-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Lovagterem - eskütétel után]
*Morganus egy szép zárszóval fejezi be az eskütétel ceremóniáját. Aztán máris távozni készül, mint mondja, tegnap késői óráig tartózkodott a könyvtárban, emiatt fáradt, így most elmegy kicsit lepihen. Ezután búcsút is int, és nagyon álmos kinézettel elhagyja a lovagtermet.* - Kyssa őrizze álmát, uram!*-köszön el az immáron lovagi pártfogójává lett Morganustól. A lány még nem távozik, úgy gondolja, meg kell ismernie a Rendház minden szegletét, így a lovagteremben is körül akar nézni kicsit. Körbe megy a termen, megcsodálja a díszként kirakott fegyvereket, kíváncsian belenéz egy nagy ládába is, vajon mit rejthet? Gyakorlásra való fegyvereket lát bennük. Aztán elér az északi falhoz, ahol egy kétszárnyú vasajtó nyílik, amely a kápolnát őrzi. Felette felirat, melyet halkan el is mormol:* -Nem lészen rajtunk halálnak hatalma!*Óvatos léptekkel, halkan belép, nem akarja nagyon megtörni a kápolna csendjét. Kétoldalt 1-1 kis padsor látható, szemben pedig ott a fafaragású oltár. Elindul az oltár felé, gondolja, elmond egy imát Kyssa tiszteletére, hogy volt oly kegyes hozzá, idevezérelte, és a Rend befogadta tagjai közé. Az ima után elgondolkodik rajta, mi lenne, ha a mai napért cserébe, hálából kicsit kicsinosítaná a kápolnát? Talán letörölgethetné a port a padokról, és nem ártana egy kis virágdísz sem...Bár még a télben járnak, de hátha akad a kertben néhány szál hóvirág vagy hunyor. Elhatározásra jut, és lassú léptekkel elhagyja a kápolnát. A lovagteremtől aztán már fürgébben szedi lábait. Végigsiet a folyosókon, majd szobájába megy, és magára ölti köpenyét, hogy a kinti virágkeresés közben ne fázzon. Aztán valami törlőrongynak való alkalmatosságot is kerít. Magához veszi kis kosarát, és szobájából kilépve az udvar felé veszi az irányt.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Lovagterem - eskütétel]
- Én meghallgattam fogadalmadat, s kívánok hozzá áldást és töretlen hitet, hogy betarthasd minden egyes szavát! Kyssa segítsen meg minden nehézségben! *zárja le a maga részéről a szöveget, kifejezvén, hogy megköttetett a jelenlétében a frigy a lány és a rend között. Morganus elégedett, letudták a dolgot, amire a lány oly nagyon várt, hogy két kérdését is erre pazarolta el. Egy varázserejű aranyhal biztos örült volna a takarékos megoldásnak, hát még a lovag, aki most készül is visszatérni szobájába. Egy pillanatra még megáll, mert számban a harmadik apródja, talán furcsállhatja a szűkre szabott áhítatos eseményt, de tényleg csak ennyiből áll a dolog. Még így is több, mint más lovagoknál, Morganus ad a formaságokra, még ha majd el is alszik a kivitelezésük közben.* - Nos, nagyjából ennyi lenne. Innentől fogva az apródom, én meg a lovagi pártfogója. Most viszont ledőlök, mert tegnap sokáig maradtam a könyvtárban... *mondja, azzal búcsút int félig lógó fejjel, s kicsoszog az ajtón, ami eléggé furán hat a díszes öltözékével összességben.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Lovagterem - eskütétel]
*Morganus felkéri, ereszkedjen féltérdre. Megcselekszi.Következik az eskü szövegének elmondása. A lovag mondja előre a szöveget, neki pedig utána kell ismételnie.* - Én, Miseria Maximus, a Hét Lovag címerpajzsai előtt fogadom, hogy a Szellemlovagok Rendjének hű gyermeke leszek, s legjobb igyekezetem szerint fogok mind a tanulásban, mind a szolgálatban eljárni.*-az első szakasz elismétlése szerencsére sikerült. Morganus kis szünet után folytatja.* -Ígérem, égbe emelkedett Patrónusaink színe előtt, hogy úgy viseltetem mások előtt, hogy szégyent ne hozzak Házamra, mely befogadott, továbbá, hogy elöljáróim szavát megfogadom, szívemben forgatom, s megőrzöm, a parancsszót pedig zokszó nélkül teljesítem, Kyssa katonájaként.*-mondja el a lovag után az eskü szövegének következő szakaszát.* Apródként mindig szemem előtt lebegjen a cél, hogy majdan fegyvernökként, lovagi feljebbvalóm oldalán, megálljam helyemet, segítvén őt mind harcban, mind békeidőmben, s ha méltónak találtatom egykoron reá, megerősítvén a szövetséget, mi most új családommal köttetik, lovaggá ütésemtől fogva, tovább vigyem elődeim ügyét és emlékét. Ehhez segedelmet testvéreimtől, bajtársaimtól, s Égi Patrónusainktól remélek.*-a szövegrész elejénél tekintete Morganus tekintetét keresi, hisz mostantól az ő apródja lesz, szinte neki tesz fogadalmat, majd újra maga elé nézve folytatja.* - Mindezeket, a jelenlévő élők s figyelő szellemlelkek előtt, ígérem és fogadom, hogy szívemben megőrzöm, cselekedetben betöltöm, s mindenkor megtartom. Kyssa engem úgy segéljen!* - Kyssa engem úgy segéljen!*-ismétli el az utolsó sort még egyszer, nyomatékosan. Majd Morganusra néz, és várja a további utasításait, immár apródként.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Lovagterem - eskütétel]
- Rendben tehát, kezdjünk is hozzá... *mondja kis fejbiccentéssel, ami kivételesen nem annak a jele, mindjárt leejti horkolásba zuhanó fejét. Kicsit megköszörüli a torkát, majd belekzd a formulába.*
-Miseria Maximus, ereszkedj most fél térdre, de ne előttem, hanem dicső eleink emléke előtt! Kívánságod szerint, most a Lovagok Útjára lépsz, mely bár kitaposott sokak által, minden korban próbákkal terhes, s tövisekkel szegélyezett. Ha vállalod a nehézségeket, ismételd utánam soronként a fogadalmat, ekként: "Én, -mondd a nevedet itt-, a Hét Lovag címerpajzsai előtt fogadom, hogy a Szellemlovagok Rendjének hű gyermeke leszek, s legjobb igyekezetem szerint fogok mind a tanulásban, mind a szolgálatban eljárni." *Majd vár egy kicsit, s feszülten figyel, hiszen a kritikus rész rögtön az elejére jut. Bár nem feltételezi a lányról, hogy belegabalyodjon a problémás része, hova csupán a saját nevét kell behelyettesítenie, értelem szerint.* "Ígérem, égbe emelkedett Patrónusaink színe előtt, hogy úgy viseltetem mások előtt, hogy szégyent ne hozzak Házamra, mely befogadott, továbbá, hogy elöljáróim szavát megfogadom, szívemben forgatom, s megőrzöm, a parancsszót pedig zokszó nélkül teljesítem, Kyssa katonájaként." *Kis szünet, bevárja a lány hangját, hogy ismételje meg mind, hittel és szándékkal átélve a hideg sorokat.* "Apródként mindig szemem előtt lebegjen a cél, hogy majdan fegyvernökként, lovagi feljebbvalóm oldalán, megálljam helyemet, segítvén őt mind harcban, mind békeidőmben, s ha méltónak találtatom egykoron reá, megerősítvén a szövetséget, mi most új családommal köttetik, lovaggá ütésemtől fogva, tovább vigyem elődeim ügyét és emlékét. Ehhez segedelmet testvéreimtől, bajtársaimtól, s Égi Patrónusainktól remélek." *Már csak egy rész van hátra, talán kibírják mindketten. Morganust legalább ébren tartja az emlékei közötti kutakodás, hogy a szöveget hibátlanul mondhassa előre, amolyan dal nélküli előénekesként.* "Mindezeket, a jelenlévő élők s figyelő szellemlelkek előtt, ígérem és fogadom, hogy szívemben megőrzöm, cselekedetben betöltöm, s mindenkor megtartom. Kyssa engem úgy segéljen!"
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Lovagterem - eskütétel]
*Morganus nem valami bőbeszédű, csak kurtán köszön, ráadásul szemmel láthatóan álmos. Vagyis remélhetőleg csak álmos, és nem az unalomtól néz ilyen szemekkel. Int, hogy lépjen közelebb. Megteszi. Közben látja rajta, hogy végigméri öltözékét. Erre kicsit feszengeni kezd, mert biztos méltóbb viselet illene az alkalomhoz. De nem tehet róla, még nem tudott ünnepibbet szerezni ittléte alatt.-Ha készen áll, kezdhetjük- hallik.* - Igen, uram, készen állok és kezdhetjük...*-feleli halkan, és várja, mi is fog történni most.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Lovagterem - eskütétel]
- Jót! *mondja kurtán, felnéz kicsit még mindig hunyorogván. Int, hogy jöjjön közelebb, oda, hol a pajzsok felé nézve mondhatja el majd a szöveget, mivel megköttetik az égiek jelenlétében a szövetség, köztük is, meg a renddel. Mikor már résnyi szemnyílását ki tudja tágítani annyira, hogy a részleteket is befogadhatja látása, egy pillanatra a szemlélődéssel tölti el az időt. Nem zavarja a lány öltözéke, egy apródnak nem kell többet mutatnia, mint amennyit magával hozott köznépi életéből, miből átlép egy nemesb életbe. Újjászületés ünnepére készülnek, még ha Morganus inkább az ágyába is kívánkozik vissza, hogy kitoldhassa alvásának óráit. Szinte érthetetlen, miért ragaszkodik a korai órákhoz ceremóniák esetében, ha egyszer nehezen megy neki, korán felkelni. Bár kétségtelen tény, hogy a felkelő nap szép jelkép, még ilyen ködös téli reggeleken is.* - Ha készen áll, kezdhetjük...
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Lovagterem - következő nap]
*Végre kialudta magát. Sietve felöltözik, hisz nagy nap virradt. Ma van az apródi eskü letétele, és nem akar késni. Nem akarja várakoztatni Morganust. Hátha ma jobb kedve van neki is, miért rontaná el egy késéssel? Különösebben nem öltözik ki, mivel nem hozott magával szinte semmit Révből. Szokásos öltözékét viseli, csak a köpeny marad el. Végigsiet a folyosókon, és végül rátalál a lovagteremre. Óvatosan lép be a félhomályba. A falakon fegyverek, szőttesek, előttük páncélok, valamint a falak mellett néhány láda látható. De ezekkel nem nagyon törődik, hisz Morganus is itt van. Meglepődik az öltözékén, mert most nem csak egyszerű kék tunikáját viseli, mint amiben eddig látta. Nagy, fekete, a Szellemlovagok címerével díszített palástba burkolódzik. Igazán fenséges látványt nyújt...* - Jó reggelt, uram!*-köszön, és hozzá fejet is hajt.* - Remélem, nem várakoztattam meg?*-kérdezi félve, hiszen, bár nem késett el, a Lovag mégiscsak előbb érkezett.*
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
[Lovagterem - következő nap]
*Reggel. Ismételten. Virradt már eskütételre egyszer. A felállás hasonló volt, bár a nap akkor fényesebben sütött. Most minden álmos, gomoly szürkeségben leledzik, csak az átalkúszó fénynyalábok nyaldoshatják a rendház falát. A lovagteremben így a félhomály az úr, a páncélok üresen is fenyegetőbb jelenlétet adnak, a fegyverek pedig, mint egy sötét sikátorban megcsillanó, gyilkos szándéktól vezetett fullánkok bukkannak elő egy-egy eldugott falrészlet látványából. Morganus nagyot ásít, a küszöbön majdnem átbukva, figyelmetlenségét leginkább a szemében még jelenlévő csipa okozza. A terembe díszöltözetében lép be, kapkodva vette fel részeit, de szerencsére a gyakorlat miatt, nem áll semmi csálén rajta. A nagy, fekete lebernyegként őt borító palást, rajta az ezüst pegazus hímzésével, szerencsére sokat eltakar álmos és nyúzott valójából, de azért igyekszik minden erejével összeszedni magát, és valahogy lovaghoz méltón megjelenni. Szerencsére, leendő harmadik apródját megelőzte, így némi időt nyer a nehéz feladat elvégzésére, mely egyelőre kimerül helyzete felvételében, és szemének vakarásában.*
