Sziklaöböl / Külső kerületek, városkapu / Szellemlovagok Rendháza
Sziklaöböl / Külső kerületek, városkapu / Szellemlovagok Rendháza / A Rendház épülete
Időpont: corvusi időszámítás 627. év Az Orkvonulás hava 05. nap (2010.10.05 - 25.)
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Érkezés éjfél után]
*Valóban jó kis beszélgetés kerekedett ezen késői, vagy talán már korai
órán. A szobához érve a személyzet utolsó tagja éppen elhagyni készül
azt, s még pár szóval jelentést is tesz.*
- Kitűnő, kiváló munkát végeztek, s ezért köszönetemet is adom.
*Majd egy bólintással tovaengedi a szolgálót, s engedi be a hordának felcsapott strázsákat. Ő maga a szobán kívül marad az ajtónál.*
- Remélem is, hogy lesz még alkalmunk beszélni. Most pedig jobb lesz mind kettőnknek, ha nyugovóra térünk, s remélem kellemesen fogja érezni magát nálunk. Kellemes estét Sivinel kisasszony!
*Hajol meg, majd félfordulatot véve ő is elindul a szobájába, ugyanúgy botjával kopogva, mint idefele jövet.*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Thrillion égi páncélja
- Kitűnő, kiváló munkát végeztek, s ezért köszönetemet is adom.
*Majd egy bólintással tovaengedi a szolgálót, s engedi be a hordának felcsapott strázsákat. Ő maga a szobán kívül marad az ajtónál.*
- Remélem is, hogy lesz még alkalmunk beszélni. Most pedig jobb lesz mind kettőnknek, ha nyugovóra térünk, s remélem kellemesen fogja érezni magát nálunk. Kellemes estét Sivinel kisasszony!
*Hajol meg, majd félfordulatot véve ő is elindul a szobájába, ugyanúgy botjával kopogva, mint idefele jövet.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Érkezés éjfél után]
*Szépen alakult a beszélgetés mind témában mind pedig időben. Egy rövid
ismerkedés, csipetnyi szemantika és meg is érkeztek a szobához amit
neki szántak. Nem kíván további témát felvetni, sem pedig tovább
feltartani a gáláns lovagot. Nemleges válasz gyanánt elengedi füle
mellett egy újabb kérdés lehetőségét. Az ajtót feltáró szolgáló
szavaira bólint egyet, majd a tenyerét tartva átveszi a hozzá tartozó
kulcsot. Utat enged a ládáinak illet az azokat cipelő strázsáknak és
rögvest kezét is nyújtja Izlenay felé*
- Úgyhiszem lesz még alkalmunk beszélgetni a jövőben de nem tartom fel tovább, kedves lovagparancsnok úr. Hálás vagyok amiért személyesen mutatta meg a szobámat és mihamarabbi gyógyulást kívánok.
*Ezzel ő a maga részéről be is fejezte a diskurálást ami a vártnál kellemesebbnek bizonyult. Egy köszönöm uraimmal a cipekedő őröknek is kifejezi illő háláját a miheztartás végett, majd megvárja míg a lovagparancsnok hátat fordítva távozik, ám utána rögvest magára zárja az ajtaját. Ideje belaknia helyet.*
Fegyver: Mestergyilkos tőr
- Úgyhiszem lesz még alkalmunk beszélgetni a jövőben de nem tartom fel tovább, kedves lovagparancsnok úr. Hálás vagyok amiért személyesen mutatta meg a szobámat és mihamarabbi gyógyulást kívánok.
*Ezzel ő a maga részéről be is fejezte a diskurálást ami a vártnál kellemesebbnek bizonyult. Egy köszönöm uraimmal a cipekedő őröknek is kifejezi illő háláját a miheztartás végett, majd megvárja míg a lovagparancsnok hátat fordítva távozik, ám utána rögvest magára zárja az ajtaját. Ideje belaknia helyet.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Érkezés éjfél után]
{Egy szolgáló}
*A szobában még folynak az előkészületek, különösképp, mivel meg lett a
személyzetnek hagyva, most különösen ne okozzanak csalódást, az igen
igényes, új lakónak. Így minden alaposan át lett suvickolva, frissen
mosott minden, nyoma nincsen pornak, szagnak. Az idő viszont kinyúlt,
késő órán fejezik be az utolsó simításokat, a törlőronggyal, s aki
legutolsónak marad, lebukik ármányos túlórájával. Mert bár zárná az
ajtót, de épp akkor jön a folyosón Elumenor, s vele a munkálkodás
bírája is, maga. Nyitva hagyja tehát az ajtót, kulcsot átadja az
illetékeseknek, s várja az ítéletet, megfelel-e minden, vagy lenne-e
valamire, a hölgynek, úrnak, igénye. Még egy üzenetet át kell adnia,
Elfred helyében, ki neki azt meghagyta, mielőtt ment volna Ötbányára:*
- Lovag úr, hölgyem, munkánkat elvégeztük derekasan, remélhetőleg mindenki megelégedésére! Nagymesterünk üdvözlő szavait, úgy tudom, rejtette levélbe, amit ott hagytam az éjjeli szekrényen, engedelmükkel... *s ez utóbbi szól annak is, meghajlás kíséretében, hogy ha nincs más dolga, menne ő is aludni, hiszen korán kell kelnie, s minden nap, sokat dolgozni...*
Fegyver: Hatásvadász Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
- Lovag úr, hölgyem, munkánkat elvégeztük derekasan, remélhetőleg mindenki megelégedésére! Nagymesterünk üdvözlő szavait, úgy tudom, rejtette levélbe, amit ott hagytam az éjjeli szekrényen, engedelmükkel... *s ez utóbbi szól annak is, meghajlás kíséretében, hogy ha nincs más dolga, menne ő is aludni, hiszen korán kell kelnie, s minden nap, sokat dolgozni...*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Érkezés éjfél után]
*Érdekes Sivinel válasza a kérdésre. Úgy veszi ki, hogy az ékszerész
hivatás is elég bonyolult, ugyanúgy mint a kovács szakma. Mind két
foglalkozásnak vannak hasonlóságai, úgy mint a különböző szakágak. Ám a
legjobban az ékszer-mágus kifejezésen képed el, mivel még hasonlót sem
hallott életében. De mindig tanulhat újat az ember.*
- Nagyon köszönöm, hogy kifejtette a véleményét. Most már jobban értem, hogy miért mondta, hogy az emberek buták.
- Nos, hogy ne legyek túl ismeretlen kegyednek, engedelmével elmondanék önnek pár dolgot magamról. Mint azt tudja, a nevem Elumenor Izlenay. A Szellemlovagok lovagparancsnoka, s jó pár évig a rend kovácsa, ki ellátta szokványos és mágikus fegyverekkel a tagokat. De az az idő már lejárt. Amint láthatta, háború dúlt a város környékén és a Külső kerületekben, melyben elszenvedtem egy kisebb sérülést. Van egy jegyesem, Laney de Arcless. Nagyjából ennyit magamról, ha van valami egyéb kérdése, csak tegye fel nyugodtan.
*Röviden bemutatta magát, nem túlozta el, hisz nem túl bőbeszédű fajta. Próbál nem túl lassú iramot diktálni, de lába végett olyan kényelmes sétatempóban haladnak. Hamarosan a szobához érnek, de addig még lehet egy pár mondatot váltani.*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Thrillioni vért Másik kézben: Fakó barna olaj
- Nagyon köszönöm, hogy kifejtette a véleményét. Most már jobban értem, hogy miért mondta, hogy az emberek buták.
- Nos, hogy ne legyek túl ismeretlen kegyednek, engedelmével elmondanék önnek pár dolgot magamról. Mint azt tudja, a nevem Elumenor Izlenay. A Szellemlovagok lovagparancsnoka, s jó pár évig a rend kovácsa, ki ellátta szokványos és mágikus fegyverekkel a tagokat. De az az idő már lejárt. Amint láthatta, háború dúlt a város környékén és a Külső kerületekben, melyben elszenvedtem egy kisebb sérülést. Van egy jegyesem, Laney de Arcless. Nagyjából ennyit magamról, ha van valami egyéb kérdése, csak tegye fel nyugodtan.
*Röviden bemutatta magát, nem túlozta el, hisz nem túl bőbeszédű fajta. Próbál nem túl lassú iramot diktálni, de lába végett olyan kényelmes sétatempóban haladnak. Hamarosan a szobához érnek, de addig még lehet egy pár mondatot váltani.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Érkezés éjfél után]
*A téma boncolgatására való felkérés nem várt, de mindenképp kellemes
meglepetésként éri. Nincs hozzászokva a nyílt eszmecseréhez és ez
óhatatlanul arra emlékeztet, hogy talán túl sokat van egyedül.*
- Persze hogy van. Egy szimpla ékszer, legyen bármily szemet kápráztatóan szép, az akkor is csak ékszer. Érhet vagyonokat, ölhetnek is érte de szépségén méregdrága mivoltán más tulajdonságokkal nem bír. Ezeket hívhatjuk "átlagos csecse-becséknek", hogy az ön szavajárásával éljek.
- Ezzel szemben amiket én készítek, azok valóban felruházzák hordozóikat valami többel. Mindannyian tudjuk, hogy azon ékszerek amiket a városok egy-egy boltja árul és minden magára valamit is adó Érkezője hord, a fizikai képességeket emelik olyan szinte amire egyszerű ember magától el nem érhet. És ezek teszik képessé őket, hogy sárkányokkal birkózzanak, óriások csapásai elöl térjenek ki boszorkányos ügyességgel. Próbáljon csak meg ezek nélkül keresztülvágni teszemazt a Ködvölgy vidékén.
- Ám mivel ezekből "sok" van, a népek ezt már nem értékelik. Nem tartják különlegesnek, mitöbb természetesnek veszik. Ahogy a vizet is. Vegyük el tőlük 2 napra és egycsapásra mindennél drágább kincsé tesszük. Épp így nincs értékelve, az ékszer-mágus sem. Ez vagyok én. Ékszer-mágus. Pusztán az én mágiám az ékszer-tárgyakra korlátozódik, ahogy másoknak a gyógyításra, tűz-idézésre, fegyverek és vértek felruházására. Éppúgy bárkiből lehet tűzvarázsló, mint ékszer-mágus és cseppet sem egyszerűbb elsajátítani az egyiket mint a másikat. Egy élethossznyi idő sem elég, hogy minden titkát feltárja valaki de a különbség közöttük pusztán szemantikai. Egyazon fa különböző ágai, amelynek új hajtásait pusztán annak újdonsült mivolta okán érdekesebbnek találjuk. Ilyen az emberi természet, a divat hóbortjában élünk. Az én felmenőim ilyen-olyan formában mindig foglalkoztak a mágiával és sok tudást hagytak rám a régi időkből és mind mind azt bizonyítja, hogy mind az ékszerészet, mind a herbalizmus, mind pedig a kovácsmesterség, amit ma ezeknek hívunk, egyfajta mágikus iskola amelyet méltánytalanul sorolnak az egyszerű szakmák közé. Vajon Ötbánya törpéinek mágus-kovácsai, vagy Pormeder torony urai egyszerű lókovácsok és vásári mutatványosok gyülekezete ?... *Ez utóbbi kérdését pusztán költőinek szánta*
- Dióhéjban ez a véleményem így, az ismeretlen szobám felé menet önnek, akiről csak a nevét tudom. Nomeg hogy ült már épp eleget ahhoz, hogy inkább sántikálva bár de engem kísérgessen.
*Rámosolyog a férfira, kellemes első benyomást tett rá a lovag. Idejét sem tudja mikor fordult ez elő vele utoljára, egy lovag esetében. Még az is előfordulhat hogy megkedveli az itt töltött időt majd.*
Fegyver: Mestergyilkos tőr
- Persze hogy van. Egy szimpla ékszer, legyen bármily szemet kápráztatóan szép, az akkor is csak ékszer. Érhet vagyonokat, ölhetnek is érte de szépségén méregdrága mivoltán más tulajdonságokkal nem bír. Ezeket hívhatjuk "átlagos csecse-becséknek", hogy az ön szavajárásával éljek.
- Ezzel szemben amiket én készítek, azok valóban felruházzák hordozóikat valami többel. Mindannyian tudjuk, hogy azon ékszerek amiket a városok egy-egy boltja árul és minden magára valamit is adó Érkezője hord, a fizikai képességeket emelik olyan szinte amire egyszerű ember magától el nem érhet. És ezek teszik képessé őket, hogy sárkányokkal birkózzanak, óriások csapásai elöl térjenek ki boszorkányos ügyességgel. Próbáljon csak meg ezek nélkül keresztülvágni teszemazt a Ködvölgy vidékén.
- Ám mivel ezekből "sok" van, a népek ezt már nem értékelik. Nem tartják különlegesnek, mitöbb természetesnek veszik. Ahogy a vizet is. Vegyük el tőlük 2 napra és egycsapásra mindennél drágább kincsé tesszük. Épp így nincs értékelve, az ékszer-mágus sem. Ez vagyok én. Ékszer-mágus. Pusztán az én mágiám az ékszer-tárgyakra korlátozódik, ahogy másoknak a gyógyításra, tűz-idézésre, fegyverek és vértek felruházására. Éppúgy bárkiből lehet tűzvarázsló, mint ékszer-mágus és cseppet sem egyszerűbb elsajátítani az egyiket mint a másikat. Egy élethossznyi idő sem elég, hogy minden titkát feltárja valaki de a különbség közöttük pusztán szemantikai. Egyazon fa különböző ágai, amelynek új hajtásait pusztán annak újdonsült mivolta okán érdekesebbnek találjuk. Ilyen az emberi természet, a divat hóbortjában élünk. Az én felmenőim ilyen-olyan formában mindig foglalkoztak a mágiával és sok tudást hagytak rám a régi időkből és mind mind azt bizonyítja, hogy mind az ékszerészet, mind a herbalizmus, mind pedig a kovácsmesterség, amit ma ezeknek hívunk, egyfajta mágikus iskola amelyet méltánytalanul sorolnak az egyszerű szakmák közé. Vajon Ötbánya törpéinek mágus-kovácsai, vagy Pormeder torony urai egyszerű lókovácsok és vásári mutatványosok gyülekezete ?... *Ez utóbbi kérdését pusztán költőinek szánta*
- Dióhéjban ez a véleményem így, az ismeretlen szobám felé menet önnek, akiről csak a nevét tudom. Nomeg hogy ült már épp eleget ahhoz, hogy inkább sántikálva bár de engem kísérgessen.
*Rámosolyog a férfira, kellemes első benyomást tett rá a lovag. Idejét sem tudja mikor fordult ez elő vele utoljára, egy lovag esetében. Még az is előfordulhat hogy megkedveli az itt töltött időt majd.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Érkezés éjfél után]
*Szerencsére nem titok számára az általa feltett kérdés, úgyhogy
türelmesen végighallgatja Sivinelt. Nem szól közbe, nem vág pofákat,
hanem érdeklődően hallgat. Ő ehhez ért, s talán ezt is szeretik benne
az emberek.*
- Dehogy vette el a kedvemet! Semmi probléma, ne zavartassa magát. Nem élünk túlságosan nagy vasszigorban így civilben. Ha az embernek van véleménye, és azt alá is tudja támasztani, nekem nyugodtan el mondhatja, én meghallgatom. De bírálatot ne várjanak tőlem. Én mindenkit olyannak fogadok el, amilyen. Bármilyen nézetei is vannak.
*Elég nyílt látáskörű, és toleráns alak. Nem zavarja, ha valakinek más a véleménye, vagy őt valamilyen jelzéssel látja el. Mindenkinek más a látásmódja, és ő elfogadja azokat.*
- De ha nem egyszerű ékszerésznek, hanem többnek mondja annál magát, akkor mi megnevezése ennek a hivatásnak? Van valami több a kegyed által készített ékszerekben, mint egy átlagos csecse-becsében? Kérem, mondja el, nagyon felkeltette az érdeklődésemet!
*Érdekli a téma, ez nem vitás. Ő is többre tartotta az általa készített fegyvereket, mikor még a rend kovácsa volt. De hát ki ne fűzne érzelmeket a saját munkájához. Lehet, hogy Sivinel tényleg tud valamit, ami több az általa készített ékszerekhez való kötődésnél. Ezt talán sikerül most kiderítenie.*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Thrillioni vért Másik kézben: Furmányos ép piros tekercs
- Dehogy vette el a kedvemet! Semmi probléma, ne zavartassa magát. Nem élünk túlságosan nagy vasszigorban így civilben. Ha az embernek van véleménye, és azt alá is tudja támasztani, nekem nyugodtan el mondhatja, én meghallgatom. De bírálatot ne várjanak tőlem. Én mindenkit olyannak fogadok el, amilyen. Bármilyen nézetei is vannak.
*Elég nyílt látáskörű, és toleráns alak. Nem zavarja, ha valakinek más a véleménye, vagy őt valamilyen jelzéssel látja el. Mindenkinek más a látásmódja, és ő elfogadja azokat.*
- De ha nem egyszerű ékszerésznek, hanem többnek mondja annál magát, akkor mi megnevezése ennek a hivatásnak? Van valami több a kegyed által készített ékszerekben, mint egy átlagos csecse-becsében? Kérem, mondja el, nagyon felkeltette az érdeklődésemet!
*Érdekli a téma, ez nem vitás. Ő is többre tartotta az általa készített fegyvereket, mikor még a rend kovácsa volt. De hát ki ne fűzne érzelmeket a saját munkájához. Lehet, hogy Sivinel tényleg tud valamit, ami több az általa készített ékszerekhez való kötődésnél. Ezt talán sikerül most kiderítenie.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Érkezés éjfél után]
*Nem forszírozza a láb-témát, hisz végtére is nem a sajátjáról van szó,
a férfiúi büszkeségről pedig már nem lehet neki újat mutatni. Egyébként
is kellemes csalódásként éli meg az irányában tanúsított jó modort. Nem
azért mert nincs hozzászokva, sokkal inkább, mert mások vannak hijján
ezen erénynek. Persze áltatni sokan áltatják magukat. Sosem kedvelte
igazán a becsületet és tisztességet prédikáló klánokat ám ennek legfőbb
oka furcsamód az volt, hogy szinte kivétel nélkül sekélynek bizonyultak
a hangzatos szózatok, üresnek a nagy szavak és álszentnek a
prédikátorok. Bár ő maga nem sokat ad az olyan, önnön magát gúzsba kötő
elvekre mint amilyen egy lovagi kódex de a valódi eltökéltséget és
állhatatosságot mindig tiszteletre méltónak találta, legyen az meg
barátban vagy ellenségben. Újdonsült rendjével szembeni kíváncsiságára
azonban majd csak a jövő adhat választ..*
- Nem az. A miértre azonban csak az említett úr tudja a választ. Ékszerészt keresett és megtalált engem Távolrévben, ahonnan származom és életem java részét ott is töltöttem. Rövid levélváltás után elfogadtam a meghívást, kíváncsiságtól vezérleve de ne értsen félre. Én nem vagyok az az unatkozós típus, ám önök valamiért érdekelnek engem... *szavai egyszerre rejtenek okot és költői kérdést csatlakozásának érvei kapcsán*
-... de hogy mi szüksége van Yl Chays nagymesternek egy ékszer-mágusra azt csak ő tudja.
*Felelete a kérdésre egyben apró utalás, hogy az igazi kérdés mindig az, miért van szükség valakire, nem pedig hogy ki az a valaki. Önmagát pedig sosem gondolta szimpla ékszerésznek. Az ékszerek szépek. Semmi több. De amiket ő készít, amikből készíti és amiket lehetővé tesznek hordozóik számára, azok cseppet sem hétköznapi csecsebecsék. Erről azonban csak nagyon kevesen vesznek tudomást, amit ő személy szerint ironikusnak vél, hisz nincs olyan halandó a nap alatt aki ne viselne "ékszert" amikor szörnyekkel harcol, párbajokat vív, bűnös lelkeket üldöz vagy épp aljas szándékkal vadássza véreit.*
- ... az emberek buták... *Szalad ki a száján gondolatmenetének konklúziója, majdhogynem fel sem tűnik neki. Majdhogynem.*
- Bocsásson meg. Hangosan gondolkodtam. Nem önre céloztam, csak nem szeretem ha ékszerésznek neveznek. De megszoktak. Amiket én készítek azok sokkal többek puszta ékszernél és nálam jobbat keresve sem talált volna a Szellemlovagok mestere. Ha így vesszük, szerencséltetem önöket. De mielőtt végképp azt hinné, menthetetlenül önelégült és beképzelt vagyok, inkább magam vallom be ! *És teszi ezt széles, tréfáról árulkodó mosollyal.*
- Remélem nem szegtem el végképp a kedvét kalauzolásomtól ily korai órán a fecsegésemmel.
Fegyver: Mestergyilkos tőr
- Nem az. A miértre azonban csak az említett úr tudja a választ. Ékszerészt keresett és megtalált engem Távolrévben, ahonnan származom és életem java részét ott is töltöttem. Rövid levélváltás után elfogadtam a meghívást, kíváncsiságtól vezérleve de ne értsen félre. Én nem vagyok az az unatkozós típus, ám önök valamiért érdekelnek engem... *szavai egyszerre rejtenek okot és költői kérdést csatlakozásának érvei kapcsán*
-... de hogy mi szüksége van Yl Chays nagymesternek egy ékszer-mágusra azt csak ő tudja.
*Felelete a kérdésre egyben apró utalás, hogy az igazi kérdés mindig az, miért van szükség valakire, nem pedig hogy ki az a valaki. Önmagát pedig sosem gondolta szimpla ékszerésznek. Az ékszerek szépek. Semmi több. De amiket ő készít, amikből készíti és amiket lehetővé tesznek hordozóik számára, azok cseppet sem hétköznapi csecsebecsék. Erről azonban csak nagyon kevesen vesznek tudomást, amit ő személy szerint ironikusnak vél, hisz nincs olyan halandó a nap alatt aki ne viselne "ékszert" amikor szörnyekkel harcol, párbajokat vív, bűnös lelkeket üldöz vagy épp aljas szándékkal vadássza véreit.*
- ... az emberek buták... *Szalad ki a száján gondolatmenetének konklúziója, majdhogynem fel sem tűnik neki. Majdhogynem.*
- Bocsásson meg. Hangosan gondolkodtam. Nem önre céloztam, csak nem szeretem ha ékszerésznek neveznek. De megszoktak. Amiket én készítek azok sokkal többek puszta ékszernél és nálam jobbat keresve sem talált volna a Szellemlovagok mestere. Ha így vesszük, szerencséltetem önöket. De mielőtt végképp azt hinné, menthetetlenül önelégült és beképzelt vagyok, inkább magam vallom be ! *És teszi ezt széles, tréfáról árulkodó mosollyal.*
- Remélem nem szegtem el végképp a kedvét kalauzolásomtól ily korai órán a fecsegésemmel.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Érkezés éjfél után]
*Sivinel után lép be az ajtón, majd azt nyitva hagyja a hordárrá
avanzsált strázsáknak. Visszatérve a kísérő szerepébe megindul az
épület folyosóin. Léptei mellett koppan botja is a kőpadlón. Nem
haladnak túl gyorsan, kíméli a lábát.*
- És szabad megtudnom, hogy a nagymester miért hívta meg kegyedet? Vagy netán ez titok?
*Kérdez rá a hölgyre, hisz érdekli a dolog. De ha titok ez, s csak Morganusra és Sivinelre tartozik, akkor elfogadja a tényt, s nem kérdezősködik tovább ebben az irányban.*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Thrillioni vért Másik kézben: Sápadt fényű zöld olaj
- És szabad megtudnom, hogy a nagymester miért hívta meg kegyedet? Vagy netán ez titok?
*Kérdez rá a hölgyre, hisz érdekli a dolog. De ha titok ez, s csak Morganusra és Sivinelre tartozik, akkor elfogadja a tényt, s nem kérdezősködik tovább ebben az irányban.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Érkezés éjfél után]
- Bizony. De szerencsére csak dúlt...
*Majd az épület ajtajához érve, még mielőtt kinyitva azt kérdést intéznek hozzá. Már megint a lábáról van szó.*
- Majd egy hétig ültem és pihentettem, úgyhogy nem árt neki egy kis mozgás. A végén még elgyengül.
*Hát szó mi szó a szúrt seb lassan gyógyul, de ő nem az a fajta aki hosszú ideig egy helyben tud maradni. Az ajtót ezután kinyitja, és jobbjával betessékeli Sivinelt.*
- Csak ön után!
*Mondja mosolyogva, majd miután a hölgy belépett, ő is követi és visszaveszi a vezető szerepét.*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Thrillioni vért Másik kézben: Furmányos kék olaj
*Majd az épület ajtajához érve, még mielőtt kinyitva azt kérdést intéznek hozzá. Már megint a lábáról van szó.*
- Majd egy hétig ültem és pihentettem, úgyhogy nem árt neki egy kis mozgás. A végén még elgyengül.
*Hát szó mi szó a szúrt seb lassan gyógyul, de ő nem az a fajta aki hosszú ideig egy helyben tud maradni. Az ajtót ezután kinyitja, és jobbjával betessékeli Sivinelt.*
- Csak ön után!
*Mondja mosolyogva, majd miután a hölgy belépett, ő is követi és visszaveszi a vezető szerepét.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Érkezés éjfél után]
*Követi hát a lovagparancsnokot és a kései alkalom okán nem is
traktálja egyéb óhajokkal. Talán amúgy se lenne szerencsés őt felkérni
a körbevezetésre, hisz ahogyan látja, a napokban inkább pihenésre lenne
szüksége további talpalás helyett. Persze ahogy ismeri a férfiakat,
amilyen makacsok, ki nem állhatják ha pihenésre, pláne ha ápolásra
szorulnak. Ezen gondolatai késztetik egy kis ártatlan csipkelődésre.*
- Mintha itt is háború dúlt volna... *Jegyzi meg a városban és az udvaron látottak okán*
- Nem kellene önnek inkább pihentetnie azt a lábat ?..*Szólítja meg menet közben a férfit, anyáskodó derüvel*
Fegyver: Mestergyilkos tőr
- Mintha itt is háború dúlt volna... *Jegyzi meg a városban és az udvaron látottak okán*
- Nem kellene önnek inkább pihentetnie azt a lábat ?..*Szólítja meg menet közben a férfit, anyáskodó derüvel*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Érkezés éjfél után]
*A levél hallatán az öregebb őr összerezdül, s már veszi is elő zsebéből.*
- Hú, tényleg! Tessék Uram, itt a levél!
*Azzal ő átveszi a levelet, s amennyire el lehet olvasni a fáklyafénynél, felületesen átfutja.*
- Hmm... Morganus meghívására. Rendben van.
*Motyogja maga elé, s eltéve a papírost, figyelmét a hölgyre irányítja.*
- Ez esetben Silvinel, üdvözlöm a rend köreiben!
*Azzal ahogy a lovagokhoz illik, kezet csókol.*
- Kérem jöjjön velem, keresünk önnek egy szobát. Ti meg zárjatok be, és hozzátok a csomagokat!
*Azzal megfordul, s botjával bicegve indul a rendház épületébe. A két őr pedig a parancsoknak megfelelően bezárják a kaput, felkapják a két utazóládát és mennek a páros után.*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Thrillioni vért
- Hú, tényleg! Tessék Uram, itt a levél!
*Azzal ő átveszi a levelet, s amennyire el lehet olvasni a fáklyafénynél, felületesen átfutja.*
- Hmm... Morganus meghívására. Rendben van.
*Motyogja maga elé, s eltéve a papírost, figyelmét a hölgyre irányítja.*
- Ez esetben Silvinel, üdvözlöm a rend köreiben!
*Azzal ahogy a lovagokhoz illik, kezet csókol.*
- Kérem jöjjön velem, keresünk önnek egy szobát. Ti meg zárjatok be, és hozzátok a csomagokat!
*Azzal megfordul, s botjával bicegve indul a rendház épületébe. A két őr pedig a parancsoknak megfelelően bezárják a kaput, felkapják a két utazóládát és mennek a páros után.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Érkezés éjfél után]
*Nem fűz hozzá semmit a szobával kapcsolatos állításhoz, csak beljebb
jön ahogyan és amennyire engedik, inkább csak bólint a várakozást
illetőleg. Nem kíváncsiskodik különösebben, futólag pillant körbe, azt
azonban nem nehéz észrevenni, hogy valóban nagy lehet a zsúfoltság, ha
már az udvaron is egy menekülttábor látképe fogadja az embert. Ez
azonban őt kevéssé izgatja, inkább csak türelmesen várakozik míg az
említett úr meg nem érkezik, egy mosollyal hálálja meg a fiatalabbik
őrnek a cipekedést.*
- Beköltöznék. *Szól a lényegre törő válasz a kérdést illetően*
- Önnek is szépet, Izlenay úr! Ahogyan az az őrnél található levélben áll, meghívást kaptam a Szellemlovagok rendjébe, én pedig elfogadtam a felkérést. Így hát itt volnék.
- Sivinel Cest, de jobb szeretem ha csak Sivinelnek szólítanak. *Majd kézcsókra nyújtja hegyesre fent, feketére lakkozott körmű kezét.*
Fegyver: Mestergyilkos tőr
- Beköltöznék. *Szól a lényegre törő válasz a kérdést illetően*
- Önnek is szépet, Izlenay úr! Ahogyan az az őrnél található levélben áll, meghívást kaptam a Szellemlovagok rendjébe, én pedig elfogadtam a felkérést. Így hát itt volnék.
- Sivinel Cest, de jobb szeretem ha csak Sivinelnek szólítanak. *Majd kézcsókra nyújtja hegyesre fent, feketére lakkozott körmű kezét.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Érkezés éjfél után]
*A két strázsa csendesen ácsorog a kapun belül, mikor dörömbölés hallatszik a kapun.*
- Ki lehet az ilyen későn?
*Morog fel az idősebb, s lomhán a kémlelőhöz lép, s egy gyors mozdulattal kinyitja. Még arra sincs ideje, hogy dörmögős hangján megkérdezze ki az, s mi járatban, egy levél majd szemét böki ahogy kitekint. Szótlanul elveszi a papírost, s olvasni kezdi.*
- Szobát szeretne? Az nehéz lesz. Tele vagyunk menekültekkel.
*Szól még pár szót az őr a kémlelőn keresztül, majd int fiatalabb társának, hogy nyissa ki a kiskaput. Halk nyikkanással lassan nyílik a kapu, így Sivinel bebocsájtást nyert, igaz csak pár lépésre.*
- Várjon itt! Mindjárt hívatom Elumenor urat. Addig te meg hozd be hölgy cuccát!
*Azzal a papírossal kezében az öreg sarkon fordul, és eltűnik a rendház falai közt. Ezalatt a másik behozza az érkező motyóját.
Pár perccel később már jön is vissza az öregebb a kéretett személy társaságában. A lovagparancsnok köpenyébe burkolózva, bal lábára sántikálva közeledik a kapuhoz. Közelebb érve már a baljában levő harmadik lábnak szolgáló bot is láthatóvá válik, s a botra támaszkodva áll meg a hölgy előtt.*
- Szép estét! Eluemnor Izlenay szolgálatára. Miben segíthetem kegyedet?
*Sokat nem tud róla, hogy mi folyik itt, mivel az őt felverő strázsa csak annyit mondott, hogy egy nő van itt és bebocsájtást szeretne.*
Fegyver: Kymel kardja Páncél: Thrillioni vért
- Ki lehet az ilyen későn?
*Morog fel az idősebb, s lomhán a kémlelőhöz lép, s egy gyors mozdulattal kinyitja. Még arra sincs ideje, hogy dörmögős hangján megkérdezze ki az, s mi járatban, egy levél majd szemét böki ahogy kitekint. Szótlanul elveszi a papírost, s olvasni kezdi.*
- Szobát szeretne? Az nehéz lesz. Tele vagyunk menekültekkel.
*Szól még pár szót az őr a kémlelőn keresztül, majd int fiatalabb társának, hogy nyissa ki a kiskaput. Halk nyikkanással lassan nyílik a kapu, így Sivinel bebocsájtást nyert, igaz csak pár lépésre.*
- Várjon itt! Mindjárt hívatom Elumenor urat. Addig te meg hozd be hölgy cuccát!
*Azzal a papírossal kezében az öreg sarkon fordul, és eltűnik a rendház falai közt. Ezalatt a másik behozza az érkező motyóját.
Pár perccel később már jön is vissza az öregebb a kéretett személy társaságában. A lovagparancsnok köpenyébe burkolózva, bal lábára sántikálva közeledik a kapuhoz. Közelebb érve már a baljában levő harmadik lábnak szolgáló bot is láthatóvá válik, s a botra támaszkodva áll meg a hölgy előtt.*
- Szép estét! Eluemnor Izlenay szolgálatára. Miben segíthetem kegyedet?
*Sokat nem tud róla, hogy mi folyik itt, mivel az őt felverő strázsa csak annyit mondott, hogy egy nő van itt és bebocsájtást szeretne.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Érkezés éjfél után]
*Kevéssel túl a boszorkányok óráján, mikor a legtöbben már az álmok
mezsgyéjén járnak, néhány fős kompánia érkezik meg a rendház ajtaja
elé. Egy-két hordár és egy ránézésre átlagosnak nevezhető férfialak
társaságában az Öbölben használatos szekértípuson utazva. Minden
holmija két utazóládában nyugszik, mert csak a szükséges dolgait hozta
magával, minden egyébre majd szert tesz itteni új otthonában.
Mikor megállapodik a fogat, leszáll ő maga is, megvárja míg kirakodják melléje a poggyászát. Eztán habozás nélkül fonódnak ujjai a kopogtató hideg fémmarkolatára és tisztán hallhatóan megdörömböli a kaput. Úgy sejti, egy lovagrend székházában éjjel is van őrség, fel sem merül benne más eshetőség. Feltehetőleg nem is téved ebben.
Amennyiben feltárul a kémlelőnyílás, a sziluettje után az első dolog amit egy strázsa vagy bárki megpillanthat, az egy levél, mit annyira csúsztat be a lyukon hogy kényelmesen el lehessen venni. A meghívás szerepel rajta Morganus Yl Chays nagymestertől, amelyben a klánba történő invitációjának utolsó traktusa szerepel.*
- A nevem Sivinel Cest és remélem van már szoba ahová költözhetem. *Teszi hozzá még bemutatkozásához egy mosoly kíséretében. A választól függetlenül és még az előtt, sőt ha úgy alakul közben, fordul kísérőjéhez egy mondat erejéig*
- Köszönöm hogy elkísértél, majd később beszélünk. *Azzal távozásra inti a férfit aki pusztán egy biccentéssel felel majd sarkon fordulva meg is teszi ezt. Ezek után már valóban minden figyelme új otthonának első látott tagjaira irányul, a strázsákra.*
- Elumenor Izlenay urat legyenek Sivesek értesíteni egy alkalmas pillanatban, illetve ha ő épp nem tud szerencséltetni felbukkanásával, úgy Morwyn Yl Chays urat. Addig is, kérem, legyenek segítségemre a csomagjaimmal.
*Innentől pedig újdonsült házigazdáira bízza magát, abban a hitben, hogy nem okoz különösebb gondot nekik a dolog.*
Fegyver: Mestergyilkos tőr Páncél: Közönséges bélelt pikkelyvért Másik kézben: Troll könnycseppek
Mikor megállapodik a fogat, leszáll ő maga is, megvárja míg kirakodják melléje a poggyászát. Eztán habozás nélkül fonódnak ujjai a kopogtató hideg fémmarkolatára és tisztán hallhatóan megdörömböli a kaput. Úgy sejti, egy lovagrend székházában éjjel is van őrség, fel sem merül benne más eshetőség. Feltehetőleg nem is téved ebben.
Amennyiben feltárul a kémlelőnyílás, a sziluettje után az első dolog amit egy strázsa vagy bárki megpillanthat, az egy levél, mit annyira csúsztat be a lyukon hogy kényelmesen el lehessen venni. A meghívás szerepel rajta Morganus Yl Chays nagymestertől, amelyben a klánba történő invitációjának utolsó traktusa szerepel.*
- A nevem Sivinel Cest és remélem van már szoba ahová költözhetem. *Teszi hozzá még bemutatkozásához egy mosoly kíséretében. A választól függetlenül és még az előtt, sőt ha úgy alakul közben, fordul kísérőjéhez egy mondat erejéig*
- Köszönöm hogy elkísértél, majd később beszélünk. *Azzal távozásra inti a férfit aki pusztán egy biccentéssel felel majd sarkon fordulva meg is teszi ezt. Ezek után már valóban minden figyelme új otthonának első látott tagjaira irányul, a strázsákra.*
- Elumenor Izlenay urat legyenek Sivesek értesíteni egy alkalmas pillanatban, illetve ha ő épp nem tud szerencséltetni felbukkanásával, úgy Morwyn Yl Chays urat. Addig is, kérem, legyenek segítségemre a csomagjaimmal.
*Innentől pedig újdonsült házigazdáira bízza magát, abban a hitben, hogy nem okoz különösebb gondot nekik a dolog.*
