Időpont: corvusi időszámítás 627. év A Háborúk hava 23. nap (2010.07.23 - 08.09.)
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Morganus Yl Chays
#286617 |
08.09 20:32:48 |
264240 |
- Ám legyen, ismerkedjünk meg tehát, harcok művészetével... *bólint a választott útra, s kezdheti törni fejét rajta, mivel is kezdjenek. Mert sok tudománynak is csak egy lehet gyökere, a fed lap felnyitása, az olvasás kezdete. Csupán a megfelelő kötetet kell kiválasztani, egyet számos közül - erre van tehát a mester, mutatni, az ifjú mihez nyúljon. S mivel penge jelenti a tárgyat, úgy tehát, markolat lesz az, nem pedig penna. Lassan pedig, míg lepereg ezen gondolatsor, elhagyják a templomot, a megszokott sötétség után, Morganusra rátör a fényben, a hunyorgás. De mindent meg lehet szokni, az élet erre nevel, így tehát megindul közössé váló úton, tanítvány és mestere...*
Fegyver: Sirdemac kardja Páncél: Tüskés nehéz teljesvért és pajzs
Nogusta
#240395 |
08.07 21:13:06 |
262825 |
* Lezáró sorok is elhangzanak végül, s a friss apródon a híres "ezen is túl volnánk" érzés lesz úrrá. Ismételten érzi az élet lüktetését tagjaiban, bizsergés rohamozza meg. Elégedettséggel telten szökken talpára, s szemben találja magát Morganus fizimiskájával. Aztán lépéseit is hozzá igazítva indul kifelé, a vakítónak ható, erős napfényre. Mostmár kifejezetten felszabadult, lépései összességben inkább hasonlítanak táncra, mint puszta járásra. Éppen fütyörészne, ha a hely magasztos kisugárzása tiszteletre nem intené, ezért nekiállna tervezgetni napja hátralevő részét, de a mester hozzászól:*
- A fegyveres harc elég ismerősnek tetszik. Kezdetnek szerintem megteszi* feleli.*
Fegyver: Thrillioni igazságosztó Páncél: Thrillion égi páncélja Másik kézben: Törött hárító tőr
Morganus Yl Chays
#286617 | 08.07 13:22:40 |
262499 |
- Legyen tehát úgy, miként elhangzott, legyen támasz a jó szándékhoz, jóakarat a becsület jutalma, s derék élet része, kinek szíve tiszta, egyenes dereka! *mondja, s ezzel a maga részéről a magányos kettős ünnepélyes alkalmát, le is zárja. Int, hogy álljon fel az apród, ha még nem tette volna, s hogy mehetnek kifelé, végeztek, a fanfárhang meg elmarad. Csupán a csend ül újra rá az áhítatos helyre, de Morganus szólása, ha halkan is, de megtöri azt, mint finom rezgés, a repedéses üvegpohárt:*
- Nogusta Conalin apród, légy üdvözölve, újjá lett emberként! Az út tehát megkezdve, lássuk csak, mi is legyen a következő lépésünk... *s gondolkodik, de hogy ne kelljen sokat, inkább megkérdezi:*
- Mi lenne óhajod, mivel kezdjük meg lovagi képzésed, fegyveres harccal, ész élezésével?
Nogusta
#240395 |
08.06 15:07:57 |
261982 |
* Hallgatás s pontos elismétlés követik egymást.*
- Apródként lebegjen szemem előtt a cél, hogy majdan fegyvernökként, lovagi feljebbvalóm oldalán, megálljam helyemet, segítvén őt mind harcban, mind békeidőben, s ha méltónak találtatom egykoron reá, megerősítvén a szövetséget, mi most új családommal köttetik, lovaggá ütésemtől fogva, tovább vigyem lovagi elődeim ügyét, eszmeiségét és emlékét. Ehhez segedelmet bajtársaimtól, Lovagi Patrónusaink példájától, s minden hitbéli, szellemi erőtől remélek* néhol még elöljárója kiejtését is másolja, nem gúny, vagy kifigurázás céljából, hanem holmi tehetetlen buzgóságból.*
- Mindezeket, a jelenlévő élők s tán figyelő szellemlelkek előtt, ígérem és fogadom, hogy szívemben megőrzöm, cselekedetben betöltöm, s mindenkor megtartom!* a beállt némaság először fel sem tűnik neki, egészen addig, míg szemeit Morganusra nem emeli, s az ő várakozó kifejezéséről veszi tudomásul, hogy jöhet a magánprodukció.*
- Esküszöm, hogy az általam megedzett acél makacs keménységével állok majd ki mindezekért, sújtson akár ellenség, akár felsőbb hatalom. Kérem, hát az előttem valaha élt összes szellemlovagot, segítsenek, hogy pártfogásuk alatt hagyatékukhoz méltó, céljaihoz s hitéhez mindig hű tagja legyek a Rendnek. S a halálnak ne légyen rajtam hatalma* hangja, még a vártnál is mélyebben, határozottabban cseng. Lélektükrében eddig soha nem látott magabiztosság lángja lobog, amint befejezi a maga által eddig költött rövidke részt.*
Morganus Yl Chays
#286617 |
07.29 00:18:22 |
256767 |
*Bólint, elégedetten. Legalább, most megtudta a férfi családnevét. ~Lám, mégiscsak jó valamire egy ilyen szövegelés...~ állapítja meg, de inkább sietve folytatja, mielőtt még túl messzire, gondolatban elkalandozna:*
"Apródként lebegjen szemem előtt a cél, hogy majdan fegyvernökként, lovagi feljebbvalóm oldalán, megálljam helyemet, segítvén őt mind harcban, mind békeidőben, s ha méltónak találtatom egykoron reá, megerősítvén a szövetséget, mi most új családommal köttetik, lovaggá ütésemtől fogva, tovább vigyem lovagi elődeim ügyét, eszmeiségét és emlékét. Ehhez segedelmet bajtársaimtól, Lovagi Patrónusaink példájától, s minden hitbéli, szellemi erőtől remélek.`
*s már csak a lezárás van hátra, a hosszabb mondatok özönén, átevickélve...*
"Mindezeket, a jelenlévő élők s tán figyelő szellemlelkek előtt, ígérem és fogadom, hogy szívemben megőrzöm, cselekedetben betöltöm, s mindenkor megtartom!"
*A hatásszünet beáll, rendeltetése nem véletlen, hiszen eddig tartott a hivatalos szöveg. Jöhet tehát a személyes megnyilvánulás, legalábbis, Morganus vár valamire, mert áll némán és figyelmesen...*
Nogusta
#240395 |
07.28 14:34:10 |
256251 |
* Hirtelen új érzés keríti hatalmába a hangzatos eskü szavait hallva. Kicsinynek, s talán még gyengének is érzi magát ahhoz, hogy egy ilyen mélységű fogadalmat tegyen, fiatal életének ezen a pontján. Gerincén hideg verejték áztatja fekete ingét, szája kiszárad, akár a csont, amit kinnhagytak egy egész, forró nyárra. Csak a hosszúnak ható szünet kezdetén tudatosul benne, hogy ez mégsem annyira új, sőt fel is ismeri: olyan izgalom járja most át egész lényét, mint amikor élete első csatájában részt vett, ígyhát a megoldás is adott:*
- Én, Nogusta Conalin, fogadom mindenre, mi előttem szent és kedves, hogy a Szellemlovagok Rendjének hű gyermeke, hasznos tagja és bátor harcosa leszek, s legjobb igyekezetem szerint fogok mind a tanulásban, mind a szolgálatban eljárni * saját hangját hallva, alig tudja magát türtőztetni, hogy ne ismételje az eskü szavait rögtön azután, hogy elöljárója kiejti azokat.* Ígérem, felelősségem teljes tudatában, hogy úgy viseltetem mások előtt, hogy szégyent ne hozzak majdan választott Házamra és a Lovagrendre, mely befogadott, továbbá, hogy elöljáróim szavát megfogadom, szívemben forgatom, s megőrzöm, a parancsszót pedig zokszó nélkül teljesítem, ahogy az fegyverforgatóhoz illik * Itt az újabb szünetnél elkezdi tervezgetni, hogy mit is fog rögtönözni, csak egy dolgot nem tud: mikor költse saját szerzeményét az eredetihez. Jobb híján úgy dönt, hogy megvárja Morganus parancsszavait, hiszen ő bizonyára felhívja majd a figyelmét rá, ha itt az idő.*
Morganus Yl Chays
#286617 | 07.27 21:37:31 |
255991 |
*Bólint, hogy tudomásul vétetett a szó, s következik megannyi, immáron másmilyen hanglejtéssel, mi illik a templomba: félig zsolozsma, félig dörgedelmes jövőkép, fénylő keretben:
"Én, -mondd a nevedet itt-, fogadom mindenre, mi előttem szent és kedves, hogy a Szellemlovagok Rendjének hű gyermeke, hasznos tagja és bátor harcosa leszek, s legjobb igyekezetem szerint fogok mind a tanulásban, mind a szolgálatban eljárni."
*szünetet tart, hogy hallhassa a visszhangot a fogadalmat tevőtől, s csak utána folytatja*
"Ígérem, felelősségem teljes tudatában, hogy úgy viseltetem mások előtt, hogy szégyent ne hozzak majdan választott Házamra és a Lovagrendre, mely befogadott, továbbá, hogy elöljáróim szavát megfogadom, szívemben forgatom, s megőrzöm, a parancsszót pedig zokszó nélkül teljesítem, ahogy az fegyverforgatóhoz illik."
*ez a rész kissé hosszabb, lassabban is mondja, hangsúlyozva, hogy összeálljon fejben a gondolat, készen az ismétlésre. Ha eddig eljutottak, az már a felét jelenti, s jön majd a második, ha az utolsó zönge is elhalt a boltozatok között repdesve...*
Nogusta
#240395 |
07.25 14:57:52 |
254541 |
* Először a meglepetés ereje taglózza le, azután a rettenet kap torka felé. Pillanatnyi megtorpanást eredményez magabiztos előrenyomulásában a saját eskü ötletének felvetése. Szívja egy ideig még a fogát, ám végül sztoikusan arra jut, hogy a nehezén is túl kell lenni valamikor.
A parancsnak megfelelően tehát fél térdre ereszkedik a magas ablakokból áradó fénypászmák kereszttüzében. Egy szemvillanásig még úgy is érzi magát, mintha nem is egészen ezen a síkon lenne, hanem a sárgás világosság által megnyitott teljesen új szférában. A meglehetősen szokatlan érzés azonban nem tart örökké, s Morganus szavait visszhangozza egész koponyája már. Nem tudni, hogy szokatlan helyszín, a magasztosnak ígérkező eskü, vagy esetleg a gyógyfüves likőr miatt, amit Nogusta nem sokkal megérkezése előtt vett magához, de szinte máris vad révületbe süppedve felel:*
- Készen állok!
Morganus Yl Chays
#286617 |
07.24 13:13:25 |
254086 |
- Hozott minden jó, kapun át jutva a Kapuk házába! *köszönti, s felkel helyéről, hiszen dolguk akad, ideje kezdeniük. A tekercset pedig gyorsan elsüllyeszti, szavait megjegyezte. Szokásos egyenruházatban van, mely áll a szürke köpenyéből a templomőrségnek, alatta pedig páncél, oldalán kard. De mivel nem lovaggá ütés történik, egyelőre tárgyaknak nincs szerepük a történésekben, legfeljebb ha a hely szentsége ad illő környezetet, egy elhangzó ígéretnek...*
- Nos, a dolgok állása szerint, pusztán egy eskü frissen száradt tintaszavait kell utánam elismételni, de szeretném majd hallani, saját kútfőből vagy a szívből eredező szavát az újdonsült apródnak, miként akar az a továbbiakban eljárni, mik kétségei, mik fogadásai. Jer, kezdjünk is hozzá, az a hely megfelelőnek látszik! *s vezeti egy keresztboltíves helyre, hová fény is jut elegendő, meg áhítat is fakadhat, kőoszlopnyi sudárszálak között. Int, hogy ereszkedjen le, arca s hangja komolyságot sugároz, s várja jelét annak, hogy a másik készen áll:*
- Fél térdre, de ne előttem, gyarló Érkező előtt, hanem mindazon dolgokat félve és remélve, mit képviselek a Szellemlovagok nevében, tanúként állva majdan szavaid mellett! Kérdem tehát: készen állsz, hogy bizonyságot adj elhivatottságodról?
Nogusta
#240395 |
07.24 12:28:36 |
254072 |
* Az ismerős, határozott hang hallatán vaksin pislog az építmény belseje felé. Kis ideig csak pislog, kábán tántorog előre egy-két lépést, egészen addig amíg egy masszív padba nem ütközik. Eddigre látása kitisztul, s mestere után néz az árnyékos hűsben. Mikor megleli sután int neki köszöntés gyanánt és meg is indul irányába. Az ürességtől kongó templom csendjében szinte szentségtörésnek tetszik lépteinek nehéz, surrogó, csikorgó hangja.*
- Szóval, mit kell tennem? *kérdi teljes lelkesedéssel, s szemeiben gyermeki fény maradványai gyúlnak fel.*
Morganus Yl Chays
#286617 |
07.24 11:58:56 |
254063 |
*A templom hűsével a legkellemesebb hely tán az egész városban, ilyen tájt, egy meleg nyáron. Nem is érti igazán Morganus, miért is nem tér be, legalább néha egy-egy kósza lélek, ha másért nem is, hát hűsölni. Talán félnek jönni sejtve, hogy megrohanná őket nagy boldogan, hirdetni nékik az igét... Így tehát, az ürességtől kongó templomban, a rá jutó ügyeleti időben, ül szokványosan és magányosan, olvasván valami könyvet, csikorgó fapadon, s jobbára fel sem kell kelnie munkára, a nyugalom házában. A Parti Őrség tagjai meg is szólhatják ezért, kik rohangálnak egész nap csempészek után, miközben a Templomőrség tagjai, lógathatják lábukat, a nagy ájtatosságban. Így történik most is, ül a nagymester elől, valami magával hozott tekercset olvas, de vájt füle, mint rókáé ha kopókra neszel, meghallja szokatlan hangjait, lépteknek. Így tehát, megfordul, s látja az apróddá lévő megjelenését, int is neki, jöjjön csak előre:*
- Erre, ide, bátran!
Nogusta
#240395 |
07.23 11:53:18 |
253458 |
* A fontos nap verőfényes reggelén, vagy inkább kora délelőttjén egy magas emberifjonc baktat át a forrósodó Belvároson, s annak macskaköves utcáin, melyeket szép lassan megtöltenek az itteniek hömpölygő, sokszínű hullámai. Gyalogútja végét jelentő monumentális építménynél megáll, a kapuhoz vezető lépcsősor előtt egy-két lépésnyire. Tétován méregeti még egy darabig, mintha csak attól félne, hogy a díszes kapu egyszer csak, akár egy gargantuai száj, elnyeli. Mivel azonban az mégsem járja, hogy egy ilyen eseménytől egy igen esztétikus, ám funkcióját tekintve továbbra is csak a bejárást biztosító fa és fém alkalmatosság eltántorítsa.
Ígyhát a férfi az elácsorgott időből erőt és elszántságot merítve, lépdel fel egészen addig, hogy már csak egy lépés választja el a bejutástól. Itt újra lecövekel, tüzetesen megszemléli ünnepinek szánt ruházatát, s nagyokat sóhajtva csóválja fejét. Lehajol, s a szükséges mennyiségű csapással leporolja új, avagy keveset használt fekete csizmáját, hasonló színű nadrágját s ingét. Arra is fordít néhány másodpercet, hogy nagy szenvedések árán, gondosan kifésült hollófekete hajkoronáját is megigazítsa. Láthatóan komolyan vette mestere szavait amikor a tisztes megjelenést szorgalmazta, mert még hőn szeretett sűrű és szúrós borostájától is hajlandó volt megválni ennek az alkalomnak az egyszeriségéért. Ennyi tollászkodás után olyanformán lép be a Kapuk Templomába, mint egy piperkőc. Egész öltözékében egyedül egy darab a régi: a kardja.
A kinti fényesség után a benti, viszonylagos sötétségben elvakult, acélszínű szemekkel várakozik.*
