Szellemlovagok: Fafner Darmon érkezése

Helyszín:
Sziklaöböl / Külső kerületek, városkapu / Szellemlovagok Rendháza
Sziklaöböl / Külső kerületek, városkapu / Szellemlovagok Rendháza / A Rendház épülete
Időpont: corvusi időszámítás 627. év Az Orkvonulás hava 27. nap (2010.10.27 - 30.)
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Fafner Darmon #295335 | 10.30 14:23:04 | 313823 |

[Fafner Darmon]

*Miközben a lovagra figyel, lassan visszacsatolja kardjának hüvelyét, majd miután minden kérdésére választ kapott feláll, s illedelmesen elköszön, bár minden bizonnyal a fontosabb kérdések, távozása után fognak majd eszébe jutni...*
-Értem Uram! Köszönök mindent, és akkor én nem is zavarnám tovább, bizonyára vannak fontosabb teendői is... Megfogadom hát tanácsát, és próbálok megismerkedni a rend többi tagjával is! Ha bármiben szolgálatára lehetek, állok elébe! *ezzel el is búcsúzik. Kint a folyosókon pedig megpróbálja megkeresni Elfredet, hogy segítséget kérjen új szállása megkeresésében*

Fegyver: Kiegyensúlyozatlan hosszúkard Páncél: Impbőr vért
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Morganus Yl Chays #286617 | 10.30 13:55:25 | 313812 |

[Fafner Darmon]

- Ebben biztos vagyok... *mondja valódi bizonyossággal, az eddig tapasztaltak alapján. A kérdésekre pediglen, igyekszik megfelelni:*
- Először is, javaslom, kövesse majd Elfredet, ő majd mutat egy üres szobát, hol majd lakozhat kedvére. Ami pedig az eskütételt illeti, nem kell vele, annyira sietni. *ezzel most sokat mondott, de annyi mindenesetre igaz, majd jó alakalommal, ezt is megejtik. Még nehezebb az utolsó probléma, arra nem is tud, érdemben felelni.*
- Lovagi mentor, nem biztos, hogy gyorsan akad, így új eljárásunk által, nem is feltétlenül szükségeltetik. Az apródokat egyelőre, közösen oktatjuk, de ha lesz külön is mestere, az még jobb lészen, természetesen... *és igyekezett finoman megfogalmazni általános elégedetlenségét, hogy lovagjai, mennyire nem foglalkoznak, az ifjakkal. Tisztelet persze, a kivételnek.*

Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Fafner Darmon #295335 | 10.30 13:36:17 | 313805 |

[Fafner Darmon]

*Visszavette felajánlott fegyverét, majd helyetfoglalt. Kardját lábának támasztotta, s elmerengett. Úgy lépett nemrég a kapuhoz, hogy talán be sem engedik. Legalábbis ő így gondolta. Most azonban...*
-Köszönöm Uram! Nem fog csalódni bennem! *halkan mondta, a szája már régen kiszáradt a beszélgetés alatt, így hangja most kissé rekedtnek tűnt.*
-És... Most mi lesz a teendőm? Mikor kell letennem azt az esküt amit említett? Illetve mennyi időm lenne rá, hogy találjak egy lovagot, kinek apródra lenne szüksége? *több kérdéssel nem is zaklatja a lovagot, így is éppen elég időt rabolt már el tőle, hogy restelje magát.*

Morganus Yl Chays #286617 | 10.28 21:30:42 | 313071 |

[Fafner Darmon]

- Ezt örömmel hallom, mindig elkél a tettrekészség, párosulván becsülettel, pallérozott elmével... *bólint, mert az ifjú eddig nem vallott szégyent, így hihető mindaz, amit állít s ígér.*
- Elfogadom, Rendünk nevében! Szolgálja tehát ügyünket, mit igaznak tartunk, s életével, tetteivel, városunkat, ha így kívánja, mindezt vállalja! *de a szavak után, visszaadja a kardot, hiszen neki megvan sajátja, nincs szüksége másikra.*
- Erre azért, szüksége lesz, viselje gondját, miként fegyver is, szolgálja gazdáját híven! *de most már tényleg visszaül helyére, egy rakás térkép várja, hogy azokat bámulja. Azért csak nem hagyhatja el a helyzet folyományát, így int, hogy a másik is, üljön csak le. A dramaturgia most ezt kívánja meg, de legalábbis, a nagymester.*
- Amint hivatalosan is tagja lesz rendünknek, leteheti az apródok esküjét. Addig is, kap szobát, ellátást, mint mindenki más. Javaslom, amennyiben mestert kíván magának, járjon nyitott szemmel, s kérjen meg majd egyet lovagjaink közül, hogy vegye maga mellé majd, apródként társnak... *hadarja el a legszükségesebb tudnivalókat, teret engedvén utána, kérdésnek, mely mindig terem, mint piros bogyó, útszéli bokrokon.*

Fafner Darmon #295335 | 10.27 23:54:14 | 312556 |

[Fafner Darmon]

*Meghallgatva a lovagot, rögtön kirajzolódott elméjében az általa elképzelt Kymel, majd újra ezek a szavak rajzolódtak ki: ...és nem lészen rajtunk halálnak hatalma... éltünk s ügyünk igaz, jóért folyik harcunk...*
-Uram! Ha úgy gondolja hasznomat vehetné, állok szolgálatára! Ennél biztosabb már nem is lehetek a döntésemben! *Ismételte el szinte ugyanazt amit már a beszélgetés elején is mondott, ám most még inkább biztos volt magában. Biztos volt abban, hogy megtalálta. Megtalálta az utat, mit keresett. Ismét belenézett a lovag szemébe. Nem próbálta, és nem is akarta kifürkészni, mit is gondolhat most róla. Csak egyvalami számított most számára: az elhatározás... Elhatározta, hogy vagy így vagy úgy, de élete hátralevő részében ott fog segíteni az embereken, ahol csak tud. Bármi is legyen az ára, vagy következménye, s tegye ezt lovagként, vagy csak egyszerű polgárként...*
~éltünk s ügyünk igaz, jóért folyik harcunk~
-Elfogadja hát kardom, Morganus Yl Chays Úr?

Morganus Yl Chays #286617 | 10.27 23:28:28 | 312545 |

[Fafner Darmon]

- Nem könnyű megfelelnem, nem is állítom, hogy tudom a tökéletes választ. *próbálja megmagyarázni, múlt ködében, miért is úszik minden, horgonypontok nélkül.*
- A legtöbb mondánk Kymel és Eqlissa párosához köthető, de abban vannak eltérések, a szerelmesek miként, mikor, s hol éltek. Van, ki Kymel-t szegény sorból, önnön erejéből felemelkedett, becsületében rendületlen hajdani lovagnak tartja, s nem is alaptalanul. Eqlissa pedig, egyes források szerint, komoly hatalommal rendelkező nemes lánya volt, talán grófkisasszony, de egy bizonyos: a két fiatal szerelme, nem volt felhőktől takaratlan. A történet tragikus véggel zárult, Kymel s bajtársai hősként csatamezőn maradtak testhüvelyikkel, majd nem sokkal rá, bánatban elhervadva, törékeny lány kísérte égbe, vágyott s elvesztett kedvesét...*próbál valami rendszert vinni megannyi történetbe, de talán csak azt éri el, hogy kuszább lett az egész, mintsem könnyen érthető.*

Fafner Darmon #295335 | 10.27 23:09:03 | 312531 |

[Fafner Darmon]

*Ismét meglepődik a reakción. Hirtelen nem is tudja mit mondjon. Majd csendesen figyeli a lovag mondandóját.*
-És nem lészen rajtunk halálnak hatalma... *Úgy érzi neki is ki kell mondania a szavakat. Nem is Morganus úrnak címezve, hanem saját magának. Közben a kardra néz, majd ismét a lovagra:*
-Uram! Bocsájtsd meg tudatlanságom, de megkérdezhetném ki volt ez a Kymel Úr?

Morganus Yl Chays #286617 | 10.27 22:51:47 | 312518 |

[Fafner Darmon]

- Végre! *vált át a helyzethez alkalmazott szigorú arc-maszk, valami hallatlan örömtelibe. A kard sebesen visszakerül hüvelyébe, ő pedig még ízlelgeti, az elhangzottakat. Majd azt is elárulja, miért is elégedett:*
- Tudja, kiben csak hangzatos szólamok keringenek, hősiességről, hazaszeretetről, az rávágta volna egyből, hogy nem féli a pengét. Az ily pedig ostoba, s nem bátor, legfeljebb vakmerő, ki belelovagol a szuronyfalba, s még észre sem veszi, miként folyik ki lelke, megannyi seblukakon... *a jó válasz hangzott el tehát, s tán még maga sem gondolta, ily tökéletesen hallhatja, mire várt már régóta.*
- `Éltünk s ügyünk igaz!` - ez lovagi mottóm. Ugyanis a rendünk mottóját, mi ha azt vesszük töredék, én ezzel tudtam kiegészíteni, teljes egésszé: `Éltünk s ügyünk igaz, jóért folyik harcunk, és nem lészen rajtunk halálnak hatalma!` *árul el valami hallatlan titkot, min sokan nyilván, el sem gondolkoztak. Ezzel tehát, gyorstalpaló is történik, Szellemlovagok múltjáról, s jelenlátásáról, legalábbis egyikének a megnevezetteknek.*
- `...és nem lészen rajtunk halálnak hatalma!` *ízlelgeti a szavakat*
- Hányszor töprengtünk el, századok tanulóidejében, miként is hangzott ez el, Kymel lovagősünk szájából! A misztérium azonban, -legalábbis szerintem-, hogy mi miként tudnánk ezt mártír- vagy hősi halál küszöbén, életlezáróként, hitvallásként, elrebegni. A lényeget kimondta: életnek, halálnak, ha van súlya, megáll mindenek előtt, mérlegre téve, könnyűnek nem találtatik, sem érdemben, sem erényekben, s akkor nincs bánni való, sem veszteni való, a lélek pedig ez által, szabad. Ezt jelenti Szellemlovagnak lenni - szellemet szabaddá tenni, úgy járni, úgy kelni, emelt fővel, semmit nem rettegni! Aki kard által él, kell, hogy félje a pengét - mert ez a tisztelet jele. Ha már vágásra készült, csak bolond nyalogatná végig, hosszában annak élét, nem igaz? De minek is locsogok... *nevet zavarában, hogy csak most veszi észre, nem áll katedrában.*

Fafner Darmon #295335 | 10.27 22:28:40 | 312498 |

[Fafner Darmon]

*Meglepi a lovag mozdulata, de megpróbálja ezt nem kimutatni. Felszegi a fejét, s mélyen a szemébe néz. Volt már halálközeli élménye, főleg az utóbbi időben, azonban az már nem tudja befolyásolni tetteit. Egyszerűen nincs veszíteni valója. Akinek pedig már nincs mit vesztenie...*
-Ki ne félné, ha tétje is van a harcnak! Ha csatában esnék el, akkor félném. Félném, hogy halálom előtt nem tettem meg minden tőlem telhetőt! *Kis szünetet tart, majd folytatja. Higgadtan és csendesen beszél.*
-Ha úgy esnék el, hogy tudnám volt értelme meghalnom, akkor az lenne a legdicsőbb halál! *Továbbra is mélyen a lovag szemébe néz.*

Morganus Yl Chays #286617 | 10.27 22:13:23 | 312482 |

[Fafner Darmon]

~Tyű, az áldóját, ez vagy legény a talpán, vagy futóbolond! Remélem az előbbit...~ vakarja meg jobbjával állát, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve, kirántja a kapott kardot hüvelyéből, s az ifjúnak szegezi, épp annyira közel tartva a hegyet, amennyire lehetséges, károkozás nélkül. Ehhez persze, kicsit hátra is kell lépnie, egyszerre óvatos, még ha próbát is eszközöl.*
- Féled-e a pengét, embernek fia?

Fafner Darmon #295335 | 10.27 22:01:40 | 312468 |

[Fafner Darmon]

*Inkább mégiscsak állva maradna. Fontos pillanat ez az életében, legalábbis ő ezt így érzi. Két lábbal a földön állva, szépen kihúzva magát. Így tartja a kardot s vele életét is a lovag felé.*
-Csak döntésem biztosságával vagyok tisztában Uram! Láttam mi történt a városban... Átélni nem élhettem át, mivel nem tartózkodtam itt! De most itt vagyok és a látottak után nem érzek mást mint azt, hogy segíteni szeretnék! Legyen bármi is a következmény!
*Soha életében nem volt még ennyire biztos semmiben sem.*

Morganus Yl Chays #286617 | 10.27 21:44:36 | 312439 |

[Fafner Darmon]

- Igen, már emlékszem! Morganus Yl Chays, részemről a szerencse! Foglaljon csak helyet... *győzködi, miután abbahagyja az olvasást, felegyenesedik, kezet nyújt, s illendően üdvözli, kivel valóban váltott levelet. Viszont jobb szeret ülni, ha már megannyi dolgot kell intéznie, örökké terhelt, íróasztali irattengerében evezve...*
- Derék szándék, igazán derék... *de ami következik, meglepi erősen. Hivatali módozatban leledzik, a másik meg szinte tálcán kínálja életét. Kicsit még el is szégyelli magát, hogy alábecsülte az ifjú elhivatottságát.*
- Nocsak, régen láttam, hogy valaki ennyire szív-ember légyen! Ám legyen, de vajh tisztában van-e, döntése következményeivel? *tolja hátrébb a széket, hogy azt a kardot átvehesse. Nézegeti egy sort, csak míg a választ várja, egy életúti kereszteződésnél, megállva.*

Fegyver: Hatásvadász Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Fafner Darmon #295335 | 10.27 21:32:37 | 312424 |

[Fafner Darmon]

*Miután hellyel kínálták ő nem ült le, csak közelebb sétált*
-Üdvözlöm Uram! Fafner Darmon a becsületes nevem. Nemrégiben levélben kerestem! Ön válaszolt is... *Kissé zavarodottan beszél, nem igazán volt még dolga magasabb beosztásban lévő személyekkel, lovagokkal főleg nem*
-Nos én csak... Szóval azt írta a levélben, hogy alkalomadtán látogassak el a Rendházba... *Még mindig a levelet szorongatja.*
-Uram! Szeretném kardomat és lelkemet a rend számára felajánlani! Nem vagyok különösen képzett! De gyorsan tanulok! Szeretnék lovaggá válni, hogy a népet, és Sziklaöböl városát segíthessem! *Hirtelen felbátorodik, és majd egy szuszra, de azért higgadtan mondja a mondandóját. Majd miután befejezte lecsatolja kardját, és Morganus úr felé nyújtja, természetesen markolattal, és lehajtott fejjel*

Morganus Yl Chays #286617 | 10.27 21:16:50 | 312407 |

[Fafner Darmon]

*Bárki is kopogtasson azon az ajtón, bentről fojtott hangon szól ki az engedélyező szó, s nyílik általa ajtó. Elfred a megismert néven bejelenti vendégüket, majd távozik, ha másként nem rendelkeznek. Asztalánál ül a lovag, kék felöltőjében, valamit nagyon olvas, fel se tekint, csak int, a megnevezett személy, üljön csak le, az üres székre, átellenben.*
- Köszöntöm, jöjjön csak bátran! Mondja nyugodtan, mi járatban...

Fafner Darmon #295335 | 10.27 21:07:23 | 312392 |

[Fafner Darmon]

*Csendesen követi Elfredet. Kihasználja az időt míg elérnek úticéljukhoz, és rendesen körbenéz. Főleg a díszfegyvereken akad meg a szeme. Mikor a szoba elé érnek megtorpan, és várakozik egy kicsit, hátha Elfred itt is alkalmaz valamiféle protokollt. Ha viszont nem, akkor ő maga kopogtat be, majd kihúzza magát, hogy kicsit magasabbnak tűnjön. Nem túl büszke a magasságára, ami úgy 165-175 közé tehető.*

Morganus Yl Chays #286617 | 10.27 20:52:46 | 312377 |

[Fafner Darmon]
{Elfred}

- Értem. Kérem, kövessen, az emeletre megyünk. *s vezeti végig, keregőn, lépcsőn, fel egészen a nagymester szobájáig. Közben azért hagy időt körbenézésre, nem rohannak, főleg, hogy neki még egy vödört, valahol, el kell suvasztania. Hogy hol s miként teszi, az rejtély, mert egyik pillanatban még kezében van, aztán meg, mintha csak a szalonból libbent volna ki - semmi. Mágus ő, ha tálcákat kell eltűntetni, vagy semmiből, teljes életnagyságban, előteremni...*

Fafner Darmon #295335 | 10.27 20:47:44 | 312370 |

[Fafner Darmon]

-Fafner! Fafner Darmon! És elnézést a modortalanságomért! *ezután elkezd kotorászni a nemrégiben eltett levélért. Hiába, ritkán jár mostanában társaságba, talán ezért is tűnik modortalannak.*
-Az ügy amiről a nagymesterrel beszélni szeretnék bizalmas, azonban úgy hiszem számít a látogatásomra! ~Legalábbis remélem...~ *majd miután megtalálja a levelet, megmutatja az aláírást*

Morganus Yl Chays #286617 | 10.27 20:36:04 | 312356 |

[Fafner Darmon]
{Elfred}

- Hogy velem? Azt hiszem, igen, egyben vagyok, de legalábbis, testben... *s a zavartság, mi szemeiben játszik, megmutatja, hol nincsen egyben. De mivel szakmájában kivételes darab, hamar visszanyeri lélekjelenlétét, s már újfent, fennkölt eleganciával mutat, jobb híján, utat.*
- A méltóságos urat keresi? Egy pillanat, ezt kiöntöm, s máris vezetem elébe. *s két biztos lépés után, a felmosó víz, úrias mozdulat végén, száll az udvar felett, nedvesítvén annak porát.*
- Kész is. Mehetünk? Nevem Elfred, a nagymester komornyikjaként munkálkodom, s örvendek, hogy megismerhetem, kedves... Miként is mutathatom majd be? *fogalmaz nagyon körülményesen, noha a helyzet egyszerű: fogalma sincs, ki az illető, s miért is keresi gazdáját. Apró kis hiba a rendszerben, gyakorta megesik, s könnyen orvosolható...*

Fegyver: Hatásvadász Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Fafner Darmon #295335 | 10.27 20:25:29 | 312343 |

[Fafner Darmon]

*Miután leveri a sár nagy részét a bakancsáról, a bejárat felé fordul, azonnal meg is torpan. Igencsak megdöbben az úriember vedres mutatványán, azonban nem várja meg a végkifejletet. Megpróbálja elkapni a fickó vállát, hogy az egyensúlya megmaradjon és ne történjen nagyobb baj. Derültségét viszont nem tudja teljesen kordában tartani, és mosolyogva nyugtatgatni kezdi.*
-Semmi probléma! Önnel minden rendben? *miután kissé lecsillapodnak a dolgok az idegen ismét felveszi előző arckifejezését*
-Esetleg tudna nekem segíteni? Morganus Yl Chays urat keresném!

Fegyver: Kiegyensúlyozatlan hosszúkard Páncél: Impbőr vért

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Morganus Yl Chays #286617 | 10.27 20:08:53 | 312326 |

[Fafner Darmon]
{Elfred}

*Épp egy vödörrel lép ki a bejáraton, s majd leloccsantja az érkező Érkezőket. Hogy Myrla-e az, ki leginkább veszélyben van, az azon múlik, elkísérte-e ezen pontig a betérőt, vagy egyedül vágott amaz, neki az ismeretlennek. De szerencsére, még időben megtorpan, megfogja lendületét s a vízhordó szélét, így viszont majdnem ő esik el, csak kitett támasztó láb segíthet. Úgy viszont, valamire könnyen ráléphet... Szinte sehogy sem úszhatja meg a helyzetet, sok rossz közül kell, hirtelenjében kiválasztania, a legkisebbet.*
- Elnézést, pardon, röstellem, jaj! *ez minden, mit mozdulatsor közben, mondhat. És ezt is csak a rutin hozza, más egy "au" közepette, menten felbukna.*
- Tényleg, nagyon sajnálom! Jól van? Hagy segítsek... *maga sem tudja, miben tudna, lévén, ráférne a leginkább, valami nyugalom s helyesbítés.*

Fafner Darmon #295335 | 10.27 19:56:58 | 312306 |

[Fafner Darmon]

*Miután az őr beinvitálja, vértje alá rejti a levelet, s belép. Csendben figyel az útbaigazításra, majd elmosolyodik, és csendesen megköszöni a segítséget. Körülnéz az udvaron, majd lassan elindul a Rendház felé. A sétálás közben sáros bakancsa állapotát figyeli leszegett fejjel ~Na hát ezt igazán letakaríthattad volna Fafner...~ A bejárat mellett megpróbálja kicsit leverni róla a sarat... Hiába az utóbbi napokban sok időt töltött a szabadban... Ha nem állítja meg senki, akkor betér a Rendházba és körbekémlel, hátha meglát valakit akitől további útbaigazítást kérhet.*

Myrla Yl Chays #286128 | 10.27 19:31:38 | 312278 |

[Fafner Darmon]

Őrség

* Az őr rápillant a felé nyújtott levélre, melynek alján felismeri főnöke, Morganus Yl Chays úr kézjegyét. Hangja rögtön barátságosabbá válik.*
- Ó, tehát a nagymestert keresi. Szerencséje van, éppen itthon tartózkodik az úr.*-mondja, miközben visszazárja a kémlelőt, és kinyitja a gyalogjáró kaput. Mivel lovat nem látott az érkező mellett, így gondolja, ez is elég.*
- Jöjjön!*-invitálja beljebb a férfit, és ha az belép, útba is igazítja.*
- Látja ott balra, a gyalogút végén azt a nagy épületet? Az a rendház főépülete. Menjen oda be, onnan majd valaki elvezeti a nagymesterhez.*

Fegyver: Lucy Blake pengéje Páncél: Díszvért
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Fafner Darmon #295335 | 10.27 18:52:23 | 312235 |

[Fafner Darmon]

*Már éppen indulna mikor motoszkálást hall, és kiszolnak neki.*
-Szép napot! Fafner Darmon a becsületes nevem. Morganus Yl Chays urat keresem! *Ezután a nyíláshoz tart egy levelet, melyen az imént említett úr invitáló sorai, s saját kezű aláírása is szerepel*

Myrla Yl Chays #286128 | 10.27 18:34:09 | 312218 |

[Fafner Darmon]

Őrség

* Kopogás zaja veri fel a csendet. A bóbiskoló őrök felriadnak.*
- Hogy nincs egy perc nyugta se az embernek.*-morgolódik az egyik, miközben a másik komótosan odaballag a kapuhoz, és elhúzza a kémlelőnyílás reteszét, amögül szól ki.*
- Jó napot! Kit keres az úr és mi szél hozta erre?*-méri végig a kopottas bőrvértet viselő, komor ábrázatú fiatal férfit.*

Fegyver: Lucy Blake pengéje Páncél: Díszvért
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Fafner Darmon #295335 | 10.27 16:39:15 | 312132 |

*Fiatal férfi érkezik a kapuhoz. Kopottas bőrvértje, s oldalán lógó kardja jelzi csupán, hogy mivel is keresheti mostanság a kenyerét. Komor arcal, kezében egy levéllel a kapuhoz lép, majd kopogtat.*

Fegyver: Kiegyensúlyozatlan hosszúkard Páncél: Impbőr vért

2010. okt. 30.

Fafner Darmon érkezése