Habár köszöntésednek nem ezt kívántad, képtelen vagyok rá, hogy a magam
és lovagrendem nevében szólva, kimondjam a felszólítást, miszerint
örvendezni kellene az Örvénynek, azaz, Neked. Még ha a többség ujjongna
is jövetelednek, ténykedésednek, a Szellemlovagok rendje s tagjainak
közössége nem tesz így. A szónoki beszéd, melyet most hozzád intézek, a
mi ajándékunk feléd, bár felteszem, még a díszes csomagolás ellenére
sem fog tetszeni a szavakkal veretes dobozka tartalma…
Mindenek elõtt, szeretnék pár dolgot kijelenteni, mik a továbbiakra
nézve fontosak lehetnek. Ez a hely, A Kapuk Temploma, mely Corvus egyik
legõsibb, megszentelt, emberkéz alkotta imahelye, bár most fedelet
nyújt neked, úgy tartjuk, nem lehet otthonod, mert erõvel vetted el,
vérrel szennyezted be a grádicsokat, s jussodnak követeled oly eszme
lakhelyét, mely felett, saját bevallásod szerint sincs hatalmad. A
Kapuk jelentik számunkra a kapcsot oly szent szférák felé, honnan
lelkeink erednek, s hova szomjúhoznak is visszatérni. Így ne vedd azt
zokon, de szemeink sírva látják, hogy ide raktál fészket, követõid és
polgártársaink csontjaiból. Ennek ellenére, bár nehezünkre esik,
igyekszünk akkor is illedelmesen viseltetni jelenlétedben, ha
házfoglalóként nem tartunk jog szerinti vendéglátónak. Erre kötelez
bennünket a vendégbarátság törvénye, s reméljük, ezt Te is tiszteletben
tartod. S bár barátságot nem ajánlhatunk, ajándékként most oly dolgot
nyújtunk át, mely bár keserû, mint az orvosságos pirula, de talán
hasznodra válik meghallgatása mindannak, mi szíveink érzéseit és
elméink gondolatait foglalja össze.
Jelmondatodként ezt harsogta szét a parti szél Sziklaöbölben: "Hinni
szükséges, élni nem." Könnyû ezt mondanod, hiszen sem nem születtél,
sem nem éled meg életnek gyötrelmeid, s nem is nézel halál elébe;
legalábbis, állításaid szerint. Mi meg, halandók gondolom, annyit érünk
szemedben, mint a hangyák, melynek bolyát élvezettel tapodja szét
éretlen gyermek. El is bizonytalanodtam, hogy akkor miért is kellene
mostan születésed napját ünnepelnünk, ha a kezdetektõl fogva vagy, s
létezésed kezdõpontja a homályba vész. De ez nem lesz vita alapja
köztünk, ha így kívántad, mi teljesítjük kérésed, s megemlékezünk
örökléted születésnapjáról, még ha nem is látjuk értelmét, hogy a
végtelen szalagon, találomra csomót keressünk.
A mottó kezdete azonban még más talányt is rejt: hitet kérsz számon
rajtunk, s feltehetõleg, irányodban. Nehezet kérsz, bár vitathatatlanul
értékeset, mert ezt nem tudnád kizsarolni kénköves pokollánggal sem
belõlünk. Oly virág ajándéka ez, melyet nem lehet a bimbó
megmarkolásával erõltetni, attól csak megtöretik a héjba rejtett
szépség, de nyílása nem jövel el hamarább. Számodra nem tudom, mit
jelent a hit, de számunkra oly remélt dolgok várását, melyekrõl
bizonyosságot kaptunk lelki ajándékként, s nyertünk ezáltal, belátást
nem látható, lelki világokba. Érted már, miért nem hihetünk benned? Nem
vártunk, s megismerve Téged, nem is akarnánk istenünknek. S nincs is
szükség a hit által megnyílt érzékelésre, hiszen itt állsz elõttünk,
fölibénk magasodván, mint egy moszattól burkolt szikla; felfogni
jelenléted nem nehezebb, mint szemlélni egy cethal kiprüszkölt
vízoszlopát. S ugyan hol a bizonyosság mindarról, mit kijelentettél
magadról és szándékaid mögöttesérõl? Semmi sem igazol, csak tenmagad
szava, mit gáncsol el minden cselekedeted.
Mire is gondolok e helyt, vádló szavakat ejtve ki, hogy, mit mondasz,
ellentmond tetteiddel? Nos, kezdjük talán a múlt eseményeivel.
Mesélted, az õsidõkben, Corvust úrként lakta sokféle zöldbõrû, ork és
goblin fajzat, s Te, mint eme sárgolyó egyik legfõbb alakítója,
lakoztál közöttük. Most meg, mit hallani mindenfelõl, tán még égi
madarak torkából is? Háborúra uszítasz minket a khum-ok ellen. Persze
lehetséges, hogy megismervén gyermekeiteket, megundorodtatok tõlük, de
akkor nincs helye álszentségnek párbeszédünkben! Ráuntatok elsõ,
rongyos-kócos játékbábuitokra, s eldobván azokat, most új darabok után
néztetek? Vagy skatulyából készült arénában akartok harcot végignézni
élvezettel, hol egymásnak esik fél tucat hangya pár rusnya bogárral?
Állítod, szereted e várost s lakóit, bármilyenek legyenek is? S még
elvárnád, higgyünk neked?
Lehet, sõt remélem, hogy ami rémálmaimban megjelent, elmúlik a
feledéssel, s nem válik valóvá. Bár már az is rémtörténetekbõl lépett
elõ éltünbe, hogy valaki, s ebben bizony magadra ismerhetsz,
véráldozatot kíván tõlünk. Nem tudom, az égiek honában milyen étkek
vannak szokásban, de ha arra gondolok, Távolrévbõl már jó pár
emberöltõvel ezelõtt számûzettek a vérszívó lények, valahogy úgy érzem,
nem hogy nem haladtunk a korral, de még vissza is vetõdtünk a sötét
korokba. Nem tudom, mire neked ártatlanok élte s vére, de nem is
érdekel, mert nincs oly indok, mely arra kényszeríthet minket, hogy
saját biztonságos jólétünk érdekében, koncként vessük egy társunk a
biztos halál elébe. Méricskélésed meg, hogy egy-egy élet mérlegre téve,
mily tojással aránylik szépen, visszataszító s otromba, mely sokat
elárul arról, ki kimondta.
Egyben bízom csupán, azaz, kettõben is. Egyrészrõl: hogyha beigazolódna
balsejtelmem, miszerint minket is eldobsz majd, midõn reánk untál, s új
játék után nézel, legalább utolsó erõnkkel kapaszkodhatunk éltünkbe,
mint a hangya rágóival, védve otthonát s uralkodóját. Másrészt pedig,
hogy legalább azon szavaid igazak, miszerint barátokat keresel, nem
pedig szolgákat, s tiszteletben tartod, ki hogyan határoz veled
kapcsolatban. Mert sem barátid nem vagyunk, sem szolgáid nem leszünk,
de nem is akarunk ellened rugódzni, ha van mód a békés együttélésre is.
Azt azonban senki és semmi nem kérdõjelezheti meg, hogy szabad lények
vagyunk, szabad akarattal, becsülettel és elvekkel, melyeket nem
hajlítunk, s nem ferdítünk el, nem mocskolunk be, bárki kérne vagy
kötelezne is rá. Szellemlovagok vagyunk, s hogy hald a mi mottónkat is:
"…és nem lészen rajtunk halálnak hatalma!" Ha a halálnak sincs
felettünk hatalma, ugyan minek lehetne? Erõnek, kínnak semmiképpen sem,
talán, csak ha a szeretetnek…
Már csak egy kérdés motoszkál fejemben. Sziklaöböl, szeretett városunk
védõjének mondod magad. De vajh, ha igaztalan haragod fellobban, Tõled,
ki véd meg minket?
Zujm, ki elviekben öröktõl vagy, nem létezõ születésed napjáról, ím
megemlékeztünk, ajándékunkat átadtuk, kötelességünket letudtuk,
figyelmedet és vendéglátásodat köszönjük!
írta: Morganus Yl Chays
