Morganus visszaemlékezései

Bárdverseny

Helyszín: Sziklaöböl / Belváros / Városi Tanács
Időpont: 2008.01.09.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Edin

[Bárdverseny -műkedvelő nézelődő]

*Nézelődésében és várakozásában társat kap. Az elf be is mutatkozik, Liriol néven és klánjáról is ad felvilágosítást. Apró hírmorzsák, melyek minden atomja fontos lehet. Edin mosollyal üdvözli, s csak akkor fagy le az arcáról az mikor a másik bújtatottan felelősségre vonja a nemes ittlétéért. ~Nos, ha te azt tudnád, barátom...~ Mereng el s újra cinikus mosoly kerül arcára, melyet savaival igyekszik leplezni, mint azt is, hogy bántó számára a megjegyzés.*
- A törvény és rend betartása nem azonos annak meghozatalával, sem kiadásával. *Nem válasz direkt módon, mégis érthető, hogy ő melyik szinten áll. Mit tehet, vagy mit nem? Fogós kérdések...*
- Számomra itt mindenki műkedvelő és érdeklődő bámészkodó alak. Ameddig összetűzésre vagy merényletre sor nem kerül én is megmarad műkedvelőnek. Persze figyelnem kell a lovakra is meg esetleges alkoholbehozatalra, de ezeknek kicsi a valószínűsége itt a teremben... 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Liriol Del Athor

[Bárdverseny -műkedvelő nézelődő maga is]

*Liriol bicent, jelezve, hogy egyértelműek a lovagvezér szavai.*
- Nos, ha így állunk, azt hiszem, elmerülhetünk nemsokára a remeknél remekebb dalnokok versengésében.
*Látta a férfin, hogy bántó volt a megjegyzés számára, de egyben mindez a reakció, a válasz egyértelművé tette azt is, amit eddig csupán sejthetett: hogy Sziklaöböl Tanácsa szövevényesebb rendszert tart fenn a város békés, minutumra pontosan kivitelezett mozgatású felszíne alatt. Érdekek és ellenérdekek húzódhatnak meg a háttérben, és még a nevesebb szereplők is, úgy tűnik, egyszerű parasztokká degradálódnak a nagyobb játszmák sakktábláján. Lemondó sóhaj hagyja el ajkait, de sosem volt arról híres, hogy a nehézségek elől megfutamodott volna. Sőt...Figyelmét újra csak Edin felé terelve, továbbar is halkan folytatja.*
- Sajnálom, nem akartalak téged felelősségre vonni, avagy megbántani. Amit elmondtál eddig csak sejtettem, de azt hiszem, ezek után gondosan meg kell válogatnom minden lépésemet és elképzelésemet. Ellenben, érdeklődve állnék egy esetleges, kevesebb résztvevő mellett lefolytatott beszélgetés elé. Lévén újak vagyunk a városban, érdeklődve várnék tanácsokat és osztanám meg elméleteimet esetleg veled, mert amint látom, te magad már ráleltél az utadra a nagy víz ezen partján is, míg én és klánom egyelőre csak keressük azt. Számíthatok rá, hogy elfogadod invitálásomat?  

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Edin

[Bárdverseny -műkedvelő nézelődő]

*Liriol éles szeméhez hasonlatos az elméje is, miszerint meglehetőst gyorsan megérti a helyzetet. A rendszer mélységében olyan akár egy jéghegy, a felszín alatt sokkal nagyobb mint ránézésre gondolnánk...*
- Ugyan. Nem tiszted tudni az én szerepem, sem a város felépítését. Lassan kitapasztalhat, de meg teljesen nem érthető.
*Ennyi elég többet nem akar, de nem is mondhat. Nem tiszte minősíteni a városvezetést, főképp nem sziklaőrként. De azért az ő afférját nehezen lehet feledni, börtön és Wulfus, a tanács hozzáállása... ~Ejj.~morog magában.*
- Természetesen örömmel beszélgetnék minden információról, amit ittlétünk óta szereztem, amivel segíteni is tudok. De ez korántsem minden és nem azt sem garantálhatom hogy mentes a személyes érzelmektől... *Mondja, és egyre jobban szélesebben mosolyra vált. Tény, melyet tán mondani sem kell. Hisz ki az aki nem teszi bele magát egy véleménybe? Akkor az miféle vélemény?*

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ 
Lied

[Bárdverseny]

*Wulfus hadnagy is benéz, az ő dolga volt megszervezni a bárdverseny testőrségét. Éppen idejében érkezik Edinhez és a másik úrhoz, akinek felvetése hallatán álmélkodva néz.*
Kék eget, Edin... Üdvözlöm uram. Kérem, ne olyan hangosan... Még a végén párbajra hívja a vén kecske, azzal pedig csak a mi munkánkat nehezítené...
*derűs mosoly, a hadnagy olyan mint egy kisfiú most*
Tudja... sosem sikerült rábizonyítani a rejtekhelyek kifosztását. A kincsvadászok különben sem szívesen verik nagydobra az efféle veszteségeket, ő meg...
*a kellemetlen nemesre sandít*
...ha számonkérték rajta, azt állította, hogy nem lopott csak talált. Bizonyíték sosincs... mert valóban csak akkor fosztogat, ha a tulajdonos távol jár.
*tiszteleg Liriolnak*
Wulfus hadnagy, szolgálatára
*Edinhez fordul*
Üzenetet kaptam, a kikötőbe kell most mennem. A fiúk tudják a dolgukat és ha te itt vagy, értelemszerűen addig te vagy a parancsnok, ha nem bánod... Esélyünk támadt egy nagy disznóságot lefülelni, nem maradhatok.

*Közben a terembe lépett egy magas, idősebb úr, aki világos tónusú, elegáns öltözéket visel, és fénylő golyófejével nyájasan köszönget jobbra és balra.*
"A Kedves Nemes!" *súgnak össze a teremben, és valóban. Az úr a jegesmedvés címerrel ékesített székben foglal helyet... pár szót vált Kellemetlennel, majd tapsol egyet*
Kegyelmezzenek nekem, egy percet sem veszek el...
*kezdi mosolyogva*
Eme verses este kedves nekem... szerelmes rege, szellemes emberek... esetleg egy csepp keserv, melyet nevetve elfelejtek, mert versben elmerengve kellemes zene.
*körbenéz*
Kezdje... Kegyelmed... Egyes!
*Faelyn a dalnok remélhetőleg észreveszi, hogy neki szóltak - a verseny elkezdődött.* 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ 
Liriol Del Athor

[Bárdverseny -műkedvelő nézelődő maga is]

*Már épp elégedetten bólintana, amikor kiderül, oly éles érzékei megcsalták kissé, s eleddig sikeresen nézte ködpárának Sziklaöböl védelmi fejét. Gondolatban megrója magát ezért a hihetetlenül nagy hibáért, melyet még talán egy kezdő suhanc, a csendes alkukat nem ismerő egyén sem követne el, révén nem hiába beszélt halkan, szavait csupán Edinnek szánta...De ezek szerint vagy a hadnagynak túlságosan jók az érzékei, vagy az ő figyelmessége tompult el kissé. Sebaj. Majd talán máskor. A hozzáállás viszont még így sem tetszik, és attól, hogy vitába keveredjen a hadnaggyal, csupán az menti meg bizonyosan, hogy amazt kötelessége messzire szólítja. Így Liriolnak marad elég ideje arra, hogy néhány mély lélegzettel lenyugtassa magát. Még mielőtt kezdetét vehetné a verseny, ezúttal valóban halkan jegyzi meg Edinnek*
- Aki fosztogat, az akkor is rabló, ha ő mást állít magáról...de hagyjuk, ha alkalmas lesz a találkozónk időpontja, üzenek neked. Viszont, nem rontanám el az esemény hangulatát számodra, így eztán csendben maradok végre...
*Apró félmosoly, ahogy hátradől végül. Igen, kezdetét veszi az esemény, és talán az első jelölt elő is léphet végre.*

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ 
Morganus

[Bárdverseny - műkedvelő nézelődő]

*Bár maga a verseny még nem kezdődött el, látnivaló azért akad. S mivel ő leghátul ül, ezért számára maga a nézőtér is színpadi látképet alkot, különös figurákkal, akik nem is tudják, hogy szereplésüket valaki most kényesen elbírálja. No, nem a Kellemetlen Nemes, hanem egy nemkülönben rigolyás ember, aki szépen sora veszi az itt összegyűlt népeket. ~Amott egy anyóka tipegett be, ő talán az egyetlen, aki már nem szalad olyasvalami után, mi nem lehet az övé. Egy lány leül mellé, ő talán érti, lehet az aggkornak szépsége, s öntudatlan is csodálja, kíváncsi rá... Erre jön a harmadik, aki... Oh, no ez jó! De hisz ez Cuccole atya, aki mézre vágyik egy darázsfészekből!~ Szinte kedve támadna felnevetni, de furcsán venné ki magát, talán még bolondnak is néznék érte, így elfojtja magában, s inkább folytatja a mustrát. ~ Edin mellé egy elf nagyúr szegődött, s bár nem tudom, ki lehet, lerí róla, hogy fontos személy, ki már sokat tapasztalt az életben... Vajh mit akarhat? Beszélgetnek... Értelmét nem veszem ki, távol vannak, de mintha valamit meg akarna tudni Edintől, inkább kérdez, s válaszra vár...~ tűnődik el, pusztán az arcokat figyelve, mint egy süketnéma, aki szájról olvas és belelát még az emberek lelkébe is. Viszont a rejtélyt valamelyest oldja, hogy megjött Wulfus, ki hozzájuk lépve beszédbe kezd, s azzal, hogy a Kellemetlen Nemesre sandít, elárulja a beszéd tartalmát. ~Ó, már értem! A kedélyeket ő borzolta fel... Pedig aki oly botor, hogy nem rejti el jól az értékeit, hanem halomba hányja szerzett javait, az ne csodálkozzon, ha másnapra nem leli! ~Eme Kellemetlen Nemes nem emel el egyebet, rejteked szent lehetne emberednek, de ezer meg ezer csecsebecsed... Nem leled meg, eseted kellemetlen, eszed vesztheted, de felelned neked kell...~ emleget fel egy régi mondást, majd visszatér az eseményekhez, melyek mozgásba lendültek. Wulfus távozik, azaz ő sem maradhat sokáig, de szerencsére már szólítják is az első versenyzőt, aki ha minden igaz, Faelyn lesz. S mindezt oly valaki teszi, akit még sohasem látott, a Kellemes Nemes. ~Kyssa, segélyedet add rendtársamnak, hogy néked is dicsőséget szerezzen!~ mormog el egy gyors fohászt, majd figyelmét az első produkciónak szenteli.* 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Faelyn a dalnok

[Bárdverseny]

*Előlép a dalnok a sorból, neki jut ki kezdetben a jóból. Rámutatnak a nemesek, `gyerünk fiam, kezdheted`.*
- Kedves nemesek, kend s kegyed. Engedjetek meg nekem egy percet, e verssel tegyek kedvetekre.
*Nem készült előre dallal, sem versel akár csak egy hanggal. De a múzsái mindig ott vannak vele, rímekkel állandóan tele van a feje. Tán pech, vagy hátrány, hogy elsőnek kerül sorra, de előny lehet akár a ha van humora. Ha jól belekezd, s érdekes a verse előfordulhat az is hogy jól sikerül az este.*

- Kedves közönségem, két híres nemes
És a többi néző ki számomra oly kedves
Legyetek üdvözölve most ezen az estén
Nézzétek meg jól a dalnokot ki oly hetykén
Áll elétek most, hogy eldalolja, ami szívén azt a száján
Nem egy konkrét történettel várván
Szíves elbírálásotok, nem-az nem én vagyok.

Inkább arról dalolnék nektek e versben,
Miféle szerencsés a dalnok az életben:
Láttam oly sok csatát, megannyi hőst, lovagot
Személyesen is ismerem a távolrévi bajnokot
Ott voltam Ötbányán, az ostrom idején
A falakon lelte halálát több száz szegény
De mind hősként maradnak meg a világ és hallgatóim számára,
Egy jó dalnok a rímeket gyártja százszámra
S a arról dalol amerre csak jár, milyen dicső a halál.

Pedig az élet szép, s mégsem erre kíváncsi a köz,
Győzzük meg őket, hogy aki él az győz!
Megannyi csoda rejlik köröttünk a világban,
Tudom, s elmondhatom, hisz láttam.
Voltam vendég egy hajón, a viharos tengeren
Azt hittem volna régebben sosem merem
De mit láttam lenyűgözött elvarázsolt engem
Habár veszélyes volt, háborgott a tenger.
De csodás volt, mélykék és veszélyes...
Nem oly történet mely semmitmondó sekélyes.

Át kell élni mindezt, mint a virágokat egy réten,
Vagy a tavasz első jelét hogy rügyek nyílnak éppen,
Lásd meg a gyermeket, a szemében nyíltság
Akkor még úgy látod hogy van ártatlanság
Menj a házak közé, lásd meg a kis piacot
Ahol sok árus folytat hangos harcot
De nem fegyverrel vívnak csak az árak révén
A nagyobb hangú győzhet tán a végén.
Ezek a mindennapok apró szépségei
Az életünk igaz, bár titkolt értékei.
Nyissátok hát szemetek a világra s jóra, adjatok barátim, most erre a szóra... 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Lied

[Bárdverseny]

*Lelkes taps fogadja az első versenyző előadását, hiszen igazán remek hangulatot csinált a költeménnyel. Kedves Nemes fel is ugrik, és nem hagyja abba az ünneplést addig, amíg vörös nem lesz a tenyere.*
Kedvem leltem eme versben! Kellemesen zengett, remek lett, kedves Egyes!
*biccent kopaszodó golyófejével Faelyn felé. A mellette ülő Kellemetlen viszont olyan mozdulatot tesz a szájával, mint savanyú uborkán csámcsogna*
Ehem.
*ennyit fűz hozzá, nevéhez méltóan. Kedves nemes legyint, helyére ül, mosolyog és szólítja a következő dalnokot, kinek becsületes neve Almendra Nuez*
Kettes... kegyed kegyeskedjen! 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Morganus

[Bárdverseny - műkedvelő nézelődő]

*Faelyn ím nekilát, hogy szavaival elnyerje a bírák, s a hallgatók kegyét és tetszését. Mindenkit megszólít, s Morganus helyeslően bólint, mert jól csinálja. ~Invocatio, remek, mintha csak tőlem tanulta volna a retorikát...~ De már neki is lendül a dalnok, hogy előadja a témát, mit dalának középpontjába állít. Témaválasztása egyedi, hiszen életképeket fűz fel sorban, rímekkel ékes gyöngyszemeit kalandos sorsának, oly epizódokat, melyek rávilágítanak, mennyi szépség van a világban. Néha talán nem a legjobb szavakat használja, de ha valaki megérti az üzenetet, már gazdagabban távozik. Nem hiába kap nagy tapsot, láthatóan a bírák is elégedettek, s ő is felpattan, hogy állva adjon ovációjának hangot. Öblös hanggal ad nagy tenyereivel tetszésének jelet, s hálát ad égi patrónusaiknak, mert ím a Szellemlovagok megint nem okoztak csalódást dicső elődeiknek. Hogy ki nyer ezen a versenyen, az másodlagos, s Morganust nem is különösebben izgatja. Hallotta rendtársát, s bár nem tisztességes, hogy nem hallgatja meg a többi versenyzőt, a kötelesség szólítja. Ezért is állt fel, a tapsvihar után kioson a teremből, mert bár szívesebben maradna művészetekben gyönyörködni, ideje munkáját végeznie. Azzal nyugtatja magát, hogy míg ő a rendet felügyeli a városban, legalább Edin kiélvezheti a nyugodalmas percek szépségeit.*

[A tanácsháza előtt]

*Amint kilép, az ügyeletes már hozza is gwuffját, Vezért, meg a híreket hozzá, miként áll az akció előkészítése, s az egységekről mit tudni.*
Uram, a hadnagynak átadtam a levelét, s arra kért adjam át válaszát. *mondja, miközben átnyújt egy levelet Morganusnak. Sietve felbontja, s elégedetten nyugtázza: beindult a gépezet. A levelet borítékjával együtt elnyeli mellényének belső zsebe, majd ismét az őrre figyel, aki folytatja beszámolóját.*
A másik levél is megérkezett rendeltetési helyére. A Kőkapu térről -a legfrissebb jelentés szerint- elindultak az egységeink a kikötő irányába. *Azzal elhallgat, s a "Köszönöm, leléphet!" után el is távozik, vissza őrposztjához, miközben a lovag ismét nyeregbe pattan, hogy folytassa útját, ezúttal a kiképzőtér felé.*