Időpont: corvusi időszámítás 627. év A Háborúk hava 11. nap (2010.07.11 - 08.30.)
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[A Kompánia - Calen-nek]
- Az ember, igen. No de egy elf? Számukra az élet sokkalta kötöttebb...
*mondja még némi kételkedéssel. De az ifjú eltökéltnek tűnik, s ő meg
nem oly ostoba, hogy fejjel menjen sziklakőnek. Így inkább enged, ha
csak egy csomónyit is, inkább meglátja, mi sül ki a fedő alatt, a
rotyogó vízben.*
- De legyen, ha ez kívánalma! Viszont szigorú lesz a követelménylista, kezdve azzal, hogy kellene mester is a lovagi képzéshez, de legalábbis, megjelenés az Ön részéről, a lovagteremben. Mondjuk, mindjárt holnap... *mert hogy, épp költöznek, elkél tehát a segítő kész, hogy hamarabb láthassanak, a kiképzéshez is.*
- Kérdés, egyéb, megjegyzés? Ha nincs, úgy békével elmehet... *engedi el a lovagnak vágyó elfet, kiről még nem is tudja, hogy harci bárddal akar bévonulni, a hősök történelmébe.*
- Akkor tehát, holnap! *int utána még egy mosolyszórt szót, int, s nagyot sóhajt már magában, hogy az élet igenis furcsa, meglepetésekkel teli, s olykor nehéz, főleg pedig, neki.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
- De legyen, ha ez kívánalma! Viszont szigorú lesz a követelménylista, kezdve azzal, hogy kellene mester is a lovagi képzéshez, de legalábbis, megjelenés az Ön részéről, a lovagteremben. Mondjuk, mindjárt holnap... *mert hogy, épp költöznek, elkél tehát a segítő kész, hogy hamarabb láthassanak, a kiképzéshez is.*
- Kérdés, egyéb, megjegyzés? Ha nincs, úgy békével elmehet... *engedi el a lovagnak vágyó elfet, kiről még nem is tudja, hogy harci bárddal akar bévonulni, a hősök történelmébe.*
- Akkor tehát, holnap! *int utána még egy mosolyszórt szót, int, s nagyot sóhajt már magában, hogy az élet igenis furcsa, meglepetésekkel teli, s olykor nehéz, főleg pedig, neki.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[A Kompánia]
*Nagy figyelemmel hallgatja Morganus szavait, s bár a kószák és
vadászok jelenléte a rendben valóban érdekes újdonság a számára, nem
igazán hozza magát zavarba.
-Köszönöm a felvilágosítást, ezt valóban jó tudni. - feleli kellő szünet után mikoris a férfi elhallgatott. Tisztában van a beszélgetés jelentőségével, eszerint is gondolkozik, de a félszegség valahogy még a számára merőben szokatlan hivatalosságú helyzetben sem kenyere. -De... - (a világon márpedig minden bonyodalom így kezdődik) - én azt hiszem, a lovagi életmód talán mégis jobban érdekelne. -
nagyon igyekszik úgy válogatni meg a szavakat, hogy lehetőleg minél pontosabban fejezze ki magát, de bele se gabalyodjon a kijelentések csapdájába. Mert fesztelenségérzet akárhova is, az ilyen nagy nyilatkozásokat azért nem neki találták ki. -Ne értsen félre, nem arról van szó, hogy ellenemre volna az élet, amit eddig éltem. Ám _talán_ az ember képes lehet rá, hogy irányt változtasson. Amit eddig megtanultam, el nem veszhet... Talán első meggondolásra egyértelműnek tűnik, hol a helyem, ám hacsak Ön nem tartja teljes képtelenségnek, megpróbálkoznék a másik úttal. - sejti, milyen köze lehet az elf testfelépítésnek a Nagymester aggályaihoz, s bízik annyira annak ítéletében, hogy maga is lehetetlennek tartsa, ha az azt mondja. Ellenben ha nem egészen lehetetlen...Akkor bizony kitart megérzései mellett. Eltökélt ifjú, s ha nem lehetlen, hát igenis keresztülviszi.
Mondókája befejeztével ismét udvarias hallgatásra vált, várva az ítéletet, közbevetést, vagy akármi jöjjön is. *
Fegyver: Kiegyensúlyozatlan dobótőr Páncél: Horpadt, használt mellvért
-Köszönöm a felvilágosítást, ezt valóban jó tudni. - feleli kellő szünet után mikoris a férfi elhallgatott. Tisztában van a beszélgetés jelentőségével, eszerint is gondolkozik, de a félszegség valahogy még a számára merőben szokatlan hivatalosságú helyzetben sem kenyere. -De... - (a világon márpedig minden bonyodalom így kezdődik) - én azt hiszem, a lovagi életmód talán mégis jobban érdekelne. -
nagyon igyekszik úgy válogatni meg a szavakat, hogy lehetőleg minél pontosabban fejezze ki magát, de bele se gabalyodjon a kijelentések csapdájába. Mert fesztelenségérzet akárhova is, az ilyen nagy nyilatkozásokat azért nem neki találták ki. -Ne értsen félre, nem arról van szó, hogy ellenemre volna az élet, amit eddig éltem. Ám _talán_ az ember képes lehet rá, hogy irányt változtasson. Amit eddig megtanultam, el nem veszhet... Talán első meggondolásra egyértelműnek tűnik, hol a helyem, ám hacsak Ön nem tartja teljes képtelenségnek, megpróbálkoznék a másik úttal. - sejti, milyen köze lehet az elf testfelépítésnek a Nagymester aggályaihoz, s bízik annyira annak ítéletében, hogy maga is lehetetlennek tartsa, ha az azt mondja. Ellenben ha nem egészen lehetetlen...Akkor bizony kitart megérzései mellett. Eltökélt ifjú, s ha nem lehetlen, hát igenis keresztülviszi.
Mondókája befejeztével ismét udvarias hallgatásra vált, várva az ítéletet, közbevetést, vagy akármi jöjjön is. *
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[A Kompánia]
- No de akkor, nem inkább Ködfarkas lenne? Tudja, ők alkotják kószáink,
vadászaink sorát, s bizony, sok elflény választja eme hivatást
közöttünk... *kérdez vissza, hiszen nem túl gyakori, hogy elf lovaggá
válna. Egyrészt alkatilag sem való nekik a páncélos harcmodor, meg
aztán, fájó is lenne a fák népétől elvenni a kezükbe termett íjakat, s
nehéz hadi kopjákat erőltetni beléjük. De megfordítja a kérdést
Morganus, úgy talán egyszerűbb dönteniük, milyen út is járható és lenne
kívánatos az ifjú számára:*
- De gondolja át, hogy például, mily fegyveriskolát tanulna. Mert ha íjászkodna, úgy feltétlen a Ködfarkasokat javasolnám... *s közben tehát, kezdetét vette a családi kupaktanács, hatszemközt, meg még bővülve, hogy már egy pók is megirigyelné, mennyi pislog egyszerre. Ha elcsendesül minden, s újra visszatérhetnek a korábbi témához, újra szól Calenhez.*
- Nos, lenne kérdése esetleg, mely által segíthetem döntését?
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
- De gondolja át, hogy például, mily fegyveriskolát tanulna. Mert ha íjászkodna, úgy feltétlen a Ködfarkasokat javasolnám... *s közben tehát, kezdetét vette a családi kupaktanács, hatszemközt, meg még bővülve, hogy már egy pók is megirigyelné, mennyi pislog egyszerre. Ha elcsendesül minden, s újra visszatérhetnek a korábbi témához, újra szól Calenhez.*
- Nos, lenne kérdése esetleg, mely által segíthetem döntését?
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[A Kompánia]
*Még mikor a Nagymester felteszi neki a kérdést válaszol tétovázás nélkül:
-Nos, első sorban a lovagi kiképzésben szeretnék részesülni, hogy ha lehet, egy nap a rend méltó tagjává váljak. - ez a szócsavargatás némiképp szokatlan számára, ennek ellenére sikerül úgy dűlőre jutni vele, hogy ne hasson túlontúl természetellenesen. -Mindeddig kószaként éltem, egyébként is erdei elf vagyok, tehát leginkább a természetet ismerem, valamelyest értek a kardforgatáshoz is. De egyébként is elvégzek bármi munkát, amit rám bíznak. - összegez, rikító szemének nyílt tekintetével egyenesen nézve a klánvezérre.
Mikor a továbbiakban kibontakozik a színes kis családi jelenet, elfünk tapintatosan igyekszik levegővé válni a fal mellé visszahúzódván, s ez szerencsésen sikerül is neki. Nem érzi kényelmetlenül magát, bár a közjáték valahol komikus, ráadásul kellőképp bennfentes. Mivel épp eltökélten udvarias, azért inkább igyekszik tapintatosan minél kevesebbet észrevenni.
Madárhangok, termékbemutató, és családi ereklyék fürge kálváriája után Myrla kiviharzik a szobából, de már érkezik is a helyére a következő szereplő.
-Üdv. - köszön olyan diszkréten a lánynak, hogy az talán észre sem veszi, hisz figyelme érthető módon Morganusra összpontosul. Mikor meghallja, hogy a fél-elf is vele egy cipőben jár itt, kicsit nagyobb érdeklődéssel méri végig tekintetével. ~Gyűlnek az újoncok?~*
Fegyver: Kiegyensúlyozatlan dobótőr Páncél: Horpadt, használt mellvért
-Nos, első sorban a lovagi kiképzésben szeretnék részesülni, hogy ha lehet, egy nap a rend méltó tagjává váljak. - ez a szócsavargatás némiképp szokatlan számára, ennek ellenére sikerül úgy dűlőre jutni vele, hogy ne hasson túlontúl természetellenesen. -Mindeddig kószaként éltem, egyébként is erdei elf vagyok, tehát leginkább a természetet ismerem, valamelyest értek a kardforgatáshoz is. De egyébként is elvégzek bármi munkát, amit rám bíznak. - összegez, rikító szemének nyílt tekintetével egyenesen nézve a klánvezérre.
Mikor a továbbiakban kibontakozik a színes kis családi jelenet, elfünk tapintatosan igyekszik levegővé válni a fal mellé visszahúzódván, s ez szerencsésen sikerül is neki. Nem érzi kényelmetlenül magát, bár a közjáték valahol komikus, ráadásul kellőképp bennfentes. Mivel épp eltökélten udvarias, azért inkább igyekszik tapintatosan minél kevesebbet észrevenni.
Madárhangok, termékbemutató, és családi ereklyék fürge kálváriája után Myrla kiviharzik a szobából, de már érkezik is a helyére a következő szereplő.
-Üdv. - köszön olyan diszkréten a lánynak, hogy az talán észre sem veszi, hisz figyelme érthető módon Morganusra összpontosul. Mikor meghallja, hogy a fél-elf is vele egy cipőben jár itt, kicsit nagyobb érdeklődéssel méri végig tekintetével. ~Gyűlnek az újoncok?~*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KIMARADT RÉSZ
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Yveleth és Yl Chays kompánia]
* A "tenni fogunk róla, a jövőben ne így legyen", a családfa
hiányosságát pótlandó kijelentésre felderül az arca. ~Bár Morganus
mintha ezt már régebben is ígérte volna, aztán láthatjuk az eredményét.
Illetve éppen hogy nem látjuk.~ Így túl nagy reményekkel nem tekint a
jövőbe ez ügyben, felesleges lenne hiú ábrándokat kergetnie. Megteszik
azt helyette mások, kuzinjával kapcsolatban. Nők, kik azt hiszik, a
férfi számára jelentenek valamit, holott semmivel se többet, mint
mások. Kergetnek valamit, egy álmot, mit sose fognak elérni, vagy
inkább valakit, akit sose fognak megkapni. Morganus sokat mesélt már
nagyszüleik legendás szerelméről, melynek gyümölcseit mutatja az itt,
előttük fekvő családfa. Ilyen szerelem és egymásra találás ritka, és
kuzinja azt is mondta, eddig még nem találkozott olyan nővel, ki
elvárásainak megfelelne. Így Myrla csak szánakozva tud gondolni azokra,
kik mindenféle önmagukat megalázó módon próbálnak a férfi közelébe
férkőzni, azt gondolván lehet esélyük. Nem ismerik az Yl Chaysok elvét,
miszerint, egy nő ne fusson férfi után, hanem a férfi válasszon magának
kedvest, és próbálja meghódítani szíve választottját. Így az említett
nők, csak futják a felesleges köröket, nevetségessé téve magukat,
miközben talán elszalasszák azt, ki hozzájuk valóban illő lenne, de
kinek neve nem Morganus Yl Chays.
Ezután a dédszülők kerülnek sorra. Helyesebben a dédpapa, Morganus D`Ogier búcsúztatása, mely igencsak esedékes lenne:*
- Ha úgy véled, hogy megérett az alkalom, és ha...*-kicsit félbehagyja a mondatot, tétovázik, merje-e kimondani, amit szeretne, de aztán úgy dönt, lesz, ami lesz, és folytatja:*
- Szóval, ha úgy adódna, hogy döntésre jutsz a búcsúztatást illetően, akkor, ha nem ellenzed, szeretnék rajta részt venni.*-az utolsó szavakat szinte hadarja, hogy minél előbb túlessen a dolgon. Várja Morganus reakcióját. Várja, de az késik, mert már megint elvonja figyelmét az a fránya madár, mely új dalba kezd. Mostmár huhogva és rikácsolva "énekel". A nagymester pedig az ajtó felé int, mutatván, nézzenek ki. A lány már kezd idegessé válni ettől a beszélgetésükbe bezavaró kellemetlen körülménytől, így kissé dühödten odamegy az ajtóhoz, hogy intézkedjen:*
- Kinézek!*-szól vissza halkan, ujjával csendet intően, nem csak Morganusnak, hanem az eseményeket szótlanul figyelő Calennek is. Azzal lehajol a kulcslyukhoz. Óvatosan kikukucskálva a résen, hátha nem is madár, hanem valami bűbáj szórakozik velük. Miután meglátja azt, amit, vagyis akit, felegyenesedik, a férfiak felé fordul:
- Nem madarak, hanem Lia az.*-mondja, és kacsint a kislány nevére. Sejti, az ő keze vagy inkább torka lehet a dologban.~ Ej, te lány, ezért még számolunk, hogy bolondot csináltál belőlünk.~gondolja, és már egyáltalán nem mérges. Szívéhez nőtt a kis elf.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Thrillion égi páncélja
Ezután a dédszülők kerülnek sorra. Helyesebben a dédpapa, Morganus D`Ogier búcsúztatása, mely igencsak esedékes lenne:*
- Ha úgy véled, hogy megérett az alkalom, és ha...*-kicsit félbehagyja a mondatot, tétovázik, merje-e kimondani, amit szeretne, de aztán úgy dönt, lesz, ami lesz, és folytatja:*
- Szóval, ha úgy adódna, hogy döntésre jutsz a búcsúztatást illetően, akkor, ha nem ellenzed, szeretnék rajta részt venni.*-az utolsó szavakat szinte hadarja, hogy minél előbb túlessen a dolgon. Várja Morganus reakcióját. Várja, de az késik, mert már megint elvonja figyelmét az a fránya madár, mely új dalba kezd. Mostmár huhogva és rikácsolva "énekel". A nagymester pedig az ajtó felé int, mutatván, nézzenek ki. A lány már kezd idegessé válni ettől a beszélgetésükbe bezavaró kellemetlen körülménytől, így kissé dühödten odamegy az ajtóhoz, hogy intézkedjen:*
- Kinézek!*-szól vissza halkan, ujjával csendet intően, nem csak Morganusnak, hanem az eseményeket szótlanul figyelő Calennek is. Azzal lehajol a kulcslyukhoz. Óvatosan kikukucskálva a résen, hátha nem is madár, hanem valami bűbáj szórakozik velük. Miután meglátja azt, amit, vagyis akit, felegyenesedik, a férfiak felé fordul:
- Nem madarak, hanem Lia az.*-mondja, és kacsint a kislány nevére. Sejti, az ő keze vagy inkább torka lehet a dologban.~ Ej, te lány, ezért még számolunk, hogy bolondot csináltál belőlünk.~gondolja, és már egyáltalán nem mérges. Szívéhez nőtt a kis elf.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Yveleth és Yl Chays kompánia]
- Majd teszünk róla, hogy ez a jövőben, másként legyen... *ígér nagy
elánnal, bár ez férfiembernél, nem mindig meggyőző, hisz gyakorta
mondják, hogy `mindjárt kiviszem a szemetet`, s még sem történik,
semmi.*
- Igen. Talán megérett rá az alkalom, való igaz. *gondolja már szinte maga is, de a beköltözött erdei énekszó, csak nem hagyja nyugodni.*
- Egy? Én már egész madárháznyit hallok belőlük, már csak a sárkányrikkantás hiányzik. Igaz, az nem tollas jószág... *már nem érti a dolgot, int, hogy talán jó lenne megnézni, mi folyik a közvetlen környezetükben.*
Fegyver: Sirdemac kardja Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
- Igen. Talán megérett rá az alkalom, való igaz. *gondolja már szinte maga is, de a beköltözött erdei énekszó, csak nem hagyja nyugodni.*
- Egy? Én már egész madárháznyit hallok belőlük, már csak a sárkányrikkantás hiányzik. Igaz, az nem tollas jószág... *már nem érti a dolgot, int, hogy talán jó lenne megnézni, mi folyik a közvetlen környezetükben.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Lia Nailo
#287310 |
08.06 19:13:29 |
262112 |[Yveleth és Yl Chays kompánia]
*Kis tréfája jól sikerül hisz elhiteti a bent lévőkkel hogy egy madárka
ő maga.Azonban a pacsirta túlságosan is természetes ahhoz hogy ne
sejtsenek tréfát.Ezért abba hagyja.Egy levegő de most Bagoly hangján
szólal meg.Ez számára is vicces így az első levegő után rövid kacaj
hagyja el a száját.Valószínű sőt biztos hogy meghallják a bent lévők.Ő
viszont nem érdekli nem is veszi tudomásul.Folytatja a fütyörészést de
most ismét változtat a hangján.Most viszont papagáj hangot
utánoz.Eléggé szórakoztató.Lehet hogy ezt sokszor fogja használni.
Fegyver: Thrillioni messzeszálló Páncél: Közönséges bélelt mellpáncél -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Yveleth és Yl Chays kompánia]
- Nem, jól láttad. Nem szerepelek rajta.*-utal a családfa feltárt
hiányosságaira. Egyszerűen nem jött még el az a pillanat, hogy az Yl
Chays családhoz tartozónak érezze magát. Azt se tudja, valaha eljön-e?
De mérge időközben már elpárolgott, nem tud sokáig haragudni a férfira,
ahhoz túlságosan a szívéhez nőtt.*
- Tehát itt vannak a hamvak.*-néz kíváncsian a mutatott irányba.*
- Vezeklésnyi időt? Nem lenne már itt az ideje, hogy méltó nyugalomra leljen?*- azt nem mondaná ki, hogy ő is részt venne a búcsúztatáson, mert lehet Morganus nem örülne az ötletnek. Talán legbensőbb lelki ügyének tartja a dolgot, mely méltóságát egy "idegen" jelenléte csak megzavarná.
Aztán megint az a fránya madár a téma. A nagymester különös vonzalmat érezhet irántuk, amit a téli sólyomvadászat során is bizonyított.*
- Miért ne? Talán berepült egy nyitott ablakon. De ahogy bejött, majd úgy távozik is. Ha nem, akkor legfeljebb hívunk egy madarászt, ki befogja.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Thrillion égi páncélja
- Tehát itt vannak a hamvak.*-néz kíváncsian a mutatott irányba.*
- Vezeklésnyi időt? Nem lenne már itt az ideje, hogy méltó nyugalomra leljen?*- azt nem mondaná ki, hogy ő is részt venne a búcsúztatáson, mert lehet Morganus nem örülne az ötletnek. Talán legbensőbb lelki ügyének tartja a dolgot, mely méltóságát egy "idegen" jelenléte csak megzavarná.
Aztán megint az a fránya madár a téma. A nagymester különös vonzalmat érezhet irántuk, amit a téli sólyomvadászat során is bizonyított.*
- Miért ne? Talán berepült egy nyitott ablakon. De ahogy bejött, majd úgy távozik is. Ha nem, akkor legfeljebb hívunk egy madarászt, ki befogja.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Yveleth és Yl Chays kompánia]
- Nem csak legyen, hanem az! Egy Morganus földi maradványi vannak
amott, míg vár vezeklésnyi időt, hogy végül méltó helyre kerüljön, s
lelke megnyugvást találjon... *mondja határozottan, majd prüszköl egy
nagyot, mert a nagy beszédben felhevült.*
- Amit meg nem láttam, az a te neved a véseten. De lehet, hogy rosszul néztem, s eltévesztettem... *teszi hozzá, mi régi adóssága. Azért viszont nem kérne bocsánatot, minek született a másik is, mert nincs szégyellnivalójuk őseik miatt, csakis büszkeségre ok. Nehéz sorsot éltek meg eleik, de tisztesen helytálltak, bárhol is éltek, küzdöttek, fegyvert vagy sebészkést fogva...*
- Szóval fülemüle a folyosón. Érdekes... A természet tehát, valóban betört otthonunkba. *mosolyog a gondolatra, s nem is sejti, hogy ha sokáig pimaszkodik, a kuzin őt is szívesen megtanítja, tollazatlan is, repülni...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Amit meg nem láttam, az a te neved a véseten. De lehet, hogy rosszul néztem, s eltévesztettem... *teszi hozzá, mi régi adóssága. Azért viszont nem kérne bocsánatot, minek született a másik is, mert nincs szégyellnivalójuk őseik miatt, csakis büszkeségre ok. Nehéz sorsot éltek meg eleik, de tisztesen helytálltak, bárhol is éltek, küzdöttek, fegyvert vagy sebészkést fogva...*
- Szóval fülemüle a folyosón. Érdekes... A természet tehát, valóban betört otthonunkba. *mosolyog a gondolatra, s nem is sejti, hogy ha sokáig pimaszkodik, a kuzin őt is szívesen megtanítja, tollazatlan is, repülni...*
[Yveleth és Yl Chays kompánia]
- Akkor legyen déd.*-mondja, pedig biztos benne, hogy rokona "anyai
nagyatyjáról" tett említést anno...~Vagy csak megzavarta akkor a nagy
öröm, hogy rokonra lelt. Inkább nem is öröm, hanem az
ellenkezője.~*-gondolja magában. Hisz most is látszik rajta, hiába
próbálta leplezni eddig, mert végül nem sikerült, hogy egyáltalán nem
örül semminek, sőt attól lenne boldog, ha a lányt, és az általa hozott
dolgokat az ajtaján kívül tudná mihamarabb. Lám, most is kintre
irányítaná figyelmét, valami mondvacsinált indokkal.*
- Csak egy madár. Az fütyürészik. Egy a sok közül.*-teszi hozzá, és nem mozdul a helyéről, szemét le nem venné Morganusról. Azt már nem mondja ki hangosan, hogy madár számtalan akad, de neki rokona csak egy, kinek szintén nem sokkal több lehet rajta kívül.
Vegyes érzelmek kezdenek kavarogni benne, sértettség vegyül az elkeseredéssel, mint már annyiszor. Legszívesebben most már maga hajítaná ki saját kezűleg az ablakon a cserepet, utána pedig a családfa hordozóját. Azét, mi életébe örömet még nemigen hozott...*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Thrillion égi páncélja
- Csak egy madár. Az fütyürészik. Egy a sok közül.*-teszi hozzá, és nem mozdul a helyéről, szemét le nem venné Morganusról. Azt már nem mondja ki hangosan, hogy madár számtalan akad, de neki rokona csak egy, kinek szintén nem sokkal több lehet rajta kívül.
Vegyes érzelmek kezdenek kavarogni benne, sértettség vegyül az elkeseredéssel, mint már annyiszor. Legszívesebben most már maga hajítaná ki saját kezűleg az ablakon a cserepet, utána pedig a családfa hordozóját. Azét, mi életébe örömet még nemigen hozott...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Yveleth és Yl Chays kompánia]
- Inkább ember, a zöld maradjon a kertben... *morogja, majd fejét
rázza, hogy bizony hagyják őt békén meg zugát, mi az egyetlen hely, mit
magáénak, s olyannak tudhat, milyennek akarja. De csak másért szól,
kijavítani a tévedést:*
- Déd. A furcsa szavakat meg hanyagoljuk, miként az életembe való belenyúlást. Jó minden úgy, ahogy van... *abba már nem kezd bele, mi is a véleménye az egészről, meg hogy a falon nem akarná bámulni azt, amit más orra alá sem dörgölne, nem hogy sajátja alá, mert valami dallam játszik odakint, arra lesz figyelmes.*
- Figyelmezz! Mintha valami szólna odakintről...
Fegyver: Sirdemac kardja Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
- Déd. A furcsa szavakat meg hanyagoljuk, miként az életembe való belenyúlást. Jó minden úgy, ahogy van... *abba már nem kezd bele, mi is a véleménye az egészről, meg hogy a falon nem akarná bámulni azt, amit más orra alá sem dörgölne, nem hogy sajátja alá, mert valami dallam játszik odakint, arra lesz figyelmes.*
- Figyelmezz! Mintha valami szólna odakintről...
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Lia Nailo
#287310 |
08.03 15:04:17 |
259820 |[Yveleth és Yl Chays kompánia-Nailoval belépve]
*Figyeli ahogy Myrla az újonnan érkezővel beszél.Kezében lévő virágnak
igazán örül.Nem csoda hogy helyes kis arcára mosoly kúszik ahogy a
virágra tekint.El fog szórakozni vele egy egy éjszaka, az már
biztos.Mikor Myrla felszólítja, engedelmeskedik és viszi is a virágot
egy fényesebb helyre.Amint be ér a szobába közvetlen az ablak elé rakja
a virágot.Annál fényesebb hely nincsen.De ekkor valami változást érez,
saját magában.Enyhén furcsa kavargó érzés.
~Mi ez?
*Teszi fel saját magának a kérdést.És mint egy villám csapás, belé hasít az a tudat hogy mágiája változott meg.Talán ideje kipróbálni.Füttyent egyet-ha sikeresnek bizonyul mágiája-és mint egy pacsirta szólalt meg kicsit.Óriási meglepetés ez számára.Hatalmas vigyor kerekedik arcára.
-Még egyet.
*Jelenti ki.És újra "füttyent, de már hosszabbat.Ismét mint egy kis pacsirta énekli fürge kis dalát.Vigyorral az arcán állapítja meg hogy ezt meg kell mutatnia Myrlának.El is indul vissza vele, ki a szobából és egyenesen Morganus szobájáig meg sem áll.Sajnos az ajtó csukva van.De sebaj.Bele kezd ismét nótájába.Hangosan fütyörészik hogy az összes madár megirigyelhetné ezt a röpke kis dalocskát.
Fegyver: Thrillioni messzeszálló Páncél: Közönséges bélelt mellpáncél ~Mi ez?
*Teszi fel saját magának a kérdést.És mint egy villám csapás, belé hasít az a tudat hogy mágiája változott meg.Talán ideje kipróbálni.Füttyent egyet-ha sikeresnek bizonyul mágiája-és mint egy pacsirta szólalt meg kicsit.Óriási meglepetés ez számára.Hatalmas vigyor kerekedik arcára.
-Még egyet.
*Jelenti ki.És újra "füttyent, de már hosszabbat.Ismét mint egy kis pacsirta énekli fürge kis dalát.Vigyorral az arcán állapítja meg hogy ezt meg kell mutatnia Myrlának.El is indul vissza vele, ki a szobából és egyenesen Morganus szobájáig meg sem áll.Sajnos az ajtó csukva van.De sebaj.Bele kezd ismét nótájába.Hangosan fütyörészik hogy az összes madár megirigyelhetné ezt a röpke kis dalocskát.
Lia Nailo Madarak dala varázslata sikerült.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------[Yveleth és Yl Chays kompánia]
- Nem kell új szoba! Ez pont megfelelő, csak még néhány változtatást kell benne eszközölnünk, ahhoz, hogy igazán lakályos legyen, és kényelmesen elférjen benne ember és növény egyaránt, egymást szolgálva testben és lélekben.*-válaszolja, miközben terepszemlét tart, felmérvén, miket is kell majd feltétlenül kidobni ahhoz, hogy a helyiség nagymester méltó formát öltsön.*
- De ne aggódj, egészen apró dolgokra gondolok!*-próbálja megnyugtatni gyorsan kuzinját, mielőtt az agylobot kapna a kilátásba helyezett változtatások hallatán, és elméjében szörnyű rémképek jelennének meg.*
- A bútorokat természetesen át kell rendezni, sőt, néhányat kicserélni. Az íróasztal kész káosz, azzal is feltétlenül kezdenünk kell valamit. A könyvespolc pedig...Van rajta minden, a könyveknek már nem is jut hely. Így nem csoda, ha minden szerte-szét van pakolva. A ruhák is! Miért nem a ládában vagy a szekrényben vannak? Tán még a nagypapa emlegetett urnája is itt lapulhat valahol.*-néz Morganusra rémülten ezen lehetőség kapcsán.*
- Lesz itt dolog elég, amire kialakítjuk a megfelelő enteriört.*-fejezi be terveinek ismertetését, hogy hamarosan már teljes figyelmét a két fali díszt vizsgálgató nagymesterre fordíthassa. Persze, hogy rokona azokban is talál kivetnivalót. Mint szinte mindenben.*
- Hogy miről? Hát a sárkányról! Ezt csak a bolond nem tudja kitalálni.*-mondja kissé sértődötten, amikor az általa megalkotott felirat stilisztikai hibája kerül terítékre. De a sértettség hamar átadja helyét az ijedelemnek, amikor a másik fatáblán is hiányosságot vél felfedezi a férfi. ~Az nem lehet, hogy az is hibás, hiszen...~*
- Mi hiányzik róla?*-ugrik oda, és szemei gyorsan pásztázzák a családfa ágait és bogait, kutatván a hibát.*
- Egyszerűen nem létezik, hogy hibádzon, én minden létező iratot átnéztem!*- szabadkozik, majd kámpicsorodik el, és csak az vigasztalja, hogy Morganus egészen meghatódott. Mondja, hogy nem is tudja eldönteni, minek örül legjobban a kapott dolgok közül. Myrla úgy véli, titkon azért tudja, a Világítófűnek. ~Legközelebb egy Bálványfűvel lepem meg. A neve is passzol...~*
- Ezeknek pedig keresnünk kell a falon egy olyan helyet, ahol jól láthatóak!*-mondja, utalván a dicsőségtáblákra, mielőtt még az asztalfiók mélyére száműzné azokat valaki...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Yveleth és Yl Chays kompánia]
- Gondolom. Nem akarna, esetleg még egyet? Vagy ha már kapok
felvigyázót, nem tenné az meg azt a szívességet, hogy ellátja ezt a
kórót, mielőtt még baja esne? *nem fenyeget, ugyan miért is tenné? Az
ablakon át, segítség nélkül is, alacsonyan szállnak a leveles
madársóska-félék...*
- Azt azért megkérdezném, hogy keressek-e már most új szobát, ha a természet túl otthonosan rendezkedne be... *a kedélyén nem túl sok javulás látszik, bár kétségtelen, hogy megélénkült a gondolatra, hogy küzdenie kell az elemekkel, mintha csak Zöldvölgyben vagdosná az indáit, valami szörnyűséges gaznak. ~Majd leterítem valami ronggyal, mint madárkalickát szokás. Megőrülök hamar, ha belevilágít a szemembe éjjelente...~ tervezgeti lépéseit, de már jön is a többi kéretlen jószág, nézheti hát azokat.*
- Valóban, nem voltam lelkes... *azt nem teszi hozzá, hogy most sem az, főleg említésénél, valamiféle dicsőségének, mit hirdetni olyan, mint közhírré tenni, szerencséje volt valakinek fogadásban, a gwuff-versenyen. Azért megnézi a fali díszt, mert ha még ezzel is meg kell osztania életterét, tudnia kell, hogy is néz ki, az ellenség...*
- Hiányzik, hogy miről. Még azt hiszik, bokron terem, mint bimbó, csak hát, ez épp sárkánykarom... *csúfolódik, csak hogy beleköthessen valamibe. Aztán a másik tárgyat veszi szemügyre.*
- Visszaszerzett nemesség? Nincs bonyolultabb Corvus világában, mint a nemesség fogalma. Vannak nemesi házak, nemesi családok, nemesség adományok jogán... Tudja a kánya, hányadán is állunk! Viszont, mintha valami hiányozna... *vagy inkább, valaki. Tudja, adóssága, hogy a kuzint még nem vezette be a hivatalos családi kötelékbe. Ezért kicsit szégyelli is magát, de gyorsabban elmúlik az ilyen érzés, mintsem kellene.*
- Tényleg, meg vagyok hatva. Nem is tudom hirtelenjében, minek is örülök jobban... *tetteti, bár lehet, a végén ő kap a fejére valamit egy súlyosabb darabbal. ~Annak örülök, ha nem kerül elő újabb dolog. Még csak az kéne, hogy dédatyánk pluteumából kapjak, ide fel, másolatot...~ s ha ezt elképzeli, már tervezheti költözését, a szenespincébe, ott is több hely van, mintsem itt akkor, a szobájában lenne...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Azt azért megkérdezném, hogy keressek-e már most új szobát, ha a természet túl otthonosan rendezkedne be... *a kedélyén nem túl sok javulás látszik, bár kétségtelen, hogy megélénkült a gondolatra, hogy küzdenie kell az elemekkel, mintha csak Zöldvölgyben vagdosná az indáit, valami szörnyűséges gaznak. ~Majd leterítem valami ronggyal, mint madárkalickát szokás. Megőrülök hamar, ha belevilágít a szemembe éjjelente...~ tervezgeti lépéseit, de már jön is a többi kéretlen jószág, nézheti hát azokat.*
- Valóban, nem voltam lelkes... *azt nem teszi hozzá, hogy most sem az, főleg említésénél, valamiféle dicsőségének, mit hirdetni olyan, mint közhírré tenni, szerencséje volt valakinek fogadásban, a gwuff-versenyen. Azért megnézi a fali díszt, mert ha még ezzel is meg kell osztania életterét, tudnia kell, hogy is néz ki, az ellenség...*
- Hiányzik, hogy miről. Még azt hiszik, bokron terem, mint bimbó, csak hát, ez épp sárkánykarom... *csúfolódik, csak hogy beleköthessen valamibe. Aztán a másik tárgyat veszi szemügyre.*
- Visszaszerzett nemesség? Nincs bonyolultabb Corvus világában, mint a nemesség fogalma. Vannak nemesi házak, nemesi családok, nemesség adományok jogán... Tudja a kánya, hányadán is állunk! Viszont, mintha valami hiányozna... *vagy inkább, valaki. Tudja, adóssága, hogy a kuzint még nem vezette be a hivatalos családi kötelékbe. Ezért kicsit szégyelli is magát, de gyorsabban elmúlik az ilyen érzés, mintsem kellene.*
- Tényleg, meg vagyok hatva. Nem is tudom hirtelenjében, minek is örülök jobban... *tetteti, bár lehet, a végén ő kap a fejére valamit egy súlyosabb darabbal. ~Annak örülök, ha nem kerül elő újabb dolog. Még csak az kéne, hogy dédatyánk pluteumából kapjak, ide fel, másolatot...~ s ha ezt elképzeli, már tervezheti költözését, a szenespincébe, ott is több hely van, mintsem itt akkor, a szobájában lenne...*
[Yveleth és Yl Chays kompánia]
- Remek bizony!*-helyesel.*
- Lia is kapott egyet a szobájába, és mondhatom, ő is nagyon örült neki! Öntözni és ápolni kell! Ezt a szép példányt majd rendszeresen ellenőrzöm személyesen is, nehogy valami baja legyen, és ne vegyük észre időben. A személyzet tagjainak is fogok szólni róla, hogy különösen vigyázzanak rá!*-hangzik kissé szigorúan, legalábbis annyira, hogy elvegye a kedvét annak, aki szörnyű gondolatra, vagy tettre ragadtatná magát a növénnyel kapcsolatban. Mondjuk ki akarná dobni vagy hasonló...*
- Szerintem az első éjszaka után meg se akarsz válni tőle, úgy megszereted. Bár úgy látom már most jó hatással van a kedélyedre. Hiába, a természet költözött be vele az eddig rideg szobába.*-ezzel gyorsan be is fejezi a Világítófű méltatását, mert kuzinja közben élénk érdeklődést mutat a csomag tartalma iránt. Egyre türelmetlenebbül várja, hogy megláthassa végre. Ennek hangot is ad.*
- Máris kibontom!*-mondja a lány, és az asztalon félrekotor néhány dolgot, hogy legyen hely a kicsomagoláshoz.*
- Tudom, hogy a mólónál nem voltál túl lelkes tőle, amikor mondtam, hogy megtaláltam. Meg aztán az az osztozkodás, marakodás a koncért kicsit elvette az ember kedvét, de én akkor is fontosnak tartom, hogy emlékül meglegyen, és hirdesse a Szellemlovagok, valamint a te dicsőségedet.*-magyarázza közben.*
- Nos, elvittem egy ügyes kezű külvárosi mesterhez, ki vállalta, hogy méltó keretbe foglalja. Aztán, amikor meggyőződhettem róla, hogy valóban szépen dolgozik, még eszembe jutott valami...*-a csomagból előkerül az első fatábla. Közepén egy sárkánykarom díszeleg, alatta vésett felirat, cirádás betűkkel:
Ezen sárkánykarmot Morganus Yl Chays, a Szellemlovagok nagymestere metszette le a kikötőt ért támadáskor, a sárkánnyal vívott küzdelem során.
Sziklaöböl, Corvus 627. évében.
Myrla Morganus elé helyezi a falidíszt, hogy rokona közelebbről is szemügyre vehesse. Aztán előveszi a második fatáblát is.*
- Szóval, amikor láttam, hogy milyen jó munkát végez, arra gondoltam, mi lenne, ha a visszaszerzett nemességnek is adóznánk valamivel.
Kutattam a könyvtári iratok között, meg persze te is szoktál említést tenni az ősökről, és egyszer mutattál egy családi dokumentumot is.
Az így összeszedett dolgokból összeállítottam egy családfát, és elvittem a mesterhez, hogy tudna-e belőle valamit alkotni? Elvállalta, és itt az elkészült mű.*-mondja, azzal a másik fatáblát is Morganus elé helyezi. A férfi, ha szemrevételezi, a következőt láthatja:
Szépen kifaragott fa ágain levelekkel. Minden egyes levélbe egy név íratott, így rajzolván ki a családfát*. Fent, középen pedig a már jól ismert Gerlés címer látható, alatta felirat: D'Ogier - Yl Chays család.***
- Ezek lennének hát. Nem tudom, mi a véleményed, lehet nem vagy elragadtatva, és elhiszem, hogy a növénynek jobban örülsz, mint ezeknek, mert az tényleg hasznos...*-kezd szabadkozni, és várja Morganus reakcióját, remélvén, hogy azért fejbe nem csapja valamelyik falappal.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Thrillion égi páncélja
- Lia is kapott egyet a szobájába, és mondhatom, ő is nagyon örült neki! Öntözni és ápolni kell! Ezt a szép példányt majd rendszeresen ellenőrzöm személyesen is, nehogy valami baja legyen, és ne vegyük észre időben. A személyzet tagjainak is fogok szólni róla, hogy különösen vigyázzanak rá!*-hangzik kissé szigorúan, legalábbis annyira, hogy elvegye a kedvét annak, aki szörnyű gondolatra, vagy tettre ragadtatná magát a növénnyel kapcsolatban. Mondjuk ki akarná dobni vagy hasonló...*
- Szerintem az első éjszaka után meg se akarsz válni tőle, úgy megszereted. Bár úgy látom már most jó hatással van a kedélyedre. Hiába, a természet költözött be vele az eddig rideg szobába.*-ezzel gyorsan be is fejezi a Világítófű méltatását, mert kuzinja közben élénk érdeklődést mutat a csomag tartalma iránt. Egyre türelmetlenebbül várja, hogy megláthassa végre. Ennek hangot is ad.*
- Máris kibontom!*-mondja a lány, és az asztalon félrekotor néhány dolgot, hogy legyen hely a kicsomagoláshoz.*
- Tudom, hogy a mólónál nem voltál túl lelkes tőle, amikor mondtam, hogy megtaláltam. Meg aztán az az osztozkodás, marakodás a koncért kicsit elvette az ember kedvét, de én akkor is fontosnak tartom, hogy emlékül meglegyen, és hirdesse a Szellemlovagok, valamint a te dicsőségedet.*-magyarázza közben.*
- Nos, elvittem egy ügyes kezű külvárosi mesterhez, ki vállalta, hogy méltó keretbe foglalja. Aztán, amikor meggyőződhettem róla, hogy valóban szépen dolgozik, még eszembe jutott valami...*-a csomagból előkerül az első fatábla. Közepén egy sárkánykarom díszeleg, alatta vésett felirat, cirádás betűkkel:
Ezen sárkánykarmot Morganus Yl Chays, a Szellemlovagok nagymestere metszette le a kikötőt ért támadáskor, a sárkánnyal vívott küzdelem során.
Sziklaöböl, Corvus 627. évében.
Myrla Morganus elé helyezi a falidíszt, hogy rokona közelebbről is szemügyre vehesse. Aztán előveszi a második fatáblát is.*
- Szóval, amikor láttam, hogy milyen jó munkát végez, arra gondoltam, mi lenne, ha a visszaszerzett nemességnek is adóznánk valamivel.
Kutattam a könyvtári iratok között, meg persze te is szoktál említést tenni az ősökről, és egyszer mutattál egy családi dokumentumot is.
Az így összeszedett dolgokból összeállítottam egy családfát, és elvittem a mesterhez, hogy tudna-e belőle valamit alkotni? Elvállalta, és itt az elkészült mű.*-mondja, azzal a másik fatáblát is Morganus elé helyezi. A férfi, ha szemrevételezi, a következőt láthatja:
Szépen kifaragott fa ágain levelekkel. Minden egyes levélbe egy név íratott, így rajzolván ki a családfát*. Fent, középen pedig a már jól ismert Gerlés címer látható, alatta felirat: D'Ogier - Yl Chays család.***
- Ezek lennének hát. Nem tudom, mi a véleményed, lehet nem vagy elragadtatva, és elhiszem, hogy a növénynek jobban örülsz, mint ezeknek, mert az tényleg hasznos...*-kezd szabadkozni, és várja Morganus reakcióját, remélvén, hogy azért fejbe nem csapja valamelyik falappal.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Yveleth és Yl Chays kompánia]
*Unottan hallgatja a hosszú termékbemutatót, szinte már várja a `kettő
fizet, hármat kap` remek akciót, no, nem mintha rögtön hármat akarna
abból, amiből egyébként egyet sem akarna. ~Mi a szöcskő, kalmárnak
készül? Ezt meg kitől örökölhette...~ morfondírozik, miközben
hallgathatná, miféle szörnyűségek leselkednek rá, ki úgy alszik, mint
bundában a pásztorsuba...*
- Igazán remek. Csak tudnám, mire is nekem. Még nem vagyok vénember, hogy éjjelente rám törjön az ingerencia, vizet venni magamhoz, vagy inkább, lecsapolni ami meg, jönne kifele... *de inkább nem kezd vitába, ha megunja a gazt, ami világít bele a szemébe, -s még el sem lehet oltani, mint a mécses lángját-, hát majd kidobja, mint halszálkát a szemétre. A még több kéretlen ócskaság említésére, lemondóan sóhajt, s int, essenek túl a portékák kiteregetésén, mert fogytán a türelme, meg a hely a szobájában, a felesleges lomoknak.*
- Gondolom, nem úszom meg a hatalmas boldogságot. Akkor, essünk túl a pormedri fekete levesen...
Fegyver: Sirdemac kardja Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
- Igazán remek. Csak tudnám, mire is nekem. Még nem vagyok vénember, hogy éjjelente rám törjön az ingerencia, vizet venni magamhoz, vagy inkább, lecsapolni ami meg, jönne kifele... *de inkább nem kezd vitába, ha megunja a gazt, ami világít bele a szemébe, -s még el sem lehet oltani, mint a mécses lángját-, hát majd kidobja, mint halszálkát a szemétre. A még több kéretlen ócskaság említésére, lemondóan sóhajt, s int, essenek túl a portékák kiteregetésén, mert fogytán a türelme, meg a hely a szobájában, a felesleges lomoknak.*
- Gondolom, nem úszom meg a hatalmas boldogságot. Akkor, essünk túl a pormedri fekete levesen...
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Yveleth és Yl Chays kompánia/ most épp az utóbbi egymás között]
* Mégse ténykedhet nyugodtan.
Újabb kérdés érkezik, melyből kiérződik, hogy Morganus nem nagyon akar új szobatársat magának, még akkor sem, ha az csak egy növény lenne.
Márpedig Myrla elhatározta, hogy a nagymesteri szobát kicsinosítják. Nem járja, hogy a betoppanó látogatót egy sivár, mindamellett a káoszt sem nélkülöző, barátságtalan helyiség fogadja. Eddig nem volt alkalma, hogy nekilásson a terv végrehajtásához, most viszont elérkezettnek látta az időt, Yveleth érkezése épp kapóra jött a bejutáshoz. A Világítófüves kompozíció és a falra rendelt művek is mostanra lettek készek.*
- Hát ez az!*-emeli fel jobb mutatóujját a mécseshasználat említésére.*
- A mécsest pénzért kell megvenni, míg a Világítófű ingyen van. Gondolj bele, mennyit spórolhatsz, ha mostantól ezt használod! Vegyünk egy példát: éjjel felébredsz, és megszomjazol. Meggyújtod a mécsest, hogy megtaláld a VIZESkorsót és a kupát. A mécses meg közben fogy és csak fogy...Sőt, ameddig a meggyújtásig eljut az ember, addig is számtalan veszély leselkedik rá a sötétben. Mi van, ha elbotlasz, és bevered a fejedet? Vagy, ami még ennél is szörnyűbb:*
- itt szinte belesápad a gondolatba, melynek kifejtése most következik:*
- Véletlenül kiborul a víz, és eláztatja azt a remekművet, amin addig már rengeteg órát dolgoztál, és mely így megsemmisülvén, az utókor számára pótolhatatlan űrt hagy. Esetleg maga a mécses is okozhat tüzet! Az is felborulhat, és lángra lobbanthatja a szobát! Belegondolni is rémes!*-kis szünetet tart, de épp csak annyit, hogy rokona ne vághasson azért közbe:*
- Mindez egycsapásra megoldódik, a Világítófű használatával! Kellemes derengéssel árasztja el a szobát éjszaka, így mécsesre nincs szükség. Nappal pedig gyönyörű lombozata feldobja a szoba hangulatát. Neked is jobb kedved lesz tőle, meglásd! Mindamellett, ha szükségét érzed, a leveleiből remek idegnyugtató teát tudsz készíteni egy pillanat alatt.*- ez utóbbi mondat természetesen semmire nem volt célzás...*
- Ugye, milyen jó, hogy hoztam?*-kérdezi, és reméli a nagymester helyeslően bólogat majd rá.*
- És még ezeket nem is láttad! Talán még a Világítófűnél is jobban fogsz örülni nekik*-emeli fel lelkesen a csomagot, melynek tartalma még mindig rejtve van a kíváncsi vagy kevésbé kíváncsi szemek elől.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Thrillion égi páncélja
Újabb kérdés érkezik, melyből kiérződik, hogy Morganus nem nagyon akar új szobatársat magának, még akkor sem, ha az csak egy növény lenne.
Márpedig Myrla elhatározta, hogy a nagymesteri szobát kicsinosítják. Nem járja, hogy a betoppanó látogatót egy sivár, mindamellett a káoszt sem nélkülöző, barátságtalan helyiség fogadja. Eddig nem volt alkalma, hogy nekilásson a terv végrehajtásához, most viszont elérkezettnek látta az időt, Yveleth érkezése épp kapóra jött a bejutáshoz. A Világítófüves kompozíció és a falra rendelt művek is mostanra lettek készek.*
- Hát ez az!*-emeli fel jobb mutatóujját a mécseshasználat említésére.*
- A mécsest pénzért kell megvenni, míg a Világítófű ingyen van. Gondolj bele, mennyit spórolhatsz, ha mostantól ezt használod! Vegyünk egy példát: éjjel felébredsz, és megszomjazol. Meggyújtod a mécsest, hogy megtaláld a VIZESkorsót és a kupát. A mécses meg közben fogy és csak fogy...Sőt, ameddig a meggyújtásig eljut az ember, addig is számtalan veszély leselkedik rá a sötétben. Mi van, ha elbotlasz, és bevered a fejedet? Vagy, ami még ennél is szörnyűbb:*
- itt szinte belesápad a gondolatba, melynek kifejtése most következik:*
- Véletlenül kiborul a víz, és eláztatja azt a remekművet, amin addig már rengeteg órát dolgoztál, és mely így megsemmisülvén, az utókor számára pótolhatatlan űrt hagy. Esetleg maga a mécses is okozhat tüzet! Az is felborulhat, és lángra lobbanthatja a szobát! Belegondolni is rémes!*-kis szünetet tart, de épp csak annyit, hogy rokona ne vághasson azért közbe:*
- Mindez egycsapásra megoldódik, a Világítófű használatával! Kellemes derengéssel árasztja el a szobát éjszaka, így mécsesre nincs szükség. Nappal pedig gyönyörű lombozata feldobja a szoba hangulatát. Neked is jobb kedved lesz tőle, meglásd! Mindamellett, ha szükségét érzed, a leveleiből remek idegnyugtató teát tudsz készíteni egy pillanat alatt.*- ez utóbbi mondat természetesen semmire nem volt célzás...*
- Ugye, milyen jó, hogy hoztam?*-kérdezi, és reméli a nagymester helyeslően bólogat majd rá.*
- És még ezeket nem is láttad! Talán még a Világítófűnél is jobban fogsz örülni nekik*-emeli fel lelkesen a csomagot, melynek tartalma még mindig rejtve van a kíváncsi vagy kevésbé kíváncsi szemek elől.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Yveleth és Yl Chays kompánia]
- Áldás az jöhet, elkél, mint zápor a földnek, aki meg átkot szórna
fejemre, azt magának, inkább csak tartsa meg... *mormog tovább rímesen
és ütemesen, de így legalább nem veszi észre elsőre, milyen merény is
készül ellene. Foglalkozik tehát, elsőként az újonccal, ha már őt
taszajtják elébe.*
- Értem. Ez már csak így szokott lenni. Munkálkodásra terep, meg van megannyi, nyílt és nehezebb egyaránt, csak mondja meg, mihez ért, vagy mihez lenne kedve... *a szokásos részletezésbe a menünek, egyelőre nem kezd bele, de sejti, hogy nem tud ez alól kibújni. Viszont Myrla ténykedése kezd veszélyessé válni, így kénytelen megakasztani gondolatmenetét, s megkérdezni tőle, tulajdonképp mit csinál egy nagy cserépnyi zöldséggel, az ő, alapvetően porcicák lakta, sivár dzsungelében:*
- Bocsánat, csak egy pillanat! Myrla, az a világítófű minek a sarokba? Tudtommal, még mindig mécsest használok, és ha jól emlékszem, nem kértem kertet a szobámba...
Fegyver: Sirdemac kardja Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
- Értem. Ez már csak így szokott lenni. Munkálkodásra terep, meg van megannyi, nyílt és nehezebb egyaránt, csak mondja meg, mihez ért, vagy mihez lenne kedve... *a szokásos részletezésbe a menünek, egyelőre nem kezd bele, de sejti, hogy nem tud ez alól kibújni. Viszont Myrla ténykedése kezd veszélyessé válni, így kénytelen megakasztani gondolatmenetét, s megkérdezni tőle, tulajdonképp mit csinál egy nagy cserépnyi zöldséggel, az ő, alapvetően porcicák lakta, sivár dzsungelében:*
- Bocsánat, csak egy pillanat! Myrla, az a világítófű minek a sarokba? Tudtommal, még mindig mécsest használok, és ha jól emlékszem, nem kértem kertet a szobámba...
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Yveleth és Yl Chays kompánia]
*Feltűnés nélkül figyeli a részleteket, a nagymester háborgását az
újság fölött, Myrla araszolása a cserepesnövénnyel ahogy mintha
próbálna láthatatlanná válni... A kibontakozó jelenet e bizarr vonása
nagyban hozzájárul természetesség-érzéséhez. Persze valószínű, hogy más
átlagembernél visszafelé sülne el a komoly hivatalosságnak ezen
megrendülése. De ő már csak ilyen.
Mikor Morganus figyelme felé fordul, tulajdonképpen fogalma sincs, melyik rész lenne a válasz annak egyszerű kérdésére(az ilyenek a legnehezebbek!) - de annál kevésbé is zavartatja magát, hisz a figyelem rögtön tovább is terelődik eddigi vezetőjére. Így nyer egypár másodpercet. Aztán Myrla udvariasan visszatolja az előtérbe őt.
-Köszönöm...Nos, valójában csak azért vagyok itt, mert mikor útbaigazítást kértem a hölgy egyenesen ide vezetett. Mint mondtam, most érkeztem a Rendházba, és nem tudom, mik a teendőim... Nyilván szeretném mielőbb hasznossá tenni magam.- próbálja fürgén és hathatósan összegezni helyzetét. Fél órán belül másodszor vagy harmadszor. Nem egyszerű ez a megérkezősdi...!*
Fegyver: Kiegyensúlyozatlan dobótőr Páncél: Horpadt, használt mellvért
Mikor Morganus figyelme felé fordul, tulajdonképpen fogalma sincs, melyik rész lenne a válasz annak egyszerű kérdésére(az ilyenek a legnehezebbek!) - de annál kevésbé is zavartatja magát, hisz a figyelem rögtön tovább is terelődik eddigi vezetőjére. Így nyer egypár másodpercet. Aztán Myrla udvariasan visszatolja az előtérbe őt.
-Köszönöm...Nos, valójában csak azért vagyok itt, mert mikor útbaigazítást kértem a hölgy egyenesen ide vezetett. Mint mondtam, most érkeztem a Rendházba, és nem tudom, mik a teendőim... Nyilván szeretném mielőbb hasznossá tenni magam.- próbálja fürgén és hathatósan összegezni helyzetét. Fél órán belül másodszor vagy harmadszor. Nem egyszerű ez a megérkezősdi...!*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Yveleth és Yl Chays kompánia]
* ~Már az agyszívóknál tart.~konstatálja magában a lány a tényt, mely
talán jelent valamit, talán nem, rajta kívül más ezt nem tudhatja.
Közben Calen árnyékában araszol a szobán keresztül, hogy észrevétlenül
elérje célját, a túlsó sarkot. A művelet sikeres végrehajtása ebben a
pillanatban nem is tűnik lehetetlennek, mert vad papírzörgés jelzi,
hogy Morganus megint beleélte magát a nagypolitikába, így tán figyelme
nem terjed ki az egészen szűk környezetére. Vagy ha mégis, akkor
elsőnek ott van Yveleth úr, ki bátran odaállt a nagymester elé.
Hangjában nyoma sincs a némely újoncokat jellemző aggodalomnak,
megszeppenésnek.
Ebben a pillanatban fel is hangzik a köszöntés, azaz a nagymester valóban Calen felé fordította figyelmét.
~Már csak három lépés, és...~ ekkor azonban a hang iránya megváltozik, és a következő kérdés vitathatatlanul Myrlához szól.
A lány megtorpan, és kénytelen a kezében tartott cserepet kissé félredönteni, hogy a növény leveleit eltávolítsa arca elől. Fejével nemet int. Ismeri ő a járást.*
- A Kapuk áldása reád!*-köszönti kissé megkésve rokonát annak kedvenc köszöntésével, hátha ezzel jobb kedvre deríti. Az elhelyezni kívánt növény terjedelmes lombozata úgyis lelombozza majd, ha megtudja, hogy azt bizony Myrla itt akarja hagyni, ráadásul napi öntözést is igényel. A csomag tartalma sem biztos, hogy túlzott lelkesedést fog kiváltani, amikor lekerül róla végre a vászonburok. De az még odébb van.*
- Nem, köszönöm! Yveleth úré az elsőbbség, én ráérek. Addig is, még rám nem kerül a sor, leteszem ezt a Világítófüvet ide a sarokba.*-nem csak mondja, gyorsan cselekszik is. A csomag marad, de immár kikerülvén hóna alól a kezében szorongatja. Ha esetleg Morganus hellyel kínálja őket, akkor leül, és úgy vár a sorára. Érdekli Calen története, tervei, így szívesen maradna bent. Közben a falakat fürkészi, hol is lenne méltó helye annak, mi még becsomagolva vár további sorsára.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Thrillion égi páncélja
Ebben a pillanatban fel is hangzik a köszöntés, azaz a nagymester valóban Calen felé fordította figyelmét.
~Már csak három lépés, és...~ ekkor azonban a hang iránya megváltozik, és a következő kérdés vitathatatlanul Myrlához szól.
A lány megtorpan, és kénytelen a kezében tartott cserepet kissé félredönteni, hogy a növény leveleit eltávolítsa arca elől. Fejével nemet int. Ismeri ő a járást.*
- A Kapuk áldása reád!*-köszönti kissé megkésve rokonát annak kedvenc köszöntésével, hátha ezzel jobb kedvre deríti. Az elhelyezni kívánt növény terjedelmes lombozata úgyis lelombozza majd, ha megtudja, hogy azt bizony Myrla itt akarja hagyni, ráadásul napi öntözést is igényel. A csomag tartalma sem biztos, hogy túlzott lelkesedést fog kiváltani, amikor lekerül róla végre a vászonburok. De az még odébb van.*
- Nem, köszönöm! Yveleth úré az elsőbbség, én ráérek. Addig is, még rám nem kerül a sor, leteszem ezt a Világítófüvet ide a sarokba.*-nem csak mondja, gyorsan cselekszik is. A csomag marad, de immár kikerülvén hóna alól a kezében szorongatja. Ha esetleg Morganus hellyel kínálja őket, akkor leül, és úgy vár a sorára. Érdekli Calen története, tervei, így szívesen maradna bent. Közben a falakat fürkészi, hol is lenne méltó helye annak, mi még becsomagolva vár további sorsára.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Yveleth és Yl Chays kompánia]
- Hallatlan! A révi gnómok már képesek a gondolatolvasásra is,
belelátnak mások féltett naplóiba! Maholnap az agyszívók és koronás
elmeurak, nézhetnek más munka után... *dörren fel, hogy kapott
hallgatóságot is (bár, hogy ő hogyan lát bele mások varázsgömb
használatába, az megint csak hétpecsétes rejtély), s közben vadul
lapozza az újságot, majd a meggyötört-meggyűrt példányszámot ledobja a
földre, tán még meg is tapodná kegyetlen kedvében. De az araszoló
lábas-cserép, meg a jövevény, kizökkenti morcongós monológiájából.
Kénytelen elgondolkodni azon, hogy a világ állt a feje tetejére, vagy ő
az, aki megbolondult...*
- Ah. Vagy úgy... Örvendek, hozta remélhetőleg, jó szél, jó szerencse! Segíthetek esetleg valamiben? *s ez a kérdés már szól a háttérben sompolygó alakra, akiben nehéz nem észrevennie, a rokonát...*
Fegyver: Sirdemac kardja Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
- Ah. Vagy úgy... Örvendek, hozta remélhetőleg, jó szél, jó szerencse! Segíthetek esetleg valamiben? *s ez a kérdés már szól a háttérben sompolygó alakra, akiben nehéz nem észrevennie, a rokonát...*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Myrla és Morganus Yl Chays]
*Alig érkeznek meg az ajtó elé, a bebocsájtatás megtörténik. Ami azt
illeti, ez elfünk számára némiképp váratlan is, hisz egy
nagymester-féle úr nagyon elfoglalt lehet. Calen mindig valami
önkéntelen részvéttel van az ilyen elfoglalt személyek iránt, talán
saját papírmunka iránti ösztönös irtózásából kifolyólag...
Mivel Myrla láthatóan nem óhajt előre menni, odakint még egyszer, inkább rikítókék macskaszemeivel mintsem vonásokban láthatóan rámosolyog a hölgyeményre, azzal belép. Nincs benne tétovaság.
-Üdvözletem! - köszön mindenek előtt tiszteletteljes főhajtással, s csak ezután méri végig pillantása sebesen mind a helyiséget, mind a nagymester szigorúszemű alakját. -A nevem Calen Yveleth. Újonc volnék, az imént érkeztem a Rendházba.
Korábbi nemvárt lámpaláza tűnő délibáb volt csupán, nincs hát benne feszengés ahogy ott ácsorog tisztelettudóan a falnál, nyílt tekintettel s visszafogott érdeklődéssel vásott macskaarcán. Készségesen várja a következő fordulatot, bármi legyen is.*
Fegyver: Tashma társa Páncél: Horpadt, használt mellvért
Mivel Myrla láthatóan nem óhajt előre menni, odakint még egyszer, inkább rikítókék macskaszemeivel mintsem vonásokban láthatóan rámosolyog a hölgyeményre, azzal belép. Nincs benne tétovaság.
-Üdvözletem! - köszön mindenek előtt tiszteletteljes főhajtással, s csak ezután méri végig pillantása sebesen mind a helyiséget, mind a nagymester szigorúszemű alakját. -A nevem Calen Yveleth. Újonc volnék, az imént érkeztem a Rendházba.
Korábbi nemvárt lámpaláza tűnő délibáb volt csupán, nincs hát benne feszengés ahogy ott ácsorog tisztelettudóan a falnál, nyílt tekintettel s visszafogott érdeklődéssel vásott macskaarcán. Készségesen várja a következő fordulatot, bármi legyen is.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Calen Yveleth]
* Nem kell sokat várni a válaszra. Sőt, azonnal bebocsájtást nyernek,
Morganus időt sem hagy, hogy az ajtó túloldalán toporgók megnevezhessék
magukat. Ellenben Myrla rosszallást vél felfedezni a kikiáltott három
rövidke szó tónusában. ~ Vagy valaki/valami felbosszantotta, vagy csak
egy rosszabb pillanatát sikerült kifogni. Bármelyik is, jobb, ha én
egyelőre a háttérben maradok. Majd Yveleth úr jobb kedvre deríti, hisz
egy új tag érkezése mindig öröm.~ gondolja, mert ugyan a növényt is
sajnálná, hogy egy esetleges perpatvar áldozatául essen, de a csomag
tartalmát még annál is jobban félti. Szerencsére Calen nem ismeri
Morganust, így lehet neki fel se tűnik az amúgy nagy önuralommal és
hidegvérrel megáldott férfi rosszkedve. Ebben bízva a lány előzékenyen
előre tessékeli az elfet:*
- A nagymester máris fogadja, Yveleth úr, kérem fáradjon be!*-mondja, és közben kitárja az ajtót előtte.
Ő maga ezalatt próbál menedéket lelni a kezében tartott Világítófű lombozata mögött, addig, még el nem jut a szoba túlsó sarkáig. Onnan már csak nem tessékelik ki idő előtt. Nem mintha így nem lenne feltűnő, sőt. De valahogy mindig az a gondolata támad, kuzinja lehet, hogy örül, ha látja, viszont annál jobban, ha nem.
Így tehát Calen mögött próbál észrevétlenül beosonni.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Thrillion égi páncélja
- A nagymester máris fogadja, Yveleth úr, kérem fáradjon be!*-mondja, és közben kitárja az ajtót előtte.
Ő maga ezalatt próbál menedéket lelni a kezében tartott Világítófű lombozata mögött, addig, még el nem jut a szoba túlsó sarkáig. Onnan már csak nem tessékelik ki idő előtt. Nem mintha így nem lenne feltűnő, sőt. De valahogy mindig az a gondolata támad, kuzinja lehet, hogy örül, ha látja, viszont annál jobban, ha nem.
Így tehát Calen mögött próbál észrevétlenül beosonni.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Calen Yveleth]
- Ki az? Szabad! *dörren ki a hang, válaszul a kopogtatásra, meg se
várva a választ, hisz úgy is tudja, ha valaki akar valamit, őt
kétségtelenül megtalálja dolgával. Ajtaja be sincs zárva, magánéletnek
még illúziójáról is lemondott, s mivel eddig sem zavarta, ha
hálóköntösben látták, nincs is félni való oka, hogy rossz pillanatban
törnek rá. Hiszen neki, csakis olyan pillanatai vannak... Most is éppen
puffog, mint egy kénes mélyedés fumarolája, kezében a révi lapokkal,
olvasás közben hangosan kommentálva a borzalmas írásokat, mik borzolják
idegeit, míg ő ujjaival, ugyanezt teszi hajszálaival.*
- Gárdisták, és a Kapuk lovagjai, mint ebek és macskák, egy veder belsőség fölött... *mormog, bár éppen csak az előbbiekről olvashat, de a hatalmi harcokról még idáig is eljut a hírek. Ha máshogy nem, hát a lapok sorai között...*
Fegyver: Sirdemac kardja Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
- Gárdisták, és a Kapuk lovagjai, mint ebek és macskák, egy veder belsőség fölött... *mormog, bár éppen csak az előbbiekről olvashat, de a hatalmi harcokról még idáig is eljut a hírek. Ha máshogy nem, hát a lapok sorai között...*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Érkezés - Calen Yveleth]
- Ó, a világért sem tart fel! Mi tényleg végeztünk itt, és jómagam éppen a nagymesterhez tartanék.*- mondja, miközben hóna alatt a csomaggal, kezében pedig a bozótszerű virág ~Hogy fog neki örülni Morganus...~ cserepével egyensúlyozva lép be a Rendház épületébe. Közben még ellátja egy-két instrukcióval a nyomukban botorkáló elf kislányt is:*
- Lia, vidd szépen a Világítófüvet a szobádba! Próbáld meg egy kellően világos sarokba elhelyezni a cserepet. Nekem még van egy kis dolgom. Később majd benézek hozzád, hogy megnézzem, sikerült-e megfelelő helyet választanod.*-azzal átmenetileg búcsút vesz a gyermektől, és Calen felé fordítja figyelmét.*
- Hogy régóta volnék itt tag? Azt nem mondanám.*-válaszolja a férfi érdeklődésére.*
- Télen érkeztem. Igaz, azóta már annyi minden történt velem, hogy olyan, mintha száz éve élnék itt.*- kicsit elmereng ezen, de aztán folytatja:*
- Azt nem kérdezem meg, bár érdekel, hogy Önt mi szél hozta, mert a nagymester első kérdése bizonyára ez lesz. Akkor pedig majd hallhatom a választ. Tudja, szereti megismerni az új tagok addigi élettörténetét, és azt se bánja, ha az apródjai is jelen vannak olyankor.*-mosolyodik el, majd hamarosan megáll egy ajtó előtt.*
- Most pedig készüljön fel lelkileg, mert megérkeztünk. Íme a mogorvaságáról közismert Morganus Yl Chays nagymester szobájának ajtaja.*- azzal szabad kezének ujjaival háromszor erőteljesen kopogtat a fa lapon. Kuzinja remélhetőleg nem alszik, és nem is mélyedt bele annyira az olvasmányaiba, hogy ne hallaná meg, így hamarosan bebocsátást nyerhetnek, Myrla pedig megszabadulhat a csomagtól és a növénytől. Feltéve, ha Morganus nem hajítja ki a kacatokkal együtt.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
*-Szívesen. - bólint a csatlakozásra való felszólításra. Myrla
barátságos pillantása frissen támadt lámpalázára is némiképp jótékonyan
hat, kezd visszatérni önmagához. -Örülök, hogy ezek szerint egyfelé
tartunk, a világért sem szeretném feltartani. - fűzi tovább a nagy
udvariasságon azért mégsem lazítva.
Követi Myrlát az épületbe. A folyosókat róva éber érdeklődéssel figyeli meg a környezet minden apró részletét.
-Ön gondolom már régóta tagja a rendnek? - érdeklődik menet közben dallamos csevegési hangra váltva.*
Fegyver: Tashma társa Páncél: Horpadt, használt mellvért
Követi Myrlát az épületbe. A folyosókat róva éber érdeklődéssel figyeli meg a környezet minden apró részletét.
-Ön gondolom már régóta tagja a rendnek? - érdeklődik menet közben dallamos csevegési hangra váltva.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Lia Nailo
#287310 |
07.13 20:27:27 |
248183 |[Érkezés + még egy kis Herbalizmus]
*A cserepek mellet üldögélve, hiszen ülve jobb várni mint állva erre
már ő maga is rájött. Közben a virágokat és az újonnan érkezőt is
vizsgálja.Egy röpke pillanatban kiszúrja hogy az Calen kiszúrta őt. Ez
az olyan pillanatok közé tartozik kis erdő lakónk számára ami nem
tetszik neki. Nem sokat ér de inkább bebújik a virága mögé. Nem is
leskelődik tovább. Egészen addig mikor lépteket nem hallja erősödni. A
nevét hallván kitekint a virágja mögül. Hirtelen lefagy ahogy az elfet
nézi, sőt ott megakad hogy köszönni kéne.
-Szia.
*Mondja röviden és alig hallhatóan. Ne várjanak túl sokat tőle.Myrla tekintete pedig sokat nem ér ilyen helyzetben számára.
-Rendben.
*Válaszolja oda Myrlának. Egyből fel is áll és cserepet emel de nem indul meg. Csak is utánuk. A cserép vivéssel nincs olyan nagy gond hisz kis híján azért elbírja. De ő most hátul megy.
Fegyver: Vadászíj Páncél: Közönséges bélelt mellpáncél
-Szia.
*Mondja röviden és alig hallhatóan. Ne várjanak túl sokat tőle.Myrla tekintete pedig sokat nem ér ilyen helyzetben számára.
-Rendben.
*Válaszolja oda Myrlának. Egyből fel is áll és cserepet emel de nem indul meg. Csak is utánuk. A cserép vivéssel nincs olyan nagy gond hisz kis híján azért elbírja. De ő most hátul megy.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Érkezés + még egy kis Herbalizmus]
* A köszönésben kielőzik, majd a bemutatkozására udvarias bemutatkozás
a válasz. Myrla eme jólnevelt viselkedést tapasztalván elmosolyodik és
barátságosan néz Calenre, kiben, mint kiderül a rend új tagját
tisztelheti.*
- Ó, a legjobbkor érkezett. Éppen a nagymesterhez, kinek az apródja vagyok, vinnénk az egyik cserép virágot, Lia Nailo kisasszonnyal, ki szintén rendtárs, együtt.*-mondja, és a kislány felé int.*
- Csatlakozzon hozzánk, kérem! Morganus Yl Chays úr majd minden útbaigazitást megad Önnek.*-azzal elindul a cserepek és Lia felé, nyomában remélhetőleg Calennel.*
- A gyermek kissé félénk, remélem nem rohan el, vagy bújik majd mögém. Tudja, az erdőben találtam, nem bízik senkiben.*-súgja oda az elfnek, miközben reméli, hogy a kislány örülni fog, ha egy másik elffel találkozhat.*
- Lia, kérlek, köszöntsd új tagunkat, Calen Yveleth urat!*-szól a kislánynak, amikor odaérnek hozzá, és tekintete azt sugallja:~Ne félj!~.*
- Akkor az egyik cserepet foghatod is, és viheted a szobádba, a másikat és a csomagot pedig viszem én, Morganushoz.*-mondja, ha a bemutatkozás megtörténik, aztán fel is nyalábolja az említett tárgyakat.*
- Amennyiben mindenki felkészült, indulhatunk is az emeleti szobák felé.*-körbetekint, hogy lássa, Lia elbírja-e a cserepet, és hogy Calen lelkileg készen áll-e a nagymesterrel való találkozásra.*
Fegyver: Elfeledett Erő kardja Páncél: Thrillion égi páncélja
- Ó, a legjobbkor érkezett. Éppen a nagymesterhez, kinek az apródja vagyok, vinnénk az egyik cserép virágot, Lia Nailo kisasszonnyal, ki szintén rendtárs, együtt.*-mondja, és a kislány felé int.*
- Csatlakozzon hozzánk, kérem! Morganus Yl Chays úr majd minden útbaigazitást megad Önnek.*-azzal elindul a cserepek és Lia felé, nyomában remélhetőleg Calennel.*
- A gyermek kissé félénk, remélem nem rohan el, vagy bújik majd mögém. Tudja, az erdőben találtam, nem bízik senkiben.*-súgja oda az elfnek, miközben reméli, hogy a kislány örülni fog, ha egy másik elffel találkozhat.*
- Lia, kérlek, köszöntsd új tagunkat, Calen Yveleth urat!*-szól a kislánynak, amikor odaérnek hozzá, és tekintete azt sugallja:~Ne félj!~.*
- Akkor az egyik cserepet foghatod is, és viheted a szobádba, a másikat és a csomagot pedig viszem én, Morganushoz.*-mondja, ha a bemutatkozás megtörténik, aztán fel is nyalábolja az említett tárgyakat.*
- Amennyiben mindenki felkészült, indulhatunk is az emeleti szobák felé.*-körbetekint, hogy lássa, Lia elbírja-e a cserepet, és hogy Calen lelkileg készen áll-e a nagymesterrel való találkozásra.*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Calen Yveleth #288000 |
07.13 14:25:22 |
247962 |
[Érkezés]
*Szerencsére nem tart sokáig céltalan kóborlása a kertben, egy csinos
hölgyemény szinte azonnal kiszúrja elfünket, s felé veszi az irányt.
-Üdvözletem!- előzi meg még Myrla köszöntését udvarias mosolyba rendezve macskavonásait.
-A nevem Calen Yveleth - mutatkozik be aztán ő is, annak biccentését feszes kis meghajlással viszonozva amolyan jólneveleten. Bár ezt nyílt tekintete s nyugodt hanghordozása jól leplezi, valami lámpalázféléje támadt hirtelen, ami egyébként teljesen idegen tőle (a dolognak ez az idegensége külön megzavaró). Dehát az ember nem is csatlakozik minden nap egy lovagrendhez!
-Köszönöm szépen, azt hiszem, némi útbaigazításra valóban rászorulnék. - a ferdevágású, rikítókék szempár ártatlan pislogása ellensúlyozza a természetes vásottságot, amit sajnos még legudvariasabb mosolya is remekül megidéz. -Újonc vagyok, most járok itt először, és nem igazán tudom, mi lenne a teendőm.
Közben észreveszi a hátrébb őt méregető, közben cserepekkel foglalatoskodó elf lányt is, hát egy biccentéssel köszön neki is.*
Fegyver: Könnyű rövid íj Páncél: Horpadt, használt mellvért
-Üdvözletem!- előzi meg még Myrla köszöntését udvarias mosolyba rendezve macskavonásait.
-A nevem Calen Yveleth - mutatkozik be aztán ő is, annak biccentését feszes kis meghajlással viszonozva amolyan jólneveleten. Bár ezt nyílt tekintete s nyugodt hanghordozása jól leplezi, valami lámpalázféléje támadt hirtelen, ami egyébként teljesen idegen tőle (a dolognak ez az idegensége külön megzavaró). Dehát az ember nem is csatlakozik minden nap egy lovagrendhez!
-Köszönöm szépen, azt hiszem, némi útbaigazításra valóban rászorulnék. - a ferdevágású, rikítókék szempár ártatlan pislogása ellensúlyozza a természetes vásottságot, amit sajnos még legudvariasabb mosolya is remekül megidéz. -Újonc vagyok, most járok itt először, és nem igazán tudom, mi lenne a teendőm.
Közben észreveszi a hátrébb őt méregető, közben cserepekkel foglalatoskodó elf lányt is, hát egy biccentéssel köszön neki is.*
Lia Nailo
#287310 |
07.11 14:39:10 |
247104 | [Érkezés - Calen Yveleth + Herbalizmus]
*Bólint egyet szokásához hűen, és át is adja a kosarat.Mivel pakolnia nem kell így csak figyeli Myrlát hogy mit csinál.
-Rendben.
*Mondja ismét csak röviden hogy mossa meg a kezét a kis kútnál.Oda is lépeget bedugja ő is a kezét Myrla után és ahogy megérzi a hideg vizet mosolyra fakad.Mint a locsolásnál.Elkezd játszani vele.Ujját bele mártva kis hullámokat kelt vagy éppen csak bele mártja és figyeli hogy miként csurog le róla.De abba hagyja amint Myrla kiosztja az utolsó feladatot.Bólint rá és lerázza a kezéről a vizet.És amint ezzel meg van követi a cserepekig.
*De a cserép felvitel abba marad amint kiszúrnak egy érkező alakot.Oda kapja a fejét és vizsgálja a hegyes füleket ő is kiszúrja és inkább csak amiatt érdekli.
-Maradok.
*Válaszol Myrlának és a távolból nézi hogy miről is beszélhetnek.Nem megy oda hiszen Myrla mondta maradjon hát akkor marad.Valakinek vigyáznia kell a cserepekre.
Fegyver: Vadászíj Páncél: Közönséges bélelt mellpáncél
-Rendben.
*Mondja ismét csak röviden hogy mossa meg a kezét a kis kútnál.Oda is lépeget bedugja ő is a kezét Myrla után és ahogy megérzi a hideg vizet mosolyra fakad.Mint a locsolásnál.Elkezd játszani vele.Ujját bele mártva kis hullámokat kelt vagy éppen csak bele mártja és figyeli hogy miként csurog le róla.De abba hagyja amint Myrla kiosztja az utolsó feladatot.Bólint rá és lerázza a kezéről a vizet.És amint ezzel meg van követi a cserepekig.
*De a cserép felvitel abba marad amint kiszúrnak egy érkező alakot.Oda kapja a fejét és vizsgálja a hegyes füleket ő is kiszúrja és inkább csak amiatt érdekli.
-Maradok.
*Válaszol Myrlának és a távolból nézi hogy miről is beszélhetnek.Nem megy oda hiszen Myrla mondta maradjon hát akkor marad.Valakinek vigyáznia kell a cserepekre.
