22:29:13 | 311872 |

[Temetés]

*Ki hunyt el? Való igaz, még nem mozog otthonosan a rendházban, de a lényeget összeszedi.*
~ Városvédelem - Orkok. Bajtárs - Rendházbéli. Arturius úrfi? - nem hallottam róla semmit. ~
*Bár igaz, a nagy rendházban szinte alig futott idáig össze valakivel. (kivéve a lovagtermet a védés előtti órákban)*
~ Azért a tiszteletet megérdemli! Nemesen cselekedett, bár maradhatott volna életben is! ~
*Gyorsan szétnéz ruhái között, s igen nagy gondban van. A fölsőket mellben nehezen zárja, a nadrágok meg lecsúsznak róla, hirtelen elsoványodottságában. Végül kiválaszt egy nadrágot, s a nadrágszíjjal jól összefogja a dereka körül, s felveszi legbővebb ingét. Erre kerít egy köpeny félét, mely jótékonyan takarja szedett-vedett öltözékét, majd kortyol egyet a fájdalmat csillapító főzetből, s elindul a kápolna felé. Lassan, s óvatosan halad. Megnyúlt lábait nem érzi biztonságosnak*

Fegyver: Thrillioni vadász Páncél: Thrillioni vért
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Lia Nailo #287310 | 10.26 21:50:23 | 311835 |

[Temetés]

*Lia még nem tudja de a kísérletének eredménye igen csak meg fogja őt változtatni a jelenlegi gyermekkorából.Elfred igen aggódóan kérdezi.
-Igen igen csak az üvegek törtek szét.
*Néz be szobájának romjaira, hát lesz egy kis takarítás az már szent.
-Ravatal?-Alig eszmél fel az ismeretlen szó hallatán mikor egy másik kérdés érkezik-Vér?-Néz kezére-Áúú..Máris ott leszek csak rendbe szedem magam.
*Válaszolja Elfrednek és vissza bújik szobájának rejtekébe.Ellátja kezén lévő sebet.Utána átöltözik és megmosakszik úgy jó fél óra után készen is áll a ravatalra.Hát irány a kápolna.

Morganus Yl Chays #286617 | 10.26 21:43:01 | 311824 |

[Temetés]
{Elfred}

*Egyre szebb életképekkel találkozik a hű szolga, ki már nem is tudja, hova nézzen szégyenlős ámulatában.*
- Jól van, kisasszony? *ez első riadalma, elnézve a harci füstfestvenyzést, meg a kísérlet testi nyomait.*
- Csak annyit mondtam volna el, hogy a kápolnában ravatalhoz gyűlünk, de úgy látom, nem alkalmas most az idő, hosszabb elmesélésre. Az ott vér, jól látom? *mered rá ijedten a kézre, ami az üvegcse bosszúját élvezte.*

Fegyver: Hatásvadász Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Morganus Yl Chays #286617 | 10.26 21:38:22 | 311816 |

[Temetés]
{Elfred}

- Elnézést a zavarásért... hölgyem! *hebegi, s szinte meg sem ismeri a lányt, főképp ilyen állapotában. Azért elmondja gyorsan, miért is zargatja a jó népeket, ha már így tevékenykedik:*
- Kötelességem hirdetni, miszerint egy a bajtársak közül, bizonyos Arturius úrfi, végét lelte a városvédelemben. A hír tehát, hogy temetésére készülünk, s búcsúztatása első lépcsője, a kápolnában leend. A méltóságos úr, kéreti oda a rend tagjait... *fejezi be a nagymester üzenetét, legalábbis azt, ahogyan ő meghangosítja azt. Meghajlás, próbál az öszement ruházattól elvonatkoztatni, mely ha nem néz oda, éppen kivitelezhető is. Aztán folytatja körútját, s verdes új ajtóléceket...*

Lia Nailo #287310 | 10.26 21:27:29 | 311807 |

[Temetés]
//és előzmények//

*Lia nem rég igen érdekes fűfélét talált.Elkezdte azt vizsgálni könyvekben csak némi utalást talált rá, így muszáj volt kísérleteket végre hajtani rajta.Hát épp most kezdte el a növényt különböző üveg lombikokba rakni forralni és egyéb ilyen olyan dolgokat csinálni vele.Természetesen titokban, így valahogy jobban szereti.Épp önti át a növénynek a levét egy másik anyagba(egyszerűség kedvéért).Mikor kopognak az ajtón, Lia megijed és kiejti a két üvegcsét azok az asztalra esnek és egy kisebb robajjal szétcsapódnak.Kisebb fekete füst keletkezik, az üvegszilánkok Lia kezébe állnak.Még nem érzi a fájdalmat csak a hirtelen pánikot.Oda siet az ablakhoz, kinyitja hogy a füst kimenjen.Majd kissé kormos arccal az ajtóhoz lépve kinyitja.
-Elfred..khööm..khöömm...Mit szeretnél?
*Szól ki az angyali hang, kissé köhögve.

Aldan Honoka #293076 | 10.26 17:26:01 | 311601 |

Aldan Honoka
[Temetés]

*Éppen sikerül elszenderedni végre kicsit, mikor zörgetnek az ajtaján. Morcosan kikel az ágyából, s oda imbolyog az ajtóhoz. Kinyitja.*
- Igen? *Arca sápadt, szeme karikás. Hálóruházata mintha 2 számmal kisebb lenne. Kifehéredett haja már a válla alá ér. Látható fájdalmai vannak, hisz a gyorsan növés nem fájdalommentes.* - Mit kíván Elfred?

Fegyver: Thrillioni vadász Páncél: Thrillioni vért -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Myrla Yl Chays #286128 | 10.25 22:22:27 | 311178 |

[Temetés]

- Rendben. Köszönöm, Elfred!*-feleli a lakájnak, ki miután elmondta jövetele okát, egy meghajlás után máris távozna, hogy a többieket is tájékoztathassa. Biccent a férfinek, majd egy utolsó pillantást vetve szobájára, átgondolja, nem feledkezett-e el valamiről. Mivel semmi nem jut eszébe, kulcsra zárja maga mögött az ajtót, és kezében a virágokkal elindul a megadott helyre, a földszinti Kápolnába.*

Fegyver: Lucy Blake pengéje Páncél: Hamisított pikkelyvért
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Morganus Yl Chays #286617 | 10.25 22:11:31 | 311165 |

[Temetés]
{Elfred}

- Csak én, kisasszony, Elfred. Engedelmével... *mondja szerény hangon, időt hagyva, hogy belépésével, nem megzavart állapotokat leljen. Urával szemben, végtelenül tapintatos.*
- Jelenteném, hogy néha apródtársa, nemzetes Arturius Mor-Bain porhüvelyét, a kápolnában felravataloztuk. További instrukciókig, ott gyülekeznénk, feltételezem, végtisztességet adni... *hajtja meg magát, s távozik, mert ugyanezt a szöveget, némi módosításokkal persze, még sokaknak el kell mondania.*

Myrla Yl Chays #286128 | 10.25 22:01:48 | 311149 |

[Temetés]

* Myrla az utolsó simításokat végezve, épp elkészült. Már felöltözött, az alkalomhoz illő ünnepélyes, földig érő fekete ruhát vett magára, melyet felül és az ujjánál csipke díszít. Haját összefogta, vállára egy szintén fekete, selyemből készített köpönyeget terített. Fegyverei, vértje most az állványon pihennek, nem lesz rájuk szüksége.
Az asztalán álló vázából épp kiveszi a reggel egy virágáruslánytól beszerzett fehér rózsacsokrot, amikor kopogás hallatszik.
- Szabad, nyitva! Ki vagy és mit akarsz?*- kiáltja ki a bebocsátást kérőnek, de ugyanakkor el is indul az ajtó felé. Amelyikük gyorsabb lesz, az nyitja ki. Mindenesetre pár pillanat múlva Elfreddel találja magát szembe.*

Morganus Yl Chays #286617 | 10.25 21:40:06 | 311119 |

[Temetés]

*A folyosón ismét találkoznak, s kérdő nézésre, szóban születik válasz.*
- Elfred kérem, zörgessen ajtókon, hogy aki akar jönni, az biz készülődjön, sietve! A kápolnában gyülekezzünk, imára hajtott fejjel várakozva... *hogy mire, azt még maga sem tudja tán. Pontosabban, dehogynem, csak nehezen tudná kimondani, ha kellene. A komornyik tudhatja, mert ennyiből is ért, de legalábbis, megy rendelt dolgára, küldetését teljesíteni. Így kopogtat minden rendtag bejáratán, hátha elmondhatja, mi is következik.*

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Morganus Yl Chays #286617 | 10.23 21:26:50 | 309944 |

[Temetés]

*Szürke csuhát ölt magára, kardja most pihen a sarokban, hasonszőrűen egyszerű, matériahüvelyében. Az ő lelke azonban, most kevéssé penge, tompán zsibong, valahol belsejében. ~Szívnek mondják, de vajh, az-e szikránk lakhelye?~ tűnődik, miközben ajtaján kopogtatnak. Ez megfojt minden ébredező, töprengésre méltó, gondolatot.*
- Szabad! *szól ki, s belép Elfred, ki más. Lehetne éppen valamely rokona, de akkor járna a belépővel, valami gaz vagy földindulás.*
- Éppen jókor! Bebalzsamozták, ahogy kértem? *s néma biccentés a felelet, noha ez a kérdés, már elhangzott párszor az ötbányai út folyamán, s mindvégig ugyanazt mondhatta. Talán ezért is néma az igenlés, ura folytonos zargatására.*
- Örömmel hallom. *nyugszik meg, majd meghallgatja, amit amaz mondani kénytelen.*
- Rendben, máris megyek. Csak egy pillanat türelmet kérek... *kardjára mutat, vigye azt a megfelelő helyre, s elengedi, ki után hamarosan, ő is megyen. Szobájában egyedül marad hát, kicsit még elmereng az előtte álló dolgokon, döntéseken, majd elhagyja szobáját...*

Fegyver: Hatásvadász Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs

2010. nov. 16.

Temetés - Arturius Mor-Bain