Időpont: corvusi időszámítás 627. év Az Elfek hava 29. nap (2010.06.29 - 08.09.)
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Morganus Yl Chays
#286617 |
08.09 20:44:36 |
264258 |
[Nogusta hármasban]
~Helyes, derék...~ ül ki a gondolat nyoma ábrázatjára, épp ily ember
kell mellé, ki tudja, mi a regula, mi az obsitos dolga. Ha még azt is
hallaná, miket gondol Myrla apródi társaságukról, bizony nevetve
állítaná Nogustát, piedesztálra: `Íme az apród!` - felkiáltással.*
- Nos, inkább úgy fogalmaznék, osztozunk a reményben, hogy majdan hasznos és szórakoztató, egyaránt lesz. Egyelőre csak szórakozásra jó, visszatérni, a gondtalan gyermekkorba... *vallja be a félkész állapot elviselhetetlenségét, de hangot adva annak is, csöppedt sem csalódott, hogy ismét ülhet földön, egy rakás játékelem között.*
- Hogy ő? Lássuk csak... Ha jól emlékszem, Sir Telen Ytaes névre hallgat, besorolását tekintve pedig, lovag. Faragott paripáján, legyőzhetetlen, míg le nem ütik, az élet kegyetlen, játékterén. *mókázik egy sort, csak hogy jól érezze magát, míg mások haptákba vágják magukat, vagy kosárra járnak, s mégsem gombát vagy virágot, hanem fakardokat hoznak.*
Fegyver: Sirdemac kardja Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
- Nos, inkább úgy fogalmaznék, osztozunk a reményben, hogy majdan hasznos és szórakoztató, egyaránt lesz. Egyelőre csak szórakozásra jó, visszatérni, a gondtalan gyermekkorba... *vallja be a félkész állapot elviselhetetlenségét, de hangot adva annak is, csöppedt sem csalódott, hogy ismét ülhet földön, egy rakás játékelem között.*
- Hogy ő? Lássuk csak... Ha jól emlékszem, Sir Telen Ytaes névre hallgat, besorolását tekintve pedig, lovag. Faragott paripáján, legyőzhetetlen, míg le nem ütik, az élet kegyetlen, játékterén. *mókázik egy sort, csak hogy jól érezze magát, míg mások haptákba vágják magukat, vagy kosárra járnak, s mégsem gombát vagy virágot, hanem fakardokat hoznak.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Myrla Yl Chays
#286128 |
08.07 23:11:25 |
262936 |
[Nogusta hármasban]
* Morganus, Yl Chaysokra tett megjegyzésén elsomolyodik. ~Milyen igaz!~Bár a mondat második felét nem is érti, hogy merülhet fel. Ugyanis szerinte: Egy Yl Chays sohasem téved. Pont.
Arra már majdnem felnevetne, ha nem tudná visszafogni érzelmeinek kimutatását, de tudja, ahogy a következő pillanatban Nogusta vigyázzba vágja magát. Még a lábak csattanása is hangzik, majd pedig verbálisan is támogatást kap kuzinja.
~Óh, a híres férfi összetartás. Véd- és dacszövetség?~gondolja magában.
~De hamar egymásra hangolódtak. Talán itt az ideális apród, ki nem lép le szó nélkül madárfüttyöt gyűjteni Ötbányára, vagy megy a maga konok feje után Révbe, megváltani a világot vagy ellenkezik folyvást és áll elő rémes ötletekkel itt, Öbölben, megkeserítvén lovagi pártfogója amúgy is gondterhes mindennapjait.~
- Igen, biztos remek lesz. Nem kételkedek az urak szavában, ha már így egyetértenek, kik bizonyára ismerik a játék alapjait.*-mondja, és lehajolván, felvesz egy babát a földről. Forgatja, nézegeti, majd megkérdezi:*
- Mikorra várható az elkészülte? A szabályokról meg lehet tudni valamit? És a legfontosabb: ő kicsoda?*-ez utóbbi kérdést a baba bábként való mozgatása kíséri.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Thrillion égi páncélja
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Nogusta hármasban]
* Fél füllel figyeli a lovag kijelentését az Yl Chays família
büszkeségéről, padlót bámuló szemei fel is villannak, de egy mosolyt
már nem kockáztat meg. Helyette inkább övének csatjával babrál egy
sort. Egészen a kérdés bekövetkeztéig űzi ezt a tevékenységet.*
- Igenis, uram* biztosítja a kérdezőt, feszes vigyázzba vágódva még lábbelijei is felcsattannak, mikor bokái összeérnek.* Minden bizonnyal így lesz * meggyőző arca tiszta őszinteséggel ugrik elő fekete hajkeretéből. Ugyan csak magában, de hozzáteszi:*
~ Ha egyszer elkészül, és a szabályokat is megtanulja valaki* nem mintha ennek bekövetkeztét nem hinné, csupán az időpontját sem sejti.*
- És erre mérget vehet, hölgyem* erősíti meg később, megsejtve Morganus kérdésének szándékát.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
- Igenis, uram* biztosítja a kérdezőt, feszes vigyázzba vágódva még lábbelijei is felcsattannak, mikor bokái összeérnek.* Minden bizonnyal így lesz * meggyőző arca tiszta őszinteséggel ugrik elő fekete hajkeretéből. Ugyan csak magában, de hozzáteszi:*
~ Ha egyszer elkészül, és a szabályokat is megtanulja valaki* nem mintha ennek bekövetkeztét nem hinné, csupán az időpontját sem sejti.*
- És erre mérget vehet, hölgyem* erősíti meg később, megsejtve Morganus kérdésének szándékát.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Nogusta hármasban]
*Mintha szokása volna nyakakba ugrálni. Tengeri sárkánydögnél volt
ugyan szándékában, de az előbb megdöglött, minthogy tervét gyakorlatba
ültethette volna. Azóta meg, inkább rá ugrálnak, mindenféle
veszélyek...*
- Feltételezem, nem. Egy Yl Chays sohasem téved, ha pedig mégis, azt se vallaná be... *ad igazat, mielőtt még az elmélet megvalósulna, s egymást kezdenék el győzködni az igazukról, belefulladva a rendíthetetlenségbe. Előtte inkább bemutatkoznak egymásnak az ifjak, így legalább, végre egy percig, hallgathat. Aztán visszatér a téma a játékhoz, s törheti fejét, mit is válaszoljon.*
- Ez egy hadijáték, s mint neve is mutatja, harcászatot gyakorolhat vértelen, ki ilyet akarna. Remek lesz, ha egyszer elkészül! Nem igaz, Nogusta? *próbálja segítségül hívni, az egyetlent, aki talán képes rá. Mert Elfred közben meglépett, tán kiment pipafüvet szívni a tenyeréből, vagy sárkányt etetni...*
Fegyver: Sirdemac kardja Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
- Feltételezem, nem. Egy Yl Chays sohasem téved, ha pedig mégis, azt se vallaná be... *ad igazat, mielőtt még az elmélet megvalósulna, s egymást kezdenék el győzködni az igazukról, belefulladva a rendíthetetlenségbe. Előtte inkább bemutatkoznak egymásnak az ifjak, így legalább, végre egy percig, hallgathat. Aztán visszatér a téma a játékhoz, s törheti fejét, mit is válaszoljon.*
- Ez egy hadijáték, s mint neve is mutatja, harcászatot gyakorolhat vértelen, ki ilyet akarna. Remek lesz, ha egyszer elkészül! Nem igaz, Nogusta? *próbálja segítségül hívni, az egyetlent, aki talán képes rá. Mert Elfred közben meglépett, tán kiment pipafüvet szívni a tenyeréből, vagy sárkányt etetni...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Morganus + Nogusta]
* Az frissen érkező alak torkából feltörő hangra igazából fel sem
figyel, ugyanis a komornyiknak tulajdonítja a tettet, egészen addig,
míg Morganus hangját hallja maga mellől. Az elhangzó, gyors mondatok
egymásutánjának dekódolása után fel is fogja:
~ Ez bizony nem nekem szólt* s már fel is áll, keresi a negyedik személyt a teremben. Az illető láthatóan régebbóta ismeri a nagymestert, mint ő, a bemutatás pillanatáig csak álldogál, a teljes feleslegesség érzésével.*
- Enyém a megtiszteltetés, hölgyem * megragadja a kezet, mint az éhes kutya a felényújtott combcsontot.* A nevem Nogusta Conalin * közli, mint egy felesleges szókapcsolatot, igyekszik fesztelen mosolyt erőltetni szőrös arcára. Cikázó szeméből süt a zavarodottság. Mivel látja, hogy a két rokon, legalábbis erre következtet a nevek egyezéséből, pillanatnyilag nem vonják be a konverzációba, hálásan húzódik háttérbe. Ettől persze még továbbra is figyeli az eseményeket, hogy az első adandó alkalommal bevonja magát.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr ~ Ez bizony nem nekem szólt* s már fel is áll, keresi a negyedik személyt a teremben. Az illető láthatóan régebbóta ismeri a nagymestert, mint ő, a bemutatás pillanatáig csak álldogál, a teljes feleslegesség érzésével.*
- Enyém a megtiszteltetés, hölgyem * megragadja a kezet, mint az éhes kutya a felényújtott combcsontot.* A nevem Nogusta Conalin * közli, mint egy felesleges szókapcsolatot, igyekszik fesztelen mosolyt erőltetni szőrös arcára. Cikázó szeméből süt a zavarodottság. Mivel látja, hogy a két rokon, legalábbis erre következtet a nevek egyezéséből, pillanatnyilag nem vonják be a konverzációba, hálásan húzódik háttérbe. Ettől persze még továbbra is figyeli az eseményeket, hogy az első adandó alkalommal bevonja magát.*
[ Morganus + Nogusta ]
* Morganus kissé mintha zavarban lenne, vagy legalábbis zavarát próbálná palástolni, amikor észleli Myrla jelenlétét.*
- Csodálatos viszontlátás?*-csodálkozik el még jobban a lány, miközben a kosarat, a terem egyik oszlopának árnyékába, hol eddig állt, a földre helyezi.*~ Nahát, mindjárt még a tán a nyakamba is ugrik a csodálatos viszontlátás örömétől fűtve. Pedig arra még nem volt példa, sőt, kuzinját elnézve talán a család történetében száz évre visszamenőleg sem fordulhatott elő hasonlóan megdöbbentő eset.*
- De hát reggel a Rendházban találkoztunk, és nem tudok róla, hogy bármelyikünk hosszabb útra vagy veszélyesebb kalandra készült volna. Vagy tévednék?*
Aztán a játszótárs személyére is fény derül, a nagymester bemutatja a férfit, kiről kiderül, leendő apródtársát tisztelheti benne.*
- Örvendek, Myrla Yl Chays vagyok.*-nyújt kezet Nogustának, ki remélhetőleg elfogadja a felé nyújtott jobbot.*
- Áh, szóval oktatási célból, értem...*-ismétli el nagy bölcsességet sugározó arccal az előbb hallottakat, de végignézvén a falapokon és babákon nem tud rájönni, vajon mit akar rajtuk tanítási célzattal bemutatni rokona.*
- Igen, valóban jó lesz a...a...Na, itt van a nyelvem hegyén, ejnye, na! Mihez is?*-szegezi neki végül a kérdést Morganusnak.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Thrillion égi páncélja
- Csodálatos viszontlátás?*-csodálkozik el még jobban a lány, miközben a kosarat, a terem egyik oszlopának árnyékába, hol eddig állt, a földre helyezi.*~ Nahát, mindjárt még a tán a nyakamba is ugrik a csodálatos viszontlátás örömétől fűtve. Pedig arra még nem volt példa, sőt, kuzinját elnézve talán a család történetében száz évre visszamenőleg sem fordulhatott elő hasonlóan megdöbbentő eset.*
- De hát reggel a Rendházban találkoztunk, és nem tudok róla, hogy bármelyikünk hosszabb útra vagy veszélyesebb kalandra készült volna. Vagy tévednék?*
Aztán a játszótárs személyére is fény derül, a nagymester bemutatja a férfit, kiről kiderül, leendő apródtársát tisztelheti benne.*
- Örvendek, Myrla Yl Chays vagyok.*-nyújt kezet Nogustának, ki remélhetőleg elfogadja a felé nyújtott jobbot.*
- Áh, szóval oktatási célból, értem...*-ismétli el nagy bölcsességet sugározó arccal az előbb hallottakat, de végignézvén a falapokon és babákon nem tud rájönni, vajon mit akar rajtuk tanítási célzattal bemutatni rokona.*
- Igen, valóban jó lesz a...a...Na, itt van a nyelvem hegyén, ejnye, na! Mihez is?*-szegezi neki végül a kérdést Morganusnak.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Morganus + Nogusta ]
- Ahh! * s ezzel megszületik valami modern színjáték, ahol krákogás
hangzik csak, a többit üzeni a testbeszéd. Az övé épp azt mutatja,
rajtakapták a rosszcsontot, aki épp szétszedett valamit, amit nem tud
ugyanúgy összerakni. Myrla érkezése, váratlanul érte, s nem is tud
kitalálni mentséget, mit is csinálnak Nogustával, azon kívül, hogy
visszamentek korban, valami szebb életszakaszba, hol még a gondokat az
okozza, hogy leszakadt a baba feje, de vér azért nem spriccel...*
- Myrla, minő csodálatos viszontlátás! Hagy mutassam be Nogusta urat, ki talán csatlakozik sorainkhoz, úgy is, mint apródom! Ez meg itten, pusztán oktatási célból készül... *magyarázkodik, kérdés nélkül is. Bár még kaphat eleget, csak hogy zavar mélyüljön, mint árok a tengerben, ha vulkánkürtők feszegetik...*
Fegyver: Sirdemac kardja Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
- Myrla, minő csodálatos viszontlátás! Hagy mutassam be Nogusta urat, ki talán csatlakozik sorainkhoz, úgy is, mint apródom! Ez meg itten, pusztán oktatási célból készül... *magyarázkodik, kérdés nélkül is. Bár még kaphat eleget, csak hogy zavar mélyüljön, mint árok a tengerben, ha vulkánkürtők feszegetik...*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[ Morganus + Nogusta ]
* Myrla karjában egy kosárral vonul a Hét Lovag Vívóiskola felé. A
kosár nem üres, pár faragott, gyakorlásra szánt kardot cipel a lány
keresztül a Belvároson. Gondolta, hogy áthoz pár új darabot a
Rendházból, a régi kopottak vagy a gyakorlás hevében eltöröttek
pótlására.
Megérkezik az épülethez. Nem igazán szeret idejönni, és nem csak azért, mert pár kellemetlen emlék idéződik fel benne, valahányszor átlépi a küszöböt, hanem mert nem kedveli a tornagyakorlatokat, a fegyveres gyakorlásra pedig jobbnak tartja a kinti, mestere melletti feladatokat. Szerencsére Morganus nem az a száraz tanító, ki apródjait unalomig ismert, számára pedig semmi örömet nem jelentő, inkább gyorsan letudandó kötelező feladatokkal, műtermi gyakorlatokkal, és bemagolandó, ám gyakorlati hasznot nem hozó szentenciákkal traktálná. Hogy mit ér az afféle kiképzés?
~Kötelező oktatás a túlélésre, mű körülmények közt. Csak éppen éles helyzetben nem működik.~ gondolja, miközben befelé veszi az irányt.
Nem ér el a raktárig. A teremben ugyanis szürreális látvány tárul elé. Két alakot pillant meg a földön, kik rengeteg szétszórt színes falap közt üldögélnek, és kezükben babákat tartanak. Mint apró gyermekek, a homokban játszódva. Teljesen belefeledkezhettek a játékba, mert Myrla lépteire sem kapták fel a fejüket. Az egyik alak ráadásul maga a nagymester, játszótársának személye viszont ismeretlen a lány előtt, ki először csak áll, és néz, mint borjú az új kapura. Nem akarja hangos köszönéssel a szívbajt hozni rájuk, így csak jól hallhatóan megköszörüli a torkát.*
- Khm.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Thrillion égi páncélja
Megérkezik az épülethez. Nem igazán szeret idejönni, és nem csak azért, mert pár kellemetlen emlék idéződik fel benne, valahányszor átlépi a küszöböt, hanem mert nem kedveli a tornagyakorlatokat, a fegyveres gyakorlásra pedig jobbnak tartja a kinti, mestere melletti feladatokat. Szerencsére Morganus nem az a száraz tanító, ki apródjait unalomig ismert, számára pedig semmi örömet nem jelentő, inkább gyorsan letudandó kötelező feladatokkal, műtermi gyakorlatokkal, és bemagolandó, ám gyakorlati hasznot nem hozó szentenciákkal traktálná. Hogy mit ér az afféle kiképzés?
~Kötelező oktatás a túlélésre, mű körülmények közt. Csak éppen éles helyzetben nem működik.~ gondolja, miközben befelé veszi az irányt.
Nem ér el a raktárig. A teremben ugyanis szürreális látvány tárul elé. Két alakot pillant meg a földön, kik rengeteg szétszórt színes falap közt üldögélnek, és kezükben babákat tartanak. Mint apró gyermekek, a homokban játszódva. Teljesen belefeledkezhettek a játékba, mert Myrla lépteire sem kapták fel a fejüket. Az egyik alak ráadásul maga a nagymester, játszótársának személye viszont ismeretlen a lány előtt, ki először csak áll, és néz, mint borjú az új kapura. Nem akarja hangos köszönéssel a szívbajt hozni rájuk, így csak jól hallhatóan megköszörüli a torkát.*
- Khm.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Nem minden a mennyiség, elébb van gyakorta, a milyenség... *ellenkezik egy kicsit, s leír mutatóujjával egy félholdat, mely a figyelmet inkább a kiemelt mezők elhelyezkedésére hívja fel.*
- Amit próbál megmutatni a tábla, az az örök dilemmája a hadvezéreknek: hova helyezzük a súlyt, középre vagy a szárnyakra? Az áttöréshez kell a mélységi tagolás ereje, a széthúzott arcvonal meg, az átkaroló műveletekhez. Ami viszont elvékonyul, könnyen áttörhető, ami meg összetömörül, azt meg bé lehet csomagolni az ellenséges vonalak kendőjébe... *kezd bele valami szédítő gondolatspirálba, s a végén már azt veheti észre, mintha magát ismételné újfent. Mindenesetre, az elméleti síkon könnyebb mozogni, mint a tettek mezejére lépni, s amíg beszélt, hát addig sem jutott előrébb, ami a szabályokat illeti. Mert való igaz, az életet nehéz leképezni, az absztrakció határai mindig visszarántják, fájdalmasan éreztetvén vele, önnön korlátait...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
* Nogusta szemei lassacskán káprázni kezdenek a sok színtől,
formától s szabálytól, amit ily rövid idő alatt kellene tudatába
préselnie. Nem egy csatát látott már, s ennek kapcsán terül el arcán
most a hamiskás somolygás. Egy csata forgatagát nehéz, s sokszor nem is
érdemes leegyszerűsíteni, vélekedne hangosan, de mégsem teszi, nehogy
kizökkentse a szabályokon dolgozó lovagot. Kukán áll, s előbbi
kijelentésén elmélkedik. Nagyot sóhajt önön nyers hozzáállásán, s
figyelmét újfent a táblára koncentrálja, ellentmondást nem tűrő
homlokráncolás közepette.*
- Logikus... abszolút logikus * vágja rá, az aranyszínű mezőkről alkotott elgondolásra, amitől kicsit talpnyalónak érzi magát, ám hamar védőbeszédet indít.*
- Hiszen abból úgyis kevés van, és szét szórva. Márpedig amiből kevés van az mindig sokat ér * közli, mint valami életbölcsességet, valójában nem is igazán a másiknak mondja, hanem csak úgy bele éterbe, emésztő, csúfolódó gondolatai ellen.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja
- Logikus... abszolút logikus * vágja rá, az aranyszínű mezőkről alkotott elgondolásra, amitől kicsit talpnyalónak érzi magát, ám hamar védőbeszédet indít.*
- Hiszen abból úgyis kevés van, és szét szórva. Márpedig amiből kevés van az mindig sokat ér * közli, mint valami életbölcsességet, valójában nem is igazán a másiknak mondja, hanem csak úgy bele éterbe, emésztő, csúfolódó gondolatai ellen.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Igen, s épp e kettő jelzi pontjait az útnak, mit járásra rendelt eléd a sors... *mondja a két bábu kapcsán, mi megneveztetett ismételten. Majd babrál maga is a figurákkal, a táblára helyezi őket, mozgatja őket más helyre, közben nagyokat gondol, szinte belé is fájdul a feje. Látható gondterheltségének, kivételesen, kérdés nélkül is hangot ad:*
- A neheze most következik: miként is mozogjanak, hogyan lehessen velük elérni a győzedelmes célt. Itt áll meg vagy bukik el az egész... *s mivel nem folytatja, úgy tűnik, egyelőre bukásra áll a dolog.*
- Mivel hadijáték, valamennyire a valós csatákat kellene leképeznie, de mivelhogy játék, szükséges átláthatóvá s könnyen elsajátíthatóvá is tenni. E két szempont pediglen, gyakorta egymásnak feszül... *folytatja azért az elemzését, miért is nem megy neki az alkotás. Azért lemosolyodik, amikor kezébe kerül a harmadik bábu a lovai vonalon.*
- Szerencsére a cél sok esetben egyértelmű. A játék kapcsán a gondolkodásra nevelés és persze a szórakozás, míg a játékban, mint stilizált csatában... ha a vezér elesik, vagy fogságba kerül, akkor a legtöbb csata már el is döntetett. *majd elhelyezi a Nagymester nevű figurát a középső aranyszín mezőn, s egyedül árválkodása jelzi, mily törékeny is az egyén a közösségekkel szemben.*
- Az aranyszínű mezők birtoklása, természetesen szintén eredményezhet győztes kimenetelt... *motyog még magában egyet, majd hozzálát, hogy kitalálja, milyen is legyen a kívánt játékmenet...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
* Csaknem eltátott szájjal lesz tanúja mindannak, amit a
figurákról egy kezdőnek tudni kell, lehet, és egyben érdemes. Szemében
élénk fénnyel vizslatja a maga által megragadott játékokat, majd az
elhangzottak alapján villámgyorsan be is azonosítja azokat. *
- Pegazussarj és Lovag * hadarja, leteszi őket. Hosszan gyönyörködik bennük, mintha saját műve volna, s hamarosan szöget is üt fejében a gondolat, miszerint akár magának is gyárthatna egy-egy ilyen bábut. Természetesen kicsiben és fémből. Sőt még azt is megkockáztatja, hogy hellyel közzel az egészet képes volna duplikálni. Csúcsra törő terveit azonban, egy kósza, ám annál igazabb gondolat dönti romba: továbbra sem tud még vele mit kezdeni. Tudásra szomjazva méregeti hol a bábokat, hol pedig a mestert.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja
- Pegazussarj és Lovag * hadarja, leteszi őket. Hosszan gyönyörködik bennük, mintha saját műve volna, s hamarosan szöget is üt fejében a gondolat, miszerint akár magának is gyárthatna egy-egy ilyen bábut. Természetesen kicsiben és fémből. Sőt még azt is megkockáztatja, hogy hellyel közzel az egészet képes volna duplikálni. Csúcsra törő terveit azonban, egy kósza, ám annál igazabb gondolat dönti romba: továbbra sem tud még vele mit kezdeni. Tudásra szomjazva méregeti hol a bábokat, hol pedig a mestert.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Igen, ez így már jónak tűnik. De legalábbis, egyelőre megteszi... *bólint félig elégedetten, félig pedig beletörődve, hogy semmi sem biztos az ég alatt, csak hogy a halál kapu, s azon mindenki átlép legalább egyszer. Ideje tehát, engednie az alig leplezett kíváncsiságnak, s bemutatnia a főszereplőit, eme táblás mulatságnak...*
- Lássuk tehát, mik hevernek szanaszét! Ez itt például, Pegazussarj névre hallgat, de lehet Gyalogosnak is nevezni, mert, hogy az. Mivel ezt a hadijátékot a lovagrendünk tagjainak képzésére készítem elsősorban, így hát az elnevezések a régi-új házak alapján szólnak... *tesz hozzá némi magyarázatot, a bábut meg rá a táblára. Újat vesz helyette.*
- Ez lenne a Ködfarkas, az Íjász. Furmányos lépéssel és harci készségekkel. Hasznos figura, meg kell hagyni... *visszarakja oda, ahol találta, kicsit keresgél, talál helyette másikat.*
- Viharhozó, vagy Varázsló. Csupa V, miként rövidítése is jelölésének... Erős támogatás lehet más egységeknek. *két másikat keres elő, egyiket nehezen találja, hiszen ritka jószág.*
- A legerősebbek pedig, a Lovag vagy Lovas -értelemszerűen-, és a Nagymester, amit lehetne éppen Vezérnek is nevezni. Ez az ötféle alkotná a haderő gerincét... *s összekapart mintadarabjait, sorba rendezi, csodálhassák meg, a különbözően is közös, szépségüket. Már amennyire, gyermeki lelkülettel, lehetséges játékbábukban, gyönyörködni...*
- Valóban, valóban * adja meg az igazat aprókat bólogatva.
Pusztán annyit késlekedik, az intés után, míg meglátja a mintázatot
amit Morganus kitalált, helyesen. Macskaként veti rá magát a saját
trapézára. Előbb széleit teszi rendbe, csak utána merészkedik a belső
területekre. Néha fel-felpillant, hasonlítgatja, méregeti, és ahol kell
belejavít. Ugyan a tempót nem képes tartani, de nem sokkal marad le.*
- Így megfelelő? *vág elébe az utólagos bosszankodásnak. Miután teljes biztonsággal lépdel ki a térfeléről, lopva pillant a bábok felé. Szinte megváltásként érkeznek a mester szavai, s rajtuk felbátorodva vásott csínytevőként lendül a faragott figurák közé. Kezeiben egyet-egyet markolva siet vissza a táblához, ám mivel nem ismeri a játékot kénytelen bevárni a másikat, hogy újabb útmutatást adjon számára.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Mágikus fűzöld üvegcse
- Így megfelelő? *vág elébe az utólagos bosszankodásnak. Miután teljes biztonsággal lépdel ki a térfeléről, lopva pillant a bábok felé. Szinte megváltásként érkeznek a mester szavai, s rajtuk felbátorodva vásott csínytevőként lendül a faragott figurák közé. Kezeiben egyet-egyet markolva siet vissza a táblához, ám mivel nem ismeri a játékot kénytelen bevárni a másikat, hogy újabb útmutatást adjon számára.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Inkább, legyen hét, s nem is csak azért, mert hét szín és fém van, összességében. De ez így, valahogy mégsem jó... *csóválja fejét, mert a vakvágány végére értek, s nem állt össze a tábla úgy, ahogy képzelte el, homályban úszó felhőképként. Vadul elkezdi cserélgetni a mezőket, először középen hoz létre egy hideg sávot, kék és bíbor váltogatásával. Az így kapott átló által előáll a két térfél is, s int az apródjelöltnek, kövesse példáját, tegyen hasonlóképp:*
- Kezd tisztulni fejemben a kép, mit rontottam el, s mi lehet a megoldás. Középpontosan tükrözd, amit én emitt rakosgatok! *s kezdi az aranyló oldalfelező pontokkal, majd jönnek a fekete sarkok és mezők, vöröslők, zöldek, s ismét csak kékek, bíborlók, feketék és ezüstöt jelképező fehérek... Szédítő iram, bár csak a gondolat gyors, keze ront, meg aztán helyenként rájön, mégsem úgy jó, ahogy előtte felvillan. De lassanként elkészül a mű, s észre sem veszik tán, hogy már vagy órája játszódnak, meglett emberekként is, a földön.*
- No, valahogy ilyen formában! Lassan jöhetnek a bábuk is, csak hogy lássuk, jó-e ez így...
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
~ Arany és ezüst, arany és ezüst... *ismételgeti megannyiszor, s
mert utál hibázni, talán jobban is mint mások, azzal törekszik
utólagosan jóvá tenni a dolgot, hogy legalább helyesen tanulja meg a
színeket. Na és persze azzal is, hogy serényen folytatja a munkát, és
még kevesebb fadarabot helyez el rosszul. Bár titkolja, vagy talán
nincs is tudatában, de valójában azért is húz bele a munkába, hogy
minél hamarabb kerülhessen az olyannyira tetszetős bábok közelébe.
Élénk érdeklődéssel fogadja a másik pár mondatos válaszát, majd az időközben igen szépen gyarapodó táblán végzendő utolsó simításokra koncentrál.*
- Szerintem, hatnak kéne * érkezik visszafogott hangon szerény véleménye, de a meggyőzőbb fellépés érdekében gyorsan számba veszi a lapokat, s fejszámolásba kezd.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja
Élénk érdeklődéssel fogadja a másik pár mondatos válaszát, majd az időközben igen szépen gyarapodó táblán végzendő utolsó simításokra koncentrál.*
- Szerintem, hatnak kéne * érkezik visszafogott hangon szerény véleménye, de a meggyőzőbb fellépés érdekében gyorsan számba veszi a lapokat, s fejszámolásba kezd.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Arany és ezüst, de lényegében, igen, sok esetben sárgának és fehérnek van pingálva... *jegyzi meg, de semmi bántás céljából, amit nála a mosoly megléte bizonyít, más különben meg már morogna ilyen kicsinységekért is. Szerencsére, egyelőre kifújt katlanja Elfreddel.*
- Az lesz a Lovag figurája. *mondja az egyikre, mi valamiféle lószerűségnek van kifaragva, hiszen látja, érdekli az apródot a megannyi bábu, s mi rejtezik mögöttük. Majd hallgatja, mit tudhat meg Ötbányáról, de legalábbis, az életről a hegyek világában. A kérdésre, némileg nehéz megfelelnie, mert nincs határozott válasz rá:*
- Egyik sem. Eredetileg egy családi ügy miatt érkeztem a városba, de valahogy itt ragadtam, mint vándormadár, ha hurokba téved. De nem bánom, szeretem ezt a várost, s korábban, úgyis folyvást a vadont jártam, meg tapodtam az utakat vándorként... *közben szép nagyra nőtt a tábla, s már ideje elgondolkodniuk azon, mekkora is legyen a végleges mérete.*
- Hm, hat vagy hét alkossa egy-egy oldalát? *s maga is elgondolkodik, egyik vagy másik előnyein, hátrányain...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
* A fiatalabbik férfi fejében bizony egyre nő a zűrzavar, s ezen az sem segít, hogy igazából csak magának mormolva összegzi:*
- Vörös, kék, zöld, fekete... és az... az meg * itt megakad s jó darabig csak nézegeti a színt, amit nálánál tanultabb emberek bíbornak neveznek, végül is képtelen beazonosítani, s ezért gyorsan túlugrik rajta.* Sárga * folytatja továbbra is avatatlanul találgatását.* És fehér? * értetlenül nézi a fahexákat, közben egyszer-kétszer belejavít munkájába Morganus útmutatása szerint. A bábuk, melyeket a másik néha felkap, s forgatva azokat elszórakozik a tábla építése közben, funkcióját találgatva hallgat. S leplezetlen érdeklődéssel bámulja meg mindegyiket, szemei vad csillogásából könnyen kiolvasható: szívesebben foglalkozna velük. De első a kötelesség, s míg érdes kezei újfent munkához látnak száját ismét szóra nyitja.*
- Az igazat megvallva * vezeti be, kicsit talán szégyenkezve alulinformáltsága tényén *, Ötbányán már több mint fél éve nem jártam, ezért azt hiszem híreim már mind ismertek uraságod által * morfondírozva elhallgat egy pár percre, majd szinte feltámadva magasba emeli jobb kézfejének mutatóujját.* Habár, igaz ez nem akkora hír, sőt ami azt illeti inkább csak egy csipet érdekesség, de van egy takaros faházam az említett városhoz közeli erdőben. Eredetileg a vadászatokhoz lett építve, de számomra már csak inkább nyárilakként szolgál. Egyszer tényleg el kell látogatnia oda! * szögezi le, előbb bátran, lelkesedése aztán szimpla bizakodássá satnyul. A kellemetlen szituációból egy gyenge kérdéssel igyekszik menteni magát:*
- És maga, itt született? Vagy nevelkedett?
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja
- Vörös, kék, zöld, fekete... és az... az meg * itt megakad s jó darabig csak nézegeti a színt, amit nálánál tanultabb emberek bíbornak neveznek, végül is képtelen beazonosítani, s ezért gyorsan túlugrik rajta.* Sárga * folytatja továbbra is avatatlanul találgatását.* És fehér? * értetlenül nézi a fahexákat, közben egyszer-kétszer belejavít munkájába Morganus útmutatása szerint. A bábuk, melyeket a másik néha felkap, s forgatva azokat elszórakozik a tábla építése közben, funkcióját találgatva hallgat. S leplezetlen érdeklődéssel bámulja meg mindegyiket, szemei vad csillogásából könnyen kiolvasható: szívesebben foglalkozna velük. De első a kötelesség, s míg érdes kezei újfent munkához látnak száját ismét szóra nyitja.*
- Az igazat megvallva * vezeti be, kicsit talán szégyenkezve alulinformáltsága tényén *, Ötbányán már több mint fél éve nem jártam, ezért azt hiszem híreim már mind ismertek uraságod által * morfondírozva elhallgat egy pár percre, majd szinte feltámadva magasba emeli jobb kézfejének mutatóujját.* Habár, igaz ez nem akkora hír, sőt ami azt illeti inkább csak egy csipet érdekesség, de van egy takaros faházam az említett városhoz közeli erdőben. Eredetileg a vadászatokhoz lett építve, de számomra már csak inkább nyárilakként szolgál. Egyszer tényleg el kell látogatnia oda! * szögezi le, előbb bátran, lelkesedése aztán szimpla bizakodássá satnyul. A kellemetlen szituációból egy gyenge kérdéssel igyekszik menteni magát:*
- És maga, itt született? Vagy nevelkedett?
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Ne azt, a másikat! Úgy, jó... *utasít és segít, mi mellé mi kerüljön. Némileg bonyolultabb lesz, mint mit máshol tán hívnak sakknak, bár az elv hasonló, s erre rájöhet magától is az ifjú: ne kerüljön egymás mellé két hasonló színű mező. Csak hát, mivel hatszögűek a falapok, nem csupán fekete és fehér mezők váltják egymást, de bizony a heraldika öt alapszíne és két fémje. Bár még Morganus sem biztos benne, hogy valami működőképes, végül kikerekedik az egészből. Közben azért, hallgatja az élettörténetet...*
- Lovag is a kardjából él... *jegyzi meg csendesen, nem mentve senkit és semmit, csak pusztán tényeket közölve.*
- Egyszóval, pengét forgat, és képes létre is hozni azt, tűzben megedzeni. Egy igazi Pengemester bizony, ismeri a kard minden részletét, útját az érc-léttől, egészen a csatatérig... *kicsit tűnődik, de azért keze is jár, helyenként meg-megáll, játszani egy-egy bábuval, minek még nem is igen tudja, később feladatát...*
- Szóval, ötbányai. Mi hír most azon vidéken, vagy máshol, merre útja vitte? *érdeklődik, hátha hallhat valami érdekességet.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Értem * jelenti ki, s egy darabig még álldogál balját mellén
keresztbe téve, és a rajta nyugvó másik kezével állát simogatva. Az
igazat megvallva huszonhét éve alatt nem sűrűn volt dolga ilyen
játékokkal, ezért teljesen érthető, hogy számára is legalább akkora
fejtörést okoz a probléma megoldása.
Jobb híján leveti kabátját, s az egyik falhoz helyezi, rá teszi lecsatolt fegyvertartó övét. Mikor ezzel készen van, térdén állva odatelepszik Morganus mellé. Próbálja felfogni, hogy miszerint rakosgatja a mezőket, majd a mintát követve maga is hasonlót produkál.*
- Második generációs ötbányai vagyok * szögezi le.* Nagyapám pedig valahonnan északról jött. Ha jól tudom egy gazdag öregúr magánhadseregében szolgált, s mikor megunta annak kegyetlen kitöréseit, szülővárosomba "dezertált" * magasra vonja szemöldökét, maga elé bámul, még keze is megáll a színes mezők rakosgatásában, ahogy próbál visszaemlékezni.* Aztán a közeli fenyőerdőben felhúzott egy faházat és többnyire vadászatból élt. Télen pedig a városban kisebb alkalmi munkákból. De mivel egyre kevésbé tudta fenntartani magát és űzni szenvedélyét, ezért újra "bérbe adta kardját" * mélyet sóhajt. Bár nem szégyenli kifejezetten, mégsem szívesen beszél eleinek viselt dolgairól.* Ezért aztán nálunk amolyan hagyomány a fegyverforgatás, és a zsoldosság. Én vagyok az első a családban akinek szakmát is tanítottak a harc és a vadászta mellett * mivel nem biztos benne, hogy a lovag mennyit tud róla ezért (valószínűleg) megismétli:* Tudja, kovácsmesterséggel is foglalkozom * egy kis szünetet tart, hátha mesterének újabb kérdései vannak, addig folytatja a színes fatáblák pakolását.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
Jobb híján leveti kabátját, s az egyik falhoz helyezi, rá teszi lecsatolt fegyvertartó övét. Mikor ezzel készen van, térdén állva odatelepszik Morganus mellé. Próbálja felfogni, hogy miszerint rakosgatja a mezőket, majd a mintát követve maga is hasonlót produkál.*
- Második generációs ötbányai vagyok * szögezi le.* Nagyapám pedig valahonnan északról jött. Ha jól tudom egy gazdag öregúr magánhadseregében szolgált, s mikor megunta annak kegyetlen kitöréseit, szülővárosomba "dezertált" * magasra vonja szemöldökét, maga elé bámul, még keze is megáll a színes mezők rakosgatásában, ahogy próbál visszaemlékezni.* Aztán a közeli fenyőerdőben felhúzott egy faházat és többnyire vadászatból élt. Télen pedig a városban kisebb alkalmi munkákból. De mivel egyre kevésbé tudta fenntartani magát és űzni szenvedélyét, ezért újra "bérbe adta kardját" * mélyet sóhajt. Bár nem szégyenli kifejezetten, mégsem szívesen beszél eleinek viselt dolgairól.* Ezért aztán nálunk amolyan hagyomány a fegyverforgatás, és a zsoldosság. Én vagyok az első a családban akinek szakmát is tanítottak a harc és a vadászta mellett * mivel nem biztos benne, hogy a lovag mennyit tud róla ezért (valószínűleg) megismétli:* Tudja, kovácsmesterséggel is foglalkozom * egy kis szünetet tart, hátha mesterének újabb kérdései vannak, addig folytatja a színes fatáblák pakolását.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Rendben. *feleli, s ismét lehajol valami darabkáért, ami színes is, meg formáját tekintve, valami fatábla mezőjének felel meg. Erősen törheti fejét, mi hibádzik, hogy rendszerbe álljon a sok szétszórt elem, mert szemöldökei megsűrűsödnek szemei felett, s ráncba szökik a homlok, mint valami törpe, ki savanyú almába harapott. A kérdés azonban, kizökkenti...*
- Hogy? Ah, nos, ha tud segíteni... *maga sem tudja, ki tudna tanácsot adni a problémában, egyelőre hajlik arra, összepakolnak, s majd folytatják máskor. De ha érdekli a másikat, min ügyködik, úgy elmondja röviden:*
- Épp egy hadi játékot készítenénk, de nem sokra jutottunk... *tárja fel a helyzetet, s így talán érthető, miért hever megannyi faragott bábu, sokszögű mező, fadarab a földön, látszólag rendszertelenül.*
- De mondja inkább elébb, honnan is való? Nem tudok sokat életéről, miként jutott idáig, s tán szívesen meghallgatnám, ha már egymásra leszünk utalva, mint apród s lovag... *kérdi, s közben leül, mint gyermek játszódni, s kezdi rakosgatni a mezőket, hátha kijön azokból valami...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Igenis, úgy lesz, uram * feleli ismét feszes vigyázzba vágva
magát. Aztán beáll a kínos csend, mikor a másodpercek is ólomsúlyú
órákként telnek. Nogustának egy gondja van amiért még itt van: nem
kapta meg a "leléphet" parancsszót, s ebből magától értetődőnek tartja,
hogy vezére nyilvánvalóan szeretne még valamit tőle. Köhint
egyet-kettőt, majd kis túlzással kétségbeesett kérdő pillantásokat vet a
komornyikra, mint mesterét talán legjobban ismerő illetőre. Ám viharos
gyorsaságú segítséget mégsem kaphat, hiszen szerencsétlen szolga mégsem
mágus, vagy ilyesmi, hogy megsugallja mi a helyes cselekedet, ezért az
ifjonc kénytelen a maga módján kivágni a helyzetből:*
- Esetleg szolgálatára lehetek bármiben? * hangzik el kérdése. Amennyiben a válasz pozitív, úgy Nogusta legjobb tehetsége szerint nekiáll, ha viszont negatív, akkor a légióban tanult módon szalutál, s elindul a szállására, hogy kellőképpen felkészüljön a holnapi eseményekre.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja
- Esetleg szolgálatára lehetek bármiben? * hangzik el kérdése. Amennyiben a válasz pozitív, úgy Nogusta legjobb tehetsége szerint nekiáll, ha viszont negatív, akkor a légióban tanult módon szalutál, s elindul a szállására, hogy kellőképpen felkészüljön a holnapi eseményekre.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- No, akkor van mire építeni... *állapítja meg elégedetten, s egy futó mosoly jelzi, a leendő apród, nem csak mesternek nyerte meg, de még elismeréséből fakadó bizodalmát is, hogy tán lesz belőle a végén imágó. Tetszik neki a fiú attitűdje, bárhogy is szóljon, a tartalma embert mutat. ~A költészet, sokaknak nem kenyere, nem asztala...~*
- Az apródi esküről, természetesen, ugyan mi másról? Azonban, némileg módosítanom kell, mert amit eddig használtam, talán nem a legmegfelelőbb... *morfondírozik inkább már csak magában, előreszaladva gondolatban, mintha ülne a könyvtárban, s máris stilizálna.*
- A megjelenést tekintve, nincsenek kikötéseim. Legyen tisztes, ennyi a kérésem...
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
* Eleinte csak nagyokat bólogat, jelezvén teljes egyetértését az
összes elhangzott mondattal. Feszülten figyel mindenre, hátha már
rögtön valamiféle keresztkérdéssel próbálják alkalmasságát, vagy
legalábbis figyelmét, próbára tenni.
- Úgy... szóval sárkánytojást költeni... * motyogja maga elé hitetlenkedve s csak percekkel később csapna homlokára, mondván: "csak most esett le"! Mikor véget ér az őt megelőző apródokról szóló monológ, és Morganus kinyilvánítja ítéletét, az frissen kinevezett apród megkönnyebbülve hatalmasat sóhajt. * Remek! * tör fel belőle megállíthatatlanul és gyakorlatilag már szem elől is veszíti az alig néhány perce még önmagaként felfogott bábut, amit elöljárója is kisvártatva elhajít.*
- Ugyan nem vagyok teljesen tisztában azzal, hogy mihez kéne még értenem, de biztosíthatom ezt itt * hetykén vág bal kezével az azonos oldalon lévő kardra * már nem egy zöldbőrűt vágtam le... * utal a légióban eltöltött hónapjaira. * És mivel gyakorló kovács is vagyok, úgy hiszem, konyítok az effélékhez is egy keveset, bár nem tagadom, hogy vannak hiányosságaim más tudományok terén. Nem is beszélve a művészetekről... tudja a költészet például végképp nem az én asztalom * közli a nem éppen sima modorú Nogusta, kinek az illedelmes viselkedés is sokszor nehezére esik. Igaz, erről mestere még később is meggyőződhet.*
- Amúgy milyen esküről volt szó? * kérdi láthatóan egyre fesztelenebbül. A felelet után tovább kíváncsiskodik: * És olyan címeres köpenyt kell közben viselnem, vagy csak az eskü után hordhatom ? * int fejével a klánjelkép irányába. Hiába ahány ember, annyi rigolya, Conalint pedig ez már egy jó ideje foglalkoztatja.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja
- Úgy... szóval sárkánytojást költeni... * motyogja maga elé hitetlenkedve s csak percekkel később csapna homlokára, mondván: "csak most esett le"! Mikor véget ér az őt megelőző apródokról szóló monológ, és Morganus kinyilvánítja ítéletét, az frissen kinevezett apród megkönnyebbülve hatalmasat sóhajt. * Remek! * tör fel belőle megállíthatatlanul és gyakorlatilag már szem elől is veszíti az alig néhány perce még önmagaként felfogott bábut, amit elöljárója is kisvártatva elhajít.*
- Ugyan nem vagyok teljesen tisztában azzal, hogy mihez kéne még értenem, de biztosíthatom ezt itt * hetykén vág bal kezével az azonos oldalon lévő kardra * már nem egy zöldbőrűt vágtam le... * utal a légióban eltöltött hónapjaira. * És mivel gyakorló kovács is vagyok, úgy hiszem, konyítok az effélékhez is egy keveset, bár nem tagadom, hogy vannak hiányosságaim más tudományok terén. Nem is beszélve a művészetekről... tudja a költészet például végképp nem az én asztalom * közli a nem éppen sima modorú Nogusta, kinek az illedelmes viselkedés is sokszor nehezére esik. Igaz, erről mestere még később is meggyőződhet.*
- Amúgy milyen esküről volt szó? * kérdi láthatóan egyre fesztelenebbül. A felelet után tovább kíváncsiskodik: * És olyan címeres köpenyt kell közben viselnem, vagy csak az eskü után hordhatom ? * int fejével a klánjelkép irányába. Hiába ahány ember, annyi rigolya, Conalint pedig ez már egy jó ideje foglalkoztatja.*
- Szóval arról... *mondja nagy fondorlatosan, mintha nagy titkokat tudnának közösen, amiről persze, szó sincs. Nem sokat oszlik a homály, de biztosan. Főleg, amikor végre hallja, mi lenne az ifjú igénye.*
- Azt jól teszi... *mondja az időrablásról, de aztán be is tölti szavát Nogusta, mert elmondja, mi járatban is van, így arra felelhet végre s valahára:*
- Apródom lenne, mert nincs még lovagi mestere? Vagy úgy. No, lássuk csak... Van bár már három apródom, kettő hamarost feljebb lép fegyvernökké, a harmadik pedig... Elfred, mit is tudunk Delihlah kisasszonyról? *kérdi, s nyilván ő lenne az a bizonyos harmadik. A komornyik pedig, faarccal sorolja a tényeket, melyek épp annyira mesések, hogy ne lehessen azokat, csak félig komolyan venni:*
- Uram, az apród kisasszony, elment gombászni, madárdalt gyűjteni, rokont látogatni, és sárkánytojást költeni. *Morganus pedig bólint elégedetten, miszerint egyaránt fogalmuk sincs, éppen merre csatangol az illető. Arturius révén, ehhez már egészen hozzászokott...*
- Nos, ha így állunk, akkor éppen van üresedés az órarendemben. Rendben, felfogadom hát apródomnak! Holnap le is teheti az esküt, a Kapuk Templomában... *majd elgondolkozik, mit is hagyott ki a mondandójából. A forgatott bábut pedig, megunja, eldobja, s közben a földet nézi, mire csapjon le, mint sas madár a magasból.*
- Mihez ért, fiam? De azt is mondhatja, mit akarna tőlem megtanulni...
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Nogusta
#240395 |
06.30 13:41:35 |
241778 |
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
* Az ifjú elszörnyedve veszi észre magán a tényt, miszerint a
Morganus kezében tartott bábut lassacskán önnön metaforikus képének
tekinti, amint az erős kezek kérlelhetetlenül forgatják, lengetik
oda-vissza. Nyilván hasonló helyzetben másnak is szinte már fájna a
tett, de Nogustában, aki egyébként is utálja a kiszolgáltatottságot,
különösen fokozza a kellemesnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető
szenzusokat. Aztán a lakáj megerősíti urát az ifjú identitását
illetően, egyértelműen rokonszenvet ébresztve ezzel a nem rég betoppant
illetőben, ki igazából csak sejti, hogy miről szólhat a dialógus.
Ekkor, mint valami ördögi tréfa, érkezik a felelet második fele.
Botorság volna titkolni, Conalinban egyből a következők hangzottak el:*
~ Na neee! Halálbiztos, hogy direkt csinálja ~* ám annyira még nem ment el az esze, hogy hangot is adjon feltételezésének.*
- Arról, uram * szólal meg cseppet jobb kedvvel, mégsem neki kellett konkrétan a lényegre törnie. Közben jobbjának mutatóujjával már csaknem rábök, ha minden jól alakul, leendő mesterére, de az utolsó pillanatban rádöbben mekkora illetlenséget követne el, ezért sietve újfent háta mögé csapja kezét.*- A huzavona az idő tolvaja *idézi egyik kedvenc mondását*, és én a világ összes aranyáért sem rabolnám az ön idejét...* meg acélozott akarattal kényszeríti magát arra, hogy Morganus tekintetét keresse, és remélhetőleg találja is.* Tehát, volna rá lehetőség, hogy netalántán uraságod apródja legyek? * indul öngyilkosnak ítélt rohamra, természetesen, csak szóban. Az előre eltervezett hízelgő szöveget, a hírhedt: "önnél keresve sem találhatnék jobbat és társai"-t ezúton hajítja képzeletbeli szemétdombjára, a talpnyalás nem az ő kenyere, persze ettől függetlenül igyekszik megadni a tiszteletet.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja
~ Na neee! Halálbiztos, hogy direkt csinálja ~* ám annyira még nem ment el az esze, hogy hangot is adjon feltételezésének.*
- Arról, uram * szólal meg cseppet jobb kedvvel, mégsem neki kellett konkrétan a lényegre törnie. Közben jobbjának mutatóujjával már csaknem rábök, ha minden jól alakul, leendő mesterére, de az utolsó pillanatban rádöbben mekkora illetlenséget követne el, ezért sietve újfent háta mögé csapja kezét.*- A huzavona az idő tolvaja *idézi egyik kedvenc mondását*, és én a világ összes aranyáért sem rabolnám az ön idejét...* meg acélozott akarattal kényszeríti magát arra, hogy Morganus tekintetét keresse, és remélhetőleg találja is.* Tehát, volna rá lehetőség, hogy netalántán uraságod apródja legyek? * indul öngyilkosnak ítélt rohamra, természetesen, csak szóban. Az előre eltervezett hízelgő szöveget, a hírhedt: "önnél keresve sem találhatnék jobbat és társai"-t ezúton hajítja képzeletbeli szemétdombjára, a talpnyalás nem az ő kenyere, persze ettől függetlenül igyekszik megadni a tiszteletet.*
- Valóban? *néz csodálkozva, mert bár a név ismerős, maga a tény
még nem tudatosult benne. De ha igazat mond a férfi, úgy nem véletlenül
jött ide, s nem véletlenül mondja, amit. Ez már megérdemel egy
pillanatnyi figyelmet, két füstölgő erupció között...*
- Derék elhatározás, derék dolog... *bólogat, de azért nem sokkal világosabb előtte a helyzet. Magához inti Elfredet, füléhez hajol, s talán épp azt kérdi meg, ő is látja az alakot, s látta-e már korábban. A válasz pedig, határozott pozitivitást mutat, s így megbizonyosodik róla, nem káprázik szeme, s igaz lehet, amit eddig hallott. A válasza azonban, korántsem ilyen megnyerő:*
- Nem. De ha kifejti egy kicsit bővebben, talán megérthetem. Apród szeretne lenni, erről beszélünk? *s idegesen egy apró, bábuforma valamit forgat kezében, melyhez hasonló, hever igen sok, szerte-szét körülötte...*
Fegyver: Sirdemac kardja Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
- Derék elhatározás, derék dolog... *bólogat, de azért nem sokkal világosabb előtte a helyzet. Magához inti Elfredet, füléhez hajol, s talán épp azt kérdi meg, ő is látja az alakot, s látta-e már korábban. A válasz pedig, határozott pozitivitást mutat, s így megbizonyosodik róla, nem káprázik szeme, s igaz lehet, amit eddig hallott. A válasza azonban, korántsem ilyen megnyerő:*
- Nem. De ha kifejti egy kicsit bővebben, talán megérthetem. Apród szeretne lenni, erről beszélünk? *s idegesen egy apró, bábuforma valamit forgat kezében, melyhez hasonló, hever igen sok, szerte-szét körülötte...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
* Lesüti a szemét Morganus átható orgánumának nyomán, majd
hasonlóan a komornyikhoz meghunyászkodón vár, míg a klánvezér
észrevételezi, hogy nem Elfred járatja vele a bolondját.
- Nogusta * zavarodottan kapja fel fejét * mármint a nevem: Nogusta Conalin... * egészíti ki magabiztosabban. Egyik lábáról a másikra nehezedik, ez idő alatt nyelvét, majd alsó ajkát harapdálja idegesen. * Tudja nem rég lettem szellemlovag... * világos szemei ide-oda cikáznak, nagy ritkán megállapodnak csizmái orrán, vagy a lovagon.*
~ Persze, hogy tudja... Marha... ~* szidja össze őt gondolataiban saját hangja.*
- Akarom mondani... nem lovag lettem, hanem "csak" a klán tagja, de szeretnék azzá válni * kezd lassan rátérni a lényegre, szokásos kertelős procedúrájával, amit mindig akkor használ amikor fogalma sincs, hogy hogyan fejezze ki magát helyesen. * Érti mire akarok kilyukadni, ugye? * kérdi végül furcsán elcsukló hangon. *
~ Ezt is minek kellett, nyilván érti, ő nem olyan szerencsétlen, mint te... ~* és továbbra is emészti magát. Hiába, nincsen túlságosan otthon a hivatalos eljárásokban.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja
- Nogusta * zavarodottan kapja fel fejét * mármint a nevem: Nogusta Conalin... * egészíti ki magabiztosabban. Egyik lábáról a másikra nehezedik, ez idő alatt nyelvét, majd alsó ajkát harapdálja idegesen. * Tudja nem rég lettem szellemlovag... * világos szemei ide-oda cikáznak, nagy ritkán megállapodnak csizmái orrán, vagy a lovagon.*
~ Persze, hogy tudja... Marha... ~* szidja össze őt gondolataiban saját hangja.*
- Akarom mondani... nem lovag lettem, hanem "csak" a klán tagja, de szeretnék azzá válni * kezd lassan rátérni a lényegre, szokásos kertelős procedúrájával, amit mindig akkor használ amikor fogalma sincs, hogy hogyan fejezze ki magát helyesen. * Érti mire akarok kilyukadni, ugye? * kérdi végül furcsán elcsukló hangon. *
~ Ezt is minek kellett, nyilván érti, ő nem olyan szerencsétlen, mint te... ~* és továbbra is emészti magát. Hiába, nincsen túlságosan otthon a hivatalos eljárásokban.*
